1998. november 16.
(X. évfolyam, 266. szám)

Jóllehet a kormánykoalícióban részt vevô pártok egyetértettek a tárcák, illetve az államtitkári tisztségek számának csökkentésében, a jól értesült fôvárosi lapok további heves vitákat jeleznek elôre Radu Vasile "karcsúsított" kormányának véglegesítése elôtt.

Ismeretes, a kormány szerkezeti átalakítása következtében a Demokrata Párt két tárcát veszített: az idegenforgalmi és a parlamenti kapcsolattartásért felelôs minisztériumokat. Sajtóhírek szerint a demokraták nem terveznek személycseréket a fennmaradó tárcák élén: a közlekedésügyi miniszter továbbra is Traian Bãsescu marad, az ipari és kereskedelmi tárca vezetôi tisztségét az elkövetkezendôkben is Radu Berceanu tölti be, és nem emeltek kifogást Andrei Plesu külügyminiszter személyével szemben sem. Nem várhatók nagy változások a liberális csapatban sem: igazságügy — Valeriu Stoica; pénzügy — Traian Decebal Remes; sport és ifjúság — Crin Antonescu. Annál nagyobb viszont a bizonytalanság a parasztpárt köreiben. Noha Romica Tomescunak (környezetvédelem), Nicolae Noicának (területrendezés és közmunkaügy), illetve Ion Caramitrunak (mûvelôdés) semmi okuk aggodalomra, Andrei Marga tanügyminiszterrel szemben viszont több fenntartás is megfogalmazódott a parasztpárton belül is. Ádáz harc várható a belügyi, az európai integrációs, illetve a mezôgazdasági tárca vezetô tisztségeiért — állítják ugyanazok a források. Ezek azt is tudni vélik, hogy Ioan Muresan, a volt reformügyi minisztérium volt vezetôje fogja átvenni a mezôgazdasági tárcát, Constantin Dudu Ionescu, nemzetvédelmi államtitkár pedig az európai integrációs ügyekért felelôs hivatal vezetôje lesz.

RMDSZ-forrásokból ugyan nem erôsítették meg, a román lapok azonban biztosra veszik, hogy Tokay Györgynek, a Kisebbségvédelmi Hivatal vezetôjének az ellenjelöltje Borbély László államtitkár. Mint ahogy azt is, hogy Hajdú Gábor egészségügyi miniszter lecserélése is szóba jött, helyébe a kolozsvári Molnár B. Géza kerülhet.

Amennyiben a képviselôház nem a tanügyi bizottság diszkriminatív jelentésének szellemében fogadja el a tanügyi törvényt módosító sürgôsség kormányrendeletnek az anyanyelvû felsôoktatási intézmények létesítésére vonatkozó 123. szakaszát, az ellenzék bojkottálni fogja a munkálatokat — jelentette ki Ioan Gavra egységpárti képviselô szombati kolozsvári sajtóértekezletén. Gavra szerint a Románok Egységpártja, a Melescanu vezette Romániért Szövetség Párt, a Nagyrománia Párt és a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja megegyezett abban, hogy parlamenti sztrájkot robbantanak ki, ha a képviselôház az eredeti formájában szavazza meg a 36-os sürgôsségi kormányrendeletet.

Eberhard-Wolfgang Wittstock, a Német Demokrata Fórum új elnöke szerint a Petôfi–Schiller multikulturális egyetem létrehozása nem tartozik a német közösség halaszthatatlan feladatai közé. Véleménye szerint a romániai németeknek az anyanyelvû oktatásra vonatkozó igényeit kielégítik a jelenlegi felsôoktatási intézmények biztosította keretek. "Amennyiben konzultációkra kerül sor a kormány és a német közösség képviselôi közt, elôfordulhat, hogy olyan kollégiumok létrehozását fogjuk kérni, ahol óvónôket, tanítókat képeznek" — mondotta Wittstock. Az elnök úgy véli, hogy a magyar–német egyetem létrehozására vonatkozó döntést a tanügyi törvényt módosító sürgôsségi kormányrendelet parlamenti vitája után kellett volna meghozni. Hangsúlyozta: a román nyelvet nem szabad kizárni semmiféle multikulturális felsôoktatási intézménybôl.

Románok nagygyûlésének az összehívását tervezi szombatra a Nagyrománia Párt Kolozs megyei szervezete Gheorghe Funar polgármester "védelmére". Ioan Mihai Nãstase, a párt helyi szervezetének elnöke szombaton kijelentette: a nagygyûlés célja az, hogy minél szélesebb tömegeket gyôzzenek meg i Gheorghe Funarnak az Alimentaraügyben való ártatlanságáról. A szombati sajtóértekezleten jelen volt a kolozsvári polgármester, a Nagyrománia Párt friss fôtitkára is, aki elmondta: kérni fogja, hogy az összes perét az Alimentáraval helyezzék át Gyulafehérvárra, mivel a kolozsvári bírák képtelenek tárgyilagosan dönteni Alexandru Fãrcas prefektus diktatúrája alatt. A polgármester szerint a pénteken kibocsátott elôvezetési parancsot törvénytelenül állították ki.

Mint ismeretes, a polgármester ellen az Alimentara által igényelt építkezési engedély ki nem bocsátása, magánszemélyek és közérdek ellen elkövetett munkahelyi visszaélés miatt büntetôeljárás indult. Pénteken a polgármesteri hivatalban két rendôr jelent meg, hogy az elôvezetési parancs értelmében Funart az ügyészségre kísérje kihallgatás céljából. Hírügynökségi jelentések szerint a polgármesternek azonban sikerült megegyeznie Florin Maghiar fôügyésszel abban, hogy a kihallgatást csütörtökre halasszák.

Egzisztenciateremtés ’98 címmel szervezett vállalkozói fórumot vasárnap a Bethlen Kata Diakóniai Központban a Rajka Péter Vállalkozók Szövetsége. A félszáz részvevô öt olyan érdekes elôadást hallgathatott meg, amelyek a gazdasági válság mélypontján levô Romániában különösen megszívlelendô adatokkal szolgáltak minden kisvállalkozó számára, akik tenni akarnak valamit a kilábalásért.

Páll Tibor, az Európa Akadémia Budapest fôtitkára, az Európa Házak Nemzetközi Szövetsége (FIME) igazgatótanácsi tagja, az Európai Unió keleti kibôvítésérôl, a középosztály megerôsödésének közép-kelet-európai lehetôségeirôl értekezett. Szerinte Magyarország — hála az új kormányprogramnak — elérheti, hogy 2000 január 1-jétôl az Európai Unió tagjává váljék. Maga az integrációs folyamat dilemmát teremt: hosszú távon egyszerre csatlakozást és szakadékot is teremt kontinensünkön. Erdély határ menti régiónak számít, ezért sem elhanyagolandó a vállalkozásfejlesztés támogatása Nyugatról. Erdély és egész Románia érdeke bekerülni az európai gazdasági vérkeringésbe.

A teremtés ellentmondásai a romániai valóságban. — Ezt a témát Kerekes Gábor, a kolozsvári Tipoholding Rt. igazgatója adta elô. A négy éve erôteljesen fejlôdô nyomdai vállalat tapasztalataiból kiindulva a hallgatóság megismerkedhetett a hazai gazdasági haladás buktatóival, azzal, hogy a tôke nemcsak pénzt jelent, hanem tudást is. A kisvállalkozóknak, a multinacionális cégekkel szembeni egyre erôsödô versenyben az elônyei a helyismeret, a személyi kapcsolatok, a piac helyes ismerete. A sikeres vállalkozás titkát senki sem ismerheti, ebben nagy szerepet játszik a leleményesség, a fantázia, a kezdeményezôkészség.

Székelyné Dévai Judit, a Duna Televízió szociológusa, a reklámnak a piacgazdaságban betöltött szerepérôl kifejtette a marketing fontosságát. Magyarországon a reklámpiacon belül a tévé fejlôdik a legdinamikusabban, ennek 70%-át multinacionális cégek uralják. Az elôadó ismertette a Duna tv nézettségérôl készült legújabb felmérés eredményeit, amelybôl, többek közt, kiderül, hogy négy kontinens ötven országában naponta 3,5–4 millióan nézik. Erdélyben kb. egymillió magyar és ennél is több román nemzetiségûbôl tevôdik össze a nézôtábor. És még valami: már tévhit, hogy a Duna tv fôleg az idôs korosztályok kedvence.

A román mezôgazdaság helyzete Kelet-Közép- Európában. Errôl dr. Vincze Mária, a Babes–Bolyai Tudományegyetem professzora tartott elôadást. Manapság Románia sokban függ a mezôgazdaságtól (aktív lakosságának 40%-a dolgozik itt), agrárkülkereskedelmünk sok éve deficites, és importvámokkal nem orvosolható ez az ágazat. A megoldás: versenyképessé kell válni. A hazai kisvállalkozónak már nem elegendô a helyi piacot ismerni, neki távolabbra kell figyelnie — az európai piac alakulására.

Klement Kornél marketing tanácsadó a németországi Független Baross Gábor Egyesület elnöke, "a német mélyhûtés pápája", a kárpát-medencei élelmiszeripar világméretû kihívásairól beszélt. A térségnek hatalmas lehetôségek állnak rendelkezésére, amelyeket vétek lenne nem kihasználni. Manapság a mélyhûtött ételkészítmények Nyugaton nagyon elterjedtek: a német nôk átlagosan naponta alig húsz percet töltenek konyhában. A tavaly az egy fôre esô gyorsfagyasztásos élelmiszerek fogyasztása tekintetében: 1. Amerikai Egyesült Államok (62 kg), 2. Dánia (49 kg), 3. Nagy-Britannia (42 kg), 4. Németország (26 kg)... A fejlett országokban a készételek 60%-a mélyhûtésû, és ebben Magyarország, egy kis összefogással, a térség vezetô szerepét képes elérni. Ha a politikusok is úgy akarják...

Ördög I. Béla

Szerkesztôségünk ezennel újraindítja szociális segélyakcióját, melynek célja támogatni a nélkülözôket, illetve értelmet adni az adakozók — adóból leírható — költségeinek. Vannak ugyanis olyanok, akik nem tudják megengedni magunkak már a havi Szabadság-elôfizetést sem, míg másoknak néhány többlet-elôfizetés átvállalása nem akadály, segítenének, de nem tudják, hogyan.

Felhívunk tehát minden céget, intézményt és személyt, hogy a Szabadság legalább egyhavi elôfizetési árával — 21 000 lej + 1350 lej kihordási díjjal — támogassák szerkesztôségünkön keresztül azokat, akik már magyar nyelvû napilapjukról is lemondani kényszerültek. Befizetni szerkesztôségünk emeleti irodáiban lehet november 26- ával bezárólag.

A múlt hét végéig már 6, a neve elhallgatását kérô magánszemélytôl összesen 976 000 lej futott be. Önzetlen támogatásukat ezúton is köszönjük!

Szintén november 26-ával bezárólag várjuk az emeleten azok igénylésének a benyújtását is, akiknél az egy fôre esô jövedelem a családban nem több mint havi 300 ezer lej, s akik elô szeretnének fizetni lapunkra, de nem tudnak. Jelentkezni levélben és megbízott útján is lehet! Keresetükrôl igazolást kell felmutatniuk, és nem jogosultak támogatásra a már Szabadság-elôfizetôk. A beérkezett megajánlások függvényében megszervezzük a rászorulóknak juttatott elôfizetéseket.

A szerkesztôség

Szerkesztôségünk tagjainak részvételével november 19-én, csütörtökön délután 5 órai kezdettel újságíró–olvasó találkozóra kerül sor az aranyosgyéresi Sodronyipar Rt. klubjában.

A lapszerkesztôk és az újságolvasók közötti személyes párbeszéd kialakítására törekvô újabb találkozónkon bemutatjuk lapunkat, meghallgatjuk véleményüket, elvárásaikat a Szabadsággal kapcsolatban, és kérdéseikra válaszolunk.

AZ ERDÉLYI MAGYAR MÛSZAKI TUDOMÁNYOS TÁRSASÁG — EMT — kémia szakosztálya ez év november 20–22. között szervez negyedik alkalommal vegyészkonferenciát Kolozsváron, a Bethlen Kata Diakóniai Központban (Ponorului u. 1. sz.). Szakmai társszervezô az Erdélyi Múzeum-Egyesület természettudományi és matematikai szakosztálya. A konferencia célja szakmai továbbképzés, új kutatási eredmények ismertetése, vegyészmérnökök, doktoráns hallgatók és kutatók kapcsolatfelvétele és tapasztalatcseréje. Második alkalommal szervezünk általános, és középiskolai kémiatanárok számára szakmai találkozót, ahol munkájuk sajátosságainak megfelelô kérdésekrôl tárgyalhatnak, megoszthatják tapasztalataikat. A szekció keretén belül elôadást is tarthatnak a pedagógusok.

November 21-én délelôtt, a plenáris ülésen, neves hazai és külföldi szakemberek elôadásai hangzanak el, délután pedig a szerves kémia, szervetlen és fizikai kémia, analitikai kémia, alkalmazott kémia, oktatásmódszertan szekciók keretében hallgathatnak elôadásokat az érdeklôdôk.

Részletes információt az EMT titkárságán lehet kérni e-mailen (emt@emt.org.soroscj.ro), vagy pedig telefonon: 064/190-825, 064/194-042.

Isten súlyos árvizekkel próbálta meg kárpátaljai testvéreinket. Ez a maroknyi magyar reformátusság szenvedett legtöbbet közülünk, a világháború utáni Szibériába való hurcolástól kezdve, s mindannyiunk között ôk a legszegényebbek. Tudom, ti sem vagytok mindnyájan gazdagok. A mi népünk is gondokkal, bajokkal, nyomorúsággal küzd. Mégis most, amikor megköszönjük az erdélyi árvízkárosultakért küldött adományaitokat, arra kérünk benneteket, adakozzatok még nagyobb bajba jutott testvéreink számára. A helyzetbôl kifolyólag leginkább pénzzel tudjuk támogatni ôket. Mindenkit kérünk, adományait legkésôbb december 15-ig adja be a helyi református egyházközség listájára, hogy karácsonyra, a tél jötte elôtt eljuttathassuk kárpátaljai testvéreinkhez. Egyházkerületünk nevében már küldtünk gyorssegélyt, de ez nem elég. Ne hagyjuk árván testvéreinket. Felkérjük református vállalkozóinkat, szintén támogassák a bajbajutottakat. Adományaikat egyházkerületünk bankfolyószámlájára várjuk. EPISCOPIA REFORMATÃ DIN ARDEAL, B. C. R. Cluj-Napoca. Cont: 45.10.2.32.2.

D. dr. Csiha Kálmán püspök ,Dr. Mártha Ivor fôgondnok

A dési RCD-alapítvány nevében Luidort Péter felhívást juttatott el szerkesztôségünkbe, amelyben ez áll:

Gondolom, vannak még olyan családok, akik emlékeznek az 1970- esdési árvízre. Bizonyára olyan családok is vannak, akik segíteni szeretnének a most rászorultakon. Arra kérem, telefonáljanak este 9 óra után a 213-877-es számra, abban a reményben, hogy városunk nevében sikerül hozzájárulnunk az árvízkárosultak gondjainak enyhítésére.

az 1997/9. és az 1997/22. kormányrendeletekkel (tehát a vállalatok átszervezése, illetve felszámolása során) elbocsátott munkanélküliek részére szervezett, úgynevezett foglalkoztatási pályázatot írt ki. Fôleg a nem kormányzati szervezeteket, alapítványokat kérik, hogy tegyenek javaslatokat az említett munkanélküli réteg foglalkoztatására, amely például különféle tanfolyamokból, klubtevékenységekbôl, vagy szolgáltatásokból állna. A programhoz szükséges pénzalapot többek között a Világbank biztosítja.

Ajánlatokat zárt borítékban legkésôbb november 30-ig lehet letenni. Bôvebb felvilágosítással az igazgatóság székhelyén szolgálnak (Cosbuc utca 2. szám), vagy telefonon is érdeklôdhetnek: 19-34-15, 20-as belsô.

Szerkesztôségünk ma jutalmazza azokat, akik elôfizettek novemberre lapunkra. Az Apáczai Csere János Líceum (Király — Brãtianu — u. 26.) II. emeleti fizikumában du. 6 órakor kezdôdô sorsolásunk támogatói az Intersat, VSA, Tapet- Center, Hélène, Gondola, Microinformatica, Fundy, Mucart és Superpast cég, az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, a Tar Koppány Zsolt Alapítvány, továbbá Dusa Ödön, Kiss János és Pethô László.

A fenti idôpontban és helyen sorsoljuk ki a Szabadság és a Corvina Nemzetközi Rejtvénymagazin októberi rejtvénypályázatára helyes megfejtéseket beküldôk jutalmait is.

Mindenkit nagy szeretettel, és a szerencséseket kis ajándékokkal várjuk!

Bár egy korszerû, a lényeges lemaradásokat és visszásságokat felszámoló tanügyi törvény megjelenése egyre késik, a tanárok felkészülve és bizakodva várják azt. A tanítás egyik leghasználtabb eszköze még sokáig a könyv marad. Éppen ezért fontos, hogy majd az új helyzetben a tanárok maguk és tanulóik egyéniségéhez szabottan válasszák meg a használandó tankönyvet. Egy ilyen javasolt tankönyv Kovács Zoltán Fizika VI. címû segédkönyve és tanári segédkönyve.

A tanulók részére készült kötet az anyagot leckék egységében mutatja be, annak minden funkcióját kidolgozva. A szemléltetést klasszikus példákkal, eredeti kísérletekkel és modern virtuális eszközökkel javasolja a szerzô. A lecke külön egységként tartalmazza a feladatokat, valamint a begyakorlást.

A segédkönyv az érvényben levô tantervet veszi alapul, és a tanári segédkönyben megtalálható annak évi felosztása is. Akik tanulóként vagy tanárként használni kívánják e könyvet, megvásárolhatják az Egyetemi Könyvesboltban vagy a Röser antikváriumban, és élô kapcsolatot is teremthetnek a szerzôvel a Babes–Bolyai-egyetem fizika szakmódszertan katedráján az e-mail: kovzoli@hera.ubbcluj.ro címen.

(Y)

A dési Mûvészeti Galéria ismét szûknek bizonyult Liviu Suhar festômûvész kiállításának megnyitóján. Az utóbbi évtizedben ritkán volt ilyen jellegû tevékenysége, hangulata a város képzômûvészeti intézményének. E tevékenység fô elômozdítója, kovácsa Ion Muresan nyugdíjas tanár, akit a galéria munkájáról kérdeztem.

— Már 1994-ben megpróbálkoztam a Mûvészeti Galéria tevékenységének átszervezésével. Akkor a változás még nagyon újkeletû volt, nem mindenki értett meg. Az ötlet további három évet vajúdott, míg 1997-ben újabb javaslattal fordultam a polgármesteri hivatalhoz, ahol támogatókra találtam. A Frezia kereskedelmi társaság a kiállítási csarnok tatarozását vállalta: több tíz milliót költött a lerobbant épület javítására. Központi fûtést szerelt fel, új bejáratot készített, kicserélte a villanyhálózatot és az egész helyiséget kifestette. A három terembôl egyet vendéghelyiségnek rendeztek be, kettô pedig kiállítóterem: festményeket, szobrokat, népmûvészeti cikkeket, üveg- és ezüsttárgyakat állítanak itt ki és forgalmaznak. A haszon fele a polgármesteri hivatalé.

Az újjávarázsolt kiállítóteremben július 14-én nyílt meg az elsô tárlat,Teodor Botis munkáiból. Ôt követte Ion Sãlisteanu, Jakabházi Sándor és Octavian Pãcurar. Ezúttal a kolozsvári Ioan Andreescu fôiskolán 1968-ban végzett és jelenleg a jászvásári George Enescu Mûvészeti Egyetem tanáraként dolgozó Liviu Suhar látogatott Désre számos belföldi és külföldi kiállítást megjárt munkáival.

Az ünnepélyes megnyitót követô beszélgetéskor kiderült, hogy a szervezôk célja a magas mûvészi szint megtartása. A galéria nyitva áll minden dési festômûvész elôtt, de szívesen látnak vendégeket az országból is. Sôt, külhonba szakadt hazánkfiai is fontolgatják egy dési kiállítás lehetôségét, mint például a kincses városban végzett és ma Münchenben élô híres festômûvész, Maier Radu.

Dést az ország elsôsorban az1970-es árvízkárok révén, meg jelentôs vasúti csomópontja miatt ismeri. Reméljük, hírnevét a kiállítási galéria tevékenysége is öregbíteni fogja.

Máté Kálmán

A magyar egyetem visszaállításának igénye, s a kisebbségek felé tehetô engedmények egyre nagyobb ellenállást gerjesztenek jó hazafiak körében, és szinte egységes, már-már gyûlölködésig fajuló, mindenféle más (nemes és hasznos) célt félreseprô igyekezetté válnak. Kívülállónak úgy tûnhetne, hogy egyéb, fontosabb megoldanivaló nincs is, minden sínen van már, holott az a baj, hogy valójában semmi sem megoldott, és éppen ez az egyoldalú "figyelem" sodorja elkerülhetetlenül csôd felé az országot... Mindez számomra azt látszik igazolni, hogy az egységes nemzetállam álma nemcsak korszerûtlen, de hihetetlenül káros is, és éppenséggel a "nemzetmentésre" szakosodottak majomszeretete vezeti-vezetheti el az országot a vesztôhelyre. De arra is figyelmeztet, hogy ennek az álomnak a kiötlôi egy pillanatra sem adták föl ördögi tervüket, sôt egyre nagyobb türelmetlenséggel siettetnék a (nemzet)tisztogatást. A feszültségkeltés és - fenntartás folyamatos gyakorlása és egyre durvuló eszközei, a mindennapi provokációk, a józan értelemnek — egyébként — ellentmondó tiltások és ellenszegülések mindennek és minden ellen, ami a társadalmi békét és megértést, s vele (talán) a kisebbségek közérzetét és megmaradását, minimális igényeik kielégítését is hozhatná, egyben elôsegítené az Európa felé közeledést, a belépés megkövetelte feltételek teljesítését, amibôl nyilvánvalóan az ország megítélésének javulása következne, vagyis az, amiért egyesek, szavak ecsetjével, állandóan át akarják festeni a képét, miközben ugyanôk — nem csak szavak ecsetjével — nemzeti gárda szervezésének zászlóját és véres kardját lobogtatják, mintegy ezzel is bizonyságát adván fenti észleléseink helyességének.

Sajnos, egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy kik ellen irányul ez az össztûzzé terebélyesedô nemzetféltés. A fasizmus történelmi példája figyelmeztet, hogy e hisztériás játékot nem tekinthetjük amolyan megmosolyogtató fantazmagóriának, vagy rögeszméjüket klinikai esetnek csupán. Annál is inkább, mert egy percig sem titkolják, hogy anakronisztikus tervük megvalósításának útjában egyedül az "Ázsiából idepimaszkodott" és most emberi jogokat követelô alja nép áll, ugyanúgy, ahogy a német "felemelkedés" útját annak idején kizárólag a zsidók akadályozták... Ha nem így volna, aligha hörögnék kiguvadt szemmel azt a képtelenséget, hogy egyetemünk visszaadása (alapítása?) is az ország integritását, területi egységét stb., stb. fenyegetô összeesküvés része!

Az alapvetô baj — akárcsak Németországban volt —, hogy a "zseniális" vágyálom megvalósításában nemcsak egy-két beteges elme vagy fanatikus hisz és teszi fel rá az életét, hanem a mindenre kapható politikusok mellett, az értelmiség legjobbjaiból is sokan megszédülnek — hiszen kézenfekvô: ha nem lennénk, ez a folyamatos feszültség sem volna! Lehet, hogy ennek a rétegnek a többsége még csak sóhaj-óhajként rebegi maga elé, s eszébe sem jut közben a német–zsidó párhuzam hazai változatát fölismerni: "de jó volna megszabadulni ezektôl a követelôzô, elégedetlen kisebbségektôl", mert ha felismernék, talán észrevennék, hogy innen már nagyon rövid az út a hangos kimondásig, a feszítsd megig — a nemzeti gárda és rohamosztagok szervezéséig!

A német példa, lám, nemcsak elriasztó hatású, de ragadós is lehet. Ám itt, a hazai — fénykorszaki — példa is ráadásul megteszi a magáét, már csak azért is, mert az elméletét kidolgozó szakemberek még most is hiánytalanul mûködnek; ötletük nem véletlenül kínálja felhasználásra magát: jó volna ugyanúgy megszabadulni tôlünk is, ahogy a hazai zsidóságtól és németektôl oly zseniálisan sikerült! Mert ôket is az elviselhetetlenségig lezüllött (lezüllesztett) életkörülmények, a nyomor, a bizonytalanság és a diszkriminatív megszorítások, tiltások gyôzték meg végül a menekülés hasznáról. Ráadásul a nagyobb és közvetlen haszon nem is az eltisztulásuk volt, hanem az, hogy a menekülôk nemcsak hátrahagyták vagyonukat, minden ingóságukat, de anyanemzetük még fizetett is értük!

A "meggyôzô feltételek" pedig most is maradéktalanul megvannak!

Bár a magyar nemzetiségbôl is többen beolvadtak és elég sokan eltisztultak, de a jelek — és türelmetlenek! — szerint még mindig nem elegen. Nos, ebbôl a szemszögbôl vizsgálva az egyetemalapítás és minden más, értelmetlennek tûnô feszültségkeltés és tiltó ellenkezés okát, könnyen rátalálhatunk az értelmére: döntésre segíteni a még bizonytalankodókat, gondolkodókat, eredmények lehetôségében, társadalmi megbékélésben reménykedôket!

Úgyhogy a döntésre készülôknek mondom: mégsem hiszem, hogy — bár minden jel erre mutat — föl kellene írnunk emlékezetünk falára jelszóként: Ember, kit ennek az országnak a határa — átfutva fölötted — magába kebelezett, hagyj föl minden reménnyel! Még akkor sem, ha azt tapasztaljuk, hogy a Babes–Bolyainak hívott "multikulturális" egyetem többségi kapusa is kitilthatja az épületbôl és irodájából az egyetem kisebbségi prorektorát. Igaz, rektori utasításra, és megmagyarázott korában: "tévedésbôl". Lehet, hogy a rektor utasítását a kapus valóban félreértette, de az biztos, hogy a nemzeti KIZÁRÓlagosság parancsát és saját felsôbbrendû kaszthoz tartózandóságát azonban hibátlanul érti és — mint a zászlótolvajok — vakon teljesíti. Mert ilyen ez a hazai sajátos demokrácia és testvériség, meg a rektor-tanügyminiszteri kitaláció: a multikulturalitás! (Félô, hogy ebben a felfogásban még a német gázkamrák is multikulturális intézményekké nemesíthetôk, hiszen nem csak zsidókat vittek oda [be]fürdeni...) Remélem, érthetô, ha nem kérünk belôle! Meglehet, persze, hogy a nyugati demokráciák útja közül ez az ország a hitleri Németország példáját öleli magához, ám — mint annyi minden — ez is majd sajátos hazai módon valósul meg — nem épp oly precízen...

Miért veszítenénk hát el a reményt?

Kiss János

Kellemes, eldugott helyen, egy családi ház nagyobbik szobájában találkoztunk Cseresznyés Pállal. Ô választotta a helyszínt, hiszen, mint mondotta, csak most érzi igazán bizonytalanságban magát.

Az 1989 decemberében kitört sajátos, a legszélsôségesebb nacionalizmussal párosult demokrácia igazi áldozata Cseresznyés Pál. 1996 karácsony estéjén videokamerák, fényképezôgépek villanófényeinél lépett ki a marosvásárhelyi börtön kapuján. Úgy tûnt: amolyan börtönsztárt, jellegzetesen vadnyugati "Pillangót" faragott belôle a történelem...

Hamarosan kiderült, hogy a "vadkeleten" egészen másfajta rugóra jár az ember agya. Cseresznyés Pált ma pontosan azok kerülik el nagy ívben, akik 1996 karácsonyán és az azt követô napokban szorongatták a kezét, felírták a telefonszámát, fût-fát megígértek, felajánlották a segítségüket.

— Megbízik az emberekben? Engem például soha nem látott.

— Hónapok óta maga az egyetlen ember, aki ôszintén érdeklôdik a sorsom iránt: hogy egyáltalán él-e még Cseresznyés Pál. Sokan, mit sokan: szinte mindenki leírt, már nem vagyok "ügy", nem vagyok érdekes. Csak azt hajtogatják: Cseresznyés Pali ismét megivott egy üveg sört, biztosan el fog zülleni, jó lesz a túlsó járdára menni, ha netalántán szembejön velünk... Kit érdekel, hogy nekem négyszázezer lejnyi betegnyugdíjam van, s abból megélni nem lehet. Nem segítségért, hanem megértésért, emberi hangért könyörgök. Ne hôsként, mártírként, hanem embertársként nézzetek rám, akinek igenis vannak "emberhez méltó gondjai".

— Azok, akik ma elfordulnak Öntôl, tudják, hogy milyen embertelen szenvedésen ment keresztül?

— Csak a felszínt, a szenzációt, a szörnyülködésre és cöcögtetésre méltó hírfoszlányokat jegyezték meg az emberek. Azokat, s rendszerint megcsonkítva, környezetükbôl kiragadva tálalták a nézôk, az olvasók elé. Hogy bennem, az emberben mi játszódik le, lelkileg milyen szenvedéseken mentem át, az már nem érdekel senkit. Nézd, kicsi lány, az ember többet kibír, mint az állat. A létfenntartási ösztöne hihetetlenül erôs. Csak a lelki "vakütéseket" szenvedi meg igazán. Ezért, ezekért lett öngyilkos a zetelaki fiatalember, aki hozzám hasonlóan ártatlanul került a román börtönök poklába. Nézze, ezt a húscafatot itt a szemem alatt! Ez, amíg élek, mindig emlékeztetni fog arra, hogy a román börtönök "lakója" voltam. Egy áldott szegedi szemorvos próbált emberarcot faragni, de nem sikerült. Ezért hordok sötét szemüveget, hogy takarjam azt, amiért a hatalomnak kellene szégyenkeznie.

— Hogyan bírta ki ezt az embertelen szenvedést?

— Élni akartam! Hiába próbálják áldozatnak beállítani, Mihãilã Cofar Marosvásárhelyre a magyarok "megleckéztetésére" jött, amikor a Fôtéren szembekerülhettünk. Bûn az, ha valaki a saját házát, annak népét védelmezi a támadó, az agresszor ellen? Még a Biblia is elítéli, ha valaki más ökrét, szamarát, feleségét "kívánja"... Önmagát köpné szembe, ha ezért az alapvetô emberi jogért nem állt volna ki, ha meghátrált volna. 1990. március 20-án a marosvásárhelyi magyarság puszta emberi létét védelmezte. Ez adott erôt ahhoz, hogy puszta kézzel állítsuk meg a botokkal, fejszékkel, fahúzó csákányokkal, láncokkal felfegyverkezett, leitatott görgényvölgyi és mezôségi románok támadásait. Még akkor is, amikor a szemünkkel láttuk, hogy a kivonuló katonaság nem a védekezôket, hanem a támadókat segítette.

Ma is ugyanezt tenném! Mindezért nem elismerést várok, hanem azt, hogy szóba álljanak velem, megkérdezzék: él- e, élhet-e még Cseresznyés Pál? Amikor elolvassák ezeket a sorokat, talán el sem hiszik, hogy a börtönbôl való szabadulásom után jóformán szóba se álltak velem. Mintha egy eltervezett dolgot ki kellene pipálni. Hát nem értik, hogy nekem csak a büntetésem le nem töltött részét engedték el? Bár a szabadulásom utáni nagy sietségben aláírtam egy átvételi jegyzôkönyvet, ma sem látok, tisztán az én nevemre, illetve a Cseresznyés Pál Alapítvány címére érkezett segélyek ügyében. Mindezt nem azért mondom, mert az 1997. január 7- én átvett 15,5 millió lejnyi összeg a 6 év alatt felgyûlt gondok orvoslására sem volt elegendô, hanem azért is, mert Mihãilã Cofarnak továbbra is fizetnem kell az életjáradékot, s a lakás fenntartása is nagyon sokba kerül.

— Még a beszélgetésünk elején említette: úgy érzi, elfelejtkeztek Önrôl...

— A börtönéveim alatt gyûjtöttek a javamra a velem érzôk. Sôt, alapítottak egy Cseresznyés- kuratóriumot, amibôl nemcsak Cseresznyés volt táplálva, hanem mások is. Sajnos, vannak személyek, akik jóakaróimból ellenségeimmé váltak.

Cseresznyés Pál az életérôl beszél, a börtön elôtti életrôl. Nehéz élete volt! Így mondja: kijárta az életiskolát. Így viselte el a börtönt, megzavarodás nélkül. "Aki az életiskolát nem végzi el, három hónap alatt megôrül a rácsok mögött!"

Vármezôn született, 1941-ben. Marosvásárhelyen segédmunkás, kocsikísérô, végül buszsofôr. Hitt a változásban. "A mi családunkból a hét testvér verejtékezve dolgozott. Fát vágtunk, maltert kevertünk, követ hordtunk, vasat fûrészeltünk. Heten kétszázötven évet dolgoztunk Romániának. És hazátlanok lettünk benne. Annak neveztek."

— Amikor kiszabadultam a börtönbôl, tele voltam reménnyel. Egy volt cellatársammal vállalkozni akartunk, munkát és kenyeret adni néhány fiatalnak. Az áskálódás már akkor elkezdôdött, hogy merek egy börtönviselttel szóba állni? Ellopja a pénzemet. Amit készítünk, csupa szörnyûség, nem kell a kutyának sem! A korondiakéhoz hasonló tárgyakat szerettünk volna készíteni, fából. Tôke kellene, hogy a vállalkozás elinduljon. Ahol születtem, Vármezôn, mindenki értett a famunkához. Ezt szerettem volna kamatoztatni. Lassan olyan lettem, mint egy alvajáró: álmomban is a képzeletbeli mûhely körül jövök-megyek. Az az igazság, hogy nem kellek senkinek! A magyarok tudják ugyan, hogy ártatlanul ítéltek el, de azért a munkavállalásnál csak elôbuggyan az a bizonyos kínos mondat: börtönviselt vagyok! A románság számára továbbra is én vagyok a gyilkos, a legnagyobb ellenség. Ez az úgynevezett demokrácia egyik legkeserûbb furcsasága: elítélnek, mert bûnbakra van szükség, mert a közvélemény figyelmét el kell terelni az igazi okról, a nacionalizmusról, a másság kirekesztésérôl, a vak intoleranciáról. Ugyanakkor azok is megtagadnak, akikért az életemet is feláldoztam volna... Ördögi játék folyik itt: elhitetni a magunkfajta kisebbségivel, hogy úgysem érdemes, hogy a széllel szemben nem lehet pisilni! Sajnos, sokszor mi magunk is besegítünk, hogy ezt valóban készpénznek vegyük. Ma az olyan tüntetésnek a gondolatát is el kellene vetni, mint az 1990. február 10-i! Ha tucat ember összegyûlne, nagy teljesítmény lenne. A többi százezer otthon maradna, pizsamában, papucsban. Ilyen erkölcsi erózió ritkán zajlik le egy népcsoport életében... Ne kerülgessük a forró kását: van néhány ember, akikben bízok. Ha ôk is magamra hagynak, nincs más választásom: átlépni a nagy Semmibe!

Tófalvi Zselyke

GAZDÁLKODÁS

Esély a biogazdálkodásra
Svájci támogatás erdélyi gazdáknak

(6. old.)

Az életbarát mezôgazdaság a fejlett, nyugati világban egyre igényeltebb. A fogyasztók hajlandók többet fizetni a vegyszer nélkül elôállított termékekért, hiszen ez az egézséges életmód egyik alapfeltétele. Hódít tehát a biotermesztés! Az sem elhanyagolható tényezô, hogy amíg a hagyományos mezôgazdasági termelést Nyugat-Európa-szerte bizonyos meny- nyiségekre korlátozzák — megakadályozva ezzel az ellenôrizhetetlen túltermelést —, a biotermékek piacát nem érinti mennyiségi szabályozás. A bioárut korlátlan mennyiségben lehet értékesíteni. Igaz, jelentôs felárral, hiszen a vegyszeres védekezés és a mûtrágyázás kiesése jelentôsen csökkentheti a terméshozamokat.

A biotermelés hazai meghonosítására, szervezett felfuttatására eddig több próbálkozás is történt, de kevés sikerrel. Aki biotermesztéssel foglalkozik, az kizárólag saját ellátására termel árut. A biotermékek forgalmazásának kereskedelmi hálózata nincs, és egyelôre hiányzik az ellenôrzés intézményesített formája is. A kezdeti lépések azonban megtörténtek: megalakult a biotermelôk egyesülete, a Bioterra. Bejegyzett székhelye Magyarlónán van, az új egyesület mindenese pedig Albert Imre biogazda. Ô a környék egyetlen olyan biotermelôje, aki több éve tudatosan, módszeresen foglalkozik környezetvédô növénytermesztéssel, állattenyésztéssel. A tágas portán tucatnyi mezôgép van, fôleg olyan gyomtalanító gépek, amelyeket elsôsorban a környezetvédô gazdálkodást folytatók alkalmaznak. A többség nyugati masina, segélyként kapott felszerelés, aminek külön története van.

— A régi rendszerben tizenkét évet dolgoztam az Electrometalnál géplakatosként. Elvégeztem a mesteriskolát, majd egy szerencsés lehetôség révén hazatértem a falu termelôszövetkezetébe, és átvettem a tsz kisipari részlegének a vezetését. Igazából itt ismerkedtem meg a mezôgazdasággal, itt láttam, milyen a nagyüzemi gazdálkodás — emlékezik vissza a kezdetekre Albert Imre — 1990-ben úgy éreztem, új idôk jönnek, végre kifizetôdôvé válhat a gazdálkodás is. Vásároltam lovat, szekeret, visszakaptuk a földeket, s hozzáláttunk a családi gazdálkodáshoz. Közben mûanyagfröccsentô felszerelést üzemeltettem, ez hozta a gazdálkodáshoz szükséges pénzt, hiszen földet mûvelni befektetés nélkül nem lehet. 1992-ben sikerült egy 45 lóerôs traktort vásárolnom ekével, tárcsával, s lassan elindultunk a korszerûbb gazdálkodás útján. A visszakapott 4 hektár földünk mellé további 11 hektár szántót béreltünk, így összesen 15 hektáron sikerült családi farmot kialakítani.

— Az igazi váltás akkor történt meg, amikor sikerült kapcsolatba kerülni egy svájci biogazda-egylettel, amely Erdély-szerte szemináriumsorozatot tervezett a biogazdálkodásról. A svájciak egy Romcom nevû nagyváradi vállalaton keresztül mezôgépeket juttattak adományként olyan gazdáknak, akik a biogazdálkodás mellett kötelezik el magukat. Albert Imrének tetszett az ötlet, és maga is kapcsolatot épített ki a svájciakkal. 3 hónapra kijutott svájci gazdákhoz tapasztalatcserére, megismerkedhetett e gazdálkodási forma mûhelytitkaival. Hazatérve megpróbálta Svájcban szerzett tapasztalatait Magyarlónán életbe ültetni, hasznosítani azokat. Idôközben megérkezett az ô portájára is Svájcból az elsô mezôgépszállítmány, egy használt John Deere aratócséplô, de más gépeket is kapott. 1995-tôl többször megfordultak portáján a svájciak, megtekintették a gazdaságát, évrôl évre szaporodó állatállományát. E tartós együttmûködés egy erdélyibioegyesület ötletének kikristályosodásához vezetett, amit már bejegyeztek a bíróságon. Immár ennek keretében került sor tucatnyi helységben biogazdálkodási szemináriumra Szalárdon, Belényesen, Medgyesen és máshol.

— A gazdák körében élénk érdeklôdés mutatkozott mozgalmunk iránt. Egyre több helyrôl kaptunk visszajelzést arról, hogy szívesen látnak, várják az újabb találkozókat,

elôadásokat. Az egyesületünkhöz eddig 100 gazda jelentkezett be, olyan gazdák, akiknek saját földterületük van, és akik biotermesztést szeretnének meghonosítani gazdaságukban. A jelentkezô ûrlapot kitöltôkhöz rendszerint a svájciakkal közösen szoktunk ellátogatni, megtekintjük a körülményeket, véleményt formálunk munkájukról. Ennek függvényében kerülnek fel a nagyváradi vállalat listájára. Ennek közvetítésével használt mezôgépeket kaphatnak Svájcból. A biogazdálkodásnak természetesen saját törvényei vannak, amit az effajta termelést vállaló gazdának szigorúan be kell tartania.

Albert Imre egyesületi keretben kolozsvári bioüzletet szeretne létrehozni, hogy végre az értékesítés is elkezdôdjön. Hogy a vásárlók megbarátkozhassanak a környezet- és életbarát mezôgazdaság valamivel drágább, de összehasonlíthatatlanul jobb minôségû termékeivel.

Az ígéretes kezdet jó úton halad. A svájciak újabb látogatásai erre külön garanciát jelentenek!

Makkay József

Eladhatatlan gabonakészletek Maros megyében is

(3. old.)

A Maros Megyei Mezôgazdasági és Élelmezési Vezérigazgatóság adatai szerint a kukorica betakarítása a végéhez közeledik. Mintegy 95 százaléka került raktárba. A hektárhozam mindössze 2218 kg. Elgondolkoztató, hogy a 162 253 tonnás össztermésbôl a gazdáknál maradt

157 472 tonna. A Comcereal mindössze 156 tonnát fizetett ki, és tárolásra további 261 tonnát vett át.

A radnóti Nutrimur táplisztgyár3878 tonnát vásárolt a termelôktôl.

A vetôszántást 77 százalékban, a búzavetést pedig 66 százalékban végezték el, de a szántás-vetés most is tart, kérdés, hogy milyen eredménnyel. Még az árpa vetését sem fejezték be: csupán a betervezett terület 75 százalékán került földbe a mag. A nagy lemaradás Maros megyében is kérdésessé teszi a kenyérgabona jövô évi hozamát.

(B. E.)

KITEKINTÔ

Bagdad hajlandó együttmûködni
Washington hallani sem akar arról,hogy Irak feltételekhez kösse együttmûködési szándékát

(8. old.)

A CNN értesülése szerint az amerikai haderô kijelölt egységei szombaton már megkapták az Irak elleni légi csapások megkezdésére vonatkozó parancsot, amikor azt villámgyorsan vissza kellett vonni, mert az utolsó pillanatban megérkezett a hír arról, hogy Bagdad közölte: hajlandó együttmûködni az ENSZ ellenôreivel. A CNN úgy tudja, hogy manôverezô robotrepülôgépek (más néven: cirkáló rakéták) indításával kezdôdött volna az akció.

Nemzetközi reagálások

Az ENSZ fôtitkárának képviselôje szombaton arról tájékoztatta a világot, hogy Irak immár kész feltétel nélkül felújítani az ENSZ leszerelési ellenôreivel a néhány napja megszakított együttmûködést. Mint ismeretes, a bagdadi lépés új válsághelyzetet alakított ki az Egyesült Államokkal és a nemzetközi közösséggel, közvetlen közelbe hozta egy amerikai légi csapás lehetôségét.

A helyi idô szerint szombat este bekövetkezett fordulat elôtt — eddig — Bagdadban még a tüntetôké volt a szó. Az arab fôvárosokból ugyanakkor diplomáciai megoldást sürgettek, többek között Szaddám Husszeinnek címzett felhívásokban, a szomszédos Szaúd- Arábia és Kuvait pedig harmad-, illetve másodfokú készültséget rendelt el fegyveres erôinél.

Bagdadban tüntetôk százai vonultak az utcára az iraki szakszervezetek felhívására, hogy az ENSZ Fejlesztési Programjának ottani központja

elôtt tiltakozzanak "az Egyesült Államok bûnös arroganciája" ellen. Richard Butlert, az ENSZ-ellenôrök csoportjának vezetôjét pedig "a cionizmus kémének" minôsítették. Szaddám Husszein elnököt a felvonulók arról biztosították, hogy készek vérüket ontani védelmében. Az iraki sajtó állami ellenôrzés alatt álló lapjai szombaton arra szólították fel az arab országokat, hogy támogassák az iraki vezetést, és ez volt a tartalma a mecsetekben tartott imáknak is.

Közben az arab országokban lázas diplomáciai tevékenység folyt. Az Öböl-országok külügyminiszterei Dubaiban három napon belül másodszor tárgyaltak a válságról. A kôolajban gazdag hat konzervatív monarchia vezetô diplomatái a decemberben Abu Dhabiban esedékes regionális csúcstalálkozó elôkészítésére gyûltek össze. Csütörtökön a Hatok, valamint Egyiptom és Szíria képviselôi Quatarban elfogadott állásfoglalásukban arra figyelmeztették Szaddám Husszeint, hogy ô lenne felelôs az (amerikai) katonai csapás bekövetkeztéért, ha elutasítaná az ENSZ felszólítását az ellenôrökkel való együttmûködés felújítására.

Szombaton a Palesztin Hatóság is állást foglalt a válság diplomáciai rendezése mellett. Irakot és a nemzetközi közösséget újabb erôfeszítésekre szólította fel ennek érdekében. Jasszer Arafat elôzôleg levelet kapott Clinton amerikai elnöktôl, szombaton pedig az iraki államfônek szóló üzenettel Bagdadba menesztette személyes küldöttét.

Mubarak egyiptomi elnök egy szombati kairói nyilatkozatában ismételten arra szólította fel Szaddám Husszeint, hogy hallgasson Kofi Annan ENSZ-fôtitkár felhívására és újítsa fel együttmûködését az ENSZ- ellenôrökkel.

Rasid bin Abdullah al-Nuaimi, az Egyesült Arab Emírségek külügyminisztere kijelentette: Irak ügyét kész megvitatni a világ, de csak azt követôen, hogy Szaddám Husszein megkezdte az ENSZ-határozat végrehajtását.

Ali Samkani iráni védelmi miniszter Teheránban ománi kollégáját fogadva a repülôtéren leszögezte: országa ellenezne bármiféle támadást Irak ellen, ugyanakkor Bagdadot az ENSZ BT határozatainak elfogadására szólította fel.

Robin Cook brit külügyminiszter Londonban kijelentette: a világ nem hagyhatja figyelmen kívül Szaddám Husszein kihívását, az iraki vegyi és biológiai fegyverek fenyegetését, de ô maga is reményét fejezte ki, hogy sikerül diplomáciai megoldást találni. Ha azonban az iraki elnök nem lenne hajlandó az együttmûködésre, katonai akcióval fogják lefegyverezni — mondta Robin Cook. Madridban Abel Matutes spanyol külügyminiszter nyilatkozatban szögezte le, hogy országa tárgyalásos megoldást sürget a válságra. A helyzetet nehéznek nevezte, de úgy vélekedett, van esély a békés rendezésre.

Oroszország fontos elôrelépésnek tekinti az iraki pozitív választ a feszültség politikai rendezésének útján, s ezért Moszkva aktív konzultációkat folytat valamennyi érintett féllel.

Irak igényei

Az ENSZ leszerelési ellenôreivel való együttmûködés felújításáról szóló nyilatkozatához csatolt függelékben az iraki kormány azt közölte, hogy biztosítékokat vár az ENSZ fôtitkárától a Biztonsági Tanács által elrendelt szankciók általános felülvizsgálására vonatkozólag.

Errôl Irak levélben tájékoztatta Kína, Franciaország és Oroszország bagdadi nagyköveteit.

A levél szerint Irak azt kéri, hogy az általános felülvizsgálatra "nagyon rövid idôn belül" kerüljön sor, például hét nappal azután, hogy az ellenôrök felújítják "normális tevékenységüket".

A második kérés szerint abban az esetben, ha megállapítást nyer, hogy Irak nem rendelkezik többé a számára betiltott tömegpusztító fegyverekkel, a BT legyen kész nagyon hamar megszüntetni a kôolajembargót.

A harmadik pontban Irak azt sürgeti, hogy amennyiben a Biztonsági Tanács szerint még tennivalók vannak az iraki leszerelés befejezéséhez, erre nagyon rövid határidôt tûzzön ki, és addig is részlegesen szüneteltesse, vagy a haladásnak megfelelôen enyhítse a szankciókat.

A negyedik kérés arra vonatkozik, hogy a Biztonsági Tanács ragaszkodjék 687-es számú határozatának pontos végrehajtásához, mivel az tartalmazza az embargó megszüntetésének feltételeit, és ne engedje, hogy a testület valamelyik tagja újabb feltételeket vagy korlátozásokat szabjon.

A francia hírügynökség emlékeztet arra, hogy az Egyesült Államok több olyan követelménnyel is fellépett az embargó feloldásának feltételeként, amelyek nem szerepeltek a 687-es határozatban.

Amerikai hírtelevíziók közlése szerint Irak azt hangsúlyozza, hogy ez a függelék Irak vágyait és reményeit fogalmazza meg, de nem elôfeltétele az iraki együttmûködési hajlandóságnak. A CNN azonban elôbb egy meg nem nevezett ENSZ-diplomata véleményét idézte, aki szerint az okmány függeléke "erôsen feltétel-jellegûnek látszik", majd a Fehér Házból azt jelentette, hogy az amerikai nemzetbiztonsági illetékesek pontosan azt kívánják egyértelmûen tisztázni, vajon eleget tett-e Bagdad a feltétel nélküli együttmûködés követelményének.

A CNN tudósítója mindenesetre megjegyezte: az Egyesült Államoknak — talán csak Nagy-Britannia támogatásával — igen nehéz lenne elrendelnie a légi csapásokat az iraki válasz nem kielégítô voltára hivatkozva, ha Moszkva, Peking és Párizs a békés megoldás kulcsaként ünnepli a szombati iraki bejelentést.

Hosszúnak ígérkezô BT-ülés

Az ENSZ New York-i székházából kiszivárgott hírek szerint a Biztonsági Tanács tagállamainak képviselôi szombatról vasárnapra virradóra hosszú, dolgos éjszakára számíthatnak. Egyelôre ugyanis nem látszik annak a vitának a végkimenetele, hogy kielégítô-e a szombaton kinyilvánított iraki együttmûködési szándék.

Az Egyesült Államok úgy értékeli a Bagdadból érkezett levélhez csatolt függeléket, hogy Szaddám Huszein feltételekhez kívánja kötni együttmûködését az ENSZ fegyverzetellenôreivel. Ez Washington számára elfogadhatatlan.

Irak ENSZ-képviselôje ezzel szemben szóban és írásban is bizonygatta, hogy a függelék csupán az Irak körüli helyzet általános bagdadi megítélését, a szankciók terhe alóli szabadulás vágyát öntötte formába, és semmilyen módon nem képezi az ENSZ-szel való együttmûködési készség feltételrendszerét.

Az ENSZ-ben többen azon kételyüket fogalmazták meg, hogy egyáltalán akarja-e Washington elfogadni Irak bármilyen magas szintû hivatalos biztosítékait, vagy mindenképpen támadásra szánta el magát. Amerikai hírtelevíziók katonai szakkommentátorai szerint a vasárnap esti sötétség beállta elôtt nem várható akció Irak ellen.

---

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]

---

A Szabadság Internet-változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 1998 - All rights reserved -