1997. október 24.
(IX. évfolyam, 247. szám)

Amint arról már beszámoltunk, Horn Gyula magyar és Victor Ciorbea román miniszterelnök a kedd reggeli megbeszéléseken egyetértett abban, hogy új önálló magyar egyetemet kell létesíteni Romániában. Figyelembe véve azonban a kolozsvári Babeº-Bolyai Tudományegyetem multikulturális jellegét, ez az új egyetem nem kolozsvári székhellyel, hanem egy másik városban mûködne. Szilágyi Pál, a Babeº-Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese tájékoztatott arról, hogy az egyetem vezetôsége csak a sajtóból értesült az elôálló helyzetrôl, és ez ideig még nem szereztek pontos információkat, az állásfoglalásokat pedig nem közvetítették teljes összességében. — Abban az esetben, ha önálló magyar egyetem létesül Romániában, annak Kolozsváron van a helye. Ez történelmi okokkal is magyarázható. Ugyanakkor figyelembe véve a választási lehetôségeket, egyetlen város sem hasonlítható össze Kolozsvárral. Ezek, úgymond, más „súlycsoportban" vannak. Ugyanakkor az erdélyi magyarságot nem lehet elszakítani székelyföldi, szatmári és bihari részekre. Kolozsvár központi fekvésû város, ezért az önálló magyar egyetemnek Kolozsváron a helye. A romániai magyarságnak joga van önálló magyar egyetemre és önálló magyar fôiskolai hálózatra. Az erdélyi magyar fôiskolai hálózatról még lehet vitatkozni, de arról viszont már nem, hogy hol legyen az önálló magyar egyetem székhelye — vélekedett Szilágyi Pál.

Papp Annamária

— A második diáktüntetés után minden megye fôtanfelügyelôjét felrendelték Bukarestbe — tájékoztatott Ioan Sãsãrman, Kolozs megye fôtanfelügyelôje. — A két héttel ezelôtt megesett bukaresti tanácskozásunkkor megpróbáltunk kiutat találni ebbôl a rendkívül kellemetlen helyzetbôl. A diákoknak végül is igazuk van, amikor azt kérik számon a tanügyminisztériumtól, hogy miért nem jelent meg szeptemberben — úgy ahogyan azt a tanügyi törvény megköveteli — az érettségi tanterv. A bukaresti tanácskozások során olyan idei érettségi vizsgarendszer körvonalait vázoltuk fel, amely figyelembe veszi ezt a sajnálatos tantervkésést. Végül a hat-hét tantárgyas érettségi mellett voksoltunk, de egy olyan módszertan mellett törtünk lándzsát, amely valamivel kevesebb tanagyagot követel az érettségizôktôl. A kompromisszum jónak látszott: 6-7 tantárgy, de kevesebb tananyag, tehát — fogalmazzunk így — valamivel könnyebb érettségi. Bukarestben úgy váltunk el a kollégáktól, hogy e kompromisszumos megoldást majd a tanügyminisztérium csiszolgatja, véglegesíti. Mire Kolozsvárra hazaértem, mondják itthon, hogy négytantárgyas lesz az érettségi... Mit lehet erre mondani?

— Ez már biztos?

— Hozzánk a tanfelügyelôségre semmi ilyen irányú hivatalos leirat nem érkezett...

— Melyek lennének ezek a tantárgyak?

— Román nyelv és irodalom, matematika, szaktantárgy, választott tantárgy... Valószínûleg ezek. De mi lesz a történelemmel? Miért kell egy elméleti líceum diákjának matematikából érettségizni? Megválaszolatlan kérdések maradnak ezek, hiszen hivatalosan semmit nem lehet még tudni.

— Mibôl áll az úgynevezett Sãsãrman-féle — „kolozsvári megoldás"-ként is emlegetett — érettségi rendszer?

— Sokáig töprengtem azon, hogyan lehetne megoldani ezt a helyzetet. Beadványom szerint a diákok választhatnak a 6-7 tantárgyas és a 4 tantárgyas érettségi között. Bemennek egy terembe, ahol — mondjuk — jobbra térnek a 6-7 tantárgyasok, balra a 4 tantárgyasok. A diákok választhatnak tehát... Azt viszont szemmel kell tartaniuk, hogy külföldön csak a 6-7 típusú rendszert fogadják el.

— Ez biztosan így van?

— Mi ezt így tudjuk... Mindenesetre nyilvánvaló, hogy a négy-tantárgyas érettségi rendszer nem helyettesítheti majd az egyetemi felvételit — ahogyan ezt a kormány tervezi —, mert nem tudja reálisan felmérni, mit is tud a diák.

Szabó Csaba

Az RMDSZ szövetségi elnöki hivatala csütörtök délben faxon közleményt juttatott el szerkesztôségünkhöz.

A Markó Béla szövetségi és Takács Csaba ügyvezetô elnök által aláírt közlemény szövege a következô:

,,Az önálló magyar egyetem létrehozásával kapcsolatos félreértések vagy értelmezési különbségek tisztázása végett szükségesnek tartjuk leszögezni a következôket:

1. Fontosnak tartjuk, hogy a magyar kormányküldöttség látogatása alkalmával a két miniszterelnök egyetértett abban, hogy szükséges az önálló magyar egyetem létrehozása, és ezáltal ez a célkitûzésünk a két ország közti együttmûködés tárgyává is lett. Maga az RMDSZ is kérte, hogy a magyar kormány támogassa ennek a célnak a megvalósítását, és erre az igényünkre pozitív választ kaptunk.

2. Az önálló egyetem létrehozására irányuló törekvéseket nem lehet szembehelyezni a Babeº-Bolyai Egyetemen belüli magyar tagozat kialakításával. Feltétlenül szükségesnek tartjuk ezen az egyetemen belül minél elôbb magyar tanszékek és fakultások létesítését, és ily módon egy önálló magyar tagozat létrejöttét.

3. Már régebben elfogadott, ma is érvényes oktatási stratégiánknak megfelelôen Erdélyben több régióban is szükséges magyar felsôoktatási intézmények létrehozása. Ugyanakkor az RMDSZ vezetôsége továbbra is azon a véleményen van, hogy egy önálló magyar tudományegyetem mûködtetéséhez a legalkalmasabb helyszín Kolozsvár, függetlenül az egyetem létrehozásának módjától."

A szenátusban a hét elején a liberális frakció nyilvános felkérésére a tanügyi bizottság parasztpárti elnöke, George Pruteanu beszámolt a Kovászna és Hargita megyei kiszállása során szerzett tapasztalatairól. Kifogásolta, hogy a Hargita megyei fôtanfelügyelô bizalmatlanul fogadta, és hogy Asztalos Ferenc képviselô helytelenítette a prefektúrán tartott sajtóértekezletét. Elismerte, hogy egyes magyar tannyelvû iskolákban magas szinten és hatékonyan folyik a román nyelv oktatása, de szóvá tette, hogy találkozott olyan tanulókkal is, akikkel nem tudta megértetni magát, sôt, tudomására jutott, hogy egyes iskolákban már 1990 óta magyarul oktatják a történelmet és földrajzot, és helyenként éppenséggel Magyarország történelmét tanítják. Miután azt is elújságolta, hogy a helybeli román tanárok helyzete bizonytalan, és sokan „becsomagolt bôröndökkel" várják a fejleményeket, a felmerülô problémákat a lehetô legsúlyosabbnak ítélte.

Az RMDSZ-frakció elnöke, Verestóy Attila szenátor válaszában kifejtette, hogy Pruteanu szenátor nagyjából ugyanazokat a vádakat hangoztatja, amelyeket már hét éve hallunk bizonyos politikusoktól. Leszögezte, hogy a statisztikai adatok nem támasztják alá ezeket az állításokat, a románság létszáma ugyanis az utóbbi években egyáltalán nem csökkent a szóban forgó két megyében, és Hargita megyében például a 15%-ot kitevô román lakosságból kerül ki a vezetô tisztségviselôk 30%-a. A tényleges igazság az, hogy senkinek sem kell csomagolnia e két megyében. Sértônek, egy egész vidéket méltatlanul megbélyegzônek nevezte Pruteanu szenátor minôsítését és felszínes benyomásokon alapuló észrevételeit.

Felszólalásában Hajdú Gábor Hargita megyei szenátor elmondotta, hogy George Pruteanu kiszállása során szemlátomást egy elôre megfogalmazott véleményhez keresett mindenáron igazolást.

Tiltakozó levéllel fordult az Egyetem Elôtti Oktatás Szabad Szakszervezeteinek Szövetsége Emil Constantinescu államelnökhöz, Ion Diaconescuhoz, a képviselôház, valamint Petre Romanhoz, a szenátus elnökéhez. A szakszervezeti vezetôk felróják a kormánynak, hogy a tanügyi reform késik, és a rossz menedzselés miatt a valódi megújhodás még jó ideig váratni fog magára. A tanügyi törvény, valamint az oktatók statútuma még a mai napig sem alkalmazható egyértelmûen, az iskolai kiegészítô személyzet fizetése rendkívül alacsony, az oktatóké pedig alig haladja meg az országos átlagot — áll többek között a tiltakozó levélben.

A szakszervezetiek követelése a következô: szüntessék meg a tanügy egészét érintô menedzselési rövidzárlatokat; kapják kézhez az oktatók az elmaradt juttatásaikat; azonnal emeljék meg a tanügyi kiegészítô személyzet bérét.

Szövetségünk legutóbbi kongresszusán, a program módosításának vitája során a küldöttek felelôsségük teljes tudatában elfogadták, hogy „az RMDSZ célként tûzi ki... a kolozsvári központú, önálló, államilag támogatott magyar tudományegyetem visszaállítását..."

A Reform Tömörülés nemzeti-liberális platform olvasatában a program idevágó állítása világos és egyértelmû. Nincs joga és erkölcsi vagy racionális alapja az erdélyi magyarság legmagasabb döntéshozó fórumának, a kongresszusnak a döntését Románia és Magyarország kormányai közötti alku tárgyává tenni sem a magyar alkotmány által a határon túli magyar közösségek sorsáért felelôsséget érezni kötelezett magyar, sem az erdélyi magyar politikai érdekképviseletet kormányzati partnerként elfogadó, s ezáltal programjának bizalmat szavazó román kormányfônek sem.

Az önálló erdélyi magyar egyetemhez való jogunk — a Babeº-Bolyai Tudományegyetemen belüli önálló magyar tagozat létrehozása mellett, amely a kormánykoalíciós megállapodások szerves részét képezi — nem lehet semmilyen politikai alku tárgya. Egyértelmû az is, hogy szakmai, mûszaki, infrastrukturális, szellemi, emberi, erkölcsi, történelmi és politikai megfontolások egyaránt Kolozsvárt jelölik meg ezen, közösségünk szempontjából létfontosságú intézmény központjául.

Minden más, ezt kizáró vagy megkerülô megoldás a Reform Tömörülés számára elfogadhatatlan.

Toró T. Tibor elnök

Az RMDSZ és a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt kijelölte azokat a politikai személyiségeket, akik a magyar többségû megyékbe utaznak a napokban a tanügyi sürgôsségi kormányrendelet alkalmazása során fellépô esetleges gondok feltérképezése céljából. A KDNPP részérôl Gheorghe Ceauºescu és Ioan Vida Simiti képviselôk, az RMDSZ nevében Seres Dénes Szilágy megyei szenátor és Asztalos Ferenc Maros megyei képviselô vesz részt ebben a küldöttségben — közölte a Mediafax hírügynökséggel Verestóy Attila szenátor.

Színes, szép kivitelezésû meghívó hirdeti, hogy 1997. október 25-én 11 órakor nyílik meg a marosvásárhelyi Kultúrpalota földszinti kiállítótermeiben az 1994-ben újjáalakult Barabás Miklós Céh Ôszi tárlata.

Jóval a céh megalakulása elôtt, már 1890-ben megrendezik az elsô képzômûvészeti csoportkiállítást, majd tíz évre rá az Erdély-részi Szépmûvészeti Társaság néven alakul meg az elsô, még erôtlen, képzômûvészeti egyesület. A két világháború között a vécsi Helikon mintájára és annak támogatásával jön létre a Barabás Miklós Céh.

Bizonyára nem véletlen, hogy ez a képzô- és iparmûvészeket tömörítô céh az 1810-ben Márkosfalván született mûvész nevét vette fel, aki hivatásszerûen festett, és egyes vélemények szerint „...ô az a talppont, ahonnan a magyar nemzeti piktúra megszületése eredeztethetô". Az elgondolás értelmi szerzôje és kivitelezôje Szolnay Sándor és Kós Károly volt. A cél tömöríteni az országban szétszórtan élô festôket, képzômûvészeket, kiállításokat szervezni, egyszóval megismertetni, fôleg a magyarlakta részekkel ezt a kialakuló mûvészeti ágat. Elképzelésük sikerült, mert a legtöbb nagyvárosban csoportos kiállításokkal jelentkeztek és „képezték a magyar mûvészek önálló/együttes megnyilatkozásának fórumát".

A második világháború után a Barabás Miklós Céh megszûnt, illetve beolvadt a Képzômûvészek Romániai Szövetségébe. 1994 óta a céh újra jelen van az erdélyi magyarság mûvészeti életében. Marosvásárhelyi csoportos kiállításuk mindnyájunk számára ünnep.

Az Ôszi tárlat kétfordulós lesz; az elsôben szerepelnek a színes alkotások (olaj, tempera, akvarell) és szobrászati munkák, összesen mintegy 130 darab. A második forduló, ami a pár napos átrendezés után indul (kb. nov. 16.), a fekete-fehér grafikák és iparmûvészeti, textil, közel száz darabból álló anyagot tartalmazza. E tárlaton 114 alkotó több mint 220 mûve látható. Nem mindennapi élmény újból találkozni olyan nagy mûvészek alkotásaival, mint Mohy Sándor, Miklóssy Gábor, Abodi Nagy Béla, Benczédi Sándor vagy Kós András és a derékhad, valamint a sok fiatal tehetség alkotásaival.

Simon Endre

A Bethlen Gábor Kollégium 375. évfordulójának ünnepi rendezvényeivel párhuzamosan az épületegyüttes restaurálása is folyamatban van.

A felújítás megkezdését egy sajnálatos baleset váltotta ki. 1995-ben a díszterem födéme, nem sokkal a diákok távozása után lezuhant. A faanyag elkorhadását a könnyezô házigomba (Merulinus Lacrimans) okozta, ugyanis a födém egy tûzoltói beavatkozás után átnedvesedett, és kiváló élettere lett a terjedô fagombának.

A gyors beavatkozási tervet dr. Szabó Bálint tartószerkezeti szakértô irodája, a kolozsvári Utilitas Kft. készítette el. A tanügyminisztérium szerencsére biztosította a munkálatokhoz szükséges keretet, ily módon sor kerülhetett a kollégium teljes tetôtérbeépítési tervének elkészítésére. A fôépület homlokzatának restaurálása, minden épület állagfelmérése, valamint a kiskórház szakvéleményezése folyamatban van.

Az Utilitas iroda közvetlen szakvezetése mellett a kolozsvári mûszaki egyetem hallgatói júliusi szakmai gyakorlatuk során részt vettek az épület felmérési munkálataiban.

Az évforduló alkalmából a Transylvania Trust és az Erdélyi Mûemlék-Restaurátorok Egyesületének gondozásában megjelent az Erdélyi Mûemlékek sorozat 28. füzete, a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium, mely Krizbai Jenô munkája.

Furu Árpád

Albert Erzsébet olvasónk érdeklôdött: Kolozs megyében mikor kerül sor a gazdák értékjegyeinek kiosztására, és a Palocsay-kert részvényesei hogyan és mikor juthatnak hozzá az osztalékhoz? Olvasónk elpanaszolta, hogy volt olyan év, amikor fagyos almát osztottak a földtulajdonosoknak...

A Postaigazgatóságon megtudtuk: egész Kolozs megye területére kiosztották már az értékjegyeket. A kupont annak a falunak vagy városnak a postahivatalában lehet kivenni, ahova a földtulajdonos földje közigazgatásilag tartozik. A kuponok körül azonban sok a gond. Több polgármesteri hivatal hibásan állította össze a listákat, így utólag kiigazításokra volt szükség, ami idôbe kerül. A postán található listákon tehát nem minden földtulajdonos találja meg a nevét. Aki valamilyen oknál fogva lemaradt, az a területileg illetékes polgármesteri hivatalban érdeklôdjék. A hibákat már kijavították, így a törvényes határidôn belül minden tulajdonos átveheti névre szóló értékjegyét.

A Palocsay-kert igazgatóságán elmondották: a törvény értelmében hektáronként 600 kg búzával egyenértékû terményt vagy pénzt osztanak ki a részvényeseknek. Idén jövô hét közepétôl kezdve kapják ki az elsô osztályú almát azok, akik gyümölcsöt igényelnek. Az osztalék hektáronként 350 kg. A pénzbeli osztalékhoz csak jövô év elején lehet hozzájutni. Harmadik megoldásként 50 fokos gyümölcspálinka is igényelhetô. Az almához a szamosfalvi gazdák a környékükön lévô farmon, a többi kolozsvári földtulajdonos a feleki oldalban lévô gyümölcstermelô farmokon juthatnak hozzá.

az ötvenes évekrôl, Nyugat és Kelet, demokrácia és diktatúra, kapitalizmus és kommunizmus viszonyáról szól. Denis de Rougemont politikai publicisztikája (Korunk dilemmája és Európa) a lap legfontosabb része. „Közel ötven év távlatából visszatekintve kétszeresen tanulságos olvasmány. Elôször azért, mert kiderül belôle, hogy az egyesült Európa, amelyet ma mûködni látunk, csakis azon az áron jöhetett létre, hogy politikai elitje kész volt feladni a hagyományos gondolkodás szinte teljes készletét, és vállalni a járatlan út minden kockázatát. A második tanulság vagy felismerés: Kelet-Európa társadalmi nyilvánossága és közvéleménye most, fél évszázaddal a második világháború befejezése után is messze áll még attól, hogy a maga együvé tartozását és közös jövôjét hasonló nyitottsággal, felelôsséggel és határozottsággal vigye dûlôre." (Horváth Andor)

Fodor Sándor a félelem évtizedérôl ír. Jelentôs írás a Szabó Gyuláé (Igazságkeresô lámpás), a Szász Jánosé (Terror az irodalom ellen), a Baracs Dénesé (Kína — hullámvasúton) . Hajdú Farkas Zoltán interjúja a romániai német értelmiségiek perérôl, a „Szász írók perérôl" szól. Az interjúalany az 1959-es per egyik vádlottja, Hans Bergel.

A Toll rovatban Markó Béla írása olvasható: Az elefántcsont ára. A rövid esszé a KOMP-PRESS KIADÓ-nál megjelent román nyelvû verseskötet (Timp canibal) elôszava. (A válogatott versek fordítója Paul Drumaru.) Markó Béla jellegzetes kort mutat be: „Manapság álmodozókat alig-alig, elefántcsont-kereskedôket viszont bôven látok magam körül, és ki tudja, lehet, hogy ez volt a költôk álma: túlélni a zsarnokságot, felhagyni a költészettel és valódi elefántcsonttal kereskedni a képzeletbeli trópusokon."

• Befolyással való üzérkedés vádjával vizsgálják az aranyosgyéresi Anton Rozsát. A 32 éves, munkanélküli, büntetett elôéletû gyanúsított 1996 decemberében két hiszékeny kolozsváritól 2100 német márkát kért és kapott, mert azt hitette el, hogy befolyásos ismerôsei révén olaszországi munkaengedélyt és vízumot tud szerezni. Mikor beindították a vizsgálatot, eltûnt lakhelyérôl. Az általános körözés eredményes volt: október 22-én elfogták.

• Rákbeteg nagyapjától elvitt 10 üvegcse mialgint Gheorghe Ciprian Naghi. A büntetett elôéletû, 20 éves munkanélküli 13-ról 14-re virradóra követte el a tettet, majd mindegyik üvegcse tartalmát beinjekciózta magának. Lopásért és törvénytelen kábítószertartásért indítottak eljárást ellene, jelenleg vizsgálati fogságban van.

( pja )

Sokan jöttek el szerda este a Mûvészeti Múzeum emeleti termeiben megrendezett Mihai Barbu-emlékkiállításra. Az 1992-ben, mindössze ötvenöt éves korában elhunyt szobrászmûvész tárlatát dr. Livia Drãgoi, a múzeum igazgatónôje nyitotta meg. A rendkívül sokoldalú mûvész szobrai és dombormûvei mellett festményeit, grafikáit, sôt, kéziratban maradt írásait is megtekinthetik a nézôk. Mihai Barbutól a költészet sem volt idegen. Lírai beállítottsága munkássága egészét meghatározta.

-th

A csíkszeredai Corvina Könyvposta kiadásában megjelent a Könyvjelzô 4. száma. A romániai magyar könykiadás múltjával, de fôként jelenével és távlataival foglalkozó, kéthavonta megjelenô kiadvány legutóbbi számában részletes beszámolót olvashatunk a magyar Mûvelôdési és Közoktatási Minisztérium 1997-es évi pályázatáról és annak eredményeirôl, az 1999-es frankfurti könyvvásár elôkészületeirôl és magyar vonatkozásairól, a grafikus Tóth Istvánról és a hajdani szalontai könyvnyomtatásról. Grausam Géza Diaphora címû verseskötetét mutatja be, miközben a jelenkori irodalom jelenérôl-jövôjérôl is véleményt nyilvánít. A Könyvfigyelô rovat tizenkilenc nemrég megjelent romániai könyv recenzióját tartalmazza.

-th

E. G., Kolozsvár: Melyik az a jogszabály, amelyik módosította a világtalanoknak járó szociális nyugdíjat, és mekkora összeget ír elô pontosan?

Válasz: A legutolsó módosítás a kormány szeptemberi 55. számú sürgôsségi rendeletében található (megjelent az ez évi 258. Hivatalos Közlönyben), és eszerint az I. fokú rokkantnak számító világtalanok havonta 225 ezer lejes szociális nyugdíjban részesülnek, függetlenül a fizetésüktôl, a II. fokú rokkant világtalanok pedig a fenti összeg 50%-át kapják. Októbertôl ez az összeg 238 500 lejre emelkedik, a törvényben elôírt egyéb anyagi járandóságokat az öregségi nyugdíjhoz hasonlóan indexelik.

AZ ERDÉLYI MÚZEUM-EGYESÜLET TERMÉSZETTUDOMÁNYI ÉS MATEMATIKAI SZAKOSZTÁLYA október 25-én, szombaton de. 9 órától évi tudományos értekezletet rendez az Apáczai Csere János Líceumban (I. C. Brãtianu, volt Király utca 26.). Az elôadásokat Berényi Dénes és Lovas Rezsô, a Magyar Tudományos Akadémia tagjai, valamint Viczián István professzor tartja. Ezt követôen szakcsoportokban (kémia, biológia, földtan, földrajz, környezetvédelem, sugárbiológia) 55 tudományos munkát mutatnak be hazai és külföldi szakemberek. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

A KÁRPÓTLÁSI PÓTLÉK KIVÁLTÁSI MÓDJÁRÓL ÉS ÉRTÉKESÍTÉSI LEHETÔSÉGEIRÔL tartanak tájékoztatót szombaton de. 10 órától az RMDSZ Pata-Györgyfalvi negyedi kerületének székházában (Jugoszlávia utca 13.).

A TELEFONSZÁMLÁK KIEGYENLÍTÉSÉNEK végsô idôpontja október 25-e, szombat. A Posta utca 2. szám alatt 8-13 óra között lehet befizetni az összeget. A vállalat emlékezteti elôfizetôit, hogy minden hónap 14-tôl a város bármely postahivatalában, a telefonszámla bemutatása nélkül is, törleszthetik adósságukat.

— Jó fônök a kicsi ember?

— Ha tranzisztoros. A tranzisztor félvezetô.

-fi

Tegnapi lapszámunkba sajnálatos hiba csúszott: a Bánffy Miklós vándordíjat nem október 24-én, Madách Imre Az ember tragédiája kolozsvári premierjén, hanem az október 31-én mûsorra tûzött elôadás alkalmával nyújtják át.

(Folytatás elôzô lapszámunkból)

Az októberi napok végén gyûlést tartottak az egyetemen a központi épület tanácstermében. A gyûlést Fogarasi József akkori párttitkár vezette, és természetesen a magyarországi események álltak a gyûlés központjában. Idézzük Bodor Andrást: „Az volt a probléma, mit kell tenni, hogyan kell lecsendesíteni a diákságot. Itt merült fel elôször a Dsida és a Reményik melletti szereplés (azaz sírjaik gondozása – G. B. I.), aztán a diákoknak az órákon elhangzó bírálata és követelése, hogy az egyetemi oktatás reformálódjék, és magasabb szintû legyen. Javaslat hangzott el, legjobb lenne, ha egy bizottságot kiküldünk. Ez a bizottság elmegy az elsô titkárhoz (Vasile Vaida), és megkérdi, hogy mi az ô véleménye. A megyei elsô titkár a következô tanácsot adta: elôször, hogy a tantestület állandóan legyen a diákok között, és igyekezzék mindenféle megmozdulást elcsitítani, vagy elfojtani, de nem durván, hanem meggyôzéssel. És azt mondta, hogyha vannak olyan (társadalmilag) egészséges származású diákok, akik (az ellenforradalmi agitációnak) hatása alá kerültek, azokat külön kell hívni, meg kell gyôzni, hogy ôk mind egészséges származású diákok, ilyesmit nem szabad tegyenek. Ezekkel a legfinomabban kell bánni. Ezzel szemben a nem egészséges, vagy éppen kulák, vagy egészségtelen (származású) diákokkal könyörtelennek kell lenni, és azokat ki kell zárni azonnal az egyetemrôl és mindenünnen." (B. A.)

„Azokban a napokban bementünk rendre a különbözô évfolyamokra, tárgyaltunk, a diákok meghallgattak. A diákságnak az volt az elképzelése, hogy kivonul az utcára. Akkor az egyik diák azt mondja: na, fiúk, lányok, hallgattuk eleget a dékán elvtársnak a szavait, mi nem vagyunk opportunisták, gyertek! A diákság úgy vélte, hogy a tanári kar nem tart vele. Egyes tanárok nem voltak hajlandók részt venni ezekben a meggyôzô munkákban, az ô meggyôzôdésük az volt, hogy az ô (etnikai) származásuk most csak zavart okozhat... Ôsz folyamán semmiféle ilyen más nemzet elleni kifogás nem merült fel." (B. A.)

Végül idézünk Várhegyi István (’56 ôszén kari diákszövetségi titkár) emlékezéseibôl: „A Bolyai Egyetem pártvezetôsége elhatározta, hogy táviratot küld Budapestre, amelyben mélységes felháborodással elítéli az ellenforradalmi eseményeket. Mint diákszövetségi titkárt engem is felkértek a távirat aláírására. Ezért Balogh Edgárral heves vitám volt. A professzor nyomós érvként hozta fel, hogy ezzel a távirattal bizonyítjuk hûségünket a Román Kommunista Párthoz, ez lenne a próbaköve a romániai magyarság lojalitásának. Balogh Edgár elmondta, hogy Kolozsváron járt Fazekas elvtárs a Központi Bizottságtól, meglátogatta az egyetemet, és azt ígérte, hogy háromszor annyi épületet kap az egyetem, ha bebizonyítjuk hûségünket, megírjuk a táviratot. Arra kértem a rektor és a dékán nevében beszélô tanárt, hogy hívjanak össze egy diákgyûlést. A gyûlést össze is hívták október 29-én, és a diákság egyöntetûen felháborodva utasította el (a táviratot)." (V. I.)

kívánjuk megjegyezni, hogy a helyi sajtóban (például az Igazságban) különbözô kolozsvári egyetemek diákgyûlésein hozott „határozatokat" közölnek, amelyek szerint „nem fogadjuk el és nem azonosítjuk magunkat az ingadozó és tájékozatlan egyetemi hallgatók csoportjának városunkban megnyilvánuló akciójával. Ezek az elemek bizonyos diákkérdések megoldásával kapcsolatban egyes egyetemi hallgatókat elvtelen vitákba igyekeztek bevonni, arra törekedtek, hogy ne a magától értetôdô úton oldják meg ezeket a kérdéseket. Határozott véleményünk, hogy ez a csoport nem képviseli a mi érdekeinket. Mélységesen elítéljük a fent említett csoport akcióját, amellyel zûrzavart és bizalmatlanságot igyekezett elhinteni sorainkban." A sajtóban közölt elítélô határozatok – október végén, november elsô napjaiban – elôrevetítették a hatalom késôbbi megtorló intézkedéseinek az árnyékát.

központi hatalom ez irányú intézkedéseiben az elsô lépés az volt, hogy Kolozsvárra küldte Miron Constantinescut, a Központi Bizottság tagját, aki november 3-án elô adást tartott a magyarországi eseményekrôl. A gyûlés további fejleményeirôl idézzük Bodor Andrást: „Részt vettek az összes dékánok a kolozsvári egyetemekrôl, a fôiskolákról, a párttitkárok és az IMSZ felelôsök. Ô (Miron Constantinescu) a magyarországi eseményeket ellenforradalomnak nyilvánította. Ugyanitt azt is mondta, hogy szükség van megvizsgálni a mi oktatásunkat, bizonyos reformokat kell bevezetni, ezek elsôsorban az óralátogatásra vonatkoznak, a tanári fizetésre, az elfoglaltságokra, a normákra stb. Felszólalások voltak, sokan a diákok helyzetét ecsetelték meglehetôsen reálisan. Közben szünetek voltak. 11 és 12 óra között azzal jött be (M. Constantinescu), hogy most már nincs mit aggódni, elmehetünk nyugodtan haza, mert Magyarországon a kérdés megoldódott. Tudniillik ô már tudta, hogy a szovjet csapatok indulnak, és bevetik ôket (Magyarországon)." (B. A.)

magyarországi forradalomnak a romániai ifjúságra, fôleg az egyetemistákra gyakorolt hatásával kapcsolatban Bodor András még a következôket mondotta: „Az ’56-os eseményeket eltúlozták. Fenn a minisztériumban a Bolyainak ellenfelei voltak, és ezek úgy állították be, hogy a magyar diákság nem Bukarest, hanem Budapest felé néz. A magyar diákság valahogy megfertôzôdött az ’56-os eseményektôl. Na most, a valóságot nézve, meg kell mondanom, hogy a Bolyai Egyetemen a diákság magatartása nem volt olyan szilaj, mint például Temesváron. Temesváron diákokat el kellett vinni. Ahhoz képest, hogy magyar egyetem, Magyarországon történtek az események, az akkori körülmények között diákjainkban természetesen felébredt a természetes érzés, de valahogy ezeket korlátok között tartottuk. Tehát semmiféle igazi ok nem lett volna arra, hogy ezt úgy tüntessék fel, mint, mondjuk, egy államellenes megnyilvánulást." (B. A.)

A diákszövetségek megalakulása a Bolyai Egyetemen

A diákszövetségek megalakulása a Bolyai Egyetemen egybeesett a diákságnak azzal a törekvésével, hogy saját – valóban a diákság valós érdekeit szolgáló – szervezetet hozzon létre, amely kivonhatja magát a párt és annak ifjúsági szervezete (IMSZ) ellenôrzése alól.

A diákszövetségek létrehozását párthatározat írta elô, amelynek a célja az egyetemi hallgatóság minden irányú tevékenységének, problémái megoldásának közös mederbe terelése (szociális kérdések, „kulturalizálódás", tudományos köri tevékenység, ARLUS, vöröskeresztes tevékenység, önképzô, honvédelmi tevékenység, sport, szórakozás, turisztika stb.).

A romániai Diákszövetségnek volt országos s az egyetemi városokban városi szervezô bizottsága. Az országos diákszövetségi szervezet alelnöke Baróti Pál (Bretter György filozófus testvére), Bolyai egyetemi hallgató volt.

A diákszövetségek szervezeteinek találkozóját az úgynevezett Nemzetközi Diákkongresszust 1956. augusztus 26–szeptember 3. között tartották meg Prágában, amelyen a romániai diákszövetségek küldöttsége is részt vett.

A felsôbb rendelkezések értelmében a Bolyai Egyetemen 5 diákszövetség alakul: 1. a nyelv- és történettudományi karon, 2. a jogi karon, 3. a matematika–fizika karon, 4. a földrajz–földtan karon, 5. a természetrajz–kémia karon. A diákszövetségek megválasztását ’56 október hónapra tûzték ki.

Néhány vélemény az egyetemi diákszövetségekrôl: Péterffi Irén: „A Diákszövetségek megalakulását valóban mindnyájan úgy értékeltük, hogy (érdek)védelmi szervezetünk lesz. Az IMSZ volt a hivatalos. Nem éreztük magunkénak, de az volt az egyetlen alternatíva. Megvolt a vágy, hogy legyen egy saját (szervezet), a mi elgondolásunk szerint épüljön fel, amelyet nem felülrôl diktálnak. Annyira emlékszem, hogy megválasztottuk a diákszövetségbe Kelemen Kálmánt és Várhegyit." (P. I.)

Jamandi Emil (elsôéves hallgató): „Mi figyeltük, a nagyok mit csináltak. Azonnal ilyen diákszövetségbe tömörültek, így, ad hoc. Az egyik képviselôje Nagy Benci történelem szakos volt, harmadéves akkor."

(J. E.)

Istenes Gabriella: „Tudtunk arról, hogy megalakult a Diákszövetség, tudtunk arról, hogy kik a vezetôi a Diákszövetségnek. Én Várhegyirôl tudok, meg Nagy Benedekrôl. Az akcióban nem vettem részt, nem is kértek meg erre." (I. G.)

Sztrányeczki Gábor: „A Diákszövetség szervezése hivatalosan végbement, de nem lehetett annyira egyértelmûen felülrôl irányítani. Bekerültek olyan elemek is a vezetôségbe, akik nagyon is ôszintén a diákok hangulatát, véleményét, álláspontját kívánták képviselni." (Sz. G.).

Gajdos Attila: A diákszövetségrôl szólva „...évfolyami szinten nem volt (tevékenység). Ott volt Kelemen Kálmán osztálytársam, semmit sem hallottam tôle, ott volt Koczka, semmit sem hallottam tôle. Ott volt Vastagh, nem hallottunk semmit tôle." (G. A.)

A fentebb leírt vélemények, megnyilatkozások a hivatalosan alakult és elismert kari Diákszövetség megalakulására utalnak. Itt mondjuk el azt, hogy a kari Diákszövetség alakulásával egy idôben a filológia– történelemtudományi karon olyan események is bekövetkeztek, amelyek – részben a magyar forradalom hatása alatt – új színezetet adtak a Bolyai Egyetem diákmozgalmának. Az egyetemi diákság Romániában ’56 ôszén a sajátos diákkérdések megoldásán túl néhány társadalmi, politikai kérdés megoldását is sürgette (lásd a temesvári diákok követeléseit). A Bolyai Egyetem diáksága is (a filológia–történelem karon) olyan kérdésekhez nyúlt, amelyek hatásukban s várható következményeikben mélyen politikai jellegûek voltak (például egyetemi autonómia). Az egyetemi életben tapasztalható anomáliák – amelyekbôl néhányat már részben leírtunk – (lásd: Szabadság 1997. február 28.) ismertek voltak a vezetôség elôtt is.

Bodor András „Mi éreztük, hogy a diákság túlzottan sok órát köteles hallgatni (az órák száma felment 47-48-ra), a tanszék figyelembe vette a katonai oktatást és mindent. Ezzel a kérdéssel... sokszor foglalkoztunk a diákok jelenlétében is. Kéthetente minden gyûlésen a diákok ezt panaszképpen hozták fel, hogy nincs idejük..., a csoport, amelyik Jordáky (Lajos) mellett volt, de más csoportok is nagyon hangosan követelték az órák számának csökkentését. Egy másik általános követelmény az volt, hogy a diákság maga válassza meg, milyen órákat látogat és melyeket nem, tehát ne legyen kötelezô az óralátogatás. Azután:... szabad véleménynyilvánítás az órákon, és ne tekintsenek mindent ellenséges megnyilvánulásnak, ami valamilyen kérdéssel kapcsolatban felmerül." (B. A.)

Ezeket a kérdéseket a megalakult diákszövetségi gyûléseken állandóan vitatták. Így például az október 27-i (?) filológia– történelem kari diákszövetségi vezetôség választáskor – amelyen Baróti Pál országos diákszövetségi alelnök javaslatot tett egy diákszövetségi ideiglenes munkaterv összeállítására (amíg „felülrôl" meg nem érkezik a „hivatalos"). Egy ad hoc 6 tagú munkaterv szerkesztô bizottság alakult a következô diákokból: Nagy Benedek, Koczka György, Kelemen Kálmán, Gyöngyössy Gábor, Zalányi Ágota, Várhegyi István (titkár).

1956. november 5-én a Diákház nagytermében – Várhegyi István visszaemlékezése szerint – „Miron Constantinescu kifejtette annak a szükségességét..., hogy a Diákszövetségek kompetens tényezôi felmérjék, és írásban a párt és államvezetôség elé terjesszék a diákság szakmai-tudományos, szociális problémáit... A november 5-i gyûlés után elhatároztam, hogy igennel válaszolok Miron Constantinescu javaslatára, konkrét formába öntöm a diákság reális problémáit, azok megoldási lehetôségeit... A Bolyai Egyetem diákszövetségi program- tervezete is (amely késôbb ellenforradalmi tettnek minôsült (erre a hivatalos ösztönzésre született." (V. I.)

(Folytatjuk)

Gagyi Balla István

Boldogsággal kellene hogy eltöltsön a hír: a boldogok sorába iktatnak egy magyar püspököt. Apor Vilmos gyôri püspökrôl van szó, egy vértanúról, aki élete árán védte meg a szovjet katonák erôszakoskodásától a gyôri nôket. Történelmünkben ritkán megismétlôdô pillanatra kerül sor 1997. november 9-én Rómában: a kanoniáziónak azt kell igazolnia, hogy a boldoggá vagy szentté avatott személy életében hôsi fokon gyakorolta a keresztény erényeket. (Megemlítendô, hogy a római egyház ezt a szigorú, „peres" formát mutató eljárást a XII. században vezette be, és elsô alkalomkor épp öt magyart avatott a pápa szentté – köztük Szent Istvánt, Szent Imrét és Szent Gellértet.

Ezúttal azonban – áruljuk el – egy megjelenés elôtt álló könyvhöz írunk elôzetest. Az Alterra Svájci–Magyar Könyvkiadó De profundis könyvek sorozatának elsô kötetét Balázs Tibor és Rónay László szerkesztette – címe: APOR PÜSPÖK VÉRTANÚHALÁLA – és egykori titkárának, dr. Cseh Sándornak az emlékezéseit tartalmazza.

Apor Vilmos Segesváron született 1890. február 9-én; apja Nagy-Küküllô vármegye fôispánja volt. Vilmos német nyelven kezdte tanulmányait Bécsben, a gimnázium utolsó három évét már magyarul végezte a kalocsai jezsuita gimnáziumban; itt határozta el, hogy a papi hivatást választja. 1915-ben szentelték pappá Innsbruckban. Elsô itthoni állomáshelye a nagyváradi szeminárium volt. Egy évre rá Gyulára került káplánnak, majd plébános lett. 1941. január 21-én kapta meg püspöki kinevezését Gyôrbe. Nehéz idôkben, a német, majd az orosz megszállás alatt négy évig gyakorolhatta csak hivatását, mivel 1945 nagypéntekén egy szovjet kapitány golyósorozatának lett áldozata, midôn védelmére kelt a püspökvár pincéjében menedéket keresô nôknek. Az orosz megszállás évtizedei alatt errôl a bûntényrôl nyilvánosan nem volt szabad beszélni, hiszen a szovjet katonákat mint felszabadítókat emlegették, ünnepelték.

Dr. Cseh Sándor saját bevallása szerint azelôtt nem vezetett naplót. De a püspök temetését követô napok egyikén sebtében papírra vetette annak a nyolc borzalmas napnak a történetét. A negyven éven át olvasatlanul maradt lapok kerültek elô aztán a titkos iratok közül.

„Mint szemtanú – írja a szerzô – a történelmi hûségre gondoltam akkor is, amikor a gyulai templom falán megláttam a halálát megörökítô dombormûvet. Apor püspök ebben a templomban volt plébános 24 éven keresztül. Az egyébként nagyon mûvészi dombormûvön a püspök egy csoport szovjet katona gyûrûjében áll. A katonák géppisztolyból tüzelnek rá. A történelmi valóság teljesen más..."

Ezt a valóságot segítjük napfényre jutni mi is, közzétéve néhány részletet a megjelenés elôtt álló könyvbôl. A vallomástevô hitelét a szigorú, adatközlô stílus és a döbbenetes, megrendítô tények ellentéte közti feszültség teremti meg. Talán a legkifejezôbb példa erre a koporsó beszerzésével kapcsolatos „véletlenek" elmesélése. Az üzletek zárva voltak, a megboldogult püspök hívei nagy nehezen tudtak egy koporsót szerezni. Amikor azonban a „normál" méretû koporsóba befektették a magas termetû Apor Vilmos holttestét, a láb legalább 20 centiméterrel kilógott belôle. Végül a Kis-Duna túlsó partján, Révfaluban találtak egy „extra méretû" koporsót, komppal hozták át Gyôrbe. Apor püspök porhüvelye biztonságban volt már; a másik, kisebb koporsót egy üvegházba helyezték... Hogy aztán nemsokára annak is akadjon „lakója": mégpedig Apor püspök Erdélybôl menekült rokona, aki sietett biztos helyen, itt keresni magának örök menedéket.

l. cs.

Boros János, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke és Mikó Lôrinc városi tanácsos Fellbach polgármesterének meghívására részt vett a város európai partnertelepüléseinek konferenciáján. A rendezvényre továbbá meghívtak franciaországi, olaszországi, németországi, csehországi, ausztriai és magyarországi polgármestereket. Walter Leitermann, az Európa vidékei, községei és városai tanácsa német szekciójának helyettes fôtitkára, a konferencia fôelôadója bevezetô elôadásában az európai önkormányzatokról, mindenekelôtt a partnervárosok önkormányzatainak európai szerepérôl és esélyeirôl beszélt. A következô kérdésekrôl folytattak eszmecserét: Mi az európai integráció jelentôsége az önkormányzatok számára, az önkormányzati politika, illetve a kommunális környezet európaizálódása, a telephelyek közötti verseny új dimenziója, mivel tudnak az önkormányzatok az európai integrációhoz hozzájárulni, az európai identitás fejlesztése, Európa mint sorsközösség és tanulóközösség felépítése, a határok legyôzése, melyek az önkormányzatok elvárásai az európai integrációval szemben, a kulturális, a helyi identitás, az önkormányzatok mint az európai integráció folyamatában fellépô önálló szintek elismerése, a közösségek hangjának figyelembevétele az európai integrációs folyamatban, a városállamok újraalakulása, a nemzeti kisebbségek helyzete, az ifjúság szakképzése és támogatása, a partnervárosi kapcsolatok hálózatának a kiépítése, a bürokrácia felszámolása.

A konferencia végén a jelenlévôk nyilatkozatban fogalmazták meg az értekezlet tanulságait, amelyet a vendéglátó polgármester az Európa Tanácshoz, illetve az Európai Unióhoz egyaránt eljuttatott. A román nyelvû változatot továbbítják Adrian Severin külügyminiszternek.

Papp Annamária

A Román Nemzeti Egységpárt szervezeti szabályzata tiltja, hogy a párttagok egymást nyilvánosan gyalázzák. Ennek szellemében a pártvezetôség felszólította Ioan Gavra képviselôt és Gheorghe Funar kolozsvári polgármestert, hogy fejezzék be egymás pocskondiázását, vonják vissza egymás elleni feljelentéseiket a törvényszékrôl. Funar ezenkívül olyan házi feladatot is kapott, hogy hagyjon fel a prefektúra és a sajtó zaklatásával.

Ioan Gavra gyorsan válaszolt pártjának határozatára: neki nincs mit viszavonnia, mert nem indított pert Funar ellen. Ezzel szemben a kolozsvári polgármester megtagadta a perkeresetek visszavonását. A dilemma feloldása vagy a pártvezetôség erôs tekintélyvesztésével fog járni, vagy Funar politikai hattyúdala következik. Mert világos, hogy Funar akár enged, akár repül, ebbôl a cirkuszból megtépázottan kerül ki. Az RNEP vezérkarának utóbbi állásfoglalásait figyelembe véve, kockázatos jóslatokba bocsátkozni. Valeriu Tabãrã például szerdán nem volt hajlandó színre lépni C. V. Tudorral, Adrian Nãstaséval és Adrian Pãunescuval az ellenzék úgymond egységes „tömegtüntetésén". Ez annak a jele is lehet, hogy az RNEP szakítani akar hivalkodóan szélsôséges hagyományaival. De az is lehet, hogy Valeriu Tabãrã megszimatolta a kudarcot. Az elsô nagy ellenzéki „népgyûlés" meghirdetett idôpontjában ugyanis alig 200 ember lézengett a szenátus elôtt, és a „tömeg" késôbb a riporterekkel és a véletlenül összeverôdött kíváncsiskodókkal együtt sem haladta meg a 2000-res létszámot.

Ford motorral és más amerikai alkatrészekkel ellátott ARO-k kaphatók az Egyesült Államokban — adta hírül a Rompres sajtóbeszámolóra hivatkozva.

A négykerék-meghajtású jármûveket több mint 150 helyen árusítják az Egyesült Államokban. Ára — a cikk szerzôje szerint — versenyképes, mivel a román-amerikai ARO feleannyiba kerül, mint hasonló kategóriájú versenytársai. Ha a Georgia állambeli üzemen kívül hamarosan megépül egy másik is Alabamában, akkor a 100 ezres éves termelési nagyság nem lesz utópia — ismertette a Rompres a cikket.

„A farkas tetemén hollók. Farkasszemet néznek."

(Pszeudo La Fontaine)

VIII. ÉVFOLYAM, 31. SZÁM

A Kolozsvári Magyar Diákszövetség lapja.

Szerkeszti: Gyenge Zsolt, Sipos Géza, Vass Enikô, Zsugán Gyula.

Fômunkatárs: Könczey Elemér.

A KMDSZ címe: Petôfi (A. Iancu) utca 21. Telefon: 196-561, 195-700.

E-mail: KMDSZ: office@kmdsz.org.soroscj.ro vagy Campus: campus@kmdsz.org.soroscj.ro

A Campus Internet címe:

http://hercule.utcluj.ro/~kmdsz

Vége van a nyárnak, hûvös szelek járnak, nagy bánata van az egyetemistának. El van ugyanis tévedve szegény. Sok mindenben, de most itt éppen a politikában való eltévedéseirôl lesz szó.

Az eltévedés, sértôdés ne essék, nem az ô hibája, hanem a politikáé. Ha csak az elmúlt hetet veszem: a külügyminiszter kijelenti, hogy egy-két pártigazgató és sajtómágnás kém, de neveket nem mond. Erre mindenki a lemondását kéri, persze, hiába. A tanügyminiszter sürgôsségi kormányrendeletben kijelenti, hogy az érettségi ezután hét tantárgyas lesz, erre a tizenkettedikesek kivonulnak az utcára, a miniszter pedig azt mondja, pü-pü, nem állja, marad a régi rendszer. A kormány eldönti, hogy csak a forradalom sebesültjeinek és az elhalálozottak hozzátartozóinak van joguk kiváltságokra, erre az összes többi (ál)forradalmár kivonul az utcára, jó páran éhségsztrájkolnak, még a végén ezt a rendeletet is visszavonják, ahogy én ezt a kormányt ismerem. Tessék itt el nem tévedni!

Na, és most jön a nagy bomba; Horn Gyulával érkezett repülôgépen. Azt mondja a magyar miniszterelnök kedden, sajtótájékoztatón, hogy márpedig ô is jónak látja a szemüveges bácsi (olvasd: Ciorbea) javaslatát, miszerint igenis kell önálló állami magyar egyetem kies e hazában. Ezt eddig mi is tudtuk. Nosza, meg is egyezik ebben a két miniszterelnök, majdhogynem szerzôdést írnak alá a dologról. Amit mi nem tudtunk eddig, az az, hogy a Hornet Ciorbea Company gondolkodni is szokott. Jelen esetben azon gondolkodtak el, hogy a kolozsvári Babaº-Bolyai Egyetem egy multikulturális (?) dolog, ez pedig hû, de jó, minek rontsuk el, csináljunk egy másik egyetemet inkább, valahol egy másik városban, ne legyen több cirkusz Kolozsváron, és a magyarok is legyenek megelégedve. Valahogy úgy kellene ezt megoldani, hogy a kecske is megmaradjon, a káposzta is jóllakjon.

Az ügy pikantériája az, hogy a Pro tv bejelentése szerint ez a javaslat az RMDSZ részérôl érkezett. Ez pedig ferdítés. Az történt csupán, hogy a vásárhelyi összeröffenésen a mi Tôkés Lászlónk bejelentette, hogy amíg rendezôdik az ügy a magyar egyetemmel, ô felajánlja a nagyváradi Sulyok István Református Kollégiumot, lennének szívesek a magyar egyetemisták odaköltözni. Azt, hogy a sajtó ferdít, már megszoktuk, és azt is, hogy tiszteletbeli elnökünk nem szokott mindig értelmes dolgokat mondani. Elképzelem, mi lenne, ha költözni kellene. Pénze senkinek sincs, vághatunk neki gyalog Váradnak. 4-5000 egyetemista vonulna szépen felfelé a Királyhágón, karóval megyünk, nem virággal, verekedünk a románsággal, én viszem a kémcsôt, te a számítógépet, na jó, na, fordítva. A zsidók a pusztában kutya f...a mellettünk. Kész exódus.

És ez nem csak a Tôkés-változatra érvényes. Ha a két miniszterelnök ebben megegyezett, még a végén meg is csinálják a magyar egyetemet valahol. Ez pedig baj. Sok idô, sok pénz. Hogy az ötlet meggondolatlanságáról ne is beszéljünk. Kolozsvár ugyanis nemcsak hogy Erdély fôvárosa, de szellemi, érzelmi érvek is szólnak amellett, hogy itt a helye a magyar egyetemnek. És még a hagyományokat meg sem említettem.

A dolog kábé így lesz: a kormány kiad egy sürgôsségi rendeletet, erre felháborodik az ellenzék, lesz egy-két tüntetés, a kormány visszavonja a rendeletet, aztán meg kiad még egyet, a sürgôsségi rendeletet visszavonó sürgôsségi rendelet visszavonására. Nálunk legalábbis ez a szokás. Ha nincs jó, ló a szamár is.

mikó

Valami megint bûzlik Dániában, szokás mondani, de ezúttal Minimumiában erôsödtek fel megint a szagok. Nagy titokban, meglepetéseket tartogatva látott munkához a Minimum PartY, hiszen újabb fesztivált terveznek. Annyit már megtudtunk, hogy a fesztivált CHartA MINIMUMIÁ-nak hívják. Korodi Szabolccsal, a Minimum PartY egyik oszlopos tagjával, illetve a fesztivál fô szervezôjével beszélgettünk a legújabb minimum hepajról.

— A múmia általában a konzerválás szimbólumaként szerepel. Ezek szerint a CHartA MINIMUMIA fesztivál valójában egy konzervatív eszméket közvetítô megnyilvánulás lesz?

— Lehetne ez az egyik értelmezése a címnek, beismerem, de az ötlet merôben máshonnan jön. A minimumról van szó, ami, ugye, keveset jelent, vagy nagyon keveset. Minimumia a Minimum ország, s ennek az országnak a chartájáról van itt szó. A minimum jellemzi a mi csoportunkat, ez benne van a társaság nevében is. A minimum az alap, hogy a múmia is benne van, ez jó hecc.

— Alternatív mûvészeti fesztivál — írja a meghívón. Mire alternatíva?

— Arra alternatíva, amit egyáltalán föl lehet lelni Kolozsváron. Tehát alternatív szervezési szempontból, mert beszélünk emberekkel, és mindenki beszáll valamivel. Közös a szervezés. Három pólus között mozgunk, a színház, képzômûvészet és zene. Így alternatív a mûfajok szempontjából is, mert rengeteg átfödés van, intermédia kísérletezések. Ugyanakkor a közönségnek is alternatív, mert azt be kell látni, hogy kevés az ilyen jellegû mûvészeti megmozdulás Kolozsváron, például Budapesthez képest.

— Ha ennyire laza és játékos ez az egész, akkor mikor tudhat meg valamit a közönség arról, hogy mikor lesz, mi lesz, hol lesz?

— A közönség azt már tudhatja, hogy november 7-9-ig, hét végén a fent említett három témában és ezeknek intermediális közegében fog zajlani a fesztivál. Azt is tudni lehet, hogy egyetemisták fogják az egészet mûvelni. Lesznek hibák, lesznek idôcsúszások, de nem lesz merev a program, és ami fontos, hogy a belépés ingyenes, mindenki jön-megy, betekint, továbbáll. Ha jegyet kellene venned, már azért is végigülöd az elôadást, mert sajnálod a kiadottpénzt. Mi föl akarunk az emberek elôtt villantani egy új utat, egy esetleges új irányt.

— Mire lehet konkrétan számítani?

— Kezdjük a koncertekkel. Föl fog lépni a Ségercz Ferenc, Szabolcs Zsolt és Shoumah Emil trió, akik Sepsiszentgyörgy-Csíkszereda környékrôl jönnek. A Vermessy-stúdiónak lesz egy nagy koncertje, maradjunk ennyiben, további részletekre nem térnék ki, mert az titok. Színház terén számítunk a Maszkurára, és még vannak ígéretek, de az egésznek a kialakulása még folyamatban van. Közbeiktatunk intermediális, happeningszerû rendezvényeket is. Már beharangozhatok egy body-painting címû akciót, aki volt a Minimum PartYn, az tudja, hogy ez mivel jár. Három-négy kiállításra is lehet számítani legalább, persze inkább installáció és akciómûvészet felé elvive a dolgot. Vetítéseket is tartunk, a gyôri Mediawave fesztivál anyagát nézhetik meg.

Remélhetôleg egyszerre két-három helyen zajlanak majd az események, nagy hírverést csapunk, úgyhogy reméljük, erre a három napra különös hangulatot tudunk kelteni Kolozsváron.

Zsenge

E téma kapcsán annak az egykori sarmasági papnak az esete jut eszembe, aki, kiállván a szószékre, így kezdte prédikációját: „Méghogy mi a majmoktól származunk? Származik, aki mondja, de én nem." E téma azonban Darwin Az evolúció elmélete címû könyvének 1859-ben való megjelenése óta nyitott kérdés maradt.

Kíváncsiságból, és egy objektív bemutatást várván mentem el október 21-én este Terry Mortensonnak (A Föld fizikája és a történelemtudományok doktora, az angliai Coventry Egyetem tanára) a Babeº-Bolyai Tudományegyetem Nicolae Iorga Termében tartott elôadására. De a mindennapi propagandagépezet újabb áldozata lettem. Még mindig nem sikerült megtudnom, hogy a Válaszd az Életet keresztény egyetemi kör tagjai olcsó jópofáskodásainak, illetve Ciprian szüleivel való konfliktusainak, melyek a hitben való elmélyüléssel egy idôben megszûntek, mi közük lehet az evolúcióhoz?

„A legelsô dolog, melyet hangsúlyoznom kell, a következô: Darwin elmélete tény s nem elmélet. A darwinizmus nagykorúvá vált. Már nem kell annak igaz vagy hamis voltáról gondolkodnunk" (Julian Huxley), példálódzott az elôadó.

E kijelentés cáfolatára viszont ellenpéldák tömkelegével árasztott el bennünket. Szebbnél szebb rajzok próbáltak minket az evolucionizmus tévességérôl meggyôzni. Huxley-t kivéve csak olyan tudósok nevét hallhattuk, akik talán ateista létükre is evolúcióellenesek voltak.

Az evolúció nem tény — hangzott a legsûrûbben felhozott érv, mely mellett csak úgy mellékesen tûntek fel a kémiai kísérletek, valamint a fosszíliák tanulmányozásának eredményei.

„Amennyiben az evolucionizmus tény, a kereszténységnek semmi értelme sincs" — írja G. Richard Bozarth az American Atheist nevû újságban. „Higgy Istenben!" — hangzott az elôadás összegezése. Ehhez meg utat is mutattak nekünk.

Kérdôívek segítségével igyekeztek véleményünket megtudni, hogy esetleg a segítségünkre lehessenek. Szeretnénk-e jobban elmélyülni a témában, illetve szeretnénk-e jobban megismerni Istent?

Kíváncsiságból mindkettôt beikszeltem. Most már csak az a kérdés: Mikor szakad le a postaládám a tôlük érkezô rábeszélôgépezte nehéz súlya alatt?

Tamás Kinga

A harmad- és negyedéves bölcsészhallgatókból álló Láthatatlan Kollégium az új tagok (juniorok) felvétele után megkezdte ez évi tevékenységét. Tervei között szerepel az együttmûködés folytatása az irodalmi lapok (Látó, Helikon, Elôretolt Helyôrség, Korunk) kritikarovatainak vezetôivel, valamint az irodalmi élet és irodalomértés változásainak kutatása az '50-es évektôl napjainkig. A kutatás a szegedi JÁTÉ bölcsészkarának kánonkutató programjával összehangoltan folyik, a készülô tanulmányokat pedig kötet formájában is megjelenteti a kollégium. Az információk „elsô kézbôl" való begyûjtése érdekében találkozókra is sor kerül majd, mindenek elôtt az elsô Forrás-nemzedék alkotóival és kritikusaival.

A Láthatatlan Kollégium tagjai idén több mint 40 irodalom- és filmkritikát, interjút közöltek a hazai irodalmi és közéleti lapokban. A visszajelzések azt mutatják, hogy a lapok és a szerzôk egyaránt igénylik az odafigyelést a legújabb mûvekre, hogy az irodalomról (még mindig) érdemes írni, beszélni.

Balázs Imre József

Október 2-án új diákújság jelent meg. A kolozsvári Stirea címû lap fészkébôl már négyszer repült piacra a Stirea studenteascã.

— A Stireának számos, 8 oldalon megjelenô melléklete van, s a sok sport-, magazin-, mûsoroldal, mezôgazdaság, orvosi témák mellett megjelenik a szerintem legerôsebb melléklet, a diáklap is — meséli a fiatal, újságíró szakos fôszerkesztô, Lucian Oprea. — Már a nyáron gondoltam, hogy a diákságnak lapra lenne szüksége, hisz egy 40 ezres fôt — a magánegyetemekre járókat is figyelembe véve — számláló tömegnek komoly román nyelvû újsága nem volt. Független, politikai vagy diákszervezethez nem tartozó lapot terveztünk. Csütörtöki napon jelenünk meg, mert hét végén a diákok hazautaznak, a hét elején pedig nem keresik a lapot és a hét végén szokásos nagyobb eseményeket, történéseket idejében hirdethetjük, idejében lereagálhatjuk.

— Kik írják a lapot?

— Tisztségem csak nekem van, de számos munkatárssal, bedolgozóval együtt készítjük el.

— Példányszám?

— 4000 körül mozog.

— Mit szeretnétek elérni?

— Megtörni a vásár csendjét.

— De komolyan...

— Azt szeretnénk, ha a diák támogatóra találna lapunkban. Számos hallgató nem ismeri jogait, s megpróbálunk ezen segíteni. De ugyanakkor a szórakozás változatos és kellemes módozatait ismertetjük, elmondjuk azt is, hol lehet olcsóbban enni, minden tudnivalót elé tálalunk. Az elmúlt számokban a bentlakásokban uralkodó helyzetrôl készítettünk ankétot. Ugyanakkor a jelen politikusainak, fontosabb, híresebb embereinek a diákéletét firtatjuk. Bemutatjuk a legfontosabb diákszervezeteket, egyetemeket, egy fél oldalt pedig a középiskolásoknak szentelünk. A Preuniversitariában a jövô egyetemistájának mutatjuk be a karokat, ismertetjük az érettségivel kapcsolatos legújabb híreket, változásokat. Teljes oldalt szentelünk az apróhirdetéseknek, hisz aki megveszi a lapot, és kivágja a benne lévô szelvényt, ingyen hirdethet nálunk. Így nem kell ragasztással töltenie idejét.

— Jól jár a lap?

— Nem panaszkodhatunk. Most voltam a lapkihordó vállalatnál, hogy a visszaküldött újságmennyiséget felmérjem, és az utolsó két számból nagyon kevés maradt raktáron.

— Elér a diákhoz?

— Nagyon az elején járunk még a dolgoknak. Egy hathatós reklámkampány nélkül szerintem nehezen jutunk el a Mãrãºti negyedi bentlakásban élô diákhoz. Remélem, két-három hónap alatt javulni fog a helyzet.

— Mit tartalmaz a következô szám?

— Csak a nagyobb témákat sorolom fel. A fô téma a mágneses kártyák bevezetése a Csillagvizsgáló utcai bentlakásokba. De szólni fogunk Ion Ratiu diákéletérôl, s információt dömpingelünk.

— Milyen hosszú életet jósolsz a lapnak?

— Amíg a Stirea létezik, a melléklet is meg fog jelenni.

Kérdezett:
Vass Enikô

Tisztelt Mikó András!

Elôrebocsátom, hogy nem vagyok sem újságíró (még csak újságíró szakos diák sem), sem politikus (vagy politikatudomány hallgató), hanem egyszerû diák (a szak lényegtelen), ráadásul romániai magyar diák. „Bavallom", hogy ellentétben Veled, igenis olvasok magyar újságot!

Lehet, hogy nagyon meglep Téged ez a dolog, de nekem ez egy szükséges szellemi táplálék. Természetesen egyéni ízlés kérdése, hogy kinek mi a „nyálas" vagy a „száraz". Cikkedet olvasva úgy értettem, hogy a napilap volna a „száraz", a hetilap pedig a „nyálas". Természetesen minden lapszerkesztô arról ír lapjában, amire éppen lehetôsége van, és ami az olvasóknál is „megy".

Véleményed szerint „a helykitöltés... egy más, jól ismert formában... az elmaradhatatlan magyarságvédô cikkek" alakjában jelentkezik. Nos, ez az, ami engem a legjobban zavar.

Lehet, hogy Te nem érzékeled azt, ami az utóbbi hét évben folyik ebben a nyomorult kis országban. Lehet, hogy Te nem ismered azt az érzést, amikor pusztán csak azért, mert a haverodnak „Sziát" mondasz, egyes románok lebozgoroznak. Amikor a haverodhoz két szót szólsz magyarul, és már jön is a szöveg, hogy „-n româneste, bö!" Merem feltételezni azt is, hogy Téged nem érint az sem, hogy nem tanulhatsz anyanyelveden, hanem csak kivételesen románul, mert ugyebár „România este stat national". Ezek a dolgok léteznek! És éppen azért, mert léteznek, beszélni kell róluk. Szerinted mivel kéne a „helyet kitölteni"? Talán ilyen Adevãrul vagy Evenimentul zilei típusú öles címekkel, hogy „X. Y. hatszor fejbeverte feleségét egy kalapáccsal", vagy hogy „Petike elkövetett betöréseinek száma után akár a Rekordok Könyvébe is bekerülhet"? Vagy talán töltsük meg a csôd szélén álló újságainkat valódi „nyálas", esetleg éppen „száraz" szexnovellákkal, vagy mindenféle idióta, vértôl csöpögô, úgynevezett „krimikkel", hogy nehogy az istenért hülyének nézzenek Téged?!

Mindezek után engedd meg, hogy kételkedjem abban, hogy Te tényleg tudsz mindarról, amit nagy elegánsan felsorolsz cikkedben Funartól kezdve, Vadimmal folytatva és Pruteanuval bezárva. Arra engedsz következtetni, hogy KÖTELESSÉGBÔL „szörnyülködsz" mindezen el. Szerintem Téged abszolút senki nem kötelez arra, hogy elszörnyülködj. Ha úgy érzed, hogy kell, akkor O. K., csak rajta, ha pedig nem, akkor istenem, a Te véleményed!

Azt állítani (még burkoltan is), hogy a romániai magyar sajtó (is) a pletykából él meg, óriási tájékozatlanságra és felelôtlenségre utal. Ezért sajnálom, hogy nem ismered jobban a romániai magyar sajtót.

Ami a „magyarság — vidimuszkodást" illeti, én ezt a kifejezést rendkívül sértônek találom! Lehet, hogy a „bodegában" csak így lehet „nagymagyarkodni" (sôt, nagyrománkodni). Az is lehet, hogy én nem vagyok eléggé „nagymagyar" (vagy nem élek eléggé „bodegaszinten") ahhoz, hogy ezt lássam, de, sajnos, eddig még egyetlen olyan cikket sem „sikerült" olvasnom, amely a „magyarság — vidimuszkodás" logikájára épült volna.

Van itt még egy nagyon fontos dollog. Azért, mert valaki igyekszik objektíven tükrözni a valóságot (többé-kevésbé), még nem nevezhetô sem vulgárisnak, sem pedig ironikusnak. „Száraznak" vagy „nyálasnak" még kevésbé! Ami pedig a vulgáris stílust illeti, azt hiszem, jobban tennéd, ha egy kicsit javítanál a modorodon, fôleg a nyelvezeteden! Vagy talán Te is csak a „bodegában" szoktál „nagymagyarkodni"?

Az egyik legalattomosabb csapda, amelybe egy újságíró beleeshet, szerintem az általánosítás. Nagy tévedés azt állítani, hogy „mi, bezzeg Európa meg Erdély, ôk pedig a nacionalisták, fejletlenek..." stb. Véleményem szerint aki tényleg „értelmesebbnek" tartja magát, az meg tudja különböztetni a fát az erdôtôl, és belátja, hogy ezek a „fejletlenek" mindkét táborban kevesen vannak, emiatt veszélyes dolog az általánosítás. De mivel Te rögtön leteszed a kezedbôl az újságot, errôl már nem szerzel tudomást, hiszen nincs hogy elolvasd a romániai magyar újságíró cikkét figyelmesen, és ráébredj arra, hogy tulajdonképpen az úgynevezett „magyarság — vidimuszkodás" csak kitaláció, egy nagyon rosszul megfogalmazott általánosítás.

Az összefogást nem csak úgy kell értelmezni (nem szabad), hogy valakik ellen. Összefogásra igenis szükség van, pusztán csak azért is, hogy életben maradhassunk. Azzal, hogy mi kérünk bizonyos jogokat, amelyek minket megilletnek, és amelyeket csak úgy elvettek, nem támadunk senkit.

Szerintem a mi összefogásunk semmi szín alatt nem azért létezik, hogy a „bodegában nagymagyarkodjunk" vele. Ez egy nagyon durva sértés azok számára, akik tényleg tenni szeretnének valamit helyzetünk javításáért. Ha pedig ilyen körülmények között sem tudtál rájönni arra, hogy mi „az a magyar identitás", nagyon sajnálom! Elmehetnél templomba, vagy pedig tényleg nem kéne letenned olyan hamar azt az újságot!

Közös ellenségkép márpedig nincs! Ez megint egy elhamarkodott, teljesen meggondolatlan állítás! Ilyesmi csak Hitler, Sztálin és Ceausescu idejében (elméjében) létezett! A Romániai Magyar Újságíró pedig egyáltalán nem a „nagyrománok" hátán él meg! Sokkal inkább abból, hogy igyekszik minél tárgyilagosabban tükrözni mindazt, ami van, bármilyen „nyálas" vagy „száraz" is legyen az!

Mezei Zoltán

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]