1998. október 24.
(X. évfolyam, 247. szám)

— Annak ellenére, hogy a képviselôház oktatási bizottsága több korlátozó szövegmódosítást eszközölt a tanügyi törvényt módosító sürgôsségi kormányrendeletben, az RMDSZ mindaddig nem lép ki a kormányból, amíg a parlament nem mondja ki a végsô szót — idézi a Mediafax Takács Csabát, az RMDSZ ügyvezetô elnökét. Takács szerint az RMDSZ nem kíván okot szolgáltatni arra, hogy a koalíciós partnerek a koalíciós válsághelyzet elmélyítésével, a reformfolyamat iránti közömbösséggel vádolják a szövetséget. Jóllehet az RMDSZ-en belül nem mindenki ért egyet ezzel a politikával, a szövetség a parlamenti szavazás függvényében fog majd a további lépésekrôl dönteni — mondotta Takács.

Az ügyvezetô elnök úgy véli: a képviselôház szakbizottságának a szövegmódosításai az ellenzéki pártok mesterkedéseinek az eredményei, amelyek támogatására viszont sikerült megnyerniök a parasztpárti, a demokrata, illetve a nemzeti liberális képviselôk támogatását is. Mindez annak a következetlenségnek, fegyelmezetlenségnek a bizonyítéka, amely a koalícióban uralkodik, s amelynek majd igen szomorú bel- és külpolitikai következményei lesznek. — A koalíciós pártok, és velük együtt Románia egész népe nagyon meg fog lepôdni akkor, amikor rádöbben, hogy az ország nem az Európai Unióba, hanem egy egészen más érdekszférába tartozik — nyilatkozta Takács. — Radu Vasile miniszterelnök brüsszeli látogatása után világosan kijelentette, hogy az EU hivatalosságaival folytatott tárgyalásokon félreérthetetlenül az értésére adták, hogy Románia csatlakozási esélyei mindenekelôtt a gazdasági reformtól függnek. Ilyen vonatkozásban Takács megengedhetetlennek tartja, hogy az egész román politikát az ellenzéki pártok feszültségkeltési akciói uralják, miközben a gazdasági válsághelyzet egyre mélyül.

Mint ismeretes, a képviselôház szakbizottsága szerdán abban állapodott meg, hogy a multikulturális egyetemek oktatási nyelve a román, amelynek értelmében a magyar–német egyetem létesítésére vonatkozó kormányhatározat okafogyottá válik.

A parasztpárt alelnöke, Vasile Lupu csütörtökön benyújtotta a képviselôházhoz a koalíciós pártoknak a földtörvényt módosító és kiegészítô javaslatát. A Mediafax „elôrejelzése" szerint ennek kapcsán éles viták várhatók a parasztpárti és demokrata párti honatyák között, mivel ez utóbbiak nem hajlandók aláírni a 18. számú földtörvény módosításának úgynevezett második részét. A hírügynökség kérdésére válaszolva Vasile Lupu elmondta, hogy számít az ellenzék támogatására is, mivel szerinte közöttük is vannak „földterületüket visszaigénylô igazságszeretô és istenfélô képviselôk". Több politikus figyelmeztetett, hogy a módosítás és kiegészítés megtárgyalásának és elfogadásának halogatása súlyos következményekkel járna az 1999-es mezôgazdasági esztendôre.

Kelemen Attila képviselô, a mezôgazdasági szakbizottság alelnöke a Szabadság kérdésére válaszolva elmagyarázta, hogy a múlt évi (földtörvényt módosító) 169. jogszabály csupán az igényeket mérte fel. Most kerülne sor arra, hogy a beadott igények alapján ténylegesen visszaadják a földeket: 50 hektár mezôgazdasági földterületet és 30 hektár erdôt. Ennek kivitelezésére lenne szükség az újabb módosító és kiegészítô javaslatra. A demokrata pártiak mindezt kormánykezdeményezés formájában képzelték el, a kormány azonban nem vállalta. Így került sor arra, hogy a koalíciós pártok saját kezdeményezésként terjesszék be a módosítást, amelyet a demokrata párt végül is nem írt alá. Ennek következtében — mondotta Kelemen Attila — fennáll annak a veszélye, hogy a tervezet megbukik. Ily módon az elsô módosító törvény (tehát az 1997/169. számú) is hiábavalónak bizonyul, „légüres tér marad".

Ú. I.

Jugoszlávia példája azt mutatja, hogy ha a többséget alkotó nemzetiség értelmiségének elitje a nemzeti kisebbségek elleni támadásokhoz csatlakozik, a nemzetiségközi kapcsolatok rohamosan megromlanak — figyelmeztetett a Helsinki Bizottság a tervezett magyar–német egyetem elleni kampányt elemezve.

Az emberi jogok romániai védelmét szolgáló bizottság vezetôi sajtóértekezleten kitértek arra a kampányra, amely a román egyetemi közösségben indult meg a magyar–német egyetem alapításáról szóló kormányhatározat ellen.

A Helsinki Bizottság állásfoglalásában leszögezte, hogy jogi szempontból megalapozatlanok a kormányhatározat elleni támadások, azokban a tények tudatos elferdítése mutatható ki. Ezeknek a támadásoknak ugyanakkor olyan hatásuk lehet a közvéleményre, amelynek veszélyét nem szabad alábecsülni.

A lakosság elégedetlen az ország jelenlegi helyzetével, s a gazdasági bajok a jövôben valószínûleg még nagyobbak lesznek. Az egyetemrôl szóló kormányhatározat elleni kampány ezt az elégedetlenséget etnikai jellegû feszültséggé változtatja. „Ennek gyászos következményei lesznek az ország belsô biztonságára és stabilitására nézve, komoly társadalmi árat követel majd, s elszigeteli Romániát nemzetközi téren" — hangsúlyozta az állásfoglalás.

A bizottság szerint a kormánya magyar–német egyetem tervével az etnikai békét igyekszik segíteni. A határozat elleni kampány az

etnikumok közötti feszültség kiterjedéséhez vezet Romániában.

„Jugoszlávia tapasztalata azt mutatja, hogy ha a többséget alkotó nemzetiség értelmiségének elitje csatlakozik a nemzeti kisebbségek elleni támadásokhoz, az etnikumok közti kapcsolatok romlása hirtelen és rohamos lesz. A szerb értelmiség — írók, egyetemi tanárok — fellépése a többi nemzetiség ellen nemcsak a háború kirobbanását segítette elô, hanem meghatározó módon hozzájárult a tragédiát lehetôvé tévô légkör kialakulásához" — figyelmeztetett a romániai Helsinki Bizottság.

A román politikusok egyre hangosabb nacionalizmusa a média „hûséges" közvetítésével szétáradt a civil társadalom köreiben is — nyilatkozta Gabriel Andreescu, a Helsinki Bizottság egyik vezetô tagja. Andreescu szerint a civil társadalom viszont nem azonosítható a politikai osztállyal. Románia negatív megítélésének, elszigetelôdésének felelôssége tehát megoszlik — véli Andreescu —, hiszen a politikusok és a média képviselôi egyformán hibásak a kialakult helyzetért. A sajtónak Romániában jelen pillanatban valamivel nagyobb a szerepe, mint amennyi az természetes volna. Egy társadalom nem akkor mûködôképes, ha erôs a média, hanem ha egyensúlyban vannak a hatalmi ágak.

(I. T.)

Andrei Marga oktatási miniszter a sajtó kérésére tisztázta, mit kell érteni az egyetemvitában felmerült multikulturalitás fogalmán.

Ez a fogalom a többség nyelvén és a nemzeti kisebbségek nyelvén történô felvételi vizsgákat, illetve e nyelveken folyó oktatást jelent, továbbá olyan programokat, amelyek lehetôvé teszik az etnikai kisebbségek kultúrájának megismerését és a kisebbségek önazonosságának megôrzését, különbözô tantárgyaknak és nyelveknek az egybekapcsolását, választás szerint.

— Az ilyen multikulturális egyetemeket elfogadják Európában — nyilatkozta pénteken a Rompres hírügynökségnek Andrei Marga.

A miniszter szerint, „aki becsületesen méri fel a tényeket, elismeri, hogy Romániában egyetemi reform van folyamatban, amely az együttélés problémái megoldásának a területe, mivel nincs etnikai színezete".

„Amint arról a sajtóból és egyéb hírcsatornákon keresztül bizonyára értesült, a Reform Tömörülés október 11-i tanácskozásán igen éles bírálatot fogalmazott meg az Ön nevével fémjelzett RMDSZ-politikával szemben. Hogy ezt a politikai vonalvezetést elhibázottnak tartjuk, az rég nem titok, hiszen a szövetség különbözô belsô fórumain több ízben fejtettük ki kritikai észrevételeinket. Olyan kongresszusi döntések végrehajtásának elodázása fûzôdik ehhez a politikához, mint a jogvédelmi és közösségszervezési szempontból egyaránt alapvetô nemzeti kataszter összeállítása, vagy a szövetségi struktúrák valódi legitimitását megalapozó belsô választások megrendezése, amelyekért újraválasztásakor Ön vállalt személyes garanciát. De ennél is súlyosabb és nehezen megbocsátható hiba volt kormányzati pozícióból magunkévá tenni egy olyan tanügyi törvénytervezetet, amely több helyen ütközik a félmillió aláírással kifejezett közösségi akarattal" — áll az RT szerkesztôségünkbe eljuttatott közleményében.

A bíráló levél a továbbiakban így hangzik: „próbára téve ugyan, de kitartóan élt bennünk a bizalom az Ön személye iránt, innen remélve a megfelelô pillanatban megtett lépést, amely a szövetség politikájában a szükséges pályakorrekciót elindítja. Azelôtt kellett volna ezt megtenni, mielôtt az RMDSZ teljesen beleragadna a kormányzati csôd mocsarába, magával rántva az egész közösséget, amelynek nevében és érdekében politizál. Ezért látszott bizalmunkat igazolni az Ön szokatlanul határozott fellépése a szeptember 5-i SZKT-ülésen, amikor a mûködésképtelenség határához érkezett koalíciós szerzôdés mielôbbi felbontását szorgalmazta.

Az ezt követô hetek történései azonban egészen mást mutatnak, és jogosan érlelik bennünk a meggyôzôdést, hogy az Ön köré tömörülô szûk csoport által gyakorlatba ültetett politika végzetesen távolódik a szövetség programjától, alapvetô célkitûzéseitôl, és egyre kevésbé szolgálja az erdélyi magyar közösség hosszú távú érdekeit.

Jól megfontolt szándék vagy csupán a kormányzati szerep okozta csôlátás következménye az SZKT október 3-i szégyenletes és reálpolitikai megfontolásokból is elhibázott döntése? A válasz közösen felvállalt ügyünk — az erdélyi magyarság jövôje — szempontjából mellékes. Ami fontos, az az Ön tevôleges hozzájárulása nyomán kialakult helyzet, amelynek a mi meglátásunkban az alábbi vetületei azonosíthatóak:

• Megôrizzük egy tartalmatlanná vált koalíciós együttmûködés számunkra káros statusquoját. Bármi áron, akár a becsület árán is. A hátunk mögött, a legteljesebb titokban Szövetségünk nemcsak társszerzôjévé, de Tokay György miniszter személyén keresztül legfôbb szekértolójává vált a senki által nem kívánt kreatúrának, a Petôfi–Schiller „bikulturális" egyetemnek. Az RMDSZ-es miniszter által elôterjesztett kormányhatározatnak az RMDSZ-programhoz ugyan nem sok köze van, de egyengette a román miniszterelnök amerikai útját, és ürügyet szolgáltatott a kormányrúdba görcsösen kapaszkodó RMDSZ-vezetôknek a „diadalmas" maradásra.

• Beadtuk a derekunk és legitimáltuk a partnereink által stratégiai kezdeményezéseink lebunkózására használt ideológiai fegyvert, a margai értelmezésû „multikulturalitást".

• Továbbéltettük a „román kisebbségvédelmi modell" hamis mitoszát, amely éppen azért veszélyes, mert az igazi szándéknak, az eltelt 80 év etnokrata beállítottságú román politikájában folyamatosan és szinte töretlenül jelen levô asszimilációs törekvéseknek állít paravánt.

• Megnyugtattuk jelenlegi és eljövendô politikai partnereinket, hogy végsônek szánt figyelmeztetéseink ennyit érnek és ennyire kell minket, magyarokat komolyan venni.

• Üzentünk saját népünknek, hogy az adott szó már nálunk sem kötelez, hogy politika és erkölcsi tartás az RMDSZ-elit értelmezésében már köszönô viszonyban sincsenek, továbbá, hogy az értékelvû politizálás gyakorlatát felcseréltük a balkáni köpenyegforgatásra.

Végül, de nem utolsósorban:

• Minden eddig szakítópróbának tartott konkrét feltétel teljes fellazításával szabad kezet adtunk annak a maroknyi — gátlástalanságában is profi — politikuscsoportnak, amelynek lételeme a bukaresti zavarosban halászás, a problémák megoldás helyetti folyamatos elodázása, a jogi garanciákat helyettesítô kétes értékû egyezkedések és egyéb, a kívülálló számára átláthatatlan és ellenôrizhetetlen paktumpolitika.

Mindezen felismerések késztettek bennünket arra, hogy az RMDSZ csúcsvezetésében végzetesen megrendült bizalmunkat nyilvánosan is kifejezésre juttassuk. Nem tudjuk elfogadni azt a helyzetet, amikor egy szûk csoport, elsôsorban saját érdekeit szem elôtt tartva, a teljes közösséget érintô döntések meghozatalát kisajátítja, ugyanakkor a rossz döntésekért a felelôsséget egyenlô mértékben osztatja szét az egész Szövetség, sôt, az egész közösség tagjai között. A Reform Tömörülés csak akkor tudja vállalni a közös felelôsséget, ha — legjobb tudása és meggyôzôdése által vezérelve — kiveheti a részét a döntések elôkészítésében és meghozatalában.

Tisztelt Elnök Úr!

Lehet, hogy a Szövetségen belüli rossz információcsere, valamint a sokszor felesleges titkolózás következtében a kormányzással kapcsolatos bizonyos információk nincsenek birtokunkban. Azt is tudjuk, hogy az eljövendô — rendes vagy rendkívüli — tisztújításig a Szövetségnek — közösségi létünk önkormányzatának — mûködnie kell.

Éppen ezért ismételten — és immár a nyilvánosság elôtt — nyílt párbeszédet kezdeményezünk a csapdahelyzetbôl való kitörési lehetôségekrôl, a Szövetség belsô reformjáról és az erdélyi magyar politikai érdekképviselet ezredvégi prioritásairól.

Mi, a Reform Tömörülés tagjai, nyolc éve — sokszor a személyes marginalizálódás kockázatát is vállalva — következetesen képviseltük azt az értékelvû, önálló magyar érdekeken alapuló politikát, amely az 1989 után saját szerepüket és társadalmi küldetésüket keresô erdélyi magyar fiatalok hitébôl és elszánásából táplálkozik, és amelyhez hasonló eszmeiséget valló fiatalok ma Magyarországon, a társadalom megújításán, a rendszerváltás befejezésén fáradoznak.

Abban a meggyôzôdésben írom levelem, hogy kezdeményezésünk hozzájárul az RMDSZ megújulásához és nemzeti közösségünk kibontakozását szolgálja.

Toró T. Tibor

Az egykori CFR kereskedelmi újjászervezése során új szolgáltatások is megjelentek. Ilyen például a vasúti futárszolgálat, amely során az ügyfélnek elég telefonon megrendelnie vonatjegyét, s néhány óra múlva már kopog is ajtaján a vasúti futár, kezében a jeggyel. Bukarestben ezt már október 23-ától igénybe lehet venni; egy ilyen rendeléskor 19 800 lejt kell adni a futárnak. A délig megrendelt jegyeket még aznap kiviszi a futár, a délutániakat másnap. Kolozsváron a nemzetközi és belföldi vonatirodákat egyaránt felhívtuk annak reményében, hogy minálunk is érvénybe lép ez a vasúti futárszolgálat. Sajnos, mindkét helyen kissé csodálkoztak kérdésünkön. — Hozzánk még semmiféle ilyen jellegû utasítás nem jutott el — mondták. — Nincs olyan alkalmazottunk sem, akit futárszolgálatra lehetne átképezni.

Az ötletet viszont — amely nyugaton már régen nem számít újdonságnak — mindkét iroda illetékesei jónak tartják, és remélik, hamarosan Kolozsváron is be fogják vezetni.

— Nálunk még az utazási irodában sem vagyunk néha elegen ahhoz, hogy a jegyelôvételt zökkenômentesen lebonyolítsuk — mondta Coroian Veronica, a TAROM — Román Légiforgalmi Társaság kolozsvári kirendeltségének vezetôje. — Hogyan mûködtessünk akkor egy ilyen futárszolgálatot (amelyet különben valóban nagyon jó ötletnek tartok). Kétségtelen: ügyesek a vasutas kollégáink, ha ezt véghez tudják vinni... Amennyiben a miniszterünk biztosítja a személyzetet, természetesen nekünk semmi kifogásunk nincs ez ellen. Jónak tartom viszont megjegyezni, hogy a TAROM kolozsvári kirendeltségének irodája már 1989 óta nem alkalmazott új munkatársakat: a nyolcvanas évek során megüresedett állásokat „zárolták" feletteseink.

***

Tegnap délelôtt fél tízkor a 01/313-26-44-es bukaresti telefonszámom valóban jelentkezik egy hang, és közli: „futárszolgálat"! — Másfél órája mûködik már új szolgáltatásunk — mondja a szolgálatos hölgy —, de furamód senki nem telefonált még. Mellettem van a kifutó fiú, várja az elsô rendelést. Ez az elsô munkanapja...

Szabó Csaba

A TORDAI RMDSZ hétfôn de. 10 vagy du. 4 órára várja a honvédsírokat tisztító brigádot a kopjafánál.

AZ RMDSZ SZÜRETI BÁLJÁRA — amely szombaton du. 5 órakor kezdôdik a Sportcsarnokban — még igényelhetôk meghívók a Fürdô (Pavlov) utca 21. szám alatti RMDSZ-székházban, 9–14 óra között. A mûsort a kisbácsi fiatalokon kívül a budapesti Hungária Mûvészeti Társaság szolgáltatja.

AZ RMDSZ HAJNAL NEGYEDI VÁLASZTMÁNYA kéri tagjait, hogy a tagdíjakat novembertôl a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházba fizessék be kedden és csütörtökön 15–16 óra között.

A BÉCSI BORNEMISZA PÉTER TÁRSASÁG (Antalné Sebestyén Ágnes, Antal Imre, Szépfalusiné Wanner Márta, Szépfalusi István) mûsorral mutatkozik be szombaton, október 24-én délután 6 órától a Kriza János Néprajzi Társaság Croitorilor utca 15. szám alatti székházában.

AZ ASZTMA KLUB — ami a Filantróp Alapítvány keretében mûködik — október 26-án, hétfôn du. fél 6 órakor tartja következô ülését a Györkös Mányi Albert Emlékházban (Majális/Bilascu u. 5. sz.). Az ülést dr. Bódzs György fôorvos vezeti, és témája az ekcéma felismerése és kezelése. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

• Csalás gyanúja miatt ôrizetbe vették a válaszúti Ovidiu Sebastian Scroboteát (28), elôzetes letartóztatási parancsot késôbb foganatosítanak ellene. Szeptember–október folyamán több emberrel elhitette, hogy olasz ismerôse révén itáliai munkaengedélyeket, munkát és a szükséges vízumokat tud szerezni. Azt állította, hogy „csekély" 100–200 német márka ellenében mindent, még orvosi biztosítást is tud szerezni. Eddig négy becsapott jelentkezett, aki természetesen hiába várta az olaszországi utazást. A rendôrség gazdasági ügyosztálya további kárvallottak jelentkezését várja. O. S. S. három(kis)gyermekes családapa, középiskolát végzett, visszaesô bûnös — 1996-ban minôsített lopásért egy évre ítélték.

• Rendészeti akció Tordán: a Poiana negyedben 118 pénzbírságot (4,8 millió lej) róttak ki. Ugyanekkor lefülelték a munkanélküli fôvárosi Ionel Busuiocot (40), aki alaposan gyanúsítható egy szeptember 15-én elkövetett lopással: az Elta Kft. üzletébôl egymillió lej értékû Normande videokazettofont emelt el. Azonosítottak négy, 15 éves fiút: Romeo B., Iosif V., Ovidiu Cristian M. és Carol O. — 10 rendbéli lopással vádolják ôket: élelmiszert és háziszárnyasokat tulajdonítottak el. A kár összege 3,885 millió lej, amelynek eddig 10 százaléka térült meg.

• Rendôri ellenôrzés történt csütörtök folyamán Szamosújvárt és környékén: Kolozsborsán, Bonchidán, Buzán és Zsukon. 44 gépkocsi ellenôrzésekor 4–4 forgalmi engedélyt és hajtási jogosítványt vontak be, 7 szóbeli figyelmeztetés, 41 pénzbírság (2,635 millió lej) volt az „eredmény". Azonosították a bonchidai Friedich S.-t (18), aki hajtási engedély nélkül vezette a CJ–05–CMB rendszámú traktort. Két ügykezelônél hiányt állapítottak meg: a kolozsborsai Alimentara alkalmazottjánál, Ana Mannál (40) 3 millió 525 ezer lej, a cukrászda alkalmazottjánál, Claudia Birisnél (20) pedig 1 millió 325 ezer lej mínusz volt. Hûtlen kezelés vádjával vizsgálják ôket.

• Csalással vádolják a dési Albert Zoltánt (26), a Brigittax Kft. tulajdonosát. A vád szerint a Liansor Prod Kft.-vel való üzletelés során fedezetlennek bizonyuló csekkel fizetett ki 10 millió lejt; a kár megtérítése folyamatban van, A. T. szabadlábon védekezhet.

(pja)

• Ittas vezetés miatt 30 napos letartóztatási parancsot bocsátottak ki Ioan Oltean (45) ellen. A Napoca építkezési vállalatnál szigetelôként alkalmazott férfit augusztus 12-én ellenôrizték, amint CJ–58–VOI rendszámú gépkocsiját vezette, és 2,15 ezrelék alkoholt mutattak ki a vérében.

• Figyelmetlen gyalogost gázolt el csütörtökön este Romulus Daniel Crãciun (27). A CJ–02–FHU rendszámú gépkocsi vezetôje a Brâncusi és Delavrancea utcák keresztezôdésénél ütötte el Lucia Gageát (59), aki nem gyalogosoknak kijelölt helyen kelt át az úttesten.

(póka)

Október 27–30. között rendezi az Expo Transilvania az V. Nemzetközi Informatikai és Távközlési Vásárt. A széles termékskálát (hardver, Networking, Internet, különbözô hálózati megoldások, szoftver, szórakoztatási, irodai felszerelések, fénymásolók, faxok, mobil telefonos, rádiós, mûholdas és kábeles távközlési rendszerek) felvonultató seregszemlére elôzetesen harminc hazai, magyarországi, németországi, holland, brit és amerikai vállalat jelezte részvételi szándékát. A vásár idején mûködik az Internet Café részleg, ahol az érdeklôdôk a világhálós adatközlés rejtelmeivel ismerkedhetnek. Az Info ’98 keretében, az Erdélyi Magyar Mûszaki Társaság és a magyarországi Pro-Tech Alapítvány közös rendezésében kerül sor a szakemberek számára a Compu-News elnevezésû tanácskozásra.

Tavaly az Info nemzetközi vásárnak több mint hatezer látogatója volt, és ezek java része a diákok (29%), illetve a mérnökök (17%) soraiból került ki.

Ö. I. B.

Örvendetes esemény színhelye volt csütörtök délután a Györkös Mányi Albert Emlékház terme: Lászlóffy Csaba drámakötetének bemutatóján vehetett részt a (sajnos, kis számú) érdeklôdô.

Pedig mind a szerzô, mind a találkozó nagyobb figyelmet, több érdeklôdést érdemelt volna. A szerzônek ugyanis ez a harmadik kötete, amely az idei év folyamán, kolozsvári kiadó gondozásában, megjelent. Az elsô kettô a Tinivár Kiadó munkája (A magyarság rövid története [1526-tól a reformkor kezdetéig], illetve Magyar történelmi olvasókönyv). A harmadik, A hiányzó szentlélek, melynek bemutatójára összegyûltünk, az Erdélyi Híradó kiadása és Lászlóffy Csaba négy drámáját tartalmazza. Köztük van a Jelenetek egy aggastyán estvéli óráiból címû is, mellyel második díjat nyert a nagyváradi magyar színjátszás kezdetének 200. évfordulója alkalmával meghirdetett drámapályázaton.

A kötetet Kisgyörgy Réka szerkesztô mutatta be, rövid értékelésében mintegy jellemezve a költô-drámaíró sajátos szerkesztés- és írásmódját. Azt, hogy kettôs szemlélettel áll olvasói elé: egyik a valóságos „alaptörténet", a másik viszont annak egy átvitt értelmezése, úgymond metafora, mely az erdélyi, többféle elnyomást megélt olvasó számára sokkal jelentôségteljesebb, mint pl. az anyaországinak...

A szerzô a bemutatóra mondhatni egyenest Budapestrôl érkezett, ahol a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Írószövetség közös irodalmi pályázatának különdíját vette át. Ugyanez a (Görgey Artúr életének egy bizonyos mozzanatát feldolgozó) alkotás egyben nívódíjat is kiérdemelt.

A találkozó hangulatát kellemesen befolyásolta Boér Ferenc színmûvész, illetve ifj. Csíki Boldizsár zongoramûvész közremûködése.

M. A. M.

A Kolozsvári Könyvszalon elsô napján három könyvbemutatóra is sor került a Bánffy-palotában. A kötetek „patrónusa" az immár ötéves csíkszeredai Pallas Akadémia Könyvkiadó. Tôzser József elmondotta, hogy ez alatt az idô alatt ötven könyvet adtak ki, az idén mintegy harmincat.

Csütörtökön délben 12 órakor Egyed Ákos 1848–49 Erdélyben címû kötetével kezdôdött a könyvbemutató. A szabadságharc, forradalom eddig ismeretlen dokumentumait feldolgozó kötetet Mihálykó Éva szerkesztô méltatta, majd maga a szerzô ismertette. A kutatómunka két kötetnyi eredményének eddig csupán az elsô része látott nyomdafestéket. Ez a 48-as eseményeket tárgyalja, egészen 1848 decemberéig. A második kötet megjelentetését a jövô év elsô harmadára tervezi a kiadó. A mindenféle alapítványi támogatást nélkülözô elsô kötet 1500 példányban jelent meg.

Dávid Gyula irodalomkritikus méltatta a másik, bemutatásra kerülô könyvet: Vita Zsigmond Enyedi évek, enyedi emberek címû mûvét. A személyes élményeket, emlékeket tartalmazó kötet útraindítója igen találóan jellemezte a szerzô munkáját: az Enyedi évek, enyedi embereket a szülôföldhöz való hûség hatja át.

Délután Egyed Péter egyetemi tanár Kovács András Ferenc Marosvásárhelyen élô költô és Tompa Gábor rendezô, költô Depressio Transsylvaniae címû verseskötetét mutatta be. Egyed Péter elmondta, hogy a szonett formában írt versekben két nyelv és két intellektus találkozik, kifejezésre jut bennük a magyar irodalom sava-borsa. A könyvbemutató a szerzôk elôadásával ért véget: maguk olvastak fel néhányat a kötet verseibôl.

kedit–pam

Beethoven és César Franck két csúcsmûnek tartott szerzeménye hangzott el a filharmonikusok október 20-i hangversenyén, amelynek különös jelentôséget adott, hogy Beethoven Hegedûversenyének szólistája a nagy hírû Eugen Sârbu volt.

Beethoven egyetlen hegedûversenyét 1806-ban komponálta IV. szimfóniájával és IV. zongoraversenyével egy idôben.

Eugen Sârbu, aki nem kevesebb mint hét nemzetközi hegedûverseny kitüntetettje és tanára, Nathan Milstein, a világhírû amerikai hegedûmûvész is, jelenleg Londonban él. Az ô megközelítésében Beethoven mûve eltér a megszokottól, ugyanis kevésbé helyezi elôtérbe a szólóhangszert. Sârbu, bár nagy hegedûhanggal rendelkezik, azokon a helyeken, ahol úgy érzi, a fô mondanivaló a zenekaré, nem törekszik magát elôtérbe helyezni, ezért talán produkciója veszít hatásosságából. A ráadásnak adott Beethoven: G-dúr románcát, klasszikus stílusban, szép, éneklô hegedûhangon adta elô, ám legmegkapóbbnak a második ráadásként játszott Ion Voicu-szerzemény bizonyult, a: Reggel, esküvô után — melyet Eugen Sârbu az elhunyt nagy hegedûs emlékének szentelt. E mûben megcsodálhattuk minden hegedûsi erényét: a kristálytiszta üveghangokat, technikai virtuozitását. Stradivari hegedûjén a népies hang rendkívüli minôséggel szólt. A belgiumi liège-i születésû César Franck 1888-ban fejezte be egyetlen szimfóniáját, két évvel halála elôtt. A d-moll szimfónia, melyet a legjobb francia szimfóniának tartanak, hatalmas hangtömbjeivel azért inkább a német muzsikához áll közel. Franck, ha nem is volt termékeny zeneszerzô, különleges egyéni stílusát hozza minden mûvében. A háromtételes szimfóniában a szenvedélyes fômotívumok újra meg újra megjelennek, egységet alkotnak a ciklikus mûben, melyben tragikus és megnyugvást sugalló részletek váltakoznak.

A zenekar Emil Simon vezényletével lendületesen adta elô Franck remekmûvét, szépen megoldott angolkürt-szólót hallottunk a második tételben, de a fuvola, a vonósegyüttes és a rezek „kórusa" is stílushûen illeszkedtek a sikeres elôadásba: a d-moll szimfónia ezúttal sem tévesztette el hatását.

Morvay István

Azok a bizonyos melléknevek (jelzôk), amiknek kapcsán írás jelent meg a Szabadság október 22-i számában, a 3. oldalon nem tisztázatlanok, azokban a politikumhoz tartozó összefüggésekben sem, aminek kapcsán e cikkben szó esik róluk. Létezik ugyan „mérsékelt éghajlati övezet", „mérsékelt sebesség", és létezik „radikális mûtét" stb., de politikai vélemény, döntés, stratégia, ehhez kapcsolódó személy összefüggésében a „mérsékelt" és „radikális" kifejezések értelmezésében nyilvánvaló közmegegyezés van azok körében, akik ezt az említett összefüggésben használják. Ez még akkor is így van, ha a politikai „mérsékeltség" vagy „radikálisság" megállapítása szempont kérdése. És akkor is így van, ha tudjuk, hogy mind a kettô viszonylagos dologra vonatkozik (vagyis, hogy valami a radikálishoz képest mérsékelt vagy a mérsékelthez képest radikális.

Ha — tegyük fel — százan ülünk egy teremben, felkérésre elméletileg százféle meggondolással, sokféleképpen sorolhatunk be valamilyen politikai jelenséget inkább a „radikális" vagy inkább a „mérsékelt" jelzô mellé. A besorolás tehát szempont, álláspont kérdése. Viszont feltételezem, hogy a száz ember legtöbbje, egyetért abban, hogy általában mi a „radikális", és mi a „mérsékelt" szavak értelme. Olyannyira feltételezem ezt, hogy méltánytalannak tartom az olvasóval szemben körülírni itt, hiszen minimális közéleti mûveltséggel vagy középiskolai szintû történelemtudományi szókészlettel rendelkezô személy érti politikai vagy politikatörténeti összefüggésben ezeket a szavakat.

A szóban forgó írás a középszer legjellegzetesebb jegyeinek többjét is hordozza: 1. A nyilvánvaló dolgok „feltalálásának" (spanyolviasz) a kényszere; 2. Saját (politikai) vélemény mindenáron való „tudományos" („nyelvészeti") igazolásának kényszere; 3. Indulatosság.

A Szabadság méltóbb jegyzeteket, az RMDSZ radikálisnak (is) nevezhetô része pedig méltóbb támogatást, a mérsékeltnek nevezhetô része pedig méltóbb bírálatot érdemelne.

Magyari Tivadar

Olvasom, hogy a Partiumi Fórum Érmihályfalván, Régiók Találkozója címmel, 1998. október 24-én Partiumi Fórumot rendez.

Már volt ilyen — tudjuk —, Alsócsernátonban. Na és akkor mi van? Helyesebben, ennek a hatására mi lett?

A Csernátonban történtek semmi jelentôs hozzájárulást vagy eredményt nem értek el az Erdély lakta magyarság érdekében. Lényegében az elégedetlenség és a kisebbségben élô magyarság elkeseredésének az érdekében szervezôdött. Felelôs képviselôink részérôl a következô visszajelzéseket kaptuk:

Maradunk. Az SZTK hatályon kívül helyezte a kormányból való kilépési határozatot;

— a 36-os sürgôsségi kormányrendelet elfogadása nélkül a kormányhatározat érvényét veszti;

— amíg a tanügyi törvény nem nyer végsô formát, nincs mit keresnünk a kormányban;

— nem ez a megfelelô pillanat a kilépésre;

— jogaink feladását jelenti a multikulturális egyetem.

Gondolom, felesleges untatni az olvasókat a további száz meg ezer pozitív és negatív megnyilvánulással. Mindezeket a megválasztott és felelôs pozíciókban levô vezetôink hangoztatták, mindannak ellenére, hogy a csernátoni fórumot, pontosan a jelenlegi vezetôink munkájának a felülbírálásáért szervezték.

Konkrétan nem történt semmi. Az egymásra mutogatás, a fenyegetôzés és a példálózgatások kora lejárt.

Tôkés László megkövette mindazokat, akiket nem tart gazembereknek, de az erdélyi választók még mindig nem tudják, hogy melyik az a gazember csoport, amelyik magánérdekbôl az RMDSZ tagságának a hátrányára, beerôszakolta magát a kormányba.

Ha valóban a jobbítás szándékával szervezték az immár második fórumot, akkor a feladat a következô lenne a választópolgárok elvárásai szerint:

— nevén nevezni mindazokat, akiket Tôkés László nem nevezett meg;

— egy valóban a közösségünket védô tartalmas, politikai és gazdasági program kidolgozása, attól függetlenül, hogy partnereink elfogadják-e vagy sem. A kétszínû ígéretek és a nyolcvanéves tapasztalatok erre köteleznek;

— ha szükséges, akkor egy megalkuvás nélküli, elemzô politikai gazdasági célú rendkívüli kongresszus összehívása, ahol akár személycserékkel járó döntéseket is hozzanak a további sorsunk alakulásának az érdekében.

Ha mindezeket nem sikerül megvalósítani, akkor senki ne szenvedjen, ha vécétudor, tuca, funár és a többi sokmillió az eddigi élményeket biztosítja.

Minden felelôs vezetônk csendestárssá válik az elkövetkezendô asszimiláció és a teljes megszüntetésért folyó igyekezetekért.

Balthazar Ferrariu

A Szabadság igen helyesen többször is kitért az esetre, ami az olvasottak alapján a következôképpen foglalható össze: nehezen, milliós befektetéssel megalakult az iskola magyar tagozata, ám a tanulók kivonultak belôle. Miért, vonultak ki? Azért, mert sok volt a házi feladat, s van olyan hely és iskola, ahol az kevesebb, egy román tagozaton, és ámen. De mi is ez a Magyarléta? Taglalása elôtt engedtessék meg — akár Svejknek, mindenre van egy történetem — hadd idézzem volt tanár kollégám, Kassai István kesernyés megjegyzését, aki az iskolában végzett mezôgazdasági gyakorlatok idején a következôt mondta: „Csak azt sajnálom, hogy a tanítványaink munkája után kell majd a nyugdíjunkat folyósítsák." A Magyarléta-jelenség nyugdíjunk kézbesítése. A román tagozatra iratkozó gyerekek szülei a mi volt tanítványaink, akiket úgy megagyusztáltunk, hogy kreatúrák lettek. A tanárok értelmesebbje igen is látta, hogy mulaszt, programozottan kihagy. A kihagyás olyan mérvûvé tornyosult, hogy e sorok írója, amikor feltette a botrányos kérdést a közsségközpontban, hogy az ország, város vagy kontinens, suttogó választ kapott: kontinens... A választ igen helyénvalónak találtam, ma is elfogadom. A romániai magyarság tárgyi ismerete kontinensnyi tudatlanság, amit a kevéske házi feladat méltán ápol.

A Léta-jelenségben nem a tárgyi tudás gyatrasága dominál, nem csupán ez ütközik ki, hanem az önismeret teljes hiánya mutatkozik meg. Mert mi is történik, és történt ebben az országban? Ebben az országban a többség a mai napig nacionalizmusra apellálóan nemzetállamot épít, mert korifeusai nagy része úgy gondolja, jó ló ez a nacionalista uszítás, ha nem is lehet rajta Európába jutni. Az alkotmány egységes nemzetállamot ír elô, olyasmit vesz létezônek, ami nincs, de hipotetikusan kivitelezhetô. Az egységes nagynemzeti állam paradigma, megvalósításáért minden magát igaz románnak valló hazafi mûködésbe lép, lehet ô koalíciós partner a kormányban: a nacionalizmus annyira jó ló, hogy aki arra tesz, választást nyer, ha elôre hozzák is.

Hol, mikor szembesültem a magyarságtudat kilúgozásával? Mindenekelôtt az iskolában, amikor fakultatívan magyar irodalomtörténetet lehetett tanítani az ipariskolában. Elméletileg meg volt engedve, hogy a magyar tanár anyanyelvi csoportot szervezzen a ma vátrás, tegnap vasgárdista beállítottságú igazgató jóváhagyásával. A gyerek önként vállalhatott plusz négy órát lógás helyett. De vegyem a fôiskolát, amikor rádöbbentem valós helyzetünkre. Kölcseyt fôiskolai jegyzetbôl lehetett tanulni, ebben a Himnusz helyet se kap. Annál inkább a Magyarországon kiadott irodalomtörténetben. A magyar írók és költôk taníthatók és tanulhatók, de azok a mûvek nem, amelyek a nemzeti tudatra apellálnak. A magyar tanár, román–magyar szakos már-már eleve úgy kerül ki a fôiskoláról, hogy ne ápolhasson nemzetiségi tudatot, még a transzszilvanizmus gyökerei se tisztázódnak történetileg, egy áramlat a többi között. A magyarságtudat programozottan hiányzik, mert senki hivatalosan a negyvenes évek tanügyi reformjától errefelé nem tanult történelmet, csak a kétezer évben ködlô Dáciáról hallott. Aki mégis, csak azért is saját történelme után nézett, fekete báránynak számított. A fehér bárányok a már említett nemzetállam kreálási folyamatában fölös tehernek érezték nemcsak az identitásra való hivatkozást, hanem saját kismagyar tudatukat is. A hajdan fôiskolás, egyetemista fekete bárány egy karitatív román igazgató kezében patyolatfehérré lett. Egy idô után az állapot kényelmessé vált, szinte ideális, már-már aligazgatói funkcióra jogosító.

Így, ilyen konjunktúrában alakult ki a magyar anyanyelvû román, akinek nincs történelmi egyháza, ha van, se kell anyanyelvi iskolája. Ez a nagy Léta, nem Magyarléta, ez az ország magyarságának hetven százaléka magánbecslés szerint. Tenyészik a szórványban és a kompakt magyarságban annyira, hogy valósággal büszke az egyén arra, hogy gyermeke román szavakat kever mondandójába. A szülô a pártfogó többség erkölcsi támogatását érezve maga mögött román tagozatra íratja gyermekét. Önigazolásnak szánja hamis tudatát: jobban érvényesül a gyerek. Már szóba se jön, hogy aki nem jó magyar, az nem lehet jó román se. De inkább legyen selejt román, mint bármilyen magyar. Még egy svejkes példát házam tájáról, azaz kettôt. Palántánk felvételije nem sikerült a Mihai Viteazul líceum — magyar is van — román tagozatára, de felvette ôt az unitárius kollégium Kolozsváron. Hát nem mindegy az édesmindegy s a mindenmindegy? A másik: Magyarországra csavargott atyámfiai ott vannak, ahogy ôk mondják, Magyarban, egy fitying nélkül. A humanitárius egyház kisegíti ôket. Hiába, na, a csavargáshoz pénz is kell. Sôt!

Helyzetünket nem látom sötétnek, a jövôt fényesnek. Olvasztótégelyben, kohóban vagyunk. Kibírjuk-e a hôfokot?

Cserés Ferenc

— Általában kerek évfordulókat ünnepelnek: a kétszázadikat, a századikat. A nagyváradi magánszínház, a KISS-Stúdió viszont jövô márciusban lesz ötéves...

Varga Vilmos, a stúdió alapító tagja: Amikor mi indítottuk 1994-ben, március 26-án, a Színházi Világnap elôestéjén ezt az elágazó tevékenységû intézményecskét, abból a gondolatmenetbôl indultunk ki, hogy létezik egy színházi struktúra, ami egy púp a tulajdonképpeni mûvészi tevékenység hátán. Hogy csak a nagyváradi, általam ismert példát említsem: százhetvenketten írják alá a fizetési listát, belôlük a színpadot szolgálja nyolcvan... Színészek, rendezôk, ügyelôk, díszletezôk, vagyis a tulajdonképpeni mûvészi produkciót szolgálók. A többi is fontos, nem mondom, hogy nem...

Namármost... egyedülálló példaként hozhatom fel minden különösebb „zseniális kitaláció" ellenében a KISS-Stúdiót, amelyik négy éve mûködik úgy, hogy sem a román, sem a magyar államtól folyamatos, állandó szubvenciót nem kap. Egyáltalán: nem kap szubvenciót!

A KISS-Stúdiónak egyáltalán nincs apparátusa. Két ember összefogott, annak jegyében, hogy megpróbál jó mûvészetet, tiszta mûvészetet, minôségi mûvészetet „csinálni", a magyar nyelv megmaradásáért; és a míves magyar gondolatért címszó jegyében csinálni egy ilyen színházacskát.

Amelynek a tevékenységébe beletartozik a gyermekmûsor, a pódiummûsor, a talkshow, a kabaréest, a képzômûvészeti kiállítás stb.

Az ötéves évfordulót a Kárpát-medencei Stúdiószínházak fesztiváljával szeretnénk megünnepelni. Címe: Középen a színész lenne. Négynyelvû elôadásokat tervezünk, a magyar és a román mellett németül és jiddisül.

A Stúdió másik alapító tagja Kiss Törék Ildikó: „Jelenleg a Királyhágó melléki Egyházkerület által nekünk bérbe adott pincében játszunk, ma (1998. IX. 24-én) délután is ebben beszélgettünk a századelô nagyváradi színházi életérôl — korabeli sajtókritikák, írások alapján. De tervünk az, hogy kétezerben, amikor a »Nagy Színház« megnyitásának századik évfordulóját ünneplik, nyíljék meg egy kicsi, új, apró színház. A mi stúdió színházunk."

Ez, rengeteg munkába, utánajárásba, pénzbe kerül. De sínen van a dolog, a Körösvidéki Múzeum, a volt Müllerei-cukrászda alagsorát kapták bérbe. Kitakarították, s már folynak az elôkészületek a volt ecet- és sóraktár (!) rendbe tételére, a tervek elkészítésére, az épületrész renoválására.

A KISS-Stúdió új székhelyének megteremtésére.

Nemhiába nevezik a színtársulatokat „truppnak" is, hiszen minden elôadás csapatmunka eredménye. Egy olyan csapaté, truppé, melyben mindenkinek megvan a maga nagyon fontos, nélkülözhetetlen szerepe. Akkor is, ha „csupán" a kulisszák mögött tevékenykedik, személyesen nem jelenik meg a színpadon.

A kolozsvári színháznál az egyik ilyen személy Molnár Tibor kellékes, aki immár negyedszázada, 1973. szeptembere óta dolgozik a társulatnál.

M. T.: Kellékes voltam a forradalom elôtt is. Aztán volt egy leépítés, kikerültem a kelléktárból. Majd a forradalom után visszakerültem oda. Az úgynevezett Tompa-társulatban szintén kellékes lettem.

— Mi a dolga, mit kell tennie a színházi kellékesnek?

M. T.: Tulajdonképpen maga a díszítés. Miután a díszlet, a bútor „él" a színpadon, következnek az apró díszítések, a személyi kellékek, a fogyó kellékek. Ezekre kell vigyázni, hogy mindig pontosan a helyükön legyenek, higiénikus állapotban.

— Mit értenek személyi kelléken?

M. T.: Személyi kellék mindaz, amit a mûvész a színpadon a zsebébôl elôvesz: cigaretta, gyufa, szemüveg stb. Itt is fennáll a fontosság. Ha ez netán hiányzik, akkor a jelenet megbukhat.

— És a fogyó kellék?

M. T.: A fogyó kelléken azt értjük, amit a színpadon elfogyasztanak: ételt, italt, esetleg a törékeny tárgyakat...

— Italok helyett azonos színû hûsítô vagy tea van a palackban. De az ételekkel mi a helyzet? Azokat nem lehet „hamisítani".

M. T.: Az ételek természetesen frissek, minden elôadáskor.

— Említette: volt olyan elôadás, amikor egy egész sült malacot szervíroztak fel a színpadon... Ez is az ön dolga volt?

M. T.: Igen. Ki kellett válasszam, nagyság szerint. Egy vendéglô konyhájában megsütötték, s gondoskodnom kellett felszolgálásáról, frissen maradásáról. Persze, nem ették meg egyszerre, több elôadást is „kibírt" a malac. Kettô fogyott el. Az elôadásokat úgy osztották be, hogy egymás után három este ment a darab.

— Mi történik, ha valamelyik, a rendezô vagy a színész által kért kelléket nem lehet beszerezni?

M. T.: Olyan nem létezhet, hogy ne tudjuk beszerezni! Ha mégsem, akkor alkalmazkodunk, hogy minél jobban utánozzuk az illetô tárgyat, kelléket, amit a rendezô, az elôadás kér. Olyan nincs, hogy egy jelenetet ki kelljen húzni, mert hiányzik a kellék!

— Kellékesként melyik darabban volt a legnehezebb dolga?

M. T.: Számomra kellékesként nem létezik különbség. Mindegyik darab egyformán nehéz, esetleg valamelyik nem igényel annyi utánajárást, fejtörést... Volt egy darab, Major Tamás rendezte, a Kulcskeresôk. Ebben egy hölgyhöz beköltözik egy fiatal házaspár. Ezek összes holmiját elô kellett teremteni. S a legfrissebb: a Troilus és Cressidában egy egész zenekar hangszereit kellett összeszedni.

— Ha szabadnapos, szokott-e színházba járni? Úgy, hogy beül a nézôtérre, laikus nézôként megnézni ezt vagy azt a darabot.

M. T.: Nem tudok színházba járni, egy darabot kívülállóként megnézni. Úgy, hogy ne rögtön a szakmai problémákon akadjak meg. Más szemmel látom, mint egy „egyszerû nézô".

— Számolta-e össze: a huszonöt év alatt hány darabhoz készített vagy szerzett be kellékeket?

M. T.: Nem tudom. ’73-tól kezdve évadonként annak idején több mint tíz darab volt a repertoáron, akkor sûrûbbek voltak a bemutatók. Többet kellett dolgozni, minden szinten. Szavalómûsorok is voltak...

Meg aztán: én jó néhány elôadásban is játsztam. Újabban, ’89 után. Egyedül „szólóztam" a Kopasz énekesnôben, bûvészként, az elôadást nyitottam és zártam. És egy kicsit nehéz volt, egyedül a színpadon, kétlépésre a közönségtôl, mert stúdióelôadás volt.

A nagyváradi magyar színjátszás kezdetének kétszázadik évfordulója alkalmával rendezett ünnepség díjazottjai között Sebesi Karen Attila színész is emlékplakettet vett át. A Bánk bánban vendégként II. Endre királyt alakító mûvésszel a gálaestet követô fogadáson beszélgettem.

— A kitüntetés nagy meglepetés volt számomra, és ugyanakkor nagyon megtisztelô is. Gondolom, azért kaptam ezt a plakettet, mivelhogy ez a második szerep, amire Nagyváradra szerzôdtem az elmúlt nyolc-kilenc esztendôben.

Az elsô, számomra felejthetetlen produkció 1991-ben volt;

O’Neill Utazás az éjszakában címû drámájában, amelyben parádés szereposztásban játsztam, Bányai Irénnel meg Miske Lacival együtt.

Eltelt jó néhány év és az idén tavasszal kerestek meg újra a váradi színház vezetôi, hogy vállaljam el az ünnepi díszelôadásra készülô Bánk bánban II. Endre szerepét. Ez volt az az elôadás, mellyel megnyitották az ünnepségeket.

A megtiszteltetés második oka — gondolom — az a valóban nagyon jó kapcsolat, ami a váradi társulat és köztem kialakult. Ez nem véletlen, hiszen nagyon sok, volt fôiskolai kollégám tevékenykedett vagy tevékenykedik itt. A Bánk bánban címszereplô Medgyesfalvi Sándor is pl. kollégám volt. Számomra nagyon jó érzés, hogy volt kollégáim mellett fölléphetek egy ilyen produkcióban. Ugyanakkor egy kettôsség is mûködik bennem, mûködnie is kell, hiszen köztudott, hogy én nem vagyok „törzskönyvezett", fô állású színész, idestova kilencedik esztendeje.

Jelen pillanatban nem színházi-berkekben tevékenykedem, de ettôl függetlenül számomra a színpad deszkái nagyon gyakran, reggelente megadják a pozitív bizsergést a talpaimnak, és sokszor visszavágyom a színpadra.

Sokan kérdik tôlem: nem hiányzik a színpad? Dehogynem. Hiszen szerintünk, akik egyszer megéreztük a masztix szagát, az öltözô vagy a ruhatár illatait, ez az illat, szag, és a munka, ami emögött van, végigkísér egész életünkön...

— E „vallomás" után feltétlenül meg kell kérdezzem: mi lesz további színészi pályájával?

— Ez most már nem kimondottan rajtam múlik! Mert, függetlenül attól, hogy az utóbbi esztendôkben nagyon sok mindenbe belekezdtem, rádióztam, tévéztem, jelen pillanatban az én „kenyéradó gazdám" az RMDSZ ügyvezetô elnökségének mûvelôdési fôosztálya. Most tehát nem tudok egyértelmû választ adni arra, hogy az én színházi-színészi pályafutásom hogy alakul tovább. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy már nem érdekel a színpad. Viszont már úgy belemélyedtem más területeibe a közmûvelôdésnek, a mûvelôdésnek, hogy jelen pillanatban csak úgy tudnám elképzelni színészi pályámat, hogy valami mellett csináljam.

Fáj... nem fáj: én tényleg fájó szívvel búcsúztam el, egyik pillanatról a másikra a kolozsvári társulattól, melyet a mai napig szeretek, nagyra becsülök és tisztelek. Viszont én akkor bizonyos megfontolások alapján léptem, ahogy léptem, és nyilvánvaló, hogy annyira mégsem értékelôdött át bennem semmi, hogy visszakozzam.

Nagy sikerrel mutatta be Spiró György Csirkefej címû darabját a szerzô jelenlétében a román fôváros legismertebb színháza, a Lucia Sturdza Bulandra.

Az Ana Scarlat által románra átültetett mûvet Gelu Colceag színész-rendezô Mihai Madescu díszleteivel vitte színpadra. A kolozsvári és a szatmárnémeti magyar társulatok korábbi elôadásai után a péntek esti bukaresti volt a Csirkefej harmadik romániai bemutatója.

Spiró értékelése szerint a bukaresti a Csirkefej legjobb külföldi elôadásai közé tartozik. A szerzô elsôsorban a bukaresti színészek temperamentumát és hangulatteremtô játékát emelte ki. A szerzô az MTI-nek elmondta, hogy a bukaresti román nyelvû változat a Csirkefej sorrendben éppen 25. külföldi színre vitele. A mûvet már játszották Bulgáriában, Csehországban, Szlovákiában, Franciaországban, Németországban, Kanadában, Oroszországban, az Egyesült Államokban és más országokban.

Írói terveirôl Spiró György úgy nyilatkozott, hogy valószínûleg regényírással folytatja, miután a szeptemberben befejezett legújabb színpadi alkotása, a Szappanopera „nagyon kényelmetlen mû, amely Magyarországon nem kerülhet bemutatásra. Magyarországon sem olyan egyszerû kényelmetlen darabokat játszani. A Szappanopera valószínûleg csak Nyugaton kerülhet színpadra" — mondta. (MTI)

Timoce Viorel, a gázmûvek kolozsvári fiókjának fômérnöke arról tájékoztatott, hogy a gáz ára a dollár árfolyam növekedésének következménye. Ha az amerikai fizetôeszköz újból nô, számítani lehet a gáz árának további növekedésére. A fômérnök elmondta, hogy a Medgyesi Romgaz határozza meg az árat, a kolozsváriak csupán „parancsokat" hajtanak végre. — Körlevél érkezik, amelyben meghatározzák, hogy ettôl a dátumtól ennyi a gáz ára — mondta Timoce Viorel.

Akár az Országos Román Vasúti Társaság (SNCFR), október elsejétôl az Országos Gázmûvek több önálló intézményre bomlott.

Az egyik a marosvásárhelyi székhelyû Északi Gázmûvek (ide tartozik Kolozsvár is), a másik pedig a fôvárosi székhelyû Déli Gázmûvek. Hogy miért fizetnek többet a magánszemélyek mint a kereskedelmi társaságok? Szerintem azért, mert a cégeknek korábban már megemelték a gáz árát, most csupán a magánszemélyekét emelték.

A fômérnök szerint Temesváron azért sikerült bevezetni az önleolvasó rendszert, mert kevesebb a lakos, kisebb a fogyasztás. Kolozsváron a fogyasztók körülbelül 60%-a önállóan fût a konyhában, szobában vagy akár a fürdôszobában. — Gondolom, hogy jövô év elejétôl Kolozsváron is megoldjuk, hogy a fogyasztók maguk olvassák le a gázórát. Ehhez a tömbházakban valamennyi lakrészben külön gázórát kell felszerelnünk. Ezt most is megtehetnénk, de ehhez valamennyi lakónak kérnie kell. Nem lehet, hogy egyiknek felszereljük, a másiknak meg nem — mondta a fômérnök.

Timoce Viorel szerint az önleolvasó rendszer egyetlen akadálya a bizalom, ugyanis egyes fogyasztók hajlamosak csalni a leolvasásnál.

K. O.

A csütörtöki kolozsvári tanácsülésen többek között 200 millió lejt utaltak ki a román nemzeti ünnep megünneplésére. Ioan Pop szociáldemokrata városatya csupán a díszebédre szánt több mint 50 millió lejt sokallta, Coldea Speranta „aranyos" (AUR) tanácsosasszony nagyméretû népünnepély szervezését javasolta, amelyen erdélyi néptáncegyüttesek lépnének fel, a sörgyár pedig ingyen vagy nagyon alacsony áron adna sört.

Annak ellenére, hogy két kivétellel (Ioan Pop és Romulus Zamfir) valamennyi ellenzéki tanácsos hiányzott az ülésrôl, furcsa módon kisebb vita alakult ki a Kolozsvárt bemutató film megrendelésérôl. Maguk a polgármesterhû tanácsosok jelezték, hogy a korábbi, a Sahia stúdió által készített film korántsem volt jó minôségû, tehát mielôtt egy újabbat rendelnének, a városi tanács kulturális bizottsága láttamozza a forgatókönyvet, mi több, csupán egy elôleget fizessenek elkészítéséhez, s ha megfelelô, akkor utalják át a hiányzó részt.

Az ellenzékiek hiányában megszavaztak egy már lezajlott rendezvényhez való anyagi hozzájárulást. Így 25 millió lejhez jutott a szervátültetô kongresszus. Romulus Zamfir felvetette, hogy a körülbelül egy évvel ezelôtt lezajlott újságíróbált azért nem támogatták, mert a szervezôk csupán a rendezvény után nyújtottak be támogatási kérelmet.

A szünet után 17 jelen levô városatyából ketten távoztak, ezért az ülésvezetô kvórum hiányában kénytelen volt felfüggeszteni az ülést. Hétfôre a polgármester rendkívüli tanácsülést hívott össze a ciprusi, görög és az angol érdekeltségû cégek lakásépítési szándékát megvitatandó. Mint ismeretes, az ellenzéki tanácsosok ugyanerre a napra hívtak össze rendkívüli tanácsülést Gheroghe Funar beperelése céljából.

Kiss Olivér

Október 17-én, a csíkszeredai Pedagógusok Házában tartotta az RMPSZ Országos Elnöksége soros ülését.

Az elnökség meghívásának eleget téve, az ülésen részt vett Kötô József államtitkár, Asztalos Ferenc, a képviselôház oktatási szakbizottságának alelnöke, Murvai László, a szakminisztérium kisebbségi fôosztályának vezérigazgatója, a megyei tanfelügyelôségek magyar tisztségviselôi, az RMPSZ megyei elnökei.

A napirenden szereplô kérdések között kiemelt súllyal szerepelt az országos elnökség álláspontjának megfogalmazása a magyar tannyelvû közoktatás területén az RMDSZ kormánykoalícióban való részvétele óta bekövetkezett változásokról, a beindult romániai oktatási reformnak a magyar kisebbség anyanyelvû oktatásának megújulásában betöltött szerepérôl és az RMPSZ-nek ebben a folyamatban vállalt feladatairól.

A résztvevôk fontosnak ítélték az elnökség körében egyeztetett vélemények rögzítését és közzétételét.

Az RMPSZ Országos Elnöksége, elemezve és értékelve az RMDSZ kormánykoalícióban való szerepvállalása során folytatott politikáját, elsôsorban a romániai magyar oktatás érdekeinek érvényesítésére vonatkozóan, megállapítja:

Igen jelentôs eredménynek tekinthetô, hogy a végrehajtás minden szintjén kiépült a magyar oktatásért felelôs struktúra, amely biztosítéka lehet a számunkra kedvezô törvények, kormány- és minisztériumi rendeletek, intézkedések helyi szintû érvényesítésének. A kormányzásban való részvételünk jelentôs hozadékának tekintjük, hogy sikerült új oktatási intézményeket létrehozni, otthont biztosítani egyes, eddig társbérletben mûködô iskolánknak, bôvíteni az iskolahálózatunkat, elsôsorban a szakoktatás területén. Több megyében is sikerült újraindítani a magyar szakközép- és szakmunkásképzô osztályokat, sôt, magyar tannyelvû posztliceális osztályokkal gazdagítani a meglévô hálózatot, kihelyezett fôiskolai csoportokat létrehozni.

Ugyanakkor sikerült, ha idôszakosan is, semlegesíteni a tanügyi törvény oktatásunkat korlátozó intézkedéseit a már második éve érvényben lévô 36-os sürgôsségi kormányrendelettel.

Nem lehetünk azonban maradéktalanul elégedettek azzal, ahogyan a rendelkezésünkre álló lehetôségeket kihasználtuk. Sok esetben a sikertelenség egyes tisztségviselôink határozatlanságának, tehetetlenségének tudható be. Annak, hogy az információáramoltatást vagy a rendelkezések végrehajtásának ellenôrzését nem sikerült kellô következetességgel ellátniok a hatáskörükhöz tartozó területen. Ezekre az okokra vezethetôk vissza a sürgôsségi kormányrendelet alkalmazásában tapasztalható egyenetlenségek is. Mindehhez hozzájárult, hogy az illetékes helyi RMDSZ, és RMPSZ-szervezetek adósok maradtak az általuk tisztségekbe juttatott oktatási vezetôk elszámoltatásával. E hiányosságok orvoslása érdekében az elnökség javasolta a törvényhozás, a végrehajtás különbözô szintjein mûködô tisztségviselôk, valamint az országos és megyei civil szervezetek kompetenciáinak egyeztetés alapján történô pontos körülhatárolását.

Az RMPSZ elnöksége elismerte és pozitívan értékelte képviselôink erôfeszítéseit a magyar közoktatás perspektíváját szavatoló, önálló döntéshozatali joggal rendelkezô magyar felsôoktatási intézmény létrehozását megengedô törvényes keret elfogadtatása érdekében.

Az ellenzéki, de még a koalíciós partnerek politizálási stílusáról szerzett keserû tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a már kiharcolt eredmények kockáztatásához vezethet az ultimátumok gyakorlatának alkalmazása a politikai viták során. Ezért számunkra — megítélésünk szerint — egyetlen lehetôség: a gyakorlati, a kitûzött célok felé vezetô utat folyamatként értelmezô politizálás.

Ennek megfelelôen értékeltük az SZKT legutóbbi, október 3-i rendkívüli ülésének azon állásfoglalását, amely a koalícióban való maradás mellett döntött, és kéznyújtó gesztusnak tekintve a koalíció felôl a magyar–német egyetemet felvállaló kormányrendeletet, vállalta a párbeszéd folytatását az utóbbi hetek, napok már-már kilátástalannak tûnô küzdelmei, a megélt kudarcsorozat ellenére is.

Sajnálattal állapítjuk meg, hogy az 1998 szeptemberétôl bevezetett román oktatási reform távolról sem váltotta be azokat az elvárásokat, amelyeket a még tavasszal közzétett reformtervezet ígért. A bevezetésre kerülô új kerettantervek nem tehermentesítik kívánt mértékben a tanulók iskolai programját, a választható tantárgyakra fordítható órakeret korlátozott volta nem teszi lehetôvé a tanulóközpontú oktatási szemlélet érvényesítését. A kisebbségek nyelvén történô oktatás számára alkalmazott kerettantervekben hatványozottan jelentkeznek a fenti hiányosságok. Itt alig, vagy egyáltalán nem csökkent az elmúlt évek gyakorlatához képest az osztályok heti óraszáma, hiszen a számukra készült kerettantervekbe a kisebbségi oktatásra jellemzô tantárgyak és óraszámok a román kerettantervek tantárgyaihoz és óraszámaihoz illesztett kiegészítésekként kerültek be. Ezért mielôbb szükség volna az igények, lehetôségek minél szélesebb körben eszközölt felmérésére, az adatoknak az RMPSZ már mûködô szaktestületein belüli elemzésére, új szemléletet tükrözô tantárgyprogramok szerkesztésére, az indokolatlanul rögzített óraszámok feloldására, hogy a valódi megoldást jelentô javaslatok idejében megszülethessenek.

A Közszállítási Vállalat (RATUC) közleménye szerint október 26-tól emelkedni fognak a jegy- és bérletárak. Eszerint a városban közlekedô jármûveken egy jegy (egy utazás) ára 1350 lej, a Széchenyi tér és a Bács közötti útvonalon közlekedô 42-es autóbusz esetében 2500 lej lesz. A helyszínen kifizetett büntetés összegét 25 000 lejre emelték.

Továbbá: egy havi bérlet ára egy útvonalon 37 000 lej (leszállított áron 18 500 lej), két útvonalon 66 000 lej (leszállított áron 33 000 lej), a névre szóló bérletek esetében 100 000 lej (leszállított áron 50 000 lej), a nem névre szóló bérleteké 133 000 lej, míg a 42-es autóbuszra 63 000 (leszállított áron 31 000 lej). Az egy hétre kiállított bérlet ezentúl egy vonalra 10 000 lejbe, két vonalra 17 000 lejbe, a 42-es autóbuszra 17 000 lejbe fog kerülni, míg a névre szóló bérlet 25 500 lejbe.

A korábban megvásárolt jegyek november 8-ig, az október 25-ig beszerzett bérletek lejártukig érvényesek maradnak.

Ma sor kerül a Partiumi Fórum — a régiók találkozója elnevezésû találkozóra Érmihályfalván, ahova hivatalosak mindazok, akiket a romániai magyarság közös gondjai foglalkoztatnak, és a magyar nemzeti közösség jövendôjét szívükön viselik. A kezdeményezôk szerint a Partiumi Fórum a szeptember 12-én Alsócsernátonban tartott Székelyföldi Fórum természetes folytatása.

„Több választmány, területi képviselôk tanácsa jelezte már részvételi szándékát. Reméljük, hogy ez a találkozó választ ad majd azokra a megjegyzésekre, hogy a Székelyföldi Fórum nem az RMDSZ tagságát képviselte, mert Alsócsernátonban csak mintegy 1500 ember jött össze. Érmihályfalvára a területi szervezetek küldöttei jönnek, reményeink szerint mindegyik több ezer embert képviselve" — nyilatkozta Nagy Attila, Tôkés püspök titkára.

Az érmihályfalvi református templomban tervezett fórumon Tôkés László mond megnyitó beszédet. A hozzászólások után a tanácskozás határozatok elfogadásával zárul.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]