1999. április 15.
(XI. évfolyam, 84. szám)

Viharosnak ígérkezik a kolozsvári városi tanács mai ülése. Mivel a múlt héten a polgármester a cotroceni-i párttalálkozón tartózkodott, a legutóbbi ülésen a városatyák mára halasztották az 1999-es évi helyi költségvetés tervezetének megvitatását.

Pálffy Károly RMDSZ-tanácsostól, a pénzügyi bizottság tagjától megtudtuk: a költségvetés-tervezetben mintegy 1,4 milliárd lej szerepel a polgármester által áhított szobrok (többek között a Traianus oszlopa) megvalósíthatósági tervének finanszírozására. Egyelôre nem lehet tudni, hogy milyen más szobrok díszítenék majd városunkat, és ezeket hova kívánják elhelyezni.

A helyi Közszállítási Vállalat képviselôi panaszkodtak, hogy kevés a kiutalt pénz a meglévô jármûvek felújítására és újak vásárlására. Tavaly a vállalat 8 milliárd lejes városi támogatásból gazdálkodott, idén pedig mintegy 45 milliárd lejre lenne szüksége. A költségvetési tervezet erre a célra csupán 6 milliárdot különít el. A Közszállítási Vállalat ugyanakkor 67 milliárd lejt igényel a nyugdíjas-bérletek fedezésére, az elôírt összeg mindössze 48 milliárd lej.

Pálffy hozzátette: annak ellenére, hogy nincs elég pénz az Aurel Vlaicu utcai felüljáró munkálatainak befejezésére, 2 milliárd lejt terveznek a polgármesteri hivatal manzárdolására (!) és a központi fûtés bevezetésére. — Ezt az összeget inkább egy új autóbusz vásárlására kéne fordítani. Fãnica Moldovan tanácsos asszonnyal — aki a Közszállítási Vállalat gazdasági osztályán dolgozik — ezért fogunk harcolni.

Lapzártakor értesültünk: a pénzügyi bizottság tagjai többórás megbeszélést folytattak a Távfûtési Vállalat képviselôivel, akik a állami támogatás növelését kérték. — 49 milliárd lejre lenne szükségük, a városháza vezetôsége csupán 31 milliárdot foglalt a költségvetés-tervezetbe. Ha nem sikerül dûlôre jutnunk, júniustól nem lesz egésznapos melegvíz-szolgáltatás a városban — mondta Pálffy Károly.

A Mentôszolgálat április 19-én 7 és 9 óra között figyelmeztetô sztrájkot tart az egészségügyben uralkodó mostoha körülmények miatt — tudtuk meg dr. Tiberiu Metestôl, a kolozsvári Mentôszolgálat igazgatójától. Ez idô alatt csak a nagyon súlyos esetekben látják el a betegeket. Amennyiben a kormány nem hajlandó teljesíteni a szakszervezetek kéréséit, április 26-án megtartják a már korábban bejelentett általános sztrájkot is.

P. A. M.

Ebben a hónapban lejár az az 1994. évi törvény, amely öt évre meghosszabbította az érvényes bérleti szerzôdéseket. Az 1996-ban elfogadott lakástörvény nem rendelkezett az állami lakások esetében rendkívül alacsony házbérekrôl: elôírta, hogy ezt a kérdést külön jogszabályban rendezik majd. Végül az errôl szóló törvénytervezetbôl sürgôsségi kormányrendelet lett, amelyet a kormány a múlt hónap végén fogadott el. Mivel a házbéreket illetôen nagyon nagy az érdeklôdés, de a jogszabályt tartalmazó Hivatalos Közlöny még nem áll rendelkezésünkre, a részletek felôl Borbély László területfejlesztési államtitkártól érdeklôdtünk.

— Az elfogadott sürgôsségi kormányrendelet a szobák esetében 1900 lejes alapárat állapít meg négyzetméterenként. A mellékhelyiségekre kiszámított bér kisebb, 750 lej/m², a terasz, szárítók és alagsori helyiségek esetében egy négyzetméter bére 450 lej. Amennyiben a lakás központi fûtéssel rendelkezik, az alapárat 30%-kal növelik, az alagsori és tetôtéri lakásoknál 10%-kal csökkentik. Hasonló csökkentést alkalmaznak azokban az esetekben is, amikor nincs bevezetve a víz, vagy az építôanyag gyengébb, rosszabb minôségû. A megállapított házbér függ majd a lakás nagyságától is: amennyiben a lakfelület meghaladja a személyenkénti 20 négyzetmétert, a többletért a bérleti díjat 25%-kal növelik 30 négyzetméterig, 50%-kal 40 négyzetméterig, és 100%-kal nagyobb a bér a 40 négyzetmétert meghaladó felületre. A házbér havi összege nem haladhatja meg a család nettó jövedelmének 25%-át, ha a személyenkénti jövedelem az országos átlagbérnél kisebb — mondotta Borbély László államtitkár.

A sürgôsségi kormányrendelet egyébként szem elôtt tartotta a bérlôk bizonyos fokú védelmét is. Megállapítja: az érvényes (folyamatban levô) bérleti szerzôdések még 5 évvel meghosszabbodnak az állami lakások, és 3 évvel a volt tulajdonosok (örököseik) által visszaszerzett — de bérlôk által lakott — lakások esetében. A jogszabály azt is elôírja, hogy a tulajdonos csupán abban az esetben kérheti bérlôje elköltözését, ha megfelelô (személyenként legalább 15 m²) cserelakást biztosít. A bérlô nem utasíthatja vissza a — tulajdonképpen kötelezô — cserét arra hivatkozva, hogy a felajánlott lakás a város külterületén található vagy nem azonos nagyságú az elôbbi lakással. Feltételként csupán a csatornázást és a víz bevezetését követelheti. Mindemellett a tulajdonos korlátozhatja bérlôje lakáshasználatát abban az esetben, ha az illetô 10 négyzetméternél nagyobb helyiséget használ, megengedve természetesen a mellékhelyiségek használatát.

(újvári)

A romániai magyar média képviselôivel találkozott szerdán Bukarestben Szôcs Ferenc magyar nagykövet és Balázs Ádám sajtóattasé. Magyarország külpolitikájáról és a román–magyar helyzet alakulásáról tájékoztatták a nagy számban megjelent újságírókat.

Miután a szenátus már elfogadta, a képviselôháznak kell döntenie arról a törvényrôl, amely lakások építésére jelzálogos hitelek igénylését teszi lehetôvé — mondta lapunk kérdésére válaszolva Borbély László államtitkár. Ennek a törvénynek az elfogadásától függ egyébként az Országos Lakásügynökség mûködése is. Ezt az ügynökséget a múlt évi 152. törvénnyel alakították meg, és egyik fô célja a lakásépítések terén szükséges pénzalapok összegyûjtése, elôteremtése, felhasználásuk megszervezése és felügyelete, a kölcsönök odaítélésének jóváhagyása. (Az Országos Lakásügynökséget szabályozó jogszabály elôírásaiból érdemes még megemlíteni, hogy kölcsön igényelhetô felújításra, terjeszkedésre és megerôsítésre is, a törlesztési határidô 25 év, a 35 évnél fiatalabbak kérései pedig elsôbbséget élveznek.)

A képviselôház által tárgyalt törvénytervezet értelmében a jelzálogot a felépítendô épületre állapítják majd meg, és az ingatlant nem lehet eladni mindaddig, ameddig a kölcsönt nem törlesztették. Az egyik cél a jelzálogkölcsön piacának a kialakítása, mondotta Borbély László. Más országokban ez már mûködik, és kötvények, értékpapírok formájában jelenik meg. Mindez Romániában remélhetôleg egy-két éven belül fog kialakulni.

(ú. i.)

Nem mondunk újdonságot azzal, hogy a többi helység mellett Torda sem számíthat annyi pénzre, amennyire ebben az évben szüksége lenne. A költségvetésrôl a héten még folynak a viták a helyi tanácsban. A prioritásokról Tudor Stefãnie alpolgármesterrel beszélgettünk.

— Az idén 33 milliárd lejbôl gazdálkodhatunk. Ebbôl 7 milliárdot még az elmúlt évek lemaradásaira kell fordítanunk. Már indulásból tehát 26 milliárd marad.

Teendô nagyon sok lenne, ott tartunk viszont, hogy fel kell állítanunk egy sürgôsségi sorrendet, mert mindenre nem jut pénz: fôként azokra a területekre próbálunk hangsúlyt fektetni, amelyekbôl minden polgárnak haszna származhat. Úgy lenne igazságos, ha valamilyen módon minden adózó részesülhetne az általa befizetett pénzösszegbôl.

Szinte másfél milliárd lejt emészt fel a tordai színháznak a megyétôl a városhoz történô „átigazoltatása". Egy bizonyos összeget feltétlenül el kell különítenünk a különbözô társadalmi rétegeknek (nyugdíjasok, diákok, munkanélküliek, hadirokkantak stb.) járó kedvezmények fedezésére.

Az elszegényedés miatt a lakosság egyre nagyobb része képtelen a közköltségek — víz, fûtés, földgáz stb. — kifizetésére, ez fizetésképtelenekké teszi az érintett társaságokat, akadályozhatja tevékenységük zökkenômentességét, így erre a célra is pénzt kell szánni.

Pénz kell az útjavításokra, az utak korszerûsítésére, iskolaépületek javítására, az ingyenkonyhára, az Aranyos folyó repülôhídjainak karbantartására. Legalább kétmilliárd lejbe kerül a 3-as Mikro negyedben, a fôút mentén éktelenkedô L 105-ös tömbház tatarozása. Jelenleg a lakásokat mondhatni önkényes módon lakják, a lakók nagy részének nincsenek rendben az iratai. Ezt a helyzetet is rendezni szeretnénk.

A jövedelemforrások igencsak bizonytalanok, hiszen az alkalmazottak és a kereskedelmi társaságok, gyárak által fizetett adóból táplálkozik a város pénztára. Ha például az aranyosgyéresi Sodronyipari Vállalatban elbocsátásokra kerülne sor, ez nagy mértékben érintené a tordaiakat is: a huzalgyár hétezer alkalmazottjának szinte a felét tordaiak teszik ki. A munkanélküliség következtében csökken azonban az adózó polgárok száma, miközben nô a társadalmi segélyre szorulóké. A hatalmas ipari kombinátok jó részét a felszámolás veszélye fenyegeti, a kis- és középvállalkozói réteg nem tudott kifejlôdni, a különbözô kereskedelmi társaságok, cégek tevékenysége hanyatlásnak indult — s ezt a helyzetet az adópolitika tovább súlyosbítja.

A polgármesteri hivatal átvette az állatkertet, szeretné rendbe tenni a városi strandot is, a sósfürdôt, ki kellene takaríttatni a tavakat, mûködôképes állapotba hozni a teniszpályákat. A mostani bizonytalan gazdasági helyzetben az iparából megélô Tordának a sósfürdô kiépítése jelenthetné a megoldást, a jövôt. A kulcsszó: a pénz — összegezte az alpolgármester.

Kerekes Edit

GYÖRGYFALVA SZÁMÁRA KÖNYVTÁRALAKÍTÁS céljából szervez könyvgyûjtést a Georgikon Alapítvány. Bármilyen témájú adományok felajánlását telefonon lehet megtenni Antal Árpádnál, napközben a 094/575-150-es, este a 425-104-es telefonszámon.

SZENT GYÖRGY-NAPI mezôgazdasági szakkiállítás és vásár kezdôdik április 16-án, pénteken a magyarországi Pápán, ahol az elmúlt évek tapasztalatai szerint számos erdélyi látogató és kiállító is részt vesz. Az állatbemutatókkal egybekötött nemzetközi agrárexpo 18-án, vasárnap este 7-kor zárja kapuit.

BORVERSENYT SZERVEZ a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének Kolozs megyei szervezete, közösen az aranyosegerbegyi RMDSZ és a Gazdakör vezetôségével 1999. április 18-án, du. 3 órakor. Érdeklôdni lehet Sükösd Zoltán tanárnál: Egerbegy 131. A bortermelôk jelentkezését szombat estig várják.

AZ RMDSZ ÜGYVEZETÔ ELNÖKSÉGÉNEK GAZDASÁGI FÔOSZTÁLYA és az RMKT országos vezetôsége április 16-án 15 órától Vállalkozói Fórumot szervez a Bethlen Kata Diakóniai Központban (Ponorului 1. szám). A fórumon elôadást tart Borbély László államtitkár, Birtalan József, a Kis- és Középvállalatok Ügynökségének alelnöke, Erôs Viktor, az Állami Vagyonalap alelnöke.
Minden érdeklôdôt szívesen várunk.

Horgászok, figyelem!
Ma még fel lehet iratkozni a Kolozs megyei Sporthorgász Egyesületnél arra a horgászversenyre, amelyet április 17-én tartanak a kajántói tavon. A horgászati tilalom a hegyvidéki vizekre május 1-jéig van érvényben.

Helyreigazítás
(Posztliceális pedagógusképzés — Több képzett tanító)

Az utolsó líceumi szintû tanítóképzôsök nem az idén, hanem 2003-ban végeznek. Az érintettek elnézését kérjük.

NEM CSAK A HÚSZÉVESEKÉ A VILÁG — zenés-táncos összejövetelt tart az RMDSZ kül- és belmonostori szervezete április 16-án, pénteken du. 5 órától a Pro Iuventute Mócok útja 75. szám alatti székházában. Minden korosztályt szeretettel várnak.

— Kik akarnak csatlakozni az Orosz–Fehérorosz Unióhoz?

— A szerbek–feketeszerbek.

-fi

• Múlt pénteken meghalt egy január 24-i rablás szenvedô alanya. Az 59 esztendôs Gavril P.-t este 9 óra tájt saját lakásán támadta meg Daniel Cosmin Câmpean, aki erôszak bevetésével 40 ezer lejtôl fosztotta meg a nyugdíjast.

Az áldozat fejsérüléssel és vérömlennyel került a kolozsvári idegsebészetre, ahol a gondos kezelés ellenére április 9-én belehalt sérüléseibe.

A 17 esztendôs Câmpeant kedden vették ôrizetbe, mert halálos kimenetelû rablásra változott tettének büntetôjogi besorolása: eredetileg ugyanis szabadlábon védekezhetett a rablás vádja ellen. A pszichiátriai vizsgálat elsô fokon beszámíthatatlanságot állapított meg, de a tesztek megismétlése után arra a következtetésre jutottak, hogy a fiú felelôs tettéért. Április 9-e után Câmpeant újabb szakvizsgálatnak vetették alá: ezúttal arra kívántak választ kapni, hogy létezik-e ok-okozati összefüggés a rablótámadásból származó sérülések és az áldozat halála között. S minthogy ez igazolást nyert, a fiút letartóztatták.

• Szabadlábon védekezhet a sikkasztás vádja ellen a kolozsvári Alexandru Domokos (62). A Monostori út 105. szám alatti lakóközösség gondnokát azzal gyanúsítják, hogy az 1991 és 1998 között eltelt idôszakban összesen 14,2 millió lejt csent el kisebb-nagyobb tételekben a kasszából.

A sikkasztás bûnténye 1-tôl 15 évig terjedô börtönnel büntethetô.

• Adócsalás miatt 6 hónaptól 5 évig terjedô börtönbüntetésre számíthat a kolozsvári Iulian Hedesan (49). Az engedéllyel rendelkezô vállalkozó 22,6 millió lej értékû, Magyarországról származó áruval folytatott kereskedelmi tevékenységet, a nyereség után viszont már nem fizetett adót.

A kár megtérítése céljából biztonsági intézkedéseket hoztak.

Turós-Jakab László

Április 19. és július 16. között folytatják az Unió/Memorandumului utca korszerûsítését. Hétfôtôl ismét leáll a jármûforgalom, kivételt csupán a következôk képezik: közszállítási jármûvek (de a RATUC megállóját ideiglenesen a Fô térre helyezik át), az utca üzleteit áruval ellátó jármûvek este 9 és reggel 7 óra között hajthatnak be, és szélvédôjükön a polgármesteri hivatal által kibocsátott kitûzôt kell viselniük. Ez alatt a három hónap alatt az utcában lakók nem parkírozhatnak itt gépkocsijukkal.

Virágba borulnak a fák. Gödrökbe, árkokba borulunk mi. Szürke, sáros, latyakos árokba. A fákról idôvel lekopik a tavaszi köntös, de a gödrök, a tavaszi gödrök megmaradnak. Miért ne? A gyalogos ne gyönyörködjön a rügyezô, bomladozó, feslett erkölcsû fákban, mert belegyalogolhat egy frissen ásott gödörbe. Többnyire tábla sem figyelmeztet ugyanis, hogy ott és éppen most csöveket cserélnek! A nyaktörés ilyen esetekben magánügy. Kártérítés nincs. Tavaszi divat a gödörásás. De legalább, mint a Janine divatház, a vizesek is szólhatnának a kedves járókelôknek, hogy tudják mikor, mibe öltözzenek — gumicsizmába, avagy körömcipôbe...!

(horváth)

1999. április 27-én, kedden este 7 órától a kolozsvári Állami Magyar Opera termében koncertezik a nagy hírû Korda György–Balázs Kláripáros. A Virágesô címû koncert sztárvendége a közkedvelt szaxofonos, St. Martin, a zongoránál pedig: Blum József zeneszerzô. A szervezô Tonic Média Alapítvány és a Zortec plus Telecom az elôadás alatt díjazza a múltkori elôadáson szétosztott kérdôívekre adott legjobb választ. Jegyek már kaphatók az opera jegypénztáránál.

Az Erdély-történeti Alapítvány pályázatot hirdet a Kárpát-medencében élô és tanuló egyetemi és fôiskolai hallgatók részére Erdély múltjával és kultúrájával foglalkozó tanulmányok írására. A pályázaton olyan történeti, irodalomtörténeti, mûvelôdéstörténeti dolgozatokkal lehet részt venni, melyek eredeti forrásokat, írói, mûvészi hagyatékokat, múzeumi gyûjteményeket, egyházi levéltári anyagokat dolgoznak fel. A pályamunka terjedelme nem haladhatja meg a harminc oldalt. A dolgozatokat október 15-ig az Erdély-történeti Alapítvány címére kell eljuttatni:

Erdély-történeti Alapítvány KLTE Történelmi Intézet 4010 Debrecen, Egyetem tér 1.

A díjazottak huszonöt, húsz-, valamint tizenöt ezer forintos jutalomban részesülnek, és a sikeres pályamunkák az Erdély-történeti sorozatban látnak napvilágot.

Az eredményhirdetés december 17-én lesz a KLTE Történelmi Intézetben.

Fennállásotok 10. évfordulóját ültétek. (A tavalyi ôszi ünnepséget rám való tekintettel elhalasztottátok. Köszönet érte.)

1988-ban kezdtük el nôi kórusotokkal a próbákat. Azért szervezôdtetek, hogy megünnepeljétek a 100 éves férfi dalkört. Én a „mély vízbe" dobtalak benneteket. Szebb énekkel — Bartók: Legénycsúfolójával — lehet-e köszönteni a 100 éves legényeket? Emlékszem, azt mondtam: ha kibírtok és megtanuljátok ezt a kis kórusmûvet, akkor szép lesz a köszöntés. Magamban reméltem, hogy ez úgy sem fog sikerülni... De Ti kibírtatok, elfogadtátok elsônek Bartók zenéjét, szorgalmasan tanultatok, és bevallom, legyôztetek. Szép ünnep volt 1988 ôszén. És megmaradtunk együtt immár tizenegy éve jóban-rosszban. Igaz, az indulók közül már csak hatan vannak, a többiek kicserélôdtek, lemorzsolódtak. (Hármat közülük a temetôbe is kikísértünk.)

Énekkarotok mottója: Vejnemöjnen fohásza:

„Tôlem semmi ki nem telne,
Ha nincs Alkotóm kegyelme,
Adj, óh alkotóm kegyelmet,
Hozz, óh Isten, segedelmet."

A mottótok jellemez Titeket. Jellemzi hiteteket, tanulnivágyásotokat, áldozatkészségeteket, munkátokat. Ezzel kezditek az énekkari munkátokat, szerepléseteket is.

Már az alakulásotok évében és utána is jelentkeztetek a Megéneklünk, Románia fesztiválra. Számotokra kértem el a tengeren túlról a Bartók-archívumból, Bartók kiadatlan munkáját, Két román népdalt nôi kórusra. Énekeltétek Dima, T. Jarda népdalfeldolgozásait, országos díjban is volt részetek. Sikeretekkel együtt megjött a szereplési kedvetek is. Láttátok munkátok eredményét. Elhatároztátok, hogy kórustalálkozót rendeztek, minden Szent László-nap utáni szombaton. 1990-ben, az elsôre, csak a környékbeli kórusok jöttek el, de késôbb külföldrôl is. Vállaltátok az anyagi áldozatot, a vendégek elszállásolását, a munkát és mindegyikre a mûvészi felkészülést. Ha nem léteztek, akkor biztos nem lett volna Tordaszentlászlói Kórustalálkozó sem. Ha valaki Salzburgról hall, Mozart neve jut eszébe, és ez majd így lesz Szentlászlóval és a nôi kórusával is. Ez pedig a Ti munkátok érdeme.

Tíz év alatt gyûltek a meghívottak és gyûltek a meghívások is, szaporodtak a testvéri-baráti kapcsolatok. Minden szereplésnek megvolt az „adventje", a várakozás, a felkészülés ideje, egyre feszítôbb próbáival. Magatokénak tudjátok Halmos László, Bárdos Lajos, Bartók Béla, Kodály Zoltán számos mûvét, Jagamas János, Márkos Albert, Vermesy Péter mûveit-népdalfeldolgozásait.

Repertoárotokon több mint száz mû szerepel. Hihetetlen. De ha utánaszámolunk, 11 év alatt több mint 1100 próbanapot és ez körülbelül 3000 próbaórát jelent. Köszönet érte. És köszönet azoknak is, akik hozzásegítettek Titeket. Hányszor jöttetek próbára fáradtan, a napi és mezei munkák után, és hányszor vettem észre, hogy tovább nem folytathatjuk...

De ne a számokat nézzük, hanem a szép hangversenyeteket, itthon, Baróton és Gelencén, vagy a Siklód várának kápolnájában, Nagykôrös csodás református templomában, a hollandiai emlékezetes turné megannyi emlékeit-szépségeit. Sikerek, sikertelenségek, öröm és szomorúság köt mindinkább össze.

Elsôk között szerepeltetek az EMKE, a Romániai Magyar Dalosszövetség tagjai között. Megértettétek mindig a hívó szavát ez összetartó egyesületeknek.

„Minden napnak megvan a maga ajándéka." Alkotóm ajándékának tekintem és tudom, tekintitek Ti is. Köszönöm, hogy együtt lehettünk és nyugdíjas éveimbe belefértetek... Virágaitokat szeretett feleségem sírjára tettem, hiszen tudjátok, mennyire szeretett Titeket.

Kívánom, továbbra is ápoljátok a magyar kórusmûvészetet!

Guttman Mihály

1999. április 20-án, kedden este 7 órától a kolozsvári Állami Magyar Színház termében vendégszerepel Carlo Goldoni Chioggiai csetepaté címû vígjátékával. Az elôadás rendezôje Novák Eszter (Budapest), díszlet- és jelmeztervezôje Labancz Klára, dramaturg Kárpáti Péter (Budapest), zene Kiss Ferenc (Budapest), a szereposztásban Tatai Sándor, László Zsuzsa, Simon Andrea, Bocskor Salló Lóránt, Kátai István, Szélyes Ferenc, Fülöp Bea, Kovács Ágnes Anna, Tompa Klára, Györffy András, Béres Günther Attila, Domokos László színmûvészek mellett helyet kaptak a Színmûvészeti Egyetem Szentgyörgyi István tagozatának másodéves hallgatói is. A színpadi zenét Koszorús Kálmán, Gyárfás József és Man Alexandru szolgáltatják.

Bízunk benne, hogy a Chioggiai csetepaté az idei évad reprezentatív elôadásaként Kolozsváron is számíthat a közönség és a szaksajtó érdeklôdésére.

A tartalomból: • Kántor Lajos vezércikkében az újvidéki helyzetre reflektál • Bogdán László jegyzetei balkáni témájú filmekrôl • Fodor Sándor töprengései a NATO-légicsapásokról • Alexandru Lãzescu elemzése a román lavirozásról és annak következményeirôl • Szatmári Tibor cikke Románia image-rôl • Papp Sándor Zsigmond reflexiói a Szegényeknek palota címû magyar nyelvû román esszéválogatásról • Vajdasági magyar költôk versei • Fodor Sándor levele a hetvenéves Huszár Sándornak • Kacsir Mária színikritikája egy Matei Visniec-darab bukaresti elôadásáról • Gáll Ernô gondolatai a ma mellôzött Lukács-életmû értékeirôl • Csepeli György és munkatársainak elemzése a cigány identitásról • Benedek István floridai jegyzetei • Szász János naplója.

Romániai magyar demokrata közvéleményünket megint meghibbantották. 78,8 százalékunk helyesnek tartja a kormányban maradást, 44 százalékunk azonban el sem menne szavazni, ha a jövô vasárnap választásokat tartanának. Hogyan maradjon a kormányban az RMDSZ, ha be sem jutna a parlamentbe? Vagy íme, egy másik összefüggéstelenség: 61 százalékunk úgy ítéli meg, hogy a kormányszereplésnek voltak konkrét megvalósításai, 58 százalékunk szerint pedig az eredménytôl függetlenül helyes volt bebizonyítani beszámíthatóságunkat a román közvéleménynek. Közvéleményünk tehát vagy 119 százalékos, vagy pedig az 58 százalékunk ugyanannak a 61 százalékunknak a része, csak berezelt a gondolattól, mi lesz, ha egy következô kérdés az eredmények felsorolására vonatkozik. Az még hivatásos beszámoló-szerkesztôknek is nehéz dió.

Az RMDSZ rendelésére az Etnikumközi Viszonyok Központja által végzett felmérés megint be akarta bizonyítani, hogy a kormányba lépés volt az „egyetlen alternatíva". Nem túl sok pénzt pazaroltak erre a témára? Kell-e állandóan ismételgetni, hogy az RMDSZ a közvélemény határozott nyomására marad a kormányban? Normális körülmények között nem szoktak félévenként felmérést készíteni arról, hogy a kelepcében lévô egérkét érdemes-e kiszabadulásra biztatni.

Már régóta nem ez a legfôbb kérdés, hanem az, hogy ha már bent van, hogyan viselkedjen. Ez az egérfogó a szokványosnál kellemesebb, a macskák enni is adnak, és nem falják fel foglyaikat (egyelôre). Emellett a politikai egérfogó valós lehetôségeket is nyújthat — ezt bizonyítják a szlovákiai magyar pártok, amelyek máris többet értek el, mint amennyit az RMDSZ kormányba lépéskor igényelt (ha egyáltalán igényelt). Tehát ha közvéleményünket legközelebb megint célzatos kérdésekkel zaklatják, az volna a leghelyesebb, ha mind a 100 százalékunk azt válaszolná: maradjon, de dolgozzon! Védelmezze azok érdekeit, akik parlamentbe és kormányba juttatták, legalább olyan mértékben, ahogy a Demokrata Párt vagy a görög katolikusok lobbyja teszi.

Persze, az is érdekes kérdés, hogy mit értünk munka alatt. A kormány-tisztségviselôk bizonyos értékelések szerint végkimerülésig dolgoznak a haza, az ország, az egész nép, az egész térség stb. javára. Ez így globálisan igaz lehet. Bukarestben nagyok a távolságok, szolgálati gépkocsival is kimerítô a beutazás a munkahelyre, és még hosszasan sorolhatnánk a munkahelyi feladatok fizetésért való végzésével járó fáradozást. De mindez csak hab lehetne. A torta abból a masszából állna össze, amelyet az RMDSZ-program célokként szentesített. Azok megvalósításáért sokkal okosabban kellene dolgozni. Nemcsak egy-egy törvény- vagy kormányhatározat-tervezet benyújtásának erejéig. Azt kormányon kívül is ugyanilyen „eredményességgel" meg lehetne tenni. A kormányban azonban nap mint nap mozdítani lehetne az ügyek menetén. Így volna értelme a kormányszereplésnek. Ehelyett, többek között, azt tapasztaltuk, hogy a görög katolikusok mindenféle jelképes jelentôségû határozatok nélkül visszakapták számos ingatlanjukat, míg a mi egyházainknak nem akadt „protekciója" a kormányban.

Sôt, a határozott kiállás helyett az RMDSZ kitalált egy egészen különös kormányszerepet: a partnerek nyugtatgatását. Feszült helyzetekben a romániai magyar politikusok az elsôk, akik kifejezik teljes és feltétlen csatlakozásukat pártunk és államunk politikájához. Így volt ez a téli bányászjárások idején is. Gondolkozás nélkül elítéltek minden csendháborítót, pedig elôbb arra kellett volna felhívni a közfigyelmet, hogy lám, kár volt a Székelyföldre összpontosítani a nagy rend- és csendôrkülönítményeket. És ha ezt a régi folyamatot a kormányzati tevékenység elején nem tudták megállítani, a télen egy kis ügyességgel visszafordíthatták volna. Vagy itt van a közelebbi példa. A román közvéleményben kirobbantották a pánikot, hogy Koszovó után a Székelyföld következik, mire azonnal jött a megnyugtatás az RMDSZ részérôl: ó, Erdély helyzete teljesen más, össze sem hasonlítható Koszovóval. Vajon? Erdélyben talán ismeretlen az autonómia felszámolása, az önálló egyetem bezárása, a többségi lakosság betelepítése, a püspökségek, apácazárdák, csendôrkülönítmények és más elôretolt helyôrségek létesítése, a kitartó magyarellenes sajtókampány? Koszovóban is így kezdôdött. A provokálók talán már túl is tettek a szerbeken. (A válaszreakció elmaradásának okai részletes tanulmány tárgyát képezhetnék.) Tehát ha valaki valóban jót akar az országnak, az nem tereli el a figyelmet a lényegrôl, hanem határozottan felszólítja kormányzati partnereit, hogy ha nem akarnak jugoszláviai kollégáikra hasonlítani, akkor a hasonló folyamatoknak vessenek véget. Ezzel az alapállással talán a csereháti tûzfészket is ki lehetne oltani, amelyet éppen az RMDSZ kormányszereplése idején raktak máglyaméretûre.

A majdnem fél ötéves tervnyi idôszak kormányzási tapasztalatában még számos ilyen lényeges probléma bizonyítja, mennyire lényegtelen már az a szimpla kérdés, hogy bent vagy kint, maradni, vagy kijönni. Aki nem akar kijönni, de dolgozni sem tud vagy nem mer, annak a közvélemény-kutatók biztatása csak annyit ér, mint az együttérzés a kelepcébe került egérkével.

Nits Árpád

„A mezô felôl meleg, lázas leheletet hozott a szellô" — írta Szini Gyula egy szép novellájában. Lásd Szabadság, január 30-i Tetô rovata, 4. hasáb. Történetesen ugyancsak egy 4. hasábon, de április 8-án tündöklik az a nóvum, újsághír, miszerint Kolozs megyében az elsô évharmad során a bûnesetek minden „vállfajában" számottevô a csökkenés. Nem tudjuk, vonatkozik-e ez helyesírási bakikra is, például ezek mell- vagy vállfajára. Tény azonban, hogy az idézett vállfaj szótól mintegy 24 centire, 3 hasábbal balra említi valaki „a visszatérô ’refrénként’ jelentkezô Ion Antonescu-szobor monostori elhelyezésének (a) gondolatát". Mivel egyrészt minden refrén — per definitionem — visszatéréses, másrészt az illetô szobor nem visszatérô, jó lett volna a citált mondatban vesszôt tenni a visszatérô jelzô után (a pleonazmust elkerülendô; mellesleg: a vissza nem térô refrén bizonyára frén) és a „visszatérô, refrénként jelentkezô" szóhármast arrébb csúsztatni, közvetlenül a „gondolatát" elé. Ettôl függetlenül fontos megfontolni, latolgatni, hogy a lat a font harmincketted része, és nagy súllyal esik latba ebben a négysorosban: „Lat, lat, gondolat / sokat nyom a latban. / Nem meszel ki ebgond ólat, / bármily stressz alatt van". Ide kapcsolandó a következô hangulatos versike is: „La, la, gondola / ring, mint barkarola. / Régen mind arra gondola, / csüng-e barka róla". — Karola nevében is:

Ács Áron

Az öreg cigányasszony úgy állít be húsvét elsô napján, mint aki tudja, hogy ilyenkor mindig leesik valami. Rendszerint másodnapján is eljön valami kétes tartalmú locsolóvízzel, és túláradó kezicsókolomozással: hazajöttek, végre itthon vannak, ugye itt más a húsvét. A háziak nem lelkesednek érte, mihamarabb túl is tennének a hívatlan látogatón, de ô tudja a legjobban, hogy itt több, mint az ünnep rendjéhez kénytelen-kelletlen hozzátartozó látogató. Egybôl roppant értékes hírforrássá léphet elô, ha megkörnyékezi az „újságíró urat". Ami ezúttal még sincs teljesen így, mert ledorongozó hírek keringenek családjáról: tavaly már nem vállalták el a kondáskodást, így a hoppon maradt disznócsordát, nem volt aki a legelôre kihajtsa. A testvére idén állítólag már a marhákat sem vállalja — hallszik a faluban, pedig hát többet keresett vele, mint a legjobb gyári munkás.

— Igaz ez, Rózsi? — kérdezek rá. Szokásból tegezem, hiszen a faluban mindenki ezt teszi, fôleg, amikor szidják, neheztelnek rá.

Olyan ez a párbeszéd, mintha Gárdonyi Sárközijével folyna a diskurzus. Tíz kezicsókolom között sikerül kihámoznom a lényeget: a fiai tisztesebb mesterség után néznének, Magyarország felé kacsintgatnak, ott többet lehet keresni.

— Visszatérítenek a vámtól, Rózsi! A magyarok nem szeretik a cigányokat... — próbálom lebeszélni. A társadalmi segélyekkel, a könnyû pénzszerzés szagával megrontott cigányság ott is sütteti hasát a nappal, vagy napestig nézi a színes tévét. A néhány házból álló cigánytelepen több már a színes képernyôjû skatulya, mint a magyaroknál. A polgármesteri hivatal a kezét mossa: arról szólt a törvény, hogy lehetôség szerint a hátrányos helyzetûeket segíteni kell. Így eshetett meg, hogy 30 évnyi tsz-munkából nyugdíjazott falubeli sokkal kevesebbet kap, mint az átlag cigányember.

Rózsit hiába is rántanám be ilyen magasröptû eszmefuttatásba. Ma töltött káposztát szeretne fôzni, és a belevalót reggeli körútján koldulná össze. Ha nem váltak volna az emberek kôszívûvé. Aminek ismét magyarázata van. A faluban nincs napszámos, nem tud senki megbirkózni a földdel. Hiába hívják a cigányokat napi harmincezerért és teljes ellátásért dolgozni: nincs jelentkezô.

Rózsi ünnepelni szeretne. Hiába szól arról a Biblia, hogy egyházi ünnepeink a szeretet ünnepe is: valószínûleg csak süteményt, és néhol pohárnyi pálinkát kapna, amibôl sehogy sem áll össze a töltött káposzta. Kiderül: némi disznóhúst már ígértek, a többit megveszi. Annyi pénzt még elrejtett otthon. De savanyú káposzta kellene.

Miután a hordóból kihalászom neki a kívánt fejet, és túlteszem magam a tengernyi szóbeli kézcsókon, Rózsi átszellemült arccal hátrál. Megszorítom a kezét, és szólni szeretnék, de megelôz:

— Vezérigazgató úr, megbeszélem én a fiúkkal: hátha elvállalják a marhákat. Lehet, igaza van: nem szeretnek már minket Magyarországon sem...

Mire magyarázkodhatnék „vezérigazgatóságom" téves híre felôl, Rózsi hetedhét utcán túl van: ma boldog, nagyon boldog asszony!

Makkay József

Képek. Foltok. 1989 december. Szokatlan meleg. Tél közepén tavaszias indulat a lelkekben. Szûz lelkekben. Akiket még nem fertôzött meg a háború piszkos füstje. Napsütéses délután. Egyetlen hófolt sem jelezte a karácsony közeledtét. A gyerekek nem értették, miért kell nekik ily gyönyörû napban a szobában maradniuk. Mégis ösztönösen engedelmeskedtek. Fényes nappal az utca két oldalán — az akkori spórolós idôkre nem jellemzô módon — végig égtek a foghíjas lámpák. A városszéli negyedbe hamisan terjengôs hírek érkeztek a belvárosi eseményekrôl. A várost száguldozva hagyták el az átutazóban lévô áruszállító kocsik. A postás rejtélyesen csak annyit mondott: „Én nem ajánlom, hogy a városba menjenek". A következô pillanatban katonai teherautó porzott el a központ irányába. Az utcán lézengô emberek megálltak, s a kábán maguk elé nézô, gázmaszkos kiskatonákat szállító járgány után fordultak. A szájuk is mozgott, hang viszont nem buggyant ki belôlük.

Este az anya gyermekével indult haza a munkából. A sötétbôl lövések dördültek. Ilyen hangot soha nem hallottak. Meg sem ijedtek, csak értetlenül néztek egymásra. Majd egyszerre futásnak eredtek a békésen hazafelé ballagó szomszédok biztatására menedéket találni a tömbházrengetegben. Ágyúszó kísérte a család félájultan töltött éjszakáját. Már-már arra is gondoltak, ki kellene vonulniuk a közeli erdôbe. Aztán mégis maradtak a remegô ablakszemek mellett. — Legutóbb a földrengéskor remegtek így az ablakok. — Hajnalra végre a gyermekek elaludtak.

Képek. Foltok. Évekkel ezelôtt. Az elsô jugoszláviai háború. Lepusztult utca. Körös-körül szürke, fekete, mocskos színû minden. Egy ház épen, egy ház romokban. Szeret, nem szeret... A járda mellett kiégett gépkocsironcs váz. És rajta-benne-alatta gyerekek. A légiriadók és utcai ütközetek szüneteiben boldogan játszó gyerekek, kamaszok. Majdnem olyanok, mintha igazi gyerekek lennének. Szinte úgy tudnak játszani, mint valami valódi, felhôtlenül békés, szeretetövezte kor gyermekei. Kukoricaháncsból készített babával, lyukas gumiabroncsokkal, üres töltényekkel, gránátszilánkkal, romba dôlt épület törmelékei alól elôhalászott vérfoltos ruhájú babával, csontig égett gépkocsironcsokkal... A csodálatos huszadik század végén. Szürke világ égôvörös arcú gyermekei torkuk szakadtából énekelve forgatják a járdára égett gépkocsironcs kormányát. Talán egy jobb világ felé vennék útjukat. Ahol éjjel nem ébrednek a sziréna üvöltésére, ahol a nap bármely órájában nyugodtan sétálhatnak az utcán, ahol ôsszel nem a bombázások, hanem az elmúlás hullatja el a fákkal leveleiket.

Nagyanyánk, míg élt, sokat mesélt a háborús idôkrôl. Szüleinknek s nekünk, unokáknak. Tanáraink, szeretteink az évek során számtalan könyvet adtak kezünkbe. Így a háborúkról sokat hallottunk, sokat olvastunk, sok filmet láttunk, sôt, még beszélgettünk is. De átélni — szerencsénkre — egyet sem éltünk át. Sem mi, sem szüleink. És Európa ötven-hatvan évesei, meg az utánuk következô generációk már csak múzeumokban láthattak ágyút, kardot, fegyvert. Mindennapos csatáikat más eszközökkel vívják. Nem vagyunk háborúskodó nemzedékek. És a csatazászló alá vonult-kényszerült nemzetek sem azok. Senki sem szeretheti a háborút. Mégis kegyetlenül irtják egymást az emberek.

Egy népet, sok más tényezô mellett, a hazaszeretetre, a felsôbbrendûségi érzésre épült közös ellenségkép formál nemzetté. S ez minden másnál erôsebb egybekovácsoló erô, mint nagyon jól tudják azok, akik országok, statisztikai számadatként, „népességként" kezelt emberek sorsát igazgatják.

Alig száz kilométerre tôlünk, a szomszédban most a politika háborúját szenvedi a „népesség". Itt, Erdélyben, egyelôre megúsztuk. Eddig még megúsztuk. De ki tudhatja, hogy a sorsigazgató nagyok milyen következtetést vonnak le a szomszédos háború eredményeibôl? Akadnak, akik kifizetôdônek találnának egy erdélyi Jugoszláviát. Gyors, kényelmes és végleges megoldás lenne. Reméljük, a sokak a pozitív szereplô bôrébe bújnának szívesebben. Reméljük, országunk nagyjainak politikai észjárása érettebb annál, hogy megengedné, egyetlen meggondolatlan tollvonással örökre kitöröljenek egy nemzetiséget a statisztikákból, tankönyvekbôl, létbôl.

A háborúnak viszont még nincs vége...

Kerekes Edit

A májusi RMDSZ-kongresszust megelôzô munkálatok egyik igen jelentôs fejezete a szövetség programjának és alapszabályának módosítására vonatkozik. E célra külön bizottságot alakítottak, amely összesíti a beérkezett javaslatokat és cselekvési prioritásokat. A programot nem kell módosítani — állítja Markó Béla szövetségi elnök a Romániai Magyar Szó április 7-i számában közölt interjújában —, abból sem kihagyni sem beírni nem kell semmit. Viszont „a marosvásárhelyi kongresszuson megállapított cselekvési prioritásokból jó néhányat kihúzhatnak, mert megvalósultak. A törvényhozásban, például, azért csak léptünk elôre. Bizonyos törvények megszülettek. Másrészt új cselekvési prioritásokat kellene megállapítani, mert eltelt azóta egy bizonyos idôszak." A szövetségi elnök ugyanakkor megállapítja, az alapszabályzatot módosítani kellene, mert az értelmiség nap mint nap nem politizáló, de közösségünkben véleményformáló szerepet betöltô személyiségei, azaz az egyházak, valamint a szakmai szervezetek képviselôi, ott vannak a Szövetségi Egyeztetô Tanácsban, de nincsenek jelen a döntéshozásban. Így ezeket a személyiségeket vagy ezek egy részét be kellene vinni a Szövetségi Képviselôk Tanácsába, az RMDSZ döntéshozó testületébe.

Addig azonban, amíg az alapszabály módosítása megfelelô fórumon megtörténik, a hatályban lévôt kell betartani és tisztelni. Minden bizonnyal a szabályzatmódosító bizottság különös érzékenységgel reagál majd azokra az esetekre, amelyekben az elmúlt idôszakban RMDSZ-tagok vagy testületek jogsérelmi panasszal fordultak a Szabályzat Felügyelô Bizottsághoz. És akár helyt adott a bizottság a panasznak, akár nem, ezen esetek azt jelzik, hogy a szabályzat helyenként vagy nem világos, vagy nem egyértelmû, vagy éppenséggel változtatásra szorul. Egyik ilyen eset, amelyben végsô döntés még nem született, a tanügyi törvény kapcsán hozott múlt év szeptemberi, majd októberi SZKT-határozat, amikor a döntések megszavazása alkalmával az SZKT elnöke nem jelentette be a vitatott és megszavazásra váró kérdés sarkalatos jellegét, amelynek elfogadása minôsített többséget igényel. Ezen kötelezettsége pedig az alapszabályból nem derül ki egyértelmûen, csupán a SZFB szabályzatértelmezése rója feladatául. Ami viszont alapvetô kérdésekben több mint természetes.

In corpore kap
szavazati jogot
az Ügyvezetô Elnökség

1999. március 1-jén dr. Borbély Zsolt Attila SZKT-tag fordult felülvizsgálati kérelemmel a Szabályzatfelügyelô Bizottsághoz, mivel alapszabályzat-ellenesnek tartja az SZKT ez év február 27-i döntését, mely szerint az Ügyvezetô Elnökség testületileg, szavazati joggal vesz részt a kongresszus munkájában.

— Miért szabályzatellenes ez a döntés? Hogyan rendelkezik a mandátumok megszerzésérôl az alapszabályzat? — kérdeztük a panasztevôt.

Az alapszabályzat szerint „A kongresszusra az SZKT és a SZET tagjai, valamint e két testület által meghatározott elv alapján kijelölt küldöttek kapnak mandátumot." A februári ülés tehát legitim módon dönthetett a kérdésben, de csakis az alapszabályzat keretei között tehette volna ezt meg. Mert amennyiben az alapszabályzat kimondja alapelvként a döntéshozás és a végrehajtás szétválasztását, ezt csak megfelelô procedúrák betartásával a kongresszus bírálhatja felül. Megítélésem szerint mind a kormányzati tisztségviselôk, mind pedig az Ügyvezetô Elnökség korporatív beemelése a kongresszusba sérti ezt az elvet. Óvásom ezzel együtt csak az Ügyvezetô Elnökségre vonatkozott, hiszen ennek a testületnek a végrehajtáshoz sorolásáról az alapszabályzat explicit módon rendelkezik, akárcsak a kongresszus legfelsô döntéshozó szervvé nyilvánításáról. Az inkompatibilitás ez esetben vitán felül áll.

— Ön szerint miért született ez az SZKT-határozat?

E határozat, miszerint az RMDSZ kormányzati tisztségviselôi és a belsô végrehajtás elsô emberei küldöttként jelen lehetnek státusukból kifolyólag a kongresszuson, kétségkívül a mai „kormánypárti" vezetésnek kedvez. Ennek dacára sem állítom, hogy kizárólag ez motiválta a javaslattevôket s a támogatókat. Még azt sem mondom, hogy a javaslat önmagában méltánytalan vagy abszurd lett volna. Ténykérdés viszont, hogy alapszabályzat-ellenes.

Összeférhetetlenségi norma

Fent említett felülvizsgálati kérelmében dr. Borbély Zsolt Attila részletes összeférhetetlenségi norma összeállítását is javasolja, „mely lehetetlenné teszi olyan elvi abszurdumok megvalósulását, mint amikor példának okáért a román végrehajtás valamely tisztségviselôje — konkrét példámnál prefektus — az erdélyi magyar döntéshozás egyik legfontosabb testületének elnöke egyben. Kihangsúlyoznám, hogy indítványaim nem irányulnak a felülvizsgálati kérelemben megjelölt tisztségek és testületek betöltôi illetve tagjai ellen, azok kizárólagos motivációja az alapszabályzat sorozatos áthágása miatti aggodalom és azon igyekezet, hogy vessünk végre véget a szabálytalanságoknak." — szól a folyamodvány.

Kérdésünkre, hogy miért tartja összeférhetetlennek azt, hogy a román végrehajtás valamely tisztségviselôje (prefektus) az erdélyi magyar döntéshozás egyik legfontosabb testületének az elnöke legyen, dr. Borbély Zsolt Attila a következôket mondotta:

Ha szétválasztjuk az RMDSZ-en belül a döntéshozást a végrehajtástól, akkor kétszeresen okunk van leválasztani a román végrehajtó apparátusba integrálódott személyeket az RMDSZ stratégiai döntéseket hozó szerveirôl. Dogmatikai szempontból ugyanúgy vonatkozik a végrehajtás és döntéshozás szétválasztásának elve rájuk is. A konkrét, gyakorlati megfontolás pedig az, hogy aki egzisztenciálisan kötôdik a Szövetség egy bizonyos állapotához, tételesen a kormányszerephez, az nagy valószínûséggel nem közösségi hanem egyéni motivációk hatására fog dönteni minden, a kormányzati szerepvállalással kapcsolatos kérdésben.

— Fel tudna sorolni néhány esetet az alapszabályzat sorozatos áthágásai közül?

Természetesen. Az elsô és egyben legdurvább az volt, midôn az Operatív Tanács (OT) de facto eldöntötte a kormányzati szerepvállalás kérdését 1996 késô ôszén. A dönteni hivatott SZKT ülésre utazva a sajtóból volt szerencsém értesülni, hogy már a minisztereink is kijelölést nyertek. Az SZKT következésképpen kész helyzet elé volt állítva, csakis a szövetségi érdek sérülésével illetve a Szövetség hitelének rovására dönthetett volna úgy, hogy az RMDSZ kimarad a kormányból. Viszont ezt az alapszabályzat-áthágást úgy amennyire helyére tette az SZKT-szavazás, hiszen csak Katona Ádám, Csapó József és jómagam szavaztunk az OT-nak szabad kezet adó javaslat ellen. Egyébként maga e javaslat is alapszabályzat-ellenes volt, hiszen a kormányzati szerepvállalás az SZKT által eldöntendô sarkalatos, tehát kétharmados többséget igénylô kérdés, ergo: e kompetenciát nem lehet delegálni egy kisebb legitimitású szervre. Az elvszerû döntés az lett volna, ha az SZKT a koalíciós tárgyalások végeztével a kellô többséggel áldását adja arra, amit az OT-nek sikerült „kiharcolni". A „kiharcolást" azért teszem idézôjelbe, mert voltaképpen a tárgyalódelegáció a részvételen kívül semmit nem tudott felmutatni. Azt tudni lehetett, hogy partnereink a román politika évszázados sajátságos jegyei folytán a leírtakat sem fogják betartani minden esetben, de ez nem ok arra, hogy írásbeli garanciák nélkül vigyék bele a Szövetséget egy kétséges kimenetelû történelmi léptékû kísérletbe. Ez így politikai kalandorság volt. De természetesen ez már nem alapszabályzati kérdés.

Az viszont igen, hogy a Vasile-kormányban való részvétellel kapcsolatban sincs mindmáig érvényes SZKT-határozat. De itt van a legutóbbi eset, a két ultimátum illetve azok visszavonásának kérdése. A Szabályzatfelügyelô Bizottság is kimondta, hogy e kérdésekben elôre kellett volna figyelmeztetni a küldötteket, hogy kétharmados döntés következik. S mivel ez nem történt meg, a Bizottság mind a két döntést érvénytelennek nyilvánította.

Következésképpen több mint két év kormányzás után éppenséggel a kormányzati részvétel rendkívül fontos kérdésében mindmáig nincs érvényes, vagyis az alapszabályzat elôírásainak megfelelô határozatunk. Kormányzati részvételünk a belsô alkotmányosságunk szempontjából két éve illegitim.

Ördögi kör Udvarhelyen

Lapértesülések szerint „a székely anyaváros helyi szervezetében puccs-szerû tisztújításra került sor, s a szabálytalan, botrányos ülés eredménye ellen számos óvást nyújtottak be az illetékes felsôbb fórumokhoz." — írja az Erdélyi Napló március 30-i száma. Valamivel bôvebben szól az esetrôl a Romániai Magyar Szó, március 24-i száma, miszerint a székelyudvarhelyi városi tisztújító ülésre nagyobb csapat mandátummal nem rendelkezô személy állított be, ami alaposan elbonyolította a választásokat. Az erôszak láttán harminc valóban szavazati joggal bíró küldött kivonult a közgyûlésrôl, és érvénytelennek tartva azt, óvást emelt ez ügyben a Szabályzat Felügyelô Bizottságnál, Markó Béla szövetségi elnököt pedig nyílt levélben kérte, hogy sürgôsen intézkedjen a történtek kivizsgálásának ügyében. Továbbmenve, a következô magasabb fórumon, az udvarhelyszéki megyei tisztújító gyûlést ennek ellenére megtartották, s ott „az elôzetes szûréseknek köszönhetôen" (Erdélyi Napló) a gyûlés simán zajlott le, Verestóy szenátor lett a megyei elnök.

Az Romániai Magyar Szó egész interjúsorozatot közöl a városi tisztújításon mandátummal vagy anélkül részvevôk vélt igazáról. Abban ugyanis mindkét tábor teljesen bizonyos, hogy az alapszabály szentesítette igazság az ô oldalán áll.

Hogyan látja mindezt
a Szabályzat Felügyelô
Bizottság?

A tanügyi törvény kapcsán hozott szeptemberi, a kormányból való kilépésre vonatkozó SZKT-határozatot, valamint az ezt megsemmisítô októberi SZKT-döntést egyaránt szabályzatellenesnek nyilvánította az SZFB. Ezek után a panasztevôk az SZKT-hoz fellebbeztek, s így a következô döntést az elsô, általunk említett esetben ebben a testületben fogják meghozni. Addig is a két fellebbezô ex lex állapotnak ítéli az RMDSZ kormányban való részvételét.

Mint Markó Attila SZFB-elnöktôl megtudtuk, a dr. Borbély Zsolt felülvizsgálati kérelmének ügyében is döntés született, ám tekintettel arra, hogy ezt az illetékesnek még nem kézbesítették, az SZFB elnöke nem tartja ildomosnak a sajtóban egyelôre nyilvánosságra hozni. Az udvarhelyi óvás valóban az SZFB-hez jutott, ám azzal — mondotta Markó Attila elnök — nem foglalkoztak azonnal, elôbb azt kellett megvizsgálniuk, hogy hatáskörükbe tartozik-e ennek kivizsgálása, lévén, hogy városi szervezetrôl van szó. Megállapítottuk azt, hogy nem vagyunk illetékesek városi ügyekben eljárni, ezekre a területi, azaz megyei szabályzatellenôrzô bizottságok kell döntést hozzanak. Mivel Székelyudvarhelyen nincs ilyen területi bizottság, sokan úgy vélték, a kérdés megoldása reánk tartozik. Ez önmagában nincs így. Hozzánk csak akkor tartozik egy ügy, ha az alapfokú, azaz megyei döntés után fellebbezés útján kerül hozzánk, vagy pedig ha az SZKT vagy a szövetségi elnök a hatáskörünkbe utalja. Ezért fordultak aztán az udvarhelyiek a szövetségi elnökhöz, hogy kérjen fel minket az eset kivizsgálására. A szövetségi elnök ekkor konzultált az RMDSZ által leküldött elnökségi megbízottal, hogy megbizonyosodjon arról, az ülés szabályszerûsége valóban megkérdôjelezhetô. Ugyanakkor megvizsgálta, és megvizsgáltuk mi is a városi alapszabályzatot. Kiderült, hogy a városi szervezetnek igenis van egy olyan testülete, amelynek hatáskörébe tartozik ilyen esetek kivizsgálása. Ez a városi etikai bizottság, melynek nevébôl ugyan nem tûnik ki, de a városi alapszabályzat szerint ezt is kivizsgálhatja. Így az óvás visszakerült Udvarhelyre, hogy a helyi szervezet etikai bizottsága foglalkozzon vele.

Szabó Piroska

Április 9-én, pénteken este érkezett meg Mákófalvára a Duna Televízió „Jókívánságok határok nélkül" népszerû mûsorának forgatócsoportja. A jeles vendégeket a megfelelô szeretettel és tisztelettel, sôt a sztároknak kijáró hódolattal fogadta a falucska apraja-nagyja.

Szombaton délelôtt a falut járta a stáb, gyûjtögetve a jókívánságokat. Közben megismerték a helyi jellegzetességeket, kürtôskalácssütést is láttak, sôt még népviseletbe is öltöztek. Lelkendezô beszámolóikból ítélve legalább olyan érdekeseknek találták a mákófalviakat, mint a mákófalviak ôket. A felvételeket a Duna Televízió április 17-én közvetíti „Jókívánságok határon nélkül" címû mûsorában.

Az emberek már napok óta lázasan készültek a nagy eseményre: szülôfalujuk egy csapásra világhírnévre tesz szert. Elôkerültek a ládákból a féltô gonddal ôrizgetett ünnepi ruhák, elôbuggyantak a ki tudja mióta nem énekelt nóták, mindenki sütött-fôzött, egyesek verset, mások táncolni tanultak. Szóval, nagyon készültek az emberek. Ezt bizonyították a falu központjában, elôkelô helyen olvasható felhívások is.

Kidoboltattatott

Nem akármilyen ám a mákófalvi fôtér! Oly szerteágazó útkeresztezôdés fogadja az embert, hogy már-már azt hinné, még a Csongor és Tünde „jobbra-balra szertefutó" hármasútjánál is könnyebb lehetett eligazodni. A bolt és a kocsma mellett még egy dologra figyelmesek lettünk: a jókora lakattal bebiztosított hirdetôtáblára, ahonnan valamikor a környék termelôszövetkezeteinek kimagasló teljesítményeirôl értesülhettek a falubeliek. Ma amolyan szolgáltatóiroda, helyi sajtó szerepet tölt be. Sok más érdekesség mellett a táblán két felhívás ékeskedett:

A Tízpénzesben a földeket április 8-ig (a külföldi vendégek látogatását megelôzô napig — szerk. megj.) mindenki szántsa és tárcsázza meg. Ez után a dátum után mindenki forduljon meg a sajátján.

Tisztelettel, Kocsis P.

Ui.: Érvényes a traktoristáknak is, attól függetlenül, hogy kinek dolgoznak. Ugyanehhez tartsák magukat a lovas gazdák is! (húzatás, vetés, krumplitöltögetés)

Felhívás
Pénteken 9 órától közmunka lesz a falu végétôl az ôrházig, útszéltakarítás.
Kapát, vasgereblyét, ásót, lapátot kell vinni, nôk is mehetnek, mert könnyû munka.
Minden háztól kötelezô egy személynek ott lenni.

Nem tudjuk, eleget tett-e mindenki a felhívásnak, de elég az hozzá, hogy igen nagy rend és tisztaság fogadott bennünket szombaton.

Elsô helyszín: az iskola

Bár nem sütött a nap, és az eget vészjósló felhôk borították, még egy szem esô sem esett. Az iskolaudvaron nyugodtan rakhatták készülô ebédjük alá a tüzet a népmûvészek. Már azok, akik éppen nem az iskolában foglalatoskodtak.

Az immár három évvel ezelôtt megalakult Romániai Magyar Népmûvészek Szövetségéhez egy évvel késôbb csatlakozott kalotaszegi mûvészcsoport rendezett kiállítást. A festett székektôl, ládikóktól, díszesre faragott kaszakôtoktól egészen a szôttesekkel takart vetett ágyig, bölcsôig, népviseletbe öltöztetett babáig a bánffyhunyadi, zsoboki, sárvásári, magyarnagykapusi stb. hagyományôrzô fafaragó, szövô, bútorfestô mûvészek kincseit csodálhatták meg a jelenlévôk, s egy részüket majd a Duna Televízió nézôi is.

A forgatócsoport által felszerelt reflektorok fényözönében pompázó kiállítást Kudor István, az RMNSZ kalotaszegi részlegének vezetôje nyitotta meg délután négy órakor. A kis iskolaépület folyosójának falait Vas Géza fotomûvész alkalomhoz és környezethez illô felvételei, alkotásai díszítették.

A titokzatos telefonáló

Idôközben megérkeztek a magyarnagykapusi táncosok is. Az öltözôvé alakított osztályteremben már fel is öltötték hármas szoknyájukat a lányok, pontozó csizmájukat, díszes kalapjukat a legények. Pedig igencsak nyugtalankodtak egy elôzô napi bonyodalom miatt!

Néhány hónappal ezelôtt a kapusi fiatalok meghívták Kovács Pali Ferencet, a hajdani Stúdiószínpad tagját, hogy segítsen nekik, tanulják meg és adják elô a Csáki bíró lányát.

— Míg folytak a próbák, jobban megismertem a magyarnagykapusiakat, felfogásukat, életmódjukat — vallja Kovács Pali Ferenc, aki egyébként a Duna tévések látogatásának mákói fôszervezôje. — Tudomásomra jutott, hogy két táncházas fiatal segítségével táncolni is tanulnak. A Csáki bíró bemutatóját követôen a tehetséges táncosok is ízelítôt nyújtottak színvonalas mûsorszámaikból. Úgy gondoltuk, színesebb és érdekesebb lesz a forgatások estéjére összeállított mûsor, ha a kapusi fiatal táncosok is fellépnek, ezért úgy döntöttünk, meghívjuk ôket.

Pénteken este azonban kolozsvári telefonhívást kapcsolnak Magyarnagykapusra. A névtelen telefonáló csak annyit mondott, maradjanak csak szépen otthon a kapusiak, mert Mákóban is van ám tánccsoport, s oda be ne tegyék a lábukat, máskülönben baj lesz.

A megfenyegetettek összeszaladtak, s hosszas tanácskozás után küldöttséget menesztettek Mákófalvára Kovács Pali Ferenchez, hogy mármost mi legyen. Végül úgy döntöttek, nem hátrálnak meg. Mint a szombat esti elôadáson kiderült, jól tették. Elpárolgott annak a valakinek a hirtelen haragja. A páros, legényes, csoszogós táncokat még a névtelenül fenyegetôzô telefonálónak is — ha egyáltalán ott volt a kultúrotthonban — tapssal kellett jutalmaznia.

„Jó láb, szép haj — így könnyû a magyartanulás!"

Jerry Luxemburgban él, azaz, mondjuk inkább úgy, Jerry luxemburgi állampolgár, hiszen már szinte tíz éve rendszeresen „él" másutt.

— 1990-ben jártam elôször Erdélyben, azóta minden évben eljövök, s annyit maradok, amennyit csak lehet. Imádom itt. Otthon könyvelô voltam és informatikus, de elvégeztem a pedagógia szakot az egyetemen, ami öt év. Magyarul könyvbôl tanultam meg, no meg magyar szeretôm volt — mondja ízletes kiejtéssel.

Jerry legszívesebben tánctanár lenne, kultúraoktató. Bánffyhunyadon most éppen fafaragást tanul, no meg teniszezni, és talán sízni is elmegy. Erdélyben fôleg a Mezôségen és Kalotaszegen járt. Fényképezôgépétôl csak röpke idôre válik meg — kiállításra készül. Luxemburgba szeretné így vinni az erdélyi értékeket, például a mákófalvi hangulatot is.

Este a kultúrotthonban

Késô délután, míg az emberek otthon az esti elôadásra készülôdtek, a Duna tévé forgatócsoportja birtokába vette a kultúrotthont. A helyszín tanulmányozása, a fények felszerelése, a forgatókönyv átismétlése — mind-mind elengedhetetlen feltételei egy jól sikerült felvételnek.

Fél hétkor aztán jönni kezdtek az emberek — idôben, hogy jó helyhez jussanak. A közben egyre jobban eleredô esô elôl mindenki iparkodott minél hamarabb fedél alá menekülni. Senki sem hitte — maguk a mákóiak sem —, hogy abba a kicsi kultúrházba annyian beférnek. Szerencsére nem volt élô közvetítés, hiszen amíg a háromszáznál is több ember bejutott és megtalálta a helyét, jócskán elmúlt fél nyolc, a meghirdetett kezdési idôpont.

Végre széthúzták a függönyt, s a kamerákon kigyúltak a felvételt jelzô lámpák. Az erôs fényben tündökölt a sok gyöngy a ruhákon, ragyogott a sok szempár.

Világhálón, érkezett jókívánságok hangzottak el, s az üzenetek feladóinak kéréseire a mákófalvi fiatalok szolgáltatták a megoldást. Elhangzott Ady Endre A Kalota partján címû verse, a Gyerôfi-szöktetônek nevezett szikla legendája, majd a mákói kisiskolások egészséges népi humorossággal, de a megfelelô játékos komolysággal bemutatták a kalotaszegi lakodalmasból a kontyolás eredeti kalotaszegi nótákban bôvelkedô jelenetét. A magyarnagykapusiak pedig — miután eljárták a magukét — a ráadásban magát a három mûsorvezetôt is megtáncoltatták.

Ami a felvételrôl lemaradt

Az est végén a mûsorvezetôk — Barkó Judit, Kalocsay Andrea és férje, Bartók László — ajándékokkal kedveskedtek a közönségnek. Belépéskor minden népviseletbe öltözött leány, legény, asszony és ember a többiekétôl eltérô színû jegyet kapott, a csoki, kávé, pezsgô, mûsoros kazetta, Duna-tévés póló ôket jutalmazta.

Judit, Andrea és László szintén nekik szánta a ráadásként odaígért puszikat. A mákói férfiakat azon az estén elkerülte a szerencse, hiszen a kalapból kikerülô nyertes jegyek tulajdonosai szinte kivétel nélkül mind hölgyek voltak, így a puszikat Bartók László osztogatta. Juditnak és Andreának meg kellett elégedniük egy szem pöttöm legénykével. Mint mondták, ôk már hat éve vitatkoznak egymással, s még nem sikerült összeveszniük, így ezen is megosztoztak.

És az a nap ott, akkor még nem ért véget...

Foto: Szabó Ferenc

Összeállította:
Kerekes Edit

Románia rendkívül nagy érdeklôdést mutatott és mutat a határtérségekben megvalósuló határ menti együttmûködés iránt — jelentette ki szerdán Simona Miculescu, a román külügyminisztérium szóvivôje.

A szóvivô szokásos heti tájékoztatóján közölte, hogy Románia részt vesz a határ menti együttmûködés kérdéseivel foglalkozó európai konferencián, amelyet csütörtökön és pénteken az Európa Tanács kezdeményezésére Sárospatakon rendeznek.

A sárospataki tanácskozáson egyebek között szó lesz arról, hogy az eurórégiók milyen szerepet játszanak a határ menti együttmûködés ösztönzésében, s ez a fajta együttmûködés miként segítheti a kulturális örökség megóvását.

Románia számára különösen fontos lesz a Duna–Maros–Tisza regionális program helyzetének elemzése, valamint a Duna-delta határ menti védett területének kialakítására és igazgatására vonatkozó egyezménytervezet megvitatása — mondta a szóvivô.

A román küldöttséget Ion Onisei, a közigazgatási hivatal helyettes államtitkára vezeti majd.

A szenátus külpolitikai bizottságának tagjai kedden találkoztak a franciaországi szenátus román–francia barátsági csoportjának küldöttségével. Gheorghe Prisãcaru bizottságelnök a megbeszéléseket követôen közölte, hogy a találkozón a román fél bizakodását fejezte ki aziránt, hogy Franciaország a továbbiakban is támogatja Románia európai és euroatlanti betagolódását. A találkozón a külpolitikai bizottság tagjai ismételten kidomborították országunk álláspontját a jugoszláv válságot illetôen.

Radu Vasile miniszterelnök szerdán fogadta Henry Kjevanaar vezérôrnagyot, a Pentagon európai és NATO ügyosztályának igazgatóját. A megbeszélések homlokterében a román hadsereg átszervezése és modernizálása állt.

A szenátus jogi bizottsága szerdán hat szavazattal kettô ellenében és egy tartózkodás mellett véleményezte C. V. Tudor szenátor bíróság elé állításának javaslatát.

Egy kedden közzétett, a tanügyminisztérium által készített felmérés szerint Románia lakosságának hat százaléka (mintegy másfél millió román állampolgár) írástudatlan. Ezzel az aránnyal Románia Európa egyik legírástudatlanabb országává vált.

— A „teljesítmény" súlyát azzal lehetne enyhíteni — mondta Mircea Muresan tanügyminisztériumi igazgató —, hogy az adatok az 1997-es évre vonatkoznak. Azóta, minden valószínûség szerint, ezek száma csökkent. A szomorú top-listát Gorj, Arges és Olt megye vezeti. Fôleg azokról a szülôkrôl van szó, akik számára az iskola, a kultúra semmit sem jelent, és így gyerekeiket már elemista korukban befogják dolgozni. Erdélyben összehasonlíthatatlanul kisebb az írástudatlanok száma, mint a Kárpátokon túl.

— Mennyivel csökkenhetett a romániai analfabéták száma?

— Véleményem szerint lényegesen... Néhány hónap múlva újabb felmérést fogunk végezni, akkor majd kiderül...

***

— Döbbenettel értesültem én is arról, hogy egy felmérés szerint Románia lakosságának hat százaléka írástudatlan — mondta Ioan Deleanu, Kolozs megye tanítókért felelôs tanfelügyelôje. — Hihetetlenül magas százalékarányról van szó! Mindenesetre biztos vagyok benne, hogy Kolozs megye nem tartozik azon megyék közé, amelyeket újabban „analfabetikus gócoknak" neveznek. Azt viszont nagyon nehéz megmondani, hogy a megyében hány írástudatlan van: nincs olyan ellenôrzô eszköz, amellyel ezt pontosan ki lehetne mutatni. Gondoljuk el: az írástudatlan jelzô azokra illik, akik nem jártak elemi iskolába. Jól tudjuk, hogy mennyire ellenôrzött volt az utolsó évtizedekben az elsô osztályba történô beiratkozás: elméletileg a megye minden iskolakorú gyerekét tanintézménybe irányították — ha kellett, kényszerítették a szülôket erre. Én is kérdem: honnan akkor az országos hatszázalékos írástudatlansági arány?

— És a romák?

— Köztük is egyre kevesebb írástudatlan van. Különben még a pataréti romákat is iskolába irányítottuk: a szamosfalvi (12-es) iskola fogadta be ôket. Nekik is érdekük, hogy tudjanak írni-olvasni. Tudják, hogy írás-olvasás nélkül egyre nehezebb megélni az általában „vállalkozói szellemmel" megáldott romáknak. Becsléseim szerint Kolozs megyében pár száz lehet az írástudatlanok száma.

Szabó Csaba

A kormány egyik régóta és sokat hangoztatott ígérete, hogy rendezni fogja, egyszer és mindenkorra, a veszteséggel mûködô, nagy, adós vállalatok helyzetét. Ezek az intézkedések helyi szinten abban mutatkoztak és mutatkoznak meg, hogy egyrészt a pénzügyigazgatóság, másrészt pedig a munkaügyi igazgatóság ismétlôdô felszólításokkal, a bankszámlák zárolásával, különbözô javak zár alá helyezésével igyekeznek visszaszerezni az állammal szembeni adósságokat.

Tîrziu Dragos, a pénzügyigazgatóság igazgatója lapunknak elmondta, hogy csupán a tavalyi év mérlegének elkészítése és áttanulmányozása után állapíthatják meg pontosan a különbözô vállalatok adósságának összegét. Jóváhagyta azonban azt a hírünket, miszerint körülbelül 500 milliárd lejt kell behajtaniuk, és ennek érdekében több vállalatnál elrendelték a bankszámlák zárolását és javak lefoglalását. A titoktartás kötelezettségére hivatkozva azonban nem nevezte meg megyénk legnagyobb adósait.

(ú. i.)

A múlt heti városi tanácsülésen napirenden szerepelt a Kolozsvár fontos zöldövezetének számító Bükk-erdôség övezetében épült ingatlanok státusa. Bucur Ildikó városi tanácsos a kérdéssel kapcsolatban a következôket nyilatkozta:

— Két éve vajúdó problémáról van szó. Nemcsak arról, hogy sok az engedély nélkül épült ház, hanem ennél is súlyosabb az infrastruktúra teljes hiánya. Nincs víz, nincs csatornahálózat. A városi tanács részérôl van egy rendezési terv, de benne nincs meghatározva, hogy milyen körülmények között bocsássanak ki építési engedélyeket.

— Körülbelül hány ingatlant érint ez az áldatlan állapot?

— Több mint kétszázat. Ezek közül negyvennek van építési engedélye, és még vagy száznak áll elôkészítve a dokumentációja. De nem is ez a fontos, mert az épületek állnak, minden megy tovább. Inkább az infrastruktúra, a technikai hiányosság szempontjából nagyon veszélyes a helyzet: a szennyvíz teljesen esetlegesen csordogál össze-vissza, minden lépésre szemétkupac. Utak, vezetékhálózat nélkül a fejetlenség uralkodik. Pedig a zónának a város egyik szép peremkerületévé kell válnia.

— Mi lenne a megoldás?

— Én a közeljövôben két lehetôséget látok. Az egyik az, hogy a legközelebbi éves költségvetésben az infrastruktúra megfelelô módon szerepeljen. A másik: az építkezési engedélyek kiadásában alkalmazzanak szigorúbb megszorításokat. Ki kell egészíteni a terület rendezési tervét, szigorú feltételként kell meghatározni a vízhálózat és a csatornahálózat kialakítását.

— Számíthatnak-e utólag valamilyen negatív következményre a már felépült épületek tulajdonosai?

— Nem! A kétéves elévülési idôszak leteltével legfennebb a késve megszerzett építési engedélyek jöhetnek szóba, de ezeknek már nincs jelentôségük. A fontos, ismétlem, hogy átfogóan rendezzék az egész területet. Kolozsváron és környékén sok még a talajcsuszamlás is, nem szabad könnyelmûen bánni ezzel a kérdéssel.

Ördög I. Béla

Kôrösi Csoma Sándor születésének 215. évfordulója alkalmavával rendezvénysorozatot szervez a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium. Íme, a mûsor: április 16., péntek: 10–13 óra — megnyitó a kollégium udvarán, majd a díszteremben diákvetélkedô; 15–17 óra — dr. Dominich Sándor, a kollégium véndiákja, a Veszprémi Egyetem és a Buckinghamshire University College rendes tanára, a New York-i Tudományos Akadémia tagja tiszteletbeli professzorrá való avatása. Április 17., szombat: 9–13 óra — tudományos ülésszak dr. Dominich Sándor, Józsa Miklós, Varga Gyula, Gyôrfi Dénes és Fórika Éva részvételével, majd diákkerekasztal, zenés-irodalmi mûsor, régizene és táncegyüttesek fellépése. Április 18., vasárnap: ünnepi istentisztelet a Vártemplomban és koszorúzás a kollégium udvarán.

Április 17-én javítási munkálatok kezdôdnek a Tordáról Nagyenyedre vezetô országúton. Az említett útszakaszon ezúttal az elsô hidat tatarozzák. A munkálatok várhatóan egy hónapig tartanak, a forgalmat elterelik. A javítás alatt álló útszakasz elkerüléséért ez idô alatt a gépkocsivezetôk a régi utat (a Cementgyár mellett) vehetik igénybe. Amennyiben a javítások a terveknek megfelelôen folynak, nem lesznek fennakadások, május közepétôl ismét teljes egészében járhatóvá válik a Torda–Nagyenyed országút.

K. E.

Április 16-án, pénteken 20 órától a nagyenyedi polgármesteri hivatal és a Castellum Alapítvány jótékonysági koncertet szervez a római katolikus templomban. A trombita- és orgonakoncert során beérkezett adományokat az Enyed-patak tisztítására fogják fordítani.

A tordai Agromec mezôgazdasági vállalat helyzete több mint lehangoló. Jelenlegi igazgatója, Egri Endre beszélgetésünket kísérô kijelentése szerint a mostani körülmények között nem érdemes mezôgazdasággal foglalkozni. Egyetlen olyan törvény sincs, amely a gazdálkodóknak a földdel való mindennapos nehéz munkában segítséget nyújtana. Az állami támogatásnak számító mezôgazdasági kuponok értéke nevetségesen kevés: hektáronként 175 000 lej. Egy zsák mûtrágyára elegendô összeg. És ez egész évre szól, ami a tavaly tavaszra, nyárra és ôszre is kiosztott részvényekhez viszonyítva hátralépést jelent. Míg ’97-ben 1 kg búza ára 900–950 lej volt, ’98-ban már csak 800 lej, ezzel egy idôben viszont a szükséges vegyszerek, üzemanyagok, gépalkatrészek ára 30–40%-kal növekedett, ’99-re 100%-os, vagy még ennél is magasabb áremelkedés várható.

Az Agromec mégis próbálkozik. A magángazdáktól összesen 1200 hektár földet bérel Szind, Koppánd, Tordatúr és Kiscsán határában. Ôsszel 300 hektáron vetettek búzát, 160 hektáron ôszi árpát, és idén 290 hektáron már elvetették a tavaszi árpát. Következik a burgonya, a cukorrépa, a mustár, a napraforgó, a kukorica és a zab elvetése. A számítások szerint idén egyetlen hektár búza megmûvelése 5,5–6 millió lejbe fog kerülni (hol van ettôl a 175 000 lejes állami támogatás?). Ahhoz, hogy a földtulajdonosnak fizetett hektáronkénti 800–1000 kg gabona mellett a termelés kifizetôdô legyen, hektáronként legalább 6500–7000 kilogrammnyi termést kéne betakarítani. Ez azonban az adott körülmények között nem valósítható meg.

Nagy gondja a vállalatnak az is, hogy mind az állammal, mind a Kereskedelmi Bankkal szemben van adóssága: költségei fedezésére már nem vehet fel újabb kölcsönt.

További gondot okoz a termények értékesítése. Tavaly sikerült a búzát eladni a kolozsvári Napopannak. Elôre megkötött szerzôdésük azonban egyedül cukorrépára van a ludasi cukorgyárral. A vegyszerek beszerzésére több forgalmazó céggel is — Alcedo, Frontier — folyik a tárgyalás arról, hogy 15–20%-ot kuponban fizessen a vállalat, a fennmaradó összeget pedig csak betakarítás után, készpénzben.

1991-ben az Agromec jól indult és három évig jól is mûködött. A költségek nem tették ki a jövedelem 70–80%-át, így volt mibôl gazdálkodni. A bankból felvett kölcsönre szubvenció járt, a kamatnak csak a 10–15%-át kellett visszafizetni. Jelenleg a tordai Agrárbank 200 millió lej értékû szubvenciós hitellel rendelkezik, ami csekély összegnek számít. A legnagyobb gond azonban a gabona, s fôként a búza értékének világpiaci ár szerinti ingadozása. Az Agromec igyekszik fenntartani magát, de jelenlegi körülményei között ez nem sikerülhet huzamosabb ideig.

Weiss Erika

Az utcai pénzváltóknál a forint 62/64, a márka 8200/8500, a dollár pedig 14 400/15 000 lejbe került.
Ma reggel a Macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a márka 8250/8350, a dollár 14 900/15 100, az olasz líra 8,22/8,35, az osztrák schilling 1140/1200 lejbe kerül.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]