1997. szeptember 9.
(IX. évfolyam, 207. szám)
A két felvételizni kívánó lánnyal a KMDSZ-irodában találkoztam. Mint szinte valamennyi felvételizô diák, a diákszövetség által nyújtott ingyenes szolgáltatások dossziéját és az albérletek listáját böngészte. Egyikük elpanaszolta: befizette a beiratkozási díjat, de hallotta, hogy a tanügyi káderek gyermekei mentesülnek az illeték alól, megpróbálta visszaigényelni az összeget. Nem sikerült.
Együtt mentünk a biológia kar titkárságára, ahol Sztranyiczky Klára titkárnô felvilágosított: ha a pénz befolyt a bankszámlára, akkor annak ámen t lehet mondani, de azért felhívja a fônökasszonyt... És kiderült, hogy nincs minden elveszve.
Mac Viorica, a Babes-Bolyai Tudományegyetem fôkönyvelôje kérdésünkre elmondta, hogy a Hivatalos Közlönyben meghirdetett, újonnan életbe lépett, a tanügyi alkalmazottak statútumára vonatkozó sürgôsségi kormányrendelet értelmében az oktatók gyermekei mentesülnek a vizsgadíj alól. Azok, akik már befizették az összeget, kérvénnyel fordulhatnak a kar titkárságához. A szülô munkahelyi igazolását, amelyet a munkaadó tanintézmény ad ki, a beiratkozási dossziéhoz kell csatolni, majd a dékán írásos beleegyezésével a pénzt az egyetem Király (I. C. Brãtianu) utca 14. szám alatti gazdasági fôosztályán lehet visszaigényelni. A fôkönyvelô asszony szerint eddig 25-30-an kapták vissza pénzüket.
Pekingbe érkezett hétfôn Emil Constantinescu államelnök. Ötnapos hivatalos látogatására elkísérte felesége, valamint Adrian Severin külügy- és Ion Caramitru mûvelôdési miniszter. A küldöttség tagja Sorin Dimitriu, az Állami Vagyonügynökség elnöke, több szakértô és üzletember.
Emil Constantinescu elôször látogat Kínába. A hivatalos tárgyalások vendéglátójával, Csiang Cö-min elnökkel már hétfôn megkezdôdtek.
Ötven éve elôször hangzott el nyilvánosan légionárus szöveg. A hét végén lezajlott szamosújvári börtönmúzeum avatási ünnepségén Augustin Brînzas lelkész a nemzetbiztonsági törvény módosítását kérte, hogy ezáltal a légionárus szervezet törvényes keretek között létezhessen.
A lelkész aki 1989 óta számos egyházi szertartást celebrált a légió mártírjainak emlékére a meglepetéstôl kôvé meredt hallgatóság körében pártfogóra talált az egységpártos Vasile Matei képviselô személyében. A képviselô logikusnak találta a mozgalom legalizálását, tekintve annak antikommunista jellegét. És ha jelen pillanatban van etnikai kritériumok alapján létezô párt jelesül az RMDSZ , amelyet nem tekintenek a nemzetbiztonságot veszélyeztetô elemnek, akkor azt hiszem, hogy a Légionárus Mozgalom legalizálása egy olyan kezdeményezés, amelyet érdemes figyelembe venni. Én támogatnám." Ezzel szemben a Demokrata Pártot képviselô Iuliu Pãcurariu kijelentette, hogy a szélsôségeket visszautasító alkotmány nem teszi lehetôvé a törvénymódosítást. Hozzátette, hogy szerinte a társadalomban okozott kárt tekintve, nincs különbség kommunista és fasiszta-légionárus doktrína között.
Dando Carp, a nemeszsuki katonai raktár ezredese kijelentette, hogy nem kívánja elemezni az új fôügyész, Sorin Moisescu nyilatkozatát, amely szerint felelôsségre vonják azokat, akik az 1989. december 16-31-i eseményekért felelôsek.
Carp személyesen részt vett december 21-én a tüntetôk fegyveres leverésében, lévén, hogy akkoriban ô volt a szamosfalvi katonai egység kapitánya. A fôügyész nyilatkozatával szembesített ezredes falfehérre sápadt, zavaros magyarázkodásba kezdett, majd végsô elkeseredésében lehúzta zokniját arról a lábáról, amelybe ô maga lôtt bele.
A decemberi események során az ezredes kiemelkedô teljesítményt" nyújtott a felszólítás nélküli tûznyitásban. Azóta ezredessé léptették elô, és megkapta a Forradalom Hôse" címet.
Hétfôn alig három óra alatt az ország különbözô megyéibôl több mint száz személy fordult információért kárpótlási ügyben az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének illetékeséhez. Pálffy Zoltán ügyvezetô titkár megjegyezte, hogy csak az elsô napokban volt ilyen nagy a felvilágosítást igénylôk száma. Birtalan József, az RMDSZ ügyvezetô gazdasági alelnöke ezúttal tájékoztatott arról, hogy az RMDSZ tizenhat megyében szolgáltat információkat kárpótlási ügyben. Az RMDSZ már rendelkezik a személyi kárpótlási igénybejelentéshez, illetve a kárpótlási jegy életjáradékra váltásához szükséges adatlapokkal.
Birtalan József ugyanakkor elmondotta, hogy vasárnap a különbözô megyei szervezetek információs irodáinak munkatársai a kárpótlás technikai lebonyolításáról (például az adatlapok kitöltésérôl) tárgyaltak. A tanácsadókat felhatalmazták arra, hogy aláírásukkal igazolhassák az adatlapok és a bizonylatok tartalmának azonosságát. Ez konkrétan azt jelenti, hogy egyes bizonylatokat (születési, házassági és anyakönyvi kivonatokat, illetve katonakönyveket) nem szükséges lefordíttatni. A gazdasági ügyvezetô alelnök végül felhívta a figyelmet: az érdekeltek mindenekelôtt a szövetség illetékes hivatalának a véleményét kérjék ki, hogy bizonyos esetekben az érintetteket megkíméljék a fölösleges fordítási költségektôl.
Nagy általánosságban könnyû válaszolni a kérdésre, hisz a többi megkérdezettel együtt nekem is vannak elvárásaim egy ilyen rendkívüli kongresszustól. Valóban szükségesnek tartom a kormányban részt vevô RMDSZ-tisztségviselôk beszámolóját, valamint az országos vezetôség munkájának a megvitatását, de merem remélni, hogy a többi kongresszussal ellentétben a tisztelt küldöttek nem fogják megismételni azokat a parttalan és értelmetlen vitákat, amelyek az elôzô két kongresszust jellemezték. Elvárnám, hogy ez a rendkívüli kongresszus bebizonyítsa politikai érettségünket, és végre megszûnjön a lobbyzás, klikkrendszer, hatalmi harc. A véleménykülönbségeknek hangot kell adni, de tegyék ezt civilizált módon, kizárva a személyi kiskirályság" elveit. Javasolnám, hogy az országos RMDSZ-vezetôség vegye nagyító alá azt a szomorú tényt, miszerint a vezetôréteg és a szavazópolgárok nagy tömege közt egyre nagyobb ûr kezd tátongani. Jó lenne megkeresni a módozatot egy köztes réteg kialakításához, mely megteremtené a szorosabb kapcsolatot a tömegekkel. Javasolnám az országos vezetôségnek, hogy alaposabban figyeljen oda a megyei szervezetek vezetôinek a munkájára, ugyanakkor a kongresszusnak alapszabály-módosításokat is meg kellene tárgyalnia, mivel politikai helyzetünk megváltozott, súlyosabbak" lettünk. Javasolnám, hogy szülessenek oly határozatok, amelyek korlátoznák a vezetôfunkciók halmozását. Véleményem szerint, és ezt tapasztalatból állítom, egy ember csak egy, vagy esetleg két funkciót tud hathatósan betölteni, de jelen pillanatban vannak mind megyei, mind országos szinten olyanok, akiknek négy-öt komoly beosztásuk van, és ezáltal egynek sem tudnak maradéktalanul eleget tenni. Fiatal, tehetséges emberek kiszorulnak emiatt a politikai életbôl, elveszítve hozzájárulásukat a magyarság érdekvédelméhez. Apropó érdekvédelem. A kongresszusnak ajánlom, hogy jobban figyeljen oda a magyarság szociális helyzetére. Nincs egy átfogó terv, bizottság, osztály, amely ezzel a nagyon kényes kérdéssel hathatósan foglalkozna. A falu emberével csak a választások, vagy egy-egy megemlékezés alkalmával találkoznak. Nincs egy átfogó terv a magyar kis- és nagyvállalkozók egymást segítô keretének a megvalósításához. Egyes megyékben az RMDSZ egyenesen ellenségesen fogad minden civil szervezetbôl jött kezdeményezést. Példákkal is szolgálok: a kormányba került RMDSZ-tisztségviselôk elsô nyilatkozataikban felkérték a civil szervezeteket véleményük nyilvánítására és támogatásukra. Mikor ezt a civil szervezetek felajánlották, sôt konkrét javaslatokkal jöttek, a kormányba került tisztségviselôk még csak nem is vették azt a fáradságot, hogy válaszoljanak a javaslatokra. Végezetül tehát, a rendkívüli kongresszustól rendkívüli eredményt várok, távlati, de megvalósítható terveket.
A kétnyelvû feliratok kifüggesztése a túlnyomó részben magyarok lakta településeken sem zökkenômentes. Mint ahogyan azt Fãrcas prefektus néhány héttel ezelôtti nyilatkozatában megjósolta, sok a vita a hagyományos és a kitalált, illetve románból magyarra fordított helységnevek körül.
A helyszín ezúttal a Fehér megyei Magyarlapád és Magyarbece, ahol a helyi tanács tekintettel arra, hogy a magyarok részaránya meghaladja a kilencven százalékot még a 22-es kormányrendelet megjelenése elôtt, a prefektúrán kérvényezte a kétnyelvû feliratok engedélyezését. Mielôtt döntés született volna, megjelent a 22-es, amelynek normális körülmények között gyorsítania kellett volna az eljárást.
Nem így történt.
Magyarlapád polgármesterétôl, Molnár-Feri Mártontól és a Fehér megyei RMDSZ elnökétôl Brendus Gyulától megtudtuk, hogy a megye prefektusa megfellebbezte a lapádi tanács határozatát, egy Brendus szerint nem is idevágó törvényre hivatkozva. A tárgyalás megtörtént ennek korrektségét bizonyítja többek között az is, hogy a lapádiakat be sem engedték a tárgyalóterembe.
Bár Molnár-Feri polgármesterhez nem érkezett írásbeli értesítés a törvényszék határozatáról, a helyi UNIREA és INFORMATIA DE ALBA lapok tudni vélik, hogy a prefektus megnyerte a pert. Eszerint a kétnyelvû táblán nem a hagyományos elnevezések, hanem a románból fordított Újlapád és Bece neveknek kell majd állniuk.
Azt, hogy végül milyen felirattal találkozunk a lapádi határban, azt a bukaresti átirat dönti el, amely pénteken érkezett a Fehér megyei tanácshoz, s amely elárulja, hogyan is kell alkalmazni a 22-est.
Akkor meg miért pereskedtek?
Tôkés László püspöknek, az RMDSZ tiszteletbeli elnökének javaslatára az RMDSZ Bihar megyei szervezetének hét végi küldöttgyûlése határozatban fejezte ki megdöbbenését Meciar szlovák kormányfônek a Szlovákia és Magyarország közötti önkéntes" lakosságcserére vonatkozó indítványa kapcsán, és leszögezte, hogy a kezdeményezés kísértetiesen emlékeztet a tragikus következményeket maga után vonó Benes-dekrétumokra, és egy újabb etnikai tisztogatás veszélyét hordozza magában".
A Bihar megyei magyarság közképviseletére és érdekvédelmére hivatott RMDSZ-szervezet küldöttközgyûlése határozottan tiltakozik minden olyan indítvány, kezdeményezés ellen, amely bármilyen formában vagy módon sugallja, közvetetten vagy közvetlenül elôsegíti a történelmi és területi hagyományú közösségeket érintô lakosságcserét tartalmazza a szombaton elfogadott határozat.
A Bihar megyei RMDSZ-szervezet határozatában szorgalmazza, hogy a magyar kormány hivatalosan utasítsa vissza a szlovák kezdeményzést, és ezzel a határozatával a szövetség október elején Marosvásárhelyen ülésezô kongresszusához is fordul.
Tôkés László levele, amelyet a Bihar megyei RMDSZ választmányához intézett Meciar nyilatkozatával kapcsolatban, azt is sürgette a testülettôl, hogy fejezze ki nemtetszését" amiatt, hogy Meciar és Horn Gyula gyôri találkozója után a magyar miniszterelnök huzamosabb ideig elhallgatta szlovák hivatali kollégája fenyegetô indítványát".
Diana hercegnô meghalt" olvashatjuk sajtótermékeinkben, hallhatjuk rádióban, tévében. Ez eszembe juttatta Nagy Géza elhunyt magyartanárunkat, aki Katona József Bánk bán járól írt dolgozatomban azt, hogy összeesküvés folyományaként Gertrúd királynô meghalt", kijavította: életét vesztette". A különbség e két kifejezés között árnyalatinak tûnik, egyesek szerint a két szó egyenértékû. Én helyénvalónak fogadtam el tanárom véleményét: ha valaki meghal, az inkább megszûnik élni természetes okok következtében, mint öregség, vagy betegségben; de életét veszti, ha meggyilkolják, baleset éri. Szerintem Diana hercegnô is életét vesztette. Nyugodjon békében nem zavarják már a bulvárlapok fotóhiénái.
képzômûvész akvarellkiállítása nyílt meg a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Az érdeklôdôk munkanapokon délelôtt, délután pedig a különbözô rendezvények alkalmával tekinthetik meg.
kedden este fél 9 órakor kezdôdô mûsorában az Esztenyén élô Raoul Sorban mûvészettörténész a kamerák elôtt mondja el, miért és hogyan bélyegezte meg és jelentette fel Kós Károlyt még annak idején, Ceausescu uralkodása alatt. A kilencvenes években felerôsödô magyarellenes keresztesháború exponált, agresszív alakja Raoul Sorban. Vádjainak igazságértékét a történelem igazította helyre. A mûsort szerdán éjjel 1.30 és 11.50 perckor megismétlik.
Balassagyarmaton idén is megrendezték az Ipoly-parti Vásárt. A Nyugat-Nógrád és a határ menti Ipoly régió legjelentôsebb gazdasági rendezvényére Dés testvérváros vállalkozóit is meghívták és 20 négyzetméter kiállítási felületet biztosítottak ingyen. A várost 20 vállalat képviselte, az eredményeket a szerzôdések bizonyítják.
A dési kórház betegellátásához nagyban hozzájárul a francia-román Kórház 2000 Alapítvány anyagi támogatása. A dési kórház igazgatójától, dr. Pop Liviutól tudtuk meg, hogy a város lakossága átlag évi 2-300-al csökken, ám az egészségügyi ellátás javulásának köszönhetôen a gyerekhalandóság terén javulás tapasztalható. A járóbeteg-gondozóban mûködô családtervezési szakrendelô munkájának köszönhetôen tavaly és idén kevesebb a terhességmegszakítás.
Egyre többen keresik meg a dési RMDSZ-t kárpótlási ügyekben. Barabási Ferenc és ifj. Barabási Ferenc minden kedden délelôtt ingyenes tájékoztatást nyújt az érdeklôdôknek. Eddig közel 500 kérést sikerült megoldaniuk. A dési RMDSZ-szervezet felkéri a tagságot, hogy fizesse ki az elmaradt tagdíjakat, ugyanakkor adományokat vár a székház fönntartására, amit elôre is köszönnek.
Kolár Károly száz évvel ezelôtt, 1897. szeptember 9-én született Kolozsváron. A Román Opera és a Filharmónia koncertmestere, de rengeteg kamarazenekari esten és különbözô összeállítású kamarazene formációkban mûködött közre. Pedagógiai tevékenységét, zeneszerzôi munkáját, különbözô zenei átiratait is meg kell említenünk.
Kolár Károly a zenében nôtt fel, testvérei is muzsikusok voltak, együtt alkották a Kolár fivérek kvartettjét. Felsôbb hegedûtanulmányait Prágában, a világhírû Sevciknél tökéletesítette. Házi kamarazene estjei 1920-tól, 1981-ben bekövetkezett haláláig, nagy látogatottságnak örvendtek, ahol a kamarazene remekeivel ismertette meg a hallgatóságot.
A lakás falain számos fénykép, növendékei, vagy azok képe, akikkel valamilyen kapcsolatban állt: a világhírû belga hegedûmûvész és zeneszerzô Eugène Yssaye, Ondricek, a nagy cseh hegedûs, George Enescu személyesen neki dedikált portréja, Rózsa Anna 1928-beli dedikációja, Glauco Curiel sajnos, már fiatalon elhunyt karmester, Viski János zeneszerzô, Radu Aldulescu, jelenleg Spanyolországban élô nagy román csellista, mellettük a múlt és a jelen két nagy hegedûse, Virgil Pop és Ruha István.
Lakása falán találjuk azt az oklevelet is, amelyben I. Mihály király a Meritul cultural érdemrend I. fokozatával tüntette ki. Ugyanezt a kitüntetést 1969-ben újból elnyerte. Egy évvel halála után külön rendezvény emlékezett meg Kolár Károlyról, életét és mûveit Enea Borza ismertette.
Kolár Károly a természet nagy barátja volt, szenvedélyes kiránduló. Az Állami Archívum 1986-ban átiratban kérte Kolár Károly özvegyét, hogy a mûvész hagyatékából levelezését, fényképeket, plakátokat, programokat, partitúrákat, kritikákat nyújtson át, amelyeket Kolár Ida eljuttatta az archívumok igazgatóságához.
Százéves lenne az a hegedûs és pedagógus, aki egész életét a muzsikának szentelte, és 84 éves korában bekövetkezett haláláig aktív szerepe volt városunk zenei életében.
Súlyos baleset történt vasárnap Szilágytôn a figyelmetlenül vezetô Titu Iogan autója lesodródott az úttestrôl. A 27 éves sofôr, gyerekei a 3 éves Brãdut és a 11 éves Anamaria , valamint testvére, Gheorghe kórházba került.
Holtan találták a 76 éves B. T.-t. A nyugdíjas, szomordoki illetôségû férfin nem találtak gyilkosságra utaló nyomokat.
A tordai rendôrség piaci villámellenôrzésén közel 4,5 millió lej büntetést róttak ki a szabályszegôkre, ugyanakkor lebukott egy zsebtolvaj is. A 29 éves P. U.-t négyrendbéli lopással gyanúsítják, az összezsebelt" pénz mintegy másfél millió lej.
Halálos balesetet okozott az idôjáráshoz képest túl gyors hajtás: a havasnagyfalui Gabriel Cheta ködben vezette a gépkocsiját, és a gyorsaság miatt nem vette észre a szabályosan, lámpával ellátott, faanyagot szállító szekeret, és az ütközésben életét vesztette. A vasárnapi balesetnek könnyebben sérült áldozatai is voltak: a kocsis, az 59 éves Filip Caranda, valamint 55 esztendôs felesége, Florica.
Tetten érték a mezôrücsi illetôségû (Maros megye) Petru Popot a szombati, monostori autóvásáron, amint éppen egy gépkocsi ablakát törte be.
Körözik a képen látható férfiakat. Gelu Gheban, 28 éves, fogarasi, lakcíme: Tãbãcari u., 12-es tömbház, 7. lakrész elôzetes letartózatási parancs befolyással való üzérkedésért; Cãlin Dorin Pãkurar, lakcíme: Kolozsvár, Izlazului 18/124. rablás; Ioan Marc, Kolozsvár, Observatorului 123/7. hamis nyilatkozattétel.
Mondhatom magyarul, cigányul, ugyanazt jelenti: a fene megette ezt az életet. Így, fél lábbal. Elôbb a lábujjamat kellett levágni, mert megfertôzôdött. Hordtam a doktornak a pénzt, vagy hétszázezret, a pálinkát, a húst, a dolog mégis rosszul folytatódott. Operáció után a kórházban a nôvérek, amikor a lifthez vittek, megütötték a bokámat. Nagyon sokáig járkáltam pucoltatni, végül én mondtam, három éve, hogy vágják már le. Azóta vagyok betegnyugdíjas és ideges, amikor arra gondolok, hogy ennyi idô alatt mennyi pénzt szerezhettem volna. Ott felénk, Méra környékén, meg más vidékeken, gyógynövénygyûjtésbôl. Csak azért nem csináltattam mûlábat, mert az egyik szememmel már alig látok. Különben elbicegnék az erdôk aljáig, a laposabb helyekre. Így, combközéptôl bal láb nélkül, csak ülök otthon, és kötekedem az asszonnyal. Szegény feje, nagyon sokat dolgozik, én az ô helyében rég leléptem volna. Most pedig idejön hozzám, és sírva mondja, hogy meg kell operálják, mert csomók vannak a mellén. Hogy fog ô ezalatt dolgozni? Én meg csak ülök, és semmire sem vagyok jó. Kár, hogy élek.
Hogy miért siratom a munkát? '89 elôtt szegény voltam, akárcsak most. De '90 januárjában kezdte a tulaj a szervezkedést, és hívott engem is. Úgy, a maga módján, jó ember, mankós hándikápát. Elôbb kocsikkal kereskedett, Németországból hozta be, aztán megcsinálta Mérán a farmot, burjángyûjtésre és feldolgozásra. Az ingázókat Kolozsvárról külön busszal szállítja, a méraiak csak napszámosak. De én jól jártam vele. Engem húzott a szívem, hogy dógozzak a farmon. Megérte. '93-ban nekem, akinek alig van iskolám, tizenharmadik fizetésként háromszázezret adott, a többieknek csak százhetvenezret. Zúgolódtak is eleget. A sofôrjei Németországból mindig hoztak valamit a családomnak, a gyermekeknek. Villanyt vezettem be a házamba, szobákat építettem hozzá. Volt, amikor a mérnök tulaj ötvenezer lejt adott a galagonya kilójáért, és egy nap összegyûlt három kiló. Tudtam én, hogy miért hová érdemes elgyalogolni. A patron is teszi az eszét: miután megtudta tôlem, hogy a drágább növényekért melyik havasra érdemes kimenni, ott szedik, ô és a nyámjai! De azért rendes csávó. Ültetvényt is csinált, ahol a kapásoknak, nyolc órára, napi 35 ezret fizet. Úgy látszik, jól keres az exportból. Télen? Télen a leszedett és hideg tárolóba tett gesztenyét kell megpucolni, feldolgozni. Egy dolgot nem bír a patron: a piát. Ha elkap vele, repülsz. Én mondom, ha lenne lábam, harmincmilliót kerestem volna nála.
Negyvenhét évesen elmondhatom magamnak, hogy Viktor fiam, kevés szerencséd volt az életben. A Caritas is egy augusztus 5-én fuccsolt be, és én augusztus 7-én kerültem volna sorra. A lányom a vejemmel és a két iker gyerekkel nálunk lakik, de külön háztartásban. Ilyen hálátlanok a gyermekek az öregekkel szemben. Csau idején jobb volt, mert ô mindenkinek adott lakást. Most a pártok csak magukkal törôdnek... Ha kimész a városba, hozzál nekem egy doboz Carpatit. Micsoda, hogy nem szabad? Fôleg itt? Amikor levágták a lábam, másnap már füstölögtem! Amióta itt vagyok a szalonban, nehezebb, mert ki kell bicegni egy védett sarokba, ahol nem látnak a doktorok, és így nem jön össze a napi két pakk. De ezt az utolsó örömömet nem hagyom! Ki tudja, élek-e még jövô ilyenkor? Én nem szeretnék többet lábatlankodni sehol."
*
Ami biztos: Viktort idôközben hazaszállította a kolozsvári mentôszolgálat kocsija. És hogy a romániai társadalom vajmi keveset tehet súlyosan hátrányos helyzetû tagjainak a támogatásáért. Mi több, gyakran még azt a keveset sem váltja valóra.
Szép augusztusi nap volt. 1951-et mutatott a kalendárium. Örömmel vártam a délutánt, mivel barátaim Donát úti kertes házukba kolozsvári káposztára hívtak meg. A bôrgyártás szép szakma, de ez idô tájt túl életveszélyes és izgalmas volt. Mai szemmel nézve hihetetlen és ellentmondó helyzeteket kellett átélnünk.
Többek közt, hogy a gyári vezetôség tíz fontos személyét letartóztatták, és ismeretlen helyre szállították. Családjuk 3 évig nem tudott semmit felôlük. Intrikák és hatalmi törekvések áldozatai lettek. Így Ungár Sándor vezérigazgató, Dévényi Mór fôtechnikai vezetô, dr. Joó József fômérnök, Szekernyés Márton senior osztályvezetô, Csomortáni meszesmester, az idôs László József laboratóriumi ellenôr és több más mester szôrén-szálán eltûntek.
Mindnyájan felkészültünk újabb meglepetésekre. Ungár Sándor vezérigazgatót a munkások választották meg. A Rendor Bôrgyárban kezdte a szakmát, és igen ügyes szakember volt. Gyors észjárású, jó megjelenésû. Jól vezette a hatalmas Clujana vállalatot. De mivel neve németesen hangzott, és anyai részrôl német származású volt, ez veszélyt jelentett. A fôkapunál ötletszerûen rendeztek egy-egy szûrést. A német nevûeket külön szobába zárták, késôbb az Ural-hegység szénbányáiban tértek magukhoz. Tragikomikus helyzet volt, hogy egy ilyen szûrés alkalmával Ungár Sándor vezérigazgató, aki egy mamutvállalatot vezetett, kénytelen volt a Finombôrgyárnál a Szamosba ugrani és leúszni Szamosfalváig. Életét mentve. Egy ilyen szûrésen fennakadt Haltrich Rudolf munkás, aki akkor tudta meg önmagáról, hogy német származású, mivel addig erre soha nem gondolt. Négy évig volt az Uralban. Egy alkalommal dr. Joó József fômérnök is leúszott Szamosfalváig. Mivel kiderítették, hogy érettségije után katolikus pap akart lenni.
Apám ekkor már Bukarestben dolgozott parancsra, és onnan nekem váltig erôsítgette, hogy kettônk túlélését csak az biztosítja, ha mindketten jó bôrt gyártunk.
Hát ilyen körülmények közt vártam a délutáni vendéglátást rakott káposztára. Délfelé a hosszú gyári udvaron végigrobogott egy dzsip három milicista tiszttel. Név szerint engem hívattak, és közölték, hogy az új vezérigazgató utasítása szerint kövessem ôket. Maradjak üzemi ruhában, csizmával. Kérdésemre, hogy hová megyünk, komoran, szûkszavúan közölték, majd meglátja". Hát ettôl aztán igazán megnyugodtam. Beültettek hátul, két tiszt közé. Kacskaringós utakon robogtunk. Közben mint a felgyorsított filmen végigfutott elôttem minden lehetôség. Eszembe jutottak gyermekkori emlékeim, amikor hóstáti gyerekekkel a gyártelepen játszottunk. Sokat birkóztunk. Berecki Gyuri, Albert Gyuri, Bertalan Jóska, Kovács Magdi, Kovács Marika. Igaz, hogy ezekkel néha az éléskamrákból egy-egy befôttet elemeltünk, meg Popa Simon bácsinak a csizmájába egeret tettünk, de ez régi dolog, és elévült. A fôjáték a Picula-lapítás" volt. A sínekre, a mozdony elé régi fémérméket helyeztünk, és az fényesre lapította azokat. Ezeket a bûneimet" elsô áldozáskor meggyóntam. S gondolataim tovább száguldottak.
A dzsip nagyot zökkent, és megállt. A Kerekdombon voltunk. Egy gyári tímár háza elôtt. Az udvaron kirakva a fûre több száz borjúbôr félkész állapotban. Meszesbôl, krómozásból, festésbôl. Pãun Victor szomorú arccal nézte elveszett vagyonkáját. Meglepetés volt számomra is, hogy kétemeletnyi mélységben a föld alatt egy forgó cserzôhordó volt elrejtve. Létrával másztunk le. Meg kell állapítanom, mondták a tisztek, hogy a bôröket milyen értékben rontották el a gyári szabványhoz viszonyítva. A büntetés nagysága ettôl függ.
Visszamentünk a gyár közigazgatási épületébe, ahol hosszú számítások következtek. Végül mindent jegyzôkönyvbe foglaltak, amit a tímármester aláírt. Irányelvem az volt, hogy segítsek a tímáron. Ez egy sok évszázados tímár céhhagyomány.
A valóságnak megfelelôen állítottam, és jegyzôkönyvelték, hogy a bôröket szakszerûen kezelték. Majd benn a gyárban mi befejezzük, és kitûnô bôr lesz belôle. Sajnos, ez irányú fáradozásom hiábavaló volt, de tekintetbe vették. Azonban a vegyszerek eredetérôl nem tudott beszámolni. Így elzárták, de a jó véleményezés miatt kevesebbet kapott.
Egész napi éhezés után nagyon késôn este kerültem haza testileg-lelkileg fáradtan.
Mai napig is bánom, hogy a kedves társaság és a kolozsvári káposzta mindhiába várt.
Alig fél évvel ezelôtt kilépett az ismeretlenség homályából Pavel Abraham. Jobban mondva elôlépett. Sôt, még jobban mondva elôléptették. A rendôrségi hierarchia bonyolult útvesztôiben csellengô nagy ismeretlenrôl nagy hirtelen kiderült, hogy fölöttébb tehetséges, fölöttébb rátermett, kifinomult gyakorlati érzékkel rendelkezô kitûnô elméleti szakember, akit eddig méltánytalanul mellôztek. Meg is tették gyorsan fônöknek. S nem is akármilyennek, hanem egyenesen a román rendôrség fôfelügyelôjének. Történt ugyanis, hogy az elôzô kormány által kinevezett Costicã Voicu tábornok fölött eljárt a pédészérés idô, kellett az új seprû. Amely a népi bölcsesség szerint is köztudottan jól seper. Abraham tábornok pedig úgy belelendült a sepregetésbe, hogy érdemei elismeréséül két hónappal ezelôtt megkapta a zengzetes dandártábornoki rangot is. Hogy a titulus volt-e a hibás minek következtében a fôfelügyelônek nagy hirtelen fejébe szállt a dicsôség, avagy a seprû kopott meg idônap elôtt, nem tudjuk. Tény, hogy Pavel Abraham állítólag a sajtóból értesült arról, a kormány többé nem tart igényt fôfelügyelôi szolgálataira. Hogy mi történhetett az alatt az alig több mint két hónap alatt, amiért a fölöttébb rátermett, kifinomult gyakorlati érzékkel rendelkezô kitûnô szakember, az eminens rendôr egyszeribôl visszaminôsült lusta, tehetségtelen, hozzá nem értô, munkaidôben is csak magánügyekkel foglalkozó fônökké, csak találgathatjuk. Sôt, azt is csak találgathatjuk: vajon mindez így igaz-e, ahogyan azt Gavril Dejeu belügyminiszter állítja. Akinek a hathatós közbenjárására történt a villámgyors menesztés. S aki fô-fô törvénytudorként ugyancsak sajátos törvényértelmezéssel lepett meg épp itt Kolozsváron kétnyelvû tábla meg magyar konzulátusi zászlólopás ügyben. Tény az, hogy a kegyvesztetté vált rendôrfônök kegyvesztése elôtti idôszakában nagyon is igyekezett lépést tartani a korral és a kor divatjával. A hazaival, természetesen. S mert nálunkfelé, legalábbis elméletben, akkor éppen a korrupcióellenesség járta, a mindennemû lopás-csalás-miegymás megfékezése és a lopók-csalók-miegymások kézre kerítése, Abraham igyekezett meglovagolni a múló divatot, és bizonyos irányzatait gyakorlatba is ültetni. Lévén neki ehhez a már említett kifinomult érzéke. De ami finom volt Abrahamnak, durvának minôsült az érzékenyebb lelkületû belügyminiszternek, és minden bizonnyal azoknak, akiket a dandártábornok vehemenciája közvetlenül is érintett. Ezek a közvetlenül érintettek pedig nem voltak éppen akárkik. Legalábbis a bankszámláikat terhelô milliárdok vonatkozásában. Mert mi egyébbel, ha nem ezzel magyarázható, hogy a nagymenô ellen megindul a nyilvános vizsgálat, de a bírósági ítélet már elmarad. Az illetô(k) pedig szabadlábra kerülnek, és nagylábon élnek tovább ott, ahol abbahagyták. Mert ugyebár ôk olyan tekintélyes üzletemberek, hogy a nagy láb mellett a kezük sem éppen elenyészô. Messzire nyúlhat, be egészen intim kormánykörökkel közvetlenül érintkezô körökbe is. S akkor pedig mi az ideális megoldás? Nem kell éppen a jéghegy csúcsán kapirgálni-keresni-kutatni, mikor az aljban is van épp elég tyúktolvaj meg adócsalafinta-forma. Ha pedig Abraham még annyit sem tudott, hogy nem csak egy banánhéjon lehet elcsúszni, most megtudta.
A rendôrfônök szombati felmentését követôen Emil Constantinescu államfô nagy akciókat" helyezett kilátásba a korrupció elleni kampány újbóli felerôsítésére, Pavel Abraham, a menesztett rendôrtábornok viszont sajtóértekezleten vitatta a rá vonatkozó döntést és annak indokait.
Az elnök a bukaresti repülôtéren nyilatkozott vasárnap este, amikor Kínába indult. Bejelentette, hogy az ügyészség keretében speciális részleget hoznak létre a nagyobb korrupciós ügyekben való nyomozásra és jelezte: dinamikusabb akciókra van szükség ezen a téren. A kormány szombati döntését a februárban kinevezett rendôrfôfelügyelô, Pavel Abraham tábornok felmentésérôl az államfô technikai intézkedésnek" nevezte, amely része a korrupció és a szervezett bûnözés elleni küzdelem fokozásának.
Mint ismeretes, a korábbi ellenzék tavalyi választási gyôzelmét nem utolsósorban az elôzô kormányzat idején tapasztalt nagyszabású korrupciós botrányok keltette felháborodás is elôsegítette. Rögtön az új kormányzat felállásakor az államfô kezdeményezésére kampány indult a korrupció ellen, országosan, illetve minden megyében bizottságot hoztak létre e küzdelem összehangolására. Több látványos letartóztatásra és vádemelésre is sor került, de az utóbbi hónapokban a sajtó már arról cikkezett, hogy a lendület megtört, az országosan ismert nagy ügyek fôszereplôinek egyikét sem ítélték el jogerôsen.
Pavel Abraham menesztése elôtt több más lépés is utalt arra, hogy a kormányzat változást kíván: Valeriu Stoica igazságügyminiszter kidolgozott egy törvénytervezetet a korrupció elleni harcra, amely többek között lehetôvé tenné az érintettek bankszámlájába való betekintést. Az elôzô kormány által kinevezett fôügyész, Nicolae Cochinescu, a korábbi államügyész helyébe az államfô egyik tanácsadója, Sorin Moisescu került, több ügyész azonnal lemondott vagy áthelyezték.
Ugyanakkor a folyamat ellentmondásosságát mutatja, hogy a kormány a napokban felmentette Valerian Stant, vagyis saját ellenôrzô hivatalának vezetôjét, mert az ismételten a miniszterelnök megkérdezése és a koalíciós partnerek érzékenységére való tekintet nélkül hívta fel a figyelmet olyan, szerinte korrupciógyanús ügyekre, amelyben kormánypártok, fôleg a Demokrata Párt személyiségei is érintettek voltak, és ezzel veszélyeztette a kormánytöbbség egységét.
Maga Pavel Abraham tábornok a hét végén tartott sajtóértekezleten és egy sor interjúban vitatta leváltásának megalapozottságát és szabályosságát, és elsôsorban annak tulajdonította, hogy az elmúlt napokban ô ellenezte egyes, általa érdemtelennek tartott személyek elôléptetését. Menesztését, amelyrôl csak a rádióból és a tévébôl szerzett tudomást, a volt rendôrfônök a nagy bûnözôk, alvilági maffiák nyomásával is összefüggésbe hozta, és párhuzamba állította Valerian Stan leváltásával.
A bûnözés növekedése az elmúlt fél évben Abraham szerint nem volt nagyobb, mint a korábbi idôszakban. A kudarcokat azzal magyarázta, hogy a rendôrség költségvetését csökkentették: míg a bûnözôk korszerû felszereléssel dolgoznak, a hatóság nem rendelkezett megfelelô anyagi eszközökkel.
Oda jutottak, hogy végül neki kellett jóváhagynia még 10 liter benzin kiutalását is az akciókban részt vevô jármûvek számára. A rendôrség az ô vezetése alatt ennek ellenére idén 350 nagyobb korrupciós ügyben indított nyomozást, míg tavaly csak 70-ben.
Abraham tábornok kijelentette, hogy Dejeu belügyminisztert hízelgôk veszik körül, és ôt nem lepné meg, ha hamarosan a miniszter is az ô sorsára jutna.
Ugyanakkor Sorin Moisescu, az új fôügyész az ügyészségi munka megújítását, megfiatalítását, a nagy bûnügyek gyorsabb tisztázását ígérte és kritikusan szólt a testület eddigi munkájáról. Mint mondta, annak ellenére, hogy a fôügyészségen elôdei alatt külön szolgálat foglalkozott a korrupció elleni küzdelemmel, eddig egyetlen korrupciós ügyet sem vitt végig". Sorin Moisescu kinevezése elôtt Constantinescu elnök tanácsadójaként koordinátora volt a korrupció és a szervezett bûnözés elleni akcióbizottságnak.
A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) vasárnapi küldöttgyûlésén fô napirendi pontként tárgyalták meg az októberi marosvásárhelyi kongresszust elôkészítô szakcsoport létrehozást, amely az RMDSZ által összegzett a szövetség alapszabályzatát módosító javaslatokat elemezné. Ráduly Róbert csíkszeredai képviselô ismertette az RMDSZ alapszabályzátával kapcsolatos módosító javaslatokat, mint például: az operatív tanács kibôvítése, kollektív és egyéni tagság létesítése, milyen módszerekkel történjen a kormánytisztségviselôk kinevezése, választáskor milyen eljárással állítsák össze az RMDSZ képviselô- és szenátorjelöltjeinek listáját.
Vita bontakozott ki arról, hogy a MIT milyen módon tudná ellenôrizni a kongresszusi küldöttek munkáját. Ezzel kapcsolatosan egyelôre nem született döntés. A küldöttgyûlésen szó volt még a MIT költségvetési tervezetének a megvitatásáról, illetve a központi kormányzati szervekkel való kapcsolat javításának módozatairól.
Silviu Chioreanu, az Emberjogvédô Liga (LADO) kolozsvári megbizottja tájékoztatja az érdekelteket, hogy a szeptember 12-13-án tartandó boszniai választásokra a külügyminisztérium nem küld romániai megfigyelôket, hanem mindössze négy központi ellenôrt delegál. Ezt Nicolae Iordache külügyminisztériumi vezérigazgató közölte a szervezettel, aki ugyanakkor jelezte, hogy a minisztérium nyilvántartásába vett 50 Kolozs megyei megfigyelô szolgálataira esetleg az októberi boszniai általános választásokon számítanak. További felvilágosításokat a kolozsvári LADO-megbízott a 420-220-as telefonszámon nyújt.
Százharmincnyolc esztendeje annak, hogy a Református Székely Mikó Kollégiumot a Rikánbelüli Kommunitás kezdeményezésére a háromszéki székely nép megalapította Sepsiszentgyörgyön. Alma Materünk legnagyobb jótevôje a Sepsiszentgyörgy város és Háromszék vármegye népe mellett gróf Mikó Imre kollégiumi fôgondnok volt, aki jelentôs összeget adott és hagyományozott kollégiumunknak.
Most úgy érezzük, eljött az ideje annak, hogy ércben is maradandó emléket állítsunk a jövô évben annak a háromszéki származású embernek, aki a XIX. század második felében a történelmi Magyarország s szûkebb pátriája, Erdély gazdasági, társadalmi, közmûvelôdési és politikai életének vezetô, példaadó egyénisége volt. Nemes szíve, önzetlen és gazdag lelke, igazságos elméje és fáradhatatlan szelleme népét szolgálta, érette égett el. Erôs hittel, rendületlenül vallotta, hogy a nemzetek sorsát felsôbb hatalom intézi, mely a jót és az igazat el nem hagyja. Meggyôzôdéssel hirdette és hirdeti ma is mindannyiunknak, hogy míg múltunkból semmi hatalom sem tudhat ki, s míg jelenünk a miénk: van jövônk is".
Hídvégi gróf Mikó Imre Erdély Széchenyije hite, szelleme, nemes emléke így él ma is az öregedô iskola falai között, s az ifjú szívû véndiákok lelkében szerte a világon, ahol magyarok élnek. Felállítandó szobra terjessze az igazi tudomány világosságát, erôsítse a tettekben megnyilvánuló hazaszeretetet, melynek egész életén át valódi megtestesítôje és igazi példaképe volt és marad minkörökké mindannyiunk számára is.
Atyafiságos tisztelettel és szeretettel kérjük Önt, hogy áldozatkész jóindulatában megtartani szíveskedjék ezen nemes cél érdekében. Hálanyilvánításáért és anyagi támogatásáért szíves köszönetünket fejezzük ki.
Bank folyószámlánk: BRD (Banca Românã de Dezvoltare Román Fejlesztési Bank) 4072996066104 lej 1520796066104 valuta.
Kérjük feltüntetni: Székely Mikó Kollégium Alapítványa Szobor.
Levélcím: Keresztes László, 4000 Sf. Gheorghe, str. Scolii nr. 1., Székely Mikó Kollégium.
A pozsonyi kormányhoz közel álló Slovenská Republika kivételével hétfôn minden szlovákiai napilap élesen bírálta Vladimír Meciar lakosságcserével kapcsolatosan elhangzott ötletét" , amely több hírmagyarázónak Sztálint juttatja eszébe.
A Práca címû szakszervezeti lap hátborzongatónak és sokkolónak" találja, hogy a szlovák kormányfô a Horn Gyulával tartott gyôri találkozón ilyen rossz viccel" állt elô, és egy héttel a portorozsi CEFTA-találkozót megelôzôen hívei elôtt még elhencegte, hogy ô bezzeg megtette Hornnak az elégedetlen nemzetiségek cseréjével kapcsolatos javaslatát, de a magyar kormányfô hallani sem akart róla.
Tudatában van egyáltalán ez az ember, hogy a nemzetközi szokásjog ennyire vulgáris megsértésével mennyit ártott Szlovákia jó hírnevének?" veti fel a lap.
Hogyan érezze magát biztonságban ezek után ebben az államban a szlovákiai magyar? Hogyan akar számítani ezek után a szlovák kormány a lojalitásukra, ha ilyen ostoba ötlettel önmaga hívja bennük életre a fenyegetettség érzetét? kérdezi a lap, és rámutat: Meciar vad ötletével nem csak a nyílt irredentizmus elôtt nyit teret", hanem újabb szégyent hoz Szlovákiára a világ elôtt, amely a hasonló kijelentések miatt maholnap csecsen és albán típusú civilizációnak kezd tekinteni minket".
Ezért fontos szögezi le a Práca , hogy a Meciarral szemben álló szlovák ellenzék legyôzze önmagában a magyar kérdéssel kapcsolatos félelmeit, és a problémát érintô kérdésekben nyíltan szólíthassa meg azokat a jóakaratú embereket, akik azt üzenik a világnak, hogy mi nem akarjuk kiûzni magyar barátainkat, hanem kölcsönös tiszteletben és megértésben kívánunk együtt élni velük, s nem engedjük meg, hogy hazánkat holmi handabandázók csoportjával azonosítsák".
Egyszer és mindenkorra szabaduljunk meg végre a magyar komplexusainktól, és mondjuk ki hangosan, hogy szégyelljük az olyan kormányt, amelyikben ilyesmi vagy hasonló a lakosságcsere gondolata egyáltalán felmerül. És legfôképpen legyünk éberek" írja a lap, amely a Meciar-hívek ismert nagygyûlésein tapasztalható tömeghisztéria veszélyeire figyelmeztetve azzal fejezi be az írást: Minden terrorkormány ugyanezzel, az áldozatokat követelôk ôrült megvadításával kezdte..."
A pozsonyi Új Szó fôszerkesztôje a szlovák kormányfô lakosságcserével kapcsolatos felvetéseit kommentálva emlékeztet arra, hogy Vladimír Meciar gátlástalanul mindig azt harsogja, amit az adott hallgatóság leginkább elvár tôle". A lakosságcserével kapcsolatos ötletérôl néhány nappal azután kezdett el beszélni, hogy a szlovák közszolgálati televízióban kijelentette: nincs semmi baja a szlovákiai magyarokkal.
A szlovákiai magyarokat a második világháború után sújtott lakosságcsere egyik fô támogatója az a Sztálin volt, aki a nemzetiségi problémát csupán elegendô számú vasúti vagon kérdésének tartotta. Ugyanezért, az etnikai tisztogatás agyréméért Karadzicot és cinkosait ma háborús bûnösöknek bélyegezték meg. Meciar ezt a szörnyû szellemet idézte meg Gyôrött" írja az Új Szó fôszerkesztôje, aki szerint a szlovákiai magyarság küzdelmeinek sorsdöntô szakaszához érkezett, és politikusai számára nincs fontosabb feladat, mint a szlovák demokratikus erôkkel összefogva azon munkálkodni, hogy a jövô évi választások után Szlovákiának olyan miniszterelnöke legyen, akinek nem a demokrácia és nem a kisebbségi jogok eltiprása a célja".
Szlovákia nem csak a Meciar-hívek országa írja kommentárjában a kormányfô lakosságcserével kapcsolatos kijelentésérôl a SME címû szlovák ellenzéki lap, mely több embert arról is megkérdezett: mit gondol Vladimír Meciar áttelepítésrôl" szóló ötletérôl. A Meciar vezette HZDS egyik parlamenti képviselôje, Ludmila Musková azt mondja, hogy a kormányfô lakosságcserével kapcsolatos felvetését szövegösszefüggésébôl kiragadva" kezelik, és a kiköltözés lehetôségérôl szóló szavak nyilván csak azokra a személyekre vonatkoznak, akik folyton ezt szorgalmazzák".
Ján Carnogursky kereszténydemokrata vezetô szerint a második világháborút követô lakosságcsere most nem jöhet szóba. Az EU-tagság jobb megoldásokat kínál" mondta a kisebbségi jogok védelmét, a határok nagy áteresztôképességét" és az egységes piacot elônyben részesítô Carnogursky. A baloldali Peter Weiss az ötven évvel ezelôtti lakosságcserét a magyar-szlovák viszonyt máig traumatizáló" eseménynek nevezi, és úgy vélekedik, hogy a lakosság etnikai alapon történô kitelepítésének gondolatával játszadozni felelôtlenség a választások elôtti küzdelem nem éppen helyénvaló módszere".
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) elítélte Vladimír Meciar szlovák miniszterelnök javaslatát, mely szerint a kisebbségek problémáját magyar-szlovák lakosságcserével kellene megoldani.
Az Ágoston András vezette párt alelnöke, Csorba Béla szerint a magyar kormánynak a leghatározottabb formában vissza kell utasítania a benesi dekrétumok szellemének felélesztésére tett újabb kísérletet. Meggyôzôdésünk szerint Meciar provokatív kijelentésére aligha kerülhetett volna sor, ha a magyar kormány a nemzetközi politikai színtéren az eddiginél határozottabban kiállt volna a határon túli magyar kisebbségek kollektív jogainak védelmében" idézte hétfôn a vajdasági magyar politikust az Újvidéken megjelenô Magyar Szó címû napilap.
A Die Presse osztrák jobboldali-konzervatív lap hétfôi cikkében kész tényként közli: Vladimír Meciar szlovák kormányfô ki szeretné telepíteni a magyar kisebbséget. Horn magyar kormányfô fel van háborodva". A cikk arról tájékoztatja olvasóit, hogy a szlovák miniszterelnök a szlovákiai magyar kisebbség önkéntes kiköltözését" javasolta Horn Gyulának augusztus 15-i gyôri találkozójukon, és errôl a magyar kormányfô ezen a hétvégén számolt be. Az osztrák lap megfogalmazása szerint Horn, aki a saját országában a kommunista múltja miatt a lemondását követelô nyilatkozatokkal kénytelen szembenézni, elmesélte: »megmondtam Meciarnak, hogy ez az ötlet nagyon szomorú, mondhatni tragikus történelmi emlékeket idéz fel, és a legjobb, ha azonnal el is felejtjük«".
A Die Presse felidézi Meciar szavait is, aki egy nagygyûlésen számolt be Hornnak tett javaslatáról, arról, hogy a kisebbségek képviselôinek, akik nem akarnak Szlovákiában élni", át kellene költözniük Magyarországra. A cikkíró idézi Meciar azon kijelentését is, hogy Horn ebbe a javaslatba belesápadt". Azt is megírja, hogy Meciar javaslatát hívei viszont tapssal fogadták.
A Die Presse megítélése szerint Budapest és Pozsony között folyamatos a konfliktus a kisebbségek jogai miatt.
![]() |
![]() |
|
[Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |