 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
1999. április 16.
(XI. évfolyam, 85. szám)
Napok óta hosszú sorok kígyóznak az Albina Kereskedelmi Bank Kolozs megyei fiókjának Reºiþa utcai új székháza elõtt. Megriadt vagy csak nyugtalan emberek állnak és aggódnak pénzükért. Merthogy azt beszéli az ország, valami nincs rendben a pénzintézmény körül...
Külön teljesítmény a békétlen tömegen keresztül bejutni, mivel ajtónálló zárja-nyitja, engedi egyenként be, helycserével, a klienseket. Popa Ovidiu irodafõnök immár „rutinosan" magyarázza a helyzetet a Szabadságnak is. Elõbb az okot. Április 6-tól a Román Nemzeti Bank az Albina bank számára, más hasonló intézményekkel együtt, különleges felügyeleti-elszámolási rezsimet vezetett be a lakosság érdekeinek védelmében. Ennek következtében az intézmény pillanatnyilag nem képes eleget tenni a hirtelen rázúdult fizetési kötelezettségeinek. A sajtóban felröppentett híresztelés miatt a lakosság körében enyhe pánik tört ki, sok magánszemély azonnal vissza szeretné kapni betett összegeit. Ezt azonban csak elõzetes kéréssel lehet igényelni. Benyújtásáért áll most a tömeg az utcán. A bank maximum tíz napon belülre ígéri a kérések kielégítését, bár az aggodalmat alaptalannak tartja. Annál is inkább, mert régóta központi biztonsági alap garantálja a magánszemélyek bankbetétjeit. Nincs tehát veszélyben senkinek a pénze! Popa úr az évi 50 és 60%-os kamatú betétekrõl azt újságolja, hogy, enyhítendõ a zsúfoltságot, április 8–16. között már szükségtelen az érintetteknek a 30 napos betéti idõ leteltével személyesen jelentkezni, mert ezeket az összegeket a bank automatikusan átalakítja 73%-os kamatozású betétekre.
— Számításaik szerint körülbelül hány ügyfelük kereste fel önöket ezekben a napokban?
— A nyolcezer közül néhány százan. Nagyon nehéz az embereket felvilágosítani, megnyugtatni. Ha kinyitjuk a kaput, a zsúfoltság miatt még lassabban jutnak be a kint rekedtek, akik ettõl csak jobban megrémülnek. A tegnap végig kint az utcán álltam, és rekedtre magyaráztam az embereknek a valós helyzetet. Akadtak olyanok, akiknek véletlenül éppen most járt le a betéti idõpont, és kénytelenek voltak jelentkezni, mások viszont még hagyták volna benn a pénzüket, de az utca hangulata miatt siettek ide. És volt olyan, akit sikerült könnyen meggyõzni, hogy nincs ok a pánikra. Különben már csökkent az „ostrom" ereje. Még egyszer mondom, az információáramlás hiányosságai miatt lett ez a tömegpszichózis.
— Méreteiben országos jelenségrõl van szó?
— Érdekes módon csak Kolozsváron alakult ki ilyen hangulat. Aminek a Dacia Felix emlékezetes esete lehet a magyarázat. Ebben a városban az emberek már nem nagyon hisznek senkiben. Mi továbbra is azt javasoljuk minden ügyfelünknek, fölösleges izgalmat és idõpocséklást kerül el, ha ezekben a napokban nem tolong nálunk. Egyszerûen nincs miért! Ettõl függetlenül, mi természetesen kötelesek vagyunk fogadni a hozzánk fordulókat, hétfõtõl péntekig naponta fél 9 és 13 óra között.
Heves és mintegy három órát tartó vita robbant ki a kolozsvári városi tanács csütörtök délutáni ülésén. A városatyák a közpénzbõl épített és a kereskedelmi társaságok használatában levõ helyiségek eladásáról vitáztak. Mint ismeretes, az 1998-ban hozott 505-ös számú kormányrendelet értelmében a városi tanácsok keretén belül alakult bizottságok hivatottak magánkézbe juttatni az állami alapokból épített kereskedelmi helyiségeket. Fãnicã Moldovan független tanácsos kifogásolta, hogy egyes esetekben túl alacsony a bizottság által egyeztetett négyzetméterenkénti ár. Vamoº Traian független tanácsos, az 505-ösnek keresztelt bizottság tagja elmondta, hogy a helyiségek felértékelését nem a bizottság tagjai, hanem a városháza által árverés folytán kiválasztott felértékelõ cég vagy személy végzi. A bizottság csupán levonja a cég által végzett, iratokkal, fényképekkel, számlákkal bizonyított beruházások értékét, majd megpróbál minél nagyobb árat kicsikarni a cégektõl. ªtefan Dimitriu RTDP-s tanácsos javasolta: ha az árat illetõen kétségek merülnek fel, kérjék a helyiségek újraértékelését. Somogyi Gyula RMDSZ-tanácsos nehezményezte, hogy egyes esetekben a felértékelõ által megszabott összegbõl levonták a beruházások árát, s csupán azután szorozták meg az infláció értékével. Hozzátette: egyesek állami vállalatként közpénzbõl végezték a felújításokat, tehát nem helyes ennek értékét levonni, s úgy eladni. A zavaros helyzet ellenére a városatyák többek között a következõ helyiségeket juttatták magánkézbe: a Fântânele utca 7. szám alatti, 121 négyzetméteres helyiséget 325 millió lejért a Remat Rt., a Csillagvizsgáló utca 1. szám alatti, 103 négyzetméteres helyiséget 200 millió lejért pedig a Microinformatica cég kapta meg.
A város idei költségvetésének tárgyalása a beruházások és az újabb szobrok megvalósíthatósági értékének vitájával kezdõdött. Pénz kellene a Traianus oszlopára, az Olimpia emlékmûvére, Antonescu marsall szobrára, valamint a capitoliumi farkas szobrának újraelhelyezésére. Ehhez képest új javaslatok érkeztek a liberális tanácsosoktól egy- egy I. C. Brãtianu-, illetve Alexandru Lepãdatu-mellszobor állítására is.
A tanács tárgyalta a távfûtési vállalatnak nyújtandó összeg növelését is, ugyanis Emil Miron, a vállalat igazgatója úgy értékelte, hogy a jelenlegi pénzkerettel november–decemberben központi fûtés nélkül maradhat a város. Lapzártáig egyetlen tételt sem szavaztak meg a költségvetésbõl.
Budapest megválaszolta a tavaly szeptemberben hivatalosan is megfogalmazott, a Gozsdu Alapítvány vagyonának visszaszolgáltatását követelõ román kérést. Románia azt kérte, hogy az 1937. október 27-én Bukarestben kötött megállapodás alapján Magyarország juttassa vissza Romániának a Gozsdu Alapítványt, hogy azt az eredeti céljainak megfelelõen hasznosítsák. A magyar válaszlevél — a diplomáciai szokásokkal ellentétes módon — a sajtó kezébe került, s azt a Cotidianul címû napilap néhány nappal ezelõtt teljes terjedelmében közölte.
Románia egyelõre elemezni kívánja a Gozsdu Alapítvány ügyében Magyarországról érkezett választ. A román külügy elismerte a sajtóban megjelent dokumentum hitelességét, és sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a magyar külügyminisztérium levele a sajtó birtokába jutott.
Simona Miculescu külügyi szóvivõ kérdésünkre kifejtette: a vitatott vagyonügyben adott magyar választ Bukarest jelenleg elemzi, ezért korai lenne taglalni, milyen további lépések várhatók. — Budapest válaszát mérlegelni fogjuk, beleértve a magyar ellenköveteléseket is — mondta. — Nehéz azonban megjósolni, hogy ez az elemzés mikorra készül el — tette hozzá.
Magyarország véleménye szerint a két ország között érvényben lévõ szerzõdések nem nyújtanak jogi alapot Románia számára, hogy igényt tartson a volt Gozsdu Alapítvány magyarországi javaira. A magyar külügyminisztérium „átfogóan és összefüggéseiben vizsgálta meg" az említett idõszakban tartott román–magyar vagyonjogi tárgyalások kérdéskörét — hangoztatja a levél. Ennek egyik eleme volt Románia akkori igénye a Gozsdu Alapítvány javaira. Az 1937. évi egyezmény, amelyre a román fél hivatkozik, a Gozsdu Alapítvány javaira vonatkozó elõírások mellett elõírta azt is, hogy Románia köteles a magyar államnak jelentõs erdélyi magyar vagyoni értékeket visszajuttatni.
— Amennyiben a román fél az érvényes nemzetközi egyezmények ellenére érvényesnek tekinti kérését, számolnia kell azzal, hogy a magyar fél fenntartja magának a jogot, hogy ugyanazoknak — a már lezártnak tekintett — nemzetközi egyezményeknek az alapján vagyonjogi követelésekkel lépjen fel Romániával szemben — hangsúlyozza a levél.
A külügyi szóvivõ sajnálatát fejezte ki, hogy a magyar levél a sajtó kezébe került. — A romániai intézmények között, „félúton" történhetett meg az a rövidzárlat, amelynek nyomán a magyar válasz illetéktelen kézbe került — mondta.
Románia hónapokkal ezelõtt lépett fel a visszaszolgáltatás igényével. 1937-ben ugyanis a két ország megállapodott bizonyos tulajdonok kölcsönös visszaadásáról, köztük a Gozsdu Alapítványról is. Ezt azonban az 1947-es párizsi békekonferencia figyelmen kívül hagyta, 1953-ban pedig a két fél lemondott az egymással szemben támasztott követelésekrõl. Egyébként a két állam között 1944. szeptember 6-án bekövetkezett hadiállapot következtében az 1937-es egyezmény még azelõtt érvényét veszítette, hogy életbe lépett volna.
A magyar külügy mostani válaszában a román kérést — az 1953. évi kétoldalú pénzügyi egyezmény alapján minõsítette jogtalannak. A magyar válasz szerint, ha Románia fenntartja követelését, Magyarország is fenntartja magának azt a jogot, hogy Romániával szemben vagyonjogi követelésekkel lépjen fel. Az 1937. évi egyezményben ugyanis a Gozsdu-vagyon visszajuttatása mellett az is szerepelt, hogy Románia visszaszolgáltatja Magyarországnak a kolozsvári Tanítók Házát, a háromszéki Tanalapot és a nagyszebeni Mária Terézia Árvaházat.
A dokumentumot közlõ újság szerint „Budapest a román–magyar jó kapcsolatok szellemében elutasította, hogy visszaadja Romániának a Gozsdu-vagyont". A Cotidianul úgy fogalmazott: Magyarország ismét azzal a nyomásgyakorlással próbálkozik, hogy válaszul szintén anyagi követeléssel lép fel. „Ez az érv azonban hamis. Romániának sokkal több ütõkártyája van (mint Magyarországnak), csak nem tudja, hogy miként éljen azokkal."
Az RMDSZ területi szervezetei, pártjai és platformjai április 15-i határidõvel tehették meg jelöléseiket a szövetségi elnöki tisztségre. A tisztújításra a május 15–16. között Csíkszeredába összehívott VI. RMDSZ-kongresszuson került sor. Az alapszabály értelmében az e tisztségre pályázóknak legalább két jelöléssel kell bírniuk, az egyik javaslattevõ lehet valamely párt vagy platform is. Markó Attilától, a Szabályzatfelügyelõ Bizottság elnökétõl megtudtuk: a bizottsághoz az említett határidõig összesen három személy jelölése futott be. Az egyik a jelenlegi szövetségi elnök, Markó Béla, aki Arad, Beszterce- Naszód, Szilágy, Hunyad, Szatmár és Maros megyék RMDSZ-szervezetei, az udvarhelyszéki, háromszéki és gyergyószéki területi szervezetek, a nagybányai városi szervezet, továbbá a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt és Romániai Magyar Kisgazdapárt támogatását élvezi. A következõ jelölt Kincses Elõd, Maros megyei RMDSZ-elnök, akit — mint ismeretes — Kolozs és Temes megyék, illetve a csíki területi szervezet ajánlott. A harmadik személy Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetõ elnöke. Õt a máramarosi területi szervezet jelölte a szövetségi elnöki tisztségre, az ügyvezetõ elnök azonban nem fogadta el a jelölést
Bármiféle szárazföldi katonai akció Jugoszlávia ellen szerencsétlen, Koszovó függetlensége pedig kockázatos lenne — hangzott el Andrei Pleºu külügyminiszer és Hubert Védrine, a francia diplomácia vezetõjõnek tegnapi bukaresti sajtóértekezletén.
Védrine szerdán érkezett kétnapos hivatalos látogatásra a román fõvárosba. Vendéglátóival elsõsorban a koszovói válságról, Románia európai integrációjáról és a francia–román kétoldalú kapcsolatokról folytat tárgyalásokat.
A két külügyminiszter megbeszéléseit követõ sajtóértekezleten Pleºu úgy fogalmazott, hogy a koszovói problémát illetõen Románia és Franciaország véleménye nagyon közel áll egymáshoz.
„Szerencsétlennek tartanánk bármiféle szárazföldi katonai akciót Jugoszlávia ellen. Egyetértettünk abban, hogy a nemzetközi közösség követelése továbbra is Koszovó autonómiájának megadása, a tartomány függetlensége a káros mellékhatás miatt kockázatos lenne" — mondta.
Pleºu és Védrine egyetértett abban is, hogy a mostani katonai konfliktust követõ idõre olyan stratégiát kell az egész nemzetközi közösség részvételével — beleértve Oroszországot is — kidolgozni, amely valós politikai megoldást kínál. A két külügyminiszter egyben megerõsítette: elkerülhetetlen lesz, hogy Koszovóban nemzetközi biztonsági erõk szavatolják majd az intézmények normális mûködését.
Jelentõs számban képviseltették magukat a romániai magyar média vezetõi a bukaresti magyar nagykövetség évi sajtótalálkozóján szerdán, ahol megjelent Markó Béla RMDSZ-elnök is.
Szõcs Ferenc nagykövet elmondta, többek között, hogy Magyarország kedvezõ pillanatban lépett be a NATO-ba március 12-én, a délszláv válság azonban kellemetlenséget is jelentett. A vajdasági Duna-hidak lebombázása érzékenyen érintette a magyar dunai szállítást, miközben a magyar kormány nem észlel a vajdasági magyarságot érintõ atrocitásokat, de érzékeli a megoldatlan kisebbségi helyzetbõl adódó gondokat, és fogadja a már a háború elõttõl az országba érkezett mintegy 3–400 koszovói albán menekültet. A 2002-ben teljes európai uniós tagságra számító Magyarország gazdasági mutatói biztatóak. A bruttó nemzeti össztermék 5,1%-kal nõtt, s az egy fõre esõ GDP 4542 dollárt tett ki 1998-ban. Mindez 214 dolláros havi nettó átlagbér, 8,5%-os munkanélküliség, 14%-os pénzhígulás, 12,1%-os ipari termelésnövekedés mellett.
A magyar–román kapcsolatokat továbbra is kiegyensúlyozottaknak találta Szõcs Ferenc, noha 1998-ban kevesebb konkrét eredménnyel jártak, mint 1997-ben. Idén, talán a második félévben, sor kerül mind Göncz Árpád államfõ, mind pedig Orbán Viktor kormányfõ romániai látogatására. Ellátogat egymás országába idén Áder János, az országgyûlés elnöke, illetve Ion Diaconescu képviselõházi elnök. A jövõ hét végén várják Magyarországra Radu Berceanu iparügyi minisztert, a közeljövõben pedig Constantin Degeratu vezérkari fõnököt és több parlamenti szakbizottságot. Radu Vasile februári budapesti megbeszéléseinek folyományaként szóba jöhet a Konstanca–Trieszt olajvezeték magyar területen át történõ haladása, a kis- és középvállalatok együttmûködésének elõsegítése. Új határátkelõhelyeket nyitnak Érmihályfalván, Ágerdõmajornál, Csanádon és Csalánosnál. Magyarország konzulátust szeretne nyitni a Székelyföldön, és a nemrég megnyílt konstancai után további két-három tiszteletbeli konzulátust Erdélyben. Várható a gyõri román tiszteletbeli és a gyulai alkonzulátus megnyitása.
A magyar–román gazdasági kapcsolatok keretében a magyar kivitel 564, a behozatal 150 millió dollárt jelentett 1998-ban, az egyenleg 378 millió dollárt mutat a magyar fél javára. Ezen a román miniszterelnök a román kivitel növelésével szeretne javítani. Noha 1997-hez képest 50%-os emelkedést jelent a 750 millió dolláros kétoldali kereskedelmi összforgalom, valós lehetõség van az 1 milliárd dollár elérésére is. Magyarország 2741 cége összesen 86 millió dollárt fektetett be eddig Romániában, és ezzel Magyarország a 11. helyen áll a külföldi befektetõk sorában. Romániából eddig 1954 vállalat részérõl 36 millió dollárt fektettek be Magyarországon.
A mûvelõdési kapcsolatok vonatkozásában jó hír, hogy május végén, június elején magyar kulturális hetet rendeznek Bukarestben, év végén pedig román kulturális hetet Budapesten. Véglegesítés elõtt áll egy kétoldalú mûemlékvédelmi egyezmény. A Szabadság kérdésére a nagykövet megerõsítette, hogy tárgyalnak egy magyar kulturális központ megnyitásáról Kolozsváron.
A romániai magyar kisebbség minden követelését, az egyetemtõl az egyházi és közösségi ingatlanok visszaszolgáltatásáig, a mindenkori magyar kormány támogatja, mint ahogy a magyar katolikus püspöki kar és Orbán Viktor egyaránt értésére adta a pápának, hogy romániai látogatása Erdély érintése nélkül nem a legszerencsésebb. E téren a magyar–magyar csúcstalálkozón intézményesített Magyar Állandó Értekezlet a nyilatkozatok szintjérõl a gyakorlati megvalósításokra történõ áttérést jelzi. Ez utóbbit sem a román, sem a nyugati média nem támadta annyira, mint az 1996-os magyar–magyar találkozót. Az új magyar kormány növelni fogja a határain túl élõ magyarok támogatását az Illyés, Új Kézfogás és Apáczai alapítványok, illetve a millenniumi rendezvények révén.
Balázs Ádám sajtóattasé felkérése ellenére viszonylag kevés újságírói kérdés érkezett, de megerõsítést nyert, például, hogy ha a román–magyar autópálya Aradon, Déván és Nagyszebenen keresztül halad, akkor Nagyváradot, Kolozsvárt és Marosvásárhelyt gyorsforgalmi úttal kötik hozzá. Noha arra nem kaptunk választ, hogy miért bánnak egy kicsit durvábban a magyar vámosok a Románia felõl érkezõkkel a határon, ismét elhangzott, hogy a Schengen-vízum — egyébként nem túl hamar várható — bevezetésekor a legjobb lenne, ha Románia már nem lenne vízumköteles az EU-ban, de szakértõi bizottság dolgozik a vízumkötelezettség esetére is megoldást találni. Végezetül Szõcs Ferenc károsnak nevezte a kisebbségben élõ magyarok Magyarországra irányuló kivándorlását, fõként az értelmiségiekét, és a megoldást a kisebbségben élõk otthoni életkörülményeinek javításában, Magyaroszág esetleges népességcsökkenési kérdését pedig megfelelõ szociális politikában látta.
ÚJABB KÖNYVELÉSI TANFOLYAM INDUL áprilisban az RMDSZ Pata–Györgyfalvi negyedi kerületének székházában (Arieºului utca 55.). Az érdeklõdõk (csak érettségizettek) április 19-ig jelentkezhetnek a fenti címen, pénteken, szombaton és hétfõn, 11–15 óra között. Ugyanitt vasárnap du. 4 órától zenés-táncos teadélutánt tartanak. Hétfõn délután 4 órától dr. Szilágyi Sándor fogadja a betegeket, a rászorulóknak gyógyszert is juttatnak. Betegeknek, mozgássérülteknek a magyarországi kárpótlási ügyintézést vállalják ugyenebben a székházban. Az érdekeltek jelezzék ilyen igényüket a székháznál, szombaton 10–15 óra között, vagy a 146-417-es telefonszámon.
GYÖRGYFALVA SZÁMÁRA KÖNYVTÁRALAKÍTÁS céljából szervez könyvgyûjtést a Georgikon Alapítvány. Bármilyen témájú adományok felajánlását telefonon lehet megtenni Antal Árpádnál, napközben a 094/575-150-es, este a 425-104-es számon.
1999. ÁPRILIS 17-I KEZDETTEL a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum újra megnyitja állandó jellegû kiállításának ókori és középkori részlegét.
Nyitvatartás: kedd–vasárnap: 10–16 óra között. Hétfõn zárva. A kincstár továbbra is látogatható keddtõl péntekig, 11 és 14 óra között.
AZ RMDSZ ÜGYVEZETÕ ELNÖKSÉGE, az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület Országos Elnöksége, valamint a Korunk Stúdió április 18-án, vasárnap megemlékezik a 40 évvel ezelõtt tragikusan elhunyt Szabédi László költõrõl, egyetemi tanárról.
A kolozsvári belvárosi unitárius Templomban vasárnap de. 11 órától Bálint-Benczédi Ferenc lelkész emlékezik meg nemzeti közösségünk nagyjáról, Sebesi Karen Attila pedig lírai összeállításban idézi föl Szabédi Lászlót. Ezt követõen, déli 12 órakor, az egybegyûltek megkoszorúzzák a költõ házsongárdi sírját, ahol Dávid Gyula, az EMKE országos elnöke és Kántor Lajos, a Korunk fõszerkesztõje emlékezik meg Szabédi Lászlóról.
Felkérjük Kolozsvár magyarságát, civil szervezeteink képviselõit, hogy minél nagyobb számban róják le kegyeletüket a megemlékezésen.
— Miért általános sztrájkot hirdet a szakszervezet?
— Azért, mert olyan kevesen dolgoznak már, hogy csak akkor van látszata a sztrájknak, ha mind leállnak a munkával.
• Szerdán elhunyt a lapunk szerdai számában ismertetett közúti baleset egy másik áldozata is. Az esti órákban, Magyarpeterden történt tragédiában a helyszínen szörnyet halt Simona Alina O. (16) után a súlyos sérülésekkel kórházba került Camelia M. (20) is eltávozott az élõk sorából. A gázolásos balesetért felelõs gépkocsivezetõ, a 7–CJ–7077 rendszámú 1300-as Dacia kormányához ittasan beült Alexandru Oltean gondatlanságból elkövetett emberölésért számíthat a törvény szigorára.
• Egy 12 éves fút rabolt ki fényes nappal Florin Kovacs (23) tordai lakos. Az ortodox húsvét másodnapján, a tordai Republicii úton történt bûncselekményt csak két nappal késõbb jelentette a helyi rendõrségen Hortensia Moldovan (38), az áldozat édesanyja. Õ akkor csak annyit tudott elmondani, hogy az erõszak bevetésével 38 000 lejt szerzett férfi a kisfiú szerint 25–30 év körüli lehetett.
A foglalkozás nélküli, büntetett elõéletû Kovacsot õrizetbe vették. Az a tény, hogy a rablást fényes nappal, nyilvános helyen követte el, súlyosbító körülmény, a Btk. pedig ez esetben 5-tõl 20 évig terjedõ börtönbüntetésrõl szól.
• A börtönbõl szabadulva leszámolt ellenlábasával a Daromas Kft. két tulajdonosa. A még 1996-ban különbözõ bûncselekményekért elítélt Mircea Dãnuþ Gabor és Cãlin Radu Oancea most jelentette a megyei rendõrség gazdasági és pénzügyi bûncselekményekkel foglalkozó osztályán, hogy annak idején Pavel Ioan Danciu (35) becsapta õket. A felsõfokú végzettséggel rendelkezõ, büntetlen elõéletû kolozsvári férfi állítólag 1000 márkát kért és kapott a két cégtulajdonostól, akiknek cserébe soron kívüli „ügyintézést" ígért. A kolozsvári pénzügyõrség ugyanis éppen akkor ellenõrizte a Daromas Kft.-t. Danciu „feladata" az lett volna, hogy kapcsolatai révén oda hasson: a jegyzõkönyvbe a valódinál kisebb összeg kerüljön az „államkasszát ért kár" rovatba.
A pénzügyõrség felügyelõi ezzel szemben maradéktalanul jegyzõkönyvbe foglalták a 112 millió lejes kárt, s a két jómadár az adócsalás vádja mellett más bûncselekmények miatt is bíróság elé került.
Danciut befolyással való üzérkedéssel vádolják. Szabadlábon védekezhet, s a vizsgálat végeztével 2-tõl 10 évig terjedõ börtönbüntetésre számíthat.
• Ortodox húsvét másodnapján „rosszalkodott" a marótlaki Viorel Cobîrzan (34) is, aki Traian P. CJ–04–ZBM renszámú Daciájából különbözõ tárgyak mellett a pótkereket és a szerszámkészletet is kilopta.
A kár megtérült, az eredetileg bekísért tolvaj esetében pedig a szabadlábon való vizsgálatot rendelte el az ügyészség. A minõsített lopás bûnténye 3-tól 15 évig terjedõ börtönbüntetést von maga után.
Ötödik alkalommal, április 20–24. között rendezi meg az Agraria nemzetközi mezõgazdasági, élelmiszeripari és csomagolástechnikai kiállítást az Expo Transilvania Rt. közösen az osztrák Export Consult céggel. A vásárlással egybekötött expón 227 hazai, magyarországi, osztrák és olasz cég 4000 négyzetméteren, három kategóriában állít ki terméket: tenyészállatokat, mezõgazdasági gépeket és felszereléseket láthat a közönség. A szakemberek szimpóziumokon cserélhetnek tapasztalatot. Mircea Costin igazgató szerint az érdeklõdésre jellemzõ, hogy további 300 négyzetméteren lehetett volna részvevõket fogadni, ha nem szól közbe a helyhiány. A tegnapi ismertetõn elhangzott: „nálunk az országban a falusiak »fõleg« városon élnek, akik hét végén viszik hírét ennek a rendezvénynek". Ezért a látogatók zömét az utolsó napokra várják. Fõleg a díjazással egybekötött állatbemutatókra.
Április 18-án, vasárnap, a Napoca Ebtenyésztõ Egyesület országos CAC-versenyt rendez a Monostor lakótelepi Unirea sportparkban. Több mint 210 kutya vesz részt. Az új rendelkezések értelmében csak azok az ebek indulhatnak, amelyeket a verseny
elõtt tizenöt nappal veszettség ellen beoltottak és harminc nappal elõtte féregtelenítettek. Jelentkezni reggel fél 8 és fél 9 között lehet, a nagyközönséget 10 óra után engedik be a helyszínre.
MISS CAFFÉ RIVER SZÉPSÉGVERSENYT rendez 1999. április 16. és május 28-a között a Caffé River és a tordai Discosystem Millenium. A válogatás hat szakaszban fog lezajlani. Ma, április 16-án, Tordán a Discosystem Millenium szervezésében, április 23-án Nagybányán, a Club Privat Blugin szervezésében tartják a válogatást.
Április 28–29-én tartják Kolozsváron, a BEST (Board of European Students of Technology) helyi csoportja és a Mûszaki egyetem közös rendezésében, az ötödik munkaerõvásárt. A részvevõ cégek Jobshop keretében diákokat vagy felsõfokú végzetteket toborozhatnak, akik megfelelnek szakmai elvárásuknak. A részvételben érdekelt vállalatok a következõ címen jelentkezhetnek: Asociaþia BEST, Daicoviciu utca 15., 7. emelet, 708-as terem, tel.: 190-754, fax: 192-055.
A múlt héten, szombaton hajnalban, a PRO TV húsvéti ajándékaként rendkívüli operaelõadást láthattunk, Puccini: Turandotját. Ez az elõadás a késõ éjszakai, már-már hajnali idõpont ellenére azért is felcsigázta érdeklõdésemet, mivel már az elõzetes bemutató reklámból kiderült, hogy nem mindennapi látványban és élményben lesz részünk, hiszen a kínai hercegnõrõl szóló mesetörténetet Zubin Mehta vezényletével a firenzei Maggio Muzicale Fiorentino elõadásában ezúttal kínai földön, Pekingben, a Tiltott városban, eredeti kosztümökben, több száz kínai statisztával láthatjuk, hallhatjuk.
A Turandot õsbemutatója 1926-ban volt a milánói Scalában, a világhírû Arthuro Toscanini vezényletével. A háromfelvonásos lírikus dráma szövegkönyvét G. Adami és R. Simoni írta, de Puccini maga is részt vett az opera librettójának véglegesítésében.
A Turandot kínai hercegnõrõl szóló mese, tulajdonképpen Perzsiából származik, Európába francia utazók által került, és elsõnek a velencei Carlo Gozzi írt belõle színjátékot.
A történet több ezer évvel ezelõtt játszódik Pekingben. A kínai császár leánya elhatározza, hogy ahhoz megy feleségül, aki az általa feltett három találós kérdést megfejti. Aki csak eggyel is adósa marad, annak fejét leütteti. Az egyre növekvõ halottak száma nem riasztja vissza az ismeretlen herceget, aki bátran jelentkezik a császárnál, hogy elnyerje a büszke Turandot kezét. Az öreg császár és a tömeg minden borúlátása ellenére, mind a három kérdést megfejti, de látva a hercegnõ haragját, maga ajánl fel újabb halálos próbát. Az õ nevét senki nem tudja a városban, de ha Turandotnak sikerül ezt reggelig megfejtenie, üttesse le az õ fejét is. Liu, a szerelmes rabszolgalány ismeri jól a herceget, de inkább öngyilkos lesz, minthogy elárulja õt. Végül Kalaf maga vallja meg nevét a hercegnõnek, aki ekkor már szerelemre ébredt a herceg iránt, és így boldogan jelenti a császárnak és az összesereglett tömegnek, hogy kész feleségül menni az ifjúhoz, mert annak neve: Szerelem.
Puccini muzsikája a korábbi mûvekhez képest itt kifejezõeszközeiben jelentõsen gazdagabb, harmóniavilága bõvült, merész hangzattömbökbõl építkezik, melyeket a keleties hangzás még vonzóbbá tesz, a nagyszabású korúsjelenetek hangsúlyozzák a mû monumentalitását, de az énekhang, a líraiság mindvégig megtartja vezetõ szerepét. Turandot szerepe az operairodalom egyik legnehezebb drámai szoprán szerepe, amelyet Giovanna Casolli énekelt biztos magassággal, rendkívüli hangerõvel. Kalaf herceget Szerghej Larin drámai tenor alakította, a szerelmes Liu szerepét pedig Barbara Frittoli lírai szoprán játszotta. A három fõszereplõ bravúros technikával, csillogó, tökéletes intonációval, felszabadult színpadi mozgással járult hozzá az elõadás magas színvonalához. A felvonásokat indító kínai harcosok dobszignálja, valamint a technika segítségével bejátszott képek: a kínai hegyek, a Nagy Fal, a régészek által nemrégen feltárt több száz szoborkatona segítették a nagyszabású, pazar megjelenítést.
Azt mondják, az öröm akkor igazán teljes, ha másokkal is megoszthatjuk. Örömöm nem lehet tökéletes, mivel tudom, hogy kevés operakedvelõvel oszthattam meg ezen az éjszakán, a kedvezõtlen sugárzási idõ miatt. Éjjel pihenni szokás, de, sajnos, már évek óta a klasszikus muzsikát kedvelõknek a televízió által kínált lehetõség éjfél és hajnal között idõzített, mondhatni minden csatornán, pedig ilyen zenetörténeti különlegességeknek beillõ produkciókat nem lenne szabad az éjszaka csendköpenyébe bújtatni!
Dr. Fáj Attila, a genovai egyetem tanára a héten a Babeº–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarának vendége volt. Az irodalom, a filozófia, az irodalom és a nem nyelvi mûvészetek összefüggéseirõl tartott elõadást. Kérdésünkre elmondta: Egyed Emese meghívására érkezett Kolozsvárra, és elõadásában a még ismeretlen irodalmi jelenségekre próbálta meg felhívni a hallgatók figyelmét.
— Budapesti származású vagyok, és a genovai egyetemen tanítok — mondta dr. Fáj Attila. — Amikor Genovába kerültem, az egyetem nem rendelkezett magyar nyelvet, logikát, irodalomelméletet és összehasonlító irodalomtudományt elõadó tanárral. Mind a négyet én vezettem be a genovai egyetemen. Most már a tanítványaim adják elõ ezeket a tantárgyakat. Sajnos, a genovai és a kolozsvári egyetem között szinte semmiféle kapcsolat nincs. Én azonban minden évben eljövök Erdélybe: Kolozsvárra és Kovásznára. Most is Kovásznára utazom, ahol szintén elõadást tartok. Remélem, hogy a jövõben is alkalmam lesz Kolozsvárra látogatni.
Fegyveresi Anikó és Fegyveresi István elõadásai a Szín — Pódium keretében szervezett mûsoraik nem csak Kolozsváron váltak ismertté. Az elmúlt idõben egyre több külföldi meghívásnak tesznek eleget. Az elmúlt héten Régiók találkozása a költészet napján címmel tavaszköszöntõ ünnepi mûsort rendeztek határon túli, valamint magyarországi együttesek és versmondók közremûködésével. A rendezvény támogatója a Magyar Kultúra Alapítvány, aki pedig mindent megszervezett: Szilaveczky Csilla. Utóbbi szívügyének tekinti ezt a munkát, odaadása, lelkes hozzáállása példaértékû lehet bármely hasonló jellegû rendezvény számára. A Szín — Pódium mûsora nagyon kedvezõ fogadtatásban részesült. A vers és zene ötvözése, és az a tény, hogy mûsorukban kimondottan kolozsvári költõk mûvei szerepeltek, külön elismerést szerzett az elõadóknak. Amint azt a Fegyveresi házaspártól megtudtuk, a Szín — Pódium azért jött létre, hogy sajátos eszközeivel a verset népszerûsítse. Fegyveresi István mindig vonzódott a versek megzenésítéséhez. Véleménye, hogy ha a vers zenével ötvözõdik, a hallgatóság figyelmét sokkal jobban leköti. A verseket közösen választják ki. Mûsoruk magyarországi bemutatását az EMKE Országos Szervezete és a Magyar Kulturális Alapítvány támogatta.
Megmérettettünk tehát. És 47 százalék híjával találtattunk. Azaz közösségünk majdnem fele ki sem tenné lábát a kapun, ha holnap kellene szavazni. Állítólag, mert csapnivalóan rossz az életszínvonal. Ám tömegesen tódulna az urnák elé, ha az RMDSZ vezetõségi funkcióinak megválasztásáról lenne szó. Noha fogalma sincs arról, hogy mi az a SZET, SZKT, OP, SZFB, TEKT, MÖT vagy bármely más betûkombináció, amely az RMDSZ — szerencsére ezt ismeri — miniparlamentjének különbözõ szerveit jelöli. Elmenne, mert valahol mégiscsak el kell mondania véleményét legalább szavazata által. Elmondaná ugyan azt személyesen is, ha lenne rá alkalom. De fórumok sajnos, jó fórumok csak választások elõtt vannak, amikor szívét, lelkét, vendégszeretetét, ékes népviseletét, mindenét asztalra teszi, és boldog, hogy törõdnek vele, hogy végre eljöttek hozzá a sokat sejtetõ betûkombinációk küldöttei, hogy atyafiságos jó hangulat van, amit dehogyis zavarna meg hétköznapi gondjainak mélybe húzó hínárjával. Amolyan „rossz" fórumra meg sem pénz, sem bátorság. Mert lám, fél év múltán hogy meghurcolták az alsócsernátoniakat. Pedig csak az RMDSZ programjáról fújták le kissé a két és fél esztendeje rátelepedett port. Vagy talán mert egy sem bírta mondani, hogy éljen Eduárd? Ki tudja?
A szavazás azonban más. Nem bumeráng, nem üt vissza. Személytelen és titkos, mégis sokat nyom a latba. Ott egyetlen igennel vagy nemmel mindent el lehet mondani a csereháti apácakolostorról, a sepsiszentgyörgyi kaszárnyákról, a csíkszeredai ortodox püspökségrõl, a különleges katonai alakulatok állomásoztatásáról, a be nem tartott ígéretekrõl, a törvényszéken meghurcolt Petõfi–Schiller hibridrõl, a történelem- és földrajzoktatásról, a szemünk elõtt rongált, lassan szétmálló Mátyás-szoborról és az elõtte ásítozó gödrökrõl, a tönkretett városról, ahonnan még a cirkusz is elmenekül. S a nagy eseményeket megelõzõ mézesmadzagokról, az egyházi ingatlanok „nesze semmi, fogd meg jól" játékáról és egyebekrõl. Az RMDSZ vezetõségi funkcióira azonban csak a küldöttek szavazhatnak. Akik vagy magukkal viszik közösségük bánatait és reményeit vagy sem. A közkatona nem juthat el odáig, mert a belsõ választások õszig érdektelenné válnak. Nem marad addig belõlük más, mint költség, rengeteg munka és fölösleges, idegtépõ kockázat. Nem érdemes tehát majd azzal bíbelõdni.
Maradjunk azonban megmérettetésünk eredményeinél, pontosabban annál a „furcsa" optimizmusnál, amely közösségünket a magyar–román viszony alakulásával kapcsolatosan jellemzi a felmérés értelmében. Az erre vonatkozó adatokat ugyan nem ismerjük, de a szakember meglátása szerint ennek egyik eredõje az, hogy 1996 óta „tagadhatatlanul enyhült a feszültség" a két etnikum között. Jóllehet bizonyára adatokra támaszkodik, ezzel homlokegyenest ellenkezõ megállapítások hangzottak el a tavaly szeptemberi Szövetségi Küldöttek Tanácsán, amikor kormánytisztségviselõ diplomaták fogalmazták meg többször is, hogy koalíciós partnereink még a Tisztelt Házban is tûrhetetlen, az eddigieknél súlyosabb magyarellenes uszítással foglalkoznak, és letértek az európai útról, akárcsak a többségi sajtó termékeinek zöme. S bár a fentnevezett SZKT hangnemét tekintve minden eddigi SZKT-k legkirívóbb kakukktojása, feltétlenül meg kell említeni, hogy Kolozsváron sem volt még soha olyan ultranacionalista népünnepély, mint amelyet ama nevezetes trió celebrált éppen kormányba lépésünk második évében. De gondolom, más vegyes lakosságú települések magyarságának is voltak hasonló élményei. Tudomásom szerint a székelyföldi lélektani hadviselés, Cserehát és sok minden más is ebben az idõszakban történt, s feltételezem, hogy a megkérdezettek figyelmét nem kerülte el az, hogy miként minõsül a koszovói etnikai tisztogatás és népirtás a hazai többségiek meglátásában. A meglátások milyenségét ugyanis egy dolog határozza meg: a szemüveg. Amelyen át szemlélik az eseményeket, és amelynek dioptriáját olykor cserélni kellene.
A minap, véletlenül, találkoztam össze Csávossy Györggyel, aki nehezményezte, hogy egy írásomban az RMDSZ általa elnökölt SZET-jét az RMDSZ cselédszobájának neveztem volna. Noha a cselédszobai szerep távolról sem a benne szorongók cselédi minõsítése, mégsem a hangsúly lepett meg. Nem az, hogy tisztelt Cs. Gy. vagy bárki más ezt így érezhetné. Hanem annál inkább az, hogy mennyire nagy lehet a belsõ tájékozatlanság az RMDSZ-ben, ha annak elnöksége még arra sem tartja fontosnak az Erdély magyarságának szellemi elitjét „harcba szólító" részszervezet, a „felsõház" elnökét, hogy tájékoztassa velük kapcsolatos véleménynyilvánításáról. A minõsítés ugyanis Markó Béla RMDSZ-elnök szájából hangzott el, sõt MTI-nek adott nyilatkozatában. Sõt, ország-világ magyar publikációi jócskán fel is röppentették ezt a nyilvánvaló sajtócsemegét.
A dologra csupán azért utalnék vissza, mert ugyanebben a nyilatkozatban kezdte elnök urunk minden eddiginél fontosabbnak érezni, hogy meg kell emelni a SZET döntési súlyát. Netalán az eddiginél komolyabban, komolyan kellene venni az annak parttalan, súlytalan munkájába idõrõl idõre összetrombitált személyiségeket, erdélyi magyar közösségünk szellemi grémiumát. A dologról azóta — férfiasan be kell vallanom, én sem hallottam újabb fejleményeket, sajnos, Cs. Gy. sem jutott el a csendes nehezményezésen túli, mondjuk ellenérv-felsoroló régiókba.
Most viszont, hiszen egy nappal az SZKT elõtt ülésezik ez a fontosságában megnagyobbítani kívánt országos RMDSZ-testület, nem árt újra elõpiszkálni a hamuból a kérdést. Miben változott oly hirtelen az eddiginél fontosabbá a Szövetségi Egyeztetõ Tanács? Miért pont most, alig egy hónappal a csíkszeredai kongresszus elõtt? És miért pont egy nappal a kongresszusi kimenetelt végleg megpecsételni hivatott SZKT elõtt?
Én úgy gondolom, hogy a sok-sok miértre a válasz egyszerû. Fõleg, ha az embernek füle és szeme az elmúlt tíz esztendõ központi (és helyi) RMDSZ altatása után is a helyén van, helyén maradt: mert akkor hallhatja és láthatja, hogy párhuzamosan történik ez a Markó-kampány idején országot keresztbe-kasul száguldozó kormánytisztviselõink ámító öndicséretével, az eredményt alig hozó, de netán lebilincselõ, ál(lam)hatalmi érzetet tápláló találkozásaival. Párhuzamosan azért, hogy a kormányba lépés fondorlatát, országos felügyelõ bizottságok tagságáért, a „fontos körökbe" épülésért és fontos anyagiakért könyöklés fondorlatát, megyei és körzeti tisztújítások cselszövését, emberek és eszmék lejáratásának hamisságát, a hatalmi befolyásolás palástolását egyfajta csúcsértelmiségi, egyházi hitelesítésben is részesítsék.
Az elmúlt tíz esztendõben soha nem érdemesült ez a szféra arra, hogy közösségstratégiát építsen, megkérdezzék a véleményét a közösség jövõesélyét alapvetõen meghatározó kérdésekrõl, vagy netalán kidolgozza önképviseletünk elvi alapját. Arra azonban, hogy most a kongresszus elõtt hirtelen megnövekedjen (jóváhagyó) döntési kompetenciája, úgy látszik, igen nagy szüksége van Markóéknak.
A SZET-nek — ahogy hallom — bizonyos kongresszusi alapelveket kell-(ene)megerõsítenie megnövelt döntési potenciáljával. Nos, mikor? Egy nappal az (úgy látszik, még mindig) nagyobb kockázatot jelentõ SZKT elõtt. Talán, mert akkor sok mindenre az mondható majd a szombati SZKT-n, hogy lám, a „felsõház" már rábólintott.
Ne vegyék tiszteletlenségnek, sem civil szférában edzõdött szókimondásnak, de ez a Bukarestbõl vagy ki tudja honnan importált „vonalvezetés" elképesztõen és ijesztõen hasonlít azokra a régi „kongresszusi" idõkre, amikor szegény, büszke magyarom kis emberi játéka csupán az lehetett, hogy a tv képernyõjén keresztül hányat ismer fel a magyar dolgozók országos kirakatába be-, fel-, avagy Bukarestbe levezényelt akkori csúcsmagyarjaink közül.
Én remélem, hogy változó életünkben lesz annyira bölcs a szavazógéppé „tökéletesíteni" kívánt SZET, hogy akkor, amikor a tudomány, a kultúra, a civil szervezetek általában a magyarságunk polgáriasodása képviselõjeként kap szót, az erdélyi magyar közösség sorsának alakításában minden tekintetben a tudomány, a kultúra, a civil szervezetek, általában a magyarságunk polgáriasodása érdekében legyen képes a szólás jogával élni.
ott ahol a kelet a nyugattal összeér, néhány fura dolgot tapasztalhatunk. Keleten például a kezükkel esznek az emberek, evõeszközt ritkán használnak. Neveletlenségnek legfeljebb az számít, ha valaki nem csak három ujját használja. A Hungry Bunnyban még a rántott csirkéhez sem adnak evõeszközt. Mikor kést kérek, tíz perc várakozás után hoznak egy olyan bárdot, amivel a konyhán dolgoznak. Rajtam kívül soha senki sem kért kést. A csirkét és hozzá a sült krumplit természetesen kézzel kell enni a „vadnyugaton" is.
Keleten a lányok szoknyája szabadon lobog, hol egyik oldalán hosszabb, hol a másikon, hisz nem varrónõ készítette, csak a derekukra tekerik az anyagot. Nálunk, a konfekcióvarrónõ máreleve asszimentrikusan készíti a szoknyát, amelybõl a blúz felül kilóg (a fiúknál is az ing a jeans-nadrágból). A keleti nyomor kénytelen rongyosan, foltozottan járatni fiataljait. A nyugati „nyomor" már lyukasan, illetve hasítva készíti a nadrágot, lekoptatva, foltokkal ellátva.
A lányok hajában szinte kötelezõ ma már a ceruzánál vékonyabb hajfonat(minden kéregetõ cigányleánykának ott éktelenkedik a fején, színes madzagra fonva), vagy pedig számos dugóhúzószerû, szerteszét ágazó fonat, össze-vissza boruló, mint a néger énekesnõknél. A modellt az amerikai könnyûdal-énekesnõk hajviseletébõl koppintottuk le. Fõ a gondozatlanság benyomása. Legyen olyan, mintha hajmosásnál nem mosták volna ki a szappant, és attól összeragadtak a hajszálak. Kifésülhetetlenül.
Keleten a gyermekek keveset járnak iskolába, mert kevés az iskola és még kevesebb hozzá a motiváció. A semmittevést különben is zsenge korban kell elsajátítani, mert különben még fegyelemhez szokik az ember. Pedig ha nem tanítják, még a beszédrõl is le lehet szokni. A fiatalok világszerte már amúgy is csak fél szavakat használnak, és mindent rövidítenek, mert beszélni — úgy tûnik — fárasztó, és mert mindenkor kéznél vannak a metakommunikációs mozdulatok, amelyekkel el lehet mondani, hogy enni szeretnék, vagy inni, vagy szeretkezni. Hisz egyébre nincs szükség... A tanár vagy színész beszéde ilyen környezetben természetellenesnek hat, mert szabatosan beszélni ma már a professzionalizmus tartozéka.
Cipõtalpat koptatni igazán nem érdemes, ha lehet mezítláb is járni. A szobrok vagy szökõkutak tövében is lehet aludni, hiszen a szállodákat vagy ifjúsági otthonokat megfizetni nem lehet. Igaz, közben az emberi szükségleteket is el kell végezni. Apropó, Kolozsváron jelenleg kilométereket kell gyalogolni ahhoz, hogy egy közvécét találjon az ember (az egész városban talán csak kettõ-három van!), ha történetesen azt is tudja, merre kell elindulnia. Nem vagyunk Párizsban, ahol a kutyáját sétáltató gazdinak a kezében van a lapát és a zacskó, hogy összeszedje, amit kedvence elhullajt útközben.
Mióta — nyugati mintára — városunkban is bevezették a sebességkorlátozást, csak úgy suhannak el mellettem a Mercedesek, BMW-k, VW-k, mivel én betartom a kötelezõ 50 kilométeres óránkéntit. És torkomban dobog a szívem, amikor a szûk és zsúfolt mellékutcából kikanyarodik a fél kézzel vezetõ elõkelõ úriember, aki másik kezével telefonál. Pedig ez is tilos az új KRESZ értelmében. De hát time is money (számára okvetlenül), és elsõ mindenkor a biznisz.
Valamikor a földrajzórákon azt tanultuk, hogy Európa az Uraloknál kezdõdik. Azóta százszor bebizonyosodott, hogy ez mennyire tévedés. De hol kezdõdik a kelet, és hol a Balkán? Erdély össze tudott olvasztani, magába tudta foglalni a magyart, románt, németet, zsidót, tótot, örményt, szerbet, cigányt. Mert Erdély kultúrájához, emberi tartásához alkalmazkodni kellett és lehetett. Most megpróbálja ugyanezt az arabokkal, törökökkel és annyi más fajtával, akiket a nyerészkedés vágya hajtott tájainkra, és immár magam sem tudom: keletiesen vagyunk nyugatiak, vagy nyugatiaskodón keletiek, és erõsen meggondolkoztat a határt képzõ hegyek kérdése. Az Uralok már nem, de a Kárpátok még igen?
A boldogság olyan, mint a bölcsõ: meleg, puha és ringató. A boldogság talán leginkább mégis olyan, mint a tenger vagy az óceán: mély, hatalmas, végeláthatatlan, és úszni kell benne, ha már belepottyant az ember (éppen úgy, mint a tengerben vagy az óceánban).
Úszunk a boldogságban; nyugodtan, békésen — és körül a végtelen, a kék boldogság-tenger; szép nyári idõben langyos, szélcsendben szelíd, játékos hullámocskákat iramoltat szerteszét. A boldogság kék tengerén mindig szép nyárias az idõ, és örökös a szélcsend. Elég, ha hanyatt fekszünk a szelíd, ringató hullámokon, eleresztjük magunkat — se zaj, se lárma, se tülekedés, csak a lágy hullámok kotyogása, csak a hatalmas nyugalom, békesség, és fölöttünk a ragyogó kék ég csendes óceánja...
Ó, a boldogság a legcsodálatosabb közeg! Mert ringató, babusgató, mint a bölcsõ, és végtelen és mély, mint a tenger vagy az óceán, és gondtalanul, nyugodtan csak úszni kell benne; nem sietve, nem kapkodva: egyenletes, szelíd karcsapásokkal valami távoli csodás part felé, amelyik, meglehet, maga a boldogság-sziget (de talán csak az Élet?) –
Belepottyantam a boldogságba, a hatalmas, nyugodt boldogság-tengerbe, boldogság-óceánba. Kotyognak-locsognak körülöttem a boldogság tengerének szelíd hullámai, felettem mosolyog az ég kék óceánja, ragyog a tavaszi nap, és se zaj, se lárma, se indulat, tülekedés, se komor part, amely a távolból elõsejlene, csak a boldogság langyos hullámverése, s csak én, belepottyantan a boldogság mély, végeláthatatlan óceánjába, és –
és kapálózom, kapkodok, igyekszem „kifelé", amelyrõl nem tudni, merre van, ha van; és levegõ után kapkodok, miközben nagy kortyokban nyelem a boldogságot,
s miközben nagy kortyokban nyelem a boldogságot, iszonyodva döbbenek rá: nem tudok úszni!
— Minek a mértékegysége: a szellem/négyzetméter?
— A lidércnyomásé.
Van valami felemelõ abban, ahogy nem katolikus, nem protestáns és nem muzulmán testvéreinket elkapja a vallásosság így, húsvét táján. Megrendítõ látni, hogy mindenkit, a legkisebbtõl a legnagyobbig eláraszt valami transzcendens fény, és ettõl megtisztulva, földöntúli mosollyal árasztva el a környezetüket, új világ eljövetelét hirdetik.
Figyeljük csak meg, mennyivel jóságosabbak az emberek ilyenkor az utcán, sõt, a tévéhíradót sem a profán Jó estéttel kezdik, hanem „Krisztus feltámadott" kiáltással vetik bele magukat a gépfegyverropogásba, a légiriadókba és az ehhez hasonló, szeretettõl átitatott eseményekbe. Gondolom, Önök is sokkal jobban érezték magukat ettõl.
Az idén különösen látványos volt Krisztusnak a hatása, mondanom sem kell, az ortodox húsvét ily módon történõ hangsúlyozása semmiféle kapcsolatban sincsen a szerbek és oroszok által fennen hirdetett görögkeleti összefogással. Hírhedt magánadó készített híradós anyagot az éjféli misérõl hazatérõkkel: öröm volt látni azokat az átszellemült arcokat, amint életük legnagyobb élményének nevezték az idei szertartást. Legmegrázóbb az a hölgy volt, aki közölte, hogy a pátriárka szózata különösen felemelõ volt, hiszen olyan jó volt a hangosítás.
No, de ne gondolják, hogy ez a szellemiség csupán mulandó, és néhány nap elteltével észre se venni majd sehol a nyomait. Ó nem, hiszen már tartós nyomai vannak ennek a hatamas banzájnak. Elég csak a fõtéri Bennetton üzlet kirakatába tekinteni, ahol aranyló sugarakkal bevont Madonnával díszített póló látható fõhelyen: a Szûz ölében felejthetetlenül mosolyog a kisded, a szenteknek kijáró glória pedig túlvilági fénnyel aranyozza be õket. Igen, kérem, aki ezt magára veszi, majd a nyári nagy melegben, a strandon is sugározni fogja az igét.
Még egy élményemet szeretném megosztani Önökkel, mert meggyõzõdésem, aki nem volt szemtanúja a már említett magánadó remeklésének, az úgy, ahogy volt, lemaradt a feltámadás misztériumáról. Ezennel közlöm Önökkel, hogy földöntúli boldogság töltött el abban a pillanatban, mikor a Benny Hill epizód után azonnal következett a „Krisztus feltámadott" szózattal aláfestett szünetjel. Rájöttem: minden ellenkezõ híresztelés ellenére, nem csak a Red Bull adhat szárnyakat. Biztos vagyok, hogy az ilyen hiteles és õszinte hit legalább olyan magasba emelhet, mint Ikaroszt annak idején az õ szárnyai.
A Newsweek amerikai kiadása egyik különszámát az egyetemet vagy fõiskolát keresõknek állította össze. Ebben olyan internetes keresõprogramok címét gyûjtötték össze, melyek segítenek az álmok egyetemének megtalálásában.
A választék pedig óriási. Egy alkalommal mintegy 24 ezer tanintézmény közé keveredtem, és sehogy sem sikerült a kínálatot 20 ezer alá szûkítenem. Igaz, a kutatás nemcsak az angolszász nyelvterületre, hanem a világ egészére kiterjedt. Ezt már a cím is sugallja: www.worldwide.edu, és igencsak finnyás kell hogy legyen az, aki nem talál valami fogyaszthatót a felkínált választékból.
A tallózás egyszerû, csak némi angol tudás szükségeltetik hozzá. A legtöbb program megkérdezi, hogy mit szeretne tanulni a kedves bejelentkezett, melyik oszágban, milyen nyelven, mekkora egyetemen, esetleg milyen felekezetnél. Meg ilyesmi. Az ablakok kitöltése egyszerû, a választás a nehéz.
Ilyen aprólékos a www.collegeview.com címen található progam is, illetve a www.collegenet.com és a www.collegesearch.com is. A www.csearch.com (a c itt nem college-t, hanem Cambridge-et takar) már nem nyújt általános kutakodási lehetõséget, csak az infomatikusoknak és programíróknak (ha ezt takarja a Software Engineering kifejezés) szól. Az én kedvencem viszont a www.studyabroad.com. Olyan, amilyen én szeretnék lenni: szerény, de mindentudó.
Azonban annak, aki külföldön szeretne tanulni, azzal is kell számolnia, hogy ezt nem teheti meg pénz nélkül. Nemhogy az ott-tartózkodásért, a koleszért, a repülõjegyért nem átallanak vagyonokat kérni, de ráadásul a legtöbb intézmény tandíjas. Az Egyesült Államokban az évi 15 ezer dollár csak a jó középmezõnybe tartozik. De jó Zorróként ebben is segítséget nyújtanak ezek a programok. Ugyanis összegyûjtötték a megpályázható ösztöndíjak listáját is, amibõl szintén tetszés szerint lehet válogatni.
És még valami. A fenti címek — az elsõ kivételével — többségében az angolszász nyelvterületen levõ tanintézmények adatait tartalmazzák. Ezért egyfelõl jó tisztában lenni azon oktatási rendszer felépítéseivel és terminusaival (én például sokáig a falra másztam az ilyenektõl, hogy B. A. és B. S., és még most sem vállalkoznék arra, hogy bárkinek is elmagyarázzam). Másfelõl pedig illene tudni angolul. Illetve ezt bizonyítani is kell valamivel. Ez a valami pedig a TOEFL („az angol mint idegen nyelv" nevû vizsga).
De semmi gond. Van még a tarsolyunkban egy cím: www.toefl.org, amely címen található honlap áttanulmányozása majdnem egyenértékû a vizsgával.
Sokan gondolják úgy, hogy Petõfit tövirõl hegyire ismerik, forradalomban játszott szerepét, hõsi halálát kívülrõl fújják, hiszen az iskolában csak ezt tanítják. A Magyar Ifjak Világfórumának Erdélyi Társasága a fenti állítást kérdõjelezte meg, illetve ennek alapján megpróbálta ezt a dolgot felmérni. Lõrincz Ildikó, a MIVET irodavezetõje ismerteti az emlékvetélkedõt.
— A ’48–49-es szabadságharc és forradalom évfordulóját sokszor megünnepelték, de ebbõl legtöbbször kimaradt az ifjúság. A MIVET képviseletében azon gondolkodtam, miképp lehetne ezt a fiatalok körében is népszerûsíteni, és fõleg hogyan lehetne egy kicsit aktívabbá tenni a múlt századi eseményekkel való kapcsolatukat. A vetélkedõvel az volt a célunk, hogy mozgósítsuk azokat a fiatalokat, akiket érdekelnek a forradalom eseményei, és tisztában vannak Petõfi szabadságharcban játszott szerepével.
Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a kezdeményezés nemcsak az erdélyieknek szólt, hanem a nyugati magyarságnak is, akik eléggé el vannak szigetelve tõlünk.
— Miképpen zajlott és zajlik majd késõbb az emlékvetélkedõ?
— Összeállítottunk húsz, fõleg történelmi ismereteket felmérõ kérdést, amelyeknek szakmai felülvizsgálatát Egyed Ákos történész végezte el. Ezeket szétküldtük az összes meglévõ e-mail címünkre, illetve megkértük az erdélyi városokban mûködõ ifjúsági szervezeteket, hogy népszerûsítsék a rendezvényt. Nagyon sok érdeklõdõ volt szerte a világból, mégis válaszok csupán Erdélybõl érkeztek. Ennek oka, gondolom, a kérdések nehézségében keresendõ, és abban, hogy a nyugati magyarok nem tudtak könnyedén hozzáférni a megadott könyvészeti anyaghoz. A válaszok elbírálását egy négytagú bizottság végzi, melynek elnöke Egyed Ákos, részt vesz benne még Demeter László, Nagy Botond és Pócsai Sándor, akik a Kolozsvári Magyar Történészhallgatók Egyesületének Újkor szakosztályát képviselik.
— Hogyan fog zajlani a vetélkedõ második szakasza?
— Május 29-én kerül sor Kolozsváron a döntõre, ahol a kérdésekre adott legjobb tíz válasz szerzõje vesz részt. Ez egy kulturális programmal egybekötött rendezvény keretében fog zajlani, melynek irodalmi jellege lesz. Dávid Gyula irodalomtörténész javaslatára ekkor nem a tárgyi tudásra fogjuk a hangsúlyt fektetni, hanem a Petõfihez fûzõdõ személyes viszonyt próbáljuk meg felderíteni. A tervek szerint az eredményekbõl egy irodalomszociológiai felmérést is készítenénk.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara idén is megrendezi
1999. július 4–12. között. Célkitûzése, hogy megismertesse a magyar alkotmánytörténet és jogrendszer alapjait, valamint a magyar jogi szaknyelvet a határon túli magyar anyanyelvû jog- és történészhallgatókkal, illetve pályakezdõ jogászokkal, történészekkel (történelemtanárokkal). Az oktatási programok mellett kulturális rendezvényeket is szerveznek Magyarország jobb megismerése céljából.
A nyári egyetem rendezvényei a résztvevõk számára ingyenes. Reggelit, ebédet, valamint a helyi közlekedéshez szükséges támogatást elsõsorban a szomszédos országokból érkezõknek biztosítanak.
A nyári egyetem szervezõinek korlátozott pénzügyi lehetõsége miatt kb. 100 fõ számára tudják biztosítani a térítésmentes részvételt, így — túljelentkezés esetében — a részvételi szándék jelzésének sorrendjére tekintettel lesznek a jelentkezések elfogadásánál.
Jelentkezni legkésõbb 1999. május 31-ig lehet levélben, a következõ címen:
IV. Nyári Egyetem Szervezõ Bizottsága
(ELTE ÁJK Filozófia Tanszék) 1053 Budapest, V. ker. Egyetem tér 1–3.
Fax: (36-1)-267-08-20/2794
Telefon: (36-1)-266-23-15
E-mail: kara@ludens.elte.hu
A Széchenyi István Szakkollégium 1999. augusztus 6. és 20. között ismét megrendezi a határon túli magyar
amelynek témája Bankszakmai ismeretek és a banki döntések szimulációja. A tíznapos kurzust a veszprémi Államigazgatási Fõiskola kollégiumában rendezik meg. A pályázat nyerteseinek (15–20 fõ) megtérítik a szállás, az étkezés és utazási költségeit.
Pályázni lehet egy hat-tíz gépelt oldalas dolgozattal az alább megjelölt témák valamelyikérõl:
— a munkanélküliség, infláció, fizetési mérleg, költségvetési deficit alakulása;
— a gazdasági növekedés elmúlt évekbeli alakulásának lehetséges magyarázatai, elemzése, a jegybank helyzetének, monetáris politikájának jellemzése;
— a monetáris intézményrendszer helyzetének, fejlettségének jellemzése;
— valamely értékpapírpiaci instrumentum, esetleg az értékpapírpiac egészének átfogó leírása, elemzése, banki esettanulmány készítése.
A pályázatnak tartalmaznia kell még egy szakmai önéletrajzot, az egyetemi tanulmányokat igazoló indexmásolatot, amelyet az értesítési cím csatolásával 1999. június 10-ig az alábbi címre kérjük eljuttatni:
Széchenyi István Kollégium
1092 Budapest, Ráday u. 43–45.
Telefon/fax: (36)-1-217-2015
Vannak, akik hadjáratokat szerveznek azért, hogy megérje nekik a földet túrni látástól vakulásig. S vannak, akiket erõszakkal sem lehet a föld felett tartani huzamosabb ideig. A második kategóriába tartozik Váry László, a kolozsvári Amatõr Barlangászklub szervezõje:
— A klub 1966-ban Bagaméri Béla kezdeményezésére alakult, országos viszonylatban ez volt az elsõ, csak barlangászati kutatásra összpontosító klub. Kezdeti cél a Szelek-barlangjának a felkutatása volt. A barlangot 1957-ben fedezték fel, különbözõ hegymászó klubok tagjai végeztek kutatásokat, amíg rájöttek, hogy a barlang óriási, felkutatásához szükség van egy szakosodott csoportra. Hasonló klubok azelõtt is voltak, de ezek fõleg a barlangászat–turizmus, barlangászat–alpinizmus területeken dolgoztak. A kolozsvári klub az ország legnagyobb barlangkutató klubja, a Romániai Barlangászszövetség legõsibb tagjai vagyunk.
— Bárki tagja lehet az amatõr barlangász-egyesületnek?
— A 16 évet betöltött fiatalok az iskola beleegyezésével, a 18. életévüket betöltött ifjak saját jószántukból iratkozhatnak be.
— A klub keretén belül iskoláztatási periódusok is vannak.
— Az április és október közötti tanfolyamunkon alpinista technikai, barlangtérképezési, geomorfológiai, elsõsegélynyújtási, ökológiai alapismereteket szerezhetnek az érdeklõdõk. Megpróbáljuk a jelentkezõket megtanítani, hogy nyitott szemmel járjanak a természetben, és kellõképpen értékeljék, becsüljék a szemük elé táruló természeti szépségeket. A tanfolyam elsõ része április 15. és 18. között Vársonkolyoson lesz, de további kiszállásokat is tervezünk. A múlt év augusztusi kéthetes táborainkban a létszám meghaladta a 100 fõt. A társaság nagy része fiatal volt.
— Sokáig azt hitték, az addig feltárt rész jelenti az egész Szelek-barlangját. Az utóbbi években mégis folytatták a kutatást...
— Az új munkaterv szerint minden zeg-zugot, repedést bejárunk. A nagy meglepetés a februári föld alatti barlangkutató tábor alkalmával ért, mikor történt, hogy egy 900 méteres barlangjáratot fedeztek fel.
— A Szelek-barlangjának újrafeltérképezése hatalmas munka.
— Az újratérképezés legalább 9 évet fog igénybe venni. Nagy pontosságot igényel: ahogy valamit elrontunk, a számítógép jelzi, és vissza kell menni a terepre újraméricskélni. Akár háromszor is megnézzük a hibás helyet, amíg kiderül a turpisság, hol volt a hiba. Idén szeretnénk a Vlegyásza alatti Fehér Kövek vidéke újrafeltérképezésének rendszerezését befejezni. Mindezt mûholdas pozícionáló gépekkel végezzük, azzal mérjük be a barlangbejáratok pontos helyét. Itthon számítógépbe tápláljuk az adatokat, és egy felszíni modellezõ program segítségével feldolgozzuk azokat. Valahogy így születik egy átfogó térkép az egész vidékrõl.
— Mi a helyzet a hazai barlangkutatással, hegyi turizmussal?
— A mi munkánkra is rányomja bélyegét a pénztelenség. Egy komolyabb túra, aknabarlang bejárása nagy befektetést igényel. Ereszkedõn kívül szükségünk van egy mászógépre, 5 darab karabinerre, egy rendes biztonsági hevederre. Általában 2–3 millió lejt vontatunk magunk után a sárban. Ez nem olcsó mulatság, az embernek bogár kell hogy legyen a fejében, hogy ilyesmire áldozzon. Ha jól meggondoljuk, hogy ezeknek a felszereléseknek az élettartama rendszeres használat mellett nem hosszú, eléggé szomorúan tekinthetünk a jövõre. Mivel a föld alá bújunk, kevés az a cég, amelyik ebbe a sportba fektetne. Hiába írom a hátamra, hogy én ilyen vagy olyan cégnek vagyok a reklámozója, a föld alatt nincs senki, aki ezt láthatná. Szeretnénk dokumentumfilmet is készíteni a Szelek-barlangjáról, reméljük, hogy ezzel meg fog nyílni az út támogatóink felé. Annyi kiadásunk van, hogy elõbb-utóbb bele fog törni a fogunk.
— Nem próbáltatok külföldi kapcsolatokat kialakítani?
— Idén egy korzikai barlangkutató csoport látogat el hazánkba, várunk ukránokat is, valamint a francia barlangászszövetség részérõl vendégeket a nyári táborba. Nagyon jók a kapcsolataink a Yale egyetem barlangkutató szakosztályával. De nyitottak vagyunk bárkivel közremûködni, akivel közös nevezõre tudunk jutni.
Két évvel ezelõtt Ilmenauban, egy kis kelet-német városban töltöttem el egy hetet többszáz más országból érkezõ diákkal együtt. A szervezõk most küldtek el egy kis tájékoztató füzetet, melyben, többek közt, nemzetközi diákhetek címeit is közölték. Ezek a diákhetek nemcsak nyáron, hanem év közben is folynak. Általában az oda- meg visszautazást fizetni kell, ha vízumköteles országba utazol, a diákszervezetek hivatalos meghívót küldenek. Kötelezõ egy idegen nyelv tudása. A különbözõ egyetemek neve, a címek angolul találhatók meg benne. Bejelentkezni Interneten is lehet (a tanzániai és az oroszországi diákkonferenciákat kivéve). Az idõpont nélküli táborok lezajlási dátuma késõbb dõl el.
European Student Congress Liège (ESC); Idõpont: általában minden év novemberében szervezik meg. Egyetem: University of Liège; Cím: Campus du Sart Tilman — Bat B8; 4000 Liège, Belgium; Tel.: +32-41-66-28-81 Fax: +32-41-66-28-82; e-mail: esculg@fede.student.ulg.ac.be; Internet: http://www.fede.student.ulg.ac.be/esc/congress.html
European Week in Eindhoven (EWE); Idõpont: általában minden év áprilisában; Egyetem: Eindhoven University of Technology; Cím: Postbus 513 — Postvak 5;
5600 MB Eindhoven, Netherlands; Tel.: +31-40-24-72-750 Fax: +31-40-24-63-869; e-mail: ewe@ewe.stud.tue.nl; Internet: http://www.stud.tue.nl/ewe/
Stockholm Conference; Egyetem: Swedish Ecodemics; Cím: P.O.Box 59 03; 11489 Stockholm, Sweden; Tel.: +46-8-45-81-011; Fax: +46-8-67-45-487; e-mail: info@swedish-ecodemics.a.se; Internet: http://www.swedish-ecodemics.a.se
International Student Festival in Trondheim (ISFiT); Idõpont: általában minden év márciusában szervezik meg. Egyetem: University of Trondheim; Cím: Postterminalen NTNU,
7034 Trondheim, Norway; Tel.: +47-75-95-320; Fax: +47-75-95-323; e-mail: isfit@isfit.ntnu.no; Internet: http://www.isfit.ntnu.no/
Student Conference in Maribor (SCIM); Egyetem: University of Maribor; Cím: SOU, University of Maribor
Gosposvetska 83.,
62000 Maribor, Slovenia; Tel.: +386-62-212-977; e-mail: sou@uni-mb.si; Internet: http://www.uni-mb.si/sou/scim.html
Euroweek Paris; Egyetem: ESIEA Paris; Cím: ESIEA-BdE-Euroweek
9. rue Vesale;
75005 Paris, France; Tel.: +33-1-43-47-93-94; Fax: +33-1-43-36-27-02; e-mail: euroweek@esiea.fr ; Internet: http://www.esiea.fr/euroweek/index.htm
Interweek Novosibirsk; Egyetem: Novosibirsk State University; Cím: Interweek Comittee
Pirogov st. 2.,
630090 Novosibirsk, Russia; Tel.: +7-383-2-35-39-41; Fax: +7-383-2-39-74-34; e-mail: youth@iclub.nsu.ru; Internet: http://www.youth.nsu.ru
Student Conference in Cracow; Egyetem: Europejskie centrum Mlodziey; Cím: ul. Golebia 24., p. 31 a;
31-007 Kraków, Poland; Tel.: +48-12-422-10-33 — app. 11-72; Fax: +48-12-422-10-33 — app. 11-71; e-mail: ecm@free.ngo.pl; Internet: http://free.ngo.pl/ecm
International Student Week in Tanzania; Egyetem: University of Dar Es Salaam; Cím: P.O. Box 77365
Dar Es Salaam, Tanzania; Tel.: +255-51-410-500-8 — app. 22 94; Fax: +255-51-410-395; e-mail: iswt@ucc.udsm.ac.tz; Internet: http://www.rz.tu-ilmenau.de/iswi/iswt/
International Student Week in Ilmenau; Idõpont: kétévenként, májusban kerül rá sor, utoljára idén szervezték meg. Egyetem: Technical University of Ilmenau; Cím: P.O. Box 100565;
98684 Ilmenau, Germany; Tel.: +49-36-77-69-19-46; Fax: +49-36-77-69-19-45; e-mail: ismi@rz.tu-ilmenau.de; Internet: http://www.rz.tu-ilmenau.de/iswi
International Culture Week in Pécs; Idõpont: általában minden év augusztusában szervezik meg. Egyetem: Janus Pannonius University; Cím: Office of int. Student relations
Szántó K. J. u. 1/b,
7633 Pécs, Hungary; Tel.: +36-72-25-14-44 — app. 20 38; Fax: +36-72-32-47-18; e-mail: stefi@ehkb.jpte.hu; Internet: http://www.jpte.hu/ehkb/
„Nemzetek közötti regionalizmus és kisebbségvédelem Európában. Egy kísérlet a keleti bõvítésre" címmel szervez nyári egyetemet az Európa Akadémia. A kisebbségvédelem, a határokon átívelõ együttmûködés és a keleti bõvítés olyan kulcsszavak, amelyek mögött olyan folyamatok állnak, melyek gyökeresen át fogják alakítani Európa képét a közeljövõben. A regionalizmus, a nemzetek közötti együttmûködés és a kisebbségi konfliktusok pusztító hatásának egyre nagyobb körben történõ észlelése mind szoros kapcsolatban vannak az Európai Unió központi problémájával: a keleti bõvítéssel.
A nyári egyetemen civil szervezetek munkatársai, egyetemisták és kisebbségek képviselõi vehetnek részt. Részletesebb információkat és a jelentkezéshez ûrlapot a következõ címen lehet találni:
Gabriel Toggenburg
European Academy Bozen, Weggensteinstrasse 12/a, I-39100 Bozen/Bolzano
Tel.: +39 0471 306122; Fax: +39 0471 306199
(http://www.eurac.edu)
hirdet a MIVET (Magyar Ifjak Világszövetségének Erdélyi Társasága) augusztus 1–22. között:
— nemzetközi angol nyelvû tábor Domaszeken
— nemzetközi német nyelvû tábor Püspökszentlászlón
— nemzetközi francia nyelvû tábor Hódmezõvásárhelyen.
A táborok idõtartama két hét, a részvételi díj egységesen 20 ezer forint. Ráadásként szerveznek egy harmadik hetet is Martélyon, ahol összevonják a három nyelvi tábort, megteremtve a lehetõséget, hogy mindenki találkozzék mindenkivel. A harmadik hetet is beleszámítva a tábor 28 ezer forintba kerülne, de megadatik a lehetõség csupán az utolsó hétre való jelentkezésre, ez esetben a tábor 10 ezer forintba kerül.
Jelentkezni Pap Katalinnál a következõ e-mail címen: Pap Katalin<h330731@stud.u-szeged.hu vagy Varga Jószefnél, címe: 6722 Szeged, Bolyai u. 22., telefon: 62/424-785.
Az Oedipus Quartett Filmklub
kedden, április 20-án délután 5-tõl Alain Robert Grillet: A szép fogolynõ, majd este fél 8-tól Derek Jarman: Caravaggio címû filmjét vetíti. Helyszín: továbbra is az Apáczai-líceum fizikuma.
Táncházat
tartanak szombat este Szamosújváron a fõtéri Park étteremben, kicsik és nagyok számára. Hálózsákos szálláslehetõség a Téka Házban.
Nemzetközi
gyereknéptánc-fesztivált
rendeznek a szamosújvári Téka Házban 1999. április 16–18. között. A programban szerepel kirándulás, táncoktatás, táncház, kézmûves foglalkozások, valamint egy gálamûsor magyarországi és erdélyi meghívott táncegyüttesekkel.
Bagolyvár
címmel megjelent a TITUSZ (Tízen Túliak Országos Szövetsége) tájékoztató kiadványa. Ebben helyet kínálnak (maximum 1/2 A4-es terjedelemben) nem kormányzati szervezetek részére különféle információk, hirdetések közzétételére. Postacím: TITUSZ Bagolyvár, 3700 Oradea 1., c.p. 294. E-mail: ifjusag@yahoo.com.
szervez a Számítástechnikai és Informatikai Szakosztály (SZISZ) április 26-tól. A helyek száma korlátozott, KMDSZ-tagok elõnyben részesülnek. Részletesebb információk és feliratkozás a KMDSZ-irodában.
Modern
Üzleti Tudományok
A tatabányai Modern Üzleti Tudományok Fõiskolája 1999. októberében újabb nappali tagozatos elsõ évfolyamot indít a Székelyudvarhelyi Képzési Központ szervezésében. A képzés tandíjköteles (280 USD félévenként), idõtartama négy év, képesítése közgazdász kereskedelmi szakon. A hallgatók elõzetes, önéletrajzos jelentkezését a következõ címre várják: Fundaþia Civitas — Odorheiu Secuiesc, C.P. 51. Részletesebb információk és jelentkezési lapok a következõ telefonszámokon kérhetõk: 066/218-481, 066/214-181.
A szenátusban csütörtökön újabb törvényt fogadtak el, melynek értelmében a kihágásokat elkövetõ személyek a jövõben börtönbüntetés helyett közmunkára kötelezhetõek.
A törvény értelmében a törvénybe ütközõ cselekedeteket elkövetõ személyek a közmunkát munkaidejük után végzik. A törvény 50–300 óra közmunka elvégzésében szögezi le a kihágást elkövetõ személyek büntetését. Ebbõl munkanapokon legfennebb 3 órát, ünnepnapokon, leszámítva a vasárnapot, nyolc órát kell „törleszteniük". Egy havi szabadságvesztésnek e jogszabály szerint 50 óra közmunka felel meg. Az intézkedést kiskorúak esetében is alkalmazzák.
Csütörtökön nevezték ki Emil Constantinescu államelnök szóvivõjévé Rãsvan Popescut. Az új tisztségviselõ, mint elmondta, céljának tartja minél pontosabban tükrözni az államfõ és az elnökségi intézmény tevékenységét. Újságírói és kormányszóvivõi múltja alapján Rãsvan Popescu reméli, hogy a Cotroceni-palotába kiküldött újságírókkal hatékony kapcsolatrendszert sikerül kialakítania.
Egy F-15-ös harci repülõgép két pótüzemanyagtartálya csütörtökön reggel román területen ért földet, Csávos (Grãnicerii) helység közelében, alig másfél kilométerre a román–jugoszláv határtól, jelentette csütörtökön a belügyminisztérium.
Elképzelhetõ, hogy a két, angol nyelven feliratozott tartályt jugoszláv területen kapcsolták le a géprõl, ám a tehetetlenség miatt azok román területen értek földet.
Az egyenként 2600 literes tartályokat a helybeli lakosok fedezték fel. A tartályok egyike üres volt, ám a másik tele volt üzemanyaggal. A Temes megyei rendõrség a két tartályt a temesvári légierõ és légvédelmi 2-es számú hadtestéhez szállíttatta.
A jelenlegi tervek szerint májustól ismét látogatható lesz a tordai állatkert. A valamikor érdekes helyi attrakciónak számító létesítmény állapota az utóbbi években tûrhetetlenné vált. A legkisebb gondot a ketrecek, zárkák megrongálódása jelentette. Sokkal súlyosabb az állatok helyzete. A mostoha életkörülmények igencsak megviselték a foglyokat. Az is külön problémát képezett, hogy az állatok kiöregedtek, meghaltak, s helyükbe — pénzügyi okokból — nem kerültek mások.
— Az idén végre került egy kis pénzmag, amibõl a szükséges javításokat el lehetett végezni — mondta Matei Cosmin, az állatorvos. — Ezzel szeretnénk idõben elkészülni, hogy elsejétõl fogadhassuk a látogatókat. Bár a kert állatállománya jelentõsen megcsappant, azért oroszlán, tigris, barnamedve, szarvas, róka, farkas, különféle madarak még mindig élnek itt. Sajnos, majmunk nincs, de újsághirdetések útján próbálunk vásárolni. Tárgyalásokat folytatunk iguana és törpekrokodilus megvásárlásának ügyében is. Sok lehetõségünk nincs, hiszen Romániában minden állatkert állathiánnyal küzd. Esetleg Magyarországról próbálkozhatnánk bizonyos fajok behozatalával — mondja, egyáltalán nem meggyõzõdéssel, az állatorvos.
Aki valaha is járt a budapesti állatparadicsomban, annak, sajnos, összeszorul a szíve, ha nem a látogató, hanem a kiállított állatok szemével nézve járja majd be a tordai állatkert sétányait. Vigasztalhat a tudat, hogy élelemre legalább — úgy ahogy — van pénz. Talán ha nálunk is meghonosodna az állatok „örökbefogadásának" külföldön népszerû szokása, akkor a tigrisnek, oroszlánnak is kijutna a jelenlegi 10–15 négyzetméteres, betonaljú ketrecnél nagyobb és az állatok természetes életkörülményeit megteremtõ terület. Az örökbefogadó cég az állat eltartásával járó költségeket vállalná fel, cserébe az örökbefogadott ketrecén megfelelõ nagyságú reklámtábla népszerûsítené a „pótmama" szerepét betöltõ céget. Az örökbefogadás a vállalkozókra vár, s rájuk várnak a szûk, rideg ketrecekben szorongó állatok is.
Áprilistól új törvény lépett életbe a hadirokkantak, hadiárvák és hadiözvegyek járandóságairól, amely hatálytalanította a régebbi, 1977/245. rendeletet. Következésképpen azokat az (IOVR) nyugdíjakat, amelyeket a háborús rokkantaknak és sebesülteknek, az elhalálozott vagy eltûnt személyek örököseinek, vagy a háborús rokkantnyugdíjasok örököseinek állapítottak meg, áprilistól a 49. törvény szabályozza.
A háborús rokkantaknak és sebesülteknek, függetlenül attól, hogy rokkantságuk elõtt munkába voltak sorolva vagy sem, a következõ meghatározott összegû nyugdíj jár havonta: I. fokú rokkantaknak 2 millió lej; II. fokú rokkantaknak 1 800 000 lej; III. fokú rokkantaknak pedig 1 200 000 lej. A hadiözvegyek 1 millió lejes havi nyugdíjra jogosultak. Az I. fokú hadirokkantakat, nyugdíjuk mellett, még egy 500 ezer lejes gondozási összeg is megilleti. Azok a személyek pedig, akik alkalmazottként dolgoznak, a megállapított nyugdíj mellett fizetésüket is megkaphatják. Tevékenységük befejezésekor jogosultak lesznek (természetesen az IOVR nyugdíj mellett) az állami társadalombiztosítási nyugdíjra is. A hadiözvegyeknek is jár az IOVR nyugdíj mellett az állami társadalombiztosítási nyugdíj.
A háborúban elhunytak vagy eltûntek gyermekei, beleértve azok gyermekeit is, akiknek elhalálozásukkor már folyósították ezt a típusú járandóságot, örökösödési nyugdíjra jogosultak az állami társadalombiztosítási nyugdíjakat szabályozó törvénynek megfelelõen. Ugyanez érvényes az elhalálozott IOVR nyugdíjas túlélõ feleségére is. A hadiözvegyek ellenben a házasság idõtartamától függetlenül jogosultak utódlási nyugdíjra. Azokban az esetekben, amikor a családfenntartó elhalálozásakor részesült mind a két nyugdíjban (IOVR és állami társadalombiztosítási), az utódlási nyugdíjat a kedvezõbb járandóság alapján állapítják meg.
A nem hadkötelezett háborús sérültek a hadirokkantaknak meghatározott járandóságok 50%-ára jogosultak, rokkantságuk függvényében. Ezt halmozhatják más társadalombiztosítási nyugdíjjal, és alapját képezheti utódlási nyugdíj odaítélésének is. A világtalanok is halmozhatják nyugdíjukat a fizetésükkel.
Havi járandóságaikon kívül a felsorolt nyugdíjasoknak a törvény egyéb jogokat is megállapít, ezek a következõk: ingyenes orvosi ellátás, a kórházi beutalás idejére ellátást biztosítanak és gyógyszereket, kezelést biztosítanak a gyógyüdülõ helyeken.
Az eddig megállapított IOVR nyugdíjakat és egyéb jogokat a következõkben az új (tehát az ez évi 49.) törvény alapján folyósítják. A kifizetésekhez szükséges pénzalapot az állami költségvetésbõl fedezik. (A jogszabály megjelent az áprilisi 135. Hivatalos Közlönyben.)
|
Váltóiroda |
Márka (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
|
Macrogroup (átlagos ár) |
8300/8450 |
15 100/15 300 |
|
Transilvania Bank |
8250/8450 |
14 950/15 250 |
|
Gulden 4 |
8350/8450 |
15 000/15 250 |
|
Bukarest Bank |
8100/8500 |
14 700/15 350 |
|
Román Nemzeti Bank |
8180 |
14 817 |
Az utcai pénzváltóknál a forint 61/64, a márka 8000/8400, a dollár pedig 14 800/15 300 lejbe került.
Ma reggel a Macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a márka 8330/8450, a dollár 15 150/15 350, az olasz líra 8,30/8,45, az osztrák schilling 1150/1205 lejbe kerül.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |