1997. november 28.
(IX. évfolyam, 277. szám)

Kormányátalakítási találgatások
Alakulóban...

(1. old.)

• Constantinescu elnök kijelentette: amennyiben december 2-áig a koalíciós pártoknak nem sikerül megegyezésre jutni a kormányátalakítást illetôen, Ciorbea miniszterelnök szabad kezet kap, és minden további konzultáció nélkül dönthet.

• Szerdán mind a szenátus, mind a képviselôház egészségügyi bizottsága arra kérte Ciorbea miniszterelnököt, hogy ne váltsa le Stefan Drãgulescut az egészségügyi tárca élérôl. A két bizottság véleménye szerint bármilyen személyi változás az egészségügy vezetôségében beláthatatlan következményekkel járó „földrengéssel" érne fel.

• A Mediafax jelentése szerint a szerda esti koalíciós egyeztetô tanácson a Nemzeti Liberális Párt továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy a kereskedelmi és iparügyi minisztériumát elcserélje a parasztpárti Ciumara vezette pénzügyminisztériummal. A Demokrata Párt pedig kifejtette: lemond a környezetvédelmi tárcáról, de ragaszkodik a privatizációs és reformügyi minisztériumhoz. Ez iránti követelését feltételekhez kötötte. Ezek szerint az Állami Vagyonalap a minisztérium alárendeltje lenne, az ÁVA igazgatóját pedig természetesen a privatizációs és reformügyi miniszter nevezné ki. A privatizáció során befolyt pénzeket is ez a minisztérium kezelné, és szintén a hatáskörébe tartozna valamennyi, a reformmal kapcsolatos törvényrendelet kidolgozása.

Az RMDSZ-nek járna még egy tárca

(1. old.)

Varga Attila, az RMDSZ képviselôházi frakcióvezetôje, aki maga is jelen volt az elmúlt napokban sorra került koalíciós egyeztetô tanácskozásokon, nem kívánt kommentárt fûzni az egyezkedésekhez. A pártok közt ugyanis megegyezés született: mindaddig, amíg nem körvonalazódott, hogy milyen konkrét következményekkel jár a kormányátalakítás, nem szivárogtatnak ki különféle, késôbb alaptalannak bizonyuló híreket. A képviselô pedig — fecsegô kollegáival ellentétben — állja a szavát. Annyit azonban megtudtunk: a választásokon elért eredmények az RMDSZ-t még egy miniszteri tárcára jogosítják fel. De mivel a tervbe vett változtatások nem csak személycseréket, hanem a kormány szerkezeti átalakítását is jelentik, elképzelhetô, hogy kevesebb lesz a minisztériumok száma, így tehát az arány megváltozhat.

A parasztpárt ígérte: fegyelemre inti szenátorait

(1. old.)

Kérdésünkre, hogy a koalíciós egyeztetô tanácson számon kérte-e az RMDSZ partnerein, amiért az oktatási törvényt módosító sürgôsségi kormányrendelet szenátusi vitáján több képviselôjük hitszegô módon hozzájárult a titkos szavazás elrendeléséhez, a képviselô elmondta: az RMDSZ valóban szóvá tette sérelmeit. A koalíciós partnerek — mondotta Varga Attila — azt ígérték, hogy tárgyalni fognak képviselôikkel, és megpróbálnak valamiféle pártfegyelmet tartani.

Sz. K.

Vicces politikai kitüntetések

(1. old.)

Emil Constantinescu megkapta a Tények együttmûködése elnevezésû nagydíjat az Academia Catavencu által szervezett antikorrupciós bálon. Ion Iliescunak, a nagydíj keresztapjának ezúttal az Emil Bobu-díjjal kellett beérnie, de a volt elnök meg sem jelent a díjkiosztáson. A jelentôs személyiségek közül úgyszintén hiányzott Petre Roman, Ion Diaconescu, Mircea Ionescu-Quintus és maga a szatirikus hetilap igazgatója, Mircea Dinescu. Egyik emlékezetes mondatáért díjat kapott Frunda György, és hasonló megtiszteltetésben részesült Cornel Turianu is elôre megfontoltan elkövetett gondolkozásért. Gheorghe Funart távollétében tüntették ki a Háromszínû kórház díjjal

A felek meghallgatásával kezdôdött csütörtökön az Alexandru Fãrcas prefektus és Radu Sârbu, az Állami Vagyonalap kolozsvári képviselôje által Funar polgármester ellen indított rágalmazási per. A felperesek 100 lejt kérnek erkölcsi kártérítés címén, és újságírókat, valamint városi tanácsosokat hívtak tanúnak a január 13-án folytatódó tárgyalásra.

(k. o.)

Nem szaporodnak kétnyelvû helységnévtábláink

(1. old.)

Rövid életûnek bizonyult Magyarlétán az egyik település-névtábla: hétfôre virradólag ismeretlen tettesek eltüntették a falu határában alig pár napja felállított helységnévtáblák közül az egyiket. Amint azt Bárdos Attila, Tordaszentlászló község polgármestere lapunknak elmondta: az esetet jelentették a rendôrségen, amely állítólag máris nyomon van.

Annak ellenére, hogy néhány hete Kolozs megye magyar polgármesterei közül többen is szavukat adták, hogy napokon belül intézkednek a sok esetben már megrendelt kétnyelvû helységnévtáblák felállítására, mindmáig csak hét településen került erre sor. Ezek: az említett Magyarléta (és nem Magyarlóna, amint azt korábbi tudósításunkban tévesen közöltük), Magyarfenes, Tordaszentlászló, Körösfô, Nyárszó, Sárvásár, valamint Szék, ahol különben már három éve kitették. Mint tudjuk, Kolozs megyében összesen 90 település jogosult kétnyelvû helységnévtáblákra.

Sz. K.

A bérlôk bosszúja

(1. old.)

Kompromittálni akarják a római katolikus egyházat

A kolozsvári Pro tv és egyes napilapok tudósítása szerint a rendôrség gazdasági és bûnügyi osztálya Czirják Árpád Ferenc kanonok, érseki helynök és Székely György tanácsos letartóztatását kérte az ügyészségtôl. Tanúvallomások alapján azzal vádolják Czirják Árpád kanonokot és Székely György tanácsost, hogy kilencvenegyezer dollár csúszópénzt követeltek és fogadtak el több olyan személytôl, akik a Fôtéren és a Szentegyház utcában található kereskedelmi rendeltetésû helyiségeket kibérelték. Sajtóértesülések szerint Székely György tanácsost a rendôrség az ügyészségre vezette, míg Czirják Árpád kanonokot nem találta a városban. Bizonyos lapok azt állították, hogy a kanonok Szebenben rejtôzködik.

Székely György tanácsos kérdésünkre elmondta:

— Hétfôn kezdôdött az ügy, amikor a rendôrség a plébánián megkeresett. A Szentegyház utca 5. szám alatti házban csôrepedés volt, és ezért délutánig ott tartózkodtam. A rendôrség itt talált rám, és azzal fogadott, hogy elôlük bujkálok. Azt mondták, hogy másnap 10 órakor jelenjek meg az ügyészségen. Mivel semmiféle hivatalos idézést nem kaptam, nem mentem el. Késôbb megérkezett az idézés, amiben felszólítottak, hogy 12 és fél 1 között jelentkezzek az ügyészségen. Ismertették a vádat, miszerint bizonyos személyektôl pénzt fogadtam volna el. Ekkor megkérdeztem, hogy kikrôl, illetve mennyi pénzrôl van szó. Az ügyész azt mondta, hogy öt-hat személytôl származik az információ. Azt viszont már nem hozta a tudomásomra, hogy pontosan milyen összegrôl van szó. Errôl a tévébôl értesültem. Csak annyit mondott el, hogy egy olasz nô vagy férfi — aki viszont nem tartózkodik az országban — vallomása szerint tizenhétezer vagy tizennyolcezer márkát adott volna nekem.

— Megmagyaráztam az ügyésznek, hogy sok bérlôvel vannak surlódásaink. Helyiségeinket azzal a feltétellel adjuk bérbe, hogy ezeket a bérlôk igényeiknek megfelelôen rendbe teszik, és ebbe befektetnek. A költségek megtérüléséhez mi úgy járulunk hozzá, hogy két-három hónapig, vagy egy évig nem kérünk bérleti díjat. Ha a vállalkozás végül veszteségesnek bizonyul, a bérlôk árulni kezdik készletüket, hogy visszatérítsék az elveszített pénzt. Hónapok telnek el, amíg vevôre akadnak. Ez idô alatt a bérleti díjat sem fizetik.

— Nem csoda, hogy megfenyegettek, bepereltek és feljelentettek. A vallomások szemenszedett hazugságok és kitalációk. A hatóságoknak is megfelel, hogy kipellengérezzék a katolikus egyházat, és ország-világ elôtt kompromittálják. Sajnos, a hatóságok jelentôséget tulajdonítanak a névtelen feljelentéseknek. Valószínû, hogy azért nem tudtak neveket felsorolni. A vallomás aláírása után az ügyész azt mondta, hogy az ügyirat az asztalára került, és neki kötelessége volt beidézni.

***

Megtudtuk: Czirják Árpád Gyulafehérváron zsinati ülésen vesz részt, és a törvénykönyv vonatkozó szakasza értelmében az ügyészség nem indíthat kivizsgálást a kanonok ellen, mert magas rangú egyházi személyiségek esetében ezt a törvény tiltja.

Papp Annamária

Az egyház tartózkodik
Pro tv botrány az Iriszen

(1. old.)

Megszokhattuk már, hogy a csúsztatásairól híres kolozsvári Pro tv minden adódó alkalmat felhasznál a kolozsvári magyarok szapulására. Szerda este úgy mutatta be az iriszi református egyház tulajdonában lévô óvoda épületét, mintha onnan a magyarok az utcára akarnák kikergetni a gyerekeket. Az óvoda igazgatónôje verte félre teljesen alaptalanul a harangokat: szülôt, tévét összecsôdítve a református egyház ellen próbálta hangolni a közvéleményt.

Nagy Levente lelkész nem akarta kommentálni az ügyet, jelezve, hogy ez idôvel törvényes úton megoldódik. Különben a Pro tv munkastílusát maga is minôsíthetetlennek tartja, hiszen úgy hatoltak be az egyház területére filmezni, hogy senkitôl nem kérdeztek semmit...

(-zsef)

Diplomaták látogatása Körösfôn

(1. old.)

Rövid látogatást tett Körösfôn Bitay Károly magyar fôkonzul és Soemu Horie japán konzul, akiket elkísért Boros János Kolozs megyei RMDSZ-elnök. A vendégeket Antal János polgármester tájékoztatta a község életérôl, gazdaságáról. A jelen lévô helyi RMDSZ-vezetôk, valamint a Rákóczi Kultúregylet vezetôi a község kulturális tevékenységérôl, valamint politikai helyzetérôl számoltak be.

A látogatás egy szépen berendezett kalotaszegi szoba megtekintésével ért véget, ahol a magas rangú vendégek emlékül fényképet készíttettek magukról egy kalotaszegi népviseletbe öltözött leányka társaságában.

Péntek László

KRÓNIKA

Paradoxon

(2. old.)

Fôtér, anno 1997. november 26. A Mátyás-szobor közelében néhány külföldi fiatal hittérítôk ügyködnek. Hangfalak, zene, tolmács, szórólapok és könyvek — egyszóval profi munka, látszik, hogy nem elôször csinálják.

Egyfajta színdarabot is elôadnak: a Válás szétválaszt egy boldog párt, a Kábítószer és az Ital „rabjává" teszi az ellenállni képtelent. Késôbb egy koronás fô felszabadítja ôket.

...A szobor másik oldalán egy részeg éppen kényelmesen elhelyezkedik a trikolóros padon.

( póka )

Események

(2. old.)

TÖRTÉNETI TARTÓSZERKEZETEK HELYREÁLLÍTÁSA címmel szervez konferenciát, november 28-29-én, Kolozsváron a Transsylvania Trust Alapítvány és az Erdélyi Mûemlék-restaurátorok Egyesülete. Színhely az építészeti kar Csillagvizsgáló utca 72-74. szám alatti épülete.

LUKÁCS SOLYMOSSY ÉVA festészeti tárlatának megnyitójára november 29-én, szombaton délben 12 órakor kerül sor a Kolozsvár-Külsô Református Egyházmegye Esperesi Hivatalának Fôtér 23. szám alatti Gy. Szabó Béla Galériájában. Meghívottak Terényi Ede zeneszerzô és Boér Ferenc színmûvész.

PÓCSAI ANDRÁS FESTÉSZETI KIÁLLÍTÁSA nyílik meg november 29-én, szombaton, fél kettôkor a Kolozsvár-Törökvágási Egyházközség lelkészi hivatalában (Donát út 142.). Minden érdeklôdôt szeretettel várnak. A kiállítás megtekinthetô munkanapokon 9-13 óra között.

ELMARAD ECKSTEIN-KOVÁCS- PÉTER 1997. november 28-i fogadóórája.

Megtudjuk, mi lett az Új Sporttal?

(2. old.)

Kolozsvárott is gyakran elhangzott s elhangzik még ma is a kérdés: Mi lett a csíkszeredai Új Sporttal? A nagy népszerûségre szert tett, tehetséges, fiatal újságíró gárdával és ismert szakírók közremûködésével szerkesztett napilap 1990 elejétôl 1994 végéig jelent meg. A lap alapítójáról, egyben a Novos-cégcsoport vezetôjérôl, Péter Lászlóról különféle, ellentmondásos hírek keltek szárnyra. Mint kiderült, le is tartóztatták. Nos, a több hónapos vizsgálati fogság után szabadlábra helyezték, és az elmúlt napokban sajtótájékoztatót tartott Csíkszeredában. Szabadlábon védekezhet. Mint elmondta, minden ellene felhozott vádpontban — csalás, sikkasztás stb. — mindaddig ártatlannak tartja magát, míg az ellene folyó perekben jogerôs bírói ítéletet nem hoznak. Féléves fogvatartás után kapta kézhez a vádiratot, amelynek pontjai közül még egyet sem tudtak bebizonyítani!

Beszélt az ellene Magyarországon kiadott, s idôközben megszüntett körözés elôzményeirôl is. Egyébként fenntartja magának a jogot, hogy az ügyrôl valótlan, illetve ôt rágalmazó ismertetéseket közlô lapok ellen pert indítson. Mindenesetre, a Novos cég elleni eljárások folyamatban vannak, s azok befejeztével talán megtudjuk végre, mi is lett az Új Sporttal?

(L. F.)

A Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények
41. évfolyama 1. számának tartalmából

(2. old.)

Antal Árpád: Emlékezés a kilencvenéves Szabó T. Attilára; Cseke Péter: Az Erdélyi Fiatalok szerepe a kisebbségi értelmiségnevelésben; Péntek János: Kontaktusjelenségek és folyamatok a magyar nyelv kisebbségi változataiban; Jenei Teréz: Szóismétlô értelmezôk egy Babits-regényben; Kicsi Sándor András: A szem kétféle szemlélete és a számlálószók. Az Adattár rovatban Pávai Gyula egy ismeretlen Mikszáth-névjegy sorait és Palkó Attila Magyaró helyneveit teszi közzé. A Szemle rovatot Gaal György, Szabó Zoltán, Bán Elek, Murádin László és Málnási Ferenc jegyzi. A Hírekben Murádin László a hetvenéves Szabó Zoltánt köszönti, és Mircea Popa a nemrég elhunyt Gavril Scridont búcsúztatja. Végül Fazakas Emese összeállítja a folyóirat XXI-XL. évfolyamainak repertóriumát.

Rendôrségi hírek

(2. old.)

• Tíz napig áram nélkül maradt a gyalui pisztrángos, a kár több mint egymillió lej. Eddig még megmagyarázhatatlan okból egy 32 éves könyvelô, Corina Ghirutan, a kolozsvári áramelosztó hálózat alkalmazottja bocsátotta ki az árammegszüntetésrôl szóló rendelkezést, amelyet Ioan Buzea mester továbbított a leszerelô csoportnak. Nyomozást indítottak ügyükben szolgálati túlkapásért, a gyanúsítottak szabadlábon védekezhetnek.

• Kettôs lábtörést szenvedett szerdán délben Grigore Osean. A 88 éves nyugdíjas nem gyalogos-átkelôhelyen ment át az úttesten, s így Halasi József CJ-03-XBA rendszámú gépkocsija elgázolta.

• Közeleg a tél, kezdôdik a fenyôfaszezon. A 24 esztendôs Ioan Buceát a járavizei rendôrök lepték meg 50 fával, amelyet engedély nélkül vágott ki. A kár 1 millió 600 ezer lej.

• Hasonlóan járt a bányahavasi Ioan Albu is, a 29 éves férfinél „csak" 36 fenyôt találtak, a kár több mint egymillió lej.

• Azt hitte, egy kutyát ütött el a 20 éves Dumitru Inuan, nagyiklódi csapos, amikor szerda este fél nyolckor a Kecsed—Nagyiklód útszakaszon elgázolt valamit. Gépkocsijával tovahajtott, de biztonság kedvéért csak beszólt a rendôrségre. Hamarosan kiderült, hogy az áldozat — ember, a balesetet szenvedett Vasile Dârjant súlyos sérüléssel szállították az idegsebészetre. A 64 éves férfi ittasan az út jobb oldalán haladt, amikor elütötte a 8-CJ-2258 rendszámú autó.

( pja )

Nyílt levél Matei Boilã szenátor úrhoz*

(2. old.)

Tisztelt szenátor úr!

Önhöz fordulunk azzal a kéréssel, hogy a tanügyi törvénytervezet szenátusi vitáján támogassa azon kérésünket, hogy a haza földrajzát és történelmét is anyanyelvükön sajátíthassák el gyermekeink.

Tudjuk, nehéz a döntés. De! Ön is megtapasztalhatta, mint görög katolikus, milyen az, amikor kisebbségben van. Még ésszerû érveit is semmibe veszik. Hiába üres egykori templomuk, mégsem lehet istentiszteletet tartani, mert önöket is gyermekként kezelik, és jobban tudják saját hívei mihez, miként ragaszkodnak. Nos, egy kicsit ez történik a mi helyzetünkben is. Ön, mint erdélyi igaz román, pontosan tudja, hogy egy jövendô, elkötelezett román állampolgár sokkal több szeretettel és hozzáállással tanulja hazája történelmét és földrajzát, ha tökéletesen érti is, mint egy számára nehezebben érthetô nyelven. Fôleg, amikor arról van szó, hogy (elsôsorban a történelem esetében) tömény politikatörténetet tanul, olyat, amilyet eddig nem tanulhatott, mert a kommunizmus minden eszközzel rejtette az igazságot. Egy tanulónak, szerintünk, fontosabb maga az ismeret, mint az, hogy a számára még nem tökéletesen ismert nyelv szakkifejezéseit biflázza.

Avagy mi a fontosabb, az eszme vagy a forma?

Nos, Önnek ezt nálunk jobban kell tudnia.

Ezért kérjük, támogassa, hogy ezen tantárgyakat anyanyelven tanulhassák gyermekeink. Természetesen, ha gondolja, hogy elég nagykorúak vagyunk ahhoz, hogy eldönthessük, mi a jó nekünk. Ne akarjanak olyasmit ránk kényszeríteni, ami a tanítás minôségét veszélyezteti.

Tudjuk, hogy Ön mélyen érzô ember, az empátia sem idegen Öntôl. Mi például tiszta szívbôl értjük az ukrajnai románok oktatásukat féltô álláspontját, és támogatjuk ôket, ha kell, másfél millió aláírással. Ez nem semmi.

Reméljük, kérésünket megértéssel fogadja.

Iskolánk szülôbizottsága nevében:

Pöllnitz Éva

* Levelünket 28-án, du. 5 órakor személyesen Önhöz is eljuttatjuk.

Gazdasági fejlôdés az ezredforduló küszöbén

(2. old.)

Ezzel a címmel szervezett szimpóziumot Kolozsváron a Beruházások Romániáért Alapítvány (FIR), a Kolozs megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara, a Kolozs megyei Munkáltatók és Kisiparosok Szövetsége, valamint a Kisipari Szövetkezetek Kolozs Megyei Területi Szövetsége (ATCOM). A rendezvény pénzügyi, beruházási, munkaerô alakítási és átképzési, gazdasági-pénzügyi aktuális kérdésekkel foglalkozott.

Az üzletemberek, politikusok, gazdasági szakértôk elôtt elôbb Alexandru Lãpusan FIR-elnök ismertette polgári szervezetük másfél éves múltját. A nonprofit, politikamentes alapítvány céljai között szerepel a magánszektor erôsítése, a külföldi tôkebeáramlás elôsegítése, a kapcsolatteremtés hazai és külföldi kereskedelmi társaságokkal, a szakemberképzés fejlesztése stb. Együttmûködési kapcsolatokat tart fenn hasonló spanyol, dán és német szervezetekkel, nyilvántart minden olyan hazai személyeket, akik készek részt venni bizonyos gazdasági programok kivitelezésében. A közeljövôben Kolozsváron és Konstancán szándékoznak fiókszervezeteket nyitni.

Mircea Costin kamara-elnök kiemelte, hogy Kolozs megyében az ország legnépesebb mezônyével, 27 500 kereskedelmi társasággal mûködnek, de Románia a kis- és középvállalatok számának alakulása tekintetében még nagyon elmaradott képet mutat.

Mariana Cosma, az ATCOM elnöke a megye fejlett kisipari tevékenységét hangsúlyozta, amely országos viszonylatban a tagság létszámát és az üzleti forgalmat illetôen az elsô helyen áll. Apró, de jó minôségû, zömében exportra alkalmas termékeket állítanak elô. A szakágazat még nem heverte ki a múlt csapását, amikor az 1959-63-as idôszakban a szövetkezeti tulajdon felét államosították. A közeljövô ígérete az adózási reform, amely sokat lendíthet a csupán Kolozs megyében több mint négyszázezres tagságuk és azok családtagjainak az életszínvonalán.

A szimpóziumon sürgették a törvénykezés fogyatékosságainak felszámolását, amely meggyorsíthatná a gazdasági élet változásaira hajlékonyan és eredményesen reagáló kisvállalatok fejlôdését. Ami a munkaerô képzését és átképzését illeti, Romániában jelenleg tizenkét ilyen központ mûködik, melyekben több mint százötven, a tanügyi rendszerben nem szereplô szakmában 3-12 hónapos tanfolyamokat szerveznek. Tavaly ezeken a kurzusokon több mint huszonnyolcezer ember vett részt. Nagy lehetôségeket tartogat a magániskola-rendszer kiépítése, amely sokat javíthat a munkanélküliség visszaszorításán. Az egyik legfontosabb tennivaló viszont, mint annyi más területen, a korszerûbb átlagpolgári gondolkodás kialakítása. Nélküle csak lassú és kínos gazdasági fejlôdésre lehet számítani Romániában.

Ö. I. B.

Hallottuk

(2. old.)

— Miért olyan hosszadalmas az egységpárt szakadása?

— Azért, mert háromszínû kötelet húzogatnak.

-fi

VÉLEMÉNY

Bolyai egyetem — 1956

(3 old.)

(összefoglalás)

A Gagyi Balla István sorozatához kiegészítésül hozzáfûzött három dokumentummal, amelyeket az olvasó a Szabadság elôzô számaiban megismerhetett, nem csupán az volt a célom, hogy teljesebbé tegyem a történtekrôl korábban kialakult képet. Hanem azt is érzékeltetni szerettem volna, milyen forrástípusok állnak a múlt történészkutatójának rendelkezésére. Mindenekelôtt az események idején készült különbözô iratok és személyes jellegû dokumentumok, és ezeket kiegészítve, a késôbb, néha évtizedek távolából az illetô eseményeket felelevenítô, természetszerûen szintén a személyhez kötött visszaemlékezések.

Aki a múlt egy darabját fel akarja tárni, az feladatára csak e forrástípusok összességének ismeretében és kritikai értelmezése alapján végezheti el fel-adatát.

Az említett források bármelyike ugyanis csak kritikával használható, tekintetbe véve a sajátosságait, a keletkezés idejét, a létrejött dokumentum funkcióját és a létrehozó személyi meghatározottságát.

Az 1956-os ôsz napjaiból egyetlen naplót ismerünk, a Jordáky Lajosét. Ha több volna (vagy ha még mások is elôkerülnének), világos lenne a benne rögzített események személyiséghez kötöttsége. De bizonyos dolgokat az olvasó bizonyára így is érzékel. Jordáky — családi örökségként — a harmincas évek közepétôl kötôdött a romániai szocialista mozgalmakhoz: tagja volt a Szociáldemokrata Pártnak, ugyanakkor az ötvenes években, a Bolyai egyetem más akkori tanáraival (Csôgör Lajos rektor, Balogh Edgár, Demeter János) együtt egy politikai per elítéltjeként megjárta már a rendszer börtöneit is. Nemsokára, 1957 tavaszán újra letartóztatták, mint olyat, aki ismerte Dobai Istvánék memorandumát, s csak több hónapos vizsgálati fogság után engedik szabadon, hogy utána megalázó nyilvános önkritikára kényszerítsék, s az egyetemrôl eltávolítva, bedugják a kolozsvári történeti intézetbe, kutatónak. Szocialista meggyôzôdése, de ezen belül „külön-utassága" lépten-nyomon tetten érhetô az események kommentálásában. Csak egy mozzanatra emlékeztessünk, arra, amikor Mindszenty hercegprímásnak a magyar politikai szintéren való megjelenése kapcsán „katolikus ellenforradalmi erôk" megjelenésének veszélyérôl beszél.

A napló — a forradalom napjainak és az elôtte-utána következô heteknek a hangulatát hitelesen megörökíti. De egyben arra is figyelmeztet, hogy íme, milyen sokféle politikai színárnyalattal lehetett a magyar forradalommal rokonszenvezni.

A másik, az eseményekkel szintén egykorú dokumentum a Rãutu—Fazekas-jelentés. A legfelsô pártvezetés számára készül, a nómenklatúra csúcsán lévô két vezetô tisztségviselô részérôl. Szintén hitelesen ôrzi az ötvenhatos ôszi heteket, ha ellenkezô elôjellel is — valóban „a barikád másik oldaláról". A tények mellett fontos benne az események politikai-ideológiai értelmezése is, amely a kor jellegzetes pártzsargonjában fogalmazódik meg. Tükrözôdik benne ugyanakkor az az igyekezet is, hogy a legfelsôbb pártvezetést megnyugtassa: „normalizálódik" a helyzet, a párt forradalommal szembenálló irányvonalát feldolgozó gyûlések „jó légkörben" zajlanak, a „dolgozók széles tömegei" azonosulnak azzal.

Vannak benne, persze, a Gagyi Balla István által közölt visszaemlékezésekben foglaltakhoz képest új elemek is: negyven év távolából a G. B. I. által megszólaltattak (s maga G. B. I. is) úgy állítják be a dolgot, mintha a Bolyai egyetem vezetôsége szintén „a barikád másik oldalán" állt volna. Holott a Rãutu—Fazekas-jelentésben tanárok neve hangzik el negatív hangsúllyal, amin a négy évtizede történteket rekonstruálni szándékozónak (a laikus olvasónak is, de a történészkutatónak különösen) legalábbis el kell gondolkoznia.

Akárcsak a Rãutu—Fazekas-jelentés egy másik részletén, ahol a két KB-titkár súlyosan elmarasztalja a Tartományi Szekuritáté testületét, mivel azok „nagyon gyengék voltak a Bolyai egyetem felé irányuló kapcsolataikat illetôen, s teljesen elégtelen a tájékozottságuk a dolgok ottani állása felôl". A G. B. I. által e vonatkozásban idézett visszaemlékezôk tudatában tehát nyilván összekeveredtek az 1956. ôszi állapotok a késôbbiekkel, amikor diákok és tanárok egész sorát zárják ki az egyetemrôl vagy „szankcionálják".

Egy következô — szintén az eseményekkel egykorú — forrástípus: a korabeli sajtó. Gagyi Balla István maga is állított össze egy évvel ezelôtt egy igen tanulságos közleménysorozatot a Szabadság olvasói számára (Mit írt az Igazság...?) 1956 október—novembere cikkanyagából. Ami azonban a korabeli sajtóban megjelent, azt csak a legnagyobb fenntartással, a sorok között olvasva, és a leírtak mögött történtek (vagy nem történtek) után kutatva lehet használni.

Az 1990 óta megszólaltatott egykori elítéltek egyike (a magát még 1990-ben is Cs. A. kezdôbetûk mögé rejtô egykori bolyaista diák) visszaemlékezésében olvassuk: „...két-két tanár bement minden évfolyamra. Vitatkoztunk, s megkérdezték, hogy ki van a (magyar forradalmat elítélô) párthatározat ellen. Végül mindannyian felemeltük a kezünket. De volt, ahol nem is merték szavazás alá bocsátani. Mégis másnap megjelent, hogy a Bolyai egyetem diákjai egyetértenek a kommunista párt határozatával." (Bodolai Gyöngyi interjúja. Népújság, 1990. okt. 31.)

Egy másik példa — ezúttal konkrétan a Gagyi Balla István interjúalanyai közül többeknél szóba kerülô — a Bolyai egyetem tanárai és diákjai nevében közreadott 1956. nov. 4-i Igazság-beli nyilatkozat.

Ennek a nyilatkozatnak is megvan a maga története. Elsô változatát Gáll Ernô írta meg, az október 24-én Kolozsvárra érkezett központi bizottsági brigád utasítására. Csakhogy ô, mint aki október elsô napjait Budapesten töltötte, tanúja volt Rajkék temetésének, a forradalommal már akkor terhes közhangulatnak, azt emelte ki a feladatul kapott szövegben, hogy „a megmozdulást a Rákosi-rendszer bûnei kiváltotta népharag és a tiltakozás indította el". Ez a változat (amelynek elôterjesztésekor került sor — szerintem — a Péter György által említett Balogh Edgár-féle rendreutasításra az „ellenforradalmazó" egyik felszólaló kapcsán) azonban nem ment tovább a tartományi pártbizottságnál. Hanem összehívták — másodszor — az egyetem tanszemélyzetét és diákjait, ismét az Arany János utcai központi épület aulájába, ahol elôterjesztésre került egy második változat. Ennek megfogalmazói úgy próbálták „megoldani" a kapott feladatot, hogy a távirat szinte elejétôl végéig a „párt iránti bizalomról" szólt, meg (az akkor már törvényes) Nagy Imre-kormány iránti rokonszenvrôl, s csak módjával „ellenforradalmazott". Nos, ez a változat is megrekedt a tartományi pártbizottságnál székelô KB brigád szûrôjén. Végül november 4-én, az Igazság különkiadásában megjelent a Gagyi Balla István által is idézett harmadik változat, amely bizonyára már az utcán volt, amikor az aulában az oda (vasárnap délelôtt!) összetereltek (nem tudom, kik és hányan) „megszavazták".

Íme, ennyi minden történik egy nyomtatásban megjelent szöveg mögött, amely az események kellô ismerete híján olykor vérvádak „bizonyítékául" szolgál.

(Folytatjuk)

Dávid Gyula

Olvasólegények

(3 old.)

Tudtommal senki sem reagált a bukaresti televízióban fô mû-soridôben közvetített vita bevezetôjeként elhangzott kijelentésre. Amelynek értelmében nem csupán Romániában lehetnek „sárosak" a közhivatalnokok és a politikusok, mert íme, a magyarországi átvilágító bírák nyilvánosan szólították fel lemondásra Gál Zoltánt, a magyar országgyûlés elnökét. Ugyanis — hangzott a magyarázat — a magas tisztségviselô 1989 elôtt együttmûködött a kommunista titkosszolgálattal.

A meghívottak között sem akadt senki, aki elmondja: ez így nem igaz, s a felszólítás igazi oka az volt, hogy 1989 elôtt Gál Zoltán olyan beosztásokban dolgozott, amelyekben hivatalból megkaphatta és olvashatta az egykori III/III-as ügyosztály által készített jelentéseket. Ami, ugye, egy kicsit más, mint az együttmûködés.

Nem az én feladatom a magyar parlament elnökének megvédése a romániai közvélemény elôtt, s úgy hiszem, mi magyarok, akik rádiót hallgatunk és tévét nézünk, mindannyian ismerjük a valóságos helyzetet. A román közvélemény meggyôzésével pedig bizonyára hiába is próbálkoznék ezeken a hasábokon — százszor meggyôzôdhettünk arról, hogy fölösleges erre energiát pocsékolni. Az ügynek van azonban egy másik vetülete is, és itt arról szeretnék szólni.

Hogy a sokat vitatott szekusdossziékról szóló törvénytervezetbôl mikor lesz jogszabály, azt nehéz megmondani. A szóban forgó tévémûsor — amelynek egyik vezérszónoka éppen a Román Hírszerzô Szolgálat aligazgatója volt — meg sem próbálta ezt a kérdést feszegetni. Sejthetjük, hogy rendkívül nagy azok száma, akik elfogadását megpróbálják majd megvétozni, elnapolni, késleltetni. Aztán nemzetközi nyomásra csak engednek majd, de akkorra már hol lesznek a hiteles dossziék? Fôképp pedig azok, amelyekkel valakiket továbbra is zsarolni lehet. Hiszen a körülöttünk lévô országokban is idejekorán eltûntek, s nálunk a berevoiesti-i gödröt sem hiába ásták ki annak idején.

Egyszóval mindezekrôl napokig lehetne vitatkozni és feltételezésekbe bocsátkozni, s akkor sem jutnánk messzibbre. De ha már az egész ország elôtt ilyen szépen szóba kerültek a megszámlálhatatlan romániai titkosszolgálatok által felvetett kérdések, éppen a Gál Zoltán esetét szem elôtt tartva, feltehetünk mi is egyet. Milyen módon bünteti majd a készülô törvény azokat, akik annak idején minálunk olvasták vagy hivatalból megkapták a szeku által készített jelentéseket, és azok alapján tömegnyomorító intézkedéseket hoztak?

Mert ha a jelentések íróit pellengérre állítják, akkor úgy lenne teljes az igazságszolgáltatás, hogy az olvasólegényeket is legalább megnevezzék. Hogy ne mondjam: elsôsorban ôket kellene lemondatni-meneszteni különbözô tisztségekbôl. Mert — valamennyien tudjuk — ôk voltak olyan pozícióban, hogy a nagy pálforduláskor a legkifizetôdôbb tisztségekbe mentették át magukat. Elvégre erre jött létre annak idején a Nagy Nemzetmentegetôzési Front. Vagy nem?

A benyújtott és a viták során sok részletében finomított Ticu Dumitrescu-féle tervezet errôl nem rendelkezik. A kis tyúkperes feljelentgetôk közszemléjével lezárni az ügyet, s a nagy gaztetteket ismét büntetlenül hagyni, talán nagyobb erkölcstelenség lenne, mint lemondani az egészrôl. Még nem késô belevenni a Dumitrescu-tervezetbe az olvasólegényeket. Az RMDSZ részérôl jövô ilyen irányú javaslat mindenképp építô és dicséretes cselekedet lenne.

Tibori Szabó Zoltán

Legenda Carol Daviláról

(3 old.)

A legendáknak is történetük van. Voltak és vannak hamis legendák, egyszerû kitalációk, amelyekbôl az érdekelt személyek mítoszt csináltak. Ezek világába tartozik az a legenda is, amely szerint Carol Davila, az „elsô román orvosi egyetem alapítója", Liszt Ferenc és Marie d’Agoult grófné fia lett volna. Az idézett alcímmel jelent meg a Szabadság október 2-i számában a „D’Avilától Daviláig" címû cikk.

A román szakirodalom már jó ideje leszámolt ezzel a hamis mítosszal, amit most magyarul olvashattunk olyan bizonyosság hangvételével, mintha igaz lenne.

A francia származású Carol Davila kiemelkedô szerepet töltött be a XIX. század második felének román orvosi életében. Kiváló szervezô, tanár, intézményalapító volt. Nevéhez kapcsolódik, többek között, az 1857-ben alapított Nemzeti Orvosi és Gyógyszerészeti Iskola, majd késôbb, az egyesülés utáni Romániában, 1869-ben a bukaresti Orvosi Fakultás alapítása.

Halála után munkatársai tollából visszaemlékezések jelentek meg munkásságáról, emberi és orvosi egyéniségérôl. Mûalkotások ôrzik emlékét. Daviláról remek portrét festett Nicolae Grigorescu, több mellszobor készült róla, C. Storck alkotta Davilla álló-körkörös nagyszerû emlékmûvét, amit a bukaresti Orvosi Fakultás épületének fôbejárata elôtt állítottak fel 1903-ban, egy idôben az épület felavatásával. Napjainkban a bukaresti Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Carol Davila nevét viseli.

Davila (1828—1884) 1853-ban érkezett Bukarestbe, ahol megkezdte orvosi mûködését mint a hadsereg fôorvosa. Haláláig a fôvárosban dolgozott. Az általa alapított orvosi-gyógyszerészeti iskola, késôbb pedig a nevéhez fûzôdô Orvosi Fakultás nevelte fel a korabeli Romániában képzett orvosok és gyógyszerészek generációit.

Romániai évei alatt Davila fenntartotta kapcsolatait fiatalkori támogatójával és jótevôjével, Marie d’Agoult grófnéval. Halála után leánya, Elena Perticari Davila, 1930-ban közzétette apja és d’Agoult grófné levelezését (E. P. D.: Le Générale Dr. Carol Davila, sa vie et son eouvre d’apr è s sa correspondance. Ugyanez románul is megjelent 1935-ben és 1945-ben). Ezt a levelezést úgy értelmezték, mintha az egyike lenne azoknak a „bizonyítékoknak", hogy Davila Liszt Ferenc és d’Agoult viszonyából született volna, vagyis, hogy Lisztnek volt a fia. Hasonlóságot véltek felfedezni Liszt és Davila arcvonásai között, grafológiai szakértôhöz is fordultak, mintha az írásos hasonlósággal bárkinek be lehetne bizonyítani származását.

A tényekkel — születési évével — mit sem törôdve, Davila utódai arra törekedtek, hogy bebizonyítsák apjuk és saját maguk elôkelôségét: egy arisztokrata nô és egy nagy mûvész leszármazottaiként. Az elôkelô származás elfogadtatása érdekében még Davila születési dátumát (1828. április 8.) is kétkedéssel fogadták, mert sehogy sem illett bele a származásáról kigondolt legendába.

Bizonyos, hogy 1828-ban, Davila születési évében, Liszt és d’Agoult grófné nem ismerték egymást. Liszt mit sem tudott a kontesszrôl. Találkozásuk jóval késôbb történt, egy párizsi irodalmi szalonban. Visszaemlékezéseiben d’Agoult grófné naplószerû pontossággal jegyezte fel találkozásukat, ami az „1830-as forradalmat követô harmadik év vége felé történt" (Marie d’Agoult: Mémoires, 1833—1854. Párizs, 1927, 3. oldal). Közismert, hogy Liszt és d’Agoult grófné szerelmi levelezése ugyancsak 1833-ban vette kezdetét. Liszt életútjának, mûveinek kutatója, dr. Gárdonyi Géza zenetudós kettejük találkozását 1833—1834 telére teszi (Szabolcsi—Tóth: Zenei Lexikon, Budapest, 1965, II. kötet, 461. oldal).

Az említett forrásmunkákból kétséget kizáróan bizonyos, hogy Liszt és d’Agoult grófné 5 évvel Davila születése után találkoztak elsô ízben, amibôl az következik, hogy Davila nem lehetett Liszt Ferenc és a kontesszor fia. A Davila doktor származásával kapcsolatos legendával foglalkozik dr. Gheorghe Brãtescu neves bukaresti orvostörténész Tineretea lui Carol Davila (Bukarest, 1979, C. D. fiatalsága) címû munkájában. Gazdagon dokumentált fejezetben oszlatja szét a tetszetôs legenda dicsfényét.

Munkája elôszavában Brãtescu doktor a következôket írja: „Elég nagy helyet biztosítottam bemutatni az annyira elterjedt legendát Daviláról, mint Liszt Ferenc és Marie d’Agoult fiáról, és tettem ezt nem csupán a történelmi igazság helyreállítása kedvéért, hanem, hogy úgy mondjam, metodológiai szempontból is, bebizonyítani egy konkrét eset révén, hogyan születik, hogyan terebélyesedik szemünk láttára egy mítosz".

Befejezésül még csak annyit, hogy a kontessz írónô volt, akit Daniel Stern álnévvel is ismer az irodalomtörténet.

Dr. Izsák Sámuel

CAMPUS

DIÁKLAP

(4—5. old.)

„Hiroshima 45

Csernobil 86

Windows 95

(Bill Gates)

Nem fér egy zabszem a fenekembe!
(a szem-in-ár-izmus általában)

(4. old.)

Az alcímbe foglalt szóláncot értelmezze mindenki úgy, ahogy óhajtja. Én mindenesetre negatív jelentést tulajdonítok neki: az izmusok csak elszürkítik a lényeget. Számomra az lenne a lényeg, hogy szemináriumok alkalmával én mint halandó egyetemista parázs viták hevében hasznos következtetéseket vonnék le további tanulmányi teendôimmel kapcsolatban. Mindez kellô fedezetet biztosítna egy egészséges és személyre-csoportra egyaránt méretezett munkaközösség létrejöttéhez.

Ezzel szemben olyan szomorú tapasztalataim vannak, melyek szerint egyesek (beleértve magamat is) csak azért ülnek be szemináriumra, mert „a jelenlét kötelezô", és hozzá kell szólni a témához. Az, persze, mindegy, hogy van-e mondanivalója az embernek vagy sem; a lényeg az, hogy mozgassa a száját. Az ügy másik vonatkozása az, hogy el kell tûrni, hogy a témafelvetéssel megbízott társak miként izzadják végig a csodás alkalmakat. Sokuknak fogalma sincs, hogy a szeminárium nem tanulmányfelmondás, hanem egymás véleményének meghallgatása. Sajnos, nagyon sok szeminarizáló csupán a tanulmányok által közölt adatok ismertetésére szorítkozik. Holott ezek puszta tények, melyeket mindenki kell(ene) hogy ismerjen. Még ennél is szerencsétlenebb az a megoldás, amikor az illetô az adott szöveg stiláris értékeit méltatja, vagy a végén állásfoglalást kíván tenni igen—nem, jó—rossz kategóriákban gondolkodva. Az meg egyenesen hervasztó dolog, ha a szeminarizáló a mindent tudó tanár szerepében tetszeleg.

A szem-in-ár-izmus tehát olyan szellemi és erkölcsi nyavalya, amely áradatként zuhan(hat) fejünkre. A baj forrásai viszont belsô körülmények is. Gond van az egyetemi képzéssel kapcsolatos elvárásaink, egyetemrôl alkotott felfogásunk körül. A sok baj miatt pedig nem fér egy zabszem sem a fenekünkbe. Azaz: fenekembe. Ha valaki ismer valamilyen megoldást, kérem, orvosolja a bajom.

Vicsai Zsolt

Érezze a különbséget!

(4. old.)

22-én megrendezték a vásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem gólyabálját, szórakozhatott mindenki szinte mindenen, de volt két gyenge mûsorszám is.

Nem kell tüzetesen vizsgálni egyik vásárhelyi produkciót sem, hogy lássuk a klasszis különbséget egy OGYE, illetve KMDSZ gólyabál között. Az a néhány „szakbarbár", „szadista" leendô orvos önerôbôl, saját fantáziájára támaszkodva mindig ki tud fundálni valamit, ami szórakoztató és diákos, itt viszont mindent a show szemszögébôl közelítenek meg, képesek akár Nagy Bandót is meghívni, csakhogy felmutathassanak valamit, ahelyett, hogy ügyesen használnák az agyukat. Odaállítják szegény gólyákat, hogy botladozzanak, hogy lássuk esetlenségüket, ami egyáltalán nem szórakoztató, és alig akad mûsorszám, ami ne lenne már ismerôs valahonnan.

Vásárhelyen a háromórás mûsorban alig szerepeltek harminc percet a gólyák, mégis mindenkit igazságosan lehet osztályozni, és senki sem kommentálta a zsûri döntését, a bulin pedig nem kellett agyonveréssel fenyegetni vagy kifüfyülni a dj-t, mint 20-án este a diákházban, mert volt jó zene is.

Örvendenék, ha az idei gólyabálról valamivel kellemesebb hangnemben írhatnánk...

ármi

A KMDSZ idôjárása

(4. old.)

A Báthory-líceum dísztermének évszázados falai közé szorult hideg nem befolyásolta a KMDSZ különleges közgyûlésének hômérsékletét. Csak elôre meghatározta. Hisz azoknak, akik a beígért buli miatt bambultak, nem sikerült egy beosztással sem feljebb tolni a higanyoszlopot. A többiek pedig higgadtan fogadták a történteket.

A (szerencsére) rövidre fogott szakosztály-beszámolók után az elnök érdekesebb expozéja következett. Hajdó Csaba, a KMDSZ elnöke, prózaian ismertette a rideg valóságot: a KMDSZ-t három szinten fenyegeti csôd: morális, pénzügyi és a tagság síkján veszélyeztetett. A fináncok terén sikerült stagnáló helyzetet kialakítani. Befagyasztották a KMDSZ Alapítvány budapesti bankszámláját, így a 2,7 millió Ft 3 millió 200 ezerre duzzadt. Viszont 6,7—7 millió Ft-ra lenne szükség ahhoz, hogy a kamat fedezni tudja az iroda mûködéséhez szükséges havi átlagban 10 millió lejt. A pénzügyi helyzetet hivatottak rendezni a székelyföldi pénzgyûjtô körutak. Nyomdában van már az 56 oldalasra sikerült információs füzet. Ezt a világ magyarságának küldik szerte támogatási kérelmet mellékelve. A román vállalkozókat ingyen osztogatott román nyelvû információs lap beindításával akarják megnyerni.

Az alapszabályzatot az idei közgyûlés nem módosította. Az elnökválasztásra 46 aktív és bulizni vágyó KMDSZ-tag fújta a párát. Bob Dole jelöltetése a hangulatot próbálta melegíteni, rá viszont azért nem lehetett szavazni, mert nem KMDSZ-tag. A formaságnak eleget téve ajánlották elnöknek — Hajdó Csabán kívül — Tókos Pált és Horváth Zsoltot, ôk visszautasították a jelölést. Így a régi elnök saját magával küzdött meg. Családias hangulatú pinceklubot ajánlott a KMDSZ-közösség kialakulása érdekében, mely helyiséget a katolikus egyháztól szeretnének kapni. A KMDSZ pincéjében ugyanis hideg vizû csermelyek folydogálnak — mondta az elnökjelölt. A megkezdett dolgokat folytatni kell — ez az elnökségi program. A szavazás eredménye: 44 igen, 1 nem, 1 tartózkodás. Sokan meg sem várták az eredmény kihirdetését, melegebb égtájak felé rohantak. A felére apadt társaság pedig tovább didergett a díszteremben.

Hiába, na. A KMDSZ vezetôségét jégfal választja el a tagságtól. Jégfal, melyért nemcsak a Báthory-líceumbeli hideg a felelôs.

Vass Enikô

Esély új KMDSZ imázs kialakulására
Veszélyes híresztelések

(4. old.)

A múlt tanév végi vezetôség-választás nyomán úgy tûnik, hogy a huszonnegyedik órában végre új mûködésbeli koncepciók, új elvek honosodhatnak meg a kolozsvári diákszervezetben. Csakhogy ez nem jelenti automatikusan az új imázst, mert a diákság nagyrésze semmit sem tud errôl a változásról, de aki a hétfôi közgyûlésen csak egy kicsit is odafigyelt, valamit észrevehetett. Sajnos, a legtöbb diáknak a bulik és a nyári egyetemek jelentik az egyetlen kapcsolatot a KMDSZ-szel, ezek a Minimum Party, vagy a David & Co által szervezett bulikon észlelhették a változást.

Mégis, a közgyûlésen olyan kevés diák jelent meg, mint még soha. Ez azt jelzi, hogy nem nagyon van kapcsolat a tagság és a vezetôség között. Hiába történik meg a változás, ha ezt nem követi a megfelelô kommunikációs stratégia.

Ezen a közgyûlésen azonban csak tapasztalhattunk javulást, hiszen most elôször mutatták be alaposan a KMDSZ szervezeti és anyagi helyzetét. Erre azért volt szükség, mert ki ne hallott volna elúszott mesés pénzösszegekrôl, a bûvös magyarországi alapítványról, a vezetôk neves protokollpénzeirôl. Számomra a legépületesebb marhaság az volt, mikor egy diáktársam egy 100 százalékosan biztos forrásra hivatkozva állította, hogy a KMDSZ-nek tizenöt gépkocsija van.

Ezek a híresztelések is okai lehetnek a diákság (esetleg tüntetô) távolmaradásának. Az egyszerû tag pedig hajlamos minden híresztelést elhinni, mivel az anyagi helyzetrôl megfelelô tájékoztatás hiányában ez a legkönnyebb út. Ugyanakkor jól is jön a „haragszomrád" szerep eljátszása, hiszen saját passzivitását azzal palástolja, hogy azt mondja: „Azért nem megyek oda, mert ôk olyanok". Ezen híresztelések ellen jött jól az, hogy a közgyûlésen részletesen ismertették az anyagi helyzetét a szervezetnek (részletesebben lásd a fenti tudósítást). Azt is megtudtuk, hogy az anyagi csôd felé zuhanást sikerült megállítani, sôt, talán emelkedés is várható. És aki ezt nem hiszi el, legalább járjon utána, ez is valami tevékenységet jelentene.

Egyelôre csak ennyivel kell beérni addig, amíg kialakul egy megfelelô, intézményesített tájékoztatási rendszer, a Perspektíva és a Campus útján lehetôséget lehessen kapni az anyagi helyzet áttekintésére. Természetesen ennyi a híresztelések megszüntetésére lehetetlen, de legalább ezek köre leszûkíthetô.

A másik fontos változás, hogy végre egy nagyon fontos döntés elôtt kikérik a tagság véleményét. Arról van szó, hogy mit is képviseljen a KMDSZ az oktatási törvénnyel kapcsolatban. Eddig ugyanis az volt a gyakorlat, hogy akár egy ilyen súlyos döntés esetén is pár ember határozott, majd kijelentette, hogy ez a kolozsvári diákság véleménye. Márpedig ilyen esetekben nem szabad a nyilvánosságot megkerülni, így válik legitimmé a döntés a diákság szemében.

A tavalyi vezetôség például elzárkózott egy közvélemény-kutatástól, mert az nem felelt meg egyesek elvárásainak (a magyar egyetemrôl van szó), és inkább megkérdôjelezi a kutatást, ahelyett, hogy esetleg egy újat rendelt volna, vagy az abnormálisnak tûnô dolgot orvosolni. Pedig, amint azt a Campusban egy Libikókában nemrég Sipos Géza elmondta, fel kéne mérni az igényeket, és ehhez kéne igazodni. Egy szervezetben, akár egy államban, a demokrácia legitimációs alapja a közvélemény. A jelenlegi KMDSZ-elnökrôl az volt a benyomásom, hogy nyitott arra, hogy a belsô közvéleményt megismerje, márpedig ez a kiindulópontja annak, hogy változtatni lehessen rajta. A románság tájékoztatása is nagyon fontos tényezô, erre is merész vállalkozás a román nyelvû KMDSZ-hetilap beindításának a terve.

Összegezve az egészet, azt hiszem, némi reménnyel távozhattak a résztvevôk a közgyûlésrôl, még ha el is maradt a jelöltek közti versengés, kampányolás. Talán egy pár diák úgy fog visszatérni legközelebb az irodába, hogy mellette vállalna valami tevékenységet, hiszen ez lenne a garancia arra, hogy a pozitív változások folytatódjanak, hogy az esély ne csak esély maradjon. A labda fel van dobva.

Herédi Zsolt

Amikor minden átértelmezôdik

(4. old.)

Aki annak idején, a Charta Minimumia fesztiválon elment a Bánffy-palotába, furcsa dolgokat láthatott az egyik alagsori helyiségben. A terem egyik sarkában egy tévékészülékben élô hal tátogott, máshol egy vécékagylót mosó emberrôl készült fotók, egy óriási halkonzerv stb. A kiállításról Szabó Péterrel, a képzômûvészeti egyetem másodéves hallgatójával beszélgettem el.

Peti, ha jól tudom, ez egy installáció-kiállítás. Mit is jelent tulajdonképpen ez a fogalom?

Az installáció elsôsorban térszervezés. Nemcsak tárgyakat akasztunk ki a falra, nemcsak kiállítunk, hanem különbözô tárgyakat, élô elemeket (például ez a hal) használunk fel, komponálunk egybe. Az installáció mozgást biztosít, be lehet menni, ki lehet jönni... Ennek a kiállításnak Vizeg a neve, ez a vizek és a közeg szavak összevonásából jön. Csíki Csaba, Filep Szilárd Zsolt és jómagam állítottunk ki, spontán módon mind e téma köré fonódnak az installációink.

Van-e helye, jövôje Kolozsváron annak, amit ti csináltok? Megtalálod-e mindazokat a lehetôségeket itt, amire szükséged van?

Sokat gondolkolkodtam ezen. Az egyetem nagyon sok tekintetben felháborít, de végül is, ha meg is próbálok Pestre menni, visszatérek ide. Itt is van múltja az installáció-, illetve az akciómûvészeteknek (gondolok elsôsorban az Etna csoportra), és jövôje is van, nyílnak új galériák (legutóbb a Párizs utcai).

Én elsôsorban az eklektikus formanyelv-használatban látok lehetôséget, jövôt. A kép átértelmezôdhet (én például a tévét lefotóztam, a fotót lefénymásoltam stb...), a hang vizualitásra tehet szert, és ha nincs is a nézônek esztétikai élménye, intellektuális élménye biztosan lesz, ami elsôsorban abból áll, hogy ezeket a cseleket felfedezi.

Valamikó’ András,
valamikó’ nem

Madarat tolláról. Fotóst képérôl?

(5. old.)

Lépegetek egyik képtôl a másikig, s közben azon gondolkodom, hogy valóban kevésbé idealizál a fénykép, mint a rajz, a festmény? Murádin Jenô megnyitó beszédében még azt mondta, hogy a fotó tárgyilagosabb. Hétfôn, november 24-én a Heltai kávéházban megnyílt kiállítást Völgyi Marcell és Vasile Gheorghe közösen szervezték. A megnyitón fellépett a Visszhang kórus is.

Meglepô, hogy a két teljesen különbözô technikát használó mûvész munkái mennyire összhangban vannak. Míg Marcell különleges megoldással a lefényképezett témából csak azt mutatja meg, ami mondanivalójához kifejezetten szükséges, addig Vasile Gheorghe a kontrasztot használja ki. A kiállított képek között alig találunk néhány színeset, ezek is a valószínûtlen színek felé hajlanak. Álom — Vasile Gheorghe munkáján csak három színt számolhatunk meg, a narancsot, kéket és fehéret. Kellemes benyomást kelt a Napnyugat kapuja. Marcell vegyszeres ecsettel varázsolja láthatóvá a fényképpapíron elbújt formákat árnyalatokat. S kizárólag fekete-fehér filmet és papírt használ. Ennek ellenére mégis találunk kiszínezett képet, kék színváltozatokat old fel a szürke árnyalataival. Hogy idealizál-e a fénykép? Elég egy pillantást vetnünk a Marcell képeire, és láthatjuk: csak az kerül a közönség elé, amit a mûvész meg akar mutatni, és csak úgy, olyan szemszögbôl, ahogyan ô láttatni akarja. A képek témája ugyanazt az élményanyagot dolgozza fel. A nyáron harmadszorra rendeztek alkotótábort Verespatakon a fiúk, s ott készültek a kiállított munkák. A kiállítás langyos hangulatába egy kis iróniát sikerült belopni Marcell Kísértetek címû fotografikájával....

Munkáikból az ifjú mûvészek eddig még nem adtak el, de ha valaki ragaszkodik ahhoz, hogy eredeti „Völgyi" vagy „Vasile Gheorghe" díszítse otthonát a kiállítás után, ami december 8-áig tart nyitva, meg lehet keresni a kiállítókat...

Gáspár Miklós

MINDENNAPI GONOSZSÁGUNK
A hetedik te magad leszel

(5. old.)

Ha azt írják egy film plakátjára, hogy nem való gyenge idegzetûeknek, holtbiztos, hogy a gyenge idegzetûek is meg fogják nézni. David Fincher valóban ért ahhoz, hogy az utolsó pillanatig feszítse a húrt. A feszültség korántsem örömteli várakozás, hanem a baljós elôjelek rideg felsorolása. Furcsa film a Seven (Hét). Hét nap alatt játszódik, az elsô öt napon folyton esik az esô. A fáradt szomorúsárga, a szürke és a kék, az éjszakai fekete uralja a képeket. Ha még komorabbak lennének, már hitelüket vesztenék.

Egy vizes hétfô reggel holtan találják az elsô áldozatot: több mint kétszáz kilós, arccal a makarónis tányérban, az orvos pedig késôbb kideríti: gyakorlatilag halálra etették. A gyomrában pedig egy mûanyag zacskóban fémlapocskákat talál az idôsebb, rezignált nyomozó (Morgan Freeman játssza), ezek segítségével kinyílik a lakás titkos kamrája. A falon vérrel írva a Falánkság szó áll. A következô hulla egy sztárügyvédé, földi maradványai mellett a Kapzsiság szó látható. És a sorozat folytatódik. A fiatalabb detektív, aki még lelkes, és hisz az igazságszolgáltatásban (Brad Pitt alakítja), már szinte a haját tépi.

A sorozatgyilkos se utolsó. Tetteit a hét fôbûnt követve (falánkság, kapzsiság, lustaság, irigység, düh, kevélység, féktelenség) viszi véghez, holtbiztosan, a szó konkrét értelmében. Minden gyilkosság mérnöki precizitással kidolgozott, elôre egy évvel kitervelt. A marionettbábukat ô irányítja láthatatlanul, arctalanul, és mindig gondosan a nézô tudtára adják ezt. Mert a nyomozás is úgy halad elôre, ahogy ô megengedi. Rendhagyóan a detektívek könyvtárban tanulmányozzák az Isteni színjátékot és Aquinói Szent Tamás mûveit — mindazt, amiben szó esik a hét fôbûnrôl.

A gyilkosságok úgy illeszkednek egymásba, mint egy ördögi óra fogaskerekei. Keresztutalások fûzik ôket össze — az ügyvéd hullája mellett végre ujjlenyomatokat találnak. Késôbb kiderül, hogy a gyilkos levágta soron következô áldozata kezét, az ô ujjnyomait találták a falon. Minden a végsô cél szerint történik. A gyilkosnak végre arca lesz, mikor feladja magát (John C. McGinley alakítja). Az utolsó jelenetben egy végsô kirándulásra invitálja a nyomozópárost. Hét óra van az elhagyott sivatagban. Furgon érkezik, leszállítva az ifjabb nyomozó feleségének fejét. A gyilkos provokálja a bosszút. A férj le is lövi. Az i-re súlyosan felkerül a pont. Ez volt a cél: az utolsó gyilkosságot a másik oldalról jövô ember kövesse el, aki addig azt hitte magáról, ártatlan. Innen nézve a hét gyilkosság tényleg mestermû.

Sipos Géza

Hálózsákkal az egyetem lépcsôin

(5. old.)

Az igaz, hogy két szakra járok. Németre és spanyolra. No, és még ráadásul harmadéves vagyok. De az órarend elég sok fejfájást okoz (és tudom, hogy nemcsak nekem). Egyelôre a következô óráimat táblázták be:

Hétfô: 12—16 (minden elsô héten csak 12—14 között); kedd: 8—12 (elsô héten 8—14), 16—20; szerda: 8—12, 16—20; csütörtök: 8—16; péntek: 8—12, 16—18.

Német fôszakon az eddigi két és fél évben a következôket tanították: kultúra és civilizáció, fonetika, bevezetés a nyelvészetbe, lexikológia, morfológia, szövegelemzés, fordítás, helyesírás, szövegszerkesztés, irodalomtörténet, metodika, irodalom, Ausztria történelme plusz szeminárium. A spanyol mellékszakhoz még hozzájön a dél-amerikai spanyol irodalom. Általános tantárgyak: irodalomelmélet, nyelvészet, pszichológia, pedagógia, logika, világirodalom, szociolingvisztika és más egyebek.

Ilyen zsúfolt órarend mellett lassan oda jutunk, hogy már nem is lesz értelme hazamenni, hanem viszünk magunkkal hálózsákot, és majd az egyetem lépcsôin vagy valamely teremben alszunk. Mert szinte csak hálni járok haza, mint egy szellem: este fél 8-ig elôadás (mert szerencsére szünet nélkül is lehet elôadást tartani), és másnap reggel vissza megint 8-ra.

És ha hiányzol, akkor keresheted a megfelelô embert, akinek olvasható a kurzusa, vagy pedig elmész a könyvtárba, és hosszú órákat jegyzetelheted a megfelelô anyagot. És még nem is szóltam az egy-két oldalas bibliográfiáról, amit a diák már év elején minden tantárgyból kézhez kap.

Miért kell belôlünk, egyetemistákból — a jövô tanáraiból — ilyen multikulturális, szuperfelkészültségû, abszolút minden téren a témához hozzászólni tudó embereket faragni? Miért nem lehetne eltekinteni a sok felesleges tantárgytól, megtartva csak a legeslegszükségesebbeket? Jelentôsen csökkenne az óraszám. Tanulhatnánk, mondjuk, két-két tantárgyat mindkét szakból, így ezekhez még hozzávenne egy-két fakultatív tantárgyat is az ember — ami, persze, érdekli az illetôt. Így nyugodtan fel lehetne készülni szemináriumra (óralátogatások mellett is), el lehetne olvasni a jelentôsen kevesebb és rövidebb könyvészeti listákon szereplô könyveket, és ha ezen felül valami nagyon érdekli a diákot — mivel van rá ideje —, még kutatómunkát is végezhetne. Talán több mindennel is maradna.

Ezután azonban én is változtatni fogok az életemen. Levetkôzöm a régi „jó kisfiús" egyetemista énemet, mely arra késztetett, hogy vegyek részt valamennyi elôadáson; végül úgysincs értelme. Hiszen már harmadéves (!) vagyok. Megtanulok másoltatni, rendszeresen jegyzetelni a könyvtárban, és leküzdeni a többi, ezzel járó megpróbáltatásokat.

Dávid Zoltán
harmadéves filológus hallgató

Lucifer, a kozmokrátor

(5. old.)

Madách Imre Lucifer-figurája antropomorf alak, számtalan emberi vonással rendelkezik, ugyanakkor rokon a gnosztikusok által spekulatív módon megoldott Lucifer—Sátán imágóval.

A gnózis hívei „Lucifer gyermekei és Jézus testvérei"-nek nevezték magukat, és megpróbálták egyesíteni a régi nézeteket az újakkal, a racionalizmust az irracionálissal. A gnózis az alexandriai iskolából indított és a kései ókor misztikus tanainak (zsidó, pogány-platonikus és keresztény) szinkretizmusa volt, egyfajta teozófiai hit értelmében. Jellegzetes kettôsségük szerint a lelket az elvileg rossznak felfogott anyag foglyának tekintették, és a fizikai világ teremtését nem az ôs-istennek, hanem egy köztes lénynek, a Fekete Istennek tulajdonították. („Mindöröktôl fogva élek én" — Madách — a többi idézet is az Ember tragédiájából származik). Más nézetek szerint az ôs-isten (vagy Idegen Isten), ki az emberi dolgokba és a kozmogóniába nem avatkozik, megszabadította magát az árnyoldalától, kitépve magából a Gonoszt („Mint árnyát a fény...").

A keresztény hit szerint Lucifer (héberül Samoel) a hét arkangyal egyike volt: Michael, Gabriel, Zaphael, Anoel, Samoel, Zaokiel, Oriphiell — ezek közül a biblia és Madách négyet említ. Abban tehát, hogy Luci Ferum, a Fényhozó fontos szerepet játszott a teremtésmítoszban, minden hit egyetért. Akárcsak abban, hogy közte és az Úr között szakadás és elôjelbeli különbség van. („Ily könnyen nem löksz el magadtól... osztályrészemet követelem.")

A kitaszított, szakadár szellem hullócsillag formájában szelte át az ûrt (lángoló pentagramma), majd a Vénuszon landolt. Zuhanás közben azonban a Sötétség Hercege elhullatta koronájának karbunkulus ékkövét, amely a Földre esett, és ebbôl készült el a legendás Grál, amelyben Jézus megmártotta a kezét, és amelybe arimatiai József felfogta a Megváltó vérét (lásd az apokrif Nikodémusz evangéliumot). A Grál különben a teremtett ember szimbóluma: tisztátalan (ördögi) testben tiszta (isteni) szubsztancia.

A Sátán nem maga Lucifer, hanem annak hologramszerû kivetülése, „robotkarja", amely segítségével a vénuszi Lucifer a Földet („Isten vegykonyhája") manipulálja. A Sátán küldetésének elsôdleges célja a primordiális ember, Ádám (Kodmon) és Éva (Eosz Sophia) elpusztítása volt („megesküvék vesztükre"). Ám a terv nem mûködött, így a Gonosznak módosítania kellett azt: az édeni pár leszármazottait megpróbálja elszakítani a hittôl, és feltölteni hideg racionalitással, önpusztító tudással („nem adhatok mást, csak mi lényegem").

Seregét ily módon gyarapítva készül az ôs tagadó az Idôk Végeztekor bekövetkezô döntô csapásra, amelyben a Nagy Forgatókönyv szerint vesztenie kell, mivel „...végzetem, hogy harcaimban bukjam szüntelen, de új erôvel felkeljek megint".

Lucifert számtalan névvel illetik még: Arimon, Baphomet, Beelzebuth, Beliál stb., ám ezek a nevek nem szellemi egyéniségeket, hanem tisztátalan szellemek légióját jelölik. „Légiónak hívnak, mert tömeg vagyok" — mondja az evangéliumban. Ám bármi néven is nevezzük, a legjobb, ha nem festjük a falra az ördögöt, mert (a régi vicc szerint) ha nem is jelenik meg, de a szobánkat mindenképpen újra kell mázolni. Tehát: APAGE, SATANAS !

K. Kovács István

Reklámszakdiák a CAMPUS-ba!

(5. old.)

Annak érdekében, hogy mindennapi CAMPUS-unk minden diákhoz eljusson (azokhoz is, akik bámulatra méltó lustaságuk egyenes következményeként nem fizettek elô rá), a minimálisnál jobb kapcsolatteremtô készséggel bíró egyének jelentkezését várjuk reklámszakember láblógatós munkakörébe. És mindez anyagi haszonnal is jár, méghozzá számodra. Azért, hogy komolynak tûnjünk, szükségeltetik némi curriculum vitae (mi több, önéletrajz is). Jelentkezni minél hamarabb a Szabadság szerkesztôségében lehet: Napoca utca 16. szám. (A borítékra írd rá: CAMPUS)

Fizess elô a CAMPUS-ra!

(5. old.)

Mert ha elôfizetsz a CAMPUS-ra, akkor decemberre fizetsz elô. Ha elôfizetsz a CAMPUS-ra, akkor lesz, mibe csomagolnod az ajándékot, és mennyivel olcsóbb a CAMPUS, mint akár a legsilányabb csomagolópapír. Mert ha elôfizetsz a CAMPUS-ra, akkor csak 2080 lejbe kerül. Mert ha elôfizetsz a CAMPUS-ra, akkor mindezt megteheted a KMDSZ-irodában, ahol elôfizethetsz emellett a CAMPUS-ra is, és az APEX központjában, ahol a Micu Klein utca 17. szám alatt elôfizethetsz a CAMPUS-ra. És ha ennek ellenére elôfizetsz a CAMPUS-ra, akkor megadatik neked mindenheti CAMPUS-od. Ez pedig azt jelenti, hogy veled vagyunk mindennap, mert ha elôfizetsz a CAMPUS-ra, akkor nem kell több ilyen stupid reklámot megjelentetnünk.

DE GYORSAN!!! MÉG VAN 2 NAPOD!

1 millió lej

(5. old.)

értékûek külön-külön azok az alkotói ösztöndíjak, amelyeket a Babes—Bolyai Tudományegyetem szenátusa ajánlott fel három diák számára ebben a tanévben. Mindehhez csak olyan tudományos szakdolgozatot kell írni, ami elnyeri az egyetem bírálóbizottságának tetszését, mégpedig január 15-ével bezáróan. Mindemellett az ösztöndíj elnyerôit további kutatásaikban is támogatni fogják.

Idézet (Kelet vonzásában)

(5. old.)

Újdonság! Ha úgy érzed, hogy vonz a Kelet kultúrája, vallásai, akkor ne szalaszd el ezt az alkalmat. A KMDSZ szakosztályaként mûködô Kelet-Barátok Köre 1997. december 4-én 17 órától alakuló gyûlést tart a Báthory-líceumban. Találkozunk 16 óra 50 perckor a Báthory elôterében.

Mezôségi bál

(5. old.)

tartatik ma, november 29-én, este 8 órától a Monostori út 16. szám alatti mûvelôdési házban

A szentpéteri templomban Fegyveresi Anikó és Fegyveresi István pódiummûsorban emlékezik Áprily Lajosra. Idôpont: november 30., vasárnap délután 5 óra.


[Vissza az Szabadság
honlapjához]
[Vissza a HHRF
honlapjához]


A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 1997 - All rights reserved -