1997. augusztus 9.
(IX. évfolyam, 182. szám)

Több ezer munkás vonult ki az utcára Ploies,ti-en és Brãilában, hogy tiltakozzék a kormány csütörtökön bejelentett reformintézkedései ellen, amelyek keretében bezárnak 14 állami vállalatot, három kôolajfinomítót, és elbocsátanak állásából 30 ezer embert.

Ploies,ti belvárosában 5000 munkás tiltakozott a Petrotel és a Vega olajfinomító bezárása ellen. Brãilában a nehézipari gépeket gyártó Promex vállalat dolgozói eltorlaszolták a város fôterét. A Bukaresttôl 70 kilométerre északkeletre fekvô Valea Cãlugãreascãban az ugyancsak bezárásra ítélt helyi vegyiüzem dolgozói akadályokat emeltek a Moldvából Ploies,ti-be vezetô vasútvonalon. Minthogy Ploies,ti Bukarest után a legfontosabb vasúti csomópont, pénteken teljesen megbénult a forgalom Ias,i és Bukarest, Ploies,ti és Galac, valamint Ploies,ti és Brãila között. Több nemzetközi szerelvény is vesztegel a vasúti zárlat miatt.

Victor Ciorbea miniszterelnök csütörtöki sajtóértekezletén bejelentette, hogy bezárnak három olajfinomítót és 14 állami vállalatot. A döntést azzal indokolta, hogy a központi költségvetés nem képes fedezni az állami cégek által termelt évi 37 millió dollárt kitevô veszteséget. A veszteséges üzemek bezárásával csökkenteni remélik a kormány kiadásait, amelyek az év elsô felében 4 százalékkal meghaladták a tervezettet.

Bár Romániában sikerült az inflációt megfékezni, és a nemzeti valuta is megerôsödött, a reformprogram végrehajtását hátráltatta a koalíción belüli vita és a törvényhozás lassúsága. Az életszínvonal erôteljesen visszaesett amiatt, hogy az árak megkétszerezôdtek, miközben az átlagbér ma is havi 80 dollár körül van.

• a probléma nem újkeletû

• nincs hivatalos értesítés

• az Állami Vagyonalap tanácstalan

• 1200 munkanélküli

Az 1989-es változások után a Nehézgépgyárról levált Kiskazángyár — Termorom — fölött már április hó folyamán fekete fellegek gyülekeztek. Az a hír járta, hogy a kormány bôvített „tízes listáján" szerepel. A bizonytalan információt a legnagyobb elôvigyázatossággal kezelték, nehogy idônap elôtt kitudódjon. Április 16-án a gyár mintegy 600 munkása elzárta a forgalmat a prefektúra elôtt, és egy küldöttség tárgyalásokat folytatott Alexandru Fãrcas, prefektussal, és a vihar egyelôre elült.

Ezen a héten csütörtökön Victor Ciorbea miniszterelnök bejelentette: 17 veszteséges vállalatot bezárnak. Közöttük van a kolozsvári Termorom is.

Péntek reggel a munkások a gyár udvarán várakoztak. A részlegvezetôk, mérnökök, vezetôségi tagok az igazgató irodája elôtt vitatkoztak a kialakult helyzetrôl. „A régi vezetôség miatt van minden! Együtt ittak, lakásokat kaptak, ôk vették el a gyártól a rendeléseket, saját cégükkel végeztették el a munkát, mint ahogy ezt Pop Gheorghe tette! Tudjátok meg, hogy a külföldiek vezetik az országot!" — hangzottak különféle vélemények.

Teljes a bizonytalanság

Tizenegy órakor Donea Virgil, a vállalat managere elmagyarázta a munkásoknak, hogy mindeddig semmiféle hivatalos értesítés nem érkezett a kormánytól, de az Állami Vagyonalaptól sem, így ô sem tud többet, mint amennyit a tévében látott. „A PRO TV-bôl tudtam meg, hogy mától nincs munkahelyem — mondta az egyik dolgozó. — A feleségem is itt dolgozik, két gyermekünk van. Mit fogunk csinálni? Mibôl tartom el gyermekeimet? Szerintem a kormány téved, ha bezárja a vállalatot. A menedzser azt mondta nekünk, hogy a gyár jól megy. Teljes a bizonytalanság, nem tudjuk, mit tegyünk, hisz semmiféle hivatalos értesítést nem kaptunk eddig. Az áprilisi tüntetés után azt mondták nekünk, hogy tévedésbôl kerültünk fel a felszámolandó vállalatok jegyzékére. Most mit higgyünk, mitévôk legyünk? Ötmilliárd nyereségünk volt, de a banknak kellett adni, kamat fejében. Szerintem a gyár nyereséges. Igaz ugyan, hogy a fizetéseket nem kaptuk meg idôben, de legalább volt munkahelyünk. Most még az sincs."

A gyárnak vannak tartozásai, de nyereséges lehet

Donea Virgil alig négy hónapja vette át a 1200 alkalmazottat dolgoztató Kiskazángyár vezetését:

— Mindeddig vállalatunk nem volt a bezárandó vállalatok jegyzékén. Áprilisban valakik az Állami Vagyonalaptól megpróbáltak diverziót kelteni.

— Miért akarják felszámolni a gyárat?

— Mert kazánokat termel. Romániában két kazántermelô cég van: a bukaresti Vulcan és a kolozsvári Termorom. A reformot folytatni kell, ez mindenki számára világos, viszont a reform nem a vállalatok bezárását jelenti, hanem ezek átalakítását. Az más, ha az átalakítás során kiderül, hogy csökkenteni kell a személyzetet.

— Nyereséges, avagy veszteséges a Kiskazángyár?

— Az igazság az, hogy az év elején 21, jelen pillanatban pedig 24 milliárd lejes adósságunk van, amelyet a régi vezetôségtôl örököltünk. Az év elsô hat hónapjában bármely kölcsön felvétele nélkül végeztük tevékenységünket. A nyereség az év elsô hat hónapjában 1,7 milliárd. Tavaly egész évben alig 600 milliót sikerült elérni. A kamat nem kevesebb mint 5,3 milliárd lejt tesz ki, így a veszteség 3,1 milliárd lejjel nôtt. Mindezek ellenére azt mondom, hogy a vállalatot kihúztuk a kátyúból.

— Mi a helyzet a megrendelésekkel?

— Ma reggel elárasztottak a faxok, hogy több cégnek szüksége van termékeinkre. Körülbelül tízmilliárd lejre kötöttünk eddig szerzôdéseket, ezeket be kell tartani. Ha elveszik az áramot, ahogy azt Ciorbea miniszterelnök mondta, mit teszünk? A kereslet egyre nô a kazánok iránt. Szinte valamennyi tömbház saját kazánt szeretne, a régiek már elavultak. Ezért merem azt állítani, hogy jövô ilyenkorra, ha meg is marad az adósságunk, de nyereségesek leszünk, fôleg mert egy nyugati bank vállalkozott, hogy 4 millió márkás hitelt nyújt nekünk. Ebbôl kifizethetjük tartozásainkat a bankoknak, és még termelésre is maradna belôle. Egy évig nem kellene fizetnünk kamatot, ezután pedig négy évig 12-13 százalékos kamattal kell visszafizetni.

„Véleményünk szerint semmi sem történt"

Radu Sârbu, az Állami Vagyonalap kolozsvári fiókjának igazgatója is a sajtóból értesült a kormány döntésérôl. Se a kolozsvári, se a bukaresti vagyonalap, de még a Termorom sem kapott semmiféle hivatalos értesítést. „A reformügyi minisztérium akciója ez, ki sem kérték a véleményünket. Az Állami Vagyonalap a vállalat privatizációjára készült egy külföldi bank segítségével. Az igazság az, hogy a Kiskazángyárnak nagyon nagy adóssága van.

— Létezik-e valamiféle konfliktus az Állami Vagyonalap és a reformügyi minisztérium között?

— Nem, ilyesmirôl nincs szó. Sorin Dimitriu, a Vagyonalap igazgatója részt vett a kormányülésen, de nem értesített minket. Zavaros idôket élünk, így jómagam sem tudom, mi lesz a közeljövôben.

Kiss Olivér

Kezdettôl fogva mindnyájunk számára nyílt titok, hogy a Kolozsvár szívében évek óta régészeti ásatás fedônév alatt végzett Fôtér-dúlásnak politikai indítéka van. A cél ugyanaz, mint sok más természetû próbálkozással: lehetôleg minél többet (és minél véglegesebben) eltüntetni minden olyan nyomot, amely arra utal, hogy itt a történelem folyamán a magyarok virágzó kultúrát hoztak létre, építkeztek, éltek és befogadtak más nemzetrészeket.

A Fôtér jelenlegi állapota jogosan háborít fel minden jóérzéssel és esztétikai érzékkel megáldott kolozsvári és nem kolozsvári embert, Nyugtalanságunkat csak fokozza az a mostanában felröppentett hír, mely szerint rábukkantak volna az ókori város római fórumának maradványaira, ami a kutatási munkálatok további kiszélesítését igazolná. A fejleményekrôl, kilátásokról az ismert régészprofesszort, Ferenczi Istvánt kérdeztük, aki a témával kapcsolatban nem mutatkozott különösebben optimistának.

— Semmilyen biztosítékot sem látok arra, hogy az ásatást nem terjesztik ki nagyobb területre. Annak idején jegyzôkönyvbe vettük a munkálatok megkezdése elôtti szóbeli megegyezésünket, de, és ezt utólag lehetett csak megállapítani, meglehetôsen változtattak, lazítottak a szövegen. Kezdetben négy méter széles árkokról volt szó, amit szép lassan szélesítettek tágas gödrökké. A Funar-Lazarovici páros célja az volt, hogy a kontinuitást, a román nép eredetét itt mutassák ki. Ez nem sikerült nekik. A római réteg fölött látszik egy sárga sáv, és afölött XV-XVI. századi anyagot tártak fel. A mostani ásatás helyén nem várható a római fórum nyomainak felbukkanása. Napoca központjának legjobb esetben a Szent Mihály templomtól északra levô járdától számítva kellene lennie, valahol a magyar fôkonzulátus mostani székhelye alatt. A fórumokat mindig a várfalaktól távol, a vár közepén alakították ki. A hajdani Napoca déli határa pedig szinte egybeesik a mai Fôtér déli határával.

— Teltek az évek, sunyin szélesedett az árok, és aztán megszületett egy másik jegyzôkönyv...

— Nemcsak szélesedett, hanem mélyült is. Pedig régész-szabály, hogy megbolygatlan talajt nem szabad piszkálni. Most viszont közel járnak a Szamos kavicsszintjéhez. Igen, néhány hónappal ezelôtt, a dr. Andrei Pippidi vezette bukaresti szakemberküldöttség politikailag elhibázott döntésként értékelte a munkálatok beindítását. Ioan Piso, az új múzeumigazgató, aki különben felvilágosultabb, mint elôdje, de nagyon ambiciózus, két évet kapott a feltárás befejezésére és a Fôtér eredeti állapotának a visszaállítására. Tehát megszületett egy második jegyzôkönyv, aminek erejében viszont, éppen az elôzmények tapasztalata miatt, nem nagyon tudok hinni.

— A kezdeti általános felháborodást, az emlékezetes tüntetéseket lassan a beletörôdés, a közöny váltotta fel.

— Így igaz. Czirják Árpád kanonok, érseki helynök is mostanában mintha elhallgatott volna.

— A jelenlegi munkálatok kinek a pénzén folytatódnak?

— Nem a városi tanácsén, hanem az Országos Mûemlékvédelmi Bizottságén. Persze, állandóan siránkoznak, hogy nincs elég anyagi fedezetük, én mégis pesszimista maradok. Ezzel inkább Funart mentesítik a politikai indíték gyanúja alól, miközben... Szóval én ebben a témában nem várok semmi jót.

Ördög I. Béla

Tegnap délutáni ülésén az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének kül- és belmonostori kerülete értékelte az elmúlt évben kifejtett tevékenységet. Donogán Péter, a külmonostori kerület elnöke beszámolt a körzet szociális, egészség- és munkaügyi tevékenységérôl. Több személynek adományoztak élelmiszercsomagokat, a rászorulóknak pénzbeli segítséget, tolószékeket és különbözô egészségügyi felszereléseket biztosítottak. A körzetnek sikerült elkészítenie a munkanélküliek listáját, és egy részüknek munkahelyet kerestek. A beszámolóból kiderült, hogy a kerület vezetôségének gondot okoz a kétezerötszáz tag nyilvántartása, és a tagsági díjak begyûjtése.

Boros János megyei elnök és Mátis Jenô képviselô a városban kialakult politikai helyzetrôl tartottak beszámolót, és ismertették a megyei elnökség által kiadott állásfoglalás tartalmát. Ezzel kapcsolatban megjegyezték, hogy a koalíciós partnerek külön nyilatkozatban foglalnak állást a nacionalista megnyilvánulásokkal kapcsolatban. A koalíciós pártok elvileg egyetértenek az RMDSZ megyei szervezetének állásfoglalásával.

Az ülésen megválasztották a szeptember 6-án tartandó megyei küldöttgyûlés körzeti képviselôit, valamint javaslatokat tettek az októberben sorra kerülô marosvásárhelyi kongresszuson Kolozs megyét képviselô személyeket illetôen.

P. A. M.

Gavril Dejeu belügyminiszter kolozsvári látogatásán úgy vélekedett, hogy a magyar fôkonzulátus zászlajának eltávolítása és a 22-es sürgôsségi kormányrendelet elôírásainak alkalmazása miatt elôálló feszült helyzetnek nincs tömegalapja. Verestóy Attila szenátortól, a Román Hírszerzô Szolgálatot felügyelô szenátusi bizottság tagjától kérdeztük: létezik-e hírszolgálati jelentés arról, hogy a kolozsvári hangulatot néhány személy, szûk körû csoport és néhány sajtókiadvány szítja?

Verestóy Attila szenátor elmondotta, hogy meggyôzôdése szerint az elkövetkezôkben a hírszerzô szolgálat sokkal behatóbban foglalkozik ezzel a kérdéssel. Ez ügyben tanácskozott csütörtökön az intézmény igazgatójával és aligazgatójával, Costin Georgescuval, illetve Mircea Iorgulescuval.

— Véleményem szerint a kétnyelvûség elsô jegyeinek megjelenését a társadalom nagy része megértéssel és természetes módon fogadta, a bujtogatók valódi célja pedig a koalíción belüli feszültségkeltés — mondotta Verestóy Attila. Bízom abban, hogy a hivatott szervek meg fogják tenni a megfelelô lépéseket a rendzavarókkal és az ellentéteket szítókkal szemben.

Arra a kérdésre, hogy lehet-e követelni a Román Hírszerzô Szolgálattól a nyilvános állásfoglalást, Verestóy Attila határozott nem -mel válaszolt.

— A hírszerzô szolgálatnak nem az a feladata, hogy nyilvános állásfoglalásokkal lépjen a közvélemény elé, hanem hogy adatokat szolgáltasson mindazon intézmények számára, amelyek hatáskörébe tartozik az ilyen jellegû kérdések megoldása. Ilyen értelemben a rendôrséggel, az ügyészséggel és a kormánnyal közölhet ellenôrzött adatokat.

Azzal kapcsolatosan, hogy lehet-e valamit tenni a bukaresti Adevãrul felbújtó akciói ellen, Verestóy Attila úgy vélekedett, hogy perre érett annak a lapnak a magyarság ellen folytatott hadjárata.

— Megkockáztatom a kijelentést, hogy most már tényleg idôszerû lenne az RMDSZ-nek megfontolnia a bírósági úton való fellépés lehetôségét az Adevãrul napilap ellen — nyilatkozta Verestóy Attila szenátor.

(pam)

— Miért zárják be a kazángyárat?

— Azért, hogy a Világbanknak ne legyen hová befûtenie nekünk.

-fi

• Felakasztotta magát a tordai M. Z., holttestét csütörtökön délután fedezték fel. A 64 éves nôn nem találtak gyilkosságra utaló nyomokat, felboncolják.

• Adócsalásért vizsgálják az aranyosgyéresi N. B.-t, a Mugur Serco cég 51 éves tulajdonosát. Az a vád merült fel ellene, hogy tavalytól kezdve több mindent nem könyvelt el, illetve kettôs könyvelést vezetett. Az államnak okozott kár mintegy 31 millió lej, a gyanúsított szabadlábon védekezhet a vádak ellen.

• Megtalálták P. N. holttestének felsô részét. Mint július 30-i híreinkben közöltük, a csátányi nyugdíjas a Szamost akarta átúszni, de pár méter után eltûnt. A maradványt a révkolostori kavicsbányánál fedezték fel, a holttestet testvére azonosította. Felboncolják.

( pja )

Jellegzetes kisvállalat: a „hôskorszakban" egy garázsban kezdték, tévékészülékek javításával. 1994 augusztusában aztán következett az átállás és azóta a Györgyfalvi út 50. szám alatti épületben mûködik a kommunikációs mûszaki újdonságokra szakosodott Linetron Kft. Nyolc fiatal dolgozik itt, elsôsorban kábeltévézéshez használatos fejállomásokat termelnek, de ehhez kapcsolódó kiegészítô kellékeket is: konvertereket, nyugati tévékészülékek áthangolásához szükséges bistandardokat stb. A cég társfônöke, Albert András szerint a kezdeti tapogatózó idôszak után elmondható, hogy ôk most már afféle „mérnöki fejlesztô társasággá" nôtték ki magukat.

— Széles lehetôségeket felkínáló terület ez, amelyen tovább léphetünk elôre — mondja. — Szeretnénk valamilyen Internet-megoldásban is közremûködni. Más fejlôdési kilátást jelent számunkra az, amire hamarosan Romániában is sor kerül: a kábeltévécsatornák kodolása. Fôleg a híradástechnikában járatos cégek keresnek fel, de elektronikai szolgáltatásokra „éhes" magánszemélyeknek is a rendelkezésére állunk. Telefonon naponta 10-16 óra között lehet hozzánk fordulni a 156-454-es számon, de sürgôs esetben üzenetrögzítônket, faxunkat bármikor lehet hívni: 414-693.

És kissé keserû szájízzel teszi hozzá három év tapasztalatát, miszerint társulási próbálkozásaik ez idáig rendre zátonyra futottak. Azért, mert minden cég maga szeretné megoldani termelési problémáit. Azonban egy Nyugaton is érvényes szemlélet értelmében úgy egészséges, ha a kábeltársaság tévémûsort sugároz, a mûszaki fejlesztô cég pedig a fejlesztéssel foglalkozik.

— Mások nem sokat törik a fejüket új mûszaki megoldásokon, szívesebben lemásolják azokat. Mi viszont, a biztonság érdekében, nem sajnálunk egy alkatrésszel többet beszerelni valamely készülékbe — vallja be Albert András.

A Linetron Kft. a Szabadság soron következô elôfizetôi sorsolására a 8-10. díjra egy-egy 9 voltos Suplex hálózati adaptert, a Szabadság és a Corvina Útitárs rejtvénypályázatára pedig, fôdíjként, egy elektronikus riasztóberendezést ajánlott fel.

Ö. I. B.

A „Bãsescu-taksa" néven elhíresült útadót az augusztus 1. és december 31. közötti idôszakra kell a jármûtulajdonosoknak befizetniök a CEC-kirendeltségekben, mégpedig legtöbb három részletben. Az elsô részletnek legalább 30%-nak kell lennie. November 30-ig kell a teljes összeget befizetni. A 97/20-as kormányrendelet értelmében az évi adó alól a következôk mentesülnek: közintézmények; közszállítást végzô vállalatok; olyan gépkocsik és utánfutók tulajdonosai, amelyeket egy évben több mint három hónapra töröltek a közlekedésbôl, vagy különbözô okokból (építészeti beruházás felfüggesztése pénzhiány miatt, mezôgazdasági szezonmunkák, természeti csapások, kedvezôtlen idôjárási viszonyok) idôszakosan nem használják jármûveiket; testi fogyatékosok. A lakókocsik is útadókötelesek! Kivételt képez az, amelyiket évente három hónapig törölnek a közlekedésbôl.

Augusztus 24-31. között turisztikai-természetvédelmi-kulturális jellegû tábort szervez a Kolozs megyei MADISZ a magyar Mûvelôdési és Közoktatási Minisztérium Határon Túli Magyarok Fôosztálya támogatásával Szinden, a Tordai- és Túri-hasadék közelében (Kolozs megye).

A táborban a következô alapfokú elméleti és gyakorlati kiképzéseken vehetsz részt:

— turisztikai szabályok, túravezetés, térképismeret, tájékozódás, elsôsegélynyújtás, mentés, kötéltechnika; elemi túlélési, sziklamászási és barlangászati ismeretek;

— természetvédelem, fotózás, meteorológia;

— elsôsegélynyújtás gyógynövényekkel; ehetô gombák és növények;

— csapatszervezés és csapatszellem kialakítása; ifjúsági programok vezetése, menedzselése — szervezési, reklámozási, pszichológiai, jogi, könyvviteli tanácsok.

Ugyanakkor bôven lesznek gyalogtúrák, kulturális és szórakoztató programok, tapasztalatcserék, ének, zene, meglepetések.

Feltételek, körülmények:

— szállás menedékházban, vagy sátorban, napi 1 meleg étel biztosítva;

— minimális felszerelés (hátizsák, hálózsák, bakancs, elemlámpa, esôköpeny, evôeszköz, kés stb.).

Beiratkozás:

— a MADISZ-nál (Kolozsvár/Cluj 3400, Avram Iancu — volt Petôfi — utca 21. szám, földszint) szerdán, vagy csütörtökön este 20.00-22.00 között, vagy

— Szatmári Erikánál a 064/166-244-es telefonszámon (naponta 11-18 óra között), vagy

— Dénes Jutkánál a 064/121-921-es tel./fax számon (naponta 8-11 és 21-24 között). A nem kolozsvári jelentkezôk számára biztosítjuk a szállást az indulásig.

A tábor megszervezéséhez további szponzorokat, támogatókat keresünk, akik a fenti címen, vagy telefonszámon teremthetnek kapcsolatot a szervezôkkel.

Az ember kénytelen néha az igazságtalanság látszatát vállalni. Ám vajon, nem csakugyan igazságtalanság egy 340 oldalas könyvbôl húsz oldalt kiragadni, azaz alig 6%-ot, és emiatt -kirohanni ?

Az ember keresgél, kotorászik egy csupa érdekes, értékes, eredeti és vonzó dolgokkal teli fiókban, és egyszercsak a körme alá megy egy durva szálka; vadul elkezd káromkodni, megfeledkezve a fiók kincseirôl. Ám éppen azért, hogy visszatérhessen hozzájuk, elôbb ki kell piszkálnia a szálkát körme alól — és a más szemébôl is!

Bíró Béla Legenda a kerek egészrôl* címû most megjelent tanulmánykötete kiváló munka. Többek között a fizikai világkép és az irodalmi életérzés között mindegyre keresztbe álló ellentétek feloldásán dolgozik, a tudományos és a mûvészi látásmód és kifejezésmód különbözôségeinek összebékítésén. Néhány cím: Az árnyék metafizikája, Az idô pluralitása, Rejtélyek az aranymetszés körül... És tud újat és érdekeset mondani agyontárgyalt irodalmi alkotásokról is. (Vörösmarty: A vén cigány; Ady Endre egy költôi kitételérôl; — A végesség: halhatatlanság: Kosztolányi Kínai kancsójáról.) Sôt, nemcsak ôszintén soha ki nem mondott, lényegbe vágó mozzanatokat mutat fel a romániai magyar drámairodalomról, hanem még ezt a „mélyrehatást" is meglehetôs frissességgel végzi.

És akkor jön a szálka! Mátyás, az antihôs. Természetesen a kolozsvári Mátyás király szoborról van szó, és természetesen, Bíró Béla igyekszik minél tárgyilagosabb lenni, amennyiben feltárja és leleplezi, elutasítja és ostorozza „mindakét félnek„ a tárgyban tanúsított nacionalizmusát. Vagyis, ugyanannak tekinti Fadrusz János zseniális mûalkotását, mint a szobor „ellenzôi": a magyar kultúrfölény elmélet kihívó demonstrációjának. Nem akarok szó szerint idézni, mert azt csak „kiragadva" tehetném, és akkor egyes kitételektôl számos olvasónak az agyára futna a vér.

Mielôtt azonban arról beszélnék, hogy ma, amikor mintha megszabadultunk volna a közelmúlt „mindent agyonpolitizálni" — kényszerétôl, képes valaki belemenni abba a csapdába, hogy egy mûalkotás, mûemlék létjogosultságát és etiológiáját csakis politikai megközelítésben tárgyalja, és csakis politikai-társadalomtörténeti érvekkel vitatkozzon róla, szólani érdemes Bíró Béla „tárgyilagosságának" a forrásairól és összetevôirôl. Illetve arról a szemléletrôl, amely tárgyilagosnak hiszi magát.

Módszeres kifejtésre nincs tér, csak néhány tétel ázalék gyanánt.

A Magyarországot körülvevô utódállamok csak ugyanazt teszik ma, amit a múltban Magyarország tett velük... A magyar nacionalizmus a francia nemzetállameszményt választotta modellül, tévesen; majd ostobán visszatért a XIII. század nemzetfelfogásához... A magyar nacionalizmus expanzív homogenizációra törekedett, kulturális-etnikai terjeszkedésre... A magyar állameszme nem ismerte el soha az autonómiatörekvéseket... Az Osztrák-magyar Monarchia és ezen belül a magyar állam is: „szétesett" ... A nacionalizmus belsô okokra visszavezethetô, öntörvényû jelenség.

Bíró Béla mentségére szolgál, hogy mindeme tételek nála csak átvett, felvett, mások után elismételt kényszereszmék.

Mi célt szolgáltak ezek a manipulációk? Kezdjük talán a végén.

Jóska Miklós írja a múlt század dereka felé — amikor állítólag a magyar hatalmi elitnek egy épkézláb észrevétele sem akadt —, hogy a nacionalizmus nem olyasmi, mint például az alma, amelyik a fán nô (magától), hanem olyan, mint a pástétom, amit kitanult szakácsok készítenek a konyhán.

Ha a történelem részleteire is vetünk egy-két pillantást, kiderül, hogy „spontán, belsô fejlôdésû" jelenségeket micsoda logisztikával készítettek elô!

II. József 1784. május 11-én kelt rendeletében — melyet halála elôtt majd visszavon — hivatalos nyelvvé teszi a német nyelvet Magyarországon is. Addig a hivatalos nyelv szerepét tulajdonképpen a latin, tehát egy nemzetközi nyelv töltötte be, amelyhez a nemesség kézzel-lábbal ragaszkodott — lám, az etnikai-nyelvi terjeszkedés miben állott? A kormányszervek már az év novemberétôl, a helyiek a következôtôl kötelesek bevezetni a német nyelvû ügyintézést, az oktatásnak három év alatt kellett volna áttérnie a német nyelvre, tisztviselô és tanár csak német nyelvvizsga alapján lehetett volna valaki.

A magyar társadalom vezetô erejének csak hat év múlva, a kalapos király halála után van módja „hivatalosan" válaszolni. 1790. június 11-én mondja ki az országgyûlés, hogy a tárgyalásait magyarul kívánja folytatni, és szeretne elôkészíteni egy törvényjavaslatot, amely szerint a közügyeket magyarul is lehet intézni...!!!

Ugyanakkor — és még inkább ettôl kezdve máig! — a német polgári szellem befolyási övezetében sorozatosan jelennek meg a magyar nyelvet, magyar történelmet becsmérlô írások; utcai röplapoktól kezdve egészen magasröptû tudományos mûvekig, Hölderlinnel bezárólag, s talán még a Herder-jóslat is ide sorozható. Nem különös?

Amikor a XVIII. század végétôl rendszeressé válik a magyar nacionalizmus nagyhangú emlegetése európai körökben és a magyarországi nemzetiségeknél, mintegy azt a látszatot akarják kelteni, hogy máshol nem volt effajta nacionalizmus. Hát, ha effajta nem is, de sokkal véresebb és mocskosabb — volt! Kezdjünk keleten, hiszen keleten kél a nap. Az oroszok évszázadokon át cinikusan mészárolják a cseremiszeket, mordvineket, tatárokat: „Vágtuk ôket, mint a disznókat", dicsekednek még a XVIII. században is. És hogy a Kaukázusban mit mûveltek? Ahhoz nem szükséges csecsen, cserkesz, vagy abház szerzôket konzultálni: elég elolvasni Tolsztoj Hadzsi Murát címû elbeszélését. (Hány orosz generálisra esett egy-egy Tolsztoj?) A németség évszázadok óta módszeresen dolgozott a szlávság megemésztésén... Az említett idôszakban, az egyetemes humanizmusnak még oly vitathatatlanul nagy géniusza is, mint Goethe, módozatokat próbál kidolgozni arra nézvést, hogy miként lehetne a lengyeleket minél gyorsabban elnémetesíteni. A francia forradalom, éppúgy, mint megelôzôleg a francia konzervativizmus, vagy késôbb a francia liberalizmus, kegyetlen terrorral számolja fel a nemzetiségeket — szinte a mai napig. Vagy akár ne is folytassuk: mit mûveltek az angolok az írekkel, walesiekkel és Észak-Amerika ôslakosaival? És az ausztráliai benszülöttekkel? A spanyolok a Kanári-szigetek, a nyugat-indiai szigetvilág ôslakóival (Latin-Amerika több részérôl nem is beszélve), vagy odahaza Ibériában például azzal a baszk kisebbséggel, mai napig, amelyik több mint fél évezreden át a spanyol uralkodóknak oly kiváló katonákat, az egész világnak meg oly praktikus sapkát adott?

Lehet, hogy tájékozatlan vagyok, de egyszerûen nem ismerek olyan korszakokon át tartó népirtó háborúkat — etnikai tisztogatást, ugye, ma így kell mondani —, mint amilyeneket az orosz, német, angol, francia, spanyol „európai lelkû" társadalmak vezettek kisebbségeik ellen, mielôtt ellátták volna emberjogokkal ôket, már ahol ellátták.

Elképesztô dolog olyasmit hallani-olvasni, hogy Magyarországon nem voltak nemzetiségi önkormányzatok. Hiszen Horvátország, Szlavónia több mint hét évszázadon át gyakorlatilag társországként él Magyarország oldalán; pl. önálló hadszervezettel rendelkezik a legutóbbi idôkig. A délvidéki szerbeknek már Mohács elôtt van bizonyos katonai autonómiájuk, a felszabadító háborúk után pedig privilegizált nemzetiség lett belôlük, és összetûzéseik a központi magyar hatalommal nem is abból támadtak, hogy nem lett volna alkalmuk lakóhelyükön szerbként élni, hanem a szerb autonomisták akkora területre akarták kiterjeszteni uralmukat, akkora Vajdaságot követeltek maguknak, amelyen a magyar, német és román lakosság összlétszáma messze felülmúlta nemcsak a szerb, de általában a szláv lakosság lélekszámát is, és amit még Trianon sem adott meg nekik.

A jászok, a kunok egészen a múlt századig élvezik az autonómia bizonyos formáit; tréfásan felemlegethetném, hogy még ma sem kap egy magyar nacionalista agyvérzést, ha ilyen feliratot lát, hogy Jász-Kun Volánbusz...

De félre a tréfálkozással. Bíró Béla Sepsiszentgyörgyön él, így bizonyára hallott a közeli erdélyi szászoknak 1221-ben kibocsátott kiváltság-okmányáról, az Andraneumról. Az erdélyi szászoknak ugyanis nemcsak jogaik, de elôjogaik is voltak. Többek közt joguk volt nemcsak saját városaikat, de még például Sepsiszentgyörgynek is építkezéseit, iparát, kereskedelmét korlátozni, saját érdekükben.

És nem érdekes-e, hogy a magyar feudalizmus által biztosított különállásuk szervezettségére támaszkodva, éppen a privilegizált nemzetiségek támadnak 1848-ban elôször fegyverrel az újdonsült magyar demokráciára? A teljes belsô autonomiát élvezô Horvátország már a forradalom legelején teljes haderejével a magyar fôváros ellen vonul; nincsenek olyan aggályaik, mint a magyaroknak a Lajtánál.

A legveszélyesebb manipuláció mai helyzeteket és fogalmakat visszavetíteni a múltba. „Nyelvi-etnikai expanzió"... ilyesmiket mondogatunk a magyar múltról, és huszadik századi disznóságokat értünk alatta. Holott...

Csak két parányi példát említsek. A múlt század hetvenes éveiben a horvátok példátlan magyarellenes agitációba kezdtek a magyar nyelvi imperializmus miatt, mivel a zágrábi pénzügyigazgatóság „cégtábláján" magyar feliratot is akartak elhelyezni. Tehát nem arról volt szó, hogy a kisebbség nem érvényesítheti a nyelvét! És még az sem békítette meg a horvátokat, hogy Magyarország ez idô tájt átengedte nekik a kelet-szlavóniai megyéket és a Szerémséget, ôk még azt is a magyar nacionalizmus arroganciájának tartották, hogy Fiumében olaszul lehet beszélni és önkormányozni.

A másik apróság: ugyanez idô tájt a brassói Kronstädter Zeitungban beszámoló jelenik meg az ôrjöngô magyar sovinizmus újabb fanatikus rémtettérôl: Pesten, azaz a magyar fôvárosban, egy vendéglôben, egy fiatalember magyar nyelvû étlapot követelt! (Akárcsak én pár éve Szentendrén.)

E befeketítéseknek az volt a célja, amit Bíró Béla, az idevágó publicisztikai közhelyeket átvéve, így fogalmaz meg: az Osztrák-Magyar Monarchia és benne a magyar állam szétesett. Belsô gyengeségei következtében, hát ki tehet róla?

A szétesés hangoztatói arról nem emlékeznek meg, hogy többek közt a Monarchia ellen a világtörténelem máig legvéresebb háborúját vívták: sok tízmillió bomba és gránát, sok százmillió töltény, sok millió szurony idézte elô ezt a szétesést — nem beszélve a már évtizedekkel ezelôtt megkezdett (és utólag büszkén be is vallott!) példátlan morális diverzióról —, csak a magyar állam több mint hétszázezer halottat, ugyanennyi sebesültet mutathatott ki a szétesés egyik okaként.

(Képzeljük el: János bácsi ballag hazafelé. Megtámadják és levágják kezét-lábát. Erre föl a rendôrségi jegyzôkönyv megállapítja, hogy János bácsi széteset . Amit azzal is lehet igazolni, hogy közismerten konzervatív nézetei voltak stb.)

Ami azonban meglep, hogy olyan képzett, és egyéni gondolatmenetekre képes szellem, mint Bíró Béla, egyáltalán nem hajlik a komparatisztika, az összehasonlítások felé. Különben feltûnhetett volna neki, hogy ugyanakkor nem csak a Monarchia és nem csak Magyarország esett szét. Európában a század elején, a Monarchián kívül még volt három császárság: a német, az orosz és a török. Na és, úgyszólván ugyanabban a pillanatban, mind szétestek, egyszerre. Ez a körülmény vajon nem mond senkinek semmit?

Egy haladó szellemû, jámbor humanista lélek ezt így fogalmazhatja meg: megdôltek a zsarnokság bástyái!

Ám de mi következett ezután? Békesség, demokrácia, szabadság? Az orosz császárság helyén vörös császárság, a cárizmus minden negatívumát megsokszorozva. A német császárság helyén a nácizmus. A gyôztes Olaszországban is fasiszta diktatúra és abesszin császárság. Spanyolországban elôbb baloldali, aztán nemzeti rémuralom.

Ha a Monarchia örököseit nézzük, forradalmak és ellenforradalmak! Csehszlovákia és Jugoszlávia hetven éven belül kétszer is szétesik.

Vagyis a császárságok felszámolása, szétestetése után a térség végzetesen, végletesen és véglegesen destabilizálódott!

Hogy mi volt ebben a nagy történelmi koncepció? Bíró Bélának megvan a képessége és a felkészültsége hozzá, hogy kiderítse. Igazán megtehetné...

A térség kulturálisan is felfordult. Megkezdôdnek újból a szobordöntögetések. Az európai kulturális fasizmus azzal kezdôdik, hogy Pozsonyban 1921. október 26-án a vigyorgó Benes-patkányok lerombolják Fadrusz János szobrát...

Kolozsváron a Fadrusz-szobor ugyanakkor megmenekült, mivel Iorga, Maniu, Brãtianu, Vaida Voivod — egyszerûen úriemberek voltak, akik tudták, hogy egy szobor, az egy szobor. Mûkincs, akárki tulajdonában van. Románia gazdagabb vele.

Ezért érint oly fájdalmasan, hogy Fadrusz János remekmûvében Bíró csak a helyi politikai témát tárgyalja, azt, hogy egyetemes értékû mûkincs, azt nem. Akármi is volt a szobor felállításának célja-oka — mindenekelôtt Kolozsvár lakóinak büszkesége híres földijük miatt —, attól kezdve, hogy mûértéknek bizonyul, a politikai hátteret mellôzni kell. Mi lenne, ha a piramisok, a Tadzs Mahal, a Szent Péter-katedrális védettségét eltörölnék, mivel az ôket létrehozó eszmei-politikai-társadalmi háttér ma már nekünk ellenszenves?

Meg kell jegyeznem, nem Bíró Béla az elsô, aki „közülünk" mostanság ebben a megközelítésben vizsgálja a Fadrusz-mû lehetséges sorsát. Pár éve egy csíkszeredai tudományos kiadványban egy Feischmidt Margit nevû szociológusnô ugyanilyen terméketlen áltárgyilagossággal vizsgálgatta az ügyet.

Azt is hozzá tehetem még, hogy ilyen irányban még a kommunisták is több megértést mutattak. Amikor például Moszkvában egy városrendezési értekezleten a Vörös tér kicsinyített mása elôtt átépítési gerjedelmében a fômûépítész felemelte az ottani nagy székesegyház makettjét, Sztálin kurtán rászólt: teszed le rögtön!... Amikor évtizedekkel ezelôtt renoválták a marosvásárhelyi kultúrpalotát, bôsz javaslatok hanzottak el, s nem csak román részrôl, hogy mit kellene vele tenni; ahogy Méliusz József mondta, hagymabûzt, szalonnát és tulipánokat böfögô magyarkodó szellemiségének eltüntetésére, Bukarestbôl szigorú utasítás érkezett: Mindent tökéletesen úgy kell helyreállítani, ahogy eredetileg volt.

Sok szobordöntögetés volt e tájon: az a Szent Adalbert, akit mostanában éppen ünnepeltek, ezer évvel ezelôtt, 996 táján Esztergomban ledöntött és felgyújtott egy beszélô szobrot; Ali szerdár, 1660-ban, saját kezûleg kezdi meg a Kolozsvári testvérek királyszobrainak földarabolását, és beönteti ôket ágyúknak. Az ágyúk azonban elrepedtek, és tulajdonképpen Várad elfoglalásával kezdôdött meg az oszmán uralom számára a vég: a szobrok bosszút álltak, akár egy Mérimée-novellában (Az Illei Vénusz), vagy akár a benesi Csehszlovákián.

Lehet röhécselni rajtuk, de mindig megrendülök, amikor a szegedi kubikosokra gondolok, akik 1919-ben beállítottak az ottani múzeumba lefoglalni a vörös direktórium számára hivatali helyiségnek, de amikor az igazgató, Móra Ferenc, így szólt: Én adnám, emberek, de a helyiség nem alkalmas maguknak, mert né, mi van kiírva oda a falra: Tilos a dohányzás! A kubikusok meghajoltak, fogták a kalapjukat és távoztak.

Szerintem az ô megközelítésük volt a helyes, és nem a történelem-szociológusoké.

Ezek után pedig a tüske kihúzatván, majd más folyóiratokban, könnyû szívvel fogom méltatni Bíró Béla többi tanulmányait.

Szôcs István

* Bíró Béla: Legenda a kerek egészrôl, Liget Könyvek 1997.

Hétfôtôl 17 nagyvállalat — mint már jeleztük, közülük három kôolajfinomító — nem jut se vízhez, se villanyáramhoz, dolgozóik pedig a 9-es számú sürgôsségi kormányrendelet értelmében felvehetik a 6-12 hónapi fizetéssel egyenértékû végkielégítést — jelentette Victor Ciorbea kormányfô.

A miniszterelnök, aki a gazdasági reform végrehajtásában kulcsszerepet betöltô (reformügyi, pénzügyi, iparügyi) miniszterei és a Nemzeti Bank fôkormányzója társaságában vállalta a bejelentô hálátlan szerepét, elmondta: a Nemzetközi Valutaalap küldöttségvezetôjével, Poul Thomsennel folytatott megbeszélései pozitívak voltak, sikerült megújítani az alappal kötött memorandumot, s minden valószínûséggel fedezve lesz Románia nemzetközi kölcsönszükséglete a következô három évre, ha a tényleges reform, a gazdasági átszervezés során is konkrét eredmények mutathatók fel. „A mostani intézkedés természetesen nem a Valutaalapnak, nem az öncélú reformnak szól, hanem természetszerû szükséglet" — hangsúlyozta Victor Ciorbea, aki a késedelem okaként a makrostabilizáció elhúzódását, illetve a kellô törvényi háttér hiányát nevezte meg.

A kormányfô egyben jelezte, hogy a kormány hosszas egyeztetés után elfogadta az 1997. évi költségvetés második félévre szóló kiigazítását, ami figyelembe vette az év elején regisztrált, a hazai össztermék 4,5 százalékát kitevô költségvetési hiányt, és több pénzt csak a munkaügyi-népjóléti, az oktatásügyi, az egészségügyi, az ifjúságügyi és a környezetvédelmi tárcáknak juttatott más tárcák kárára. Bejelentette, hogy hamarosan rátérnek a személyi jövedelemadó csökkentésére, a beígért nyereségadó-csökkentéshez viszont nem teremtôdtek meg a költségvetési feltételek. Idôközben legalább kétszer módosítottak az elbocsátottak végkielégítését megszabó 9. számú kormányrendeleten, amely most például a bányaiparban az önként távozóknak egyösszegben fizeti ki az egyébként részletekben folyósítandó végkielégítést.

A 17-es listán szereplô vállalatok felszámolását valamennyi kormánytag és szakvéleményezô jóváhagyta: az olajfinomítók mellett 8 gépipari vállalat van köztük, a többi mezôgazdasági profilú. Össztôkéjük 264 milliárd lej, üzleti forgalmuk 1,33 milliárd lej. Együttes veszteségük közel 270 milliárd lej, tartozásuk pedig majdnem eléri az egy billiót. Bezárásukkal 29 692 ember kerül az utcára. Victor Ciorbea kormányfô azt mondta, hogy bezárandó vállalatokat privatizációval sem lehet megmenteni.

A kormány a második félévben csökkenti a költségvetési kiadásokat a nemzetvédelem, az ipar, a tudományos kutatás és mezôgazdaság területén — jelentette be pénteken a pénzügyminisztérium szóvivôje.

A kiadáscsökkentés második félévi megnyirbálására azért van szükség, hogy tartani lehessen a költségvetési hiánynak a hazai össztermék 4,5 százalékában megállapított elôirányzatát. A hiány tavaly a GDP 5,7 százaléka volt. Victor Ciorbea kormányfô szerint az állami kiadások a január-június közötti idôszakban 4 százalékkal meghaladták a tervezettet.

A pénzügyminisztérium jelentése szerint a védelmi kiadások idén összesen 5,478 billió lejt (1 dollár = 7 450 lej) tesznek majd ki, az év elején tervezett 6,211 billió lej helyett.

A költségvetés mezôgazdasági kiadásait 4,1 billió lejrôl 3,7 billióra csökkentették.

Az ipari minisztérium büdzséjét 2,894 billióról 2,616 billió lejre mérsékelték.

A tudományos kutatásokra fordított kiadásokat 859 milliárd lejrôl 804 milliárdra csökkentették.

A kormány a kiadáscsökkentések mellett 8,4 billió lejrôl 9,3 billióra növelte az oktatásra szánt összegeket. Emellett szociális támogatásra az év elején tervezett 24,6 billió lej helyett 25,3 billiót fordíthat az állam. Az egészségügyi minisztérium kiadásait 7 billió lejrôl, 7,6 billióra emelték.

Még a legderûlátóbb jóslatoknál is kedvezôbben alakult az infláció júliusban. A bukaresti statisztikai hivatal pénteken ismertetett adata szerint júliusban a pénzromlás üteme 0,7 százalékra lassult a júniusi 2,3 százalékról.

A júliusi inflációs adat a legkedvezôbb 1990 októbere óta. Korábbi hivatalos becslések a júliusi inflációt még 1-1,5 százalékra tették.

Júliusban az infláció — éves szinten számolva — 159,8 százalékra lassult a júniusi 177,4 százalékról. December óta a fogyasztási cikkek ára 102,6 százalékkal emelkedett.

A kormány a közelmúltban 90-rôl 130 százalékra módosította idei évi inflációs elôrejelzését. A változtatás mögött az áll, hogy az energiaárak felszabadítása során februárban és márciusban a vártnál nagyobb mértékû áremelkedés következett be.

A chis,inãui polgármesteri hivatal határozatot hozott, miszerint a moldovai fôváros területén kötelezô a kétnyelvû — román és orosz — feliratok használata a középületeken, kereskedelmi vállalkozásokon. Emellett kötelezôvé teszik a kétnyelvûség alkalmazását a közigazgatásban és a közokiratokban is.

A Moldovai Köztársaságban már jó ideje törvény szabályozza a hivatalos nyelvhasználatot, de az esetek többségében ezt csak az állami és a magánkereskedôk tartották be, miközben az utcák és a közhivatalok elnevezése továbbra is jobbára orosz nyelvû maradt.

A fôvárosi elöljáróság egyúttal súlyos bírságokat is kilátásba helyezett azon intézményeknek, amelyek „elfelejtik" alkalmazni a törvény és a határozat elôírásait. A bírságok összege elérheti a minimálbér 30-szorosát (az átlagbér 45 dollár), a büntetés pedig 1 év javítófogház is lehet.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]