1998. január 14.
(X. évfolyam, 9. szám)

Ma dôl el a koalíció sorsa
Romanék értékelik a parasztpárti nyilatkozatok visszafogottságát

(1. old.)

A Demokrata Párt értékeli a parasztpárti nyilatkozatok visszafogottságát. A párt elemezni fogja Victor Ciorbea miniszterelnök és a parasztpárti vezetôk kijelentéseit, miszerint az ország érdeke egyértelmûen azt kívánja meg, hogy a koalíció a jelenlegi összeállításban maradjon meg tovább, illetve a parasztpártnak a dialógusra való készségét. Ennek ellenére — nyilatkozta Alexandru Sassu, a DP képviselôházi frakciójának vezetôje, még nem lehet elôrelátni, hogy mit is fog végül dönteni a párt országos vezetôsége.

Tegnap összeült a Demokratikus Konvenció vezetôsége is: a konvenció vezetô ereje, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt, s részt vesz benne a Liberális Párt mellett több kisebb parlamenti erô és parlamenten kívüli, de befolyásos mozgalom, mint például a Polgári Szövetség. A téma: milyen kiút lehetséges a helyzetbôl

Bãsescu pártja beletörôdött a miniszter távozásába
A Demokrata Párt megyei szervezetei a kormányból való kilépés hívei

(1. old.)

Amint arról tegnapi lapszámunkban is tudósítottunk: hétfôi rendkívüli sajtóértekezletén a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt jelezte, hogy a kormányzati együttmûködés fenntartását tekinti az egyedüli megfelelô alternatívának. Sajtóértesülések szerint a KDNPP hajlandónak mutatkozott arra is, hogy a késôbbiekben a Demokrata Párt kapja meg az egyik gazdasági miniszteri tárcát. Radu Berceanu, a Demokrata Párt alelnöke pedig megerôsítette, hogy pártja már nem tekinti idôszerûnek korábbi követelését: Bãsescut a közlekedésügyi tárca élén.

Sajtóértesülések szerint a Demokrata Párt helyi szervezeteinek többsége a kormányból való távozás híve. Természetesen azzal a feltétellel, hogy a koalíciós együttmûködés, vagyis a DP államtitkári és helyi közigazgatási posztjai fennmaradjanak. Az országos vezetésben is többségben vannak ennek a véleménynek a hívei, mivel úgy érzik, hogy a párt befolyása a kormányban Severin külügyminiszter, majd Bãsescu távozásával túlságosan csökkent. Ezzel szemben Petre Roman, a párt elnöke és a megyei szervezetek kis hányada a koalíció fenntartásának a híve — amennyiben bizonyos feltételek teljesülnek.

Kenyértörés esetén
A KDNPP nem zárkózik el új partnerkapcsolatok elôl

(1. old.)

Amennyiben a Demokrata Párt a kormányból való kilépés mellett dönt, a KDNPP nem fog elzárkózni attól, hogy más, demokratikus elveket valló, a reform iránt elkötelezett pártokkal kezdeményezzen együttmûködési tárgyalásokat — jelentette ki hétfôn Ion Diaconescu. A parasztpárt azonban mindeddig még egyetlen politikai formációnak sem ajánlotta fel konkrétan egy esetleges partneri kapcsolat lehetôségét. Diaconescu szerint különben még akkor sem hoznák nyilvánosságra a párt nevét, ha már kiszemelték volna a leendô koalíciós partnert, hiszen a parasztpárt mindaddig lojális marad koalíciós társaihoz, amíg végképp nem kerül sor kenyértörésre.

A liberálisok nem látnak számításba jöhetô partnert

(1. old.)

„Nem látok egyetlen olyan erôs parlamenti politikai szervezôdést sem, amelyik számításba jöhetne, vagy amelyikkel együtt lehetne mûködni a Demokrata Pártnak a koalícióból történô kilépése esetén" — nyilatkozta Mircea Ionescu-Quintus, a Nemzeti Liberális Párt elnöke, a párt Állandó Bizottságának hétfôi ülése után. A bizottság megerôsítette, hogy továbbra is támogatják Victor Ciorbeát, valamint a jelenlegi kormányt.

A Mediafax tudósítása szerint Quintus meg volt gyôzôdve arról, hogy a mostani konfliktushelyzetet a Demokrata Párt Országos Egyeztetô Bizottsága mai, szerdai ülésén kedvezôen fogja megoldani. A liberális pártelnök egyetértett a demokraták azon javaslatával, hogy pontosan meg kell határozni az idei év kormányzásának kiemelkedô terveit, többek között azért, hogy ne vesztegessék az idôt „másodlagos" dolgokkal, mint amilyen a forradalmárok elmúlt évi éhségsztrájkja volt.

Példásan viselkedett az RMDSZ

(1. old.)

A válságban az RMDSZ által tanúsított ,,példás", magatartásról elismerôen nyilatkozott kedden az MTI tudósítójának Mircea Ciumara államminiszter, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt alelnöke. A politikus hangsúlyozta, hogy az RMDSZ a koalíció egészének érdekében lépett fel az eddigi tárgyalásokon. Ion Diaconescu, a parasztpárt elnöke elôzô este egy tévémûsorban hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség részt vesz a kormánykoalícióban.

Elôrehozott választásokat sürget az RTDP

(1. old.)

A Román Társadalmi Demokrácia Pártja keddi sajtóértekezletén elôrehozott választások kiírását sürgette, és felszólította a Demokrata Pártot is ennek szorgalmazására. Adrian Nãstase szerint a választásokat szakértôi kormány létrehozásának kellene követnie, mivel véleménye szerint a koalíciós kormányt megbénítják a partnerek közötti ellentétek.

Maradnak a kétnyelvû helynévtáblák Körösfô környékén

(1. old.)

Körösfô Kolozsvár felôli helységnévtáblájának magyar feliratát még december 16-án festette le fehér festékkel ismeretlen tettes, amint arról már tudósítottunk. Két óra múlva a helyi polgármesteri hivatal a táblát eredeti állapotába visszaállította. Január 1-jén du. fél 6 óra körül a községhez tartozó Sárvásár helységnévtábláinak magyar feliratát egy Dacia személygépkocsi ismeretlen utasai befújták fekete festékkel. Másnap de. 10 órakor a rendôrség segítségével ezeket a táblákat is rendbehozták. A mesterséges módon feszültséget keltô törvénytelenségek felháborodást keltettek nem csak a két falu lakosságának körében.

Az ügy a kolozsvári polgármester rádiónyilatkozatával folytatódott a minap. Ebben bejelentette szándékát, hogy bepereli mindazokat, akik a fenti helynévtáblák kihelyezésében részt vettek. Szerkesztôségünkhöz kedden eljuttatott nyílt levelében Péntek László körösfôi RMDSZ-elnök válaszként közli, hogy a kétnyelvû feliratok elhelyezésére köztudottan az errôl rendelkezô sürgôsségi kormányrendelet kötelezi mindazoknak a helységeknek a polgármesterét, ahol a valamely nemzeti kisebbséghez tartozók számaránya meghaladja a húsz százalékot. Körösfôn (ahol a magyar lakosság számaránya 99,21%) és a hozzá tartozó Sárvásáron (magyar lakosság: 98,08%) meg Nyárszón (magyar lakosság: 84,31%) a fenti törvényes rendelkezések nyomán helyezték ki a kétnyelvû helynévtáblákat.

Rádiónyilatkozatában a kolozsvári polgármester az említett falvak nevének „elmagyarosításával" is vádolja a községvezetôket. Ezzel szemben Körösfô elsô okleveles említése 1282-ben mint Keresfev, 1670-tôl kezdôdôen pedig mint Körösfô történik. Sárvásár esetében 1399-tôl a Salwasara, 1666-tól pedig a Sárvásár alak ismeretes, és Nyárszó is már 1391-ben Nyarzo, 1722-tôl pedig Nyárszó. Mindezek ismeretében Péntek László szeretné jobb belátásra bírni a perrel fenyegetôzôt, de szükség esetén, mint írja, a pereskedésnek is áll elébe.

B. Á.

Bonyolódik az ördögkúti Bay-ügy
Zavaros a benyújtott aktacsomó

(1. old.)

Tegnap délután megérkezett a Szilágy megyei prefektúrára az az iratcsomó, amelyben Bay János György, a báró Bay család egyik leszármazottja visszaigényli ôsei ördögkúti (Treznea) birtokainak egy részét. Az iratcsomó figyelmes tanulmányozása után Szilágy megye alprefektusa, Fekete András a következôket nyilatkozta lapunknak:

— A sajtóban, rádióban felröppentek olyan hírek, hogy 100, 300, avagy 350 hektárt kér vissza bizonyos Bay János, akinek az egyik ôsét háborús bûnösként tartják számon. A benyújtott iratokban számos olyan homályos dolog van, amelynek következtében nem lehet világos képet alkotni arról, hogy mit is igényel vissza a Bay-utód, és fôleg melyik Bay-utód? Az iratok szerint 50 hektár szántóföldet igényel a minket felkeresô Bay és 30 hektár erdôt. Legalábbis ez áll kérvényében. Ezeket a földeket a Bay Ferenc örököseként kéri vissza, de azt nem tudni, hogy melyik Bay Ferenc örököseként? Egy bizonyos Bay Ferencnek ugyanis valóban volt 1947-ben földje Ördögkúton: ezt 1910-ben vásárolta. A telekkönyvi kivonat szerint ez kb. 12 hektárnyi föld. Tehát se nem 50 hektár, mint amennyit Bay János György kér, se nem 300, illetve 350 hektár, mint amennyit az újságok írnak. Ez a 12 hektárnyi föld se nem erdô, se nem szántó, hanem kaszáló, ház, udvar meg kert. Az a Bay Ferenc, akinek halotti bizonyítványa itt van elôttem, 1910-ben, amikor a 12 hektárt vette, csupán hatéves volt! Ha csak hatéves volt, akkor hogyan vásárolt házat, földet stb.? Ez a Bay Ferenc tehát 1904-ben született: ennek az örököse Bay János György.

— Álrokonságról lenne szó?

— A háborús bûnösként emlegetett Bay Ferencnek mindenféleképpen rokona: valószínûleg unokaöccse lehet... Tehát két Bay Ferenc létezik: a háborús bûnös, akit 1946-ban a népbíróság halálra ítélt és akinek minden vagyonát elkobozták, és egy másik Bay Ferenc, akinek neve az 1946 utáni telekkönyvi kivonatokban szerepel. Ez utóbbinak bizony nem kobozták el birtokát, hanem az agrárreformmal vesztette azt el, 1947-ben. Valami tehát nem stimmel a papirokkal... De nem ez a lényeg. A másik dolog, ami nem talál: az a Bay, aki 1904-ben született, 1981-ben halt meg „ágyban és párnák közt"... Svájcban! Halála elôtt Bay János Györgyre testálta ördögkúti birtokát. Tehát: már a dosszié sem teljes, lényeges okmányok hiányoznak belôle. Függetlenül attól, hogy a Bay-családról van szó, vagy bárki másról: zavaros az ügyirat...

— Tehát akkor nem „kastély-visszaigénylésrôl" van szó?

— Az okmányokban szó sincs kastélyról. Mint mondtam: 50 hektár mezôgazdasági területet és 30 hektár erdôt igényel vissza. A benyújtott iratok alapján nem tudni, hogy nevezett Bay János György egyenes ágú, avagy oldalágú leszármazottja a háborús bûnösnek. Még az sem derül ki az iratokból, hogy báró avagy grófi családról van szó. Ezt különben még a népbírósági végzést rögzítô okmány sem rögzíti, ott ugyanis az áll — legalábbis az elôttem fekvô aktacsomó szerint — hogy földbirtokos (proprietar de mosie). A házassági levelében sincs benne, hogy gróf lenne, avagy báró... Gondolom, hogy egy bárónak odaírták volna neve mellé, hogy báró Bay... Nem?

— Milyen ördögkúti „feszültségekrôl" érkeztek hírek a szilágysági prefektúrára?

— Én nem tudok semmiféle „rendkívüli feszültségrôl"... Kicsi falu „rdögkút, biztos elterjedt a hír, hogy a Bay-rokonság benyújtott valami igénylést a polgármesteri hivatalhoz. Ez óriási szenzáció volt ebben a viszonylag elszigetelt kis faluban. Aztán terjedni kezdtek a rémhírek... Az ördögkúti polgármester is nyilatkozott a rádióban, megerôsítette, hogy szó sincs arról, hogy ôt az ördögkútiak felelôsségre vonták volna stb. Nem olyan a helyzet tehát „rdögkúton, mint ahogyan azt bizonyos újságok terjesztik.

— Azt tudja a megyefônökség, hol lakik Bay János György?

— Szilágy megyében, Zilahon található a lakhelye... Doktor Bay János... itt a cím elôttem. Mellékelt különben egy kettôs állampolgárságát bizonyító iratot is, amely szerint lakhelye valahol Magyarországon van. Rendkívüli módon zavaros iratcsomóról van tehát szó! De nem is ez itt a lényeg: sajnos, az esetet felhasználták hangulatkeltésnek van szó. Ez pedig senkinek nem hiányzik!

Szabó Csaba

KRÓNIKA

Könyvbemutató

(2. old.)

A Röser-antikváriumban csütörtökön, január 15-én, 14 órakor Pozsony Ferenc és Majó Zsuzsi mutatja be Egyed Emese Három dió címû verseskönyvét. A borítóterv, az illusztrációk és a grafikai szerkesztés Miklósi Dénes munkája. A kötet Marosvásárhelyen, a Mentor Kiadónál jelent meg, és fôleg gyermekeknek szól.

Heltai-rendezvények

(2. old.)

A Heltai Gáspár Alapítvány és a Városi Kultúrház közös szervezésében csütörtökön, 15-én este 19.30 órakor újra indul a Táncház. Helyszín: Fôtér (Piata Unirii) 24. sz. Muzsikál: Fodor Netti Sándor és zenekara és a Tarisznyás Együttes.

Növekedett a luxusadó

(2. old.)

Kevesebbet fogunk inni. Mármint alkohol tartalmú italokat. Amint azt a Prodvinalco gazdasági igazgatójától megtudtuk, január elsejétôl 30 százalékkal drágították az alkohol tartalmú italokat. Oka a luxusadó emelkedése. Az adóalap kiszámításánál az ital szesztartalmát, fokát veszik figyelembe. Várható a dohánytermékek, kávé és egyéb luxus számba menô áruk drágulása is.

A család doktor bácsija

(2. old.)

Ôk mindig voltak. Elmaradhatatlan orvosi táskával a kezükben, enyhén görbe hát — gondolom, a sok beteg fölé hajlás miatt. Ezelôtt negyven évvel nem volt autójuk, gyalog mentek házról házra, látogatták betegeiket. De nemcsak azokat, akik hívták ôket, hanem azokat is, akikrôl tudták, hogy esedékes egy vérnyomásmérés vagy egy vizsgálat. A család minden baját ismerték, tanácsot adtak, ha kellett. És mindenki megbízott bennük. Abban az idôben sokkal kevesebb volt a sürgôsségi hívás, hiszen a doki bácsi, valóságos családi ôrangyalként, fáradhatatlanul ôrködött páciensei fölött. A mi doki bácsink is idôs és hajlott hátú volt, de amikor elköltöztünk a Csertörô utcából a Monostor negyedbe, új címünket gondosan feljegyezte, és egy idô után becsöngetett a lakásba. Éppen jókor. A nagymama betegeskedett és mi szégyelltük olyan messzire kihívni. Jelenléte megnyugvást és bizalmat hozott a családba. Aztán öreg doktorunk eltávozott közülünk. Azóta sincs háziorvosunk. Gondjainkkal hol ehhez, hol ahhoz fordulunk. Remélem, hogy a családi orvos rendszer most ugyanilyen megbízhatóan és meghitten fog mûködni. Azért is jó rájuk, a régiekre emlékezni, mert ôket nem kormányrendelet szervezte csatasorba, meguktól tudták a kötelességüket.

Horváth Gyöngyvér

Az Agapé játszóház

(2. old.)

tavaly októberben jött létre. 1995 februárjában még irreális álomnak tûnt egy kertes házrész megvásárlása a város szívében. Rengeteg energia, jóindulat, ügyszeretet, hit és isteni gondviselés eredményeképpen nyithattunk kaput, cégérünkön ez áll: a gyermek. A madárfiókának fészek kell, a gyermeknek család. Így állt össze lassan az Agapé Életvédô Alapítvány programcsomagja: dr. Kónya Zoltán családterápiás tevékenysége nálunk (még) nóvum. Felesége, dr. Kónya Ágnes terhes-tanácsadást ajánl az érdekelteknek. Ha gyermekünkkel kapcsolatban probléma merül fel, naponta 9-15 óra között a 430-382-es telefonszámon Pál Ildikó pszichológus várja a hívásokat: megoldást próbál találni vagy szakemberhez tanácsolni. Mindenképpen segíteni igyekszünk.

A Tücsökzene gyermekklub tevékenységét egészséges gyermekeknek címezzük. Szerdánként 17 órától Kolozsi Attila vezeti a népi kézmûves foglalkozásokat és a gyermektáncházat. Ez utóbbinál ezután a Zurboló tánccsoport támogatását is élvezzük. Péntekenként, szintén 17 órától, Nistor Krisztina (zene)óvó néni szórakozik a kicsinyekkel, az Amaryllis klub fiatal hangszeresei segítségével. Jómagam mint házigazda, mindegyre „berepülök", blockflöte (csôrfuvola) tanulására (is) csábítva a kisiskolásokat. Ez a hangszer reneszánszkori örökségünk, a zeneoktatás alapeszköze egész (Nyugat-)Európában s a távoli Japánban...

A Corvineum Alapítvány Pimpimpáré mozgócsoportja szintén a 430-382-es telefonszámon várja a meghívásokat. Az Amaryllis-fiatalokból álló kis együttes, élén Csimbum zenebohóccal, szívesen tart zenebonás örömszerzô (és zeneszeretetre „fertôzô") találkozásokat, fôleg hátrányos helyzetû gyermekek számára. Így voltunk például legutóbb, karácsonykor, a segesvári árváknál. Kolozsi Attilát nagyon szeretik agyagolás, nemezelés, gyúrás-ragasztás közén a 2. Számú Hallássérültek Iskolájában. Én pedig a vak gyermekek társaságában igyekszem felfedezni szakmám új gyönyörûségeit.

Amikor a házvásárlás göröngyös útján elindultunk, már akkor tudtuk, hogy — a fészekrakáson túl — ez a hely fároszként kell világítson. Ezt szolgálja a már sikeresen mûködô mentálhigiénés program, melynek pedagógusok számára hirdetett kiképzô kurzusa indul e hét végén az alapítvány székházában (Mócok útja 16/4. szám alatt). A Tálentum Kreatív Központ létrehozása is ezt a célt szolgálja. A héten beindult Felnôtt-óvoda olyan módszerek-technikák bemutatását és átadását nyújtja jeles szakemberekkel, melyeket a gyermekkel foglalkozó felnôtt alkalmazhat családban, mikroközösségekben (óvoda, elemi iskola). Várjuk a zseniális bábrendezô Kovács Ildikót, áprilisban Hannes Heyne Waldorf-zenészt, a nyáron dr. Kokas Klára zeneterapeutát, ôsszel pedig ismét meglátogat Vekerdy Tamás.

Dr. Gósy Mária, az ELTE professzora, akinek a latens hallásproblémák felfedezését szolgáló tesztrendszerét Magyarországon már mindenütt alkalmazzák, szintén az ôszön tart elôadást és a késôbbiekben kiképzô kurzust.

A Tücsökházban lüktet az élet, ajtónk-szívünk tárva-nyitva. Gyertek, mosolyogjunk együtt!

László Bakk Anikó

Román Opera
A trubadúr

(2. old.)

Verdi egyik legnépszerûbb mûvét adták elô a Román Operában. A zenét irányító Gheorghe Victor Dumãnescu nagyszerûen hozta-éltette e sziporkázó muzsikát. Gondos precizitással beosztott mindent, s ezáltal a dinamikai ívek kellemesen, hajlékonyan és puha tónussal szólaltak meg. Dumãnescu úgy építkezett, hogy hagyta az igazi drámát érvényesülni, és a különbözô jelentésrétegeket gondosan aláhúzta. A színpad, sajnos, ezt nem értette meg, nem nôtt fel ehhez a magasztos magassághoz.

Sokszor láttam már ezt az elôadást nagyjából ugyanezekkel a szereplôkkel, de egyszer sem tapasztaltam, mintha a szólisták többsége valahogy csak az éneklésre koncentrálna. Mintha csak arra lett volna gondjuk, hogy leénekeljék a szólamot. Ez az egységet bontotta meg, és egyfajta távolságtartás alakult ki a viszonyrendszerben.

A Ferrandót éneklô Szabó Bálint gondosan ügyelt a szövegre. Tudatában volt annak, hogy aki az ô elbeszélését megérti, annak nincs tovább gondja a kusza librettóval.

Manricót Viorel Sãplãcan állította színre. Nála különösen látszott, hogy azt vigyázza, kijöjjenek a magasságai. Ez sikerült is, s ezért a kulminációs pontoknál volt a legtermészetesebb.

Ana Oros ez alkalommal Azucena szerepében mintha elhagyta volna az énekbeli jellemzést. Most úgy hatott, mintha nem is ô énekelné Azucenát. Hiányzott belôle a spontaneitás, és ezáltal egy embert formált, de nem az embert.

Rodica Toma Leonórája pompás ívû alakítás. Ez alkalommal nagyobb hangsúlyt fektetett a figura belsô, szenvedô világára.

Bancsov Károly volt a vendég Luna. Bancsov ebben a környezetben másképpen indította a figurát. Félelmetes volt, ahogy a szerelemtôl elvakultan feltárta bensô énjét. Nem mérlegel, „fejetlenül" cselekszik. S ezzel új oldalról közelíti meg a figurát.

Repertoár elôadás volt. Lehet, egy árnyalattal gyengébb a megszokottnál. De ilyen is van.

(K-dy)

A kenyér ára még változatlan

(2. old.)

Már ami a Panegrano-termékeket illeti. Hogy meddig? Arra már a gyártók sem tudtak pontos választ adni. Az aruforgalmi adó növekedésével ugyanis elôbb-utóbb elkerülhetetlen a termék árának a növekedése is.

Események

(2. old.)

MARIANA BOJAN festészeti tárlata nyílik meg január 14-én, szerdán, este 6 órakor a Fôtér 30. szám alatti Mûvészeti Múzeumban. A festô 30 alkotását — olajképek, akvarellek — mutatja be.

FLORIN STEFAN ÉS THEO MURESAN alkotásaiból január 15-én, csütörtökön nyílik kiállítás a Szentegyház utcai galériában (I. Maniu 2-4.). A tárlatot a Képzômûvészeti Szövetség Kolozs megyei fiókja és a Mûvelôdési Felügyelôség szervezi.

ROSSANO B. MANISCALCHI fényképkiállításának megnyitójára január 16-án délután 1 órakor kerül sor a Mûvészeti Múzeum Király utcai Adományok Részlegén (I. C. Brãtianu 22.). Szervezôk: a bukaresti Olasz Kulturális Intézet és a múzeum.

Rendôrségi hírek

(2. old.)

• Kétmillió lej értéket lopott el a 20 éves aranyosgyéresi Carmen Moldovan, január 9-én, a tordai Lucretia Nemes lakásából. A munkanélküli nô ruházati cikkeket vitt el, de hamarosan azonosították és letartóztatták.

• Kétmillió lejes kár másik okozója is lebukott. A november 25-én elkövetett lopással Ioan Tãmas, 33 éves munkanélkülit gyanúsítják, aki Rancea Liviu lakását fosztotta ki. Elôzetes letartóztatásba helyezték.

• Gépkocsitolvaj került kézre: Alexandru Stan alaposan gyanúsítható, hogy vasárnap, január 11-én „elkötötte" a 8-CJ-985 rendszámú autót.

• Csalás és az 1994/51. sz. törvény megszegése miatt indítottak eljárást a Valina Prodcom Kft. társtulajdonosa és adminisztrátora ellen. Liviu és Alina Macavei ellen az a vád, hogy tavaly április-májusban 107 millió lejrôl állítottak ki 27 hamis csekket, amelyre fedezetük nem volt.

( pja )

Jogszolgálat

(2. old.)

J. L., Kolozsvár: Mikor folyósítják a többgyerekeseknek járó családi pótlékot, és a körülmények módosulása esetén mikor szüntetik be a kifizetést?

Válasz: A többgyermekes családoknak járó pótlékot a kérelem benyújtását követô hónaptól folyósítják. Mivel elôfordulhat, hogy az igénylés jogosságát megállapító végzés (amelyet a Munkaügyi és Társadalombiztosítási Igazgatóság igazgatója hagy jóvá) késik, a pótlékot visszamenôleg is ki kell fizessék. Amikor már nem teljesítik a családi pótlékra jogosultság feltételeit, a kifizetést ugyancsak a következô hónaptól szüntetik meg.

Hallottuk

(2. old.)

— A koalíciós válsággal hozzájárulnak a dollár árfolyamának növeléséhez?

— Igen, a drágák.

-fi

VÉLEMÉNY

Mi vár az Európai Unióra 1998-ban?

(3. old.)

Az európai egyesülést illetôen az Európai Uniónak az ezredforduló elôtt már nem lesz lehetôsége szünetekre, szinte rémítô munkaprogram tornyosul elôtte.

Legkésôbb hat hónappal az amszterdami Európa-tanácskozás után — a megállapodás szerint — meg kell kezdeni a tárgyalásokat a következô tagfelvételi forduló, vagyis a keleti bôvítés jelöltjeivel, és ez a hat hónap 1998 elején lejár. Hogy milyen módszerrel folytatódnak majd a tárgyalások, azt nem lehet tudni. Biztosan csak egy valami tudható: hosszadalmas és nehéz eljárásról lesz szó, mivel tizenegy csatlakozni kívánó országgal kell majd szerzôdéseket kötni, és átmeneti szabályozásokat kialkudni. Vezetô európai politikusok óhaja szerint 2000-ig el kell jutni az elsô új tagok felvételéig, de a brüsszeli realisták szerint legkorábban 2002-ben vagy 2003-ban kerülhet sor az elsô csatlakozásokra. A keleti bôvítés ugyanis nem csak a tagjelöltektôl kíván sokat, az Európai Unió is mélyreható változásoknak néz elébe. Az egyik ilyen nagy változás a közös pénzek újraelosztását illeti. A közös agrárpolitika ugyancsak alapos reformra szorul. De az EU-nak még jelenlegi határain belül is bonyolult és kényes feladatok sorát kell elvégeznie. Ezekkel egyidejûleg több olyan célt is el kell érnie, melyek szigorú határidôkhöz kötôdnek. Az egyik ilyen fontos határidô 1998 májusa, az európai valutaunióban való részvétel minôsítési fordulója — habár a politikusok azt hangoztatják, hogy a valutauniót leghamarabb csak 1999. január 1-jén fogják végrehajtani. Ez valószínûnek tûnik, mivel a cégek, mindenekelôtt a közép- és kisvállalatok csak ez év tavaszával fognak nekilátni annak, hogy konkrétan felkészüljenek az euróra, vagyis a közös pénzegység bevezetésére. A munkavállalók és fogyasztók csak akkor fogják rászánni magukat, hogy lélekben átálljanak az új rendszerre, ezért az 1998-as esztendô kisebbfajta lélektani megrázkódtatást hoz Európa országainak.

Nagy lesz a mozgolódás azért is, mivel a nemzeti döntéseket befolyásolják az európaiak és fordítva, ezért a politikai hômérséklet emelkedni fog, ami nálunk már jócskán be is indult.

Reménykednünk kell, hogy inkább az európai döntések lesznek azok, melyek befolyásolják a mi döntéseinket, és nem fordítva...

Nagy Ernô

Nem kell sajnálni Bãsescu urat

(3. old.)

Meglepôdve vettem tudomásul, hogy a sajtó legnagyobb része a legsikeresebb miniszternek minôsítette Bãsescu urat. Igen, a látszat sokszor csal, különösen a balkáni környezetben. A volt miniszter úr szerintem inkább jobb színész és populista bûvészmester volt. Hetente ingázom Kolozsvár és Marosvásárhely között, de elég sokat utazom más irányban is, és a legtöbbször vonaton. Így sikerült bôrömön tapasztalni a mocskosabbnál mocskosabb vagonokat, a számtalan, útközben meghibásodott mozdonyt, a várótermek minôsíthetetlen állapotát, a közbiztonság labilitását, a pontatlanság netovábbját, az órás késéseket stb. Mindez a reformok és az utazás többszörös drasztikus áremelése dacára a CFR-nél. Az új útadó bevezetésével sem érdemes dicsekedni, mert az szintén antidemokratikus. Méltánytalan ugyanannyit fizetnie olyan autótulajdonosnak, aki 10 százalékát veszi igénybe az utaknak (megtett km-ek száma), és annak, aki tízszer annyit jár ugyanolyan súlykategóriájú kocsijával, nem beszélve arról, hogy az is fizet, mint egy „katonatiszt", akinek egy autónak nevezett többéves roncs fekszik az udvarán vagy az út szélén. A populista fogás netovábbja, hogy nagy mennyiségû pénzt vert bele azon táblák elkészítésébe, amivel teletüzdelte az utakat, hogy „Itt az önök pénze". Nem csodálkozom, hogy a Divertis színjátszó csoport szemfüles tagjai egyik mûsorukban mindjárt ásni kezdtek a beszúrt táblák tövében, hogy esetleg még megkaphassák a pénzüket/pénzünket. Aki egy kicsit is jártas a beruházási munkálatok kivitelezésében, tudja, hogy a munka kifutási ideje minden jóváhagyással együtt legalább másfél–két év. Bãsescu úr nem számított arra, hogy ezek a tények ismeretesek, és a kijavított utak nem az ô számlájára írhatók, hanem az elôdje erôfeszítéseinek. Így ezt meg sem említettem volna az ô helyében. A bukaresti repülôtér korszerûsítéséhez is kevés köze volt, mert ott is csupán a tervek elkészítése meghaladta a másfél év idôtartamot, és akkor hol marad a munka kivitelezéséhez szükséges idô?

Egy ilyen ember részérôl igazán nem volt szép a kormány munkájának elmarasztalása, egyszerûen saját személyének kiemelése. Az a madár volt, aki saját fészkébe piszkolt. Nem élt a krisztusi igével, „aki megalázza magát, felmagasztaltatik, aki felmagasztalja magát, megaláztatik".

Remélem, hogy Bãsescu úr helyett az erre hivatottak találnak egy nem populista szakembert a közlekedési tárca élére. Gondolom, másnak is tanulságul szolgál ez az eset. Mindenesetre csak gratulálni lehet Victor Ciorbea miniszterelnök úrnak, és sok sikert kívánni a további kormányzáshoz.

Moldován Béla

Ügyelet
Álrokonok és ötszázlejesek

(3. old.)

Viszonylag jól öltözött roma asszonyok sündörögnek lépcsôházunkban a minap, olyan harmincöt-negyven évesek. Szatyrukból ruhafélék és élelmiszer — egy zacskó paszuly, egy zsákocska liszt — kandikál ki. Amikor meglátnak, hogy otthonról távozóban éppen zárom a bejárati ajtót, rögtön odalépnek mellém. — Szegény szamosszentmiklósi romák vagyunk — mondják nagy szomorúsággal. — Annak a családnak vagyunk barátai, akiket nemrégiben elütött a vonat Dezmérnél. Nekik gyûjtünk... Tudja, mind a nyolcan meghaltak, felnôttek is meg gyerekek is. Biztos maga is hallott már arról a szerencsétlen roma szekérrôl, amelyik ottragadt a síneken, amikor jött a bukaresti gyors. Ugye?

— Tényleg hallottam a dologról — állok meg kicsit meghökkenve. — Ha jól emlékszem, egy talán hat hónapos, Dollár nevû gyerek is meghalt. Rettenetes szerencsétlenség... Hallottam, hogy a ló túlélte az egészet.

Az asszony arcán bizonytalanság fut át a ló említésére, de hamar visszanyeri magabiztosságát. — Igen, igen — jajdul fel. — Szegény roma gyermekek! Hol volt az Isten, amikor a vonat ripityára törte a szekeret? Jaj, jaj...

— Inkább a Lingurar családfô esze hollétét lenne érdemes firtatni, nem az istenét: miért nem vette Vasile figyelembe a vasúti jelzéseket? Hogyan lehet ennyi gyerekkel a szekéren ilyen meggondolatlanul hajtani? Ugye, Vasile hajtotta a lovat?

A roma asszony olyan riadt-csodálkozva néz rám, hogy azonnal észbe kapok. — Maguknak semmi közük a szerencsétlenül járt családhoz! — kiáltok rájuk. — Kihasználják az emberek jóhiszemûségét! Legalább a szerencsétlenül járt roma család néhány tagjának a nevét jegyezték volna meg, legalább a két legkisebbét, a Dollárét és a Piticuét!

Mikor kissé elpárolog a mérgem — és amikor meglátom, hogy a két asszony milyen zavartan pislog —, zsebembe nyúlok egy ötszázasért. — Azért adok egy ötszázast, mert értékelem szemfülességüket és talpraesettségüket. Az én eszemen is csak véletlenül nem jártak túl! Na, itt van egy ezres, ötszázas nincs nálam... Menjenek gyorsan innen, mert sietek!

***

Amikor hazaértem, a cigányasszonyok újra ott álltak a lépcsôházban. Mint kiderült, elhozták a „visszajáró pénzt" az ezresbôl. Leesett az állam a meglepetéstôl! A két asszony megkért, nehogy elmondjam a szerencsétlenül járt Lingurar család életben levô tagjainak, hogy ôk itt jártak — úgymond — segélycsomagokat gyûjteni nekik. Mert ha rájönnek a szamosszentmiklósiak a turpisságra, jaj szegény fejüknek!

Hiába bizonygattam nekik, hogy nekem semmi közöm a szamosszentmiklósi roma családhoz — legfeljebb annyi, hogy pont én voltam a szerkesztôségben az, aki a szerencsétlenség román nyelven megérkezett hírét magyarra fordítottam, és akaratlanul megjegyeztem a nehezen kiolvasható és furcsa neveket —, nem hitték. — Maga „nyám (rokon) volt velük", azért tud többet róluk, mint mi — bólogattak sokatmondóan.

Délután, mikor kinyitottam a postaládát, még a másik ötszázast is megtaláltam. Bedobták azt is, hogy biztosak legyenek, nem árulom el ôket „nyámjaimnak"...

Szabó Csaba

Tûz-vész

(3. old.)

Ki játszik a tûzzel? Petre Roman szerint a parasztpárt és újdonsült alelnöke, Victor Ciorbea. Ez utóbbi szerint viszont, aki mellesleg miniszterelnök is, a demokraták, élükön a hajdani kormányfôvel és szekerükben az útilaput frissen beszerzett, rakoncátlankodó miniszterekkel. A téma adott, már szinte perzsel. S akkor jönnek a politikai szakértôk, egyre többen és egyre szakértôbbek, hogy hosszas fejtegetéseikkel, elemzéseikkel még egy csöppnyi olajat öntsenek a tûzre, s a kavargó füstben megmutassák a nagypolitikában járatlanoknak az általuk egyedül járható, helyes utat. A bonyodalom az útkeresztezôdéseknél kezdôdik, ahol abból a bizonyos egyetlenbôl legalább kettô lesz, sôt annak a kettônek, jobbnak és balnak is vannak szélsô utcácskái. Terelôje válogatja, mit tart egyedül idvezítônek, kit hova irányít. Az utca embere azonban olykor kérlelhetetlen. Röviden és frappánsan fogalmaz: azok ott fönt egymás torkának esnek, mert egyiknek kellenek vissza az erdei, földjei, házai, amiket elvesztett, a másik pedig nem bolond kiköltözni a luxuslakásból. Ez itt a lényeg. Hogy reform meg struktúra meg makrostabilizáció? Csak szöveg.

Közben pedig a tûz terjed, s akár tûzvésszé is fajulhat, ha kevés a szakképzett tûzoltó az országban. Quintus liberálisai próbálkoztak ugyan az oltással, de az éjszakába nyúló, zárt ajtók mögötti kísérlet mindössze azzal az eredménnyel járt, hogy megpendítette az újságírók fantáziáját: Constantinescu elnök a koalíció kedvéért feláldozza Ciorbeát. Így volt-e vagy sem, ki tudja? Ami biztos: hétfô reggelre az elnöki szóvivô cáfolt. Szó sincs a miniszterelnök menesztésérôl, a parasztpárt biztosan áll a lábán, kitart emberei mellett. S különben is, a tüzet felszító Bãsescu már nem akar miniszter lenni.

Hogy Petre Roman demokratái mint ítélik meg a legújabb fejleményeket, ma elválik. Tény viszont, hogy a párton belüli torzsalkodások is gyengítik az amúgy sem éppen túl nagy népszerûségnek örvendô alakulatot. A megyei szervezetek egy része a kilépés híve. A jövô érdekében érdemes idejekorán elhagyni a süllyedô hajót — vélik. Ámbár a közvélemény-kutatások adatainak ismeretében a lépés túlontúl kockázatosnak tûnik. Elôfordulhat, hogy a demokraták ezáltal végképp eltûnnének a politikai küzdôtérrôl.

A kormányválság, a terjedô tûz nyomán aktivizálódtak azok az erôk, amelyeket a koalíción kívül rekedt, újonnan alakult pártok képviselnek, amilyen a Melescanu vezette Szövetség Romániáért. Elnöke már feni a fogát a demokraták távozása nyomán keletkezett ûr betöltésére.

Folyik tehát a hatalmi harc, a helyezkedés. A politikai bizonytalanság közepette pedig a dollár árfolyama az egekbe szökkent, esetleges megfékezése a tartalékok bevetésével jár együtt, ami végsô soron a lakosságot érinti, amint az ÁFA-növekedést követô várható áremelkedések is. Történik pedig mindez a reformfolyamat megerôsítése érdekében, Romániáért és, úgymond, értünk, a lakosságért. Legalábbis részben. Mert nem árt azért néha az utca emberére is odafigyelni!

Sôt, akár az utca magyar emberére is oda lehet figyelni, aki a jelenlegi konfliktusban kénytelen annak a parasztpártnak szurkolni, amelynek egyik „neves" képviselôje oly vehemensen kikelt a kisebbségi jogok, az anyanyelvi oktatás nemzetközileg elfogadott normái ellen. S amelynek másik képviselôje, a magyar ügyekben egyáltalán nem érintett iparügyi miniszter, egy Bãsescuval folytatott tévécsatározás közben a pártja melletti végsô érvként azt vetette be, hogy fellépett a követelôzô kisebbséggel szemben. Az elszólás ellenére az utca magyar embere reménykedik. Mert pártja is azt teszi. Reméli, hogy a koalíció iránti hûségével az ígéretek, az elôzetes megállapodások betartására késztetheti a legerôsebb pártot. Amely, a szövetség fenntartása érdekében, újabban állítólag engedményekre is hajlandó. Na, nem az RMDSZ, hanem a Demokrata Párt irányában. Elképzelhetetlennek tartja ugyanis a kisebbségi kormány vagy az elôrehozott választások gondolatát. Mert a reformok a lakosság számára pillanatnyilag kedvezôtlen intézkedések bevezetését is szükségessé teszik. S mert mindez a népszerûség csökkenésével járna együtt. Tehát, a reformot csak közösen, a demokratákkal egyetemben valósíthatják meg, vélik a parasztpártiak. Reform nélkül pedig nincs Európa és nincs NATO.

Németh Júlia

NAPIRENDEN

Kormányválság idején
Az árak félelmetes üzenete

(4. old.)

A román átmeneti idôszakban bizonyosság helyett bizonytalanság uralkodik a tulajdonban, az adózásban, a munkahely tekintetében és a politikában.

Félô, hogy valami készül!

NEM VÁDOLHAT ENGEM senki húsz, a Szabadság hasábjain közölt tanulmány után túlzott optimizmussal, vagy elnézéssel a kormánnyal szemben, de az, ahogy ma állunk, mindenképp félelmetes. Mert a múlt év decemberi kormányátalakítás, statisztika-kozmetizálás és fájdalmas beismerések után valami újból bûzlik a bukaresti politikai boszorkánykonyhában és környékén is. A politikai bizonytalanságra és kihívásokra viszont a piac gyorsan, egyszerûen, egyértelmûen és talán igazságosan is válaszol.

1 USD hivatalosan már 8360 lej, a nemzeti valuta hat nap alatt 4%-kal romlott a Nemzeti Bank véleményezett árfolyama szerint. A szabadpiacon viszont a dollárt 9000 lej felett vesztegetik, a reform tehát „elérte" a valutapiacot is, és a politikai algoritmus második évében, a beígért konvertibilitás elôtt három héttel, újból értéktelenedik a nemzeti pénznem. Így az importáruk drágulni fognak, de az energiahordozók is, meg a szállítás, fûtés, világítás és az élet.

Nem jó elôjelekkel kezdôdik az 1998-as gazdasági év, s ha valaki végigjár 4–5 bukaresti piacot, hogy az árak üzenetét érzékelje, edzett szívû és jó idegzetû kell hogy legyen, mert októbertôl nem volt fizetésemelés, viszont drágult a hús, a hentesáru, a kávé, a cigaretta, a gyarmatáru, a tej és tejtermékek, és sok helyen a kenyér is. A másik fájdalmas megállapítás, hogy a karácsony elôtt megemelt árak maradtak az „ünnepi nívón". De a tizenharmadik fizetésrôl és indexálásról szó nincsen, mert a politikai belharcok idejét éljük, amikor különösen jól csak az újságokat veszik, mert mindenki várja az újabb politikai bombát. Véleményem szerint Victor Ciorbea miniszterelnök bôrére megy a „nagy játék", a vesztes viszont a szavazópolgár, mert a politikai bizonytalanság gazdaságit és pénzügyit is hoz magával.

Marad 1998-ra a rengeteg dilemma: hogyan fékezik meg az inflációt, ami 1997-ben 151% volt, a termelés- csökkenést, hiszen a GDP visszaesése 1997-ben csaknem 7%, és a sok mûködô rossz helyett a most sok nem mûködô rossz várható. A statisztikák — amelyek eddig ismeretesek — ellentmondásosak. Példa erre, hogy az infláció 151% volt az elmúlt évben, a nemzeti valuta viszont ugyanebben az intervallumban csak 98%-kal romlott. A statisztikák vagy furcsák, talán hamisak, vagy a lejnek kell még romolnia vagy 50 %-ot. Így februárra a nemzeti valuta tovább olcsul a dollárhoz képest, és elérheti a 9500–10 000 lejt is. Ebbôl következik, hogy nagybeteg a vásárlóerô, a lej, a gazdaság, mert a kormány rosszul kezeli a mind hosszabbodó reformot, és a makrostabilizációs sikerek szitakötô életûek voltak. A 35–40%-os beígért 1998-as infláció nehezen hihetô, mert január 1-jétôl drágult a telefon 18,5%-kal, az áruforgalmi adó 18-ról 22%-ra, illetve 9-rôl 11%-ra emelkedik, és általában nônek az adóterhek, jön új pótadó is (accize). A politikai szónoklatok az adórendszer és adóteher könnyítésérôl választási kampányígéret marad. Egyelôre költségvetés nincs, és félô, hogy csak március végén, áprilisban kerül a parlament asztalára az új pénzügyminiszter diplomamunkája.

Az árak viszont nem stabilizálódnak, hanem nônek, és rosszul mûködô piaccal állunk szemben, ahol alapvetô bajok vannak a piaci ármechanizmusokkal. Minden jel arra mutat, hogy a piac harmadik szereplôje, az állam (1. termelô-eladó, 2. vásárló-fogyasztó) hamisan játszik, hiszen az állami egyedárusok háza táján: Romtelecom, Romgaz, RENEL, SNP mind többet beszélnek a februári–márciusi tarifaemelésrôl, ami egy új lavinát indít el. A piaci ár hatást gyakorol a termelésre és fogyasztásra, elôsegítve a piaci egyensúly létrejöttét a kereslet–kínálat törvény alapján. Ez a piaci egyensúly — ami nyolc éve hiánycikk — a nemzetgazdasági stabilitás egyik alapvetô tényezôje, amely jelentôs szerepet játszik a külgazdasági, pénzügyi és munkaerôpiaci egyensúly kialakításában. Az árhatások, amikbôl állandóan túladagolást kapunk, befolyásolják a termelési szerkezet alakulását, és hatnak a jövedelemtulajdonosok döntéseire és kiadásaira. Ezen keresztül hozzájárulnak milliók krónikus rossz közérzetéhez.

Az árak üzenete és szerepe a piacgazdaságban három síkon mutatkozik meg:

1. tükrözi a piac által elismert és hasznos ráfordításokat;

2. kifejezi a kereslet–kínálat helyzetét egy bizonyos piacon egy bizonyos ideig;

3. tükrözi az állami beavatkozás: preferenciák, dotációk, szubvenciók helyzetét olyan ágazatokban, ahol a konkurencia nem lehetséges, mert természetes monopóliumokkal állunk szemben. Ezért a lakosság bizonyos kategóriáit politikai meggondolásokból támogatni kell.

A fentiekbôl következne, hogy a piacon az érdekek közvetítôje az ár, amelynek kialakulásában jelentôs szerepe van a konkurenciának. Ezért védeni kell a verseny szabadságát és tisztaságát az erôfölénnyel való visszaélés ellen, hogy a piac alakítsa ki az árakat és nem az állam. De ki védhet meg és hogyan az állammal szemben? A román államnak nem a konkrét árat, hanem azok alkalmazását kell vizsgálnia a piacon. Mivel a fogyasztói ártámogatás, a költségvetés nehéz helyzete miatt, évrôl évre szûkül, a jelek arra mutatnak, hogy 1998-ban még nem lehet szó az alapvetô közszükségleti cikkek árcsökkenésérôl. A hatósági, ún. adminisztrált árak köre állandóan szûkül, és nem lehet elismerni többé a nem hatékony mûködésbôl származó többletráfordítást. Itt a hazai meleg víz, személyszállítás, víz- és csatornaszolgáltatás, villamos energia, rádió–tv elôfizetési díj, ill. gázszolgáltatásról van szó, valamint a postai és távbeszélô szolgáltatásról. Mivel a privatizáció 1997-ben alig 60%-ban játszódott le a FPS háza táján, s az egész magánosítást alárendelték a politikai algoritmusnak, félô, hogy a kormányválság miatt a magánosítás és szerkezetváltás mûveletei egy-két hónappal újból eltolódnak.

Ami a bankmagánosítást illeti, a helyzet lényegesen rosszabbul áll, mert a Dacia Felix példája világosan mutatja, hogy a politikai akarat mellett a bankcsôdtörvény még pólyában sincs. A kormány nem volt képes 1997-ben elfogadni egy új alkalmazható privatizációs törvényt, amelyet a koalíció minden tagja elfogad. Az állami bankok a portofolió tisztítása nélkül továbbra is kapják az óriási fizetéseket (átlagfizetés november-ben 3 488 514 lej, míg a tanároké 1 085 236 lej), bár csôdösek. Egyesek évek óta, de a szerkezetváltozás eddig elkerülte ôket.

Kérdés ma az is, hogy kinek van joga bírálni egy olyan csôdhelyzetben lévô kormányt, amelyik nem volt képes kidolgozni egy világos és alkalmazható rövid távú stratégiát, amelyet minden politikai erô támogat. Kiderült, hogy T. Bãsescunak nem szabad bírálni a kormány impotenciáját, de D. Dãianu pénzügyi és Ilie Serbãnescu reformügyi miniszternek igen.

1998 eddigi tanulsága, hogy hiányzik egy politikai-gazdasági modell, hatalmi és kormányozhatósági válság van, ami könnyen elénk vetíti a csôdszcenáriumot.

Az egész kelet-európai átalakulás, és a reform elakadása Romániában a világgazgaságból való kiszakadást eredményezheti, ha a nagy politikai pártok nem tudnak megegyezni és levetkôzni a monolitikus pártállam intézményrendszerére épített hierarchikus, etatista és monopolisztikus beütéseket. (Itt az RMDSZ, félô, nem jön számításba.)

Ahogy ma állunk — a román gazdaság csak úgy lehet dinamikus, ha egy erôs és egységes kormány bizonyos ideig elsôrendûvé teszi a gazdasági törvényhozást, mert a vásárlóerô növelése nélkül nem lehet társadalmi stabilitás. A felette szükséges 1998-as költségvetési egyensúlynak csak akkor lehet értelme, ha normális gazdasági egyensúlyi viszonyokra támaszkodik, ami elképzelhetetlen a politikai labilitás körülményei között. A jelenlegi kormányzat nem lesz képes megállítani az újra feléledt inflációt, ha önzô érdekei helyett nem a nemzet érdekeire figyel. Így talán még megmenthetôk a szociális piacgazdaság eddigi alapjai.

A kelet-európai volt szocialista gazdaság zátonyra futhat, ha az uralkodó elit nem tudja megreformálni az örökölt rendszert. Várjuk a politikai algoritmus éve után a dialógus évét, amely egy lökést adhat a zátonyra került reformnak és európai integrációnak.

Neményi József Nándor

Nem várható látványos változás a román külügy politikájában
Az RMDSZ akár el is felejtheti a megígért külügyi államtitkári tisztséget

(4. old.)

— Andrei Plesu külügyminiszter nem szándékszik látványosan változtatni azokon a célokon, amelyeket a román külügy eddig is prioritásként kezelt — nyilatkozta a Szabadságnak Serban Stati külügyi tanácsos, aki a Babes–Bolyai Tudományegyetem meghívására érkezett egynapos látogatásra Kolozsvárra. — A román diplomácia számára továbbra is az országnak az Európai Unióba, illetve az euroatlanti struktúrákba való beilleszkedése bír elsôrendû fontossággal. A külügy az elkövetkezendôkben is nagy hangsúlyt kíván fektetni a szomszéd országokkal való kapcsolatok ápolására. Mind azokkal, amelyekhez máris alapszerzôdés köti Romániát (Magyarország, Ukrajna), mind pedig azokkal az államokkal, amelyekkel a közeljövôben fogja aláírni a jószomszédi és együttmûködési szerzôdéseket (Oroszország, Moldova Köztársaság). Románia szintén érdekelt a balkáni országokkal való közremûködés erôsítésében. — Európa, a világ elvárja tôlünk, hogy eleget tegyünk e régió stabilitásában betöltött fontos szerepünknek. Románia igyekszik ugyanakkor egyre nagyobb mértékben részt vállalni az egykori „selyem", ma „kôolaj útjának" nevezhetô folyosó létrehozásában, amely Közép-Ázsiából Nyugat-Európa felé tart — mondotta Stati.

Plesu közelgô magyarországi látogatásával kapcsolatban a külügyi tanácsos elmondta, a román külügyminiszter és magyar kollégája az alapszerzôdés kínálta témákról fog tárgyalni a hónap végén Budapesten. A partneri kapcsolat megteremtése ugyanis már megtörtént a két ország közt. Most nincs más hátra, mint arról gondoskodni, hogy a szerzôdésben leszögezettek a lehetô legkorrektebb módon tiszteletben tartassanak. — A híd felépült, átjárható, most a megszilárdítására kell törekedni — véli Stati, aki szerint semmivel sem fogja hátrányosan érinteni a magyar–román kapcsolatokat az a tény, hogy Magyarországnak az elsô körben való csatlakozásához a NATO, illetve az Európai Unióba kétség nem fér. Hiszen mindkettejük érdeke a térség országainak mielôbbi felzárkózása az említett struktúrákhoz.

Mint ismeretes, a koalíciós megállapodások értelmében az RMDSZ egy külügyi államtitkári tisztségre jogosult, amelyet azonban gyakorlatilag mindmáig nem kapott meg. Arra a kérdésre, hogy Plesu külügyminiszter átszervezési szándékai következtében a koalíciós pártok megnevezhetik-e végre valahára jelöltjeiket a külügyi államtitkári tisztségekre, a tanácsos emlékeztetett: Plesu maga sem tagja egyetlen politikai pártnak sem. És amint azt a külügyminiszter korábban már kijelentette, nem szándékszik párt alapon megválogatni munkatársait. Stati szerint a minisztérium átszervezésének épp az a lényege, hogy mindenekelôtt a professzionalizmus, a felkészültség szempontjai érvényesülhessenek.

Sz. K.

GAZDASÁG

Új koncepcióra alapul az idei turisztikai költségvetés
Interjú Birtalan Ákos szakminiszterrel

(5. old.)

— A romániai kis cégeket — panziót mûködtetôket, idegenforgalmat lebonyolítókat, tour operátorokat stb. — eddig a kormány egyáltalán nem segítette. Ezek nagyon nehéz helyzetben mûködnek, és sorozatosan jelennek meg a tevékenységüket megnehezítô bürokratikus intézkedések. Mit terveznek ezeknek a kis cégeknek a megsegítésére, akik sok külföldi turistát hozhatnak az országba?

— Tavaly augusztusban a falusi turizmusra, a családi vállalkozásszerûen mûködtetett panziókra vonatkozó kormányrendeletet fogadtunk el. A rendelet értelmében ezek a vállalkozók tíz évig mentesek a jövedelemadó fizetési kötelezettség alól, abban az esetben, ha legfennebb tízszobás panziót nyitnak és mûködtetnek. A villamos energiát, a gázt, a telefonszolgáltatást magánszemélyek esetében alkalmazott kedvezményes áron fizetik. Ez lényeges kedvezmény.

Szintén augusztusban a kormány elfogadott egy utazási irodákat, programszervezô és viszonteladó cégeket támogató rendeletet is, amelyek szervezett turizmus keretében, külföldi turistákat hoznak Romániába. Ezek esetében, az említett tevékenységre a hozzáadott értékadót 18 százalékról nullára csökkentettük. Tehát ennek a tevékenységüknek a költségoldalát gyakorlatilag nem kell 18 százalékkal megnövelniük. Ha a menedzser ezzel a lehetôséggel jól gazdálkodik, akkor versenyképesebbé válhat ebben az ágazatban. Ezért a 18 százalékért vagy plusz szolgáltatást nyújt, vagy pedig több turistát hoz az országba.

— Kilátások 1998-ra?

— Teljesen új koncepción alapuló költségvetést szeretnénk kialakítani. Eddig a minisztérium költségeihez viszonyították a tárca költségvetését. Ezzel nem értettem egyet, de így örököltük. 1998-ban programfinanszírozott turisztikát szeretnénk. Promocionális és fejlesztési alapot hoznánk létre, amelyet külföldi turistákat behozó utazási irodák és programszervezô cégek pályázhatnának meg. Bár úgy tûnik, hogy ezáltal bizonyos magáncégeket finanszírozunk, ez nem így van. Románia imázsát javítjuk vele, akkor is, ha a szóban forgó programokat magáncégek szervezik. Az a turista, aki nem érezte jól magát minálunk, az Románia imázsán ront, s nem pedig az ôt beutaztató cég imázsán. Hiszen ô annyit tud, hogy Romániában volt, s legtöbb esetben azt sem tudja, melyik cég szervezésében. Tehát a pályázati rendszerben történô programfinanszírozással szintén a kis és közepes vállalatokat kívánjuk támogatni.

— Milyen remény van arra, hogy javítsanak az idegenvezetôk felkészültségén?

— Néhány hete írtam alá az idegenvezetôk képzésének a módszertanát szabályozó miniszteri rendeletet. Ez még nem teljesen az európai normák tükörképe, mert nem lehetett egészen lentrôl egyszeribôl a csúcsra ugrani, de abba az irányba törekszünk. Ebben benne van az is, hogy szakképzett idegenvezetô nélkül nem szabad turistacsoportokat utaztatni Romániában. Ezt szigorúan ellenôrizni kívánjuk. Az idegenvezetôknek is kötelezô lesz záros határidôn belül vagy egy tanfolyamot elvégezni, vagy pedig újravizsgázni. Ez nem csak Bukarestben, a továbbképzô központban történik majd: decentralizált tevékenység lesz. Bárki vizsgáztathat, aki erre engedélyt kap. Azért kötjük engedélyhez, mert az egész tevékenységet egységes koncepció keretében szeretnénk kibontakoztatni. Ez odáig megy, hogy az idegenvezetônek kitûzôje lesz, amelyen a nevén kívül az is olvasható, hogy ô helyi idegenvezetô, vagy országos, hogy szakosodott, hegyi vagy üdülôhelyi, sport vagy egyéb. És ezt kötelezô lesz betartani, ellenkezô esetben az illetô felfüggeszthetô, vagy engedélye visszavonható.

— Mit szándékoznak tenni a tengerparti szolgáltatás versenyképességének növeléséért?

— Ez bonyolult kérdés. Számokkal tudnám igazolni, hogy a tömegturizmus hetvenes évekbeli fejlesztése nem volt teljesen helytelen, hiszen akkoriban Európában is erre volt igény. Azóta azonban Európában szinte teljesen eltûnt a tömegturizmus iránti igény. Ma az emberek meghittebb, baráti körben szeretnék szabadságukat eltölteni, s nem pedig tízemeletes szállodákban, három per hármas szobákban. A gond az, hogy a román tengerparton létrehozott hatalmas szállodák kihasználási foka roppant alacsony, a kihasználási idôszak pedig nagyon rövid. Emiatt olyan árak vannak, amelyek a román tengerpartot nem teszik versenyképessé. A török, a görög, vagy más tengerpartok nyolc vagy kilenc hónapot mûködnek egy évben. A román tengerpart üdülôi két hónapot ha mûködnek teljes gôzzel.

— Nem beszélve a szolgáltatások színvonaláról...

— Nem vagyok az általánosítás híve. A román tengerparton van, ahol csapnivaló a szolgáltatás, és van rendkívül jó minôségû szolgáltatás is. A román tengerpart esélyét a turisztikai termék bôvítésében látom. Tehát azonkívül, hogy a napot és a tengert ajánlja évente hatvan napon keresztül, más szórakoztató, kezelési és egyéb turisztikai termékkel is bôvíti kínálatát. Összekapcsolhatja a tengerparti üdülést a Duna-deltával, Dobrudzsával, Észak-Moldvával. De fôképp a Duna-deltával, amely minden évszakban gyönyörû.

— A legjobb romániai útikönyv eldönthetjük, hogy az angol The Rough Guide, a francia Guide Bleu, avagy a magyar Panoráma sorozatban látott napvilágot. Mikorra várható, hogy Romániában megjelenik egy a valóság tiszteletén alapuló útikönyv románul, angolul, franciául, németül és, persze, magyarul is?

— Már 1997-ben megpályáztattuk ezt, de, sajnos, nem volt olyan jelentkezô, akire ezt rábízhattuk volna. Az idén is készültek magánvállalkozásban útikalauzok, de azok inkább szolgáltatói katalógusok lettek. Szándékom szerint és a költségvetési lehetôségek függvényében ezt 1998-ban is szeretnénk megpályáztatni. Igaza van, egy ilyen kiadványt, természetesen, több nyelven kell kiadni.

— Magyarországi cégek, csoportok érdeklôdtek a romániai turisztikai privatizáció iránt?

— Mint a mesében, ezeregy magyarországi céggel tárgyaltam az elmúlt év során, de ezekkel egyetlen konkrét üzlet sem jött létre. Pedig mindenkinek elmondtam, magyaroknak és nem magyaroknak egyaránt, hogy az idôtényezô a legfontosabb, hogy aki hamarabb itt van Románia piacán, az nyer.

— Mit tekint legnagyobb megvalósításának az eltelt egy esztendôben, amióta miniszter?

— Ilyen megközelítésben ezen sosem gondolkoztam. Sikerült részben átszerveznem a minisztériumot, és átalakítani egy turistabarát intézménnyé. Sikerült decentralizálni ezt a korábban csak Bukarestben létezô intézményt, és sikerült létrehozni két hivatalt, amelyeknek összesen 24 kirendeltségük van Románia-szerte. Ezek az engedélyezési és ellenôrzési, illetve a promocionális hivatal területi kirendeltségei, amelyek régiónként látják el feladataikat. Ezeket kell majd tovább bôvíteni, a helyi vállalkozókkal, önkormányzatokkal és NGO-kal közösen mûködtetni. A másik az volt, hogy sikerült a turisztikai minisztérium költségvetését októberben százszázalékkal megnöveltetnünk. Ilyet még egyetlen minisztérium sem tudott Romániában megvalósítani, s remélem, hogy ez az 1998-as, új koncepcióra alapuló költségvetést illetôen pozitív hozzáállást eredményez majd.

Tibori Szabó Zoltán

Magyarországi érdeklôdés a romániai turisztikai befektetések iránt

(5. old.)

Több magyar kis- és középvállalkozó is érdeklôdik a romániai turisztikai befektetések iránt, ám konkrét finanszírozási kérelem még nem érkezett a magyarországi Országos Idegenforgalmi Bizottság Kelet-európai Idegenforgalmi Befektetések Projektirodájához — jelentette ki Oláh Péter projektigazgató.

Az eddigi érdeklôdésekbôl az derül ki, hogy a magyarországi idegenforgalmi vállalkozókat fôként a szállodaipari befektetések érdeklik — mondta a szakember.

A projektiroda a magyar vállalkozóknak befektetésre ajánlja még a sí-centrumok létesítését Romániában, valamint a jó minôségû gyógyvizek hasznosítását.

A múlt év októberétôl mûködô iroda célja szakmai segítségnyújtás, illetve kedvezményes hitelfelvételi lehetôségek biztosítása a Magyar Fejlesztési Bank Rt.-vel.

Az OIB az iroda felállítását, mûködési költségeit a turisztikai célelôirányzatból finanszírozza, mûködésére több mint 2 millió forintot fordítottak. A vállalkozók számára eddig nem készült általános támogatási hitelkonstrukció. Oláh Péter ezt azzal indokolta, hogy komoly befektetôi szándék esetén a Magyar Fejlesztési Bank Rt. szakemberei személyre szóló kedvezményes kölcsönfelvételi lehetôséget dolgoznak ki. A kérelem elbírálásánál azt is számításba veszik, hogy a vásárlás Románia mely részén valósul meg, milyen típusú és értékû objektumot kíván a hazai vállalkozó vásárolni.

A magyar projektiroda várhatóan más térségbeli országokba — így például Szlovákiába, Horvátországba, Ukrajnába — szóló turisztikai befektetési lehetôségekrôl is elkészíti ajánlatát a kis- és középvállalkozóknak — jelentette az MTI.

Felszabadítják a valutavásárlást
Január végétôl liberalizálják a hazai devizapiacot, s azt követôen román állampolgár korlátozás nélkül vásárolhat külföldi valutát.

(5. old.)

Bár az erre vonatkozó új jogszabályt a Román Nemzeti Bank már elkészítette, bevezetésére csakis a Hivatalos Közlönyben való megjelenése után harminc nappal kerül sor — jelentette ki Bukarestben Mugur Stet, a bank szóvivôje.

Eddig évente 500 USA-dollárnak megfelelô konvertibilis valutát vásárolhattunk, s ezt a valutaváltó irodák gondosan bejegyezték az útlevélbe. Az új devizakódex értelmében a valutavásárlást teljesen felszabadítják. Ugyanakkor több könnyítést vezetnek be az importôr vállalatok esetében, amelyek ezentúl akkor is vásárolhatnak devizát, ha a bankszámláin valutabetéttel rendelkeznek.

Stet elmondta: az új jogszabályt a lej „belföldi konvertibilitásának megvalósítása" is megkívánta, ám erre az IMF-szabályzat is kötelezte Romániát.

A hazai pénzügyi szakemberek úgy vélik, hogy a devizapiac liberalizálása nyomán a lej árfolyama tovább zuhanhat. A dollár–lej árfolyam 1997 utolsó napjaiban elérte a pszichológiainak mondott 8000 lejes szintet, s a hazai fizetôeszköz január elsô napjaiban tovább gyengült


[Vissza az Szabadság
honlapjához]
[Vissza a HHRF
honlapjához]


A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 1997 - All rights reserved -