1997. február 13.
(IX. évfolyam, 35. szám)
Bogdan Eduard, az Evenimentul zilei napilap kolozsvári munkatársa, értesülve arról, hogy a kolozsvári közszolgálati tévé igazgatójává Adrian Suciut, a CD rádió fôszerkesztôjét akarják kinevezni a fôvárosi illetékesek, csipôs hangvételû cikket közölt lapjában arról, miért nem tartja alkalmasnak e kinevezésre kolozsvári újságíró-kollégáját. A cikk szerint az igazgatójelölt pár hónapja újságíró, s lennének erre a beosztásra nála sokkal alkalmasabb emberek. A replika nem késett, ugyanis ma reggeli mûsorában Adrian Suciu azt állította Bogdan Eduardról, hogy másodrangú kocsmák tölteléke...Bogdan Eduard a sebtében összehívott sajtótájékoztatóján maga is elismeri, hogy a szóban forgó mûsornak mindössze az utolsó mondatát hallotta, amelyben éppen a kocsmázás szerepelt. Mindez azonban bôségesen elég hozzá, hogy Adrian Suciut beperelje, s busás kártérítést követeljen tôle.
A részt vevô jelentôs számú kolozsvári újságíró és tévés kolléga elôtt Bogdan Eduard többször is kifakadt: a kolozsvári újságírás arculcsapásának minôsíti a botrányt. Értesülései szerint az igazgatójelöltet Radu Sârbu konvenciós politikus futtatja. Kinevezése mögött üzleti meggondolások is állhatnak, mert a CD rádió fôrészvényese egyszemélyben a Bunã Ziua határrészen épülô luxusvillák kivitelezôje, vállalkozója, és biztos támaszt szeretne magának a helyi közszolgálati tévénél is...
A kolozsvári tévé forrásaiból értesültünk: a kinevezés körül még semmi bizonyosat nem lehet tudni...
Csütörtökön tovább gyorsul a lej sebes leértékelése, egyetlen nap alatt 3,9 százalékkal gyengül az amerikai dollárhoz képest, 6725 lejre — ezt jelezték elôre szerdán a Román Nemzeti Bankban. A központi bank referencia rátájának újabb változása nyomán egy hét alatt 11,1 százalékkal gyengül a lej. Az év eleje óta 38 százalékos a leértékelés — emlékeztetett az AP-DJ.
A lej leértékelôdése a múlt héten gyorsult meg, miközben elemzôk azt jósolták, hogy a kormány átengedi a piacnak az árfolyam szabályozását. A központi bank kormányzója azt mondta, hogy a referencia árfolyam nem mesterséges értékmérô, hanem csak a piaci feltételeket tükrözi, ám a héten aggodalmának is hangot adott a gyors leértékelôdés és annak inflációt gerjesztô hatása miatt. Ugyanakkor megígérte, hogy nem avatkozik a folyamatba, s reméli, hogy az állami kiadások lefaragása és a piaci reformok elôbb-utóbb vonzóvá teszik Romániát a külföldi tôke számára, és a pénzbeáramlástól megszilárdulhat a lej.
Hivatalos jelentések szerint a kormány átfogó reformokat vázol fel majd pénteken és szombaton. Elemzôk szerint a tervek között szó lesz a lejárfolyam nagyobb szabadpiaci szabályozásáról, új privatizációkról, egyes állami vállalatok bezárásáról és központi kiadáscsökkentésekrôl — írta az AP-DJ.
Romániában három keményvaluta-átváltási árfolyam létezik: a központi bank referencia árfolyama, a szinte nem létezô bankközi forgalomban megállapított ráta és a magánpénzváltók árfolyama. Elemzôk azt jósolják, hogy a piac szabályozó ereje a lej árfolyamát a magánváltókéhoz igazítja, amelyet jóval reálisabb árfolyamnak ítélnek. A központi bank és a magánpénzváltók árfolyama között az év eleji 30 százalékról 3-4 százalékra szûkült mostanra a rés.
A Monostorra tervezett református templom felépítésének a megakadályozására bujtogatja a negyed lakóit a polgármester. A Monostor tömbházfelügyelôivel tartott keddi találkozóján Gheorghe Funar arra ösztökélte a jelenlevôket, hogy írásban szólítsák fel a Megyei Korrupcióellenes Bizottságot, rendeljen el vizsgálatot az épülô monostori református templom ügyében. Funar szerint a református egyház törvénytelenül kapott építkezési engedélyt, amiért a leköszönt prefektust terheli a felelôsség — írja a Mesagerul Transilvan napilap.
Boros János megyei RMDSZ-elnöktôl megtudtuk, az RMDSZ bûncselekményre való felbújtás vádjával pert szándékszik indítani a polgármester ellen.
Egyáltalán nincs irigylésre méltó helyzetben a Kolozs megyei Egészségügyi Igazgatóság újonnan kinevezett igazgatója, dr. S,erban Rãdulescu sebész. Az egészségügy sovány költségvetése az idei inflációs robbanással még soványabbnak látszik, a megoldásra váró tengernyi gond elôtt eltörpülnek az anyagi források. Magyarán szólva: megyénk egészségügyi hálózata (is) nagy bajban van!
Vendéglátónk éppen a megyei tanácshoz készült. Munkaideje szinte napi rendszerességgel erre megy rá: pénz után kutat, honnan mit lehetne beszerezni, legalább a nagyobb, tátongó lyukakat tömködni.
A tavaly elkezdett befektetések sorsa bizonytalan. A Monostor végében épülô Sürgôsségi Kórház tavaly 17,8 milliárd lejes beruházási tervvel indult el. Idénre kétmilliárdos lehetôségrôl beszélnek... Be kellene fejezni a Clujana kórház tetôzetének javítását, a Rehabilitációs Kórház új mosodáját, a 2-es számú gyermekkórház tatarozását... Az egyre nagyobb veszélyt jelentô Hajnal negyedi földmozgás miatt azonnali beavatkozásra van szükség a Rehabilitációs Kórház alapjainak megszilárdításához. A beruházások köre ezzel le is zárulna. Ha pénz lesz, új orvosi rendelô épül Apahidán és Alsójárában.
— Sorra járom a megye városait, kisebb-nagyobb falvait — mondja Rãdulescu doktor. — Arra próbálom rávenni a helyi önkormányzatok vezetôit, hogy lehetôségeikhez mérten önerôbôl mindent tegyenek meg a helyi orvosi rendelôk rendbehozataláért. Enélkül ugyanis elképzelhetetlen, hogy mindenhol helyben tudjuk tartani az egészségügyi személyzetet, az orvosokat. Nagy gondunk a falusi nôvérhiány. Áthidaló megoldásként egy saját terv kidolgozásán dolgozom: a helyi faluközösségek pénzébôl szeretnénk megoldani azt, hogy fiatal lányokat a kolozsvári nôvérképzôben iskoláztassunk, és a szerzôdés értelmében az iskola elvégzése után visszatérjenek falujukba dolgozni. Körorvosaink vannak, viszont kisebb városainkból hiányoznak a szakorvosok. Faluhelyen meg alig van fogorvos, a jól felszerelt rendelôink is üresek.
Az igazgató legfontosabb dolognak tartja az új egészségügyi törvény megvitatását a törvényhozásban, ami lehetôvé teszi akár idéntôl is az új háziorvosi hálózat megteremtését. A törvénytervezet értelmében olyan kitételek lépnek majd életbe, amelyek serkenteni fogják az orvost a beteglátogatás, a helyi orvosi vizsgálatok elvégzésében. Ettôl függ majd a bérezése. Véget akarnak vetni annak a gyakorlatnak, hogy a körorvos, ha kell, ha nem, a járóbeteggondozó szakorvosaihoz irányítsa betegeit, ami az itteni zsúfoltságot elviselhetetlenné teszi.
Az egészségügyi személyzet bérezésének megváltoztatása nélkül reális reformot nem lehet bevezetni az egészségügybe — mondotta az igazgató. A mai fizetések annyira alacsonyak, hogy ennek fejében igazából nem tudnak teljesítményt elvárni egy orvostól. Olyan rendszert kell bevezetni, amelyik gyökereiben változtatja meg az egészségügyet, s ezzel ki lehet majd küszöbölni a csúszópénz gyakorlatát...
Az igazgató külön fölhívta a figyelmet a lakosság rendkívüli rossz egészségi állapotára. Megyénkben az elhalálozások hatvan százaléka szív- és érrendszeri betegségekben szenvedôknél következik be. Jelenleg 8 424 rákbeteget tartanak nyilván, a megbetegedések aránya némi csökkenési tendenciát mutat. Nagy viszont a tüdôrákosok száma, s emiatt magas a haláleseteké is. A rákbetegek rendszerint akkor jelentkeznek orvosnál, amikor már nem lehet rajtuk segíteni. Ezen a helyzeten is változtatni szeretne a megyei igazgatóság. Bevezetik majd az elôszûrések gyakorlatát, s minden lehetôséggel a megelôzô gyógyászat népszerûsítését szorgalmazzák.
A lényeg az, mondotta vendéglátónk, hogy megváltozzon az összkép az egészségüggyel kapcsolatban. Minden embernek meg kell értenie, hogy a legfontosabb és legdrágább érték az egészség. Ennek a felfogásnak a kialakítását már az iskolában el kell kezdeni, rá kell nevelni a fiatalokat. Ez pedig egy jól összehangolt programot követel meg. Ezért tartja képtelenségnek azt a tényt, hogy a kormány továbbra is a nemzeti össztermék két százalékát akarja az egészségügyre fordítani. Ez megengedhetetlen!
Dumitru Ciaus,u külügyi államtitkár a NATO-hoz csatlakozni kívánó közép-európai országokkal folytatott megbeszélések keretében kedden Varsóban Andrzej Towpik lengyel külügyi államtitkár-helyettessel találkozott, február végén pedig Budapesten Somogyi Ferenc államtitkárral tárgyal — közölte szerdán a külügyi szóvivô. Gilda Lazãr asszony arról is tájékoztatott, hogy a NATO-országokkal ugyancsak a csatlakozás témájáról folytatott eszmecserék keretében Lazãr Comãnescu külügyi államtitkár csütörtökön Rómában, február 21-én pedig Madridban találkozik partnereivel.
A külügyminisztériumban a szóvivô közlése szerint külön részleg jött létre ezen a héten a NATO-integrációs erôfeszítések összehangolására, illetve arra, hogy felkészítsék a társadalom különbözô elemeit — a parlamentet, a civil társadalmat, a hadsereget, az akadémiai köröket, a kulturális személyiségeket. Az erôfeszítésekbe be fogják vonni a határon túli románokat is.
A külügyi szóvivô részleteket ismertetett Adrian Severin kükügyminiszter keddi elôadásából, amelynek témája Románia biztonságpolitikája volt. Severin a NATO bôvítését úgy jellemezte, mint „a Kelet mozgását Nyugat felé". A Védelmi Akadémia hallgatóinak tartott elôadás után elhangzott kérdésekre válaszolva az Ukrajnával kötendô alapszerzôdéssel kapcsolatban Severin kijelentette: „Románia és az Orosz Föderáció között erôs, stabil és baráti államra van szükségünk. Érdekeltek vagyunk Ukrajna területi integritásában, a nemzetközi jog és az emberi jogok tiszteletben tartásában".
Románia — mondta — nem lát az Ukrajnával való szerzôdésben „NATO-jogosítványt", de közvetlenül érdekelt megkötésében, mert az megfelel biztonsági koncepciójának. Oroszországnak a román külügyminiszter szerint nincs ereje a NATO-bôvítés megakadályozására és végül valószínûleg elfogad egy kompromisszumos megoldást. Románia azonban nem érthet egyet azzal, hogy Oroszország és a NATO a jelöltek feje fölött megállapodjon egyes országoknak az integrációs folyamatból történô kiiktatásában — jegyezte meg a külügyminiszter.
A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete a hazai magyar sajtóban is közzétett kéréssel fordult a közszolgálati televízió vezetôségéhez az 1991-ben politikai okokból megnyirbált magyar nyelvû televízióadás idôtartamának visszaállítása érdekében.
A MÚRE üdvözli a közszolgálati televízióban végrehajtott változtatásokat, nagyra becsüli az újonnan kinevezett vezetôk korábbi munkásságát, örül a tévé megreformálásában eddig elért eredményeknek és sikert kíván további erôfeszítéseihez — hangzik a nyílt levél.
Tudván, hogy rövidesen átalakul az országos televízió mindkét csatornájának mûsorrendje, a MÚRE felhívja az RTV vezetôségének figyelmét arra, hogy a magyar adás idôtartamát 1991-ben politikai okokból csökkentették a felére az 1-es csatornán.
„Mondanunk sem kell, hogy a romániai magyar közösség számára milyen fontos lenne jóvátenni ezt a hibát. A civil társadalom nevében érdekvédelmi szervezetünk arra kéri a Román Televízió vezetôségét — Stere Gulea vezérigazgató urat és az új mûsorrend kidolgozásával megbízott Cristian T,opescu helyettes vezérigazgató urat —, hogy állítsák vissza a magyar adás mûsoridejét az egyes csatornán ( annál is inkább, mivel a második csatorna adásait sok magyarlakta helységben nem lehet fogni)" — fejezôdik be a Kántor Lajos MÚRE-elnök és Ágoston Hugó, az RTV tanácskozó testületének tagja által aláírt nyílt levél.
Hétfôtôl, február 17-tôl kétszeresére nô a vonatjegyek ára — jelentette be a Szállításügyi Minisztérium sajtóosztálya. A vasúti áruszállítás 80 százalékkal drágul. Ugyanakkor továbbra is érvényben marad számos kedvezmény, amelyeket a költségvetés fedez. Így továbbra is 50 százalékos kedvezménnyel utazhatnak évente hatszor az iskolások és fôiskolások a személyvonatok II. osztályán. Ugyancsak hat utazásra kapnak 50 százalékos kedvezményt a nyugdíjasok. I., illetve II. osztályon díjmentesen utazhatnak a háborús veteránok és a hadiözvegyek, I. osztályon ingyen utazhatnak a volt politikai elítéltek, II. osztályon a rokkantak. Ingyen utazhatnak az I. osztályon a Román Akadémia, illetve a parlament tagjai.
Érvényben marad a vasutasokat és azok családtagjait kedvezményben részesítô elôírások, a gyermekek utaztatására vonatkozó és más kedvezmények.
A Román Nemzeti Bank február 13-án érvényes valutaárfolyamai: 1 amerikai dollár — 6 725 lej, 1 német márka — 4029 lej, 1 osztrák schilling — 573 lej, 1 angol font — 11 046 lej, 1 francia frank — 1194 lej, 1 holland gulden — 3590 lej, 100 olasz líra — 410 lej, 1 ECU — 7 841 lej.
Hónapok óta folyik a sok-sok istentiszteletet és koncertet megélt Farkas utcai református templom orgonájának felújítása. A hangszerek királynôje nagyobb javításon ezelôtt több mint húsz esztendeje esett át Mesnyi János marosvásárhelyi mester jóvoltából. A jelenlegi orgonát 1913-ban építette Angster József pécsi mester, és díszítésül tetejére helyezte elôdjét, az 1764-ben készített barokk orgonát. (A templom elsô orgonájáról csupán közvetett híradásból tudunk: egy 1534-bôl származó feljegyzés ezen a helyen szolgáló orgonistáról tesz említést — írja a felújított hangszer elsô hangversenyére szóló meghívó történelmi visszapillantása.)A javítást az Orgues Kft. vezetôje, Albert József és csapata vállalta el, és végzi immár több mint négy hónapja. Az ifjú mester szakmai ismereteit 1991-1994 között szerezte Strasbourgban az Aliance et Partage szervezet, valamint az erdélyi egyházak anyagi támogatásával. Segítôtársai Bogyó Enikô, valamint Boda Béla, és természetesen a munkálatokat több ideig felügyelô Hermann Binder szebeni orgonaépítô mester.
Február 23-án kerül sor a Farkas utcai templom felújított orgonájának elsô hangversenyére.
A kolozsvári Unirea Gépgyárból az utóbbi három év folyamán nyugdíjba vonultak közül sokan kifogásolták, hogy a vállalat hibája miatt kevesebb nyugdíjra jogosultak, mint amennyi a ledolgozott éveik után megilletné ôket. A több hónapja tartó nézeteltérés a gyár vezetôsége, a szakszervezet és a nyugdíjhivatal közötti egyeztetések nyomán megoldódni látszik. A gépgyár 1993 óta ugyanis milliárdos nagyságrendû társadalombiztosítási járulékkal (CAS) tartozott a hivatalnak. Emiatt gondok adódtak a nyugdíjazáshoz összeállított dossziék intézésében. A gyárnak az utóbbi idôben végül is sikerült törlesztenie három év adósságát, s pillanatnyilag a '96-os évbôl vannak csupán tartozásai. Az utóbbi három év kimaradása miatt az idôközben nyugdíjba vonulók átlagban 1 százalékkal kapnak kevesebb pénzt. Ezt pótolandó, a szakszervezet felkéri az új nyugdíjasokat, hogy jelenjenek meg a nyugdíjhivatal illetékes ügyosztályán a jogos nyugdíj összegének az újraszámítása végett. A gyár részérôl rendezettnek tekintik a munkahivatallal történt nézeteltéréseket.
Dolha Ioan szakszervezeti vezetôt afelôl is megkérdeztük, milyen lehetôségeket lát a gyár fizetési gondjainak az orvoslására?
Kiderült, hogy pillanatnyilag még 1 milliárd lejjel tartoznak a társadalombiztosítási igazgatóságnak, ezzel szemben a pénzügyminisztérium 12 milliárd 495 millió lejjel tartozik a vállalatnak. Az Unirea gépgyár a kilencvenes évek elején nagy méretû beruházási munkálatokat végzett el saját szakemberei révén Bangladesben. A szerzôdés értelmében a munkálatok 670 920 amerikai dollárt értek, amit az ázsiai ország 1993 júliusa és 1994 októbere között több részletben törlesztett. A nagyméretû beruházásra a vállalat bankkölcsönt vett fel. Kiderült azonban, hogy a Bangladesbôl átutalt pénzek meg sem érkezhettek a vállalat valutaszámlájára, mert a bukaresti minisztérium még azon melegében eltérítette azokat, beolvasztotta az államkasszába!
A gyár kétségbeesetten kilincselt, mindene ráment a bankkamatok fizetésére, komoly pénzügyi gondjai támadtak. A pénzügyminisztérium a gyár felé mindössze 61 907 dollárt törlesztett. A vezetôség kiszámította, hogy a valutaösszegek zárolása miatt 12 milliárd 495 millió lejes vesztesége keletkezett, ennyit követel ma a szakminisztériumtól, amely változatlanul nem akar fizetni. Az ügy parlamenti interpelláció témája is volt már, még az elôzô parlamentben, s most újabban ismét napirendre került. Amíg az állam nem fizeti ki tartozásait, képtelenek megszabadulni pénzügyi gondjaiktól, annak ellenére, hogy a vállalat jelenlegi termelése 92 százalékban holland, olasz, német, francia, svájci és osztrák exportra kerül.
A szakminisztérium és a vállalat közötti vita tovább tart.
Omladozó mûemlék a Petôfi utcában címû, keddi lapszámunkban megjelent cikkünkkel kapcsolatban több olvasónk figyelmeztetett: megint elírtuk a nevet, mert az egykori hordókészítôt, a ház tulajdonosát Gilovics Jánosnak hívták. Egy Gilovics-unoka, a 77 éves Jeszenszky Margit is helyreigazítást kért. Egyik kedves olvasónk el is hozta Mikó Imre A csendes Petôfi utca címû, a Dacia Könyvkiadónál l978-ban megjelent kötetét, ahol szintén a Gilovics ház elnevezés szerepel. Köszönjük olvasóink figyelmét, és egyben kérünk mindenkit, aki a felújításra váró épülettel kapcsolatban adatokat tud szolgáltatni, vagy személyes emlékek fûzik a kedves kis polgárházhoz, telefonáljon, írjon, esetleg jelentkezzen szerkesztôségünkben. A Galavics ház elnevezést pedig tudatosan használtuk. Kelemen Lajos Mûvészettörténeti tanulmányok címû, a Kriterion Könyvkiadónál 1982-ben megjelent munkájának második kötetében ugyanis az épületrôl készült fénykép alatt ez a megjelölés áll.
Felmért a tévé bukaresti magyar adása is. Arra a kérdésre keresett válaszokat, hogy kell-e nekünk Bolyai Egyetem. Már szinte elsírtuk magunkat, hogy ti is, fiaim, Butusok, amikor rádöbbenhettünk: ez más mûfaj. A tévé-interjúk nem százalékokat mutattak be, hanem szegénységi bizonyítványokat állítottak ki. Ha megveszekedett ellenségeink hallották — és értették — volna, könnytôl lucskos szemmel kivonulnak a kormányépület elé, hogy életszínvonal-javítás helyett Ciorbea azonnal intézkedjen a teljes körû magyar nyelvû oktatás helyreállításáról (és köztünk legyen mondva: minôségének biztosításáról). Ilyen gyöngyszemek röpködtek az éterben, hogy kitûnô elbánásmódban részesítenek bennünket, meg hogy elnyomtak át minket ide a román szekcióra.
Ez a fajta felmérés azt mutatta ki, hogy igenis, szükség van a Bolyai Egyetemre. Mégpedig sürgôsen. Mielôtt másfajta felmérôink úgy elbánásmódolnak bennünket, hogy teljesen elnyomjuk saját magunkat át a munka közös nyelvébe.
*
Az a sokat emlegetett anyagi háttér, amelynek hiányában a „hirtelen" létrehozott Bolyai Egyetem sokkal szegényesebb volna, vajon mibôl állna? Hány kémcsô, magyar helyesírási szemléltetô és palatábla jönne át a Victor Babes, Egyetemtôl, amitôl az úgy elárvulna? Azt azért senki se állítsa, hogy az ország mostani nyomora összevethetô az 1945-ös szétbombázott állapotokkal. Akkor nem volt szükség elôzetes szakértôi vitákra, közvélemény-kutatásokra, hosszas folyamatra: egybôl létrehozták a Bolyai Egyetemet.
Mielôtt valaki azt mondaná, hogy a tudományos szocializmushoz nem volt szükség különleges tanszerekre, szögezzük le: valóban, annak idején nem is jöhetett annyi számítógép az erdélyi magyarság megsegítésére, mint 1989 után. Most nem marad más hátra, mint megköszönni azoknak, akik eddig otthon ôrizték a számítástechnikai berendezéseket, és ezután átadják azokat a rendeltetésszerû használatnak: az oktatásnak és a kutatásnak.
*
Hatalmas kô esett le szívemrôl, amikor az RMDSZ ügyvezetô elnöke elítélte a Magyari-féle felmérést, kijelentve, hogy az nem a romániai magyarság érdekvédelmi szervezetének megrendelésére készült. Bevallom, eddig sötét gondolatok foglalkoztattak. Mert ha RMDSZ-pénzbôl finanszíroznak öncsonkító „tudományos" kutatásokat, akkor rám ne számítsanak, sôt a tagdíjfizetés beszüntetésére vonatkozó döntésemet kiterjesztem a befolyásom alatt álló környezetemre is. Szerencsére erre a fájdalmas lépésre nem kerül sor.
Lelkiállapotom mégsem állt maradéktalanul helyre. Nemcsak az RMDSZ-nek adózok pénzzel, szavazattal, tisztelettel, elismeréssel stb. Vannak társ-, polgári, szakmai szervezetek, intézmények, nem utolsósorban alapítványok, amelyeket alkalomadtán különbözô formában — ha másként nem: erkölcsileg — támogatok. Nem szeretném, ha saját rokonszenvemmel a saját hátamba szúrva találkoznék.
Ezért volna üdvös, ha a Bolyai Egyetem szükségességét firtató közvélemény-kutatás megrendelôje és finanszírozója becsületesen kilépne a színfalak mögül.
Szükségesnek tartom bemutatkozásom, hisz természetesen ritkán jelenik meg a nevem az Önök napilapjában.
Tôkés László püspök úr testvéreként és marosvásárhelyi lakosként én szerveztem meg '89-ben a jogi védelmét az úgynevezett kilakoltatási per alkalmával. Ilyen minôségemben történt rám való hivatkozás az Önök lapjának 1996. augusztus 19-i számában megjelent Frunda György-interjúban. (Népszerûtlen szövetség népszerû jelöltje?)
Jelen pillanatban SZKT-tagként és az RMDSZ Maros megyei Területi Elnökök Tanácsa elnökeként egyike vagyok azon „4 darab" elnöknek, akik a Maros megyei Operatív Tanács tagjaiként oly sok elvtelen ócsárlást és politikai nyomást kellett hogy elviseljenek neves hazai és nem hazai politikusoktól és közéleti személyiségektôl, csupán azért, mert nem tettek semmit az ellen, hogy demokratikus módon egy közakarat érvényre jusson, melynek eredményeképpen egy volt parlamenti képviselô nem került bejutó helyre a parlamenti választási listán. Megbomlott a már-már kialakult RMDSZ-nómenklatúra háló.
Bár sok szitok lefolyt azóta a Maroson és sok újra nem választott régi képviselônek és szenátornak került egy érdemeik elismeréséül szolgáló pozíció, csak most reflektálok az interjúban elhangzottakra. Egyrészt nem szándékoztam megzavarni a választások menetét, másrészt pedig a február 8-án kezdôdött SZKT-gyûlés választási kiértékelôjén szerettem volna kimondani elôször a „tudatos történelemhamisítás" szót. Ez a vád nem az Önök lapját illeti, hanem azokat, akik még attól sem riadnak vissza, hogy hamis állításokkal olyan politikai tôkét kovácsoljanak a hatalmak által erdélyi magyarságképviseletre kiválasztott személyek részére, amely igazolhatná megfelelô legitimitásukat. A román külügyminiszter úr mondja meg legújabban, semmiszerû RMDSZ tiltakozást ki nem váltva szavaival, hogy ki a magyar Vadim Tudor, és kit kell politikai perifériára szorítani? A Maros megyében történtekért egy magyar államtitkár úr nyilvánosan aggódik? Na, ez Neptun szelleme! Ez az RMDSZ-áramvonalasítás ellentmond a demokráciának.
Hogy érthetô legyen felháborodásom, idéznem kell egy interjúrészletet, hisz lehet, hogy sok olvasó már nem is emlékszik rá:
Frunda Györgyhöz intézett kérdés:
„Többen a szemére vetik, hogy a kritikus idôben Ön nem vállalta el Tôkés László, akkor még temesvári lelkész védelmét?"
Frunda György: „Elsôsorban tisztázni szeretném, hogy egyáltalán nem felel meg a valóságnak az az állítás, miszerint én nem vállaltam el Tôkés László védelmét 1989-ben . Engem Tôkés András, László bátyja keresett meg marosvásárhelyi lakásomon, én pedig megszerkesztettem azt a jogvédelmet, amit legjobbnak tartottam. Mivel kilakoltatási perfelvételrôl volt szó, úgy véltem, hogy olyan ügyvédre van szükség, aki folyamatosan Temesváron tartózkodik és naponta perrendtartási kifogásokat tud emelni az ügy minden fázisában. De — hangsúlyozom én magam írtam meg Tôkés László védelmét . Végül is nem fogadták meg teljes mértékben tanácsomat, nem temesvári ügyvédet fogadtak, hanem Kincses Elôdöt kérték fel a védelemre." ( Kiemelések T. A.-tól .)
A valóság a következôképpen fest: Mikor László öcsém felkért jogi védelmének megszervezésére, súlyos szívbetegsége és állandó fenyegetések ellenére Cziprián Zoltán ügyvéd barátom vállalta a védelem elméleti kidolgozását. Tisztelt családja és néhány nyugta igazolja állításom, hisz ô idôközben elhunyt.
Attól a pillanattól kezdve, hogy a helyszínre, Temesvárra kellett utazni, természetesen betegsége miatt már csak tanácsaival tudott segíteni. Ekkor kerestem fel Frunda György barátomat lakásán, segítségét kérve. Nem vállalta a védelmet, arra hivatkozva, hogy egy odavalósi ügyvéd hatékonyabban tudja feladatát ellátni. Érvelését logikusnak tartottam, ezért nem is hánytam ez ideig semmit szemére, bár rosszulesett. Tehetetlenségem és magamramaradottságom elkeserített, hisz éreztem, hogy nagyon nagy kockázatot vállal az az ügyvéd, aki mellénk áll.
Természetesen isteni üzenetként éltem át Kincses Elôd önként vállalt színrelépését. Ô keresett meg egy barátomon keresztül, felajánlva szolgálatait. És ezután már minden, bár akadályokkal kikövezett úton, de haladt. Mindig akadt ember aki sofôrnek, kísérônek vagy hírvivônek jelentkezett, vállalva a nem kis kockázatot, ami ezzel járt. Egy alkalommal például egy román ember vitte Elôdöt Temesvárra.
Ezeknek az egyszerû, csodálatos embereknek a hôstetteit érzem megmocskolva a politikai tôkegyártás ténye által.
Nem válaszolok Gajdos Balogh Attila cikkére (Szabadság, 1997. II. 4.), mert tulajdonképpen nincs is mire válaszolni. A „22" folyóiratban megjelent, és általa támadott írásom egyetlen kitételét sem idézi, nem hoz fel ellene érveket, így aki nem olvasta az írásomat, az nem is tudja, mirôl van szó, kinek van igaza. Így aztán a bíráló szabadon csúsztathat, hamisíthat.
Érvek helyett cikke személyem elleni támadásokkal, sértésekkel van tele: „jómadár", „feljelenti a székelységet", „stréberkedôen denunciáló" stb.
Ilyen színvonalon nem vagyok hajlandó, de valójában nem is lehet vitatkozni. Egyetlen megjegyzésére reagálok, hogy „elsôsorban magyarul kellett volna közölnie (az írását)". Nos, írásomat eredetileg a Szabadsághoz juttattam el, de sajnos, nem közölték. Ezért jelent meg román változatban a „22"-ben. Sajnos — mondom — mert ha a Szabadság közölte volna, akkor most lapunk olvasói összevethetnék azt, amit írtam azzal, amit G. B. A. és mások állítanak róla, így az olvasót nem lehetne megtéveszteni. (Lapunk sokszor helyszûke miatt nem vállalkozik terjengôs írások közlésére — szerk. megj.)Mivel sajtónkban — sajnos — nagyon elterjedt ez a „vitamódszer" és stílus, engedtessék meg, hogy ezzel kapcsolatban Gabriel Andreescu véleményét idézzem: „Amit minálunk polémikus képzeletnek tartanak, vagy »indulatosnak«, »vitriolosnak« neveznek, az gyakran túllépi a »nyugati kollégák« által elfogadott határokat a »politikai korrektség« elvétôl vezérelt újságíró nyelvezetét illetôen. Egyébként az Újságírók Nemzetközi Szervezete által megfogalmazott »Az újságírói etikára vonatkozó elvek nyilatkozata« a szakmai deontológia súlyos megsértésének tekinti a »rosszindulatú értelmezés; a rágalmazás, a zsarolás, a sértô kifejezések, alaptalan vádak« eseteit" („22", 1996. december 24-30.).
Üdvös volna, ha lapjaink szerkesztôségei szert tennének ennek a Nyilatkozatnak a szövegére, és az abban foglaltakat megkövetelnék a belsô és külsô munkatársaiktól. Ami ezzel ellentétes, azt kihúz(hat)nák. Igaz, hogy akkor sok esetben a cikkbôl alig maradna valami.
A képviselôház — házszabályi és alkotmányos elôírásoknak megfelelôen — tavaszi ülésszakának elsô napján felújította, illetve megerôsítette tisztségükben házbizottságának tagjait. Így az RMDSZ-nek jutó képviselôházi titkári székbe ismét engem jelölt. (A belsô jelölés során a bizalmat 17:7 arányban Márton Árpád Kovászna megyei képviselôvel szemben nyertem el.) Az RMDSZ-frakció megújította vezetését is. Frakcióvezetô Varga Attila, Szatmár megyei képviselô, helyettesek: Kovács Csaba Tibor, Brassó és Asztalos Ferenc, Hargita megyei képviselô; a csoport titkára pedig Ráduly Róbert Kálmán, szintén Hargita megyei képviselô lett. Vida Gyula, Szilágy megyei képviselô, aki eddig a frakció vezetôje volt, nem vállalt tisztséget, mivel ô a gazdaságpolitika ügyeit kezelô képviselôházi szakbizottság négy évre megválasztott elnöke lett.
A képviselôház — fôtitkárának mulasztását jóvá teendô — már másnap (február 4-én) napirendjére tûzte az ominózus 1996/33. sz. kormányrendelet módosítását. Pontosabban: törölte a kormányrendelet 1. cikkelye, elsô bekezdésének g) pontját, mely csak a román etnikumú idegen állampolgároknak tartalmazott kedvezô és megkülönböztetô elôírást a beutazó vízumdíj ügyében. Constantin Avrãmescu szociáldemokrata képviselô józan érvelése annyira meggyôzte kollégáit, hogy a „román etnikumúak" kitétel helyett, az említett pont teljes szövegét törölte a képviselôház. Így a kormányrendelet megmaradt, és rendelkezô szövege senki számára nem tartalmazza az eddig élvezett privilégiumot.
Ezt követôen a képviselôház plénumbeli vitájának tárgyát a közúti forgalmat szabályozó törvénytervezte képezte, és eljutottunk a 160. cikkelyig. A 27. cikkely három bekezdése Antal István képviselô javaslatára egy negyedikkel egészült ki, mely szerint: azok a nemzetiségi román állampolgárok, akik anyanyelvükön szeretnének a közlekedési szabályzat elôírásaiból vizsgázni, írásban igényelhetik ezt.
A képviselôház tavaszi ülésszakának elsô munkahetén máris két olyan törvénybe épített kitétele érvényesült a politikai akaratnak, melyekért eddig hiába is próbálkoztunk. Az indítás biztató, s ha eddig tudva tudtuk, hogy politikai értelemben a többségi fölénynek ritkán vannak kulturális képzetei — hiszen Közép-Kelet-Európában a történelem emlékképei is mindig érezhetôen jelen vannak —, most már talán remélhetjük, hogy a politikai-társadalmi változás valóban megerôsödést és virágzást eredményezhet, ha a megértés rögzített kölcsönösségei és viszonosságai is éppen az alkotmányosságot és a jogrendet célozzák...!
Február 10-én az RMDSZ bukaresti székházában Markó Béla szövetségi elnök jelenlétében került sor az RMDSZ-vezetôk, frakcióvezetôk és a szövetség kormányzati tisztségviselôinek rendszeressé vált heti konzultációs találkozójára. A tanácskozáson ezúttal a kormányprogram gazdasági reformra vonatkozó kérdéseirôl, az RMDSZ-nek mint kormánykoalíciós partnernek az elkerülhetetlen, várhatóan népszerûtlen intézkedésekkel kapcsolatos felelôsségérôl folyt eszmecsere. A tanácskozás részvevôi megállapodtak abban, hogy a reformintézkedésekbôl eredô konkrét tennivalók és feladatok meghatározására minden hétfôn a szokásos konzultációs tanácskozás elôtt egy órával pénzügyi, gazdasági kérdéseket tisztázó szakmai megbeszélésre kerül sor az illetékes gazdasági tárcák tisztségviselôinek bevonásával.
A tanácskozáson Markó Béla szövetségi elnök bemutatta a kormányzati tisztségviselôknek új kollégájukat, a múlt héten hivatalosan kinevezett mûvelôdési minisztériumi államtitkárt, Kelemen Hunort. A nemzeti kisebbségek kultúrájának felügyeletével megbízott új államtitkár az ország legfiatalabb államtitkára. Ugyanezen az ülésen mutatta be Markó Béla a hétfô esti tanácskozásokon elsô ízben jelen levô Riedl Rudolf Szatmár megyei prefektust.
A CEFTA — a közép-európai szabadkereskedelmi övezet — országainak csütörtökön és pénteken Ljubljanában esedékes szakértôi találkozásán megegyezés születhet a román küldöttséggel Románia csatlakozásáról — jelezte keddi közleményében az ipari és kereskedelmi minisztérium.
A Mircea Toader minisztériumi igazgató által aláírt tájékoztatás szerint bíznak abban, hogy az aláírásra júniusban sor kerülhet, és Románia még ebben az évben a CEFTA tagjává válik.
A CEFTA-nak jelenleg Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Magyarország és Szlovénia a tagja, és Románia a megállapodástól a forgalom jelentôs növekedését várja a térség országaival. A tagállamok közötti forgalom, emlékeztet az ipari és kereskedelmi minisztérium, a szerzôdés létrejötte után kétszeresére emelkedett. A CEFTA-tagság egyszersmind az EU-csatlakozásra való felkészülést is elôsegíti — mutat rá a közlemény, amely megemlítette, hogy tavaly a térség országai 4,2 százalékkal részesedtek a román külkereskedelembôl (3,6 százalékkal az exportból és 4,6 százalékkal az importból), s e forgalomnak mintegy fele a legfontosabb CEFTA-partnernek nevezett Magyarországgal bonyolódott le.
Csehországgal és Szlovákiával a kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodás már 1995 januárjában életbe lépett, a másik három országgal a megállapodás lényegében elkészült és aláírás elôtt áll — ezért derülátó a minisztérium a CEFTA-megállapodás egészének esélyeit illetôen is.
A bukarestiek 90 százaléka szeretné, hogy Romániát a NATO bôvítésének elsô hullámában felvegyék az Észak-atlanti Szövetségbe. Ezt tartalmazza a volt nemzetvédelmi miniszter, Gheorghe Tinca vezetésével mûködô Manfred Wörner társaság által rendelt közvélemény-kutatás.
Tavaly egy országos felmérés hasonló eredményre vezetett, és a bukaresti közvélemény-kutatás szerint a NATO iránti lelkesedés továbbra is igen nagy. A megkérdezettek szerint annak, ha az ország kimaradna az elsô körbôl, sorrendben a következô negatív következményei lennének: az ország elszigetelôdése (19 százalék), instabilitás és bizonytalanság (18 százalék), Oroszország befolyásának növekedése (17 százalék), a külföldi beruházások csökkenése (15 százalék), problémák a szomszédokkal (8 százalék). 11 százalék szerint semmiféle következménnyel nem járna ez, 12 százalék nem nyilatkozott.
A felmérés résztvevôit a hadsereg korszerûsítésére a NATO-csatlakozás érdekében költendô 3-4 milliárd dollár sem zavarja. Arra a kérdésre, hogy jogos-e ekkora erôfeszítést kérni a lakosságtól, 70 százalékuk felelt határozott igennel, 16 nemmel, és 14 százalék nem nyilvánított véleményt. A megkérdezettek 50 százaléka Franciaországot, 26 százaléka az Egyesült Államokat tekinti Románia NATO-felvétele legfôbb támogatójának.
Valerian Stan államtitkár kilátásba helyezte, hogy felülvizsgálják a Szabadság Alap tevékenységét. Az államtitkár kijelentette, hogy a vizsgálatot saját kezdeményezésére indítja el, nem várja meg a miniszterelnök rendeletét. A kormányhoz intézett átiratában Ion Diaconescu, a képviselôház elnöke azt kérte, hogy helyzetének tisztázása után a Szabadság Alapot szervezzék át közjogi személyként, vonják ki a képviselôházi felügyelet alól. A felülvizsgálat nyomán, persze, arra a következtetésre is juthatnak, hogy az alapot fel kell oszlatni.
A Szabadság Alapot 1990-ben azért hozták létre, hogy a folyószámlájára befolyó összegekbôl finanszírozza a forradalmi eseményekben károsodott épületek felújítását, a forradalmár hôsök temetôjének rendezését, a hôsök családjainak megsegítését. A megilletôdöttség, lelkesedés és felszabadult öröm napjaiban a többségben magyarlakta megyékbôl jelentôs összegek érkeztek a Szabadság Alap folyószámlájára.
Tizenöt évig terjedô fogházbüntetés szabható ki a készülô közúti közlekedési törvény szerint arra a gépkocsivezetôre, aki személyi sérüléssel járó vagy halálos kimenetelû balesetet okoz, és a helyszínt közlekedésrendészeti vagy ügyészi beleegyezés nélkül elhagyja. Hasonló elbírálásban részesül majd az a gépkocsivezetô is, aki büntetôjogi eljárást feltételezô baleset után továbbáll (például részegen koccan). A súlyos közúti bûncselekmények esetén az alsó határ 5 év fogház, úgyhogy jó lesz vigyázni.
A képviselôházi vita során megszabták azokat a kivételes körülményeket, amikor a személyi sérülést okozó jármûvezetô elhagyhatja az esemény helyszínét: ha nem akad a közelben más jármû, amely a sebesültet a legközelebbi orvosi rendelôbe szállíthatja, illetve, ha a balesetet okozó sofôr sürgôs kiküldetésben mentôkocsit, rendôrségi, tûzoltósági, vagy katonai közlekedési ellenôrzô jármûvet vezet. Minden esetben azonban jelentkeznie kell a legközelebbi rendôrörsnél, hogy elkerülje a legsúlyosabb büntetést.
A gépkocsivezetôi jogot is szigorúbb feltételekhez kötik. Bûncselekmény elkövetése esetén visszavonják a jogosítványt, és eltiltják a vezetéstôl azokat, akik orvosilag vagy pszichológiailag arra alkalmatlannak bizonyulnak. Külföldön elkövetett bûncselekmény esetén is visszavonják a vezetôi jogosítványt, ha ezt nem tette meg a külföldi hatóság.
Február 15-tôl érvénybe lépnek az új telefondíjak, március 1-jétôl pedig a postai költségek igazodnak — részben — az érvényes árfolyamhoz. Sorin Pantis, távközlési miniszter szerint a 40-50 százalékos áremelés nem elegendô a benzinés villanyár növekedésének ellensúlyozására. Mint mondotta, legalább 90 százalékkal magasabb díjszabás lenne szükséges.
Heti interpellációjában Frunda György szenátor felvetette az államosított házak tulajdonjogának rendezésére vonatkozó törvény módosításának szükségességét. Érvelésében többek között elmondotta, hogy Maros megyében több olyan esetet tud, amikor az egykori vezetôréteg tagjai „megsegítették" a kivándorlókat: elintézték végleges útlevelük kibocsátását, hogy elfoglalhassák lakásukat, amit aztán a legelsô adandó alkalommal potom áron megvásároltak az államtól, vagyis akkori saját maguktól. A szenátor értesülései szerint 1989 után is folytatódott a szekusok és egykori aktivisták lakásvásárlása, mégpedig szimbolikus összegért: 4 és 5 szobás kertes házakra átlag 20 millióért tették rá a kezüket a „szerencsés" lakók. Frunda szerint a lakásbérlôk vásárlási elsôbbsége jogilag és politikailag egyaránt vitatható.
Valóban, az adásvételi szerzôdés megkötésekor nem ártana minden esetben kivizsgálni a körülményeket, ahogyan a bérlôk bejutottak az igényelt lakásba. Kolozsváron is számos esetrôl tudunk, hogy a lakóház volt a „kilépôcédula" ára.
A Mediafax jelentése szerint, Garda Dezsô RMDSZ-képviselô, kedden, napirend elôtti felszólalásában javasolta, hogy a földtörvényt módosítsák olyan értelemben, hogy a közösségi tulajdonban volt és a hajdani közbirtokossági erdôket és legelôket juttassák vissza jogos tulajdonosaiknak. Mint mondotta, a választásokat megnyert Demokratikus Konvenció választási programjában is szerepelt a földtörvény módosítása.
Az erdôk és a legelôk közös birtoklása gyakori volt Vîlcea, Vrancea, Bucovina környékén, a Mócvidéken, a Keleti- és a Déli-Kárpátok övezetében. A birtok felett a községi tanács rendelkezett.