1997. május 23.
(IX. évfolyam, 115. szám)

Az MTI tudósítójának nyilatkozva „az RMDSZ vezetése elleni súlyos támadásként” értékelte Tôkés László tiszteletbeli elnöknek az oktatási törvény módosítási tervezetérôl tett nyilatkozatát Markó Béla, a szövetség elnöke.

A politikus emlékeztetett arra, hogy Tôkés László eleve nem értett egyet a kormányban való részvétellel, többször megkérdôjelezte a szövetségi vezetôk koalíciós tevékenységét, bár annak idején a belépést bíráló véleményével majdhogynem egyedül maradt az RMDSZ-ben.

A szövetségi elnök véleménye szerint az oktatási törvényt módosító javaslatokkal kapcsolatban „Tôkés Lászlót vagy félretájékoztatták, vagy félreérti ôket, hiszen szó sincs arról, hogy a szövetség vezetôsége egy pillanatig is megfeledkezett volna a majdnem 500 ezer aláírással támogatott kisebbségi oktatási törvénytervezetrôl”. „Amit Tôkés László állít állásfoglalásában, egyszerûen nem igaz” — fogalmazott Markó Béla, hozzáfûzve:

„A mostani módosító javaslatok, amelyek nyilván hosszú koalíciós egyeztetés nyomán alakultak ki, majdnem teljes egészében lefedik az RMDSZ szóban forgó törvénytervezetét. Az abban szerepelt 19 cikkely — kettô kivételével, amelyek az intézményalapításra, illetve a vagyonvisszaadásra vonatkoznak és ebben a sarkalatos törvényjellegû tervezetben nem rendezhetôk, hanem más törvényekre tartoznak — valamilyen módon mind megtalálható a módosítási javaslatban.”

Markó Béla megjegyezte, hogy nem szívesen vitázik most, egy olyan idôszakban, amikor az RMDSZ elôtt nagyon nehéz feladatok állnak, mivel a módosításokat ugyan elfogadták a kormánylésen, de csak ezután következik a parlamenti vita, valamint a helyi közigazgatási törvény módosítása és vitája, amely szintén fontos a magyarság szempontjából. „Egy ilyen idôszakban a teljes összefogásra, a teljes szolidaritás kinyilvánítására lenne szükségünk az egész RMDSZ, a közvélemény részérôl, s nem a kudarcérzés felébresztésére, e kudarc elôrevetítésére.” „Meg kell mondanom, hogy minden lehetséges magyarázat ellenére teljesen értetlenül állok egy ilyen állásfoglalás elôtt” — jelentette ki a szövetségi elnök Tôkés nyilatkozatát kommentálva.

Az RMDSZ elnöke elmondta: a tiszteletbeli elnök nyilatkozatának megtétele elôtt ezúttal sem kereste meg ôt, ahogy a múltban az már többször elôfordult. Nem kért információt, pontosítást azzal kapcsolatban, amire állásfoglalása vonatkozik.

Markó Béla hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat parlamenti vitájának mielôbb meg kell kezdôdnie azt követôen, hogy a kormány véglegesít néhány, nem a kisebbségi témákra vonatkozó részletet. Az elkövetkezô napokban be kell kerülnie a szenátusba, és az RMDSZ szorgalmazza, hogy a parlament sürgôsségi eljárással tárgyalja. A vita így is nehéznek ígérkezik, és komoly erôfeszítésre lesz szükség a kielégítô eredmény eléréséhez.

A román politikusok reagálásáról szólva a szövetségi elnök kiemelte: a kormánypártok politikusai támogató nyilatkozatokat tettek, ami természetes, hiszen a tervezet koalíciós egyeztetés eredménye, és megfelel a parlamenti többség által már megszavazott kormányprogramnak. Ami az ellenzéket illeti, élesen támadja, kétségbevonja még a gondolatát is a módosításnak, méghozzá ugyanazzal a retorikával, mint az elmúlt hét esztendôben. A szövetségi elnök szerint nem meglepô az Egységpárt vagy a Nagyrománia Párt állásfoglalása, de sokatmondó, miként váltogatja színeit a volt kormánypárt, az RTDP, amely tavaly a választások elôtt aláírásig vitte a román-magyar alapszerzôdést, és most élesen támad olyan megoldásokat, amelyek megfelelnének az abban foglaltaknak.

Irtó bûz lengte körül tegnap reggel a Prefektúra környékét: több száz háziállat kérôdzött békésen a forró napon, a Kolozs megyébôl érkezett gazdák órákon át várakoztak, hátha valamilyen hivatalosság jelentôséget ad közszereplésüknek. Az újságírókon, tévéseken és fotósokon kívül azonban csak a járókelôk voltak kíváncsiak az állati felvonulásra. Reggel kilenckor az ajtóban megjelenô Fãrcas, prefektus elutasította a párbeszéd lehetôségét, majd elhagyta a Megyeházát. A türelmüket vesztett gazdák az állatokat elhajtották a Fôtér felé, majd az Unió utcán át eljutottak a Polgármesteri Hivatal elé, ahol szintén idôztek egy darabig, végül a Majális utcán át kimentek a Hajnal negyedbe.

Revnic Cornel szelicsei állattartó, a tüntetô gazdák, kereskedôk vezetôje elmondotta: ha a mostani megmozdulás is eredménytelen, legközelebb 10 ezer állatot fog összecsôdíteni Kolozsváron, hogy a város és a megye vezetôségét fölrázzák Csipkerózsika-álmából. Az ôt körbevevô termelôk kifakadtak: megengedhetetlen körülmények között kínálják termékeiket a piac egyik sarkába összezsúfolva, amit szintén föl akar számolni az állategészségügyi rendôrség. A termelôk kérdése költôi volt: miután a kormány megfojtotta az állami gazdaságokat, most a magántermelôk állatállományait is föl akarja számolni?

A termelôk számára nyilván érthetetlen, ami Kolozsváron folyik: az a munkamódszer, ahogyan a prefektus Funarra keni a felelôsséget, a polgármester pedig a prefektusra. Annyi bizonyos: a piaccsarnok rendezetlensége miatt további megmozdulásokra számíthatunk!

Ezernyi állat terrorizálta tegnap a várost. Úgy, ahogy 1990-ben több alkalommal a bányászok Bukarestet.

Akkor, hét évvel ezelôtt, az ellenzék felkapott egy jelszót: Aki hívta ôket, azt ítéljék el, aki megköszönte nekik, azt büntessék meg. A mai napig sem lett belôle semmi. Pedig az akkori ellenzék azóta hatalomra került, és most megfogalmazhatna egy újabb elvárást: Aki Kolozsvárra csôdítette az állatseregletet, azt fogják perbe, aki megköszönte az állati tüntetést, azt büntessék meg végre a Caritasért is.

(Érdekes párhuzamra szolgáltatott okot az is, hogy a Polgármesteri Hivatal több ablakából olyan hosszasan gyönyörködtek a hivatalnokok az állati rendbontásban, mint annak idején a néhai Központi Bizottság körüli épületek erkélyein élvezkedô nómenklatúrások a bányászinvázióban.)

A feljelentés készen áll a törvényszéken a polgármester rendbontásra irányuló bujtogatásáról. Ami immár nemcsak merényletkísérlet a város ellen, hanem megvalósult orvtámadás egy legalább annyira kétes ügy érdekében, amilyent a bányászok védtek proletárdiktatórikus módszerekkel. Ha ezúttal sem következik be a megoldás — a polgármester félreállítása —, akkor fájdalommal kell megállapítanunk: még szükség van rá. Valakik szerint a várost még nem forgatta ki eléggé formájából, még nem telepített elég sok ízléstelen térdíszt, még nem juttatott elég sok talpalatnyi városközponti területet beépítésre kirívóan csúnya és felesleges építkezésre, amilyen a Postakert utcai bankház, vagy Malom utcai társa, amely a hátulját mutatja a központ felé. Hogy ezekre mi szükség van mostanában, amikor egy világméretû pénzintézet kartotékjai is elférnek néhány számítógépben, azt talán csak azok tudnák megmondani, akik szabad kezet adtak a bankoknak a betétesek pénzének gátlástalan pazarlásában.

Ugye, most milyen jól fogna az a háromszögû terecske a Patyomkin-falú bankház mellett. Volna hova megépíteni egy közhasznú csarnokot húsárunak és tejterméknek. És nem lett volna ürügy az állatok meghívására.

Addig is, amíg a közösségi javak visszaszolgáltatását szabályozó törvény elfogadtatik, a kormány több szimbolikus értékû ingatlan visszajuttatását ígéri a nemzeti kisebbségeknek — nyilatkozta Tokay György kisebbségügyi miniszter keddi sajtóértekezletén, példaként a Schiller-házat, a Petôfi-házat, az Örmények Házát, vagy a suceavai Dom Polskit említve. Mindez természetesen nem a legjobb megoldás, de ideiglenesen, az említett törvény megszületéséig elfogadható. A kormány ezzel az intézkedésével azt kívánja bizonyítani, hogy az ígérgetések szintjérôl a tettek mezejére lépett — vélte Tokay, aki reméli, hogy a törvény megvitatására és elfogadására másfél év alatt sor kerül.

Iulian Sorin, a Nemzeti Kisebbségek Tanácsa ez ügyben illetékes bizottságának elnöke elmondta, a törvény szövegét a tanács jogi bizottsága már véglegesítette, de mivel az NKT egy éve nem ülésezett, megvitatására nem kerülhetett sor. Az elkobzott javak különben óriási munkát igénylô feltérképezése javában zajlik. A kisebbségi szervezetek végre hozzájuthattak a különbözô archívumok anyagaihoz. Következik tehát, hogy a törvénytervezet szövegét kiegészítsék és összhangba hozzák az új szabályozó rendelkezésekkel. Egyedül a zsidó közösség igényei tisztázódtak mindeddig — mondotta. Az elkobzott zsidó javak jegyzékét ugyanis az akkori Hivatalos Közlönyben nyilvánosságra hozták. Sorin szerint az egyházi javak visszaszolgáltatását majd a vallási törvény fogja szabályozni.

Ugyancsak a keddi sajtóértekezleten hangzott el, hogy a Nemzeti Kisebbségek Tanácsának ez évi költségvetése — 6,3 milliárd lej — nagyon szerény, és szinte alig fedezi a tanács adminisztrációs költségeit. Emellett a kormány jóváhagyott további 400 millió lejt a rasszizmus, xenofóbia, antiszemitizmus és intolerancia elleni kampány különbözô programjaira.

A hét végén Romániába látogató Göncz Árpád magyar államfô kíséretében lesz felesége, Göncz Zsuzsanna, Baja Ferenc környezetvédelmi miniszter, Világosi Gábor belügyi politikai államtitkár, Tabajdi Csaba államtitkár, Gilyán György ipari minisztériumi államtitkár, Törzsök Erika, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, Szúnyogh Károly, az elnöki titkárság vezetôje, Kovács Árpád, a Privatizációs Hivatal elnöke, Bagi Gábor külügyminisztériumi helyettes államtitkár, Medgyes Péter mûvelôdésügyi minisztériumi helyettes államtitkár, Gulyás András elnöki külügyi tanácsos, Faragó András elnöki szóvivô, Szôcs Ferenc bukaresti nagykövet, Zentai Gyula államelnökségi vezérigazgató, Németh Gyula külügyminisztériumi igazgató, Ambrus Jenô, a protokoll igazgatóság helyettes igazgatója, Bitay Károly külügyminisztériumi tanácsos, Székely Levente külügyminisztériumi igazgató, fordító, Kis György külügyminisztériumi tanácsos, Balogh Csaba követségi titkár, Budai János, a Magyarországi Román Önkormányzat elnöke, Hergyán Tibor, a Magyarországi Románok Kulturális Szövetségének elnöke, biztonsági emberek.

Göncz Árpád május 25-én, vasárnap fél 11 órakor érkezik az Otopeni repülôtérre, 11 órakor kerül sor a hivatalos fogadtatásra a Cotroceni-palotában, megkezdi a hivatalos megbeszéléseket Constantinescu elnökkel, délután üzletemberekkel, az RMDSZ vezetôivel, Victor Ciorbea miniszterelnökkel és Ion Iliescu volt elnökkel, az RTDP elnökével találkozik. Este Constantinescu elnök hivatalos vacsorát ad a vendég tiszteletére.

Hétfô reggel 9 órakor a magyar elnök villásreggelin találkozik a Román Írószövetség vezetôségével, majd megkoszorúzza az Ismeretlen Katona sírját és a Forradalom Hôseinek Emlékmûvét az Egyetem téren.

Nagy Imre emlékoszlopának snagovi felavatására 11.30 órakor kerül sor.

13 órakor a magyar elnök fogadást ad a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetségén, majd találkozik a román parlament két házának elnökével, Petre Romannal és Ion Diaconescuval.

15 órakor Göncz Árpád beszédet mond a román parlament két házának együttes ülésén. A hivatalos tárgyalások befejezése után, 16 órakor, sajtótájékoztatót tartanak. A magyar elnök és kísérete, különgéppel, 18 óra körül Kolozsvárra érkezik, 19 órakor részt vesz az Állami Magyar Opera elôadásán. 21.30 órakor a helyi hatóságok koktélt adnak a magyar államfô tiszteletére.

Kedd reggel Göncz Árpád villásreggeli keretében találkozik a katolikus, a református, az evangélikus és az unitárius egyház vezetôivel, majd 10 órakor megkoszorúzza a Petôfi-emléktáblát, majd repülôgéppel Marosvásárhelyre utazik, ahol 11.30 órakor megkoszorúzza a Székely Vértanúk Emlékmûvét, majd 12 órakor Marosvásárhely fôterén Göncz Árpád és Emil Constantinescu beszédet mond. A két elnök találkozik Mihai Cofariuval és Cseresznyés Pállal.

Az elnök és kísérete 17 óra körül indul vissza Budapestre.

Az ígérgetések ellenére a kolozsvári magyar konzulátus megnyitására a Göncz-látogatás alkalmával mégsem kerül sor. Meg nem erôsített hírek szerint azonban megszületett a döntés a fôkonzul személyét illetôen: e tisztséggel Bitay Károlyt, a magyar külügyminisztérium tanácsosát fogják megbízni.

A Brassai-hét harmadik napjának legfontosabb eseményei a diákok tudományos ülésszaka és a díszteremben elôadott vegyes összeállítás voltak. Az utóbbira hét órakor került sor népes hallgatóság elôtt. A félórás versmûsor elôtt Kovács Nemere igazgatóhelyettes felhívta a sajtó figyelmét arra, hogy a délelôtti és a délutáni rendezvényeket maguk a diákok szervezték, ezért olyan eredetiek, hamvasak ezek az elôadások.

A régi és új brassais költôk verseibôl álló összeállítást Máté Adél tizenegyedikes diáklány rendezte. Szavaltak: Mikó Ferenc, Máté Adél, Mures,an Andrea, Soó Éva és Szabó Tímea. A mûsor Cseh Tamás-dallal kezdôdött: „nincs vége úgy sem”.

— Miért olyan borúlátó ez az összeállítás? — kérdeztem a taps után Máté Adélt?

— Általános hiba nálam — mondotta —, hogy mûsoraim borúlátóak. Ilyen vagyok én... Különben minden kezdô költôben van egy pesszimista alaphang, ami fokozatosan veszít erejébôl. Mi kezdô és befutott brassais költôk verseit szavaltuk, és meg kellett találnunk azt, ami összeköti a brassais költôgenerációkat. Megtaláltuk: a pesszimizmusról van szó.

— Amikor azt kérdeztem tôled, hol vannak a brassais diákköltôk, azt válaszoltad, hogy „én vagyok a diákköltôk „.- A múlt évben itt volt Várady Kati, azelôtt Hajós János, Demeter Ferenc, Moldován Zsuzsa, Király Zoltán. Tudtommal nincs még megjelent kötetük, de biztos vagyok benne, hogy van egy kötetre való versük. De ôk már elhallgattak. Egyedül maradtam. Mint ahogy Cseh Tamás is énekelte a mûsorban: „Én magam, csak elbukásig”.

***

Sok szó esik a napokban Brassai Sámuelrôl, már csak azért is, mert az iskola az idén ünnepli a nagy polihisztor születésének 200., halálának 100. évfordulóját, valamint az Unitárius Kollégium alapításának 440. évét. Kevesebb szó esik viszont a mai, az élô iskoláról, diákjairól és ezek terveirôl. Íme, néhány brassais diák véleménye iskolájáról, arról, hogy megbánták-e azt, hogy ide is tartoztak, meg arról, milyen terveik vannak.

Szabó Tünde: VII. osztály: „Soha nem bántam meg, és nem is fogom azt, hogy ide iratkoztam. Jók a tanárok, jó a társaság. Terveim? Egyelôre a felvételi kilencedikbe, infó osztályba.”

Soó Éva, VIII. o.: „Nem bántam meg. Második évem ez a Brassaiban: jó iskola. Vagány a történelmi háttere, vagány az igazgatóság meg a tanári kar. Kilencedikbe az Apáczaiba mennék, érettségi után meg pszichológia szakra.”

Mures,an Andrea, XI. o.: „Nem, egyáltalán nem bántam meg: már elsô osztálytól idejárok, de meg sem fordult a fejemben, hogy máshova iratkozzam át. Miért jó itt? Nem tudom megmagyarázni, de jó. Érettségi után pszichológia szakra iratkoznék, vagy mûvészettörténetre.”

Mikó Ferenc, VII. o.: „Azért szeretem a Brassait, mert híres iskola, itt tanított a nagytatám is. Jók a tanárok is. Érettségi után? Hát semmi esetre sem irodalom szakra, esetleg jogra vagy közgazdaságira.”

Sebestyén Zsombor, XII. o., a Kriza János Önképzôkör soros diákelnöke: „Az önképzôkör nem szervez külön rendezvényeket: ez tömöríti magába a tantárgyköröket. A kör tevékenysége általában a Brassai-héten nyilvánul meg, amikor az összes elkészült diák tudományos dolgozatát kiértékelik és a legjobbakat bemutatják. 28 dolgozatot készítettek a brassaisok, tízet az Unitárius Kollégium diákjai és négyet a debreceni testvériskolánk tanulói. Miért jó brassais diáknak lenni? Ezt nehéz megfogalmazni. Ugyanúgy, mint a többi iskolának, a Brassainak is megvan a szellemisége, habár az nem olyan hangsúlyozott, mint a Báthory-líceumban. Szerintem a három magyar líceum közül ez a legnyíltabb. Terveim? Matematika szakra fogok felvételizni.”

A filharmónia kamarazenekarának május 21-i hangversenyén régi olasz mesterek mûvei szólaltak meg, a karmester is Itália szülötte: Franco Piva. Az elhangzott vonószenekari kompozíciók nagyrészt bemutatóként hangzottak el.

Baldassare Galuppi neve ma már szinte ismeretlen elôttünk, pedig hosszú élete alatt (1706-1785) többek között 110 operát írt, és mint a hangverseny is tanúsította, a vonószenekari mûveknek is jelentôs mestere.

Vonószenekari Concertóiból, Concerto à quattri, az 1., 2., 3. számmal jelzetteket hallottuk. Felépítésük szerint három rövid, ellentétes tempójú tétel, amelyben a szólistáknak is juttat szólisztikus részeket. Galuppi zenéje ötletes, dallamgazdag, megállja helyét a 18. század hasonló mûvei mellett.

Vivaldi négy hegedûre írott h-moll versenymûve karakteres elôadásban, élô tempókkal, kifogástalan technikával szólalt meg. A kamarazenekar ezen az estén bizonyította tagjai alapos hangszertudását, ugyanis egymást váltották szólistaként, beleértve még Márkos Albert koncertmestert is.

Alessandro Marcello oboaversenye az est slágere volt. Ô még régebbi szerzô, hisz 1684-ben született. Oboaversenyét sok évvel ezelôtt egy film, a Velencei ismeretlen kedveltette meg még a zenéhez nem értô közönség elôtt is. A szólista Aurel Marc, városunk kitûnô oboamûvésze, elbûvölte hallgatóit a lassú tétel egy lélegzetre vett legatóival, elhaló diminuendóival, a zárótétel oboán nehezen megoldható staccatóival. A ráadásul elôadott variációkat Verdi: Szicíliai vecsernye opera témáira olyan virtuozitással játszotta, amelyet kevés oboista képes ilyen szinten megvalósítani.

A XVIII. század egy szintén alig-alig játszott szerzôje, Giovanni Paissiello 3. számú vonószenekari Concertó ja zárta a régi olasz mesterek mûveibôl összeállított mûsort. Mintegy annak igazolásául, hogy a XVIII. században Itáliában nemcsak a vokális, de a hangszeres muzsika is virágzott.

Franco Piva lendületes vezetése alatt az együttes minden tagja szép muzsikát valósított meg, bár a zsúfolt program miatt nem állhatott sok próbaidô rendelkezésükre. A kamarazenekar gyakori szereplése Kolozsvár különben is jelentôs zenei életét gazdagítja.

„Csemegetéma” az egyik kolozsvári román nyelvû, magyarellenességében sokéves hagyományokra visszatekintô napilapban: hírük szerint a polgármesteri hivatal megbizott illetékese „súlyosan terhelô dokumentumot”, fényképet vitt a szerkesztôségbe, amelyen a Mátyás-szobornál elhelyezett virágkoszorú látszik, horribile dictu!, piros-fehér-zöld szalaggal ellátva. És egy másikon, amelyet a szoborcsoport egyik dárdájára akasztottak, az Erdélyt védô hazafiú, és a véleményét sietve tolmácsoló újság szerint ez a felirat áll: „egy kapoctzvari szervezet részérôl”.

Szegény ügybuzgók, ha tudnák, hogy ilyen nevû helység nincs is a Földön! Igaz, ôk kicsire nem adnak. Csak a színekre érzékenyek. Meddig?

címet viseli Suba László iparmûvész május 21-én megnyílt kiállítása a Kriza János Néprajzi Társaság székházában (Croitorilor utca 15. sz.) „Az igazi jelentést nem a forma, hanem az anyag hordozza” — mondotta Keszeg Vilmos a megnyitón, s valóban a megelevenedett anyagot fedezzük fel Suba László mûveiben, a Legényes éneklôiben, és érezzük az elmúlást Öregasszony szobrában. Szent István márványba vésett alakja a kereszténység örökérvényûségét ábrázolja. Egyes témákat sorozatban jelenít meg: a magyar történelmi mondák, Példabeszédek, Népi tréfák, Jézus élete, Tálak (irodalom és folklór) és Groteszkek (1997). Mindegyik sorozat más formában, más színezési technikával készült, ám a mûvész mindegyikbe belelop egy-egy népi motívumot és szürrealista vonásokat. A kiállított munkák között megtalálhatjuk híres magyar és román mûvészek, irodalmárok dombormûvû arcképét is. Munkái megvásárolhatók a helyszínen, a kiállítás június 21-ig tart nyitva.

Játék az élettel címen jelent meg. A könyvben kisregény- és elbeszélésfûzéreket találhatunk. Mottója a klasszikus shakespeare-i mondat „Színház az egész világ...” Érdekes olvasmány, és a könyvet bemutató Szôcs István szerint érdemes megvenni. Kapható Rösernél.

Amikor Adrian Severin bocsánatot kért a németektôl a deportálásokért, a szolgálatos antiszemiták és antiárják felhördültek, hogy jelenlegi külügyminiszterünk az elsô zsidó a világon, aki ekkora engedményre képes ôsi ellenségével szemben.

Jó vicc, ugye? Természetesen senkinek sem javalljuk, hogy Severin családfáján kutasson. A Nagyrománia Párt listájának nincs hitele. Különben is, teljesen mellékes annak a nemzetisége vagy származása, akiben van annyi jóérzés, hogy bocsánatot kérjen etnikai tisztogatási mûveletekért... Vagy nem így mondta? Mindegy, a lényegen nem változtat. Amiért Severin bocsánatot kért, az olyan eredményes akció része volt, hogy ma már alig lehet német szót hallani Romániában.

Milyen jó lenne, ha a Földvárra és a Bãrãganba elhurcolt magyarokért is egyszer valaki bocsánatot kérne, egyszersmind felhívással fordulna a Romániából kivándorolt magyarokhoz, hogy térjenek vissza otthonaikba, más vidékekrôl származó telepesekkel benépesített falvakba, történelmi városnegyedek lebontott házaiba. Igaz, egy ilyen felhívás nagyobb kockázattal járna, mint a németek visszacsalogatása. Nincs kizárva, hogy szélesebb körû meghallgatásra találna. És akkor hogyan állítanának vissza annyi magyar háztartást és gazdaságot?

Gondolhatnánk, hogy egyszer talán, ha Magyarország akkora gazdasági erôt képviselne, amilyennel most Németország rendelkezik, majd kijár nekünk is a bocsánatkérés — némi NATO-integrálódási támogatás, esetleg visszatelepülési segély reményében. De ebben sem lehetünk biztosak. Nem mindig mûködik a diplomáciai és anyagi érdekeltség elve. Lám itt van Csehország esete. Semmibe sem kerülne neki, sôt, valamit biztosan nyerne, ha megkövetné a második világháború után kollektív bûnösként kitelepített 3,5 millió németet. Hiába olyan viszonylag magas az életszínvonal, hiába gyártanak most Volkswageneket a Skoda-gyárban, a németek nem költöznének vissza. De nem és nem; a cseh politikusok továbbra is inkább haragszanak az egykori társbérlô németekre, mint az egykori társtulajdonos szlovákságra, pedig az önzetlenül és sokkal nagyobb odaadással csatlakozott Hitlerhez.

A földkerekség minden pontján valakik bocsánatot kérhetnének valakiktôl, anélkül, hogy ennek bármilyen hátrányos következménye volna. Göncz Árpád is megkérhetné Funart, ne haragudjon már olyan nagyon 1100 évvel ezelôtt élt druszájára, amiért elfoglalta azt a területet, amirôl 1000 évvel késôbb kiderült, hogy olyanok jegyezték be a telekkönyvi hivatalba, akik még napjainkban sem használják általánosan a telekkönyvet. Ettôl a pardontól nem változna meg a történelem.

És visszamehetnénk egészen a kezdetek kezdetéig: Ádám is bocsánatot kérhetne Évától, mert lökdösôdött. Persze, az sem változtatna helyzetünkön, megtörtént, itt vagyunk. Csak esetleg udvariasabbak lennénk egymáshoz.

Már megint féltenek bennünket. Vádimtudorok, funárok, iliescuk és társaik. A sajtóban, politikában, közéletben. Az elmúlt évek vitáiból és a nagynemzeti kizárólagosság szóvivôinek buzgóságából ítélve, az embernek akár olyan érzése is támadhat, hogy itt minden diszkriminatív intézkedés, állásfoglalás az irányunkban tanúsított jóindulatú gondoskodás jegyében fogant. Fôként iskolaügyben. Mert ugyanbizony mi lesz azzal a kisebbségi gyerekkel, ha nem nagynemzeti szellemben és nyelven tanulja meg a fémforgácsoló mesterséget? Az már biztos, hogy bebocsátást sem nyer a külföldi befektetôk teremtette román ipari-fogyasztói paradicsomba!

A lankadó nemzeti önbizalom pangóvizeit a tanügyi törvény módosítására tett javaslatok körüli heves sajtókampány igyekszik felkorbácsolni. Sarkalatos pontja — mint utóbbi idôben mindig — a nemzetállam és a nemzeti nyelv gondolata, amely értelem-, de még inkább érzelemszerûen alacsonyabb kategóriába sorolja a kisebbségek nyelveit. Fôleg a Székelyföldön kisebbségben lévô románság és a kötelezô román osztályok sorsának féltésében nagy az összhang. Ami a szórványmagyarság helyzetét illeti, az már egészen más dolog. Mert a nagynemzeti kizárólagosság korifeusainak és híveiknek értékrendje szerint más a többség kisebbsége, mint a kisebbség kisebbsége. A kampány másik alappillére a romániai kisebbségek úgymond átlagon — értsd európai átlagon — felüli jogai. Amelyeket nemhogy kiterjeszteni, hanem éppenséggel korlátozni kellene. Az átlaghoz való felzárkózás érdekében. Ezzel a bizonyos átlagon felüliséggel mindössze az a baj, hogy a minôsítést idehaza mondták ki, és fôleg belsô használatra szolgál. A dolog ugyanis menten gyanússá válik, midôn kiderül: a tervezett törvénymódosítások európai szervezetek elvárásainak tesznek eleget.

A törvénymódosítás benyújtói, a tanügyminiszter, az államtitkárok az említett szent tehenek között kacskaringózva, egyensúlyozva próbálták védeni a javaslatokat. Azzal érveltek — és becsületükre legyen mondva, minden igyekezetüket latba vetették —, hogy a jog nem olyan anyagi juttatásféle, amelybôl, ha valakinek adunk, a másiktól szükségszerûen el kell vennünk. Tették pedig mindezt, többek között, a volt tanügyminiszter, Liviu Maior és a Tele 7 abc mûsorvezetôjének vehemens támadásai és tendenciózus közbevetései közepette. Ha jól belegondolunk, az említett tételt megértetni a román átlagpolgárral nem is egyszerû dolog. Hiszen a többrendbéli sajtó- és tévéviták ellenzéki résztvevôi pontosan ennek ellenkezôjét próbálják belesulykolni a köztudatba. Nem beszélve a borús jóslatokról és féltés formájába burkolt fenyegetésekrôl, miszerint az új szabályozások nyelvi gettóhoz, elszigetelôdéshez és végsô soron munkanélküliséghez vezetnek majd a kisebbségek soraiban.

Sokan vagyunk a városházi üvegteremben. Talán több az újságíró, mint a tanácstag és meghívott együttesen. A terem egyik sarkába belapítva hallgatom a kolozsvári tanácsosok vitáját. Elôbb arról szavaznak, hogy a Göncz Árpád elnök kolozsvári látogatását ellenzô polgármesteri határozattervezet napirendre kerüljön-e, s miután a városházi jogász kideríti, hogy a tizenöt ellenszavazat a törvény szerint elegendô, látszólag mindenki belenyugszik: errôl nem lesz vita. Nem úgy a polgármester, aki szerint bizonyosra vehetô, hogy a magyar államfô hétfôn megnyitja a magyar konzulátust, a Bolyai Egyetemet, s kikiáltja Erdély autonómiáját. Erre aztán még a vátrás tanácsosok körében is kitör a kacagás. Látszik rajta, a szónok is tisztában van kijelentésének blöffszerûségével, de valamit csak kell mondania, ha már ilyen szépen egybegyûltünk.

Aztán megkezdôdik a vita, s az elsô napirendi pont keretében Bartolomeu Anania ortodox érsek elôterjeszti indítványát, miszerint Kolozsvár fôterére, a Mátyás-szoborral szemben, az évek óta tartó régészeti ásatások helyén adjon a város örökös és ingyenes használatra telket új görögkeleti templom felépítésére. Eleinte azt hittem, az ortodox fôpap nem gondolhatja komolyan azt, amit mond, hiszen mûvelt ember, aki ha nem egyéb okán, de a krisztusi felebaráti szeretetbôl kiindulva sem hozakodhatna elô ilyen indítvánnyal. Miközben ezeket gondoltam, még arról is hajlandó lettem volna megfeledkezni, mennyire beleártotta magát egyháza a Caritas nevû szélhámosságba, s papjai Funarnak és Stoica barátjának statisztáltak a nép megkopasztásában.

Ám a fôpap érvelését hallgatva, rövidesen rá kell jönnöm arra, hogy tévedtem. Anania érsek komolyan hiszi azt, amit mond, s kézenfekvônek találja a ki tudja már megmondani ki által kifundált legújabb ôrületet. Meg is magyarázza, hogy a görög katolikus testvéreknek csakis akkor tudják visszaadni a volt Minorita-templomot, ha elôbb ezt a fôtérit felépítik. Nem gyôzi eléggé hangsúlyozni — mert azért csak tudja, hogy kit sért ez a terv —, hogy maga az ötlet senki ellen nem irányul. Sem etnikum, sem egyház, sem bárki más ellen. Sôt, tiltakozik amiatt, hogy a sajtó rosszhiszemûen átértelmezte szavait, s jogosnak véli a római katolikus egyház tiltakozását a Szent Mihály-templom melletti parkoló helyére építendô templom ellen. Amit, persze, ô sosem mondott. Ám a Mátyás-szobor elôtti hely az több szempontból is ideális lenne — így az érsek. Mert felszabadulna a Minorita-templom, a görög katolikusokkal folytatott vagyonharc megnyugtató megoldást nyerne, s a kolozsvári fôtér egy igazi román építészeti remekmûvel gazdagodna. Amelynek alagsorában helyet kaphatna az ôsi leleteket bemutató múzeum, fent pedig, teljes szépségében, maga a templom.

Bartolomeu Ananiából árad a szó. Úgy véli, a felépítendô templom azt is bizonyítaná, hogy városunkban mennyire remek etnikumközi kapcsolatok uralkodnak, hiszen ott lenne egymás mellett az ortodox és a római katolikus templom. (Igaz, ez utóbbi oltára keletre nézne...) És ilyen kéttemplomos megoldásra több példát is felhozhatna: az Egyesült Államokból, Belgiumból és Venezuelából is.

Eszembe juttatja az érsek, hogy az ötlet nem új, 1923-ban is a Fôtérre akarták építeni az ortodox katedrálist, de mivel nagyszüleink annak idején tiltakoztak ellene, a színházzal szemben helyezték el. Azt már nem mondja, hogy akkoriban a magyar közalkalmazottakat is kötelezték arra, hogy anyagiakkal járuljanak hozzá az építkezéshez. Kit érdekel ennyire mélyen a múlt? Arról sem esik szó, hogy a Minorita-templomot a görög katolikusoktól vették el annak idején, s hogy a keresztény szeretet jegyében nem akarják évek óta visszaadni. George Gut,iu görög katolikus püspök ott ül Anania érsek mellett és jóváhagyóan bólogat a képtelenségekre.

Az is eszembe jut, pedig mi, magyarok támogattuk 1990 után a görög katolikus egyház talpraállási harcát, a román lapok eleinte felhívásaikat sem akarták közölni, a Szabadság révén kommunikáltak híveikkel. Viszont ez is a múlté, s mára már akár a magyarok biztos bosszantásában és tiltakozásunkat elôidézô tervek kivitelezésében is nyugodt lelkiismerettel összefognak az ortodoxokkal. Pedig még azt sem köszönték meg Gut,iu úrék, hogy a római katolikus egyház annyi évtizeden át otthont adott híveiknek, s ingyen ellátta lelkigondozásukat. Arra, hogy építészetileg és esztétikailag milyen hatást keltene a barokk, klasszikus és szecessziós épületekkel körülvett téren a sejthetôen nem gótikus stílusban felépítendô templom, nos arra egyikük sem gondol. Arra még kevésbé, hogy beszorítaná a Mátyás-szoborkomplexumot, s az összhatást esetleg majd egyszer Anania és Gut,iu uraknál remélhetôleg mûveltebb utódaik is szégyellnék.

De van nekem is egy ötletem. Egyszerû kolozsvári polgárként én is, mint az ortodox érsek a kolozsvári tanácsban, javaslom, hogy a kolozsvári romák által kért templomot a Nemzeti Színház elôtti térre építsék, az Avram Iancu szobor elé. Az is ökumené lenne, s az sem irányulna senki ellen. Amikor az érsek úr kinézne palotája ablakán, városunk idillikus etnikumközi viszonyait illetôen örök emlékeztetôre esne a szeme. S a terv az érsek úr egyik példájával is alátámasztható: valahol Venezuelában van már ilyen.

Díjkiírás:
Elsô díj: egy hét Clevelandben.
Második díj: két hét Clevelandben.

(Ismeretlen)

A KMDSZ címe: Petôfi (A. Iancu) utca 21. Telefon: 196-561, 195-700.

E-mail: KMDSZ: office@kmdsz.org.soroscj.ro vagy Campus: campus@kmdsz.org.soroscj.ro

A Campus Internet címe: http://hercule.utcluj.ro/~kmdsz

Tudjuk, hogy ma 23-a van, és azzal is tisztában vagyunk, hogy a KMDSZ-féle diáknapi mulatságok meg egyéb rendezvények már a múlt héten sikeresen lezajlottak. NA ÉS? A Campus most reagálja le ôket.

Hát akkor vegyük, vegyétek ôket szépen sorjában. Itt sorakoznak az érdekesebbnél izgalmasabb beszámolók a bulikról, a kórus és szavalóestrôl, a majálisról, a gálaestrôl és más egyébrôl. A Campus-riporterek elloholtak mindenhova, vagy majdnem minden helyszínre, sôt, egyikük buzgón fotózott is. Múlt heti mászkálásaink és élményeink papiruszon való lecsapódásának eredményét az alábbi sorokban betûzzétek. Tehát ECCE DIÁKNAPOK!

*

Mit várhatnánk egy olyan naptól, amelyik azzal kezdôdik, hogy reggel felkel az ember?

(Ismeretlen)

*

— Jössz terezni? — Persze — felelem, s már meg is fordulok. A terezés helyszíne természetesen a Fôtér, nem is lehetne más. Terezni nem lehet akárhol. Ahhoz hangulat kell. S nem is a terezést végzô egyénnek kell kedve legyen hozzá, hanem a hely idézi azt elô. Akkor, ha a híres Wicztoslawski-Morus-féle összefüggés a tér, az idô és a tömeg között nem lép mûködésbe: ha rossz az idô, nincs tömeg a téren.

De ha süt a nap, s a hômérô is húsz fok fölött jár, a terezés önmagától beindul. Nem kell hozzá szervezés, se szabályok. Csak egy pár pad, meg egy megfelelô szobor, körülötte a talapzaton virággrupp és egy füvesített sáv, melyre ugyanúgy le lehet telepedni, mint a padokra. A terezésben nincs semmi különös, könnyed és békés tevékenység. Az igazi terezô nem áll, mintegy arra lesve, hogy az elsô adódó alkalommal lelépjen, miután megérkezett az a valaki, akire épp várt. Üldögél, nézelôdik, újságot vagy könyvet olvas, a galambokat eteti vagy hessegeti, szórakozik azon a lökött pasason, aki Kolozsváron a cowboyt személyesíti meg, beszélget, politizál a haverokkal, barátokkal, integet és köszön a téren áthaladó ismerôsöknek. És ha azok megállnak egy „hogy vagy” erejéig, dumál velük egy sort, melynek az a lényege, hogy köszönöm, jól, megvagyunk. Ha pedig dolga akad, lazán továbbáll, és kis idô múlva leül a helyére más. Az agora így mûködik, azzal a különbséggel, hogy Athénnel ellentétben itt nem szónokolnak a demagógok.

A terezôk között azért megfigyelhetôk különbségek. Ahogy a színházban nem mindegy, hogy zsöllyébe, földszintre vagy erkélyre ül a nézô, itt se az. Az idôsebbek, a gyerekeiket sétálgatók általában a padokra szeretnek ülni. Aki újságot akar olvasni, az is a paddal jár jobban. Az egyetemisták általában a fûre szoktak ülni Mátyás király köré, de vannak olyanok is, akik a templomkert vaskerítésére telepszenek.

Nem lenne baj, ha a terezôk nem egy szemétdomb közepében volnának kénytelenek üldögélni. (Igaz is, régen piac volt a Fôtér...) A szobor talapzatából egész kôdarabok hiányoznak. A nagy virággruppok helyét néhány kutyatej jelzi. A sövények közepében nagy nyílások, ahol a nép a pázsitba taposott poros ösvényen átvonul. A másik gruppban elhagyott kutatóárok, benne szemét, egy rozsdás bódé a munkásoknak, nem is beszélve a másik gödörrôl. Néhány ronda óriásplakát és zászlós hajóárboc egészíti ki a panorámát.

Pedig az ásatásokkal nem az a baj, hogy léteznek — hiszen a Fôtér területén nem telepedett rá az ókori Napocára a város, itt tudnának a régészek igazán kutatni. De szakemberek szerint nem végzik szakszerûen a munkát. Az volna a megfelelô, ha a feltárást bevégezve, az értékesebb leleteket kiemelve visszatemetnék a kutatóárkokat. És felejtsék már el a föld alatti múzeum ötletét. A virágok olcsóbbak és szebbek.

A terezés azért csak zajlik, az üldögélôk üldögélnek, a randevúzók randevúznak, mert a tér hangulatos (Mátyás király, Szent Mihály-templom), és egy kicsit jelképszerû is. A terezés könnyedségében van egy kis illúzió. Fôtér a magasban?

Kolozsváron járt a Romániai Demokratikus Szakszervezetek Konföderációjának elsô alelnöke, Iacob Baciu, és alelnöke, Tudor Urlea. Ôk, valamint a szövetségbe tartozó Demokratikus Szakszervezetek Kolozs Megyei Szövetségének szerdán megválasztott új vezetôsége, Marcel S,uhan elnökkel az élen, sajtóértekezleten mutatkoztak be.

A 25 szakszervezeti szövetséget (élelmiszeripar, mezôgazdaság, könnyûipar, oktatásügy, egészségügy) magába tömörítô és egymillió tagot számláló konföderáció két éve küzd, három más országos konföderációval együtt, a munkavállalók érdekeiért. Legnagyobb ellenfelüknek a pénzügyminisztériumot tartják, és több olyan törvényjavaslatot támogatnak, amelyek a munkaerô átképzését segítenék, a zavaros munkavállalási körülményeket zaboláznák meg. „Minden társadalmi kérdést tárgyalással kell megoldani. Mi túljutottunk a sztrájkok stádiumán, tudjuk, hogy azok ártanak a tagságnak is.” A gazdaság átszervezését szolgálandó, a tagszövetségek hamarosan megfogalmazzák saját rövid, közép- és hosszú távra szóló elképzeléseiket. Az állami költségvetésben legmostohábban kezelt két ágazat az egészségügy és az oktatás. Elôbbivel szemben helyi viszonylatban a sajtó mostanában igazságtalan kampányt folytat, jóllehet az orvosok nem érdemlik meg ezt a hangulatkeltést. A meghirdetett reform következtében esedékes létszámcsökkentések olykor egészen nehéz helyzetbe hozzák az intézményeket. Az érintett emberekrôl nem is beszélve. A 22 jogi személyt és több mint 25 ezer tagot tömörítô Demokratikus Szakszervezetek Kolozs Megyei Szövetsége a leépítések ellen foglal állást. Ugyanakkor felszólítja a Deák Ferenc (Hôsök) útja 16. szám alatti épületben székelô többi szakszervezeti központot, hogy a polgármesteri hivataltól kapott jóváhagyás nyomán üljenek le tárgyalni a helyiségek újraelosztása kérdésében.

Az idén hatodszor rendezte meg a COMTEK exposition a bukaresti CERF (Computers and electronics Romanian fair) kiállítást. A május 13-17. között megtartott rendezvényen hazai számítógépeket, programokat, telekommunikációs, irodatechnikai, valamint automatizálási felszereléseket mutattak be.

A programok általában egy szaktudomány kérdéseit célozzák. Ilyen például a földrengésjelzések feldolgozása, a Románia törvényeinek adatbázis-kezelôje stb. Több program az informatika területén jelentkezô gondokon próbál segíteni, mint a vírusölôk, hálózatkeresô programok.

A Szabadságban már bemutatott imPRESSion program elsô díjat kapott a programok kategóriában. A fiatal Ráduly Csabának nem ez az elsô. A Sepsiszentgyörgyön érettségizett, majd 1995-ben a kolozsvári Babes,-Bolyai Egyetem informatika szakán végzett szakember egyetemi évei alatt csaknem minden évben megnyerte az országos informatikai versenyt.

A Pro Iuventute Szociokulturális Egyesület szerda délután folytatott egy hasznos kezdeményezést: újabb értelmiségi fórumot rendezett, amelyre azonban szívesen láttak bárki kolozsvári polgárt. Ezúttal a meghívottak a városi és megyei RMDSZ-tanácsosok lettek volna, ám ôk az éppen akkorra halasztott tanácsülés és más, az utolsó pillanatban összejött hivatalos elfoglaltságok miatt voltak kénytelenek hiányozni. Kivételt csupán Kerekes Sándor megyei tanácsos képezett, s mivel a részvevôk által felvetett kérdésekre ô csak részlegesen, vagy egyáltalán nem adhatott kielégítô választ, az alábbiakban próbáljuk áttekinteni mindazt, ami jelenleg foglalkoztatja a város polgárait, illetve ezekhez kapcsolódó véleményeiket. Tesszük ezt abban a reményben, hogy a címzettek utólag, talán éppen a Szabadság hasábjain, minél hamarabb reagálnak rájuk.

Aktualitásban a hétfôre várható esemény vezeti a sort. Vajon az RMDSZ készül-e tételesen megfogalmazott kérdés- és kívánságlistával Göntz Árpád küszöbön álló látogatására? Olyan, bennünket legjobban érintô kérdésekben, amelyeket a leghatékonyabban itt, helyben lehet megérteni és kezelni? És arra, hogyan lehessen kikényszeríteni az ígéretek gyakorlatba ültetését? Egyszóval, mi tájékoztassunk saját sorsunkról, és ne mások. Ne legyen ez egy elszalasztott lehetôség, amolyan újabb üres protokolláris kirakatvizit, hanem alkalom arra, hogy a két ország legmagasabb szinten, nyíltan és civilizáltan tárgyaljon egymással.

Más: az anyanyelvhasználatot a közigazgatásban szabályozni hivatott, elfogadásához közeledô törvénytervezet, kritériumként 20%-os nemzeti kisebbségi arányt állapít meg az egyes települések összlakosságában. Ha ez így marad, a megye számos más települése mellett, Kolozsvár magyarsága is a maga 22%-ával jogot kapna például az önkényesen átkeresztelt történelmi utcanevek visszaállítására. Egyáltalán elképzelhetô-e ilyesmi a mai helyi adminisztráció árnyékában?... Mikorra várható a teljes rendszerváltás az igazságszolgáltatásban?... A kolozsvári központi piaccsarnok körüli botrány érzékenyen kihat a város magyar termelôire és fogyasztóira... Egyre indokoltabb a Funar-korszak utáni idôrôl beszélni, ám nem elégedhetünk meg ennek a történelmi rémfigurának a puszta félreállításával, neki a törvény elôtt kell felelnie polgármesterként elkövetett tetteiért...

Megyei vonatkozásban: miért nem járnak gyakrabban vidékre tanácsosaink? A magyar parasztság panaszai a földosztás visszásságaival, az erdôlopásokkal, a vízgondokkal, a tarthatatlan útviszonyokkal stb. kapcsolatban igencsak hosszú listát tesznek ki. Igaz, sokan nem tudják: bármilyen reklamációt érdemesebb írásban beadni a felelôs szervekhez. A civil társadalom szokja meg, hogy ügyes-bajos dolgaival rámenôsen a szakembereket kell intézkedésre késztetni.

A találkozón jelen levô Herédi Gusztáv elmúlt választási ciklusbeli városi tanácsosi tapasztalatairól beszélt. Elmondta, hogy a funarizmus kezdeti szakaszától számítva az RMDSZ-t képviselôk módszeresen, érvekre támaszkodva vitáztak, ami lassan bizonyos fokú tiszteletet váltott ki ellenfeleik körében. Ugyanakkor az egységpártiak gyakori ledorongoló, primitív, magyargyûlölô szájhabzását nem fogadták néma közönnyel, így egy idô után a tanácsüléseken enyhült a munkahangulat.

A nyugati demokráciákban a civil szervezetek egyre nagyobb hatást gyakorolnak a politikára. A Pro Iuventute Szociokulturális Egyesület is azt szeretné, ha a közügyért „szorító” (és köztük minél többen a fiatal) polgárok elôtt gyakran nyíljék lehetôség véleményt mondani és kérni a politikai harcban az erdélyi magyarság érdekeit képviselô személyek elôtt. Mert ne feledjük: úgy, ahogyan a cipészmester a mások lábbelijét javítja meg, vagy a kômûves, a lakatos, bárki teszi a maga dolgát, az igazi értelmiségi feladata gondolkodni, a közösségi gondokra megoldásokon törni a fejét, azok helyett is, akik arra nem képesek, vagy nem hajlandók. Ilyen célt szolgál ez a jövôben folytatódó és hagyománnyá kinôvô értelmiségi fórum.

Andrei Marga, a Babes,-Bolyai Tudományegyetem rektora a tanügyi törvény módosításaival kapcsolatban közreadott sajtónyilatkozatában úgy értékeli, hogy a módosító tervezet az 1995-ben hatályba lépett tanügyi törvényhez hasonlóan nem tesz eleget a román oktatás követelményeinek. Ahhoz, hogy az említett és valóban lényeges változtatásokat megkövetelô törvény módosításáról beszélhessünk, elsôsorban koncepciójának alapvetô megváltoztatására lenne szükség. A jelenlegi módosító indítványok pedig nem hordozzák magukban a valós egyetemi reform feltételeit. Csupán az oktatás normalizálására és nem a reformjára vonatkoznak. Ahhoz pedig, hogy ez az ország értékesíteni tudja emberi erôforrásait, az oktatás gyökeres megreformálására van szükség — véli a rektor.

A tanügyi törvény módosításának tervezete tehát igen kevés reformintézkedést tartalmaz, és azt a látszatot kelti, mintha mélyreható átszervezésre csupán az anyanyelvi oktatás esetében van szükség. Nyilvánvaló azonban, hogy intézményileg a nemzeti kisebbségek anyanyelvi oktatását korlátozó intézkedések feloldását illetôen is hosszú távú, a többség és kisebbség közti bizalmi viszonyra alapuló megoldásra van szükség. Mindezt viszont csakis egy átfogó reformfolyamat keretében lehet megvalósítani. Ellenkezô esetben a problémák a továbbiakban is felbukkannak, rendkívül sok energiát emésztve fel mindkét oldalról.

A jelenlegi módosító tervezet egyetlen olyan pontos intézkedést sem tartalmaz, amely újabb kiegészítésre ne szorulna. Hiszen ha a módosított törvény például lehetôvé is teszi a kitûnô eredményeket elért olimpikonok vizsga nélküli felvételét, egy következô szakasznak viszont egyértelmûen le kellene szögeznie, hogy az egyetemi felvételi vizsga elsôsorban a líceumi érettségin elért eredményeken alapul. Ugyanígy elmaradt a pontos jogi szabályozás a multikulturális szerkezetû és tevékenységû felsôoktatási intézmények esetén is. A szakmai továbbképzés és átképzés sem lehet reálisan szabályozva, amennyiben jogilag tisztázatlan az anyagi támogatás mechanizmusa. Az egyetemek saját jövedelmét illetôen is egyértelmû megfogalmazás szükséges, különben ez is, mint a tanügyi törvény többi pénzügyi elôírása, beleütközik a közköltségek törvényének falába. Érintetlenül maradnak például a doktorátus, illetve a fokozati vizsgákkal kapcsolatos kérdések. A tervezet szerint a minisztérium mellett számos szakbizottság segédkezik, amelyeknek azonban nincs pontosan meghatározva tevékenységi körük, amiért csak amolyan díszítôelemeknek tetszenek. Hogy az európai felsôfokú intézményeket foglalkoztató, az egyetemi reformmal kapcsolatos kérdések mellôzésérôl ne is beszéljünk — áll Marga rektor nyilatkozatában.

A Történelmi Emlékmûvek Országos Bizottsága nem ért egyet katedrális építésével a kolozsvári fôtéren — nyilatkozta a Mediafaxnak Andrei Pippidi, a bizottság elnöke, aki még hozzátette, hogy már tanulmányozták az ortodox püspökségnek ilyen irányú kérését, valamint az ugyanazon a helyen már három éve megkezdett régészeti ásatás jelenlegi állapotát. Június elején a bizottság küldöttsége kiszáll Kolozsvárra, hogy megfelelô helyet keressen a felépítendô templomnak.

A szenátus 103 szavazattal ratifikálta Románia csatlakozását a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Egyezményhez, amelyet idén április 12-én írtak alá Bukarestben.

A dokumentum értelmében idén július 1-jétôl teljesen felszámolják a vámdíjakat Szlovákiával és Csehországgal, július 1. és 1998. január 1. között Lengyelországgal, Szlovákiával 2001-ig, míg Magyarországgal a legtöbb ipari termékcserét liberalizálják az egyezmény hatályba lépésekor, bizonyos személygépkocsikra pedig 2001. január 1-ig.

A továbbiakban a szenátus elfogadta az igazságügyi illetékre vonatkozó 1995/32-es rendelet módosításáról szóló törvénytervezetet. A felsôház csütörtökre halasztotta a tanügyi személyzet státusára vonatkozó törvénytervezet végleges megszavazását.

A bukaresti World Trade Centerben aláírták azt a szerzôdést, amelynek értelmében az amerikai Bell Textron cég megvásárolja a Brassó melletti vidombáki katonai helikoptergyár részvényeinek 70 százalékát.

Az új vegyesvállalattal azonnal szerzôdést írt alá a román nemzetvédelmi minisztérium Dracula típusú támadó helikopter megrendelésérôl.

A 96 helikopter az amerikai Cobra típus módosított, a román hadsereg igényeihez igazított változata. A helikopter építésében részt vesz a bukaresti Turbomecanica és a bákói Electronics, amely a helyi Aerostar és a haifai, izraeli Elbit Sistems által létrehozott vegyesvállalat. Az üzletrôl számszerû adatokat ezúttal nem ismertettek. A tárgyalások még az elôzô kormány idején kezdôdtek a brassói üzem és az amerikai hadiipari cég között. Akkor a sajtó 10 millió dollárra becsülte egy-egy helikopter árát és 1 milliárd dollárra a tervezett üzletet. A rendelés teljesítésére több év alatt kerül sor.

A World Trade Centerben egyúttal Emil Constantinescu államelnök jelenlétében felavatták az Állami Tulajdonalap és a Román Fejlesztési Ügynökség új üzleti központját, amely a Sofitel Szálloda mellett korszerû technikai lehetôségeket, segítséget nyújt a Romániába érkezô külföldi üzletembereknek a piacon.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]