1998. augusztus 27. csütörtök
(X. évfolyam, 196. szám)

A szeptember 12-re, Alsócsernátonba meghirdetett Székelyföldi Fórum az RMDSZ Megújulásáért elnevezésû rendezvényt szokatlanul éles és teljességgel indokolatlan támadás érte az RMDSZ szövetségi elnöke részérôl. Az MTI tudósítójának, valamint a sajtónak nyilatkozva Markó Béla elnök — egyebek mellett — platformalakítási kísérlettel, belsô ellenségeskedés szításával, a szövetség egységének megbontásával, az RMDSZ-en kívüli kezdeményezéssel, a vezetôség lejáratásával, bizalmatlanság keltésével, a közvélemény megtévesztésével és intoleranciával vádolta meg személyemet, nem kevesebbet állítva ugyanakkor, mint hogy a Fórum „veszélyes helyzetet teremt".

A romániai magyarság riogatására és a közvélemény megtévesztésére alkalmas elnöki nyilatkozat alaptalan állításaival és vádaskodásaival szemben tisztázni szükséges a következôket.

1. Igen furcsa, hogy az alsócsernátoni fórumnak és az RMDSZ megújítására irányuló törekvéseknek már a puszta híre is ennyire vehemens és személyeskedô reakciókat vált ki a szövetségi elnökbôl. Ezek után joggal tevôdik fel a kérdés, hogy valójában ki az intoleráns.

2. A Székelyföldi Fórum szervezésére a teljes átláthatóság (transzparencia) jellemzô. Célját világosan tartalmazza a lehetô legszélesebb nyilvánosság elôtt közzé tett Meghívó. Markó Béla szövetségi elnökkel egyetemben pedig személyre szóló meghívást kapott a fórumra az RMDSZ valamennyi területi és országos vezetôje, az SZKT és a SZET tagjai, parlamenti képviselôink és szenátoraink, a Szövetség különféle platformjainak és csoportosulásainak képviselôi, valamint egyházaink vezetôi. Rendezvényünk bevallott módon, bármely partikularitástól mentesen, egész romániai magyarságunk képviseleti alapon nyugvó integrálására tesz kísérletet.

3. Érthetetlen és elfogadhatatlan Markó Béla azon állítása, mely szerint Alsócsernátonban RMDSZ-en kívüli rendezvény megszervezése történik. A szövetségi elnök szavai arra vallanak, hogy hivatalos párthierarchiában és nem közképviseleti és érdekvédelmi szervezetünk természetes felfogásában gondolkozik. Hogyan nevezhetnénk ugyanis „RMDSZ-en kívülinek" azt a népi-népképviseleti fórumot, melynek résztvevôje nem más, mint maga a szövetségi tagság, romániai magyar nemzeti közösségünk tagjai?!

4. A Székelyföldi Fórumot érô ilyetén minôsítések sajnálatos bizonyítékai annak, hogy az RMDSZ — eredeti jellegétôl és programjától eltérôen — a pártosodás útjára tévedt. Rendezvényünk egyik fontos célkitûzése éppen az, hogy a Szövetség megújulását nemzeti közösségünk közképviseletének és érdekvédelmének a maradéktalan helyreállítása révén szolgálja.

5. Ennek megfelelôen nem alulról építkezô, a tagság részvételével történô kezdeményezésünk jelenti a veszélyt, hanem sokkal inkább a pártosodás útjára lépett RMDSZ-nek az eredeti programjától és rendeltetésétôl való eltérése. Az igazi „veszélyt" az rejti magában, hogyha Szövetségünk programját a kormánykoalíció minimum-programjának rendeljük alá. Az alsócsernátoni fórum semmi másra és semmi többre nem törekszik, mint Szövetségünk programjának és kongresszusi határozatainak a következetes érvényesítésére.

6. Legvégül határozottan vissza kell utasítanunk Markó Béla szövetségi elnök azon próbálkozását, hogy hivatalos vezetôi funkciójának és az RMDSZ kormányzati szerepének súlyával kérdôjelezze meg Szövetségünk tagjainak gyülekezési jogát. Ezen alapvetô szabadság gyakorlásában nemhogy saját érdekvédelmi szövetségünk, de még a hatalom sem korlátozhatja nemzeti közösségünket.

Sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy a szövetségi elnök nyilatkozatai és a nyomában támadó megnyilatkozások elsôdleges célja nem más, mint a Székelyföldi Fórum hitelének elrontása, végsô soron pedig a rendezvény meghiúsítása.

1998. augusztus 26.

Tôkés László püspök,
az RMDSZ tiszteletbeli elnöke

Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, Tôkés László kezdeményezésére április 12-én, a háromszéki Alsócsernátonban megrendezésre kerülô Székelyföldi Fórum az RMDSZ megújulásáért nevû rendezvény kapcsán dr. Csapó I. József szenátor és Szilágyi Zsolt képviselô nyilakozott lapunknak.

— Természetesnek tûnik számomra az alsócsernátoni fórumra szóló, Tôkés püspök úrtól kapott meghívó . A tiszteletbeli elnöki minôség, amelyet a püspök úr használ e meghívó aláírásakor, nyilvánvalóvá teszi, hogy együttgondolkodásról van szó, egy olyan környezetben, amely alkalmas arra, hogy véleményt cseréljünk mindazokról a kérdésekrôl, amelyek a székelyföldi, és általában a romániai magyar nemzeti közösség tagjaira vonatkoznak — mondotta dr. Csapó I. József. — Örülök, hogy a kiküldött meghívókra érkezett visszajelzések zömmel pozitívak. Hangsúlyozom: ez a fórum nem RMDSZ-en kívüli rendezvény! Én az RMDSZ-t közképviseletnek tartom, ahogyan a bíróságon

bejegyzett szabályzatában is feltûntetik: az erdélyi magyarság közképviseletét látja el. Az alsócsernátoni fórum megszervezése akkor mondana ellent az alapszabályzatnak, ha az RMDSZ-t pártként mûködtetnénk: akkor lehetne diktálni, volna hierarchia, lehetne minôsíteni különbözô rendezvényeket...

— Markó Béla elnök úr megkérdôjelezte e rendezvény létjogosultságát, lévén, hogy az SZKT hatáskörébe tartoznak a fórumon megvitatásra kerülô dolgok...

— A szeptember 5-re összehívott Szövetségi Képviselôk Tanácsa nem lehet ellenpólusa az Alsócsernátonra tervezett összejövetelnek. Az SZKT egy adott keretben napi kérdéseket vitat a döntéshozó testület szintjén. Meggyôzôdésem, hogy a székelyföldi fórumon azok a kérdések kerülnek napirendre, amelyek az ottani közösséget, illetve a romániai magyar nemzeti közösség tagjait érintik, anélkül, hogy ez valamiféle ellenpólusa lenne az SZKT-nak.

— Egyértelmû, hogy a székelyföldi fórumon kemény vita alakulhat ki az RMDSZ jövôjérôl, perspektiváiról, ütköznek majd a nézetek. Mit vár ön ettôl az összejöveteltôl?

— A székelyföldi fórum jó alkalom lesz arra, hogy a környék lakói, illetve az igen nagyszámú meghívott elmondja véleményét. Itt kiderülhet, ki támogatja azt a helyzetet, amit az RMDSZ nevében kormányzati hatásköröket vállalók teremtettek egyeszségeik révén. Egy ilyen fórumra azért van nagy szükség, mert a megoldatlan problémákra választ kell keresni! Az RMDSZ programja a mérvadó. A kormányprogramot semmi szín alatt nem lehet az RMDSZ programjával helyettesíteni. A kettô között az a nagy ellentmondás, hogy érdekképviseleti szervezetünk programja világosan kinyilvánítja azt, hogy a romániai magyar nemzeti közösség gondjai megoldási eszközének a különbözô autonómia-formák gyakorlását tekinti. Jómagam arról szeretnék majd a fórumon szólni, ami jól összeegyeztethetô az RMDSZ programjával: a Regionális Autonómia Európa Charta-tervezete és az európai állampolgársági egyezmény. Az elsô esetében a történelmi Székelyföld önkormányzati törekvéseivel és lehetôségeivel, az utóbbi összefüggésében pedig a kettôs állampolgársággal szeretnék foglalkozni. Mindezt semmi szín alatt nem lehet RMDSZ-programon kívüli eszmefuttatásként kezelni! Nem mond ellent a romániai magyarság közképviselete által megfogalmazott irányelveknek. Annak viszont ellentmond, — aki úgy véli, — hogy a kormányzati szerepvállalásért cserében le kell mondanunk autonómia-törekvésünkrôl. Én azonban ragaszkodom ahhoz, hogy a közképviseleti szövetségünk programjában feltüntetett céloknak legyek szószólója.

* * *

Szilágyi Zsolt képviselôt szintén a fórum céljáról kérdeztem:

— Szerintem egy érdekképviseletet vállaló szövetségben pozitív dolog az, ha idôben megtörténhet az önkorrekció olyan esetben, amikor valami nem mûködik jól. Esélyeinket ugyanis a koalíciós partnerek határozatlansága, tenni nem akarása megbéklyózta, elképzeléseinket nem sikerült gyakorlatba ültetni. Az RMDSZ-en belül elindult negatív folyamatokat a Romániában dúló politikai helyzet súlyosbítja. Ezért tartom üdvözlendô dolognak azt, ha egy fórum jön létre az RMDSZ-politika korrekciójának közös megtervezésére. Erre a fórumra különben mindenkit meghívtak mindenki számára nyitott, szándéka ôszinte.

— Vélemények szerint a fórum egyik fô célja kormányzati szerepvállalásunk következményeit, illetve további esélyeit számba venni. Ön szerint túlsúlyba kerülhet-e az RMDSZ-nek az a szárnya, amelyik más módozatot lát nemzeti közösségünk jogainak kiharcolására?

— Az RMDSZ-ben nincs olyan szárny, amelyik elzárkózna a román politikai erôkkel való együttmûködéstôl. Ez nagyon fontos! Az RMDSZ bizonyos platformjaiban, csoportjaiban azonban megfogalmazódott a kérdés: meddig kell részt venni a kormányban, illetve, ha offenzíva-politikát alkalmazott volna az RMDSZ, akkor nagyobb eredményeket ért volna el? Ez az 1990 óta tartó kettôsség az RMDSZ-ben kétféle mentalításnak a tükrözôdése, kétféle politikai értékrendet szült. E kettôség fennállása nem kell feltétlenül a szövetség hátrányává válnia. Sajnálatosnak tartom, hogy az RMDSZ-en belül vannak csoportok, amelyek a totális hatalmat akarják megszerezni és gyakorolni. Úgy érzem, ez ellen az alsócsernátoni polgári fórum jó ügyet fog szolgálni!

Makkay József

A hét elején kétnapos mezôgazdasági tanácskozás színhelye volt Prága, ahol a CEFTA-tagországok mezôgazdasági miniszterei találkoztak. A találkozón részt vevô román miniszter, Dinu Gavrielescu a bukaresti közszolgálati rádiónak nyilatkozva elmondotta: napirendre került a hazai minisztérium egyoldalú vámsorompója a külföldrôl behozott búzával és liszttel kapcsolatban. Gavrielescu szerint az általa bemutatott részletes helyzetkép után a tagországok megértéssel fogadták Románia kényszerû lépését, amellyel sebezhetô belsô agrárpiacát próbálja védeni a keményen támogatott, és így sokkal olcsóbb külföldi árukkal szemben.

Megfigyelôk szerint az egyoldalú román vámsorompó azért nem keltett jelentôsebb elégedetlenséget a tagországok szakminisztereinek körében, mert a magyar felet képviselô, Szabadi Béla államtitkár, országa részérôl nem helyezett kilátásba semmilyen válaszintézkedést. Különben Dinu Gavrielescu egyenesen sértônek tartotta, hogy Magyarország „csak" államtitkárral képviseltette magát... Szabadi Béla az MTI-nek nyilatkozva elmondotta: Magyarország csak akkor számíthat agrárkereskedelmének bôvítésére a CEFTA országokkal, ha a közvetlen exporttámogatások helyett más támogatásfajtákat helyez elôtérbe. Szerinte a környezô országokba történô agrárexport valóban fontos, de nem szabad túlértékelni, hiszen Magyarország tavalyi agrárkivitele összesen 3 milliárd dollár volt, amibôl a CEFTA-tagországokba történô export 480 millió dollárt tett ki. A Kelet-Európában legfejlettebb magyar mezôgazdaság másrészt az OECD-tagországok közül a legkisebb agrárexporttámogatást kapja.

A prágai találkozón a résztvevôk számbavették a tagországok mezôgazdaságát, többek között a románt is, amellyel kapcsolatban tanácsként hangzott el: minél hamarabb tisztázni kell a tulajdonviszonyokat, befejezni a privatizációt. A tagországok agrárproblémáinak hathatósabb kezelése érdekében a CEFTA-tagok adatbázist hoztak létre.

(m. j.)

Sorin Pantis távközlésügyi miniszter javasolja a Romtelecom szolgáltatásainak átértékelését. Eszerint 2002-ig 3,2 centrôl 5 centre emelkedne egy impulzus ára. A miniszter nem találja túlzottnak ezt a fokozatos drágulást, hiszen négy év alatt növekedik majd a nemzeti össztermék, és nagyobbak lesznek a fizetések is.

Az elsô áremelkedést október 1-re tervezik. A drágulás fôként a helyi beszélgetést folytatókat érinti. A távlati cél a helyi beszélgetések árának növelése, a város- és nemzetközi beszélgetések árának csökkentése.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke szerdán — Tôkés László tiszteletbeli elnök nyilatkozatára reagálva — annak a véleményének adott hangot, hogy „az RMDSZ és a romániai magyarság ellenségei mindahányszor nagy örömmel figyelik, ha a szövetség tisztségviselôi egymással veszekednek".

Az MTI tudósítójának nyilatkozva Markó megjegyezte: „Egyesek valószínûleg most is nagy várakozással figyelnek a vitára, hátha sikerül végre megbontani a szervezet eddigi egységét. Tôkés László püspök úr már észrevehette volna, hogy az általa provokált nyilvános vádaskodások nem nekünk használnak, hanem másoknak."

Markó megjegyezte, hogy érdemi véleményét már elmondta és azt legfeljebb megismételhetné, viszont, folytatta, „a püspök úr úgy tesz, mintha elfelejtette volna, miket vágott az RMDSZ vezetôinek fejéhez a Szabadságnak adott interjújában".

A szerdai Tôkés-nyilatkozat ama kitételével kapcsolatban, miszerint az alsócsernátoni rendezvény az egész romániai magyarság „képviseleti alapon nyugvó integrálására tesz kísérletet" , Markó kérdéssel reagált: „Mi az RMDSZ, ha nem az, amire most állítólag kísérletet akar tenni" Tôkés? A szövetségi elnök szerint senki sem tagadta Tôkés László jogát arra, hogy bármilyen fórumon bármiféle kérdést felvessen, „ehhez ugyanúgy joga van, mint bárki másnak, de ne tiszteletbeli elnöki minôségében tegye ezt és ne próbálja megtéveszteni a romániai magyarságot".

Markó további kérdése: „Mióta számít »alulról építkezô kezdeményezésnek«, amit Tôkés László kezdeményez?"

„Ettôl függetlenül ôszinte kíváncsisággal várom, mit kínál Tôkés László az RMDSZ-nek, milyen politikai eszközöket ajánl nekünk, milyen útra óhajtja terelni a romániai magyarságot? Aki kritikát fogalmaz meg, mutassa meg a másik utat is. Aki á-t mond, mondjon bé-t is!" — fejezte be válasznyilatkozatát Markó Béla.

Radu Sárbu, az Állami Vagyonalap kolozsvári fiókjának igazgatója a Mediafax hírügynökségnek nyilatkozva elmondta, hogy új árverést tartanak a Termorom felszámolásával megbízott cég megállapítására.

A Termorom 1997 júliusa óta felszámolás alatt áll, ugyanis képtelen volt kifizetni a több mint 20 milliárd lejes banki adósságot. Az Arthur Andersen cég megnyerte a bukaresti vagyonalap által szervezett tavaly novemberi árverést, de nem tudott vásárlót szereznie a nagyüzem számára.

Az augusztus végi pótérettségin a diákok 30-50%-a ment át, nyilatkozta a Mediafax hírügynökségnek Liliana Preoteasa, az Országos Érettségi Bizottság elnöknôje. Az eredmények nem lepték meg a tanügyminisztériumot, ugyanis ezek a diákok sikertelenül érettségiztek a nyáron, most pedig újból szerencsét próbáltak. Nagy többségüket csupán egy tantárgyból vágták el, éppen ezért „többen, akik most átmentek, sikeresen felvételizhetnek az egyetemre, mivel legtöbben erre készültek" — tette hozzá Preoteasa. A tanügyminisztérium adatai szerint a legrosszabb eredményeket Gorj megye érte el 21%-nyi sikeres pótérettségizôvel, de voltak olyan iskolák is, ahol egyetlen tanuló sem ment át. Egyes középiskolákban viszont mindenkinek sikerült a pótérettségije. Gheorghe Rãdulescu, a tanügyminisztérium igazgatója elmondta, hogy felhatalmazott személyek ellenôrizni fogják a feltûnôen nagy jegyû dolgozatokat. Marosváráshelyen a pótérettségizôk 74%-a, Buzãuban 68%-a, Kovásznában 52%-a mehetett boldogan haza.

Az augusztus végi pótérettségin a diákok 30-50%-a ment át, nyilatkozta a Mediafax hírügynökségnek Liliana Preoteasa, az Országos Érettségi Bizottság elnöknôje. Az eredmények nem lepték meg a tanügyminisztériumot, ugyanis ezek a diákok sikertelenül érettségiztek a nyáron, most pedig újból szerencsét próbáltak. Nagy többségüket csupán egy tantárgyból vágták el, éppen ezért „többen, akik most átmentek, sikeresen felvételizhetnek az egyetemre, mivel legtöbben erre készültek" — tette hozzá Preoteasa. A tanügyminisztérium adatai szerint a legrosszabb eredményeket Gorj megye érte el 21%-nyi sikeres pótérettségizôvel, de voltak olyan iskolák is, ahol egyetlen tanuló sem ment át. Egyes középiskolákban viszont mindenkinek sikerült a pótérettségije. Gheorghe Rãdulescu, a tanügyminisztérium igazgatója elmondta, hogy felhatalmazott személyek ellenôrizni fogják a feltûnôen nagy jegyû dolgozatokat. Marosváráshelyen a pótérettségizôk 74%-a, Buzãuban 68%-a, Kovásznában 52%-a mehetett boldogan haza.

Gazdaság, Eurorégiók tematikával az RMKT idén hetedik alkalommal rendezi meg évi vándorgyûlését. A szervezést a nagyváradi fiókszervezet vállalta. A rendezvényt szeptember 25-27. között tartják meg Félixfürdôn, a Muncel szállodában. Részvételi díj RMKT tagoknak 100 000 lej, nem tagoknak 300 000 lej. Érdeklôdni és a jelentkezési lapokat átvenni az RMKT titkárságán, Kolozsváron, a Kövespad (Pietroasa) utca 12. szám alatti 2. lakásban lehet. Tel/fax: 064-413 488 vagy 064-195 043. A rendezvény elôadói: Balázs Péter, Magyarország bonni nagykövete; Kindler József budapesti elôadótanár; Bessenyei Ferenc, a regionális szervezet szegedi titkára; Dobrocsi Nándor, a Cofinec Hungária nyomdaipari konszort-controlling békéscsabai igazgatója; Baráth Etele; budapesti országgyûlési képviselô; Kolumbán Gábor, Hargita Megye Tanácsának elnöke; Bodó Barna szociológus; Pécsi Ferenc országgyûlési képviselô; Somai József, az RMKT ügyvezetô alelnöke; Pillich László, a Heltai Alapítvány ügyvezetô elnöke; Birtalan Ákos országgyûlési képviselô; Gáll Ödön, a Faluturizmus Erdélyi Szövetségének elnöke; Tövissi József egyetemi tanár és Kerekes Jenô RMKT elnök.

*

Kalazanci Szent József emlékmise lesz vasárnap délelôtt 11 órakor a Piaristák templomában.

— Mit rendeznek Csernátonban?

— Markót fúró fórumot.

-fi

• Higanyt kínált eladásra Kobari Varga Bernat Vasile kolozsvári lakos, akit augusztus 13-án értek tetten. Az állítólag 1993 óta meglévô, 3,5 kg „áruért" kilónként 1200 márkát remélô ügyeskedô ellen 25-én indítottak bûnvádi eljárást. A vád: a mérgezô anyagok tartására vonatkozó rendszabályok megszegése.

• Szerdán rendôrkézre került Nicolae Gavril Moldovan: a 36 éves kolozsvári férfit július 7-e óta körözték. A dési Tanexim Impex Kft. csalással, okirathamisítással és hamisított okirat tudatos felhasználásával vádolt cégtulajdonos, márciusban és áprilisban két, fedezet nélküli csekkel próbált fizetni két szállítójának: a konstancai Dobrogea Rt. 83 012 730, a bákói Pambac Rt. pedig 28 728 830 lejes kárt szenvedett.

Moldovant jelenleg a dési rendôrségen tartják fogva, a nyomozás végeztével azonban iratcsomója a kolozsvári ügyészség asztalára kerül.

• Augusztus 21-én ismeretlen tettesek törtek be D. Éva kolozsi üzletébe. A mennyezeten keresztül behatoló bûnözôk 1 millió lej értékû árut vittek el. Kedden lezárult az ügy: a — mint kiderült — egyedül „dolgozó" betörôt sikerült azonosítani és lecsukni. Costel Daniel Manolache Ursache (23) büntetett elôéletû magyarkályáni lakosra, minôsített lopásért 3-tól 15 évig terjedô börtönbüntetés róható ki.

• Háza kertjében egy diófára akasztotta fel magát B. Tibor bogártelki lakos. A kedden délután megtalált holttesten nem fedeztek fel külsérelmi nyomokat, s az erôszakos bûncselekmény gyanújának kizárása után elrendelték a boncolást.

(turós)

• Borzalmas baleset színhelye volt kedden reggel Válaszút község. A párvai (Beszterce-Naszód megye) kolostor tulajdonát képezô MAN-W márkájú kisteherszállító hazafele tartott. A gépkocsivezetôi jogosítványt alig fél éve megszerzett Nicolae Scurtut (31) érthetôen kimerítette a hosszú út — Aradról indultak útnak —, de a tragédiához az esôs idô is hozzájárult. A BN-02-NOE rendszámú szolgálati kocsi frontálisan ütközött egy, szembôl szabályosan közeledô 1310-es Daciával. A CJ-01-XNX rendszámú kiskocsi vétlen kolozsvári vezetôje, Vasile Marian (45), továbbá két utasa, a szamosújvári Maria Elena Hideg (27) és a dobokai Ioan Maris (22), a helyszínen életét vesztette. A másik jármû utasai közül Petru Iloie, 31 éves házfônök szenvedett könnyebb sérüléseket. Az anyagi kár mintegy 20 millió lej.

• Ittas kerékpárost „akasztott meg" jármûve jobb hátsó részével Ioan Moholea (27) dengelegi lakos, aki kedden délben a szamosújvári Bábolna utcában közlekedett 15-CJ-765 rendszámú kisteherszállítójával. Az áldozat, Leon Buta (60) nyugdíjas, elhagyva a kerékpárosok számára fenntartott sávot, figyelmetlenül vágott ki a jármû elé.

• Elvesztette egyensúlyát, s „elütött" egy kisteherszállítót Teodor Crisan! A szokatlan baleset arra vezethetô vissza, hogy a gyalogos korábban felöntött a garatra. A CJ-99-CRM rendszámú jármû vezetôje, a bánffyhunyadi Octavian Aurelian Pascalãu (37), aligha okolható a balesetért, amely a 64 esztendôs dengelegi férfi számára a kórházi ágyon ért véget.

• Hátulról rohant bele egy szekérbe az ERH-DG-271 rendszámú személygépkocsi, amelyet a Németországban lakó Leon Mercan (31) vezetett. A kedden este, Szilkeréken történt balesetben a szekeret hajtó Ioan Tãmas (58) súlyosan, utasa, Aurelia Moncea (68) pedig könnyebben sérült meg. A gépkocsivezetô nem volt ittas.

(tjl)

A legtöbb szorgos háziasszony már elkezdte a téli eltevést. Nem mindegy, hogy a hozzávalót milyen áron és milyen minôségben lehet beszerezni. A kolozsvári piacokon az árak nagyon változóak. A paradicsom ára 2500–5000 között ingadozik. A lágyabbja olcsóbb, de paradicsomlé eltevésére megfelel. A vinetta ára 4000–5000 lej között van, míg a hagyma kilója 3500 lej. Felhívjuk a vásárlók figyelmét, hogy az esôzések miatt, sok a belül már rothadásnak indult hagyma, vásárláskor nem árt erre is figyelni.

A káposzta kilója 1000, karfiol 4000–5000, a zöldség kötése 1000, míg kilónkénti ára 3500 lej. A húsos paprika ára is ingadozó. A fehér paprika drágább, 4000–5000 lej kilója, míg a piros paprikáé 3500–4000 lej. A zöldpaszuly ára változó. A téli eltevésre alkalmas aranyszál drágább, mint a napi használatra alkalmas egyéb fajták. Áruk 3500–5000 között ingadozik.

A gyümölcs ára is kezd elfogadhatóvá válni. Sok helyen már 1000 lejért vásárolható a sárgadinnye kilója. Vásárlás elôtt nézzük jól meg, ha mélyen beszívjuk illatát, megállapítható, mennyire érett, illetve édes. Sajnos, sok a hamar romlásnak induló áru, fôleg a téli eltevésre szánt terményekre kell jobban figyelnünk.

H. Gy.

A Barabás Miklós Céh csak a legnemesebb erkölcsiségû célok érdekében ajánlja fel segítségét, aukciók létrehozásával vagy önkéntes mûvészeti munkavállalással. Ilyen volt — példának okáért — az az 1997-ben megrendezett képaukció, melynek bevételét a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum renoválására fordítottuk, s mely végülis országos rendezvénnyé szélesedett.

Ez alkalommal arra kérjük fel Céhünk tagjait, a céhen kívüli képzômûvészeket, a határon inneni és túli alkotói közösségeket, valamint mûvészet- és ügyünket pártoló felebarátainkat, hogy támogassák azt az aukcióval egybekötött kiállítást, mely a Makovecz Imre által tervezett temesvári Templom és mûvelôdési központ felépítését szolgálja.

Az európai hírû építész munkája már önmagában is hitelt érdemel. Mi, képzômûvészek, a temesvári forradalom 1999-ben sorra kerülô 10. évfordulóját méltóbban ünnepelhetjük, ha egy-egy munkánkkal segítjük a temesvári református-ökumenikus központ létrejöttét. Az 1989-es romániai forradalmi változások kiindulásának helyszíne is kötelez bennünket.

A jelképes értékû épület, a protestáns vallási hiten túlmenôen, Temesvár szellemében épül. A több rendeltetésû központ — terv szerint — az erdélyi magyar képzômûvészeti élet otthonául is fog szolgálni.

Mi, képzômûvészek tudjuk, hogy a festészeti, szobrászati anyagok sokba kerülnek. Ugyanakkor annak is tudatában vagyunk, hogy aukciónkkal, adományainkkal egy — egész erdélyi magyarságunk, egyházaink, és mûvészetünk szolgálatában álló — ügyet támogatunk.

Jakobovits Miklós
a Barabás Miklós Céh
elnöke

A felajánlott munkákat a következô címre kell eljuttatni: Királyhágómelléki Református Egyházkerület (Eparhia Reformatã de pe lângã Piatra Craiului) 3700 Oradea (Nagyvárad) Calvin u. 1. szám. Levél vagy telefon visszajelzésre az egyházkerület gondoskodik az adomány elszállításáról. Az átvételt nyugtával igazolja. A december elején megrendezendô aukció sikeres lebonyolítása érdekében az alkotásokat október 31-ig lehet elküldeni.

és elmosta az esô az augusztus 21–23 között megrendezett Segesvári Középkori Mûvészeti Fesztivált. Pedig a 150 000 dollárba került rendezvényre 15–30 000 látogatót vártak a rendezôk. A patyolattisztaság már az elsô napon „emberibb", balkánibb formát öltött.

A vár ódon falai között az ünnepély jelenkori csinnadrattává laposult: a bódékból Macarénák és love songok csikarták a fület. A Ciuc sör forgalmát próbálták félresikerült reklámfogással növelni?

Hajnalig volt mit nézni az immár hagyományossá váló fesztiválon. A Commedia dell ’arte–UATC egyetemistáit, a temesvári színjátszócsoportot és színdarabokat, táncokat, Ioan Cãrmãzan Kis cigániádájának könyvbemutatóját. A különcöket a body paintingesek vették kezelésbe, akik fejbúbtól lábujjig kegyetlenül és ingyen bemázolták a vállalkozókedvüeket.

Kedvcsinálónak volt könnyû-, rock-, folk-, klasszikus- és régizeneválaszték, François Villon-versek, karnevál. A csöppségeknek a bukaresti Tãndãricã bábszínház a Csizmás Kandúrral kedveskedett. A sörpókoknak italbódék, a külföldi turistáknak pedig csecsebecse- és giccskollekciók áltak rendelkezésre. Vékonypénzû hazánk fiai ingyen vehettek részt a kulturális programokon. Ha az ember nem ijedt meg a szeméthegyektôl, a desztillált lelkektôl és a borgôzös fejektôl, kiszórakozhatta magát.

Bánhatják az otthonülôk, hogy nem tapostak augusztusban Segesvárra. Legalább nem kellett agyontaposva, állójeggyel visszautazniuk. Nem baj, jövôre is próbálkozhatnak!

Szôcs Andra Enikô

Az utcai pénzváltóknál a forint 40/41, a márka 4900/4950, a dollár pedig 8800/8850 lejbe kerül.

„Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is éntôlem, azokat cselekedjétek: és a békességnek Istene veletek lesz..." (Fil. 4,9).

Telnek az évek, de mégsem távoli az, amikor Szedressy Pál püspök úr Mózes Árpádot Aradra beiktatta. Nehéz idôk voltak és egyben szépek is. A gyülekezetet romjaiból kellett újraépítenie. Az életében bekövetkezett szenvedések, a börtön és üldöztetés ellenére mégis mert isten nevében tenni és cselekedni. Az akkori tizenévesek csak azon vették észre magukat, hogy újra hittanórára járnak, a bibliai igéket, viselkedési normákat, a szeretet Isteni üzenetét, nemcsak kapni, hanem adni is tanulják. Élmény volt a gyülekezet látogatása, a hittanórák, a nagy egyházi ünnepek, a karácsonyesték, a Jézus születésére való emlékezés.

Végre megkezdôdött a templom belsô és külsô restaurálása és örömünkre, ma friss, új köntösben díszeleg a város közepén. Nem felejtjük el, hogy számtalanszor arra figyelmeztetett, álljon mindig elôttünk Reményik Sándor híres verssora: „ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát." Azóta felnôttek a gyerekek és nem hagyták el sem a templomot, sem az iskolát. Több mint tízen — és ez nem kis szám — fôiskolát, egyetemet végeztek. Sárközi Zsuzsa, Horváth Levente és Csaba, Éhling István, Szász Zoltán, Csipkár Csaba, Ciutina Laura, Czikbrik Mónika, Hudema Mónika, Elek Erika, Mód Margit és Tímea, Csatlós Henrietta. A sort, most júliusban — egyelôre —, Böszörményi Andrea zárja, aki fogorvosi egyetemen államvizsgázott. De sorolhatnám a neveket, azokét is, akik most tapossák az egyetem és a fôiskola lépcsôit. És ha tehetném, a bejárati traktusba feltenném — Mózes Árpád nevével — az ötödik márványtáblát is az egykori tizenévesek nevében, hogy a nyomtatott betû erejével állítson emléket emberi és lelkészi eredményeinek. Köszönjük a tizenévesekkel való törôdését, a lelkük egészségéért és tisztaságáért végzett munkát. Szókrátész, a nagy görög bölcselô azt mondta: „nem létezik a lélektôl független, pusztán testi betegség". Istennek hivatalos, bár méltatlan szolgájaként, méltó és féltô módon vigyázott a fiatal lelkek egészségére. A szeretet, a kitartásba ágyazott remény mindig segített megoldani a kis és a nagy feladatokat is. Ezért kívánjuk Isten áldását Mózes Árpádra és családjára. Legyen egészsége és ereje azt a nagyobb nyájat is pásztorolni, amelyre megbízatást kapott!

Simándy Böszörményi Zoltán

A Duna-csatorna hallatán az embereknek óhatatlanul csupa rémségek, drámai sorsok, politikai elítéltek, ártatlanul meghurcoltak ezrei jutnak az eszükbe. Nekünk, 17 éves kamaszoknak, ez volt az elsô igazi megmérettetés az életünkben. Abban a korban voltunk, amikor az ember kissé cinikusan viszonyul a dolgokhoz, és a kalandvágy olykor a félelemnél is erôsebb.

1979 nyarán végre megszabadultunk a líceumi felvételi vizsgák izgalmaitól, és boldogan vártuk a jól megérdemelt vakációt, amikor értesítettek bennünket, hogy szüleinkkel együtt fontos ügyben jelenjünk meg iskolánkban. Néhány nap múlva a Brassai líceum dísztermében igazgatónk, jövendô osztályfônökeink jelenlétében, a városi pártbizottság egyik elvtársa bejelentette, hogy a fiúk szeptember 1-tôl három hónapos gyakorlatra a Duna-csatornához utaznak. Elsô döbbenetében senki sem tudott megszólalni, majd fôleg a szülôk élénken tiltakoztak. A kérdést felsôbb szinten már eldöntötték. Aki nem akart menni, azt egyszerûen kirúgták az iskolából. Korrupció, protekcionizmus akkor is létezett, így elég sokaknak sikerült kimaradniuk (hogyan, ma már nem érdekes) ebbôl a buliból. Ôszintén mondom bánhatják, hiszen nagyon sok élményrôl lemaradtak.

Huszonvalahány kilométerre a tengertôl, egy Basarabi nevezetû falu mellett helyeztek el, olyan barakkokban, hogy a szél is átfújt rajtuk. Több mint százan voltunk egybegyûjtve az ország minden tájáról. Mi, brassaisok egy tordai líceum román diákjaival laktunk egyazon barakkban. Manapság, amikor látom, hogy az egykori elvtársak milyen buzgón vetik a keresztet, ha kell, ha nem, már nem is csodálkozom azon, hogy az akkori serdülôkori tordai legények, anélkül, hogy bárki kérte volna rá, minden szoba falára kiragasztották Ceausescu képét, és melléje kiraktak egy keresztet. A kétszínûség már akkor divat volt, és ezt nagyon sokan a mai napig nem tudták leszokni.

Arra, hogy mekkora szellemi sötétségben éltek (éltünk!), jó példa egyik Suceava megyei társunk esete, akivel sikerült elhitetnünk, hogy Erdély egy független állam, és mi magyarok csak tapasztalatcserén vagyunk a táborban. Megadtuk neki klausenburgi (ez városunk hivatalos neve — mondtuk) címünket, és megkértük, ha majd útlevelet kap, látogasson meg bennünket. Nem tudom, mikor jött rá, hogy vicc volt az egész, de amíg ott voltunk biztos nem, szóval nem unatkoztunk, miközben a szocializmust építettük.

Egyik vasárnap Eforiára vittek bennünket kicsit szórakozni. Volt ott egy Európa nevû szálloda (talán ma is így hívják), és elôtte kellett késô délután megvárnunk az autóbuszt, mely visszavitt a táborba. Mivel volt még egy jó óra az indulásig, ott lötyögtünk a szálló körül, amely tele volt külföldi turistákkal. A nyugatiak számára már akkor léteztek olyan üzletek, ahol csak valutáért lehetett vásárolni, és egy ilyenbe tértünk be mi is bámészkodni. Miután kijöttünk, leültünk a szálloda elé egy párkányra, és nyugodtan vártuk a buszunkat. A tragacs helyett két rendôr jelent meg (már elôzôleg kiszúrhattak maguknak, mivel elég hanyagul voltunk öltözve, a hajunk szinte a vállunkig ért) és a személyazonossági igazolványokat kérték.

Elôbb megpróbáltuk elhülyéskedni az egészet azzal, hogy mindegyikünk azon az idegen nyelven szólalt meg, amit az iskolában tanult, de a zsaruk nem voltak vicces kedvükben, és percek alatt a rendôrôrsön kötöttünk ki. Meg kell jegyeznem, hogy haton voltunk, és összesen öt lej volt nálunk. A rend két ôre azt állította, hogy valutával akartunk ûzérkedni, és hiába mutogattuk hatan az öt lejünket, pucérra vetkôztettek, hogy megkeressék az „eldugott" dollárokat. Persze az egész cirkusz csak bosszú volt, amiért nyelvtudásunkat fitogtattuk. Végül telefonáltak a táborba, és tisztázták kik és mik vagyunk, de megígérték, hogy ha még egyszer elkapnak Eforián, eltörik a lábunkat.

Bár nem szórakozni vittek el a kanálisra, néha abban sem szenvedtünk hiányt. Késôbb a katonaságnál tudtam meg, milyen is az igazi munka és szenvedés a Duna-csatornánál. Letelt a három hónap, makkegészségesen tértünk haza, szüleink örömkönnyekkel fogadtak, az iskolánk bankettet rendezett tiszteletünkre, pár napig hôsöknek érezhettük magunkat.

Bárhogy „igyekeztünk" akkori munkánkkal hozzájárulni a szocializmus építéséhez, pontosan tíz évre rá az egész róla szóló mese kártyavárként omlott össze, de ha véletlenül összetalálkozunk, az akkori sorstársak, ma is jókat tudunk szórakozni brigadéros múltunkon.

Nánó Csaba

Nem tudom eldönteni, miként könyveljem el Dével folytatott beszélgetésemet, hová soroljam a hallottakat? Nevezhetném élménynek, hiszen ritkán adódik alkalom olyan emberrel társalogni, aki következetesen a tisztesség és szabályosság útját járja, és nem csupán hivatali célként, hanem életmódként éli meg a vétkezôk és törvénytelen haszonélvezôk felkutatását és „lebuktatását". A hasznos vagy kellemes tapasztalatot jelentô élményt, a vele járó lazító vagy éppenséggel felvillanyozó hatást azonban a keserû valóság megismerése végképp elhalványítja. Mert a színfalak mögé betekinteni nem csak szerencse. Inkább a közömbösség tudatosítja, azt, hogy létkérdéssé súlyosbodott problémáinkkal tulajdonképpen egyedül vagyunk, apró-cseprô gondjainkkal mindig magunkra maradtunk ebben a hazai sajátos kasztrendszerben. És a színfalak mögé tekinteni azért sem szerencsés, mert végképp lerombolja a szükséges, épp csak minimális tekintélyelvûséget is, olyan romlottságot fedhet fel, amely teljes kiábránduláshoz vezethet.

Dé elmondása szerint itt mindenki annyit lop, amennyit bír és nem szégyell. Ez köztudomású, mert már nem titok, tehát önmagában nem jelentene semmi újat. A folyamat felvázolása, szemléltetése konkrét tényekkel ellenben olyan megbizonyosodás, amely a pletyka típusú sejtetést végképp áthelyezi a valóságba. A még meglévô állami intézmények egyikénél dolgozó Dé a megszállottak alaposságával deríti fel, ki milyen alkalmakkor és módszerekkel igyekszik meglopni az államkasszát. Ez a feladat sem nem könnyû, sem nem veszélytelen. Tételezzük fel, hogy egy (természetesen állami) vállalat vagy intézmény el akarna végeztetni bizonyos munkát — legyen az egy folyamatos szolgáltatás vagy valamilyen fejlesztési beruházás — egy akármilyen céggel. Elkészítik az aprólékos tervet: mikor kezdik meg azt a bizonyos munkát, meddig fog tartani, mennyibe kerül megközelítôleg, beleszámítva természetesen az anyagok, felszerelések várható drágulását is. Mindezt a szükséges szinteken aláírják, tehát jóváhagyják, és megkezdôdik a kért pénzösszegek folyósítása. A fejlesztés azonban a tervezettnél jobban elhúzódik, a szállító vállalat megemeli a gépek árát, késik az anyagbeszerzés, közben a pénz értéke egyre csökken, következésképpen egyre több az igényelt pénz. Végül benyújtják a végleges számlát, amely a tervekben szereplô pénzösszeg sokszorosa. És általában ezt is aláírják.

Ennek a folyamatnak a végén szokott közbelépni Dé. Kideríti, hogy a munkát megrendelô vállalat nem nézett szét eléggé az ajánlatok terén (pedig erre törvény is kötelezi), és olyan céggel szerzôdött, amely a piaci árakhoz viszonyítva jóval drágábban dolgozott. Kiszámítja, hogy az anyagok drágulását túlzott mértékûnek tüntették fel, nem fedi a valóságot. Utánajár annak, hogy a munkálatot végzô céget tulajdonképpen felelôsségre lehetne vonni, nem pedig megfizetni a késésért. Bebizonyítja tehát, hogy a kért pénzösszeg irreális, nincs fedezete. De azt a pluszt valakik ügyesen elôre betervezték, számítottak rá és osztozkodtak rajta. És nem aprópénzrôl, hanem tíz és százmilliókról van szó.

Dé egy alaposan túlbonyolított és -szervezett „építmény" aprócska kis láncszeme. A jelentéseket író Déket pedig nem szeretik mifelénk, zavaró jelenségnek, sôt rendbontónak tartják. Nem illik bele a képbe. Vagyis a láncban néha félresikerült szemet képez. Éppen ezért a rossz láncszem bármikor helyettesíthetô. Dé ezzel tisztában van, és azzal is, hogy mindez alaposan megnehezíti munkáját, amelyet ô nem csupán egyszerû feladatként, hanem valósággal küldetésként végez. Beszélgetésünkkor egy újabb „akció" véglegesítésén — kínlódott, így, szó szerint. Mert kevés esélyt látott arra, hogy sikerül megakadályoznia egy újabb „pénzszivárgást". Ennek egyik okát abban látta, hogy az aláíró felettesek legtöbbször rossz (értsd: belekeveredett) tanácsadókra hallgatnak. De még rosszabb, hogy nem is veszik a fáradtságot, hogy ellenôrizzék embereiket. És sokaknak ez sajnos már nem is érdekük...

Tudja, magyarázta Dé, már senkiben nem lehet megbízni. Itt mindenkinek egyedül és naponta meg kell vívnia a maga kis partizánharcát.

Újvári T. Ildikó

Vlad Soare, a Bancorex elnöke kedden kijelentette, hogy az év végéig a lej hangsúlyosabb leértékelôdésére számít a külföldi devizákhoz képest. Kijelentését a Román Nemzeti Bank (RNB) illetékese azonnal cáfolta.

Adrian Vasilescu, az RNB tájékoztatási igazgatója semmilyen okot nem lát arra, hogy a lej fokozott leértékelése bekövetkezzen. Mint mondotta, az RNB kész fenntartani a hazai fizetôeszköz árfolyamát, tehát az aggodalom megalapozatlan, és arra nincs komolyabb oka senkinek.

Vasilescu úgy véli, az idén megismétlôdhet a tavalyi ôszi helyzet, amikor a téli idôszakra szükséges energiahordozók importja sem okozott zavart és fokozott árfolyamingadozást. Még augusztusban sem történt komolyabb leértékelés — mondotta —, olyan körülmények között, amikor a lengyel zloty 9 százalékkal hígult, a lej azonban alig egy százalékot veszített értékébôl. Sôt, a hazai pénzpiac az oroszországi válság közepette is nyugodt maradt, ami egyáltalán nem volt jellemzô a közép- és kelet-európai országok pénzpiacaira.

A Bancorex részvényeseinek hétfôi közgyûlése jóváhagyta a bank szerkezeti átalakításának programját. Ennek keretében újra elemzik és szükség szerint módosítják a tavalyi mérleget, illetve a rizikó- és hiteltartalékok szintjét. Gheorghe Ionescu, az Állami Tulajdonalap (FPS) ügyvezetô igazgatója a közgyûlést követôen kijelentette, hogy a bank alulméretezett tartalékai miatt a tavalyi évet csinos nyereséggel zárta. Ehelyett a banknak meg kell emelnie különbözô célokra szánt tartalékait és a tavalyi mérleget ezek alapján nullanyereséggel kellene lezárnia. A tartalékalapok megemelését pedig továbbra is folytatni kell — mondotta a FPS-vezetô —, mindaddig, amíg a bank talpra nem áll, és az egészséges fejlôdés be nem indul.

Az átalakítási program elôírja a bankkonszolidációt is, a bank törzstôkéjének 93 milliárd lejrôl 1243 milliárd lejre történô megemelését. Ezt elsô fázisban a részvényesek kell hogy vállalják, 250 millió dolláros névleges értéken. Majd ezt követôen különbözô külföldi hitelek bevonására számítanak. A harmadik fázisban pedig a belföldi és külföldi tôkepiac részvételére alapoznak.

A közgyûlés jóváhagyta az 1998-ra szóló költségvetési tervet, amely a lej 45 százalékos inflációjával, s egy bizonyos lej/dollár árfolyamvesztéssel számol, valamint külön programot irányoz elô a behajthatatlan hitelek értékesítésére, a tartozások részvényre váltására stb. Gheorghe Ionescu úgy értékelte, hogy bizonyos intézkedések meghozatalához kormányhatározatokra lesz szükség, ám ez már folyamatban van. Ezért a bank részvényeseinek következô közgyûlésére idén szeptemberben kerül sor.

Hatalmas ellenkezést váltott ki Daniel Dãianu pénzügyminiszter javaslata, miszerint a pótköltségvetésben a kiadásokat nyolcezer milliárd lejjel, csaknem egymilliárd dollárral csökkentenék. A miniszter szerint, amennyiben erre nem kerül sor, a gazdasági hanyatlás fokozódna, 1999-ben pedig az ország gazdasági egyensúlya is veszélybe kerülhetne. Dãianu úgy véli, amennyiben az általa javasolt intézkedéseket elvetik, a költségvetési hiány 6 százalékra emelkedhet, a kereskedelmi mérleg pedig hatalmas hiányt mutatna az év végére. A miniszter szerint a nemzetközi gazdasági helyzet sem elônyös.

A tervezet szerint az ipari és kereskedelmi tárca 300 milliárd lejjel, az egészségügyi 130 milliárd lejjel, a szállításügyi 254,7 milliárd lejjel, az oktatási 1000 milliárd lejjel, a mûvelôdési 74 milliárd lejjel és a távközlési 3 milliárd lejjel kapna kevesebbet az idén. Nem változna a privatizációs, a turisztikai és a környezetvédelmi minisztériumok költségvetése, viszont esetleg 330 milliárd lejjel növekedne a mezôgazdasági tárca büdzséje. Ez utóbbi ugyanis a fenti összeget már megkapta az idei búzatermés költségeire.

Dãianu azt szeretné, ha a költségvetés idei hiánya nem haladná meg a nemzeti össztermék 3,6 százalékát, s az idei infláció 45 százalék alatt maradna. A miniszter kedden találkozott a nagyobb szakszervezeti föderációk vezetôivel, akiknek magyarázattal szolgált a tervezett megszorításokra. Dãianu fôképp azt próbálta megértetni a szakszervezetiekkel, hogy miért nem növekedhetnek az idén a bérek.

A találkozót követôen Bogdan Iuliu Hossu, az Alfa Kartell szakszervezet elnöke kijelentette: szakszervezete elfogadja a miniszter érveit, ám csakis azzal a feltétellel, ha a költségek lefaragása egyenlô mértékben érinti majd valamennyi ágazatot. A létezô egyensúly megbontása roppant káros lenne — mondotta Hossu, aki szerint a pénzügyminiszter ígéretet tett arra, hogy a költségek visszaszorítása csupán a beruházásokat fogja érinteni, s nem pedig a béralapokat.

Az Alfa Kartell azzal vádolja a kormányt, hogy nem tartotta tiszteletben a korábbi egyezményeket, s azzal fenyegetôzik, hogy októbertôl nagy utcai megmozdulásokat és útlezárásokat szervez. Hossu szerint a vasúti dolgozókkal a múlt héten megkötött megállapodás felrúgása a kabinet tagjainak felelôtlenségét bizonyítja. A társadalmi partnerekkel kötött megállapodások felrúgása miatt a kormánynak le kellene mondania — mondotta.

A tervezett költséglefaragások ellen foglalt állást Hajdú Gábor egészségügyi miniszter is. Hajdú kifejtette, hogy a költségvetési megszorítások roppant érzékenyen fogják érinteni az egészségügy mûködését. A miniszter szerint tárcája tíz százalékos költségcsökkentéssel kell hogy számoljon, ami 367 milliárd lejjel kevesebbet jelentene. Ez azonban elfogadhatatlan, olyan körülmények között, amikor mintegy 500 kórház egy komolyabb földrengés esetén romba dôlne — mondotta. Ha viszont a csökkentés csak 4 százalékos lesz, ami 130 milliárd lejjel kisebb büdzsét eredményezne, a miniszter kénytelen lesz befagyasztani a betöltetlen állásokat, megszakítani a beindított felújítási munkálatokat, és képtelen lesz kifizetni a támogatott gyógyszerek számláit.

A költségvetési lefaragások ellen hevesen tiltakozott Victor Babiuc nemzetvédelmi miniszter is.

Radu Vasile kedden kijelentette, hogy nem ért egyet Sorin Dimitriu privatizációs miniszternek az egydolláros magánosítást illetô javaslatával. A kormányfô úgy véli, hogy ennek a megoldásnak az alkalmazása megfosztaná az állami költségvetést azoktól a privatizációból származó bevételektôl, amelyeket a büdzsé kidolgozásakor számításba vettek.

Ha most elôrukkolunk azzal az elképzeléssel, hogy a vállalatokat egydolláros áron adjuk el, miután a Ciorbea-kabinet úgy döntött, hogy a privatizációból származó összegek költségvetési jövedelmekként szerepeljenek, tulajdonképpen azt jelentené, hogy megfosztjuk az állami büdzsét a jövedelmektôl — mondotta Vasile kedden délután, Ion Diaconescu parasztpárti elnök 81. születésnapja megünneplése alkalmával. A miniszterelnök szerint Sorin Dimitriu okosabban tette volna, ha azt jelenti ki, hogy a vállalatokat piaci értékükön kell eladni.

Az egydolláros magánosításra vonatkozó elvi döntést már 1992-ben vagy pedig 1996 ôszén meg kellett volna hozni — vélekedett a kormányfô —, s akkor most másképp tárgyalhatnánk, hiszen mára a privatizáció már befejezôdött volna. A jelenlegi körülmények között azonban csakis a piaci értéken történô privatizáció jöhet szóba.

A miniszterelnök elmondta, hogy az állammal szembeni tartozások kiegyenlítésére rövidesen olyan mechanizmust fog bemutatni, amely gyakorlatilag valamennyi létezô problémát megoldhat.

Radu Vasile nem zárta ki azonban azt a lehetôséget, hogy a privatizáció a tôzsde útján történjen. Rámutatott, hogy az egydolláros magánosítás gondolata nem új, s ez a megoldás eredményes lehetett a volt Kelet-Németország esetében, mert ott a tôkepiac fenntartásához szükséges források rendelkezésre álltak. Ám a Dimitriu által javasolt megoldás csupán a vállalati adósságok és a beruházások gondjait oldaná meg, a költségvetés egyensúlya viszont veszélybe kerülne.

Marin Condescu, a Romániai Bányászszakszervezetek Országos Központja vezetôjének nyilatkozata szerint a bányászok 24 órás általános sztrájkját követôen, ma a Zsil völgyében meghatározatlan ideig tartó sztrájk kezdôdik. Elôreláthatóan sztrájkok és felvonulások lesznek más helységekben, például Bukarestben is. Marin Condescu kijelentette: a bányászok követeléseit nagyjából tartalmazza a kormány felelôs tagjaival már egy évvel ezelôtt aláírt protokollum. Az abban foglaltakat azóta sem teljesítették, bár annakidején a kormány erre kötelezte el magát.

Lapzárta: a bányászok az utolsó pillanatban elhalasztották a sztrájkot; tovább folytatják tárgyalásaikat a kormánnyal.

A kormány és a szállítási szakszervezetek között született protokollum elôírásainak be nem tartása miatt a Szakszervezetek Országos Tömbje elhatározta, rövid idôn belül mégis általános sztrájkot indít. Amennyiben a protokollum két pontját — a fizetések megemelését 10,64 százalékkal, valamint annak elismerését, hogy az állami költségvetésbôl gazdálkodó Metrorex nem veszteséges — nem teljesítik, a vasutasoknak több mint 70, a metró alkalmazottainak több mint 80 százaléka sztrájkolni fog.

Ultimátumnak szánta az Alfa Kartell az ország vezetôihez intézett nyílt levelet, melyben kifejti, hogy a kormánytagok elsôként kellene hogy vállalják az ország polgárainak szánt intézkedéseiket és azt a gazdasági szigorítást, amelyet a lakosság kénytelen elviselni. A jelenlegi körülmények között megengedhetetlen, hogy a honatyák megemeljék a fizetésüket.

A kormánytagoknak a néppel szemben tanúsított érzéketlensége, a szakszervezetekkel aláírt protokollumok semmibevétele a közeljövôben sztrájkhullámot eredményez, hatalmas utcai tüntetésekkel, hiszen Bogdan Hossu, a kartell elnöke szerint úgy tûnik, csak ezek „hatják meg" a vezetôket.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]