1997. március 28.
(IX. évfolyam, 72. szám)
Hatalomváltás után egyre szilárdabbnak látszik Virgil Mãgureanu pozíciója a Román Hírszerzô Szolgálat élén.
Ezek után mi a biztosíték arra, hogy a hírszerzôk valaha is kiadják az igazságszolgáltatásnak az 1990-es marosvásárhelyi események szervezôire vonatkozó adatokat?
• Szabó Károly, a parlament honvédelmi szakbizottságának tagja, az elôzô ciklusban az RHSZ tevékenységét felügyelô bizottság tagja: A vétkesek elítélése úgy volna lehetséges, ha magánszemély sértett félként pert kezdeményezne ismeretlen elkövetôk ellen. Ez, sajnos, nem történt meg. De akkor is a rendôrség és az ügyészség hatáskörébe tartozna az eljárás, nem a hírszerzôkébe. A szolgálat tegnapelôtt töltötte be hetedik évét, 1990 márciusában nem létezett. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincsenek információi a korábbi idôszakból. Mindenrôl és mindenkirôl vannak adatai, azokat talán egyszer ki is adja, esetleg negyven év múlva. Egyébként a marosvásárhelyi eseményeket nem lehet különválasztani a bányászjárásoktól. És azokban a zavaros ügyekben magasra vezetnek a szálak, márpedig amikor államfôi szintig jutnak el a nyomozók, nagyon megnehezül az eljárás, a bizonyítás. Ebben a tekintetben pesszimista vagyok.
• Verestóy Attila, az RHSZ tevékenységét felügyelô parlamenti szakbizottság tagja: Még sok régi reflex mûködik a Román Hírszerzô Szolgálatban, demokratizálása azonban elkezdôdött és folytatódik. A parlamenti ellenôrzés is mûködik, de tökéletesítéséhez idô kell. Az RHSZ-nek a márciusi eseményekrôl nincsenek használható adatai. Amikor a parlamenti jelentést készítettük, átnéztük a vonatkozó információkat, de azok a valóságtól eltérô kitalációk, nagyon hasonlítanak a Securitate 1989 elôtti dokumentumaihoz. A felvetésre, hogy a hivatalból a hatalomváltás után is kiszivárgott olyan jelentésrészlet, amely az RMDSZ-t ellenségként tünteti fel, azt mondhatom, hogy az RHSZ hamarosan tudomásul veszi, hogy egészen mások a veszélyforrások, mint amelyekre a korábbi hatalom ráhangolta. Foglalkozzon a nemzetközi terrorizmussal, a pénzmosással, a csempészéssel, annak lehetôségével, hogy az országhoz ellenségesen viszonyuló érdekcsoportok rátehetik a kezüket stratégiai jelentôségû szakterületekre. A jelenlegi RHSZ-ben sok az új, fiatal szakember, akik minôségi oktatásból kerültek ki, van alapja a megújulás reményének.
Emil Constantinescu elnök a Román Hírszerzô Szolgálat (RHSZ) megalakulásának 7. évfordulóján jókívánságait fejezte ki a titkosszolgálat alkalmazottainak. Egy demokratikus, nyílt társadalomban az ilyen hírszerzô szolgálat diszkrét ôre a közérdeknek — mondotta az elnök. Constantinescu kívánta, hozzanak az elkövetkezendô évek további elôrehaladást a professzionalizmus útján, és beteljesedést mind a szakmai, mind a magánéletben — jelenti a Mediafax.
Hetek óta agonizál a kolozsvári Kiskazángyár, a Termorom. Több mint tízmilliárd lejes bankadóssága után a havonta kifizetendô 1 milliárd lejes kamatteher rányomja bélyegét szürke hétköznapjaira. Az államnak 2,5 milliárd lejnyi adóhátralékkal, villamos energiára, nyers- és üzemanyagra még 500 millióval tartoznak. A munkavállalók elégedetlenek, gyakori a munkabeszüntetés, a sztrájk, az alkalmazottak fizetése késik... Pillanatnyilag április 1-jéig mindenkit hazaküldtek fizetés nélküli szabadságra. A vállalat rajta van az átszervezésre, megszüntetésre ítélt csôdös állami cégek hivatalos kormánylistáján. Ez gyakorlatilag 1370 alkalmazott állásának elvesztését jelenti, ha... Errôl a lehetôségrôl kérdeztük Udrea Radu két hónapja kinevezett menedzsert.
— Nem tartom ésszerûnek múlt idôben beszélni a Termoromról. Ez egy olyan vállalat, amelynek pozíciója van a hazai iparban, itthon és külföldön jól ismerik, s jó esélyei vannak az átszervezésre. Mi nem akarjuk megvárni azt, amikor a Ciorbea-kormány felszámol: ezt próbáljuk megelôzni!
A vállalat 1994-ig jól mûködött, termékeinek 75 százalékára jelentett stabil piacot Oroszország. Az orosz piac felszámolódásával jelentkeztek a súlyos gondok: a vezetôség túl késôn ébredt rá hibájára. Idejében új piacok után kellett volna nézni. A megrendelések csökkenése miatt a felére apadt az alkalmazottak száma. Kb. négymilliárd lejre tehetô a vállalat kintlevôsége, amit az elôzô vezetôség nem hajtott be. Fô feladatnak most e pénzek visszaszerzését tekintik, addig járnak az adósok nyakára, amíg mindenki fizetni fog.
A vezérigazgató elmondotta: ma is óriási potenciál van a cégben. Idénre 28 milliárd lejnyi szerzôdéses megrendelésük van hazai, német, svéd, fülöp-szigeteki cégektôl. 7 milliárd lej az elkészült félkész termék értéke. Befejezésükhöz hitel kellene, azonban senki nem hajlandó segíteni. Adósságaik miatt a bank nem hitelez, de a mérhetetlen kamatok miatt ez alig érné meg. A Magántulajdon Alapnál a vállukat vonják, ôk nem tudnak segíteni. A menedzser banktól miniszterelnöki hivatalig mindenhol végigkilincselt: hogyan képzelik el az átszervezést? Kiderült, hogy ezt senki nem tudja. A szakminisztériumban azt mondották: keresse meg Constantinescu elnököt, ô talán több részletet mondhatna errôl. Az elnök éppen Németországban tartózkodott, így a vezetôség tanácstalanul tért vissza.
Német megrendelô közel 4,5 millió márka értékben vásárolna a Termoromtól különbözô tartályokat. Komoly elôleget is fizetne, ha banki garancialevelet kapna a vállalatról. A megkötött szerzôdések ellenére a Magántulajdon Alap és a Bancorex sem volt hajlandó kezességet vállalni. Az igazgató szerint valakik szántszándékkal fölszámolásukat akarják, ma már senkivel nem lehet közös asztalhoz leülni.
Megrendelôpapírokat mutat Kazahsztánból pl.: akár teljes termelésüket is le tudnák kötni, termékeikkel elégedettek. Pillanatnyilag azonban tanácstalanok: a túlélés nagyon nehéznek mutatkozik.
A munkahelyen csak a vezetôség tartózkodott: a pénzeket próbálták behajtani. És azon morfondíroztak: amennyi pénzt lenyúzott már róluk a bank, abból akár tízemeletes székházat is építhetnének a Fôtéren. A bank különben köszöni szépen, jól van.
Virgil Mãgureanu, a Román Hírszerzô Szolgálat igazgatója a szenátus védelmi és közrendészeti bizottságában kijelentette, hogy teljesen elégedetlen az intézményének kiutalt költségvetéssel. Az RHSZ-nek az idén a kiutaltnak kétszer nagyobb költségvetésre lenne szüksége, amely amúgy sem éri el a tavalyi szintet.
Biztosítani kellene legalább, amit megígértek — mondotta az RHSZ vezetôje, rámutatva, hogy a jelenlegi költségvetéssel károsul mind a mûszaki felszereltségi szint, mind pedig a repülôtereken végzett antiterrorista ellenôrzés. Véleménye szerint azonban az RHSZ uralja a terrorista jelenséget, noha jelenleg az iszlám fundamentalizmus veszélye fenyeget. Másrészt Mãgureanu rámutatott, hogy a GDP 35-38 százalékát teszi ki a háttérgazdaság, elsô helyen lévén az adócsalás.
Rendkívüli vendégserege volt a csütörtöki városi tanácsülésnek: a mezôgazdasági magántermelôk egy csoportja jött el, hogy jelenlétével is tiltakozzék a Széchenyi téri vásárcsarnok földszinti részén a mezôgazdasági termékek árusításának megszüntetése ellen. Akciójukat siker koronázta: a tanács nem járult hozzá a helyiség jelenlegi rendeltetésének a megváltoztatásához. Más fontos napirendi pontként elhangzott az új városi rendôrparancsnok, Constantin Giurgiu ezredes jelentése intézményének 1996. évi bûnôzés elleni harcáról. Eszerint a tavaly Kolozsváron 3474 törvénysértésrôl szereztek tudomást. Az erôszakos cselekedetek közül kiemelendô az 5 emberölés, a 4 emberölési kísérlet, a 15 nemi erôszak, a 46 rablás, az 1719 lopás a magánvagyonból. A 38 gépkocsilopást fôleg luxusautók kárára követték el, és megjelent a szervezett bûnözés: a kábítószerkereskedelem, a különbözô rivális bandák közti leszámolási hullám, a „protekciópénzzel" való zsarolás... Az utcai zugárusoktól 1,759 kg aranyat, 11 ezer amerikai dollárt, több mint 500 millió lej készpénzt és 400 millió lejt meghaladó anyagi javakat koboztak el. 239 utcai koldust füleltek le, 2000 rendbontásra derült fény, a közlekedésben pedig a gyalogosokra 7708 esetben szabtak ki büntetést, ugyanakkor 4581 hajtási igazolványt függesztettek fel, és 1344 esetben vontak be forgalmi engedélyt. Az utcákon 128 súlyos (ebbôl 22 halálos) baleset történt, és 113-an sebesültek meg gázolás következtében. A rendôrség tavalyi mérlegében 39 razzia, 6600 akció, 2500 ellenôrzés szerepel, 42 610 bûntényt tártak fel, melynek összértéke meghaladja a 3,1 milliárd lejt. Az utcai valutaüzérek is a szervezett bûnözés részei, fônökeik és azok testôrei rendszerint a háttérbôl, mellékutcákból irányítják tevékenységüket. A rendôrség a jelenlegi nehézségek és a gazdasági-társadalmi kiváltóokok ellenére minden 600 lakosra jutó 1-1 rendôrnyi állománnyal igyekszik eleget tenni feladatának.
Szerdán délután Markó Béla szövetségi elnök az RMDSZ bukaresti székházában fogadta a Magyar Demokrata Fórum Lezsák Sándor pártelnök, országgyûlési képviselô vezette küldöttségét, amely háromnapos látogatást tesz Romániában. A magyar küldöttség tagjai: Kelemen András országgyûlési képviselô, a párt alelnöke és Herényi Károly szóvivô.
Bukaresti látogatása elsô napján az MDF küldöttsége megbeszélést folytatott Gheorghe Anghelescu vallásügyi államtitkárral, majd csütörtökön több román politikai párt vezetôivel. A küldöttséget csütörtökön fogadta Tokay György kisebbségügyi miniszter. Ugyancsak csütörtökön fogadta a magyarországi párt küldöttségét Victor Ciorbea miniszterelnök, pénteken pedig Emil Constantinescu államelnök.
Mircea Ciumara pénzügyminiszter a Libertatea címû lapnak nyilatkozva kijelentette: júniustól csökken a fizetésekre kivetett személyi jövedelemadó.
A jelenlegi költségvetés nagyon szigorú — magyarázta a pénzügyminiszter —, ez takarékos és felelôsségteljes költségvetés, de bizonyára módosítani kell júniusban az új adórendszer bevezetése miatt, és ettôl a lakosság reáljövedelme emelkedni fog.
A költségvetési politika lehetôvé teszi majd, hogy a privatizációból befolyó jövedelmeket megadóztassák, így nyártól csökkenthetik a fizetésekre kivetett személyi jövedelemadót és a nyereségadót.
A filharmonikusok kamarazenekara betartotta ígéretét, hogy sok Haydn-mûvet tûz mûsorára. A március 25-i koncerten nem is egy, hanem két Haydn- opus szerepelt, a 6. Le Midi (a Dél) szimfónia, valamint a Symphonia concertante hegedû-gordonka-oboa és fagottra.
Joseph Haydn, a szimfónia megteremtôje, 104 szimfónia komponistája nemcsak nálunk, de máshol is újabban, sajnos, leszorult a hangversenyek mûsoráról. Ezért teljesít hézagpótló feladatot a filharmónia Márkos Albert koncertmester vezette kamarazenekara e mûvek mûsorra tûzésével. A most játszott 6. — a Dél — szimfónia Haydn fiatalkori alkotása. Az ôt jellemzô dallamkincs mellett nagy teret biztosít a virtuóz hangszerszólóknak, ilyenformán valóságos Symphonia concertante, amelyben a szólisták egy hegedû (Márkos Albert), egy cselló (Török Béla), és az utolsó tételben egy fuvola (Gavril Costea) jól megoldott szólórészeiben gyönyörködhettünk, de a zenekar is példaszerûen mûködött közre. Érdekes, hogy Haydn érettkori szimfóniáiban kevésbé alkalmaz virtuóz, szolisztikus részeket.
Az 1792. keltezésû, több mint kétszáz éves Symphonia concertante a népszerûbb, aránylag gyakrabban megszólaló Haydn-mûvek közé tartozik. E mû nagy virtuozitást követel meg az elôadóktól, ezúttal nagyjában ez meg is valósult. George Dudea, a Transilvania vonósnégyes primáriusa, ezúttal is színvonalas produkciót nyújtott, Vasile Jucan, ugyanannak a kvartettnek gordonkása viszont kissé küszködött a nehéz magas fekvésekben. Aurel Marc oboajátékáról már többször megemlékeztünk, ezúttal is szokott jó formáját mutatta. A meglepetés Orlando Corãbian fagottjátéka volt: szép hangminôség, nagy technikai biztonság, az együttesbe való beilleszkedési készség jellemezte játékát.
Constantin Silvestri Három vonószenekarra írott darabja a hangszínek kiváló érzékét tanúsítja, rendkívül vonzó mû, harmadik tételének hanghatásai megkapóak. Mindez meg is valósult a jó erôkbôl összeállított kamarazenekar játékában. Silvestri nemcsak nagy karmester, de nem is akármilyen zeneszerzô volt.
A mûsor befejezô száma Respighi: Régi táncok. Az olasz szimfonikus zeneszerzôk huszadik századbeli legnagyobbjának vonószenekari mûve hangulatos klasszicizáló muzsika, ám ma már kissé túlhaladottnak tûnt.
Szívesen hallgattuk a Márkos Albert vezette együttes hangversenyét, várjuk a folytatást.
hogy Kolozs megyei koalíciós „barátaink" és harcostársaink nem hívei az önálló magyar egyetemnek, de azt sem kedvelik, hogy kétnyelvû feliratokkal rondítsák el a várost és a falvakat, attól pedig végképp fáznak, és szemükben a nemzeti állam végét jelentené, ha az adminisztrációba bevezetnék a másnyelvûséget is. Az emberben ilyenkor fölmerül a gyanú, hogy ezek az urak és bajtársak látszólag velünk, de szívük szerint az ugyanezt valló funárokkal maradtak koalícióban. Sôt, az is kétségessé lesz, hogy vajon hallottak-e egyáltalán a közös kormány koalíciós programjáról? És ha igen, azt hiszik, hogy ez csak a fôvárosra, meg a kormányra érvényes? De ha ilyen szelektív a hallásuk és a memóriájuk, az már biztosan sejthetô, hogy egy pillanatig sem tartották és tartják a megyére is kötelezônek és érvényesnek azokat a nemzetközi okmányokat és vállalásokat, amelyeket pedig a kormány olyan lelkesen aláírt. Mert ha Bukarest messze van ettôl a kutatóárkoktól gödrös megyétôl, akkor Európa... Félô, ha errôl is faggatnánk ôket, visszakérdeznének: mi az, hogy Európa?
címû kötetét mutatták be szerdán délután a Györkös Mányi Albert Emlékházban. A Bajor Andor válogatott munkáit tartalmazó kötet a Glória Kiadó és a Kriterion Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója köszöntötte a jelenlévôket. Fehér László, a Glória Kiadó vezetôje arra emlékeztetett, hogy Bajor Andor tekinthetô a Glória Nyomda szellemi alapítójának. Dávid Gyula, a kötet szerkesztôje arról beszélt, hogy mit jelentett számára azokkal a cikkekkel, esszékkel és tanulmányokkal való „találkozás", amelyeket a kötet tartalmaz. Elmondta, hogy a könyv összeállításakor figyelt fel Bajor Andor életmûvének leglényegesebb vonatkozására, éspedig arra, hogy a szerzô minden egyes írásmûvet a legnagyobb figyelemmel és az alkotó iránti tisztelettel olvasott. Tájékoztatott, hogy a Betûvetôk becsülete csupán az elsô kötet a tervezett Bajor Andor-i mûvek sorozatából. Végül Bogdán István színmûvész olvasott fel részleteket a kötetbôl.
A tegnap reggel meglátogatott öt külvárosi üzlet közül háromban azt mondták: bánják már, hogy most, az árfelszabadítások idején kezdtek vállalkozásba. Az elkeseredésüket nyilvánvalóan az váltotta ki, hogy városszerte egyre kevesebb áru fogy. Az Aurel Vlaicu úton, állandóan zsúfolt autóbuszmegálló elôtt a vegyes boltot vezetô hölgynek könny szökik a szemébe, amikor azt kérdem, hogy mennyire érzik az áremelkedések hatása. Mondja, hogy másfél hónappal ezelôtt, amikor az üzlet megnyílt, napi 280 000 lejre árult. A sikeren felbuzdulva kiszélesítette az áruskálát: élelmiszereket, kenyeret is hozatott. Két hét múlva viszont az eladott árumennyiség — nagy meglepetésre — csökkenni kezdett annak ellenére, hogy a látogatók száma tízszeresére nôtt! Ahhoz, hogy az üzlet megmaradjon, és hogy a tulajdonos „fizetése" is kijöjjön, napi 300 000 lejt kellene árulni. A múlt héten már csak 100 000 lejre árult, tegnapelôtt pedig csak 80 000-re. Magyarázatot nem találtunk, hiszen az üzlet a lehetô legjobb helyen található, és az élelmiszerek ára sem magas. Azt pedig tényleg nem lehet magyarázni, hogy a napi tíz friss kenyere miért nem fogyott el. Az elkeseredett tulajdonos elhatározta, hogy ezentúl beszédbe elegyedik minden látogatójával, hogy lássa, miért nem vásárolnak tôle.
Nem messze ettôl az üzlettôl egy fôleg szeszes italok árusítására szakosodott bódét bôvítenek. A tulajdonosnak felderül az arca, amikor arról kérdem, hogy mennyire esett vissza a szeszesital-eladás. — Semennyit, uram! — kiabálja boldogan, és elmondja, hogy másfél hónappal ezelôtt csoda történt: bejött egy férfi, és három láda rumot vett. (Különben átlagban öt üveget vettek egy nap.) Aztán minden pénteken megjelent ez a férfi, sôt, másokat is hozott magával, akik ládaszámra vették tôle az alkoholt. Mint utóbb kiderült, falusi esküvôkre kell a sok itóka, és egy bizonyos község környékén elterjedt a hír, hogy nála illik megvenni az italt.
Külön világ az illatszerüzlet — mondta kedvesen az elárusító hölgy, amikor a spray-eladásról kérdeztem. Ebben az üzletben általában 25 százalékkal kevesebb illatszert adtak el a múlt hónapban. Divatba jöttek az olcsó dezodorok. Mi fogy a legjobban? A múlt héten az, amire nem is gondoltak: a mosószerek... Még jó, hogy azt is tartanak a sarokban egy kis polcon.
Tömbházak között egy kis utcában takaros élelmiszerüzlet. Fiatal hölgy a kiszolgáló. Mint megtudom, én vagyok az elsô látogató. Rettenetesen rosszul megy az üzlet: a szalámi és párizsi eladása több mint 50 százalékkal esett vissza. Különben mindenbôl keveset vesznek. Mi megy a legjobban? Talán a vodka... De ennek eladása is visszaesett. Panaszkodik, hogy a sarki üzletben minden drágább, mint náluk, mégis odamennek az emberek.
Eldugott utcában eldugott üzlet, azaz egy fabódé. Öreg bácsi árul benne négy-ötféle dolgot: olajat, sört, vodkát, édességet... Azt mondja, hogy a fia indította el a vállalkozást, és hogy jól fog menni az üzlet. Tíz-tizenöt vásárlója van egy nap. A bódé a kertjükben áll. Ôk maguk székiek. A bácsi legalább 75 éves. Különben nagyon derûlátó, nem érti, hogy miért van úgy felbolydulva ez a világ. Neki is én voltam ez elsô látogatója.
A Német Külkapcsolatok Intézete, a bukaresti Goethe Intézet és a Kolozsvári Német Mûvelôdési Központ rendezésében Michael Morgner grafikai tárlata nyílt meg tegnap délben a Mûvészeti Múzeumban, a Bánffy-palota földszinti termeiben. Az egybegyûlteket dr. Livia Drãgoi, a múzeum igazgatója köszöntötte, majd dr. Alexandra Rus mûvészettörténész méltatta az esemény jelentôségét, ismertette a németországi modern mûvészeti irányzatok élvonalába tartozó mûvész tevékenységét. A kiállításon Michael Morgner 1973 és 1991 között készült munkái láthatók.
Ugyancsak tegnap került sor a neves német fotómûvész, Christian Schad kiállításának a megnyitójára is a Mûvészeti Múzeum Király utcai Adományok Részlegén (Brãtianu u. 22.).
Mindkét tárlat hétfô és kedd kivételével naponta 10-17 óra között tekinthetô meg.
Kolozsvár-Budapest repülôjáratot indít Temesvár érintésével a Dac Air vállalat a Malévvel közösen március 31-étôl. A naponta városunkból 6.45 órakor induló kanadai DH 8-as gép 8.10 órakor száll le Budapesten. Onnan 20.00 órakor indul járat vissza, amely 23.25 órakor érkezik Kolozsvárra. Egy menettérti repülôjegy ára 250 dollár.
Az idén március 16-23. között rendezték meg Tusnádfürdôn, immár hatodszor, a mûemlékvédelem elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozó nemzetközi tudományos ülésszakot. Az érdeklôdés minden várakozást felülmúlt: huszonnégy országból érkeztek részvevôk, és összesen 114 elôadás hangzott el. A rendezvény díszvendége Jean Louis Luxen, az ICOMOS (az UNESCO-nak alárendelt nemzetközi mûemlékvédelmi szervezet) belga fôtitkára volt, aki részt vett az egyik nemzetközi szaktestület, a Történeti Városok Bizottságának szintén Tusnádon megtartott évi közgyûlésén. A konferencia szervezôinek, az Erdélyi Mûemlék-Restaurátorok Egyesületének, a Transilvania Trust Alapítványnak, a Keöpeczi Sebestyén József Mûemlékvédô Társaságnak, valamint társszervezôinek, a Kolozsvári Mûszaki Egyetem Építészmérnöki Karának, az ICOMOS román, magyar és német nemzeti bizottságainak a munkáját dicséri, hogy néhány napra Tusnádfürdô a világ mûemlékvédelmének a központjává válhatott. Kelet-Európa, ebben a vonatkozásban is, nagyjából hasonló szakmai gondokkal küzd. Ugyanakkor a nyugati szakemberek tusnádfürdôi jelenléte alkalmat adott az Európai Unió fejlett országai mûemlékvédelmi gyakorlatának a megismerésére. A konferencia nemzetközi dimenzióját nemcsak a német, az angol, a portugál, az olasz, a svájci, a belga, a finn, a görög és a máltai szakértôk jelenléte, hanem Mexikó, Guatemala, Japán és Ausztrália képviselete is növelte. Az idén a figyelem középpontjába az egyházi mûemlékek kerültek. Annak ellenére, hogy ez a mûemlékcsoport kevésbé veszélyeztetett, napjaink Romániájában mégis egyes szakrális emlékek igen súlyos helyzetben találhatók: elég, ha a szász mûemléktemplomokra, vagy a magyar szórványvidék fogyó gyülekezeteinek templomaira gondolunk.
A szervezôk részérôl Furu Árpád sajtóreferens a Szabadságnak elmondta, hogy az ülésszak jelentôsége három pontban foglalható össze. Elsôsorban kiemelendô a magas szakmai színvonal. Két szekcióban 20-20 perces elôadások hangzottak el, melyeknek négy nyelvre szinkrontolmácsolást biztosítottak. A napi programban vitaestek is helyet kaptak, melyeken szintén az idei téma, a Szakrális építészeti örökség játszott fôszerepet. A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban megnyitották a székelyföldi mûemléktemplomok helyreállítását bemutató Pro Domo Dei kiállítást. És ugyancsak a konferencia idején kirándulásokat szerveztek szakmai szempontból fontos erdélyi helyekre: Illyefalvára, Szászhermányba, Kercre, Szászsebesre, Gyulafehérvárra, Tövisre, Balázsfalvára, Berethalomba, Segesvárra. A tusnádi találkozó jó alkalmat kínált a regionális szakmai jelleg elmélyítésére (régi és új kapcsolatok, egyetemek közti diákcserék, szakmai gyakorlatok stb.). Lehetôség kínálkozott a szakemberek interdiszciplináris párbeszédére és munkatalálkozóra négy kormányzati mûemlékvédelmi szervezet, a szlovén, a szlovák, a magyar és a román mûemlékvédelmi hivatalok vezetôi között. Utoljára, de nem utolsósorban pedig hozzájárult a tágabb értelemben vett nemzetköziség kialakításához. A tudományos ülésszakon elfogadott zárónyilatkozat utal ezekre a távlatokra, és egyben ajánlás az egyházi mûemlékek megmentésére.
Dr. Szabó Bálint, az Erdélyi Mûemlék-Restaurátorok Egyesületének (EMRE) elnöke osztja a fenti gondolatokat. Szerinte a tusnádi konferencián ismételten bebizonyosodott, hogy világviszonylatban a mûemlékvédelem jócskán a politika elôtt jár. Az itt járt vendégek, rangos szaktekintélyek és nemzetközi szervezetek felelôs beosztású tisztségviselôi, az elôadásokon és a kirándulások során terepen tapasztaltak alapján támogatásukról biztosították a hazai mûemlékvédelmi szakembereket. Jellemzô a Romániában végbement szemléletváltásra, hogy éppen a konferencia elôtti héten szavazták meg az állami költségvetést, amely akkora anyagi támogatás a múlt emlékeinek a restaurálására, mint azelôtt öt év alatt együttesen.
A mûemlékvédelem elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozó tusnádfürdôi nemzetközi tudományos tanácskozássorozat 1998-ban a Történeti települések védelme témakörben folytatja, remélhetôleg az eddigihez hasonló sikerrel, a szakemberek eszmecseréjét a Kárpát-medence épített hagyatékának megôrzésérôl és helyreállítási feltételeinek a kialakításáról.
— Miért tettétek ide ezt a büdös bárányt? — kezdett kiabálni a férfi, amikor beült a kormány mögé. Az asszonyka és a három kisgyerek megszeppenve figyelték a hátsó ülésrôl az apa dühkitörését. A bárány, aminek éppen most adott a család legkisebbje nevet, a kiabálásra behunyta a szemét, és kínjában odapiszkolt a kézifék tövébe.
A férfi erre úgy elkezdett üvöltözni, hogy mind a három gyerek sírva fakadt. A hangzavart a bárány ijedt bégetése tette elviselhetetlenné.
— Ki adott enni ennek a dögnek? — ordította a férfi. — Nem azt mondtam, hogy hagyjátok otthon az erkélyen? Nézzétek: most oda is vizel, vagy micsoda... Most cseréltem ki az ülések huzatját! Jaj, hogy az a magasságos...
— Ne káromkodj, te! — sziszegte az asszonyka. — Miért szidod az Istent? Nagypéntek van, te! Hát semmi sem szent neked?
— Na és, ha nagypéntek van? Ti mind bújjátok a templomot, nem én... Engem már régen elárult a ti Istenetek!
— Nem szégyelled magad, te istentelen! Irigyled, hogy mi vasárnaponként templomba járunk? Hogy nem vagyunk olyan üres lelkûek, mint te?
— Hagyjál békén a templomoddal! Azt kérdeztem, kinek az ötlete volt, hogy magatokkal hozzátok ezt a büdös bárányt? Miért nem vágtad le délután?
— Nem tudtam: a gyerekek azt mondták, hogy világgá mennek, ha megölöm. Most tanulták hittanórán, hogy az Isten báránya az, aki elveszi a világ bûneit. Így inkább elhoztam magammal, hogy együtt döntsünk a sorsáról. A kislányod savanyú káposztával etette, azért piszkolt oda szegény...
— Együtt dönteni a sorsáról... Isten báránya — nevette el magát keserûen a férfi, és dühösen beletaposott a gázba. Aztán csak arra emlékezett, hogy az autó kilôtt, és hogy egyszerre odanôtt egy villanyfa az autó elé.
***
A telefonfülkében a fiatal rendôrhadnagy már harmadszor tárcsázta menyasszonya számát, hogy lefújja az esti randevút. — Ma nem tudok jönni — suttogta a kagylóba, amikor végre meghallotta a lány hangját. — Akkora baleset volt itt a kanyarban, hogy még most is remeg a gyomrom az idegességtôl. Képzeld el, hogy egy háromgyerekes család autója nekirohant a villanyoszlopnak, onnan meg a szakadéknak... Azt mondják, legalább hatot bucskázott az autó, mire leért a meredély aljára. Tiszta vér volt a szélvédô. Képzeld el, hogy egyiküknek sem görbült meg egyetlen hajszála sem! A három gyerek úgy került ki a roncsból, hogy még a ruhájuk sem gyûrôdött össze, az asszonynak elszakadt az óraszíja... Ennyi. A férfit nagyon megviselte a sokk. Csak ül magába roskadva a roncs elôtt, és sír.
Amikor megpróbáltam segédemmel arrébb nyomni a roncsot, egy bárányt vettem észre az ülés körül. Hófehér volt, élettelen, az orrából fröccsent a vér a szélvédôre. Nem tudom, mihez kezdjek vele: Döntsünk együtt a sorsáról...
Bármennyire rokonszenves számunkra az új vezetô garnitúra — pláne, ha az elôzô figurákhoz hasonlítjuk —, sajnálattal kell megállapítanunk egy régi taktika újbóli körvonalazódását: a hatalom jót akarna, de népe nem engedi.
Ha nem is tételezzük fel a szándékosságot, a fondorlatot, azt kétségkívül tapasztalhattuk, hogy az úgynevezett népi reakcióra késedelem nélkül, mondhatnánk készséggel bekövetkezett a visszalépés a Bolyai Egyetemmel kapcsolatban. Budapesten még megvolt a politikai szándék, idehaza multikulturális tagozatosítás lett belôle, amit a frissiben felelevenített egyetemi autonómia jegyében máris egyszerûsíteni igyekeznek, hogy lehetôleg csak kulturális egyetem maradjon, tagozatok nélkül. A kétnyelvû feliratozással és a közigazgatásban az anyanyelv használatával kapcsolatban már menetrendszerûen érvényesül az alapállás: mi akarnánk, de...
Nem éppen ügyetlen érvelés ez Nyugat felé. Lám Iliescunak hét évig elhitték, hogy ô jó ember lenne, de nem engedi a Vatra. Az elôzô államfôt, szegényt, ugye zsarolta a nép: ha nem elég erélyes a nemzeti kisebbségekkel, Funar vagy Vadim mellé áll a legközelebbi szavazáskor. Akkor már inkább maradjon Iliescu — vélték többen Nyugaton akkora meggyôzôdéssel, hogy a román-magyar alapszerzôdés határidô elôtti aláírásával és több más fifikával szinte újraválasztatták 1996-ban is.
Ám most más a helyzet. Ezúttal a Nyugat számára sem babra megy a játék. Napirenden a belépés a NATO-ba, az Európai Unióba és hasonló fényesebb helyekre. Ilyenkor jobban megnézik a népet is, nemcsak a pillanatnyi vezetôit. Nem véletlen, hogy közvélemény-kutatásokkal (valódiakkal, nem pedig mûhelygyakorlati kísérletekkel) mérik fel a tagjelölt országok népességének magatartását. Ha nem szereti a hamburgert, Nyugat összevonja a szemöldökét. Nem hiába büszkélkedünk, hogy a felmérések szerint Románia lakosságának túlnyomóan döntô többsége mihamarabb Európában akar lenni. Imádjuk a hullámfürdôt, de a második hullámot már a partról akarjuk szemlélni, ezzel szemben más kelet-közép-európai államokban a lakosság szinte fele fenntartásokkal néz elébe a szuverenitáskorlátozás újabb megpróbáltatásainak. Csakhogy a nyugati megfigyelôk számára most nem ez az egyetlen szempont. Nem szeretnének olyan új taggal bajlódni, amely semmibe veszi vezetôinek szavát. Mit kezdenének például most Albániával, ha a NATO tagja lenne? Megvolt a politikai akarat, hogy a Caritas-szerû ügyet a szônyeg alá seperjék, de a nép nem engedte. Itt is vannak súlyos rendezni való ügyek, és hátha a nép majd azokba is beleszól? Hátha egyszer nemcsak a kisebbségi jogok biztosításában akarja korlátozni vezetôinek mozgásterét, hanem komolyabb tételek miatt zsarolja a hatalmat? Például elképzelhetô, hogy nyomorának felelôseit számoltatná el ugyanolyan erôszakos eszközökkel, amilyenekkel most kényszeríti miniszterelnökét nemzetközi tárgyalásokon adott szavának visszavonására.
Szerencsére a nyugati megfigyelôk tisztán láthatják, hogy nem az egész népet kellene megnevelni. A nagy többségnek nem az a gondja, hogy megakadályozza a Bolyai Egyetem létrehozását, a kétnyelvû helységnévtáblák kifüggesztését stb. Ilyen ostobaság, hogy a kétnyelvû tábla a magyar nyelv megtanulására kötelezi a román lakosságot, egyszerû, normális embernek nem juthat eszébe. Csak az Adevãrul szerkesztôjének. Vagy ott a másik példa: valaki csak úgy tudja elképzelni az életét, ha román-magyar vegyes egyetem prorektora lehet. Hogy ô a Victor Babes,, vagy a Ferdinand Egyetem, vagyis tiszta román fôiskola prorektora legyen, román létére?! Azt kikéri magának a miniszterelnökétôl. El tudnánk képzelni ilyen érvelést a román nép egyszerû fia részérôl, akinek cselekvését nem valami hátsó szándék vezérli?
A nép átlagosan értelmes fiának olyasmi sem forog a fejében, ami a Mesagerul transilvan vezércikkíróját heves kirohanásra késztette. Azt állította, hogy ha Erdélyben kétnyelvû táblák jelennek meg, nem lehet majd tudni, hol ér véget Magyarország és hol kezdôdik Románia. Na ne! Magyarországon is felül van a román helységnév? És például az úthálózat minôségében sem lehet ég-föld különbséget tapasztalni?
Az elôzô évtizedekben kiképzett és az utóbbi hét évben átmentett, illetve gyorstalpalt népnevelôk átnevelésével aránylag gyorsan el lehetne intézni, hogy amit a vezetôk akarnak, azt a nép látszólag se akadályozza. Csak nehogy a Nyugat azt higgye, hogy ezek a gáncsoskodások a nép hangadóitól jönnek. Akkor, sajnos, befürdünk az elsô hullámmal.
I. Mihály Londonban Románia és Magyarország elsô körbeli NATO-csatlakozása mellett érvelt. Amennyiben Magyarországot felvennék az észak-atlanti szövetségbe, Romániát pedig kihagynák, az ronthatná a két szomszéd ország közötti viszonyt egy olyan pillanatban, amikor az alapszerzôdés aláírása és az új politikai helyzet véget vetett a kétoldalú nézeteltéréseknek — mondotta.
A király Emil Constantinescu felkérésére jószolgálati körutat tesz európai alkotmányos monarchiákban, hogy országa mihamarabbi NATO-csatlakozása mellett érveljen ,,Románia ügyvédeként". Az exuralkodó londoni elôadásában azt hangoztatta, hogy Románia eleget tesz az összes NATO-feltételeknek, és figyelmeztette hallgatóit, hogy az ország kihagyása a bôvítés elsô fordulójából ,,problémákat okozhatna Kelet-Európában".
A Nyugat semmibe veszi a románok törekvéseit, és minden erôfeszítésük ellenére új kifogásokkal akadályozza az ország NATO-csatlakozását, ami oda vezetne, hogy a Nyugat hitele nemcsak Romániában apadna, hanem az egész térségben is — fejtette ki Románia ,,király-ügyvédje".
Mihály a brit hadsereg mellett mûködô hadászati kutatóintézetben, a Royal United Services Institute-ban (RUSI) kijelentette: nem könyörögni jött a román NATO-tagságért, mivel az önmagától értetôdô szükségszerûség egyrészt Románia és szomszédai, másrészt Nyugat-Európa biztonsága szempontjából is.
A román-magyar viszonnyal kapcsolatosan Mihály kijelentette: „tudom, hogy vannak olyan nyugati vélemények, amelyek szerint a mézeshetek nem tartanak sokáig, de van-e valakinek más ötlete, mint a tárgyalások és a kompromisszum?" Mihály exkirály gratulált a magyar kormánynak azért a kedvezô hozzáállásért és elkötelezettségért, amivel Románia erôfeszítéseit támogatja.
A hivatalos London azonban óvatosan bánik a szavakkal, amikor a bôvítés elsô körében bekerülô országok megnevezésérôl van szó, s ellentétben például Görögországgal vagy Franciaországgal, eddig nem hivatalos fórumokon sem mutatott különösebb lelkesedést Románia elsô körbeli felvétele iránt. A brit kormányálláspont annyit megenged, hogy azon kelet-európai országok elôtt sem zárul be végleg az ajtó, amelyeknek nem állítanak ki hivatalos meghívót a felvételi tárgyalásokra a júliusi madridi NATO-csúcson. Mihály erre az érvre a RUSI szónoki emelvényén úgy válaszolt: ezt „én esetleg elhiszem, a román nép azonban nem feltétlenül".
A kolozsvári Interetnikai Párbeszéd Egyesület, a bukaresti Polgári Társadalom Fejlesztésért Alapítvány és a Babes,-Bolyai Tudományegyetem keretében mûködô Európai tanulmányok kar rendezésében sorra kerülô Az etnikumközi konfliktusok megelôzésének módozatai az erdélyi nemzetiségek multikulturális megismerése révén konferenciasorozat elsô részére szerdán és csütörtökön került sor az egyetemen. Az elôadássorozatot verseny fogja követni Multikulturalitás Erdélyben néven, majd augusztusban ennek 15 nyertese ingyenes tanulmányi kiránduláson vesz részt Erdély különbözô vidékein.
Szerdán Ovidiu Pecicannak, az Európai tanulmányok kara titkárának az elôadása nyílt párbeszéddé alakult, melynek során több résztvevô (körülbelül 130 diák jegyzetelt szorgalmasan a két óra alatt) is elmondta véleményét a konfliktusok különbözô vetületeirôl.
Az elôadó néhány friss bibliográfiai kiadványt is bemutatott, ezek segítségével néhány megelôzési módot vázolt az etnikumközi konfliktusok elkerülésére.
A beszélgetés a türelem jegyében zajlott, a felszólalók, fôként a vitavezetô szerepét felvállaló Pecican úr jóvoltából is, tárgyilagos hangot ütöttek meg mind a marosvásárhelyi fekete márciusra való rövid kitérô esetében, mind pedig általában a román történelem során felmerült hasonló jellegû konfliktusok felsorolásakor is.
Ukrajna abban érdekelt, hogy minél elôbb aláírás kerüljön az ukrán-román alapszerzôdésre, amely szabályozni fogja a két ország kapcsolatait, és rögzíti majd a létezô államhatárokat — jelentette ki Anton Butejko, az ukrán külügyminiszter elsô helyettese. A magas rangú tisztségviselô ehhez hozzátette: a két fél szakértôinek következô találkozója minden bizonnyal az utolsó lesz az egyeztetések sorában.
Butejko emlékeztetett arra, hogy a dokumentum szövegét a legutóbbi kijevi tárgyalások során lényegében egyeztették a felek, román részrôl azonban utólag felmerültek bizonyos kérdések, amelyeknek tisztázása minisztériumközi szinten viszont már lezárult.
A külügyminiszter-helyettes reményét fejezte ki, hogy az ukrán és a román fél a soron következô egyeztetésen véglegesíti az alapszerzôdés és a hozzá kapcsolódó dokumentum szövegét. Butejko hangsúlyozta: a szerzôdés önálló értéket képvisel függetlenül a NATO kibôvítésének folyamatától. (A NATO-tagságra törekvô Románia számára létkérdés az ukrán-román alapszerzôdés megkötése annak tanúsítására, hogy a két ország között nincsenek területi viták.)
Butejko a külügyminisztérium sajtóértekezletén kitért a Kijevet bíráló legutóbbi román nyilatkozatra is. Bukarest kérdôre vonta Kijevet, amiért engedélyezett olyan tüntetéseket, amelyek résztvevôi Romániát a területi követelésekrôl való lemondásra szólították fel. A külügyminiszter-helyettes ezzel kapcsolatban közölte: Kijev nem adott engedélyt ezekre a tiltakozó felvonulásokra, másfelôl — fûzte hozzá — egy demokratikus államban az állampolgároknak joguk van kifejezni véleményüket, és ezt nem lehet megtiltani.
Politikai lecke, melyet végre egy román ad a Nyugatnak — így összegezi a Ziua vezércikkírója I. Mihai román exkirály londoni szereplését. Szerinte, ha Mihály király ebben a hangnemben folytatja a tárgyalásait, esélye van felrázni a Nyugatot a közönybôl, nem marad észrevétlen a véleményével. A cikkíró meglátása szerint az igazságnak ilyen nyers kimondása a leghatásosabb ebben az esetben, mert az országnak most már nincs vesztegetni való ideje. • A România liberã és a Ziua is nagy összeállítást közöl a király londoni beszédébôl, tulajdonképpen megôrizve annak vázát, az érvrendszerének legfontosabb pontjait. Egyik érdekes kijelentése az exkirálynak: „Egy következô körbeli bôvítése a NATO-nak mindössze egy ígéret marad: bevevendô pirula, mely arra való, hogy megkönnyítse a kimaradók és többet be sem kerülôk szenvedéseit." • A Pãunescu testvérek támogatták az RTDP választási kampányát — hirdeti az Evenimentul zilei. A cikkhez fénymásolt dokumentumot csatolnak, mely azt bizonyítja, hogy a Curierul Nat,ional nevû cég, amely a Pãunescu testvéreké, átutalt Shumate, Dressner és Gordon amerikai kampánymenedzsereknek 250 000 dollárt. A hírt a Ion T,iriac Bank, amely a pénzátutalást végezte, megerôsítette, ezenkívül a három elismert külföldi szakértô (többször voltak Bill Clintonnak, egyszer pedig Boris Jelcinnek is tanácsadói) bizonyítottan részt vett a volt kormánypárt 1996-os kampányában. Az, hogy a Pãunescu testvérek ekkora összegekkel támogatták a kampányt, azért érdekes, mert az RTDP kormányzása idején többször elhangzott a — mindeddig bizonyítatlan — vád, hogy a hatalom támogatásának köszönhetik a hírhedt testvérek vagyonuk jelentôs részét. • Válik a volt kormánypárt a híresztelések szerint, közli értesülését a Ziua jegyzetírója. Iliescu szeretne megszabadulni Adrian Nãstasétól, de Nãstasénak is mehetnéke van már, szintén a híresztelések szerint. Kinôtte az RTDP-t, nem felel meg neki a másodhegedûs szerep. Új pártja a modern és felvilágosult RTDP-sekbôl állhatna. Még nem tudni, mi lesz Teodor Meles,canuval, aki maradna a volt kormánypártban. A híresztelôk szerint azért, mert Ion Iliescu, a párt új elnöke valamivel zsarolja Meles,canut. Majd kiderül a válóperkor.
A világon évente szervezett több mint 250 nemzetközi turisztikai vásárból Románia az idén csak mintegy 50-en tud részt venni — mondotta Birtalan Ákos turisztikai miniszter.
Az egyetlen ok a pénzhiány. Az idén a minisztérium költségvetése 10 százalékkal csökkent. A költségvetési tervezetben kiutalt 11 milliárd lejbôl a minisztérium 7 milliárdot e terület támogatására és fejlesztésére fordít. A szakkönyvek kiadására 5 millió lejt terveznek — mondotta Birtalan Ákos, figyelmeztetve a turisztikai társaságokat, hogy az ô érdekük is alapokat kiutalni e tevékenységre, amely növelheti profitjukat.
Annak ellenére, hogy pénzhiány miatt 18 külföldi irodát be kell zárni, Birtalan Ákos úgy döntött, hogy a két németországi iroda ne egyesüljön, hiszen innen jön a legtöbb nyugat-európai turista és beruházó.
Románia nem remélheti, hogy felkeltheti a nyugati turisták érdeklôdését, amíg nem korszerûsíti meglévô létesítményeit — közölte Birtalan Ákos. Az idegenforgalmi miniszter sajtóértekezletén kifejtette: Románia a „szegényebb Moldovából, Magyarországról, Ukrajnából és Bulgáriából" érkezô turistákra támaszkodik a bevétel érdekében. Más turisták azonban továbbra is elkerülik Romániát, amíg az nem javítja ki rossz útjait, nem egyszerûsíti a határátkelést, és nem könnyíti meg a szükséges turisztikai információk megszerzését.
Nem remélhetjük a nyugati turisták számának látványos növekedését, ha nem alakítjuk át az egész infrastruktúrát — hangsúlyozta a miniszter. Tárcája szeretné elérni, hogy a nyugat-európai, vagy amerikai turisták „kiegészítésként" Romániát is kapcsolják be kelet-európai körútjaikba.
Románia hazai össztermékének közel 2 százaléka származik az idegenforgalomból. Hivatalos adatok szerint az ország tavaly 2,8 millió külföldi turistát fogadott, akiknek 58 százaléka a környezô országokból került ki. A nyugati turisták elsôsorban Németországból és Olaszországból érkeztek, s számuk a külföldi látogatók számának 5,07, illetve 2,45 százalékát tette ki.
Aki a Babes,-Bolyai Tudományegyetem idei felvételi tájékoztatójából kiindulva próbálja meg eldönteni, melyik karra és szakra felvételizzen az idén, nehéz dolga lesz. Másfél oldal foglalja össze a beiratkozáshoz szükséges követelményeket, a szükséges iratok jegyzékét. A többi szûkszavú adatokat tartalmaz, karonként és szakonként csoportosítva.
Szerepel a szóban forgó kar címe, vezetôinek (dékán, aldékán, titkár) neve. Átlag két oldal jut egy karra, de van, ahol a szerkesztôk elintézik egy oldalban az egészet. Ugyanis a fentieken kívül épp csak a legszükségesebb adatokat tartották közlésre érdemesnek: milyen nyelveken léteznek szakok különféle karokon, szükséges felvételi tárgyak és a vizsgák száma.
Mindez nem csoda, hogy elfér egy ilyen vékony füzetben, melyet azután 5 500 lejért vesztegetnek, magasan túlbecsülve a benne foglalt információk értékét. Ugyanis egy igazi felvételi tájékoztatónak tartalmaznia kéne azt is, hogy milyen kurzusok hallgathatók a szakon, milyen tantervekkel, kik az elôadótanárok, milyen tanulási lehetôségek biztosítottak (könyvtárak, szakmai fórumok, folyóiratok, tudományos körök), és így tovább. És ne felejtsük ki a vizsgarendszer ismertetését sem (bár ez csak a majdani bejutóknak lenne érdekes). Sokan azzal a jogos kérdéssel fordulnak az egyetemistákhoz és a tanárokhoz is, hogy mihez kezdhet az, aki egy bizonyos szakot elvégez. És ezek az igen lényeges információk hiányoznak a tájékoztatóból.
Mindezt pontosan összegyûjteni, rendszerezni, megszerkeszteni nem kis munka. De nem hiszem, hogy egy ember, akit egy évig ezért fizetnek, ne tudná rendesen elvégezni, minden bürokráciát és hanyagságot, szervezetlenséget legyôzve.
Nem tudni, miért titkolózik ennyire az egyetem. Hiszen mindenkinek az lenne az érdeke, hogy ne pályatévesztettek kerüljenek a padjaiba. Amíg a BBTE nem ad ki egy tisztességes felvételi tájékoztatót, marad a „magánúton" való információ-szerzés. Ez pedig bizonytalan. Nô a félretájékoztatás esélye. Akinek nincs egyetemi körökben ismerôse, az lehet, hogy szerencsétlenül választ. Egy igazi felvételi tájékoztatónak arról kellene informálnia, hogy mi rejlik a címek és címkék mögött. A mostani csak egy címketár.
Marosvásárhelyen a Pro Európa Liga március 19-25. között megszervezte a Tolerancia Hetét. Ennek keretében elôször sikerült románokat és magyarokat összehozni az 1990-es márciusi események megvitatására, de ezenkívül az érdeklôdôk más elôadásokat is hallgathattak. Interkulturális fórumok, kerekasztal-találkozók, táncház, filmvetítés, vetélkedô, könyvbemutató, hangverseny — minden rendezvény a tolerancia szellemében zajlott, ily módon a liga szlogenje bizonyult a heti program mottójának: „Mindenki más — mindenki egyenlô".
Minden jóindulat ellenére voltak olyan pillanatok, amikor a másság nem feltétlenül járt együtt az egyenlôséggel. Ez történt azon a Ki mit tud versenyen, amelyen tolerancia-intolerancia témában vásárhelyi középiskolák két magyar és két román diákból álló csapatai mérték össze tudásukat: az eredetileg kétnyelvûre tervezett mûsorban, sajnos, jóval kevesebb magyar szó hangzott el, mint román.
A vasárnapi diákfórumra vásárhelyi ifjúsági szervezeteket hívtak meg, köztük egyetemi diákszervezeteket, a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetséget és néhány ifjúsági lap képviselôit. „A monológtól a párbeszédig" címû megbeszélésen olyan kérdések hangzottak el, mint „Létezik-e valódi párbeszéd a szervezetek között?", „Hol van az együtt és a külön határa?", „Hogyan lehet az ifjúságot mozgósítani?" Olyan problémák megtárgyalására is sor került, mint a kétnyelvûség, és ennek alapján merült fel a gondolat: Marosvásárhely interkulturális jellegét tekintve lehet, hogy nincs is szükség a Tolerancia Hetére. A rövid, háromórás találkozáson nem volt elég idô arra, hogy minden kérdésre megfogalmazzák a választ. A kapcsolatot a jövôben szorosabbá kell fûzni, de a diákszervezeteknek szükségük van azokra a rendezvényekre, amelyek kizárólag saját tagságuknak szólnak, ezáltal biztosítva egyfajta belsô intimitást — derült ki a beszélgetésekbôl. A Pro Európa Liga ígéretet tett : amennyiben a jövôben közös programokat akarnak szervezni, a liga lehetôségeihez mérten támogatni fogja ezeket az elképzeléseket.
Smaranda Enache asszonyt, a liga társelnökét arról kérdeztem, mennyire látja eredményesnek a megbeszélést?
— Ez a fórum azért volt fontos nekem, még hogyha nagyon keveset is tárgyaltunk, mert lehetôséget adhattunk a diákszervezeteknek a találkozásra. Általában nincs köztük dialógus, és keveset tudnak egymásról. Márpedig a diákság, és fôleg a fôiskolások lesznek a holnap értelmisége, és sajnálatos volna, ha a jövô értelmisége is olyan „egykultúrájú" lenne, mint az én generációm... A közösségben vannak a gyengeségek, ezt próbáltuk feltérképezni, és erre kell majd megoldásokat találni!
A Bolyai Egyetem körül folyó vitában elég kevés diák véleménye hangzott el. A Campus ezt a hiányosságot szeretné pótolni a következô — folytatásokban közölt — összeállítással. Nem szándékszunk „házi" közvélemény-kutatást végezni. Az alábbi vélemények nem tükrözik szükségszerûen a magyar diákság álláspontját.
Kérdéseink a következôk:
1. Mennyiben látod elônyösnek a Bolyai Egyetem létrehozását, s ha igen, hogyan képzeled el ezt?
2. Figyelted-e az egyetem körül folyó vitát, és mi errôl a véleményed?
Oroszi Kálmán, filozófia szakos válaszol:
1. Ha törvényes keretek között megvalósítható a Bolyai Egyetem, akkor gyakorlati akadályokba ütközik. Elôször is, ha a Bolyai önálló állami egyetem lesz, nem valószínû, hogy akkora lesz a költségvetése, hogy teljen belôle új épületre, tanárok fizetésére stb. Másodsorban probléma a tanárok száma, képesítése. Ha egy tanár több tárgyat tanít, akkor nem tud a saját szakterületére koncentrálni. Problémás még a könyvtárak helyzete is, nem tudom, hogy az a sok könyvtár át fogja-e adni a köteteket, kezdve az Akadémiai Könyvtárban levô volt egyházi gimnáziumok könyvanyagával.
Mindezeket figyelembe véve marad a tagozatos megoldás. Akkor nem a rektor úr, a Babes, szabná meg azt, hogy hány magyar szak indul mennyi hellyel. Ez egy teljes autonómiát jelentene a BBTE-n belül. Ez anyagi szempontból is kivitelezhetôbb.
— Mennyiben jelentene elôrelépést a tagozat, figyelembe véve, hogy az egyetemi szenátus se lelkesedik az ötletért?
— A rendszerek kicserélése elég lassan megy nálunk. Elképzelhetô, hogy a magyar tagozat eleinte csak névleges változtatás lenne, és idôvel teljesedne ki. Ez csak szervezés kérdése.
2. Minden újság címlapján szerepel a vita, kezdve a Ziuától a Szabadság „csemegekosaráig". Az egész nem a Bolyai megvalósíthatóságáról szól, vagy arról, hogy érdemes-e megvalósítani. Nem kerülnek elô gyakorlati kérdések, legfeljebb jogiak. A legtöbbje személyes hozzászólás, pl. Ön miért nem akarja az önálló Bolyait, én miért szeretném a tagozatot, ez miért jó, s az miért nem jó. A tulajdonképpeni téma kezd eltûnni.
(Folytatjuk)
A Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség és a Bolyai Társaság szervezte próbafelvételire sikerült az eddigi hét központhoz (Marosvásárhely, Csíkszereda, Szatmár, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, Arad, Nagyvárad) öt új várost is felzárkóztatni (Brassó, Kézdivásárhely, Kolozsvár, Zilah, Nagyenyed). Az érdeklôdés fokozódott tevékenységünk iránt, ebben nagy szerep jutott a középiskolai tanároknak.
A próbafelvételit elsôsorban azok számára szervezzük, akik a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem orvosi, fogorvosi vagy gyógyszerészeti szakára szeretnének felvételizni, de szívesen látunk minden olyan érdeklôdôt, aki a következô tantárgyakból szeretné a tudását felmérni: fizika, szerves és szervetlen kémia, biológia (XI. osztályos anyag) és botanika. E „felvételi" abból áll, hogy egyetemi tanárok által összeállított, a felvételi vizsga szintjének és idôtartamának megfelelô tesztfüzeteket kapnak a középiskolások, amelyeket megoldásuk után pontok alapján osztályoznak.
Ily módon a próbafelvételi olyan lehetôség, amelyen a felvételizni akarók felmérhetik eddigi tudásukat, és megismerkednek a vizsgahangulattal.
A próbafelvételi elsô szakaszában Erdély 327 középiskolás tanulója vett részt: Székelyudvarhely 61, Szatmár 51, Csíkszereda 44, Marosvásárhely 44, Sepsiszentgyörgy 24, Zilah 21, Brassó 16, Nagyvárad 15, Arad 7, Nagyenyed 6, Kolozsvár 2 jelentkezô. Szatmáron 20 tanuló ért el 8-as fölötti átlagjegyet!
A próbafelvételi második szakaszát április 11-12-én szervezzük Kolozsváron, a pontos idôpontot és helyszínt újságban és a középiskolákban plakáton is meghirdetjük.
Minden érdeklôdôt szeretettel várunk!