1997. február 3.
(IX. évfolyam, 26. szám)
Szombaton a társadalmi védôháló megteremtését szolgáló lépések megvitatása céljából találkoztak a Alfa-kartell, az Országos Szak szervezeti Tömb és az RSZSZOSZ-FrãT,ia tömörülés helyi vezetôi Kolozs megye szenátorainak és parlamenti képviselôinek egy csoportjával. A felek építô módon konkrét adat- és véleménycserét szerettek volna egymástól elérni, de hamar kiderült: a politikai elemzések és a pártos (illetve pártatlan) indulatok ezúttal sem nélkülözhetôk.
Mert az állami alkalmazottak érdekvédelmét szorgalmazó szakszervezetek egyre nyugtalanabbul tekintenek az árrobbanásra, az infláció ágaskodására, miközben nem feledkeztek meg a választási hadjárat során a jelenleg hatalomra kerültek szájából sûrûn elhangzott ígéretekrôl. Az idô pedig halad elôre... Az ország politikai vezetését kezükben tartók viszont az elmúlt hét (és még több) év rablógazdálkodására és reformellenességére hivatkoznak, arra, hogy a rendszerváltás óta eltelt néhány hét távolról sem bizonyult elegendônek a tényleges helyzet felmérésére. Diagnózis híján pedig hogyan javasolni megoldást?
A szakszervezetek a szombati találkozón jelezték, hogy, bár lelke mélyén minden dolgozójuk a haladást óhajtja, a Ciorbea-kormány hallgatása (tanácstalansága?) láttán a tömegek elégedetlensége fokozódik, ami egy bizonyos ponton túl visszafordíthatatlanul spontán utcai megmozdulásokhoz vezethet. A szakszervezeti vezetôk mostanig nem kaptak hivatalos adatokat, amelyek alapján számításokat végezhetnének, és közölhetnék tagságukkal, hogy mi várható a közeljôvôben. Szeretnék tudni, hogy az új kormánynak egyáltalán van-e konkrét elképzelése a gazdasági szerkezetváltásra vonatkozóan. Ha igen, milyen árat kell azért fizetnie az állami bérbôl élôk népes táborának?
A vádaskodásokban bôvelkedô, de afféle jégtöréssel fölérô pártbeszéden végül megegyezés született, miszerint az eszmecserét jövô szombaton folytatják, és addig a politikai hatalmat gyakorló pártok Kolozs megyei képviselôi Bukarestben tájékozódnak, konkrét válaszokat szereznek be. A legégetôbb talán: meddig kell várni a Ciorbea-kormány tervezett szociális védôhálójának ismertetésére? A gazdasági reformfolyamatok békés megvalósításában meghatározó szerepet játszó, és a társadalom minden egyes tagjától elvárt együttmûködésén csak könnyít a kormány, a munkavállalók és a munkáltatók közötti állandó párbeszéd.
Csakhogy egyelôre túl sok a kérdôjel, a bizonytalanság. Az annyira áhított gazdasági átalakítás, a romániai átmenet idôszaka pedig azok nélkül is épp elég fájdalommal jár.
Lapunk január 17-i számában írtunk a Kolozsvár díszpolgárává választott Mircea Pus,cãról (Nemzeti Liberális Párt), akinek volt bátorsága 1996 októberében nyíltan szembeszegülni a hatalommal, ellenezni Nicolae Ceaus,escu újraválasztását. Múlt hét végén, szerkesztôségünkben jártakor, örömmel újságolta: államtitkárrá nevezték ki. Mi pedig örömmel nyugtáztuk: jó kezekbe került a tudományos kutatás. Reméljük, hogy a kutatás korszerûsítését célzó terveit és elképzeléseit sikerült megvalósítania.
A magyar felsôoktatás önállósodása mellett érveltek a Szabadelvû Kör szervezte kolozsvári tanácskozás résztvevôi pénteken, a Györkös Mányi Albert Emlékházban. Az eddigi hasonló tanácskozásoktól eltérôen értekezésszerû, kritikus elôadások elemezték a mostani lehetôségeket és helyzetet. Az elôadásokat Cs. Gyimesi Éva, Magyari Vincze Enikô, Egyed Péter és Magyari Nándor László tudományegyetemi oktatók tartották. Az elemzéseket meghallgatta Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke, és Béres András oktatásügyi államtitkár. A Bolyai Társaság elnöke, Horváth Andor (aki nem tudott jelen lenni) levélben küldte el az egyetemi tanárok egy részébôl alakult szervezet ismert álláspontját.
A bevezetô elôadások mondanivalója, lényegében és egybehangzóan a következô:
A magyar nyelvû egyetemi oktatást fôleg a hozzá nem értô jószándékúak tették kizárólag politikai kérdéssé; e kérdés kezelésébôl kiszorulni látszanak az illetékesek: a felsôoktatásbeli pedagógusok. Az önjelölt illetékesek, egyetemi tanári pályára hívatlanul törekvôk nem képesek a felsôoktatás mindennapi és korszerûségi követelményeit felismerni. A hajdan volt Bolyai Egyetem emlékébôl mítoszt csináltak, ezt az emléket megszépítették, felemásan dolgozták fel hangzott el. A múltbeli egyetem került a figyelem középpontjába, míg a jelen és fôleg a jövô, a korszerûvé leendô és szerkezetében is megújuló egyetemi közösség fontossága csorbult. Az oktatók nyomatékosan kérték: hagyják meg fôleg szakmai kérdésnek a magyar egyetem ügyét. Ugyanakkor az elôadások szövegeibôl kitûnt, hogy a kezdeményezôk egyöntetûen idôszerûtlennek és gyakorlatiatlannak tartják egy különálló egyetemi infrastruktúra és közösség most kezdhetô kiépítését. Az egyetemet belülrôl ismerve, a világszíntû követelményeket tartva mércének, a hozzászólók egy része úgy látja, hogy érvényüket vesztik ugyanakkor a jó szándékon kívül szinte semmibôl sem táplálkozó különféle, vidéki egyetemek". A Babes,-Bolyai Tudományegyetem nyitási és korszerûsödési fejleményeit is tekintve, egyelôre egy teljesen önálló, de a megerôsödött egyetemi kört el nem hagyó magyar közösség (tagozat) megalakítását tartják az optimálisnak.
Hozzászólásában Béres András államtitkár a régiók fejlôdése mellett érvelt, szerinte jó volna alapítványi egyetemeket, de inkább fôiskolákat mûködtetni az ilyen hagyományokkal még nem rendelkezô helyeken. De az államtitkár, mint mondta, mióta ezt a tisztséget tölti be, jórészt felülvizsgálta nézeteit, figyelme a kolozsvári adottságok felé, az állami garanciával mûködô magyar egyetem vagy önálló tagozat felé fordult. Takács Csaba ügyvezetô elnök a vita során többször hangsúlyozta: az RMDSZ csak azt a nézetet tudja politikailag határozottan képviselni kormányzati pozícióban is, amit a szakma kivitelezhetônek állapít meg, és aminek megvalósítását vállalja.
A közönség körébôl felszólalók fôleg abban értettek egyet, hogy a magyar felsôoktatás kolozsvári lehetôségeit kell felhasználni. A vitatkozók különbözô szakterületekrôl és tapasztalatokból származó tények szerint mérlegelték, hogy mi volna az optimális: a különálló magyar egyetem építésének megkezdése, vagy a Babes,-Bolyain belül történô teljes önállóság elnyerése.
A Bolyai Társaság elnöksége január 30-án egy január 23-án keltezett nyilatkozatot jutattott el szerkesztôségünkbe. Ebben az elnökség a romániai magyarság jogos és természetes igényének nevezi az önálló Bolyai Egyetem visszaállítását. A nyilatkozat arra figyelmeztet, hogy az egész romániai magyar közvélemény elvárja a hatalomtól a kolozsvári román és magyar egyetem 1959-ben történt egyesítése jogtalanságának és önkényességének, valamint a magyar nyelvû oktatás ezt követô elsorvasztásának mint a magyar nemzeti és kulturális önazonosság megszüntetését célzó eszköznek a beismerését. Mivel e folyamat máig érzékelteti káros hatását tudományos és mûvelôdési életünkben, a Bolyai Társaság kitart az önálló, állami magyar egyetem gondolata mellett. Mindezt alátámasztja a magyar közösséghez tartozó adófizetô állampolgárok joga számarányuknak megfelelô önálló állami egyetemhez, illetve az esélyegyenlôség elve, amely biztosítaná, hogy senki ne kerüljön az oktatás és a tudományos kutatás terén nemzetiségi hovatartozása miatt hátrányos helyzetbe.
A Bolyai Társaság int attól, hogy az e tárgyban elhangzott félretájékoztatásokat vegye bárki is szakmai és politikai döntése alapjául, ezért felajánlja, hogy hiteles adatokat bocsát ez ügyben a szakemberek és a közvélemény rendelkezésére. A nyilatkozat leszögezi, hogy egy önálló állami magyar egyetem, amint azt az 1945-1959. közötti története is bizonyítja, a tévhitek ellenére nem az etnikai vagy nyelvi elzárkózás intézménye lenne, visszaállításának pedig úgy kell történnie, hogy a jelenlegi kolozsvári tudományegyetem mûködése ne szenvedjen kárt.
A Bolyai Társaság ezért a hazai magyar közvélemény nevében a jelenlegi politikai hatalom elvi állásfoglalását várja ez ügyben a Bolyai Egyetem létjogosultságáról, és a kérdés gyakorlati megoldásának ésszerû és méltányos kereteirôl. A társaság javasolja egy végrehajtási módozatokat kidolgozó szakbizottság létrehozását.
A nyilatkozat elismeri a romániai magyar felsôoktatás lehetôségeinek javulását 1990 óta, de az a kívánatos arányt csak egy önálló egyetem révén érhetné el. A társaság tárgyalásokat szorgalmaz az illetékes minisztériummal és az intézmények vezetôségeivel.
A Román Televízió által a politikai pártok számára biztosított adásidôben az RMDSZ politikusai, vezetô tisztségviselôi a szövetség politikai és érdekvédelmi tevékenységérôl, kezdeményezéseirôl és állásfoglalásairól, a parlamenti csoport törvényalkotó munkájáról hetenként kétszer szólnak az ország közvéleményéhez. A Parlamenti pártok fóruma címû adást minden hétfôn este 22.05 órakor a II. csatornán (TVR2), illetve csütörtökön délután 17.50 órakor az I. csatornán (TVR1) sugározzák. A megyei és területi szervezetek vezetôsége, tagsága és a nagyközönség figyelmébe ajánljuk az adást, amely számos helyi vonatkozású vagy országos, közérdekû kérdésre, problémára ad választ, eligazítást, illetve nyújt a legilletékesebbektôl származó információt az RMDSZ politikai állásfoglalásaira vonatkozóan.
Victor Ciorbea miniszterelnök szombaton beszámolt pártjának a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank képviselôivel folyó tárgyalások alakulásáról, és közölte, hogy azok a hét végén befejezôdnek.
A Rompres a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt forrásaira hivatkozva jelentette: a pénzügyi szervezetek elvárásai között szerepel az, hogy a közmûveket (regie) szervezzék át és alakítsák kereskedelmi társasággá", azaz helyezzék vállalati alapokra, csökkentsék a mezôgazdaság bizonyos övezeteinek nyújtott támogatásokat, és igazítsák az energiaárakat a nemzetközi szinthez.
A KDNPP vezetôsége támogatásáról biztosította a miniszterelnök által a reform és a szociális védelem érdekében kidolgozandó intézkedéseket. A továbbiakban a kormánykoalíció többi pártjainak vezetôivel is találkozóra kerül majd sor, amelyen határoznak a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank által tett ajánlásoknak a kormányprogramba történô foglalásáról.
Kellemetlen hangulatban kezdôdött az RMDSZ Szövetségi Egyeztetô Tanácsának (SZET) vasárnap délelôttre, Kolozsvárra összehívott ülése. A magyar történelmi egyházak, civil szervezetek képviselôit tömörítô testületnek ugyanis megint hiányosan kellett összeülnie a Szent Mihály-plébánián. Amint az Csiha Kálmán erdélyi református püspök éles hangú felszólalásából kiderült, az egyházi méltóságok képtelenek jelen lenni a vasárnapi istentiszteletek, misék idôpontjával sorozatosan egybeesô SZET-üléseken. Amennyiben pedig az RMDSZ igényt tart az egyházak támogatására, jó lenne, ha az ilyenszerû tiszteletlen gesztusaival nem rombolná le ezek bizalmát mondotta a püspök, és megjegyezte, hogy az efféle régi beidegzôdésekre valló magatartás a kommunista egyházellenes gyakorlatot juttatja eszébe.
Csávossy György SZET-elnök és Markó Béla szövetségi elnök mentségükre az igencsak zsúfolt programot hozták fel, illetve azt, hogy szerették volna, ha ezúttal a következô hét végi SZKT elôtt történik meg a tisztelt testület tájékoztatása. Markó Béla szerint igyekezni fognak az efféle ad hoc" ülések elkerülésére, s arra, hogy a SZET-et minél jobban bevonhassák a döntéshozatalba. Ennek a törekvésnek azonban mindkét oldalról meg kell fogalmazódnia mondotta.
Az ülés napirendjén két pontot tüntettek fel: a szövetségi elnök tájékoztatóját a kormánykoalíciós tárgyalások eredményeirôl, az RMDSZ kormányzati programjának alapelveirôl, illetve az Illyés Közalapítvány romániai alkuratóriumának és szaktestületeinek 1996. évi tevékenységérôl, az 1997-es esztendô támogatási stratégiáiról. (Ez utóbbiról más helyen kívánunk részletesen szólni.)
Markó Béla beszámolójában elmondta, az RMDSZ olyan partnerekkel lépett koalícióra, amelyeknek a programjai egyértelmûen a demokratikus nyitást szavatolják. A szövetségnek azonban nincsenek illúziói: az RMDSZ és a jelenlegi koalíciós partnerek közt sok pontban megvan az elvi egyetértés, de mindig is voltak és vannak véleménykülönbségek is. (Ne gondolja senki mondotta , hogy a partnerek minden esetben magától értetôdônek tartották, amit sikerült eddig elérni.) A kormányon lévô politikai alakulatok számára viszont nem kérdéses, hogy Románia európai integrációjának alapfeltétele a nemzeti kisebbségek ügyének a megnyugtató rendezése. Mint ahogy az is egyértelmû, hogy a partnerek belsô rendet, stabil többséget akarnak, amely lehetetlen az RMDSZ támogatása nélkül.
Az RMDSZ kormányzati felelôsségvállalásával kapcsolatban több alkalommal fogalmazódtak meg kételyek, noha Markó Béla szerint a kétkedôk mindenképpen kisebbségben vannak, és többnyire csak érzelmi alapon és nem komoly ellenérveket felsorakoztatva kérdôjelezik meg a döntést. Amely vélte a szövetségi elnök nem 1996 novemberében, hanem 1990 elején született lényegében meg. Akkor, amikor az RMDSZ-t létrehozó romániai magyarság úgy döntött, politikai eszközökkel kíván sorsán változtatni.
Amennyiben az RMDSZ úgy dönt, hogy ellenzékben marad vázolta fel Markó Béla a lehetôségeket , ez vagy besorolta volna a szövetséget a jelenlegi ellenzék cseppet sem szalonképes soraiba, vagy egy politikailag elszigetelt, elgyengülô RMDSZ-t eredményezett volna. Véleménye szerint az a megoldás sem lett volna hosszú életû, miszerint az RMDSZ értékes alkupozíciót teremtve csupán a kormány parlamenti támogatására vállalkozott volna. A jelenlegi hatalom számára igen rokonszenves megoldást, mármint hogy az RMDSZ csak amolyan második vonalban" legyen jelen, az RMDSZ utasította vissza.
Tekintettel arra a válságos gazdasági helyzetre, amely elé ez a kormány néz, jogosan tevôdik fel a kérdés, hogy a kormányzati felelôsségvállalásával az RMDSZ vajon nem a kudarcot, a bukást vállalta fel? Markó Béla szerint az igény, hogy beleszólhassunk helyzetünk alakulásába, az efféle felelôsségek, kockázatok felvállalását feltételezi. Jelenleg a fô kérdés a szövetségi elnök szerint viszont az, folytatódik-e jogi, törvényhozási szinten mindaz, amit a tárgyalásokon leszögeztek?
Az RMDSZ részvétele a kormányban mindenképpen kompromisszum. Arra kell majd tehát választ találni, megfelelô-e ez a kompromisszum a nemzeti közösség érdekeinek vagy sem tette hozzá.
A szövetségi elnök beszámolt a kormánytisztségek elosztásának folyamatáról, amelyek megítélése szerint az RMDSZ-nek a választásokon elért eredményei arányában történtek. A minisztériumokhoz tartozó megyei igazgatóságok, felügyelôségek vezetô tisztségeinek jelenleg is tartó, gyakran nem kevés súrlódással járó elosztásával kapcsolatban elmondta, a jelenlegi kormánynak nem lenne szabad elkövetnie azt a hibát, amit az elôdjének. Meg kell szüntetni ezeknek a tisztségeknek az átpolitizáltságát, élükrôl el kell távolítani azokat a vezetôket, akiket a volt kormány politikai szempontok szerint helyezett oda. Ennek ellenére viszont igencsak indokolt az aggodalom, több megyében is igyekeznek kirekeszteni az RMDSZ jelöltjeit ezekbôl a kulcspozíciókból.
Az egyházfôk kérdéseire válaszolva Markó Béla elmondta, a vallásügyi törvény megvitatására csak majd valamikor ôsszel kerülhet sor. A felekezeti oktatásnak az elôreláthatólag nagy összecsapásokba torkolló vitája is az oktatási törvény módosításának a tárgyalásakor várható. A kétnyelvû feliratok sorsát kormányhatározat vagy helyi döntés rendezheti, a legbiztosabb azonban a törvényes keretek megállapítása. Mindezt a szintén mielôbbi módosításra beterjesztett helyi közigazgatási törvény, illetve majd a kisebbségi törvény fogja szabályozni.
Nincs semmiféle elvi akadálya az önálló magyar egyetem létrehozásának sem, mint ahogy abban is teljes az egyetértés, hogy ez egy folyamat eredménye, amely a Babes,-Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának fokozott önállósulása során valósulna meg. Nem ütközik akadályokba a zeneakadémia magyar tagozatának a megteremtése sem. A Bolyai Társaságnak (a Szabadság mai lapszámában közreadott szerk. megj.) a SZET-en is elhangzott tiltakozására Markó Béla leszögezte, senki sem vitatja a Bolyai Egyetem létjogosultságát, és az is természetes, hogy ennek Kolozsváron kell mûködnie. Nem Kolozsvár jelentôségének csorbítása, hanem más felsôoktatási centrumok megerôsítése a cél.
Kérdésre, miszerint nem lenne-e javallott a korrupciós ügyeknek a saját sorainkban való felszámolása is, Markó elnök elmondta: az SZKT napirendjére tûzte az ellenôrzô bizottság jelentését. Úgy vélte, az átvilágításra a továbbiakban is szükség van, és kifejtette, a kormány tisztségviselôi és az RMDSZ-politikusi státusa összeegyeztethetetlen a különbözô kft.-k ügyvezetésével.
A SZET határozata értelmében a testület támogatja az RMDSZ-nek a kormánykoalícióban való részvételét, és elfogadta az RMDSZ-nek a szövetségi elnök által elôterjesztett kormányzati programját.
Takács Csaba ügyvezetô elnök az ôszire tervezett kongresszus elôkészületi munkálatairól tájékoztatta a SZET-et, majd Somai József elôterjesztette beszámolóját az Illyés-alapítvány alkuratóriuma múlt évi tevékenységérôl és idei terveirôl.
A testület Cs. Gyimesi Éva helyébe Balázs Sándort jelölte ki a SZET oktatási szaktestületének élére.
Lement ô is egy joghurtért, belelôttek a lábába, s most nagy forradalmárnak tartja magát véli az egyik kolozsvári forradalmi szervezet vezetôje a másikról. Aki városházi alkalmazottként több lakást, üzlethelyiséget és földterületet tudott szerezni szervezete tagjainak, mint a másik. Mindketten a törvény biztosította jogaiknak szerettek volna érvényt szerezni a legutóbbi tanácsülésen, a jelenlévôk mégis feszengtek. Minek annyi szervezetecske egyetlen városban? Egyesüljenek, hiszen egyazon célért küzdtek akkor is, most is vélték a tanácsosok. De hogy egyesülhetne egy igazi forradalmár egy még igazibbal, vagy, urambocsá! egy, talán nem is igazival? S ebben az érvelésben még lehetne is valami igazság, ha többen mernének emlékezni arra: kik is azok, akik számára hat-hét sovány esztendô után jött el a zsíros falat: a számtalan kiváltsággal járó forradalmár titulus.
A jó múltkoriban is az RMDSZ városi tanácsosai igyekeztek megvédeni a polgármesteri önkénytôl a kifejezetten egységpárti érzelmû, de sajátjaik által kisemmizett monostori földtulajdonosokat. A polgármesteri hivatal ugyanis egykor magántulajdonban levô, tehát visszaigényelhetô földterületet jelölt ki a Mezô utca 1-5. szám alatt az ifjúsági tömbház felépítésére. A múlt heti tanácsülésen ismét jelen voltak a Régi Monostor Fiai. Szóvivôjük felháborodottan közölte: a hivatal, minden tiltakozásuk ellenére, tovább terjeszkedett. Most már az 1-es számtól a 21-es számig terjedô telkekre is jogot formál. A tanácsosok meglepôdve tapasztalták, hogy a végrehajtó szerv ismét megkérdezésük nélkül döntött. A telkek sorsáról tanácsi határozat nem született, de a jelenlegi költségvetési listán szerepel egy olyan tétel, hogy Mezô utca, szám nélkül".
Legalábbis azok, amelyekkel a városi tanács rendelkezik. A prefektus a közigazgatási bíróság elé vitte azt az 1996/906-os kormányhatározat nyomán született tanácsi határozatot, amely lehetôvé tette a bérlôknek, hogy megvásárolják az üzlethelyiségeket. A hatósági döntésig az adásvételt leállították. Kedvezôtlen döntés esetén a tanács jelentôs jövedelemforrástól esik el, hiszen mintegy 1500 helyiségrôl van szó.
A múlt csütörtöki ülésen a városi tanácsosok úgy döntöttek: a Petru Maior utcában ezután kizárólag csak a városháza alkalmazottai és meghívottai parkolhatnak. Természetesen ingyen.
Az NCN (Napoca Cable Network) tévéadó a közeljövôben egyenes adásban sugározza majd a kolozsvári városi tanács üléseit. Az NCN egyelôre csak a Seltron és a Tv-Cablu hálózaton vételezhetô, de Sorin Popa igazgató szerint rövidesen a Portal is lehetôvé teszi elôfizetôinek az adások vételezését. A tanácsülések eddig is nyilvánosak voltak, de ezzel a lehetôséggel kevesen éltek. Otthon, karosszékbôl már kényelmesebben követhetô a város és lakossága sorsának alakulása.
Az Apáczai Csere János Baráti Társaság ez idén is megrendezi a kerek évfordulós öregdiákok évi nagy találkozóját . A szervezôbizottság kéri a Református Kollégium, a Református Leánygimnázium és ezek utódlíceumai, valamint a Gép- és Villamosipari Középiskola, a Kereskedelmi Fiú- és Leányközépiskola 1932, 1937, 1942, 1947, 1952 és 1957-ben végzett diákjainak megjelenését február 5-én, szerdán délután 4 és 6 óra között a társaság székházában, a Traian Grozãvescu utca 20. szám alatt (Hétvezér téri benzinkút mellett). Névsorral rendelkezô osztályszervezôk képviselhetik évfolyamtársaik öregdiákjait.
A Román Nemzeti Bank hivatalos valutaárfolyama február 3-án és 4-én: 1 amerikai dollár 5 969 és 5 970 lej, 1 angol font 9 670 és 9 556 lej, 1 osztrák schilling 517 és 519 lej, 1 svájci frank 4179 és 4199 lej, 1 francia frank 1077 és 1081 lej, 1 német márka 3836 és 3847 lej, 100 olasz líra 371 és szintén 371 lej, 1 ECU 7 044 és 7 051 lej.
Kürthy Andrást , a Macbeth rendezôjét üdvözölhetjük újból Kolozsváron. A darabot, amelyet hosszú idô óta tûzött ismét mûsorra az opera, ha nem is felújított, de mindannyiszor tovább csiszolt, új ötletekkel gazdagított változatban láthatják február 6-án, csütörtök este az operakedvelôk.
Rendszerint felvetôdik a kérdés, hogy tulajdonképpen miért is vagyok itt, hiszen annak a darabnak, amit a társulat már többször játszott, a rendezô jelenléte nélkül is kell mûködnie mondotta a próbák szünetében a rendezô. Ezért úgy érzem, eléggé kirívó" eset lehetek, amiért ahányszor csak tehetem, eljövök elôadásaimat elôkészíteni. Úgy vélem, egy rendezônek akkor is jelen kell lennie a próbákon, ha történetesen nem változtat semmit a darabon. Az elôadásban megvan ugyan minden, amit a rendezô fontosnak talált, kisebb változtatásokat, csiszolásokat azonban csakis a próbák során lehet még hozzátenni.
A mostani elôadás elôtt is ilyen apró módosításokat szeretnék a darabba beültetni". Új technikai lehetôségek nyíltak a világítással kapcsolatban. Egy új szereplô beállítása is roppant kényes dolog. A Köpeczi Júlia szerepét ugyanis Kiss B. Ádám veszi ezúttal át. Az elôadást záró némajátékot én iktattam be az utolsó fináléba, és nagyon fontosnak tartom, hogy ez pontosan, érthetôen, kifejezôen mûködjön. Mindez mondhatni már önmagában is indokolja a jelenlétem. Elôadáson a legapróbb mozzanat is nagyon fontossá válik, és mindennek a helyén kell lennie. Mert ha az apró részletek nem hangolódnak össze, azt az elôadás nagyon megsínyli.
Errôl jut eszembe egy kis epizód: a több száz elôadást játszó társulatnál nyilvánvalóan lehetetlen biztosítani, hogy az elôadás rendezôje minden alkalommal jelen legyen. Amikor a Scalában tanultam, volt egy Zefirelli-felújítás, a Parasztbecsületé, amely több év után került ismét a színre. Zefirelli nem jelent meg, ezért a Scala asszisztense állította be a darabot. Az utolsó próbán derült aztán ki, hogy a fôszereplôhöz nem is jut el a pohár, amellyel a bordalt kellene énekelnie. A kórustagok, az asszisztens és a statiszták pedig képtelenek voltak megegyezni, hogyan is zajlott le eredetileg a jelenet.
Milyen további tervei vannak a kolozsvári társulattal? Hogyan alakul ön szerint a Mátyás a vérpadon rockoperának a sorsa. Tervezi-e pillanatnyilag valamilyen más mûnek a színrevitelét?
Mátyásból csak négy elôadás volt, de reméljük, láthatjuk még Kolozsváron és más színpadokon is. A darab, sajnos, olyan zenei felszerelést igényel, ami a színháznak nem áll rendelkezésére. A négy elôadás viszont nagy siker volt, és szerintem az lenne a normális, ha a színház megpróbálná kijátszani" a darabot. Hiszen a színház dolga, hogy kihasználja az olyan produkciót, aminek a nézôk örülnek. De a fentebb említett mûszaki nehézségek miatt nem hinném, hogy ebben az évadban a Mátyást újra mûsorra tûznék. Könnyen elôfordulhat viszont, hogy a darab turnéra indul. Hiszen máris több meghívást kaptak, én magam is hoztam nem egyet. A legfontosabb az, hogy a darabot életben tartsák.
Ami a további terveimet illeti a kolozsvári operával..., valóban szó van más mû színrevitelérôl is. Nem akarok viszont a dolgok elejébe menni. De azt, hogy az opera a jövôben milyen terveket szô, nem én határozom meg. Én itt csak vendég vagyok. Aminek különben nagyon örvendek, mint ahogy annak is, hogy itt dolgozhatom.
A Transilvania Környezetvédô Klub rendezésében a vizek tisztaságát felügyelô Román Vizek vállalat szakemberei a vízszennyezésért leginkább felelôs vállalatok és kereskedelmi egységek képviselôivel találkoztak. Közösen döntöttek a legidôszerûbb és legfontosabb teendôkrôl, és megállapították: a környezetvédelmi szabályok betartására a jövôben sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni, az ellene vétôket pedig addig kell megfékezni, amíg nem késô.
A Mesagerul transilvan szombat-vasárnapi számában az egykori Caritas-fônök felesége, Helene Stoica, az Állami Lakáskezelô Vállalat igazgatójával ellentétben, azt állítja: van lakásszerzôdése, és szeretné, ha a törvények érvényesülnének. Ha elveszti a lakást, hát elveszti, de ez az ô dolguk, amit igyekeznek rendezni.
Az Európában végbemenô két egymással ellentétes folyamat, amelynek következtében egyfelôl megerôsödnek a csoportidentitások, másfelôl viszont érzékelhetô egy összeurópai identitáskeresés, a kisebbségeket új helyzetbe hozza. A kisebbség még konfliktusveszélyt jelenthet ugyan, de csak olyan mértékben, mint bármely más társadalmi tényezô, amely egyaránt lehet az érdekellentétek és az együttmûködés alanya, illetve tárgya. Ugyanakkor a kisebbség potenciális erôforrás is lehet, éppen mert két vagy több kultúra érintkezési zónájában él. A konfliktusveszélyként vagy potenciális erôforrásként való felfogás politikai egyensúlyától vagy egyensúlytalanságától függ, hogy melyik szerep válik, válhat dominánssá egy-egy országban, régióban.
Annyi hányattatás és ellentmondás után milyen nemzetiségi politikára volna szüksége Közép-Európa országainak? Ezt a kérdést elemzi az új viszonyok fényében (romániai változások) Törzsök Erika magyarországi szociológus, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökhelyettese.
A XX. század vége felé mind több kelet-közép-európai országban válik nyilvánvalóvá, hogy hosszú távon nem életképes az a társadalom, amely nem tudja vállalni és összehangolni a különbözô csoportok érdekeit, illetve nem tud összhangot teremteni a csoportidentitások, az ország általános érdekei és az európai integrációs folyamatok között. Az az ideológiai és társadalmi etosz, amely ezeket egymással szembe kívánja állítani, és a társadalmi mozgások minden elemét folyamatosan átpolitizálja akár többségi, akár kisebbségi elitrôl legyen szó , csakis vesztese lehet a következô évek folyamatainak. A nemzeti retorika is éppen ezért van kifulladóban, mint látjuk, és nem csupán Magyarországon.
A kisantant réme
Az új helyzet egyik meghatározó összetevôje, a nemzetközi kisebbségvédelem, 1990-tôl kisebb-nagyobb megtorpanásokkal, de mégiscsak jelentôs eredményeket ért el. Ez az érintettek igényeihez képest még nyilván nem elégséges. És mégis, ha csak arra gondolunk, hogy a kisebbségügy ma már nem tekinthetô az államok belügyének, akkor be kell ismernünk, hogy a kelet-európai kisebbségek már nincsenek abban a kiszolgáltatott helyzetben, mint 1990 elôtt voltak.
A kulturális sokféleséget és a regionális identitások megerôsödését elfogadó nyugati közvélemény ereje ugyan csak bizonytalanul és nagy késésekkel nyilvánul meg és hat térségünkben, de ma már nem illik nyíltan elutasítani. Az is igaz, hogy mind a többségi nemzetek, mind a kisebbségek, mind Magyarország nehezen talál rá azokra a közös érdekekre, amelyek pedig a fentiekbôl szinte kézzelfoghatóan adódnak. Ennek elsôdleges oka a valamennyi szereplôre jellemzô múltorientáltság.
A század utolsó éveiben végül is itt állunk ellenségkép nélkül, csehek, románok, szerbek, szlovákok, magyarok. Nekünk, magyaroknak megszûnt a kisantant réme is, pedig be szerettek ezzel ijesztgetni még a közelmúltban is a legkülönbözôbb oldalakról. Ha sikerül is egy-egy elbizakodott kis diktátornak országa határain belül vagy kívül ellenséget kreálni mint Meciarnak, Milosevicsnek , ez 1990 után már nem igazán kifizetôdô, sokba kerül. Példa a délszláv háború. De ha jobban megnézzük Románia, Szerbia stb. gazdasági adatait, illetve gazdasági helyzetét, ez a játék" háború nélkül sem jó üzlet. Ami talán még kockázatosabb és váratlanabb az ilyen fôszereplôk" számára, hogy néhány év alatt ôket magukat is maga alá temeti az így kialakult helyzet. Az új, 1990 után kialakult világban ugyanis most és belátható idôn belül nincs nagyhatalmi hátterük az ilyen jellegû törekvéseknek, berendezkedéseknek. Ha 1996-ban elôfordul is, hogy a kelet-európai stabilitást féltve egy-egy választási kampányban érezhetôen a változatlanságot képviselô jelölteket támogat a nyugati nagyhatalom, a közeli másik, magát nagynak tudó hatalom pedig gyengélkedik és ugyancsak a régi szereplôkre játszik, a lényeg: az adott társadalmak a változásra szavaznak. Elegük van az összeesküvés-elméletekbôl, bezárkózásból, a lehetô világok legjobbikának" ígéretébôl, miközben ha átlépik országhatáraikat észak felé vagy nyugati irányba, élô cáfolatát kapják a kormánylapok vezércikkeinek. Persze az információrobbanás, a média lassan ugyancsak megteszi a magáét a megcsontosodott helyzet lebontásában.
Nacionalista retorika
Romániában és lassan Szerbiában is az embereknek az az eddig még nem vagy csak régen tapasztalt élménye támad, hogy háború, öldöklés nélkül, egyszerûen demokratikus választással eltávolíthatják a hatalomból azokat, akik rosszul gazdálkodtak vele a kapott idôn belül. De jelentôs az a tény is, hogy a nyugati politika viszonylag rövid idôn belül reagál. Elfelejti addigi támogatottjait, s a maga sajátos eszközeivel és módján kifejezésre juttatja, hogy a változást jelentô alternatívát támogatja. Az egyén, a társadalom megtapasztalhatja erejét. A hatalmi elit leváltása ily módon Romániában következett be elsôként 1996-ban, majd a szerbiai helyhatósági választásokon a szerb nagyvárosok lakossága utasította el Milosevicsnek és pártjának politikáját. Igaz, a hatalmat éppen vesztôk ezt nehezen viselik el. És az is igaz, hogy csak némi késéssel kezdôdött az a lecke számukra, hogy a XX. század vége felé ebben a térségben is illik tudomásul venni a választások eredményeit. A tömegmegmozdulások, a politikai átrendezôdés második hulláma 1989 után éppen azokban az országokban söpör végig elemi erôvel, ahol 1990 után nem használták ki az idôt a demokratikus átalakulásra. Sajnos, ugyanakkor az is prognosztizálható, hogy a hatalmukat vesztett elitek nem találnak bele máról holnapra a konstruktív ellenzéki szerepbe. A nacionalista retorika újból és újból fel fog csapni.
A demokratikus legitimitásba való átmenet folyamata a térség országaiban különbözô ütemben halad, de vitathatatlanul új helyzetet teremt, és olyan jelenség, amely mind Magyarország, mind a Magyarországon kívül élô magyar közösségek helyzetét jelentôsen befolyásolja. Mind világosabban látható, hogy milyen eltérô helyzetbe kerülnek a szomszédos országok magyar közösségei. Nyilvánvalóvá lett az összefüggés is, hogy amely országban a modernizációs törekvések a hatalom vállalt politikai céljai közé kerülnek, ahol az állami öncélúság helyett a választásokon hatalomra került elitek programjai a társadalom, az államszervezet demokratizálódását, a decentralizációt tekintik kiindulópontnak az ország állapotának javításához ott a kisebbségek aktív résztvevôi és részesei, nem pedig elszenvedôi vagy ellenséges célpontjai az eseményeknek.
Az ilyen helyzetbe került kisebbségi politikai elit, ha volt elég bölcsessége a konfrontációt erôltetô politikai retorika, a szimbolikus politizálás helyett a társadalomban végbemenô változások figyelembevételére, ma a hatalom résztvevôjeként az adott ország és saját népcsoportja érdekében valóban cselekvô és felelôs társadalmi szereplôként jelenhet meg. Éppen ezért, figyelembe véve a folyamatosan és gyorsan változó helyzetet, eltérôen kell viszonyulnia Magyarországnak, a magyar kisebbségpolitikának is a különbözô országokban különbözô helyzetbe került magyar közösségekhez, hiszen ahol a folyamatok megrekedtek mint Szlovákiában , ott érdemben befolyásolni az eseményeket átmenetileg jóval kevesebb a lehetôség.
Feltehetôen most érkeztünk el elôször egy olyan történelmi helyzethez, amelyet eddig realitásként nem tudtunk elképzelni. Ennek a helyzetnek az a jellemzôje, hogy sem a nemzetet eltemetôknek nem lett igazuk, sem azoknak a doktrínereknek, akik a népek megbékélését egyetlen történelmi pillanatban képzelték el. Az a valóság, hogy a magyar kisebbségek a XX. század végére nem asszimilálódtak, nem számolódtak fel. Jelentôs tömegeik ha sokszor nagy nehézségek árán is a szülôföldjükön maradtak. Ezek a területek a '90-es évek közép- és kelet-európai mozgásai közepette nem csatoltattak vissza Magyarországhoz. A szülôföldjükön maradt kisebbségek továbbra is két kultúra hatását élik meg, s országuk gazdasági, politikai, társadalmi változásainak szenvedôi és/vagy alakítói. Az európai integrációs folyamatban pedig úgyszólván elônyös helyzet több kultúrában, több nyelvben otthon lenni.
Természetesen a helyzetet aktívan alakító szereplôként való részvétel realitásként való megéléséhez el kell jutnia az eseményeknek, a történetnek egy olyan pontig, ahol ezt a politikus álláspontot már meg lehet fogalmazni és képviselni lehet, ahol a viszonyok lehetôvé teszik a mérlegelést s a választást. Ez a helyzet most elsôsorban Romániára jellemzô.
Ugyanakkor itt utalnunk kell arra az elôzményre, hogy 1990 és 1992 között a csehszlovákiai magyarság is részese volt a hatalomnak mind a törvényhozásban, mind a végrehajtó állami intézményekben. Prágában a szövetségi gyûlés alelnökét, sôt a miniszterelnök-helyettest a Független Magyar Kezdeményezés mint magyar párt adta. A szlovák nemzeti tanács alelnöke ugyancsak ennek a magyar pártnak volt tagja. Ebben az idôszakban a csehszlovák kormányban magyar államtitkárok is voltak.
Ma különösnek és érthetetlennek látszik, hogy az akkori magyar kormány nem vett tudomást errôl a helyzetrôl. Sôt, látványosan az ellenzékben levô Együttéléssel tartott kapcsolatot. Vajon miért? Az okok között legalábbis ott van az a felfogás, gondolkodásmód, amely az anyaország-kisebbség" modellben gondolkozva nem tudott mit kezdeni ezzel a helyzettel. Nem fért bele a kormány vezetôi politikusainak a gondolkodásmódjába annak tudomásulvétele, hogy akkor, abban a térségben volt olyan magyar politikai stratégia, amely úgy képzelte el helyzetének rendezését, hogy az ország sorsának irányításában ahol élnie adatott ténylegesen részt vállal. Ehhez Magyarországnak partnerként és nem anyaországként" kellett volna viszonyulnia. Ez sem Prágával, sem Pozsonnyal nem alakult ki.
Szerepzavar
Ez a politikai magatartás akkor is elhibázott volt, ha a történelem késôbb gyorsan átlépett azon a pillanaton, amikor a csehszlovákiai magyarság még bízhatott Csehszlovákia demokratizálódásában. A magyar kormány a térség többi országában ilyen dilemmával nem került szembe. A létrejött magyar politikai szervezetek mindenhol ellenzékben voltak. Többségük országuk kormányával szemben a magyar kormányban látta azt a politikai erôt, amely kielégítheti követeléseiket. Ebbôl a helyzetbôl származott késôbb az a képtelen állapot, hogy egy-egy politikai szervezet autonómiakövetelését Budapesttôl várta kielégíteni. A szerepzavar tökéletes lett. S a magyar kormány nem tudott mit kezdeni az olyan független magyar politikussal, aki például szerepet vállal egy Magyarországon kívüli kormányban, mint Várady Tibor, aki a Panics-kormány igazságügyminisztereként nem a budapesti kormánytól várta a vajdasági magyar kisebbség helyzetének javulását. Ez a szerepzavar mind a kisebbségi vezetôk egy részét, mind a magyar kormányt jó ideig benne tartotta az általuk egyetlen lehetségesnek tartott anyaország-kisebbség" modellben, a kisebbségben élô magyarokat nagyrészt infantilizáló, hamis illúziókat kergetô állapotban.
Mindenesetre mára megfigyelhetô, hogy hiába támogatott az akkori magyar kormány olyan magyar politikai eliteket a szomszédos országokban, amelyek stílusban, retorikában közelebb álltak hozzá, hamarosan azok a politikusok jutottak szerephez, akik nem a szimbolikus, öncélú, konfrontálódó politika, hanem az adott közösség mindennapi problémáinak és egy reális jövôképnek a hordozói. Ez így van a kárpátaljai magyar polgármesterektôl kezdve Románián, Szerbián keresztül valamennyi magyar közösségben. Jellemzô módon elôször a helyi önkormányzatok és testületek számára vált világossá, hogy saját közösségüknek tartoznak felelôsséggel, és boldogulásuk, jövôjük elsôsorban országuk általános állapotának a függvénye. Éppen ezért felesleges Magyarországról felelôtlenül és a további következményeket, felelôsséget nem viselve üzengetni, hogy milyen magyar politikát folytassanak más országban élô magyarok, mert nekünk itt, Magyarországon nem az a dolgunk, hogy megmondjuk az ott élôknek, mit és hogyan csináljanak.
Mára kiderült, hogy a szomszédos országok magyar polgármesterei, helyi önkormányzati képviseletei, intézményvezetôi és a törvényhozásban, illetve végrehajtásban jelen levô magyar képviselôk nem feltétlen ragaszkodnak az anyaország-kisebbség aszimmetrikus viszonyához. Magyarország a továbbiakban partnerük lehet, kötelessége támogatni a szülôföldjükön élôket, de új szerepet kell formálnia minden résztvevônek, aki felelôsen kíván megjelenni ezen a területen. Mind kormányszinten, mind társadalmi szervezetekben, mind az önkormányzatok szintjén, valamint a kulturális és gazdasági intézmények között a partneri kapcsolatok és technikák sokasága mûködtethetô, amely jóval hatékonyabb lehet a jövôben mind Magyarország, mind a magyar kisebbségek érdekében. Ez persze azt jelenti, hogy kevesebb lehet a rögtönzés, a melldöngetés, megalapozottabbaknak, hatékonyabbnak kell lenniük a magyarországi források felhasználásának, s változnia kell a stílusnak. Felelôs partneri viszonyt kialakító feltételrendszer felé kell elmozdulni az urambátyámos, kioktató, alá-fölérendeltségi viszonyba szorító, kiszolgáltatott helyzetet teremtô állapot helyett. A kultúrmenedzsereknek, a gazdasági fejlesztô társaságoknak, az önkormányzati tisztségviselôknek nagyobb szerephez kell jutniuk, mint a szerepvesztésben levô önjelölt redisztributoroknak, klientúrafônököknek. Azokon a munkaerôpiacokon ugyanis, ahol a magyar közösségek tagjainak helyt kell állniuk, a professzionalizmust nem helyettesítheti a magyar felsôbbrendûségtudat.
Agyelszívás
A közelmúltban bizonyos értékek hivatkozási alappá, politikai szlogenné degradálódása általánossá vált. Autonómiát, önálló egyetemet követelt nagy hangon boldog-boldogtalan. Miközben természetes igénye a magyarságnak, hogy felsôoktatási intézményei legyenek, nem lett átgondolva, nem lett feltéve a kérdés, hogy milyen egyetemet, kinek, mibôl, kikkel is akarnak, akarunk tehát. A nagy követelôk az adott országok állapotának, társadalmi jelenségeinek figyelmen kívül hagyásával követelôztek, ugyanakkor súlyosan retorikus szónoklatokkal hirdették, hogy nincs remény, ezzel mintegy kivándorlásra biztatva honfitársaikat. Folyamatosan olyan célokat fogalmaztak meg, amelyek az ottani társadalom helyzetét tekintve rövid távon csakis irreálisak és elérhetetlenek lehettek. Nem lehet eléggé hangsúlyozni azt a feltehetôen nem szándékolt, de mégiscsak kialakult jelenséget sem, hogy az átgondolatlanság következtében a Magyarországon többezres létszámban tanuló határon túli magyar egyetemistáknak csupán a töredéke tért vissza szülôföldjére. Ezzel folyamatosan felerôsítettük az agyelszívás" egyébként is létezô délkelet-északnyugati irányát. Az így kialakult helyzetnek további mellékterméke mind a felsôoktatási intézményekben, mind a magyarországi munkaerôpiacon a fokozódó ellenszenv és gyanakvás, amely a határon túli magyar közösségbôl érkezôket mindinkább övezi.
Nyilván nem egyszerû az önjelölt képviselôk" és érzelgôs polihisztorok helyett szakmailag jól felkészült, jövôképpel rendelkezô embereket találni egyik oldalon sem. Ám az a játék, amelyben a többségi hatalom azért kreált kisebbségi ellenállókat", hogy folyamatos konfrontálódásukkal megosszák a kisebbségi közösségeket, Magyarországról a továbbiakban feltehetôen nem kap támogatást. Az 1990-96. között eltelt évek tapasztalatai arra mutatnak, hogy az anyaország-kisebbség" XX. századi modelljét a XXI. század elejére ki kell egészítenie az intézmények, régiók együttmûködési modelljének. A nemzetközi források közös projektumokban való megpályázásának, a megvalósítható programok menedzselésének ki kell szorítania a különbözô szintû redisztributorokat, klienstartókat. Ha van bennünk bölcsesség, kellô alázat és szándék a kitartó együttmunkálkodásra, ha tényleges értékeinket fel tudjuk mutatni, a XXI. században nemcsak hogy megmaradhatunk szülôföldjeinken, hanem sikeresek is lehetünk.
Románia gyors NATO-csatlakozási esélyei egyre csökkennek. Miközben a NATO-bôvítés körüli vita erôsödik, egyre több ország ragadja meg az alkalmat, és próbál minél többet elérni saját beleegyezése árául. Közvetlenül a tavaly novemberi hatalomváltás után Románia neve fel-felmerült az elsô hullámban" csatlakozó országok neve között, de újabban már csak Szlovéniát tekintik negyedik esélyesnek. Sajnos, országunknak gyakorlatilag semmi esélye sincs felzárkózni a három legesélyesebb jelölt, Csehország, Lengyelország és Magyarország mellé. De lássuk, miért:
1.
Az Amerikai Egyesült Államokban erôsödik azok hangja, akik ellenzik a NATO gyors bôvítését. 1994 óta újság- és folyóiratcikkek áradata jelent meg ebben a témában, múlt év ôszén pedig az elsô bôvítés ellen érvelô könyv is napvilágot látott. Michael Mandelbaum, egy elismert amerikai külpolitikai szakértô A béke hajnala Európában címû könyvében arról ír, hogy Európában elôzmény nélküli alkalom nyílt, hogy végre tartós béke legyen. Ez a béke az 1987-93 között aláírt fegyverzet-korlátozó egyezmények sorozatán alapul. Ezen egyezmények átalakították, és elsôsorban védekezésre tették alkalmassá az európai hadseregeket. Ezenkívül a volt kommunista államok átalakították politikai és gazdasági rendszereiket, és a nyugati modellt vették fejlôdésük alapjául. A volt jugoszláv háború befejezésével egy újabb háború kitörése nem valószínû. A NATO gyors bôvítése azonban érvel Mandelbaum beláthatatlan következményekkel járhat: Oroszországban erôsödhetnek a nacionalista erôk, melyek egy számukra sikeres hatalomváltás után valószínûleg újból terjeszkedni szeretnének.
Mandelbaum könyve nagy visszhangot váltott ki az amerikai külpolitikai körökben. Egyre többen értenek egyet a szerzô javaslatával: a NATO-bôvítés helyett inkább az orosz demokráciát kellene megerôsíteni, mert akkor az egész térség stabilizálódna, és az egykoron szovjet befolyás alatt álló államok sem félnének egy újból terjeszkedni próbáló Oroszország veszélyétôl. A döntô szó az amerikai Kongresszusé lesz, amelynek valószínûleg 1998 nyarán jóvá kell majd hagynia a megváltozott NATO-szerzôdést. Egy, a NATO hivatalos folyóiratában (NATO Review) közzétett tanulmány szerint a ratifikáláshoz szükséges kétharmados többség kényelmesen elérhetô, ha a Clinton-adminisztráció több hangsúlyt fektet a Kongresszussal való együttmûködésre, és ismerteti a bôvítés valós költségeit.
Amennyiben azonban az egyelôre kisebbségben lévô ellenzék megerôsödik, Clintonéknak nem marad más hátra, mint kompromisszumos utat találni: vagy lassítani a bôvítési folyamatot ami kevésbé valószínû , vagy pedig megmaradni a leggyakrabban emlegetett visegrádi hármak mellett...
II.
Oroszország a kezdetektôl fogva ellenezte kelet-európai országok esetleges csatlakozását a NATO-hoz. Miután a moszkvai vezetôk rájöttek, hogy nem tudják megakadályozni a folyamatot, arra koncentráltak, hogy befolyásukat intézményesítsék. Washington mindenképpen meg szeretné nyugtatni Oroszországot, hogy a NATO-bôvítés nem ellene irányul, és igyekszik külön kapcsolatot létrehozni a NATO és Oroszország között. Jelcin azzal is próbálja növelni adui" számát, hogy felpörgeti a Fehéroroszországgal való egyesülést. Így majd azzal érvelhet, hogy a NATO Oroszország határáig fog terjeszkedni, ha Lengyelország csatlakozik a szervezethez.
III.
A NATO-csatlakozás egyik alapkövetelménye a szomszédokkal való jó kapcsolatok szerzôdésbe foglalása. Az új román kormány felgyorsította az Ukrajnával való tárgyalások ütemét, és kész engedni követeléseibôl az alapszerzôdés minél hamarabbi aláírása érdekében. Diplomáciai források szerint viszont az ukrán fél semmit sem akar engedni saját követeléseibôl, sôt, nemzetközi fórumokon a románokat vádolja rugalmatlansággal. Pedig a román tárgyalók állítólag még arról is lemondanának, hogy Ukrajna elítélje a Ribbentrop-Molotov paktumot, ha meg tudnának egyezni a Kígyók-szigetével kapcsolatosan. Egyelôre azonban Ukrajna késleltetheti Románia NATO-csatlakozási törekvéseit.
IV.
A megszokott orosz és amerikai hangok mellé egy újabb, többé-kevésbé várt ellenzék" csatlakozott: Törökország. Ankara egyre többet panaszkodik sokak szerint jogosan amiatt, hogy az Európai Unió (többnyire görög nyomásra) figyelmen kívül hagyja európai integrációs törekvéseit.
Törökország majd húsz éve benyújtotta csatlakozási kérelmét, de azóta semmilyen konkrét ígéretet nem kapott. Sôt, a tavaly létrejött vámuniónak sem vette hasznát, mert a görögök gátolták a rendelkezések alkalmazását. Válaszul az új török kormány egyre inkább elfordul Európától, és az iszlám világgal próbál szövetkezni. Tansu Ciller nemrégiben többször is hangoztatta, hogy kormánya élni fog vétójogával a NATO-bôvítés kérdésében, ha országa nem válik teljesjogú EU-taggá.
Január elején román külügyminisztériumi küldöttség járt Ankarában, és a török fél támogatását fejezte ki Románia gyors csatlakozása kérdésében. Úgy tûnik viszont, Törökországnak saját nemzeti érdeke fontosabb, mint a Romániával való jó kapcsolat...
V.
Románia egyedüli hangos és biztos támasza a nagy unokatestvér", Franciaország. Egyes elemzôk szerint azonban a franciák nem teljesen önzetlenül hangoztatják Románia gyors csatlakozásának szükségességét. Több mint egy fél éve dúl az a Franciaország és Egyesült Államok közötti vita, amelyet az a francia óhaj robbantott ki, hogy a NATO dél-európai csapatainak parancsnoksága amerikai helyett európai (értsd: francia) kézbe kerüljön. Clintonék nem akarnak engedni, mivel ez a lépés a stratégiai fontosságú amerikai Hatodik Flotta fölötti közvetlen ellenôrzés elvesztésével járna. Rossz nyelvek szerint a franciák szívesen lemondanának Románia támogatásáról, ha ígéretet kapnak e kényes kérdés megoldására.
A helyzet tehát nem rózsás. Miközben többen is Románia NATO-csatlakozási óhaját használják fel saját nemzeti érdekeik elérésére, ebben a gigantikus kártyapartiban országunknak nincs sok aduja. Marad a geo-stratégiai" fontosság hangoztatása, meg apokaliptikus forgatókönyvek emlegetése, ha csupán a futottak még" listájára kerülnénk.
Remény, persze, még van ha reális esélyeink kicsik is. Diplomatáinknak kötelességük mindent megtenni a madridi csúcstalálkozóig hátralevô néhány hónapban. Hiszen vesztenivalójuk nincs. Azazhogy nagyon is sok...
Viorel Cataramã, a szenátus gazdasági bizottságának elnöke szerint Romániának 24 000 milliárd lejre lenne szüksége a gazdaság talpraállításához, amely fedezné a költségvetési deficit egy részét és a társadalomvédelmi szükségletet. A privatizálás által 18 000 milliárd lejnyi bevételre lehet számítani a külföldi befektetôk, 4000 milliárd lejre pedig a belföldi befektetôk részérôl. A még szükséges 2000 milliárd lejt kincstárjegyek kibocsátásával kell biztosítani.
Cataramã szenátornak a Nemzeti Bank vezetôségével való találkozóján a pénzügyi zárlat megtörésére és az export ösztönzésére is megoldásokat találtak, olyanformán, hogy az exporttételekért a külföldi vásárló kötelezô módon kezességet vállalna valamelyik bankban, s ezáltal a szállítóvállalat azonnal bevételezhetné az áru értékét. Ezzel az export értékének repatriálása is biztosított. Az RNB egyetértett a javaslattal, és törvénytervezet formájában a parlament elé utalja.
Az Evenimentul zilei pénteki értesülése szerint Ioan Donca, Románia budapesti nagykövete csütörtökön megkapta a tájékoztatást arról, hogy megbízása áprilissal lejár, és visszatér a román külügyminisztériumba.
A nagykövet még helyén lesz Victor Ciorbea miniszterelnök márciusban esedékes magyarországi látogatása idején a lap szerint. Külügyi források a lapot úgy tájékoztatták, hogy Donca a külügyminisztériumban kap majd vezetô beosztást.
Ioan Donca hét éve teljesít szolgálatot Budapesten, elôször tanácsosi, majd 1993 óta nagyköveti funkcióban.
Az MTI tudósítójának kérdésére a román külügyminisztériumban megerôsítették a laphírt, megjegyezve, hogy a diplomata megbízása lejár, helytelen a lap címe, amely visszahívást említ.
1997. január 30-án a mezôgazdasági és élelmiszeripari minisztérium tárcavezetôje, Dinu Gavrilescu úr és államtitkára, Kovács Adorján fogadta a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének küldöttségét. A megbeszélésen az egyesületet dr. Csávossy György országos elnök, Csomós Attila gazdasági alelnök és Sebestyén Csaba ügyvezetô alelnök képviselték.
A konzultáció során elemezték a román mezôgazdaság jelenlegi helyzetét, az érdekvédelmi szervezetek szerepét a legsürgôsebb problémák megoldásában. A miniszter úr kifejtette azon véleményét, hogy a civil társadalmi szervezôdések és a demokrácia jegyében mûködô érdekvédelmi képviseletek rövid idôn belül fontos tényezôi lesznek az átalakulás, az egészséges gazdasági rendszer kialakulásának.
Ígéretet tett az RMGE-nek a kormányprogrammal egybeesô törekvéseinek támogatására.