1997. február 26.
(IX. évfolyam, 46. szám)

A román és a magyar külügyi szakértôi tárgyalásokon befejezôdött a két ország közötti alapszerzôdés végrehajtását szolgáló kormányközi vegyes bizottság létrehozásáról szóló jegyzôkönyv szövegegyeztetése. A dokumentumot rövid idôn belül aláírják — hangzott el Bagi Gábor magyar államtitkár-helyettes és Petru Cordos, román külügyi fôigazgató keddi közös budapesti sajtótájékoztatóján. Mint ismeretes: a két diplomata vezetésével került sor hétfôn és kedden Budapesten a magyar-román szakértôi tárgyalások második fordulójára. Kedden délelôtt Kovács László külügyminiszter is fogadta hivatalában Petru Cordos,t.

A mostani szakértôi konzultációk a külügyminiszterek december 27-i budapesti találkozóján megszületett megállapodás alapján zajlottak. A megbeszélések annak a folyamatnak a részei, mely a magyar-román kapcsolatok teljes körû normalizálását, illetve a stratégiai partnerség fogalmának tartalommal való megtöltését célozzák. A kormányközi vegyes bizottságot a külügyminiszterek vezetik majd, s munkájában a két ország kisebbségeinek képviselôi is részt vehetnek. Bagi Gábor beszámolt arról, hogy a magyar-román alapszerzôdés egyes pontjainak végrehajtására kilenc szakbizottságot alakítanak majd, melyek önállóan fognak tevékenykedni. A két külügyminisztérium szakmai együttmûködésérôl szóló jegyzôkönyv szintén aláírásra vár.

„Megtörtént a jegyzékváltás a fôkonzulátusok és a tiszteletbeli konzulátusok ügyében is. Ennek alapján megvan a jogi alap a hivatalok megnyitására, illetve újranyitására. Magyarország arra készül, hogy a korábban már mûködött kolozsvári fôkonzulátusát nyitja újra, míg a román fél Szegeden kíván fôkonzulátust nyitni" — mondta a magyar külügyi államtitkár-helyettes. A tiszteletbeli konzulátusokat illetôen nincs változás: Konstanca, illetve Gyôr a tervezett helyszín. Bagi Gábor tájékoztatása szerint a szakértôi tárgyalásokon szó volt Victor Ciorbea miniszterelnök — március 12-13-ra tervezett — magyarországi látogatásának elôkészítésérôl is.

Petru Cordos,, a külügyminisztérium fôigazgatója örömtelinek nevezte, hogy alig két hónappal a külügyminiszterek találkozója után sikerült megteremteni a két ország hosszú távú együttmûködésének jogi kereteit. Emlékeztetett arra, hogy Ciorbea látogatása után Göncz Árpád köztársasági elnököt várják Romániába.

Egy kérdésre válaszolva Petru Cordos, elmondta, hogy a román fôkonzulátust azért kívánják — Debrecen helyett — Szegeden megnyitni, mert a város regionális szempontból igen fontos szerepet tölt be, hiszen onnan Nyugat-Európa és Jugoszlávia, valamint a Közel-Kelet felé is összekötô út vezet. „A szegedi fôkonzulátus elôsegítheti a gazdasági együttmûködést, s természetesen fontos szempont az is, hogy a városhoz közel van az a terület, ahol a magyarországi román kisebbség él" — jelentette ki.

Bagi Gábor tájékoztatása szerint a kolozsvári fôkonzulátusi hivatal várhatóan egy-két hónap múlva nyílhat meg, a tárgyi és személyi, valamint pénzügyi feltételeket ugyanis még meg kell teremteni. Petru Cordos, megemlítette, hogy a román kormány komoly pénzügyi problémákkal küszködik, a Ciorbea-reformcsomag keretében a külügyminisztérium külföldi állományát 10 százalékkal csökkentik, s 8-10 — nem európai — nagykövetséget kénytelenek bezárni. A román külügyi fôigazgató szerint a megtakarításokból származó pénz egy részét a szegedi fôkonzulátus megnyitására fordíthatják.

Cordos, arra a kérdésre, hogy Funar kolozsvári polgármester megakadályozhatja-e a magyar fôkonzulátus megnyitását, közölte: a kolozsvári magyar fôkonzulátus megnyitása a román kormány kompetenciájába tartozik.

A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt meghívására Bukarestbe érkezett EUCD-küldöttséget, amelyben Wim van Velzen elnök és Surján László alelnök vett részt, a repülôtéren Ion Diaconescu, a KDNPP elnöke és Verestóy Attila, az RMDSZ ügyvezetô alelnöke, szenátusi csoportjának vezetôje is fogadta. Az EUCD-nek 46 tagja van, köztük a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt és Magyarországon a KDNP mellett az MDF is.

Az RMDSZ bukaresti székházában az EUCD küldöttsége megbeszélést folytatott Verestóy Attilával, Borbély László államtitkárral, Kelemen Kálmánnal, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt elnökével és Bárányi Ferenccel, a párt alelnökével. A találkozón jelen volt Szatmári Tibor, a szövetségi elnök külpolitikai tanácsadója is. A romániai magyar vezetôk szorgalmazták azt, hogy a madridi csúcs után a NATO Romániával is kezdje meg a tárgyalásokat.

Wim van Velzen nagyra értékelte azt, hogy az RMDSZ a nehéz romániai gazdasági helyzetben vállalta a kormányzás felelôsségét, biztosítva a kormánykoalíciónak a szükséges stabilitást. Az RMDSZ magatartása azt mutatja, hogy alaptalanok voltak a román nacionalisták eddigi vádjai, a romániai magyar közösség aktívan és konstruktívan részt akar venni hazája politikai életében — mondotta a kereszténydemokrata politikus.

Win van Velzenre az Európai Kereszténydemokrata Unió (EUCD) elnökére kellemes benyomást tett Emil Constantinescu államfô elhatározása a korrupció és a szervezett bûnözés elleni harc tekintetében, továbbá nagyon szükségesnek értékelte a romániai reformot, hangsúlyozva, hogy elengedhetetlen a szociális védelem biztosítása.

Victor Ciorbea miniszterelnök hétfô délután a Victoria-palotában találkozott Wim van Velzennel, Hollandia képviselôjével az Európa Parlamentben, az EUCD elnökével.

Március végén vagy április elején Románia aláírja a Közép-európai Szabadkereskedelmi Egyezményhez való csatlakozás dokumentumát — közölte pénteken a kereskedelmi minisztérium képviselôje. A csatlakozás egész sor kedvezményhez juttatja Romániát: vámok és nem kereskedelmi korlátok teljes eltörléséhez az ipari termékekre és a mezôgazdasági termékek jó részére.

Emil Constantinescu államfô kedden a Cotroceni-palotában fogadta a magyar országgyûlés európai integrációs bizottságának küldöttségét, amelyet Orbán Viktor, a testület elnöke vezetett. A delegációnak tagja volt Szalay Gábor, a bizottság alelnöke, az SZDSZ, és Horváth Zoltán, az MSZP képviselôje is.

A tervezett félórás beszélgetés jóval tovább tartott, részben azért, mert — mint arról Orbán Viktor tájékoztatta az MTI tudósítóját — Victor Ciorbea miniszterelnök közbejött sürgôs elfoglaltsága miatt nem tudta fogadni a küldöttséget a kitûzött délelôtti idôpontban, és így az államfôvel gazdasági kérdésekrôl is bôvebben esett szó. A miniszterelnök azonban végül mégis sort kerített arra, hogy eszmét cseréljen a magyar parlamenti delegációval: közvetlenül elutazásuk elôtt, a Diplomata Klubban találkozott a képviselôkkel.

Orbán Viktor az államfôvel lezajlott találkozó után nyilatkozva hangsúlyozta: „elszánt elnökkel" találkozott, hiszen ritka, hogy egy kormány egyszerre mozgósítsa energiáit egy nagy külpolitikai offenzíva, ez esetben a NATO-tagság, ugyanakkor pedig a gazdasági reform érdekében. „A román elnök eltökéltnek tûnt arra, hogy mindkét offenzívát sikeresen végigvigye, és ez nekünk, magyaroknak megnyugtató" — összegezte benyomásait Orbán.

„Magyarország érdekelt a gazdasági reform sikerében, mondotta ezután, hiszen annak kudarca esetén a politikai szélsôségek felerôsödhetnek Romániában. Egyúttal érdekeltek vagyunk Románia külpolitikai sikerében is, mivel magyar nemzeti érdek az, hogy a NATO és az Európai Unió határai ne Magyarország, hanem inkább Románia keleti határainál legyenek. Magyarország nem végállomás akar lenni, hanem sokkal inkább híd és átjáróház, ahol mind a kultúra, mind a gazdasági-kereskedelmi javak zavartalanul áramolhatnak keresztül. Ebbôl sokkal inkább profitálhat Magyarország, mintha az EU végvárává alakítjuk át magunkat, érdekeink itt egybeesnek."

Orbán Viktor ugyanakkor kifejtette: romániai megbeszélésein nem titkolta a tényt, hogy Magyarország, amely mindent megtesz a román NATO- és EU-tagságért, nem adhatja fel törekvéseit akkor sem, ha ebbeli javaslata nem talál meghallgatásra, és a lehetô leggyorsabban csatlakozik a két integrációs szervezethez.

A magyar politikus hangsúlyozta, hogy ez nem olyan téma, amelyet most meg kellene vitatni, de ha a júliusi madridi csúcs után mégis ilyen nem óhajtott helyzet alakulna ki, le kellene ülni és a két országnak meg kellene tárgyalnia a továbbiakat.

A kisebbség helyzetével kapcsolatban a magyar küldöttség, mint Orbán Viktor közölte, két olyan kérdést említett meg az államfônél, amelyekkel kapcsolatban áttörést remél a magyar fél: az egyik az elkobzott egyházi vagyonok visszaszolgáltatása, mert, mint mondotta, az lehetetlen állapot, hogy gyakorlatilag a magyar történelmi egyházak e téren semmilyen lépést nem tudtak tenni. „Tudjuk, hogy az ügy bonyolult, de legalább a szándékot kifejezô néhány pozitív döntést várunk a román kormánytól". Ugyancsak elmondta a román államfônek Orbán Viktor, hogy az anyanyelvû oktatás problémáiban is fontos az áttörés, „ezt kulcskérdésnek tekintjük a kiegyensúlyozott román-magyar viszony szempontjából".

A Rompres forrásai szerint Emil Constantinescu azt a véleményét hangoztatta, hogy Romániában komoly haladás történt e területeken, és az emberi jogokat az európai normáknak megfelelôen tiszteletben tartják.

Mariana Stoica, a parlament európai integrációs bizottságának elnöke, aki a romániai látogatásra a magyar országgyûlési küldöttséget meghívta, arról tájékoztatta a sajtót, hogy két hét múlva román szakértôk tárgyalnak Budapesten, és ebbôl az alkalomból kitûzik a két államfô, Emil Constantinescu és Göncz Árpád legközelebbi találkozójának helyét és idôpontját.

A Carpimez Húsipari Vállalat körül a helyi és a központi sajtóban változatlanul gyûrûzik a vita. A munkavállalók és a mezôgazdasági termelôk elégedetlensége elindította többnapos sztrájk a részvényesi közgyûlés határozata nyomán leállt, az embereket talán az nyugtatta meg: április elsejétôl új menedzser kerülhet a vállalat élére. A vezetôség nyilván nincs meggyôzôdve arról, hogy ez a vezetôcsere változtathat az állami tulajdonban lévô vállalat sorsán. A 130 éve létrehozott kolozsvári vágóhíd központi, 3 hektáron elterülô gyáregysége történelme mélypontján van, minden áll, porosodik... Sétánk a vágóhídon olyan volt, mintha múzeumban járnánk. A vezetôség részérôl készségesen elkísért Sesták Kálmán , megmutatta a csarnokokat, a jobbára lerobbant gépparkot, a viharvert, javításra szoruló épületegyüttest. A vágóhíd nem dolgozik.

Pedig a hatvanas években, történelme csúcspontján, naponta 2000 sertést és 200 szarvasmarhát vágtak itt, összesen 1600 alkalmazottja volt. Mára, a még létezô tordai gyáregységgel együtt, 460 ember maradt, többségük a 10 éve átadott kisbácsi gyáregységben dolgozik, ahol korszerû hûtôüzem is van. Amit átadása óta még nem javítottak. Így történhetett meg, hogy háromszor is ammóniákszivárgást észleltek...

Látogatásunk idején volt a részvényesi közgyûlés újabb ülése. A zárt ajtók mögött folyó tárgyalásokról sok hír nem szivárgott ki, annyit azonban már lehet tudni, hogy a Carpimez sorsa is megpecsételôdött. A háromhektáros, jó helyen fekvô területrôl a vállalat megkapta a telekkönyvi kivonatot, így szabad az út a privatizáció felé... Egyesek szerint a most leváltásra kerülô igazgatónak is ez lett a veszte: több ízben is meg akarta akadályozni azt, hogy bagatell összegért elkótyavetyéljék az üzemet. Abszurd elképzelés, hogy a hétmilliárdra értékelt gyárat valakik néhány száz millióért megvásárolják... Külföldi befektetô már most lenne, a háttérben meghúzódó érdekek azonban kiszámíthatatlanok. Az összterület nyilván túl nagy egy korszerû, új gépekkel ellátott vágóhíd számára. Körülötte más üzemet, különbözô termelôtevékenység számára lehetne kialakítani épületeket. Bizonyosat azonban senki nem tud, és sokak számára épp ez a legideálisabb helyzet: zavarosban halászni...

Állami vállalatként megélni már úgysem tudnának, mondja Sesták Kálmán, aki az egyetlen járható útnak maga is a magánosítást tartja. A hosszú ideje leállt vagy minimálisra csökkent termelést a napokban indítják be. Egy-két napon belül megérkeznek az elsô sertés- és szarvasmarha-szállítmányok, többnyire magántermelôktôl átvett állomány, a hizlaldáknál jóval olcsóbb áron. Emiatt árlistájuk is olcsóbbra sikeredett. A közgazdász szerint a 7 000-8 000 lejes élôsúlyban átvett hizlaldai sertések húsából eladhatatlanul drága terméket állíthatnának elô. Ez az utat járhatatlannak tartja, és minden bizonnyal ez fog elvezetni az állami sertéshizlaló nagyüzemek elôrehozott csôdjéhez... Ha lenne is nyersanyag, ma már a vágóhídi összkapacitás 10 százalékát tudják kihasználni...

Ezen a héten még változatlanul a régi árakon látják el üzleteiket hússal, hústermékekkel. A szalonna, a zsír ára csak kismértékben növekedik, erre jóval kisebb a kereslet, így az össznyersanyag 30 százalékát kitevô zsíradék olcsóbb árát kénytelenek a keresettebb termékek áraiban kiegyensúlyozni. A Bukarest szalámi ára 16 026 lej, a nyáriszalámié 20 501, a vaddisznószalámi 14 432 , a párizsi 16 737 lej. Erre nyilván még rájön a kiskereskedelmi árrés. Az árak felszabadításának viszont van egy olyan hátulütôje, hogy mostantól kezdve havi rendszerességgel növekednek, az energia- és a nyersanyagárak növelésével. A munkásoknak kb. 40 százalékos fizetésemelés készül, persze azzal a feltétellel, hogy legyen munka...

A magánosítás hullámával pár nap alatt a Carpimez sorsa is dûlôre jut. Majd kiderül, mi lesz a Szamos partján...

Az egykor jobb napokat is megért vágóhíd „húshagyó"

grafikáiból nyílik kiállítás Lírai vallomás Szárhegyrôl címmel február 28-án, délután 4 órakor a Római Katolikus Nôszövetség Szentegyház utca 6. szám alatti székhelyén, a földszinti 5-ös lakásban. Megnyitóbeszédet mond Losonczy Irén ügyvezetô elnök. A tárlat anyagát a mûvész mutatja be. A mûsorban közremûködik Sebesi Karen Attila színmûvész.

A Babes,-Bolyai Tudományegyetem igazgatótanácsának február 17-i ülésén határozat született a Távoktatási Központ 1997. március 1-jei létrehozásáról. Ennek feladatai: oktatási és logisztikai szempontból a távoktatás megszervezése; az egyetem nevében tervek készítése és pályázatokon való részvétel; a Babes,-Bolyai Tudományegyetem bekapcsolása a nemzetközi távoktatási hálózatba és hasonló programokba; tudományos kutatás a szakterületen. A Távoktatási Központ igazgatóságának összetétele: Vasile Chis, (pedagógia) igazgató, Kása Zoltán (informatika) igazgató-helyettes, Batiz Enikô (menedzser), Alexandra Rustoiu, Mirela Arion, Cristian Mihoc, Dragos, Pop, Marius Iurian. Az igazgatóság március elsô felében az egyetem igazgatótanácsának ülésén fogja bemutatni szervezeti és mûködési tervezetét, mely Simion Simon prorektor hatáskörébe tartozik.

A szerkesztôségünkbe hétfôn eljuttatott, de február 17-i egyetemi szenátusi és igazgatótanácsi döntés értelmében, a Babes,-Bolyai Tudományegyetem hamarosan be szeretné fejezni az egyetem központi közigazgatásának a leépítését. Az eddigi döntések felsorolása után az egyetem vezetôsége olyan hatásköröket utal át a rektori hivataltól a karokéhoz, mint a tanári állások fölötti rendelkezés, új állások létrehozásának a lehetôsége, pénzek átutalása különbözô költségekre, tanulmányutak, szakmai gyakorlatok pénzelése, a kari vezetôségek átszervezése és egyebek. A tervezett döntések közül egyelôre egyik sem vonatkozik a magyar tannyelvû oktatás önállósodására.

Cs. Gyimesi Éva cikkét ( Erdélyi tudományegyetem ) olvasom a Szabadság 1997. február 12-i és a Magyar Hírlap 1997. február 22-i számában. A végére érkezve pedig az az anekdota jut eszembe, amelynek hôse az angol lord, aki — ha esett, ha fútt — minden délután pontban öt órakor szmokingba öltözve leült teázni a szalonjában. Történt azonban, hogy lordunk az afrikai dzsungelek mélyébe utazott. S minthogy e kulturált szokásáról itt sem volt hajlandó lemondani, már az elsô napon széttépték a tigrisek.

Cs. Gyimesi egy angol lord — pontosabban lady — fensôségességével nézi le azt a törekvést, hogy az erdélyi magyarság visszanyerje önálló, magyar oktatási nyelvû kolozsvári tudományegyetemét, amelynek elôdjét 1872-ben alapították, s amely 1945-tôl 1959-is is mûködött Bolyai Tudományegyetem néven. Szerinte ez az igény — ha teljesül — oda vezet, hogy a kolozsvári egyetemi oktatás — mint írja — „nem ugyanazt fogja jelenteni, amit bárhol jelent a nagyvilágban, hanem egy szabadalmazott és bevált modellekkel nem törôdô, helyi gyártmányú, barkácsolt torzszülöttet és egyfajta szellemi gettót: bezárkózást a nyelvi-nemzeti sajátosságba".

Igencsak meglepôdve olvastam a professzorasszony azon állítását, hogy „a nagyvilágban" az egyetemi hallgatókat nem anyanyelvû tanintézményekben oktatják, mert az anyanyelvû egyetemek „barkácsolt torzszülöttek". Köztudott, hogy az igazság ennek épp az ellenkezôje.

Cs. Gyimesi Éva azért akarná fenntartani a kolozsvári román-magyar közös egyetem kereteit — amelyen belül a magyaroknak csak egy tagozat jutna —, hogy ez „a régióbeli nemzetek egymásrautaltságának szimbóluma" legyen, annál is inkább, mert az egyetemek méltósága „az univerzitás (úgy is, mint egyetemesség) eszméjében leledzik". Ezen „eszmei leledzés" okán azt javasolja hát: legyen Kolozsváron „négynyelvû (román, magyar, német, angol) egyetemi oktatás". Függetlenül attól, hogy az angol aligha tartozhat a régióbeli nemzetek szimbólumába, a professzorasszony itt hirtelen megfeledkezik saját, fent idézett tételérôl, hogy tanácsos a „bevált modelleket" követni. Ehelyett egy — mint írja — „eszményi, és ha megvalósulna, egyedülálló kelet-európai modellt" javasol. Azaz: nemcsak „helyileg barkácsolt", hanem merôben általa kiókumlált „torzszülöttet". Elképzelhetô, hova vezetne, ha követelménnyé tennénk, hogy a kolozsvári egyetem minden egyes hallgatója románul, magyarul, németül és angolul egyaránt olyan szintû nyelvismerettel rendelkezzék, hogy az elôadások legelvontabb elméleti okfejtéseit is megértse.

Cs. Gyimesi Évának nincsenek pedagógiai érvei e bábeli oktatás mellett. A többnyelvûség indokai nála nem oktatásiak, nem a diákokra tekintôk, hanem — a szimbolikán túl — egytôl egyig a professzorok és az egyetemi státussal privilegizált tudományos kutatógárda szempontjait emelik ki. Azt, hogy így biztosított lenne „a kutatócsoportok állandó kommunikációjának lehetôsége", s különben is, követni kell nagy elôdeinket, akiknek némelyike „akár egyszerre több idegen nyelven is kommunikálni tudott Európa nagy tudósaival".

Okfejtésébôl hiányzik annak bizonyítása is, hogy amennyiben Kolozsvárott két független egyetem léteznék, miért lenne kizárt, hogy ezek egymással normális kommunikációt folytassanak.

A professzorasszony gondolatmenetében továbbá összekeverednek a tudományos kutatás szempontjai az oktatási nyelv szempontjaival. Világos, hogy egy egyetemi oktatónak több — esetenként a felsorolt négynél is több — nyelven kell tájékozódnia a szakmájában ahhoz, hogy igazán színvonalas elôadásokat tarthasson. Ám az is világos, hogy egy elsôéves gólyától nem várható el, hogy ugyanannyi nyelven egyformán értse ezeket a magasröptû elôadásokat. S ha azt akarjuk, hogy egy román, magyar vagy szász fiatal megértse — Cs. Gyimesi kissé fura névsoránál maradva — Humboldt, Dilthey, Jaspers, Unamuno, Andrei Marga, Apáczai Csere János, Bibó István és Komoróczy Géza eszméit, bizony nem „a hagyományôrzés, a nemzeti identitásvédelem, az anyanyelvápolás" mindenek fölé helyezése, hanem a legelemibb pedagógiai szempontok igénylik, hogy ezeket a magasröptû eszméket anyanyelvükön magyarázzák el nekik. Ettôl persze — más, tudniillik nyelvi órákon — elôírható, hogy minél magasabb szinten járatosak legyenek idegen nyelvekben, de ezt külön kell megtanítani nekik, s nem Unamuno vagy Komoróczy Géza koncepcióinak elôadása által.

Cs. Gyimesi Éva fennen hangoztatja, hogy minden egyetem igazi természete az, hogy „tanárok és diákok szabad közösségére, testületére épül", „a szabadság egyfajta szigete". „Barkácsolt torzszülött"-ként fütyül azonban a Kolozsvári Magyar Diákszövetségnek — saját diákjainak — azon kezdeményezésére, miszerint önálló magyar egyetemen akarnak tanulni. Ez a kezdeményezés szervesen illeszkedik a mostanság annyiszor emlegetett európai normákba, ahol 500 000 emberre jut egy egyetem; a 2 millió romániai magyarnak ugyan miért ne járna?

Az anekdotabeli angol lord a saját életével fizetett azért, mert nem tudta, milyenek a dzsungel törvényei. Szabédi László egyenesen önkezével vetett véget életének, amikor — korábbi illúzióinak szétfoszlásakor, a kolozsvári magyar és román egyetem „egyesítésekor" — rájött, hogy az erdélyi magyar felsôoktatásban ezentúl a dzsungel törvényei fognak érvényesülni.

A professzorasszony is megismerte e dzsungel törvényeit. Jól tudja, hiszen maga írja, hogy a közös kolozsvári egyetemen „a romániai magyarok számarányához mérten még mindig nem vagyunk elegen; az adminisztráció hivatalos nyelve kizárólag román, saját dolgainkról nem mi magunk döntünk", „a vezetôségben nem érvényesülhet a képviseleti demokrácia sem" stb. Mégis azt hiszi, ha a közös egyetem keretein belül a magyar tagozat autonómiájának ügye — miként mindmáig — „leküzdhetetlen ellenállásba ütközik, még mindig van lehetôség arra, hogy a teljes kiválás mellett döntsünk". Nem kell hát felhasználni a ritka történelmi pillanatot, amelyben az RMDSZ a kormányzó pártok egyike, s Románia kétségbeesetten próbál megfelelni a NATO-hoz való csatlakozás feltételeinek. Szerinte ráérünk igényeinket késôbb is érvényesíteni. Joggal kérdezhetem, hasonló történelmi lehetôség mikor fog kínálkozni? (Ne feledjük: a Bolyai Egyetemet is egy hasonló helyzetben, a jó magaviselet bizonyítékaként, a párizsi békeszerzôdés elôtt hozták létre.)

Kevésbé kedvezô helyzetekben effajta kéréseink másféle válaszokra is számíthatnak. 1990 márciusában a magyar tagozattal rendelkezô marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem diákjai is azt követelték, hogy paritásos képviseletet biztosítsanak a magyar tagozatnak. Mint tudnivaló, a felfegyverzett, leitatott és Marosvásárhelyre beszállított román parasztoknak eredetileg ezeknek a magyar diákoknak kellett volna csattanós választ adniuk. Minthogy azonban ôk március 19-én már felfüggesztették a sztrájkjukat, nem volt kit meglincselni; így váltak célponttá Sütô András és az RMDSZ székházában tartózkodó magyarok.

Cs. Gyimesi Éva — remélem — nem ül le szmokingban teázni a tigrisekkel teli dzsungel közepén. Jó lenne, ha a diákjainak sem ajánlaná ezt az elegáns gesztust, mint olyat, amely — cikke szerint — „a feszültségmentes európai integráció sajátos belsô feltételeinek kialakítását is szolgálná".

Meg a közismerten hátrányos helyzetû tigrisek alultápláltsági problémáinak megoldását.

Azt hiszem, nincs Romániának olyan állampolgára — függetlenül attól, hogy a román nemzet fiának, vagy valamelyik nemzeti kisebbséghez tartozónak vallja-e magát —, akit ne töltött volna el reménnyel-bizakodással a Francia Köztársaság elnökének országunkban tett látogatása. Kiváltképpen az, amit — immár nemsokára esedékes — euroatlanti csatlakozásunkról mondott, és az ígéret, hogy Franciaország immár nemcsak erkölcsileg támogatja Románia gazdasági talpraállását, hanem befektetôi figyelmét is országunkra irányítja. Jóllehet — személy szerint — az euroatlanti csatlakozás tekintetében inkább a „hiszem, amikor látom" állásponton vagyok (nem csak Románia vonatkozásában), az európai integráció, ha tényleg megvalósul, csak a javára lehet az országnak, egyformán érdeke minden állampolgárnak.

Jacques Chirac elnök úrnak egy kijelentése nyomán — bevallom — némi, távolról sem rosszindulatú irigység is támadt bennem a román nemzet fiai iránt. Az elnök úr ugyanis élenjáró frankofónnak (franciául beszélônek) mondta a román népet, amelynek minden negyedik fia beszél Racine, Molière és Marcel Proust gyönyörû nyelvén. Bár — sóhajtottam — elmondhatnók minden negyedik romániai magyarról is, hogy szót tud érteni — ha nem is a franciákkal, de valamelyik nagy nemzet fiaival, azok anyanyelvén! Elárulom: a kisördög bogarat tett a fülembe: Vajon pontosan számolt, elnök úr? Mert ha kijelentése elsôsorban a román értelmiségre vonatkozott volna, ezt inkább érteném. De ne legyünk szôrszálhasogatók, se ünneprontók. Örüljünk annak, hogy (bizonyára) úgy van, ahogy Franciaország köztársasági elnöke mondta.

Valami azonban megütötte (sokat hallott) fülemet az elnök úr szavaiból. Minekutána ugyanis — mindnyájunk örömére — hangsúlyosan az ország javára írta a Magyarországgal kötött alapszerzôdést, azt is az új kormányzat érdemei között említette, hogy az országban „megoldották a nemzetiségi kérdést", feltehetôen az RMDSZ kormánykoalíciós tagságára célozva elsôsorban. Azért ütötte meg a fülemet ez a mondás, mert a nemzetiségi kérdést már a diktátor (is) „megoldotta" irányunkban — legalábbis ezt így hangoztatta ország-világ felé. Hasonlóképpen nyilatkozott errôl a maga idejében Ion Iliescu elnök úr is, miközben elengedte a füle mellett az új tanügyi törvénnyel kapcsolatos tiltakozásunkat — egyáltalán minden panaszunkat —, és zöld utat adott minden ellenünk irányuló rágalomnak, amelyeket a kormánykoalíciójába fogadott szélsôséges pártok fröcsköltek ránk.

No hiszen, nem kívánom én se az Emil Constantinescu elnök úr, se a Ciorbea-kormány politikáját az elôbbi rendszeréhez (rendszerekéhez) hasonlítani. Még akkor se, ha szenátusunk elnökével — Petre Romannal — szomorú tapasztalataink is voltak, még Iliescu-szövetséges miniszterelnök korából. Az új rendszer, tényleg úgy tûnik, jóindulattal kívánja kezelni sajátos gondjainkat. Ám azzal, hogy az RMDSZ-t bevonták a kormánykoalícióba, hogy magas rangú kormánytisztviselôink vannak mind országos, mind helyi szinteken, még nem oldódott meg a nemzetiségi kérdés egyszer s mindenkorra Romániában. Az elmúlt években hozott, anyanyelvû képzést korlátozó oktatási törvény tudtommal még érvényben van (ha nem is alkalmazzák pontosan). Anyanyelvû fôiskolai-egyetemi oktatásunkra vonatkozóan még elvi döntés sincsen. Visszakövetelt egyházi javaink sorsáról se esett még szó. És — folytathatnám, de ne legyünk türelmetlenek. Úgy egyébként (ezt csak halkan teszem hozzá) nem örülnék annak, ha a nemzetiségi kérdés kezelésében országunk a bálványozott Franciaország példáját követné (gondoljunk a bretonok, provanszálok, franciaországi baszkok, vagy színolasz korzikaiak helyzetére, nyelvhasználati jogaikra). Ám ez — innen, Erdélybôl nézve — az érintett nemzeti kisebbségek és Franciaország dolga.

Egyelôre örvendjünk annak, hogy Európa egyik igen jelentôs hatalmának az államfôje vendégünk volt, és jóindulatú támogatásáról biztosította Romániát — mind a világpolitika porondján, mind pedig gazdasági téren. És bízzunk abban, hogy Emil Constantinescu elnök úr és a Ciorbea-kormány ôszintén azon van, hogy segítsen bennünket égetô kérdéseink megoldásában. Bízzunk abban, hogy a történelem nem ismétlôdik: Nemcsak az euroatlanti csatlakozás érdekében vonták be az RMDSZ-t a kormányba, és nem szemfényvesztésszámba válunk valóban egyenjogú állampolgárokká Romániában, mint váltunk — idôlegesen — az 1946-os békeszerzôdés aláírásának a perspektívájában, a Groza-kormány idején.

Mire érted? Ha az egészségem iránt érdeklôdsz, meg kell mondanom, hogy rettenetes influenzám volt. Tudod, én alkalmazkodom a környezethez. De hogy gyorsabban gyógyuljak, és egyáltalán megmaradjak, minden gyógyszert, amit a televízió reklámoz, beszedtem. Most már csak az a bajom, hogy felborult a mérleg. Hogy milyen mérleg? Hát a költségvetési mérlegem. Még az a szerencse, hogy a betegségem alatt szinte leszoktam az evésrôl. Cigarettázni, tudod, nem cigarettázom, az italtól kiütök, kávét csak módjával iszom..., szóval majdnem azt kell mondanom, hogy jól jött ez a betegség. Le is fogytam jócskán, már csak... — Álljon meg a menet, Matild. Ha így folytatod, mindjárt oda lyukadunk ki, hogy beállsz manökennek. — Aztán miért ne? Ha tájékozottabb lennél ilyen kérdésekben, tudhatnád, hogy újra divatba jöttek a teltkarcsúak meg a még teltebb karcsúak, és különben is manapság már minden téren az intelligenciaszint számít. Az a szerencse, hogy nálunk még nem tudják mérni. Így tehát mindenki mindenre jó, bármilyen tisztséget betölthet, jól, rosszul, ahogy tudja.

Tudod, most, hogy beteg voltam, sokat televízióztam. Hogy mi minden történt az utóbbi idôben! Nekem az tetszett a legjobban, ahogy a Szteregulág megelégelve az elhangzott sok kifogást, felkérte az illetékes parlamenti bizottságokat, hogy határoznák már meg: meddig terjed a hatásköre? Mi az, amit tehet? Azt a kimerítô választ kapta, hogy mindent. Erre Szteregulág gyorsan lecserélt még egy pár szerkesztôt. Mindenesetre üdítô élmény új arcokat is látni a közszolgálati képernyôn. Majdnem, hogy függetlenek. Olyanok, mint a Duna tv.

— Jaj, Matild! Nehogy eszedbe jusson belekötni a Dunába! Még meg (is) dorgálhatnak! Aranypennával. Hogy kedvenc adásod az éjfél utáni névsorolvasás? Értem. Egyfajta találós játékra ad alkalmat. Ôszinte ragaszkodás, segíteni akarás, megható igyekezet, feltûnni vágyás... — megannyi indíték. — Dehogy érted! Azaz nem egészen. Adakozni, ezért vagy azért, végeredményben nemes gesztus. De nekem egyúttal eszembe ötlenek a harácsolók is. Akik kaptak. De nem adtak. Akik a jószándék misszionáriusi köpenyébe burkolózva közvetítettek. Maguknak. Elkeserítô az ilyenfajta sunyi pénzkezelés (hogy finoman fejezzem ki magam). — Te, Matild, úgy látom, hogy téged is elkapott a korrupcióellenes hevület. — Igen, hányingerem van a korrupciótól. Akárcsak a szagoktól. Képzeld, a napokban ez utóbbi miatt voltam kénytelen leszállni a tömött autóbuszról az elsô megállóban. Tudod, fôleg akkor vagyok ilyen hiperérzékeny, amikor nincs pénzem.

Most már csak a tavaszt várom — teszi hozzá reménykedve Matild —, és ôseink mintájára, amint afelôl a millecentenárium évében alkalmam volt okulni, áttérek én is a félstabil-félnomád életmódra. Azaz önellátó földmûvelô leszek, és néhanapján portyázok majd egy-egy kis húst. Meg aztán majd vendégségbe járok... — Várlak, Matild.

Az RMGE Kolozs megyei választmányának tisztújító gyûlése elôtt Gyalai András vállalkozó lényeges dologra hívta fel a figyelmet: mezei borsó, lencse, tökmag, lucerna és lóhere termesztésére kötnének szerzôdést. Jó lenne, ha a gazdakörök megszerveznék ezt a sokat ígérô tevékenységet, mert manapság falvainkban senki sem tudja megmondani, mit érdemes vetni-termelni. S ami talán a legfontosabb: mit, hol, és fôleg hogyan lehet értékesíteni. A megbízott a 411-905-ös telefonon érhetô el.

Rácz Sándor, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének megyei elnöke, beszámolt az 1996-os tevékenységrôl. Sebestyén Csaba, Bódis András, Bálint Árpád, Pethô Zsigmond, Vígh Ferenc és mások szóltak hozzá.

Az egybegyûltek Farkas Zoltánt választották megyei elnöknek.

(Folytatás február 25-i számunkból)

Gondolom, elôjövök a pálinkával. Mondom vudki, és az orosz zsebébôl kikandikáló százas Levente cigarettás dobozra mutatok: adjon egyet.

Kiismerhetetlen az orosz ember. Kivesz egy marékkal és a kezembe nyomja. Rögtön rágyújtok, kissé felenged a feszültségünk. Átvizsgálja a kenyérzsákunkban levô holmikat. Az enyémben semmi érdemlegest nem talál, de Lehel barátomnak egy kalotaszegi mintájú dobozában ott van egy pecsétgyûrûje, azt rögtön zsebre vágja. Mind szorgalmazom az ivást. Erre elôveszi a saját kulacsát, és megitat bennünket egy erôs és nagyon rossz szagú pálinkával. Mondjuk, hogy a mienk haraso, kóstolja csak meg. Nagy kegyesen megkóstolja, csettint nagyokat, ízlik. Leülnek a földre, mi melléjük, és kézzel-lábbal történô beszélgetés közben alaposan felöntünk a garatra. A ferde szemû nem iszik, lehet, hogy mohamedán. Annál inkább vedeli velünk együtt az orosz, a szemét már alig tudja nyitva tartani. Rövid idô múlva alszik. A ferde szemû int, pasli, tûnjünk el. Velünk érez, rendes fickó.

Alaposan lerészegedve eltántorgunk. Kiérünk a Tiszához, ezen át kell menjünk valahogy. Találkozunk két parasztemberrel, kérdezzük, hogy tudunk átjutni a túloldalra. Azt mondja egyikük, hogy lejjebb egy kilométerre látott egy nagy, rozzant csónakot, vágjunk le egy hosszú ágat, és azzal tolva próbáljunk átjutni. Amíg a csónakot keressük, elbeszéljük, egyelôre szerencsénk volt, hogy részeges oroszokkal találkoztunk, mert mi lett volna, ha antialkoholistákkal hoz össze a sors?...

Megtaláljuk a csónakot, tényleg nagyon rozzant, de mégis átjutunk a túloldalra, különösebb baj nélkül, és folytatjuk utunkat, amíg elérkezünk egy Apa nevû községbe, nem messze Szatmártól.

A falu határában fiatal cigányember megszólít, már délután van, hová mennek emberek. Mondjuk, hogy Kolozsvárra szeretnénk eljutni. Kérdi, hol hálnak meg. Mondjuk, a mezôn mindig kapunk szénaboglyát. Magukon látszik, hogy jobb emberek. Én a falu legszélén lakok, jöjjenek, aludjanak ott.

Örömmel elfogadjuk a meghívást, annál is inkább, mert az égen fenyegetô esôfelhôk tûnnek fel.

Elmondja, hogy ô is hasonlóképpen, magánúton fejezte be a háborút, de szerencséjére csak Szatmárról kellett hazajönnie.

Megérkezünk a putriba, fogad a felesége, egy nagyon szemrevaló szép, fiatal cigány nô, nem lehet több 18-20 évesnél. A putriban egy széles ágy van, valami asztalra emlékeztetô alkalmatosság, és valami padféle, amire leülünk és elbeszéljük eddigi utunkat. A tûzhelyen nagy lábasban krumpli fô, mondják, ezt vacsorázunk. Lassanként teljesen besötétedik, meggyújtanak egy petróleumlámpát és leülünk vacsorázni. Nagy élvezettel esszük a valóban jóízû krumplit, sôt, még savanyúság is akad, felvágott uborka, ecetben eltéve. Villa csak egy van, mind a négyen ezzel vesszük ki a nagy üvegbôl a savanyúságot, és esszük nagy étvággyal.

Leterítenek a földre egy gyékényszerûséget, lefekszünk, a házaspár az ágyba. A lámpa égve marad.

Azt hittem, hogy én már sok mindent megéltem különféle ágyakban, nem ritkán a szerelem felkent papnôivel, úgy gondoltam, engem ilyen vonatkozásban nem lehet meglepni. Tévedtem. A szeretkezés magasiskolája, amit ez a cigánypár bemutatott, ötszáz Casanova fantáziáját is megmozgatta volna.

Úgy tûnik, hogy lecsendesedtek, és aludni fognak, amikor nagy kutyaugatás, nôi ordítás hallatszik, éktelenül verik az ajtót. Cigány nôk ordítanak: engedjetek be!

(Folytatjuk)

(...) Érthetetlen, hogy vezetôink hivatalos megbeszéléseinkrôl nem tartották érdemesnek tájékoztatni az MKT-t. Mi folyamatosan kerestük azt az alkalmas személyt, aki a vezértanfelügyelô-helyettes tisztségét betölthetné, s errôl az RMDSZ vezetôit is tájékoztattuk. Választmányunk nem támogatja olyanok jelölését, akik nem felelnek meg a törvényes feltételeknek. Erkölcsileg feddhetetlen, a román nyelvet tökéletesen ismerô, szakmailag jól felkészült, elsô fokozattal rendelkezô, egy világnyelvet jól beszélô, fiatal kollégát kerestünk, aki eddigi tevékenységével bizonyította, hogy közösségünk szolgálatára elkötelezte magát, kerüli a fölösleges konfliktusokat, szélsôséges megnyilvánulásokat, kész és képes hosszú távú együttmûködésre, személye garanciát jelent arra is, hogy tanfelügyelô társai tiszteletét és megbecsülését is kivívja, kiegenysúlyozott, meggondolt és határozottan cselekvô ember.

Döntöttünk: jelöltünk Török Ferenc, bánffyhunyadi földrajz-angol szakos tanár, akit január 28-án bemutattunk a jelölôbizottságnak. A tárgyalás folyamán önök nem emeltek kifogást jelöltünk ellen. Január 27-i választmányi gyûlésünkön feltettük a kérdést Boros János elnök úrnak: az egyetlen legitim civil szervezôdési forma véleményét figyelmen kívül hagyva kizárólag a saját jelöltjüket támogatják? Válasza: döntés még nincs, de a döntés joga az RMDSZ-é; a jelöltek listája a koalíciós partnerekkel való tárgyalások megkezdéséig bizalmasan kezelendô.

A bizottság meghallgatásunk, s bizonyos félreértések és csúsztatások tisztázása után úgy engedett utunkra, hogy majd döntenek.

Nem kerülhetô meg a kérdés:

— Félrevezetnek bennünket?

— Félretájékoztatják a közvéleményt?

Mert, ha már december elején döntöttek, miért hívott meg Boros János (akkor még alelnök) az RMDSZ-székházba december 18-ra a tanfelügyelôséggel kapcsolatos problémák megbeszélésére?

— Miért vett részt a vitában ugyancsak Boros János a január 11-i küldöttközgyûlésünkön, amelynek az egyik napirendi pontja éppen a vezértanfelügyelô-helyettes állítása volt?

Boros János január 27-i, a választmányi gyûlésen tett nyilatkozata szerint miért nem volt végleges az RMDSZ-döntés?

— Miért hívott bizottság elé január 28-ra, ha „képtelenek voltunk jelöltet állítani"?

— Miért nem ismertette február 15-én az MKT elôtt a valós helyzetet?

Az RMPSZ pedagógus társadalmunk egyetlen legitim képviselete. Államtitkári ígéret szerint képviselôink és szakszervezeti vezetôink konzultatív joggal jelen lehetnek a megyei tanfelügyelôségek ülésein.

(...) Olyan tisztségviselôk jelölésére, kinevezésére van szükség, akik készek a közös munkára. Ennek a gondolatnak a jegyében tartunk ki következetesen Török Ferenc jelölése mellett, és elvárjuk az RMDSZ vezetôi részérôl a felelôs partneri viszony kialakítását az RMPSZ-szel, velünk együttmûködni óhajtó oktatási alelnök elfogadását.

Az RMPSZ megyei választmánya nevében:

Mint ismeretes, a koalíciós pártok helyi szervezeteinek a megyei vezetô tisztségeken való osztozkodásán az RMDSZ-nek odaígérték a megyei vezértanfelügyelô-helyettesi állást. Köztudott az is, az RMDSZ Megyei Ügyvezetô Tanácsának (MÜT) és Megyei Küldöttei Tanácsának (MKT) decemberi együttes ülésén a két testület úgy döntött, hogy a tisztségek betöltésérôl e célra felállított jelölôbizottság döntsön. A bizottság tagjai: Eckstein-Kovács Péter szenátor, Kónya-Hamar Sándor és Mátis Jenô képviselôk, illetve Boros János megyei elnök, továbbá az illetô szakma egy független szaktekintélye. Az oktatással kapcsolatos ügyek esetén ez a független személy — Boros János megyei elnök állítása szerint — Boldizsár Zeyk Imre volt.

A pedagógusszövetségnek az RMDSZ megyei szervezetét illetô vádjait (lásd a mellékelt nyílt levelet) illetôen Boros János visszautasította az RMPSZ állítását, miszerint nem tájékoztatta volna a február 15-én összeülô MKT-t a pedagógusszövetséggel folytatott tárgyalásokról, illetve arról, hogy az RMPSZ Török Ferencet javasolja a vezértanfelügyelô-helyettesi tisztségre. Boros elmondta, az MKT tisztában volt a pedagógusok szövetségének javaslatával, ennek ellenére a testület megszavazta, mégiscsak Bálint Kelemen Attila neveztessék ki az említett tisztségre. A jelölôbizottság — amely korábban semmiféle döntést nem hozott különben e tisztség betöltésével kapcsolatban — kötelezônek érzi magára az MKT döntését.

Tény viszont, hogy Bálint Kelemen Attila nem bírja a „pedagógus társadalom egyetlen legitim képviseletének" támogatását. Boros János kifejtette: december elején úgy tûnt, felgyorsulnak a megyei vezetô tisztségekbe való kinevezések folyamata. Ekkor merült fel Bálint Kelemen Attila neve is, mint lehetséges vezértanfelügyelô-helyettes, akit az akkori MÜT-MKT minden különösebb ellenvetés nélkül elvileg el is fogadott. Az RMPSZ helyi szervezete — mondotta — csak január végén rukkolt elô saját jelöltjével, de mindhiába. Az MKT február 15-i ülésén ugyanis továbbra is kiállt Bálint Kelemen Attila kinevezése mellett, és ugyanôt ajánlotta a megyei szervezet oktatási alelnöki tisztségébe is. Boros János különben valóban tehetetlenséggel vádolja az RMPSZ Kolozs megyei szervezetét, amelynek képviselôi maguk is bevallották — állítja Boros —, hogy képtelenek a megye közel 700 magyar tanárjából (amely közül 300 RMPSZ-tag) jelöltet állítani a megyei vezértanfelügyelô-helyettesi tisztségre. Mi több, Szôcs Judit, az RMPSZ volt megyei elnöke azt javasolta a MÜT-nek, mondjon is le a megyei vezértanfelügyelôi-helyettesi tisztségrôl. Boros János emlékeztetett: az RMPSZ hasonló tehetetlenségrôl tett tanúságot, amikor a mostani tanév kezdetén kialkudott megyei tanfelügyelôi tisztség betöltésérôl volt szó (a tanfelügyelôségrôl távozott Tôkés Elek helyett), arról nem is beszélve, hogy az RMDSZ Mûvelôdési és Egyházügyi fôosztályához szegôdött Dáné Tibor Kálmánnak szintén a tanfelügyelôségen megüresedett helye immár két éve áll üresen. (Arról a megyei elnök viszont semmit sem szólt, hogy az RMDSZ megyei vezetôsége miért nézte mindezt ölbe tett karokkal.)

Ciorbea kormányfô sokkterápiás törekvései között elsô helyen szerepel a beteg, ráfizetéses vállalatok felszámolása. A Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal történt hosszas egyeztetés után beindult az árak felszabadítása. A kormány 18-24 hónap alatt tervezi a gazdasági egyensúly elérését és a növekedésre való rátérést. A privatizációs folyamatot szeretné a „legbûnösebbnek" számító 67 nagyvállalattal kezdeni. Mégpedig azonnal. 20 további szolgáltató óriáscéget (köztük a RENEL, SNCFR, RADET) az elkövetkezô hónapokban árusítanak ki, vagy, szükség esetén, számolnak fel. Becslések szerint 90 ezer ember válik rövid idôn belül munkanélkülivé.

A Ciorbea-program alapján a sosem tapasztalt drágulásokat részben a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegeit védô intézkedésekkel próbálják tompítani: gyermeksegély emeléssel, az elbocsátottak 6-12 hónapra szóló végkielégítésével, a minimálbér és az átlagbér emelésével (150 ezer, illetve 525 ezer lejre), a nyugdíjak növelésével stb.

Kolozsvári nyugdíjas olvasónk elégedetlenkedik, többek között amiatt, hogy a megyei RMDSZ a hozzájuk forduló tagok tulajdonjegyeinek jelentôs részét más helységekben található vállalatokba fektette be. Szerinte visszaéltek bizalmával, amikor ôt, megkérdezése nélkül, a dési Samus fafeldolgozó vállalat részvényesévé tették. Hogyan fognak ezután a hozzá hasonló kisemberek a jelenlegi utazási árak mellett gyûlésekre járni, részvényesi ügyeket intézni? — kérdezi L. F.

A levélíró nem új húrokat penget: mások is felvetették már ezeket a kérdéseket. És válaszokat is kaptak: a vállalatokat az illetékesek a kereslet-kínálat alakulása szerint szemelték ki, a részvényeseket majd egy általuk megbízott személy képviseli a gyûléseken stb. De a legbiztosabb az RMDSZ Fürdô/Pavlov utcai Privatizációs Irodájához fordulni hétfôn és szerdán 15-17, csütörtökön 11-13 óra között.

A Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a Világbank közös megegyezése értelmében március végéig 20 hazai tyúkfarmot és dísznóhizlaldát privatizálnak. Az érintett cégek a következôk: krajovai Avicola Rt. (Dolj megye, 602 alkalmazottal), babadagi Avicola Rt. (Tulcea, 185), zimniceai Suinprod Rt. (Teleorman, 294), mintiai Avicola Rt. (Hunyad, 805), turnu-severini Suinprod Rt. (MehedinT,i, 53), radnóti Nutrimur Rt. (Maros, 797), besztercei Avisuinprod Rt. (Beszterce-Naszód, 531), Piatra NeamT,-i Avicola Rt. (NeamT,, 300), Bãiles,ti-i Suinprod Rt. (Dolj, 450), zilahi Avicola Rt. (Szilágy, 260), feketehalmi Avicola Rt. (Brassó, 1046), Mãcin-Turcoaica-i Suinprod Rt. (Tulcea, 190), szinérváraljai Suinprod Rt. (Máramaros, 160), szatmárnémeti Suinprod Rt. (Szatmár, 180), temesvári Avicola Rt. (Temes, 829), sepsiszentgyörgyi Avicola Rt. (Kovászna, 132), Ploies,ti-Bãicoi-i Avicola Rt. (Prahova, 460), aradi Araviascomb Rt. (Arad, 610), Ulmani-i Comsiun Rt. (Cãlãras,i, 1450), Vaslui-i Avicola Rt. (Vaslui, 172).

Minden, jogi személyiséggel rendelkezô, mezôgazdasági termékek és élelmiszerek elôállításával, feldolgozásával és forgalmazásával foglalkozó vállalat, a tevékenységébôl származó jövedelem valamint az alkalmazott árrés után 2-4% járulékot köteles befizetni a mezôgazdaságban dolgozók társadalombiztosítási és nyugdíjalapjába. Ezt az évekkel ezelôtt megszüntetett járulékot január elsejétôl alkalmazzák újra, bevezetését a tavalyi 73. törvény írja elô.

A fenti hozzájárulást a mezôgazdasági dolgozók társadalombiztosítási és nyugdíjalapjának létrehozásáról szóló, 1997. évi 3. számú kormányhatározat szabályozza részletesen, mellékletében feltünteti mindazokat a tevékenységeket, amelyek után járulékot kötelesek fizetni. Mi csupán példaként említünk meg pár ilyen tevékenységet: 3,5%-ot kell fizetni a mezôgazdasági növénytermesztésbôl és állattenyésztésbôl, valamint a halászatból és haltenyészetbôl származó jövedelembôl, 2%-ot a tej-, gyümölcs- és zöldségfeldolgozásból, tartósításból, péksütemények gyártásából, cukorfeldolgozásból, dietetikus készítmények elôállításából, ásványvíz palackozásából, bôrfeldolgozásból származó jövedelembôl, illetve 4%-ot az élelmiszeripari termékekkel való kereskedelem jövedelmébôl. Tehát az említett tevékenységekbôl származó jövedelmet „adózzák" meg, elôzôleg természetesen levonva a fogyasztási (vagy luxus-) adót, illetôleg az árrést vagy bizományi jutalékot (amely a mezôgazdasági és élelmiszeripari termékek forgalmazásából származik).

Azok a vállalatok, amelyek mind elôállítással és feldolgozással, mind pedig kereskedelemmel egyaránt foglalkoznak, a járulékot mindegyik tevékenységre felszámítják. Amennyiben az említett tevékenységeket nem lehet elkülöníteni a jövedelemkiszámítás szempontjából, a tevékenységnek megfelelô legnagyobb járulékot alkalmazzák. Ezt havonta kötelesek kifizetni, legkésôbb a következô hónap 20-ig, ellenkezô esetben késedelmi kamatot is felszámítanak, amely ugyancsak az említett nyugdíjalapot gazdagítja. A befizetési bankszámlaszám: 30.10.43.49.49129 DMPS Cluj.

Végül még egy, ugyancsak január elsejétôl újraalkalmazott adót is megemlítünk. Az 1996/73. törvény érvénybe lépteti a régebb hatálytalanított 1992/53. törvény (a fogyatékos személyek különleges védelmérôl) 13. szakaszának a) pontját is. Eszerint a vállalatok kötelesek befizetni a bruttó fizetési alap 1%-át az úgynevezett biztonsági alapba (Fondul de risc s,i de accident). A könnyebbség kedvéért megadjuk ennek a bankszámlaszámát is: ISTH — 300.545 47141.

Az idénre tervezett állami költségvetés hiánya 12 454 milliárd lej, ami a brutto nemzeti össztermék 4,5 százalékának felel meg. A Mediafax jelentése szerint a bevételek 40 361,5 milliárdot, a költségek pedig 52 815,5 milliárdot tesznek majd ki. A bevételek struktúrájának fôbb elemei: 18,25% jövedelemadó, 21,75% béradó, 30,7% általános forgalmi adó, 11,79% vám. A kiadások közül a legfontosabbak: 18,55% az állami adósságból származó kamatok törlesztése, 18,55% szubvenciók, 11,24% munkaerôvel kapcsolatos kiadások. Az infláció rátája körülbelül 90%-os lesz (a tavalyi 56,9%-kal szemben), a gazdasági fejlôdést pedig -2%-osra becsülik.

Véget ért hétfôn a börtönökben hat napja kezdôdött tiltakozássorozat, amely a fogva tartás rossz körülményei és az elôzô parlament által elfogadott büntetô törvénykönyv miatt robbant ki.

A rabok befejezték az éhségsztrájkot és újra dolgoznak — idézte az AFP Ioan Chis, tábornokot, a büntetésvégrehajtó intézetek igazgatóságának parancsnokát. A tábornok megígérte, hogy a fogva tartottak és a börtönôrök viszonyát emberségesebbé teszik, és fokozatosan csökkentik a börtönök zsúfoltságát is újabbak kialakításával.

Az éhségsztrájk a Bukaresthez közeli Jilava börtönben kezdôdött, és onnan terjedt át további tizenhat börtönre. Romániában összesen 35 büntetésvégrehajtó intézet van. A temesvári börtön kivételével, ahol a rabok felgyújtották az egyik épületrész tetôszerkezetét, a tiltakozó akciók békésen zajlottak. A börtönlakók többek között a túlzsúfoltság, a nem megfelelô élelem, a meleg víz hiánya, az új büntetô törvénykönyv szerinti szigorúbb büntetések, valamint az ellen tiltakoztak, hogy szigorították a feltételes szabadlábra helyezéshez szükséges feltételeket. Az igazságügyi miniszter a követelések nagyobb részét jogosnak ismerte el, és ígéretet tett a sérelmezett szövegrészek felülvizsgálatára, valamint új börtönök kialakítására az év végéig.