1997. december 24.
(IX. évfolyam, 298. szám)

Sajnálatos hiba, le kellett mondania
Severinnek vállalnia kellett kijelentéseiért a politikai felelôséget

(1, 6. old.)

A Legfelsôbb Védelmi Tanács 12 órás ülése után, hétfôn késô este Emil Constantinescu kijelentette: Adrian Severin ,,sajnálatos hibát" követett el három hónapja tett nyilatkozatával. (Mint ismeretes, a külügyminiszter az Azi bukaresti napilapnak adott interjújában azt állította, hogy olyan iratokba tekinthetett bele, amelyek bizonyítják: két-három lapszerkesztô, illetve pártvezetô fizetett külföldi ügynök, de neveket nem közölt.)

Severin nyilatkozatával gyanúba kevert minden pártvezetôt és lapszerkesztôt, és ,,az így teremtett helyzetért vállalnia kell a politikai felelôsséget" — mondotta Constantinescu. Az elnök nem közölte, hogy pontosan mit ért ezen. Megjegyezte: a külügyminiszter nem sértette meg a nemzetbiztonsági törvényt, mivel nem közölt államtitkokat és nyilvánosan nem vádolt konkrét személyeket.

A külügyminiszter hibája ,,annál is sajnálatosabb, mivel azokban a konkrét esetekben, amelyeket Adrian Severin a Román Hírszerzô Szolgálattal és a Külföldi Hírszerzô Szolgálattal ismertetett, nem találtak olyan elemeket, amelyek bizonyítanák, hogy a szóban forgó személyeket külföldi titkosszolgálatok használják fel" — mondotta az elnök. Constantinescu fenntartja véleményét: amennyiben a külügyminiszter nyilatkozatai teljesen alaptalanoknak bizonyulnak, be kell nyújtania lemondását.

Lemond?
Bocsánatot kér?
Menesztik?

A Legfelsôbb Védelmi Tanács ülésén, ahol hivatalból jelen volt maga a külügyminiszter is, ilyen bejelentésre nem került sor. A tanácskozásról kiadott közlemény viszont azt is megjegyzi, hogy a RHSZ és a KHSZ által az elmúlt két hónapban folytatott alapos vizsgálatok ,,megerôsítettek számos, Adrian Severin által jelzett információt" és újakat is szolgáltattak. Ezek olyan akciókra vonatkoztak, amelyek arra irányulnak, hogy „lejárassák és aláaknázzák az állam demokratikus intézményeinek és politikai személyiségeknek a tekintélyét, megkíséreljenek feszültséget gerjeszteni az interetnikai és felekezetközi kapcsolatokban, és ilyen módon külföldön rossz hírét kelteni Romániának". A titkosszolgálatok azonban urai a helyzetnek. Severin személyre szóló közléseit azonban nem igazolta a titkosszolgálatok vizsgálata, és a miniszternek ezekért vállalnia kell a ,,politikai felelôsséget" — áll a közleményben.

Sajtókommentárok szerint Severin vagy lemond, vagy bocsánatot kér, vagy a miniszterelnök kezdeményezi lemondását, és az államfô dönt. Ciorbea miniszterelnök különben hétfôn reggel megismételte korábbi nyilatkozatát, amely szerint, ha a román titkosszolgálatok jelentései nem igazolják Severin kijelentését, kérni fogja a miniszter felmentését.

Lehet, hogy Severint
„beugratták"?

— Sajnos, a Legfelsôbb Védelmi Tanácsának ülése után igen kérdésessé vált Adrian Severin további külügyminiszteri pályafutása. A felelôsségre vonás elmaradása ugyanis súlyos politikai hiba volna — nyilatkozta a Szabadságnak Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke.

— Mi Severint egy európai gondolkodású politikusnak ismertük meg, aki nem egyszer magára haragította a román nacionalistákat. Elsôsorban akkor, amikor ET-küldöttként kiállt az Európa Tanács 1201-es ajánlásának elfogadása mellett. Az európai normák iránti elkötelezettségét azonban nem csak kisebbségi vonatkozásban, hanem más kérdésekben tanúsított magatartása is bizonyította. Ezért komoly dilemma, hogy abban az esetben, ha lemond, ki lesz az utódja. Hiszen Románia európai integrációs esélyeit nagy mértékben befolyásolja a külügyminiszter személye, szemléletmódja — nyilatkozta az ügyvezetô elnök, aki szerint az ügy még koránt sincs lezárva, Severin bizonyára pontosan tisztázni fogja, hogy mire is alapozta vihart kavaró kijelentéseit.

— A helyzet sok spekulációra ad alkalmat. Könnyen elôfordulhat, hogy a külügyminisztert egyszerûen csak "beugratták". Takács szerint nem Adrian Severin lenne az elsô, aki a román politika kusza csapdáiba belesétál.

Meglehetôsen kétértelmû a nyilatkozat

A Mediafax hírügynökség jelentése szerint a Legfelsôbb Védelmi Tanács ülését követôen hiába faggatták Victor Ciorbeát. A miniszterelnök tartózkodott attól, hogy konkrétan kijelentse: kérni fogja Severin tisztségébôl való felfüggesztését. Szavaiból a tudósítók arra a következtetésre jutottak, hogy majd a külügyminiszter lesz az, aki benyújtja lemondását.

Alexandru Sassu képviselô, a Demokrata Párt alelnöke szerint a Legfelsôbb Védelmi Tanács nyilatkozata meglehetôsen kétértelmû, és nem hogy tisztázta volna a helyzetet, hanem még jobban elködösítette. Nicolae Ionescu-Galbeni képviselô, a parasztpárt alelnöke szerint egyedül Severint illeti meg annak eldöntése, hogy lemond-e vagy sem. Személy szerint nem hitt abban, hogy a hírszerzô szolgálatok pontos választ tudnak adni arra, hogy az effajta kijelentések mennyire megalapozottak. Gabriel Tpelea képviselô, a parasztpárt elsô alelnöke úgy véli: Severin sorsáról a koalíciós egyeztetô tanács hivatott dönteni. Cãlin Popescu Tãriceanu liberális képviselô szerint viszont túl nagy fontosságot tulajdonítottak Severin szerptemberi kijelentéseinek. Végezetül Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke meglepetésének adott hangot, hogy Severin ilyen hibát követett el.

Adrian Severin román külügyminiszter kedd délután rendkívüli sajtóértekezleten jelentette be, hogy lemond tisztségérôl.

Adrian Severin román külügyminiszter kedd délutan renkívüli sajtóértekezleten jelentette be, hogy lemond tisztségérôl.

Sz. K.

Bizalomnyilvánítás bekiabálások közepette
Bárányi Ferenc képviselô felszólalása

(1. old.)

A parlamenti emlékülésen az RMDSZ nevében felszólaló Bárányi Ferenc temesvári képviselô a városából elindult forradalomra emlékeztetett, és azt hangsúlyozta, hogy bár az bárhol kirobbanhatott volna, a romániai magyarok büszkék arra, hogy Tôkés László ellenállása volt a szikra, amely lángra lobbantotta a forradalmat. Büszkék arra is, hogy részt vállaltak a harcokban. Bárányi Ferenc tiltakozott az ellen, hogy — még az elôzô kormányzat idején — olyanok, akik tevékenyen részt vettek a tömegmozgalom leverésére irányuló kísérletben és lôttek a tömegre, ,,egyenesen forradalmár igazolványt kaptak azokkal együtt, akiket nem sikerült megölniük".

— A mintegy kétmilliós romániai magyarság aktívan részt vesz a jelenlegi kormány programjában szereplô valamennyi reform megvalósításában, megosztja a mindennapi élet nehézségeit román testvéreivel, mégis sokszor másodosztályú állampolgárként, albérlôként kezelnek bennünket közös hazánkban — állapította meg Bárányi Ferenc. A magyarellenes nacionalizmus felkorbácsolása az utóbbi idôben, az a kísérlet, hogy a románokat szembefordítsák a magyarokkal, az ortodoxokat a görög katolikusokkal, a katolikusokkal és reformátusokkal, a szakszervezeteket a kormánnyal, és nemegyszer Románia külföldi lejáratása a szélsôséges nacionalista pártok mûve, de aggasztó, hogy egyes, a kormánykoalícióban részt vevô személyek és csoportok is összefogtak a nacionalistákkal, például a szenátusban a kisebbségi oktatás kérdésében. Az RMDSZ, amikor elfogadta a kormányban való résztvételt, elhatározta, hogy román partnereivel együtt mindent megtesz azért, hogy a társadalmat kiemelje a válságból. Felelôsen vállaltuk ezt a szerepet és elvárjuk koalíciós partnereinktôl is, hogy szolidárisak legyenek velünk, beleértve a kisebbségi jogok biztosítását — jelentette ki Bárányi Ferenc, majd heves bekiabálások közepette így folytatta:

— Bízunk a parasztpárt bölcsességében, a többi koalíciós párt szolidaritásában, a Ciorbea-kormányban és Románia elnökében, akire a választások alkalmával szavaztunk. Meg vagyunk gyôzôdve arról, hogy sikerülni fog kijavítaniuk e következetlenségeket, felszámolni a koalícióhoz méltatlan, elfogult akciókat, a primitív és ostoba nacionalizmust. A magunk részérôl nem járulhatunk hozzá ahhoz, hogy Románia eltérjen a kormányprogramtól, továbbra is megbízható partnerekként veszünk részt a koalícióban, azzal a feltétellel, hogy ez a partnerség ôszinte és kölcsönös lesz, fejtette ki az RMDSZ képviselôje.

Téli szünet
az RMDSZ-székházban

(1. old.)

1997. december 24-tôl 1998. január 4-ig az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének Pavlov utca 21. sz. alatti székházában az ügyfélfogadás szünetel.

Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete kellemes karácsonyi ünnepeket és nemzeti közösségünk sorsának jobbra fordulása reményében, sikerekben gazdagabb, boldog új évet kíván megyénk magyarságának, minden egyes RMDSZ-tagnak, valamint szervezetünk érdekvédelmi tevékenységével szimpatizáló, más nemzetiségû polgártársnak.

Boros János
megyei elnök

Osztják
a hôkuponokat

(1. old.)

December 24-én, 8 és 15.30 óra között vehetik fel a hôkuponokat azok, akik 300 és 500 közötti iktatószámmal rendelkeznek. A következô iratok szükségesek: a lakótömb gondnokának vagy elnökének a személyazonossági igazolványa, és az illetô lakótömb bélyegzôje. A személyesen benyújtott kérések esetében elegendô csak a kérvényezô személyazonossági igazolványa.

Andrei Plesut javasolják Severin utódjául

(1. old.)

Petre Roman, a Demokrata Párt elnöke kedd délután közölte: pártja, amelyet a koalíciós egyezség értelmében megillet a külügyminiszter jelölésének joga, Andrei Plesut javasolja a nap során lemondott Adrian Severin utódjául.

Errôl a párt végrehajtó irodájának délutánra összehívott ülése döntött, amely Mariana Stoica képviselônôvel szemben választotta a volt mûvelôdési minisztert.

Andrei Plesu jelenleg a Dilema címû vezetô értelmiségi lap fôszerkesztôje, aki 1989 decemberétôl 1991 októberéig a fordulat utáni Románia elsô mûvelôdési minisztere volt. Petre Roman azzal indokolta a javaslatot, hogy Plesu nagy kvalitású európai, demokrata és intellektuális személyiség.

Victor Ciorbea miniszterelnök délután közölte: elfogadta a külügyminiszter lemondását és megkapta Petre Roman Plesu kinevezésére vonatkozó javaslatát.

Továbbra is megoldatlan az egyházi ingatlanok ügye
Közlemény

(1. old.)

A magyar történelmi egyházak vezetôinek és Takács Csabának, az RMDSZ ügyvezetô elnökének 1997. december 18-i megbeszélésén az állam és az egyházak kapcsolatának elemzésekor megállapították, hogy lényeges változás nem történt, és a problémák nagy része megoldatlan maradt. A magyar történelmi egyházak vezetôi ez alkalommal levelet intéztek Victor Ciorbea kormányfôhöz, amelyben tiltakoznak a Vallásügyi Államtitkárság azon gyakorlata ellen, hogy a különbözô egyházaknak járó pénzügyi alapokat diszkriminatív módon osztja el. Ugyanakkor kérik, hogy a kormány bizonyítsa be vagy hazudtolja meg Gh. F. Anghelescu államtitkár súlyos és alaptalan vádjait, az úgynevezett prozelitizmust és a Hargita, valamint a Kovászna megyei ortodox híveknek a magyar egyházak általi asszimilálását illetôen.

Az egyházi vezetôk szomorúan megállapítják, hogy az egyházak ingatlanainak visszaszolgáltatása továbbra is késlekedik, s ez gátolja a szociális, a nevelôi és más egyházi tevékenységek fejlesztését és végzését. A restitutio in integrumot nem hajtották végre, sôt még azokat a lépéseket sem tették meg, amelyeket a kormány még augusztusban javasolt. Annak ellenére, hogy a Románia által elfogadott és aláírt nemzetközi dokumentumok erre kötelezik a román kormányt.

A jelen helyzetben a magyar történelmi egyházak kötelesek a közvéleményhez és nemzetközi fórumokhoz folyamodni segítségért. Törvényes jogaik elérése érdekében a római katolikus egyház a Vatikánhoz, a protestáns egyházak a protestáns nemzetközi szervezetekhez fognak folyamodni, az egyházi vezetôk egy küldöttsége Strasbourgba, másik küldöttsége pedig Washingtonba, az Amerikai Egyesült Államok parlamentjéhez utazik.

A magyar történelmi egyházak vezetôi határozottan elítélik a Czirják Árpád kanonok elleni befeketítési kampányt, amely nem csupán személyének, hanem az egész római katolikus egyháznak súlyos erkölcsi kárt okoz. Kérik, hogy az Emil Constantinescu elnökkel való találkozás idôpontját mielôbb kitûzzék.

A magyar történelmi egyházak püspökei
és fôgondnoai

KRÓNIKA

Brikleni

(2. old.)

— Észrevette, Brikleni úr, hogy amikor Pruteanut sarokba szorítják, vagy ha Iliescu volt elnököt a tévénél 1989 decemberében elesettekrôl faggatják, nem elvörösödik, hanem kék lesz?

— Hát persze. Én mindent észreveszek.

— És mit gondol, miért van ez?

— Ugyanazért, amiért a Scînteia-utód fôvárosi napilap kék. Nem szeretné, ha látszana, hogy vörös.

(-is-)

Események

(2. old.)

KARÁCSONYI MORZSÁRA hívja tagjait — és mindazokat, akik nem tudták családban ünnepelni a szent estét — az RMDSZ kül- és belmonostori körzetének M-klubja pénteken du. 5 órára, a Pro Iuventute Mócok útja 75. szám alatti székházába. Közremûködik az Öreg Fiúk zenekara.

TÁNC, ZENE, BÛVÉSZET, NÓTA, HUMOR várja Önt december 27-én, szombaton délután 3 órakor a magyar operában. Fellépnek: Orth Éva, Szilágyi Ferenc, M. Kovács Lenke, Elek Károly, Katona Károly és zenekara, Belloni, a bûvész, a Gyermekpalota tánccsapatának vezetôje, Boér Jakab Ilona és a Horváth Béla Stúdiószínpad tagjai. Mûsorvezetô Sebesi Karen Attila. Meghívók igényelhetôk a PRO IUVENTUTE TÁRSASÁG Mócok útja 75. szám alatti székházában, december 26-án, 10-13 óra között, és az elôadás megkezdése elôtt az opera elôcsarnokában.

A PRO IUVENTUTE Szociokulturális Társaság vezetôsége 1997. december 29-én, hétfôn délben 12 órára várja valamennyi alapító tagját kötetlen, év végi beszélgetésre a társaság székházába, Mócok útja 75. szám alatt!

CSÍKSOMLYÓI KARÁCSONY

(2. old.)

címmel tart december 25-én 17 órakor a Szentpéteri plébániatemplomban elôadást a MÍNIUM régizene-együttes. Az énekeket KÁJONI JÁNOS 1676-ban kibocsátott Cantionale Catholicumából válogatták és szerkesztették egybe „nem kis fáradtsággal, az Úr dicséretjire, valamint a jámbor keresztyének épületjére és lelki vigasztalására".

Románia lakossága még optimista

(2. old.)

Kedden ismertették a sajtóval az 1997-re szóló országos közvélemény-kutatás eredményeit, melyet a Soros-alapítvány megrendelésére a Városi és Regionális Kutatások Központja (CURS) végzett el. Idén december 4-11. között Románia 18 földrajzi körzetében összesen 1148 felnôtt személyt kérdeztek meg mindennapi politikai, gazdasági, életviteli, társadalmi gondjaikról. Elsô általános következtetés, hogy az ország lakossága a tavalyi hatalomváltás után kissé csalatkozott ugyan elvárásaiban, de alternatíva hiányában továbbra is kitart a reformfolyamat mellett. Ebben egyelôre még segíti ôt türelme és bizalma a jelenlegi demokratikus törekvésekben. A felmérés részleteire visszatérünk.

Az olvasó kérdezi

(2. old.)

— Mi történt a CBN (Cinemar) tévéadóval?

Raul Chioreantól kaptuk a következô választ:

— A CBN nem szûnt meg, nem alakult át, mindössze csak annyi történt, hogy a múlt hét vége óta a Prima tv adást sugározzák. Mindennap kétszer (hétköznap reggel fél nyolc és fél kilenc között, délután fél hét és hét óra között, szombat-vasárnap délután egyórás mûsor 6-tól 7-ig). A Prima tv mûsorának közlését a közeli jövôben megoldjuk.

Gyermekváros nyílik

(2. old.)

a Prodconstruct Kft. gondozásában, a Grigorescu és Monostor negyedek közötti összekötô út környékén található sporttelepen (Baza Sportivã si de Agrement).

A megnyitó december 26-án délután 2-kor. A vakáció alatt folyamatosan mûködik az Éden (Paradis) elnevezésû gyermekváros. A kínálatból:

— dodzsem;

— ringlispil;

— UFO-kocsik;

— Belloni-bûvészmutatványok;

— karácsonyi gyerekmûsor;

— meglepetés mindennap.

VASÚTI JEGYIRODA

(2. old.)

December 25-én és 26-án zárva. 27-én, szombaton, 7-13 óra között nyitva, 28-án, vasárnap, zárva. 29-én, hétfôn, és 30-án, kedden, 7-19 óra között. December 31-én, szerdán, 7-13 óra között nyitva. Január 1-2-án zárva. Január 3-án, szombaton, 7-13 óra között nyitva. Január 4-én, vasárnap, zárva.

SZOLGÁLATOS GYÓGYSZERTÁR

(2. old.)

December 25-én, csütörtökön, és 26-án, pénteken, a 2-es számú Perla (Dózsa 37.) gyógyszertár tart ügyeletet.

A pléhpofájú bunyózó

(2. old.)

A Gyôzelem moziban vetített 1997-es amerikai produkció címe: A mélységek tüze. Rendezte: Felix Enriquez Alcalá. Fôszerepben: Steven Seagal, Marg Hel-genberger, Harry Dean Stanton, Stephen Lang és Kris Kristofferson. A film színes, szélesvásznú és 105 percet tart.

Steven Seagal számára készült ez az alkotás. Mint más tengerentúli színészek esetében is, a színész személyéhez idomították a történetet (lásd Schwarzenegger, Stalone, Norris stb.). Mivel ô jól verekedik, figyeltek arra a csekélységre, hogy mindig legyen a keze ügyében fölös inkasszáló statiszta. Nem kéretteti magát, és csak úgy repdesnek körülötte a kába hapákok.

Nonszensz volna állítani, hogy Alcalá mûvének van vezérfonala, szól valamirôl. Habár idônként elsütnek környezetvédôk rendelte és kifizetett poénokat (ez poén!?), valójában nincs olyan eseménysora a filmnek, amelyrôl elhihetnénk: igen, ez szándékos volt.

Csonttá rágott párbeszédek, sokszorvolt jelenetek szégyentelen egymásutánisága e mû. A fôhôs (még nevét sem tudjuk megnevezni) állítólagos érzelmei a bajba került csinibaba iránt annyira haloványak, hogy szabad szemmel észre sem vehetôk. Ez a hôs rezzenéstelen arccal, valódi macsó ként ígéri meg a vidéki lánynak, hogy miután végez a környezetszennyezô milliomossal, visszajön érte.

Hollywood másodrendû stúdiójában készült negyedrangú film A mélységek tüze . Olyan a stáb, olyan a színészi gárda és olyan az eredmény is. Osztályzata: 5,5.

Moldován Árpád Zsolt

Mûvelôdés/11

(2. old.)

A Tamási Áron-centenárium képezi a novemberi lapszám gerincét. A téma köré csoportosuló anyagokat, többek között, Dávid Gyula, Szabó Zsolt, Jakobovits Miklós, Szatmári László, Farkas Cs. Magda jegyzi. Az Anyanyelvi Konferencia erdélyi társelnöke, Kántor Lajos összeállította a Szó-tartó mozgalom programtervezetét, amelyet a lap elsôként közöl. Olvashatunk továbbá a száz éve született Sinka Istvánról, a néprajzosok bácskai tanácskozásáról, a zilahi zeneszerzôversenyrôl, Bitay Árpádról, az elsô kisebbségi népnevelôrôl, Kelemen Lajos és Móricz Zsigmond találkozásáról, az erdélyi matematika kezdeteirôl. A Galéria rovatban Gábor Dénes P. Ütô Erzsébet máramarosi festô kolozsvári kiállításáról ír.

Jurátusok és jogászok találkozója

(2. old.)

— A Kolozsvári Magyar Diákszövetség Jurátus Köre négy éve alakult, és a diákszervezet egyik szakosztályaként mûködik — mondotta Bánhegyesi Hajnal, a Jurátus Kör elnöke. — Körülbelül nyolc, tíz taggal indult. Kéthetente találkoztunk, és esettanulmányozással, illetve magyar jogi terminológiával foglalkoztunk. Rövid szünet után '94-ben újraindultunk, de mint a diákszövetség szakosztálya, teljes alapszabályzattal '96-tól mûködik.

— A magyar diákság jogi kultúrájának a fejlesztése érdekében pályázat útján jogi könyvtárat hoztunk létre. Fontosnak tartjuk a magyar jogi terminológia elsajátítását, ezért a könyvtárat a továbbiakban magyar nyelvû szakkönyvekkel szeretnénk kibôvíteni. Több alkalommal is neves jogászokat hívtunk meg elôadásokat tartani. A magyarországi diákokkal már évek óta tartjuk a kapcsolatot, tavasszal például magyarországi joghallgatókat fogadtunk. Ebben az évben is részt vettünk az ELTE jogi kara által évente szervezett nyári szabadegyetemen.

— További terveink: külön jogi személlyé válni, jogásztalálkozókat szervezni, kapcsolatot tartani a külföldi jogi egyetemekkel, jogi kérdésekkel kapcsolatos információkat szolgáltatni a diákok számára.

*

Az elsô jogásztalálkozót már pénteken megtartották a Heltai-alapítvány klubhelyiségében. Meghitt hangulatú, kellemes beszélgetés folyt az elsôéves fiatal jurátusok, illetve a végzôs joghallgatók és jogászok között.

Támogatók: S V, Rollgum, a hétfalusi Pitoresc, a hasdeui kantin, a Fundy, Simonfy József, jogászok: Brie Annamária, Bányai József, Mocsy László és Dáné Tibor.

P. A. M.

Jogszolgálat

(2. old.)

Sz. O., Kolozsvár: Mikortól és hány lejre drágult a rádió elôfizetési díja?

Válasz: A 753. kormányhatározat novembertôl megemelte a rádiódíjakat. Eszerint rádiókészülékkel rendelkezô magánszemélyek (családonként) 6200 lejt fizetnek egy hónapra; felsôfokú oktatási intézmények, mûvelôdési és kulturális központok — 6200 lejt egységenként; állami intézmények, gazdasági egységek — 15 000 lejt készülékenként; közétkeztetési egységek, elôadótermek, videotékák — 30 000 lejt készülékenként. Intézmények, gazdasági egységek szállító jármûveibe szerelt rádióvevô készüléke — 15 000 lej készülékenként, rádióvevô készülékeket javító egységek — 20 000 lejt fizetnek minden egység után, rádióvevô készüléket forgalmazó cégek — 100 000 lejt fizetnek városon és 26 000 lejt vidéken, minden egyes forgalmazási hely után.

Hallottuk

(2. old.)

— Miért nem tudta leleplezni a külügyminiszter a külföldnek kémkedô ügynököket?

— Mert nagyon titkosak voltak.

-fi

PUBLICISZTIKA

Adventi ünnepség a Teodidaktosban

(3. old.)

Már harmadik éve adventi mûsort mutatunk be a „Teo" bentlakásban meghívott vendégeinknek, a kuratórium tagjainak és a magunk örömére. Az idén december 16-án, Kodály Zoltán születése évfordulójának napján került sor rá. A betlehemes játékokat mi, a bentlakó lányok gyûjtöttük össze és Vízi Imre elnök, tanár úr segítségével választottuk ki azt a kettôt, melyeket megtanultunk.

Az elsô általunk bemutatott játékot 1890-ben gyûjtötték a bukovinai székelyeknél, Józseffalván. Kodály Zoltán 1912-ben jegyezte le a játékban elôforduló énekek dallamát. A Betlehem versei címû játék tanulása közben megismertük az akkori bukovinai székelyek ünnepi szokásait és nyelvezetét:

„Szkolë, hirtelen ausz pakulárë,

serkenjetëk hamar, csákó dereptátyë!

Álmomban mit láték, mëgmondjam-e

dárë,

a Jézus születëtt, kresz mai fertátyë"

A második kiválasztott betlehemesre egy még régebbi beszédfajta jellemzô, hiszen 1629-ben jegyezték le. Címe: Régi magyar betlehemes. Régies szövege, furcsa szókapcsolatai, a rímek, a számunkra szokatlan, de nagyon szép dallamok komoly feladat elé állított minket szereplôket.

A negyedik ének szövege és dallama is szokatlan volt fülünknek:

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Istennek Szent Fia magas mennybül

Jesse gyökerébül

Magára testet vett, és Szüztôl

született

ma tinéktek

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

E két betlehemes „rendezése" igencsak próbára tette találékonyságunkat, hiszen nemcsak a szereplôk jelmezét kellett megfelelôen megoldani, hanem pótolni kellett a színpad hiányát is. A tanár úr javaslatára minden szereplô sötétben foglalta el a helyét a színen, és az egyidejûleg szereplôk gyertyát gyújtottak, megvilágítva a saját arcukat, mindaddig, amíg a szöveget mondták, énekeltek.

A játékok elôtt meggyújtott gyertyák a saját készítésû adventi koszorúkon, a szereplôk égô gyertyái, a szépen mondott szöveg és a régies, gyönyörû énekek fennkölt, ünnepi hangulatot teremtettek. A vendégeink egyöntetû véleménye volt ez, akik nem fukarkodtak a dicséretekkel. Értékelésüket nagyra becsüljük, hiszen vendégeink között volt a megyei fôtanfelügyelô-helyettes, a magyar tannyelvû líceumok igazgatói, a Szent Mihály plébánia fôgondnoka, a Caritas igazgatónôje, egyetemi tanár, osztályfônökök, szülôk stb. Meghívásukra, javaslatukra elhatároztuk, hogy az elkövetkezô adventben a Szent Mihály plébánián és iskoláinkban is bemutatjuk ezt a két betlehemes játékot, mivel a közeli téli vakáció miatt az idén ez már nem lehetséges.

Mindezek után érthetô, hogy az évharmad hátralevô napjai bentlakásunkban nagyon kellemes hangulatban teltek el. A közös munka (hiszen minden lány szerepelt), erôfeszítés és az ezt követô sikerélmény igencsak összehozott minket, bentlakókat. Egy nagy családnak érezzük magunkat, és ez nem kicsi dolog, mert öt líceum 14 osztályából kerültünk össze.

Köszönjük Vízi Imre tanár úrnak a számtalan velünk töltött órát, az igényességet, mellyel a szerepeket, énekeket mondatta, énekeltette velünk, a Krisztust-váró hangulatot, amely kialakult bentlakásunkban a színvonalas elôadásunk után.

Balázs Mónika „pásztor",
a Katolikus Szeminárium
XI. osztályának
bentlakó tanulója

Erdély — Tündérkert
Irodalmi délután Torontóban

(3. old.)

Színvonalas irodalmi délután központjában a fenti címen hangzott el Szépkenyerûszentmártoni Kiss Ildikó kolozsvári tanárnô elôadása.

Erdély egyik leggyönyörûbb része a világnak, fenséges hegykoszorúival, termô domboldalaival, búzakalászt ringató rétjeivel. A Kárpátok koszorúja és a Nyugati Érchegység ölelik körbe a lélegzetet elállító csodálatos tájakat. Sziklái, szorosai, hágói, csúcsai, szirtvonulatai felemelô látványban gyönyörködtetnek. Az elôadó végigvezetett a Szent Anna-tó, a Csukás-tó, a Gyilkos-tó, a Medve-tó képzeletbeli partjain, melyek pihentetôk, gyógyítóak. A Békás-szoros, az Oltárkô, a Hargita örökzöld fenyvesei ózondús levegôjükkel szüntelen csalogatják az élményre vágyakozókat. (...)

Erdély fôvárosa, Kolozsvár a „szôke Szamosnál", tele a magyar mágnások palotáival. Világhírûek a Mátyás-szobor, Mátyás szülôháza, a Házsongárdi temetô, a botanikus kert. A város kulturális és egyetemi központ.

A székelység fôvárosa Marosvásárhely. Nevezetesek a Bolyaiak szobra, a kollégium, az orvosi és színmûvészeti egyetem, a Teleki Téka, a Vártemplom, a Somos-tetô. (...)

Jellemzô a Szamosra, a Küküllôkre, a Körösökre, amit a Marosról ír a költô:

„Csörge patakok futnak belém, / A Kárpátokból veszem a vérem / Szomorú nóták és szilaj szitkok / Tüzes titkait hordom kevélyen..."

Erdély magasba nyúló számos csúcsát várak uralják, legendák övezik. Horváth Jenô új Kômíves Kelemen c. versébôl idézzük:

„Új Kômívesként úgy kiáltanék: / Testvérek... kezdjük újra! / A rossz szíveinket, e szétverôdô, / Dacos köveket építsük egybe... / Építsük fel örök kötéssel, Jézus szeretetével, / Az új falakat a Déva vára alatt."

Az élményt nyújtó ismertetést az elôadó a költô szavával fejezte be:

„Fölmegyek a hegyre, megállok a bércen, / Erdély, drága Erdély, / Édes szülôföldem..."

A terem jobbját az elôadó saját festményei illusztrálták.

A színes ismertetôt Nt. Horváth Loránd diaképei tették szemléletessé. Az elôadást körülbástyázták az erdélyi költôk versei, felfrissítették a Duczon testvérek, Csilla és Loránd dallamai, Honor Annamária hegedûmûvésznô Bartók: Este a székelyeknél, Horváth Zsolt zongoramûvész szólószáma és a Székely Himnusz, amit a közönség együttesen énekelt. (...)

Horváth Hajnalka
(Magyar Élet — Toronto)

Szkeptikák

A gyôzô jóindulata

(3. old.)

1. A szocialista kultúrdiktatúra idején februárt falusi könyvhónapnak nyilvánították. Ebbôl az alkalomból riasztották a kultúraktivistákat, lássák el falvaink lakóit olvasnivalókkal, ruházzák fel szocialista-kommunista tudattal. Ettôl a ruhától némileg fáztak a széles néptömegek, nem fogyasztották oly pajzánul a szövegeket, mint mostanság a demokráciába ömlengô pornó- és vandálfilmeket. Luca napja elôtt a Kolozsvári Rádió s a Kossuth szóvá tette az olvasáskultúrát. Eddig rendben is lenne, a hagyomány az hagyomány, de a Kolozsvári Rádióban csak a nyugdíjas nénikék szóltak hozzá. Az egyik azt szeretné tudni, kinek adományozhatná ô pl. a Jókai-kötetet. Hirtelenjében az adásvezetô sem tudja, s javasolja, hívja vissza a rádiót. A néne ugyanis elmondta, hogy a könyveket azért kell eljótékonykodnia, mert abba az ô unokái bele se kukkintanak. Ej-ej, néne, mondanám, az ajándékozás nemes gesztus, de az esetében tragikus. Ugyan miféle urbandus kölykökké cseperítette unokáit? Inkább nevelésbeli útmutatásokat adományozzon, azokért akár Pruteanu-díjat is kaphatna. Ja, a gyermekek mindent jobban tudnak ám még a klasszikusoknál is — az anyanyelvi mûveltség, az önismeret kényelmetlen kolonc. A néni mégis felajánlta, hátha van Erdélyben kölyök, esetleg a Csereháton apáca, aki felvállalná a könyv elolvasását. Jómagam A kôszívû ember fiai két kötetére tartanék igényt: az egyikkel gyújtogatnám reggelente a tüzet, a másikat a serpenyô alá tenném, nehogy összekormolódjék a cigányoktól vásárolt nejlon az asztalon.

2. A fenti jelenség nem újkeletû, mármint a klasszikus értékek pusztulása, annak báva szemlélése. Néhai Páskándi Géza azt teregeti az Önkéntes tûzoltókban, hogy ég az Alexandriai Könyvtár. Az állítólag oltásra hivatottak tunyán megállapítják a jelenséget, de semmit nem tesznek, mert státusukból kifolyólag csak olyan tüzet oltanak, amilyet akarnak, mert önkéntesek. Mi nem állnánk épp így, mert az RMDSZ-körökben mindenki népszolgál a platformokkal együtt, csak azt nem tudom, milyen hatásfokkal, ha nincsen már NÉP. A romániai magyarság többnyire statisztikai, tehát létszám, nem önismerettel rendelkezô egyedek summázata. Erre aztán újabban jön a koalíciós megegyezés: történelem és földrajz csak nagynemzeti nyelven, s cserébe megkapjuk az önálló magyar egyetemet. Mikor? Ecce se, mondaná Pruteanu úr, pontosabban „la pastile cailor".

Itt állunk kilúgozott nemzeti, nemzetiségi tudattal. A sorvasztás mintegy trianoni óda folyik, egyre folyt. Magyarságunkat szégyelljük, feladjuk, elhallgatjuk, félénken elrebegjük, motyogjuk. Így lennénk-vannánk, de nem lehetünk. Tisztelt tisztségviselôk, önkéntes tûzoltók, tessenek Maniu és Pruteanu uraktól tanulni. Az elsô nem átallott hamis statisztikákat fogalmaztatni, s terjesztette azokat minden nyelveken. A második vikáriussá vagy püspökké lesz Tudor és Opris urak katedrálisában. Miért? Ennek már ígérnie se kell:

— Amikorra leleplezôdünk — legyintett mosolyogva Maniu —, már régen megkötöttük a békét. S aki gyôz, annak van igaza. (Vízaknai csaták, II. kötet, 258. oldal.) Láthattuk: koalíció ide vagy oda, párt, platform erre meg arra, nagynemzetien összekacsintanak a hátuk mögött és a szemük láttára. Aktivizálni kell a mondást: mindig magunkért — soha mások ellen. Ezt nap mint nap — koalíciós pancserség ide vagy oda!

3. A szellemi, erkölcsi szférába beleférnének az utcaneveink templomostul. Hiába a Szabadságban az Asztalos-cikkek, mert kultúrtörténeti adalékokká válnak, mint a zsidók és a szászok létszáma. Ha így haladunk, azzá válunk.

4. Sütô András átvette A magyarság hírnevéért kitüntetést, s december 21-én azt bizonygatja a Vasárnapi Újságban, hogy megmaradásunk záloga az autonómia. Erre a replika már december elsején megjelent a címoldalon: „Emil Constantinescu: Romániában nincsenek kollektív jogok, és területi autonómia sem lesz".

5. Még szerencse, hogy senki se hisz a gyôzô jóindulatában.

Cserés Ferenc

Az örök halasztás

(3. old.)

1982 ôszén a Kolozsvári Rádióban Kántor Lajos ismertette a szerzônek ezen a címen közzétett és a Kriterionnál megjelenô verseskötetét. Tanúm rá az a példány, amely most került elô egyik könyvespolcomról, s melyet vissza kell szolgáltatnom jogos tulajdonosának, mert az ajánlás így szól: „Kántor Lajosnak, az írónak és kritikusnak, aki tudja, hogy ehhez a kötetcímhez kérdôjel kívánkozik, barátsággal, tisztelettel Markó Béla, 1982. aug. 10."

Versben megfogalmazva ez így hangzik:

.........................................................................................

„Piros mezôben fehér ujjak: a címertan

tudósai

a vékony bádogot vagy tömör bronzot

izzadva

áttörik kezüket fejüket kidugják a

domború

címerpajzsból és kíváncsian

nézelôdnek majd megpihennek

»gyôzelem!« kiáltják »gyôzelem!«

két ujjukból

V betût formálnak és diadalittasan

mutogatják a

megtalált szimbólumot amely

ismertebb nyelveken

gyôzelmet jelent és újabb

gyôzelmek ígéretét."

..........................................................................................

1982-ben már nem kellett jósnak, vátesznek lenni, hogy ezt meglássa, megérezze, megírja a költô, a változás szele már megérintette az emberek egy részét. De bátornak kellett lenni ilyesmit leírni, kinyomtatni és terjeszteni. Az éter hullámhosszain akkor nem terjesztettük ezt ilyen nyíltan, s ha jól emlékszem, ez a vers, A gyôzelem jelvényei nem is került közvetítésre. Sem az ajánlást nem olvasta fel Kántor Lajos.

De — madárnyelven — az egész mûsorban errôl folyt a szó, és László Gerô is versmondás közben úgy hangsúlyozott, hogy érteni lehessen, amit akkor érteni kellett.

Végül is Markó Bélának lett igaza. Az örök halasztás megkérdôjeleztetett, s ujjaink 1989 karácsonyán V betût mutattak fel. Ezt kaptuk karácsonyi ajándékul. Ô pedig azt a bensô parancsot, hogy: most nem a versírás korszaka következik. Pedig el szerettem volna mondani neki, Benedek Marcell, az esztétika egykori kolozsvári professzora a Bolyai egyetemen (akit ô már nem hallgathatott), 1947 tavaszán egyik szemináriumon ezt mondta nekünk: „Költô az, akiben az átélt érzés emléke mûvészi tárggyá változik, amelyet formába kell önteni. Ez azt jelenti, hogy a költô most már önmagát kívülrôl látja, úgy, ahogy azt az olvasó is látni fogja."

De azért valahol (valahogy?) megtanulta Markó Béla a Benedek Marcell-i szöveget, hisz miután felmutatta maga is a versben már megírt V jelet, el is kötelezte magát e jel mellett. És most már nem költészeti, közösségi szinten. Azóta is A (hazai magyar) nagy közös sakk elsô táblás játékmestere, mert szerinte a hazai magyar kisebbségi politikában „a gordiuszi csomót nyilván ketté kellett vágni". (Lásd: Marosvásárhelyen 1991. december 7-én írt versét az 1994-es Fagyöngy antológiában.)

Csak azt nem tudom, a másik gordiuszi csomóval mit csinál: költészet vagy politika?

Kovács Ferenc

Pro-vicc és valóság

(3. old.)

Vasárnap a Pro tv háromnyelvû mázolmánnyal idétlenkedett Nagyváradon a jelek szerint egyetlen céllal, hogy kavarja a hangulatot ott, ahol a többnyelvû helységnévtábla bemocskolásához eddig nem akadt „önkéntes". A riportnak álcázott kabarészerûségben egy roma legény románul, magyarul és cigányul feliratozott kartonlapot igyekezett kifüggeszteni egy városszéli villanypóznára, az aktushoz illô kísérôszöveggel, vagyis ha magyarul lehet, cigányul miért nem lehetne.

Minden viccben, még a faviccben is lehet valami valóságmag. Bár a cigány lakosság részaránya a népszámlálási adatok szerint (még) nem haladja meg a 20 százalékot, elvben követelhetnék a városjelzô táblán a roma megnevezést is, mégpedig a „legnagyobb kedvezmény elve" alapján, hiszen a németek részaránya még annyira sem közelíti meg (már) a törvényes határértéket, Grosvardent mégis kiírták. Ezért arról érdeklôdtünk az RMDSZ Bihar megyei vezetôségénél, van-e valóságos igény a roma feliratozásra.

Takács Zsolt szervezési titkártól megtudtuk, hogy Nagyváradon a romák ilyen elvárással nem léptek fel. A város nyugati kapujában lévô háromnyelvû tábla eddig senkinek sem szúrta a szemét, mindenki megértette, hogy a német felirat nem a városban élô németek, hanem az országba érkezô autós turisták kedvéért került a táblára. A megyébôl talán két-három faluban jeleztek olyan igényt, hogy cigányul is írják ki a település nevét. A bökkenô csak az, hogy a cigányok is ugyanúgy nevezik az illetô falut, mint a magyarok, saját helyesírásuk pedig egyelôre nincs, vagy a helybeliek nem tudnak róla.

Lám, a valóság sokkal viccesebb, mint amilyennek a Pro tv bohózatírói elképzelik.

(nits)


[Vissza az Szabadság
honlapjához]
[Vissza a HHRF
honlapjához]


A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 1997 - All rights reserved -