1997. december 19.
(IX. évfolyam, 294. szám)
Prefektuscserék
a láthatáron
Hargita is a problémás" megyék közé
tartozik?
(1. old.)
Több megye prefektusának tisztségébôl való felfüggesztését helyezte kilátásba Remus Opris kormányfôtitkár. Noha szerdai nyilatkozatában nem sorolta fel azokat a megyéket, amelyekben véleménye szerint megérett az idô a változásra, több lap is úgy tudja, hogy a listán rajta van Hargita megye prefektusa, Dézsi Zoltán is. Opris szerint nemcsak személyeket érinti a változás: a kormányfôtitkár a koalíciós pártok közt elosztott prefektusi tisztségek egymás közti kicserélését is fontolgatja, természetesen olyanformán, hogy az egy pártra jutó prefektusi tisztségek száma ne változzék meg.
Kérdésünkre, hogy valóban várható-e Hargita megye RMDSZ-es prefektusának lecserélése, illetve hogy ezt a tisztséget továbbra is a szövetség képviselôje tölti majd be, sem az említett megye prefektusi hivatalában, sem a kormányfôtitkárságon nem tudtak pontos választ adni. Arról azonban, hogy Dézsi Zoltánnak esetleg kiállna a szekere rúdja", maga a prefektus tett említést a szövetségi képviselôk kolozsvári tanácskozásán. A Cserehát-ügy pedig már önmagában is beárnyékolja Hargita megye RMDSZ-prefektusának sorsát tehetjük hozzá.
Sajtóértesülések szerint részletekre a koalíciós pártok pénteki egyeztetô ülése után derülhet fény. A várható cseréket az tette szükségessé állítják különbözô hírforrások , hogy több prefektusra hatalommal való visszaélés, korrupció bizonyítható, illetve saját pártjuk viszavonta politikai támogatását jelöltjétôl.
Jóllehet a Demokrata Párt helyi szervezete megyénk prefektusának, a parasztpárti Alexandru Fãrcasnak a leváltását követeli, Kolozs megyét egyetlen hírforrás sem említi a problémás megyék" közt.
Örömre van,
eufóriára nincs ok
Külügyi állásfoglalás
(1. old.)
A külügyminisztérium ,,reális, realista és megvalósítható" megoldásnak nevezte az Európai Unió luxembourgi döntését a bôvítés módjáról. A szerdai sajtóértekezleten közzétett bôvebb elemzés többek között kiemeli, hogy a folyamat kezdete nem csupán politikai, hanem technikai szempontból is közös minden jelölt számára. Ugyanakkor a luxembourgi döntés Bukarest szerint megerôsíti ugyan Románia törekvéseit, de nem ad okot eufóriára. A továbbiakban Romániának az EU intézményeihez való alkalmazkodás révén kell elôrelépnie, és különösen fontos szerepe lesz a tömegtájékoztató eszközöknek. Az elemzés szerint megalapozatlannak bizonyultak a ,,politikai-diplomáciai kudarcra" vonatkozó jóslatok, de még ha volna is alap ,,diplomáciai sikerrôl" szólni, ezt a kísértést is el kell utasítani.
Hollandia bukaresti nagykövete, aki az unióban jelenleg elnöklô Luxemburgot is képviseli, szerdán úgy nyilatkozott, hogy Románia pozitív reagálása a luxembourgi határozatokra ,,nagyon jó startot biztosít az unió kibôvítési folyamatához".
Átszervezésbe menekülô adós vállalatok
(1. old.)
Ijesztônek tûnik, amikor a megyei vállalatok 300 milliárd lejes adóssága kerül szóba, amellyel a munkaügyi igazgatóságnak tartoznak. Az ijedelemnél csupán a felháborodás nagyobb, amikor tudomásul kell vennünk, hogy ebbôl az összegbôl csupán másfél milliárdot törlesztettek. És természetesen azt sem kötelességbôl, törvénytiszteletbôl (a jószándékot nem említjük, mivel ennek nem a szabályok uralta gazdasági életben a helye), hanem banki lefoglalás, kényszervégrehajtás során.
A munkaügyi igazgatóságon tartott sajtótájékoztatókon hiábavalónak bizonyult az igyekezet, hogy kiderítsék a nagy adósok" nevét. Az intézmény vezetôsége az ôket kötelezô szakmai titoktartás mögé rejtette ezek kilétét, emellett még azzal is érvelve, hogy a nyilvánosság csak tovább rontaná a cégek, vállalatok helyzetét. Hiszen egy kipellengérezett céggel ki kötne üzletet? Mindez a bûnösök védelmét jelenti, érveltek az újságírók, és ezen felül az adós vállalattal üzletelni óhajtó másik, jóhiszemû fél, becsapását is eredményezi. Mindenki nézzen utána jövendôbeli üzlettársa anyagi helyzetének, megbízhatóságának, hangzott a figyelmeztetô, ám de a gyakorlatban sokszor használhatatlan intés.
Az igazgatóság kitérô, csupán a tartozás nagyságára és törlesztésének nehézségeire rávilágító adatközlései így is kiábrándítóak voltak. A rosszul fizetô és legnagyobb adóssággal rendelkezô vállalatok mind államiak. Ezek pedig ügyesen, de a törvényes lehetôségeket kihasználva bújtak ki a fizetés alól: benyújtották átszervezési irataikat, és ezzel leállították a végrehajtást. Ezért, hogy az államkassza is lásson valamit, az üldözést" nem annyira a nagy adósokkal kezdik, mint inkább a kisebb cégekkel, akiktôl, ha kell, kényszervégrehajtás, árverezés során próbálják visszaszerezni a társadalombiztosításba, pótnyugdíj-alapba, munkanélküli segélyalapba be nem fizetett pénzösszegeket.
Iliescu levelezik
(1. old.)
Ion Iliescu levelet intézett a koalíciós pártok vezetôihez, köztük Markó Bélához, az RMDSZ elnökéhez.
A politikus a Rompres jelentése szerint a négy kormánypárt december 3-i jegyzôkönyvének példájára utalva annak a gyanújának ad hangot, hogy más titkos jegyzôkönyvek, megállapodások is léteznek a koalíciós partnerekkel. Ily módon írja a parlamenti és állami intézményeket megkettôzô intézmények jönnek létre, a koalíció nem az alkotmány és a törvények alapján mûködik. Erre vonatkozó példaként említette Iliescu a koalíció egyeztetô tanácsának tevékenységét.
Ötéves
a CEFTA
Ünnepi ülés Varsóban
(1. old.)
A Közép-európai Szabadkereskedelmi Egyezmény (CEFTA) aláírásának 5. évfodulója alkalmából kétnapos ünnepi konferencia kezdôdött csütörtökön a lengyel fôvárosban. A tagországok külgazdaságért felelôs miniszterei a találkozón áttekintik a CEFTA keretében folyó együttmûködés eredményeit, tapasztalatait, és véleményt cserélnek az aktuális feladatokról.
A CEFTA az 1992. december 21-én aláírt megállapodás alapján 1993. március 1-jén kezdte meg mûködését. Az egyezményt azzal a céllal hozták létre, hogy a tagországok 2001. január elsejéig fokozatosan lebontsák az egymás közötti vámkorlátokat, és teljesen szabaddá tegyék a kereskedelmet. A CEFTA-t eredetileg Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia alkotta, majd 1995-ben csatlakozott hozzájuk Szlovénia, 1997-ben pedig Románia.
Az idei év elején érvénybe lépett csökkentések után az ipari termékek esetében már csak kivételek egy szûk körére vonatkoznak vámok, a mezôgazdasági termékeknél azonban a vámlebontás lassúbb folyamat: 1993 óta csupán a felére csökkentek a tarifák.
Az RMDSZ évzáró
sajtóértekezlete
A nacionalista hangulatkeltés az egész koalíció
ellen irányul
(1., 8. old.)
Az RMDSZ további koalíciós részvételének a feltétele, amelyet hét végi tanácskozásán újra megerôsített, egyszerûen a korábbi koalíciós megállapodások, a kormányprogram célkitûzéseinek betartása szögezte le csütörtöki ,,évzáró", sajtóértekezletén Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Ez, jegyezte meg, nem csupán az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának feltétele, hanem általában szükséges a koalíció jó mûködéséhez.
A koalíciós elvek és megállapodások betartása nélkül nem lehet eredményesen dolgozni mutatott rá a szövetségi elnök, utalva nem csupán a tanügyi törvényrôl lezajlott szenátusi szavazásra, hanem arra is, hogy a képviselôházban a Demokrata Párt voksolt a kormány egyik tervezete ellen annak következtében, hogy elôzôleg a parasztpárt nem tartott tiszteletben egy másik koalíciós egyezséget. Mindez tehát nem az RMDSZ sajátos problémája hangsúlyozta Markó.
Ugyancsak nem csak az RMDSZ problémája az utóbbi idôben a közéletet elöntô nacionalista kampány, hangulatkeltés, amely az egész koalíció ellen irányul. Azok az erôk folyamodnak ehhez az eszközhöz, amelyek valójában meg akarják akadályozni Románia euroatlanti integrációját, és semmissé akarják tenni az ezen az úton egy éve elért eredményeket.
Az elkövetkezô idôszak tekintetében kiemelkedô fontosságúnak minôsítette Markó Béla a privatizációs törvényt, amelyet szerdán vitatott meg a koalíciós egyeztetô tanács. Az RMDSZ és a többi koalíciós párt egy ilyen törvény minél sürgôsebb elfogadásának híve. A szövetségi elnök elmondta, ennek egyik eszköze lehet a kormány felelôsségvállalása a parlamentben: ebben az esetben az új magánosítási szabályozás három napon belül életbe lép, ha nem terjesztenek be ellene bizalmatlansági indítványt.
Azzal kapcsolatban, hogy a kormány csütörtöki ülésének napirendjén a prefektusok mûködése szerepelt Remus Opris kormányfôtitkár jelentése alapján, Verestóy Attila szenátusi frakcióvezetô kifogásolta, hogy bár azt még sem a koalíciós egyeztetô tanácsban, sem a kormányban nem ismertették, már kiszivárgott olyan részlet, hogy az RMDSZ által jelölt prefektust is bírálat ért. (Remus Opris szerdán a parasztpárti vezetôséggel már ismertette ugyanis a jelentést). Verestóy megjegyezte, hogy az RMDSZ-nek is vannak kifogásai egyes prefektusok mûködése ellen, és hozzá kíván járulni észrevételeivel a megyei közigazgatás javításához.
Markó Béla hozzáfûzte: az RMDSZ-nek nincs oka arra, hogy az általa javasolt prefektusok és alprefektusok bármelyikének visszahívását kérje, de ha ilyen javaslat hangzik el, akkor megvizsgálják a felmerülô érveket, a kormány álláspontját, a helyi közigazgatásért felelôs tárca vezetôjének véleményét és összevetik saját elemzésükkel. Az RMDSZ a kormány ülése elôtt nem kapott tájékoztatást Remus Opris beszámolójáról.
Egy további kérdés arra vonatkozott, hogy követeli-e az RMDSZ Pruteanu szenátor leváltását azok után, hogy a koalíció álláspontjától eltérve elérte, hogy megcsonkítsák az oktatással kapcsolatos kormányrendeletben a kisebbségek javára megfogalmazott elôírásokat. Verestóy Attila válaszában rámutatott, hogy Pruteanu szenátor ,,a Parasztpárt problémája,,: az RMDSZ csak tolmácsolhatja véleményét arról, hogy valamely politikus milyen szerepet tölt be a kormányprogram végrehajtásában és kifejtheti, hogy Pruteanu szenátor jelenléte a szenátus oktatási bizottságának élén nem segíti az oktatási reformot. Markó Béla hozzáfûzte: Nagyon elégedetlenek vagyunk Pruteanu tevékenységével, nem neki kellene vezetnie a szenátusi bizottságot, hiszen ellenzéki pártokhoz állt közel nacionalista álláspontjával de a KDNPP dolga, hogy lát-e okot leváltására.
A szövetségi elnök arra a kérdésre, hogy az RMDSZ kérésére az államfô felemelte-e szavát a nacionalista kampány ellen, annak a véleményének adott hangot, hogy Emil Constantinescu múlt szerdán közzétett állásfoglalása részben így értékelhetô, hiszen az államfô állást foglalt az oktatás és a székelyudvarhelyi otthon ügyében. Az államfônek, jegyezte meg Markó, nincs eszköze a (nacionalista) sajtókampányok leállítására.
Egy svájci magyar kiadvány képviselôje, aki, mint mondta, azok nevében is beszél, akik az alpesi országban hozzájárultak a bázeli alapítvány székelyudvarhelyi adományához, a csereháti épület sorsáról érdeklôdött. Verestóy Attila, Székelyudvarhely szenátora válaszában leszögezte, hogy az épület hasznosításában a helyiek alapvetô elvárása egyszerûen a szerzôdés betartása: ne használják másra, mint amit a helyi önkormányzat a telek bérleti szerzôdésében megjelölt (vagyis székelyudvarhelyi fogyatékos gyermekek befogadására) és közösen igazgassák erre létrehozandó igazgatótanács révén, amelyben minden érdekelt fél helyet kap. Az adományozó azonban nem változtathatja meg az épület rendeltetését.
Egyházi tiltakozás a kissebbség zaklatása ellen
(1. old.)
Egyházunk tagjai hetekkel ezelôtt értesültek a sajtó, valamint a rádió és televízió útján a Kolozsvári Szent Mihály Plébánia elsô hivatalviselôi ellen végrehajtott becsületsértô, lejárató hatósági akcióról.
Meglátásunk szerint az akció részét képezi annak az állami stratégiának, amely a kisebbség állandó zaklatását, meghurcolását, élet- és munkakedvének örökös nyírbálását tekinti céljának.
Szükségesnek tartjuk aláhúzni, hogy egyházi épületeinket nekünk nem az állam építette, ajándékozta, illetve utalta ki ahogyan azt a többségi egyházakkal szemben gyakran tette és teszi: épületeinket a történelem folyamán saját erôbôl építettük, vásároltuk, esetleg patrónusi adomány révén nyertük. Ezért ördögi mesterkedésnek nevezünk minden küldô beavatkozást, amely az ingatlanainkkal való törvényes, de szabad gazdálkodásunkba gonosz módon beleavatkozik.
Mivel keserûen tapasztaltuk, hogy az ellenünk hangolt erôket tovább bátorítja a hallgatás és a félelem, szükségesnek látjuk az alábbi tiltakozás közzétételét:
1. megengedhetetlennek tartjuk a plébániák, ill. parókiák zaklatását, valamint az egyházi autonómia megsértését;
2. ugyancsak megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy az egyházi épületekkel való sáfárkodásunkba beleszóljon hatalmi úton az az állam, amely évezredes tulajdonjogok lábbal tiprása révén csaknem minden ingatlanunktól egy csapásra megfosztott, ráadásul 19481990 között azt sem engedte meg, hogy maradék épületeinket igényeink szerint használjuk fel;
3. megengedhetetlen továbbá, hogy az az állam, amely egyházainknak eddig semmit vissza nem adott a korábbi rendszerben elrabolt javakból, kész következmények nélkül ránk szabadítani a jogosság és a rend elvakult ôreit;
4. elutasítjuk a régi, valamint az új hatalom között nyilvánvaló módon fennálló cinkosságot, minél fogva a kormányzás pártállásától függetlenül létünk elbizonytalanítására törnek;
5. a hatalom cinizmusának bélyegezzük azt, hogy miközben az egyházaink által épített, örökölt vagy vásárolt ingatlanokat épületeket, iskolákat, erdôket, szántókat elrabolták, se vissza nem adnak semmit, se nem kárpótolnak az elvett javakért. Ehelyett vég nélkül kell pereskednünk annak visszaszerzéséért, ami a miénk
Felkérjük a hatalom gyakorlóit, hogy töltsék be híven a demokrácia mértékét.
Kolozsvár, 1997. december 17.
A polgármester új egészségügyi adót javasol
(1. old.)
Mint ismeretes, Kolozsvár polgármestere december elejére ígérte az egészségügyi adó bevezetését, melynek segítségével tatarozták volna a kolozsvári kórházakat. Az ötlet megvalósítását viszont jövô év elejére halasztja jelentette be a csütörtöki városi tanácsülésen. Pálffy Károly RMDSZ-tanácsos megkérdezte, mi lesz a polgármester által beígért és az 1997-es költségvetésben biztos jövedelemként feltüntetett 8 milliárd lej sorsa? Az összeget a Pro Sãnãtate akció során gyûjtötték volna be. Városunk elsô polgára jobbnak látta nem vitázni errôl a kérdésrôl", hisz jövô év elsô hónapjában határozattervezet készül a tanács számára a Pro Sãnãtate egészségügyi adó bevezetésére. Magyarán a polgármester az adófizetô polgárokkal akarja megfizettetni kudarcát.
Az ülésen módosították az 1997-es költségvetést, pedig már rég el kellett volna fogadni az 1998-as büdzsét is. A módosított költségvetés adományok fejezeténél újra megjelenik az ominózus nyolcmilliárd, mint bevétel. A város kiadásai 205 milliárd lejre rúgnak, a bevételek fedik ezt az összeget, nincs deficit.
Furcsa módon heves vitát váltott ki a polgármester által javasolt fakivágási határozattervezet. Mikó Lôrincz RMDSZ-tanácsos kifogásolta, hogy mindig csupán fakivágásról esik szó, ültetésrôl viszont soha. Boros János javasolta, hogy a magánterületen levô fákat csakis a tulajdonosok beleegyezésével lehessen kivágni. Történt ugyanis, hogy az RMDSZ- székház elôl se szó, se beszéd kivágtak egy fûzfát. A polgármester a következôképpen válaszolt: a fán lakó madarak eddig nem panaszkodtak a városházának...
Indiánok
(2. old.)
Tömeg a Central-üzletház elôtt, ismét fülbemászó zene szól. Ezúttal a tél hidegével dacolnak a muzsikáló indiánok, elôadásukat most már tánccal is kibôvítették: mintha aranyborjú lenne, körbeaprózzák a pénzzel teli hangszertokot. Természetesen a hangkazettájukat is árulják a nyárhoz képest a változás csak az árban van: most már 20 ezer lejbe kerül a dél-amerikai muzsika.
Szép dolog, hogy ilyen kitartóak vagytok, de kedves indiánok, nem gondoljátok, hogy a jóból is megárt a sok...?
Karácsony karácsony
(2. old.)
A tordai Római Katolikus Plébánia és a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány közös szervezésében 1997. december 20-án du. 4 órakor Karácsony karácsony címû nagysikerû zenés-verses ünnepi mûsorával lép fel a tordai római katolikus templomban a Horváth Béla Stúdiószínpad társulata. A szervezôk és színjátszók felekezetre való tekintet nélkül minden kedves érdeklôdôt szeretettel várnak.
Események
(2. old.)
KARÁCSONYI MÛSORRAL kedveskedik a kül- és belmonostori RMDSZ-kerületek szervezésében és támogatásával a Kuckó Kulturális Gyermekcsoport vasárnap délután 4 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Mindenkit nagy szeretettel várnak a szervezôk.
A KÁRPÓTLÁSI PÓTLÉK KIVÁLTÁSI MÓDJÁRÓL és értékesítési lehetôségeirôl tartanak tájékoztatót szombaton de. 9 órától az RMDSZ Pata-Györgyfalvi kerület székházában (Jugoszlávia utca 13. szám). A székház nyitvatartási ideje hétfôn 10-17, keddtôl péntekig 14-19 és szombaton 9-14 óra között; december 24-28-a, valamint december 31-tôl január 4-ig szünetel a székház tevékenysége. A kerület választmánya ezúton kíván kellemes ünnepeket és boldog új évet tagságának.
Rendôrségi hírek
(2. old.)
Figyelmetlen gyalogost gázolt el szerdán, Désen, a 34 éves révkolostori illetôségû Ioan Baias. Az áldozat Ioan Marchis, 64 éves nyugdíjas, aki nem a gyalogátkelôhelyen ment át az úttesten. A CJ-03-CJS rendszámú gépkocsit vezetô Baias fékhiba miatt is képtelen volt elkerülni a balesetet.
Halálos baleset színhelye volt szerdán Szamosújvár: a 32 éves Ioan Filip 2-CJ-3351 rendszámú Trabantjával elütötte a 71 éves Sinai Ilonát. Az áldozat az út szélén haladt, egyirányban a gépkocsival, a baleset lakása közelében történt.
Ittas gyalogos szenvedett balesetet szerdán Kolozsvárott. A 37 éves Püsök György Miklós nem a gyalogosoknak kijelölt helyen kelt át az úttesten, amikor a 23 esztendôs Teodor Cornel Deac 1310-es Daciája elgázolta.
Tûz ütött ki a kiskalotai pékségben, szerdán, hajnali fél ötkor lobbantak fel a lángok. Emberéletben nem esett kár, viszont 1 millió lej értékû tûzifa égett el. A bánffyhunyadi tûzoltók fékezték meg a tüzet, a tûzvész oka: ellenôrzés nélkül hagyott kenyérsütô kemence".
A szászfenesi rendôrség ellenôrzô akcióján 46 gépkocsit állítottak meg, 64 személyt igazoltattak, 167 fenyôt (1 millió 600 ezer lej érték) elkoboztak és 2 pénzbüntetést (200 ezer lej) róttak ki.
A hasonló reketói ellenôrzésen 27 gépkocsit állítottak meg, 33 polgárt igazoltattak, 2 pénzbüntetést (200 ezer lej) róttak ki és 188 fenyôt (3 millió 300 ezer lej érték) koboztak el.
Az Erdélyi Kárpát-Egyesület túrajavaslatai
(2. old.)
Dec. 20. (szombat): Mikes-tetô. Találkozás 10 órakor a Hajnal negyedben. Vezeti: Szatmári Béla (15 km).
Dec. 21. (vasárnap): Látogatás a Szépmûvészeti Múzeumba. Találkozás 11 órakor a Bánffy-palota elôtt. Vezeti: Magyarosi Margit.
Dec. 22. (hétfô): 17 órakor túravezetôi tanács a székházban.
Dec. 21. (vasárnap): Lomb-Papfalvi erdô-Kajántói erdô (20 km). Találkozás 10 órakor a nagyállomás elôtt. Vezeti: Vlád Pál.
Dec. 27. (szombat): Nagycsolt. Városközi autóbusszal Felekig, onnan gyalog 25 km. Találkozás 9.30-kor a Bethlen-bástyánál. Vezeti: Tóthpál Tamás.
Dec. 28. (vasárnap): Zöldtúra. Találkozás 10 órakor a Hajnal negyedben (15 km). Vezeti: Bagaméri Tibor.
Jan. 3. (szombat): Újévi séta a Gorbó-gerincen (10 km). Találkozás 10 órakor Monostoron. Vezeti: Kolumbán Gyula.
Jan. 6. (kedd): 17 órakor közgyûlés az Apáczai Csere János Líceumban.
A gyufagyári
lány
Filmmûvészet mesterfokon
(2. old.)
A Heltai-alapítvány pinceklubjában megrendezett Finn Napok alkalmával bemutatott film hatvanöt perc alatt feledtette a nézôvel a finn nagykövetség által nemrégiben szervezett kétnapos kudarcsorozatot (igaz, ezúttal csupán néhány idült finnrajongó meg egy-két filmbolond járult a képernyô oltára elé, no meg a reklám se volt olyan hatásos).
Aki Kaurismeki 1990-es dolgozata, A gyufagyári lány olyan világba kalauzolja a nézôt, amelyben Isten teremtményeinek mindennapjai a gyufagyári futószalag-rendszer posztindusztriális ritmusára követik egymást. A fiatal gyufagyári dolgozónô az élôhalottság állapotában ingázik a szülôi ház családi kriptája és a gyári tömegsír között. Aztán egy pillantásra úgy tûnik, egy képzelt szerelem megtöri a gyár ritmusát. Annak ellenére, hogy úgy kezelik, mint egy kurvát, a lány érezni véli, hogy valaki számára bizonyos jelentéstartalomra tett szert. A röpke szerelmi kaland egyetlen eredménye a pozitívnak bizonyuló terhességi vizsgálat újabb reménysugarat villant fel, ám a boldog" apa által aláírt csekk világosan jelzi, hogy a rendszeren sem felülemelkedni, sem kívül kerülni nem lehet. A lány kétségbeesett ritmusváltási kísérletére egy autóbaleset a végsô válasz, amely megoldja a fölösleges jelenlét problémáját. A rendszer diadalmas zakatolása közepette azonban mégis megszületik valami: egy döntés, amely váratlan disszonanciát visz a mindent átitató zombi-ritmusba. Természetes szükségszerûségként következik be a méregvásárlás jelenete (a kulcsszavak: patkányméreg, nagy csomag, öl). Ezen eszközökkel aztán a gyufagyári lány új ritmust teremt, elpusztítva mindazokat, akik ellene vétettek vagy véthetnek. Aztán teljes lelki nyugalommal visszatér a futószalaghoz, hiszen tudja, hogy a futószalagritmus immár nem árthat neki. A szeretô, a szülôk, meg egy véletlen arrajáró pusztulása által megváltatott lány nem evilági természetességgel követi a letartóztatására kirendelt zsarukat.
Kaurismeki opusza a tiszta filmnyelv párlata. Halálpontos képi diagnózisa minden járulékot feleslegessé tesz. Ennek következtében mintegy varázsütésre leépülnek a moralizáló elemek, a ravasz dramaturgiai fûszerrel meghintett képsorok, és nem utolsósorban a beszéd (körülbelül egy gépelt oldalnyi párbeszéd van a filmben, ami, bár sokan azt hinnék, nem a finn szûkszavúság filmbeli tükörképe, hanem egyszerûen egy olyan elem, amelyre ebben a mûben nincs szükség). Kaurismeki mesterien bánik a kamerával, páratlan formaérzékkel keveri a Robert Bressont idézô rejtôzködô beállításokat a De Sica munkáira emlékeztetô valósághû képsíkokkal. Ennek következtében a gyufagyári lány története nem cselekményeken, hanem eseményeken alapszik. A szereplôk mintegy elfoglalják helyüket a képkeretben, az esemény lenni kezd, aztán kellô idô elteltével a montázs szeme rácsukódik a jelenetre, hogy egy újabb eseményre lásson rá. Ez a rendkívül erôs valóságegyütthatóval bíró képszerkesztés az oka, hogy a dramaturgiai szempontból igazán hatásos jelenetek egyszerûen kimaradhatnak (egyetlen halál sem látható, de még a baleset, illetve a szeretô által otthagyott pénz tudomásulvétele is kereten kívül kerül). Persze, ezekre nincs is szükség, hiszen a megteremtett képi világ olyan erôs, hogy a nézô szinte magától értetôdô folyományként gondolja tovább az elvágott eseményt.
Kaurismeki mesteri dolgozata teljesen összecseng a huszadik századvég hangulatával. A hatvanöt perc végén a nézô úgy ül a székén, mint az a fiatalember, aki teljesen véletlenül a gyufagyári lány bosszúhadjáratának áldozatává válik. Kezében ott a méregpohár, érzi, hogy ez így nincs rendben, tenni kéne valamit, ám semmi használható nem jut eszébe. Aztán vállat von, meghúzza sörét és hazamegy. A gyufagyár pedig ôröl tovább.
Szakrális zene
(2. old.)
Az ünnepekre készülve, gomba módra bukkannak elô itt is, ott is a kórusok, zenekarok a karácsonyi ének-repertoárral. Ezt az ünnepi készülôdést fejezte ki az Egyetemiek Házában elhangzott koncert is. A Maranatha nevû adventista líceum kórusát, s a zenelíceum és az akadémia diákjaiból álló zenekart Horváth József vezényelte.
A kórusvezetést és a karmester szakot végzô Horváth József munkája összetett és figyelemre méltó. Ha csak egy kórus vezetésére vállalkozik, az is nagyszerû, de a zenekar jelenléte tovább fokozza a hatást.
A mûsorfüzetbôl kiderült, ô hangszerelte az énekeket. Merész, bátor vállalkozás, hiszen a hangszerelônek szinte át kell vedlenie zeneszerzôvé ebben a folyamatban.
A mûsoron karácsonyi képek villantak fel: a három királyok, az angyalok éneke, Szûz Mária, Emmánuel, és a végén sajátos felfogásban hallhattuk a jól ismert Stille nacht-ot.
Masszívan hangzott a kórus tiszta és érthetô énekével, sikeresen közvetítette a szeretet üzenetét. A zenekari hangszínek találóan illeszkedtek a karácsonyi környezetbe. A trombita és a kürt ünnepélyes, míg a hárfa és fuvola lírikus hangulatot kölcsönöztek a daraboknak. Azonban a trombita kissé hamisan szólt, és a Gloria in excelsis címû mûben csak a karmester lélekjelenléte mentette meg az elakadt éneket.
Mindezek ellenére hangulatos, értékes koncert volt. Szeretet és életörömöt sugárzó fiatalok élettel töltötték meg a színpadot. Az utolsó darabnál Corina Maier szoprán énekelte a szólót.
A bevételt a kolozsvári árvaháznak ajánlották.
Madách Imre drámai költeménye,
(2. old.)
Az ember tragédiája irodalmunk egyetemes érvényû, bármely korban és helyen fajsúlyos mondandót hordozó alkotása, mely világirodalmi társához, Goethe Faustjához hasonlóan az emberiség legnagyobb kérdését, a létezés értelmét kutatja. Bemutatása minden korban nagy kihívás és izgalmas feladat. A kolozsvári színház 34 év után újra mûsorra tûzte Madách mûvét, melyet ez alkalommal Csiszár Imre, Jászai-díjas érdemes mûvész rendezett. Az eredeti szöveget tiszteletben tartó, összefogott, mozgalmas látványú, több vitát is kiváltó elôadást ma, december 19-én, este 7 órakor a DUNA TELEVÍZIÓ nyilvános felvételen rögzíti. A fôbb szerepekben Boér Ferencet (Lucifer), Kardos M. Róbertet (Ádám), Csutak Rékát (Éva) és Salat Lehelt (Úr) láthatják azok a nézôk, akik újranézik, vagy éppen most látják elôször a Tragédiát.
Elvi válasz
Tisztelt Fôszerkesztô asszony!
(3. old.)
Sajnos, csak késve értesültem arról, hogy lapjuk december 11-i számában Nits Árpád szerkesztô úr kitüntetô figyelme kiterjedt a Román Televíziónak adott egyik nyilatkozatomra.
Kérem, hogy amennyiben elnézik nekem a késôi reakciót szíveskedjenek közzétenni alábbi válaszomat.
Ha jól értettem a Nyilatkozatmánia cikk lényegét, akkor abban Szerzô azt veti szememre, hogy merô hívságból, magamutogató ambícióktól fûtve, hivatásosnak önképzelt politikus"-ként olyasmirôl nyilatkoztam, amirôl fogalmam sincs, véleményemmel kárt okozván az RMDSZ-nek, fölös támadási felületet szolgáltattam a magyarság sajnálatosan szaporodó ellenfeleinek.
Mindezt ama ostobaságommal követtem el, hogy támogattam a regionális alapon álló pártalapítást, jelesen a tervezett Moldvaiak Pártja bejegyzését.
Szeretném leszögezni, hogy nem vagyok sem moldvai, sem szimpatizánsa a leendô pártnak. Az RTV érdeklôdésére azonban úgy éreztem, hogy elvi választ kell adnom.
Ha az RMDSZ elkötelezte magát az emberi jogok és szabadságjogok következetes képviselete mellett, akkor nem vonhatja kétségbe az egyesülési jog érvényesítésének lehetôségét még akkor sem, ha ezzel kapcsolatban ahogyan azt Szerzô objektíven megjegyzi az ország föderalizálásának lázálma", beteges félelmek" kerítették hatalmukba a román politikusok nagy részét.
Persze, az igazság kimondása nem mindig rokonszenves és taktikailag sem feltétlenül indokolt. Szerzô is azt sugallja, hogy inkább sumákoltam volna. Kitûnô választ adva üthettem volna még egyet a román nacionalistákon, elvégre ez lenne a magyar képviselô alapvetô feladata. Megítélése szerint káros volt csínba menni, ütközni egy számunkra úgymond közömbös ügy kedvéért. Látszólag igaza van.
Csakhogy akkor miképpen várhatjuk el, hogy román barátaink, koalíciós szövetségeseink, maga az ország elnöke szembehelyezkedjenek a román közvéleménnyel, teszem azt, az önálló magyar egyetem, vagy a történelem és a földrajz anyanyelvi oktatása ügyében, ami számukra, úgy tûnik, ugyanolyan közömbös, mint nekünk a moldvaiak pártalapítási joga.
Lám így szorítja, nyomja, összefogja / egyik dolog a másikát..." Midôn a demokrácia alapértékeirôl van szó, akkor sem bújhatunk ki a válaszadás felelôssége alól, ha nem közvetlenül rólunk van szó, s csak hivatásos politikusnak vagy hírlapírónak önképzeltük magunkat.
Valaki mesélte...
(3. old.)
Nem tudom ki, nem tudom mikor... Letéptem ezt a hangszálat", annak sincs ideje csak illata, mint az idôk szagának" csak muzsikája arról, hogy rég volt.
*
Lassan haladva döcögött a postakocsi, bár négy ló húzta, de hát hepehupás volt az út, szállt a por, és héven sütött a nap. A kocsi három utasa közül kettô férfi: Thorwaldsen, a szobrász és barátja, egy keszeg költôforma. A hölgy, a harmadik utas, szôke és bájos, Jenny Lindnek hívják, és Észak Csalogányának becézik, mert énekesnô, és nemcsak léte, hanem hangja is elbájoló. Kezében könyv, Hans Christian Andersen nemrég megjelent írása.
Szereti, amit olvas, Hölgyem? merészeli Thorwaldsen megszólítani a közismert szépséget.
Ó, nagyon, uram, igazán nagyon! lelkendezik a megszólított, és szemei párásan csillognak.
És milyennek képzeli el a sorok íróját?
Valahogy olyannak..., mint maga a Jóisten.
Nos, akkor mutat rá széles mozdulattal a szobrász barátjára engedje meg, hogy bemutassam: Hans Christian Andersen. A jóisten" személyesen.
*
Valaki mesélte, hogy mostanában gyakrabban jár antikváriumokba, mint valaha. Odamenekül poros, szakadozott borítású könyveket böngészni, mert csömöre van azoktól, amelyekkel roskadásig telve a standok kirakója, és amelyek ott csillognak és kelletik magukat az utcán. Ha én is olyan sebesen öregednék, mint a bestsellerek, már ezer esztendôs lennék, mondja. Már rég nem vágyom az újat és legújabbat. Elérkeztem oda, hogy néha sajnos, csak nagy ritkán újraolvassak egy-egy régi könyvet, és sokszor bevallom: nem mindig megtalálom benne azt, amit annak idején, elsô olvasáskor, nem fedeztem fel. Többre tartok egy régi barátot tíz újnál, mert a régi magával hozza elmúlt idôk illatát... Ezt is mesélte valaki. Úgy hiszem, Moldova György.
*
Lókötô. A betyárvilág romantikájához tartozott elkötni a gazda lovát az istállóból". Akkor, mikor a kis éhes a tyúkokat hajkurászta az udvaron, tehát csirkefogásra" adta a fejét, hogy legyen mit ebédelni, mikor a legény libát lopott, jól megfogva a nyakát, nehogy elgágintsa magát, a lókötô lovat kötött el, és azt szôrén ülte meg, ahogy azt a késôbbi vadnyugati filmromantika mutatta számtalanszor, valahol Amerikában.
Ma autókat kötnek el" lovak híján (az autót is kötik", rövidre kötik a kontaktust, hogy nélkülözni lehessen a kontaktkulcsot), és valaki mesélte, hogy alig néhány napos, vadonatúj Hondáját, amivel Németországból érkezett Pestre, még azon éjjel elkötötték a fényesen kivilágított fôutcáról.
Jó, hogy sok az autó. Mert sok a lókötô, és egyre kevesebb a ló.
*
Valaki azt találta mesélni, hogy az igazság kimondása újságírói mûfaj. Az igazán nagyok erre sohasem vállalkoztak. Mert az igazság, mihelyt leírják, már a múlté, megdôl az újabb kutatások, újabb adatok fényében (árnyékában). A nagyok csak felvetik a kérdéseket. Ez egyik titka halhatatlanságuknak. Már Claude Bernard, az élettan atyja megállapította: a tudomány területére csak a másodlagos okok" tartoznak, amiket vizsgálhatunk; az elsôdlegesek", a miért? a teológia és a filozófia tartományai.
Ars longa tudomány brevis.
De ez így van rendjén. Különben mit kutatnának az elkövetkezô generációk? Mert az Igazsághoz ôk sem fognak közelebb kerülni... mesélte nekem valaki.
Újesztendôbe kukkintó
(3. old.)
Régi találmány, de esztendô fordulóján talán ma is be lehet kukkintani vele a holnapba. Elmondom, nagyapámmal hogyan találtuk ki ezt az idôjósló játékot.
Anyai nagyapám szép szál magas ember volt. Emiatt sorozás után elvitték Bécsbe testôrgárdistának, hogy ott a szakácsnéktól megtanuljon valcerezni. Utána lemasíroztatták Szarajevóba, hogy részt vegyen Ferenc Jóska boszniai okkupációjában. Ott kapott egy fekete szemû lánykától egy tajtékpipát és azt szívta 50 esztendôn át.
Ôkelme Jósika Miklós gyermekkorának falujában, Magyarfenesen látta meg a világot, és persze, amikor felcseperedett, kômûves lett, mint a legtöbb környékbeli ember. Frontmunkás lett és ô tette fel az Urania-palotára a két földgömböt, a Nemzeti Színház homlokzatára a két allegorikus díszszekeret, és ô csinálta Kós Károly monostori kakasos templomának a zöld Zsolnay-cseréppel fedett tornyát. És amikor november végén letette a vakolókanalat, elôvette a disznóölô kést, és ô készítette a Szén utcaiaknak a karácsonyra, újesztendôre való disznóságokat.
De az év utolsó napjaiban már szabad ember volt. Ilyenkor velem együtt járta a határt, a Bükk- erdôt meg a Hója-gerincet. Legtöbbnyire szánkóval.
Egy nap a Hója-erdô szélérôl kijutottunk a Hajtás-völgybe. A behavazott bokorsorban messzi fenyveserdôkbôl hozzánk lerepült kárminpiros mellû, kékesfekete szárnyú, süvöltônek is mondott pirókok meg holdas nyakú fenyôrigók eszegették-csipkedték a galagonya- és csipkebokrok keményre fagyott terméseit, a havon pedig tyúkszerû serénységgel két fogolymadár szedegette össze a lehullott bogyókat. Az erdô bejáratánál mezei egerek csemegéztek ôzgubicsokból, élelmes-ravasz rókák pedig egérpecsenyébôl. A nap szikrázva, de hidegen pásztázta a tájat, az óesztendô dermesztôkék egébôl tekintett le a havas Szamos fölötti domboldalra. A folyó fölött mégis megmozdult valami a Nap noszogató hatására. Mintha pára szállt volna fel a meder fölött, s mi csak azon keresztül, homályosan láthattuk a szemközti Rókadomb meg Bükk-erdô felé kapaszkodó szûkebb pátriánkat, a Szén utca negyedet.
És nagyapám ekkor megszólalt, kissé szürcsölve a szavakat, mert a szája szélében most is ott alkalmatlankodott tajtékpipája.
És mondd, te kis Taráré!... Mit látsz az újesztendôbe nézô párán át a te szülôföldednek nevezett világodból?
És én, mert tegnap véletlenül együtt vásároltam be anyámmal, s mert a mai napra pénteket mutatott a kalendárium, hát írás és számolás elôtti korszakomban folyékonyan olvastam, amit láttam:
Apámat látom, keféli télikabátját... Bizonyára készül a testvérekhez boldog újesztendôt kívánni... és anyámat látom, mintha paszulylevest fôzne és a lapítón hecserliízes derelye kezd gyülekezni... Az asztal szélén pedig... ha jól látom... egy pakk pipadohány, mellette gyufa, kis zöld üvegben pedig... duplaköményes rummal!... És távolabb, az újesztendôben... iskolatáskát is látok!
Pipás Táti pedig rám nézett s jóslatom hallatára mondta:
Ha pipadohányt meg lélekmelegítôt is látsz az asztal szélén, akkor induljunk hazafelé, kis onokám!
Sok esztendô telt el az elsô újesztendôbe látás óta. De azóta is, ha csak tehettem, valahonnan közelrôl-távolról, de egy kis rálátás magasságából megjátszodtam a magam újesztendei kukkintóját... Láttam én sok mindent a Szamos fölötti páraréteg fölötti átkukucskálás során. De az évek teltével azt is megtanultam, hogy az újesztendô mindig olyan lesz, amilyennek mi dolgozzuk meg. Ha nem szól közbe a nagypolitika!
Több mint fél évszázad után íme, most elárultam Önöknek is e kedves, de néha félelmetes játékot. Mint nagyapák, édesapák, ne sajnálják az idôt a városon kívüli sétára az óesztendô utolsó napján. Próbálják meg egyszer ezt az újesztendôbe kukkintó játékot.
Jó szórakozást. És boldog újesztendôt!
A látszat csal
Bôrgyári történetek
(3. old.)
Borszéki Béla híres budapesti nôimitátor vendégszereplési szerzôdést kötött a kolozsvári SAVOY mulatóhellyel. Az Unió utcában mûködött, a késôbbi Bécsi Lányok vendéglô helyiségében. 1943 decemberében feleségével és annak testvérével, aki ismert budapesti bôr-, és cipônagykereskedô volt, megérkezett Kolozsvárra. Egy leutazással két feladatot akartak megoldani. Borszéki Béla vendégszereplését és a sógor, Réthy Gyula bôr- és cipôáru beszerzését. Minden árubeszerzés csak különleges minisztériumi kiutalással volt megoldható. Réthy rendelkezett ilyen engedéllyel. A minôség jó híre miatt úgy döntött, hogy a kolozsvári bôrgyárban vételez árut. A bôrök és cipôk minôségével amelyek az akkori divatnak legjobban megfeleltek végtelenül elégedett volt. Örömében a raktárnoknak és néhány fiatal alkalmazottnak ingyenes belépôjegyet nyújtott át a Borszéki Béla estélyre. Ebben vacsora és ital is belefoglaltatott.
Nagy izgalommal készültek a vidám elôadásra. Borszéki Béla elismert, szellemes, igazi nagy mûvész volt. A sikamlós kuplékat szoprán hangon énekelte bámulatot keltve. Ô alkalmazta itt elôször, hogy mellette két szép balerina táncolt, kiegészítve az összhatást. Borszéki Béla akkor már 45 éves volt és teljesen kopasz. De a csodálatos bodorított parókával ezt megoldták. Káprázatos szép, színes selyemruhái mélyen dekoltálva voltak és magas sarkú cipôiben gyakorlottan mozgott. Akkor ez nagyon mulattató volt és Párizs, Berlin, Bécs, Budapest közönsége szerette, szívbôl megtapsolta.
Az elôadás megkezdôdött. Bejelentették, hogy Borszéki Béla világhírû nôimitátor fogja magát produkálni. Felcsendült a szoprán, amit a zenekar ügyesen aláfestett. A szöveg és a jó borok emelték a hangulatot. A mûsor javában folyt, amikor egy Kolozsvárhoz közeli birtokról megjelent egy fölöttébb jó hangulatban lévô gazdatiszt. Szórta a pénzt. Nagyon magas borravaló után azonnal adtak neki egy páholyt, mert akkor a Savoyban ilyen is volt. A duzzadó pénztárcájú gazdatiszt nem hallotta a mûsor bejelentését és nagyobb pénzösszeget ajánlott fel a fôpincérnek, ha vacsorára meghívhatja asztalához a mûvésznôt.
Borszéki Béla a közönség és a saját mulattatására belement a játékba. A mûsor után átöltözött és még káprázatosabb színes ruhában megjelent. Hosszú mûszempilláival olyan huncutul és csábítóan nézett a gazdatisztre, hogy az magánkívül volt. A gazdatiszt bódultan élvezte a hódítás mámorát. A közönség cinkosan hallgatott és mulatott a szokatlan helyzeten. Vacsora, pezsgô, kézcsók, vallomások. Ismét pezsgô és pezsgô.
Éjjel két órakor a gazdatiszt javasolta, hogy egy fiákerrel induljanak el az éjszakába. A Savoy elôtt beültek egy fiákerbe. A mûvésznô" kívánsága az volt, hogy kerüljék meg néhányszor a Fôtéren a Szent Mihály- templomot, hisz olyan szépen ragyog a hold. Így is lett. A gazdatiszt boldog hódító mámorában nem vette észre, hogy 1015 fiáker követi ôket libasorban. Több körbekocsikázás után a gazdatiszt utasította a fiákerest, hogy szép lassan hajtson a Jókai utcán keresztül és aztán felfelé a Majális úton. A kocsisor követte ôket. A Majális út elején volt a híres Charite-szanatórium. Professzora és tulajdonosa, dr. Steiner nagytudású orvos.
A kocsisor megállt, majd kiabálás hallatszott. Hogy? Mint? Ez igaz? Lehetetlen!" Az történt, hogy a gazdatiszt türelmetlen keze eltévedt és akadályba ütközött. Hamar megoldódott a helyzet, mert a gazdatisztnek volt humorérzéke, és a nagy társasággal ô nevetett a legjobban.
Mivel a hûvös idô mindenkit átjárt és kijózanított, a jelenlevôk javasolták, hogy menjenek be a Hegedûs Sándor utcában lévô Erdély-szerte ismert Pali bácsi borpincéjébe, egy pohár bort inni. Ott szívbôl kacagva egymásnak boldog új évet kívántak, reménykedve, hogy egyszer szép napok is jönnek. A nagy csoportból sokan voltak, akik utoljára akkor nevettek szívbôl, igazán, mert az új évben felgyorsultak az események. Vérzivataros napokat hozott az új év. 1944. március 20. német megszállás. Májusban elvitték a zsidó munkaszolgálatosokat. Ezután következett a deportálás a téglagyárba. Korra és nemre való tekintet nélkül szenvedtek ártatlanok. Június 2-án a város bombázása, majd késôbb frontszolgálat és hadifogság.
Hát ezeken már nem lehetett nevetni.
Campus
(Diáklap)
Libikóka
(4. old.)
Lehet, hogy ennek semmi jelentôsége. Hiszen csak három betû. Egy rag. Minden magyar ige végén elôfordul, ha többes szám elsô személyben használják. Amikor használjuk. Mi, mindannyian.
Lehet, valaki már felfigyelt erre a három betûre, hiszen az utóbbi idôben igen sûrûn elôfordult, mikor sokan a tanügyi törvényrôl és a szenátusi (félre)szavazás okozta kormányválságról beszélgettek. Politizáltak. Esélyeket latolgattak, bíráltak, merev vagy kevésbé merev álláspontokat védtek. Folyton-folyvást ott volt, mondhatni benne volt a levegôben. Bennmaradunk-e a kormányban vagy sem? Most érdemes kilépni vagy késôbb? Mennyire kényszerhelyzet ez? Megéri ez a cirkusz? Mi lesz a képviselôházi szavazáson? Akkor mit fogunk tenni, ha ott is kedvezôtlen döntés születik? S amikor megszületett az SZKT döntése a feltételes maradásról, a Szabadság öles szalagcímben tudatta: Maradunk egyelôre másként nem tehetünk.
A jelenséget tárgyilagos politológusok (akiket a hírekben a titokzatos megfigyelôk" névre hallgatnak) is elemezhetik, és beszédmódnak nevezhetnék el. Akik pedig így beszélnek, úgy érezték, az RMDSZ kormányra kerülésével az egész erdélyi magyarság rúg labdába. És ez mindnyájuk felelôssége a nehéz helyzetekben. Ezt jelzi az -unk. A többes szám harmadik személyt. Nem ismerôs ez már valahonnan? Ha még egyszer azt üzeni / mindnyájunknak el kell menni."
Tehát egyelôre maradtunk. Vagy maradt (unk).
Véletlen vagy
megfélemlítés?
Betörtek a KMDSZ-alelnök bentlakási szobájába
(4. old.)
December 12-rôl 13-ra virradóan, a KMDSZ-gólyabál és a Szövetsági Képviselôk Tanácsának elôestéjén ismeretlen tettes erôszakosan próbált behatolni Tókos Pál KMDSZ-alelnök bentlakási szobájába. A betörô több mint tizenöt percen keresztül szabad kézzel ütötte az ajtót, míg teljesen be nem tört. A rendôrség érkezte elôtt sikerült elmenekülnie. Az eset felveti a kérdést: véletlen egybeesés vagy megfélemlítés?
Hétéves fennállása óta a Kolozsvári Magyar Diákszövetség több ízben aktívan részt vett különbözô, politikát érintô tevékenységekben. Ezek közül csupán a Mátyás-szobor megvédését, az IKAO-t (Ifjúsági Karaván az Anyanyelvi Oktatásért), valamint a Bolyai egyetem visszaállításáért folytatott több hónapos és kitartó küzdelmet említeném. Tókos Pál alelnök a KMDSZ égisze alatt Román Ifjúsági Tanács kolozsvári fiókja létrejötténél bábáskodott a szélsôséges erôk felháborodását eredményezve. Az alelnök szerint egyértelmûen a KMDSZ-vezetôk megfélemlítésérôl, a lelki nyomásgyakorlás egyik jól kidolgozott formájáról van szó.
Indulás a színhelyre!
Amikor a sajtót kizárták a december 13-i, szombati SZKT-ülésrôl, gondoltam, átnézek a KMDSZ-hez. Hajdó Csaba elnök fogad a hírrel: Betörtek Tókoshoz. Gyere, felviszlek a tizenhatosba, nézd meg, hogy néz ki a szobája, az ajtója darabokban van. Ki foglalkozik közben a gólyabállal? kérdi, s közben rettentô nyugalommal böngészi az újonnan szerzett KMDSZ-maroktelefon kézikönyvét. Mialatt mobilon próbálja hívni a rendôrséget, a másik félig már bent volt a szobában s atomjaira bontotta az ajtót. Hajdó közben rosszul üti be a kódot, és elúszik a kártya. Most mi a franc lesz, kellene a gólyabálon.
Betört ajtó, felfordult szoba, letört szekrényajtó
A harmadik emeleten rémfilmbe illô kép fogad: ajtódarabok a folyóson, szeg, lécek. A megmaradt ajtórész nyitva áll, fapor, gomolyodott szônyegdarab, sarkából kifordult szekrényajtó, felfordulás, bábeli zûrzavar. Késôn veszem észre Tókos Palit. Fáradtan néz rám, szemei körül szürke karikák. Azonnal mesélni kezd, mondja, hogy az ajtó sokkal rosszabb állapotban volt, az ép darabokat visszahelyezték. Addig pufálta, míg a közepe eltûnt, ezt itt mi tettük vissza teszi rá ujját a lábnyomos darabokra. Nyugtalanul sürög-forog. Elhagyjuk a felfordult szobát, sikerül behúznia az ártatlanul szétvert ajtó maradványát. A kilincs és a zár ép, a kulcs megfordul benne. A résen be lehet lépni a szobába.
Péntek este Hajdó Csaba vitt haza autóval. A tizenhetes számú bentlakás elôtt tett le, röviddel este tizenegy óra után. Barátnômmel, aki a tizenhetesben lakik, fél tizenkettôkor mentünk fel a tizenhatos ötvenkilences szobájába, ahol negyedmagammal lakom. Szobatársaim hazautaztak, tehát csak kettesben voltunk. Mint gólyabálszervezô, az elôzô négy nap alatt mindössze négy órát aludtam, tehát nem volt szükség ringatásra. Háromnegyed kettôkor ébreszt a barátnôm:
Valaki dörömböl az ajtón"
Elmondta, hogy elôzôleg kopogtak, s csak azután kezdôdött a dörömbölés. Elvánszorogtam az ajtóig, s magyarul kérdeztem, hogy kicsoda, és mit akar. Ekkor erôteljesebben kezdte ütni az ajtót. Egyik kezemmel az ajtót tartottam, a másikkal a falnak támaszkodtam. A nagy tusakodásban a szekrényajtó is kifordult sarkából. Jó román kiejtéssel azt ordította, hogy engedjem be. A hangsúly nem árult el semmit. Úgy tûnt, hogy részeg. Románul segítségért kiáltoztam. A tag közben folyton üvöltött, románul, hogy betöri az ajtót és bejön. Mintha azt is mondta volna, hogy megöl. Az ajtó középsô része megrepedt, mindez alig egy pár másodpercen belül. Felkapcsoltam a villanyt, a maroktelefonról megpróbáltam hívni a rendôrséget, de nem sikerült. A rés egyre növekedett. Az ajtót sikerült annyira betörnie, hogy szinte be tudott jönni rajta. Késôbb tudtam meg, hogy kábé tizenöt diák kiment a folyosóra, de félt beavatkozni, csak nézték, hogyan próbál behatolni.
Asztalt tettem a tátongó lyukra
Még így is volt egy harminc-negyven centis rés. Nem tudtam, mi történik, egy ezerkétszáz férôhelyes bentlakásban, ahol kapus van, miért nem segít valaki? Beszélgetni kezdtem vele, megkérdeztem mit akar. Kissé lelassult, és megkérdezte, milyen emeleten van. Mikor azt válaszoltam, hogy a harmadik, megállt, bedugta a kezét a nyíláson és bocsánatot kért. Pár másodpercre megpillantottam: 1,701,75 m magasság, hosszú, göndör haj és zöld-fekete kockás ing, borostás arc. Azt mondta, hogy eltévesztette az emeletet. Én csak az ujjbegyeit érintettem meg. Elrohant. Több diák bejött, és nyugtattak, hogy már nincs veszély. Pár percen belül megjött a két rendôr, elmeséltem nekik mi történt. Két percre rá érkezett a portás. Utólag derült ki, hogy a tizediken volt, piált a bulizókkal. Mondták a rendôröknek, hogy a tizediken buli van, menjenek fel, lehet, ott az alak. A kapus ellenezte, védte a fentieket.
A rendôr elkérte az adataimat, de nem készített jegyzôkönyvet
Több diák szerint aki részegsége miatt téveszti el az emeletet, nem tud olyan erôvel az ajtóba ütni, hogy pár percen belül szinte kétméteres lyuk tátongjon rajta. Ez nem lehet véletlen. A rendôrrel tudattam, hogy nincsenek ellenségeim. Mindenkivel jó viszonyban állok, kivéve a Visszhang-kórust, akikkel több ízben vitáztunk. Kizárt, hogy ôk szervezték volna a dolgot. A KMDSZ kórusa semmilyen körülmények között nem folyamodott volna ilyesmihez.
Meg akartak félemlíteni
Ez az én véleményem. A cél nem az volt, hogy bajom essék, csupán meg akartak ijeszteni. Ha nagyon akarta volna, a srác betöri az ajtót, bejön és agyonver, vagy ellop valamit. Az esetet kapcsolatba lehet hozni a KMDSZ Bolyai egyetemért történô kiállásával, a Román Ifjúsági Tanács megalakulásával és a újságírók néma tüntetésével, melyen mi is részt vettünk. A bentlakásokban gyenge az ellenôrzés, a kapusok többször ittasak, a rendôrség nem végez kielégítô munkát.
Popa Maria, a tizenhatos bentlakás adminisztrátora elismeri, hogy a diákok biztonsága a kapus feladatkörébe tartozik. Szabálytalanságnak ítéli, hogy Tókos Pál idegen személyt vitt a szobába. Az ajtót, mely körülbelül 200 000 lejbe kerül a tettes elcsíptéig neki kell fizetnie. Szerinte a kapus semmiben sem bûnös. Ha fent is volt a bulizóknál, nem ihatott, hisz reggel kocsival ment disznót vágni.
Hûsítôs, tésztás és kántálásos buli a tizediken
Idegesen szívja a cigijét tizedik emeleti 207-es szobában lakó fizika szakos diák, mikor a pénteki buliról kérdezem. Kezdetben csupán annyit mond el, hogy igazából nem is lehet valóságos bulinak nevezni azt, ami pénteken a szobában történt, hisz a jelenlevôk nem csak hûsítôt ittak, tésztát ettek, és karácsonyi énekeket énekeltek. - A kapus valóban fent volt, de keveset maradt tájékoztata a füstfelleg mögül. Látta, hogy nincs zûr, nem iszunk alkoholt, nem lesz felhajtás. Ô is ivott egy kólát, és aztán elment.
Gondolja, elhiszem, hogy a bentlakásban hûsítôs, tésztás és karácsonyi énekes bulikat tartanak a diákok. A csajok pedig ásványvizet kérnek a felhevült hímektôl.
A címbeli kérdés nyitott marad, ugyanis a campus-rendôrség fônöke, Bon Àidean százados, fônöki tiltás miatt, nem tudott nyilatkozni a sajtónak. Kolozsvár rendôrparancsnokát, Giurgiu Constantin alezredest pedig többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült elérni.
Kiss Olivér
Mikó itt, mikó ott mikó
hol
Mikó András 1978-1997
(4. old.)
Hosszúhajú, szemüveges, nagyhangú srác került fel Kolozsvárra egyetemre az ôsszel. Azonnal bele is vetette magát nyakig a diákéletbe, a Perspektíva fôszerkesztôje lett, a Campusba is gyakran írt. Ahol megjelent, két percen belül mindenki a hasát fogta, mindenen nevetett, és mindent félvállról próbált venni. Ugyanakkor nagyon gyakran tudott komolyan beszélni, és ha valamit elvállalt, azt alaposan és nagy tehetséggel végezte. Irodalmi kreativitásversenyeket nyert halomra középiskolás korában, már bekerült a kolozsvári irodalmi körökbe, a következô Elôretolt Helyôrségben írása kell hogy megjelenjen. Nagyon nagy várakozással érkezett egyetemre, és minden lendületét beleadta a kezdésbe.
Imádta a hegyeket, rengeteget kirándult, ha eszébe jutott, nekiment a Brassó környéki hegyeknek. Szívta a friss levegôt, és örült, hogy végre távol kerül a civilizációtól. Nem a pénz érdekelte, csak az, hogy emberek között legyen, utálta a nyugati képmutatást. Ha valami nem tetszett neki, rögtön kitátotta a száját, még ha aztán kapott is a fejére. Hihetetlen nagy volt idealizmusa, meg volt gyôzôdve, hogy valahol jobbá teheti a világot.
Sok mindent csinált, sok mindennel foglalkozott, csak önmagát nem vette soha komolyan. Nem volt érdekes, ha éjszakákon keresztül nem aludt, vagy napokig nem evett, ha valami megszállotta. Mindig mindenütt jól érezte magát, ezért nem foglalkozott magával. Szeszélyes volt. Ha valamihez nem volt kedve, úgyse csinált semmit, képes volt napokig álomkórosként élni, hogy alig néhány órát volt ébren, utána pedig három napig nem aludt. Valahol mindig féltették az emberek, mert sose lehetett tudni, milyen ôrültség jut az eszébe. De mindig szerencséje volt, s mindig feltalálta magát. Önfejûsége határtalan volt. Utoljára a gólyabulin láttam. Nagyon jól szórakozott, mikor elmenetel elôtt elköszöntem tôle. Valószínûleg akkor hajnalban ment haza utoljára. Most az egyszer végérvényesen elaludt az égô gáz mellett. Ki tudja, mi lehetett volna belôle?
OMDSZ kontra KMDSZ
(5. old.)
Kilépett a KMDSZ az Országos Magyar Diákszövetségbôl tudtuk meg csütörtökön, amikor ülésezett az OMDSZ diáktanácsa. A KMDSZ módosítani kívánta az alapszabályzatot úgy, hogy a tagszervezetek erejük függvényében legyen képviseletük a diáktanácsban, és így, természetesen, a KMDSZ-nek jutna a legtöbb hely. A többi diákszövetség ezt elutasította, erre Hajdó Csaba, a kolozsvári szövetség elnöke bejelentette, hogy a KMDSZ diáktanácsa ezen alapszabályzat-módosítástól tette függôvé a szervezet részvételét az OMDSZ-ben. Mivel ezt a javaslatot a többiek nem fogadták el, a KMDSZ felfüggesztette tagságát. Kiderült, hogy az OMDSZ-alapszabályzat szerint tagságfelfüggesztésre nincs lehetôség, így a KMDSZ kilépett.
Antal Attila, az országos szövetség KMDSZ által kijelölt elnöke nyilatkozott álláspontjáról lapunknak.
Nem vagyok meggyôzôdve arról, hogy egy nagyon komolyan megvitatott, és átfogó vélemény lenne a KMDSZ-ben, inkább az elnök szeretné az OMDSZ diáktanácsát ellenôrizni. A KMDSZ, amelyet az egyik legerôsebb diákszervezetnek tartunk, a legkevesebb tapasztalattal rendelkezik az országos szövetségben, mivel új képviselôi vannak. Úgy érzem, hogy nagyon káros érzelmi túlfûtöttségrôl van szó.
A diáktanácsban történtek után rögtön levelet írtam a rá egy órára ülésezô KMDSZ diáktanácsnak, hogy gondolja át döntését, és a kolozsvári szervezet térjen vissza az országos szövetségbe. Magán az ülésen nem vettem részt, hiszen akkor még folyt az OMDSZ diáktanács. Hajdó Csaba a KMDSZ-irodában tartott megbeszélés után bejött hozzánk, és közölte, hogy nem sikerült közös álláspontot kialakítani, vállalta, hogy adminisztratív dolgokban a KMDSZ továbbra is közremûködik, de a régi diáktanácsi döntésük érvényben marad.
Milyen következményei lehetnek ennek a kilépésnek?
Amennyiben a KMDSZ nem tekinti magát OMDSZ-tagnak, és nem tekinti magára nézve kötelezônek annak döntéseit, akkor nagy zavarok lesznek. De amíg én vagyok az OMDSZ elnöke, addig vigyázni fogok arra, hogy a kolozsvári diákság ugyanúgy részt vehessen részképzéseken, nyári egyetemeken. Amennyiben a KMDSZ nem OMDSZ-tagként vállal részt ezekben a programokban, ez súlyos gondot jelenthet majd a kivitelezésben.
Nem játszott-e közre a helyzet kialakulásában a diákszervezetek közti ellentét?
Én csak a szervezeti vezetôk között látok ellentéteket.
Milyen megoldást látsz a helyzetre?
Abban a kérdésben, hogy miként lehet a KMDSZ-t újra bevonni az OMDSZ-be, a megoldás kulcsa az ô kezükben van.
Mi történik, ha huzamosabb ideig fennmarad ez az állapot?
Lehet, hogy én nem látom jól a helyzetet, és a távolmaradás sokkal jobb. De ha nem így történik, akkor másnak kéne beismernie, hogy tévedett, és félreálljon vagy félreállítsák.
Az érintett az ügyben a KMDSZ. Ügyvezetô alelnökét, Tókos Pált faggattuk a történtekrôl.
Az egész egy Szentendrén lezajlott OMDSZ diáktanácson kezdôdött, mikor a KMDSZ az ôsi egyenlôség elvét kicsit fel akarta rúgni. Mi az ismertetett konstruktív javaslattal jelentkeztünk, de a KMDSZ-t, mint már megszoktuk, mindannyian leszavazták. Ott azt javasoltuk, hogy az RMDSZ-kongresszuson a képviselet minôségi legyen, akár annak az árán, hogy nem mindenki lesz képviselve. Viszont olyanok kerüljenek oda, akik felszólalnak, javaslatokat tesznek.
A második probléma egy OMDSZ Internet-szerver körül alakult ki, aminek létrehozását tanügyi és egyéb célok érdekében javasoltuk. Mivel Kolozsvár a magyar politikai és mûvelôdési élet központja, úgy gondoltuk, hogy annak itt lenne a helye. A javaslatunkkal ellentétben (mely szerint a szerver akkor is itt marad, ha az elnökséget más diákszövetség veszi át), az a változat maradt, hogy amennyiben bármikor a diáktanács úgy dönt, a szerver elköltözhet. Leadtuk a pályázatot az Ifjúsági Szaktestülethez, de mikor megkaptuk a választ a kuratóriumtól, Antal Attila mellékelt levelében elmondta, hogy szervert senki sem nyert. Kiderült ugyanis, hogy a szentendrei döntést figyelmen kívül hagyva a TMD (Temesvári Magyar Diákszervezet) is pályázott.
Szentendre után, látván, hogy ennyi kompromisszumot kell kötnünk, rájöttünk, hogy ez így nem mehet tovább, Kovács Lehellel együtt kidolgoztunk egy alapszabályzat-tervezetet, amit az OMDSZ nem fogadott el. Egy olyan szervezetre, mint a KMDSZ (amelyrôl most már a gólyabál után elmondható, hogy a legerôsebb erdélyi magyar ifjúsági szervezet), nem kéne ennyi kompromisszumot kényszeríteni. Ugyanakkor megjegyezném, hogy az OMDSZ- tevékenység adminisztratív részének negyven százalékát a KMDSZ végzi, de a döntéseknél, ahol csak lehet, kihagyják. Javaslatainkkal azt akartuk elérni, hogy az OMDSZ szerepe jelentôsen megnôjön a Magyar Ifjúsági Tanácson belül is. Ugyanakkor a 4/5-ös többség, amit ugyancsak javasoltunk, azt tenné lehetôvé, hogy ne csak az történhessen, amit mi akarunk, de az se, amit mi nem. Hajdó Csaba elnök azzal a mandátummal vett részt az OMDSZ-gyûlésen, hogy amennyiben nem fogadják el javaslatunkat, függessze fel a KMDSZ tagságát.
Gondolt-e a KMDSZ-vezetôség arra, hogy a kilépés károsíthatja a kolozsvári diákságot?
Eddig országos szinten is a KMDSZ menedzselte az OMDSZ tanügyi programjait (részképzés, nyári egyetem, szakmai gyakorlat). Csaba azt ajánlotta, hogy ezt a tevékenységet továbbra is folytatjuk, ellenben a költségeket mindenki kiküldött diákjainak arányában fogja állni. Ekkor már nem voltak nagyon boldogok a kollégáink.
A KMDSZ mindenképpen fenntartja a súlyozási rendszert, ha nem fogadják el a többiek, akkor nem lép vissza az OMDSZ-be?
Nagyon remélem, hogy a többi tagszervezet, ahogy már az ülés végén kompromisszumkészségrôl tett tanúbizonyságot, január végéig, február elejéig lehetôvé teszi, hogy megegyezzünk. A súlyozási rendszert mindenképpen fenntartjuk, az arányokon még lehet tárgyalni.
Örök ellentét van a KMDSZ és a Temesvári Magyar Diákszervezet között. Ratyis Alízt, a TMD elnökét kérdeztük a temesváriak véleményérôl.
Elég nagy veszteség mindkét fél számára. A KMDSZ például elveszthetné részképzési helyeit, de azért nem olyan rossz a viszony közöttünk, hogy ennyire kitoljunk a kolozsvári diáksággal. Ugyanakkor az OMDSZ is rosszul járt, mert egy nagyon erôs tagszervezet szállt ki.
Régi a konfliktus a KMDSZ és a többi diákszervezet között. Mi ennek a forrása?
Ez személyes konfliktusokkal kezdôdött, amiket nem tudtunk kezelni. Nem hibáztatok egy vagy két személyt, mindenkinek része volt benne. A meg nem értés onnan eredhet, hogy a KMDSZ indulásakor nagyon erôs szervezet volt, viszont azóta felerôsödött a TMD is, és jogosan kértünk a KMDSZ-szel egyenlô szintet. Ez, sajnos, odáig fajult, hogy mikor harcolunk a helyekért, akkor elhangzanak nem megfelelô kijelentések. Nem mondom, én is biztosan hibáztam. Jobban kellett volna hajolnunk a kompromisszumokra.
Miért nem fogadtátok el a KMDSZ javaslatát?
Én már elôre megmondtam Csabának (Hajdó szerk. megj.), hogy ez nem fog átmenni, mert a kis szervezeteknek hátrányos. Ezenkívül nekünk sem felel meg, mert szerintünk az OMDSZ nem a konfliktusokat kéne hogy keresse, hanem az együttmûködést. Így nem láttuk logikusnak, hogy a KMDSZ-nek több szavazata legyen.
A kisebb szervezetek mindig úgy érezték, hogy a KMDSZ el akarja nyomni ôket?
Az az igazság, hogy a KMDSZ erôs szervezet, éppen ezért mindenhol sok funkciója van. Logikus, hogy elôször a saját dolgait forszírozza, és csak aztán a többiekét. De kéne gondolni a többiekre is.
Hogyan tovább?
Mi továbbra is nagyon sajnáljuk, hogy a KMDSZ kilépett, akár hiszik, akár nem, mert egyszerre úgy tûnt, hogy uramisten!, most minden meg fog szakadni. De ilyesminek nem szabad megtörténnie, mert vagyunk annyira emberek, hogy ne szakítsunk el minden szálat. Reméljük, hogy a diáktanácsuk új döntést hoz. A MISZSZ-en belül csak megfigyelô státusuk van, az OMDSZ-bôl kiléptek, igaz, vannak annyira erôsek, hogy megéljenek a saját lábukon, de akkor nincs mögöttük semmilyen nagy, országos szervezet.
A szerver-ügyben Halász Leventét, a TMD alelnökét kérdeztük.
OMDSZ-döntés alapján, az OMDSZ nevében és számára a KMDSZ pályázta meg az Internet szervert, de a TMD is beadta a maga pályázatát.
Az OMDSZ döntése nem így szólt. Arról volt szó, hogy amennyiben más csapat nem vállalja fel, megpályázza a KMDSZ. A TMD faxon keresztül szétküldött egy körlevelet, amelyben kértük, hogy mindenki jelezzen vissza, egyetért-e azzal, hogy mi is versenybe szálljunk. Ezzel a többség egyetértett. Szentendrén azonban megegyeztünk, hogy az OMDSZ visszavonja a pályázatot. Mi ezt meg is tettük, hogy mégis elkerült a kuratóriumhoz, nem a mi hibánk.
Azért utasította vissza a kuratórium a pályázatot, mert két helyrôl kértek ugyanarra?
Igen, megmondták, hogy az OMDSZ döntse el, hogy mit akar.
Hajlandó lesz-e a TMD a késôbbiekben valami kompromisszumra a súlyozási rendszerrel kapcsolatban?
Erre bármikor határozott nem a válasz. Errôl kedd esti diáktanácsi ülésünk döntött. Más témáról viszont szívesen tárgyalunk.
Végeredmény: 1:0 Nagyfônökök kontra Diákság. A sok csûrés-csavarás, veszekedés és hiúság között máris (pedig még a konfliktus elején vagyunk) egy Internet szervert vesztett az erdélyi diáktársadalom. Mi jön még? Mindenesetre: hajrá fiúk!
OMDSZ
(5. old.)
Országos Magyar Diákszövetség. Tagja a kolozsvári, a temesvári, a marosvásárhelyi, a nagyváradi, a brassói és az aradi magyar diákszövetség. Ernyôszervezet, legfôbb döntéshozó szerve a Diáktanács, melynek ülésein minden tagszervezet egyenlô számú, egy szavazattal rendelkezik. Az elnökség évente vándorol egyik tagszervezettôl a másikig, jelenleg a KMDSZ-en a sor. Az éppen elnökséget viselô szervezet kijelöl egy ügyvezetô elnököt, ez most a KMDSZ színeiben Antal Attila.
Ifjúsági Szaktestület
(5. old.)
Az Illyés Közalapítvány Romániai Alkuratóriumának Ifjúsági Szaktestülete. Kuratóriumának tagjait az alkuratórium hagyja jóvá, a Magyar Ifjúsági Tanács tagszervezetei vesznek benne részt. Az Illyés Közalapítvány által a romániai magyar ifjúságnak juttatott pénzek elosztásával foglalkozik.
A KMDSZ javaslata
(5. old.)
Az OMDSZ diáktanácsában létre kell hozni egy súlyozási rendszert, amely által minden szervezet erejének megfelelôen legyen képviselve. A szervezet erejét három tényezô segítségével számolnánk ki: az illetô egyetemi központban tanuló magyar egyetemisták száma, az adott szervezet tagjainak száma és az OMDSZ keretén belül kifejtett tevékenység. Így elképzelésük szerint az OMDSZ diáktanácsában a KMDSZ-t 3 ember, a TMD-t 2, a többit pedig 11 képviselné. Az tagszervezeti elnökség megszûnne, lenne egy elnök, aki egy reprezentatív személy, mellette lenne két alelnök. A Diáktanácsban személyhez kötött lenne a tagság, és havonta ülésezne.
[Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |