1998. október 26.
(X. évfolyam, 248. szám)

Érmihályfalva
Történelmi léptékû hiba a kormányban maradás
Mielôbbi belsô választásokat sürgetnek az RMDSZ-ben a Partiumi Fórum részvevôi

(1, 8. old.)

A kormányzati felelôsség vállalása korlátozza az RMDSZ-t közképviseleti hatásköreinek teljesítésében, alárendeltté, kiszolgáltatottá teszi a kormánykoalícióban. Ilyen körülmények közepette a központi végrehajtó hatalom részesének lenni s kormányban maradni nemzeti önérzetünket sértô, történelmi léptékû hiba — áll az érmihályfalvi fórum mintegy kétszáz részvevôje által elfogadott nyilatkozatban. A szombaton megrendezett Partiumi Fórum — Régiók Találkozója elnevezésû rendezvényhez hozzájárulását adta mind a helyi, mind a Bihar megyei RMDSZ szervezete.

Heves ellenkezés elôzte meg Bihar megye vezetése részérôl az október 24-én, szombaton megtartott érmihályfalvi fórumot. Lucian Silaghi, a megye prefektusa közleményt bocsátott ki az elmúlt héten, amelyben alkotmányellenesnek, a román nemzeti érdekekkel ellenkezônek nevezte az olyan értekezleteket, amelyeken a székelység területi autonómiájáról, valamint a magyar nemzetiségûeknek adandó kettôs állampolgárság törvénytervezetérôl esik szó. „Amennyiben az RMDSZ Bihar megyei szervezete felelôs és érett politikai erôt képvisel — olvasható a közleményben —, mindenképpen állást foglal az olyan veszélyes áramlatok elômozdítói ügyében, mint amilyen Tôkés László és Csapó József. Ha nem, akkor engedjék meg nekem, hogy kételkedjem a szervezet jóindulatában." Silaghi reményét fejezte ki továbbá, hogy az érmihályfalvi fórum európai, értelmes hangnemet üt majd meg, és semmiképpen sem folytatja „Alsócsernáton megnyilvánulásait".

Részben a fent idézett álláspont, részben egyes RMDSZ-tisztségviselôk Csernáton szellemével ellentétes „mosdatlan bírálatának" elemzésével indította megnyitó beszédét a Partiumi Fórumon Tôkés László. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület frissen újraválasztott püspöke az érmihályfalvi református templomban a sorozatos riogatás eredményeként könyvelte el a szombati rendezvény iránt tanúsított gyér érdeklôdést (a fórumon egyetlen parlamenti képviselô és két szenátor vett részt).

— Ha a csernátoni fórum a zászlóbontást végezte el, akkor az érmihályfalvi a kibontakozás folyamatát jelenti egy új alternatíva keresésének jegyében — jelentette ki az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. — Amíg Csernátonban Románia általános helyzetével, az erdélyi magyar közösség állapotával foglalkoztunk, most szövetségünk önvizsgálata kerülhet sorra.

Tôkés László leszögezte: a szövetség célkitûzéseit az RMDSZ eredeti elképzeléseinek megfelelôen kell megvalósítani, emellett élesen bírálta a legutóbbi Szövetségi Képviselôk Tanácsának a multikulturális egyetem ügyében hozott döntését. A püspök mindezt a balkanizálódás jeleinek nevezte, felhívva a részvevôk figyelmét a politikai asszimilálódás veszélyére. Vissza a szövetség programjához — Közképviselet és érdekvédelem címû elôadásában Pillich László volt parlamenti képviselô, a Heltai-alapítvány elnöke úgy vélte, vesztébe rohan az erdélyi magyarság, amennyiben nem az RMDSZ ama vonala nyújtotta alternatívát választja, amely a cselekvésben, a döntési és végrehajtási jogkörök kiharcolásában, a közösségi és helyi önrendelkezésben, az intézményépítésben látja a jövôt. Még akkor is, vélekedett Pillich, ha a szövetség jelenlegi vezetô erejének a román közvéleményben is sikerült elültetnie azt, hogy ezek a „szélsôséges magyarok". — Az RMDSZ vagy elvégzi a szükséges önvizsgálatot, és képes a közösség érdekeit érvényesíteni, vagy megszûnik az erdélyi magyarság egyetlen képviseleti szervezete lenni — fejezte be mondandóját Pillich László.

Szintén az RMDSZ belsô önvizsgálatának jelentôségérôl beszélt Somai József, az SZKT alelnöke. Pápay Zoltán, az RMDSZ Bihar megyei szervezete területi választmányának elnöke a bihari magyarság általános helyzetérôl készített elemzését ismertette. Pápay kijelentette: a megye 200 ezer magyar nemzetiségû lakosa, bár szülôföldjén ôshonos, e történelmi régióban másodrendû állampolgár.

A Régiók találkozója címszava alatt megrendezett Partiumi Fórum Csapó József szenátor, Kónya Hamar Sándor parlamenti képviselô és Pillich László alkotta szövegezô bizottsága egy nyilatkozatot és hat határozatot ismertetett a megjelentekkel. Ezekben kimondatott: az érmihályfalvi fórum részvevôi egyetértenek a székelyföldi fórum határozataival, és felszólítják az RMDSZ választottjait és kinevezettjeit, elnyert meghatalmazásuknak megfelelôen gyakorolják a közképviseletet, az érdekvédelmet. Megállapítják, a kormányzati felelôsség vállalása korlátozza a szövetséget közképviseleti hatásköreinek teljesítésében, alárendeltté, kiszolgáltatottá teszi a kormánykoalícióban, jogsérelmeink gyarapodnak, mélyül jogfosztottságunk. Ilyen körülmények közepette a központi végrehajtó hatalom részesének lenni s kormányban maradni nemzeti önérzetünket sértô, történelmi léptékû hiba — állítják a fórum részvevôi. A Partiumi Fórumon határozat született a közösségi belsô választások megrendezése, a magyar nemzeti közösség döntéshozó testülete demokratikus mûködésének megerôsítése, a soron levô RMDSZ-kongresszus megfelelô elôkészítése és megszervezése ügyében. Elengedhetetlennek tartják a találkozó részvevôi, hogy a közképviseleti elv alapján az erdélyi magyarság aktív szerepet vállaljon a Kárpát-medence valamennyi kisebbségben élô magyar közössége közötti közvetlen kapcsolatok elmélyítésében, emellett követeli az RMDSZ-tôl, hogy fektessen nagyobb hangsúlyt a közvetlen európai integrálódásra és közképviseleti hatáskörök betöltésére képes, saját intézmények létrehozására és megerôsítésére. Az egyházi oktatás szabadságát szavatoló törvényes rendelkezések elfogadásának igénye mellett követelték Érmihályfalván az elkobzott felekezeti iskolák visszaszolgáltatását, a közélet erkölcsi tisztulásának érdekében támogatták Ticu Dumitrescu szenátor szekuritátés dossziék feltárására vonatkozó törvénytervezetét. Egyhangúlag, tapssal fogadtak el a fórum részvevôi azt a határozatot is, amely „nemzeti önazonosságunk megôrzéséért igényli a romániai magyar nemzeti közösség személyi elvû autonómia statútumának véglegesítését, a magyar nemzeti közösségek által többségben lakott települések különleges jogállásának törvény általi szavatolását." A Partium, ezen belül pedig az Érmellék gazdálkodóinak kezdeményezésére külön, a mezôgazdaság támogatásáról hozott határozat igényli a magángazdálkodók védelmét, a megfelelô költségvetési támogatást, az érdekeltséget fokozó hitelpolitikát, a méltányos terménybiztosítás szabályozását, a földterületek jogviszonyának mielôbbi rendezését, valamint a belföldi és külföldi terménypiacok biztosítását.

Kovács Zoltán, az RMDSZ érmihályfalvi szervezetének elnöke kérdésünkre elmondta, levélben fogják megérdeklôdni a szövetség felsô vezetésétôl a fórumról való távolmaradásuk okát.

— Már a Székely Fórum megrendezése elôtt jeleztük — válaszolta Kovács —, hogy városunkban találkozót tervezünk, tisztázandó az ún. radikálisok és mérsékeltek közötti nézeteltéréseket. Úgy gondoltuk, hogy miután a parlamenti képviselôk és szenátorok többsége nem ment el Alsócsernátonba, a helyi, illetve megyei RMDSZ-szervezet meghívására legalább Érmihályfalván tiszteletét teszi. Az érmelléki és érmihályfalvi magyarság szavazótábora — amely választások idején voksaival támogatta politikusait — személyes sértésnek minôsíti, hogy mindezt nem tették.

Rostás Szabolcs

Vasutasból butikos?

(1. old.)

A volt Országos Román Vasúti Társaság (SNCFR) felbomlásáról sokan mondtak véleményt, akárcsak a vasúti dolgozók rendelkezési állományba helyezésérôl. De csak a befolyásos személyek: az egyszerû vasúti alkalmazottat — aki talán jobban ismeri a munkakörülményeket, a vasút helyzetét — senki sem kérdezte. Véletlenül sikerült megismernem egyikük véleményét, mert történetesen egyszerre szállt fel velem a villamosra.

— Éppen munkába megyek. Ma Galacra utazom. 11 óra odáig, ugyanannyi vissza. Holnapra visszaérek — mondta, de amikor látta, hogy inkább a tartalékba helyezés meg a vasúti társaság felbomlása érdekel, váltott:

— Tudja, még mi sem tudjuk, mi hogyan lesz. Nálunk is bizonytalanság van. Sokan beadták a kérelmüket, de hogy ki fog nekik pénzt adni, azt nem tudni. Ugyanis a SNCFR helyett alakult hat új társaság könnyen azt mondhatja, hogy ne tôlünk kérjétek a pénzt, hanem a SNCFR-tôl, elvégre ahhoz adtátok be a kérelmet. Én úgy gondolom, hogy az Országos Pénzügyi Menedzsment Társaság hatáskörébe tartozna a 12–20 havi bérek kiosztása, de hogy valójában mi is lesz, azt nem tudom.

— Ön ezért nem kérte a tartalékba helyezést?

— Nem csak ezért. Valakinek dolgoznia is kell. Azok, akik kérték a pénzt, miután megkapják a húsz-harminc milliót, valószínûleg magánvállalkozást indítanak. Nyitnak egy butikot vagy valami hasonlót, s aztán reménykednek abban, hogy néha betéved egy vevô. Ha minden vasutas otthagyta volna a mesterségét, nem sok értelme lett volna az egésznek, mert egy új vasutasgeneráció kialakítása sok idôt igényel. S addig ki dolgozott volna? Meg aztán arra is gondoltam, hogy ha kevesebben vagyunk, talán a fizetésemelés is hamarabb összejön.

— Igen, de ha kevesebben vannak, akkor dolgozni is többet kell, nem? Vagy csökkeni fog a vasúti közlekedés biztonsága?

— Hogy csökkenni fog-e? Szerintem maradt annyi dolgozó, amennyi a vonatok biztonságos közlekedését biztosítani tudja. Persze, akkor, ha becsületesen dolgoznak, nem csak lopják a napot. Ugyanakkor jó néhány veszteséges vonatot ki fognak vonni a forgalomból, tehát nem lesz olyan vészes a munkások helyzete. Különben mikor úgy döntöttem, hogy nem adom be a kérvényt, csak attól féltem, nehogy túl sokan gondolkozzanak úgy, mint én. Mert akkor meglehet, hogy sokunkat kitettek volna a vasúttól. Munkanélkülinek. S akkor se végkielégítés, se munkahely nem lett volna.

Balázs Bence

Tanügyi sztrájk

(1. old.)

Kedden általános sztrájkba kezdenek a pedagógusok. A tanszemélyzet érdekképviseleteinek vezetôi bejelentették, hogy miután a kormány a pedagógusok figyelmeztetô sztrájkja után sem teljesítette a bérpótlékok kifizetésével kapcsolatos követeléseiket, az elemi, általános, gimnáziumi és fôiskolai-egyetemi pedagógusok október 27-én meghatározatlan idôre beszüntetik a munkát.

Fáklyagyújtás, télapó-mese, széthúzás
Kiértékelték a szakiskola-hálózat bukását

(1, 8. old.)

A Romániai Magyar Pedagógus-szövetség Kolozs megyei fiókja szombat délelôtti tanév eleji tanácskozásának elsô negyedórája során úgy tûnt, amolyan forrókása-kerülgetô összejövetelre hívta össze az Apáczai-líceumba az RMPSZ Kolozs megye oktatóit, a megyei tanfelügyelôség magyar alkalmazottait, valamint azokat, akiknek szívügye a magyar egyetem elôtti oktatás. A Székely Géza helyi pedagógusszövetségi elnök vezette gyûlés — amelynek fô célja a szégyenletes szakiskolai oktatás bukása okainak feltárása volt — hamar rátalált medrére. Révész Erzsébet tanárnô — aki a szakiskolai oktatás megszervezésében oroszlánszerepet vállalt — felhívta a figyelmet arra, hogy még mindig rendkívül erôs a szülôkben az a hit, hogy csak román nyelven lehet érvényesülni, és sok diák számára a magyar nyelv és irodalom amolyan plusz tantárggyá vált. A tanárnô arra is felhívta a figyelmet, hogy már most el kellene küldeni a nyolcadikos osztályfônökökhöz a kérdôívet, amelynek segítségével fel lehetne mérni, jövôre milyen szakokon lenne igény magyar tannyelvû szakiskolákra. Török Ferenc fôtanfelügyelô-helyettes kijelentette: — Tudjuk jól, hogy a szakiskolákba iratkozottak általában közepes tudásszintû diákok. Miért kell akkor olyan tételeket adni nekik a felvételin, hogy hozzá se szagoljanak? Mindnyájan tudjuk, hogy a felvételin komoly konkurenciára lenne szükség ahhoz, hogy igazán javuljon a kilencedikesek színvonala. Ehhez viszont le kellene vágni egy-két líceumi osztályt a meglévôkbôl.

Péter Tünde tanfelügyelô elmondta: a szakiskolák bukását nem utolsósorban az osztályfônökök és magyartanárok tapasztalatlansága, néha passzivitása számlájára lehet írni. („Tudjuk, hogy sok helyen rakásra buktak magyarból a felvételizôk, mert csak két három sort tudtak írni a vizsgán. Hogyan készítették fel ezeket a diákokat a felvételire?")

Lakatos András tanár szerint nem is lehet reformról beszélni addig, amíg a kommunista intézményrendszert nem vizsgálják felül. — Ennek a balkáni reformnak a lényege az — mondta —, hogy a tanár meg az osztályfônök szerepe csupán ennyi lett: a felülrôl jött utasítások végrehajtása, méghozzá olyan alacsony tanári fizetésért, hogy arról szégyen is beszélni. Aztán meg elvárjuk-elvárják a lerongyolódott tanároktól, hogy fáklya módra világítsanak, lelkesen szervezzenek, álljanak helyt... (Erre a hátsó padokból egy tanár csendesen, kollégájának: „Arra várnak, hogy mi is öntsük le magunkat benzinnel...") Szégyen ebben az egészségügy- és tanügyellenes kormányban részt venni! Arról senki nem beszél, hogy mibe kerül nekünk a Petôfi–Schiller? Hogy ezért lemondtunk arról, hogy magyarul tanulhassuk a történelmet... — zárta felszólalását.

A tanácskozás legfrappánsabb mondata Székely Géza RMPSZ-elnök száján „csúszott ki": Télapó-mese ez a Petôfi–Schiller egyetem.

Szóba kerültek a magyar nyelvû tankönyvek is, amelyeket még mindig nem fordítottak le. (Péter Tünde: Miért nem jött el senki a Tankönyvtanácstól?" Erre a terem: „Hol az RMDSZ?") Majd Török Ferenc: –- Ha összedolgoznának mindazok, akik érintettek a tanügyi kérdésekben, szinte mindent elérhetnénk. Sok iskolában még mindig nincs magyar igazgató- aligazgató-jelöltünk. Mire várunk? Nemsokára több magyar tanfelügyelôi állás is születik: lesz-e rá jelentkezônk? Vagy csak mindent kérünk, aztán amikor megadják..., elmenekülünk a felelôsség elôl? Úgy járunk majd, mint Magyarlétával?

***

A tanácskozás résztvevôi közül több tanár keményen bírálta az RMDSZ-t, hogy ilyen áldatlan helyzetbe kerültek a magyar pedagógusok és az egész magyar nyelvû egyetem elôtti oktatás. Két utolsó sokatmondó megjegyzés: Török Ferenc: „Sokan azt hiszik, hogy Kolozs megyében ugyanolyan könnyû tanfelügyelôsködni meg új osztályokat, iskolákat indítani, mint Hargitában"; egy ingázó tanár a hátsó padokból, kollégájához: „az RMDSZ azt hiszi, az erdélyi magyar gyerekek 18 évesen születnek, hogy rögtön egyetemre járhassanak. Mintha más tanügyi gondunk nem is lenne..."

Szabó Csaba

KRÓNIKA

Ezredforduló

(2. old.)

címen felvételi tesztelésre hívja a MILLENIUM ALAPÍTVÁNY kincses városunk valamennyi 14–20 év közötti tehetséges fiatalját.

HA: szeretsz játszani; szépen szavalsz; szépen táncolsz; még szebben énekelsz.

HA: tudsz improvizálni; tudsz valamilyen hangszeren játszani; tudsz szépen tornászni; vagy tudsz nevetni és nevettetni.

HA: van olyan egyéni „számod", amit eddig nem mutattál be, pedig úgy érzed, nagy színpadi siker; szereted a csoportmunkát; eredményesen akarod kihasználni a szabadidôdet; szeretnél már valami szépet és hasznosat csinálni.

AKKOR: ne habozz! Készülj, gyakorolj, és neves zsüri elôtt megmutathatod november 7-én (szombaton) délelôtt az Apáczai Csere János Líceum dísztermében, hogy mire vagy képes!

CÉLUNK: egy állandó ifjúsági MODERN SZÍNJÁTSZÓ CSOPORT LÉTREHOZÁSA.

ÉRDEKLÔDNI lehet a következô telefonszámon: 199-374, 192-729 és 166-587, vagy személyesen a TINIVÁR KIADÓ szerkesztôségében Avram Iancu tér 14. szám alatt.

Jelentkezni csak írásban lehet, az életkor, iskola, osztály, név, cím, telefonszám, valamint a kedvenc szereplésed feltüntetésével.

Itt a soha vissza nem térô alkalom! Le a lámpalázzal! Jelentkezz a bemutatóra! Gyôzd meg a barátaidat is!

Kishírek

(2. old.)

KONKOLY DEZSÔ, magyarországi természetgyógyász, október 26–29. között Kolozsváron tart elôadásokat és bemutatja a természetgyógyászatban alkalmazott kezelési módszereket, az auratisztítást, bioenergiás kezelést, energetikai masszírozást, illóolajos és gyógynövényes kezelést. Az érdeklôdôknek tanácsadással is szolgál. A részt venni óhajtók bejelentkezhetnek a 168-275-ös telefonszámon.

CompNews ’98 néven információ-technológia értekezletre kerül sor a kolozsvári Pro Technika Alapítvány szervezésében október 28-án az Expo Transilvania A. Vlaicu úti kiállítóközpontjának konferenciatermében. A román, valamint magyar nyelven zajló elôadások délelôtt 10 órakor kezdôdnek az Info ’98 szakvásár színhelyén.

Hallottuk

(2. old.)

— Hogyan definiálták a multikulturalitást a törvényhozók?

— Úgy, hogy a multi a többség, a többség meg a román.

(-fi)

EME-elôadásmaraton az Apáczaiban
Fülesbaglyok — fiatal kutatók

(2. old.)

Az idén az Apáczai Csere János Líceum tantermeiben rendezte meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület Természettudományi

és Matematika szakosztálya évi tudományos értekezletét, amely során kb. ötven szakelôadás hangzott el. A plenáris rendezvények után szakosztályokra oszlottak a résztvevôk: külön terembe vonultak a fizikusok, biológusok, földrajzosok és kémikusok. Érkezésünkkor a Biológia II-es szakosztály keretein belül — zsúfolásig megtelt teremben, számos fiatal kutató jelenlétében — Sike Tamás negyedéves biológus tartott éppen elôadást Az erdei fülesbagoly téli táplálék-összetételének vizsgálata Szatmárnémetiben címmel.

— Hihetetlenül sok fiatal kutatót láttam a termekben. Fiatalodik az EME? — kérdeztem tôle.

— A „fiatalodás" — legalábbis a biológusoknál — már évekkel ezelôtt elkezdôdött — mondta a fiatal kutató. — A magyar biológusoknak az EME-n belül van egy saját szervezetük, az ÖKO-Stúdium Társaság, amely már évek óta komoly kutatómunkát folytat, és ahol nagyon jól érzik magukat a fiatal kutatók. Vannak lápkutató, ragadozótanulmányozó programjaink... Különben nemcsak itt, a Biológia II-es csoportban van sok fiatal magyar kutató, hanem odaát is, a Biológia I-esben, ahol a növénytanosok meg a „gerinctelenesek" tartják elôadásaikat. Hogy miért pont a fülesbaglyokkal foglalkozom? Szatmárnémetiben az egész város tele van fülesbaglyokkal. Kézenfekvô volt a téma...

— Hogyan látod: felnôtt vagy talán felnövôben van egy új biológus- nemzedék?

— Felnövôben van... Az én szakomon tizenöten vagyunk magyarok, de velünk kutatnak az ökológusok is, akik gyakran csatlakoznak hozzánk, és részt vesznek az ÖKO-Stúdium munkájában. A hallgatók egyre jobban rákényszerülnek arra, hogy önálló kutatásba kezdjenek, mert ezzel „képezik magukat fel" arra a szintre, amely majd könnyebb boldogulási lehetôségeket biztosít az egyetem elvégzése után. Jómagam a tanárkodást meg a ökológiai kutatómunkát egyaránt ki szeretném próbálni az egyetemi oklevél megszerzése után.

Sz. Cs.

Nyugdíjas matiné!

(2. old.)

Azokra a szeretteinkre emlékezünk október 27-én délelôtt 10 órakor a Györkös Mányi Albert Emlékházban (Majális u. 5. szám), akik átköltöztek ugyan az örökkévalóságba, de szívünkben, gondolatainkban, mindennapi tetteinkben, a versekben és dalokban most és mindenkoron velünk vannak, szinte kezünket fogják: anya- és apagondjuk varázsing, pajzs számunkra. Nyugdíjas matinénk meghívottja ezúttal a „Tört kövön és parladó kereszten" címû könyv szerzôje, dr. Gaal György. Az emlékezô mûsorban fellép a magyar opera két jeles „veteránja": Jakab Lajos és Mátyás Jenô is.

Csutak Réka és Bogdán Zsolt színmûvészek verset mondanak. Természetesen lesz muzsika is. Bach és Albinoni szerzeményein kívül néhai Zöldné Móricz Ilonka és Sass László, valamint Seress Rezsô dalait közvetítjük archív felvételrôl, de Katona Károly, Veress Zoltán és mások is „megszólalnak" a mûsorban.

A házigazda, Sebesi Imre ,
nyugalmazott rádióriporter

FIKE

(2. old.)

Útra indító találkozót tartottak az Erdélyi Református Egyházkerület Püspöki Hivatalának rendkívül barátságos tanácstermében. A közel félszáz fiatal azért részesítette elônyben — minden más eseménnyel szemben — ezt az útra indítót, mert ott nyílt lehetôség elôször arra, hogy nyilvánosan és konkrétan tárgyalni lehessen a hajdani Fôiskolás Ifjúsági Keresztyén Egyesület újraindításáról.

A FIKE 1926-ban alakult meg, a magyar fôiskolások szervezeteként. (1946-ban meg kellett szûnnie.) A teológus hallgatók és a más szakokon tanuló egyetemisták közeledésének, egymásra találásának kitûnô fórumává lett. Konferenciák sora követte egymást, ahol komoly problémák kerültek megvitatásra. A FIKE legjelentôsebb tevékenységét a missziós munka képezte, amelynek során a diákok kisebb csoportokban ellátogattak a szórványterületekre tanítani, segíteni az embereket, beléjük oltani a reményt, kitartást, szeretetet: játékosan, komolyan, közvetlenül, érzô, látó és meghallgató szívvel.

Ezt és még sok, a fiatal fôiskolásokat érintô és érdeklô témájú rendezvényt szeretne szervezni a FIKE. Bustya Dezsô fôjegyzô igehirdetését, majd Tonk Sándor történész, illetve Buzogány Dezsô, az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület elnökének a FIKE történetérôl, múltjáról, jelenérôl és jövôjérôl szóló rövid ismertetôjét a fiatalok vitája követte: mit, hogyan kell tenni azért, hogy életre keljen a FIKE, tevékenysége valóságos hasznára váljék a kialakulóban lévô fiatal református értelmiségnek és a magyarságnak egyaránt.

Olyan sok mindenrôl lemaradtál már! Annyi mindent kitaláltak és megvalósítottak már mások, nélküled! Pedig neked is lenne egy-két ötleted. Itt a lehetôség, hogy kibuktasd magadból. Persze, a szobádban is maradhatsz ebben a szürke ôszben. De talán megjön az életkedved, ha találkozhatsz azokkal, akiknek szintén vannak ötleteik. Ha besétálsz a FIKE-irodába — Brãtianu, volt Király utca 51. szám (az Apáczai- líceummal szemben), telefon: 192-453 —, ahol naponta 9–14 óra között megtalálhatod Pályi Annát vagy Kelemen Melindát vagy bárki mást, illetve ha elmész szerdánként ugyanoda bibliaórára.

A FIKE október–novemberi eseménytárához (amelynek hátsó borítólapján Kolozsvár belvárosának térképét is megtalálod) a FIKE-irodában, a Röser-antikváriumban, a KMDSZ-nél, illetve a Heltai-alapítványnál juthatsz hozzá.

Kerekes Edit

Romániai Magyar Demokrata Szövetség Kolozs Megyei Szervezete
Ügyfélfogadás

(2. old.)

Hétfô: 16–17 Mikó Lôrinc városi tanácsos (államosított lakások, lakásproblémák); 15–17 Boros János megyei elnök; 16–17 Dr. Bakos Katalin szociális és egészségügyi alelnök (szociális problémák); 16–17 Molnos Lajos városi tanácsos (tanügy, egészségügy, ifjúság, sport, szociális kérdések); 16–17 Kovács István önkormányzati alelnök (önkormányzati problémák). Kedd: 16–17 Nagy Ildikó gazdasági alelnök (gazdasági problémák); 17–19 Tanácskozások 1. kedd, Megyei Elnökség K-vár kerületi elnökök, városi tanácsosok; 17–19 Tanácskozások 2. kedd Megyei Elnökség MKT Állandó Bizottsága; 16–19 Tanácskozások 3. kedd, Megyei Ügyvezetô Tanács megyei tanácsosok; Szerda: 10–12 Barazsuly Emil mezôgazdasági alelnök (mezôgazdasági problémák); 15 órától. Jogi Tanácsadás (a jogászok által megállapított program szerint); 14–15 Bucur Ildikó városi tanácsos (építkezési szakvélemény, szociális problémák); 16–17 Donogán Péter megyei alelnök (kolozsvári körzetek problémái); Csütörtök: 14–15 Somogyi Gyula városi tanácsos (közterületi problémák); 15 órától. Pszichológus; 17–20 Privatizációs iroda; Péntek: 10–12 Kónya-Hamar Sándor parlamenti képviselô; 14–16 Eckstein Kovács Péter szenátor; 14–16 Mátis Jenô parlamenti képviselô; 15–16 Pálffy Károly városi tanácsos (vállalkozói szféra, pénzügyi, gazdasági problémák); 15–16 Sebesi Karen-Attila közmûvelôdési alelnök (közmûvelôdési problémák). Naponta: 10–13 Bitay Levente szervezési alelnök (szervezési problémák); 9–16 Pálffy Zoltán megyei tanácsos (a Megyei Tanács hatáskörébe tartozó problémák); 10–15 Titkárság (munkaügyi problémák).

Jogszolgálat

(2. old.)

E. T. Kolozsvár: Pihenôszabadság esetén mennyi fizetésre vagyok jogosult?

Válasz: Az 1992/6. számú, pihenôszabadságról szóló törvény értelmében, az alkalmazottak pénzbeli járandósága a pihenôszabadság idejére nem lehet kevesebb az alapfizetés és (adott esetben) régiségi (jogfolytonossági), valamint vezetôi pótlék összevont összegénél.

Az egyéni munkaszerzôdésben megállapított tevékenysége után, minden alkalmazott pénzbeli járandóságra jogosult, amely tehát tartalmazza az alapfizetést és különbözô pótlékokat. Az alapfizetésben alkalmazottanként egyeznek meg, az illetô végzettsége, munkájának fontossága és összetettsége, hozzáértése, szakképzettsége függvényében. Az alapfizetéshez hozzáadott pótlékoknál figyelembe veszik az elért eredményeket, munkakörülményt, és adott esetben a szolgálati idôt is. Felhívjuk a figyelmet, hogy a fizetés összegének megállapítása egyéni vagy kollektív (szakszervezeti szintû) megegyezés révén történik, a munkáltató és munkavállaló között, az elôbbi, tehát a munkáltató anyagi lehetôségeinek figyelembevételével. (A kérdésbôl nem tûnik ki, hol dolgozik, ezért megemlítjük, hogy a költségvetésben dolgozók fizetését kormányhatározatban rögzítik, a szakszervezetekkel történt elôzetes tanácskozás alapján.)

VÉLEMÉNY

Tallózók

(3. old.)

az újságokban, és eközben kényszerülök elmerengeni erkölcsi kategóriákon: jón–rosszon, igazságon–hamisságon, szépen–csúnyán, illetve mindezek átértékelôdésén.

Kezdem mindjárt Ana Blandianával, aki a România liberãban bevallja, hogy még mindig szívesen olvas meséket, és a képernyô örömeibôl elônyben részesíti a rajzfilmeket, örömmel nézi a kacsákat, kandurokat, egereket, ôzeket. Ô igen, a gyerekek kevésbé. Ôk a visszataszító, félelmetes, rosszindulatú gonosz figurákat részesítik elônyben.

A 30-as évek horror filmjeihez még szigorúan csak a 16 éven felülieket engedték és a Frankenstein-filmek forgatása alatt ájult nôket vittek ki a nézôtérrôl. Ma már az ifjú Drakula, a nagyfogú, halálsápadt vérszopó vámpírocska kilencéves unokám meghitt barátja a képernyôrôl.

Mikor Victor Hugo megalkotta Quasimodóját a párizsi Notre-Dame-ban, még úgy vélekedett, hogy a szép vonzhatja a tekinteteket, de a csúnya fogva tartja. Azt muszáj nézni. Csakhogy az ô nagyon rút szereplôje — a romantika szabályainak megfelelôen — a megtestesült jóság volt. Andersen rút kiskacsája szomorú és fekete, de valahol áthatja a tudat, hogy hamarosan gyönyörû, hófehér hattyúvá válik. De mit adhat a rosszal párosuló ocsmány? A disztingválni még nem tudó gyermeki lélekbe beleültetik a hamis, bárgyú, talmi, kegyetlen és ököljog irányította ideálokat, ahelyett, hogy tudatosítanák a lassanként emberré váló gyermekben, amit minden valamirevaló sebész tud, hogy könnyebb 1000 embert miszlikbe darabolni, mint egyetlenegyet összevarrni. És olcsóbb.

A Hétben megjelent Lapidárium cikk szinte folytatni látszik ezt a gondolatmenetet. Ryszard Kapuscinski a tömegkommunikációs eszközök véleményt manipuláló szerepével foglalkozik, azzal, ahogy Amerika „nehéztüzérsége" az iszlám ellen irányul, és hogyan szoktatták hozzá fokozatosan elménket, hogy a csak vallást jelzô iszlámból lassanként „harcoló iszlám" váljék, amely már politikai fogalom. Majd ennek helyébe fokozatosan bekerül az iszlám fundamentalizmus majd az iszlám terrorista fogalma. „Itt válik világossá — citálja Kapuscinski Huntington tételét —, hogy a jövô háborúja a civilizációk háborúja lesz. Pontosítsunk: az amerikai civilizáció és az iszlám civilizáció harca."

Számomra a párhuzam abból adódik, hogy a gyermek lelkivilágának eltorzítása, szépségfogalmainak elnevelése ugyancsak machináció, ugyancsak manipuláció. Annyira alattomosan, settenkedve, mintegy a tudattalanhoz folyamodva viszi be észrevétlenül fantáziavilágába a „l’art pour l’art" rosszat, hogy az áldozat meg sem próbál tenni valamit ellene.

Úgy tûnik — és meglehet, nem csak nekem —, hogy számos szempontból relatívvá vált életünkben a referenciális pont (az a fix és szilárd, amihez dolgainkat mérjük) nemcsak hogy eltolódik, hanem valósággal mobilissá válik. Használhatatlanná. Ha az ember a mércéje a dolgoknak, akkor felmerül a kérdés: KI az ember? Mettôl meddig és honnan hová? Kitartó kutatással meg lehetne találni és aztán etalonként sürgôsen spirituszba tenni.

*

Végül összeráncolódott homlokunk redôinek kisimítására, egy hír a Ziarul de Cluj-ból (ezt is olvasom, mert az újságosom naponta bedobja — (ingyen és bérmentve) a levelesládámba. Arról tudósít, hogy Kolozsvár egyik legszebb lánya joghallgató, most jutott be az elsô évre. Leírják, hogy maneken is volt, hány kilós, milyen magas (bár hiányoltam a mellbôsége elhallgatását), és — last but not least — leírják Valentina napi programját. Hallga!

Déli tizenkettôkor ébred, mert nagyon szeret aludni. Aztán ebédel (szereti a nagymama fôztjét, tehát rossz ember nem lehet), majd szerelmes vagy kalandregényeket olvas, Danielle Steel lévén kedvenc írónôje. A csattanó pedig most következik: aztán elmegy kurzust hallgatni az egyetemre vagy a városba megy barátaival. Este viszont szeret diszkóba járni.

A nap többi órájában azonban — fûzöm hozzá a magam részérôl — szorgalmasan tanul...

Dániel Károly

Öngól

(3. old.)

Az elmúlt tavasszal nagyon sokan jöttek földügyben az RMDSZ Kolozs megyei szervezete Fürdô (Pavlov) utcai székházába. Egyik nap Magyarlétáról érkezett földet visszaigénylô középkorú polgártárs. Már belépése után azonnal elnézésünket kérte, mert nagyon nehezen tudja kifejezni magát magyarul, hiszen a szomszédos Havasasszonyfalva (Sãcel) nevû faluban román iskolába járt.

— S miért nem a községközponti tordaszentlászlói magyar iskolába? — kérdeztem.

— Há, az közelebb vót, s akkor odajártak mind a gyermekek a falubul.

— Önnek van most iskolás gyermeke?

— Igen, van!

— S Szentlászlóra jár?

— Nem, Sãcelbe!

Ez az eset most jutott eszembe, amikor a magyarlétai szülôk úgy döntöttek, hogy iskolás gyermekeiket a helybeli magyar nyelvû iskola helyett a szomszéd falu román iskolájába küldik. Oktalanul vállalják napi ingáztatásukat. Hogy igazán miért, talán ôk sem tudják.

Sportnyelven szólva, ez óriási öngól, amely az anyanyelv megôrzésének képzeletbeli táblázatán az utolsó helyre juttatta a létaiakat. Ugyanakkor lehetôséget teremtett a kiesésre is. Lassan a biztosan alsóbb kategóriába kerülnek majd. Drága anyanyelvünk egyre szegényebb lesz, identitásvesztés fenyegeti ezt a havasalji, elszigetelt magyar kis települést, amely a többségi román falvak tengerében található.

Barazsuly Emil

Tékozló takarékosság

(3. old.)

Pillanatig se mondtam le (gondolatban sem) a létesítendô (elôbb-utóbb, de nem hiszem hogy a közeljövôben megvalósuló) magyar tannyelvû állami egyetem gondolatáról. Pillanatnyilag azonban, úgy vélem, más gondban ég körmünkre — az egész országéra — a gyertya.

Bennünket, romániai magyarokat — kiválképpen az RMDSZ-t — szívesen vádolnak azzal, hogy a súlyos országos gondok nem foglalkoztatnak, ezt vágják a fejünkhöz majd minden olyan „kerekasztal" beszélgetésen, amelyen érdekvédelmi szervezetünk nincs jelen, hiszen ha képviselôink is ott vannak — visszakézbôl hárítják el a vádat.

Nem az említett vádra kívánok válaszolni azonban, amikor most tényleg országos ügyben húzom meg (annyi más pályatársam után) a vészharangot.

Az élet minôségének a romlásáról van szó, ami országos jelenséggé vált, minden román állampolgárt érint — legalábbis az állampolgárok túlnyomó többségét. Egészen pontosan arról, hogy a tanügy és egészségügy költségvetésének az igencsak túlzott lefaragását végül is túl drágán fizeti meg az ország — az ország népe.

Több, mint ötven évvel ezelôtt, 1947 nyarán nem mentem haza, Csíkba, a nyári szünidô elsô hónapjában. Az elôzô évekbeli szárazság miatt igencsak nehezen éltek az otthoniak, nem volt lelkem a szüleim nyakára menni — kiváltképpen mert a Dermata (késôbb „Herbák János" majd „Clujana", végül „Bôr és cipôgyár") úgynevezett „külsô" (napszámos) munkára vett fel egyetemistákat. Nem fizettek ugyan sokat, de ebéd járt és túlórázás esetén vacsora is. Persze csak munkanapokon. Heti keresetünk annyira volt elég, hogy vasárnap — soványan — megebédeljünk belôle. Egyik vasárnapi ebéd után, a házsongárdi temetô felé tartottunk, gondolva, hogy a vele akkor még szomszédos gyümölcsösbe is „ellátogatunk". A temetô felé sétálva a mai Continental mellett haladtunk el (már nem emlékszem, hogy hívták akkor, talán New Yorknak). A részben lefüggönyözött ablakok mögé jócskán beláthattunk: Odabent dúsan terített asztalokat, minden földi jóban dúskáló vendégeket láttunk. „Te — fordultam társamhoz, Orosz Gyurkához —, honnan van ezeknek annyi pénzük?" „Jegyezd meg, pajtás — hangzott a válasz — a jólét soha sem kerül sokba. A nyomor igazán drága."

Azóta is megjegyeztem O. Gy. mondását. Eszembe jutott a diktatúra utolsó másfél évtizedében is. Kiváltképpen, amikor az egészségügyön-tanügyön-kultúrán való képtelen sporlás következtében már nyílt titokká vált, hogy a mi tájainkon rohamosabban terjed a HIV-fertôzés (fertôzött injekcióstûkkel tettek tönkre számos gyermeket), az elégtelen táplálkozás, hiányos tisztálkodás miatt lábra kapott a TBC — iskoláink fûtetlen tantermeibôl pedig egyre több gyermek tért haza — betegen. Nem is sorolom tovább: érzékeltetésnek talán ennyi is elegendô ahhoz, a hazafias szólamokkal egyébként nem takarékoskodó diktatúra túlzásba vitt spórlása (részben az adósságok törlesztésére, részben pedig a gigantomániás építkezésre kellett a pénz) kivált az egészségügy és a tanügy területén — végül sokkal súlyosabb károkat okozott magának a nemzetgazdaságnak is, mint amennyit a megvonásokból származó „nyereség" hozott.

Idestova megint ott tartunk, ahová tizenöt-húsz éve sodródtunk: a teljes lezüllöttség szélére.

Nyilvánvaló, hogy a fél évszázados diktatúra okozta válságos gazdasági helyzet megoldását — a rendszerváltást követôen — hat évig halogatta, tolta maga elôtt az Iliescu-rendszer, csak növelve a bajt, ismét adósságba sodorva az országot, a radikális megoldás: privatizáció és a ráfizetéses üzemek-iparágak felszámolása helyett. A ’96-os választás után hatalomra került kormány miniszterelnökei is csak szóban hangsúlyozták a merész és olykor bizony fájdalmas érvágással járó, de elkerülhetetlen lépések szükségességét. A Radu Vasile-féle kormánynak immár végképp „körmére égett" az említett gyertya. Sajnos azonban ez a kormányzat se okult eleget a diktatúra tapasztalatából, mert az egészségügy és a tanügy teljes lezüllesztése (a túlméretezett „takarékosság" következtében) megintcsak nagyon sokba kerül majd az országnak — nem is a túl távoli jövôben. Az európai fórumok által egyebek között reklamált „demilitarizálás" helyett inkább a „dehigiénizálás"-t, a „deskolarizálás" útját látszik választani.

Sajnos — hiába bizonygatja huncutkás mosolyával Adrian Vasilescu úr a Román Nemzeti Bank szóvivôje az ellenkezôjét — országunk nagyon súlyos helyzetben van. Az egészségügy, az iskolarendszer romlását végül általános gazdasági válság, és ami ezzel együtt járhat — politikai is követheti. Ez pedig minden állampolgárt érint, nemzeti hovatartozására való tekintet nélkül, és nem hiszem, hogy a jelenleg gyakorolt pazarló takarékosság kivezetne a bajból.

Fodor Sándor

Akadémiai évnyitogató

(3. old.)

Jól sikerült esten vehettünk részt október 18-án a város fôiskolásaival vasárnap este a Farkas utcai templomban. A házigazda egyházközség nevében Balogh tiszteletes nagyváradi, nyíregyházi és kolozsvári elôadókat köszönthetett, akik az összegyûlt egyetemi tanárok, vezetôk és fôiskolai hallgatók elôtt tárták elô a magukkal hozott szellemi kincseket: bibliai igét, tudományos értekezést, vokális- és hangszeres zenét. Mindezzel az új tanulmányi év bejáratását kívánták szolgálni.

A meghívott vendégek között helyet foglaltak a kolozsvári Magyar Fôkonzulátus vezetôi, Sipos Ilona konzul asszony, valamint Sipos Ferenc gazdasági igazgató, a város közéletének más jeles személyiségei is.

Elsôként Csernák Béla nagyváradi püspökhelyettes beszélt a tenger lecsendesítése történetének kapcsán: mesterek és diákok együtt hajóznak, mert hajózni muszáj. Jó dolog, hogy viharban és mélységek felett nem maradunk egyedül kétségeinkkel. Megszólíthatjuk a Mestert... A tanulmányozás folyamata is ilyen tengeri út: jó tudnunk, hogy létezik egy bárka, amely nem enged elsodortatni bennünket. E régi bárka az iskolákat, egyetemeket kezdettôl fogva pártfogoló egyház. Megtartó ereje azonban nem önmagában, nem emberek által van, hanem az által, aki a viharnak és a hullámoknak is parancsol.

A Bibliás bevezetô után a kolozsvári Teológiai Intézet kórusa a Gaudeamus igitur éneklésével megadta az egész rendezvény hangulatát. Ezt követôen két genfi zsoltár kórusfeldolgozása került elôadásra, az avatott zenész-teológus dr. Kovács László Attila vezénylete mellett.

Dr. Tonk Sándor professzor a kolozsvári egyetemi oktatás múltját és jelenét ismertette jól megalapozott elôadásban. Erre koronaként tulajdon jó meggyôzôdését helyezte el, amely sokunk vélekedését tükrözi: az erdélyi magyarság megmaradásának, önkifejezésének és önfejlesztésének alapvetô feltétele a magyar oktatási nyelvû egyetem. Az elengedhetetlen egyetemalapítás azonban nem lehet öncélú és befelé forduló: kapoccsá kell válnia a honi tudományosság és a nemzetközi tudományos élet között. A történészprofesszor Eötvös József kipróbált ajánlását idézte: A tudós hazája széles e világ, szoktuk mondani: de ne feledjük soha, hogy Magyarország is ehhez a világhoz tartozik. (...) A tudós feladata nem csupán a tudomány mûvelése, hanem nemzeti hagyományaink ápolása is. Önkörünkbe zárkózni éppúgy hiba, mint elfelejtkezni errôl: csak önkörünkben vagyunk és lehetünk tökéletes értékûek. A szobában barátságosan és haszonnal világít a mécses; véka alá rejteni kár; a pusztába kivinni, ostobaság.

A rendezvényt a Nyíregyházáról érkezett muzsikusok zárták. Mûsorukat Tomasovszkyné Ágoston Gyöngyi konferálta, az egyes darabokat külön ismertetve. Orgonára írt, de trombita letéttel kibôvített preklasszikus-, illetve romantikus mûveket mutattak be rendkívüli mûvészi szinten. Aki hallgatta Tomasovszky Pál orgonajátékát, Rosta Sándor trombitaszólóját, a magával sodró, mûvelt zene élményét vihette magával a zengô falú templomból. E két rendkívül tehetséges fiatal játékát önálló esten is szívesen hallgatnánk Kolozsváron.

Befejezésképpen Csernák püspökhelyettes jövô ilyenkorra újra meghívta a mostani és az egykori fôiskolásokat egy hasonló akadémiai rendezvényre, majd áldást mondott az egybegyûltekre.

A templomból kijövô fôiskolásokat meglepetés várta: a rendezôk egy segítôkész pékség jóvoltából mindegyikünknek diákcipóval kedveskedtek. Lelki-testi megerôsítést nyerve folytathatjuk a megkezdett akadémiai évet. Az önálló egyetem gondolatához, megvalósításához pedig még inkább ragaszkodunk.

Kincses Botond

NAPIRENDEN

56-os megemlékezések Kolozsváron

(8. old.)

Az 1956-os forradalom 42. évfordulóján két helyen is ünnepi rendezvénnyel emlékeztek meg Kolozsváron. A Felsôfokú Protestáns Teológiai Intézetben az október 23-i reggeli istentisztelet után a hallgatók rövid irodalmi összeállítását a kolozsvári 56-os események egyik részvevôjének, Dávid Gyulának az emlékbeszéde követte (megjelent a Szabadság pénteki számában is). A volt politikai bebörtönzött kijelentette, hogy megfontolandónak tartja emléktáblát állítani a közeljövôben — talán éppen a teológia épületének a falán — az 56-os forradalom és fôleg annak erdélyi áldozatai tiszteletére.

Ugyanaznap délután került sor az Erdélyi ’56-os Bajtársi Társaság, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága (VET) és a Heltai-alapítvány szervezte megemlékezô ünnepségre az alapítvány székhelyén. Emlékbeszédet mondott Mózes Árpád ágostai hitvallású zsinat-presbiteri evangélikus püspök, a VET védnöki testületének elnöke. Gagyi Balla István történész az ötvenhatosok és politikai elítéltek erkölcsi igazságtételérôl beszélt, elôadása közben a témához kötôdô szavalatok is elhangzottak diákok közremûködésével. A helyszínen fénykép- és dokumentumkiállítás nyílt a forradalom magyarországi és erdélyi eseményeirôl. Ez utóbbi megtekinthetô október 28-ával bezárólag naponta 10–18 óra között.


[Vissza az Szabadság
honlapjához]
[Vissza a HHRF
honlapjához]


A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 1998 - All rights reserved -