1998. december 17.
(X. évfolyam, 292. szám)
Véglegesítette
jelentését az egyetemalapító bizottság
Szükség van magyar egyetemre — a dokumentum tartalmazza az
ellenvéleményeket is
(1, 8. old.)
Hétfôn véglegesítette jelentését az önálló magyar állami és a Petôfi–Schiller elnevezésû német–magyar multikulturális egyetem alapításának lehetôségeit tanulmányozó bizottság. Kötô József oktatási államtitkár lapunknak elmondta: a jelentés elsô része az önálló magyar állami egyetem létesítésének módozataira vonatkozó javaslatokat tartalmazza. Megállapítja: szükség van az önálló magyar állami egyetem létrehozására, ugyanis a jelenlegi anyanyelvi oktatás csak a tanárképzésre szorítkozik, és nem biztosított lehetôséget az anyanyelvû mûszaki, orvostudományi, mezôgazdasági, jogi és közigazgatási képzésnek.
A jelentésben továbbá leszögezik: az erdélyi magyar ifjúság bizonyos megszorításoknak van kitéve az anyanyelvi oktatást illetôen. Miközben a romániai magyar közösség létszáma 7,1 százalék, a magyar nemzetiségû diákok számaránya a romániai összegyetemistákéhoz viszonyítva mindössze 1,2 százalék. Az oktatási államtitkár rámutatott: a jelentés számtalan példával alátámasztja, hogy a létezô oktatási intézmények keretén belül a magyar csoportok számára egyrészt nem szavatolják a döntési autonómiát, másrészt pedig nem biztosítják az analitikus programokhoz való hozzáférhetôséget és az anyanyelven történô versenyvizsgák lehetôségét.
Az önálló állami magyar egyetem keretében tíz fakultás létrehozását javasolják. Ezen belül különbözô szakokat hoznának létre. Az államtitkár hangsúlyozta: elkészültek azok a felmérések is, amelyek bizonyítják, hogy megvannak azok az infrastrukturális feltételek, amelyek lehetôvé teszik az önálló magyar egyetem létrehozását. A magyar közösség rendelkezik a megfelelô szintû képzéshez szükséges oktatói potenciállal.
Az oktatási államtitkár továbbá rámutatott: a jelentés második fejezete a Petôfi–Schiller multikulturális egyetem struktúrájára vonatkozó elképzeléseket ismerteti. Eszerint a magyar–német egyetem hárompilléres oktatási intézmény lenne. A rektorátus Kolozsváron mûködne. Létrehoznák a bölcsészkart, amelynek alapja a pedagógiai tanszék lenne. Erre építenék az óvó- és a tanítóképzô kollégium rendszerét. Megalakulhatna a mûszaki, a természettudományi kar, a mechanikai, az elektronikai és az építészeti szak, amelyek köré szintén kollégiumokat lehetne létesíteni. Továbbá: létrehoznák a magyar nyelvû közgazdasági, jogi és politikai fakultásokat is. Az egyetem másik két pillére Marosvásárhelyen és Nagyszebenben lenne. Marosvásárhelyen beindulna a mechanikai, a pszichológiai, a zenepedagógiai képzés, az élelmiszeripari és a bölcsészkar, valamint a kántorképzô kollégium.
— Lényegében azoknak a képzési formáknak a további mûködését javasoljuk, amelyek bizonyos egyetemeken belül jelenleg is léteznek — hangsúlyozta az államtitkár. — A bizottság elkészített egy törvénytervezetet is, amelyben felvázolja, hogy a meglévô intézményeken belül hogyan lehetne biztosítani a magyar csoportok számára az autonómiát és az önálló tagozatok létrehozását. Ennek kialakítása elképzelhetô a Babes–Bolyai Tudományegyetemen, a zene, a képzômûvészeti akadémia, illetve a marosvásárhelyi színmûvészeti és orvostudományi egyetemeken belül — mondotta az államtitkár.
Megtudtuk: a munkálatok során elhangzott ellenvélemények alternatív véleményként szintén megjelennek a jelentésben. A bizottság az akkreditációs feltételeknek eleget tevô dokumentumcsomagot állított össze mind az önálló magyar, mind a Petôfi–Schiller-egyetem mûködési formáira vonatkozóan.
Arra a kérdésre, hogy a bukaresti ítélôtábla döntése után milyen esélyei vannak a Petôfi–Schiller multikulturális egyetem létrehozásának, az államtikár elmondta: a kormány részérôl ígéret van arra, hogy fellebbezi a döntést. — Egyelôre még kérdéses az egyeztetô bizottság munkájának az eredménye: mennyire sikerül a magyar közösség számára kedvezôen módosítani a 123-as szakaszt, amely lehetôvé teszi az önálló intézmény létesítését. Ha megteremtôdnek az ehhez szükséges törvényes keretek, a bizottság munkája szerintem hasznosítható lesz a döntés meghozatalában. Remélem, hogy a politikai körülmények is jó irányba alakulnak. Örömmel tapasztalom, hogy a bûvös multikulturalizmus fogalmát, amely egyesek értelmezése szerint kizárja az anyanyelvû oktatás lehetôségét, egyre inkább vitatják a román sajtóban is. A politológusok egyre inkább azt hangoztatják, hogy a nyugati értelemben használt multikulturalitás éppen a magyar közösségnek az önálló egyetemhez való jogának elismerését jelenti. Ez is jelzi, hogy egyre jobban erôsödnek azok az irányzatok, amelyek végül a demokratikus megoldás módozatainak útját egyengetik. Nyilvánvaló, hogy ezen az úton még hosszú és kemény küzdelem vár ránk. Bízom abban, hogyha távlatilag is, de a bizottság jelentése valaminek a kezdetét jelentheti — mondotta Kötô József.
Papp Annamária
A Kisebbségvédelmi Hivatal a csütörtöki kormányülésen jelentést terjeszt a kormány elé a Petôfi–Schiller multikulturális egyetem létesítésére vonatkozó kormányhatározat hatálytalanítása nyomán kialakult helyzetrôl. A kormány e jelentés megvitatását követôen határoz majd afelôl, hogy fellebbez-e vagy sem az Ítélôtábla döntése ellen. Ion Diaconescu (KDNPP) és Petre Roman (DP) hétfôn azt javasolta a kormánynak: ne nyújtson be fellebbezést az Ítélôtábla határozata ellen. Roman szerint a kormány újabb kormányhatározatban rendelkezhet egy másik multikulturális egyetem létesítése felôl. |
Szövetségesi
„biztatás" az egyeztetô bizottság ülése
elôtt:
A liberálisok és a demokraták az ellenzéknek
drukkolnak
(1. old.)
Anton Ionescu, az NLP Kolozs megyei képviselôje szerint az egyeztetô bizottság a jelenlegi összetételében is hozzájárulhat ahhoz, hogy a tanügyi törvény módosítása szavatolja a magyar egyetem létesítésének a szabadságát. Természetesen abban az esetben, ha a koalíciós pártelnökök ezúttal is utasítják a bizottság kormánypárti tagjait, hogy ezt megszavazzák. Ionescu tapasztalatai szerint a két KDNPP-s tag minden bizonnyal megkapja a „pártfeladatot", személy szerint azonban ôszintén reméli, hogy a demokrata párti képviselô nem hagyja magát zsarolni, és ezúttal is az ellenzékkel szavaz. Ha mégsem így történik — idézi Ionescut a román sajtó —, az egyeztetô bizottság döntését még felülbírálhatja a parlament, amelyet már nem lehet oly könnyen kontrollálni. Nagyon valószínû tehát, hogy a magyar egyetem ügye mégiscsak megbukik — reménykedik a képviselô.
Amint arról tegnapi lapszámunkban beszámoltunk, a tanügyi törvényrôl egyeztetô parlamenti bizottság összetételének megállapításakor a liberálisok, akiket a fent idézett kolozsvári Anton Ionescu képviselt volna, átadták helyüket az ellenzéknek. Ennek következtében a bizottság 8 kormánypárti és 6 ellenzéki tagból áll.
Együttes ülésen
a parlament
Napirenden: kormányátalakítás, RNB-igazgatótanács,
bizalmatlansági indítvány
(1. old.)
A kormányátalakítás, az ellenzék által benyújtott bizalmatlansági indítvány, illetve a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsának kinevezése szerepelt a parlament délután kezdôdô és lapzártakor még tartó együttes ülésének napirendjén. Mint ismeretes, a tervbe vett „kormánykarcsúsítás" következtében a minisztériumok száma 17-re csökkent: megszûntek a távközlési, a privatizációs, a reformügyi, az idegenforgalmi, illetve a tudományos kutatásokért felelôs tárcák. A miniszterelnök javaslatára felszámolják a parlamenti kapcsolattartásért felelôs minisztériumot is, hatáskörét a honvédelmi minisztérium veszi majd át.
Ami a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsát illeti: valamennyi jelölt a kormánykoalícióban részt vevô pártok jelöltjei. A Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja felháborodásának jeléül ugyanis nem vett részt a jelölésben. Elégedetlenségükre az adott okot, hogy — mondották — a koalíció nem tartotta tiszteletben a korábban kötött egyezséget. Ennek értelmében az igazgatótanácsban a 6 kormánypárti mellett 3, az RTDP által támogatott tagnak is helyet kellett volna adni. Nincs okuk az elégedettségre a többi ellenzéki pártnak sem: a Nagyrománia Párt és a Román Nemzeti Egységpárt jelöltjeit alkalmatlannak nyilvánították.
Bemutatásra került az ellenzék bizalmatlansági indítványa, amely felszólítja a parlamentet, hogy vonja meg bizalmát a Vasile-kabinettôl, és írjon ki elôrehozott választásokat. Errôl az indítványról alig hétfôre tervezett együttes ülésén dönt majd a parlament.
Továbbra is
homály fedi a decemberi véres eseményeket
Dan Voinea ügyésznek „gondjai támadtak", amikor
Iliescu kihallgatását kezdeményezte
(1, 8. old.)
Még mindig nem lehet tudni az igazságot az 1989. decemberi eseményekrôl — derült ki a „a forradalom dossziéiról" tartott ügyészségi tájékoztatón.
Mircea Criste, fôügyész sajtóértekezletén elmondta: az 1989. decemberi eseményeknek összesen 942 halálos áldozata és 2245 sebesültje volt. Eddig 4556 ügyészi vizsgálatot kezdtek. Ezek közül 61 esetben bírósági felelôsségre vonást kezdeményeztek, 4018 aktát bûnvádi felelôsségre vonás nélkül lezártak, 447 esetben pedig tovább folytatják a vizsgálatokat. Az említett 61 esetben 57 katonát és kilenc polgári személyt emberöléssel vagy súlyos testi sérülést okozó cselekedetekkel vádoltak.
A fôügyész két részre osztotta az 1989-es események ügyészségi aktáit. Az elsô kategóriába tartoznak a december 22-ig történtekre vonatkozó vizsgálati anyagok, a másodikba pedig a december 22-tôl 30-ig terjedô idôszakra vonatkozó ügyek iratcsomói. Az elsô kategóriában már 942 ügyirat készült el, további húsz esetben még mindig vizsgálatok folynak ismeretlen tettesek ügyében.
Az elsô csoportba tartozó ügyekkel kapcsolatban Criste közölte, hogy több olyan tábornok esetében, akikkel szemben korábban megszüntették a bûnvádi eljárást, tavaly ismét elrendelték az ügyészségi eljárás folytatását. Újra vizsgálat folyik Victor Atanasie Stãnculescu és Mihai Chitac tábornok ellen „a temesvári dosszié" alapján, Iulian Topliceanu tábornok ellen a Kolozsváron történtek miatt. Florian Caba és Paul Vasile tábornokokat a bíróság vonja felelôsségre kolozsvári, illetôleg temesvári cselekedeteikért. Ugyancsak bírósági felelôsségre vonást indítványoz az ügyészség három ezredes ügyében, akik december 22-ig Nagyszebenben szolgáltak.
Dan Voinea tábornok a sajtótájékoztatón kijelentette, 1989 decemberében Romániában nem voltak „külföldi terroristák", akik román állampolgárokra lôttek volna. „A fegyveres erôk által ôrizetbe vett úgynevezett terroristákról minden esetben kiderült, hogy valójában áldozatok" — hangsúlyozta.
A katonai ügyész bejelentette: l999 áprilisáig befejezik a bánsági (temesvári, resicai, aradi), valamint a kolozsvári–tordai és a krajovai események katonai ügyészségi kivizsgálását.
A katonai ügyészségi akták közül a legfontosabbnak a bukaresti események dossziéját nevezte Dan Voinea tábornok. Mint hangsúlyozta, a fôvárosban mûködött az országos tûzparancsot kiadó szûk parancsnoki csoport, amelynek tagja volt Stefan Guse azóta már elhunyt vezérkari fônök, Iulian Vlad, a Szekuritáte egykori parancsnoka és az ugyancsak idôközben meghalt Pîrcãlãbescu ezredes, a hazafias gárdák volt parancsnoka.
Újságírói kérdésre, miszerint létezik-e egy „Iliescu-dosszié" is, és a volt államfô ellen lesz-e ügyészségi kivizsgálás, Voinea tábornok úgy válaszolt: „Amikor megkezdem a televíziónál történtek kivizsgálását, majd még beszélünk errôl. A televíziónál 86 halott volt, és a dolgok nem maradnak így".
Elmondta, már „gondjai" támadtak azért, mert kijelentette, hogy Iliescut „egyszer végre ki kell hallgatni". Nyomásnak volt alávetve azért is, hogy a vizsgálatokat ki akarta terjeszteni a volt államfô környezetéhez tartozott személyekre is, akikrôl bebizonyosodott, hogy 1989 decemberében bûncselekményeket követtek el.
Iulian Vlad volt az a tábornok, aki 1989 karácsonyának elôestéjén a Ceausescu házaspár ellen lefolytatott és azóta is sokat vitatott rendkívüli bírósági eljáráson a vádiratot összeállította és felolvasta. A Ceausescu házaspár perével kapcsolatos kérdésekre válaszolva Dan Voinea ismét elismerte, hogy eljárási szempontból kifogásolható per volt, de nem tudta megmondani, sor kerül-e annak felülvizsgálatára.
— Perújrafelvételre csak egy ilyen irányú megkeresés esetén kerülhetne sor — mondta a román katonai ügyészség vezetôje, aki nem vállalkozott az 1989. decemberi romániai események minôsítésére, hiszen „az nem igazságszolgáltatási, hanem politikai kérdés".
Iliescu a hadsereg hiteltelenítésével vádolja az államfôt
(1. old.)
Ion Iliescu keddi sajtóértekezletén kijelentette: több magas rangú vezérkari tiszt, akik ellen bûnvádi eljárást indítottak az 1989-es decemberi eseményekben játszott szerepük miatt, egy lépésre van a letartóztatástól. Az RTDP elnöke szerint mindennek viszont semmi köze sincs az igazságszolgáltatáshoz, hanem egyszerû politikai gesztus az elnöki hivatal részérôl. Constantinescu hitelét vesztett hivatala, amely az ígérgetésekkel ellentétben semmit sem tett annak érdekében, hogy fény derüljön végre az 1989-es decemberi eseményekre, így akar javítani imázsán — mondotta Iliescu. Hozzátette: jelen pillanatban nem történik más, mint hisztériakeltés, a hadsereg, a forradalom diszkreditálása egyes hatalmi körök nyomására. Véleménye szerint minden bírálat ellenére a hadsereg volt az egyetlen olyan „koherens" intézmény azokban a napokban, amely köré az új hatalmi intézmények szervezôdhettek. Ezeknek az intézményeknek történelmi jelentôségük volt, hiszen kitöltötték azt a veszélyes ûrt, ami a diktatúra bukása után létrejött — nyilatkozta a pártelnök.
Iliescu szerint szükség van a kilenc évvel ezelôtti véres események elemzésére, de figyelembe kell venni azokat a körülményeket, amelyek közt ezekre sor került. Úgy véli: egy katonát nem lehet elítélni tettei miatt, hiszen parancsra cselekedett.
Kishírek
(2. old.)
BÁNFFYHUNYAD ÉS KÖRNYÉKE FIGYELMÉBE!
A KOLOZSVÁRI ZURBOLÓ NÉPTÁNCEGYÜTTES december 19-én, szombaton este 7 órakor a Bánffyhunyadi Mûvelôdési Ház kistermében adja elô színvonalas mûsorát, vasárnap délután Damoson, este pedig Kalotaszentkirályon lép fel. Jegyek a helyszínen kaphatók.
BÚCSÚZTATJÁK AZ ÓÉVET az RMDSZ kül- és belmonostori szervezetének batyus alapon rendezett összejövetelén, december 18-án, pénteken du. 6 órakor, a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Magányosok — fiatalok vagy idôsebbek — jöjjenek el, s lehet, hogy karácsonykor már nem lesznek egyedül. Szeretettel várják a szórakozni vágyókat.
A MOZGÁSSÉRÜLTEK SZÖVETSÉGE (székház: M. Kogãlniceanu utca 8.) értesíti a szövetség tagjait, hogy a fiatalok és gyerekek télifaünnepségét december 18-án, pénteken du. 4 órakor tartják a Román Ortodox Püspökség (Avram Iancu tér 18.) dísztermében.
RODICA OLTEANU, a Ion Andreescu Képzômûvészeti Intézet végzôs hallgatójának festészeti kiállítása nyílik december 18-án, pénteken du. 5 órakor a Szépmûvészeti Múzeum I. C. Brãtianu utca 22. szám alatti Adományok részlegén.
ÁRAMSZÜNET
A kolozsvári Conel szünetelteti az áramszolgáltatást december 17-én és 18-án, 8–16 óra között, a Bányászok és az Ásó utcában.
Hallottuk
(2. old.)
— Minek tekinti a parasztpárt az ítélôtábla döntését?
— Multikulturalitás elleni védôoltásnak.
A megyei rendôrség sajtóirodájától értesültünk
(2. old.)
• Minôsített lopás miatt indult bûnvádi eljárás két szelecskei fiatalember ellen. Gheorghe Câmpean (19) és Cristian Dumitru Ciceu (23) mintegy 700 ezer lej értékû papírt lopott el a dési Szamos cellulóz-kombinátból.
A kár megtérült, a két vádlott szabadlábon védekezhet.
• Tolvajt azonosítottak a dési rendôrség nyomozói. Vasile Danciu (27) foglalkozás nélküli és büntetlen elôéletû dési lakos legértékesebb „zsákmánya" egy több mint egymillió lejt érô kerékpár volt, amelyet vissza is szolgáltattak jogos tulajdonosának, Sz. Károlynak.
A közlekedésrendészet híreibôl
(2. old.)
• Ittas gyalogost gázolt el kedden du. 6 óra tájt a Valentin Roman (60) vezette CJ–04–MSZ rendszámú Dacia. A Csillagvizsgáló utcában történt balesetben a szenvedô fél Nicolae C. (46) gépész, aki nem a kijelölt helyen, figyelmetlenül próbált átkelni az úttesten.
• Két vétlen gyalogos esett áldozatul egy gépkocsivezetô felelôtlenségének. Ioan I. (48) és G. Sándor (48) szabályosan, a menetiránnyal szemben közlekedett, amikor a 2–AB–9680 rendszámú 1300-as Dacia elgázolta. A kolozsvári Ana Victoria Toma (39) nem a csúszós útviszonyoknak megfelelô sebességgel vágott bele a kanyarba, s a jármû kisodródott.
Az áldozatokat fejsérüléssel és hátgerinczúzódással, illetve koponyasérüléssel kezelik az 1-es Számú Sebészeti Klinikán.
Szilágysomlyói december
(2. old.)
Ünnepi hét vége volt december 11–12-én Szilágysomlyón. 11-én a kolozsvári Zurboló-együttes tartott szép néptáncbemutatót a városi kultúrotthonban. Kalotaszegi, mezôségi, széki népviseletet és táncokat mutatott be a Könczei Csongor vezette együttes. A zömében ifjú közönség — az együttes késése ellenére is — kitartott és megvárta a bemutatót. Sajnos, a táncház a hideg miatt elmaradt. Szervezômunkájukért külön köszönet illeti Miklósik Ibolyát és Szabó Istvánt.
Szombaton karácsonyi könyvvásárral kezdôdött a mûsor, majd a Mûvelôdés folyóirat szervezésében képzômûvészeti kiállítás nyílt Somogyi Gyôzô ’48-as huszárok címû színes grafikáiból.
Joikits Attila történelemtanár az elsô világháborúról, Egyed Ákos akadémikus az 1848–49-es forradalom és szabadságharc erdélyi, szilágysági eseményeirôl beszélt.
Az elôadások után bemutattuk vendégeinknek az 1848-as emlékmû márványtábláit. A márványtáblákra Farnas Benedek kôfaragó mester véste be a betûket, Bem József arcképét Hajdu Attila mintázta meg.
125 éve született gróf Bánffy Miklós
(2. old.)
Az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az Erdélyi Református Egyházkerület 1998. december 19–20-án ünnepélyes keretek között emlékezik meg gróf Bánffy Miklós író, politikus, egyházkerületi fôgondnok születésének 125. évfordulójáról.
December 19-én Kolozsvárott, 11 órakor, az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházában kiállítás nyílik Bánffy Miklós grafikáiból. Elôadást tart Murádin Jenô mûvészettörténész, Bánffy Miklós írásaiból felolvas Sebesi Karen Attila. 17 órakor a Protestáns Teológia dísztermében ünnepi megemlékezés. A nyitó áhítatot tartja Tôkés László királyhágómelléki református püspök; Bánffy Miklós, az egyház gondviselôje — Csiha Kálmán erdélyi református püspök elôadása; Bánffy Miklós, a közéleti férfiú — Benkô Samu, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnökének elôadása; Bánffy Miklós, az író — Szegedy-Maszák Mihály akadémikus, egyetemi tanár elôadása.
December 20-án, Bonchidán 11 órakor a református templomban ünnepi istentisztelet. Ezt követôen gróf Bánffy Miklós emléktáblájának ünnepélyes leleplezése.
Nyugdíjas matiné
(2. old.)
Az év utolsó nyugdíjas matinéján szûknek bizonyult a Györkös Mányi Albert Emlékház. Sebesi Imre bevezetôje után az Apáczai Csere János Líceum diákjai szavaltak karácsonyi verseket, majd a Gyenge testvérek — Ágneske és Balázska — játszottak zongorán és hegedûn nagy sikerrel. Sebesi Imre alkalomhoz illô kommentárjával kazettáról halhattuk dr. Csiha Kálmán ref. püspök karácsonyi köszöntôjét, Horváth Piroska élménybeszámolóját, Bisztrai Mária vallomását, végezetül a legismertebb karácsonyi éneket, a Csendes éjt.
Jogszolgálat
(2. old.)
E. M., Kolozsvár: Külföldi lakhellyel rendelkezô román állampolgárként kérhetem-e, hogy román útlevelet állítsanak ki számomra?
Válasz: Mindazok a külföldi lakhellyel rendelkezô, vagy ideiglenesen külföldön tartózkodó román állampolgárok, akiknek az illetô ország hatósága engedélyezte a letelepedést, egyszerû útlevél iránti kérelmet a külföldi román nagykövetségeken vagy konzulátusokon tehetnek le, vagy hazai tartózkodásukkor az utolsó (itthoni) lakhelyük szerint illetékes útlevélosztályhoz is fordulhatnak. (1998/216. törvény, amely módosította az 1997/65. — az útlevélrendszerrôl szóló — kormányrendeletet.)
Állami Magyar
Opera 50
Bánk bán
(2. old.)
Ötvenedik születésnapját ünnepli a kolozsvári Állami Magyar Opera. A nyitóelôadás 1948. december 11-én Kodály daljátéka, a Háry János volt, de az évad elsô (1948–49) évad nagy operabemutatója, Erkel Ferenc remekmûve, a Bánk bán, nyitotta meg az utat a repertoár bôvítése felé. A Bánk bánnak városunkkal is szoros kapcsolata van, Katona József drámájának (Egressy Béni ennek alapján írta az opera szövegkönyvét), 1820-ban Kolozsváron volt az ôsbemutatója, öt évvel a pesti elôadása elôtt.
Az ötven év folyamán a Bánk bán az egyetlen opera, amely (az 1960–61-es évadot leszámítva) mindmáig az opera mûsorán van.
A Bánk bán a mûfaj kiemelkedô alkotása, gondoljunk csak az elsô felvonás nagyoperai együtteseire, a második felvonás izzó, drámai légkörére, a nagy slágerre, a Hazám, hazám áriára és a Tisza-parti jelenet koloratúra áriájára, melyhez az operairodalomban csak Donizetti: Lammermoori Luciájának ôrülési jelenete hasonló.
A D’André Albert rendezésében színre került darabot még kétszer átrendezték, az elsôt Szinberger Sándor, a következôt Dehel Gábor.
A bemutatón Augustin Almãsanu, a Román Opera tenoristája énekelte a címszerepet, a többi fôszerepben Sallai Margit, Wilkovits Kató, Ion Mãrgineanu, Cornel Ivan, Püllök Géza. A díszleteket Szakács György, a kosztümöket Szopós Klára tervezte. A bemutató karmestere Eugen Lazãr, utána Demián Vilmos, majd Hary Béla. Késôbb az opera már saját erôivel tudta megoldani, tegyük hozzá: magas fokon, az opera elôadásait. Az 1998. december 15-én tartott jubileumi elôadás, a megnyitott kiállítás nagyszerû válogatása, a képek és plakátok sokasága teszi az évfordulót ünnepélyessé.
Simon Gábor igazgató rövid beszédben mutatott rá, hogy a kolozsvári magyar operajátszás 206. évada kezdôdik, Állami Magyar Operaként pedig az ötvenedik. Az elôadást egyfajta hídnak szánták a régi és a jelenlegi generációk között.
Magas színvonalú ünnepi elôadást láthattunk. A királynô szerepét a Debrecenbe szerzôdött Simon Katalin énekelte. Csillogó hangja, szuggesztív játéka nagymértékben hozzájárult a sikerhez.
Kiss B. Attila úgy hang, mint játék szempontjából igazi fôúr a címszerepben. Értékes hangja minden regiszterben nagy vivôerejû, a Hazám, hazám elôadásában magával ragadó. Marton Melinda Melindáját megjelenése, átélt játéka, a szerepformálás ôszintesége jellemzi. Különösen a második felvonásban és a Tisza-parti jelenetben volt meggyôzô hangi produkciója. Bancsov Károly szépen imposztált hanggal énekli Tiborc szerepét. Duettje Bánkkal kiválóan megoldott, nagy része van a második felvonás sikerében. Otto minden tenor számára komoly feladat, a sok nehéz fekvés, magas hang teszi azzá. Kiss Domokos ez alkalommal a megszokottnál is jobban oldotta meg. A már nyugdíjas Mátyás Jenô új színekkel gazdagította az intrikus figuráját: Biberach cinikusabb, gúnyosabb. Öröm volt ôt a színpadon viszontlátni. Szeibert István a király szerepében nyújtott átélt alakítást. Hary Béla kiemelkedô tudással vezényelte az elôadást, amelyben a zenekar és a kórus is kifogástalan volt. A Valkay Ferenc betanította balett sikeresen idomult a verbunkós stílushoz.
Wittlinger Margit szép díszletei, Dehel Gábor színpompás, mozgalmas rendezése most sem tévesztette el hatását, aki éppen erre az alkalomra újítani, javítani is tudott avval, hogy néhány felesleges, a nézô figyelmét elvonó kelléket, pantomimjelenetet elhagyott.
Végül mondjuk el e nagysikerû elôadás kapcsán: Bánk bán, ez a magyar nemzeti opera, olyan remekmû, amelynek csodálatos a zenéje, hangszerelésében sok az egyéni szín, szerencsés a verbunkos stílus feldolgozása.
Kívánjuk, hogy Kolozsvár lakossága a következô ötven évben is gyönyörködhessen Erkel Bánk bánjának ilyen színvonalas elôadásában.
Helyesírási verseny
(2. old.)
Az Aranka György Helyesírási Verseny Kolozs megyei szakaszán az Apáczai Csere János Líceumban vettek részt az iskolai szakasz gyôztesei. A gyakorlatok megoldásával maximálisan 263 pontot lehetett szerezni. Az eredmények:
IX. o. 1. Majó Zoltán (Apáczai) 206 pont; 2. Kovács Zita (Báthory) 199 pont; 3. Péter Enikô (Ref. Kollégium) 195 pont.
X. o. 1. Fodor Kiss Ildikó (Apáczai) 232 pont; 2. Szabó Attila (A. Muresanu — Dés) 215 pont; 3. Sinkó Tekla (Apáczai) 209 pont; 4. Ágoston Andor (Báthory) 200 pont.
XI. o. 1. Keszeg Anna (Apáczai) 236 pont; 2. Adorjáni Zsolt (Apáczai) 217 pont; 3. Kerekes Imola (Apáczai) 203 pont.
XII. o. 1. Gyenge Ágnes (Zenelíceum) 242 pont; 2. Kovács Eszter (Apáczai) 212 pont; 3. Tussai Réka (Apáczai) 211 pont.
Az V–VIII. osztályos „ifjúsági szakaszon" a legjobb eredményeket a következôk érték el:
V. o. 1. Sebestyén-Pál Katalin (Báthory) 90 pont; 2. Szabó Andrea (Báthory), Bitay Csilla (Báthory), Jancsó Noémi (Brassai) 89 pont; 3. Patrubány Anna (Báthory) 88 pont.
VI. o. 1. Jenei Mária (Apáczai) 91 pont; 2. Mezei Botond (Báthory) 90 pont; 3. Hatházi Sára (Báthory), Wallasek Aletta (Báthory) 86 pont.
VII. o. 1. Boros Ildikó (O. Ghibu) 92 pont; 2. Tóth Ilona (Apáczai) 90 pont; Bartha Melinda (16. Ált.), Köllô Csongor (Báthory) 89 pont.
VIII. o. 1. Tárkány Andrea (5. Ált. — Dés) 91 pont; 2. Kerekes Melinda (5. Ált. — Dés) 90 pont; 3. Kassay Réka (Brassai) 89 pont.
Minden nyertesnek gratulálunk, és további sok sikert kívánunk a verseny erdélyi szakaszán, majd a nemzetközi szakaszon, Gyulán és Budapesten!
Olvasom,
(2. old.)
hogy Gabriel Bivolaru saját mentelmi joga felfüggesztését kéri. Meglehet, hogy ez a Bivolaru Gabi nagy rabló, de azt el kell ismerni, hogy társadalmi demokráciás létére egyetlen férfi a román parlament összes rablói közül, aki, lám, széthúzza mellén a kabátját és a „na, ide lôjjetek" gesztust teszi. Persze, egy percig sem biztos, hogy parlamenti kollégáit is ugyanúgy meghatja ez a hôsiesség, mint engem, s hanyatt-homlok elfeledkeznek saját jól felfogott érdekükrôl, és precedenst teremtô meggondolatlansággal odadobják ôt a törvény kezére...! Ott azért még nem tartunk. Mert mi várna akkor a Bivolárunál nagyobb rablókra, akik „köszönik, jól vannak" a mentelmi pléd jótékony takarásában? A végén még Vadim Tudort is ki kellene adniuk!
Békeközvetítô
voltam Koszovóban
Exkluzív interjú Carl Siebentritt kolozsvári amerikai
konzullal
(3. old.)
• A cél: nem Koszovót kiszakítani Szerbiából,
hanem Szerbiát kivonni Koszovóból
• Agresszív békefenntartás
• Vajdasági magyarok a csatatéren
Carl Siebentrittet, az Amerikai Egyesült Államok Nagykövetsége Kolozsvári Tájékoztatási Irodájának vezetôjét az elmúlt hetekben ritkán lehetett hivatalában találni. Távollétérôl így vallott kérésünkre:
— Október 20. és december 6. között Koszovóban tartózkodtam. Az amerikai külügyminisztérium kérésére kerültem oda Christopher Hill skopjei (macedóniai) nagykövet mellé, akit egyben a politikai megállapodásért folytatott alku irányításával is megbíztak a Macedóniával szomszédos Koszovóban. Hill és csapata megbeszéléseket folytatott a nemrég még egymással harcban állt koszovói albánok és a belgrádi szerb kormányzat közötti nézeteltérések békés rendezésérôl, miután Richard Holbrook amerikai diplomata Slobodan Milosevic jugoszláv elnökkel kötött egyezsége nyomán elôször október közepén tûzszünetet sikerült kötni a jugoszláv katonai erôk és rendôrség, illetve a helyi albánok alkotta Koszovói Felszabadító Hadsereg között.
— Miért épp Önre esett a választás bekerülni ebbe a munkacsoportba?
— Semmi esetre sem az én kívánságomra történt, hanem azért, mert egyike vagyok azoknak a kevés külügyi alkalmazottnak, aki elég jól beszélek albánul — két és fél évet szolgáltam a tiranai nagykövetségen —, és valamelyest már ismertem az ottani helyzetet. Noha történetesen Koszovóban még sohasem jártam azelôtt. A tárgyalócsapatunk Hill nagyköveten és rajtam kívül egy fiatal külügyminisztériumi jogászból állt még, aki a megbékélési tervezetet elôzôleg kidolgozta. A dokumentumot bemutattuk mind a koszovói albán, mind a szerb félnek, figyelembe vettük észrevételeiket, és jelen pillanatban is alku tárgya még a szöveg. A felek nem beszélnek egymással, mi vagyunk a közvetítôk. Jómagam legtöbbet az albánokkal tárgyaltam, több tucat órán keresztül az elmúlt hét hét során. Sajnos, a koszovói albánok legalább négy külön csoportosulást jelentenek, amelyekkel mind külön kellett tárgyalni. Eljutottunk Ibrahim Rugovához, Koszovó legrégibb és legfejlettebb politikai pártjának elnökéhez, aki egyben választott árnyékelnöke is az albánok által egyoldalúan kikiáltott Koszovói Köztársaságnak, miután a belgrádi kormány megvonta a tartomány autonómiáját 1989-ben. Figyelembe kellett vennünk más koszovói albán politikai erôket is, akik egymástól eltérô módon óhajtják elérni a helyi albánok közös céljait. Beszéltünk a Koszovói Felszabadító Hadsereghez közel álló Adem Demacival, volt politikai fogollyal, illetve magukkal a felszabadító hadsereg vezetôivel is, Iakup Krasniqivel, Hasim Taqival és másokkal is egy Pristinától, a koszovói fôvárostól nem messze fekvô erôdükben.
— Ki volt az említett negyedik albán fél?
— A Hydlajet Hyseni és Mehmet Hatrizi vezette, nemrég alakult Egyesült Demokrata Liga. Mondanom sem kell, hogy mind az albán, mind a szerb fél elégedetlen az általunk ajánlott megoldással, mert elvárásaik egymással homlokegyenest ellenkeznek. Az albánok Koszovó teljes függetlenségére törekednek, a szerbek szerint a tartomány mindenképpen Szerbia része kell hogy maradjon. Nincs tehát közösen elfogadható tárgyalási kiindulási alap, csak azt tehettük, hogy olyan megoldást mutassunk fel, amely egyenlô távolságra helyezkedik el mindkét fél elképzeléseitôl, s amelyet mindketten elfogadhatnak mint a béke árát.
— Milyen látvány fogadja a ma Koszovóba látogatót?
— Mindenütt a pusztítás nyomai. Láttam holttesteket, a szétrombolt házaikba kevés ruhával visszaszállingózó, de ebben a hideg télben is élni akaró menekülteket, a hóban mezítláb futkározó gyerekeket, a föld színével eggyé tett teljes falvakat vagy csak romos, kirabolt házakat. Mintegy negyven nem kormányzati szervezet mûködik a térségben, aki ezeknek a rászorultaknak segélyeket, élelmet ad, és támogatja ôket otthonukat bár annyira lakhatóvá tenni, amennyivel a telet át lehet vészelni. Sokan visszatértek már lakhelyeikre, de még mindig nagy számban vannak azok, akik a szabad ég alatt vagy rögtönzött menedékhelyeiken maradtak, mert vagy félnek visszatérni, vagy lakóházaik használhatatlanok még. Pristina kisebb város, mint Kolozsvár, alig több mint százezer lakossal, és olyan, mint minden más balkáni szegény város. Az élet folyik a rendes kerékvágásban, vendéglôk, diszkók mûködnek, az emberek végzik a dolgukat. De már a várostól tíz-húsz kilométerre látni az elsô lerombolt falut, kiégett házakat. És nincs messze a fôvárostól a Koszovói Felszabadító Hadsereg sem, olykor alig száz méterre tanyázik a szerb ellenôrzô pontoktól. Amikor éppen nem közvetítettem, részt vettem a Koszovói Diplomata Megfigyelôk Küldetésének (KDMK) ôrjárataiban. A KDMK több ország diplomatáit tömöríti, akiknek feladatuk a tûzszünet betartását ellenôrizni, és eddig többnyire sikerült, bár roppant nehéz, a további vérontást, a provokációkat megakadályozniuk. Nagyon kedvezôtlen körülmények között végzik munkájukat ezek az amerikai, kanadai, brit és francia diplomaták..., talán az oroszok is ott vannak, de közülük egyet sem láttam.
— Hogyan néz ki közelebbrôl a hírekbôl már ismert megállapodás?
— A politikai megállapodás-tervezet lényege minden koszovóinak a lehetô legmesszebbmenô önkormányzatot megadni, megalakítani és kifejleszteni saját intézményeiket, törvényhozással, igazságszolgáltatással és közigazgatással. Rendkívüli hangsúlyt fektetünk a tervezetben a nemzeti közösségek jogainak védelmére, legyenek azok többségi albánok vagy kisebbségi szerbek, törökök, romák vagy a külön közösségként kezelt muzulmánok. Jelentôs hatalmat szeretnénk a romániai megyei szintnek megfelelô ottani úgynevezett „községi" testületeknek a kezébe adni: helyi rendôrséget szervezünk, bíróságokat és más „községi" szolgáltatásokat. A megállapodás alapját az Egyesült Államok által nyíltan hangoztatott elv képezi: nem szakíthatjuk ki Koszovót Szerbiából, ez nem is áll szándékunkban, hát akkor Szerbiát vonjuk ki Koszovóból! Vagyis a szerb hatóságok jelenlétét csökkentsük a lehetô legkisebb szintre Koszovó mindennapi életében, meghagyván ugyanakkor a Kis-Jugoszláviának nevezett szövetségi keretet. A mintegy harmincoldalas megállapodás szövege rendelkezik arról, miként válasszák a koszovói törvényhozó közgyûlést, elnököt, hogyan létesüljenek a minisztériumok és más kormányszervek, hogyan állítsák fel a bíróságokat. Ombudsman, kezdetben valószínûleg egy nemzetközi személyiség, ôrködne a nemzeti közösségek panaszainak megoldása fölött, ha azok jogait csorbítanák. A nemzetközi jelenlétet egyébként több intézményben is bevezetnénk. A megállapodás három évre szólna, mely idô alatt a koszovói helyzet végleges rendezésérôl is megegyezés születne minden érintett fél között. Ezzel kapcsolatban a koszovóiak aggódnak, hogy ez a három év nem hozza meg nekik a függetlenséget, nagyon szeretnék ismerni Koszovó státusát a három év letelte után, amikor is népszavazás útján óhajtják elnyerni önállóságukat. Persze, nekünk a legnehezebb megfelelni arra a kérdésre, hogy mi lesz három év múlva, és a mostani tárgyalások a hátra maradt idôben kell hogy megadják erre a választ. A szerb fél elégedetlen a koszovóiaknak adandó túlzott önrendelkezéssel, és hiányolják Szerbia Koszovóban játszott szerepének a hangsúlyozását, annak a hitüknek a tiszteletét, hogy Szerbia Koszovó birtokosa. Jelen pillanatban mindkét fél tanulmányozza még, és nagyon bírálja a szöveget, de merem remélni, hogy inkább ezt fogadják el, mintsem hogy újfent a vérengzések tanúi lehessünk a tavasz eljöttével. A Koszovói Felszabadító Hadsereg ugyanis a tél eddigi folyamán csak erôsödött, jobban szervezett és felfegyverzett lett, és biztosak lehetünk abban is, hogy a szerbek sem vesztegetik az idôt, hanem készülnek a fegyveres harc kiújulására.
— Mi mást lehet még tenni a vérontás elkerüléséért?
— Az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet (EBESZ) nagy gôzzel építi ki mintegy kétezer megfigyelôje koszovói jelenlétének a feltételeit ezekben a pillanatokban. Az EBESZ-misszió fôhadiszállásának felállításában jómagam is részt vettem Pristinában, és mondhatom, hogy a munkálatok rekordsebességgel folynak a misszió amerikai vezetôje, Bill Walker nagykövet vezetésével. Ha lehet így mondani, ez a kétezer megfigyelô nagyon agresszív módon vigyáz majd a békére, a remélhetôleg megszületni kész politikai megállapodás tiszteletben tartására. Ez a legnagyobb mûködô EBESZ-misszió, hihetetlen történelmi vállalkozás, és meg is terheli az elmaradott Koszovó szállodaszobákban és egyebekben mért kapacitásait. A nagyon energetikusnak mutatkozó, és munkája jó véghezvitelében bizakodó Walkernek már sikerült megfigyelôivel és a hozzájuk csatlakozó KDMK-diplomatákkal a koszovói albánokkal és szerbekkel túszcserérôl, bizalomépítésrôl és a konfliktusok elkerülésérôl tárgyalni. Az EBESZ-misszió feladata lesz majd a koszovói választások lebonyolítása, a helyi rendôrség kiképzése, amely mindig a helyi nemzeti közösség tagjaiból állna. A rendôrség toborzásának, kiképzésének kidolgozásában nekem is valamelyes szerep adatott.
— Palesztinában is az Izrael által megszállt területek elôbb saját rendôrséget, önkormányzatot kaptak, most pedig már függetlenségük kikiáltásáról beszélnek. Ott is évszázadok óta egyazon földön élô népek, az arabok és zsidók, feszülnek egymásnak, történelmi alapon vitatkoznak területeken. Mennyire zárható ki a palesztin forgatókönyv, a függetlenségbe torkolló önrendelkezés, Koszovó esetében?
— A hasonlóságok csak bizonyos fokig tarthatók. Mind az albánok, mind a szerbek nagyon régóta lakják Koszovót, de mára már a lakosság 90 százaléka albán, amely meglehetôsen tömbben is él ráadásul. Mi fennen hirdetjük, hogy Koszovó függetlenségével nem foglalkozunk. Hill nagykövet szereti hangoztatni, hogy nem azért mentünk oda, hogy megváltoztassuk az 1913-as második balkán háború eredményeit, hanem hogy a jelen helyzetet a ma valóságának függvényében rendezzük. Tudatában kell lennünk a nemzetközi közösség akaratának és lehetôségeinek szabott határoknak, és csakis olyan megoldásban gondolkozhatunk, ami nem sérti egyik fél alapvetô érdekeit sem. Ezért lehet csak átmeneti megoldás egyelôre. Bizalomépítésre, szusszanásnyi idôre van szükség, békére, miközben mindenki átgondolhatja elképzeléseit a kétezer EBESZ-megfigyelô legmesszebbmenô segítségének az igénybevételével.
— A koszovóiak fájdalommal emlegetik fel 1989-ben elvesztett tartományi autonómiájukat. Szerbia északi tartományától, a Vajdaságtól is ugyanakkor vonták meg ezt az önrendelkezési fokot. Milyen hatással lehet most a koszovói rendezés a Vajdaságra?
— Nem ismerem a vajdasági helyzetet közelebbrôl, sosem foglalkoztam vele, nem tanulmányoztam az ebben illetékes hatóságok nyilatkozatait vagy az ottani kisebbségek követeléseit.
— Találkozott-e a szerb fegyveres erôknél szolgáló vajdasági magyarokkal? Mint tudjuk, a Vajdaság és a világ magyarsága tiltakozott az ellen, hogy a bácskai, bánsági, szerémségi stb. magyar fiatalokat a koszovói hadszíntérre vigyék meghalni.
— Tudjuk, hogy magyar nemzetiségûek is szolgálnak a szerb rendôrség és katonai erôk kötelékében, és azt hiszem, be is vetették ôket a harcokba. Egyszer, mikor az albán határ közelében jártunk megfigyelô társaimmal, egy lesbôl megtámadott szerb rendôrségi teherautóra bukkantunk. Az egyik rendôr holtan feküdt a gépkocsiban, a többieket, akik csak megsebesültek, már a kórházba szállították. Nagyon szomorú jelenetnek voltunk tanúi. A szerb rendôrök dühösek voltak, hogy meghalt egy társuk, egy ifjú, akinek családja, szerettei voltak. Mindegy, hogy milyen nemzetiségû volt. A helyzet tragikuma nagy hatással volt rám. A diplomáciában ritkán kerülünk háborús helyzetben tûzközelbe, és most éppen ez történt meg velünk. Biztosíthatok mindenkit, hogy nemcsak a sorsüldözött albánokkal rokonszenvezek, hanem minden olyan emberrel, fiatallal, aki, nemzetiségétôl függetlenül, a szerb oldalon harcol saját akaratán kívül. És tudjuk, hogy közöttük magyarok is vannak.
— Mit hozhatnak az elkövetkezô hetek, hónapok Koszovónak?
— Az elkövetkezô hetek rendkívül kritikus idôszakot jelentenek majd, mely alatt mind az albánoknak, mind a szerbeknek fel kell ismerniük, hogy minden erôvel el kell kerülniük tavasszal házak újabb ezreinek a lerombolását, újabb tízezrek földönfutóvá tételét. A fegyveres harcban egyik fél sem nyerhet. A szerbek katonai elônyökre tehetnek szert, de a Koszovói Felszabadító Hadsereg gerillaerôként megnehezítené az életüket. Erôsen remélem, hogy mindkét fél a döntéshozatal elôtt számításba veszi, hogy túl sok egyszerû ember, legyen bármilyen nemzetiségû, sorsa függ majd határozatuktól.
Baljós Jane’s-elôrejelzés
(8. old.)
Válságos pillanat elé néz Románia a jövô év elején, amikor legkevesebb 2,3 millliárd dollárnyi tartozását kell visszafizetnie nyugati péniztézeteknek, kormányoknak — vélekedik a Foreign Report legújabb számának elemzése a Romániában kialakult helyzetrôl.
A kül- és biztonságpolitikai elemzésekkel foglalkozó, neves Jane’s csoport heti elemzô kiadványa idézi a londoni székhelyû Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) egyik magas rangú illetékesét, aki szerint „fennáll a fizetési késedelem valódi kockázata... igen valós annak lehetôsége, hogy az események kikerülnek az ellenôrzés alól". Két héttel ezelôtt Constantinescu államfô a televízióban ismerte el, hogy „országunk rendkívül súlyos gazdasági válsággal áll szemben" — emlékeztet az elemzés, és hangsúlyozza, hogy a román államfô nem túlzott.
A gazdaság szabadesésben van, a GDP ebben az évben legalább hat százalékkal csökken, az ipari termelés 1998 elsô felében több mint 19 százalékkal esett vissza, míg az infláció várhatóan 60 százalék körüli lesz — bár 1997-ben 155 százalék volt —, vagyis a legmagasabb Kelet-Európában. A munkanélküliség 12 százalékos és növekszik. Mind a Standard and Poors, mind a Moody’s hitelminôsítô rontott Románia kockázati besorolásán az elmúlt két hónapban. A külföldi befektetôk messze elkerülik az országot, az IMF tavasz óta nem biztosít hiteleket arra hivatkozva, hogy a kormánynak nem sikerült keresztül vinnie a gazdasági reformokat — sorolja a puszta tényeket a Foreign Report.
„Fortyog a román
puliszka"
Utcai tüntetések, útelzárások, munkabeszüntetések
országszerte
(8. old.)
— Ilyen és hasonló címek alatt számoltak be a keddi bukaresti lapok a kormány radikális reformintézkedései elleni munkástiltakozásokról, utcai tüntetésekrôl, útelzárásokról, munkabeszüntetésekrôl és sztrájkokról.
Miután a Vasile-kormánynak nem sikerült megállapodásra jutnia a nagy szakszervezeti központokkal a kabinet által elhatározott radikális reformintézkedések támogatásáról vagy legalább a munkavállalói követelések átmeneti befagyasztásáról, az ország különbözô ipari központjaiban az alkalmazottak heves tiltakozó akciókba kezdtek a bejelentett és megkezdett vállalatbezárások és felszámolások ellen.
Miron Cozma, a gyászos emlékû bukaresti bányászjárásokról hírhedtté vált Zsil-völgyi bányászvezér, akit újjáválasztottak a bányamedence szakszervezetének élére, ebbôl az alkalomból kilátásba helyezte: a Zsil-völgyi bányászok ismét felvonulnak a fôvárosba, hogy tiltakozzanak a bányabezárások ellen.
Különösen heves utcai tiltakozások színhelye volt az elmúlt napokban a román aranybányászat központjaként számon tartott Brad városa, ahol az ércbányászok munkahelyeik elvesztése miatt tüntetnek.
Bukarestben a Republica nevû csôgyár alkalmazottai „a kétségbeesés menetét" szervezték meg. Így tiltakoztak az ellen, hogy vállalatuk sokmilliárdos villanyszámla-adóssága miatt az áramszolgáltató vállalat megszüntette az energiaellátást. Hasonló helyzetben van számos más bukaresti nagyvállalat is.
A kormány a meghirdetett szigorprogrammal azt szeretné elérni, hogy a veszteséges és reménytelen helyzetbe került iparvállalatok felszámolásával a veszteséges termelésbôl adódó hatalmas arányú országos pénzpazarlás legalább l5 százalékkal csökkenjen az év végéig.
Radu Berceanu ipari és kereskedelmi miniszter ismételten leszögezte: a kormányzat eltökélt szándéka, hogy minden tiltakozás és fenyegetôzés ellenére végrehajtja a gazdasági élet szanálását szolgáló intézkedéseket. A sajtóban megjelent kormányzati nyilatkozatok azt hangsúlyozták: a szóban forgó intézkedések nélkül Romániának reménye sem lehet arra, hogy a nemzetközi pénzintézetek egyáltalán szóba álljanak vele.
December — az öngyilkosok
hónapja ?
Szomorú év végi statisztikákat közölnek
a hírügynökségek
(8. old.)
Statisztikailag kimutatták, hogy a decemberi hónap az, amikor növekedik az öngyilkosok száma — jelenti a Mediafax. Talán mert az ünnep- és szeretetvárás hónapjában nagyon sok ember úgy érzi, hogy nem tud megfelelni az elvárásoknak, elhagyatott, vagy egyszerûen az éhhalál küszöbén áll. A nyugati országokban ebben az idôszakban a hidakat például védôhálókkal látják el, és rendszeres ôrjáratok ügyelnek és figyelik az elkeseredett embereket.
A kétségbeesett megoldáshoz fôleg magányos személyek, hitüket vesztett fiatalok, vagy súlyos sorscsapáson keresztül esett személyek folyamodnak. A vészharangot e jelenséggel kapcsolatban fôleg az érintett szakorvosok, pszichiáterek húzták meg. Ünnepek elôtt, amelyek nagyfokú stresszállapottal járnak együtt, fôleg a nôk kísérelik meg az öngyilkosságot. A természeti katasztrófák sújtotta vidékeken az öngyilkosok száma 31 százalékkal nôtt az elôzô évekhez viszonyítva.
Az elmúlt évben aggasztó méreteket öltött az öngyilkosok száma. Országszerte napi tíz áldozatot jegyeztek. Ezek közül a legtöbb Suceava, Fehér, Bihar- illetve Arges megyébôl való volt. Bukarestben az elmúlt négy év alatt megduplázódott az öngyilkosok száma: csak az elmúlt két hétben húsz személy vetett végett életének, többek között egy hetvenöt éves nô és egy ötvenéves férfi felakasztotta magát, két személy pedig a metró alatt végezte e földi nyomorát. Két fiatal, akiknek házasságát szüleik ellenezték, a gázhalált választották.
A törvényszéki orvosok azt is kimutatták, hogy a férfiak és a nôk által választott halálnem is különbözik. Míg a férfiak az erôszakosabb halálnemeket választják, mint akasztás, hidakról való leugrás, addig a nôk fôleg a gyógyszertúladagoláshoz, érfelvágáshoz vagy kábítószerhez folyamodnak. Ilyen körülmények között a társadalomnak nagyon oda kell figyelni minden olyan személyre, aki hajlandóságot mutathat ily elkeseredett lépésekre. Különösen veszélyeztetettek a hirtelen magukra maradt idôs személyek, a serdülôkori zavarokkal küszködô fiatalok, a munka nélkül maradt középkorúak.
A Reménység Karavánja
(8. old.)
Tegnap indult útnak és december 19-ig járja városunk utcáit a Romániai World Vision keresztény-humanitárius szervezet gyûjtögetô karavánja. Naponta 9 és 18 óra között három, fenyôfával díszített gépkocsi közlekedik Kolozsvár fôútjain és lakótelepein, karácsonyi énekeket sugározva. Az akcióban 14 gyermek vesz részt, akik a World Vision projektjeinek valamelyikében vesznek részt. Ôk karácsonyi dalokat énekelnek, és helyi hivatalos szerveket, különbözô kereskedelmi társaságokat, szponzorokat látogatnak meg.
A Reménység Karavánja a december 7–23. közötti idôszakban zajló Légy te is Télapó elnevezésû gyûjtési kezdeményezés része. Az adományokat a World Vision szervezet élelmiszerek — fôként tejpor —, pelenka és ruhanemûk felvásárlására fordítja, ezek a Rákóczi negyedi árvaházban élô kétszáz, háromévesnél kisebb gyermekhez jutnak.
Az utcai gyûjtôakció során eddig — alig egy hét leforgása alatt — 55 976 680 lej, 10 német márka, 10 gulden és 200 forint gyûlt, ugyanakkor az árvaháznak hat zsák ruhanemût, lábbelit és játékot adományoztak különbözô személyek.
Az adakozó kedvûek ajándékait a Romániai World Vision szervezet Tebei utca 29. szám, illetve az árvaház Rákóczi út 37. szám alatti épületében várják (telefon: 180-677 vagy 187-777).
Újból napirenden az utcanév-változtatás a városi tanácsban
(8. old.)
A kolozsvári városi tanács pénteki ülésére újból napirendre tûzték egyes utcanevek megváltoztatását. Asztalos Lajos, a városi tanács mellett mûködô utcanév-változtató bizottság tagja elmondta: a román tagok beleegyeztek abba, hogy valamennyi megváltoztatandó magyar utcanév helyett magyar név kerüljön, számarányunknak megfelelôen legyenek magyar utcanevek, és hogy a hagyományos utcanevek (például Törökvágás, Kövespad) változatlanok maradjanak. Április óta a városi tanács nem tárgyalta a bizottság által elfogadott javaslatokat.
Molnos Lajos RMDSZ-tanácsos, a bizottság tagja elmondta: a 69-es számú helyhatósági törvény értelmében a városi tanács csupán javaslatokat tehet egyes utcanevek megváltoztatására, az utolsó szót a megyei tanács mondja ki. Mivel Grigore Dejeu alpolgármester valamennyi esetben a reggeli órákban hívta össze a bizottságot, elfoglaltságuk miatt kevesen mentek el, így nem volt kvórum. A Dosztojevszkij utca és a Fô tér (Szabadság tér — Piata Libertãtii) nevét törvénytelenül változtatták meg, ugyanis a megyei tanács nem adta beleegyezését, mondta Molnos Lajos.
Valutaárfolyamok
(szerda, december 16.)
(8. old.)
Váltóiroda | Márka (Vétel/Eladás) | Dollár (Vétel/Eladás) |
CAMBIO | 6400/6570 | 10 700/10 870 |
PLATINUM | 6450/6600 | 10 750/10 880 |
Gulden 4 | 6450/6600 | 10 750/10 900 |
Macrogroup | 6470/6580 | 10 770/10 900 |
SAKER | 6470/6570 | 10 750/10 870 |
Nemzeti Bank | 6305 | 10 446 |
Az utcai pénzváltóknál a forint 49/51, a márka 6500/6550, a dollár pedig 10 800/10 900 lejbe került.
[Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |