1997. március 11.
(IX. évfolyam, 57. szám)
Hétfôn délelôtt Vásárlóvédelmi törvénykezések címmel kezdôdött egésznapos nemzetközi szeminárium a Soros-alapítvány T,ebei utcai központjának emeleti gyûléstermében. A szeminárium iránt — mint azt reggel a zsúfolt terem is bizonyította — igen nagy volt az érdeklôdés: a hazai, skóciai és amerikai gazdasági szakértôk elôadásait fôleg a vállalati vezetôk, igazgatók hallgatták nagy figyelemmel. A rendezvényt Buchwald Péter alprefektus nyitotta meg: köszöntôbeszédében méltatta a kezdeményezést, és igen aktuálisnak találta ennek idôpontját, hiszen az amerikai, nyugat-európai és hazai vásárlóvédelmi törvénykezések összehasonlítása most, az euroatlanti integrációs törekvések idején a legnagyobb érdeklôdésre tart számot. Az elôadások délután folytatódtak.
Megveszekedett árak, két hónapos pénzügyi stressz, gyilkos kamatok ellenében a dollár-lej árfolyam mégis rövid idô alatt stabilizálódott 6900 lej körül. Jól értesültek szerint az új, hivatalosan véleményezett — egyelôre titkos — árfolyam 6700 lej lesz. A betéti és a hitelkamatok is állandósultak, mivel a refinanszírozási kamatláb ismét 226 százalékos, és ez a kereskedelmi bankok számára elegendônek bizonyult.
Sajnos, a megoldatlan gondok jegyzéke igen hosszú. a kenyér, a tej ára hihetetlenül magas az indexeléshez viszonyítva, a mezôgazdaság tavaszi kampányának hitelezése is várat magára, s még azt sem döntötték el, melyik bank vállalja fel ezt az áldatlan, de rendkívül szükséges feladatot. A bankok igyekeznek egymásra hárítani a dolgot, s úgy tûnik, a nagy, állami kereskedelmi bankok háza táján fejek fognak hullani.
Szakértôk szerint a reform mélypontja április végére várható, amikor megérkeznek az új tarifával számolt szolgáltatások — villany, gáz, víz, telefon, kanális és egyebek — számlái. Ugyanakkorra várható a tavalyról maradt személyi pénzkészletek kimerülése is. Eddig a lakosság és a szakszervezetek megértéssel, türelemmel és bizonyos jóindulattal fogadták az áremeléseket, amelyek közel 200 százalékos évi inflációt vetítenek elôre. Egyébként ekkora kamatot fizetnek tôkésítve a három hónapos kihelyezésre a Ion T,iriac, az Agro-, a Pater és más hitelbankok. Ehhez kapcsolódik az, hogy a lakossági megtakarítások az év eleji hatalmas zuhanás után március 8-án ismét felkapaszkodtak a tavaly decemberi szintre, s úgy tûnik, a lakosság bizalma a nemzeti valuta iránt is helyrebillent. Isãrescu, a Nemzeti Bank kormányzója tehát március elején csatát nyert. Ám továbbra is fennáll a kérdés: meddig marad jó terápia a csupán monetáris eszközökkel, a kamatlábbal való manipulálás, valutaárfolyam-módosítás, a pénzpiacon található pénzmennyiség korlátozásával történô stabilizálás?
Ami pedig a reformprogram privatizálási részét illeti, az elsô tanulság nem nagyon biztató. A magánosítást ugyanis nem lehet egy év alatt elvégezni, mert a csôdeljárás levezetése hosszú és fájdalmas folyamat, az 1995/64-es törvény alkalmazása pedig nagyon sok újat hozhat.
Kétnapos látogatásra hétfôn reggel küldöttség élén Prágába utazott Emil Constantinescu államfô.
Indulása elôtt tett repülôtéri nyilatkozatában az elnök kijelentette: „Jobb együttmûködést remélek Csehországgal, amely egyike azoknak az országoknak, amelyeknek NATO-jelöltségét senki sem vitatja". A meghívó, Václav Havel cseh elnökkel kitûzött megbeszélések mellett Constantinescu érdeklôdéssel tekint Václav Klaus miniszterelnökkel való találkozója elé is, mivel Klaus „olyan reformot valósított meg, amely sikeres volt", és Csehország „már eljutott az alagút végéhez".
A küldöttségnek tagja Ulm Spineanu reformügyi miniszter és Cãlin Popescu-Tãriceanu ipari és kereskedelmi miniszter, akik szerdától Victor Ciorbea miniszterelnök kíséretében Budapest vendégei lesznek, továbbá Sorin Dumitriu, az Állami Tulajdonalap elnöke, aki nyilván a romániai privatizáláshoz sok tekintetben modellként szolgáló cseh tömeges magánosítást tanulmányozza, továbbá a munkaügyi és szociális miniszter, a kulturális miniszter.
Zoe Petre asszony, az elnök tanácsadója, aki szintén tagja a delegációnak, egy nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a látogatás beilleszkedik az európai struktúrákhoz való közeledést kiegészítô regionális együttmûködés építésébe. Románia, amely nem volt tagja a visegrádi csoportnak, hidakat igyekszik építeni Csehország, Lengyelország és Magyarország irányában. Ennek elsô állomása Constantinescu elnök lengyelországi látogatása volt, amelynek során megvitatták egy Ukrajnával együtt létrehozandó bukovinai eurorégió gondolatát. Románia tengeri kijáratot kínálhat Csehországnak. A Fekete-tengeri Gazdasági Együttmûködés, amelynek Románia az egyik motorja, nem konkurense, hanem kiegészítôje a visegrádi csoportnak — hangsúlyozta az elnöki tanácsadó.
Vaclav Havel cseh és Emil Constantinescu román államfô meggyôzôdése szerint senkinek sem használna, ha a kelet-közép-európai volt kommunista országok között verseny alakulna ki az Észak-atlanti Szövetséghez (NATO) való csatlakozás ügyében. A két köztársasági elnök hétfôn délelôtt Prágában nyilatkozott újságíróknak azt követôen, hogy a Hradzsinban egyórás négyszemközti megbeszélést folytattak.
Constantinescu hétfôn egy munkaebéd keretében Václav Klaus kormányfôvel is tanácskozott, akivel elsôsorban a román-cseh gazdasági kapcsolatok kérdéseit vitatta meg.
Kedden Josef Zielenieccel és Miloslav Vybornyval, a cseh külügyi és védelmi tárcák irányítóival fog tárgyalni. Látogatása utolsó pontjaként felkeresi a tavaly óta Prágában székelô Szabad Európa rádiót, és elbeszélget a román szerkesztôség munkatársaival.
Emil Connstantinescu elnöknek, csehországi látogatása alkalmából, ünnepélyes keretek között átadták a Prágai Károlyi Egyetem emlékplakettjét. A maga részérôl Emil Constantinescu átnyújtotta a Károlyi Egyetem rektorának Kazel Malynak a Bukarest Egyetem háromévszázados emlékérmét.
Hétfô délelôtti rendkívüli ülésén az RTDP központi végrehajtó bürója felkérte a szenátusi és képviselôházi frakcióját, hogy sürgôsségi eljárással nyújtson be törvénytervezetet a parlamentbe a tavaszi mezôgazdasági munkálatok szubvencionálására — közölte Teodor Meles,canu szóvivô. A finanszírozási források bankhitelek lennének, amelyek kamatját 60 százalékos arányban szubvencionálnak és a terméssel garantálnak. A tavaszi kampányra sürgôsségi kormányrendelettel kiutalt 550 milliárd lej elégtelen és teljesen hatástalan marad a termelôk szempontjából — mutatott rá Meles,canu. Az RTDP tervezete 2000 milliárd lejt kér a mezôgazdaságnak.
Az Állami Tulajdonalap közölte annak a húsz állami állattenyésztési vállalatnak a névsorát, amelyet privatizálni, átszervezni, illetve felszámolni szándékszik. Az olyan nagy disznóhizlaldákról, illetve csirkefarmokról van szó, mint amilyen a Fehér megyei Suinprod, a besztercei Avinsuinprod és a zilahi Avicola.
TriT,ã FãniT,ã, a szenátus mezôgazdasági bizottságának elnöke, politikai nyilatkozatban tiltakozott az állami mezôgazdasági vállalatok privatizálása ellen. A demokrata párti szenátor kérte, hogy az Állami Tulajdonalaptól vegyék el az említett vállalatokat, és adják át a Mezôgazdasági és Élelmiszeripari Minisztériumnak, hisz Romániában gazdag hagyománya van az állami mezôgazdasági vállalatoknak.
A két világháború között, mint mondotta, több mint 100 ilyen vállalat mûködött.
A Mediafax jelentése szerint a kolozsvári Gheoghe Cos,buc Líceum udvarán, árokásás közben, emberi csontvázra bukkantak a munkások. A helyszínre kiszálló Polgári Védelem szakemberei megállapították, hogy két német katona csontvázáról van szó, akik a II. világháború idején vesztették életüket. A csontvázak mellett ugyanis kézigránátot, lôszert és az 1939-es évszámot viselô öngyújtot is találtak. Ioan Savin polgári védelmi ezredes értesítette a nagyszebeni német konzulátust, hogy azonosítsák az áldozatokat, és maradványaikat hazaszállíttassák.
Victor Ciorbea miniszterelnök levélben folyamodott a képviselôház elnökéhez az 1991/18-as földtörvény programra tûzött módosítása elnapolásáért. A 150 módosítási javaslatot soron kívül, hétfôn kellett volna a képviselôháznak megtárgyalnia, ám az a javaslat, amely a volt állami gazdaságok földterületébôl 50 hektárig terjedô tulajdonosonkénti visszaszolgáltatást irányozta volna elô, rendkívüli visszhangot keltett. Ioan Doru Tãrãcilã, a volt kormánypárt szenátora egyenesen felelôtlennek ítélte a javaslatot, Valeriu Tabãrã volt mezôgazdasági miniszter, a Román Nemzeti Egységpárt alelnöke pedig sajtóértekezletén kijelentette: a törvénymódosítás teljesen felborítaná a jelenlegi mezôgazdasági rendszert. Máskülönben az a tény — mondotta —, hogy a kormány elôször soron kívül kívánta a vitát a képviselôházban lefolytatni, azután pedig visszavonta eme kérését, arra utal, hogy a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt a többség diktatúráját akarja bevezetni.
Ion Diaconescu parasztpárti elnök hétfôn leszögezte, hogy a földtörványt módosító törvénytervezetet nem szabad sürgôsségi eljárásra bocsátani. Elégedetlenségét fejezte ki, hangsúlyozva, hogy ez hiba volt, amirôl hiányában döntöttek. Ugyanakkor ellenezte az 50 hektáros terület odaítélését, hangsúlyozva, hogy egy alig életbe ültetett törvény lényeges módosítása zavargást okoz.
Hozzáfûzte továbbá, hogy az új törvényalkotásnak tartalmazia kell a Nemzetközi Valutaalappal megállapított intézkedéseket is. Ajánlotta egyúttal a törvény kezdeményezôinek, hogy konzultáljanak a többi koalíciós partnerekkel is e téren.
az RMDSZ kül- és belmonostori körzet választmánya szerdán du. 6 órakor a Pro Iuventute székházban (Mócok útja 75.).
Páll Árpáddal orvul és gyorsan végzett a korai halál. Súlyos betegségének hírét alig váltottuk át önáltató reménységbe, csodavárásba: családja küldte máris Kolozsvárról gyászjelentését.
Minekünk, más városokban élô barátainak még csak elegendô idô sem adatott a végzet tudomásulvételére. Halálra ítélt sorstársával az ember megosztja lélekben a siralomház borzalmait. Ha csak távoli virrasztásban is. Figyelmünket azonban Páll Árpád önnön kapaszkodó reményei felé fordította. Munkaterveiben osztoztunk vele — utolsó napjaiban is.
Utolsó könyvén dolgozott. Úgy valahogy, miként a lôtt madár szárnya repdes még a földön, a megszakadt szárnyalás utánzataként.
Megannyi futkosó igyekezetünk ellenére füstbe ment terv maradt a neki szánt születésnapi ajándék. Hetvenedik évét töltötte februárban. Reméltük, hogy ha megkésetten is, asztalára tehetjük a könyvét, utolsó mukáját; egy búcsúzó lélek visszaintô vallomását torzóban maradt életmûvének történelmi idejérôl.
Terveit magával vitte. Kálváriás küszködéseinek hasznos java, bizonyítéka, könyveinek kis csapata ránk és velünk marad, eltagadhatatlanul.
Páll Árpád munkáiban nem csupán színháztörténeti, nemzetiségpolitikai dokumentumra találnak az utónemzedékek, hanem egy szuverén intellektus eleven szellemiségére is. Németh László tanítványaként indult, szôtt álmokat írói tervek megvalósításáról. Szellemi hagyatékának java vigasz a vigasztalanságban. Ordas idôkben, kultúrböllérek közt, a közügyi karrier szirénhangjainak ellenállva, üldöztetés áldozataként is hû maradt önmagához: a kolozsvári Református Kollégium maturándusához, aki a magyar szellem óriásainak bûvöletében alakította vágyait és hangvételét.
A kor kívánalma és biztatása szerint világmegváltó szándékkal indult Páll Árpád is. Áldott legyen a fölismerés, aztán a szándék, amely ôt is arra késztette, hogy lehetôleg önmagát váltsa meg.
Évek óta visszatérô gond a falusi iskolák helyzete. A nyolcvanas évek második felére a magyar falvak többségében — fôleg szórványvidéken — végveszélybe kerültek a magyar osztályok, nem volt elég gyerek, hiányoztak a pedagógusok. A rendszerváltással némileg változott a helyzet, s olyan helyekre is sikerült akár helyettesítô tanerôt is szerzôdtetni, ahol alig volt remény az oktatás megtartására.
1996-97-re ismét hullámvölgybe jutottak a falusi iskolák. A változások utáni elsô évben a masszív kivándorlás, kitelepedés, az ellenôrizetlen terhességmegszakítás következtében sok helyen az idén már nem indulhat elsô osztály, mert nincs hozzá elegendô gyermek. Míg a Székelyföldön egy-két román gyermekért is osztály indul, az állam tanítót, tanárt fizet, ez fordítva már nem érvényes. A tanítóképzés masszív beindulásával a pedagógushelyek rendre betelnek, az I-IV. osztályba szinte mindenhol szakképzett tanító kerül. A felsôbb osztályokban azonban továbbra is sok a helyettesítô. A gyenge tanári fizetések senkit nem vonzanak nehezen megközelíthetô, távoli falvakba, ahol az ingázásra rámegy a pedagógus fél fizetése. A letelepedést, akár a kovártélyt is, nemigen vállalják, nem olyanok manapság a falusi körülmények. Az egykori tanítói lakok rég összeomlottak, tönkrementek, tatarozásukkal nem foglalkozik senki. A polgármesteri hivatal hatáskörébe tartozó lakások felújítására a helyi költségvetésben nincs pénz, a faluközösség pedig önerôbôl erre nem áldoz, nincs, aki ezt megszervezze. Olyanformán például, ahogyan önerôbôl tatarozzák vagy felépítik az egyházi parókiákat. A szakminisztériumnak az az elképzelése, miszerint a falun letelepedô tanárok, tanítók ösztönzésként megkapnák alapfizetésük kb. 50-60 százalékát, egyelôre terv, amit minden bizonnyal törvény formájában szeretnének „szentesíteni".
A mezôgazdaság nagyon rossz helyzetével a visszatelepedés elmaradt, csak kevesen döntöttek úgy, hogy falun próbálnak szerencsét. Nagyobb visszatelepedés következhet be, ha az állami üzemek masszív átszervezésével, felszámolásával száz-ezrek kerülnek munkanélküli segélyre, magyarán az utcára. Hogy ez a hazatelepedés bekövetkezik-e vagy sem, ez egyelôre kérdéses, az viszont tény: városhoz közelebbi községek, falvak népességi statisztikáiban már észlelhetô ez a folyamat...
Tekintélyes bukaresti napilap azon kesergett a napokban, hogy a klónozás feltalálásával tetszôleges példányszámban sokszorosíthatják például Nadia Comãneci-et.
Ugyan miért lenne veszélyes az emberiségre nézve, ha az egykori tornászlányból annyi lenne, hogy minden valamire való rajoni és világbajnokságra jutna egy tízes osztályzat? Viszont a képünkre fagy a vigyor a perspektívától, hogy temérdek Nadiának juthatna eszébe éppen a bukaresti Cas,ain székesegyházban esküdni hûséget egy-egy (vagy ugyanazon? szintén klónozott?) amerikai fiatalembernek, és a háttérben ott volna az egész egykori kormánypárt, élen Adrian Nãstaseval, ugyanannyi példányban.
Adrian Nãstaseból annyi választópolgárt is másolhatnának, hogy nemsokára fölényes többséggel visszanyernék a hatalmat. És akkor Iliescunak is saját gyártmányú dublôzei lennének, hogy legközelebb ne tudjuk, melyiket kell leváltani, vagy a nómenklatúra-villából hivatalos exelnöki lakásba költöztetni.
A veszély abban rejlik, hogy a tudomány legújabb vívmányát ez alkalommal is a politikusok fogják felhasználni, a maguk érdekeinek megfelelôen — erre máris mérget vehetünk. Nadiát sem a sportemberek, hanem a sportpolitikusok fogják sokszorosítani, ugyanazon céllal, amiért az eredeti példány esküvôjét a tavalyi választási kampányban megrendezték. A világ nagyobbik és jobbik fele tiltakozhat napestig; zöldek, szürkék, pirosak és bármilyen más színezetû polgári szervezetek álló-, ülô- és fekvôsztrájkot szervezhetnek márciustól februárig, a génsebészek akkor is felajánlják munkájuk gyümölcsét és további szolgálataikat munkáltatóiknak, ahogy az atombombatudósok is átadták „nöuháujukat" a katonapolitikusoknak. Igaz, elôbb mentséget kerestek maguknak: ha nem ôk, akkor amazok vetik be elsôként. Ez az érv mindig kéznél van. A klónpolitikusok is azt mondják majd, hogy ha nem ôk, akkor az ellenfél fogja sokszorosítani a neki megfelelô embertípust.
Hogy az egypólusú világban nem mûködik ez az érv? Ugyan! Minél egypólusúbbnak látszik, annál gyakoribb benne az egymást feltételezô, de taszító ellentétpár, különben nem lennének ún. helyi háborúk.
A klónozás ugyanolyan veszély az emberiségre nézve, mint bármely tömegpusztító fegyver. Elvben elképzelhetô, hogy a klónok túlnépesítik a Földet, és mivel életképesebbek, kiszorítják életterükbôl a természetes egyedeket. Tehát nem kipusztítják, hanem behelyettesítik az emberiséget. Nem néptelenedik el a bolygó, de az a népesség már nem ez a népesség lesz. Szinte ugyanaz, mint a teljes megsemmisülés.
Meglehet, hogy éppen ezért nem vetik majd be globálisan. Az atombombát is csak elrettentésbôl használták, a neutronbombának pedig mindössze a hírét alkalmazták. A klónokat is lehet mérsékelten adagolni. Elôbb csak 2 millió fiatal, oroszlánszívû Jelcint vonultatnak fel a brüsszeli NATO-székház elôtt teljesen szabad vodkaforgalmat követelve, és ha Európa mégis a német sör mellett dönt, következne a kemény piára szomjúzók inváziója. Ellencsapásként narancssárga kezeslábasba öltözött áruszállítók lepnék el Moszkvát, és itatnák nyakra-fôre az embereket Coca-Colával. (Különben amennyi narancssárga kezeslábast láthatunk már most a mi városainkban is, eljátszadozhatunk a gondolattal: vajon közöttük nincsenek-e klónok?) Az ütközôövezetben tovább garázdálkodnának az ukrajnai és kínai maffiák, valamint a közel-délkeleti cigarettacsempészek (akikrôl úgyszintén már ma sem tudjuk pontosan, vajon természetes módon szaporodnak-e).
Reménykedjünk, hogy néhány ilyen rossz viccel ezt a korszakalkotó találmányt is megússzuk, mert a politikusok megiszonyodnak, amikor találkoznak másodpéldányaikkal.
1997. március 5-én és 6-án zajlott le Szegeden, a Városháza dísztermében a Regionalitás és kultúra címû konferencia, amelyen a térségbeli kulturális ágazat illetékesei, regionális központok és társönkormányzatok vezetôi megvitatták a regionális együttmûködés módozatait. A tanácskozás keretében elôadást tartott Kötô József, az RMDSZ oktatási, mûvelôdési és egyházügyi alelnöke és Kelemen Hunor, a Mûvelôdési Minisztérium államtitkára. Részt vettek az összejövetelen Bodó Barna és Bakk Miklós, a Temes megyei, illetve Varga Gábor, a Bihar megyei önkormányzat képviseletében. Az alábbiakban Kötô József elôadásának a szövegét közöljük.
A hely szelleme
Közép-Kelet-Európa újból fordulóponthoz ért. Míg az 1989-es bársonyos forradalmak után a demokratikus jogállamok helyett egyes esetekben véres konfliktusokat is kirobbantó nemzetállamok és a totalitarista visszarendezôdést segítô rendszerek születtek, addig az 1996-os és 1997-es év fordulóján a népakarat sorra buktatta meg, vagy éppen buktatja azokat a hatalmi csoportokat, amelyek lehetetlenné tették a demokrácia kibontakozását a térségben, és remény van arra, hogy a hely szellemévé a stabilitás és a jogállamiság eszméje válik. Alig hét év után tehát ismét lehetôség nyílik a régió nemzetei számára az újrakezdésre. Élünk-e, tudunk-e élni ezzel a lehetôséggel? Nekünk, kisebbségieknek, kétszeresen is fontos e történelmi pillanat megragadása, hisz megéltük Hanák Tibor helyzetértékelésének igazát: „Demokrácia nélkül minden kisebbségi politika az erôszak és az elnyomás válfajai közé szorul: sorvadás, tûrés, tiltakozás az egyik, kegyes engedmények, megszorítások, burkolt vagy nyílt népirtás a másik oldalon". Érdekeltek vagyunk tehát a mellény újragombolásában.
A hely szellemének prófétái, Kossuth vagy Németh László az önmegváltás módjának a térségben való gondolkodást ajánlja. Már 1932-ben ezt írta Németh László: „...itt élünk egy sorsközösségben, egymásról mit sem tudva. Igazán itt az ideje, hogy megismerjük tejtestvéreinket , akikkel egy sors száraz emlôjét szoptuk". Rendkívül jellemzô adat, hogy a felvetést az eszmék síkjáról a gyakorlati megvalósítás felé terelô elgondolás éppen Erdélybôl érkezik. Krenner Miklós, a XX. századi magyar publicisztika egyik legmarkánsabb személyisége ugyanabban az évben közli a kolozsvári Ellenzékben írását Duna-Európa népei összefogásának szükségességérôl. Bebizonyosodott — írja —, hogy a monarchia csodálatos gazdasági eszköz volt, s ezt kellene visszaállítani egy új dunai gazdasági szövetség formájában, amelybe beléphetne elsôsorban Magyarország, Ausztria, Csehszlovákia és Románia, s ez lehetne a megbékélés útja is, állítja a szerzô. Ne a felvetés konkrét módozataira figyeljünk, hanem a mögötte rejlô fejlôdési trendekre. Ma már egyértelmûen elfogadott álláspont, hogy a gazdasági fejlôdés trendjei a nagyobb egységek kialakulása felé mutat, a dezintegrálódás helyett a tartósabb globális megoldások keresése jellemzô az alapvetô társadalmi mozgásokra.
Bevezetôben fordulópontot emlegettünk. Közép-Kelet-Európának a talponmaradáshoz választania kell: továbbra is a világ élvonalától való leszakadást jelentô dezintegrálódás vagy az integrálódás útját járja? Közép-Kelet-Európa térségi szakértôi szerint, Romsics Ignác megfogalmazásában, mint a Csongor és Tündében, hármas út elôtt állunk:
a) közép-kelet-európai integráció útja új konföderációk vagy konföderációk szövetsége létrehozása révén;
b) a Tizenötök Európájához való csatlakozás útja;
c) a nagyhatalmi politika befolyásolási övezeteibe való betagolódás útja.
A kossuthi intô üzenet, a XX. századi tapasztalatok számomra egyértelmûvé teszik, hogy a közép-kelet-európai integrációra való törekvésnek kell képeznie azt az alapot, amelyre jövônket építjük, s ez nem zárja ki az euroatlanti integrációt sem. Csakhogy ily módon gazdasági és szellemi partnerként és nem koldusokként érkezünk valahová. Bárhogy is tûnik most, Európának nem bérmunkásokra, hanem kreatív alkotókra van szüksége, akik a nagy csatában esélyeit javítják. Élve idézett irodalmi analógiánkkal, azt mondanám: a tudós és a kalmár útját kell járnunk.
II. Egyetemesség és/vagy regionalizmus
A mi térségünkben a kultúra nem csupán egy területe az életnek, hanem a nemzeti stratégiák bölcsôje is. Hogyan építsük tehát kultúránkat, hogy egy eljövendô közép-kelet-európai integrációs folyamatot is segíthessen? Az önfeladás, a gyökértelenség alternatíváját vagy a konzervativizmus, a hagyományosság bástyája mögé zárkózva a jövôtlenséget válasszuk? Úgy gondolom, van egy harmadik lehetôség is: a regionális kultúrák és az egyetemesség ötvözése. A szándék egybeesik az alapvetô fejlôdési trendekkel, és erre hagyományaink is vannak. Már maga a regionalizmus létrejötte is a szûkebb környezet autonómiáját megvédeni kívánó szándéknak köszönhetô. A demokrácia próbaköve is ez: a szubszidiaritás elvének alkalmazása, a kisközösségek jogának elismerése sorskérdéseik eldöntésére. Következésképp a regionális kultúrák kiteljesítése — amennyiben nem a provincializmus vagy a másság tûrés tagadása élteti — az új, XX. századi fejlôdés trendjeibe illeszthetô. Hagyományaink arról vallanak, hogy a regionalizmus és az egyetemesség nem egymást kirekesztô fogalmak. Hogy csak néhány XX. századi példát említsek. A magyar modernizációs áramlat egyik elindítója a Partium, Ady és a Holnaposok szellemi mûhelye Nagyváradon alakult. De szegedi vonatkozásokat is felhozhatunk állításunk igazolására: Tömörkény és Móra éppen e vidék sajátos regionális jegyeivel gazdagították az egyetemes magyar irodalmat. Az igazán nagy példa Tamási Áron életmûve, akinek az idén éppen születése 100. évfordulóját ünnepeljük. A székely hitvilágból, népi mûvészetbôl, életformából ihletôdve nem csupán egy népcsoportról szóló üzenetet fogalmazott, hanem mûvei egyetemes emberi látleletté szélesedtek. A sajátos és egyetemes szintézisét teremtette meg, a XX. századi európai drámairodalom alapmûveit alkotta meg. Nevét együtt emlegetik a modern színpadi irodalom nagy újítóival, a Garcia Lorcaéval, a Giraudoux-éval, a Claudelével. A felhozott példák közös vonása: a nyitottság . A figyelni tudás saját értékeinkre és a civilizált világ szellemére; Cs. Szabó László aforizmája mély bölcsességgel fogalmazza meg tennivalóinkat a kultúraépítésben, hogy elkerülhessük az önfeladást vagy a jövôtlen bezárkózást: „Kétirányú teljes nyitottságot a civilizált nyugat és saját népünk mély rétegei felé". Figyelnünk kell erre az intésre, hisz számos jelét tapasztalhatjuk, hogy a nemzetféltés jegyében vagy a mindenáron való integrálódási lázban hol errôl, hol amarról megfeledkezünk, vagy ami még nagyobb baj: egyik szemlélet kirekeszti a másikat. Hajlamos vagyok azt mondani, hogy a nagyobb veszély pillanatnyilag saját értékeink lebecsülése. Holott, ha a magyar nemzetkarakterológiának volt és van megtartó ereje, akkor az kulturális értékteremtô képessége. S ebben a szférában Herder elvei érvényesülnek: egyenlô rangon kell megbecsülni kis és nagy népek kultúráját. Ha a hely szelleme új térségi gazdasági összefogást sürgetett, akkor mûvelôdési modellként az Európára nyitott sajátos regionális kultúrák térhódítását jelölhetnénk meg. Gyönyörûen fogalmazza meg ezt a gondolatot Illyés Gyula: Haza a magasban címû költeményében:
„Mint Noé a bárkába egykor,
hozz fajtát minden gondolatból,
ábrándok árvult szerepét is,
álmai állatseregét is..."
S ez már nemcsak az egységes magyar nemzet, hanem Közép-Kelet-Európa közös hazájának gondolata is lehet. Szólnunk kell még a térség egy sajátos vonásáról. Az államhatárok egyetlen közép-kelet-európai formáció esetében sem esnek egybe az etnikai határokkal. A kultúrák egymással keverednek, a mûvelôdési régiók határai elmosódnak. Itt politikai nemzetrôl szólni feszültségszítás nélkül nem lehet, régiónkban csak kulturális nemzetben szabad gondolkodni. Ez is az integráció, új konföderációk létrehozása mellett érvel, amelynek keretében minden nemzeti közösség szabadon megélheti önazonosságát, a beolvasztás ellen megvédi önállóan kormányzott intézményrendszere, az új gazdasági összefogás alapján keletkezô jólét felvirágoztathatja a regionális kultúrákat, s ezek kölcsönösen gazdagítva egymást eurokonformmá tehetik a térséget. Bennünket európai magyarrá.
III. Cselekvési alternatívák
Ha térség-megváltó stratégiákat kidolgozunk, elmondhatjuk Madách szavaival:
„Be van fejezve a nagy mû, igen.
A gép forog, az alkotó pihen?"
A mû építése még csak most kezdôdik, de gondolom az eddig elhangzottakból világosan kitetszik: elkezdôdhet . Csak végre kezdjük is el. Kiemeltük, hogy térségünkre a keveredés, a mûvelôdési határok összemosódása jellemzô. Véleményem szerint kidolgozható egy olyan általános kultúramûködtetési modell, amely a vegyes etnikumú országokban, az integrálódás folyamatában is lehetôvé tenné a nemzeti közösségek értékalkotó képességének kiteljesítését, a nemzeti kultúrák felvirágzását. A fejlett demokratikus államok tapasztalatából kiindulva három pillérre támaszkodó kulturális szerkezeti modellt kellene kialakítanunk egy versenyképes mûvelôdési élet mûködtetése érdekében. Az államnak meg kellene találnia a nemzeti mûvelôdés alaprétegét jelentô magas kultúra támogatásának modalitásait, az anyaországoknak fedezniük kellene a kisebbségi kultúrák pozitív diszkriminációjának költségeit, hasznosítani kellene a civil szféra, az alapítványi rendszerek lehetôségeit. Ha a térség valamennyi állama felvállalja az integrálódás és a kulturális nemzet fogalmának elismerése jegyében ennek a közös kultúraszervezô elvnek az érvényre juttatását, akkor a nemzeti kultúrák elkerülhetik a piacszemléletû gazdálkodás szubkulturális csapdáit, a kisebbségi kultúrák és intézmények a méltányosság szemlélete alapján juttatott állami és anyaországi támogatás segítségével megmenekülhetnek az elsorvadástól, s a polgárosodó és vagyonosodó civil társadalom alapítványai megerôsíthetik a minôségi kultúramûvelés feltételeit. A magyar-magyar, anyaországi támogatásokról szólva, úgy gondolom, kialakult az a rendszer az Illyés Közalapítványon, az MKM Közmûvelôdési, Oktatói, Könyv-, Színházi, Ösztöndíj Tanácsain keresztül, amely képes lehet az önazonosság megôrzését serkentô folyamatok generálására, csak biztosítani kell ezek számára a megfelelô költségvetési kereteket. Ebbôl az alkalomból hadd említsem köszönôleg jellemzô példaként a Környezetvédelmi Minisztérium támogatását Kós elsô megvalósított építészeti tervét ôrzô épület megmentéséért, ahol majd létrehozhatjuk mûemlékvédelmi módszertani központunkat.
Az már csak szervezés kérdése, hogy a nemzeti kultúrák átjárhatóságát biztosítsuk. Ebbôl a térségbeli mûvelôdési konglomerátumból (idézzük csak fel az egykori monarchia nagy teljesítményeit), olyan regionális kultúra születhetik, amely biztosíthatja a térség súlyát a XXI. században is, amikor — bízzunk ebben — nem a hadseregek ütôképessége határozza meg az értékrendeket, hanem a szellemi teljesítmény. Ebben a versenyben nem a mennyiség, hanem a minôség a nyertes. Ilyen értelemben a térség szellemi potenciálja felér egy hadsereggel. Ezt kellene megértenie a politikának, s eszerint kellene cselekednie. Ki kell alakítanunk tehát új magyar nemzetfogalmunkat, amely tartalmazza a választ az integrálódó Közép-Kelet-Európa nemzeteihez fûzôdô viszonyukra, a kontinens kihívásaira is. Kurucz Gyula meghatározása szerint: „Európa célja ugyanis nem egy jellegét vesztett, nivellált halmaz létrehozása, hanem az Egyesült Szülôföldek közös Európájának megteremtése".
Befejezésként hadd idézzem Bíró Zoltánnak a Magyarok IV. Világkongresszusán elhangzott „A magyarság megmaradásának tétje" címû beszédébôl a záró passzust: „Nemzeti stratégiában gondolkodni csak országban, népben, nemzetben gondolkodni képes emberekkel lehet. A Magyarok Világszövetségének talán lehetne szerepe abban, hogy oldja a magyar politika görcseit, a magyar értelmiség teljesen alaptalan, kisebbrendûségi érzését akkor, amikor a magyar nyelv, a magyar mûveltség, a nemzeti hagyományok kerülnek terítékre, akár Európa, akár a világ szellemi piacain. Mert mindaddig, amíg értelmiségünk és politikusaink java nem lesz képes túltenni magát a félelmeken és kisebbrendûségi érzelmeken, egy nemzeti stratégia kidolgozása — még ha elvben lehetôsége volna is — szinte értelmetlen, mert értelmét csak a megfelelô szellemi és politikai képviseletben nyerhetné el. E folyamatot a Világszövetség talán meggyorsíthatná azzal, hogy tudatosítja: a becsületes politika Európában nemzeti politika, és a becsületes nemzeti politika egyúttal szolgálhat nemcsak a hazának, de Európának és az emberiségnek is. A nemzet mindenekelôtt öntudat, és e nélkül az öntudat nélkül nincs emberi közösség, legfeljebb tömeg. Az emberiség a III. évezred kapuján vagy átlép önálló arculattal és felemelt fejjel, vagy átpréselôdik rajta információs masszaként. Ez a magyarság megmaradásának tétje is."
Az Ön által a helyi sajtóban kezdeményezett rágalomhadjáratra tényekkel fogok válaszolni:
1. Nem titok, hogy a '90-es évek elején a Romániai Ebtartók Egyesülete (AsociaT,ia Chinologilor Români din RSR, A. Ch. RSR) személyi okok miatt kettészakadt, mely pillanattól fogva UAChIR néven egy második egyesület is mûködött az országban — ezt azonban a nemzetközi szövetség (Federation Cynologique Internationale, FCI) soha nem ismerte el. Paradox módon az UAChIR mûködôképes és reprezentatív egyesületté vált, miközben az A. Ch. RSR — melynek ön az alelnöke volt — a csôd szélére jutott: 2 éven keresztül nem mûködött a Román Törzskönyv, és az FCI-vel szemben felhalmozott jelentôs anyagi hátralék miatt (115 509 belga frank) Románia a szövetségi tagságát kockáztatta.
Az A. Ch. RSR tisztújító közgyûlésén (Kolozsvár, 1996. február 19.) kinyilvánított egyöntetû szándék, mely a kinológiai mozgalom egyesítését célozta, az e célból összehívott 1996. július 20-i (Sinaia), minden kinológiai erôt felsorakoztató közgyûlésen vált valóra. Az egyesülés formája az utólag feloszlatott UAChIR bekebelezése volt az A. Ch. RSR által. A közgyûlés ugyanakkor elfogadta az A. Ch. RSR alapszabályzat-módosítását, valamint az egyesület nevének és székhelyének a megváltoztatását is. Megjegyzendô, hogy a Vadász és Sporthorgász Egyesület épületében (Bukarest, Cal. Mos,ilor 128.) bérelt pincehelyiséget egy saját tulajdont képezô, reprezentatív villa (Buk., Popa Tatu 61.) váltotta fel.
Az említett dátumon Ön — teljesen szabályzatellenesen, a Kolozs megyei fiókszervezet pecsétjét használva — egy másik közgyûlést hirdetett, melyen a félretájékoztatott részvevôk Önt elnökké választották. A Bukaresti II. Kerületi Bíróság 1996. augusztus 15-én meghirdetett és 169/PJ/197/96 számon bejegyzett ítélete azonban a sinaiai közgyûlést hitelesíti, és kimondja a név-, cím- és alapszabályzat-módosítást.
Ennek értelmében jelen pillanatban az egyetlen hivatalos országos ebtenyésztô egyesület az AsociaT,ia Chinologicã din România (A. Ch. R.), a Popa Tatu u. 61. szám alatti központi székhellyel, melyet Ön, Maier Vasile úr semmiképpen sem hivatott képviselni, nem lévén még egyszerû tagja sem. Következésképpen a további vádpontjai értelmetlenek, ennek ellenére nem térek ki tárgyalásuk elôl.
2. A személyem által vezetett és képviselt Román Törzskönyv (RT) a fent említett egyesület fontos technikai szerve. Egyetlen hazai orgánum, amely az FCI által jóváhagyott származási lapokat (pedigrée) kibocsáthat — kizárólag egyesületi tagok részére! Az Ön által fémjelzett Brassai utcai fiókszervezet — az Ön makacsságának köszönhetôen — nem A. Ch. R.-tag, tagsága tehát nem jogosult az RT szolgáltatásaira. Egy — a tagság jogos elvárásainak eleget tevô — egyesület létrehozása tehát szükségszerûség volt. Ennek megfelelôen a Kolozsvári Törvényszék 109/C/27.01.1997. határozatával jogi személyiséggé vált „Napoca" egyesület (Cipariu tér 15.) jogosult pedigrée-k kibocsátására, valamint elnyerte az FCI-tôl az 1997. augusztus 2-i nemzetközi CACIB kutyakiállítás rendezési jogát is.
3. Meglepetéssel olvastam, hogy az 1996 decemberben, a gazdasági rendôrségen és a pénzügyôrségen ellenem tett feljelentésében szereplô kb. 2 500 000 lejes összeg, mellyel engem elmarasztal, mára 884 000 lejre zsugorodott. Az Ön által kezdeményezett rendôrségi eljárás valószínûleg a maradék összegre is magyarázatot szolgáltat. Két részinformációval személyesen is segíthetek: 1. az RT pénzügyi szempontból (is) az országos egyesületnek közvetlenül alárendeltje (lásd az Alapszabályzat 3. c. „, Mûködési szabályzat 3. „); jelen pillanatban nem én vagyok az RT adósa, nem is az RT az A. Ch. R. adósa, hanem az Ön által a Brassai utcai egyesület szintjén „zárolt" kb. 400 000 lej képezi az RT és ezáltal az A. Ch. R. jogos tulajdonát.
Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy az ebtartás és ebtenyésztés ellen semmit sem vétettem, és végtelenül sajnálom, hogy ez a hobbi „bulvártémává" fajult.
Ui. Annak tudatában, hogy minden vádpontjára tárgyi bizonyítékokkal válaszoltam, elôrebocsátom, hogy az esetleges újabb vádaskodásaira csak abban az esetben fogok reagálni, ha azokat olyan dokumentumok támasztják alá, melyek felülbírálják az általam felsorakoztatottakat — melyek a lap szerkesztôségében megtekinthetôk.
Márton Csaba,
a Román Törzskönyv
elnöke
Nagyszebenben tartottak a hét végén kongresszust a kormánykoalícióban részt vevô „Nemzeti Liberális Párt-Demokratikus Konvenció" (NLP-DK) azon erôi, amelyek szakítottak Niculae Cerveni eddigi pártelnökkel és támogatóival.
A résztvevôk három társelnökbôl álló vezetést választottak, amelynek tagjai egymást váltva töltik be az ügyvezetô elnöki tisztséget — az elsô hat hónapra Alexandru Popovici szenátort illeti meg a funkció. A másik két társelnök: Sorin Stãnescu , a kormány ifjúsági és sportminisztere, továbbá Constantin Müller szenátor. A szombaton lezajlott tanácskozással lényegében két részre szakadt a párt, mivel elôzôleg február 22-én Cerveni pártelnök hívei az általuk összehívott országos tanácsülésen kizárták Popovici-ot és híveit.
A Nemzeti Liberális Pártnak 41 szenátora és képviselôje van, és kisebb pártjai között van a „Nemzeti Liberális Párt-Demokratikus Konvenció", amely 10 szenátorral és képviselôvel rendelkezett. Az NLP-DK megoszlásának fô oka az a vita, amely a liberális egyesülés módjáról folyik. Cerveni hívei szerint elôbb a parlamentbe nem jutott három másik liberális csoportosulással — ezek Liberális Párt '93 és a Polgári Szövetség Pártja, valamint a Câmpeanu volt pártelnök vezette NLP-Câmpeanu — kellene egyesülnie az NLP-DK-nak, és ennek a formációnak kellene tárgyalnia a Nemzeti Liberális Párttal, míg az új vezetés az NLP-hez való közvetlen csatlakozásnak a híve.
Niculae Cerveni, akit az új vezetés a maga részérôl felfüggesztett funkciójából, a kongresszust „a párt jogi személye elleni támadásnak" nevezte és érvénytelennek minôsítette. Cerveni már elôzôleg arra szólította fel a koalíciót, hogy vonja meg a kinevezéseket azoktól, akiket az országos tanács kizárt a pártból, ellenkezô esetre a parlamenti támogatás megvonását helyezte kilátásba. A kormány helyzetét ez, tekintettel arra, hogy az RMDSZ-szel együtt kényelmes többsége van, nem érintené.
A Román Fejlesztési Ügynökség (ARD) javítani akarja a Romániában eszközölt külföldi beruházások megfigyelését. A pénzeszközök beáramlását a központi bank figyeli, a tárgyi eszközök beruházását pedig a vámnyilatkozatok alapján tartják nyilván. Az új beruházásfigyelô rendszert Románia az OECD szabványaival összhangban készül létrehozni.
Jelenleg a külföldi beruházások 2,2244 milliárd dollárt tesznek ki, ez 15,7 millió dollárral több, mint az év elején.
Idáig nem tartották számon a külföldi beruházások között például a külföldi vállalatok hiteleit, az adott cégen belüli átutalásokat és a visszaforgatott, lejben realizált nyereséget.
Így az ARD adatai a tényleges külföldi beruházásoknál alacsonyabb értéket mutattak, hamis képet adva ezzel az érdeklôdô külföldi beruházóknak.
Tavaly szeptember 30-ig a külföldi beruházók lejben keletkezett és újrabefektetett profitja körülbelül 1 milliárd dollárt tett ki — jelentette a Rompres román hírügynökség.