 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
1999. augusztus 30.
(XI. évfolyam, 201. szám)
Immár negyedik alkalommal rendezték meg a hétvégén Kalotaszegen nagy költônk, Ady Endre emlékének szentelt ünnepségsorozatot. A Kalota partjáról, Kalotaszentkirályról indult kezdeményezés, Ady dédnagyapjának falujában, Nyárszón teljesedett be. Kalotaszentkirály az idén nem rendezte meg a már hagyományos ünnepségsorozatot.
A rendezvény Zilahon kezdôdött, ahol az Ady-emlékházra elhelyezett emléktáblát avatták fel. Szombaton a nyárszói református egyházközség, a Pro Kaloteszeg Kulturális Alapítvány, Körösfô község önkormányzata és a Pro Zilah szervezte ünnepség a nyárszói református templomban kezdôdött. Vincze Minya István református lelkész hirdetett ígét.
A Pro Kalotaszeg Kulturális Alapítvány külföldi ügyvivôje, Okos Márton, a Határon Túli Magyarok Hivatalának üzenetét tolmácsolta: „Mit üzen nekünk ma a magyarság e vátesze, aki egyszerre rettegett, hogy elpusztulunk, kihullunk az idô rostájából, és ugyanakkor hívô kálvinistaként is reménykedett: öregnek csúfolt, de egyre ifjuló Európánkban a magyarság számára is létezik ígéretes jövô".
Ezt követte Egyed Emese irodalomkritikus és Dr. Péntek János elôadása Adyról, a költôrôl és kalotaszegi kapcsolatairól. Talos Simion, Szilágy megyei tanfelügyelô Ady és Goga barátságáról tartott elôadást. „Minden ember testvér, kivéve a tehetségteleneket és a balgákat" — mondta a tanfelügyelô.
A gyülekezet elzarándokolt Ady dédnagyapjának sírhelyéhez, ahol a háromnyelvû imádság és Kis Csaba szavalata után a jelenlévôk elhelyezték az emlékezés koszorúit.
A vasárnapi mûsor ugyancsak a helyi református templomban kezdôdött. Az istentisztelet és Kovács Kurucz János tanár ismertetôje után a templomkertben leleplezték és megkoszorúzták az Ady arcképével ellátott kopjafát.
Pomogáts Bélának, a Magyar Írószövetség elnökének az elôadását Okos Márton olvasta fel: „Ady tanítása ilyen módon az anyaországtól elszakított Erdély önmagára találásának és szellemi megújhodásának ösztönzôje lett. Ezt a történelmi szerepet kell betöltenie a mi korukban is." Ezt követôen a zilahi Kerekes Edit Ady-verseket szavalt. Diósad lelkipásztora beszédében ugyancsak Ady-ünnepségre hívta meg a jelenlevôket.
Délután a kolozsvári Horváth Béla Stúdószínpad szórakoztatta a közönséget. Az ünnepi rendezvény bállal zárult.
Ritka alkalom, hogy emberek helyett épületet, intézményt ünnepelünk, mondotta több elôadó, a nagyszalontai Csonka-toronyban berendezett Arany János múzeum centenáriumának ünnepségén.
Zub Imre, a múzeum jelenlegi igazgatója elôadásában hangsúlyozta, hogy az Arany János relikviákat ôrzô szoba már 115 évvel ezelôtt létezett a Csonka-toronyban, de a múzeumot mint intézményt száz évvel ezelôtt, 1899. aug. 27-én avatták fel.
A háromnapos rendezvény eseményekben bôvelkedett. A résztvevôk Erdély és az anyaország különbözô városaiból érkeztek: egyetemi professzorok, irodalmárok, középiskolai tanárok, RMDSZ-képviselôk, könyvtárosok, újságírók, Nagyszalonta polgárai természetesen együtt ünnepeltek a vendégekkel.
A rendezvénysorozat péntek délután kezdôdött. Arany János Rózsa és Ibolya címû mûvét láthatták az érdeklôdôk a kolozsvári Puck Bábszínház feldolgozásában.
A rendezvény második napja, augusztus 28-a volt eseményekben a leggazdagabb. Délelôtt a polgármesteri hivatalban tudományos konferencián emlékeztek a város két híres szülöttjére, Arany János nemzeti költônkre és fiára, Arany Lászlóra. Az ünnepi konferenciát a város polgármestere, Tódor Albert nyitotta meg, majd Dánielisz Endre tanár mondott rövid üdvözlô beszédet.
A konferenciának tematikailag négy elkülöníthetô része volt. A húszperces elôadásokban Arany János és Arany László nagyszalontai és nagykôrösi életérôl, az emlékmúzeum történetérôl, a két költô irodalmi munkásságáról, irodalomelméleti és nyelvészeti kérdésekrôl, Arany János irodalmi lapjának, a Koszorúnak a megszûnésérôl, valamint levelezésérôl értesülhetett a közönség.
Az elôadók voltak: Németh G. Béla budapesti egyetemi tanár, Novák László Nagykôrösrôl, Zub Imre, az Emlékmúzeum igazgatója, Nyilasy Balázs budapesti egyetemi tanár és a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem vendégprofesszora, Szörényi László, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatója, Varga Pál debreceni egyetemi docens, Kecskés András budapesti egyetemi professzor, Szajbély Mihály szegedi professzor, Tóth Ferenc debreceni egyetemi tanár, Koronpay János, Új Imre, és Dávidházi Péter budapesti professzorok.
Érdekes új adatokra derült fény: például betekintést nyerhettünk Arany János eddig nyilvánosságra nem hozott leveleibe, megtudhattuk, hogy a Koszorú megszûnésének egyik oka az idôjárás volt. Az 1863-as 1864-es esztendôkben nagy volt az aszály, máshol pedig a jégesô okozott nagy károkat. Az is tudomásunkra jutott, hogyan teremtett nagy költônk hagyományok nélkül eposzt, vagy miért nem szeretett Nagykôrösön élni.
Délután grafikakiállításon, könyvbemutatón és képtári megnyitón vehetett részt a közönség.
Miklosovits László grafikusmûvész kiállítását M. Orbán Edit nyitotta meg. A kolozsvári közönség számára nem ismeretlen a mûvész neve, hiszen 1998-ban a Korunk Galéria állította ki mûveit. Ô az a mûvész, aki Arany János „mellé szegôdött" verseit, balladáit illusztrálta kitûnô érzékkel. Az egymásra csúsztatott pillanatképek magas színvonalú mûvészi érzékkel vannak megalkotva.
A délután folyamán további rendezvényre került sor: Dánielisz Endre Csonkatorony nyúlik a felhôbe... címû könyvének bemutatójára, amelyen Fábián Imre költô, meseíró és A Literátor címû folyóirat szerkesztôje mondott beszédet. A Kölcsér Képtár megnyitásán Szénási Ferenc RMDSZ elnök, Tódor Albert polgármester, Dömötör János, a Hódmezôvásárhelyi Képzômûvészeti Múzeum nyugalmazott igazgatója, Sebesi Karen Attila, az RMDSZ mûvelôdési és egyházügyi ügyvezetô alelnöke mondott beszédet.
Kiderült: az állandó képtár megalapításának gondolata már 1994-ben, az elsô nagyszalontai festôtábor szervezésének idején megszületett. Öt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez a gondolat megvalósuljon. Ezt elsôsorban Szénási Ferenc RMDSZ elnök fáradozásának köszönheti Nagyszalonta lakossága.
A kiállító mûvészek: Boér Lente Ilona, Bagosi Imre Tibor, Balázs József, Bara Barnabás, Csutak Levente, Holler László, ifj. Holler László, Holló Barna, Karancsi Sándor, Köllô Margit, Miklóssy Márta, Plugor Sándor, Tódor Zsuzsanna, Varga József, Vígh István, Zsigmond Márton.
A szombatot zenés összeállítás zárta a Csonka-torony tövében, amelyen Dinnyés József, a szatmári Gali Teréz, a brassói Márk Attila és a rimaszombati Tóbisz Tamás lépett fel. Ôk „Arany János ege alatt" címmel Arany János, Petôfi Sándor, Tompa Mihály, Bartalis János, Juhász Ferenc és Gábor Ferenc (Nagyszalontai kortárs költô) megzenésített verseivel szórakoztatták a közönséget.
Augusztus 29-én, vasárnap délelôtt 10 órai kezdettel ökumenikus istentiszteletet tartottak a nagyszalontai református templomban, majd megkoszorúzták Arany János szobrát. A rendezvénysorozatot irodalmi mûsor zárta. A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatának elôadására a Csonka-torony tövében került sor.
A nagyszalontaiak reményei szerint ehhez hasonló ünnepségre a következô években is lehetôség adódik.
A Tornyot raktam címû híres vers szerzôjére, a költô és író Horváth Istvánra, Magyarózd szülöttjére emlékeztek szombaton az ünnepelt szülôfalujában.
A megemlékezés a 90 évvel ezelôtt született Horváth István sírjánál kezdôdött, ahol a helyi református lelkipásztor rövid áhítata után koszorúzásra került sor a Magyarországról és Erdélybôl érkezett tisztelôi részérôl.
A református templomban megtartott ökumenikus istentiszteleten igét hirdetett Dr. Bustya Dezsô, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese és Czirják Árpád kanonok, érseki helynök. Horváth Istvánra a Budapestrôl érkezett Pálfi G. István és Fábián Gyula író emlékezett. A Somai József vezette emlékmûsorban Boér Ferenc a költô verseibôl szavalt, illetve levelezésébôl olvasott fel.
Az ünnepség a Horváth István emlékháznál folytatódott, ahol Sütô András beszédében a költô életpályáját méltatta.
Az emlékünnepség szeretetvendégséggel ért véget a falu mûvelôdési házában. (A rendezvényre holnapi lapszámunkban visszatérünk.)
Tavaly, augusztus 28-án, a kolozsvári román média meglepetésére, a negyedik kolozsvári román nyelvû napilap is megjelent. Sajtóberkekben sokan nem örültek a hírnek, hiszen többségi tulajdonosként az egyik legerôsebb, svájci tulajdonban lévô sajtókonszern, a Ringier állt mögötte.
A konkurens román lapok félelme azóta beigazolódott: a Ziarul de Cluj példányszámban és tetszetôs lapszerkesztésben rövid idô alatt megelôzte a nagy formátumban megjelenô Monitorul címû lapot és a legújabb felmérések szerint a legerôsebb kolozsvári román napilap lett.
A napilap munkaközössége a hét végén ünnepelte fennállásának egyéves évfordulóját. Az ünnepség keretében fényképkiállítás, komolyzenei koncert és állófogadás volt.
A Brassai pótérettségi központban — ahol a júliusban sikertelenül vizsgázott magyar maturandusok (valamint az estisek) mérettek meg — eléggé gyenge eredmények születtek. A 141 beiratkozott diák közül csak 55-nek sikerült megírnia minden tantárgyból az átmenô jegyet oly módon, hogy ezek számtani középarányosa meghaladja a 6-ost. A legjobb eredményt a következôk érték el: F. K. (Adventista Líceum), 8,19; R. I. (Báthory Líceum), 8,10; O. E. (Adventista Líceum), 8,01.
Azok a maturandusok, akik a pótérettségin elbuktak, állami vagy magán (2 éves) posztlíceális (asszisztens és technikusképzô stb.) intézményekben folytathatják tanulmányaikat.
Azok a nyolcadikosok, akik sikertelenül képességvizsgáztak — mint például a Horea Iskola pótképességvizsga központban elbukott 40 magyar diák —, 2 éves inasiskolákban tanulhatnak tovább, azzal a reménnyel, hogy jövôre újra megpróbálkozhatnak a képességvizsgával. Ha sikeresen vizsgáznak, átiratkozhatnak majd (3 éves) szakiskolákba, (4 éves) szak- vagy elméleti líceumokba.
A sikeres képességvizsgázókat kilencedik osztályba várják azok a magyar tannyelvû elméleti és szaklíceumok, ahol még nem teltek be a helyek, valamint azok a szakiskolák, ahol magyarul lehet továbbtanulni: (Tordai) Üvegipari és Építkezési Iskolacsoport (autószerelô szak, tel: 316 957); Könnyûipari Iskolaközpont (ruhakonfekció szak, tel: 162-588) Szállítási Iskolaközpont (Beszterce utca, autószerelô szak, tel.145-415.)
Kolozs megye egyetlen magyar tagozatos szaklíceumában, az Elektrotechnikai Líceumban is vannak még üres helyek.
A román napilapok szombati írásai szerint a jövô évi magyar költségvetésben 2 milliárd forintot különítettek el egy erdélyi magyar nyelvû egyetem alapítására. Ezzel Budapest ismételten megerôsítette, hogy kész komoly anyagi támogatást nyújtani a magyar nyelvû állami egyetem létrehozásához Romániában — írták.
A tervezett magyar költségvetési támogatásról beszámoló Adevãrul és Cotidianul címû újságok szerint nyitva van annak a lehetôsége is, hogy ebbôl a pénzbôl a Tôkés László püspök által szorgalmazott nagyváradi magánegyetem megnyitását segítsék. Ezt a lehetôséget az támasztja alá, hogy a támogatást egy „erdélyi egyetemnek" szánják.
A Cotidianul szerint a magyar kormány lépése távlatokban azzal a következményekkel járhat a román belpolitikában, hogy az RMDSZ „a meglévô pénz fölényes érvével gyakorolhat nyomást" Radu Vasile kormányára a tervezett Petôfi–Schiller egyetem gyors létrehozása érdekében.
Tájékozatlanság, nemtörôdömség, figyelmetlenség vagy mindhárom egyszerre? Mert, ugye, a román nyelvû kiadványokban is elképzelhetetlen olyanokat olvasni, mint C. Bill, Ch. Jaques, M. Buonarroti stb. A nemrég napvilágot látott, Metro Media Transilvania által elkészített közvéleménykutatás 42. oldalán ez a kérdés áll: Ki az a magyar nemzetiségû személyiség, aki a legtöbbet harcolt a románok és a magyarok közti jó megértésért? És a begyûjtött válaszok rangsorolásában feltûnnek a következôk, így: P. Sándor, M. Corvin, M. Béla, L. Kossuth, G. Frunda, A. Endre. A 43. oldalon pedig arra a kérdésre, hogy kik azok a magyar kulturális vagy politikai személyiségek, akiket a felmérési akció megkérdezettjei nagyra értékelnek, már következetesen sorolják fel P. Sándor, M. Béla, G. Frunda, A. Endre nevét. Meddig?
Hátha csak a soron következô közvéleménykutató akcióig. Amíg legalább annak elkészítôi pótolják hiányosságaikat.
A Clujanából jún. 15-én, 21-én, 24-én, 28-án és júl. 1-jén elbocsátott ezerkétszáz személynek az Országos Takarék és Letéti Pénztár (CEC) szeptember 1–7. között folyósítja a végkielégítést. A CEC Kolozs megyei fiókjának központjában kifüggesztették azoknak a névjegyzékét, akik szeptember elsô napjaiban jogosultak pénzfelvételre. A Clujana további négyezer elbocsátottjának kifizetésére a Munkaügyi Minisztérium még nem utalta át a szükséges összeget.
A Mûvelôdési Minisztérium, az enyedi Polgármesteri Hivatal, a Fehér Megyei Tanács valamint az Inter Art és Alexandru Marius Alapítvány szervezésében és a salzburgi (Ausztria) Mûvelôdési Központ, az enyedi Liviu Rebreanu Mûvelôdési Ház és az Nagyenyedi Történelmi Múzeum közremûködésével immár negyedszer fogadhatta vendégeit a Balog István mûvészeti menedzser irányította enyedi alkotótábor.
A Nagyenyedi Mezôgazdasági Líceum világos osztálytermei mûtermekké alakultak, ahol a hazai mûvészeken kívül tizennégy ország, Ausztria, Bulgária, Hollandia, Horvátország, Izrael, Jugoszlávia, Magyarország, a Moldovai Köztársaság, Németország, Oroszország, Portugália, Spanyolország, Svájc, és Ukrajna festôi, grafikusai, szobrászai iparmûvészei és fotómûvészei alkothattak zavartalanul két hétig. A szervezôk minden feltételt megteremtettek, s így aztán az eredmény sem maradt el, amint azt a Mûvelôdési Ház kiállítótermében, a tábor záróakkordjaként, a hét végén megnyílt összegezô tárlat is igazolja.
A megalakulása óta eltelt négy év alatt a tábor látványosan fejlôdött, terebélyesedett, és mûvészi színvonal szempontjából is messze felülmúlta egykori önmagát. Mindehhez nem csekély mértékben járult hozzá a kitûnô szervezés, a táborvezetô Balog István és az Anca Sorin, Fodor László, Hadarig Ioan, Lixandru Robert összetételû szervezôbizottság hozzáértése, ügybuzgósága, fáradságot nem ismerô tevékenysége. Amely nemcsak a mûvészeknél, hanem a mûvészet pártolóinál is visszhangra talált. A rendezvény fô támogatója a Crown Beer Aiud — S. C. Ardealul
S. A. Ezen kívül még ötvenkét vállalat és magánszemély járult hozzá anyagilag a IV. Enyedi Képzômûvészeti Alkotótábor sikeréhez. A komoly mûvelôdési hagyományokkal rendelkezô Nagyenyed, a jelek szerint, sikerrel igyekszik felzárkózni egykori hírnevéhez.
Alig húszperces késéssel nyitotta meg az esszé- és tanulmánygyûjtemény bemutatóját Kántor Lajos pénteken este a Korunk Galériában. A szerzôrôl — európai hírû irodalomtudós, egyetemi tanár, akadémikus, számos nyugat-európai fórum meghatározó egyénisége — és a könyv keletkezésérôl szóló néhány szavas nyitány után Balázs Imre József vette át a szót. A fiatal Korunk-szerkesztô vállalta az Ariadné Könyvek sorozatban megjelent Noé könyvei bemutatását. (Bár szerkesztôként Kerekes György neve szerepel a könyvben, az írások összeválogatása Balázs Imre József érdeme.)
A beszélgetésbe átváltó bemutató a könyvben szereplô tanulmányok és esszék tematikájának és összefüggéseinek a vizsgálata volt, a kötetszerkezet ismertetése. A Noé könyvei legtöbb tanulmánya — Fukuyama, Lyotard és Huntington nyomán — a posztmodernnel mint kultúrával (attitûddel és állapottal) foglalkozik. „A posztmodern a változás és az irónia kultúrája" — idézte a szerzôt Balázs Imre József. A posztmodern gondolkodó pedig az, „Aki mindent ismer, de senkinek és semminek nem hisz".
Irodalomtörténettel foglalkozó, azt újraalkotásként láttatni próbáló tanulmányok is gazdagítják a kötetet. Különös örömet okozott a szakmabelieknek — amint az a beszélgetésbôl kiderült — a Gyöngyössy Istvánnal foglalkozó, ôt felkutató és újraértelmezni megkísérlô írás. (Gyöngyössy István Zrínyivel azonos rangú költônek számított, akit aztán "mellôzött" az irodalomtörténet).
A könyvismertetô utáni nehezen induló és rövid párbeszéd a szerzôvel többek között az erdélyiséget mint kívülrôl látott, objektív módon megfigyelt poroblémát próbálta boncolgatni. Többnyire sikertelenül. Kibédi Varga Áron elmondta: szerinte mindenki mást lát Erdélybôl, mindenkihez valami más jut el az itteni kultúrából, így nem lehet egyértelmû és egyöntetû megközelítésrôl beszélni.
A bemutatás-bemutatkozás utolsó perceiben az erdélyi származású, de önmagát absztrakt magyarnak és még absztraktabb erdélyinek nevezô szerzô költôként is bemutatkozott. A „magyar–holland–francia poétatudós", bár öt nyelven beszél és publikál, verset csak magyarul ír. Önnön bevallása szerint — többnyire rövid, cím helyett számozott — verseit csak anyanyelven érzi és éli át.
„A haza középpontjában, Kolozsvár, Torda, Marosvásárhely, Régen, Dés, Szamosújvár között egy 50-60 négyzetmérföld kopár vidék terül el; egész ellentéte a többi vidéknek, s mégis annyi bizarr szépség benne. Egy hányódó tengert képzeljenek el olvasóim, melynek hullámait fûtôl zöldellô végtelen hegyoldalak képezik, míg alant a völgyben nádastavak tükrei ragyognak" — írja Kôváry László az ezernyolcszázas évek közepén a Mezôségrôl.
Valóban, a Mezôség elnevezésének említésekor sok minden eszébe jut manapság is az olvasónak: az ingázóknak a sártenger, a magyarság fogyását számontartóknak Makkai Sándor Holt tengere, a történészeknek a honfoglaló magyarság elsô szállásterületei. Az, hogy sóvidék is egyben e régió nyugati pereme, kevésbé ismert. A Kolozsvártól alig 12 kilométerre fekvô Patai tónak például mindmáig sikerült megôriznie csendjét: hétköznap a kis sós tó partján elég ritka vendég a városról több napra ide érkezett fürdôzô. Akik a tó mellett sátoroznak — mint például azok, akik az Erdélyi Kárpát Egyesület szervezésében már hatodik éve részt vettek a júliusi „fürdôtáborban" — meglepetten állapíthatják meg, hogy reggel, amikor a víz fodrain táncot jár a nap, szebb a tó, mint a Balaton. A különbség persze nyilvánvalóan szembeötlô: a Patai tó nemcsak összehasonlíthatatlanul kisebb, és csendesebb, mint a Balaton, de sós is. A felkavart iszap, amely alatt néhány méterre már vastag sóréteg bújik meg, kitartóan küldi a felszínre a kis alacsonyrendû, egy centiméteres, vöröses-átlátszó „rákocskákat", amelyeket a nép sóféregnek nevez. A kis tó partján levô sós forrásoknak a vörösben játszó sziksófû (Salicornia) kölcsönöz különös hangulatot: ebbe otthonosan simul be a sziki üröm (Artemisia) fehéreszöld tengerének látványa.
*
— Földtani szempontból rendkívül érdekes a Mezôségnek ez a peremvidéke — mondta Tóthpál Tamás, a környék kiváló ismerôje —, többek között a mélyben rejlô só miatt, ami itt közel kerül a felszínhez. A sótömzsöket fôleg a vidék völgyeiben észlelhetjük. Az erdélyi sótelepek kb. 15 millió évvel ezelôtt keletkeztek: a neogén tenger öbleiben besûrûsödô vízbôl kicsapódott sórétegekre üledékrétegek rakódtak. A késôbbi kéregmozgások és a só „vándorlása" (migrációja) során a fedôrétegek meggyûrôdtek. Egyes helyeken a só — képlékenységének köszönhetôen — áttörheti a fedôrétegeket és a felszínre bukhat. Így születnek meg a diapírredôk. Szamosfalvától keletre észak–dél irányú, 10–15 km szélességû diapírzónát találunk, melyet sós tavak, sós források és kutak, valamint sókibúvások jeleznek. Patán és környékén nem voltak sóbányák. A Kolozsvárhoz legközelebbi sóbánya Kolozson mûködött, ahol a legrégibb idôk óta nyomon követhetô sótermelés 1852-ben szûnt meg. A beomlott tárnák helyén van a hírneves kolozsi sósfürdô. Patán és környékén a lakosság a sós kutakból származó vizet párolta le sónyerés céljából.
*
A Patai sós tó fölötti dombon átvágva valóságos sóvilágba kerül a vándor. A „sódolina" sárgásvörös agyaggal borított teknôje kis vízmosásban folytatódik, amelynek oldalaira — száraz idôben — fehér sóréteg csapódik ki. A sóskutak helyén ma már csak málladozó gerendák és különbözô századokból származó cserépedények maradványai jelzik, hogy egykoron komoly sóskútélet folyt itt. Valamivel lejjebb különleges látvány jelzi, miért is öltözik néha fehérbe a táj: egy szobafalnyi területen elôbukkan a fehéresszürkés, szálban álló kôsó szikla. A kutak helyén ma eliszaposodott medencéket találunk: gyógyhatásukat csak azok ismerik igazán, akik kipróbálták gyógyító erejüket. Sajnos (szerencsére?) kevesen ismerik a Mezôség nyugati peremének e kis gyöngyszemét, amelynek hajnali és késô esti varázsa visszatérésre, és elmélkedésre készteti a vándort.
Immár egy hónapja, hogy Sebesi Imre nyugalmazott rádióriporter, a Nyugdíjas matiné szervezôje és megtartója, visszaadta nemes lelkét teremtôjének.
Mindnyájan megdöbbenve vettük tudomásul, hogy a nyugdíjasok kedves Imi bácsija, július 28-án még mosolyogva mondta, „Viszontlátásra augusztus végén", és készült erre a mûsorra, pár nap múlva már a koporsóját álltuk körül mély gyászba merülve. Nem lesz már több nyugdíjas matiné, amit az elköltözött évek óta rendszeresen, minden hónapban megtartott.
Sebesi Imre 1931-ben született Nagyszalontán, Arany János szülôvárosában. Ugyanott érettségizett. Majd a kolozsvári Bolyai Egyetemen folytatta tanulmányait. Mint ösztöndíjas a Moszkvai Egyetemen töltött 5 évet. A kolozsvári rádiónak szinte 40 évig volt riportere. Nyugdíjazása után 1995-tôl minden hónapban megrendezte a nyugdíjasok összejövetelét.
Ravatalánál végtisztességet tettek a Románia Magyar Demokrata Szövetség megyei és városi vezetôi, a Nyugdíjas matiné tagjai és számos kolozsvári jeles személyiség.
A nyitott sírnál a lelkipásztor mellett Csép Sándor, a kolozsvári Televízió magyar adásának vezetôje, Szabó Károly a Nyugdíjas matiné nevében búcsúzott. A Magyar Opera kis zenekara az alkalomhoz illô zeneszámokat játszott.
Végül pedig: Isten nyugtasson, Sebesi Imre, köszönjük az áldozatkész munkádat sorstársaidért.
Családodnak vigasztalást és ôszinte részvétet, bele kell törôdni a sors megváltozhatatlan dolgaiba.
A Nyugdíjas matiné tagjai nevében:
Jánk Károly, Kolumbán Miklós, Tóth István, Cselényi Béla, Dósa Barna, Szabédi László versei; Kukorelly Endre: Nôi szakasz; Fábián Imre naplórészlete; Balogh László: Nagyi, te kurva voltál? (novella), Láng Zsolt: Dobok (esszé); Fazakas Attila karcolatai; Kiss Zsuzsánna tanulmánya Lear királyról; Szász János: A giccs színeváltozása; Fodor Ilona: Eppur si muove; Jánosházy György: Színház az egész világ; Kántor Lajos: Szabédi László, a költô; Szilágyi Júlia: A vers: a másik; Demény Péter: Korán jött értelmiségi; Lövétei Lázár László: (Fiatal)embertan.
Idônként rájár a rúd a dilettánsokra. Hogy ki a dilettáns? E fogalom meghatározása eléggé ellentmondásos. Régebb többnyire a tudomány és a mûvészetek terén tevékenykedôkre vonatkoztatták, az utóbbi idôben egyre többet hallhatunk-olvashatunk dilettáns politikusokról, intézmény- és vállalatvezetôkrôl, sôt dilettáns újságírókról is. A dilettáns politikusok létébe nagyjából belenyugodott a társadalom, irántuk enyhébbek a bírálatok. Volt államelnök nálunk vasutas, suszter, vízimérnök, jelenleg geológus. A diktátor Hitler szobafestô volt („mázolt" egy nagy világégést), Sztálin kiugrott papnövendék, Ronald Reagen filmszínészbôl lett az AEÁ elnöke. Az „alacsonyabb ágakra" jutott dilettáns politikusok között vannak mérnökök, orvosok, papok, jogászok, vegyészek, színészek, költôk stb. Nagy a különbség köztük: vannak, akik politikából elméleti és gyakorlati ismereteket szereztek, és megállják a helyüket, de baj van a hordószónokokkal, akiket csak a populista paranoia serkent.
A politikai dilettantizmus helyzete és elkerülhetetlensége csak bonyolítja az értelmezést. A politikához egyébként mindenki ért, joga van „beleköpni" a politikai élet alakulásába, ha nem mással, úgy voksával.
Az egyik „hivatalos" megfogalmazásban „professzionisták, röviden profik, vagyis hivatásosak: képzettségükrôl hivatalos papírral rendelkezô bennfentes szakmabeliek, tudósok, alkotók". Vannak rövidebb értelmezések is, mint: „valamely szakma, foglalkozási ág mûvelôje". Ebbôl hiányzik a „hivatalos papír", akárcsak gyakran a gyakorlatban is, fôleg mivel a profi alatt a legtöbb laikus sportolót ért. Szociológusok szerint vannak alosztályok is: 1. Dühödt profik: kérlelhetetlenek az „illetéktelen ostromlókkal" szemben; 2. Megértô profik: elnézôek a dilettánsokkal szemben, azon az elven, hogy a tudás és a kreativitás nem azonos valami. Az utóbbiak szerint a dilettáns lehet alkotó amatôr, tehetséges autodidakta, szerencsés laikus is.
A dilettáns szóra több értelmezést találhatunk. A legrövidebb: „hozzá nem értô, avatatlan". Valamivel hosszabb: „mûkedvelô: tudománnyal, mûvészettel stb. a kellô felkészültség, szakismeretek nélkül foglalkozó személy". Egy tréfásabb (és nem „hivatalos"): „Dilettáns az, aki sokkal többet tud valamibôl, mint amit a laikusnak szükséges vagy illik tudni". És a laikus? „Nem hozzáértô, nem szakképzett; nem szakmabeli; vallásilag világi, nem egyházi". De a laikusok sem mind egyformák, ugyanis vannak: értô laikusok, akik valamit konyítanak a tárgyhoz, de nem szólnak bele, és kotnyeles laikusok: beleszólnak a szakmai vitákba kellô tudás nélkül; nincs ambíciójuk alkotni, csak bírálni. Egyes profik szerint a dilettánsok: az adott területen tudatlanok, de alkotni törekszenek; mások szerint lehetnek autodidakták is, akik közelebb állanak a hivatalos papírral rendelkezô szakemberekhez, nagy tapasztalatú tudósokhoz, de vannak amatôrök vagyis mûkedvelôk, akik sem nem tudósok sem nem autodidakták, hobbisok, akik kedvtelésbôl ûznek valamely foglalatosságot (ami átmehet hóbortba, rapliba, vesszôparipába), kontárok, vagyis mesterséghez nem értô, rossz munkát végzô személyek, meg sarlatánok, akik tudják, hogy tudatlanok, de igyekeznek másokat becsapni.
Szakkörökben többnyire és szinte egyetértésben dilettánsnak tekintik azokat, akiknek ha van is alapos tudásuk, de a szakmában nincs diplomájuk, s a dühödt profik szerint ezeknek és a laikusoknak: kuss! Ne mondjanak se véleményt, se következtetéseket, ne törekedjenek felfedezésre, alkotásra — ez a szakképzettek joga és dolga.
E szélsôséges szemlélet ellentétben áll a gyakorlattal, történelmi tényekkel: sok diplomátlan és más szakokban diplomás egyéniség járult hozzá az emberiség fejlôdéséhez, és sok korlátolt diplomás volt a haladás kerékkötôje.
Nobel nem volt vegyész. Edison semmilyen iskolát nem végzett — még elemit sem. J. J. Rousseau volt lakáj, kottamásoló stb., csak egyetemi hallgató soha. Morse, az elektromágneses távíró feltalálója festô volt, hosszú ideig rajztanár, s amúgy másodfoglalkozásként feltaláló. Benjamin Franklin már más dilettáns volt: mint írót vonzotta a tudomány, s amikor a villamossággal kapcsolatos kísérleteit végezte, a világon csak néhány olyan tudós volt, aki annyira ismerte e fizikai ágazatot, mint ô. Nagy érdeme, hogy rendszerezte az akkori ismereteket, így munkája biztos talajra épült. Érdekes, hogy Franklint hivatásosnak tekintik mint politikust, diplomatát, természettudóst, közgazdászt, filozófust, és néha úgy emlegetik mint egyikét az elsô amerikai meteorológusoknak. Elie Whitney kevésbé közismert, mint a fentiek. Tanító volt, majd beszegôdött intézônek egy déli gyapotültetvényre, ahol megfigyelte, milyen nehezen és gyenge munkatermelékenységgel dolgozzák fel a termést. Mivel ifjabb korában kovácsként dolgozott, nekifogott egy erre megfelelô gép tervezéséhez, és rövid idô alatt feltalálta az agrenálógépet, amellyel forradalmasította a gyapottermelést 1793-ban. 1818-ban feltalálta a marógépet, s kitûnô gyártásszervezéssel átalakította Észak iparát. Felkészültségre dilettáns volt, eredményeit véve figyelembe: gépészmérnök.
(Folytatjuk)
Valaki azt hihetné, holmi elírás áldozata a cím, hisz köztudott: a gombamérgezés halált okozhat. Pedig helyénvaló kis cím ez, pontosan azt sugallja, amit akarok: a halál az oka a gombamérgezésnek, tehát képtelenséget állítok. Vajon? Ha azt írom, háború okozta mustárgáz, s nem fordítva, mindjárt elfogadhatóbb az állítás. Nem tudományosan, mert a gombaszakértô vagy a toxikológus világosan érvel, hogy például a gyilkos galóca „egyetlen példánya annyi méreganyagot tartalmaz, amennyi egy egész család kipusztításához elegendô" — írja Veress Magda gombáskönyve. Mégis kitartok a jelzett gondolat mellett, mivel meggyôzôdésem, hogy a halál az oka a gombamérgezésnek, holott még a Kossuth rádió is bemondta: Kolozsváron tömeges gombamérgezés! Három gyermek meghalt. Néhány napja mást is mondott ugyanaz a rádió: keresik a négy társát annak a gombamérgezett hajléktalannak, akikkel az illetô közösen fogyasztotta a gombákat.
Nem lepett meg a hír, sôt már évek óta sejtem, valami be fog következni egy gombaszezonban. A halál okozta gombamérgezés már rég a levegôben lóg, szimptomáját akkor fedeztem fel, amikor egy tanárnô azt mondta, hogy az osztályában az egyik gyerek egyszer csak elvágódott. Aztán kiderült az alapos „vizsgálat" nyomán, hogy nem szokott reggelizni, tízóraija hetek óta nincs, ebéd, ha akad. Innen már csak egy lépés volt a megfogalmazásig, hogy a gazdasági halódás, a nincstelenség, a nyomor, akár gombamérgezést is okozhat, amit az öt budapesti hajléktalan esete tökéletesen igazolt.
Nem a tudatlanságból mérgezô gombákat fogyasztókra utalok, hanem arra, hogy a gazdasági evickélés, haldoklás, akár gombamérgezést is okozhat. Ezt a mérgezést, mint az öt hajléktalan esete jelzi, nem azok kapják meg, akik „úri passzióból" gombásznak, hanem azok, akiknek a gomba jelenti a pecsenyét, mert ezeknek még füstölt, kicsontolt oldalasra se futja. A gombamérgezés egyenesen ingerlô lehet, incselkedô az elkeseredett nincstelennek; ne akassza fel magát, ne szedjen egy adag drága altatót, mérget, vagy ne vesse le magát az emeletrôl. Ez utóbbi a hajléktalannak kutya nagy luxus. Inkább kellemesen bepecsenyézik mérgezô gombával, kiadósan megüli saját torát.
Egészen úri, akár a gombaszezon alkalmi ünnepének is felfogható.
Méretessék és ítéltessék meg, méghozzá minél gyorsabban, a köz érdekében, annak szája íze szerint!
Arról az alig háromhetes kezdeményezésünkrôl van szó, amelyet olvasóink már jól ismernek — és kezdenek megszokni, használni: újszülötteink köszöntésérôl az apróhirdetések között. Gólya-postánk azzal a nem titkolt szándékkal indult, hogy az újszülöttek világra jöttekor segítsen a friss szülôknek megosztani örömüket amúgy pesszimizmusra hajlamos, életterében és számarányában összezsugorodó erdélyi magyarságunkkal, annak lapunk vonzáskörébe tartozó részével. Nem azoknak, akik szülôföldjüket elhagyva, vagy vegyesházasságban keresik boldogulásukat, hanem azoknak, akik a sors szabta próbatételek között, itt, helyben küszködnek megmaradásunkért.
A minap rendhagyó módon zörgetett szerkesztôségünkben a Gólya-postás: Hollandiába elszármazott dédunokája megszületésének örülô kolozsvári sorstársunk személyében. Az eset külön pikantériája, hogy az ottani boldog szülôk figyelmét erre az új szolgáltatásunkra egy, a Szabadságot Interneten olvasó, a magyar nyelvet magánszorgalomból megtanuló és gyakorló derék hollandus hívta fel. Akik aztán itthoni gyökereiket kérték fel intézkedni. Mi viszont, mivel felkészületlenül ért a helyzet, ez úton Önökhöz, olvasóinkhoz fordulunk (elvégre Önökért vagyunk, Önöket szolgáljuk): döntsék el, miként kezeljük ezt a precedenst teremthetô újdonságot. Örülhetünk-e egy, a nagyvilágba elveszített erdélyi magyarkának ugyanazzal a mércével és lelkesedéssel, mint az összehasonlíthatatlanul más feltételek közepette jelentkezô, „fordított elôjelû" itthoni gólyalátogatásnak. Esetleg mégis lehet valamilyen egyenlôség a két „gólyafaj" között?
A választás jogától nem foszthatjuk meg olvasóinkat. Ezért várjuk visszajelzéseiket személyesen, telefonon, levélben vagy (mert azért ha lassan, de mégiscsak haladunk a korral) elektromos postán. Minél gyorsabban, minél nagyobb számban — és minél meggyôzôbb érveléssel!
A mi gólyánk nem afféle vándormadár, állandó készenlétben várja a hozzá fordulókat.
A háború utáni esztendôkben apám nehezen kereste meg a szûkös mindennapit. Harmadosztályú vagonokon zötyögte be az országot a katonaegyüttessel. Nem volt irigyelt a muzsikusélet. Fûtetlen iskolákban, klubokban kulturalizálták a munkásosztályt, annyi fizetésért, amibôl alig futotta a mindennapi paszulylevesre. De jók is voltak azok a paszulylevesek! Hagymát aprítottunk bele, a kenyérrel az utolsó cseppig kimártottuk a tányérból. Mit is tudtunk mi gyerekek a világról? Csak az volt a fontos, hogy tele legyen a hasunk.
Egy nap iskola után, alighogy ledobtam a táskámat, édesanyám utánam szólt:
— Szaladj le, fiam, a sarokig, vedd ki a kenyeret!
— Én is megyek! — ugrott a nôvérem.
Mindig verekedtünk, ki eszi meg a kenyér dúcát.
— Itt van a pénz, és a jegy. Nehogy elveszítsétek!
Tudtuk a leckét. A zöld jegyre adták a legnagyobb porciót, a rózsaszínûre a legkevesebbet. Mindig görbén néztünk arra, akinek több zöldje volt, mint nekünk. A napi adag egy kiló húsz deka volt.
A boltban mint mindig, sokan voltak. A kicsi helyiségben izzadságszag keveredett a friss kenyér illatával.
Két sorban álltak az emberek. Az egyik sorban a jegyet vették el, szortírozták. A kijáró mennyiséget egy cetlire írták, azzal kellett a másik sort végigállni.
Hatalmas késsel szeletelték a kenyeret, és tették mérlegre. Amikor odaértünk, a boltos — alighanem az egyest négyesnek nézhette — óriási szekérkerék-kenyeret nyomott a kezembe.
Ha adnak, vedd el, ha ütnek fuss el! Futottunk is mi haza nagy boldogan, még a dúcról is megfeledkeztünk!
Édesanyám rácsodálkozott a kenyérre, s talán mert mindig haragudott a boltosra a lecsalt dekákért, nem kergetett vissza. A megmaradt pénzbôl másnap két, ritkán látott csokoládés tésztával állított be.
Aznap mi voltunk a város legboldogabb gyermekei.
A Connex GSM, Xnet nevû szolgáltatásával megjelent az ISP piacon is. Mindkét romániai mobiltelefon-szolgáltató elvárásokon felüli bevételeket realizált, de egyelôre csak a kisebb fedettséget, de jobb minôséget biztosító Connex célozta meg az ISP piacot is. Az idén az Xnet Bukarestben és kilenc megyében mûködik, ezek Kolozs, Prahova, Temes, Dolj, Iasi, Bákó, Galac és Konstanca. Az Xnet indulását kitartott hirdetési kampány kíséri. A szolgáltatásra augusztus 16-ától bármelyik hivatalos Connex dealer-nél elô lehet fizetni, az Xnet-nek tehát nagyon jó esélyei vannak, hogy nagyon hamar Románia legnagyobb internet szolgáltatója legyen. Az Xnet azt ígéri, hogy a dial-up-on kapcsolódóknak nem okoznak többé gondot a foglalt vonalak, továbbá, hogy a kapcsolódás szakadás mentes és gyors lesz. A cégek és egyéni felhasználók bérelt vonalas és dial-up-os csomagok között választhatnak, de a Connex Office-bérlettel rendelkezôk mobiltelefonon keresztül is internetezhetnek. Elméletileg a román telefontársaságtól, a RomTeleCom-tól 64, 128, 192 és 256kb/sec-os vonalak bérelhetôk, de a vonalak teljesítménye a vállaltnál rendszerint kisebb, ezért az Xnet, külön kérés esetén monitorizálja a közte és kliensei közötti bérelt RomTeleCom vonalak minôségét. Az árak nagyjából a román árak szintjén vannak, a 7 órás havi bérlet 10 dollárba, a korlátlan jogot biztosító 40 dollárba kerül, amihez persze hozzá kell számolni a 22 % áfát. A cégek több szolgáltatáscsomag közül választhatnak, a bekötési díj havi 25 dollár, emellett korlátlan internethasználat plusz 10 e-mail kontó 100 dollárba kerül. Az Xnet domain-ek bejegyeztetését és hostingját is vállalja, de az ajánlatukba nem szerepel web oldal tervezés vagy bármilyen minimális tartalomszolgáltatás. [www.xnet.ro].
A Lucasfilm ügyeit kezelô ügyvédi iroda a napokban hétszáz internetszolgáltatónak küldött levelet. „Tiszteletjegy a Csillagok Háborújára!" — kiáltoztak örömükben a szolgáltatók bohókás szakemberei, de csalódniuk kellett. A levélben egy olyan üzenet volt, amely a DMCA-ra (Digital Millenium Copyright Act — Digitális Szerzôi Jogi Törvény, lévén Ezredforduló) hivatkozva közli a szolgáltatóval: amennyiben az ô szolgáltatását használva valaki a Star Wars elsô epizódjának trailerével, képeivel, akármijével kalózkodik, megütheti a bokáját (mármint a szolgáltató); mellékletként a CNN Interactive internetes-mozis kalózkodásról szóló egyik cikkjének fénymásolata, és a Lucasfilm szerzôi jog védettséget élvezô dolgainak listáját küldték. „Ez komoly." — gondolták a szakemberek és az öngyújtó lángja fölé tartották a Han Solo baba buta fejét.
Amerikában az 1998 októberében elfogadott törvény szabályozása megkülönbözteti az internet-szolgáltatók és a tartalomszolgáltatók felelôsségét. A vita a szolgáltatók és a tartalom tulajdonosok között, hogy kit terheljen a szerzôi jog esetleges megsértéséért a felelôsség, a szolgáltatók javára dôlt el: internetszolgáltatót csak akkor lehet bevitetni, ha többszöri felszólítás ellenére sem teszi lehetôvé egy jogsértés megszüntetését. Így tehát a szerzôi jog tulajdonosára hárul a fáradságos munka, hogy minden kalózkodást lenyomozzon, és a szolgáltatónál reklamáljon miatta. A Star Wars védelmére induló ügyvédi iroda csak a hétszáz szolgáltatót felsoroló publikus adatbázisig jutott.
A Lucasfilm részérôl, Terrence McMahon úgy véli, az általa szétküldött levelek tulajdonképpen ez utóbbiról szólnak. Nem mindenki ért egyet vele. Dave McClure az internetkamara (Association of Online Proffessionals) elnöke szerint a szerzôi-törvény tiltja, hogy fenyegetô levelekkel próbálják befolyásolni a szolgáltatókat. Jogtudósok szerint nem etikus, hogy valaki egy törvény védelmezôjének magasztos szerepében fellépve saját érdekében fenyegetôzik.
Ugyanakkor a lépés szükségessége sem teljesen egyértelmû, bár lehet, hogy e kisebb botrányokozás célja, hogy a Star Wars címmel még eggyel többször találkozzon a közönség. A kalózok elleni harc is jobban menne, ha a szolgáltatóknak komplett birodalmi kitinpáncélokat és dedikált Yoda-füleket küldözgetnének a korrekt hûbéresi viszony kialakítása érdekében (hátha bejön). Csak pár hét, és a fél világ (rasszra, vallásra, és szexuális izlésre való tekintet nélkül) fog egymás hátára izzadni a jegypénztár elôtti tülekedésben. Fogy majd a Han Solo baba, és az öngyújtóból a petróleum. Ide veled lézerkardunk! Kapd el ôket Chewbacca!
Ingyen internet az AOL Europe-tól Reuters Kedden elindította Netscape Online nevû ingyenes internetszolgáltatását az AOL Europe és a Bertelsmann. Az AOL-t a Freeserve népszerûsége indította erre a lépésre: a Dixons tulajdonában levô ingyenes szolgáltató 4 hónap alatt egymillió felhasználót gyûjtött, ezzel nagyobbra nôtt, mint az AOL. A Netscape Online egyedülálló fiatal férfiakat megcélzó bevezetô kampányában minden héten egy Rover MGF sportautót sorsolnak ki az online kérdôív kitöltôi között. A szolgáltatás ingyenes e-mailt és kilenc rovatot is tartalmaz, köztük a Financial Times és a Maxim férfimagazin anyagaival, sporthírekkel, játékokkal és chattel. A Netscape Online ingyenes szoftverét a Kingfisher tulajdonában levô Woolworth boltok terjesztik szeptember elsejétôl. Az AOL tervezi, hogy más európai országokra is kiterjeszti a szolgáltatást, amelynek igénybevétele ingyenes, csak a telefonköltséget kell a felhasználónak állnia. A 24 órás helpdesk emelt díjas telefonon érhetô el, percenként 50 pennyért. Az AOL az ingyenes szolgáltatás mellett továbbra is nyújtja havi 10 fontba kerülô internet-hozzáférését, melyhez ingyen támogatás és kezdôcsomag jár.
Újabb rés az Explorerben Internet News Újabb, felfedezôje szerint minden eddiginél komolyabb biztonsági hibát talált az Internet Explorer 5-ben Georgi Guninski. A hiányosságot kiaknázó, rosszindulatú illetô olyan programot juttathat áldozata számítógépére észrevétlenül, amely elindul a számítógép következô bekapcsolásakor. Maga a program megbújhat egy weboldalon, de az Outlook 98 felhasználói levélben is megkaphatják. A biztonsági hiba következtében a program a Windows 95/98 Start menüjébe kerül, ahol a következô bekapcsolásnál elindul. A hiba egy ActiveX-komponensben rejlik, Guninski azt ajánlja a felhasználóknak, hogy kapcsolják ki az Active X elemeket, míg a hiba javítása meg nem jelenik. A Microsoft már reprodukálta a problémát, most a javításon dolgoznak.
Online bankjegykövetés Wired News Bankjegyeinek követésére alkalmas weboldalt készített egy bostoni programozó. A Hol van George? oldalon a felhasználók beírhatják egy bankó sorszámát, címletét és saját irányítószámukat, a program pedig megkeresi azt az adatbázisban. Ha már korábban is szerepelt a pénz, a korábbi tulajdonos és a jelenlegi is megtudhatja, hol tart most a pénze. Az oldalnak kilenc hónap alatt több, mint 23 ezer állandó látogatója lett, némelyikük többezer bankjegy adatait vitte be ez idô alatt. Az oldal látogatói saját készítésû pecsétet ütnek a kezükben megforduló dollárokra, abban bízva, hogy a következô tulajdonos is megírja tartózkodási helyét.
Virtuális fotómodell TechWeb Virtuális fotómodellt szerzôdtetett a Naomi Campbell és Cindy Crawford karrierjét is elindító Elite Models ügynökség. Webbie Tookay egyesíti egy európai szôke, egy latin és egy ázsiai nô legszebb vonásait. A háromdimenziós lánynak karakterisztikus személyiséget kreáltak, például sosem venne fel igazi szôrmebundát. A Webbie Planet oldalt a 14–25 éves korosztálynak szánták, ruhareklámok, szórakoztatóipari hírek várják az érdeklôdôket. A cég Webbie férfikollégáját készíti éppen.
Kedvezôbb árak a France Telecom-nál Reuters A telefonkapcsolat és az internet-hozzáférés díját is tartalmazó percdíjat tervez bevezetni a France Telecom. A telefontársaság egyelôre a távközlési felügyelet engedélyére vár. Terveik szerint a bármely internetszolgáltatónál igénybe vehetô, percenként 28 centime-os tarifa elôsegíti majd az internet elterjedését. A telefoncég ôsszel ADSL-alapú internetszolgáltatást vezet be Párizs hat kerületében. A Netissimo nevû alapcsomag ára havi 265 frank lesz, a gyorsabb Netissimo 2 csomag ára pedig havi 700.
Gyûrûzô Intel-árcsökkentések Reuters A Pentium II és III processzorok árcsökkentésének következményeként a számítógépgyártók is engednek áraikból. Az Intel hétfôn jelentette be új árait: az 500 megahertzes Pentium III-ak ezentúl 423 helyett mindössze 251 dollárba fognak kerülni. A cég az új 600 megahertzes processzor kivételével mindegyik Pentium III-nak, továbbá a 450 és 400 MHz-es Pentium II chipeknek csökkentette az árát. A processzorok árcsökkenésének köszönhetôen a HP és a Gateway már most olcsóbban adja gépeit, a lépést feltehetôen más gyártók is követik. A HP 10-17, a Gateway 20 százalékkal csökkentette 450 illetve 500 MHz-es Pentiumokra épülô desktop modelljeinek árait. Az Intel lépése várhatóan a rivális AMD-t is árcsökkentésre kényszeríti.
Valós probléma az internetfüggôség AP Az internetezôk 6 százaléka szenved internetfüggôségben, derült ki az ABC News és Dr. David Greenfield közös felmérésébôl. Az eredetileg szerencsejáték-függôség megállapítására használt, némileg módosított kérdôívet 17251-en töltötték ki az interneten. A kérdések között szerepelt például a próbálta-e már sikertelenül csökkenteni az internetezéssel töltött idôt. A kérdôív kiértékelôi azokat tekintették függônek, akik a 10 hasonló kérdésbôl legalább ötre igennel válaszoltak. Legtöbben — a megkérdezettek 30 százaléka — az internetezett-e már azért, hogy megfeledkezzen problémáiról kérdésre válaszolt igennel. A 200 millió internetezôre vetítve ez azt jelenti, hogy 11,4 millióan függôk. A pszichológus szerint az internetezés vonzerejét az intimitás és az idôtlenség érzete, továbbá a tilalmak hiánya adja.
Yahoo Digital: zene és video Reuters Yahoo Digital néven élô koncerteket, videokat és digitalizált zenét kínáló oldalt hozott létre a Yahoo az Emusic.commal és a Liquid Audióval együttmûködve. Az oldal megnyitásának napján ingyenes koncertet ad Jewel, Seal, Kid Rock, Willie Nelson, Moby és mások számaiból illetve videoiból. A többek között nyolc videocsatornát kínáló oldalt a Yahoo által áprilisban megvásárolt Broadcast.com készítette, amely az egyik elsô ingyenes internetközvetítéseket kínáló cég volt. A felhasználók nemcsak vásárolhatnak zenéket, de fel is tehetik saját szerzeményeiket, vagy mixelhetik az oldalon levô hanganyagokat.
Nem árul Mein Kampfot a Bertelsmann Wired News A Bertelsmann online könyvesboltja megszüntette a Mein Kampf árusítását. A cég Németországot és Hollandiát kiszolgáló szekciója eddig sem árulta a rasszista könyvet, most azonban angol és francia szekciói is megszüntették annak árusítását. A lépés hátterében a Simon Wiesenthal Center tiltakozása áll: a központ kutatói bepanaszolták a német igazságügyi minisztériumnál a Barnesandnoble.com és az Amazon.com könyvesboltokat, mivel azok a Mein Kampfot árulták német vásárlóknak is. A Bertelsmann már korábban felhívta amerikai partnere, a Barnesandnoble.com figyelmét arra, hogy szüntesse be a Németországban tiltott könyvek árusítását. Mivel ilyen hivatalos lista nem létezik, a Bertelsmann a Wiesenthal Center kutatói által összeállított listát tekinti majd irányadónak. Az Amazon.com ugyanakkor továbbra is árulja a Mein Kampfot, vásárlóinak földrajzi helyzetére való tekintet nélkül.
Megveszi a StarOffice-t a Sun cnet A Sun augusztus 11-én írta alá a StarOffice gyártójának megvásárlásáról szóló szerzôdést, a hónap végén pedig hivatalosan is bejelentik az akvizíciót. A StarDivision által fejlesztett StarOffice irodai szoftvercsomag, amely szöveg és képszerkesztôt, táblázat- és adatbáziskezelôt, prezentációs programot és számológépet tartalmaz, a Microsoft Office vetélytársa unixos platformokon. Mint már korábban írtuk, a StarDivision StarOffice néven a Sun leányvállalataként mûködik tovább. A magánszemélyek által ingyen letölthetô StarOffice legutóbbi, 5.1-es változata a Sun weblapjáról is elérhetô, Windows 95/98/NT, OS/2 Warp, Linux, Solaris Sparc és Solaris x86 platformokra. Elemzôk szerint kérdéses, hogy a Sun tovább támogatja-e a StarOffice linuxos és windowsos verzióinak fejlesztését.
Az AMD megcsinálta. Megcsinálta az Athlont, azt a processzort, amely elôször hódítja el a leggyorsabb PC processzor címet a nagy Inteltôl. Sokat küzdöttek érte, vállalták a veszteségeket is, nagyot kockáztattak, mindent egy lapra tettek fel, és gyôztek, csatát nyertek, ezúttal náluk van az elôny.
Pár éve az Intel még magabiztosan uralta a processzorbirodalmat, a klóngyártók, mint az AMD vagy a Cyrix termékei nem jelentettek komoly veszélyt a cég fô jövedelemforrásaira. A vásárlókra nagy hatással volt az Intel Inside kampány, mindenki Intel Pentium processzoros gépeket keresett, és némileg értetlenül és bizalmatlanul nézték azokat a gépeket, amelyekrôl hiányzott a jól ismert logo. Ahogy teltek-múltak az évek, egyre jobb processzorokkal állt ugyan elô a konkurencia, de az Intel mindig egy lépéssel elôttük tudott maradni, és a leggyorsabb chipekkel is mindig ôk rukkoltak elô. Amikor a 200-as Pentiumot már-már szorongatta a Cyrix és az AMD — amelynek chipjei alacsonyabb tényleges órajellel is közel azonos teljesítményt nyújtottak — kitalálták az MMX-et. Mire a konkurencia is beépítette az MMX utasításokat, elôálltak a Pentium II-vel. Mikor az AMD K6 és a 3Dnow! ezt is kezdte szorongatni, jött a Pentium III, és az MMX2.
A fordulat mégis bekövetkezett, mégpedig 1998-ban. Ez volt ugyanis az olcsó számítógép éve, a gyártók tömegesen kezdtek egymás árai alá kínálni, és az 1000 dollár alatti PC pár hónap alatt jelszóból evidenciává minôsült át. Ebben az árháborúban pedig tág lehetôségekhez jutottak az Intelnél lényegesen olcsóbb árakat kínáló processzorgyártók, fôleg az AMD és a Cyrix. 1998 végére alaposan átrendezôdött a processzorpiac, az 1000 dollár alatti gépek kategóriájában az AMD lett a piacvezetô, a 10 legnagyobb PC-gyártó közül 9 kínált már AMD processzoros gépeket, a cég nem tudott elég chipet gyártani a megnövekedett kereslet kielégítésére.
Az Intel kíméletlen árháborúval válaszolt a kihívásra, az 1000 dollár feletti számítógépek piacán továbbra is piacvezetôként, az ott bekasszírozott profit segítségével a konkurencia áraival egy szintre nyomta le saját olcsó chipjének, a Celeronnak az árait. Az AMD kénytelen volt feladni azt a régi elvét, hogy árait 25%-kal az Intel árai alatt tartsa, de még így is tetemes veszteséget könyvelhettek el, a többi chipgyártó pedig nem is bírta az árversenyt. Az AMD is csak abban reménykedhetett, hogy elô tud állni olyan processzorral, amely képes lesz az 1000 dollár feletti — elsôsorban vállalati — PCk piacából részt hasítani a cég számára, itt ugyanis már profittal lehet értékesíteni a chipeket. Ehhez azonban olyan processzort kellett tervezniük, ami minden tekintetben megveri az Intel jelenlegi csúcsprocesszorát, a Pentium III-at, és így kivívja a vállalati szféra bizalmát. Ez a processzor lett a K7, vagy más néven az Athlon.
Az K7-nél az AMD sokat kockáztatott. Új processzortokozást vezetett be Slot A néven, ami viszont új alaplapokat is igényelt, a K7 sikere így nagyban függôvé vált az alaplapgyártók támogatásától. Eddig csak az Intelnek sikerült újfajta tokozást bevezetnie. (A Slot A egyébként mechanikusan kompatibilis az Intel-féle Slot 1 foglalattal, elektronikusan azonban nem.) A processzor a Compaq-Digital Alpha chipjeinél használt EV6 rendszerbuszt használja, amelynek 200 MHz-es órajele éppen kétszerese az Intel processzorai által használtnak. A chip 22 millió tranzisztort tartalmaz egy 184 négyzetmilliméteres területre begyömöszölve, összehasonlításképpen a PIII-ban „csak" 9,5 millió tranzisztor van. Az L1 cache méretét 128 kilobájtra növelték (PIII: 32KB), az L2 cache-bôl pedig akár 8 MB-nyit is meg tud címezni az Athlon, bár ezt a lehetôséget valószínûleg csak a késôbb megjelenô változatok fogják kihasználni, a jelenlegi típusban a Pentium III-hoz hasonlóan 512 KB másodszintû cache van, amely a processzor órajelének felén fut. Az Athlon órajelciklusonként 9 mûveletet tud elvégezni, míg a Pentium III ötöt, és a tervezésnél pedig kiemelt figyelmet fordítottak a lebegôpontos mûveletek kezelésének, eddig ugyanis az Intel processzorok FPU-ja verhetetlen volt, ami komoly elônyt jelentett a nagy grafikus teljesítményt igénylô alkalmazások — például játékok — futtatásakor.
És az Athlon nem csak ígéret maradt, megjelenése óta számtalan tesztben mérték össze tudását különbözô Intel processzoros konfigurációkkal, és az eredmény minden tesztben ugyanaz: a 600 MHz-es Athlon átlagosan 15-20 százalékkal gyorsabb egy 600 MHz-es Intel Pentium III-nál, és gyakorlatilag minden tekintetben — fpu-ban is — magasabb szintû teljesítményt nyújt. Jelenleg vitathatatlanul az Athlon a leggyorsabb PC processzor a piacon, annál is inkább, mert az Athlonnak van 650 MHz-es változata is, míg a Pentium III-nál 600 MHz-es a leggyorsabb chip, és csak novemberre ígérnek magasabb órajelû változatokat, amikorra viszont az AMD már a 700 MHz-es Athlonnal akar megjelenni. Az Athlon teljesítménye eléri még a szerverekbe szánt Xeon chipét is, amely egyébként ugyanazt a P6-os processzormagot használja, mint a PIII.
Az egy mag — több processzor ötletet egyébként az AMD is alkalmazni fogja: az Athlonból egész termékcsalád fog készülni, kihasználva a chip teljesítményének széles skálázhatóságát. Az Athlon Professional, amely asztali számítógépekbe kerül majd, nagyjából ugyanaz, mint a most megjelent változatok. Hamarosan megjelenik az Athlon Ultra, amelyet viszont már kifejezetten szerverekbe szánnak, többprocesszoros környezetben is használhatóak lesznek, és akár 8 MB L2 cache is lehet bennük. Ezzel a chippel az AMD már az Intel Xeonnak akar konkurenciát teremteni. Lesz még egy olcsóbb Athlon is Select néven, ennek megjelenésére azonban várni kell, mivel az AMD párhuzamosan a K6 családot is fejleszti tovább.
A szakma az Athlon és az AMD dicséretét zengi, pedig még számos kihívással kell szembenézniük. Elôször is kérdés, hogy nem merülnek-e fel majd a K6 bevezetését is megkeserítô gyártási problémák. Emlékezetes, hogy az AMD annak idején nem tudta kielégíteni az igényeket a K6-os chipjére, mivel a gyáraiban rengeteg selejtes processzor készült. A cég az elkövetkezendô hónapok során fog átállni a 0,25 mikronos gyártásról a 0,18-asra, az alumíniumalapú gyártásról a rézalapúra, és megnyitnak egy új gyárat is Drezdában. Mindhárom váltás járhat olyan következménnyel, hogy kevesebb chip készül a kelleténél, és technológiai problémák is elôállhatnak.
Egyelôre azonban úgy tûnik, az Athlon sikere kihúzhatja végre az AMD-t a veszteséges negyedévek hullámvölgyébôl. A számítógépgyártók és az alaplapgyártók támogatását már a meggyôzô teszteredmények közzététele elôtt sikerült megnyerniük, még augusztusban megjelennek az elsô Athlonos gépek. Az AMD ráadásul nemcsak a processzor, hanem a hozzávaló alaplapi chipkészlet eladásaiból is bevételhez juthat. Az Athlon sikere miatt máris számos hardvergyártó — 3dfx, nVidia, Matrox, S3, Ati — jelezte, hogy a jövôben támogatni fogja az AMD 3Dnow! technológiáját, ez pedig a K6 eladásait is fellendítheti. Várhatóan a szoftvergyártók is kénytelenek lesznek felhagyni azzal a gyakorlattal, hogy Intel processzorra optimalizálják programjaikat. Úgy tûnik, egy korszak — az Intel-monopólium kora — lezárul.
A labda most az Intel térfelén pattog.
1969 május — Jerry Sanders 7 társával együtt megalapítja az AMD-t, 100000 dolláros tôkével. A cég akkor még félvezetôgyártással foglalkozik, a székhely az egyik alapító nappalija.
1970 — elkészül az elsô saját chip, az AM2501,
1972 — tôzsdére megy az AMD,
1974 — 1500 dolgozó, 200 különféle termék,
1976 — licencegyezmény az Intellel,
1979 — megkezdôdik a gyártás az austini gyárban,
1981 — AMD chipek a Columbia ûrrepülôgépen,
1985 — Az AMD felkerül a Fortune 500 listájára,
1986 — nagy átszervezések, az olcsó japán chipek elárasztják a piacot, az AMD ezért új termékeket kezd gyártani, többek között processzorokat,
1987 — jogi vita kezdôdik az Intellel,
1991 — megjelenik az AM386 processzor, megtörve az Intel monopóliumát,
1993 — AM486 processzor,
1995 — AMD 5x86 processzorcsalád,
1996 — AMD K5 processzorcsalád,
1997 — AMD K6 processzorcsalád,
1998 — 3Dnow! utasításkészlet,
1999 — Athlon (K7).
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |