 |
 |
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
1997. november 4.
(IX. évfolyam, 256. szám)
Már megszoktuk, hogy amikor új hónap kezdôdik, csak találgatni lehet, mi mennyivel drágul. Gyakran semmiféle logika nélkül (is) változnak az árak, egyes termékeknél heti rendszerességgel. Elég végignézni az élelmiszerüzletek hús- és hidegfelvágott kínálatát, hogy rádöbbenjen az ember: az árak ellenôrizetlenül elszabadultak. Tegnap néhány vágóhíd és húsfeldolgozó magánvállalat illetékeseit kérdeztük: milyen árváltozások várhatók? A kép több mint lesújtó: országszerte sertéshúshiány tapasztalható. Ahol még vásárolható élô sertés vagy hasított félsertés, ott az eladók kényük-kedvük szerint kerekítik felfelé az árakat. A tavalyi sertéshúsdömping után idén mély zuhanás tapasztalható: termelôk ezrei adták el a kocákat, mondtak le a hizlalásról. Élôsúly-kilogrammonként átlagban 10 500 lejért vásárolják vágóhidak a vágóállatot, de már ennyiért sem lehet sertést kapni. A nagyüzemek csôdben vannak, legtöbbjét már bezárták, vagy tart a fölszámolásuk. A magángazdák kínálata esetleges, az állatok felvásárlása túl költséges. Közel van már az az idôszak, amikor a magyarországi import félsertés a 25 százalékos behozatali vámmal együtt kifizetôdôvé válik... Jelenleg több magyarországi hústermék is sikeresen fut a hazai piacon, fôleg a baromfihúsból készült párizsit keresik az emberek, mert jóval olcsóbb a helyi kínálatnál. Ez elôbb-utóbb a hazai termékek árcsökkenését is elô fogja idézni.
Az energiaár-emelések nélkül ettôl a héttôl átlagban 5-10 százalékkal emelkedik a húsáru ára. Az újabb áremelés az önköltségi ár további emelkedésétôl függ.
A Napolact 1100-1300 lejre emelte a tej felvásárlási árát, annak függvényében, hogy a falvakból mekkora mennyiséget tud begyûjteni. Emiatt a tej és tejtermékek ára is emelkedett. Az 1,8 fokos tej kiskereskedelmi ára 2000 lej, a 2,5 fokosé 2400 lej. Legnagyobb drágulás a vajnál észlelhetô: egy csomag vaj 5400 lejre drágult, mert — a vállalat vezetôsége szerint — a nyáron ezt a terméküket önköltségi ár alatt forgalmazták. Az aludttej litere 2050 lej, a joghurt 1050, a kefír 1100 lejbe kerül. A kereskedelmi osztály tájékoztatása szerint a tejellátással nincs gond: Kolozsváron a napi 65 000 literes szükségletet a vállalat könnyûszerrel tudja biztosítani. A mostani, 30 százalékig terjedô áremelésben nincs benne az energiaár emelkedése. Az önköltség további növekedésével a hónap folyamán újabb áremelés várható...
A kenyér, az olaj, a cukor áremelkedésérôl eddig nem kaptunk semmiféle elôrejelzést. Az Alimentara illetékesei elmondották: az olaj iránti kereslet csökkent, ami elsôsorban ennek borsos árával magyarázható. Az energiaár emelkedése azonban be fog gyûrûzni az alapélelmiszerek árába is: néhány százalékos drágulásra itt is számíthatunk!
Október 31-re, a reformáció ünnepére tûzték ki a mentôállomás épületének visszaszolgáltatásáért folyó per újabb tárgyalását. Az ítéletet már október 3-án meg kellett volna hozni, amely azért maradt el, mert az Erdélyi Református Egyházkerület nem fizette ki az ingatlan értéke tíz százalékának megfelelô bélyegilletéket, ami a mentôszolgálat épületének esetében nem kis összeget jelent. Ezúttal az alperest felszólították: szolgáltasson bizonyítékokat arról, hogy a második világháború alatt az épületet bombatalálat érte, és ezért a jelenlegi mentôállomást utólag emelték.
Lukács Ferenc egyházi jogtanácsos lapunknak beszámolt arról, hogy a pénteki tárgyaláson a mentôállomás védôügyvédje a református egyházkerület által kifizetett 105 000 lejes bélyegilleték emelését kérte, mivel az utóbbi alkalomkor az épület javítására áldozott összeg meghaladta az egymilliárd lejt. 1948-ban, az államosításkor az ingatlan értékét 1 058 400 lejre becsülték.
A mentôszolgálatnak fel kell mutatnia egy leltárt, amely alapján megállapíthatják az épület jelenlegi értékét. A tanácsos reméli, hogy az összeg nem lesz túlságosan magas. Az újabb tárgyalást december 5-re tûzték ki.
Amint arról már beszámoltunk, a kolozsvári evangélikus egyházközség pert indított Majális utcai ingatlanának visszaszolgáltatásáért. A tizennégy szobás épületet és a hozzá tartozó kéthektáros területet egy külföldre kivándorolt evangélikus személy testamentum formájában a kolozsvári evangélikus egyházközségnek hagyta. A Ceausescu diktatúra alatt nem nyílt lehetôség a ház átírására. Az 1990-es változások után az egyház kérvényezte az ingatlan átadását jogos tulajdonosának. Azt a választ kapta, hogy várni kell az államosított lakásokra vonatkozó törvény megjelenéséig, ugyanis 1965-ben vagy 1966-ban egy jegyzôkönyv alapján — amelyet azonban senki nem tudott felmutatni — az épületet államosították. Alig egy év múltán kiderült, hogy furcsa módon a városháza a házat az ortodox egyháznak utalta oda, amely már a haranglábat is felépítette. Megkeresésekor az ortodox érsek válasza az volt, hogy egy esetleges per esetén az evangélikus egyház csakis a városháza ellen indíthat pert, mivel az ortodoxok már felszentelték a házban berendezett templomot.
Mózes Árpád evangélikus püspök kérdésünkre elmondotta: a tárgyalás során immár kétszer utasították vissza az egyház keresetét. Ezért az evangélikus egyház harmadszorra a tárgyalás elnapolását kérte, és levélben tájékoztatta az Egyházak Világtanácsát az ügyrôl. Ez ideig válasz még nem érkezett. Az evangélikus egyház ennek függvényében fog lépni a következôkben.
Feltehetôleg szombatról vasárnapra virradólag ismeretlen tettesek behatoltak a Kolozs megyei RMDSZ Fürdô utcai székházába. Boros János megyei elnöktôl megtudtuk, hogy az érdekvédelmi szervezetnek szerzôdése van a Total Security céggel. Szombaton ugyan az elektronikus felszerelés riasztotta a biztonságiakat, és az említett cég munkatársai azonnal kiszálltak, de semmi különöset nem tapasztaltak, és elmentek.
A rendôrség részérôl Muresan Ioan ezredes és Sandor Ioan hadnagy megerôsítette a megyei elnök által mondottakat, hozzátéve, hogy a szellôztetô ablak rácsai között behatoló fiatalok nem tudták felfeszíteni a könyvelôség elôtti vasrácsot. Bosszúból, hogy nem tudtak pénzhez jutni, feldúlták a nyomdát és a mellékhelyiségeket. „Minden jel arra mutat, hogy olyanok lehettek, akik jól ismerték a járást" — mondta az ezredes. A rendôrség képviselôje nem nyilatkozott a kárra és a tettesek személyére vonatkozóan.
Aggodalommal és mély együttérzéssel szemléli a Román Társadalmi Demokrácia Pártja azt a „drámai helyzetet", amelyben a lakosság kénytelen a tél elé nézni — jelentette be Grigore Zanc , az RTDP helyi szervezetének elnöke tegnapi sajtóértekezletén. A volt kormánypártnak — amelyet az ellenzéki sors hirtelen igen fogékonnyá tett a szociális problémák iránt — a jelenlegi hatalom visszautasította a különbözô ártámogatásokra tett javaslat-csomagját. Zanc szerint ez a gesztus is azt példázza: a koalíció kísérlete, hogy konszenzust teremtsen az ellenzék és a kormány közt (lásd a hét végén Kolozsváron az ellenzéki és kormánypárti képviselôk közti tanácskozást) nem több szemfényvesztésnél. Az RTDP leghumánusabb javaslatainak a visszautasítása bizonyítja: a koalíció csúcsvezetése, amely nemrég maga is még az ellenzék padsoraiban agitált, semmibe veszi a jelenlegi ellenzéki erôket.
Grigore Zanc úgy véli: a tervezett kormányátalakítás csak arra jó, hogy eltereljék a lakosság figyelmét a valós problémákról. A jelenlegi koalíciónak különben sincs olyan szakembergárda-tartaléka, akik számításba jöhetnek egy esetleges átalakításnál. Így aztán meddô az a vita, hogy az új minisztereket szavazza-e meg a parlament vagy sem.
Alexandru Lãpusan, az RTDP Kolozs megyei parlamenti képviselôje azért bírálta a kormányt, amiért csak a legkétségbeesettebb megnyilvánulások következtében engedett a szenátus épülete elôtt éhségsztrájkoló forradalmárok követeléseinek. Az 1989. decemberi események ügyiratcsomóinak felülvizsgálatát illetôen a képviselô kijelentette: azzal, hogy elszigetelten „újraleltározzák" a különbözô helyi eseményeket, nem jutnak eredményre. Az 1989 decemberében történteket a maga egészében kell vizsgálni, olyan kérdésekre keresve például a választ, hogy volt-e elôre megtervezett forgatókönyv, s ha igen, kik voltak ennek mozgatói. Ehelyett — mondotta Lãpusan — az események meghamisítása, a katonaság lejáratása a cél. Ez utóbbi érzékenyen befolyásolhatja a Románia NATO-érettsegérôl alkotott véleményeket.
Lãpusan képviselô megrendülten számolt be a Hargita és Kovászna megyékben élô románok „borzalmas" helyzetérôl, az elszenvedett „megaláztatásokról", és azokról az „élô szentekrôl" (lásd: az ortodox egyház helyi képviselôit), akik emberfeletti harcot vívnak a román szellemiség megôrzéséért. A Szabadság kérdésére, hogy az ellenzék számára is könnyen hozzáférhetô statisztikai adatok tükrében — amely szerint az említett megyék vezetô funkcióinak 50 százalékát román „kisebbségiek" töltik be — nem túlzás tûrhetetlen elnyomásról beszélni, a képviselô csak legyintett. Azok az adatok természetesen hamisak. Az RTDP követelni fogja a kormánytól, hogy alapos kivizsgálást rendeljen el a két megyében, egyszer és mindenkorra megértetve az ott élô magyarsággal, hogy Románia területén semmiféle „enklávénak" nincs létjogosultsága.
Kérdésre, miszerint az RNEP esetleges kettéválása esetén a Tabãrã vagy a Funar nevével fémjelzett szárnyhoz vonzódna az RTDP, Grigore Zanc homályosan csak annyit mondott: bár nem hiszi, hogy erre egyáltalán sor kerül, az RNEP „lelke" mindig is Funar volt. Tagságának felfüggesztése esetén az RNEP lényegesen veszítene befolyásából — mondotta Zanc, titokzatosan elhallgatva azt, hogy személy szerint támogatná-e Funarnak a felvételét az RTDP soraiba, vagy sem.
Tegnap délután ismertették az országos rangú kolozsvári Vitrina Felix Media reklámügynökség közvélemény-kutatásának eredményeit. A Diákmûvelôdési Ház A-termében megtartott kiértékelésen — amit az újságírók számára megrendezett gazdag fogadás követett — a cég ügyvezetô igazgatója, Mihaela Rus köszöntötte a helyi média népes részvevôit. Ezt követôen a fôvárosi Capital szerkesztôségének képviselôje az 5 éves gazdasági lap térhódításáról szólt, ismertetve ennek új jogi, beruházási és közügyekkel foglalkozó mellékleteit. A nyugati tôkével mûködô rangos hazai gazdasági lap szerkesztôségének megbízottja elmondotta: idén 400 millió lej összértékû nyereményakcióval honorálják leghûségesebb olvasóikat, akik rendszeresen elôfizetnek lapjukra. A legújabb vidéki állomás Kolozsvár, ahol a Central áruházban megtekinthetô a Capital elôfizetési akciójának nagydíja, a legújabb Fiat Bravo.
Dan Dobrotã, a reklámügynökség marketing-igazgatója kitért a közvélemény-kutatás részleteire. Jólesett hallani a népes tábor elôtt, hogy a kolozsvári magyar újságolvasó a leghûségesebb szegmentuma a kolozsvári polgárságnak, aki mindig készséggel vállalja a határozott véleménynyilvánítást.
A beérkezett 2810 kérdôívbôl mindössze 77-et érvénytelenítettek, a nemzetiségenkénti megoszlás pedig mindjárt beszédes számadattal szolgált: a reklámügynökség nem feltétlenül tudományos felmérése szerint a válaszadók mintegy harmada, 942 megkérdezett magyar, ami az 1992-es népszámlálás hivatalos adatainál magasabb arány. Érdekes következtetés vonható le a korosztályonkénti számadatok alapján: a 35 éven aluliak részvétele a leghangsúlyozottabb.
Ami az olvasott lap iránti hûséget illeti, a Szabadság az Adevãrul de Cluj (819) utáni elôkelô második helye az önök kitartásáról árulkodik: 549 olvasónk naponta fellapozza újságunkat. Erdélyi viszonylatban a legfiatalabb központi napilap, a National de Nord-Vest például mindössze 126 kitartó olvasóval büszkélkedhet. Az alkalomszerûen megvásárolt lapok szempontjából sem vagyunk utolsók: az összesen 9 sajtótermék palettáján a hatodik helyet foglaljuk el.
A többi kolozsvári napilaphoz hasonlóan a Szabadságot is legalább 2 ember még elolvassa: ez jól jellemzi gazdasági helyzetünket...
A rovatok népszerûségének szempontjából a Szabadság a harmadik helyet foglalja el a helyi híreknél, hasznos információknál, kulturális beszámolóknál és — figyelem, — a reklámnál, de a politikai és gazdasági, a szociális kérdések, illetve a sport terén elért ötödik hely sem lebecsülendô...
A Vitrina Felix Media a közvélemény-kutatást a reklám hatásának felmérése céljából készítette, és ebbôl az derül ki, hogy az újságolvasó, a rádióhallgató és a tévénézô vásárlási szokásait nagymértékben befolyásolják a médiában megjelenô különbözô hirdetések, amelyeknél a kivitelezés, az üzenet és a bennük foglalt nyerési lehetôség meghatározó.
Magyarságunk továbbra is a Kolozsvári Rádióhoz a leghûségesebb, a Contacthoz és Uniplushoz hasonló kereskedelmi adók csak a vetélkedôk és a modern zene szempontjából hódítottak teret. Számottevô a fiatal CD rádió népszerûségének növekedése, csakúgy mint a fôvárosi Actualitãti adó hírmûsorainak kitartó sikere.
A tévéadóknál továbbra is a PRO TV a legnépszerûbb, de a magánadók közül az irányunkban nem éppen legbaratságosabb hangnemet megütô Antena 1 feltörekvése észlelhetô.
A kiértékelés záróakkordjaként a média résztvevôi elôtt ejtették meg a nyereménysorsolást. Az 500 000 lejes nagydíj nyertese Gheorghe Serban. 100 000 lejt nyert többek között Fazekas Ferenc (Padis 3/12) és Máthé Magda (Tulcea 7) olvasónk. Pro tv ajándékcsomagot kap Kovács D. Péter (Muscel 21/12), Deák Zsolt hátizsákot, Balogh Anna (Szentegyház u. 28/16) pedig Top Remember zenekazettát. Szabadság-elôfizetést nyertek: Papp Ibolya (Crisan 19.), Vízi Ildikó ( Grigorescu 104/12), Nyerges Éva (Szeptember 13. 1/11), Szilágyi Anna (Vérvölgy 38., Szilágy megye), Szôke Gyula (Muncitorilor 24/12), Makkay Mária (Senina 19.), Jakab Attila-Levente (Minerilor 52.), Cotoc Anisca (Padis 5/7), Szôllôs Petra Judit (Ariesului 31/16) és Okos Levente (Magyarókerék 116). Piata de la A la Z-elôfizetést nyertek például: Szôke Szilárd (Horea 68-70/12), Turós Márton (Rãsinari 2/85) és Wagner Erzsébet (Petuniei 9/38). Top Sonic Boom zenekazettát nyert Szekernyés Péter (December 21. 23-35.) és Téglás Ferenc Attila (Galaxiei 12.). Informatia-elôfizetést nyert Czanka Lajos (Cobzarilor 7).
Makkay József
Turós-Jakab László
Hétfôn is folytatódott a politikai manôverezés a valamennyi koalíciós erô által kilátásba helyezett, ám sokféle módon elképzelt kormányátalakítás körül.
A legújabb vitatémát Petre Romannak, a Demokrata Párt elnökének a hét végén felvetett kísérleti léggömbje szolgáltatta, az a kijelentés, hogy az átalakítás során vagy félreteszik a pártok politikai súlyának megfelelô arányokat (az úgynevezett algoritmust) a tárcák tekintetében, vagy eleve kisebbségi kormány alakul, amelyet a Demokrata Párt kész kívülrôl támogatni.
A koalíció vezetô pártjának, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártnak egyik alelnöke, Nicolae Ionescu-Galbeni a maga részérôl a napokban tízpontos mûködési kódexet javasolt a partnereknek, nagyobb fegyelmet, összehangolást sürgetve — ezeket a „feltételeket" viszont Petre Roman vitatta.
Zoe Petre asszony, Emil Constantinescu elnök politikai fôtanácsadója a hét végén úgy nyilatkozott, hogy az államfô lényegi változást óhajt, ugyanakkor az „algoritmust" nem szabad megváltoztatni, ellenben a változásoknak a kormányzati mûködés javítását kell célozniok. Hasonlóképpen foglalt állást hétfô reggel idézett rádiónyilatkozatában maga Ciorbea miniszterelnök is.
A politikai változások elôtti sürgölôdést hétfô reggeli sajtóértekezletén igyekezett fékezni a KDNPP két vezetôje, Radu Nicolae fôtitkár és Ion Diaconescu pártelnök. Az elôbbi úgy nyilatkozott, hogy pártja egyetért a reformot gyorsító átalakítással, a szakmai hozzáértés elôtérbe helyezésével. Ion Diaconescu azt hangsúlyozta, hogy noha vannak problémák, egészében a kormány mûködése pozitív, és ha szükség is van változtatásokra, ezeknek nem kell alapvetôeknek lenniök, nem kell érinteniök a kabinet felépítését.
Diaconescu kifejtette, nem érti, hogy egyes partnerek csak a dolgok negatív oldalát látják, és felvetik egy kisebbségi kabinet lehetôségét. Bár, jegyezte meg, kényelmesebb kívül maradni a kormányon és támadni azt, vagy éppen még kényelmesebb belülrôl támadni, ám a választási eredmények által meghatározott parlamentben a jelenlegin kívül nem lehetséges olyan formula, amely stabil kormányzást biztosít, és lehetôvé teszi a reform végigvitelét.
A România liberã hasábjain több politikus között Markó Béla is felel arra a kérdésre, kormányozhatna-e egyedül a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt? Az RMDSZ elnöke leszögezi, hogy jelenleg nem érthet egyet Petre Roman véleményével, nem hiszi, hogy egy kisebbségi kormány eredményes lehetne. Olyan intézkedésekre van szükség, amelyek széleskörû támogatást élveznek, és idônként még a jelenlegi, nagy támogatást élvezô pártszövetségnek is problémái vannak. Ezért, jegyezte meg, „nem hiszem, hogy ma elboldogulna egy kisebbségi kormány".
Hasonlóképpen bírálja a gondolatot a koalíció másik nagy polgári pártja, a Nemzeti Liberális Párt nevében annak elnöke, Mircea Ionescu Quintus, és leszögezi: az NLP nem gondolt erre a lehetôségre, még ha az fenn is áll. Varujan Vosganian, a Románia Alternatívája nevû, elsôsorban értelmiségieket tömörítô párt, amely szintén a koalíció résztvevôje, elveti a kisebbségi kormány eszméjét, véleménye szerint az a választók által a kormánynak adott mandátum meghiúsulását ismerné el.
Az ellenzék részérôl Valeriu Tabãrã, a Román Nemzeti Egységpárt elnöke, Iosif Boda, a Teodor Melescanu vezette Szövetség Romániáért szóvivôje és Nicolae Vãcãroiu, a Ion Iliescu volt államfô vezette RTDP szenátora, volt miniszterelnök — különbözô árnyalatokkal — abbeli készségét jelezte, hogy támogasson egy „megfelelô" kisebbségi vagy technokrata kormányt.
A IX. NÉPZENE ÉS NÉPTÁNC TALÁLKOZÓT november 14-15-én rendezik meg Sepsiszentgyörgyön a Szakszervezetek Mûvelôdési Házában. Ezt követôen november 16-án, 11 órától, ugyanitt kerül sor a Romániai Magyar Táncszövetség tisztújító közgyûlésére, amely újjászervezi tevékenységét. Aki tagja szeretne lenni a Romániai Magyar Táncszövetségnek (akár egyénileg, akár csoportosan), jelentkezhet az alábbi telefonszámon: 066/171-362 (Hargita Állami Székely Népi Együttes, Csíkszereda). Levélcím: Ansamblul de Stat Secuiesc Harghita, Bd. Timisoarei nr. 6. 4100 Miercurea-Ciuc, tel./fax: 066/171-362.
NAPOCA FASHION címmel ötödszörre rendez divatbemutatót az Eureomedia november 6-án, este hét órakor a Nemzeti Színházban.
Brassóban, a Transsylvania egyetem határtudományok karának idegennyelvû szakán rövidesen megrendezik az Elsô Brassói Filológiai Napokat, amelyeknek lebonyolítására szép számban várnak vendégeket a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem nyelvészeti karáról, továbbá a helyi nyelvészeti intézetbôl. A háromnaposra tervezett értekezletet az 1898-ban elhunyt német prózaíró, költô és kritikus Theodor Fontane életének és tevékenységének szentelt centenáriumi megemlékezések keretében rendezik meg. A brassói találkozóra meghívták a kolozsvári tudományegyetem germanisztikai tanszékének és a különféle középiskoláknak a német nyelvû elôadóit, vendégtanárait is.
• Súlyos közúti baleset színhelye volt pénteken Torda. Sorin Anca, a CJ-03-KMH rendszámú személygépkocsi 21 esztendôs vezetôje már nem tudta kikerülni a váratlanul jármûve elé kerülô Maria Martát, aki nem a kijelölt helyen és figyelmetlenül próbált átkelni az úttesten. A 73 esztendôs áldozatot a városi kórházban ápolják.
• A kocsmából a kerekek alá került Vasile Kalo 47 esztendôs nemeszsuki lakos, akit pénteken, a kora esti órákban gázoltak el. Az erôsen ittas férfi a menetiránnyal megegyezôen imbolygott, majd egy óvatlan pillanaban, egyensúlyát vesztve, a 4-CJ-389-es rendszámú személygépkocsi elé zuhant. Az autó vezetôje, Hencz Gyöngyvér Éva 26 esztendôs kolozsvári lakos már semmit sem tehetett a baleset elkerüléséért. Az áldozat súlyos fejsérüléssel, agyrázkódással és horzsolásokkal került a sürgôsségi klinikára.
• Kolozsváron bukott le pénteken Violeta Moroc moldova köztársaságbeli lakos, akit már tavaly óta csempészésért köröztek.
• A Fôtérrôl tûnt el péntek este Sanda Delia Porath német állampolgár személygépkocsija. Az MV-6957 redszámú, 1991-ben gyártott Audi 100-at országosan körözik.
• Tetten érték Cosmin Grigore Petrisor 21 éves kolozsvári lakost, aki az in flagranti pillanatában éppen egy álkulccsal felnyitott személygépkocsiban matatott. A büntetlen elôéletû fiatalembernek az autó hátsó ülésén felejtett aktatáska keltette fel a figyelmét. Bekísérték, és másnap az ügyészség 5 napra szóló elôzetes letartóztatási parancsot állított ki a nevére.
• Felakasztotta magát R. F. 27 esztendôs tarányosi lakos, akinek holttestét a Kissebeshez tartozó falu határában, a mezôn találták meg. Az erôszakos bûncselekmény gyanúját kizárták, és elrendelték a boncolást.
• Figyelmetlen gyalogost gázoltak el vasárnap este Alsókosályon. A 60 esztendôs Maria Rusu nem a kijelölt helyen próbált átkelni az úttesten, amikor a CJ-96-ADI rendszámú személygépkocsi meglepte. A dési Stetco Kft. birtokában levô jármû vezetôje, a 24 éves Cãlin Ovidiu Rus nem okolható a balesetért, amelyben az idôs hölgy lábát törte.
olyan, mintha alagútban járna az ember, ahol elvétve akad egy-egy fény. Ha valaki nem tudná, ki a városatya, egy-egy objektum körüli fényfürdôbôl rögtön rájöhet: merrôl fúj a szél. Míg a Mátyás-szobornak két szerencsétlen, rózsaszínû fénysáv jut, s a fôtéri templom is alig kap némi megvilágítást, addig Avram Iancu szobra több száz vattos reflektorok fényfürdôjében keresi az alatta levô ködben a kiutat... Az építészetileg összehasonlíthatatlanul nagyobb értékû Nemzeti Színháznak egyetlen fénycsóva sem jut, de sötétségbe burkolózik valamennyi templom, építészeti remekmûnek számító tucatnyi középület. Kolozsvár fölött a funari kereszt jelzi, hogy ha netán turista téved ide, nem a középkori város az igazi érdekesség, hanem az utóbbi években a mindent elárasztó giccsözön, élükön a fellegvári szôrnyûséggel.
Kevés vigasz, hogy korok, vezetôk, diktátorok változásával objektumaik is eltûn(het)nek. De vajon lesz-e Kolozsváron olyan rendszerváltás, ami kincses városunk sok évszázados nappali vagy esti hangulatát visszahozhatja hontalanná váló lelkeinkbe?
Tompos Opra Ágota Csíkszeredában él, de nem lett hûtlen szülôvárosához, Kolozsvárhoz sem. Idônként hazalátogat, és idônként szükségét érzi annak, hogy rendkívül gazdag mûvészi termésébôl valamicskét a hazaiaknak is juttasson. Talán az elszámolás, mûvészi önmaga megmutatása, a kolozsvári megmérettetés szándékával is, de elsôsorban erôteljes mûvészi üzenetének közvetítése céljából.
Nem kellemesen megnyugtató, andalító-pihentetô déli tárlatnézésre csábítanak az itt látható munkák. Ellenkezôleg. Bedobnak az élet sûrûjébe, abba a határtalanná terpeszkedett Viharsarokba , amelyben nemzedékek sora küzd a létfenntartásért, az érvényesülésért, vívja meg a maga mindennapos, vörös izzásig felfokozott kegyetlen-komor harcát. A látható, fizikai valójában is létezô és a láthatatlan ellenséggel: a sorscsapásokkal. Tompos Opra Ágota vállalja a harcot. A szembenézést önmagával és a világgal. Kíméletlen igazmondással, egyenesen férfias bátorsággal. Ne keressünk hát lírát mûveiben. Még akkor sem, ha ezt a markánsan szókimondó, határozott ecsetkezelésû, erôteljesen expresszív mûvészi világot végsô soron mégiscsak belengi egyfajta költôiség: Szövetség az élet és a szeretet megújulásáért — ahogyan a mûvész fogalmaz, szóban és vásznon egyaránt.
Triptichonjai, a Vibráló félelmek sajátos arcképcsarnokával alátámasztott sárgája, vöröse, az Élet-út kompozicionálisan is megerôsített hármas elágazása s a Metamorfózis erôteljes színrobbanásai a látvány erejével hatnak. De ott érezzük a látványmögöttiség mûvészi hevületét is, azt az alkotásra lobbantó szikrát, amely elindította a mûalkotásba nemesedett folyamatot. A lélek legombolyítható — véli megrázóan kifejezô alkotásában a mûvész, és hozzá is fog a fehér izzásos viviszekcióhoz, miközben végigvezet Magánmitológiája lépcsôfokain. És következik a Parázsmeditáció, Leperegnek az élet-maszkok, de úgy érezzük, sokáig megmarad bennünk annak a sajátos mûvészi univerzumnak a képe, amely most Tompos Opra Ágota és a Gy. Szabó Béla Galéria jóvoltából feltárult elôttünk.
A tárlat tegnap délben nyílt meg a Kolozsvár-Külsô Református Egyházmegye Esperesi Hivatalának Gy. Szabó Béla Galériájában. Megtekinthetô, vasárnap kivételével, naponta 10-15 óra között.
harmadik elôadásán is vendégkarmester irányított, ez alkalommal Radu Panteát hallottuk. Az ô elképzelése szerint Carmen egyetlen igazi 'erénye' a bátorsága, természetesnek tûnik számára, hogy a maga útját járja, ami azonban tragédiához vezet. Ezt hangsúlyozza a panteai megvalósítás is. Bizet muzsikája olyan, hogy végig feszes vezetéssel nagy siker érhetô el, de az egysíkúság is fenyeget. Az ellentétek növeléséért Pantea külön hangsúlyt fektetett a lírai részek aprólékos kidolgozására. Nincs semmi elnagyolás, a jellemrajzok világosak, érthetôek. A kíséret mindig olyan, hogy az utolsó hang is világos, tiszta, érthetô legyen. Úgy éreztük ezeken a helyeken, hogy nem is lehet másképpen. Tetszett Michaela költôi sugárzású zenei rajza, a második felvonás elôjátékának megfogalmazása, Pastia kocsmájában a tobzódás fokozása, és a finálé felépítése; itt különösen izgalmas az a freskó, ahol a választások és konzekvenciák tragédiákat idéznek elô. Milyen szép a szembeállítás! A még mindig vágyban égô férfi és a jéggé lett nôi érzelem „összecsapása", a válás-elhagyás zenei kivitelezése.
Don Josét ez alkalommal Molnár János énekelte. Debütje jól sikerült, pedig nehéz hetet zárt, egy A trubadúr és egy Bánk elôadás után öltötte magára az új kosztümöt. Molnár hangja ez alkalommal talán egy kicsit fáradtabb volt, talán ezért falzettezett többet, különösen a lírai részeknél. Joséjának van egy érdekes naiv „ártatlansága". Sôt, mintha mesevilágban élne. Reménye szinte határtalan, és éppen azt nem veszi észre, hogy ez a mély alázat még nagyobb gyûlöletet vált ki Carmenbôl. A finálé kettôsében elesettsége valósággal ijesztôen részvétkeltô. Jó megvalósítás és elképzelés.
Carment Georgescu Mária énekelte, ismét rokonszenvessé téve a hôsnôt. Bancsov Károly beugrása ügyes helytállás. A többiek: Szeibert István, Vincze János, Szilágyi János, Merk István, György Mária, Varga M. Júlia, B. Vass Éva alakításai sikerre vitték az elôadást. Jó volt a kórus is.
— Hogy hangzik a zsiványpecsenye receptje?
— Lopj egy disznót...
Meghökkentô látványra tágul a Házsongárdba látogató, patinás, ízléssel és mûvészi érzékkel épített sírok, kripták stb. látványához szokott látogató szeme. Felfelé menet, a bal oldali sétányon, lentrôl is már jól láthatóan, egy szürke, kocka alakú cementépítmény türemlik ki tolakodóan, oda nem valóan több évszázad stílusából. Az építmény a sétány mellett szürkül — még az az esélye sincs, hogy idôvel örökzöld futónövény jótékonyan betakarja.
Nézem az építményt, és már semmin sem csodálkozva, önmagamtól kérdezem:
— Ki adta ki az építési engedélyt erre a furcsa épületre?
— Ki adta az építési engedély kiadásához szükséges diplomát annak a hölgynek vagy úrnak vagy kollektívának, akik kiadták az engedélyt ennek az épületnek a megépítéséhez? Hiszen, mint laikus, úgy tudom, hogy egy tervezett építmény formáját, stílusát a környezet határozza meg, amiben épül. Kivéve a hegy tetején épülô csillagvizsgálót vagy világítótornyot stb. De gondolom, ez a betonkocka nem világítótorony rendeltetéssel épült.
— Esetleg ide helyezik majd azt az átszúrt és jelképes szívet, amelyet a polgármester úr oly szomorú arccal kísért nem is olyan rég a temetôbe? A stílusegység kedvéért?
— Hol van ilyenkor a mûemlékeket védô bizottság? Alapítványok stb., stb.? — vagy mi? (nem tudom a pontos elnevezését annak a tömörülésnek, amelyben élnek és néha alkotnak azon urak és hölgyek, akiknek kötelessége, feladata a mûemlékvédelem. — Talán még a fôtéri ásatások értékes eredményeit leltározzák...)
Mit tett, tesz a mi kultúrképviseletünk (itt megint nem tudom, kikre tartozik, ha tartozik a temetô-mûemlékek védelme stb.), hogy ne építsék át lassan-gyorsan a Házsongárdot? — Mert hogy a régi magyar sírok, kripták megmentéséért mennyit tettek, azt látom a régi magyar sírok, kripták romos állapotán.
— Az is lehet, ez a kortünet már nem is bizottságokra, alapítványokra stb. tartozik, hanem a környezetvédôkre. Ez esetben — nem szóltam semmit, hanem eszembe jut, mint környezetvédelem, hogy olvastam a Szabadságban például, valamikor tavaly, hogy halászati tilalom, mert szaporodnak a halak!! Akit elcsípnek orvhalászaton, megbüntetik. Viszont ilyenkor, halszaporodáskor a horgászengedélyt mégis kiadják — de dupla áron (írtam is errôl akkor nagy csodálkozva, de nem jelent meg az írás, még nagyobb csodálkozásomra. Bizonyára egy horgász-szerkesztô fiókjában hagyta halvédô soraimat.)
— Lehet, én értem félre az egészet, és tömbházak épülnek majd a Házsongárdban, és ez az épületecske csupán az elsô fecske, illetve elsô garzon? És így oldja meg a város a fiatalok és nem fiatalok lakáskrízisét? Az ötlet nem is lenne rossz, ezek a lakások valóban öröklakások lennének, melyek tulajdonjogával nem szórakoznának kormányok, pártképviseletek és egyebek. Aki megvásárol — épít itt egy többemeletes házat, beosztja a lakteret: fenn a második emeleten laknak a gyerekek, az elsô emeleten a szülôk, a földszinten a nagyszülôk. A földszintrôl egy csigalépcsô vezetne le a pincébe, ami szépen be van polcozva (téli zöldség, befôtt-tartás céljából). Mikor nagytata úgy érzi, közeledik az idô, így szól:
— Kedves családom, ne búsuljatok, én most lesétálok a pincébe, leseprem a hagymát a polcról, befekszem oda, idôvel falazzatok be. Vigasztalódjatok elhunytamon, hiszen csak az ajtón lévô névjegykártyát kell fekete tussal bekeretezni, ennyi a gyászszertartás, nem kell halottasszekér, koszorú, gyertya, ti se kell betegre egyétek-igyátok magatokat halottbúcsúztatás ürügyén.
Ugyanez a csigalépcsômódszer remek nemcsak a lemenetkor, hanem a feljövetelkor (a Feltámadásra gondolok). Egy szép ôszi este, miután megszólalt az a bizonyos hírhozó kürt, nagytata nem kell kóvályogjon a rég lerombolt és átépített Kolozsváron, hogy jaj, Istenem, hol a házam, hol a családom? Hova támadjak fel? Hanem csak felsétál a csigalépcsôn a pincébôl (óvatosan kikerüli a télire eltett savanyúságokat), kedvesen, halkan belép az ôt örömmel váró és fogadó szépunokák és dédunokák körébe.
— Itt vagyok, gyerekek, tegyetek egy terítéket nekem is, ugyanvalóst megéheztem odalenn a hûvösben.
Az is lehetséges, hogy a temetô (is) sokoldalú lesz, ami az épületek rendeltetési funkcióját illeti. Ez esetben javasolnám a városi tanácsnak, vitassa meg ötletemet: építeni lehetne egy füstölôt. Ôsszel ugyanis sok a falevél, temetések után koszorú, egyebek. Sok füstölô tudna itt vígan mûködni, lehetséges ugyan, hogy nem hervadt virággal és „Örökre hû hitvesedtôl"-szalaggal kell a húst füstölni, de ilyen apróságok elenyésznek a többi hazai furcsaság között. Továbbá építeni lehetne egy libaúsztatót is, víz van a közelben, burján is van bôven, amit lerágnának a libák, úgyhogy rend is lenne, liba is lenne, hús is lenne, amit füstölni lehetne, és lenne extra füstölt libahús emígyen címkézve: Házsongárd libahús, saját füstjében pácolva.
Azt hiszem — állapítom meg bölcsen —, a Házsongárddal már csak a polgármesteri hivatal törôdik, a maga egyéni módján: ötszáz százalékkal drágítja a sírhelyeket. Talán azért, hogy csak azok építhessék-szépíthessék a temetôt, akiknek pénzük van. Hiszen, tapasztalhatjuk városunkban: ott az ízlés, ahol a pénz.
A szegény emberek idôvel nem tudják megváltani a sírhelyeiket. Szerencsére lesznek még olyanok, akiknek ez nem lesz gond — ennek a várható ténynek alapján alakul majd —, és torzul, rondul el — a Házsongárd festôi látványa. Bár ne lenne igazam.
hogy meddig marad, meddig maradhat „egyben" ez a kormánykoalíció, amelynek érdekvédelmi szervezetünk, az RMDSZ is tagja? És nyugodtan (sôt, hangosan is) kijelenthetjük: nem akármilyen, a szegrôl éppen leakasztott tagja! Egyrészt azért nem, mert a különbözô kormánytisztségeket betöltô embereink java része jó szakember. Legalább olyan jó, hozzáértô és felkészült, mint a koalíciós partnereink soraiból kikerültek jobbik része. (Vád tehát a szakmai hozzáértést illetôen nem érhet, s így nekünk sem lehet semmiféle gátlásunk, kisebbségi érzésük.) De nem vagyunk egy akármilyen falvédôrôl tegnap lelépett tagja e kormánykoalíciónak azért sem, mert ennek az új hatalomnak, ennek az új kormánynak mi: az RMDSZ adjuk meg a hitelét, azzal, hogy a szövetség vállalta a kormánykoalíciós partnerséget — még akkor is, ha jól tudta, hogy ezzel egy sor olyan fegyverérôl le kell mondania — a tényleges, valós változás reményében —, amelyekkel ellenzékiként harcolhatott nemzeti közösségünk érdekében. (Hitelessé tenni ezt a hatalmi kurzust, számunkra áldozathozatallal is járt tehát.) Hogy mindezt nem csupán mi képzelegjük, és hisszük így, arra hiteles bizonyíték (volt) például Clinton amerikai elnök „helyszínen" elmondott véleménye is, amelyben nemes egyszerûséggel tisztelt partnereinknek is tudtára adta, hogy attól lett hiteles, kedvezôen megítélt ez a mai romániai hatalmi kurzus, mert az RMDSZ is vállalta a kormányzásban való részvételt. Világos, egyenes beszéd (volt) ez is — s talán éppen ezért nem értették meg oly sokan, még partnereink közül sem. Nyilván, azok értetlenkednek, akik lélekben ma is a visszarendezôdés hívei, egy nagy pánromán álom megszállotjai, amely „álomban" (és „államban") nincs mit keresniük a nemzeti kisebbségeknek; csak a világ szemébe port hintô ígérgetéseknek és fogadkozásoknak lehet újra helye. Az olyan Pruteanu-félékre gondolok, akik csak annyiban különböznek a nyíltan, leplezetlenül szélsôséges vadimtudoroktól, funároktól, pãunescuktól és iliescuktól, hogy ôk más „cégjelzés" (egyelôre még), szalonképes „firma" mögé rejtôznek — már amennyire mostanság még rejtôznek. Mert már miért is kellene rejtôzniük, ha nyugodtan fütyülhetnek a saját pártjuk által is megkötött egyességre, ha zavartalanul agitálhatnak saját kormányuk (kormányfôjük) rendeletei ellen — anélkül, hogy bárki is felelôsségre vonná ôket. (Lásd Pruteanu szenátort avagy Dejeu belügyminisztert.)
Csodálkozhatunk hát, ha ilyen partnereink okán a kormánykoalíció mára már „holtpontra jutott", „a mûködôképesség határára" sodródott? Legfennebb azon ámuldozhatunk, hogy ez csak most következett be és nem sokkal hamarább. Akkor: amikor a madridi „vonat" elment, s partnereink egy része úgy hitte: oda a konjunktúra, a Helyzet — nyugodtan sutba lehet vágni az aláírt megegyezéseket kormányprogramostól, mert a következô „vonat", amelyre fel kellene kapaszkodnunk, még messze van. Amikor egyszerre csak vita tárgya lett mind a 22-es, a közigazgatási, mind pedig a tanügyi törvényt módosító, közösen kidolgozott sürgôsségi kormányrendelet, akkor már biztosra lehetett venni, hogy partnereink egy része meggondolta magát, s az a szent meggyôzôdése, hogy a semmiért (az odalett Madridért) túl sokat adott, engedett nekünk, kisebbségieknek.
A hírek szerint Ciorbea miniszterelnök úr rövidesen kormányátalakításra szánja el magát. Nem a kormány munkájának, tevékenységének egészével van gond, így a kormányfô, csupán egyes minisztériumok nem dolgoznak jól. Bár így lenne — mondom én is magamban —, hogy csak egyes emberek nem végzik jól a munkájukat. Akkor könnyû volna a rendteremtés, mindössze az alkalmatlanokat kellene rátermettekkel helyettesíteni — és újra mûködôképes lenne a koalíció is, kibillenne a holtpontról. Az eseményeket (s fôleg a két sürgôsségi kormányrendelet sorsát) figyelve, az a sanda gyanúnk és felettébb rossz érzésünk, hogy nem ilyen egyszerû a képlet. Nem, mert nemcsak egyik-másik emberkével (pruteanukkal) van gond, hanem a felfogással, a szemlélettel, az egyes kérdésekhez (így a kisebbségihez is) való hozzáállással! Hiszen egy Pruteanu — még ha oly hangos és nagy hazafi is — mit tudna egyedül tenni? Semmit. De, lám, tud — mert nemcsak a szélsôségesekbôl és posztkommunistákból összeverbuválódott mai ellenzék áll mögötte —, de lényegében saját pártja is, amely mind a mai napig nem tett semmit, „rakoncátlankodó" szenátorkáját észretérítendô (hogy ne mind tegyen keresztbe a koalíciós megegyezéseknek). Ez fôleg egy olyan párt esetében furcsa, amely épp a pártfegyelemrôl nevezetes.
S mi mindennek a következménye? Az is, hogy a nagynemzeti felbuzdulás újabbkori inkvizitorai járják ma a Székelyföldet. Ferdítenek, uszítanak, gyûlölködést szítanak — zavartalanul. De hát ki is zavarja meg ôket, ha egyszer kihirdették: az „üldözött" és „beolvasztásnak" kitett románok védelmében indítottak keresztes „munkalátogatásokat", inkvizitoros helyszíni szemléket.
E cikkentyû papírra vetése közben hallom a hírt a tévébôl: a kolozsvári ügyészség beszüntette a bûnügyi eljárást a kolozsvári magyar fôkonzulátus homlokzatáról a magyar zászlót ellopókkal szemben, mert nem nyert bizonyítást a tolvajlás bûncselekménye. Hát ez még viccnek is rossz. De nem vicc, sajnos. A tolvaj beismeri a lopást, tévében, rádióban, sajtóban dicsekedik vele, milliókat kap a „hôsi" cselekedetért, megtalálják nála az ellopott „tárgyat" — és az ügyész úr erre azt mondja: nem nyert bizonyítást a lopás ténye! Kíváncsi vagyok, ha én ugyanígy járnék el, mondjuk, a német vagy az amerikai konzulátusra kitûzött zászlóval — engem is felmentenének, merthogy ugyan loptam, nálam is van a lopott holmi, de ez mégsem nevezhetô lopásnak. Hát akkor minek, tisztelt pártatlan ügyész úr?! Nyilván, a felbujtó, Funar polgártárs is felmentôdött (hiába láttuk élôben az újabb lopásra való nekikészülôdést s hallottuk a fogadkozását élôben és a tévében is) — ô is ártatlan. Ha nem esett meg a lopás bûncselekménye, így az ügyész, akkor felbujtó sincs. És minderre Kolozs megye (parasztpárti) prefektusa csak annyit mond: Hiába no, még mindig Funar kezében a kolozsvári igazságosztók testülete. Válasznak ez is jó — neki és Funarnak. Ne csodálkozzunk tehát azon se, ha netán néhány nap múlva ismét megostromolják a vérszemet kapottak a magyar zászlót. De hát miért is ne tennék — mögöttük ma is a hatalom áll. Joggal kérdezheti hát az ember: tényleg rendszerváltás is történt 1996 ôszén úgy, ahogy reméltük, hittük, vagy ismét csak a hatalmon lévôk cserélôdtek ki? És nekünk mi keresnivalónk van közöttük?!...
(Folytatás elôzô lapszámunkból)
Húsvéthétfô.
Hová temessük a püspököt?
Elôzô este még azzal tértünk nyugovóra, hogy a püspök erôs szervezete talán legyôzi a betegséget. A pincében levô menekültek azonban korán megtudták a szomorú hírt. Reggel, amikor kijöttem lakásomból, egy erdélyi menekült asszonnyal találkoztam, aki szomorúan csak ennyit mondott: Éjjel egy óra körül a püspök atya meghalt a kórházban. Amikor az ember napok óta csak harcot, pusztulást, sebesülést és halált lát, csak némán tudomásul veszi azt a gyászos hírt is, amitôl a lelke mélyén fél, és amelyet reménykedéssel szeretne elkerülni. Az eredmény legföljebb az, hogy a szomorúság növekszik. Benne vagyunk egy örvényben, nem tudjuk, hová süllyedünk, és szeretnénk valamiben megkapaszkodni. Egyelôre azonban nem látunk kiutat. Húsvét van ugyan, de számunkra ez még a nagypéntek.
A ténnyel azonban számolni kellett. A halál beállt, gondoskodni kell a temetésrôl. És ebben mi vagyunk az illetékesek. A temetés elôkészítésének gondjai arra is jók voltak, hogy kizökkentettek a szomorúságból, és cselekvésre késztettek. Elsô kérdésünk az volt, hová temessük a püspököt. Egyénisége, tisztsége és halálának körülményei azt követelték, hogy megtisztelô temetésben részesítsük. De ilyen körülmények között mit tehettünk? Elôször a székesegyházra gondoltunk, hiszen ennek kriptája a gyôri püspökök hagyományos temetkezési helye. De a székesegyház is erôsen sérült. A tornya és a tetôzete leégett, a lezuhanó harangok beszakították a boltozatot az orgona felett. A kripta ugyan megközelíthetô volt, de új megoldás is kínálkozott. A közeli karmelita templomnak is van kriptája. Ideiglenesen temessük el oda, és ha majd a helyzet megengedi, áthozzuk a székesegyházba.
Három dúlás
a magyar történelemben
Engedtessék meg, hogy megszakítva komor hangvitelû szövegezésemet, ide iktassak egy kis korabeli magyar humort. Történetírásunk által elfogadott, hogy a két idegen sereg hódítását dúlásnak nevezzük. Tatár- és törökdúlásnak. De történelmi könyveink a szovjet—orosz sereg hódítását egyelôre még nem nevezik a másik kettôhöz hasonlóan dúlásnak. Ezt csak a magyar szellemiség önmaga belsô vigasztalására találta ki egy szójátékban.
Az ötvenes években a szovjet seregre támaszkodó rezsim mindentôl megfosztott minket. Vagyonunktól, szabadságunktól, sôt sokakat még életüktôl is. Ennek ellenére azt a napot, amikor az idegen sereg hazánk egész területét elfoglalta, felszabadulás ünnepének kellett tartanunk és mondanunk. A magyar lélek önmaga belsô vigasztalására találta ki a szójátékot: történelmünkben három dúlás volt, mégpedig a tatárdúlás, a törökdúlás és a felszaba-DULÁS. Azért iktattam be ide ezt a humoros részt, mert mindegyik dúlás egy gyôri püspöknek az életét követelte. A gyôri püspökök sorában a 18., akinek neve egyszerûen csak Gergely volt, a tatárok ellen a muhi pusztán vesztette életét. Sorrendben a 39., Paksy Balázs a törökök ellen a mohácsi ütközetben esett el. Nekik nem adhattak díszsírhelyet a gyôri székesegyházban. Testük a többi elesett katonáéval együtt ott porladt el a két harcmezôn. Nekik csak emlékoszlopot állíthatott fel a hálás utókor. Ez történt száz évvel ezelôtt a millennium alkalmából. A gyôri püspökvár kertjében látható ez a márvány emlékoszlop, rajta a következô szöveg olvasható:
GERGELY
és
PAKSY BALÁZS
gyôri püspökök emlékére
A borús hajdanból intôleg kiáltanak ôk át hozzánk, hogy Istent s a királyt és hazát szeressük,
ezekért adták ôk életüket az ádáz csaták vérmezein,
amaz Sajónál 1241, ez Mohácsnál 1526.
De a harmadik áldozatnak, a püspökök sorában a 72-nek, Apor püspöknek holtteste itt van. Neki már meg tudjuk adni, nemcsak mint hôsi halottnak, hanem azonfelül mint vértanúnak is kijáró méltó díszsírhelyet. De ehhez több évnyi idô szükségeltetik. Ezért kellett egy ideiglenes temetkezési helyet találni. A közelben lévô karmelita templom kriptájára gondoltunk.
A Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt szenátora, dr. Hajdu Gábor és képviselôje, dr. Bárányi Ferenc Kolozsváron, a fôtéri (23. szám) református esperesi hivatalban lakossági fórumon válaszol az érdeklôdôk kérdéseire. A november 5-én, A magyarság idôszerû kérdései címmel, tehát roppant tág témakörrel szervezett találkozó este 8 órakor kezdôdik.
Drágították a vizet, a villanyt, a vasúti szállítást. Következik azoknak az áruknak a sora, amelyek vizet, villanyt, szállítási költséget tartalmaznak. Drágul tehát a bor is, mert szintén tartalmaz vizet. Minél többet kell szállításáért fizetni, a viszonteladó annál inkább felvizezi a bort, hogy maradjon legalább annyi nyeresége, mint az ôstermelônek. Ez már világos. Ki lenne hülye azt hinni, hogy az infláció célkitûzései közé tartozik a borminôség javítása?
És mégis akad ilyen csodabogár. Az Antena 1 úgymond kereskedelmi tévéadó hírszerkesztôje úgy vezette fel a vasúti díjszabás növelését, hogy bár a személyszállítási szolgáltatás minôsége cseppet sem javul, mégis drágább a vonatjegy. Nahát!
Senki sem örvend az újabb árhullámnak. Senkit sem tesz boldoggá, hogy a Ciorbea-kormány eddig szinte minden téren visszakozott (legutóbb a forradalmárok kedvezményei tekintetében), de az árhullámverésekben következetes. Viszont azt is mindenki tudja, hogy a közvéleményt nem érdemes túlhergelni az elnehezülô élet miatt. Csak akkor, ha ebbôl bizonyos köröknek haszna származik. Márpedig az utóbbi idôben kiderült, kinek drukkol az Antena 1. Mintha esti hírmûsorát is azért hozta volna idôben a többi tévéadóé elé, hogy a legfrissebb nehézségek célzatos értelmezésével leüsse az alaphangot.
És a közszolgálati tévéadó ezt nem veszi észre, nem próbálja ellensúlyozni az egyre nyilvánvalóbb diverziót. Legalábbis egyelôre. Nehogy késôn kapjon észbe. A következô választásokig már csak három év van hátra.
Jean-Marie Le Pen, a francia szélsôjobboldali Nemzeti Front elnöke Bukarestbe szóló meghívást kapott az ultranacionalista Nagyrománia Párttól, hogy vegyen részt annak pénteken kezdôdô kongresszusán. Le Pen Corneliu Vadim Tudor szenátor invitálására november 7-9. között Romániába látogat — jelentette be pártja sajtószolgálata. A pártvezért útjára elkíséri a párt külügyekkel foglalkozó elnökhelyettese, Dominique Chaboche. Egy korábbi meghívás alapján Le Pen már tavasszal készült Romániába, de útját el kellett halasztania az elôrehozott franciaországi törvényhozási választások miatt.
Helyettese, Dominique Chaboche ez év elején a Nagyrománia Párt vendégeként már járt Romániában, ahol kijelentette: ezzel a román párttal a francia Nemzeti Frontnak ideológiai kapcsolódási pontjai léteznek „az Amerikai Egyesült Államok által diktált globalizmus és az egyesült Európa gondolata" elleni együttes küzdelemben.
Le Pen a kelet-közép-európai térségben legutóbb Szlovákiát kereste fel az ottani kormánykoalíció kisebbik pártját vezetô Jan Slota meghívására.
Különösebb felháborodás nélkül vette tudomásul az ukrán társadalom Jakiv Rogozinnak, a kijevi Juneksz bank elnökének meggyilkolását. Rogozin halála körül csönd van, sem a bankárok, sem a rendôrség nem veri félre a harangot, és érzéketlen a közvélemény is, amely talán hozzászokott már ahhoz, hogy Ukrajnában a pénzügyi harcokban is lônek — jegyzi meg a Deny címû napilap.
Jakiv Rogozinnak csütörtökön reggel oltotta ki az életét egy bérgyilkos Kijev központi negyedében. Az áldozattal egyetlen, hangtompítós pisztolyból leadott fejlövés végzett.
Az ismert bankár már júniusban arról beszélt, hogy ellenségei megrendelték halálát. Akkor, nyáron nagy visszhangú botrányok vették körül a Juneksz konszernt és az azonos nevû bankot, amely Ukrajna tucatnyi legjelentôsebb bankja közé tartozik. A pénzintézet alaptôkéje 1995 decemberében hárommillió ECU-t tett ki.
Detektívtörténetbe illô túszejtésrôl és a túszok rendôrségi kiszabadításáról adtak hírt nyáron a lapok, szó volt továbbá nagy összegek engedély nélküli külföldre utalásáról, vezetôségi ellentétekrôl, a részvényesek bizalommegvonásáról. Rogozint és családját többször is megfenyegették.
Van miért harcolni — írja az újság —, hiszen a Juneksz konszern húsz nagy iparvállalat részvényeinek ellenôrzôpakettjét tartja a kezében, amelyek között van a kremencsugi olajfeldolgozó üzem és több kereskedelmi-élelmiszeripari egyesülés.
A Deny értesülése szerint egy erôs orosz alvilági szövetkezet szállt be a Junekszért folyó harcba.
A TA SR szlovák hírügynökség brüsszeli értesülése szerint Szlovákia ez év decemberében állítólag haladékot kapna az Európai Uniótól, hogy a jövô év tavaszáig teljesítse az országgal szemben támasztott elvárásokat.
Az Európai Parlamentben egyfajta kompromisszum körvonalazódik a bôvítés kérdésében — jelezte a szlovák értesülés szerint Hannes Swoboda, az osztrák szociáldemokraták (SPÖ) képviselôje, aki úgy vélekedett, hogy nem lenne szabad túlságosan éles választóvonalat húzni az EU-feltételeket teljesítô és az azokat egyelôre nem teljesítô országok között — írja a brüsszeli keltezésû hír.
2005 elôtt egyik társult országot sem kellene felvenni, 2015-ig pedig mindegyiknek idôszerû lenne csatlakoznia. Szlovákiának azért kellene a jövô év tavaszáig haladékot adni a Brüsszel részérôl elvárt ,,demokratizáló lépések" megtételére, hogy e haladék híján ,,Meciar ne kapjon alkalmat a majdani mártírkodásra" — indokolta Hannes Swoboda.
Hétfôn Kréta szigetén megkezdôdött a balkáni országok állam- és kormányfôinek elsô csúcstalálkozója. A csúcson a délkelet-európai országok képviseletében két államelnök, Slobodan Milosevic jugoszláv és Kiro Gligorov macedón elnök, valamint öt kormányfô van jelen: Fatos Nano albán, Ivan Kosztov bolgár, Kosztasz Szimitisz görög, Victor Ciorbea román, valamint Mesut Yilmaz török miniszterelnökök.
Boszniát Mihovil Malbasic külügyminiszter-helyettes képviseli. Az értekezlet helyszíne egy Heraklion közelében lévô tengerparti fürdôhely, Ajía Pelagia szállodája. Az értekezlet két szempontból is fontos: Belgrád visszatérése a nemzetközi színtérre egy olyan csúcson, amelyet már nem a jugoszláv válság ural. Másrészrôl egy török vezetô elsô látogatása görög földön Turgut Özal elnök 1988-as látogatása óta — írja az AFP.
A nyolcak zárt ajtók mögött elôbb — amint az értekezletet megnyitó vendéglátó Kosztasz Szimitisz fogalmazott — balkáni béke- és együttmûködési övezet kialakításáról tárgyalnak, majd kétoldalú találkozókat tartanak. Ezek közül a legnagyobb várakozás a görög és a török kormányfô tárgyalásait elôzi meg, amelyet az esti órakra tûztek ki. A két ország vezetôjének találkozóját beárnyékolja az utóbbi hetekben kialakult feszültség; sorozatos légi és tengeri incidensek történtek, s a krétai csúcs kezdetekor is hadgyakorlatok folynak a térségben. Hakki Karadayi tábornok, a török fegyveres erôk vezérkari fônöke Wesley Clarkhoz, a NATO európai fôparancsnokához múlt kedden írt levelében felhívta a NATO-t arra, hogy tegyen intézkedéseket az Égei-tenger térségében kialakult orosz-görög együttmûködés ellen. Szerinte ugyanis az égei-tengeri orosz-görög hadgyakorlat és a Ciprussal kötött orosz rakétaüzlet Törökország ellen irányul. Yilmaz úton Kréta felé a repülôgépen nyilatkozva nem zárta ki, hogy véletlen folytán akár fegyveres konfliktus is kirobbanhat Görögországgal a térségben az egy idôben folyó török és görög hadgyakorlatok miatt.
— Véletlen fegyveres összecsapás történhet török és görök gépek között. Minden pillanatban fennáll ennek kockázata, mivel a gépek elfogó manôvereket gyakorolnak — mondta. A török hadsereg szombaton Kararlilik-97 (Eltökéltség) fedônévvel kezdett hadgyakorlatot, amely november 8-áig tart az Égei-tengeren és a Földközi-tenger keleti részén. Hétfôtôl csütörtökig pedig Toros-97 fedônévvel egy másik gyakorlat is zajlik Ciprus északi részén és a sziget körül, amelyben a szárazföldi és légierô, valamint a haditengerészet vesz részt.
— A görög kormányfôvel folytatandó tárgyalásaim elsôdleges célja, egy olyan „baleset" megakadályozása (török és görög gépek között), amely fegyveres viszályra vezethet — így Yilmaz. Görögország pénteken kezdett hadgyakorlatot az Égei-tengeren és Evrosz térségében a török határnál.
Tizenéves Szabadság. II évf., 15.szám
(A Szabadság napilap kéthetente megjelenô melléklete
Fômunkatárs Balázs Bence — fôiskolai hallgató, Vincze Kata Zsófia középiskolás,
Szerkeszti Szabó Csaba
Pályázat! CD-t nyerhetsz!
Írd át a Hófehérke és a hét törpét! Aztán — ha jó a sztori — gyere a CD-ért!
Hûvös októberi este. Piroska szobájában üldögélt és a kinti sötétbe bámult. Aztán gondolt egyet, elôvette a Bonifáczot és olvasni kezdte. Unalmas szombat estéken, egyre gyakrabban olvasgatta. Amióta összeveszett a Farkassal, az élet reménytelennek tûnt.
Elsô és igazi nagy szerelme volt a Farkas, és ahányszor szombat este kibámul az ablakon, mindig felidézi a boldog szép napokat. Az egész úgy kezdôdött, hogy hazafelé tartott a Sétatéren, a Farkas éppen kocogott és öszeütköztek. Piroska leesett a földre és nagyon megütötte magát. Legszívesebben sírt volna, de úgy gondolta, szégyen, ha egy 18 éves lány sír. A Farkas szerint Piroska szándékosan ütközött, ezért jobbnak látta, ha gyorsan tovakocog. Jól megtermett, derék fickó volt, fogyókúrázni akart, és ezért kocogott. Amikor visszafelé tartott, Piroska még mindig a földön ült. Felemelte a lányt és felajánlotta, hogy elkocog mellette a Sétatér végéig. Piroska a fejét rázta. A Farkas viszont nem adta fel. Meghívta, hogy másnap este kocogjanak együtt. Piroska a fejét rázta. Így is olyan sovány volt, hogy a csontjai zörögtek. Indulni készült, mert édesanyja meghagyta, egyenesen haza menjen, legyen óvatos, nézzen mindig körül mielôtt átmegy az úton. De a Farkast nem könnyû lerázni. Randízni hívta a Music Pub-ba, Piroska meg elfogadta. Aztán elválaszthatatlanok lettek. A love story ki tudja meddig tartott volna, ha Piroska félre nem lép és ki nem ficamítja a bokáját (ez sem volt szándékos). Ahogy a járda szélén ült, megállt elôtte egy fekete Porche és egy Brad Pitt-re hasonlító Árgyélus felajánlotta, hogy hazaviszi. Ô elfogadta (mert fájt a bokája!!!), de útközben rájött, hogy a Farkas nagyon helyes fiú, de mégsem hozzá való, mert nincs autója. Gondolt egyet és hálából meghívta Árgyélust vacsorára (ugyanis jó tett helyébe jót várj!!!). A vacsorák és az esti autókázások egyre gyakoribbak lettek, és Farkasnak le is út, fel is út. Viszont a tündérmesének is vége lett, mert Árgyélusék cége tönkrement, és a Porchét el kellett adni. Árgyélusnak a papáék vettek egy Lãstunt, hogy ne maradjon autó nélkül, ami Piroskának nem tetszett, és szakított Árgyélussal. Úgy gondolta, kibékül a Farkassal, de a Farkas szerelmi bánatában nagy nôcsábásszá vált, és többet nem hitt az igazi szerelemben.
Így lett Piroska magányos, és azóta minden szombat este a kinti sötét ürességbe bámul. Aztán gondol egyet, elôveszi a Bonifáczot és olvasni kezd.
— Kürthy Kinga informatikatanárnô, milyen érzés pályakezdônek lenni?
— Elég nehéz szavakba önteni. Igen bonyolult feladat elôtt áll egy pályakezdô tanár, mivel rengeteg idôt kell eltöltenie a felkészüléssel, hogy úgy mondjam „ne égjen le" a diákok elôtt. Ez azért fontos, mert fôleg ebben a szakaszban nagy szükség van a diákok megértésére.
— Miért választotta ezt a pályát?
— Nagyon szeretem a gyerekeket, ezért mindig is szerettem velük foglalkozni. Vágyam az, hogy átadjam tudományomat, bevezessem ôket a számítógépek világába és elsajátítsanak mindent, ami lehetséges.
— Nem gondolt arra, hogy eléggé nehéz pályát választott?
— Ez már megfordult a fejemben. Az órákra való készülôdés idôt emészt fel, de ha az ember kedveli foglalkozását, megéri az áldozatot. Minden nehéz az elején, de idôvel aztán megszokottá válik. Túlélem!
— Ha tehetné, visszalépne?
— Nem!
— Hogyan viszonyul a diákokhoz?
— Igyekszem segíteni nekik. Nagyon szeretem ôket, és tiszta szívbôl kívánom, hogy ôk is ilyen érzelmekkel viszonyuljanak hozzám.
— Milyen pedagógia módszereknek a híve: a klasszikusnak vagy a modernnek?
— Mindenképpen a modernnek. Nem vagyok híve a 3-as osztályzatnak. Ez arra késztetheti, hogy többet ne tanulja azt a bizonyos tantárgyat. Én nem adok nyomban rossz jegyet, ha nem tud. Inkább megpróbálom ôt bátorítani, és addig magyarázok, ameddig megérti, mert elôfordulhat az, hogy azért nem tud, mert nem értette meg a magyarázatomat.
— Fiatal tanárként nehéz kivívni a tiszteletet?
— Mindenesetre igyekszem, de köztem és a tanítványaim között kevés a korkülönbség, amit ôk éreznek is. Mindezek ellenére mégsem szemtelenek. Természetesen akad, aki megpróbál zavarba hozni és rám kérdez: „A tanár néni miért olvassa a könyvbôl?" De ez nem tragédia.
— Milyen embertípus való tanárnak?
— Jó kérdés. Csakis az válassza ezt a pályát, aki barátságos, türelmes és nem utolsósorban „acélidegzetû".
A TAMAGOTCHI játék iránt érdeklôdôknek ezúton szeretnénk kielégítô választ adni. Ez a kicsi, 5 x 4 x 2 cm-es, tojás alakú kulcstartóban lakó állatka egy „igazi élôlény", akinek sorsáról kezdettôl fogva nekünk kell gondoskodnunk. Japánban — ahonnan a játék valóban származik — az emberek mindent megtesznek azért, hogy akár gyermekük, akár saját maguknak legyen ilyen játékuk. Ez a helyzet Amerikától Ázsiáig, Angliától Ha waii-ig. A TAMI parányi ûrlény, aki a szemünk láttára születik meg az állandó mocorgó, csipogó, nyugtalan kis tojásból, és akinek napirendjérôl, etetésérôl, tisztántartásáról éppúgy gondoskodnunk kell, mint arról, hogy este lefekvés után a villanyt kikapcsoljuk.
A földön egy nap a TAMI-nak egy évet jelent. Fejlôdését, nevelését mi irányíthatjuk. Cél, hogy minél hosszabb ideig tartsuk életben. Folyamatosan figyelhetjük életkorát, ellenôrizhetjük testsúlyát, fejlôdésének szakaszait, pillanatnyi kedély állapotát. Érzéseit hangos csipogással jelzi, utalva arra, hogy ô most éppen éhes, unatkozik, takarítást kér vagy éppen játszhatnékja van.
Az állandó gondoskodás eredménye, hogy a kicsi TAMI csak növekszik, fejlôdik. Ha viszont elhanyagoljuk, csúf idegenné válik. Kicsikénk a fejlôdési szintje alapján változtatja alakját. Ez történhet jó és rossz értelemben is, attól függôen, hogyan neveljük.
Legnagyobb elônye e játéknak, hogy élôlény iránti szeretetre, gondoskodásra, felelôsségvállalásra tanít. Kizár minden — a mai játékok legtöbbjére jellemzô — agresszivitást.
A minap egy lapárus asztalán megakadt a szemem egy füzet nagyságú lapon. „Liceenii, revista generatiei ignorate" — hirdette zöld alapon a fel irat. Talán kapok valami jó ötletet benne — gondoltam magamban, és már nyúltam is a lap után. Ekkor ért az elsô meglepetés: meglehetôsen vastagnak találtam a lapot. És valóban, 72 (!) oldalas volt.
Hú! — jutott eszembe hirtelen egyoldalas Bonifáczunk, és hamar megkerestem az impresszumot. Tizenhét szerkesztô készíti a lapot, azonkívül fotóriporter, menedzser és minden kutyafüle megvan, nem is beszélve a fômunkatársakról, kiknek neve (valószínûleg helyhiány miatt) fel sincs tüntetve. A lap különben színes, kéthetente jelenik meg Bukarestben, az Interneten is olvasható, és idén már a 24. számnál tart.
A számban beszámolót találunk a múlt havi diáktüntetésekrôl, és tanári véleményeket is hozzáfûz a kommentárhoz. A diákság gyôzelmét az érettség bizonyítékának kiáltja ki a cikk.
A lap magazin jellegû, erôsítik a színes oldalak, no meg a sok kép. Mégis határozottan kiérzôdik, hogy ez egy diáklap.
A szerkesztôket dicséri, hogy a változatos témákat egységes egésszé ötvözték. Se túl kevés — se túl sok, mindenbôl van. Nekem különösen tetszett, hogy nincs tele a lap elcsépelt viccekkel, és az együtteseket bemutató cikkek nem fulladnak pletykákba. Valóban diáktémákat dolgoznak fel, még akkor is, ha ezek néha a határokat súrolják. A cikkek rövidek, néha túlságosan is azok, sôt, olykor nincsenek teljesen kidolgozva. Nagyon hiányoltam a véleményeket, hisz csak tényfeltárással találkoztam.
Mindenesetre a kép pozitív. Most már csak azon gondolkodom, hogy mikor lesz a Bonifácz 72 oldalas, színes diáklap, 17 szerkesztôvel és milliós játékokkal?...
Elképesztô, hogy hány klassz, okos fiatalnak, értelmiséginek nincs társasága! Sokan küszködnek a magánnyal. Pedig nem csak a pénz, az anyagi javak után kell törtetni. Néha meg kellene állni a rohanásban és társunk szemébe nézni. Lehet, hogy úgy érezzük, nincsen szükségünk társra, barátokra, mi nagyon okosak, erôsek (stb.) vagyunk... Ezért menekülünk az önpusztítás megannyi válfajához, kábítószerhez, alkoholhoz, a vallási fanatizmushoz. Ne romboljuk önmagunkat!
Bár sohasem hittem a társkeresô hirdetésekben, hiszen a hirdetôk mind sportosak, gazdagok, egyedülállóak, jóképûek, egyszóval tökéletesek, mégis találkoztam boldog emberekkel, akik igazi értékeket találtak hirdetésük útján: barátságot, szerelmet, levelezô partnert. Érdemes próbálkozni! Írjatok nekünk!
A reformáció ünnepén, október 26-án, a kolozsvári Református Kollégium énekkara ünnepi mûsorral lépett színpadra a magyar operában.
Az énekkar megismételte a németországi fellépések mûsorát, amellyel 1995-ben, majd 1997 nyarán németországi koncertturnén vettek részt Székely Árpád karnagy vezetésével.
A mûsorban zsoltárok, klasszikus kórusmûvek és különbözô nemzetek népdalainak feldolgozása szerepelt. A dalok vidám hangulatát fokozta a mûsor zárómozzanata, a népviseletbe öltözött diákok pergô tánca.
(Leveleitekre Vincze Kata Zsófia válaszol. Cím: VKZS, str. Plopilor nr. 14/29, 3400 Cluj-Kolozsvár.)
20 éves srác vagyok, egy kicsit más történettel a hátam mögött mint a velem egykorúak.
9 éves koromtól az utcán nôttem fel. Ez az élet megtanított arra, amit más egyetemeken sem tanul meg soha. Megtanultam, hogy mindig az erôsebb gyôz, nemegyszer már letartóztattak, de két éve megpróbáltam másképp élni. Mondhatom, hogy jobb így, és nem is vágyom vissza. Olyasmit csinálok, amin azelôtt röhögtem volna (például olvasok). Két hónapja van egy barátnôm, akivel komolyabb szándékaim vannak, és nem tudom eldönteni, mondjam-e el neki a múltam, mindazt amirôl semmit sem tud?
***
Két lehetôség van: vagy megmondod, vagy nem. Mindkettô kockázatos. De ha elhallgatod, nem vagy ôszinte, ugyanakkor az bármikor megtudhatja mástól, ami még rosszabb.
Ha megmondod, akkor kiderül: elfogadja-e valódi „én"-edet vagy sem.
Tiéd a döntés, de szerintem mindenképpen ez utóbbi megoldás a helyesebb, ha valóban „komolyabb szándékaid" vannak. Akkor merd vállalni azt, aki voltál! Egy megjátszott jó fiú nem ér föl az ôszinteséggel.
Ha nem tud így elfogadni, akkor nem is téged akart, hanem egy elképzelt valakit, akit a saját kívánságai szerint festett meg magának (vagy te festetted neki).
Ha olyan kapcsolatot akarsz, ahol biztonságban érzed magad, legyen bátorságod az ôszinteséghez.
|
|
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |