1999. augusztus 23.
(XI. évfolyam, 195. szám)

A Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány, a Kolozs megyei RMDSZ, a Szarkaláb és a Virágos együttes szervezésében, valamint a magyarfenesi Bárdos Péter Közmûvelôdési Egyesület, a kisbácsi RMDSZ és a kalotaszentkirályi Ady Endre Kulturális Egyesület hozzájárulásával augusztus 19. és 21. között Kolozs megyében sor került az elsô Szent István-napi Találkozóra. A négy helyszínen — Kolozsváron, Magyarfenesen, Kisbácsban és Kalotaszentkirályon — zajló ünnepségsorozat gazdag tartalommal csalogatta az együtt ünnepelni vágyókat. A találkozó megszervezésének ötlete a három nap alatt szellemi összefogó erôvé hatalmasodott az ünneplô seregek körében: augusztus 20-án ne mindig Magyarországra menjünk — akárcsak gondolatban is — ünnepelni, hanem teremtsük meg itthon a magunk szerény „tûzijátékát".

Bográcsgulyás és tábortûz Magyarfenesen

A rendezôk által is meglepetéssel fogadott sikert aratott a IV. Magyarfenesi Napok keretében megrendezett elsô Szent István-napi Találkozó. A falunapok szervezése céljából megalakult Bárdos Péter Közmûvelôdési Egyesület (BPKE) régi álma valósul meg azáltal, hogy a falu apraja-nagyja részt vett a rendezvénysorozaton, amelyen Magyarfenes régi és nagy múltú kulturális hagyományai keltek ismét életre. A falu vezetôsége, a rendezvény szervezôi bíznak benne, hogy ez az újraébredés nem bizonyul rövid fellángolásnak a falu kulturális életében.

A több mint hétszázéves római katolikus templomban kezdôdött az ünnepség, ahol fôtisztelendô dr. Kalló Gábor plébános és Okos Márton református lelkipásztor hirdetett igét, valamint Kónya Hamar Sándor parlamenti képviselô, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke mondott köszöntô beszédet, méltányolva a nagy magyar király érdemeit, amelynek köszönhetôen 1100 év múltán is megmaradt és tovább él a magyar nemzet a Kárpát-medencében. Ezt követôen került sor magyarfenesi születésû festômûvész, a nyolcvan éves Balázs Péter nagy érdeklôdéssel várt képkiállítására, amelyet a mûvelôdési házban Starmüller Géza nyitott meg. Tordaszentlászló polgármestere, az önkormányzat és a falu magyar lakossága nevében köszöntötte a festômûvészt, átnyújtva a BPKE születésnapi ajándékát.

A tordaszentlászlói önkéntes tûzoltók fúvószenekara által kísért himnusz nyitotta meg az ünnepi mûsort, majd azt követôen a község polgármestere és Fegyveresi István mûsorvezetô szólt a közönséghez. A Virágos együttes, a Tarisznyás zenekar, a BPKE és a Thamó Gyula Közmûvelôdési Egyesület szavalói, a fúvószenekar, az ifj. Kun Gy. Péter által vezetett magyarfenesi gyereknéptánccsoport és végül az óriási sikert arató észtországi Nömme Noortemaja néptáncosainak fellépése tette hangulatossá és színvonalassá a közel háromórás, teltházas mûsort. A polgármester zárószavaival — amelyben kihangsúlyozta a találkozó fontosságát, valamint az ennek hagyományossá válásával kapcsolatos óhaját — még korántsem ért véget az ünneplés. Bográcsos vacsora, majd hatalmas tábortûz következett, amelynek fényénél és melegénél együtt daloltak öregek és fiatalok, vendégek és házigazdák, végül reggelig tartó szabadtéri mulatság. A IV. Magyarfenesi Napok vasárnapig tartanak, sportvetélkedôkkel, találkozókkal, beszélgetésekkel, elôadásokkal, szórakozással.

Bárdos Attila

Nyíltszíni taps Kisbácsban

A tágas kisbácsi kultúrotthont színültig megtöltötte az érdeklôdôk serege. Pontban este nyolc órakor a színpadra lépett Deák Ferenc kisbácsi RMDSZ-elnök, az ünnepi mûsor megnyitója, és Pillich László, a Heltai-alapítvány elnöke, aki egyben a mûsorvezetô szerepkörét is ellátta. Fôtisztelendô Ferenc István plébános Szent István életmûvének rövid méltatására vállalkozott, amelynek igen érdekes részletei és újdonságai megragadták az egybegyûltek figyelmét. A mûsorban szereplô Oláh József kisbácsi lelkipásztor utazás miatt nem lehetett jelen az ünnepségen, helyette a szucsági református lelkész, Tamás Ernô szólt az államalapító király érdemeirôl, európaiságáról.

A magyarság legkeletibb részérôl, Pusztináról érkezett László Erzsébet, azaz Erzsi néni népdalokat adott elô, majd elsôként a kisbácsi hagyományôrzô tánccsoport lépett fel. Ôket követte a pancsovai Petôfi kulturális egyesület Maroknyi néptáncegyüttese, amely délalföldi táncokkal kezdte elôadását. Mindenki büszkén emlékezett arra, hogy a tavaly augusztus 20-án Fodor Netti Sándor a parlamentben átvette a Népmûvészet Mestere kitüntetést. Netti bácsi és zenekara ismét remekelt: a hegedû hangja hol suttogott, hol harsogott. A Szarkaláb Pillich Balázs koreográfiáját és a táncosok hozzáértését dicsérô kalotaszegi táncrenddel kezdte mûsorát. A hihetetlenül lelkes közönség nyíltszíni tapsai sokaságát már nem lehetett számon tartani.

A változatos táncokat követôen Deák Ferenc részletet olvasott fel Szent István király Törvénykönyvébôl. A kisbácsi RMDSZ vacsorával kínálta meg a táncosokat, majd az ünnepi jókedv és táncos együttlét hajnalig folytatódott.

Kerekes Edit

Kolozs megyei néptáncosok Magyarországon

Szent István ünnepe alkalmával, a múlt hét végén két Kolozs megyei mûkedvelô együttes vett részt a magyarországi rendezvényeken. A szamosújvári Téka Mûvelôdési Alapítvány Kaláka népi táncegyüttese Gyulán, a Határon Túli Magyarok hagyományos néptáncfesztiválján aratott nagy sikert. A tékások 15 párját többször is függöny elé szólította a lelkes közönség. A Kis-Szamos menti táncosok ezúttal is bizonyítottak, szereplésük valóságos élményt jelentett a fesztivál rendezôinek, résztvevôinek egyaránt.

Az aranyosgyéresi táncosok egy mohácsi rendezvényre szóló meghívásnak tettek eleget a múlt hét végén. A szamosújvári mûkedvelôkhöz hasonlóan ôk is sikerrel képviseltek az erdélyi néptánc hagyományait, mohácsi fellépésükért sok dicséretet kaptak a szervezôktôl.

Erkedi Csaba

Utcai parádé Kalotaszentkirályon

A Szent István-napi Találkozó harmadik, záró napjának eseményeire augusztus 21-én Kalotaszentkirályon került sor, ahol nemcsak a falu népe, hanem az egész Kalotaszeg együtt ünnepelt. A falu védôszentjének ünnepe a részt vevô együttesek díszes felvonulásával kezdôdött, majd Kisjancsi József, a falu polgármestere köszöntötte az esô elôl a Mûvelôdési Házba zsúfolódott tömeget. Ezt követôen Kónya-Hamar Sándor beszélt röviden és lényegretörôen a Szent István-örökség fontosságáról, feltette azt a kérdést, vajon mit tehetünk megôrzése érdekében, s felhívta a figyelmet a történelem nemzettudatósító voltára. A házigazdák képviseletében Lakatos András, Kolozs megyei tanácsos Szent Istvánról, az emberrôl mondott el néhány jellemzô tulajdonságot, mint a vasakarat, keménykezûség, amelyek révén messze kimagaslott kortársai közül. A Pusztinából érkezett László Erzsébet énekét Szent István Törvénykönyvébôl vett részletek követték Bogdán István elôadásában. Ünnepi gálával tisztelgett nemcsak a helyi hagyományôrzô együttes, hanem a nép ajkán fogant híreket hozta el közénk a Tarisznyás együttes, a Szarkaláb együttes, akik fel-csíki táncokat adtak elô, s a szintén kolozsvári Virágos együttes. Az együttesek színvonalas elôadását a közönség kitörô lelkesedéssel fogadta, s a táncosokat hosszú tapsvihar után sem akarta leengedni a színpadról. Szerencsére a mûsort vezetô Pillich László humorosan mindig megoldotta a helyzetet, s felkonferálta a következô együttest.

Csemegét jelentett az Észtországból érkezett fiatal csoport, akik többünk számára még ismeretlen, tematikus táncokat mutattak be, amivel kiérdemelték az azt követô vastapsot. Hangszeres muzsikával kedveskedett a közönségnek Fodor Sándor, Netti bácsi és zenekara, akik már szinte úgy járnak Kalotaszentkirályra, mintha hazamennének. Ha ezt a forró hangulatot még fokozni lehet, akkor azt megtették a Pancsováról érkezett fiatalok, akik sárközi és somogyi táncok segítségével próbáltak beférkôzni a közönség szívébe.

Ez az ünnepség bebizonyította, hogy az itteniek nemcsak a tévé képernyôje elôtt ülve tudnak ünnepelni, hanem maguk is részeseivé váltak annak. Megható és szép momentuma volt a mûsornak a végsô Boldog Asszony Ima, amely bemutatta, hogy régen a csángóföldön az emberek énekelve imádkoztak. László Erzsébet éneke pontot tett az ünnepi együttlét végére, de remélhetôleg nem örökre, hanem csak a jövô esztendôig.

Vincze N. Melinda

A Conel, Romgaz és Petrom tartozásait végrehajtják, áll a kormány által a Nemzetközi Valutaalap felé továbbított szándéknyilatkozatban. A végrehajtás által csökkentik ezeknek a társaságoknak az adósságait, július, augusztus és szeptember hónapokra 300–300 milliárd lejjel. A pénzügyminisztérium augusztusban lépteti életbe elhatározását, amelynek eredményeként komoly összegek folynának be az állami pénztárba. Radu Berceanu ipari miniszter nem ért egyet az erôszakos végrehajtással: „Gazdaságunkban a Conel a fô hitelezô. Amennyiben a Conel, akinek több adósa van mint hitelezôje, például csak a Sidextôl megkapná annak tartozásait, ez az összeg azonnal az államkasszába vándorolna. Maga a pénzügyminiszter is részt vesz a Sidex vezetésében. Ha a pénzügyminisztérium zárolja a Conel bankszámláit, a Conel megszakítja az áramszolgáltatást, és akkor a pénzügyminisztérium is sötétségbe merül." A tartozások behajtásáért a pénzügyminiszter tavaly már zárolta a villamosmûvek számláit. A kormány és a NVA közötti megegyezés értelmében a Conelnek, Romgaznak és Petromnak ez év végéig 2000 milliárd lejjel kell csökkenteni az állampénztár felé való tartozásait. A három szolgáltatónak május végén 6 359 milliárd lejes adóssága volt, ezzel szemben március elején a Conelnek, Romgaznak és Petromnak 10 607 milliárd lejt kellett volna behajtania fogyasztóitól.

Két bizottságot nevezett ki a Román Televízió vezetôsége pénteki maratoni ülésén. Az egyik bizottság az átszervezést fogja irányítani és figyelni, míg a második a társaság pénzügyeit fogja kezelni. A pénteki ülésen ugyanakkor azt is eldöntötték, hogy megszervezik a területi stúdiók vezetôtanácsának megalakítását célzó versenyvizsgákat. A kolozsvári, temesvári, krajovai és iasi-i stúdiók élére öttagú bizottság kerül, amelyben esetenként egy-egy nemzeti kisebbség képviselôje is bekerül. A bizottságok megalakítására szeptember 15. és október 1. között szerveznek versenyvizsgát.

A Kolozs megyében mûködô 830 tanintézet közül 446 iskola nem teljesíti az egészségügyi mûködési engedély megszerzéséhez szükséges feltételeket. Liviu Galos, a Kolozs megyei Közegészségügyi Felügyelôség felügyelôje elmondta, a szóban forgó 446 iskola java része falusi intézmény, ahol nincs megfelelô illemhely, sôt a legtöbb helyen ivóvíz sincs. Mariana Dragomir fôtanfelügyelô tájékoztatott arról, hogy Kolozsváron a legkomolyabb gondok a Lucian Blaga és az Avram Iancu líceumok, valamint a 23-as és 12-es számú iskolák esetében állnak fenn. Szeptember 1-ig folytatódik a tanintézetek ellenôrzése a megyében.

A tanügyminisztérium és egészségügyi minisztérium közleménye szerint Romániában az iskolák hatvan százaléka egészségügyi engedély nélkül mûködik, a legtöbb éppen az agyhártyagyulladásos járvány által sújtott vidéken.

A pótérettségi írásbeli szakaszának debütálásával párhuzamosan megkezdôdnek hétfôn a nyolcadikosok számára kiírt pótképességvizsgák is.

A tanügyi tárca a pótképességvizsgára mintegy 50 ezer nyolcadikos jelentkezését várta, és 300 vizsgáztató központot jelölt ki számukra. Az összesített adatokból az derült ki, hogy a tanulók érdeklôdése igencsak lanyha: csütörtökön, az utolsó beiratkozási napon több megyében is az a furcsa helyzet állt elô, hogy a jelentkezôk száma nem érte el a törvény által elôírt minimálisat sem. A szabályzat értelmében a vizsgát csak azokban a központokban szervezhetik meg, ahol a jelentkezôk száma eléri a 150-et. Azokban a központokban, ahol nincs meg a minimális létszám, nem szerveznek vizsgát, a jelentkezôket más központokba osztják be.

Kolozs megyében még szombaton is elfogadtak beiratkozásokat a pótképességvizsgára, hiszen a kb. 1700 diákból csak 1160 döntött úgy, hogy vizsgára áll. (Mint ismeretes, képességvizsga bizonylat nélkül nem lehet líceumba beiratkozni.) Kolozsváron kilenc központot alakítottak ki, ügyelve arra, hogy nehogy olyan intézmény is felkerüljön a névsorra, ahol pótérettségi is folyik. Hétfôn tehát pótvizsganap országszerte: az érettségi román írásbelijével egyidôben román nyelv és irodalomból mérettetnek meg azok a nyolcadikosok, akiknek nem sikerült nyári képességvizsgájuk. Kedden matematikával, szerdán magyar nyelv és irodalommal (a George Cosbuc Líceum diákjai számára némettel), csütörtökön a hírhedt történelem-földrajzzal folytatódik a nyolcadikosok ôszi pótvizsgasorozata.

Sz. Cs.

STEFFEN SCHLANDT BRASSÓI ORGONAMÛVÉSZ HANGVERSENYÉRE kerül sor hétfôn, 1999. augusztus 23-án, este 7 órakor, a Szent Mihály templomban. Mûsoron: Pachelbel-, Bach- és Mozart-mûvek.

KÉPZÔMÛVÉSZETI ÉS DEKORÁCIÓS TÁRLAT nyílik a Szentegyház utca 2–4. szám alatti kiállítóteremben, a Romániai Képzômûvészek Egyesülete konstancai fiókjának rendezésében. A tárlat szeptember 24-ig látogatható.

AZ ORSZÁGOS TAKARÉK- ÉS LETÉTI PÉNZTÁR (CEC), FENNÁLLÁSÁNAK 135. ÉVFORDULÓJA alkalmából, augusztus 24-én, kedden ismét ünnepi betéteket bocsát ki. Ezek lejártának határideje 1999. szeptember 24. Az évi kamat 56%. Elhelyezhetô összeg (minimum) 1 millió lej vagy ennek többszörös értékei. A betétek árusítása a személyazonossági igazolvány felmutatásával történik.

Rejtvényfejtôink figyelmébe
A Szabadság és a Corvina Nemzetközi Rejtvénymagazin háromfordulós rejtvénypályázatának 2. fordulóját csütörtöki Magazin oldalunkon, a 3. fordulót pedig szombati Böngészô oldalunkon közöljük.

Hibajavítás
Sajnálatos hiba csúszott a Senkálszky Endre érdemes mûvésszel készült, és augusztus 20-án megjelent interjúba: Janovics Jenô sírjánál Lantos Béla színmûvész mondott búcsúbeszédet, és nem Lakatos Béla, ahogy az a lapban helytelenül megjelent. Minden érintett elnézését kérjük.

A galéria kiállításainak mûsormenetét a jövôben igyekszik különbözô értéktárgyak és más természetû tárgyak elárverezésével kiegészíteni. A Pro Fotografia Alapítvány tagjai és munkatársai ezúton kívánnak fellépni a mai társadalom mindent átfogó jelenségével szemben, amely hajlamos az igazi értékeket alábecsülni. Az alapítvány felfogása szerint a valós értékeket napjaink emberének nemcsak újra kell tudnia értékelni, hanem újra felhasználhatóvá is kell tudnia tenni.

Ezért felhívják mindazon személyek figyelmét, akik az árverés kifejezést a szó nemes tartalmában értelmezik, és részt kívánnak venni egy, az elismertektôl a legkülönlegesebb tárgyakat felsorakoztató gyûjtemények nyilvános árverésén, keressék fel a Pro Fotografia Alapítványt (Szentegyház utca 4., 2. emelet /14., tel: 199-969). A rendezvényre 1999. szeptember 19-én kerül sor. A szervezôk elsôsorban régi ékszerek tulajdonosaira és gyûjtôire számítanak. Jelentekezési határidô: szeptember 10.

hogy kincses városunkban nagyszabású ünnepi tûzjátékkal emlékeztek meg augusztus 20-ról. Este a Fellegvár még le nem csúszott részérôl a Kék-Szamos keringô és az Ürömóda dallamaira kilôtt lövedékköltemények fél órán keresztül szórakoztatták a lakosságot. Hála a szünetelô utcai világításnak, remekül érvényesülhetett az Erzsébet-gyaloghídról aláhulló tûzesés. Ami a jelentésbôl kimaradt: még nem tudni, vajon szervezési hibáról van-e szó, és valójában nem augusztus 23-ára akartak emlékezni. Ma estére kiderül.

(öbé)

A tény, hogy az ôsszel hatodikba iratkozó diákok már összesen nem nyolc, hanem kilenc évig járnak kötelezô módon iskolába, olyan fontos tanügyi eseménynek ígérkezett, hogy szerencsés vállalkozásnak tûnt megszólaltatni azokat a tanárokat, akik a katedra mellett fogják megélni ezt a változást. Wolf Rudolf kolozsvári iskolaigazgatót és Tatár Mária tanárnôt, a Mezôgazdasági Líceum oktatóját július 13-i számunkban szólaltattuk meg. Íme, a továbbiakban a Krasznai Líceum egykori aligazgatója, Oláh Miklós hozzászólása.

— A kolozsvári kollégák a kötelezô kilencedik líceumi és városi hátrányait világították meg. Véleményem szerint a bevezetés mellett felsorolt érvekkel szemben túlsúlyba kerültek az „elméleti" érvek. Sok mindenben egyetértek a kollégák érvelésével, beleértve a „plusz" iskolai terhet cipelô diák okozta gondokat is. E gond viszont még mindig elviselhetôbb, mint megélni a néha 15–20 százalékos lemorzsolódás következményeit, végignézni szülôi és nevelôi szemmel a csellengô tizenévesek életvitelét. Mindnyájan tudjuk, hogy a nyolcadik után kimaradó gyerekek, ha a szülôk nem foglalkoztatják ôket, az utcán, a bárokban és a játéktermekben csapják agyon a szabaddá vált idôt. Az eredmény és a következmények pedig egyre elgondolkodtatóbbak. E jelenséget sajnos elég sok középiskolás, illetve szakiskolás is átéli, csak kisebb mértékben, árakban, napokban mérve. A kötelezô 9. osztály bevezetésének egyik elsôdleges oka szerintem éppen az elkallódás csökkentése: a gyerekek minél tovább szervezett keretek közötti felügyelet alatt tartása, közelebb vinni ôket ahhoz a korhoz, amikor már hivatalosan is munkát vállalhatnak. Bár vidéken némileg enyhít e gondon a gyerekek bevonása a család mezôgazdasági munkálataiba, mégis egyre gyakoribb a fenti jelenség, ami véleményem szerint városon még nagyobb mértékû. Az iskolák szakosodása, arculatuk kialakítása nem teljesen a 9. osztály körül forog, hisz több iskola már az eleminél kezdi ezt. Sajnos az „elméleti" elképzeléseken és elônyökön túl a gyakorlati megvalósítás eléggé kétélû. Nem az ötletet kifogásolom, csupán az átgondolatlan majmoló módszereket, hiszen az elképzeléshez hiányzik az annyit hangoztatott egyenlô esélyeket biztosító — megközelítôleg — azonos anyagi és szellemi háttér. Szembetûnô eltérések észlelhetôk mind anyagi, mind egyéb feltételek tekintetében a városi és vidéki, illetve azonos típusú települések iskolái között is. Részletezés nélkül is tudjuk, hogy a hátrányos helyzetû iskolák felzárkózási esélyei a jelenlegi „elméleti" önkormányzás szellemével együtt — egyelôre — a ködös jövô halvány pislogó reménycsillaga. Az álom és a valóság között ingázó lehetôségek sajnálatos módon szembeállítják az elveszett osztályok okán megszûnt tanári állások ügyét a vidéki családok és tanulók többségének szociális gondjaival. A városi „elveszett" líceumi osztályok „megjelennek" az általános iskolában, így átszervezéssel enyhíthetô a „futkorászó" tanárok helyzete is. Vidéken még mindig elég nagy a tanárhiány, viszont a gyakorlat azt igazolja, hogy a család, vagy más tényezôk miatt a városhoz kötôdô kollégák többsége — ha módjában áll — inkább vállalja a kényszerû városi „futkározást", mint az ingázást. Az ingázással járó hátrányokat az esetek többségében még a vidéki oktatás támogatását célzó kiegészítô javadalmazás sem ellensúlyozza. A szülôk romló anyagi helyzete és a kilátástalan jövôkép arra késztet nagyon sok szülôt, hogy gyerekét szakiskolába vagy inasnak adja. Az iskolai népszerûsítô munka és józan érvelés ellenében gyôz a pénz(telenség). Nem ritka az olyan település, ahonnan 10–15 végzôs közül 1–2 gyerek folytatja tanulmányait. Az általános kilencedik bevezetésével a vidéki gyerekek számára csökken a kiadás, ami sok esetben meghatározó lehet. Kényes kérdés, de eddig még nem sikerült megoldani az ösztöndíjra érdemes anyagilag hátrányos helyzetû gyerekek támogatását, így nemcsak számbeli, de szellemi veszteséggel is számolnunk kell. Az elképzelt követelményszint nem lehet azonos az általános és a líceumi kilencedik osztályban — több ismert ok miatt. Ide kapcsolódik a reform egyik lényeges célja, a tananyag és az információk átcsoportosítása, mennyiségi csökkentése, szellôztetése. A tananyag egy része átkerül az 5–8. osztályos tananyagból a felsôbb osztályok tantervébe. Az eddigi túlzott adat- és ismeretközlô gyakorlatról átkerül a hangsúly a készségek kialakítására, fejlesztésére, a gyakorlati oktatásra, az életre nevelésre. Nagyobb hangsúlyt kap majd a személyiségfejlesztô pedagógia és nagyobb teret a módszertani ismeretek alkalmazása.

Tatár Mária a hároméves (IP3) fôiskolai végzettek ügyét is felvetette. Érvelésével nem érthetek egyet, ugyanis tudomásom szerint ezeket a tanárokat az általános tíz osztályos iskolák számára képezték ki. A 70-es években mûködô 10 osztályos általános iskolákban nemcsak elméletileg volt joguk tanítani, de gyakorlatilag is, ráadásul többségük két — párhuzamos — képesítéssel rendelkezik. Azt nem hiszem, hogy lélektani és pedagógiai felkészültségük ne jogosítaná fel és tenné alkalmassá e „jogtalan" tanárokat, a 8. osztály elvégzését követôen az „avanzsált" kilencedik osztályban végzendô nevelôi és szervezôi tevékenységre.

Tanári és szülôi tapasztalatom alapján nem a „csak" fôiskolát végzett tanároktól féltem a kilencedikes tanulókat és általában a jövô iskolásnemzedékét, hanem azoktól a nevelôktôl, pedagógusoktól — függetlenül a végzettségtôl —, akik a lelkiismeretes munka helyett szívesebben siránkoznak e pálya nehézségeirôl.

Lapunk továbbra is fontosnak tekinti a kötelezô kilencedik osztállyal kapcsolatos gondolatok, megjegyzések közlését, annál is inkább, hiszen a hivatásukat gyakorló tanárok javaslatait — mint arról számtalan példa tanúskodik — semmibe veszik azok, akik úgy foglalkoznak tanügyi gondjaikkal, hogy azt sem tudják, hogyan néz ki egy osztálynapló.

Szabó Csaba

A könyvpiacon megjelent Lászlóffy Csaba — Varga Domokos: A magyarság rövid története címû kötete. Alcíme: négy évtized 1918 után. Kiadta a Tinivár, 1999, Kolozsvár. Hasonló tartalmú könyvek lapozgatásakor felvetôdik a kérdés: betölti-e azt az ûrt, amelyet ismeretlen történelemnek nevezhetnénk? A szerzôk számos olyan kérdésre utalnak, amely kevésbé, vagy egyáltalán nem ismert a történelem iránt érdeklôdôk elôtt. Ebben a vonatkozásban kell kiemelni azokat a fejezeteket, amelyek a trianoni béke utáni „leszakadt" területek sorsának további alakulását tárgyalják. Az átlagolvasó keveset tud arról: miképpen alakult például a Vajdaság története az elsô világháború után. Az egyetemes magyarság információs nyomorban szenved — írja valahol Dobos László. Ez ellen, a szellemi életet hátrányosan befolyásoló információ-nyomor ellen csak úgy védekezhetünk, ha fellebbentjük az ismeretlen történelemre borított fátylat. A negyven esztendônyi magyar történelem bemutatása égetôen fontos.

A háború utáni évtizedek történetírására egy olyan hivatalos ideológiát kényszerítettek rá, amely a földkerekség egyharmadán a történelmet csak a dialektikus — és történelmi — materializmus szemszögébôl láttatta. A magyar történetírás sem volt mentes ettôl a szemlélettôl. Most eltekintek annak a vizsgálatától, hogy a tudományosság milyen árat fizetett e rákényszerített ideológiáért. Annyi talán leszögezhetô, hogy a „régi világ" történeti feldolgozásai általában használhatatlanok. Pedig a régi történelemkönyvek (tankönyvek) ma is információs forrásai azoknak, akik nem jutnak hozzá újabb feldolgozásokhoz. Ilyen összefüggésben rendkívül fontos, hogy az új történeti könyvek eljussanak mindenkihez.

A magyarság rövid története címû kis formátumú könyv számos olyan kérdésre is elfogadható választ ad, amelyre a hazai történetírásunk eddig nem reflektált. Míg a romániai magyar nemzeti kisebbség történelme és hagyományai címû tankönyvben például 15–20 sor „képviseli" az 56-os magyar forradalmat s annak határokon túli kihatásait, addig a magyarság rövid történetében a témának jó 5 oldalnyi helyet szentelnek a szerzôk.

Mi kifogásolható? Mindenekelôtt a tartalomjegyzék hiánya, amely rendkívüli módon megnehezíti a tájékozódást a szövegekben. A szerzôk nem jelölik meg a pontos forrást, ahonnan az információkat átveszik. A témával foglalkozó szerzôk nevének megemlítése távolról sem elég ehhez.

Megnehezíti a tájékozódást az is, hogy nincs benne névmutató. Nemelegendô, ha megemlítik Botlik József, Csorba Béla, vagy Dudás Károly nevét, épp olyan fontos az erdélyiek, Márton Áron, Mikecs László, Kós Károly, Kurkó Gyárfás stb. nevének említése. Nem lehet eléggé hangsúlyozni: a XXI. századba belenövô nemzedékek kellô felkészültség híján képtelenek lesznek elvégezni a rájuk váró feladatokat, ha az utolsó 50–60 év történetét, a korszak szereplôinek tevékenységét legalább nagyvonalakban nem ismerik.

Az 56-os magyar forradalom határon túli hatásairól úgyszólván semmilyen konkrét adattal nem szolgál a kötet. Pedig többen megírták 56-os tapasztalataikat/emlékeiket, önálló kiadványok is jelentek meg 56 erdélyi hatásairól. Ezeket a munkákat a szerzôk — feltehetôen — nem ismerik.

Vannak tárgyi hibák is, amelyek korrigálásra szorulnak. Kolozsváriakat érdeklô tárgyi hiba: a második bécsi döntés után a magyar csapatok nem szeptember 14-én (még kevésbé 15-én!) vonultak be Kolozsvárra, hanem szeptember 11-én. Utcát is elneveztek a bevonulás napjáról. Ha figyelembe vesszük, hogy hasonló témát tárgyaló magyarországi kiadványok alig, vagy egyáltalán nem jutnak el az erdélyi olvasóhoz, ezekre a könyvekre égetô szükség van, csak kérdés, hogy egy ilyen kötet miként jut el az olvasóhoz?

Gagyi Balla István

Vékonydongájú szôke gyerek abból a fajtából, amelyikbôl minden tömbház körül találsz egyet-kettôt. Ezekrôl szokták mondani, hogy sohasem betegek, amibôl annyi igaz csak, hogy sohasem kérik számon hiányukat.

Péter — akit a negyed csak Pepének szólít —, a legkisebb az öt testvér közül, alig négyéves.

Miután Pepe apja egy borgôzös délután fennakadt a nadrágszíján, az anyjára maradt a család minden terhe. A maga módján igyekezett is mindent megtenni a fennmaradásért, repertoárjából nem hiányzott a lépcsôház-takarítás, járdakoptatás, sôt a fülbevaló lopástól sem riadt vissza. Meg is lett az eredménye. A törvény egy év és két hónap szigorú böjtre ítélte a gyerekeket.

Nehéz napok következtek. A nagyobbak a piacra jártak koldulni. Pepe forgolódott. Néha bekopogott egy-egy szomszédhoz, s ha kinyílt az ajtó, csak állt szótlanul. Szomorú szemébôl mindent kiolvashattál.

— Valamit tenni kell ezzel a gyermekkel — szólt egy nap a feleségem —, nem nézhetjük, hogy szemünk láttára felszívódjon, mint a hajnali harmat!

Így történt, hogy egy este, életében talán elôször, jóllakottan, kimosdatva, hófehér párnán aludt el. Fehér köpenyes angyal vigyázta álmát, ami könnyû lehetett, mert néha egy icipicit elmosolyodott, ami ritkán történt meg rövid életében.

Valahányszor arra vitt az utam, meglátogattam. Pepe megnyúlt, arca kigömbölyödött. Csak a szeme maradt mélyen ülô, szomorú.

— Édesanyám mikor jön? — nézett rám egy nap, s kezében félúton megállt a csokoládé.

— Még alszol egyet rá, s megjön édesanyád! — simogattam meg a buksiját.

Mit is mondhattam volna mást? Mondtam volna azt, hogy ha meg is érkezik, üres kézzel jön, annyi pénze sem lesz, hogy egy pár cipôt vegyen a fiának, amivel iskolába járhasson majd? Iskola nélkül pedig...

Mintha megértette volna a ki nem mondott szavakat, legördülni akaró könnycsepp ült a szempilláira.

Az ebédlô felôl vacsorára hívott a csengô. Pepe szôkesége elvegyült a sok kis cigányképû elítélt között.

Vajon lesz ereje kínlódó demokráciánknak megmenteni a biztos nyomortól ezeket az ártatlan lelkeket?

Versánszky Ernô

Gondoltam, ha a sajtó képviselôjeként próbálok megszerezni egy aprócska felvilágosítást, nagyobb lesz a befolyásom, és gyorsabban jutok sikerélményhez. Annyit sikerült elérnem, hogy végigvezessenek féltucat irodán, elismételjem kérdésem féltucatszor, végignézzek kéttucatnyi unott arcon, és mindannyiszor meghallgassam a végül már ismertté vált választ: nem tudják, nem is rájuk tartozik, menjek ide meg oda. Mikor a kéttucatnyi unott által legilletékesebbnek tartott hivatalnokhoz is eljutottam, kiderült, nincs az irodában, de türelmesen megvárhatom. Feladtam. Meggyôztem magam arról, hogy tulajdonképpen egy mellékes, érdektelen, aprócska dolgot akartam, vagy — kevésbé követelôzôen mondva — óhajtottam volna megtudni. Szinte érdemes elfelejteni ezt az egészet. Hiszen önbizalmat kelt, hogy én döntök a felejtésrôl, de tulajdonképpen a hivatal mintájára, „aki" egy kereken hét hónapja beadott kérvényemre szintén elfelejtett válaszolni.

Tudom, ez örökzöld téma, amolyan „millió, millió, millió rózsaszál" dallamra felújítható nóta. Talán már átkozódással is felér, ha valakit a hivatalba küldünk, ha tartós ügyfélkedést kívánunk bárkinek. Hiszen a hivatali nagyfal továbbra is vagy még inkább áthatolhatatlan. Van azonban ennek a hivatali ügyintézésnek egy újabb vetülete is. Az, amikor az íróasztal vagy üvegfal mögött ülôk egyre gyakrabban és egyre több helyen tagadják meg az egyébként helyesen megírt és megindokolt — sokszor típusnyomtatványra kitöltött — kérvények átvételét és iktatását. Egyes esetekben a távolról sem illetékes hivatalnok kijelenti, hogy a kérvényezô „úgysem jogosult", és egyszerûen megtagadja az irat iktatását. A szerényebbek ezzel meg is elégednek. Mert a hivatalnok biztosan tudja. És vannak esetek, amikor különféle belsô, „fentrôl jövô", a kívülálló ügyfélnek ellenôrizhetetlen szabályokra hivatkozva mérlegelés nélkül utasítanak el már a legelején. Sokszor a kérdésünkre adott írásos — tehát hivatalos — válasz is annyira semmitmondó, hogy lényegében csak az idônket és energiánkat veszítettük el a kierôszakolásával. Ennek hiányában azonban még attól is megfosztanak, hogy esetleg magasabb szinten próbálkozzunk ügyünk rendezésével.

Figyelemre méltó történet az alábbi. Az idôs hölgy albérletben lakik, és a bérleti helyzetet, valamint a díjat tisztázó és megállapító sürgôsségi kormányrendelet alapján a tulajdonos házigazdával érvényes szerzôdést kötött. Bár a házigazda cseppet sem sürgette a dolgot — amolyan nem nyerészkedô, semmivel sem törôdô típus —, az idôs hölgy aggályosan törvénytisztelô módon elindult a szerzôdéssel, hogy annak rendje és módja szerint iktassa a „fináncoknál". Itt azonban nem várt módon ütközött a hivatali nagyfalba. Az üvegfal mögött ülô hivatalnok megtagadta az iratok átvételét azért, mert a házbér kevesebb volt, mint amennyit valamikor régen minimálisan bevallható összegként a városi tanács állítólag meghatározott. A hivatalnokra nem hatott sem a magyarázat, sem a bizonyíték, hogy a bérleti díjat egy érvényes jogszabálynak megfelelôen állapították meg, a lakás négyzetmétere és a bérlô jövedelme alapján, következésképpen sem több, sem kevesebb, mint amennyit az idézett szakasz elôír. Tehát nem is írhatnak nagyobb összeget, mert az valótlanság lenne, és ezáltal tulajdonképpen a sürgôsségi kormányrendeletet is megszegnék. De mindhiába minden magyarázat és bizonyíték, a hivatalnok döntött: nem iktathatja a kérvényt, erre utasítása van. Forduljanak a kedves ügyfelek a városházához, talán ott megszánják ôket, és intézkednek ügyükben.

Mondhatnánk, hogy a hivatalnok gondolkozott, és aszerint döntött, mentesítve és felmentve valamelyik kollegáját — vagy éppenséggel önmagát — az írásos válasz megfogalmazásától, vagy éppenséggel a megoldás megtalálásától. De azt is mondhatnánk, hogy a hivatalnok már egyáltalán nem gondolkozott, hanem utasításra, gépiesen cselekedett. Mert nem csupán a legegyszerûbb lett volna iktatni a kérvényt, hanem a legésszerûbb is, hiszen azért van az iktató és az iktatás, és nem azért, hogy jó vagy rossz döntéseket hozzon. Ennek kötelezônek kellene lennie, amint annak is, hogy a kérvényezônek megindokolt választ küldjenek, és további lépésre útmutatást adjanak. A példaként említett esetre azonban a pénzügynek, mint állami hivatalnak (de a hivatalnokoknak is) fel kellett volna figyelnie, és nem is annyira önszorgalomból, hanem egyszerûen hivatali kötelességbôl tisztáznia kellett volna az esetet a másik hivatallal. Azért is kötelessége, mert egy helyi tanácsi határozat került ellentmondásba a sürgôsségi kormányrendelettel, és ebben az esetben mindkét hivatalnak kötelessége a jogszabály tisztelete, az ellentmondás kiküszöbölésére. A megoldáskeresés pedig cseppet sem az adófizetô, következésképpen hivatalokat és hivatalnokokat fenntartó ügyfél feladata.

Az önszorgalomtól meg kötelességtudástól hivatalainkban még messze állunk. Végezetül, igen tisztelt rosszakaróim, a hivatalba küldöm mindannyiukat.

Újvári T. Ildikó

A Közmunkaügyi és Területrendezési Minisztérium 1999-es programja szerint szeptember 15-tôl beindítja mûködését az Országos Lakásügynökség, mely hosszú lejáratú hiteleket fog folyósítani azoknak, akik lakást szeretnének építeni. Borbély Lászlót, az Országos Lakásügynökség igazgatótanácsának elnökét kérdeztük a lakásügynökség hatáskörérôl:

— Az Országos Lakásügynökség egy közhasznú intézmény, mely jelzálogkölcsön alapján fog kedvezményes hiteleket nyújtani jogi és magánszemélyeknek, a kereskedelmi bankokon keresztül felvett kölcsön alapján.

— Igényelheti bárki a hitelt?

— Elméletileg bárki, aki az építéshez igényelt kölcsön 20%-ával rendelkezik, amit letétbe is helyez a szerzôdés megkötésekor. Az egy személynek odaítélhetô összeg felsô határa 240 millió lej. A lakásügynökség ezen programjára 300 millió dollár áll rendelkezésre, amely körülbelül 12 ezer lakást jelent.

— Mi az, ami új ebben a hosszú lejáratú hitelfolyósításban?

— Az eddigi hosszú lejáratú állami hitelekhez képest az az újdonság, hogy a mostani hitel jelzálogkölcsön, tehát garanciaként elfogadják a felépítendô lakást is.

— Kik részesülnek kedvezményben?

— Természetesen figyelembe vesszük az igénylôk szociális helyzetét, korát. Az Országos Lakásügynökség Tanácsa döntött arról, hogy továbbra is kedvezményben részesülnek a 35 év alatti fiatalok. Ôk az igényelt összeg 10 százalékát elôlegként leteszik, és kedvezményesebb kamattal fizetnek vissza.

— Hogyan járjanak el az igénylôk?

— A lakásügynökség típusnyomtatványokat bocsát ki. Ezeket már szeptember elsejétôl beszerezhetik az érdeklôdôk a postahivatalokban. A típusnyomtatvány kitöltését és leadását követôen megkötik a szerzôdést — mondta az államtitkár.

Értesüléseink szerint a kölcsön visszafizetésének határideje akár húsz év is lehet. Az eddigiektôl eltérôen nem a takarékpénztárakon, hanem bankon keresztül történik a hitelezés, és a kérvényezô családnak nem kell telekkel rendelkeznie ahhoz, hogy hitelhez juthasson. Valószínû, hogy a pénzalapból nemcsak lakásépítésre, hanem lakásvásárlásra is lehet majd kölcsönözni.

T. ZS.

A budapesti XX–XXI–XXIII. kerületi bíróság augusztus 19-én hozott ítéletében nyolc évre kitiltotta Magyarország területérôl M. K. 19 éves román állampolgárt, aki két XX. kerületi rendôrt meg akart vesztegetni.

A román nô augusztus 14-én engedély nélkül árusított a XX. kerületben a Tátra téri piacon, s emiatt két körzeti megbízott — B. R. zászlós és T. Z. törzsôrmester — intézkedést indított ellene. Az árus, hogy elkerülje az elôállítást, 5 000 forintott ajánlott fel a rendôröknek, akik átvették ugyan a pénzt, de vesztegetés miatt elfogták ôt.

Az eljárást a Fôvárosi Fôügyészség Nyomozó Hivatala folytatta le. A kerületi bíróság kitiltás mellett intézkedett a pénz és az árusított tárgyak elkobzásáról is, valamint kötelezte a román állampolgárságú nôt a bûnügyi költség megtérítésére.

Hasonló vesztegetéssel próbálkozott szerdán reggel egy XX. kerületben házaló román nô is. Az arra gépkocsizó járôrök, G. Gy. és F. F. fôtörzsôrmesterek figyeltek fel a házalóra, aki igazoltatását követôen 2 000 forintot adott át a rendôröknek.

A rendôrök vesztegetés miatt elôállították a nôt a XX–XXIII. kerületi kapitányságon, a fôügyészség nyomozó hivatala pedig eljárást indított az ügyben.

Szombat éjszaka 7 idegen állampolgárt tartóztatott fel a nagyváradi határrendôrség, akik útlevél nélkül akartak volna átkelni a Magyarországra. A tiltott határátlépésen rajtakapottak egyik csoportját három algériai és egy szudáni állampolgár alkotta, huszonéves férfiak, akiknek mindegyike ideiglenes romániai tartózkodási engedéllyel rendelkezett. Viszonylag hosszabb romániai tartózkodás után Németországba, illetve Szudánba akartak eljutni. Útlevelük nem volt, amikor a borsi határátkelônél feltartóztatták ôket. A másik, szintén fiatalokból álló csoportot, egy-egy török, kongói és libériai férfi alkotta. Amikor ugyancsak a borsi határátkelônél ôrizetbe vették ôket, kiderült, egy héttel korábban már próbálkoztak a tiltott határátlépéssel, de szabadlábon vizsgálták ôket, és sikerült külföldre szökniük. A magyar hatóságok fogták el, és hozták Romániába ôket. Azt állítják, országukba akartak hazatérni, de sem pénzük nem volt, sem romániai nagykövetségük nem tudott rajtuk segíteni. Mind a hetük ellen vizsgálatot indítottak.

A Bihar megyei hatóságok szerint augusztusban 40%-kal nôtt a törvénytelen határátlépési kísérletek száma júliushoz képest, amikor 6 alkalommal 19 személyt érintô esetet észleltek. A Magyarország irányába történô tiltott határátlépés jelensége az utóbbi három hónapban aggasztó méreteket öltött, és a legkeresettebb átszökési pont a borsi határátkelôhely.

Július óta több mint 2400 vírusos agyhártyagyulladás megbetegedést regisztráltak Romániában — közölte az egészségügyi minisztérium.

A minisztérium jelentése szerint két nap alatt több százzal növekedett a fertôzöttek száma, de egyik beteg állapota sem súlyos, és eddig minden beteg öt–tíz nap alatt meggyógyult.

A fertôzés tizenhárom megyét érint Romániában: a legtöbb beteget Iasi (584 fertôzött) és Botosani (273 fertôzött) megyében regisztráltak. Az orvosok szerint a járvány kialakulásához nagyban hozzájárult, hogy sok család nem fizeti közmûszámláit és ezért a hatóságok elzárják a lakásukban a vizet.

Az egészségügyi minisztérium azt javasolja a lakosságnak, hogy tartsák be a higiéniai elôírásokat és óvakodjanak a szúnyogoktól, mert a vérszívók a vírus elsôdleges terjesztôi.

Higiénia mellett nincs veszély

A magyar állampolgárok a Romániából érkezô látogatók révén és kiutazásuk esetén sincsenek jelentôs mértékben kitéve az agyhártyagyulladás veszélyének, ha betartják az alapvetô higiéniai szabályokat — közölte Straub Ilona, a magyarországi Országos Epidemiológiai központ fôigazgatója az MTI érdeklôdésére.

Mint elmondta, a románia agyhártyagyulladásos eseteket nem egyetlen kórokozó, hanem különbözô enterovírusok idézik elô, melyek között echovírusok is elôfordulnak.

Az enterovírusos fertôzések több mint 90 százalékáról tudni sem lehet. Tünetei ugyanis az esetek 1–2 százalékában mutatkoznak meg, általában savós agyhártyagyulladás betegségként, amely 1–3 napon belül gyógyul.

Az enterovírusok közös jellemzôje, hogy szájon át jutnak a gyomorba és a bélrendszerbe, majd széklettel távoznak a szervezetbôl.

Straub Ilona szerint esély nincs a fertôzésre, ha valaki tisztálkodik, étkezés elôtt kezet mos, és megfelelô helyrôl származó ételt fogyaszt.

Nagy tervekkel indultak neki az idei nyárnak a szamosújvári városgazdák. Több mint tíz központi fekvésû utca korszerûsítését tervezték, de ebbôl alig kettôt valósítottak meg. Tennivaló bôven akad. A gidres gödrös útburkolat kijavítására már nem jutott pénz. A második évnegyedben az utolsó lejig elköltötték a kapott összeget, így a nyári hónapokban már csak kisebb munkálatok befejezését valósíthatták meg.

Azért nem fognak tétlenül ülni az ôsz elején sem a helyi Utcák és Parkok Ügykezelôségének dolgozói. Amint azt a Polgármesteri Hivatal illetékes osztályán megtudtuk, még augusztus végén hozzálátnak a város széli Római, Pajistei, Virág, Enescu és Ciocârliei utcák kikövezéséhez. Ezekben az utcákban jelenleg alig lehet közlekedni, annyira rossz az útfelület. Aszfaltozásra nincs pénz, de kikövezésük már lehetséges.

E. Cs.

Két évvel a roaming szolgáltatás bevezetése után, a Connex GSM büszkén újságolhatja: Európától Ázsiáig, Észak-Amerikától Dél-Amerikáig, Ausztráliától Thaiföldig ügyfelei immár hatvan országban használhatják maroktelefonjukat. A mobiltelefon-társaság nemrég kötött megállapodást mauritiuszi, makao-i, Fülöp-szigeteki, indonéz, illetve thaiföldi szolgáltatókkal. A Microcell társasággal kötött megállapodás pedig lehetôvé teszi, hogy Torontóból, Quebecbôl, Vancouverbôl, Victoriából, illetbe Calgaryból is lehessen telefonálni.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]