1999. április 20.
(XI. évfolyam, 88. szám)

Az április 26-ra bejelentett általános sztrájk bevezetôjeként tegnap országszerte a kora reggeli óráktól 11-ig tartó ágazatonkénti figyelmeztetô sztrájkra került sor. A négy legnagyobb szakszervezeti tömörülés követelései között szerepel a reálbér megkétszerezése, a munkaügyi bíróságok létrehozása, az Állami Vagyonalap átszervezése, valamint több szociális vonatkozású jogszabály megalkotása és elfogadása. A tiltakozási akciókhoz a négy szakszervezeti tömb kolozsvári szervezetei is csatlakoztak.

Teofil Lungu, az Országos Szakszervezeti Tömb kolozsvári szervezetének elnöke a Szabadságnak elmondta: hétfôn délelôtt 9 és 11 óra között szünetelt a munka az Unireában, az Armãturában, a Sanexben és a tarnicai Vízügyi Építô Vállalatban. A Conel alkalmazottai szintén részt vettek a figyelmeztetô sztrájkban, ennek ellenére az áramszolgáltatást biztosították. A követelések között szerepel a vállalatok megmentése a csôdbejutástól, a munkahelyek megôrzése és méltányos bér biztosítása. Lungu reméli, hogy a szakszervezetek és a kormány képviselôi között kedden sorra kerülô újabb találkozó ezúttal eredményhez vezet.

Az Alfa Kartell helyi szervezetének elnökétôl, Grigore Poptól megtudtuk, hogy a szakszervezetben tömörülô vállalatok hétfôn szintén beszüntették a tevékenységet. Az Alfa Kartell többek között követeli a pénzügyi zárlat felszámolását, a villamos energia, a víz és a földgáz árának összehangolását a világpiaci árakkal, a hazai gazdaság védelmét, a nyersanyagbehozatal és az adózás csökkentését, a munkaszerzôdések betartásának kötelezettségét a bérfejlesztésre nézve. Megtudtuk: a szakszervezetek vezetôi valószínûleg csütörtökön Bukarestben ismét találkoznak, és a keddi megbeszélések függvényében döntenek majd az április 26-ra meghirdetett általános sztrájkról.

A Sanitas kolozsvári szervezete szintén csatlakozott a szrájkolókhoz. Roman Stefan szakszervezeti vezetô elmondta, hogy az egészségügyi alkalmazottaknak csak harminc százaléka dolgozott, s csak súlyos esetekben látták el a betegeket. Az elnök reméli, hogy ezúttal a kormány valóságra ébred, és teljesítik a kéréseket. Az egészségügyben dolgozók többek között a bérek megemelését, a kórházak modern felszerelésekkel való ellátását és az állások számának növelését követelik.

A figyelmeztetô sztrájkban nem vettek részt a Közszállítási Vállalat, valamint a Vasútigazgatóság alkalmazottai. Földvári Árpád, a Közszállítási Vállalat forgalmi igazgatója elmondta, hogy semmiképpen nem állítanák le a forgalmat. Domokos Imrétôl, a kolozsvári vasútigazgatóság forgalomirányító szolgálatának fônökétôl megtudtuk: azért nem csatlakoztak a sztrájkolókhoz, mert ígéretet kaptak a bérek megemelésére vonatkozóan.

A tanügyben különleges eset állt elô, ugyanis az Egyetem Elôtti Oktatás Szabad Szakszervezete által szervezett megmozdulás már hónapokkal ezelôtt átment a figyelmeztetô sztrájk stádiumán, sôt a pedagógusok októberben általános sztrájkba léptek. Ezt a bányászzavargások miatt felfüggesztették. Így a tanügyiek úgy döntöttek, április 26-án folytatják az ôsszel felfüggesztett általános sztrájkjukat.

A sztrájkolók — az egyik szembenálló fél — tehetetlenséggel és hozzá nem értéssel vádolva a kormányt, megmozdulásukat kilátástalan és reménytelen helyzetükkel indokolják. A kormány — a másik szembenálló fél — a munkabeszüntetés anyagi veszteségeket is okozó állandó fenyegetésében lát engedetlenségre utaló, fékezô tényezôt. Demeter János kormányfôtitkár-helyettest éppen ezért a hivatalos álláspontról kérdeztük.

A kormány természetesen arra törekszik, hogy csökkentse, sôt megszüntesse a helyzet felszültségét — mondta a kormányfôtitkár-helyettes. Mivel beszélgetésünkkor a hivatalos véleményt még nem fogalmazták meg, Demeter János magánvéleményeként fejtette ki, hogy a szakszervezetek olyan mély gazba nyúltak, amely azt bizonyítja, hogy nem gondolták át teljes egészében lépésüket. Románia olyan döntéshozatal elôtt áll, amely besorolná egyik érdekszférába. Amennyiben a sztrájkolók vállalják, hogy végérvényesen keletre sodródjunk, akkor folytassák, amit elkezdtek. — Nem hiszem azonban, hogy fizetésemelést sztrájkkal kellene elérni — hangsúlyozta a kormányfôtitkár-helyettes.

Papp Annamária,
Szabó Csaba,
Újvári Ildikó

Petrisor Peiu államtitkár, a miniszterelnök tanácsosa hétfôn úgy fogalmazott, hogy a kormány rövid távú programja tartalmazza a szakszervezetek legtöbb követelését. Mint mondta, a szakszervezetekkel folytatott eddigi tárgyalásokon még nem tudtak egyetértésre jutni a közszolgáltatási díjak csökkentésérôl, valamint arról, hogy milyen eszközökkel lehetne megoldani a gazdaság egyik legsúlyosabb gondját: a vállalatok reménytelen eladósodottságát.

Radu Vasile miniszterelnök, aki vasárnap érkezett vissza Izraelbôl, ahol orvosi kivizsgáláson esett át, a tervek szerint szerdán találkozik a négy szakszervezeti szövetség vezetôivel.

Bill Clinton amerikai elnök helyi idô szerint hétfô reggel telefonbeszélgetést folytatott a Szerbiával határos országok — Albánia, Magyarország, Románia és Bulgária — vezetôivel — közölte David Leavy, a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsának szóvivôje.

Leavy elmondása szerint az említett országok vezetôi egyetértésüket hangoztatták a NATO Koszovóval kapcsolatos fellépésével, és arra az álláspontra helyezkedtek, hogy Slobodan Milosevicset el kell szigetelni, az általa megvalósított brutalitás és elnyomás nem maradhat megválaszolatlanul. Clinton elnök — tette hozzá a szóvivô — köszönetet mondott együttmûködésükért ezeknek az országoknak, és megerôsítette: az atlanti szövetség folytatni kívánja a légitámadásokat mindaddig, amíg el nem érik a kívánt célokat.

A nemzetbiztonsági tanács szóvivôje azt is elmondta, hogy az elnök a katonai területre is kiterjedô együttmûködés elmélyítésére törekszik az említett országokkal.

Ezek közül Magyarország már NATO-tag, de az albán, a román és a bolgár vezetés képviselôit is örömmel látják az atlanti szövetség küszöbön álló washingtoni csúcstalálkozóján.

— A nemzetközi közösség nincs tekintettel arra, hogy a koszovói válság, Jugoszlávia bombázása miatt milyen gazdasági veszteségeket szenvednek el a szomszédos országok, Romániáról legalábbis megfeledkezik — panaszolja a Curentul.

A román lap szerint Románia már legalább 18 milliárd dollárt veszített 1992 óta a délszláv válság miatt. Ebbôl 5 milliárd dollárt tesznek ki a Jugoszlávia ellen elrendelt embargó miatti közvetlen veszteségek, további 13 milliárd dollárnyi veszteséget pedig az okozott, hogy Romániának új kereskedelmi és gazdasági partnerek után kellett néznie, mert elveszítette a saját gazdaságát jól kiegészítô jugoszláv gazdaságot.

A délszláv válság miatt hetenként 50 millió dollárnyi kárt vagyunk kénytelen elkönyvelni, ami csak tovább súlyosbítja az ország amúgyis válságos helyzetét.

De ez a kárösszeg csak a jéghegy csúcsa, a tényleges veszteségek hetente több száz millió dollárt tesznek ki — írta a lap, amely szerint a nemzetközi közösség minderre nincs tekintettel. Miközben Macedónia és Albánia jelentôs pénzügyi támogatást kap és szó van e két ország külföldi adósságai visszafizetésének elnapolásáról is, Románia lehetetlen helyzetbe kerül, s csak „udvarias bátorításokat és ígéreteket kapott a nagyhatalmaktól. A hitelminôsítô intézetek pedig egyre rosszabb besorolást adnak, a beruházók elkerülik az országot, a kölcsönök elmaradnak, s így ördögi körbe jutunk" — írta a Curentul.

A kolozsvári városi tanács április 15-én elfogadott helyi költségvetésének értelmében a helyhatóság idén 44,5 milliárd lejt költ az utcák karbantartására és feljavítására. A városháza hétfôi sajtóértekezletén megtudtuk, hogy mire szándékszanak költeni a pénzt.

Mihai Muresan, a polgármesteri hivatal városgazdálkodási fôosztályának igazgatója elmondta: 184 rossz utat kell megjavítani. Az erre kiutalt 10 milliárd lej csupán egyes utak karbantartására elégséges. Megkezdték már a Tusnad (Tusnad), Csalhó (Ceahlãu), Kórház (Spitalului), Callatis, Hargita, Béga és Balázsfalva (Blajului) utcák feljavítását. Öt hídnál karbantartási munkálatokat kell végezni: a Garibaldi, a Gyár utcai, az 1918. december 1. sugárúti és a Kálvária híd, valamint az Aurel Vlaicu vasúti felüljáró.

A közlekedés biztonsági osztály 4,5 milliárd lejjel gazdálkodik. Ebbôl többek között évente kétszer útjelzéseket festenek fel, 615 kivilágított jelzôtáblát, 1000 darab utcanévtáblát vásárolnak. Ugyannakor árverést szerveznek a gyalogátkelôt jelzô figyelmeztetô lámpák és a város térképét és a közszállítási jármûvek útvonalát ábrázoló köztéri hirdetôtáblák felszerelésére.

A 12,5 milliárd lejjel gazdálkodó zöldövezet osztály 3 ezer fa, 100 ezer élôsövény, 7 ezer díszcserje, 20 ezer rózsa ültetését tervezi. Ezenkívül 192 játszótér karbantartását és feljavítását szándékszanak elvégezni (pl. Avas Oasului utcai, Vágóhíd téri, Gh. Asachi, 1918. december 1. sugárúti, Petrila, Hátszeg, Kôvári, I. L. Caragiale, Györgyfalvi út 182. szám alatti, Párizs utcai park). Ugyanakkor 10 új játszótér létesítését tervezik a Györgyfalvi úti gombánál, a Kövespad utca 20. szám alatt, a Testvériség, Aurel Vlaicu és Kálvária parkban, a Szopori út környéki tónál, a Jupiter, Holdvilág, Pasteur utcában és a Nyárfasoron. Mûködésbe helyezik a Prefektúra elôtti, a Bocskai (Avram Iancu), Állomás, Széchenyi téri és a Simion Bãrnutiu parkban levô szökôkutat. Idén is megszervezik a Floralia Napocensis elnevezésû virágkiállítást és megnyitják a gyermekvárost.

A városháza 50 korszerû szemétlerakóhely létesítését tervezi a Mãrãsti, Monostor, Donát és Hajnal negyedben. A beruházás értékének egy részét a városháza kivetette szemételszállítási illetékbôl fedezik. A félmilliárd lejes költségvetésbôl a sintérközpont a város területén fellelhetô összes kóbor kutya beszállítását, ivartalanítását tervezi. Ez év elsô felében 169 kóbor kutyát „kezeltek" a központban.

A városháza fennhatósága alatt levô négy temetô tisztítására, karbantartására, gondozására idén 2,5 milliárd lejt szántak. Emellett 1 milliárd lejt költenek a Monostori temetô kápolnájának tatarozására.

A polgármesteri hivatal 25 utca korszerûsítését vette tervbe. Ezek a következôk: Állomás (Gãrii), Mikó (Clinicilor), Tineretului, Unirii, Deák Ferenc (Eroilor), Plevnei, Câmpina, Trefort (Victor Babes), Frunzisului, Thököly (Rahovei), Gruia, Majális (Gh. Bilascu), 1989. December 21., Petru Maior, Dunãrii, Pasteur, Gh. Dima, Gyufagyár, Venus. A Maxim Gorkij utcát elôreláthatólag öt hónap múlva fejezik be. A négysávos út mentén zöldövezetek lesznek, mindkét szélén járda. Ugyanakkor kicserélik a víz- és gázvezetékeket. A kiutalt összeg 16,6 milliárd lej. Az Unió (Memorandumului) utca korszerûsítése rövidesen elkezdôdik (hétfôn már le is zárták — szerk. megj.). A munkálatokat 7 hét alatt tervezik befejezni. A Csehszlovákia utcát 3 hónap alatt fejezik be, a kerekdombi felszíni vízelvezetô csatornahálózat kiépítésére pedig 1,5 milliárd lejt utaltak ki. A Máramaros utcát csupán 3 milliárd lejbôl korszerûsítik. A megvalósíthatósági terv szerint mintegy 35,5 milliárd lejre lenne szükség.

Kiss Olivér

A múlt csütörtöki városi tanács által elfogadott helyi költségvetés 20 milliárd lejt ír elô a különbözô kolozsvári oktatási intézmények feljavítására, tatarozására. A munkálatok részletes ütemtervét a polgármesteri hivatal hétfôi sajtóértekezletén Mihai Muresan városgazdálkodási igazgató mutatta be.

A tájékoztató értelmében a városháza idén mintegy 67 iskola és 54 óvoda feljavítását tervezi. A külsô munkálatok a homlokzatok, csatornák, a belsôk pedig a falak lefestésébôl, asztalosmunkák elvégzésébôl, csempekályhák felszerelésébôl állnak. Felújítási munkálatokat terveznek a 10-es számú, az Avram Iancu és a Mihai Eminescu Líceumnál, a Simion Bãrnutiu és a 4-es számú iskolánál, a Mezôgazdasági Iskolaközpontnál, valamint a 39-es óvodánál. A Tehnofrig, az Energetikai, az Unirea, az Informatikai, a Könnyûipari, a Mezôgazdasági Iskolaközpontoknál, a 69-es óvodánál, valamint a balettiskolánál és a 20-as líceumnál a közmûvek külsô csôrendszerénél folytatnak munkálatokat. A költségvetés ugyanakkor egyes tanintézetek korszerûsítését (4 milliárd lej) is magába foglal. Hét objektumnál a tetôszerkezetet cserélik ki (Ion Creangã, 29-es és 12-es iskola, Könnyûipari Iskolaközpont stb.), 3 oktatási intézménynél új hôszolgáltató központot szerelnek fel (Gôrdülôanyag, Elektrotechnikai Iskolaközpont, Lucian Blaga Líceum), 4-nél pedig a már létezôket javítják fel (Aurel Vlaicu, Unirea, Ortodox Teológiai Szeminárium Iskolaközpont, valamint Onisifor Ghibu Líceum).

Folytatják a már megkezdett munkálatokat a Mãrãsti téri 24-es és a 23-as iskolánál. Az utóbbi két intézménynél végzendô javítások értéke 13 milliárd lej. Ugyanakkor fontos karbantartási javításokat végeznek a George Cosbuc, a Liviu Rebreanu, a 4-es iskolánál, a Mezôgazdasági, Faipari Iskolaközpontnál, a Waldorf Iskolánál, az Avram Iancu Líceumnál, valamint a 39-es és 59-es óvodánál.

K. O.

Gyönyörû napos idôt fogtak ki vasárnap délelôtt azok, akik kilátogattak az Unirea sportpályán megrendezett kutyakiállításra. A tízezres belépô ellenére rengetegen voltak kíváncsiak az ember legjobb barátaira. Azok pedig szép számmal voltak, annak ellenére, hogy egy nappal elôbb, tehát szombaton Nagyváradon volt hasonló verseny, s így sok benevezô egyenesen onnan érkezett. Szokatlanul nagy számban voltak jelen német juhászkutyák, dobermanok, no meg az utóbbi néhány évben divatba jött pit bullok, argentin dogok, nápolyi masztiffok. Néhány „tapírorrú" kutyaérdekességeket is lehetett látni, japán pincsit azonban nem láttam. A nagy ugatások, gyakori fogvicsorítások közepette lezajlott szépségverseny alatt egyeseknek még arra is maradt ideje, hogy fogadásokat kössenek — kutyaviadalokra.

Balázs Bence

A Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Mûhelyének budapesti munkatársaival rendez találkozót április 21-én, szerdán, este 6 órakor a Kriza János Néprajzi Társaság (Mikes Kelemen/Croitorilor utca 15.). Ez alkalommmal bemutatják Szarka László Duna-táji dilemmák, Nemzeti kisebbségek — kisebbségi politika a XX. századi Kelet-Közép-Európában, valamint Kocsis Károly és Kocsis Hodosi Eszter angol nyelvû, Ethnic Geography of the Hungarian Minorities in the Carpathian Basin címû kiadványait.

címmel szimpóziumot tart április 20-án székhelyén a Kolozs megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara. Ez alkalomból díjazzák a számítástechnika területén kiváló minôségi szintet elért Brinel Computers és Sistec cégeket. Részt vesznek még SRAC, Calitop, Quality Test és IPA. Bôvebb felvilágosítás a 432-220 és 432-229/159-es telefonokon.

— Mi történt a parasztpárttal?

— A volt miniszterelnök kiválásával csorbát szenvedett.

-fi

• Zsebtolvajlásért vizsgálják Ana Pop tordai lakost, akit azzal gyanúsítanak, hogy március 29-én 1,96 millió lejt emelt el a szamosújvári piacon nézelôdô két személytôl.

Túl azon, hogy a hölgy 73 esztendôs, van egy másik pikantéria is: a most minôsített lopásért vizsgált asszonyt más ügyben már korábban letartóztatták, s a mostani dolgokra csak azután derült fény.

• Spanyolországi turista vízumot ígért két palimadárnak Emil Utiu (22) mezôkóki lakos. Az aranyosgyéresi rendôrség nyomozása arra az eredményre jutott, hogy Utiu nem kevesebb, mint 2400 márkát zsebelt be soron kívüli „ügyintézésért".

A kár megtérült, Utiu pedig szabadlábon védekezhet a csalás vádja ellen.

• Közúti ellenôrzést tartottak pénteken a megyei közlekedésrendészetiek. Az akció során 23 pénzbírságot róttak ki, s a két vezetôi engedély mellett hat forgalmi engedélyt is bevontak.

• Szombaton orvhalászok után kutattak Katonán, Cegén és Gyekén a megyei rendészetiek. A razzia során közel 16 millió lej értékû pénzbírságot róttak ki, s csak az elkobzott horgászfelszerelések összege 7,2 millió lejre rúg. Az ellenôrzés során gépkocsivezetôket is leállítottak: a közlekedési szabályok ellen vétôk közül hatan vezetôi engedély, heten pedig forgalmi engedély nélkül maradtak, s 46-an pénzbírságot fizetnek.

• Vasárnap Kecsed, Doboka, Nagyiklód és Bonchida környékén razziázott a megyei rendôrség közlekedésrendészeti osztálya. Ezúttal 52 gépkocsivezetô kapott pénzbírságot, s a 14 vezetôi engedély mellett 16 forgalmi engedély is „ugrott".

Az ellenôrzés során leleplezték Ioan Moholeát: a dengelegi Apollo Kft. sofôre úgy vezette magántulajdonú traktorját, hogy az nem volt forgalomba íratva.

Példás büntetésre számíthat viszont Lucian Oros Muresan: A 24 esztendôs magyarszarvaskendi fiatalember ittasan vezette 7–CJ–3265 rendszámú Opeljét, s mint utólag kiderült, vezetôi engedélye sem volt.

Turós-Jakab László

Idén tavasszal igen erôs moniliniás virágfertôzés várható a gyümölcsfaültetvényekben. Ezért a Kolozs megyei növényvédelmi felügyelôség elôrejelzô állomása felhívja a gyümölcstermelôk figyelmét az elvégzendô idôszerû növényvédelmi munkákra a termés megvédése érdekében. Az ajánlott permetezési program minden gyümölcsfa fajra érvényes, és több betegség ellen hatásos.

Virágbimbós állapotban, közvetlenül virágzás elôtt permetezhetünk bordói lé 0,5%-os, vagy Dithane M-45 P.U. 0,2%-os, vagy Champion 0,3%-os, vagy Turda cupral 0,5%-os oldatával.

Ha a fertôzés veszélye fennáll, akkor akár a virágzás teljében is kell permetezni Topsin 0,1%-os, vagy Aliette 0,3%-os gombaölô szerekkel.

Közvetlenül sziromhullás után szintén ajánlatos a fákat megpermetezni a fent említett gombaölô szerek valamelyikével, vigyázva arra, hogy az almafáknál már ne használjuk a réztartalmú vegyszereket, vagy csak csökkentett töménységben (Champion 0,04%). Ajánlatos a gombaölô szerek mellé rovarölô szert is keverni a különbözô károsító rovarok (pl. szilvamag-darázs, szilvamoly, almamoly, aknázómolyok, lombtalanító hernyók, vértetû stb.) ellen.

Az almafáknál ügyeljünk arra, hogy a gombaölô szereket úgy válasszuk meg vagy úgy keverjük, hogy a lisztharmat ellen is hatásos legyen (pl. Dithane vagy Captadinhoz nedvesíthetô ként 0,4 vagy Topsin 0,1%-os töménységben).

A kezeléseket meg kell ismételni 10–12 nap múlva.

Tartsuk be az egészség- és munkavédelmi szabályokat a permetezések ideje alatt. Részletesebb információkat a növényvédelmi felügyelôségek helyi képviseleteinél kaphatnak.

Növényvédelmi Felügyelôség, Kolozsvár

Szerkesztôségünk 21-én, szerdán du. 6 órakor támogatónk, az Apáczai Csere János Líceum (Király — Brãtianu — u. 26.) 2. emeleti dísztermében kisorsol egy színes televíziót, amellyel a szerencsést jutalmazza, azok közül, akik az április–júniusi negyedévre elôfizetést kötöttek a Szabadságra. A garanciával rendelkezô, teletextes készülék adományozója a Telezimex Kft.

Ugyanott kerülnek kisorsolásra az április havi elôfizetôinknek szánt díjak is. A következô jutalmakat sorsoljuk ki: 1. Tefal villanykemence, az Amic fôdíja, 2. óriásposzter és csempe-lehúzóskép, a Tapet-Center ajándéka, 3. válltáska, a VSA adománya, 4. 50 000 lejes vásárlási utalvány a Chilly-Willy használtruhaboltba, 5–7. illatszercsomag, az Irénè Schwarzkopf termékeibôl, 8–12. könyvcsomag (Csôgör Enikô, Kármán József és Kós Károly kötetei), a Gaudeamus könyvesbolt, a Kriterion Kiadó és az Artimpex ajánlata, 13. mûanyag konyhaeszközök, a Hélène ajándékcsomagja, 14–18. könyvcsomag (Takács Gábor és Beke Sándor könyvei), az Écriture és az Erdélyi Gondolat Kiadó termékei, 19–21. kertészeti kellékek a Dan Magdun Gazdabolttól, 22–31. 3–3 csomag száraztészta, a Superpast felajánlása, 32–36. könyvcsomag és hanglemez, Kiss János, az Erdélyi Gondolat Kiadó, a Tar Koppány Zsolt Alapítványtól, illetve Dusa Ödön ajándéka.

A fenti idôpontban és helyen sorsoljuk ki a Szabadság és a Corvina Nemzetközi Rejtvénymagazin márciusi rejtvénypályázatára helyes megfejtéseket beküldôk jutalmait is:

1. videokazetta, 2. CD, 3–4. Szabadság-elôfizetés, 5–6. mûsoros hangkazetta, 7–11. hanglemez, 12–16. jutalomkönyv.

Önkéntes sorshúzóinkat cukorkával jutalmazzuk, a közönségnek kisebb meglepetéseket sorsolunk ki fenti támogatóink jóvoltából, és nem utolsósorban válaszolunk olvasóink kérdéseire!

Mindenkit nagy szeretettel vár

a szerkesztôség

Több mint száz éve, 1895-ben született Carl Orff német zeneszerzô, akinek legsikerültebb mûve, a Carmina Burana ma is az újdonság varázsával hat. A filharmonikusok április 16-i hangversenyén mûsorra tûzött mû az évszázad slágerének mondható. A 25 számból álló világi oratórium bátor, eredeti hangszínû zenekari hangzása a dallamdús kórusrészletek mellett az énekes szólistákat ugyancsak próbára teszi. Az ónémet és latin szövegekre írott mû eredetileg színpadi mûnek készült, ma is gyakran játsszák táncjáték formájában, különbözô koreográfiai elképzelésekben. Orff zenéje középkori dallamokra épül, különbözô kompozíciós technikák igénybevételével, az életörömet, az ifjúságot fejezi ki. Az O Fortuna elementáris erejû kórusa, rezek és harsogó nagydob-ütésekkel kezdi és zárja a mûvet, melynek tételei a tavaszt, a bort és a szerelmet dicsôítik.

Andreas Meisner fiatal német karmester koncepciója is a mû elementáris sodró erejû lendületét, sokszor a vulgaritást súroló hangzását igyekezett megvalósítani. Carl Orff a szólisták közül a bariton számára írta a leghosszabb szólamot. Cristian Rudic, akit e fellépésébôl ismertünk meg, bár nagy volumenû, szépen csengô hangja van, nem tudta szólamának minden részletét hibátlanul megoldani. Igaz, olyan mûvészek maradtak emlékezetünkben e szólamban, mint Szilágyi Károly, aki a mû minden részletét nagy szuggesztivitással énekelte annak idején.

Kellemes meglepetés volt Petre Ghilea, a Román Opera énekese, aki a nyaktörô tenor-, sôt kontra-tenorra írt rendkívüli magas hangokat hibátlanul le tudta énekelni.

Ramona Eremia talán a legjobb a sok szoprán közül, akikkel a Carmina Buranát hallottuk. Csillogó magas hangjai mellett olyan megkapó hangszínt valósít meg, akárha egy Puccini-opera részletét hallgatnánk.

A Cornel Groza által betanított kórus kissé „halványabbnak" tûnt a megszokottnál, ám így is ki kell emelnem a férfiak szépen megoldott à capella részletét és a nôi hangok kidolgozott csengését. A zenekart hallottuk már jobb formában is, de különösebben zavaró hibákról nem számolhatunk be. A siker ezúttal is akkora volt, hogy az együttes megismételte a mû záró O Fortuna részletét.

Morvay István

Látni és láttatni, észrevenni és átadni a múló pillanat varázsát, értelmét: ez jellemzi Feleki Károlynak, Kolozsvár egyik legnépszerûbb fotómûvészének a Szentegyház (Iuliu Maniu) utca 4. szám alatti K. L. Fotógalériában immár hetek óta megnyílt kiállítását.

Csendben nézegetem képeit. Megdöbbentô az az egyszerûség, amellyel átadja érzéseit, gondolatait. Neki nincs szüksége szavakra. A képsorozatok, a kettéosztott és mégis egységet alkotó tájképek, a két megvilágításban (ugyanaz a felvétel különbözô kidolgozásban) ábrázolt templomtorony, a kolostor felé ballagó asszony — maguktól beszélnek arról, ami mindnyájunkat foglalkoztat. Önpusztító hajlamunkról, de a táj csendjében megtalált lelki békérôl is. A mûvész nem menekül el semmitôl. Úgy mutatja be a valóságot, ahogyan mindnyájan érzékeljük. Van bátorsága szembenézni életünk gondjaival: van ereje túllépni rajtuk, és észrevenni a szépet, a jót.

TRANZIT a kiállítás neve. ÁTMENET. Elvezet bennünket valahonnan valahová. Megragadja azt a pillanatot, melyben élünk, és megmutatja: ez is a miénk. Nincs mitôl menekülni: a városunk csendjét romboló gépkocsik ugyanúgy életünkhöz tartoznak, mint ama templomtorony, mely évek óta ôriz és hív.

Látni és láttatni. Ez az egyetlen dolog, ami értelmet ad életünknek.

Vasvári-Szabó Márta

Kristófi János nagyváradi festômûvész harmincöt, fôként városképeket, falusi tájat ábrázoló munkájából nyílt kiállítás szombat délben a szilágysomlyói EMKE-házban. A neves alkotó munkáira nemcsak a szilágysomlyóiak, hanem a környezô városok, települések mûvészetkedvelôi is kíváncsiak voltak. Így aztán a zilahi EMKE vezetôjének, Simonffy Irénnek köszönhetôen, aki a szervezés cseppet sem egyszerû munkáját vállalta, és sikerrel meg is oldotta, zsúfolásig megtelt a kiállítóterem. A mûvész végigvezette közönségét a kiállításon, bemutatta festményeit, válaszolt a látogatók kérdéseire.

A tárlatot Starmüller Géza nyitotta meg, aki el is beszélgetett a jelen levô fiatalokkal a képzômûvészet idôszerû kérdéseirôl.

A megnyitó családias hangulatban ért véget.

(-h)

Az Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja által a közelmúltban közzétett közvélemény-kutatás eredményeit többen vitatják. Az RMDSZ kongresszus elôtt áll, s van, aki úgy értékeli, hogy a felméréssel a romániai magyar közvéleményt próbálják befolyásolni.

Dr. Neményi Ágnest, a Babes–Bolyai Tudományegyetem szociológiai tanszékének elôadótanárát arról kérdeztem, hogy szakember szemmel miként ítéli meg a felmérést?

— A sajtó számára közzétett eredmények részletes áttanulmányozása után számos kérdés és kétely fogalmazódott meg bennem: milyen mértékben lehet nyugodt lélekkel a jelen felmérésrôl azt állítani, hogy az a romániai magyarság hiteles véleményét tükrözi? A felmérést a romániai magyar politikai elit rendelte meg az RMDSZ kongresszusa elôtt. Vajon miért nem tette ezt korábban? Véleményem szerint a tét az RMDSZ-rôl, illetve annak elitjérôl egy pozitív kép „szuggerálása" — a közzétett adatok ezt tükrözik... A felmérés nem mond semmi újat, amit eddig nem tudtunk volna. Hacsak azt nem, hogy a magyarok optimistábbak, mint a románok, ez viszont egyértelmûen durva csúsztatás.

— A közvélemény-kutatások eredményeit általában mindig kommentálják: van, aki egyetért vele, van, aki nem. Esetünkben miként egyeztethetô a felmérés eredménye a hétköznapok közhangulatával?

— Az elmúlt napokban 2–3 lakossági fórumon vettem részt Kolozsváron: egyértelmû az emberek általános elégedetlensége. Ez viszont a felmérés adataiból nem derül ki. Ha az utcán megkérdezek 10 magyart, és valamennyien elégedetlenek az RMDSZ-szel, az életszínvonallal, sorsuk alakulásával, akkor nem fogadhatom el kész tényként azt az állítást, hogy optimisták vagyunk... Vagy rossz a felméréshez kiválasztott minta, vagy a kérdések voltak rosszul megfogalmazva. Mindkettô magában hordozza a tévedés veszélyét, ami hitelesnek tartott közvélemény-kutatás esetében nagy veszélyeket rejt magában...

— Szakmai hibákat említ: milyen kérdéseket nem tettek fel a megkérdezett alanyoknak?

— Alapvetô ténykérdések hiányoznak a felmérésbôl. Mekkora például azok aránya, akik kaptak segítséget az RMDSZ-tôl? Esetünkben 8,73% azok aránya, akik segítségért fordultak érdekképviseleti szervezetünkhöz — ez is igen alacsony arány! Nem lehet tudni, hogy milyen arányban oszlik meg a megkérdezett személyek kora, neme, képzettsége, városi vagy falusi a többség stb? Minden közösségben léteznek véleményformálók. Az ôk konzultálása sokkal mérvadóbb lenne, mint János bácsitól megtudakolni a válaszokat. Hiányoznak a felmérés kiértékelésébôl alapvetô adatok, amelyek megkérdôjelezik az eredmények hitelességét. Másrészt nagyon nehéz a romániai magyarság egészének megbízható, hiteles véleményét tükrözni. Ez igen nagy szociológiai tapasztalatot, nagy körültekintést, profizmust igényel. A kérdések összetételével kapcsolatban sok kifogásolnivalóm van. Az elégedetlenség mértékére egy adat utal, ahol 69% saját életkörülményeivel elégedetlen. Nem reális az az adat sem, mely szerint a megkérdezettek 71 százaléka szerint az RMDSZ a magyarság jogait nagyrészt szem elôtt tartja — ez az arány túl magas... Hasonlóképpen megkérdôjelezhetô az az 59 százalékos arány, amely elégedett az RMDSZ-frakció munkájával. Az egyetem ügye egyértelmû, mint ahogy az is, hogy az önkormányzatoknak nincs pénzük — ezt meg sem kellett volna kérdezni. Én azokat a társadalmi csoportokat keresem, amelyek életükkel és fôleg az RMDSZ-szel elégedettek. Kik ezek? Szerintem ez a tisztségviselôk körébôl kerül ki, akik kaptak valamit az RMDSZ-tôl. Ez viszont a lakosság elhanyagolható része. A nagy többség azonban elégedetlen! Az adatokban ugyanakkor ellentmondások vannak: az egyik helyen 28,62% tagdíjfizetô szerepel, odébb pedig 35%. Melyik az igaz? Nagyon fontos lett volna rákérdezni konkrétan az RMDSZ megvalósításaira, felsorolásos módszerrel.

— Összegezve: szakmailag elfogadhatónak tartja a közvélemény-kutatást?

— Sajnos, nem. Az a csoport, amely készítette, igazából még nem rendelkezik olyan tapasztalattal, hogy egy ilyen horderejû munkát nyugodt lélekkel rá lehessen bízni.

Makkay József

Az RMDSZ Ügyvezetô Elnöksége április 18-án megemlékezett a 40 évvel ezelôtt tragikusan elhunyt Szabédi László költôrôl, egyetemi tanárról. A kolozsvári megemlékezésen nagyszámban képviseltette magát a város magyarsága és több országos civil szervezet is. Szabédi László házsongárdi sírjánál Dávid Gyula, az EMKE országos elnöke és egykori tanítványa a következôket mondotta: „A Bolyai-egyetem felszámolását elôkészítô terror, tanítványainak »példát statuáló« bebörtönzése, tanárok-diákok tucatjának meghurcolása, majd az egyetem felszámolásának — az ô személyét is súlyosan exponáló — aktusa, mindez csak az utolsó lépés volt, az utolsó mozdulat, amellyel a közeledô tehervonat elé vetette magát. Lépése kinyilvánítása volt annak is, hogy egyértelmûen és visszavonhatatlanul elutasítja az eszményeit megcsúfoló rendszert." Kántor Lajos, a Korunk fôszerkesztôjének emlékbeszédét követôen a költô sírját megkoszorúzta Bitay Károly, a Magyar Köztársaság fôkonzulja, az RMDSZ Ügyvezetô Elnöksége nevében pedig Balogh Ferenc és Sebesi Karen Attila, aki versösszeállítással is tisztelgett Szabédi emléke elôtt.

Mint egykori tanítványa, állok ebben a pillanatban a negyven éve önként halálba távozott Szabédi László sírjánál, s hajtok fejet azok nevében, akik ezt akkor, 1959-ben nem tehették meg.

Sok száz kilométerre innen, a Duna-delta egyik politikai kényszermunkatelepén voltunk — többen is, egykori bolyaisták —, s csak hónapokkal késôbb, a kolóniára kikerült új elítéltektôl tudtuk meg, mi történt idehaza. Hogy nincs többé Bolyai-egyetem, hogy — amiként akkor az egyik rabtársam felkiáltott — „vége, nem lesz hova hazamennünk". Ott tudtuk meg a részleteket is: Szabédi László, Csendes Zoltán és Molnár Miklós halála körülményeit.

Ha késôn is, most elhelyezem sírjukra a kegyelet virágát.

Szabédi László útja — az évtizedek elmúltával egyre világosabb számomra — törvényszerûen vezetett a szamosfalvi vonatkerekek alá. Nem úgy, mintha valamiféle, génjeiben vagy idegrendszerében hordozott sors irányította volna útját a tragikus lépés felé. Még akkor sem, ha költészetében a kutató ilyen irányú motívumokat is vél felfedezni.

Ô felelôsebben gondolkodó elme volt.

A ráció volt az, ami életét, tetteit meghatározta. Felnôtt férfiként, egy felemás társadalom feloldhatatlan ellentmondásait végigelemezve, s egy népirtásban utolérhetetlen, etnikai tisztogatás borzalmaival végzôdött, s még utána is annak rémével riogató világháború éveit megszenvedve, érett ésszel, józanon döntött úgy, hogy részt vállal az akkor körvonalazódó új világrend felépítésében. Sokakkal együtt hitte, mi több, meggyôzôdéssel vallotta és tett is érte, hogy a szocializmus akkor már jól ismert torzulásai itt, a mi tájainkon ne következhessenek be, hogy az oly sokszor és oly sokféleképp egymás ellen manipulált erdélyi — kelet-közép-európai — népek számára eljöhet, mert el kell hogy jöjjön a kéz a kézben felépítendô békés jövô.

Elsôéves egyetemi hallgató — gólya — voltam, amikor ô a Bolyai Tudományegyetemre került tanárnak. Zsúfolásig telt teremben hallgattuk elôadásait: az új népiesség problémáiról, amelyben továbbgondolta a két világháború közötti népi írói mozgalom tanulságait; s a romanticizmusról és a realizmusról, amelyben mintegy mércét állítva mutatta be, elemezte e két nagy európai áramlat társadalomformáló eszmék iránti elkötelezettségét, illetve kritikai társadalomszemléletét. Hitte és hirdette, hogy az épülôben lévô új társadalom nem lehet meg az egyetemes szellemiség mércéje és a nemzeti és társadalmi felelôsség, elkötelezettség nélkül.

Hitte, amit tanított, és tanította, amit hitt. Akkor is, amikor a tanügy és az irodalmi élet bürokratái hivatalnokmunkára kényszerítették, elvonva ôt az alkotástól, majd szigorúan számon kérték tôle — méghozzá politikai felhangú értelmezésben — azt, hogy miért hallgat. Pedig akkor még megvolt hite a rendszerben, csak épp íróként, gondolkodóként szeretett volna használni.

Aztán elkövetkezett 1956.

Ô pedig, ugyanazzal a töprengô elmével, egy új, kegyetlen történelmi tapasztalat birtokában rájött arra, hogy a szocializmus torzulásai nem kerülhetôk ki, mert a szocializmusnak a torzulás a lényege, mert abban egy világmegváltó eszmét nyergelt meg az emberiség történetének egyik legembertelenebb hatalmi rendszere.

Akkor indult el a szamosfalvi vonatkerekek alá. A Bolyai-egyetem felszámolását elôkészítô terror, tanítványainak „példát statuáló" bebörtönzése, tanárok-diákok tucatjának meghurcolása, majd az egyetem felszámolásának — az ô személyét is súlyosan exponáló — aktusa, mindez csak az utolsó lépés volt, az utolsó mozdulat, amellyel a közeledô tehervonat elé vetette magát.

Nem csak tiltakozásul az önálló magyar egyetemi oktatást felszámoló s azt durva kíméletlenséggel keresztülvivô döntés ellen. Lépése több volt ennél: kinyilvánítása annak, hogy egyértelmûen és visszavonhatatlanul elutasítja az eszményeit megcsúfoló rendszert.

Ugyanaz a határozott gesztus volt ez, mint a halálra ítélt Nagy Imréé, aki az utolsó szó jogán elutasította, hogy kegyelmet kérjen.

A ma negyven éve történtekre emlékezünk.

Holnapután, április 20-án lesz negyven éve Molnár Miklós halálának.

Május 3-án annak, hogy Csendes Zoltán is követte ôket.

Még tartozunk nekik azzal, hogy elmondhassuk sírjuknál: nem haltak meg hiába.

(Elhangzott a költô házsongárdi sírjánál 1999. április 18-án, halálának 40. évfordulóján.)

Dávid Gyula

A történelmi tudományok egyik ismert személyisége mondta minap az utcán: annyi a fehér folt a magyarság történelmében, hogy csak gyôzzük aztán színezgetni ezeket... — Félek, eljön az az idô is — jósolta —, amikor a románsággal párhuzamosan kényszerülünk majd a közvélemény elôtt beismerni, hogy a mi történelmünk is hemzseg a mítoszoktól, a ködösítésektôl.

Jómagam már egy jó évtizede rádöbbentem arra — nem utolsósorban Nemeskürty István és Nagy László hadtörténész könyveinek köszönhetôen —, hogy a közvélemény tudatába különbözô politikai rendszerek idején beivódott történelmen kívül létezik egy másfajta, azaz más dimenziókban látott magyar történelem is — így nem lepett meg különösképpen történész ismerôsöm kifakadása.

Megnyugtattam: „biztonságban" van a nyilvánvaló fehér foltok ellenére is mindkét „testvértörténelem": a magyar s a román egyaránt. A románság például soha nem fogja tudni feladni a kontinuitás-mítoszt: ez elmélet nélkül egészen más értelmet kapna Erdély és Románia viszonya, és az egész román történelem.

Mi (fôleg kolozsvári) magyarok például soha nem fogunk tudni megbékélni azzal, hogy Anjou királyaink összehasonlíthatatlanul nagyobb kaliberûek voltak, mint Mátyás. A magyarázat is egyszerûnek tûnik: a román eredetû Hunyadiak „a mieink" voltak, az Anjouk pedig „idegenek" — mondják sokan, és nem feltétlenül rosszindulatú hátsó gondolatoktól vezérelve. Honnan tudnák ugyanis, hogy Anjou Károly Róbertben az Árpád-ház — és nem hunyadi román kenézek — vére folyt? Honnan tudnák, hogy Hunyadi Mátyás szerepe Magyarország (de fôleg az ellene lázadozó Erdély) történetében mennyire eltörpül Anjou királyaink mellett? Hogy Kolozsvár lényegében nem a Mátyás, hanem az Anjouk városa, hiszen az Anjouk voltak azok — és nem Mátyás, aki az erdélyi lázadás idején csak azért kegyelmezett meg a városnak, mert itt született — tették várossá, adták meg kiváltságait (ennek örömére kezdett el épülni a Szent Mihály-templom), tették le jövôje alapköveit. (Marosvásárhely a várossá nyilvánítás terén 300 évvel marad el mögöttünk!) Vagy honnan tudnák, hogy Toldi Miklós — az Anjouk Magyarországának hôse — nemzetközi zsoldossereg vezére volt, és éppen azt a Johannát szolgálta hûségesen, aki ellen oly bátran harcol a Toldiban?

Nem csoda, hogy nem tud mindezekrôl a közvélemény: kinek van ugyanis bátorsága és lelki ereje a mai világban — amikor milliókra rúg az anyaországon kívül rekedt magyarok száma — nekifogni történelmünket mítosztalanítani. Nyilvánvaló, hogy igen keveseknek. És talán jól is van ez így, legalábbis addig, amíg körülöttünk mítosztengerben lubickolnak a volt szocialista országok. Aki azt hiszi ugyanis, hogy a történelmi ködösítések csak a trianoni régiókban dívnak, téved. „A 20. századi lett és litván nemzeti tudat hihetetlen mértékben átitatódott folklórral és mitológiával. Nemcsak a könyvek hemzsegnek a mitológiai alakoktól, hanem a mindennapi élet is, az utcaelnevezésektôl kezdve a fogyasztási cikkek nevéig" — írja egyik tanulmányában Bojtár Endre nyelvtörténész.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy történelmünk fehér foltjaival, ködös(ített) idôszakaival egyáltalán nem kell foglalkozni, mert azt csak „rossz magyarok" teszik, „sötét célokkal". De ameddig rászánjuk erre magunkat — azaz amikor a körülmények, az általános politikai közérzet ezt nemcsak kivitelezhetôvé, de ajánlatossá is fogja majd tenni — tehetünk mást: váltsunk mítosz-stratégiát! A kolozsvári Mátyás király-kultusszal párhuzamosan (tehát nem helyette) foganatosítsuk meg például az Anjouk kultuszát is.

A Szent Mihály-templom kertjében fel lehetne állítani ily módon — az Anjoukat tisztelô nyugati országok, városok erkölcsi és anyagi támogatásával — a két Kolozsvár-barát („Kolozsvár-dédelgetô") magyar király szobrát, s mellettük a Toldi Miklósét is (például az olaszországi Siena városának támogatásával: itt raboskodott ugyanis a zsoldosvezér).

Így lassan fel lehetne kelteni a közvélemény érdeklôdését a nyugati világba egykoron oly szervesen beilleszkedô Magyarország és Erdély „másik", más dimenziókban látott történelme iránt. Kétségtelen: önbizalomemelô hatása lenne az ilyen jellegû kezdeményezéseknek. Magyarország különben már rájött, hogy azt a nagy összekötô láncszemet, amit a magyar Anjou királyok jelentenek a kis Magyarország és a nagy Nyugat között — vétek nem kihasználni. Az Anjou Károly Róbert által szervezett 1335. évi visegrádi magyar–cseh–lengyel királytalálkozónak sorozatos felemlegetése, felújítása, íme, meghozta gyümölcsét: az anyaország (azaz a visegrádi hármas) összehasonlíthatatlanul közelebb áll a Nyugathoz való csatlakozáshoz, mint a saját egzotikus mítoszrendszerében (Bábolna, Dózsa György, Gábor Áron, Mátyás király stb.) szorongó Erdély.

E mítoszstratégia-váltás nyomán talán nagyobb lesz önbizalmunk: remélhetôen könnyebben, bátrabban tudunk majd lavírozni történelmünk fehér foltjai között — a mítosztengerek jövendô csúcsforgalmában.

Szabó Csaba

RMDSZ-testületek, -tagok, volt és jelenlegi RMDSZ-tisztségviselôk várták szombaton, hogy a Marosvásárhelyen tartott kongresszus elôtti utolsó Szövetségi Küldöttek Tanácsa megnyugtatóan és pártatlanul rendezze az e fórumhoz benyújtott alapszabályzatsértésre vonatkozó fellebbezésüket.

A Somai József és Bodó Barna által a tavaly szeptemberi és októberi SZKT-k határozatainak — a tanügyi törvény számunkra kedvezô módosításának elutasítása miatti kormányból való kilépést célzó szeptemberi döntés, majd az ezt hatálytalanító októberi határozat — legitimitás ügyében az SZKT-hoz benyújtott fellebbezés megoldatlansága már az ülés elején gondot okozott. Fentnevezettek ugyanis, mint azt annak idején ismertettük, a legutóbbi SZKT-n állandó bizottsági tagságukról lemondtak tiltakozásul az ellen, hogy a Szabályzatfelügyelô Bizottság elnöke a kivizsgálási kérelmükre hozott SZFB-határozatban foglaltaknak pontosan az ellenkezôjét hozta nyilvánosságra az SZKT-ülésen. Így a szombati tanácskozást levezénylô, egyébként öttagú Állandó Bizottság csonka maradt, ráadásul Antal Attila, aki már nem SZKT-tag, ÁB-tagsági minôségét is elvesztette. Dézsi Zoltán SZKT-elnöknek az Állandó Bizottság kiegészítésére tett javaslatára ezért Kónya-Hamar Sándor képviselô ügyrendi hozzászólásában kérte, elôbb a Somai–Bodó fellebbezési kérelmét tárgyalják, s csak ezután egészítsék ki az ÁB-t, ha erre még szükség lesz. Felszólalásának indokairól Kónya képviselô a következôket nyilatkozta lapunknak:

— Felvetettem azt, hogy az ÁB csonkasága következménye egy olyan helyzetnek, amelyet nem sikerült tisztázni sem politikai, sem jogi értelemben. Ezért intézményes szinten kellene ezt megvitatni, mert ez ténylegesen hozzátartozik a kongresszus elôkészítô munkálataihoz. Rendezni kéne mindent, ami intézményes jogi és politikai szempontból gond lett az SZKT-n belül. Hiszen itt két dologról van szó: Markó Attila próbálta félretájékoztatni az SZKT-t, amelyért két ÁB-tag tiltakozásul lemondott, a másik pedig az, hogy ha Dézsi Zoltán SZKT- és állandó bizottsági elnök hibásnak találtatik, vonja le a megfelelô következtetéseket. A felelôsségvállalás járjon tehát felelôsségre vonással, ha pedig felelôtlenül járt el (nem jelentette be a szavazás alá bocsátott kérdés sarkalatos jellegét — a szerk. megj.), viselje és vállalja ennek következményeit. Itt olyan feszültséggócot kellett volna felszámolni, amely zavarni fogja a kongresszus munkálatait, és az RMDSZ belsô életét. Javaslatomat, sajnos, 40 a 33 szavazat ellenében elutasították, illetve 28-an ellene szavaztak, 12-en pedig tartózkodtak.

Kónya Sándor javaslatának az elvetése után az ÁB-t három új taggal kibôvítették, de a Somai–Bodó fellebbezés megvitatását napirendre tûzték, mégpedig a szabályzat- és programmódosító javaslatok vitája után. Elôzetes tippelések szerint a vitára késô este már nem kerülhet sor, hiszen Marosvásárhely rossz vasúti összeköttetésére hivatkozva, az SZKT-tagok jó része már a délután folyamán távozni fog. A tipp bevált a felülvizsgálati kérelem vitája kvórum hiányában elmaradt, viszont megtudtuk, Verestóy Attila szenátor idôközben óvást emelt az SZFB-határozat ellen.

Ennek két lényegi eleme van — mondta kérdésünkre Markó Attila, az SZFB elnöke —, egyrészt kifogásolja, hogy a bizottság hatáskörébe olyan dolgok is bekerülhetnek, mint ez a súlyos politikai horderejû kérdés (a kormányból való kilépésrôl szóló határozat törvényességének elbírálása — a szerk. megjegyzése). Véleménye szerint az SZFB hatásköre nem terjed ki az RMDSZ politikai vonalvezetésének a mérlegelésére. Az ilyen jellegû kérdéseket kizárólag a politikai jellegû testületeknek kell eldönteniük, a mi bizottságunk nem szüntetheti meg csak úgy, egyik napról a másikra a komoly politikai döntéseket. Másrészt, hogy az októberi döntés, ami nem arról szólt, hogy benn maradunk-e vagy sem a kormányban, hanem arról, hogy megszüntetünk-e egy döntést vagy sem, nem volt sarkalatos. Ezért kéri az SZKT-t, hogy hagyja hatályban mindkét, azaz a szeptemberi és az októberi döntést is. A Somai–Bodó fellebbezés tehát tovább bokrosodott, megoldását talán a kongresszus utáni SZKT vállalja.

Egyszerûbb esetnek mutatkozik a Borbély Zsolt Attila felülvizsgálati kérelme, amelyben azt nehezményezte, hogy az Ügyvezetô Elnökség testületileg kapott mandátumot a kongresszusra. A szombati SZKT-n ugyanis megkapta az SZFB határozatát, amely elutasítja kérelmét a következô indoklással: „Az RMDSZ szövetségi Alapszabályzata 39. szakasza értelmében a kongresszusra az SZKT és a SZET tagjai, valamint e két testület által meghatározott elv alapján kijelölt küldöttek kapnak mandátumot. Ezen elvek megállapításakor a két testületet a tagsági minôség feltételén és az Alapszabályzatban rögzített összeférhetetlenségen kívül semmilyen más feltétel nem köti. Ugyanakkor az idézett alapszabályzati rendelkezés nem tesz különbséget a személyes küldöttségi és a testületi küldöttségi elv között, következésképpen a két testület elvként meghatározhatja, hogy egy bizonyos testülethez való tartozás jogán bizonyos személyek, vagy maga az egész testület kaphat mandátumot."

Az SZFB-határozat azonban említést sem tesz arról — amire felülvizsgálati kérelmében B. ZS. A. felhívja a figyelmet —, hogy az alapszabály I. fejezete (Mûködési alapelvek) félreérthetetlenül kimondja: Az önkormányzati elv érdekében az alapszabályzat egybehangolja a szövetséget irányító testületek, a parlamenti csoport, a területi szervezetek, a pártok és platformok, valamint a társult tagok vezetôségeinek tevékenységét, és szétválasztja a döntéshozó, végrehajtó, illetve az ellenôrzô szférákat. Továbbá pedig felsorolja a döntéshozó testületeket, köztük a kongresszust, és a végrehajtó testületeket, köztük az Ügyvezetô Elnökséget. (A döntéshozás és a végrehajtás egyértelmû különválasztását egyébként a szabályzatmódosítás kapcsán felszólaló Toró T. Tibor is szóvá tette.)

A székelyudvarhelyieknek a városi és széki tisztújítás törvénytelenségére vonatkozó panasza, bár minden fórumot elôzetesen megjárt, majd visszakerült elbírálás végett ahhoz a fórumhoz (a városi etikai bizottsághoz), amely szerintük szabályzatellenesen került pozícióba, végül is nem lett érdemi vita tárgya. A napirend eme pontjához érve ugyanis már csak 35 SZKT-tag tartózkodott a teremben. Nagy lehetett az udvarhelyiek csalódása, hiszen a szombati ülésre felfegyverkezve jöttek, és kisebb, sérelmüket taglaló iratcsomót osztogattak SZKT-tagoknak és frakcióvezetôknek, amelyben kérik a küldötteket, hogy az alapszabályzat értelmében utalják óvásukat az SZFB hatáskörébe. Erre azért van szükség — írja a felkérés —, „mert ezen kérésünket a szövetségi elnök elutasította, mondván, hogy erre az illetékes szerv a székelyudvarhelyi RMDSZ Etikai Bizottsága. Úgy ítéljük meg, hogy ez a javaslat kivitelezhetetlen, hisz egy olyan testület kellene döntsön a kérdésünkben, amelynek már a megválasztása is illegitim módon történt. Nem beszélve arról, hogy a közelgô kongresszus legitimitását is veszélyeztetnénk ezzel, hisz a helyi RMDSZ alapszabályzata nem rendelkezik arról, hogy egy panaszt milyen idôintervallumon belül kell kivizsgálni, így kiváló lehetôség adódik az idôhúzásra. A tények ismeretében... szerintünk nyilvánvaló, hogy a székelyudvarhelyi RMDSZ március 19-i tisztújító közgyûlése és ennek határozatai nem legitimek."

— Az SZFB szövetségi ügyekkel foglalkozik, és csak akkor helyi ügyekkel is, ha ezeket a szövetségi elnök vagy az SZKT hatáskörébe utalja — mondotta az SZFB elnöke, Markó Attila, akit ismét azért kerestünk meg, mert tisztázni kívántuk, hogyan került az udvarhelyi ügy ismét az SZKT-hoz. Mint ismeretes, elôzôleg az udvarhelyi panasztevôk Markó Béla szövetségi elnökhöz fordultak, hogy utalja ügyüket az SZFB-hez. „A szövetségi elnök erre írt egy levelet, amelybôl az derül ki, hogy az alapszabályzat egy sor hiányosságot tartalmaz, és nem világos abban a kérdésben, hogy egy helyi szabálysértést ki kell megvizsgáljon akkor, ha nincs helyi szabályzatellenôrzô bizottság. Udvarhelyen pedig nem volt ilyen bizottság. Én azt hiszem, hogy ez a probléma megkerülése volt. Mert Markó Béla elnök úrnak kezében volt a lehetôség, hogy egyszer és mindenkorra megoldja ezt a feszültséggócot szakemberekre bízván a kérdést, és függetlenül attól, hogy milyen politikai csoportosulás irányába dôl el a szakemberek véleménye, ezt vállalja. Az elnök nem vállalta ezt a kockázatot, úgy hagyta az ügyet, ahogyan az történt, tehát az udvarhelyi választás legitim lett, ennek következtében pedig legitim lett a széki választás is, és azokat az embereket, akik tiltakozásul kivonultak a tisztújításról szakadároknak, disszidenseknek kiáltották ki. Pedig szakadás olyan értelemben nem történt, hogy másik szervezet is alakult volna."

Kónya Sándor képviselô szerint az udvarhelyi kérés az SZKT-ülést megelôzô kerekasztal egyeztetô ülésén kirobbant indulatos vita folytán került mégis napirendre: — Az udvarhelyi eset ismét nagyon furcsa dolog, amelyet vitatni kell. Abba a körbe tartozik, amely a tisztújító gyûlések alkalmával — városi, megyei szinten — történt. Itt nemcsak az udvarhelyi választásra gondolok, hanem a marosvásárhelyi elnök-, illetve küldöttjelölésre is. Ez nem történt ugyanis megosztott módon, különbözô szinteken. Az SZKT tudniillik úgy döntött, hogy ott, ahol a megyei vezetés két intézménybôl áll, azaz Területi Küldöttek Tanácsából és egyeztetô tanácsból, ott közös gyûlésen kell a kongresszusi küldött- és elnökjelölést megtenni. Marosvásárhelyen pedig a kongresszusi küldötteket a két szervezet együttesen jelölte ki, míg az elnökjelöltet csak a TKT. Ezt szabályzatértelmezéssel próbálták elfogadtatni. Akkor ez azt jelenti, hogy a SZET küldöttei majd nem szavazhatnak a kongresszuson az elnökjelöltre? Mert ez tulajdonképpen ezt jelenti. Az óvást letették az SZFB-hez, nem tudom, mi rá a válasz. Tény az, hogy ha az udvarhelyi ügy ma felmerül, akkor a vásárhelyiek is kérni fogják a választ. Az SZFB mûködési szabályzata szerint a választ két egymást követô SZKT-ülés között kell leközölni, ami most egy olyan lasszó, amely a kongresszusra rántja vissza az egész ügyet, ahol a vita majd felparázslik, és az nem lesz jó sem politikai, sem pedig jogi szempontból. Ha ezeket az ügyeket idejében nem rendezik, az mind visszahat majd, következményei tovább élnek, belefolynak az RMDSZ politikai hétköznapjaiba. Legitimációs viták amúgy is lesznek, hiszen ha a kongresszus elnököt választ, akkor mi lesz az SZKT szerepe, mert az új szabályzattervezet egy teljesen új koncepciót és teljesen új politikai struktúrát jelent, amely távolról sem az önrendelkezés, hanem a pártosodás modelljét követi. Látjuk, hogy az SZKT mivé romlott le, és az új szabályzat szerint annyi lesz, mint amennyi a Nagy Nemzetgyûlés volt, az Operatív Tanács pedig a Központi Bizottságnak felel majd meg. És akkor milyen lesz a kettô viszonya, ha ráadásul a SZET is megszûnik olyan formában mûködni, mint ahogyan azt a brassói modellben elképzeltük. Ezek mind legitimációs vitát eredményeznek, akkor pedig, amikor az egységet és szolidaritást, a politikai szóértést és egyeztetést hangoztatjuk, akkor ezek a továbbiakban mind megkérdôjelezôdnek.

Szabó Piroska

A koszovói NATO-légicsapások következményeként megnôtt a környezetszennyezôdés veszélye a Jugoszlávia körül elterülô országokban: Magyarországon, Bulgáriában és Romániában. Az AFP hírügynökség jugoszláv hivatalos forrásokra hivatkozva közölte, hogy a Belgrádtól északkeletre mintegy 15 km távolságban található pancsovai olajfinomító komplexum bombázásának következtében mérgezô anyagok kerültek mind a légtérbe, mind a vízbe. Ezek közül egyes anyagoknak rákkeltô hatása is van.

Miután a múlt hét végén az Észak-atlanti Szövetség (NATO) Bulgáriától igényelt (és idôközben valószínûleg meg is kapott) légifolyosót a jugoszláviai háborúban részt vevô repülôgépek számára, immár a romániai hivatalosságokat is hasonló kéréssel keresték meg.

Egy tavaly októberi parlamenti döntés értelmében NATO-gépek csak különleges („elôre nem látható és sürgôs") esetekben érinthetik Románia légterét, a NATO-kérelem ezt szeretné kibôvíteni korlátlan használatra. Az igénylés nem tér ki a repülôterek bázisként történô felhasználására.

A múlt ôszi döntés forgatókönyve alapján az ország védelmi tanácsának láttamozása után az igényt a román parlamentnek kell jóváhagynia.

A felsôházban Ion Vasile, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának szenátora rendkívüli ülés összehívását kezdeményezte a koszovói konfliktus fejleményeinek megvitatására, és a parlament világos állásfoglalásának elfogadására a NATO legutóbbi kérése kapcsán.

Hétfôi sajtóértekezletén Ion Diaconescu, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt elnöke kizárta annak lehetôségét, hogy NATO-csapatok áthaladjanak vagy állomásozzanak Románia területén. A parasztpárti elnök viszont nem zárta ki annak lehetôségét, hogy orosz csapatok kérjék ugyanezt Romániától.

A cím egyben válasz azon olvasóink számára, akik nemrég levélben fordultak szerkesztôségünkhöz a központi épületek homlokzatának lefestése körüli gondok miatt. A levélben foglalt észrevételeket, megjegyzéseket és kifogásokat továbbítottuk Mihai Muresannak, a polgármesteri hivatal városgazdálkodási osztálya igazgatójának, aki a következôket válaszolta: — Az épületek lefestését a lakók és a cégek fizetik. Elôbbiek két, utóbbiak pedig egy év leforgása alatt. A városi tanács határozata a visszafizetés idôtartamát és nem az összeg nagyságát írja elô. Ezt árverés folytán állapítjuk meg. Az eddigieket a Construct Ardealul és a Napoca Constructii nyerte meg. Most tavasszal újabb festési munkálatok elvégzésére szervezünk árverést — mondta az igazgató.

Hozzátette: az 1995-ben hozott tanácsi határozat csupán egyes épületek lefestését írja elô. A tavalyi pedig kiegészíti ezt. A városháza megelôlegezi a munkálatok elvégzéséhez szükséges összeget, majd részletben kapja vissza a lakóktól és a cégektôl. Az igazgató szerint nem helyes az, hogy a cégek többet fizessenek, mint a lakók. — Miért lenne ez így? Elvégre valamennyien tulajdonosok, az épületekre vonatkozó 50-es számú, és az ingatlanok minôségérôl szóló 10-es számú törvény értelmében az ingatlanok karbantartása a lakók kötelessége — mondta Mihai Muresan. A városháza annyiban tud segíteni ebben, hogy megelôlegezi a szükséges pénzt.

Az igazgató úgy tudja, hogy többen (elsôsorban nyugdíjasok és munkanélküliek) elmaradtak a havi részletek kifizetésével. A polgármesteri hivatal hétfôi sajtóértekezletén Gavril Dejeu alpolgármester elmondta: az épületek színtanulmányaira szükséges összegeket is a lakóknak kell állniuk. A helyi költségvetés 400 millió lejt utalt ki erre a célra. A színtanulmányt, tudtuk meg, szakértôk végzik, és a régi, valamint az új színek összehangolásából áll.

Gheorghe Funar polgármester elmondta: amennyiben a lakók kérik a visszafizetési határidô megváltoztatását, a városháza vezetôsége tanácsi határozat-tervezetet állít össze. — Várjuk a polgárok részérôl jövô igényléseket — mondta a polgármester.

Kiss Olivér

A Kereszténydemokrata Nemzeti Szövetség (KNSZ) nevû párt létrehozása nyílt kihívás és támadás a Keresztényemokrata Nemzeti Parasztpárt ellen — hangoztatta hétfôn Bukarestben Ion Diaconescu, a KDNPP elnöke.

A parasztpárt szokásos heti sajtóértekezletén Diaconescu hangsúlyozta, hogy a kezdeményezés zavart kelt a választópolgárok körében, és kárt okoz a KDNPP-nek. A pártelnök értékelése szerint Romániában az egyedüli hiteles kereszténydemokrata párt továbbra is a KDNPP.

Az új pártot a KDNPP-bôl kivált politikusok hozták létre Victor Ciorbea volt miniszterelnök vezetésével a hét végén. Az alapítók szerint a KNSZ a hitelét vesztett és leszerepelt parasztpárttal szemben az igazi kereszténydemokrácia mozgalmat kivánja helyreállítani Romániában.

Az új pártot alapító politikusok kiválását és a KNSZ megszületését „jelentéktelennek" minôsítette a KDNPP hivatalos közleménye. Az álláspont szerint hiba volt, hogy az 1996-os választások megnyerése után a „kívülrôl jött" Victor Ciorbeát ültették a miniszterelnöki székbe, ami „súlyos belsô ellentéteket robbantott ki" a parasztpártban.

Victor Ciorbea azzal indokolta távozását a KDNPP-tôl, hogy miután tavaly márciusban a parasztpárt feláldozta ôt a koalíció egységének megôrzése érdekében, teljesen elszigetelôdött és háttérbe szorult.

A KDNPP elnöke szerint a párt tagjai és szimpatizánsai felháborodásukat kifejezô táviratokban ítélik el Victor Ciorbea kezdeményezését. A sajtóértekezleten a KDNPP más vezetôi is keményen bírálták a kivált csoportot. Gabriel Tepelea, a KDNPP elsô alelnöke „politikai öngyilkosoknak" nevezte a Ciorbeához csatlakozó parasztpártiakat.

Meggyúlt a tó! — terjedt el a hír a Rózsahegyen. Rövidesen kiszálltak a tûzoltók is, de már alig akadt oltanivalójuk. Lángra kapott, hatalmas füstöt okádva, a tó felszínén szétömlô üzemanyag, amely a szomszédos útjavító részleg udvarából jutott a tóba...

A désiek, fôleg a rózsahegyiek, kedvenc kirándulóhelye volt a Bungur-erdô és a szomszédságában levô csónakázó tó is. Kedvelték, akár a kolozsváriak a Sétateret. Állapotuk azonban 1990-tôl egyre romlott: a pénzhiány s a rossz gazdaszellem itt is meghozta „gyümölcsét". A tó körüli gyanútlan sétálót erôs motorolajszag fogadja, és a víztükrön több színben pompázik a kôolajszármazék. De van a tóban kólásüveg, gumiabroncs, döglött macska, háztartási hulladék. A környéken mindent elárasztott a szemét...

A megyei jogú város polgármesteri hivatala „ismeri" a szomorú helyzetet. Mînzat Marius alpolgármester a változást a Crângului utca közmûvesítésében látja. Ennek hiányában a környékrôl — nagyobb esôzések alkalmával — a víz mindent a tóba sodor. Ezért kerül bele a gázolaj is az útjavítók udvaráról. Sajnos, a szinte katasztrofális helyzet orvoslásában már reménykedni sem tudunk. A város költségvetése figyelmen kívül hagyta a tavat és környékét. Egyelôre marad minden a régiben...

Máté Kálmán

A román jegybank helyettes vezetôjének reményei szerint Románia és a Nemzetközi Valutaalap a héten emlékeztetôt ír alá a pénzintézet 450 millió dolláros készenléti hitelnyújtásáról.

Az emlékeztetôt elôzôleg még az NVA igazgatótanácsának és a parlamentnek is el kell fogadnia. Ennek ellenére nagy az esélye annak, hogy ma, vagy holnap sikerül aláírni a dokumentumot — mondta Cristian

Popa, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank londoni közgyûlésén.

A Reuters által idézett Popa szerint a készenléti hitelbôl Románia idén 315 millió dollárt kap. Ezen felül 250 millió dollár kölcsönt remél a Világbanktól.

Amennyiben sikerül aláírni az NVA-val a megállapodást, akkor Románia a nemzetközi adósságpiacon további kölcsönöket vehetne fel.

Popa szerint idén 1,4–1,5 milliárd dollárnyi külföldi befektetésre kerül sor Romániában.

Romániának igen nagy szüksége van az NVA-val létrejövô megállapodásra, mivel májusban és júniusban 900 millió dollárnyi adósságot kell rendeznie.

Az utcai pénzváltóknál a forint 58/62, a márka 7800/8100, a dollár pedig 14 600/15 200 lejbe került.
Ma reggel a Macrogroup hálózat váltóiban az induló árfolyamok: a márka 8100/8220, a dollár 14 850/15 050, az olasz líra 8,08/8,25, az osztrák schilling 1132/1180 lejbe kerül.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]