1999. augusztus 3.
(XI. évfolyam, 178. szám)

A pénteki kirohanások arra vonatkoztak, hogy a rendôrség befejezte a vizsgálatot a polgármesteri hivatal légkondicionáló berendezésének zûrzavaros ügyében. (Mint ismeretes, egy céget megbíztak a kivitelezéssel, ám a polgármester a munkálatokat ahhoz a céghez irányította, ahol a fia dolgozik.) Nyolc hónapot tartott a vizsgálat — ilyen ügyek általában legtöbb két hónap alatt lefutnak, tehát alaptalan a polgármester állítása, hogy a rendôrség elsiette volna a dolgokat.

A polgármester következô panasza az volt, hogy a beidézése nem visel külön számot, azaz a jelzése az iratcsomó számával azonos. Ez nemhogy hiba volna, hanem így kötelezô — jelentette ki a rendôrparancsnok. Az sem igaz, hogy az ügyrôl elôször az idézés alapján szerzett volna tudomást a polgármester, hiszen — bár ritkán alkalmazzák ezt a módszert — elôzôleg kétszer telefonon idézték be Gheorghe Funárt. Errôl bizonylat van az iratcsomóban, az viszont más kérdés, hogy a városatya nem tett eleget a felhívásnak, és nem igyekezett ügyét ilyen módon tisztázni, nem fordult védôügyvédhez.

Felvetôdött, hogy az iratokon nem szerepelt a feljelentô neve — ez viszont nem kötelezô, a törvényes eljáráshoz ez nem szükséges — mondta Grigore Blaga.

Ilyenkor hagyományos funari módon pénteken más ügyek egész özönét is elôkerítette (amivel a polgármester szerint inkább illene foglalkoznia a megyei rendôrségnek), olyanokat, mint például az Alimentara vagy a Polus. Ezeknek az ügyeknek semmi közük egymáshoz — szögezte le Blaga. Hacsak annyiban nem, hogy rengeteg embert elvon fölöslegesen fontosabb munkától: az Alimentara-ügyben 254 panaszt kellett volna kivizsgálni — eddig ezek közül 190-et sikerült megoldani és egyik esetben sem igényelte a rendôrség, hogy helyt adjanak a vádaknak. A Polus frissebb ügy — mondotta Blaga — még „csak" 33, valószínûleg polgármesteri ihletettségû feljelentés érkezett — a vizsgálat minden ügyben folyamatban van, vagy már átkerült a rendôrség hatáskörébôl az ügyészségébe (mint például az Agropicoti igazgatójának, Costicã Pocolnak az esete).

A legsúlyosabb vád, amely a rendôrséget érte, hogy a polgármester politikai irányítást feltételez különbözô pártok (parasztpárt, RMDSZ) részérôl. Az iratcsomókba csak pro vagy kontra bizonyítékokat lehet elhelyezni — nyilatkozta a rendôrparancsnok —, politikai irányítás soha nem befolyásolja az ügyvitelt.

Pénteken végül is az történt, hogy a rendôrség hivatali túlkapás vádjával adta át az iratcsomót az ügyészségnek. A kár 228 890 852 lej. Az ügyben hasonló vád miatt terjesztette vizsgálatra a rendôrség Livia Andreias gazdasági igazgatót és Teodor Sârbu tanácsost.

A rendôrség számára a törvény szava szent — fejezte be a sajtótájékoztatót Grigore Blaga rendôrparancsnok.

Póka János András

A Kolozsvár területén az utóbbi idôben bekövetkezett talajcsuszamlások helyzetérôl és a helyrehozatali munkálatokról esett szó, többek között, a polgármester szokásos hétfôi sajtótájékoztatóján. A városban hat ilyen zóna alakult ki. A Vadász utcában, valamint a Gépész utca 141. szám alatt 1997-ben tönkrement ingatlanoknál a javítási munkálatok határideje október 10., a beruházás összege pedig 689 millió lej. Az elsô munkaszakasz végéig ebbôl 159 millió lej értékben valósított meg a kivitelezô Romviocon Kft. A tavaly ôszi esôzések nyomán a Sanatorului utca részben eltorlaszolódott. Ezt idén novemberig szeretnék helyrehozni, a szerzôdés értéke 228 millió lej. A Rahovei utca régi eset, a tavalyi csuszamlások további megakadályozása végett a Donát út 96. számú ház tulajdonosának, a Tecsa családnak a tiltakozását kell csak legyôzniük ahhoz, hogy az ide szükséges csatornát lefektessék. Ha a telektulajdonos ezen a héten nem egyezik bele a munkálatokba, a helyi tanács kénytelen lesz bírósági úton szerezni érvényt szándékának. A beruházás összértéke 800 millió lej és futamideje öt hónap. A Fellegvár utca 82–90. szám alatti helyzet közismert: a 44 milliárd 700 millió lej összértékû munkálatot augusztusra ígérik a kivitelezôk, a Drumex Ardeal Proiect Kft. és az Institut Proiect Cluj Rt. A Kányafô utca már járható, a végleges rendezés szeptemberre várható. A Szénafüvek utca beruházási dokumentációját most fejezik be.

A helyi tanács július 15-i hatállyal, bírósági döntés értelmében, átvette a Constructardealul Rt. hatáskörébôl az állami tulajdonú lakások eladását. A beérkezett lakossági reklamációk nyomán került sor erre, március 17-tôl a mûködési gondokkal küszködô cégtôl megvonták ezt a tevékenységet. A Constructardealul kénytelen átadni minden ide vonatkozó dokumentációt, a kérvényezôknek pedig ezután a helyi tanácshoz kell fordulniuk. Néhány árajánlat: a Csillagvizsgáló utca végén épülô új lakóházban egy kétszobás lakás 175 millió 414 ezer lejbe, egy háromszobás 230 millió 726 ezer lejbe kerülne. A Constructardealul Rt. számításai a helyi tanács felülvizsgálata nyomán módosulhatnak, és nem tartalmazzák a banki hitel kamatát. Elôlegként a megszabott ár 10 százalékát kell majd kifizetni.

A közelgô teljes napfogyatkozás kapcsán a helyi tanács két rendezvényt is támogat. Ma délben 1 órakor nyílik az Octavian Goga Megyei Könyvtár Farkas utca 7. szám alatti épületében könyvkiállítás, Napfogyatkozás az évezred végén címmel. Augusztus 10-én pedig középiskolai diákok számára rendez Ki mit tud versenyt a megyei könyvtár, a kivételes jelentôségû csillagászati esemény témájából.

Ö. I. B.

Tegnap, ünnepélyes keretek között átadták a Rene Descartes utca 6. szám alatt megnyílt Szociális Szolgáltatási Központot. A központ nyolc nem kormányzati szervezetet foglal magába, és fô célkitûzése a Kolozs megyei illetve, a hazai problémás családok, utcagyerekek, fiatalok, elhagyott öregek támogatása tanácsadással vagy gondozással, mely fôleg önkéntes szociális gondozókat, pszichológusokat szándékszik bevonni munkájában.

Az épületátadást Popescu Livia, a Babes–Bolyai Tudományegyetem szociális gondozók szakának katedrafônöke nyitotta meg.

Az avatószalagot David Hope yorki érsek vágta el, aki egyszemélyben képviselte az anglikán egyház részérôl a támogatókat. Ünnepi beszéde után együtt inádkozott az avatáson résztvevôkkel, majd Isten áldását kérte az új központra, bibliai szöveget idézve „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket".

H. Gy.

A magyarországi Sabaria Rt. nagy érdeklôdést mutat a kolozsvári Clujana Cipôgyár iránt. A magyar cég képviselôi már meglátogatták a kolozsvári gyárat, és nagy megelégedéssel nyilatkoztak a munkások magas szakmai teljesítményérôl és a gyár gépi felszereltségérôl.

A magyar fél most tanulmányozza a kolozsvári cipôgyár gazdasági helyzetét, és annak ismeretében dönt arról, hány százalék részesedésre tart igényt. Az sem elképzelhetetlen, hogy a Sabaria megvásárolja a patinás kolozsvári cipôgyárat, de eddig 10, román és külföldi cég is bejelentette vásárlási igényét.

A magyar egyházaknak komoly szerep jut az anyanyelvi oktatásban, a szociális problémák orvoslásában, ami elôsegíti azt, hogy a romániai magyarság önazonosságát megôrizve gyarapodjon szülôföldjén — állapították meg azokon a találkozókon, amelyeket Martonyi János magyar külügyminiszter tartott vasárnap Nagyváradon a református és katolikus egyház vezetô képviselôivel.

A magyar külügyminiszter rövid erdélyi látogatásának befejezô napján elôbb Kolozsváron az itteni magyar fôkonzulátust kereste fel, ahol Bitay Károly fôkonzul tájékoztatott a képviselet tevékenységérôl.

Martonyi János Nagyváradon Tôkés László református, majd Tempfli József katolikus püspökkel találkozott, a két egyházi személyiség korábbi meghívásának eleget téve.

A magyar külügyminiszter mindkét egyházi méltóságnak megerôsítette, hogy a magyar kormány változatlanul támogatja az RMDSZ programját. Martonyi rámutatott arra, hogy a romániai magyar egyházaknak a hitélet megôrzése mellett rendkívül komoly szerepük van a romániai magyar közösség hagyományainak ápolásában, az önazonosság-tudat fenntartásában. Ehhez az egyházi intézmények jelenlegi és jövôbeni zavartalan mûködése kiemelten fontos.

A magyar külügyminiszter bukaresti hivatalos megbeszéléseire utalva leszögezte, hogy a magyar fél a magyar–román viszonyban meglévô nyitott kérdések rendezésében a már meghozott döntések alapján konkrét gyakorlati lépéseket vár a román kormánytól.

A Tôkés püspökkel tartott találkozón szó esett arról, hogy idén ôsztôl megkezdi mûködését a partiumi keresztyén egyetem. Egyetértettek abban, hogy az egyetem megindításához a magyarországi oktatási tevékenységgel foglalkozó alapítványok támogatására is számítani lehet, a magyar alapítványok a magánegyetem mûködéséhez pénzügyi segítséget nyújthatnak.

A magyar külügyminiszter Nagyváradról gépkocsival utazott haza Magyarországra.

A termôföldek visszaadásáról és a volt állami gazdaságok privatizációjáról szóló törvénytervezetek ismét elakadtak a mezôgazdasági, a jogi és a pénzügyi szakbizottságokban: a honatyák zöme semmisnek vette a szakbizottság jelenlétre szóló meghívót. Petre Roman, a szenátus elnöke bejelentette: jövô hétfôre vagy keddre összehívja a szenátust rendkívüli ülésre a két törvénytervezet megvitatása végett. A földtörvénytervezetet egyedül a szenátusi közigazgatási szakbizottság tudta érdemben tárgyalni és plénumi vitára javasolni, mert ott haton voltak jelen, így elfogadható volt a kvórum, nyilatkozta a Mediafaxnak Seres Dénes, szakbizottsági elnök.

Hosszas ellentmondás után a képviselôház jogügyi bizottsága hétfôn megkezdte az államosított lakások visszaszolgáltatásáról szóló törvénytervezet vitáját. Kezdetben az ellenzéki képviselôk kérték, hogy a bizottság munkáján vegyen részt a kormánynak egy tagja is. A bizottság parasztpárti elnöke a törvény elfogadásának hátráltatásával vádolta meg az ellenzéket, mondván, hogy tudott dolog, a kormány képviselete a bizottsági üléseken nem kötelezô. Erre az ellenzék szünetet kért annak latolgatására, résztvegyenek-e a további tárgyalásokon. Végül a maradás mellett döntöttek, és a jogügyi bizottság elkezdhette a törvénytervezet szakaszonkénti megvitatását.

Tizenöt
A „megreformált" Unió utca cikkcakkosra cifrázott északi oldalán, a buszmegálló elôtt és után, összesen tizenöt gépkocsiparkoló kap helyet. Ezek miatt pedig a gyalogosok majd taposhatják egymást a beszûkített járdán.

Ha a munkálatokat végleg befejezik, érdemes lesz megfigyelni, kik azok a kiválasztott helyfoglalók, akiknek a kedvéért a városrendészek felrúgták egy klasszikus belvárosi utca arculatát, a közlekedési szakemberek pedig ellehetetlenítették a két lábon járó-kelôk mindennapjait. Mert biztosra vehetô, hogy ekkora utcában nem tizenöt gépkocsi-tulajdonos lakik. (Ö. I. B.)

KÜLDÖTTEK JELÖLÉSÉT ejti meg — a szeptemberi megyei küldöttgyûlésre — augusztus 5-én, csütörtökön du. 6 órakor az RMDSZ külmonostori szervezete, a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. A választmány kéri a tagság megjelenését.

SZOKÁSOS ÖSSZEJÖVETELÜKRE várják társaikat a Mariánum volt növendékei csütörtökön du. 4 órára.

A Horváth István Alapítvány 1999. augusztus 28-án szombaton Magyarózdon (Maros megye) ünnepli meg a költô születésének 90. évfordulóját. Program: 9.30 óra: a vendégek fogadása; 10 óra: koszorúzás a sírnál; 11 óra: ünnepi istentisztelet az erdélyi történelmi egyházak vezetôinek részvételével; magyarországi és hazai írók, elôadók méltatják Horváth Istvánt; Boér Ferenc színmûvész versmûsora; 14 óra: emlékház-látogatás.

Augusztus 1-tôl a Román Posta Rt. új díjszabásokat alkalmaz belföldi szolgáltatásaira. A legfontosabbakról az alábbiakban.

Egyszerû levél 20 grammig 1300 lej, 20–50 g 1900 lej, 51–100 g 2400 lej, 101–500 g 8100 lej, 501–1000 g 15 300 lej, 1001–2000 g 27 000 lej. Egyszerû levelezôlap 600 lej, üdvözlôlap 800 lej, nyomtatványok 50 g-ig 400 lej. Pénzküldemények: 220 ezer lejig minden 100 lej vagy annak törtrésze után 5 lej, 220 ezer és 1 millió lej között minden ezer lej vagy annak törtrésze után 10 lej, 1 millió lej fölött minden ezer lej vagy annak törtrésze után 8 lej. Távirat: helyben — 2400 lej, más helységbe — 4500 lej. Csomag (max. 15 kg) — minden kilogramm vagy annak törtrésze után (bármilyen távolságra) 900 lej, értesítés 600 lej. Ajánlott levél pótdíja — 1400 lej, expresz levél pótdíja — 900 lej, ajánlott levél kézbesítésének igazolása — 1500 lej, utánvételi díj — 1500 lej, távirati kézbesítés visszaigazolása — helyben 2400 lej, más helységekben 4500 lej.

Az élelmiszeripari és hütôipari berendezéseket gyártó vállalat történelme során számtalan fejlesztési szakaszon, átszervezésen ment keresztül. Az ötven év alatt a szakma hazai éllovasa a következô országokba exportált: 260 palackozóvonalat Kínába, 20 000 fagyasztókompresszort Németországba, 3000 tejhûtô és más tejfeldolgozó felszerelést Németországba, Csehországba és Szlovákiába, 50 tejpalackozó vonalat Csehországba és Szlovákiába, légkondicionáló berendezéseket tengeri fúróberendezésekhez Oroszországba és Kínába, más termékeket Iránba, Szíriába, Egyiptomba, Bulgáriába, Magyarországra, Franciaországba, Albániába, Venezuelába, Kubába, Spanyolországba, Vietnámba, Ukrajnába.

1990 után a vállalat legfontosabb beruházásai a következôk voltak: kis sörgyár, hûsítôket és szénsavas vizet elôállító üzem, a személyzet felkészítése különféle programoknak megfelelôen (változtatási stratégia, marketingváltás, nemzetközi gazdasági kapcsolatok, pénzügyi menedzsment, a minôségi igényeknek gyakorlati megvalósítása), élelmiszerüzlet, saját vegyi laboratórium a környezetszennyezés figyelemmel tartására.

A Tehnofrig alkalmazottai vasárnap a Rózsák Parkjában ünnepelték a cég fennállásának ötvenedik évfordulóját. A cég vezetôsége köszönetét fejezte ki együttmûködô partnereinek, akik hozzájárultak a vállalat jó hírnevének öregbítéséhez.

A Monostor negyedi Mehedinti utca Nora üzletháza elôtt szombattól egy kimúlt ló hever. A lakók és az üzletek felelôsei értesíteni próbálták az elszállításra hivatott intézményeket. Hétfô délben, amikor fényképünk készült, a ló már enyhén oszlásnak induló teteme még mindig ott hevert. Fertôzésveszély áll fenn: ötven méterre a hullától élelmiszerüzletek mûködnek, nem beszélve a környék lakóiról és a ló közelében játszadozó gyermekekrôl. Szerkesztôségünkbôl megpróbáltuk felvenni a kapcsolatot a Sanepid, az Állategészségügyi Igazgatóság és a dési Protam cég képviselôivel. Ezutóbbi az állati hullák elszállítására szakosodott. Érdemleges választ azonban senki nem tudott adni. Amíg nem akad gazdája a lónak, ott rohadjon, mondta többek között a Protam cég, mert nekik a kiszállás pénzbe kerül. Végül a polgármesteri hivatalhoz fordultunk, ahonnan Horodniu úr azt a megnyugtató választ adta, hogy azonnal értesítik a Salprestet, és amennyiben megfelelô szállítóeszközökkel rendelkeznek, még ma elszállítják az állati tetemet.

(horváth)

Szék alig maradt üresen péntek délután az Apáczai-líceum dísztermében, ahová a kolozsvári Puck bábszínház invitálta a gyerekeket, szülôket, nagyszülôket és mindazokat, akik kellemes kikapcsolódásra vágytak. A közönség így valóban nagyon változatos volt, hiszen háromtól hatvan évig minden korosztály képviseltette magát, bebizonyítva ezáltal, hogy a bábszínház nem pusztán gyerekmûfaj.

Ezúttal José Géal két rövid jelenetét dolgozták fel a bábszínészek. Az epizódok fôhôsei: Plüm-Plüm, a rakoncátlan kisfiú és hû barátja, Pluf, a kandúr, akik szívesen követnek el huncutságokat, de kalandjaiknak természetesen mindig jó a vége. Így történt ez most is, hiszen az elsô jelenetben Plüm-Plüm volt az, aki megoldást talált Zuzu, a sárkány kínzó gondjaira. A szegény sárkány, aki kicsit emlékeztet az Oz, a nagy varázslóból jól ismert Gyáva Oroszlánra, nagyon szelíd és békés természetû, mégis kénytelen leányrablásra adni a fejét. Teszi ezt annak érdekében, hogy állandóan gyötrô csuklása végre megszûnjön. Zuzu, akinek hatalmas testében egy ijedt nyuszi lakozik, talán soha sem tudna úrrá lenni félénkségén és csuklásán, ha Plüm-Plüm, mint igazi jó barát, nem siet a segítségére. Adva van továbbá egy unatkozó királykisasszony is, aki készségesen elraboltatja magát, de elôtte még megtanítja a sárkányt arra, hogyan kell ijesztgetni. (Ha esetleg valaki nem tudná, azt kell mondani: hu!) Minden jó, ha jó a vége alapon Zuzunak végre elmúlik a csuklása, és beköltözik az állatkertbe. Plüm-Plüm tehát okosan felülemelkedik a problémákon, és bebizonyítja, hogy egy csöppnyi humorral mindent meg lehet oldani.

Ezt támasztja alá a második történet is, amelyben Plufnak jut a fôszerep. Megjelenik még a rend ôre is, Bajuszrendôr személyében, aki az értelmetlen tilalmakat képviseli. Persze, a barátok az ô eszén is túljárnak, köszönhetôen annak, hogy Pluf szeret trombitálni, és nem ijed meg a nagyhangú és nagybajuszú rendôrtôl. Akirôl végül kiderül, hogy zordon külseje alatt igazi jó barát lakozik.

Plüm-Plüm és Pluf azonnal belopta magát az apróságok szívébe. A kicsik önfeledten szórakoztak, idônként a mamákkal tárgyalták meg az eseményeket, de a bábszínészek irányába nehezen nyitottak. Csak lassan alakult ki az az interaktív játék, amelynek során a gyerekek bekiabálnak a színpadra, válaszolnak a figurák kérdéseire.

Tény, hogy nem csak a gyerekek, de az ôket elkísérô felnôttek is remekül szórakoztak, és bátrabban társalogtak a színészekkel is, így ösztönözve együttmûködésre a kicsiket. Az elôadással a bábosok bebizonyították: a bábszínház valóban nem gyermeteg mûfaj. Élvezni tudják mindazok, akik lélekben megmaradtak fiatalnak és fogékonynak a mesékre.

Sándor Boglárka

Kozma Dezsônek új tanulmánykötete látott napvilágot. A gyûjtemény szerzôjét régi ismeretség fûzi a Szabadság olvasóihoz, hisz nemcsak szakfolyóiratokban van jelen írásaival, hanem — a szélesebb olvasóközönséghez szólás igényével — a napisajtóban is.

A most megjelent könyve bevezetôjében olvashatjuk: „Klasszikusaink mai megítélésérôl, mûveik utóéletérôl, hagyomány és újítás, nemzeti és egyetemes kölcsönhatásáról, ma már alig emlegetett alkotókról, törekvésekrôl hoznak hírt ezek az írások". A válogatásból kitûnik: a szerzô tudományos kutatásai elsôsorban a századforduló magyar irodalmi és kulturális örökségének a feltárására irányulnak. Mint írja: „Szükség van változó világunkban elmúlt korok szellemi örökségére, azok — folytonosságot tisztelô — új és új megmérettetésére".

Olyan magyar klasszikusok részesülnek ebben az irodalomtörténeti megmérettetésben, mint Arany János, Madách Imre, Vajda János, Mikszáth Kálmán, Ady Endre, Krúdy Gyula. Ugyanakkor a szerzô különös figyelmet szentel ritkán emlegetett alkotók — köztük Petelei István, Török Gyula, Szabó Dezsô — munkásságának. Mintegy tanúbizonyságául annak, hogy ezek a méltatlanul elfelejtett írók jelentôs szerepet játszottak a magyar széppróza fejlôdésében, s hogy mûveiket ma is olvassák.

Az erdélyi szellemi múltat felidézô tanulmányok közül kiemelném: A két Wesselényi irodalmunkban címût, amely a két Wesselényi Miklósnak — apának és fiának — irodalmunkban fellelhetô ábrázolását követi nyomon. (Tudomásom szerint elsô alkalommal.) Ugyancsak a felfedezés erejével hat a bibliai jelképek, motívumok feltérképezése, értelmezése a XIX. század második felének költészetében (e dolgozatát a szerzô az 1996-ban megrendezett IV. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson olvasta fel Rómában), mint ahogy sok érdekes szempontot kínálnak a Vajda János tájélményérôl, Mikszáth fantáziát és megfigyelést ötvözô prózájáról, Szabó Dezsô oly sokat vitatott egyéniségérôl, Krúdy új csapásokon elinduló mûvészetérôl írott fejezetek. Örülni tudunk annak is, hogy a kötetben helyet kapott az Arany János fiáról, Arany Lászlóról készült portré is.

Kozma Dezsô könyvének ízléses, tetszetôs nyomdai kivitelezése a Stúdium Kiadót dicséri. (Kozma Dezsô: Irodalom — korok fordulóján. Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár, 1998.)

Szabó Álmos

A Filantrop Humanitárius Asztmaklubot a Soros- és Illyés-alapítvány támogatja. Elôadói: dr. Nagy Lajos, dr. Fábián András, dr. Bódizs György fôorvosok, újabban dr. Péter Tibor szakorvos is.

Legutóbb a Kolozsvárról Marosvásárhelyre költözött dr. Ferencz László tisztelte meg a klubot. Tôle megtudtuk, hogy az öregség egy élettani folyamat, amit minden személy egyénileg él át. Sok minden függ a szervezet ellenálló képességétôl és az egészséges életmódtól. Meglátogatott a dombóvári testvéri Asztmaklub kb. 40 tagja, akiknek Kerekes György, a Kolozsvári Útitárs írója és szerkesztôje, bemutatta kincses városunk nevezetességeit. A dombóváriak videokazettát, egészségügyi könyveket és füzeteket ajándékoztak a kolozsváriaknak. Ígéretet kaptunk és adtunk, hogy a testvériséget továbbra is ápoljuk.

Az asztma, allergia, ekcéma, rovarcsípés és légzési nehézségek felismerése, kezelése és gyógyítása — ez az összejöveteleink fô célja. A találkozókon videovetítéseken oktatófilmeket láthatnak. A mûsor végén az elôadók a jelenlevôk kérdéseire válaszolnak, családias hangulatban megbeszélik a problémákat. Tanácsolják, hogy kerüljük az italt, a dohányzást, sôt a passzív dohányzást is, ami azt jelenti: kerüljük a dohányzók körét, ami többet árthat, mint a dohányzás maga. Óvakodjunk a poros, fertôzött levegôtôl, kerüljük a szmogos helyeket. Tartózkodjunk minél többet a szabad, friss levegôn.

Ne feledkezzünk meg a klub titkárnôjérôl, Nagy Zsuzsánna kémikusról sem, aki a szervezést, nyilvántartást vezeti, sok szeretettel fogadja a tagokat, és frissítôvel, kávéval, süteménnyel, keksszel igyekszik családiasabbá tenni a klubnapokat.

Levey Ferenc

Veres József nyugdíjas olvasónk nemrég egy „csodagyógyszernek" az emberi szervezetre gyakorolt többé-kevésbé jótékony hatásán elmélkedett lapunk hasábjain. (Ha gyógyszer, hogyan nyelhetô, Szabadság, 1999. július 16.). A szerzô a Romániai Magyar Szó-ban megjelent cikkre reagál (Nem csodatea — gyógyszer, RMSZ, 1999. július 7.), amely egy Afrikában élô magyar származású nô rejtélyes megbetegedésérôl, és ennek „csodával határos" módon való felgyógyulásáról szól. Az RMSZ-cikkbôl kiderül: az illetô hölgy megromlott egészségi állapotán egy növénynek forrázata — és nem fôzete! — segített, amelyet a bennszülöttek hosszú idôk óta sikeresen alkalmaznak, valahányszor kórokozó támadja meg szervezetüket. A növény neve — írja az RMSZ — az Euphorbia hirta L. A kísérletek kimutatták: e növény injekció, tinktúra, tabletta, kúp, mindenekelôtt azonban az AFEDIM nevû tea formájában erôsíti az immunrendszert, ugyanakkor antibiotikus hatása van, és fontos gyógyszere a homeopátiának.

Gyógynövény-ismereteink bôvítése ezzel az információval kis idôre nagyjából le is zárulna, ha a — saját bevallása szerint laikus — Veres József felületes információkra alapozva nem kérdôjelezte volna meg oly magabiztosan az Euphorbia hirta L. bizonyított gyógyhatásait. A tévedés: ahelyett, hogy az RMSZ-cikkben említett Euphorbia hirta L. nevû növényrôl, mint olyanról elmélkedett volna, ha már az olvasottak írásra késztették, Veres egy Euphorbia cyparissias nevû növény áldatlan tulajdonságait ecseteli, amelyik téves alkalmazás esetén valóban mérgezô hatású lehet. A Szabadságban közölt cikkbôl tehát egyáltalán nem derül ki, hogy szerzônk különbséget tett volna az Euphorbia hirta L., illetve az ugyanabba a növénycsaládba tartozó Euphorbia cyparissias között. A sajnálatos tévedés nemcsak az olvasókat riasztja el a Magyarországon már évek óta szabadalmaztatott és forgalomban levô teától, megfosztva így a betegeket attól, hogy kétségbeesett helyzetükben esetleg kipróbálják ezt a bizonyított gyógyhatású készítményt, hanem abba a kellemetlen helyzetbe sodorja az AFEDIM nevû tea szabadalmaztatóját, névszerint Tamás Eszter kolozsvári születésû kémikust, hogy hitelrontási per indítását fontolgassa a nemcsak laikus, de pontatlan szerzô ellen.

A Zairban — és nem Zanzibárban — „rejtélyes módon megbetegedett nô" ugyanis nem más, mint az említett Tamás Eszter, a Babes–Bolyai Tudományegyetem egykori fizika-kémia szakos végzettje, aki 16 évig élt Afrikában, ahol tanított. Ott kerítette hatalmába a cikkben leírt ismeretlen betegség, amelyre különben soha nem volt pontos diagnózis. Felgyógyulása után a tanárnô éveket szentelt arra, hogy az Euphorbia hirta L. nevû növény gyógyhatásait tanulmányozza. Kutatásait siker koronázta: a ’90-es években Magyarországra települô Tamás Eszter 1996-ben szabadalmat szerzett az AFEDIM nevû termékre. Az érintettôl, aki a Veres-cikken felháborodva helyreigazítást követel lapunktól, megtudtuk: az illetô terméknek, amely Magyarországon sikernek örvend, folyamatban van a romániai forgalmazása is.

— Kutatásaim során rájöttem, hogy az Euphorbia hirta L. növénynek, amely korábban gyógyír volt az én betegségemre is, komoly antibakteriális, antivirális, gyulladásgátló, daganat-visszafejlesztô, és fájdalomcsillapító hatása van — nyilatkozta lapunknak Tamás Eszter. — Minderrôl különben részletes szakirodalom áll az érdeklôdôk rendelkezésére, amelybôl az is kiderül, hogy a gyógyhatásokon kívül az Euphorbia hirta L. nevû növénynek semmilyen toxikus, vagy más negatív mellékhatása, de még rossz íze sincs. Miután visszaköltöztem Európába, eltökélt szándékom volt: nem hagyom feledésbe merülni ezt a „gyógyszert", hanem megkeresem a módját annak, hogy valamilyen formában eljuttassam a mindennapi emberhez. Kaptam is Magyarországon erre nyilvántartásbavételi határozatot és forgalmazási engedélyt. Lett belôle egy filterezett formában csomagolt gyógytea, az AFEDIM, amelynek forrázata nem ártalmas az emberi szervezetre. Ellenkezôleg: sok esetben számoltak be jótékony hatásairól a betegek. Véleményem szerint egy magyar szakhatóság csak nem ad ki engedélyt olyasmire, amely kockázattal járna a fogyasztók egészségére. Ezért nem csak pontatlannak, hanem egyenesen rágalomnak minôsítem a hírt annak a szintén az Euphorbia növénycsaládba tartozó és valóban mérgezô cyparissiásszal való „összekeverését" — mondotta Tamás Eszter, aki határozottan visszautasítja Veres József minden tudományos megalapozottságot nélkülözô minôsítéseit.

Kérdésünkre, hogy — tévedés ide, tévedés oda — valóban „csodagyógyszernek" bizonyult-e ez a tea, Tamás Eszter kifejtette: — Senki sem állította, hogy az említett készítmény valóban gyógyír minden bajra, betegségre. Azt gondolom viszont, hogy nem érdemes kihagyni, különösen a daganatos betegeknek, asztmásoknak, allergiásoknak, epilepsziában, gyomor- és bélpanaszban szenvedôknek, reumatikus betegeknek, mert ártani nem árt, és, ha nem is mindenkin, de több esetben segített és segíthet. Nem csodagyógyszer tehát, hanem fontos kezeléskiegészítô lehet sok beteg számára.

Székely Kriszta

Bukaresti tárgyalásait követôen Martonyi János és felesége Markó Béla RMDSZ-elnök és felesége meghívására kétnapos erdélyi körúton vett részt. A Brassó–Sepsiszentgyörgy–Csíkszereda–Székelyudvarhely–Agyagfalva–Székelykeresztúr–Fehéregyháza–Székelyderzs–Farkaslaka–Korond–Marosvásárhely–Kolozsvár–Nagyvárad útvonalon, ahol a magyar külügyminiszter és kísérete szirénázó rendôrautók vezetésével végigrobogott, az emberek kivonultak portáik elé, integettek, mosolyogtak.

A magas vendéggel személyesen találkozók arcáról le lehetett olvasni: a protokolláris szövegeken túl, sokat, sokkal többet várnak az efféle látogatásoktól. Míg az értelmiségieket, az egyházi elöljárókat, a politikusokat az oktatási kérdések, a vagyonvisszaadások helyzete, a magyar állam intézmények támogatása, a régió politikai kérdései és a magyar kormány álláspontja érdekelte, az egyszerû embereket sokkal gyakorlatiasabb kérdések foglalkoztatják. Például az, hogy bevezeti-e Magyarország a vízumot, ha majd betagolódik Schengenföldbe, hogy mikor teszik lehetôvé a hivatalos magyarországi munkavállalást, hogy a Gozsdu-alapítvány magyarországi tulajdonaiért cserében esetleg visszakaphatnák-e ôk is Romániától a háború után ellenséges vagyonként elvett-lefoglalt-zárolt, ún. CASBI-javakat.

A miniszter nyugtatgatta ôket: ha lesz vízum, majd elintézik, hogy azt „nemzeti preferenciák" alapján kapják, lehetôleg több évre, korlátlan számú beutazásra, mert a kapcsolattartást az anyanemzettel mindenképp biztosítani kívánják. Az emberek hitték is, meg nem is. Félnek a jövôtôl, úgy érzik, valami ismét bezárul elôttük, s ôk ismét kívül rekednek. A „nemzeti preferenciáktól" is félnek. S még a magyar kormány sem határozta meg, pontosan mit ért ez alatt, s fôképp, hogy ki számít majd a határon túl magyarnak. Hogy szerinte ki is „a magyar" tulajdonképpen.

A még jórészt erôtlen erdélyi magyar vállalkozók nincsenek elragadtatva az anyaországon kívül élô magyarok magyarországi munkavállalása legalizálásának szándékától. Ezt egyszerûen fejezik ki: — Aki egyszer elment, az elôbb-utóbb ott marad, az többé nem jön vissza.

Úgy gondolják, a magyar kormánynak arra kellene törekednie, hogy a romániai privatizációs lehetôségeket kihasználva ösztönözze — akár anyagi támogatással is — a magyar vállalkozókat, hogy Erdélybe befektessenek. Ez segítené a szülôföldön való megmaradást is. Mert amíg a magyar cégek csak a CEFTA-kedvezmények kihasználására utaznak, csak kereskedelmi spekulációkkal akarnak nyerni, nem lesz munkahelyteremtés, nem lesz beruházás. Akkor pedig a kivándorlás folytatódik.

A miniszter elmerengve hallgatta az embereket. Aztán továbbment, megcsodálta a sok évszázados templomokat, a székely szabadság különbözô emlékhelyeit, a falvakat, a városokat. Az emberek látták a piros-fehér-zöld zászlót a gépkocsin, de amellett is tudták: két napon át magyar miniszter járt a Székelyföldön, Erdélyben. Aki a hallottakon-látottakon talán elgondolkozott egy pillanatig. Talán az itteni emberek tekintetébôl kiszûrte, mennyire lehet alapozni a mindenkori román ígéretekre. Talán tehetetlenül megértette, hogy mi a székely bánat lényege. Talán megértette, hogy amikor az új Petôfi-szobor két héttel ezelôtt Magyarországról Fehéregyházára megérkezett, miért vonult ki az utcára a helyi románság is, hogy a magyarokkal együtt megtapsolja. Erdélyi származású ember maga is, Kolozsvárt született, talán megérti...

Magyar politikusi sors: elôdjei sem tehettek sokkal többet.

Tibori Szabó Zoltán

Bábszínházban vagyunk — nemcsak gyerekek —, s régi bemutatók idejére emlékezünk, amikor a sárkánynak még igazi méregfoga volt. Zuzu, a félénk sárkány ezúttal az Apáczai-líceum színpadán merészkedik a nézôk szeme elé, azon magyar líceumok egyikében, melyet a polgármester megint táblaügy miatt zaklat. Szabályos és szabálytalan firmák! — ne ilyesmin törjük a fejünket, mikor nyilvánvaló, hogy a két magyar szó („elméleti líceum") teszi agresszív felirattá az inkriminált táblát. Terhes számunkra, hogy terhelt agyak (mindkettô a teher szóból ered) kérdésessé (nevetségessé) tehetik a törvényeket, az élet természetes menetét. A baj ott van, amikor — olykor szeppent — jófiúként és nem felelôs polgárként fogadjuk a provokációt... Holnaptól piros-sárga-kék padokkal kell kicserélni a régieket a Báthoryban, az Apáczaiban?... Az interjúkészítô (persze ô is izgul) felkeresi a büntetendôket, akik a fejükhöz kapnak, hogy ha a megfelelô padokat nem is, de az igazoló papírokat beszerezték-e legalább, vagy felteszik a félénk kérdést: a többi líceumban vajon miért nem szükséges a padcsere?

Holott a kérdés az, hogy mi (ki) itt a régi; azt kell kicserélni. Amennyiben nincs változás, különösen a már jóváhagyott táblák esetében, szerte az országban, se magyar, se román, se német iskola homlokzatán, nem a felirat agresszív, hanem a törvénybontó, izgató személy meg szervilis ügynökei. Ilyenkor indokolatlan a habogás, hogy maradhat-e a tábla, vagy visszakerül-e még? Az agresszív felszólítás cinikus megbízottjait legfeljebb azzal fogadnám, hogy: mire valamennyi líceum tábláját kicserélték — más megyékben is (ehhez nyilván különleges törvénymódosításra lenne szükség), a mi autonóm testületünk is elkészül majd a válasszal... (Ne felejtsük el, hogy hasonló „autonómia" nevében nyílt diszkrimináció folyik éppen városunkban, miniszteri jóváhagyás dacára sincs magyar énekképzés! Hivatalos RMDSZ-nyilatkozatokban hogy lehet mégis akkorát lódítani, hogy a mûvészképzés minden fokon megvalósult?) Nemzetiségi szervezetünknek tulajdonképpen ez a legfontosabb feladata (a maga helyén a magyar igazgató, tanfelügyelô is ezt a minôséget tölti be), hogy a közösség érdekeit védje, a fölösleges izgalmaktól és elpazarolandó energiától is. A diplomácia — ezt „mérsékelt" fôinknek is tudniuk kell — nem azt jelenti, hogy készségesen udvarias vagyok az útonállókkal, a hóhéraimmal szemben, hanem azt, hogy az egyszer megszerzett jogokat és értékeket okosan, határozott erôvel meg tudom tartani, s az ostobák elôtt nem teszem az ostobát.

Hogy ki a terhelt, azt nem egy másik ember kijelentése vagy indulata dönti el, hanem kinek-kinek a cselekedetei, komplexusoktól uralt magatartása, kirívóan provokatív, beteges reakciói. Ne csodálkozzunk rajta, ha egy olyan — méghozzá nyomorgó — államban, amely sok fölösleges dologgal, indulattal terheli magát, a magas polcra jutott, nagy és kétes karriert befutott hivatalnokok is terheltek lehetnek.

1999. július 31.

Lászlóffy Csaba

Annyit mondhatok róla, hogy újságíró Nyugat-Bácskában.

— Nem árulhatom el a nevem, mert ott, ahol hadiállapot van, ahol haditörvényszék ítélkezik, ahol néhány ember élet és halál ura lehet, nagyon elhamarkodott dolog lenne felfedni kilétem. A bombázások kezdetekor két európai gondolkodású laptulajdonost nyírtak ki, 17 golyót kaptak a hátukba, mert azt a kijelentést tették, hogy nem hajlandók a cenzúra részére írni. Nincs rá okunk, hogy ezek után bizakodjunk.

— Csak híradókból, újságokból értesülünk a jugoszláviai helyzetrôl, de nem tudjuk, valójában hogyan is él egy ottani ember.

— Problémáink nagyon összetettek. Egyrészt gazdasági nehézségekbôl adódnak. A határokon túl sem titok, hogy a jugoszláv gazdaság már a bombázások elôtt a padlón volt. A gyárak lerombolása súlyosbította a helyzetet. A nyugdíjasok félnyugdíjat kapnak. A hadi intézkedések értelmében a vállalatok kötelesek voltak kényszerszabadságolni dolgozóikat. A hazaküldött emberek 70 %-os fizetést kapnak, ami egy jobb fizetés esetében is 70–80 márkát jelent. Ebbôl nem lehet megélni. A fizetésem 70 márkát ér. Ha nem lennének tartalékaim, ha nem támogatnának a szüleim, ha nem volna lakásom, kénytelen lennék valamerre elindulni. És nem is biztos, hogy egy idegen helyen jobb lenne nekem és a családomnak. Kertes házban lakunk, az élelmiszer nagy részét magunk állítjuk elô. A kenyér és a tej jóval olcsóbb, mint amennyi a reális ára kéne legyen. A földmûvesek, termelôk nagyon ráfizetnek, de mi, vásárlók, jól járunk. Iszonyatosan kell takarékoskodnunk, mert akármilyen nevetségesen hangzik, jó hogy szétlôtték az áramelosztóinkat, mert így kevesebb áram fogy. Az energiahordozók nagyon drágák. A távfûtômûvet szétbombázták, a szénbányák, az utak is romokban hevernek. Mindenki félve gondol a télre. A délszerbiai városokban víz sincs. Ez a helyzet nem kíméli még a gazdagokat sem, nem válogat, de valamennyire átformálja az emberek gondolkodásmódját is.

— Mégis sikerült a Szent László Akadémia újságíró továbbképzôjére eljutnia.

— Szülôi támogatással és félévi keresetembôl jöhettünk el Magyarországra. A határon nem kötöttek belénk, szerintem örülnének, ha elhagynánk az országot. A bácskai ember arról híres, hogy nagyon erôsek a gyökerei, nagyon ragaszkodik a tájhoz, arról nem is beszélve, hogy egyetlen gyerek vagyok, szüleimet nem hagynám magukra, másrészt barátaim is nagyon fontosak. Szeretem az anyaországot, de Bácskán érzem otthon magam. Nekünk igenis ott kell megmaradnunk magyarnak. Ésszerûbb otthon maradnom, de kötelességem tudatni az anyaországgal, a nagyvilággal, hogy mi ott hogyan élünk. Olyan helyrôl jövök, ahol egyetlen éjszaka alatt több mint 100 lövedékkel szórtak meg bennünket. A magyar sajtó azt adta hírül, hogy itt repülôk állomásoznak, az is elhangzott, hogy támadások indulnak Magyarországról. Nem csodálom, hogy a magyarokkal szembeni gyûlölet, ellenszenv még inkább elmélyült. Talán még jobban félünk, mint a bombázások ideje alatt, lelkünk mélyén reméljük, hogy a Vajdaság s a magyarok nem kerülnek sorra. A lehetôségét nem lehet kizárni, Milosevics köztudottan kiszámíthatatlan. Véletlenül sem lehet azzal megvádolni, hogy nem jól taktikázik, ha visszagondolunk, 1995-ben a Daytoni szerzôdés aláírásakor jóformán az egész világ a béke bajnokaként ünnepelte ôt. Azok után, hogy a Hágai Bíróság vádat emelt ellene, nem tudnám megjósolni, milyen húzásokat tart jónak saját pozíciójának védelmére.

— Egyetértesz a NATO fegyveres beavatkozásával?

— Semmi szín alatt nem értek vele egyet. Nagyon elítélendô, de meggondolt politika bújik meg a háttérben. Egyértelmû, hogy nem az albánok védelme volt a NATO célja, a meghirdetett célt nem érte el, Milosevics ugyanazon a ponton van, ahol volt a bombázások idején, sôt olyan tréfa is szájra kelt, hogy Clintonnak rövid idô alatt sikerült elérnie, amit Milosevics 10 év alatt nem tudott. A bombázások felgyorsították az albán lakosság menekülését, még jobban felcsiholták az amúgy is vérszomjas szerb szélsôségeseket, akik még intenzívebben gyilkoltak, gyújtogattak. Úgy egyesítette a szerb népet, ahogy azelôtt soha senki a történelem folyamán.

— Miért bombázták Kína nagykövetségét?

— Errôl több híresztelés kering nálunk is. Badarság, amit a NATO be szeretett volna etetni a köznéppel. Abszurditás, hogy a NATO egy 80-as években kinyomtatott turistatérképen jelöli ki a célpontjait. A közvélemény ilyen leértékelése sértô ránk nézve. Hallottunk olyasmit is, hogy Milosevics elnök 10–15 perccel a robbanás elôtt távozott a kínai nagykövetség épületébôl. Az elnök lányának a tévélejátszója, a Kosawa, a követség területén van, talán ezért is bombázták az épületet.

— A magyar kisebbség milyen meghurcoltatásoknak van kitéve?

— Amikor Tito haldoklott, nagyon sok magyar család összecsomagolta a batyuját, mert tudta, hogy bekövetkezik az ország széthullása. A magyar kisebbség Tito idején nagyon jól élt, de ez a röpke, talmi jólét igencsak feledtette vele nemzeti öntudatát. A gombamódra szaporodó politikai pártok és érdekképviseleti szervek az amúgy is csenevész vajdasági magyarságot még jobban felszabdalják. Kis kivétellel e pártok képviselôi meggazdagodtak a kisebbségi politikából, hasznot húztak az anyaország jóindulatából. Az önmagát csúcsértelmiséginek kikiáltó réteg nagyon csúnyán visszaél a kisebbségi léttel, meg az anyaország nyújtotta támogatással. A nemzet elhivatott rabszolgái a mai napig is ugyanazt a Zastawa kocsit vezetik, amit már 1989–90 elôtt is, ugyanabban a javításra szoruló házban laknak. Jó néhány vezéregyéniség vállalatot alapított odahaza és Magyarországon is, gyermekeit törvényszerûen átdobta a határ túlsó oldalára, hogy biztonságban tudja ôket. Otthon viszont nagy polémiákat folytatnak arról, hogy hogyan kell megmaradni vajdasági magyarnak.

— Milyen a kapcsolat a szerb kollégákkal?

— Nincsenek komolyabb ellentétek. Az ellenzéki lapok a bombázások ideje alatt elítélték a NATO-t, így valamilyen módon mégiscsak a Milosevics-politikát támogatták, de amikor a szerb Megújhodási Mozgalom vezetôje, Vuk Draskovics megszólalt, amikor a Szociáldemokrata Párt vezetôje, Vuk Opradovics felemelte a hangját, amikor a Demokrata Párt vezetôje, Montenegró elnöke a világ felé nyitott, az ellenzéki lapok már le merték közölni a nyilatkozataikat.

Szôcs Andrea Enikô

Végre visszakapja eredeti rendeltetését a szamosújvári piac. Különösen a hétfôi és pénteki vásárnapokon lehetetlen volt megközelíteni a vasútállomás környékét, a vásárosok ellepték még a környékbeli utcákat is. Ennek igyekeznek véget vetni. Hétfôn, augusztus 2-án a Plugarilor utcában felavatják a csak ipari termékeket forgalmazó vásárteret. A régi piac megmarad élelmiszer és mezôgazdasági termények, hús- és tejtermékek forgalmazására. Az új vásártéren jobb körülményeket teremtettek a sátrak felépítésére és az ipari termékek bemutatására. Egyszóval: igazi ószer lesz Szamosújváron is. Ezentúl nem kell többé Kolozsvárra utazniuk a helybeli, de a környékbeli vásárosoknak sem.

Erkedi Csaba

A hír, mely szerint Türében a faluközösség kitakarította a kalotaszegi településen átfolyó patak medrét, önmagában is dicséretes esemény. Mai világunkban egy ilyen apróság is eseményszámba megy, hiszen településeink zöme úgy mutat, mint ahol nincs gazda, nincs gazdaszellem.

A türeiek vállalkozása valójában egy akciósorozat kezdete, amely a falu arculatának megszépítését célozza meg. Filodrom Egyesület név alatt a közelmúltban a faluközösség nonprofit szervezetet jegyzett be, amely a magyargorbói polgármesteri hivatal égisze alatt fejti ki tevékenységét. Célja: a különbözô helyi kezdeményezések felkarolása és életbeültetése, amihez pályázati lehetôségeket keresve pénzt is találnak. Egy ilyen lehetôség a Munkaügyi és Társadalombiztosítási Minisztérium keretében megpályázható vidékfejlesztési alap, ahonnan max. 75 000 USA-dollár igényelhetô helyi út- és hídjavításra. A pályázat elôfeltételei: a faluközösségnek bejegyzett egyesülettel kell rendelkeznie; az emberek rendszeresen vegyenek részt olyan közmunkákban, amelyek célja a környezetvédelem, a falu arculatának szépítése; az igényelt összeg 10 százalékát vagy munkaerôben vagy pénzbeli befektetésben fedezze a pályázó közösség.

A Filodrom Egyesület olyan agilis fiatalok kezdeményezésére jött létre, akik szívükön viselik faluközösségük sorsát, és járatosak a pályázatok elkészítésének tudományában. Elképzeléseiket a két alkalommal összehívott falugyûlés felkarolta, a közmunkára pedig több mint 60 falubeli jelentkezett szekerekkel, kézi szerszámmal. Új szeméttelepet jelöltek ki, összegyûjtötték a faluból a hulladékot.

A türei kezdeményezés folytatásra vár!

(m. j.)

Az „áldatlan viszony" csak olyan lakókra vonatkozik, mint: többgyermekes család, gyermekeit egyedül nevelô édesanya, éhbérért dolgozó fiatalok, hetven-nyolcvan éven felüli öregek, de semmi esetre sem a Szent Mihály plébánia vezetôségére, akik az imént említett emberek életét keserítik 3 hónapja. Hogy miért?

Májusban értesítik a lakókat, hogy két héten belül át kell adniuk a pincéket, mert a tulajdonos igényt tart rá. Júniusban 200 százalékkal emelik a házbéreket. Mindezekrôl fellebbezhetetlen tényként, írásban értesítik a bérlôket, amit két vezetôségi tag ír alá.

A panaszokat, az írott vagy szóbeli fellebbezéseket más személyek veszik át. Iktatószámról hallani sem akarnak, bár ez minden hivatalos helyen alapkövetelmény. A jogtanácsos vagy az egyházi tanácsos úr nem tudnak magyarázatot adni az elkeseredett embereknek.

Az újság riporternôjével ôk beszélgetnek, téves adatokról számolnak be: valószínûleg nem ismerik helyzetünket. Ezúttal mi lakók kérdezzük: kik voltak azok a személyek, akiket „hangzavar" miatt el kellett utasítani a plébánia hivatalából? Az írott értesítések elôtt kiktôl kértek a jövedelemrôl bizonyítékot? Kik kérték, hogy lakterületükbôl egy vagy két szobát az egyház adjon bérbe idegen személyeknek vagy családoknak?

Talán jobb volna, ha a két vezetô beosztású személy, aki az értesítéseket aláírta, a fellebbezésekre, panaszokra válaszolna. Lehet, hogy a jogtanácsos urat valakik félrevezették, de kik azok, ha az egyházi tanács Istenszeretô emberekbôl áll?

Báró Bánffy István

• Felfordult egy épülô útszakaszon a Florin Mera (24) vezette VL–02–ULV rendszámú teherszállító, a figyelmetlen vâlceai fiatalembert fejsérüléssel, agyrázkódással és nyaksérüléssel kezelik a sebészeten.

• Súlyos baleset történt vasárnap este a Iazului és a Móricz Zsigmond (Bukarest) út keresztezôdésénél: Dan Stefan Moldovan 31 éves taxisofôr, a City Taxi alkalmazottja nem tartotta be a jobboldali elônyszabályt, s a CJ–05–SBT rendszámú 1310-es Dacia gépkocsit egy MAN márkájú tehergépkocsi kapta telibe. A szabályosan közlekedô szállítójármûvet Könyves József (44), a Triect Impex Kft. alkalmazottja vezette. Moldovant fejsérüléssel, nyaksérüléssel, négyszeres bordatöréssel és más sérüléssel ápolják.

(pja)

Az idén Csurgó ad otthont a hétfôn kezdôdött református lelkészek találkozójának. Az ötnapos, immár hagyományos nyári konferenciát, amelyre meghívták a világban szétszórtan élô magyar anyanyelvû református lelkipásztorokat, a Magyar Református Lelkészegyesület rendezte.

Szászfalvi László, a találkozónak helyt adó somogyi város lelkipásztora, a település polgármestere, s egyben a térség országgyûlési képviselôje az MTI-nek elmondta: nagy megtiszteltetés a városnak, valamint a gyülekezeteknek is, hogy a Lelkészegyesület — amely minden évben más-más helyszínt választ a nyári konferenciák megrendezésére — ez évben Csurgót találta méltónak arra, hogy a csaknem száz lelkész részvételével megrendezendô eseménynek otthont adjon.

A találkozón részt vesz Hegedûs Lóránt, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, Tóth Albert, a Magyar Református Lelkészegyesület elnöke, Csiha Kálmán erdélyi, valamint Tôkés László királyhágómelléki püspök is.

Hétfô este fény derült a Kolozsvárt napokon át lázban tartó titokzatos „földöntúli jelekre", amelyek különbözô falakon és füves terepeken tûntek fel. A Connex sajtótájékoztatóján árulták el: a cég marketinges szakemberei a csíny elkövetôi, akik a szokványostól eltérô módon kívánták a koncentrikus körökbe helyezett ábra révén felrázni a közvéleményt, felkészíteni arra, hogy valami új következik. Ez pedig nem más, mint az XNET-nek nevezett új termékük. Mihaela Eremie, a cég közönségszolgálati vezetôje, és Vlad Ihora eladási koordonáló szerint az igazi bemutatkozás augusztus 16-tól kezdôdik Kolozsváron, Temesváron, Brassóban, Krajovában, Jászvásáron és Konstancán. Annyit azonban elárultak, hogy egy nagyon gyors Internet-kapcsolati szolgáltatásról van szó, amely minôség dolgában is országos premiernek számít, „földöntúlian" korszerû.

Ö. I. B.

Az országos statisztikai hivatal jelentése szerint júniusban az országos nettó átlagfizetés 1 513 514 lej volt, a bruttó pedig 1 910 834 lej. Ez az elôzô hónaphoz képest 3,6%, illetve 4,1%-os növekedést jelent. Az inflációs ráta júniusban 5,1% volt májushoz viszonyítva, múlt év decembere óta pedig 30,8%-kal nôtt.

A kormány múlt heti döntésének megfelelôen a Román Nemzeti Bank visszavonta az állami tulajdonú külkereskedelmi bank, a Bancorex mûködési engedélyét — közölte hétfôn a központi pénzintézet.

A kormány pénteken jelentette be, hogy a tönk szélére került Bancorexet beolvasztja az állami kereskedelmi bankba (BCR). Ez az elsô eset, hogy állami tulajdonú bankot számolnak fel Romániában.

A Bancorex megszüntetését szabta a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a Romániának szánt új hitelek folyósításának egyik fô feltételéül.

A bank már az év elsô felében gyakorlatilag csôdhelyzetbe jutott, miután kiderült, hogy kinnlevôségeinek 70 százaléka behajthatatlan. A 13 ezer milliárd lej rossz hitelt egy új szervezet hatáskörébe utalták, amelynek egyetlen feladata a Bancorex tevékenységébôl eredô károk enyhítése.

A kormány elrendelte, hogy a fôállamügyészi hivatal kezdjen vizsgálatot a Bancorex bukásáért felelôsök kilétének felderítésére. A bank az elôzetes értesülések szerint jelentôs hitelekkel finanszírozott gyengélkedô állami vállalatokat, soha nem törlesztô kormányközeli cégeket és veszteséges olajipari export- és importügyleteket.

Ion Iliescu, az RTDP elnöke az állítólagos magyar revizionisták törekvéseirôl és a magyar kisebbséggel való párbeszédrôl is kifejtette nézeteit abban az interjúban, amelyet az Adevãrul címû napilap hétfôi számában közölt.

Ebben reményteljesnek nevezte pártja gyôzelmi esélyeit a 2000-ben megtartandó választásokon.

„A jugoszláviai konfliktus ideje alatt Vajdasággal kapcsolatosan felhívtuk a figyelmet az elszakadási törekvésekre, mert veszélyes kijelentések hangzottak el. Az RMDSZ radikálisai és néhány magyarországi politikus azt a gondolatot hangoztatja, hogy, ha Románia csôdhelyzetbe kerülne, akkor Romániának egy részét, Erdélyt, meg kell menteni. Árnyalatbeli különbségek természetesen vannak az RMDSZ radikálisai és mérsékeltjei között, de alapvetôen azonos a céljuk" — így Iliescu.

A továbbiakban arról beszél, hogy a romániai magyarságot „nem szabad összetéveszteni az RMDSZ-szel és az RMDSZ néhány radikális vezetôjével".

A Román Kulturális Alapítvány hetedik alkalommal szervezi meg az idén Bukarestben a szomszédos országokban román nyelvet oktató pedagógusok továbbképzô tanfolyamát.

A szervezôk tájékoztatása szerint az augusztus 4–14. között megrendezendô tanfolyamra mintegy 80 tanítót és tanárt várnak Magyarországról, Bulgáriából, Macedóniából, Ukrajnából és a Moldovai Köztársaságból.

Az alapítvány célkitûzései között szerepel a határokon túli románokkal való kulturális és tudományos szellemi kötôdések erôsítése, és éppen ezt szolgálják majd a nemzeti kultúráról, a román oktatás fejlôdésérôl és a különbözô történelmi témákról tervezett elôadások.

Hétfôn a bukaresti napilapok mindegyike beszámolt az idei Petôfi-ünnepségsorozat hét végi erdélyi rendezvényeirôl és Martonyi János külügyminiszter látogatásának utolsó két napjáról.

A Transilvania Jurnal vezetô híre szerint a magyar külügyminiszter sepsiszentgyörgyi látogatása után közölte: „A magyar kormány világos jelzéseket ad arra vonatkozóan, hogy támogatja az RMDSZ-t." A lap idézi Martonyi Jánosnak azt a kijelentését, mely szerint „kötelességünk magyarnak maradni ott, ahol születtünk és meg kell ôriznünk nyelvünket és kultúránkat".

A Ziua a magyar külügyminiszter marosvásárhelyi kijelentésébôl idézett: „Egyénileg és közösségként is tudnunk kell magyarként élni, és megengedhetetlen, hogy egy kisebbséget a szülôhely elhagyására köteleznének a körülmények."

A lap újságírója szerint a marosvásárhelyi sajtótájékoztatóra csak hosszas huzavona után engedték be a román sajtó képviselôit, és tolmácsot sem biztosítottak számukra.

Az Adevãrul címû lap fontosnak tartotta megemlíteni, hogy Martonyi János nagyváradi megbeszélésein nagy hangsúlyt kapott az elkobzott református és római katolikus egyházi javak visszaszolgáltatásának kérdése.

— Nincsenek különösebb problémák a magyar–román kapcsolatokban, de egyházi javak visszaadása terén konkrét tényeket szeretnénk látni — idézte a magyar diplomácia vezetôjét az Adevãrul.

A Curierul National arra emlékezett, hogy Martonyi János elégedettségét fejezte ki azért, mert Csíkszeredán lehetôség nyílt egy újabb magyar konzulátus megnyitására. Ezzel összhangban Magyarország is hozzájárul ahhoz, hogy bármelyik magyarországi városban román konzulátust nyissanak.

A Transilvania Jurnal címû újság Tôkés László református püspök szavait is idézte. A lap szerint a püspök fehéregyházi „erôszakos prédikációjában" arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy „radikálisabbaknak kell lennünk és nem szabad alkudoznunk". A újság ismertetése szerint Tôkés László kijelentette: „több mint valószínû, hogy Petôfit nem vették volna be az RMDSZ vezetôségébe".

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]