1997. április 25.
(IX. évfolyam, 94. szám)
Szerdán öt órakor a Pro Iuventute-házban a szórványoktatással kapcsolatos súlyos gondokról tanácskoztak a tanárok, igazgatók, egykori és mai tanfelügyelôk, valamint az RMDSZ és a pedagógusszövetség képviselôi. A tanácskozás-vita kiindulópontját a Boldizsár Zeyk Imre megyei tanácsos-pedagógus által bemutatott felmérés képezte, melynek alapján kiderült, hogy Kolozs megye 18 497 magyar anyanyelvû óvodás-iskolásából csak 14 433 jár magyar tagozatra. Mint kiderült, nemcsak a román tannyelvû szakiskolákba járók száma nagy, hanem a román óvodába és elemi iskolába járóké is jelentôs. (Kb. ezer magyar óvodás-elemista jár román tagozatra a megyében.) Boldizsár Zeyk Imre szerint eljött az ideje annak, hogy határozottabban lépjen fel a magyarság a lélekcserével" járó elcsángulás" ellen. Ennek érdekében többek között a következôket javasolta: felvilágosító munkát kell végezni a lakosság körében arról, hogy melyek az anyanyelven való tanulás elônyei, ki kell használni a tanfelügyelôség által felajánlott tanfelügyelô-helyeket (a magyar szakos, reál szakos, a tanítókkal foglalkozó tanfelügyelô állások mellett egy személyzeti ügyeket irányító tanfelügyelôi állást is megemlített), meg kell találni a módját annak, hogy a román tagozaton tanulók számára a fakultatív magyar órákat rendszeresebben, hivatalosabban" lehessen tartani.
Tôkés Elek volt tanfelügyelô a gondok lényegére tapintott. Elmondta, hogy a természetes lemorzsolódás nem újdonság a megyében, és az utóbbi idôben a lemorzsolódási arány csak azért nagyobb, mert kevesebb magyar gyerek születik. Felhívta a figyelmet a szórványoktatással kapcsolatos fonákságokra: elmondta, hogyan utasították vissza egyes magyarlakta falvak a magyar oktatást, hogyan fizette ô maga a megye egyik városába ingázó tanár autóbuszbérletét ugyanis a város magyarságának nem sikerült" begyûjteni ezt az összeget , hogyan viszi az igazgató saját autóján kollégáit dolgozni, hogyan szedi áldozatait a sártenger, az alkohol, milyen kicsi egy tanári fizetés... Ennek felemlítésével a tanácskozás kezdett reálisabb talajra jutni: megfogalmazódott ugyanis tisztán, hogy a magyarlakta falvaknak sokkal többet kell tenniük annak érdekében, hogy tanárai-tanítói legyenek. Legyen tanári lakás falun, legyen fizetés, akkor majd mennek tanítani az oktatók falura!" summázott Tôkés Elek, és felhívta a figyelmet arra, hogy fentrôl" hiába próbáljuk irányítani a lélekcsere" elleni harcot, hiszen ennek alapja a helyi, érintett közösség ez irányú igénye kell hogy legyen. Az egykori tanfelügyelô szerint elsôsorban az értelmiség és a falvak passzivitását kellene megszüntetni. Sajnálatát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy pont azokon a helyeken nincsenek a lelkészek és értelmiségiek helyzetük magaslatán, ahol a leggyengébbek a falaink". Kötô József, az RMDSZ oktatási fôosztályának vezetôje szerint az utóbbi idôben nagy gondot okozott a politikusoknak és a pedagógus társadalomnak, hogy nem cselekvôképes stratégiákban gondolkoztak, hanem siránkoztak". Gyakran még azokat a lehetôségeket sem használtuk ki, amelyek adottak voltak. Sok dologra rányomja bélyegét a tehetetlenség: iskolabuszokat még lehetne vásárolni, de nem nagyon találjuk-találják meg annak a módját, hogy azt majd üzemeltetni, javítani is tudjuk. Meg kell teremteni hát az önmûködési lehetôségeket, szolgálati lakásokat kell biztosítani a pedagógusoknak. Hiába lesz jó tanügyi törvény", ha az oktatás szintjét nem tudjuk emelni zárta felszólalását. Bálint Kelemen Attila fôtanfelügyelô-helyettes jelölt szerint nagyobb hangsúlyt kell fektetni a tanár-önszervezôdésre. Felsorolt néhány iskolát, ahol már ôsztôl be lehetne indítani a fakultatív magyar órákat, ha a szülôk kérik ezt.
Péter Tünde magyar szakos tanfelügyelô valós képet nyújtott a szórványoktatás gondjainak tanfelügyelôi vonatkozásáról, és akárcsak elôdje Tôkés Elek , ô is rátapintott a lényegre: szórványgondjaink megoldásának komoly anyagi oldala is van. Márton Kalapáti Jolán a Dés környéki gondokat említette, és felhívta a figyelmet a vegyes tagozatú iskolák sajátos gondjaira. Vetési László szórványkutató hangsúlyozta, hogy minden szórványvidék számára sajátos és pontos kimutatásokat is magába foglaló stratégiát kell kidolgozni: tudni, melyik faluban hány gyerek szeretne magyarul tanulni, hány busz kellene, hány tanár stb.
Vetési László hozzászólása alapján azt a következtetést lehetett levonni, hogy most, hét évvel a forradalom után még mindig nincs átfogó képünk a megye magyarlakta településeinek reális szórványgondjairól.
***
A megyei RMDSZ és RMPSZ szervezésében lezajlott vita-tanácskozás hasznosnak ígérkezik. Reméljük, hogy az ôszi beiratkozási eredmények" önmagukért fognak beszélni.
Az A.M. Press híre szerint Béres András államtitkár nyilatkozott az oktatásügyi minisztérium Babes,-Bolyai Egyetemmel kapcsolatos álláspontjáról. Ezek szerint az egyetem problémáit az egyetemi autonómia keretében kell megoldani, a határozatokat pedig utóbb kell megerôsíteni kormányhatározattal. A magyar tanerôk javasolták magyar matematikai, természettudományi, irodalmi, társadalomtudományi, teológiai, jogi és közgazdasági tanszékek létrehozását. Egyes szakoknál, például a jognál és közgazdaságnál az oktatás nem csak magyar nyelven folyna, hogy a végzettek helytállhassanak román nyelvû alkalmazási versenyvizsgákon. A magyar tanszékek számára a tanerôket kolozsvári és marosvásárhelyi értelmiségiek közül toborozzák. A hírügynökségi jelentés szerint a minisztérium úgy véli, hogy adottak a feltételek ezeknek a problémáknak a megoldására a következô egyetemi tanév megkezdésééig.
Társulási szerzôdést írt alá Kolozsvár Polgármesteri Hiavatala és a Shell România Kft. olvastuk az Adevãrul de Cluj címû lapban. A szerzôdés értelmében a Városháza 915 000 dollárért 49 évre bérbe ad 7 500 négyzetméternyi területet három benzinkút építésére az Aurel Vlaicu úton, a Monostor negyedi Minerva üzletháznál és a Tordai úton. Ugyanakkor a Shell Kft. kötelezte magát, hogy minden értékesített tonna üzemanyag után 0,5 dollárt fizet a városháza kasszájába. Vittorio Amoni, a cég egyik igazgatója elégedett az üzlettel, úgyszintén a város polgármestere is, aki a befolyó összeget a Mihai Viteazul téri föld alatti kocsiparkoló építésére akarja fordítani. Az ortodox katedrális feljavítására, illetve templomok építésére más forrásból szeretne pénzt szerezni a polgármester. Rigó János felvétele a Városháza üvegtermében készült, a társulási szerzôdés aláírásakor, mely eseményre a Szabadság munkatársát elfelejtették" meghívni.
Kerekasztal-megbeszélést kezdeményezett a Kisebbségvédelmi Hivatal kolozsvári kirendeltsége, amelyen négy helyi újság, a Szabadság, Adevãrul de Cluj, Mesagerul transilvan és a Dialog interetnic képviselôi jelentek meg. A szervezôk, Mátyás László és György S. Gyöngyvér megítélésében a különbözô eseményekrôl a sajtóban megjelenô írások nagymértékben hozzájárulnak az egymásról alkotott (sok esetben rossz) kép, elôítélet megformálásához, ezért lenne jó a szigorúan tényszerû hírközlés, a sokszor alaptalan feltételezések mellôzése. Az ideológiai nézetkülönbségek megléte azonban nem akadálya a barátságnak, a feszültségmentes együttélésnek. A politikai életet, napi eseményeket jól-rosszul tükrözô sajtó természetesen nemigen oldhatja meg a konfliktusokat, közvéleményformáló szerepe azonban tagadhatatlan.
A kisebbségvédelmi hivatal helyi kirendeltségének munkamódszere, szerepe, hatásköre a napokban fog körvonalazódni pontosabban. Kötelességünk bizalmat elôlegezni számukra.
Pillanatnyilag nem lehet arra számítani, hogy Romániában napirendre kerüljön a monarchikus államformára való átállás, de az megfontolásra érdemes, hogy mindazok a szörnyûségek, amelyeket az országnak az elmúlt 50 évben át kellett élnie, nem történtek volna meg, ha az országban monarchia van fejtette ki I. Mihály a Le Soir csütörtöki számában megjelent interjújában.
A hajdani uralkodó ugyanakkor elutasította a lap munkatársának azt az esetleges restaurációval kapcsolatos észrevételét, hogy a történelem már új lapot nyitott". A történelem sok-sok lapot nyitott már eddig is, miként maga a történelem is igen sok lapból áll" hangoztatta válaszában, és utalt arra, hogy a monarchista alternatíváról folyó vita része a napi aktualitásnak".
Arra a kérdésre, vajon Romániában célszerû volna-e népszavazást tartani errôl a kérdésrôl, miként arra hamarosan sor kerül Albániában, I. Mihály kitérôen így válaszolt: amikor 1947-ben a kommunisták elûzték ôt a trónjáról, senki nem kérdezte a nép véleményét. Kérdéses, hogy vajon indokolt-e most kikérni a népvéleményt egy olyan helyzet esetleges módosításáról, amelynek kialakulásáért a népet semmilyen felelôsség nem terheli.
Az egykori uralkodó hangsúlyozta, hogy szerinte a mai körülmények között egy monarchiának nem az aktív politikai szerepvállalás, hanem a stabilitás szavatolása a legfôbb funkciója. Összekötnie kell, nem megosztania" szögezte le ennek kapcsán.
Vajon a román királyi család készül-e korábbi ingatlanjainak visszaszerzésére hangzott a lap további kérdése, amire I. Mihály úgy reagált, hogy nem ebben a pillanatban". Az elkobzott tulajdonok visszaadásának a kérdése ugyanakkor szerinte egy napon fel fog merülni. Majd akkor meglátjuk... tette hozzá.
A hajdani uralkodó keserû szavakkal illette az elmúlt ötven év romániai történelemoktatását, amely szerinte egyes korábbi idôszakokra vonatkozó ismereteket elhallgatott vagy meghamisított. Ennek ellenére úgy vélte, hogy fôként az idôsebb korosztályon belül változatlanul emlékeznek arra a szerepre, amelyet 1944-ben személy szerint ô játszott, hozzájárulva ahhoz, hogy Románia a hitleri szövetségtôl az antifasiszta nemzetközi koalíció oldalára álljon át.
Elkészült a beiskolázási terv az 1997/1998-as egyetemi tanévre, amelybôl megtudhattuk, hogy a jogi karon 30 helyet különítettek el a magyar nyelven érettségizett felvételizôk számára. Továbbá, a kémia szakon 20, a geológia-földrajz szakon 10 helyet biztosítanak magyar anyanyelvû diákoknak a már más szakokon létezô magyar csoportokon kívül. (A beiskolázási tervet rövidesen közöljük.)
Az Európa Tanács parlamenti közgyûlése elfogadta a Jansson-Schwimer-Durieux raportôrök jelentését, és tegnapi határozata értelmében felfüggesztette Románia különleges monitorizálását jelentette Strasbourgból a Mediafax. A jelentést a közgyûlés egyhangúlag fogadta el. A dokumentum elôírja, hogy Romániának egy éven belül módosítania kell a büntetô törvénykönyv alapvetô szabadságjogokkal ellenkezô elôírásait, javítania kell a börtönkörülményeket, meg kell oldania az utcagyerekek helyzetét, törvényeket kell életbe léptetnie az elmúlt rendszerben elkobzott javak in integrum" visszaszolgáltatására vagy kárpótlására, továbbá a rasszizmus, az idegengyûlölet és az intolerancia elleni kampánnyal párhuzamosan intézkednie kell a romák társadalmi integrációja érdekében.
Amennyiben a fenti feltételeket Románia a megadott határidôn belül nem teljesíti, a dokumentum kilátásba helyezi a monitorizálás újrakezdését.
A vita során a jelentést három újabb feltétellel bôvítették. Ezek a munkajog és társadalmi védôháló alapvetô elôírásait tartalmazó Európai Szociális Charta romániai ratifikálásával, az ET 1201. ajánlásának megfelelô nemzeti kisebbségi jogok biztosításával és a monitorizálás újrakezdésének körülményeivel kapcsolatosak. A hozzászólások során Frunda György szenátor bírálta az elôzô román kormányt, amelyet intoleránsnak és nacionalistának" minôsített, s amelyet azzal vádolt, hogy a nemzeti kisebbségek kérdésében az euroatlanti integrációt is veszélyeztetô kétszínû és demagóg politikát folytatott. Frunda kifejtette, hogy a jelenlegi helyzet sokkal kedvezôbb, hiszen az RMDSZ kormányzati részvétele által pozitív irányú folyamatokra van kilátás. Az RMDSZ-szenátor bejelentette, hogy jelenleg a nemzeti kisebbségek jogait szabályozó törvény kidolgozása, a tanügyi és a helyi közigazgatási törvények módosítása, illetve a közösségi és egyházi javak visszaszolgáltatását elôíró jogi normák elôkészítése a cél. Frunda érvelését támasztotta alá Szergej Glotov orosz képviselô is, aki arra biztatta Romániát, hogy a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény szellemében tartsa tiszteletben a nemzeti kisebbségek jogait. Glotov ezzel a balti államokat támadta, amelyek szerinte nem biztosítják a területükön élô oroszajkú nemzetiségek jogait.
hogy a katonai ügyészségre idézték azt a volt tábornokot és volt hadügyminisztert, aki Ceaus,escu parancsát állábtöréssel próbálta elbliccelni, s aki most multimilliomos üzletember. Vizsgálat indult ellene és azzal gyanúsítják... No, ez az egy nem derült ki, mert meghallgatása a sajtó és minden kíváncsiskodó kizárásával esett meg. (Remélhetôleg nem a demokrácia nyilvánosságot követelô szellemének megsértése, hanem a vizsgálat befolyásolhatatlansága" érdekében!) Úgyhogy a deli tábornok büszkén és magabiztosan léphetett vallatói elé, ám a hosszúra nyúlt eszmecsere végén már az újságíróknak ígért nyilatkozatra sem volt kedve. Hogy miért? Lehet találgatni. Mi valami olyan sóhajra tippelünk, hogy de jól fogna most is a tábornok úrnak egy új és csattanós gipszcsizmás ötlet!
Márciusban Kolozs megyében 2058 idegen tôkéjû vállalat mûködött. A egyes országok jelenlétében a sorrend: 1. Magyarország 307 céggel, 2. Németország (300), 3. Szíria (291), 4. Olaszország (275), 5. Jordánia (134), 6. Ausztria (108), 7. Amerikai Egyesült Államok (77), 8. Franciaország (72), 9. Izrael (70)... A beruházott tôkemennyiség szempontjából 1. Svájc 38 325,9 ezer dollár, 2. Luxemburg (36 926,2), 3. Olaszország (13 831,3), 4. Németország (6 729,8), 5. Franciaország (2191,1), 6. Magyarország (1623,1), 7. AEÁ (1242,1), 8. Ausztria (917,4),...
Kolozsváron a városi tanács minden ülése, a megszavazott mûködési szabály értelmében, a himnusszal kezdôdik. Minekutána mind a 31 tanácsost elönti a mélységes hazaszeretet, még az utcaseprôk járandóságának ügyében is ennek hatása alatt dönt. Ugyancsak Kolozsváron az RMDSZ Megyei Képviselôk Tanácsának ülései, az elfogadott alapszabályzatnak megfelelôen, közös imádkozással kezdôdnek. Minekutána a jelen levô képviselôk, hívôk és hitetlenek egyaránt, Isten igéjétôl átitatva politizálnak és vitatkoznak, avagy urambocsá! nem éppen istenes dolgokat és nem kimondottan áhítatosan vágnak egymás vagy mások fejéhez.
Én most már azt se bánom, ha valakik által kitalált szabály arra kötelez, hogy evés után elénekeljem az Internacionálét, alvás elôtt az Egyesült Nemzetek himnuszát, ébredéskor a Marseillaise-t, a Szövetségi Képviselôk Tanácsa ülésének szünetében pedig az O Tannenbaumot a környezetvédôk, a németek, az Európai Unió stb. tiszteletére. Hisz afelé tartanánk. Igaz? igaz.
Valami új világrend felépítésérôl állapodott meg Borisz Jelcin Mao jelenlegi utódjával, és ettôl többen berezeltek: mi lesz, ha a Kis-Szovjetunió és a Nagy-Kína elássa a csatabárdot, és megalakítja az új Varsói Szerzôdést, pekingi központtal? Sokan máris, vagy megint emlegetni kezdték az ezredfordulóra világvégének megjövendölt sárga veszedelmet. A kataklizmát úgy képzelik el, hogy Oroszország és Kína egyesült erôvel megtámadja a NATO-t, amely nem tartóztathatja fel a hatalmas embertömeget, ellencsapásra pedig azért lesz képtelen, mert ez az új félelmetes katonai tömb hatalmas lakatlan területtel is rendelkezik, ahol könnyû elrejteni a katonai bázisokat.
Néhány évtizeddel ezelôtt, amikor Kína nemcsak a Szovjetuniónak, hanem az egész világnak külön-hidegháborút üzent, katonaközgazdászok különös összefüggéseket mutattak ki. Ha Svédország történetesen Kína szomszédja lenne, aggodalomra akkor sem volna oka, mert fejlett technikájával, gombnyomásra szerkezetváltó iparával két nap alatt olyan hadi potenciált állít elô, amelyet Kína további sok évtizedes kínlódással sem képes kiegyenlíteni.
Hogy azóta Kína atomhatalommá vált? A Szovjetunió pedig a világ második atomhatalma volt? És ha a kettô összeadja atomhatalmát? Ez is csak számháború. Mint ahogy nem a közlegénység létszáma dönti el egy mai háború kimenetelét a gyalogságé csak az utószó, vagyis a szétvert terület elfoglalása , épp úgy a robbanótöltetek és a hordozórakéták száma sem elég a papírforma kiszámításához. Ha még emlékszünk, a NATO és a Varsói Szerzôdés közötti fegyverkezési verseny azzal ért véget, hogy hevesen tiltakoztunk az ûrpajzs kifejlesztése ellen. Mert mi" arra nem voltunk képesek, és így a mi" atomütôerônk használhatatlanná vált. Nagyon valószínûtlen, hogy a csodafegyverekkel foglalkozó nyugati tudósok és technikusok azonnal kivették fizetés nélküli szabadságukat, amint összeomlott a keleti katonai tömb. Fejlett kémhálózat nélkül is biztosak lehetünk abban, hogy a Svédország területéhez és lakosságához mérhetô fejlett nyugati országnak most nem két napra, hanem csak néhány órára volna szüksége Volvo-gyárainak átállítására hadiüzemelésre. És hátha még egy olyan katonai tömb tagja, amilyen a NATO! Akkor bizony a Közép-Ázsiából elindított, a kulturális forradalom vívmányaiban, értsd: háztáji kohókban gyártott atomtöltetek úgy járnának, mint az alma: nem esnének messzire fasilójuktól.
Persze, nem szabad lebecsülni az atomveszélyt. Az valóban fenyegeti az emberiséget, de nem azért, mintha fennállna két atomhatalom összecsapásának lehetôsége. Ahogy pillanatnyi hatalmi zavarban Albánia kaszárnyáiból széthordták a puskákat, ugyanúgy bekövetkezhet az atomfegyverek bevetése kisebb bankrablásoknál, selyemfiúk egymás közti leszámolásában stb. Már vannak ilyen jelzések, hogy a hasadóanyagok a felezési idejüknél gyorsabban fogynak, mert lopás tárgyát képezi minden, ami megmaradt a szocialista közvagyonból. Házi használatnál magasabb rendû" célt manapság nem is szolgálhat a gazdaságilag elmaradott országok fegyverzete legyen az klasszikus, nukleáris, esetleg lézertechnikás. Ezért éppen a csóró országok érdekében kellene felgyorsítani az általános leszerelést, nehogy fegyvereik ellenük forduljanak.
Visszatérve a hatalmas embertömeggel kapcsolatos félelemre, hát annak van némi alapja. Természetesen nem háború esetén, hanem békeidôben. Mint például most. Ugye, alig múlik el nap, hogy Budapesten ne ropognának keleti érdekcsoportok fegyverei, más napokon, a változatosság kedvéért kínai éttermekben robbannak bombák, amelyek szerencsére nem sugárveszélyesek egyelôre. Nem is gyôzünk eléggé csodálkozni, hogyan jutnak át a határon ezek a bombák és a bombázók, amikor nekünk egyre nehezebb negyedévenként átutazni, és legalább egy játékpisztollyal megörvendeztetni rokonaink, ismerôseink szintén pukkantós kedvû gyermekeit. Ha véletlenül átsurranunk a határon anélkül, hogy a hazai biztosítókat félhavi fizetésünkkel hízlaltuk volna, akkor az elsô útkeresztezôdésnél megbüntetnek és megvámolnak, hogy legközelebb menjen el a kedvünk a furikázástól. Meg aztán bár senkinek sem tanácsoljuk a kitelepedést azt is furcsállhatjuk, hogy maholnap több az ázsiai magyar állampolgár, mint a Magyarországon letelepült erdélyi magyar. Így nem is kell szétverni a hadszintért és jöhet a gyalogság.
Az öregembert nagyon szerettem. Bölcs volt és mindig nyugodt. Ennek okán derûs.
Az öregember mindig jó elôre megjósolta, ha idôváltozás közelgett. És soha nem tévedett. Egyszer eszembe jutott megkérdezni, miként lehetséges, hogy olyan pontosan s jó elôre meg tudja jósolni az idô változását. Az úgy van, fiam, magyarázta, hogy minden idôváltozás elôtt hasogat, fáj a bal lábam. Vagyis hát a jobb lába, igazítottam ki az öreget. Nem, nem, mondotta az öreg. Nem a jobb lábam fáj, hasogat, hanem a bal ! A jobb lábam még arra is lusta, hogy hasogasson tette hozzá nevetve.
Szegény öreg apóka, gondoltam szomorúan és sajnálkozva, úgy látszik, már kezd ô is lassan szenilis lenni. Ezt gondoltam, lévén, hogy az öregembernek csak a jobb lába volt meg, a másikat, a balt réges-régen, valamikor még fiatal korában levágta, mégpedig tôbôl, egy tolató vonat. Réges-régen, mikor még rakodómunkás volt a vasútnál. Így hát számomra teljesen világos volt és egyértelmû, hogy csakis a jobb lába fájhat, hasogathat, ha idôváltozás készül, és nem a bal, amelyik nincs is neki. Hiszen hogyan tudhat fájni, hasogatni az, ami nincs, csak volt ; ami ugyan volt, de már réges-régen nincs ?! Logikus.
Az öregember akkoriban úgy nyolcvan körül lehetett, én pedig húsz év körüli nagykedvû legény voltam, kinek legkisebb gondja is nagyobb volt az idôváltozásnál, amelyik éppen készül s netán be is következik...
Az öregember rég halott;
és én is lassacskán öreg leszek s nem kimondottan az éveim számának betudhatón!...
Mint fiatal nyugdíjasok" néhány évvel ezelôtt apatársammal együtt túrni" kezdtük egy öreg tanárnô földjét, haszonbérletben, inkább a mozgási lehetôségért, mint nyereségért. Nem alkudtunk; megadtuk a kért egyharmadát a termésnek. Az eredménnyel úgy is meg voltunk elégedve, habár az elhanyagolt föld sok munkát igényelt. A legkevesebb baj a hagyma és a káposztával volt; sok gondot okozott azonban a paradicsom gombásodása, amit idejében észrevettünk, így sikerült jobb termést elérnünk, mint a szomszédok többségének. Hasonlóan jó eredménye volt a krumplitermesztésnek még félkilós példányok is voltak. Jó hatással volt ránk az egészséges mozgás, kevésbé a bosszúság a burgonyabogarak miatt: a kétszeri permetezés szinte hatástalan maradt, így kénytelenek voltunk vödörbe rázni a bogarakat, és széttaposni ezrével. Egyik szomszédunk bízott a hazai rovarirtó szerben, na meg irtózott is e módszertôl, így a kolorádói a termését letarolták, ezért az elmúlt évben parlagon hagyta a földjét.
Mi folytattuk a tevékenységet, sokkal több bosszúsággal, mint az elôzô évben. Mivel a májusi felhôszakadás árja az út mentén elmosta a zsenge kukoricát, s a napraforgó nagy részét, a szomszéd meg oldalt kukorica helyett zabbal próbálkozott, láthatóvá vált, hogy zöldségessel foglalkozunk. A közelben meg két építôtelepet szerveztek a Lóhere utcában (Békás megyed); megnôtt a forgalom. A veteményes szépen zöldellni kezdett örömünkre, majd bosszúságunkra: egyre gyakoribbá vált a lopás, kezdve a zöldhagymával. A krumpli még csak kezdett virágozni, amikor az elsô bokrokat kitépték. A káposztának ôszre csak az egytizede maradt, a paradicsomot sárgán kellett leszedni, hogy valami nekünk is maradjon.
Az ôszi számvetésnél elhatároztuk: tovább nem kertészkedünk. A termés ôrzésére nincs lehetôség, a tolvajok elcsípésére kevés a remény. Sajnáljuk az öreg tanárnôt, s azokat is, akiktôl az idén többet fognak lopni, mert tôlünk nem lesz mit. S a kertészkedés felhagyásában nem vagyunk egyedüliek. A szomszédos területek mûvelôi közül találkoztunk több nyugdíjassal, ôk sem dolgoznak az idén másnak; sok föld marad parlagon a tolvajok miatt.
Ami a kockázatot és a károkat illeti: másképp viszonyul azokhoz az ember, ha természeti csapás következménye, ha rontják a termést a burgonyabogarak, lótetûk vagy a gombásodás, ha csipkedik a borsót a varjak, ha a nyulak megrágnak néhány káposztát. S másképp ahhoz, hogy becstelen emberek lopkodják a termést. E jelenség meg nálunk egyre szaporábban jelentkezik, s e kis-korrupció ellen védekezni nehéz, így lemondunk segíteni másoknak, és saját maguknak is.
Szomorú, de búcsúznunk kell a kiskertektôl.
A tálalókredenc oldalára vésett betûk szerint a faragott ebédlôberendezést: Faragta Péntek Gyugyi György. Fafaragó. Körösfô. Szegelet u. házszám 1." Szinte egy idôben faragta Gyugyi mester a világhírû zeneszerzô Bartók Béla hasonmás berendezését is. Az én bútoromat egy brassói bankár rendelte férjhez adó lányának. Dr. Volly István Bartók-kutató összevetése és megállapítása szerint bizonyára több pénze lehetett a bankárnak. Díszítése gazdagabb, talán több darabból áll, mint a Bartók Béláé.
Elhagyatott, nedves pincében leltem a bútorokra. Egykori tulajdonosa szenilisen-révülten bámult be a pince homályába. A hársfaszéklábat annyira befogta a sár, hogy akár ki is zöldülhetett volna. Úgy, ahogy találtam, haza is hoztam, nagy jókedvvel.
Nagy Imrének, Zsögöd nagy festôjének eldicsekedtem új vagyonommal. Másnap egyenként számba vette a székeket, megállapította, hogy sok a javítanivaló. Ragyogó arccal annyi tanáccsal látott el, mintha bár egy szeg beverésére alkalmas lennék. Mire elôkerült Matyi, az asztalos, riportútra küldtek a szerkesztôségbôl. Matyi kalapálgatott, javított, hallgatta a tanácsokat, és édesapámmal, Imre bácsival együtt illogatta a jó ózdi bort. A bútorok elhelyezése körül nagy vita alakult ki. Állítólag Matyinak több elképzelése volt, de Nagy Imre magát meg nem tagadó erôszakossággal saját ízlése szerint rendezte be a tágas szobát. Édesapám a faragott, nagy asztal elhelyezésével nem békült meg, végül tíz liter borban fogadtak: ha megérkezem, én döntök. Így történt. A küszöbön megálltam, onnan tekintettem végig a népi barokk berendezésen. Imre bácsi a kalotaszegi falvédôt is falra akasztotta, persze, hogy felragyogott a szemem. Ezt látva édesapám már indult is a kamra felé borért...
Napokig gyönyörködtünk egy-egy faragás részletében. Édesapám egyik este így búcsúzott: Térüljön be hozzád még több barát, érezzétek otthonosan magatokat együtt".
Nagy Imre hétvégeken gyakran nálunk ebédelt, vacsorázott, fuszulykás napnak" nevezte a pénteket. Az asztal egyik végén édesapám, a másikon Imre bácsi ült. Beszélgettek, vitatkoztak, emlékeztek. Kezük az asztalon, ujjukkal a véseteket tapogatták önkéntelenül. Szóltak a népi alkotás gyönyörûségérôl, az alkotás fenséges kínjáról. A festômûvész Péntek Gyugyi György arányérzékét dicsérte, s a vésô nyomán életre kelt leheletnyi virágszirom talán verssorokat szült a költôben.
Néztem az asztalon élô kezeket, Ôket hallgattam. Évekig együtt lázadtak, konoksággal ragaszkodtak ahhoz, amiben hittek. Aztán lassan az asztalhoz sorakozott egy más korosztály is. Színészek, muzsikusok, képzômûvészek, de mellénk ült Balla Anti Jobbágytelkérôl, vagy a nagybányai mindent vállaló" Kiss Kornél is. Újabbnál újabb tenyerek simogatták gyönyörûséggel az asztallapot, néha kicsinek bizonyult a nagy indulatok levezetésére.
A hetvenes évek elején édesapám hangját emelte sorsunk rosszabbodása miatt.
Imre! A hal Jónástól fuldoklik, de Jónás sincs vasárnapi jókedvében a cet gyomrában" mondta. Imre bácsi indulattal csapott maga elé: No, súly edd meg! Agyon üttem a páros galambot!" nézett az asztal sarkára kacagva. Ami itt van, az a cet gyomránál is gyalázatosabb" tartotta magasba erôs nagy kezét.
Tenyerük éle elôtt nem nyíltak meg a falak. A földnek kellett megnyílnia, hogy apámat betakarja...
Egy idô után nem az ajtóm fölötti báránycsengettyûket húzták meg. Ôk nem az ajtón léptek be ezután hozzám. Az álom falán jöttek, hogy elfoglalják helyüket. Ültek mozdulatlanul, ha állati küzdelmet folytattunk életünkért, csak néztek ránk szigorúan: az értelmiségi vállalja-e a szerepét? Ordas üvöltésben elegen ülünk-e az asztal körül, hogy kitapogassuk az életfa gyökerét?
Színházi bemutatók... Sütô András mûveinek bemutatói: Káin és Ábel, Csillag a máglyán, Szuzai menyegzô. A szerzô azt hitte, elôadás után a közönség is utána jött lakásomba. Hányan voltunk? Nem tudtuk megszámolni a vendégeket. Azokon az estéken állítólag a faragott kicsi szegfûk Sütô András markába csokrosodtak. A gyermekkor árvalányhaj sátra alól néztünk egymásra. Akik akkor együtt voltunk, tudtuk: térdünkig lekophat a lábunk, míg kiérünk a mély sötétbôl, de mint a rozetta forgója, fogózunk egymásba.
Égre meresztett ujjak nyúltak elôdeink szivárványa felé. Újra temettünk. Ezt a napot Nagy László költô naplójában rögzítette: 1976. november 6. szombat (...) aztán Aranyéknál. (...) Istenem!" Ez a felkiáltás a még egyszer meg nem élhetô állapotra vonatkozik.
Dacosan daloltunk, míg életveszélyes játékkal Király Károly nemzeti létünkért kiáltó levelét lakásomban átadta Czine Mihálynak. A reménykedôk serege kitartóan támasztotta, simogatta a faragott asztalt. Páskándi Géza nem akarta abbahagyni a népdalozást. Hajnali háromkor Nagy Lászlóval énekelve mentek ki a kapun.
Czine Mihály szerencsésen megérkezett Budapestre...
Az igazságban reménykedôk kínukat húrozták egymás felé fordulva, míg a pénzéhes sisakváltók igyekeztek befeketíteni bennünket és lelopkodták volna faragott csillagainkat. És most, ha az ember a magyar területen szétnéz, bele kell vesznie a bánatba. Az agitátori tehetségû, politikusnak nem jó, közéleti vezetônek még rosszabb személyek amúgy utasítgatnak, letiltanak, minôsítenek. Arcpirulás nélkül a legnagyobb elégtételt várják: a közösséget , melyben cirkuszi szerepet játszanak. Alkalomadtán ôk is elfogyasztották asztalomnál az ünnepi falatokat, látszólag búsultak és fogadkoztak, majd szalvétára feljegyzett szavainkkal elsiettek a velünk ellenkezô irányba.
Ha velük találkozom, ezüstég faragás alatt dideregni kezdek. Érzem, ahogy Imre bácsi indulattal rám tekint, Édesapám hozzám szól: Szôttesabrosszal terítsd le asztalod. Csak annak keze érintse azután, kinek tenyerébe arcod belefér".
Vésett virágok magasán toporgok. Ha nagy a léleksötétség, pókfonálon felkúszom Hozzájuk, kik sereget gyûjtöttek érettünk az égben. Asztalom fölött egymásra szorulva, dalolás nélkül nézünk egymásra. Kevesebben, többen? Végzem a dolgom. Amennyit lehet: jól, rosszul, de itt élek. Most még jobban szeretem a föld népét, mint valaha. Újra megismertem ôket, és azon úton haladok, amelyen ôk járnak. Így barátságosabb a vándorlás, ha közelségük melegséget s nem utálkodást jelent. Köztük nem gátfutás az érvényesülés, s nem önnön lelkiismeretük átugrása a gát.
Indexelték az alaptôkét
10 évig érvényes a vezetôi jogosítvány
Bírósági illeték
Végrehajtás és valutamûveletek
Valeriu Stoica igazságügyi miniszter közölte, hogy a kormány szerdai ülésén két törvénytervezetet hagytak jóvá a gazdasági reformmal kapcsolatosan. Az elsô módosítja a kereskedelmi társaságok törvényét a Cégjegyzéknél megbízott bíróra utalva át a bíróságok cégekkel kapcsolatos hatáskörét, ily módon kiküszöbölnek egy láncszemet a kereskedelmi társaságok megalakítási eljárásából, és az alapító okiratok módosítását a megbízott bíró ellenôrzi, ezután nem lévén szükség bírósági döntésre. A második törvénytervezet megállapítja a kereskedelmi társaságok minimális tôkéjét. Így egy részvénytársaság létrehozásához szükséges minimális tôke 1 millió lejrôl 25 millióra, a kft.-k esetében pedig 100 000 lejrôl 3 millióra emelkedik.
Ugyanakkor a kormány határozatot fogadott el, amelynek értelmében az új vezetôi jogosítványok 10 évig érvényesek. Az intézkedés érvényes az új forgalmi engedélyekre is. A szabályozó rendelkezés meghosszabbítja a jogosítványok kicserélésének határidejét 1999. március 31-ig és a forgalmi engedélyeket 1999. december 31-ig.
A kormányülésen két törvénytervezetet hagytak jóvá az igazságszolgáltatás reformjával kapcsolatosan. Az elsô dokumentum az igazságügyi bélyegre vonatkozik, mivel ennek értéke már nem felel meg a bírók reális szükségleteinek, sem pedig az inflációs rátának. A javasolt értékek a következôk: 3000 lej az ügy érdembeni megoldásáért és 1500 lej valamilyen megtámadási út gyakorlásáért. Az egymillió lejnél nagyobb értékkel kapcsolatos viták esetén az igazságügyi bélyeg 15 ezer lej, a 10 millió lejt meghaladó értéknél 30 ezer lej, a 100 millió lejnél nagyobb értéknél 50 ezer lej.
A második dokumentum az igazságügyi szolgáltatásokra kirótt bélyegilletékekre vonatkozik. Az új törvénytervezet értelmében az ebbôl származó összegeket a központi költségvetésbe folyósítják, ahol az igazságügyi minisztérium költségvetését képezi, és nem a helyiekbe, mint eddig.
A kormány úgyszintén jóváhagyta a költségvetési kinnlevôségek végrehajtására vonatkozó 1996/11-es kormányrendelet alkalmazásáról szóló határozatot, amelynek értelmében a jogi és magánszemélyek, akiknek a törvény értelmében fizetési kötelességeik vannak az állami társadalombiztosítási költségvetéssel szemben, havonta kell bejelentsék e kötelezettségeket.
A kormány jóváhagyta az árvizek, veszélyes meteorológiai jelenségek és a hidrotechnikai építményeknél bekövetkezô balesetek elleni védelem központi bizottságának megszervezésére és mûködésére vonatkozó szabályzatot.
Ugyancsak kormányhatározat értelmében jóváhagyták a CERES Könyvkiadó Rt. és a KRITERION Könyvkiadó Rt. megalakítását.
A kormány jóváhagyta a valutamûveletek elvégzésére és ezeknek a könyvelésben való tükrözésére vonatkozó határozatot. A dokumentum értelmében 1997. május 1-jétôl az RNB által közölt valutapiaci árfolyamot használják minden valutamûveletben, amelynél 1997. március 12-ig a viszonyítási árfolyamot használták. Az RNB által közölt valutapiaci árfolyamot a következô napon végzett mûveletekben használják, kivéve a vámmûveleteket, amelyekre továbbra is a könyvelôségi törvény alkalmazási szabályzatának 10. pontja érvényes. A valuta adásvételt a mûvelet idôpontjában a kereskedelmi banknál kifüggesztett árfolyam szintjén foglalják a könyvelési iratokba. E határozat elôírásai a könyvelôségi törvény módosításáig érvényesek.
A Ziua vezércikkében a román vezetésnek az utóbbi hetekben a NATO-csatlakozásért tett erôfeszítéseit elemzi. A cikkíró szerint Románia csatlakozásának nem annyira a gyakorlati tennivalók, elmaradások az akadályai, hanem az, hogy az Észak-atlanti Szövetség bôvítésére a tárgyalások már lezárultak, a költségvetést már átszámították azokra az országokra, akikkel titkon, az asztal alatt" már kezet is szorítottak. Románia túl késôn nyitott, ráadásul az Amerikai Egyesült Államok puha politikát folytat Oroszország felé. Félnek túlfeszíteni a húrt a külpolitikájukban, nehogy a Jelcint támadóknak adut adjanak a kezébe, és elveszítsék az orosz elnököt, mint tárgyalópartnert. A Ziua vezércikkírója írásának zárógondolatában arra is kitér, hogy mindezektôl függetlenül nem ártana, ha a román belpolitika rendet teremtene háza táján a titkosszolgálat élérôl eltávolítaná Virgil Mãgureanut, és a diplomatái közül is lecserélne néhány kommunista múlttal rendelkezôt. Ezáltal nagyobb lenne az amerikaiak bizalma országunk iránt. Az Adevãrul elsô oldalas cikkében támadja Birtalan Ákos turisztikai minisztert, amiért az bezáratta a román turisztikai minisztérium brüsszeli képviseletét, ezzel szemben megtartotta az amszterdamit. A lap újságírója megemlíti, hogy a minisztérium költségvetésének szûkössége lehet, hogy valóban nem engedi meg több képviselet fenntartását a Benelux államokban, viszont a brüsszeli irodának harmincegy éves hagyománya volt, a város egyik elit utcájában, míg az amszterdami állandóan költözik. A cikkíró ennek az elhamarkodott" döntésnek az okát abban véli felfedezni, hogy a magyarországiak éppen most nyitnak képviseletet Brüsszelben: a román turisztikai miniszter magyar nemzetiségû lévén így próbálja támogatni a magyar légitársaságot, a MALÉV-ot, és károsítani a TAROM-ot.
Bukarestben meghalt egy ember, mert egyetlen kórház sem akarta befogadni, végül a mentôkocsiból kitették az utcára és magára hagyták. Hasonló esetek gondolatára megborzong a cseppet is érzô ember, majd ijedt tanácstalansággal kérdezi magában: hát ilyesmi is megtörténhet? Ezért kérdeztük meg mi is a kolozsvári mentôszolgálattól, mi a kötelessége, felelôssége a mentôsöknek a hajléktalan, magára hagyott betegekkel szemben, történt-e Kolozsváron is a fôvárosihoz hasonló eset?
T,îrlea Ioan szolgálatos mentôorvos elôször megnyugtatott, hogy ôk még egyetlen beteget sem hagytak cserben, majd a bukaresti esetet szakmailag elfogadhatatlannak, erkölcsileg pedig minôsíthetetlennek nevezte. Sajnos, nálunk is adódik nem egy különleges eset, ilyenkor a beteget szállító telefonon beszél az ügyeletes mentôorvossal, és annak utasítása, tanácsa szerint cselekszik. A hajléktalanok helyzete komoly és mindmáig megoldatlan szociális probléma. Amikor ilyen beteget szállítanak, általában ahhoz a területi kórházhoz viszik, ahol rátaláltak, kiutalásuknál pedig, amennyiben más megoldás nincs, a rendôrség segítségét kérik, és ott tartják az illetôt, ameddig kiderítik lakhelyét, hozzátartozóit vagy egyáltalán kilétét. Volt esetük, amikor a hajléktalant az állomásnál hagyták, ugyanis két éve ott lakott". A kórházaknak egyébként kötelessége lenne beutalni a hozzájuk szállított beteget, de sokszor elôfordul, hogy egyik helyrôl a másikra küldözgetik, kocsikáztatják ôket. A krónikus betegségben szenvedôk helyzete annyiban egyszerûbb", hogy egyenesen a szakkórházba szállítják.
Az ilyen megrázó történetek kellene felrázzák a társadalmat közömbösségébôl, a hatóságokat pedig a kényelembôl, és ráébresszék arra, hogy a szegénység és nyomorúság elsôrendû probléma Romániában.
Derûlátóan nyilatkozott Victor Ciorbea miniszterelnök miután bizonyossá vált a Nemzetközi Valutaalap kedvezô döntése a Romániának nyújtandó készenléti hitelrôl. Az elsô adag" 86,2 millió dollár, de ehhez hozzáadódik a Világbank és az Európa Unió nemzetgazdasági stabilizációt szolgáló hitele. Még jön 30 millió dollár szociális védelemre és 90 millió dollár a 24-ek csoportjától. Victor Ciorbea kiemelte, hogy a Nemzetközi Valutaalap döntésével elismerte a kormány határozott gazdaságpolitikáját, és azt, hogy a lakosság kiállta a türelmi tesztet. Erre a hitelfolyósításra vártak a külföldi beruházók, akik ezután megnövekedett bizalommal fektetnek be Romániába. Az országgal szemben máris korábban elképzelhetetlen mértékben csökkentették a nyugati privát bankok a kamatlábat állapította meg a miniszterelnök, majd hozzátette, hogy a most befolyó pénzösszegek a reformot fogják szolgálni, a dollárokat nem engedik elgurulni kétes irányokba.
Csütörtök délután hazautazott a magyar Országgyûlés honvédelmi bizottságának küldöttsége, amely Mécs Imre SZDSZ-képviselônek, a bizottság elnökének vezetésével hétfôn érkezett Bukarestbe, és beható megbeszéléseket folytatott a román politikai élet számos vezetô személyiségével.
A delegáció szerdán a Bukaresti Ôrdandárnál tett látogatást. Itt magasra vont román és magyar lobogó fogadta a vendégeket, s bemutatták nekik az antiterrorista harc különbözô, látványos megoldásait. Délután Mécs Imre, aki az Ötvenhatos Emlékbizottság elnöke, Snagov községben a falu vezetôinek társaságában kereste fel azt a villát, ahol az 1956-os magyarországi forradalom leverése után Nagy Imrét, családját és társait ôrizték. A faluban május végén Göncz Árpád elnök Emil Constantinescu államfôvel együtt avat emlékoszlopot azok emlékére, akik az 1956-os forradalomban és azt követôen Magyarországon és Romániában kiálltak a szabadság ügye mellett. Megtekintették, hol áll majd az emlékoszlop, amelyhez az anyagi alapot az Ötvenhatos Emlékbizottság teremtette meg.
Szerda délután Petre Roman, a szenátus elnöke fogadta a küldöttséget.
Benyomásait összegezve Mécs hangsúlyozta: ,,Ez az a nyitás, amelyre évtizedek óta vártunk. Úgy tûnik, a politikai szférában megtörtént a nagy lépés egymás felé a választás után létrejött új polgári demokratikus kormányzatnak köszönhetôen, amely fölkérte az RMDSZ-t a részvételre. Az RMDSZ nagy érdeme, hogy egész Romániáért közös felelôsséget vállalt az új kormányzatban. Ez teljesen új korszakot nyit meg, de a munka dandárja még ezután következik."
Több hónapos kemény munka után a zilahi Silvania Gumiabroncsgyár a napokban megkapta a minôségi áruknak kijáró oklevelet és a British Standards Institution ISO-9002-es nemzetközi szabványnak megfelelô minôsítését.
A cég 1981-ben csupán négy típusú gumiabroncsot gyártott, ma termékeinek száma meghaladja a huszat, s ezek közül nyolc belsô nélküli gumiabroncs.
A gyár életében új korszak kezdetét jelenti a mostani elismerés, valamint az is, hogy a cég új tulajdonos, a bukaresti Tofan Grup lesz. A helyi román lapnak nyilatkozva a Tofan Grup igazgatója elmondta, hogy cége a napokban szándékszik átutalni az Állami Vagyonalap számlájára a megvásárolt 51%-nyi tulajdonrész utolsó részletét, és májusban megkezdik az átszervezést.
A Silvania dolgozói kíváncsian várják a fejlményeket. Közülük többen is kijelentették: vezessen bárki, csak munka és fizetés legyen.
Virgil Mãgureanut, a Román Hírszerzô Szolgálat (RHSZ) igazgatóját, saját kérésére, tegnap fogadta Emil Constantinescu elnök. A kormányhoz közel álló források jelentésére hivatkozva, a Mediafax hírügynökség úgy tudja, hogy ezzel az alkalommal Mãgureanu benyújtotta lemondását. A jelentés szerint az RHSZ igazgatója április 30-án, az általa vezetett intézmény tevékenységének parlamenti vitája során kívánja lemondását nyilvánosan bejelenteni. A hírügynökség érdeklôdésére, Nicolae Ulieru, az RHSZ szóvivôje kijelentette, hogy az ügyrôl nincs tudomása. Mãgureanu 1990-es létrehozása óta vezeti az RHSZ-t, s jelenlegi mandátuma idén szeptemberben járna le. Az intézmény igazgatóját az államelnök javaslatára a parlament nevezi ki.
A KDNPP elnöke, Ion Diaconescu csütörtökön találkozott Ciorbea kormányfôvel és Virgil Petrescu tanügyminiszterrel , és az oktatási törvény módosításáról tárgyalt velük.
A megbeszéléseket követôen a miniszter közölte, hogy a parasztpárt beleegyezett az RMDSZ egyes követeléseibe, nevezetesen a minden szintû felsô-, mûszaki és szakmai anyanyelvû oktatás bevezetésébe.
Markó Béla, aki úgyszintén találkozott a parasztpárti vezetôkkel, elmondta, hogy az RMDSZ kéri az anyanyelven történô felvételizést, valamint a történelem és a földrajz anyanyelven történô tanítását.
A miniszter jelezte, hogy a szaktárca április 30-ig kidolgozza és a kormány elé terjeszti a törvényt módosító tervezetet.
Mint ismeretes, az oktatási törvény módosítása a kormányprogramban is szerepel.
Azt az országot, amelyet csak egyvalaki képes megmenteni, nem érdemes megmenteni."
(Laurence I. Peter)
VIII. ÉVFOLYAM, 16. SZÁM
A Kolozsvári Magyar Diákszövetség lapja.
A KMDSZ címe: Petôfi (A. Iancu) utca 21. Telefon: 196-561, 195-700.
E-mail: KMDSZ: office@kmdsz.org.soroscj.ro vagy Campus: campus@kmdsz.org.soroscj.ro
A Campus Internet címe:
http://hercule.utcluj.ro/~kmdsz
Égett agyszag és kemény izzadságbûz szorult abba a terembe, ahova a Diákligák Nemzeti Kongresszusának április 14-19. között zajlott szervezôi tájékoztatásra hívták össze a sajtót. A helyi szervezô, a Kolozsvári Diákszervezetek Szövetsége, koktélpartival is csalogatta a negyedik hatalom képviselôit, az igazi attrakciót viszont Gheorghe Funar polgármester jelentette.
A kongresszus eredményeit, egy vérszegény hitvallási iratot és egy röplapot, az ország minden fontos egyetemi központjából eljött képviselô ismertetni szerette volna. A hitvallás lényege: 1989. december 18-22., illetve 1990. június 13-15. eseményeirôl le kell rántani a hazugság leplét; Besszarábia és Bukovina ôsi román földek; a diákoknak maguknak kell megoldaniuk problémáikat. A röplap lényege: a hitvallás, kissé átfogalmazott formában.
Ezek után mégis kiderült, hogy a kongresszus egy sor szociális, kulturális, adminisztratív programot dolgozott ki. Hogy ezeknek mi lesz a gyakorlati haszna, egyelôre nem tudni.
A konstancai tengerész tanoncok képviselôje ismertette, hogy a tengerparton a magas vizsgadíjak ellen sztrájkolnak. Mivel Traian Bãsescu szállításügyi miniszter hajthatatlan, a diákok Emil Constantinescu államelnök segítségét kérték.
Miután a diákok kijelentették, hogy a Romániával kötött, 200 napos szerzôdés teljesítését figyelemmel kísérik, nem voltak hajlandók elárulni, mit szándékoznak tenni, ha a szerzôdést nem teljesíti a mostani hatalom. S ekkor elszabadult a pokol: az NCN televízió képviselôje idegesen hangoskodni kezdett, a diákligák képviselôi vért izzadtak", polgármesterünk pedig szinte választási propagandába kezdett.
Ezek után szinte mellékesnek tûnt a bentlakások biztonságáról és az ingyenes orvosi ellátásról folyó párbeszéd. Viszont a koktélparti miatt megérte két órán át oxigénmentes levegôt szívni.
Sajtótájékozatót tartott a BBTE rektorátusa szerdán délelôtt a felvételi szabályzat módosításairól. Andrei Marga rektor elmondta, hogy a változtatásoknál a szempont az volt, hogy bôvítsék azoknak a körét, akik elôzetes eredményeik alapján jutnak be az egyetemre.
Ezért bevezetik az idéntôl, hogy az országos tantárgyversenyeken díjazottakat felvételi vizsga nélkül felveszik az egyetemre, akárcsak a második egyetemre felvételizôket. A másik jelentôs újítás, hogy egyszerre több szakra lehet majd felvételizni, és ha az illetô több helyre bejutott, két szakot párhuzamosan látogathat. A felvételihez tartozik az is, hogy az idén is kell vizsgadíjat fizetni, sôt, az infláció miatt többet, mint tavaly.
Szó esett még az egyetem multikulturalitásáról: az új döntések szerint az egyetem struktúrája három vonalú, a három oktatási nyelvnek megfelelôen. Mindegyik részlegnek külön felelôsei vannak rektorátusi és kari szinten. Három rektorhelyettes, egy román, a magyar és a német felel a saját részlegéért. A karok szintjén egy részlegbe beletartozik minden tanár, aki a megfelelô részleg nyelvén tanít.
Elmondta azt is, hogy kiterjesztik az Internet hálózatot; most kötik be a jogi kart, következik a földrajz, majd pedig a teológiák. Ekkor jegyezte meg a rektor, hogy így aztán már bárkivel kapcsolatba lehet lépni Interneten keresztül, még a Fennvalóval is.
A bentlakások helyzetén is javítani szeretnének, Marga megígérte, hogy mindegyik diák, mielôtt vakációra megy, tudni fogja, hogy hol lesz a szállása szeptembertôl, vagy pedig tudni fogja, hogy nem lesz bentlakása, és akkor idejében intézkedhet. Azt is elújságolta, hogy '98-ban támogatást kérnek két, 1400 férôhelyes bentlakás építésére, kétágyas szobákkal. Rövid távon kérvényt nyújtottak be a polgármesteri hivatalhoz és a prefektúrára újabb bentlakás helyek kiutalásáért. A rektor azt is megemlítette, hogy mivel tudvalevôen az iskolások száma csökken, onnan lehetne átutalni helyeket az egyetemisták számára. A Györgyfalvi negyedbeli campus építése zajlik, ha minden jól megy, jövô tavasszal az elsô részlegeket már használni lehet.
Angolórán figyeltem fel rá. Amerikai akcentussal, folyékonyan beszélt angolul. Beismerem, irigykedtem. Éppen azt kezdtem találgatni, hogy vajon hol tanulhatta meg ilyen jól a nyelvet, mikor kiderült: otthon. Azaz New York városában. Heidi Hudson onnan érkezett. A szülei misszionáriusok, és pár éve Kolozsváron élnek. Heidi elsôéves az újságíró szakon.
- Mindig úgy éreztem, hogy egy dobozban élek. Mi amerikaiak nem sokat tudunk a külvilágról". Számomra kihívás itt élni. Persze New York után nehéz volt megszoknom ezt az életmódot, de megkedveltem a várost, az itteni embereket.
Mennyire sikerült beilleszkednek?
Már nincsenek különösebb gondjaim. Romániában zajlik az élet, szeretem, hogy mindig történik valami, politikai téren is.
Ezért iratkoztál be újságírásra...
Mondhatni, hogy az itteni helyzet hatására megkedveltem a politikát. Otthon is érdekelt, de többnyire történelmi és közgazdasági témájú könyveket olvastam. A lényeg az, hogy szeretek írni, és érdekel, mi történik a környezetemben.
Észrevettem, hogy többnyire angolul beszélsz.
Könnyebb. A román nyelvet értem, ha szükséges, akkor beszélek is. Az elôadások amúgy is román nyelven folynak. Az elsô és legnehezebb vizsgám a szemiotika volt. Bevallom, kínlódtam.
Milyen a viszonyod a csoporttársaiddal?
Úgy érzem, hogy jó. Én vagyok a külföldi, így folyton körülöttem vannak, valaki állandóan foglalkozik velem. Másrészt érzem, hogy én más vagyok, mint ti. Érdekes, hogy most már nem vagyok teljesen amerikai sem. Oda sem illek be igazán. Azt mondják, ha sokat utazik az ember, zöld" lesz. Ha több színt összekeversz, az eredmény egy zöldes árnyalat. Hát én zöld" vagyok.
Vannak-e valamilyen, a jövôre vonatkozó terveid, gondoltál-e arra, hogy esetleg itt telepedj le?
Szeretek itt élni, sok barátom van, sôt, van köztük egy magyar is. Jól szórakozunk, mikor mindketten keresgéljük a román szavakat. Nem lenne rossz itt élni, de én más országokat, kultúrákat is meg szeretnék ismerni, lehet, hogy másodév után elvándorolok innen, és kikötök valahol Nyugat-Európában. Szeretek világot látni, mert mint már említettem én zöld" vagyok.
Steiner Beatrix