1999. december 9.
(XI. évfolyam, 288. szám)

NAPIRENDEN

EU-csúcs Helsinkiben
Holnap, december 10-én a finnországi EU-csúcson döntenek arról, hogy melyik kelet- és közép-európai országokat hívja meg az unió a csatlakozási tárgyalásokra. A 4–5. oldali összeállításunkban Frunda György beszél Románia integrációs esélyeirôl. A szenátor optimistán úgy nyilatkozott: az Európai Unió nem akar több berlini falat. Birtalan Ákos a gazdasági szakértô szemszögébôl értékeli Románia esélyeit. A képviselôvel készült interjúnkban Birtalan kijelentette: ismét körmünkre égett a gyertya, ami az EU-csatlakozási teendôket illeti. Véleménye szerint hiányosságaink ellenére azonban pozitív lesz az EU döntése.

Kolozsvári operamesék
Gálamûsorral búcsúzik a magyar opera az évezredtôl
1999. december 9-én, csütörtök este 7 órától rendkívüli Gála-koncertnek tapsolhat operabarát közönségünk. A gálaest a kolozsvári Állami Magyar Opera és a Duna tévé közös produkciója, melynek felvételét a Duna tv 2000. január 1-jén fogja sugározni. A gálaest rendhagyó, mivel a hangversenyszámok szcenírozottak (díszletelemekben és jelmezekben játszódnak), mintegy megidézve az elhangzó mûvek hangulatát, melyekbôl a slágerszámokat kiemeltük. Természetes szempont az, hogy megfeleljenek a televíziós követelményeknek.
A gála rendezôje Silló Sándor m.v., akit a kolozsvári közönség a Kolozsvári operamesék operafilm-sorozat rendezôjeként ismert meg. A karmesteri emelvényen Hary Béla és Selmeczi György m.v. kezében összpontosul a zenei irányítás. A színpadi látvány Witlinger Margit munkája. Karigazgató: Laskay Adrienn és Horváth József. Koreográfia: ValkayFerenc és Horváth Csaba m.v.
A mûsor szóvivôje Selmeczi György, aki mesél, konferál és összeköti a szálakat.
A mûsor összeállításakor többféle szempont is érvényesült. A rendezô beválogatott olyan mûveket is, amelyek nem szerepelnek ugyan az operafilmben, de színesítik, változatosabbá, vidámabbá teszik az est hangulatát.

Operagálánk egyben búcsú az évezredtôl, melyre szeretettel várjuk a közönségünket abban a reményben, hogy mindenki megtalálja a szíve szerinti mûvészi élményt, melyet operánk magánénekesei és meghívott magyarországi vendégek biztosítanak.
Turánitz J. Lajos

A Solidaritatea szövetséghez tartozó vasutas szakszervezet által meghirdetett általános sztrájk harmadik napján, szerdán reggel a kolozsvári vasutasok teljesen leállították a vasúti közlekedést, annak ellenére, hogy a sztrájktörvény értelmében biztosítani kell a járatok egyharmadát. Ugyanakkor szerdán reggel 7 órától általános sztrájkba léptek Kolozsváron a Kereskedelmi és Teherfuvarozási Vasúti Dolgozók Szakszervezetéhez tartozó vasúti dolgozók is.

Dan Pintea, a mozdonyvezetôk szakszervezetének kolozsvári elnöke elmondta: a szakszervezeti tagok egyre nagyobb méreteket öltô elégedetlenségének tulajdonítható a vasúti forgalom teljes leállítása, hangsúlyozva, hogy a szakszervezet már nem tudja ellenôrzés alatt tartani az egyre radikálisabb jelleget öltô megmozdulást. A szakszervezeti vezetôk szerdán egymást követô nyilatkozataikban a vasúti szolgáltatások törvényes egyharmadának biztosítását szorgalmazták, és igyekeztek elhatárolni magukat a kolozsvári esethez hasonló "spontán" akciótól. Hírügynökségi jelentések szerint szerdán is nagy volt a zûrzavar Bukarestben a grivicai karbantartó mûhely vadsztrájkja miatt.

A sztrájkot kezdeményezô érdekvédelmi szervezetet is felölelô Országos Szakszervezeti Tömb felkérésére Emil Constantinescu államfô a "nemzetközi érdekekre" hivatkozva felszólította a Gazdasági és Szociális Tanácsot, hogy sürgôsen vizsgálja meg a kialakult helyzetet, és tegyen javaslatot a konfliktus megoldására. Mint ismeretes, a szakszervezetek a kedd este eredménytelenül zárult tárgyalások után Emil Constantinescu államfô és Radu Vasile kormányfô közvetítését kérték a konfliktus rendezése érdekében.

A megmozdulást igyekeznek kihasználni a különbözô turisztikai ügynökségek, illetve fuvarozással foglalkozó gépkocsivezetôk, akik készségesen ajánlják magukat az utasok szolgálatába. A Mediafax szerint az utazási díjak hétfôhöz és keddhez képest mintegy harminc, negyven százalékkal csökkentek, de még így is 250–300 000 lejbe kerül Bukaresttôl Kolozsvárig egy út. A vasút megbénítása miatt az elmúlt napokban a Budapestre induló kolozsvári magán személyszállító vállalatokhoz is egyre több igény érkezett.

Mostanáig már több iparágban jelezték, hogy a megmozdulás más területeken is érezteti hatását. A konstancai kikötô igazgatója pedig arra figyelmeztetett, hogy a kikötô elveszítheti a Magyarországra irányuló és onnan érkezô tranzitszállításokat, amelyeket a közelmúltban nyert el bolgár vetélytársától.

Amint azt Petre Moldovan igazgató elmondta, a postát különösebben nem akadályozza a vasutas- sztrájk. Ez nagyrészt annak köszönhetô, hogy saját gépkocsiparkkal rendelkeznek, és így a postai küldeményeket el tudják juttatni a címzettekhez. Értesüléseink szerint azonban a sztrájk eléggé befolyásolja a sajtótermékek terjesztését. A Rodipet lapterjesztô vállalat arról panaszkodott, hogy Bukarestbôl a sajtótermékeket késve kapták meg.

Papp Annamária

A román vasutassztrájk miatt tovább romlott a magyar–román vasúti forgalom, így Biharkeresztesen sem a személy-, sem a teherforgalom nem léphet át, csak a határig közlekednek a vonatok.

Az átmenô forgalom Lökösházán is akadozik. Tegnapi lapzártakor kapott információk szerint a román vasút nem indítja a Kárpáty, a Muntenia és a Bega expresszeket. A Bega belföldi járatát a MÁV Lökösházáról indítja el. A még közlekedô vonatok tetemes késésekkel érkeznek Magyarország területére.

Bár a vasutasok nagy reményeket fûztek a szerdai kormányüléshez, ezen semmiféle döntés nem született a sztrájkot illetôen. Eckstein-Kovács Péter kisebbségvédelmi miniszter tájékoztatása szerint a kormányülésen elsôsorban gazdasági kérdések szerepeltek napirenden. Többek között heves vita bontakozott ki a profitadó módosításáról: a profitadót 35 százalékról 20 százalékra csökkentené a pénzügyminiszter. Vita tárgyát képezte, hogy kik mentesülnének a profitadó alól. A kormány végül egy héttel elnapolta a döntéshozatalt ezekben a kérdésekben.

A bákói papírgyárban jelentkezô gondok miatt mentesítették a vám alól a nagyobb mennyiségû papírt. Továbbá hat hónapos haladékot kaptak a hozzáadott értékadó kifizetése alól azok a földgáz-, illetve kôolajszállítmányok, amelyek az idei téli hôszolgáltatást hivatottak ellátni.

P. A. M.

A Iuliu Hatieganu Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem fogorvosi karának mintegy 600 diákja szerdán eldöntötte, hogy meghatározatlan idôre általános sztrájkba lép. A legfontosabb követelés a diákok által végzett fogorvosi kezelés ingyenességének biztosítása. Jelenleg a fogorvosis diákok kezelési tarifái közel állnak a magánrendelôk áraihoz. Egy kivizsgálás 40 ezerbe, tömés 80 ezerbe, érzéstelenítés 30 ezerbe, míg a legolcsóbb mûfogsor 800 ezer lejbe kerül. Kéréseik teljesítése érdekében a bukaresti, kolozsvári, temesvári és jászvásári diákok képviselôi Alexandru Ciocâlteuval, a Egyészségügyi Biztosító Pénztár elnökével, az oktatási, illetve az egészségügyi minisztérium képviselôivel találkoznak.

A jégtörô munka során igyekeztünk a legszélesebb olvasói igényeket ismeretterjesztô-szórakoztató írásokkal kiszolgálni, amelyek ezúttal sajátos "csomagolásban" (borítóterv: Maksay Katalin, fényképezte: Rohonyi D. Iván) tükrözik azt a különben mindennapi igyekezetünket, hogy négy megye magyar olvasóinak járjunk a kedvében.

Az évkönyvben közölt rejtvények megfejtésével 11 millió lej összértékû nyereményre lehet pályázni: 1. Robi fûnyíró és kaszagép (a Bronto Kft. adománya), 2. Tracy Optimo Electric porszívó, ágynemûgarnitúra és konyhai textíliák (a Promod Kft. Szentegyház utca 6. sz. alatti villamossági és Szentegyház utca 5. szám alatti háztartási textíliák szaküzletének az ajándéka), 3. Osram márkájú, 100 W helyett 21 W-ot fogyasztó, Economy 21 típusú villanyégô (Energolux Kft.) és Horváth Gyöngyvér pasztellképe, 4–8. Egy-egy iskolatáska (Atta Kft.), szaloncukor- és édességcsomag (Fundy Kft.), Egri hullócsillagok (Szabó Csaba regényes nyomozása), 9. Ajándékcsomag (ébresztôóra, elektromos fogkefe, fotóalbumok (a Zortec Kft.-tôl), 10. Nadrágszíj (Pell Art Kft.).

A Szabadság 10. születésnapját is ünneplô évkönyv egyelôre pénztárunkban kapható, naponta 9–16 óra között, valamint az Apex boltjaiban és standjain

Szerdán a szenátus emberjogi bizottsága negatívan véleményezte az államosított ingatlanok visszaszolgáltatását elôirányzó törvénytervezetet. Ugyanilyen sorsra jutott az a törvénytervezet, amely a forradalmárok, illetve ezek leszármazottainak különbözô jogokat biztosított volna. Rodica Stãnoiu, a bizottság RTDP-s elnöke ez utóbbi tervezetrôl kijelentette: a negatív véleményezés oka az, hogy a jogi bizottság napirendjén már szerepel egy, az RTDP által benyújtott hasonló jellegû javaslat.

Szerdai ülésén a kormány elfogadta a volt állami mezôgazgadási vállalatok privatizációjáról szóló sürgôsségi kormányrendeletet — jelentette be Ioan Muresan mezôgazdasági miniszter. Elmondta: a rendelet megegyezik a képviselôházban már elfogadott törvénytervezettel. Ennek ellenére Mircea Ionescu Quintus, a szenátus alelnöke szerint a szenátusban folytatják a tervezet vitáját, ugyanis a kormány részérôl nem érkezett hivatalos felkérés ennek visszavonására.

BARANYAI LÔRINC tordai képzômûvész festményeibôl nyílik kiállítás december 10-én, pénteken du. 5 órától a Donát út 142. szám alatti törökvágási református parókián. A kiállítást dr. Keszeg Vilmos egyetemi tanár nyitja meg. Megtekinthetô hétfôn, kedden, szerdán és pénteken, 9–13 óra között.

ÁLMODÓNK, VÖRÖSMARTY címmel kétnapos tudományos konferencia kezdôdik pénteken de. 9 órakor a Magyar Irodalomtudományi Tanszéken (Horea út 31., Shakespeare Terem). Ez a Vörösmarty-év nyitórendezvénye. A meghívott elôadók tudományos kutatók, tanárok, dramaturgok, egyetemi hallgatók.

SAS PÉTER: A KOLOZSVÁRI FERENCES TEMPLOM címû könyvét mutatják be december 10-én, pénteken du. 6 órakor a kolozsvári Szent Ferencrendi kolostor (ma Sigismund Todutã Zenelíceum — Victor Deleu u. 2. sz.) refektóriumában (díszterem). A rendezvény védnöke: P. Benedek Domokos O. F. M. provinciális. A kiadványt P. Pap Leonárd O. F. M. ferences tartományfônök- helyettes, a kolozsvári Barátok templomának rektora és Hoch Sándor, a Glória Kiadó igazgatója ismerteti. Közremûködik: Albert Júlia színmûvésznô, a Kós Károly Kamarakórus, Magyari Zita (zongorán). Pálffy Kinga (gordonkán).

AZ ELÔRETOLT HELYÔRSÉG IRODALMI ESTJÉT december 10-én, pénteken este 7 órakor tartják a Music Pub szeparéjában. Az összejövetel meghívottjával, Fekete Vincével, a Serény Múmia, a Helikon és a Székelyföld szerkesztôjével, költôvel a házigazdák, Bréda Ferenc, Orbán János Dénes, Sántha Attila és Farkas Wellmann Endre beszélgetnek.

NEM CSAK A HÚSZÉVESEKÉ A VILÁG — zenés-táncos összejövetelét tartja az RMDSZ kül- és belmonostori szervezete december 10-én, du. 5 órától a Mócok útja 7. szám alatti Pro Iuventute székházban.

A budapesti Rátkai Márton-klub decemberi mûsorában érdekes összejövetel hívja fel figyelmünket. Az 1977-ben Magyarországra távozott dr. Enyedi Sándor színháztörténész szerkesztésében egy újabb színházi lexikont mutatnak be ma délután 5 órakor. Többéves kutatómunka eredménye a Rivalda nélkül címû kötet, amely ez ideig a legrészletesebb, és a szerzô véleménye szerint a legteljesebb lexikona határon túli magyar színészetrôl. Találkoztam Enyedi Sándorral a Házsongárdi temetôben, amikor a sírkövekrôl próbálta a születés vagy a halál dátumát lejegyezni. Errôl a kutatómunkáról és más kulisszatitkokról faggatja ôt ezen a klubösszejövetelen Kóra Ilona, a kolozsvári Állami Magyar Színház egykori rendezôje. A határon túli magyar színmûvészet lexikonát meg is hangosítják. Azok, akik helyet kaptak benne. Így: Csiky Ibolya Nagyváradról, Ferenczi Annamária Temesvárról, Senkálszky Endre és Szilágyi Ferenc Kolozsvárról. Beregszászról a Népszínház megalapítója, Schober Ottó a meghívott. Tóth László dramaturg Komáromból és Venczel Valentin színmûvész Újvidékrôl érkezik a bemutatóra. Az egykor Kolozsváron játszó László Katalin ma már Svédországban él, ô is elfogadta a meghívást, akárcsak Jancsó Adrienn elôadómûvész, aki szintén innen indult el a pódium felé. Zongorán közremûködik Hegedûs Valér zongoramûvész.

Egy ilyen lexikonbemutató Kolozsváron is elférne, lehetne rá helyet találni. És érdeklôdôkben sem volna hiány.

S. Muzsnay Magda

Második alkalommal szervezik meg Kolozsváron az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferenciát (ETDK) december 10–11. között. Idén 15 szekcióra érkeztek be pályamunkák.

Az ETDK megnyitójára pénteken 14 órakor kerül sor az Egyetemiek Háza kistermében (Em. de Martonne utca 1. szám). Ezt követik a szekcióülések: pénteken 9 órától közgazdaságtan a Bethlen Kata Diakóniai Központban; 15 órától a geológia (BBTE fôépület 5/I. terem), történelem (fôép. 7/I.), szociológia (fôép. 6/II.), informatika (Tanítók Háza/Piros épület S37 terem); 18 órától: biológia (fôépület 5/I.), európai tanulmányok–politológia–média (fôépület 7/I.), filozófia (fôépület 5/II.), matematika–fizika–építészet (fôépület 6/II.); szombaton 9 órától pszichológia–pedagógia (5/I.), kémia (7/I.), néprajz–német (5/II.); szombat 11.30-tól földrajz (5/I.), jog (7/I.), teológia (5/II.). Az állófogadással egybekötött díjkiosztásra szombaton 15 órától az Egyetemiek Háza éttermében kerül sor. Az esetleges programváltoztatásokról a megnyitón értesülhetnek a résztvevôk. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak a szervezôk.

Hans Åstrand svéd zenetudós, kritikus, a III. Gustav által alapított Királyi Akadémia tagja és 1973–99 között állandó titkára, december 6-án délután 5 órai kezdettel a zeneakadémia stúdiótermében tudományos értekezletet tartott Joseph Martin Kraus — különleges eset címmel. A német nyelvû szöveget román fordításban minden érdeklôdô kézhez kapta, a német nyelvet nem ismerôk is élvezhették az idôs zenetudós tömör, lényegretörô elôadását. Az elôadás központi gondolata felfedni a Mozart és Kraus életében és mûvészetében felsejlô különbségeket és hasonlóságokat. Az elôadás néhány életrajzi adat összevetésével indult. Åstrand kifejtette, hogy míg Mozart csodagyermekként hódította meg a világot, Kraus a jogi pályáról, érett férfiként tért át a zenére. Mozart kozmopolitika Habsburg Birodalom évszázados kulturális tradícióján nôtt fel, míg Kraus, német származása ellenére, Svédország zenei életének lett kiemelkedô alakja. Kraus lassan, de öntudatosan haladt zenei pályáján, Mozart szempillantás alatt vált a klasszicizmus modelljévé. Mozart már csodagyermekként beutazta az egész Európát, míg Kraus érett, mûvelt emberként járta be szinte ugyanazt az utat, annak érdekében, hogy képet alkosson magának az akkori zenei világról. H. Åstrand szerint Kraus erre vonatkozó levelei kortörténetként és olvasmányként is színvonalasabbak a Mozart írásainál. Az ismert zenetörténeti anyagok nem emlegetik, hogy Mozart és Kraus valaha is találkozott volna, de Åstrand mégis felvetette e találkozás lehetôségét, sôt, elhihetô érvekkel alá is támasztotta feltételezéseit. Zenei példái összehasonlító analízisek, amelyekben Mozart és Gluck témáit keresi a Kraus-mûvekben, így például rámutatott arra, hogy Kraus Riksdagsmarch címû jól hangszerelt indulójában (amit a péntek esti filharmonikusok hangversenyén meghallgathatunk) hogyan használta fel Mozart Idomeneójának indulóját, feltételezve, hogy a témát Kraus személyesen kérhette külcsön Mozarttól. H. Åstrand értekezésének egy másik gondolata a Sturm und Drang irodalmi irányzat zenei vetületét fejtegette Kraus mûvészetében. A tudományos elôadásban Kraust mint Gluck zenéjét bálványozó operaszerzôt is megismerhettük. A glucki és a francia opera hatása alatt megírt Proserpin címû operájából, melynek gyökerei az antik mitológiából erednek, a kedd esti koncerten hallhattunk részleteket. Åstrand szerint Kraus három operájával utat nyitott Berlioz és Wagner felé. A konferencia végeztével Hans Åstrand Joseph Martin Kraus — Det stora undantaget címû könyvének bemutatójára került sor. A könyv a svéd nagykövetség anyagi támogatásával jelent meg románul, Marina Sandu fordításában. (Joseph Martin Kraus marea exceptie). A könyvet Elena Maria Sorban, a zeneakadémia tanára méltatta, párhuzamot vonva a zenekutató Åstrand és a zeneszerzô Kraus között, hansúlyozva azt a sokoldalúságot, tájékozottságot, nagyfokú mûveltséget és többnyelvû jártasságot, ami mindkettôjüket jellemzi.

Kulcsár Gabriella

A média idejében közölte, hogy a IX. Mozart-fesztivál keretében ez idén Mozart mûvei mellett egy nálunk eddig ismeretlen kortársa, Joseph Martin Kraus (1756–1792) szerzeményeit hallgathatjuk meg.

A december 7-i vokál-szimfonikus hangversenyen a jól ismert Mozart-zongoraversenyen kívül csupa bemutató hangzott el, J. M. Kraus mûvei.

A bemutatott c-moll szimfóniát legjobb mûvei között tartják számon. A szimfónia mellôzi a tánctételt, a menüettet, de meggyôzi a hallgatót, hogy a szonátaformát nagy mestere alkotta. Kraus muzsikája kevésbé hasonlít Mozart mûveire, példaképe inkább Gluck — drámai részletei ezt igazolják. A szimfónia szinte teljesen a vonósokon alapszik, a fuvósoknak inkább a töltelék szerepe jut, ám színes, dallamdús mû. Haydn, Kraus halála után sajnálatát fejezte ki, megjegyezve, hogy megôrizte e szimfóniát emlékezetében.

Az est fiatal budapesti karmestere, Vashegyi György életteli elôadásban szólaltatta meg a szimfóniát, nagy dinamikai kontraszthatásokra törekedve.

Mozart C-dúr KV 467 zongoraversenyének a temesvári Sorin Petrescu volt a szólistája, aki tavalyi romantikus Grieg-játéka után stílust respektáló jó Mozart-elôadónak is bizonyult. Az 1785-ös keltezésû versenymû a Mozartnál szokott zenekari együttesnél nagyobbat használ, a fúvósok csoportonként koncertálnak a szólóhangszerrel. Kissé fakónak éreztük a Diákház zongorájának hangzását, kiemelkedô volt az elsô tétel nagy virtuozitást megkövetelô kádenciájának megoldása, poétikus a gyönyörû második tétel.

A Szabadkômûves gyászzene KV 477 keletkezési éve ugyancsak 1785, Mozart a páholy két jelentôs személyiségének halála alkalmából komponálta. Szép gyászzene ez, mely emlékeztet a Rekviem és A varázsfuvola kórusrészletére.

A mûsor befejezô részében részleteket hallottunk Kraus Proserpin címû egyfelvonásos operájából. Jól megírt nyitány, nagy tudással komponált kórusok, melyek a filharmónia kórusának hatásos elôadásában hangzottak el (karigazgató Cornel Groza). Angela Tibrea fiatal szoprán egy hatásos áriát adott elô, méghozzá várakozáson felüli színvonalon, kitûnô légzési technikával, a virtuóz koloratúra rész példás megformálásával. A Proserpin egyes részletei Gluck Orfeójára emlékeztetnek.

Vashegyi György lendületes vezénylése megkedveltette közönségünkkel egy jelentôs, eddig ismeretlen zeneszerzô mûveit. A zenekar jó teljesítményt nyújtott, a versenymû kísérete átlagon felüli volt.

Morvay István

Az egyetemalapítás-újraindítás ügyében, úgy látszik, végre mégis történik valami. Na nem arról van szó, hogy az RMDSZ-nek sikerült meggyôznie a román közvéleményt és végre megszületett az unalomig emlegetett "politikai akarat", aminek hiánya gátolta a Bolyai vagy más felsôoktatási intézmény megteremtését.

Az RMDSZ sikertelenül vetette be teljes politikai (itt fôleg a kompromisszumot emlegették) és egyéb természetû eszköztárát, a hiányzó "politikai akarat" kialakítás érdekében. Sajnos, ez a kampány (gondolom, mellôzhetjük a túlzásnak tûnô harc kifejezést) a legkisebb eredményt sem hozta. Sôt, egységbe terelte a román közvéleményt a magyar nyelvû felsôoktatással szemben. Ez a meddô és teljesen kilátástalan (csak korifeusaink nem voltak ezzel tisztában?) folyamattal eltelt kilenc esztendô szûkre szabott életünkbôl. Közben sokan meghaltak (gondolom) vagy kiöregedtek, és potenciálisan sem jöhetnek számításba azok között, akikre számíthattunk volna a magyar felsôoktatás újraindításában és a jó értelemben vett hagyományaink átmentésében, és a stafétabotot átvevôk kiválasztásában és felkészítésében.

Nem hiszem, hogy a régi Bolyai tanáraiból maradtak még aktivizálható professzorok. Tôkés püspök úr váradi kezdeményezése után, az ökumenizmus szellemében, mozdulni látszik valami, remélhetôleg Kolozsvár központú (magán?) egyetem ügyében. Úgy vélem, föl kell zárkóznunk valamennyien ennek a lehetôségnek a megragadására.

Amennyiben jól értelmezem a híreket, egyházaink fogják ezt az egyetemet létrehozni; egyházi kuratórium irányítja és teremt anyagi hátteret, és keresztény szellemben irányítja munkáját.

A magyar kormány kétmilliárdos segítségének felhasználásával kapcsolatban, remélem, elfelejtôdött az a javaslat, hogy ebbôl a Babes–Bolyai-egyetemen mûködô magyar tannyelvû csoportok támogatására is kell juttatni. A Babes–Bolyai-egyetemrôl csak gondoskodjon az állam, úgy vélem, adózásunkból kitelik a magyar csoportok kétes jövôjû mûködtetése is.

Megemlíteném még az alakítandó egyetem decentralizálásának a problémáját. Úgy gondolom, nem volna jó a részlegek, karok más városokba való kihelyezése. Ám, az elsô idôkben, mivel a bentlakások kérdése nehezen oldható meg, talán olyan megoldáson is lehetne elmélkedni, hogy más városokban is kellene kurzusokat indítani, mert könnyebb néhány tanárnak ingázni oda, mint a sok diáknak a kolozsvári lakáskérdést és ellátását biztosítani.

Az RMDSZ hangoztatja, hogy nem mond le az államilag támogatott önálló magyar egyetem létesítésérôl. Nem is kell errôl lemondania. Úgy hiszem, hogy egy mûködô és fontosságát bizonyító, a megfelelô szakmai színvonalat elért egyházi egyetem könnyebben kaphat állami támogatást, mint egy semmibôl induló magyar egyetem létrehozásához elnyerni a törvényhozás, a minisztérium támogatását

Gálffy Attila

A kétlábú, ómódi idômérô, a barnára festett konyhakredencen, fáradtan, egykedvûen ketyegi a múló idôt. A kerek számlap mintha elcsodálkozna. A szerkentyû halkabbra fogja a ketyegést. A gazda mesél, odafigyel.

— Születtem 1905. július 31-én a Maros-Torda megyei Erdôszentgyörgyön — kezdi hevenyészett önéletrajzát Szabó Ede bácsi Deák Ferenc utcai lakásában. Majd idôben ugrik:

— 1925-ben szabadultam mint mezô- és malmi gépész...

Közbevágok: — Szabó bácsi, az érdekelne, hogy mi volt a neve a fôtéri vendéglônek, a volt (Somesul) Szamosnak?

— Azt nem tudom... De dolgoztam a Kovács-féle, a Vécsey malomban... az Albina malomban, az Astoria mögött...

— Jó, jó! — próbálkozom újra, de a Fôtéren, a New York-ban nem járt? Hol szórakoztak?

— A New Yorkban? Ott nem! Az drága mulatság volt. Akárcsak a Belvárosi vendéglô (?)!

— Az hol volt? — kérdem én.

— Hát hol, hol? Az 1-es helyén! — Huncutul kacagni kezd.

— Na látja, csak emlékszem a névre!

— Kellemes, úri hely volt, csak

nagyurak jártak oda szórakozni, ügyvédek, írók, nagy kereskedôk, vállalkozók. A teraszon egy kávé is sokba került. Nekünk, iparosoknak, az egyszerûbbeknek, az Ursus dukált. Erlich volt a tulajdonos és jó söre volt!

— Ki volt a Belvárosi vendéglô leghíresebb zenésze?

Felderül az arca.

— A Halász Lajcsi! Jó barátom volt, szemben lakott velem, a Minorita utca sarkán.

Igen, ô volt az a zenész, aki a két világháború közötti és a második világégés utáni idôszakot köti össze a nagyvendéglô pódiumán. Idôsebb kolozsváriak még emlékeznek a boldog idôkre, amikor a vendéglô elôtti szendvicsplakáton öles betûk hirdették: "Ma este, itt, Halász Lajcsi és zenekara játszik!" És nem túlzás, hogy muzsikája ugyancsak csalogatta a vendégeket esténként a csillogó étterembe. Könnyû melódiák, híres slágerek, operettbetétek világában egyaránt otthon volt. De a nóta, a hallgató volt az igazi. Hegedûjének húrjain sírt a sok szép nóta, s ha felcsendült a "Ne sírj, Anyám, a Te rossz fiadért...", vagy a "Megkondult a kecskeméti / öreg templom nagy harangja...", pillanatra elcsendesült a terem, a kés, villa megállt a levegôben, s az elbûvölt vendégek viharos tapssal jutalmazták a szikár, Jávor-bajuszos — ki tudja, miért? —, mindig komor-szomorkás mûvészt.

Arcvonásai akkor sem rezdültek meg, amikor menetrendszerûen, minden este kilenc felé megjelent felesége, Anna, a méltóságos asszony (ahogy Ede bácsi emlékezik rá). A századelô divatjának hódoló hölgy félrebillentett, széles, csipkés kalapjával, elmaradhatatlan esernyôjével és retiküljével — oda pottyant Nóti-figura —, libegô léptekkel vonult el a zenekar elôtt. Bájos mosoly a vendégek felé, alig észrevehetô biccentés a zenekarnak, a prímás hûvös eleganciájú viszontüdvözlése után a pincérek nyomban a zenekar oldalán elhelyezett törzsasztalhoz vezették. Finom mozdulattal vette elô hosszú szipkáját, rágyújtott, és már nyúlt is a gôzölgô, bögrényi fekete után. A rögtönzött jelenet véget ért. A termet újra elöntötte a zsongás, a koccintás zaja. Késôbb a zenekar slágerekkel szórakoztatott. A hangulat fokozódott, a vendégek remekül érezték magukat, és hangos tetszés nyilvánítással jutalmazták a fe lejhetetlen dobost, aki nevetve énekelte "...az Egyesbôl kihallszik a zene / Ragyog az Ádám két, szép szeme..." Óriási sikere volt. A jó zene mellett a pincérek finom Küküllô menti, tekei, lekencei borokat szolgáltak fel, de ételkölteményeik sem maradtak el a színvonaltól. Ma is érzem fûszeres ízét a remek bifszteknek, amit megboldogult Necs Laci bácsi szolgált fel "csak úgy, ahogy szerettem, rózsaszínes levében", mondogatta kedvenc pincérem.

A vacsora után párok álltak fel az asztaloktól, a világítást "takarékra" húzták, és a terem közepén megkezdôdött a tánc. Igaz, nem rap, sem heavy metal; csak angol valcer, tangó. Esetleg lento rumba vagy bigin. A kornak megfelelôen.

Tatár Zoltán

December közeledtével, ha végigmegyek a Fôtéren, mindig akaratlanul annak a parksaroknak az irányába gondolok, ahova a Continental Szálló irányából eldördült elsô lövések nyomán két fiatal férfi és egy nô menekült. Ott, a sövény mögött figyelték rettegve, hogy mi történik. Szerencsére, a lövöldözôk nem vették észre ôket, így megmenekültek. De egy pillanatra az volt az érzésem, azt hiszik, hogy a mögött a bokor mögött teljes biztonságban vannak, hogy ott semmi bajuk nem történhet. Pedig bizonyára ôk maguk is tudták, hogy ez mennyire nem így volt. Csak figyeltem ôket a gyógyszertár és a menetjegyiroda közötti könyvstand mögül, ahová egy román férfi húzott be, nehogy baj érjen.

Nem divat ma már az efféle visszaemlékezés. S talán így is van ez rendjén. Elfelejtjük a részleteket, megtisztul a kép, csak a lényeg marad meg. Hogy kinek mi a lényeg? Nehéz megmondani. Nekem például az is lényegnek számít, hogy azt a három embert, ott, a sövény mögött, nem lôtték agyon.

Mert aztán mindaz, ami azután következett... Nos, annak a részleteibôl még nem felejtettem eleget. Még sokat kell felednem ahhoz, hogy napjainkban nyugodtam olvasni tudjam például Nicolae Ceausescu egyik legmegbízhatóbb magyar fordítójának és ülepnyalójának cikkeit. Aki legalább hetente kétszer kioktat mindenkit nemzetvédelembôl. S ezt mindenki tûri. Pedig mindenki tudja, hogy az illetô kicsoda volt. Hogy csak azért csapott át hirtelen szélsôséges nemzetvédôbe, mert aktivista tapasztalatára az RMDSZ csak egy ideig tartott számot. Aztán kirúgták. Nos, azóta kell nekem heti két alkalommal hányingeremet leküzdenem.

1989 decembere után — esterházyasan szólva — legalább akkora lett a forgalom és a zsúfoltság a damaszkuszi úton, mint szombatonként a kolozsvári nagypiacon. Rengetegen nekivágtak az útnak. Besúgók, pártaktivisták, olyanok, akik annak idején pisszenni sem mertek, s mindent, mit rájuk bíztak, gondolkodás nélkül, azonnal, pontosan elvégeztek. Egymás mellett meneteltek mindannyian. Csakhogy ezen az úton is voltak differenciák. A legtöbben már az elején visszafordultak, s amnéziát színlelve, a legnagyobb hangú nemzetféltôkké vedlettek. Mások picit továbbhaladtak, s csak egy idô után fordultak vissza. Ezek talán valamivel hosszabb ideig hallgattak. Egyikük, aki még szerelmes verseit is azzal fejezte be azelôtt, hogy "s akkor összeölelkeztek, mint a sarló a kalapáccsal", olyan ádáz nemzetvédôvé vált, hogy azóta már Budapesten is több ízben kitüntették, s ma már pofátlanságnak számít egykori szektariánus baloldaliságára emlékezni.

Igen, ezek az elvtárs-urak olyan amnéziába estek, hogy nekik már az is elképesztô szemtelenségnek számít, ha azt mondod: pardon, nekem legalább volt annyi bátorságom, hogy felálljak, s azt mondjam, nem csinálom. Hogy a munkanélküliséget vállaljam Ceausescu idején. No, nehogy azt gondolják, hogy ez ma valamiféle hôstettnek számít. Dehogy! S talán nem sok idônek kell már eltelnie ahhoz, hogy azoknak, akik szerény eszközökkel, de valamiféle módon ellenállni próbáltunk, egykori cselekedeteinkért szégyenkeznünk kell.

Voltak olyanok is, akik azon a nagy forgalmú damaszkuszi úton végigmentek. Ezeket tisztelni tudom. Meg azokat is, akik el sem indultak, s akik felemelt fôvel vallják ma is: kérem, meggyôzôdéses baloldali voltam, s az vagyok ma is. Legalább tudom róla, hogy becsületes, s engem sem néz hülyének. Mint például napjaink egyik legnagyobb nemzetvédôje, aki a minap hajszál pontosan leírta, hogy a legmagasabb pártvezetés dicséretének hallgatása közben a titkárnô miket csinált. Több emberben felmerülhetett: vajon honnan tudja olyan pontosan ez az ember, hogy mi történt, amikor a pártfôtitkár telefonált? Hogyhogy honnan? Bizonyára ô is kapott annak idején egy-két dicséretet. Úgy értem hetente egyet-kettôt. Mint tôlem mostanság, amióta a damaszkuszi úton oda- és visszajárókról morfondírozom. S amióta úgy érzem, tiszta emlékeim, világos cselekedeteim fôtéri sövényként már egyre kevésbé képesek az aljasság lövöldözéseitôl megvédeni.

Tibori Szabó Zoltán

Sokunk számára meglepetés volt, hogy a helsinki csúcstalálkozón Romániát is besorolják az EU-csatlakozást megkezdô országok közé. Sem gazdasági, sem a jogharmonizáció terén Románia nem tesz eleget az EU-követelményeknek. Mi van a döntés hátterében? Miért változtatott az EU eddigi módszerein? Kérdéseinkre az "európai kulisszákat" legjobban ismerô RMDSZ-politikusnál,Frunda György szenátornál kerestünk választ.

— Szenátor úr, az ön számára is meglepetés volt Románia meghívása a csatlakozási tárgyalások megkezdésére? Minek köszönhetô ez?

— Nem meglepetés számomra. Az EU ezúttal politikai döntést hozott arra vonatkozóan, hogy esélyegyenlôséget biztosít a volt szocialista országoknak integrációs kísérletükben. Noha komoly különbségek vannak ezen országok között, az EU úgy döntött, hogy mindenkivel elkezdi a tárgyalásokat és a teljesítmények szerint dönti el a felvétel pillanatát. Romániának ez nagyon fontos, mert gazdaságilag utolsó helyen van a volt szocialista országok között, és, sajnos, annyira nincs az országnak tiszta gazdasági elképzelése még rövid távra sem, nemhogy közép- és hosszú távra, hogy nyugati segítség nélkül, a nemzetközi intézmények által kidolgozott tervek nélkül még túlélésre sincs esélye. Ezért nem meglepô az, hogy az EU bizottsága javasolta Romániának: adott kölcsön fejében elfogadja, hogy a román kormány szakértôi mellett külföldi szakértôk vegyenek részt fele-fele arányban abban a testületben amely kidolgozza és alkalmazza a középtávú gazdasági fejlôdés programját. Az viszont már meglepô volt számomra, hogy a kormány ezt zökkenômentesen elfogadta.

— Miért?

— Azért, mert a kormány tagjai között is él az az általános mentalitás, hogy "nem adjuk el az országot, mi képesek vagyunk egyedül dönteni, ne adjon nekünk senki tanácsot". Amikor Günther Verheugen szájából elhangzott a javaslat, pár órára rá Valeriu Stoica, Románia és a kormánykoalíció egyik legnyitottabb, legeurópaibb politikusa tiltakozott egy ilyen lehetôség ellen. Akkor megijedtem, azt gondoltam, hogy elindul a lavina. Hál’ istennek, ez nem történt meg. Legnagyobb meglepetésem pedig az volt, hogy Ion Iliescu szenátor is elfogadta a kompromisszumos megoldást. Csodálkoztam azon, hogy noha populisták és demagógok, ennyire logikusan gondolkodtak ez esetben. Tudniillik, ha ôk megnyerik a választást — isten ments! —, nekik nagy segítség lesz egy ilyen szakemberekbôl álló testület, és véleményem szerint 4 év alatt nagyon látványos eredményeket tudnának elérni.

Romániának minden adottsága megvan ahhoz, hogy ebbôl a kátyúból kimásszon, ez hiányzott, a logikus, egyértelmû, szakszerû elgondolás, amit ily módon most kidolgoznak és alkalmaznak. És ha nem, akkor nem jön be a pénz. Nem kis összegrôl van szó, évente 600 millió ECU-rôl, 7 éven keresztül. Ennyi elegendô ahhoz, hogy sínre tegyék a kellô gazdasági folyamatot. Ám azt is el kell mondanom, hogy nem azonnali jóléttel jár ennek a folyamatnak a beindítása. Ellenkezôleg. Gazdasági megvonásokkal jár, pénzügyi terhekkel. Románia pillanatnyilag nem bírja az együttmûködést a CEFTA-keretekben, annál nehezebben fogja bírni az EU által kötelezô, sokkal szigorúbb szabványokat és törvényeket.

— Mégis egy esély, olyan távlati pont, amelyben bízni és kapaszkodni lehet?

— Véleményem szerint sokkal több mint egy távlati pont. Szélesvásznú mozi inkább, ott van elôttem, csak el kell érnem. Nem pont, amit keresnem kell. Csak ahhoz, hogy olimpiai bajnok legyek a maratoni versenyszámban, ahhoz el kell kezdenem az edzést, kezdetben 2 kilométerenként meg kell állnom, mert érezni fogom, hogy nem kapok levegôt. Nos, így lesz ez Romániával is, meg kell hogy álljon néhányszor levegôért, azért, hogy 4 év múlva lefuthassa a maratont.

— Mit jelent tulajdonképpen az EU politikai döntése? Az országnak vagy a jelenlegi koalíciónak dobták a mentôövet? Más román kormánynak, koalíciónak is felajánlották volna?

— Attól függ, hogy milyen lett volna a másik koalíció. Az elôzônek — az RTDP, NRP, RNEP — biztos nem adták volna meg ezt a lehetôséget, hiszen egyértelmûen elmondták, hogy sovén, szélsôséges, posztkommunista kormányt nem segít az EU. A döntés lényege az: a tagországok nem akarnak újabb berlini falat, sem gazdasági, sem társadalmi, sem más jellegût. Ezzel magyarázható, hogy ezúttal átléptek a gazdasági követelmények kritériumán és politikai döntést hoztak.

— Van-e végleges döntés arra vonatkozóan, hogy Románia és Bulgária külön kategóriában kezdi meg a tárgyalásokat vagy sem?

— Ezt még nem lehet tudni, Helsinkiben fog eldôlni.

— És ha mégis, akkor mit jelent a külön kategória?

— Nem tudható. Ahhoz, hogy beszélni tudjunk róla, elôször látnunk kell hogyan épül fel a külön kategóriás feltételrendszer. Meglehet, hogy a két országgal szemben szigorúbb feltételeket állítanak, mivel jóval alacsonyabb gazdasági fejlôdési szinten vannak. De meglehet, hogy abba az egységes feltételrendszerbe sorolják be, amelyet minden csatlakozni kívánó országnak egyformán teljesítenie kell.

— A szavazópolgár általában a politikai döntésekben is a gazdasági konkrétumokat keresi. A helsinki döntés, a kötelezô szigorításokon túl, hoz-e számunkra gazdasági konkrétumot? Magyarországon például megnôtt a külföldi befektetôk aránya. Reménykedhet-e valami hasonlóban Románia?

— Feltételes módon igen. A csatlakozási tárgyalások megkezdése biztonságot jelent a külföldi befektetôknek. Jó pont ez Romániának, de ahhoz, hogy befektessenek, a kormánynak változtatnia kell a jelenlegi pénzügyi politikáján. Sajnálom, hogy el kell mondanom, de a mostani pénzügyminiszter politikája abszolút aberráns, nem látom ennek céljait. Destruktív politika belföldi és külföldi vállalkozók, befektetôk számára egyaránt.

— Jogharmonizáció terén hogy állunk? Ha elkezdôdnek a csatlakozási tárgyalások, erôltetett iramban kell hozzálátni a jogi keretek átformálásához is?

— 1994-ben a román kormány aláírt egy egyezményt az EU-val a jogharmonizációról. Létrejött egy interminiszteriális intézmény, amely ezen dolgozik, igaz, apró lépésben. De ugyanakkor el kell mondanom, hogy az igazságügyi minisztérium Valeriu Stoica vezetése alatt harmonizálta a román jogrendszert az EU jogrendszeréhez. Olyan lépések történtek meg, hogy bizonyos területeken Románia vetélkedik a nyugat-európai országokkal is. A háromfokú igazságszolgáltatás visszaállítása abszolút pozitív dolog, a kereskedelmi jog alkalmazása az EU-elôírásoknak megfelelôen, megint pozitív dolog. Természetesen nagyon sok kifogás van és lehet még a gyakorlattal kapcsolatosan. Kifogásolható adott bírók döntése, vannak még etnikai perek, vagy homoszexuálisokat tartóztattak le pusztán azért, mert azok... Szóval vannak még bajok, de beindult a folyamat, és ez a legfontosabb.

— Megtörténhet még, hogy Helsinkiben úgy döntenek, mégsem kezdheti meg Románia a csatlakozási tárgyalásokat, vagy erre mindenképpen sor kerül?

— Az biztos, hogy elkezdôdnek a tárgyalások, hogy milyen formában, azt majd Helsinkiben döntik el. Végezetül engedjen meg egy reményteljes mondatot: Olyan információim vannak, hogy az értekezleten szóvá teszik a vízumkényszer eltörlését a román állampolgárok számára, mert úgy tekintik, hogy azok az okok-indokok, amiért a vízumkényszert bevezették a kilencvenes évek elején és azóta is fenntartották, már nem állnak fenn. Nem akarják továbbra is sújtani azokat, akik tisztességesek, azokért, akik nem viselkedtek törvényszerûen a nyugati országokban.

Gál Mária

Az Európai Unió állam- és kormányfôinek pénteki találkozóján születendô eredményeket illetô derûlátás jelei között kezdôdött meg az EU-

tagországok külügyminisztereinek találkozója Brüsszelben. A megbeszélés elsô számú célja, hogy elôkészítse a csúcsértekezletet, amely az elmúlt két év legzsúfoltabb és kelet-európai szemmel legfontosabb napirendû csúcstalálkozójának ígérkezik. A találkozón több mint két tucat jelentést fogadnak majd el, köztük számosat a keleti bôvítéssel összefüggésben, illetve az önálló európai védelmi arculatról.

Az Európai Bizottság bôvítési javaslata már az októberi tamperei csúcsértekezleten lényegében osztatlan támogatást kapott, leszámítva Törökország tagjelöltté avatását, amelynek elfogadása még nem volt teljes. Hétfôn már gyakorlatilag senki nem vonta kétségbe, hogy jövôre újabb hat országgal kezdôdnek meg a tárgyalások, a kérdés inkább az maradt, mikor és milyen körülmények között.

Tarja Halonen, az ülést elnöklô finn külügyminiszter jelezte, hogy az évtized legfontosabbjai közé tartozó döntéseket várnak a csúcsértekezlettôl. A találkozó ugyanis folytatja a keleti bôvítés történelmi folyamatát, és az intézményes reformok körének eldöntésével hozzájárul az unió mélyüléséhez, az integráció kiteljesedéséhez is.

A külügyminiszteri ülés elé két elnökségi jelentés került az európai védelmi önállóság kérdéskörével kapcsolatban is. Ezek a válságkezelés kérdéskörére összpontosítanak, és kiindulópontnak ismerik el a NATO illetékességét a kollektív védekezés tekintetében. A helsinki értekezlet egyik legfontosabb feladatának ígérkezik, hogy újra biztosítsa: az európai arculat nem csorbítja a NATO-t, és a két szervezet közötti együttmûködés átlátható, szoros lesz.

Az EU-t elnöklô Finnország vezetô kormányképviselôi a múlt héten bonyolították le a csúcsértekezlet elôtt szokásos körútjukat az EU-tagállamokban. Ezt követôen is nyitva maradt még az a kérdés, hogy a jövôre kezdôdô és be is fejezôdô, intézményes kérdésekkel foglalkozó tanácskozássorozaton mely témák kerüljenek napirendre. Több tagország, valamint az Európai Bizottság és az Európai Parlament is azt szeretné, ha a kormányközi konferencia a kérdések szélesebb körével foglalkozna, míg a

tagországok másik része szerint csupán három reform megtárgyalására — a bizottság összetételére, a vétójog szerepének csökkentésére és a tagországok szavazati erejére — kell sort keríteni.

Szakemberek szerint Románia gazdasága alig 20–25 év múlva válhat egyenrangú partnerévé az EU-nak. Ennek ellenére Helsinkiben kedvezô döntés születik majd Románia számára is: az EU eldöntötte, hogy elsôsorban politikai szempontokat vesz figyelembe, és meghív a "startvonalhoz" valamennyi versenyzôt. Hogy ki mikor ér célhoz, az kizárólag a futóktól függ.

Románia integrációs esélyeirôl, elsôsorban gazdasági felkészültségérôl, a Günther Verhaugen EU-biztos javasolta stratégiai bizottság sürgôs feladatairól Birtalan Ákos képviselôt kérdeztük:

— Újra körmünkre égett a gyertya, ami az európai integrációs tennivalókat illeti: mint tudjuk, a Románia felkészültségérôl szóló októberi EU-jelentés nem a legpozitívabb, továbbra sem teljesítjük maradéktalanul az EU-tagság négy alapfeltételét, a politikai, gazdasági, jogharmonizációs, illetve az EU-konform intézményrendszerekre vonatkozó követelményeket. A jelentés végkicsengésétôl eltekintve az EU mégis azt javasolja, hogy Romániával is kezdjék meg a csatlakozási tárgyalásokat. Természetesen akkor, ha az ország még a decemberi csúcsértekezlet elôtt bizonyítja készségét néhány elengedhetetlen feltétel sürgôs teljesítésével, lásd a gyermekvédelem, illetve a roma kérdés terén tapasztalt hiányosságokat.

Ami a gazdasági követelményeket illeti: köztudott, hogy az Európai Unió bôvítéséért felelôs biztos olyan bizottság létrehozását javasolta, amely középtávú stabilizációs stratégia kidolgozását vállalja Románia számára. E bizottságnak három szintje van: a nemzetközi szint, amelyben a különbözô finanszírozó pénzintézetek vesznek részt (Nemzetközi Valutaalap, Világbank, Európai Unió), a romániai politikai szint, ahova elsôsorban az integráció kérdésében felelôs miniszterek tartoznak, a harmadik pedig a szakértôi szint.

Ez a "külsô segítség", jól tudjuk, azért szükséges, mert az EU-jelentésben a gazdasági kritériumok teljesítésére vonatkozó fejezet egyértelmû végkövetkeztetése az, hogy a jelenlegi állapotokat figyelembe véve Románia gazdasága középtávon sem képes megállni a helyét az európai uniós tagságából származó versenyhelyzetben. Ez a bizottság különben nemcsak a stratégia kidolgozására összpontosítana, hanem monitorizálná is a stratégia alkalmazását.

Személyes meggyôzôdésem: Románia jövôje szempontjából létfontosságú egy olyan politikai konszenzussal elfogadott makrogazdasági stabilizációs stratégia, amit függetlenül attól, hogy lesz-e vagy sem 2000-ben politikai hatalomváltás, mielôbb alkalmazni kell. Ennek egyértelmûen Románia gazdaságának modernizálását, versenyképesebbé tételét kell céloznia. Ez versenyképes és stabil tulajdonszerkezetet feltételez, ahol a magántulajdont nemcsak védik, hanem garantálják is, ahol a tôke mûködik, érvényesülnek a szabadpiaci feltételek. Romániában még mindig nincs megfelelôen szabályozva a tulajdon, számos jogszabályt kell még létrehozni, az európai jogszabállyal harmonizált törvényeket pedig nem alkalmazzák minden esetben.

A modernizációs kihívás mellett az átmenet tíz évének a másik gyermekbetegsége: nem sikerült megállapítani gazdasági prioritásainkat. Nincsenek világos elképzelések arra vonatkozóan, hogy miképpen fog kinézni Románia gazdasága 10–15 év múlva. Nem volt bátorságunk belátni, hogy nincs sokoldalúan fejlett szocialista társadalom mintájára szervezôdô "sokoldalúan fejlett kapitalista társadalom". Romániának ki kellene választania azt a néhány ágazatot, ahol versenyképes tud lenni. A román gazdaságpolitikában hamarosan el kellene dönteni, hogy kell-e 2010-ben például nehézipar, vagy sem. Vagy hogyan fog kinézni Románia mezôgazdasága 10 év múlva? Úgy, mint ahogy ma az EU-jelentésben benne van, és amely kimutatja: az aktív munkaerô 40 százaléka, közel négymillióan tehát mezôgazdasággal foglalkoznak, míg az EU 15 tagállamában pedig összesen 7,2 millióan dolgoznak a mezôgazdaságban. Világos, hogy ilyen mezôgazdasággal Románia 2050-ben sem lesz tagja az uniónak.

— Mi tehát a konkrét feladata ennek az ún. Verhaugen-bizottságnak?

— A stratégiai bizottságnak az lenne a feladata, hogy kidolgozzon egy gazdasági jövôképet Románia számára. Olyan programot, amely nemcsak elméletileg ideális, hanem a gyakorlatban is megállja a helyét. Sokan azt hangoztatják, hogy ennek a programnak "echte románnak" kell lennie. Valóban, a stratégiának a romániai valóságra kell épülnie, és elsôsorban román szakembereknek kell kitalálnia az említett nemzetközi szervezetek segítségét bevonva. De ennek feltétlenül kompatibilisnak kell lennie a közép- és kelet-európai regionális fejlôdési tendenciákkal, az Európában és a világban tapasztalt trendekkel. Különben az egész mûnek nem lesz nagyobb értéke egy szép elméleti dokumentumnál, amelyet majd érdeklôdô egyetemistáknak tanítanak a makrogazdasági kurzusokon.

Persze, lehet tiltakozni az ellen, amiért, úgymond, "beleszólnak" Románia jövôképébe, stratégiájába, de nem szabad azt elfeledni, hogy a hitelezô nemzetközi szervezeteknek, bárhogy is nézzük, jogukban áll feltételeket szabni a Romániának nyújtott támogatásokért, hitelekért cserébe. Másfelôl: butaság elutasítani, ha valaki felajánlja segítségét. Lehetünk mi a világ zsenije, de ha valaki segíteni akar, aki történetesen jobban ismeri a gazdasági trendeket, már csak azért is, mert elsôsorban ô az, aki befolyásolja, akkor nem szabad visszautasítani.

— Véleménye szerint milyen döntés születik Helsinkiben?

— Ha nagyon ôszinte akarok lenni, akkor azt kell mondanom: sehogy sem látom azt, hogy Románia gazdasága 20–25 év elôtt egyenrangú partnerként az EU gazdasága, piaca részévé válik. Úgy valóban részévé tud válni, hogy az EU piaca asszimilálja a román piacot. Ennek ellenére meg vagyok gyôzôdve afelôl, hogy az EU konstruktív jellegû döntést hoz Helsinkiben. Úgy vélem, az EU lényegében már eldöntötte azt, hogy politikai szempontból megnyitja a kaput minden potenciális jövôbeni tag elôtt, jövô év márciusában gyakorlatilag el is kezdôdhetnek a tárgyalások. Az EU tehát a startvonalhoz hív valamennyi futót. Hogy ki milyen edzést végzett addig, és mikor ér majd célba, a futóktól függ. A futókat viszont nem szabad egymáshoz kötni, azokat, akik jobban fel vannak készülve, nem szabad visszahúzni.

Székely Kriszta

A Szabad Kommunikáció Napjainak keretében a Connex ingyenesen tíz számítógépet és öt mobiltelefont bocsát az érdeklôdôk rendelkezésére. A Diákmûvelôdési Házban 11-én, szombaton 12–22 óra és 12-én, vasárnap 17–22 óra között bárki ingyen használhatja az X-net révén a világhálóra kapcsolt számítógépeket és a Connex hálózatában mûködô mobiltelefonokat.

Ugyancsak a Connex támogatja az Orvosi és Fogorvosi Egyetem gálaestjét, melynek keretében szombaton a Diákmûvelôdési Házban fellép a Sarmalele Reci és az Ipse.

• Valutázót ért tetten a szamosújvári rendôrség: Georghe Serban Olteantól elkoboznak 1061 amerikai dollárt, 810 német márkát, 93 600 forintot és 12 millió 670 ezer lejt, ezenkívül megbüntették 100 ezer lejre megbüntették.

• Figyelmetlen gyalogost gázolt el Cãlin Ciprian Rodina (23). A CJ–04–TPZ rendszámú Opel Vectra sofôre Pusztaszentmártonon áthaladva elütötte Valer Olteant, aki nem a gyalogátkelôhelyet választotta.

• 108 karácsonyfát talált a bánffyhunyadi rendôrség egy ellenôrzés során Ioan Tritu (55) kiskalotai otthonában — a 2,1 millió lej értékû fát elkobozzák.

• Több mint egymillió lejt "szerzett" Dan Adalbert Hoca (37) két kolozsvári polgártól. A Vásárcsarnok elôtt gazdasági kuponokkal kereskedô férfi úgy számolta ki a pénzt becsapottjainak, hogy azok 650, illetve 400 ezer lejjel kaptak kevesebbet. Hoca nôs, 5 kisgyerek apja, nemrég szabadult a börtönbôl.

• Elsült a fegyver. Schulek Róbert (19) látogatóban volt december 5-én Tiberiu Varzã-nál, megmutatott neki egy 9 mm-es kaliberû, Keserû KEF márkájú pisztolyt. A fegyver elsült, és a homlokán megsebesítette a gazdáját, Schulek azonban nagy szerencsével is rendelkezik, hiszen egyes források szerint sérülése nem túl komoly, már elhagyta a sebészetet. Schulek 1998. február 13-án vette a pisztolyt Magyarországon, a határon nem jelentette be szerzeményét. A tûzfegyverek használatának megsértése és csempészés vádjával indítanak eljárást ellene, a Btk. szerint 6 hónaptól 5 évig tejedô börtönbüntetést kaphat.

(póka)

Egyetlen napirendi pontot tárgyaltak keddi tanácsülésükön a szászfenesi tanácsosok: az általános városrendezési tervet hagyták jóvá. A terv egyik legfontosabb rendelkezése Szászfenes, Magyarlóna, Kolozstótfalu belterületeinek növelése. Szó van a tervben ugyanakkor egy autópálya megépítésérôl is, amely a szászfenesi kaszárnyák mögött haladna. Amint Miron Vasile alpolgármester elmondta, az Interproiect tervezôiroda készítette általános városrendezési terv, mint neve is mutatja, csupán terv, amely a megyei hatóságok jóváhagyására szorul, azt követôen részletes bemutatásra visszakerül a községhez. Megvalósulása idôbe telik.

K. E.

Pontosabban mondva és írva: az lehetne, ha sorsa természetes környezetbe és nem a papfalvi tojásfarmra vetette volna, ahol a nagyüzemi ketrecben bizony nem érvényesítheti a két pótvégtagjából adódó plusz képességeit. A természeti csodáról (bizalmas berkekben Getának nevezik) az ott dolgozó dr. Popa Iosif állatorvos lapunknak elmondta, hogy a szárnyas állat ezelôtt huszonöt héttel, kéthetes korában, ötvenezer társával együtt érkezett Hollandiából, a kiváló Hisec tojófajta egyede. (Zárójelben ide kívánkozik megjegyezni, milyen elôvigyázattal kezelte a holland szállító az akkori kis csibéket: az úton csupán egyetlen példány pusztult el.) Geta most felnôtt, barnás-vörös tyúk, a tojásgyártásból épp olyan derekesan kiveszi részét, mint a többiek. Általában semmi különös nincs viselkedésében, azonban mostanság mintha veszíteni kezdene súlyából, ami semmiképp nem jelent biztató jövôt a kedvencnek. Látogatásunk után azonban alighanem a mája hízásnak indul, hiszen írt róla, mi több, fényképét is közölte a Szabadság! És mi más kell egy tyúknak?

Ö. I. B.

A szilágy megyei tanács Mikulás-napi rendkívüli közgyûlésére egyetlen napirendi pontot tûzött ki megvitatásra, és pedig Zilah, Szilágysomlyó és Zsibó települések ivóvízellátásának javítása érdekében tervezett beruházások finanszírozására benyújtott pályázatok elfogadása.

Az esetleges hitelszerzôdés értéke 31 millió dollár, melynek elnyerésére két külföldi társaság pályázott: a Lemna International SUA és a Hídépítô Ltd. (Magyarország). Utóbbi a társfinanszírozáson kívül a munkálatok kivitelezését is megpályázta, és megfelelô elônyöket biztosított az elôbbi céggel szemben.

Többórás és feszültséggel telt vita után a szakbizottság véleménye alapján a közgyûlés megállapította, hogy az elôterjesztett dokumentáció hiányosságai miatt nem lehet érdemi döntést hozni. Ilyen hiányosságnak számít például a két pályázó társaság eltérô kritériumok szerinti minôsítése pénzügyi és mûszaki szempontból. Ugyancsak nem látszik biztosítottnak a megyei tanács költségvetésébôl a beruházás pénzeléséhez elengedhetetlenül szükséges, de legalább 15%-os, saját forrásból történô hozzájárulás. Nem tisztázott a hatalmas értékû hitel törlesztésének, valamint a kamatok fizetésének biztosítása.

A tanácsosok egy része azt kifogásolta, hogy az ivóvíz fogyasztói ára lényegesen megnô, körülbelül 5000–6000 lejre köbméterenként, melynek fizetését a lakosság nem tudja vállalni alacsony jövedelmi forrásai miatt.

Igencsak nagy ellenszenvet váltott ki az a tény, hogy a határozattervezetben csak az egyik pályázót kedvezményezték, mégpedig a Lemna International SUA-t, amely eddig teljesen "hiányzott a képbôl", miközben a magyarországi féllel már évek óta tárgyaltak a beruházás hitelezésérôl. Az amerikai cég mellett nagy hevességgel kardoskodott a gyûlést vezetô megyei tanács alelnöke, aki elnöklô társát csaknem kioktatta, sôt elmarasztalta, ha másként érvelt.

Valószínû, hogy az ilyen fajta magatartásmód is befolyásolta a tanácsosok többségét, akik nagyarányú tartózkodással nem fogadták el a sokak szerint gyengén megalapozott határozatjavaslatot.

Baksai Károly

A Szabadságban november végén Kun Péter Pál magyarfenesi postásról megjelent egy kis cikk, amelyben a szerzô elmarasztalja falujának újságkihordóját. A valóság felderítése érdekében elsônek a tordaszentlászlói tanácsnál érdeklôdtem, ahol éppen egy magyarfenesi alkalmazottat találtam. A kérdezett semmiféle panaszt nem mondott a postásról, ellenkezôleg, elismerôen nyilatkozott mindennapi munkájáról. A helyi postahivatal fônöke, akárcsak egy másik jelen levô alkalmazott is elismerôen beszélt Kun Péter Pál mindennapi munkájáról. Az említett alkalmazott éppen a bírált postást helyettesítette, amíg az nyári szabadságát töltötte. Magyarfenes református lelkipásztora sem ért egyet a cikkel, és megerôsítette, hogy a postás rendesen kihordja a lapokat. — Hogyan juthat el reggel az elôfizetôhöz a lap, ha Kolozsvárról csak 11–12 óra körül érkezik a postakocsi? — tette fel a kérdést. Ezután a cikk szerzôjét is kerestem, de sajnos, nem találtam otthon.

De mit mond a sértett fél, a postás? Íme:

— Ha naponta csupán annyi órát dolgoznék (6 órát fizetnek), biztos csak kétnaponként jutna el a lap az elôfizetôhöz. Ennél sokkal többet járok mindennap, sôt a feleségem is besegít.

Idestova már tíz éve dolgozom, de bátran merem azt állítani, hogy eddig még tíz esetben sem fordult elô, hogy az én hibámból késve kapták volna meg az újságot. A szombati lapot igaz, hogy hétfôn hordjuk ki, mert nekem is jár a szabadszombat.

— S a nyugtákkal mi a helyzet, mert azt is panaszolták, hogy nem kapják meg idejében?

— Azt a faluban, gondolom, már mindenki tudja, hogy az újságelôfizetések értékének mintegy felét én elôlegezem meg saját zsebembôl, mert a nyugdíjasok legtöbb esetben nem kapják meg járandóságukat a hónap 25-éig, s addig nekem le kell tennem a pénzt a következô hónapi elôfizetésre. Különben sokan lemaradnának. Így aztán havonta 15–30 elôfizetô helyett teszem le az összeget, amit a nyugdíjból törlesztenek. Elôfordul azonban, hogy egyesek elmaradnak a visszafizetéssel egy-két héttel, sôt olykor egy-két hónapig is, de ez nem jelentett nekem különösebb problémát. Ez az elôlegezés már évek óta folyik, különben nem dicsekedhetnénk el azzal, hogy Kolozs megye községei közül a Szabadságra itt található a legtöbb elôfizetô. A nyugtákkal kapcsolatban elmondhatom, hogy csak azután kaphatják meg, miután kifizették ellenértékét.

— Aki reklamált, annak van elôfizetése?

— Az édesapjának igen, de ô egyetlenegy hónapban sem fizetett elô újságra ebben az évben.

Reméljük, ez a kis incidens nem zavarja meg a Szabadság magyarfenesi eljutását, s a helyi lakosokat és a postást továbbra is dicsérni lehet, mert szeretik és olvassák négy megye napilapját.

B. E.

A Katolikus Egyetemi Lelkészség fiataljai immár a harmadik éve mikulásoznak Déván. A fent említett intézmény keretében muködô Marionett Báboskör a dévai és szászvárosi ferencesek kolostorában élô árvagyerekek számára rendezett Mikulás-járást december 4–5-én. A. A. Milne Micimackó meséje alapján készült négyfelvonásos bábjáték elôadása után a fiatalok Mikulás-csomagokat osztottak ki a dévai gyerekeknek. A báboskör és Böjte Csaba ferences testvér, valamint a dévai, szászvárosi szülôk ezúton is köszönetüket fejezik ki a sok támogatónak, segítônek.

Sz. A. E.

A Katolikus Egyetemi Lelkészség fiataljai immár a harmadik éve mikulásoznak Déván. A fent említett intézmény keretében muködô Marionett Báboskör a dévai és szászvárosi ferencesek kolostorában élô árvagyerekek számára rendezett Mikulás-járást december 4–5-én. A. A. Milne Micimackó meséje alapján készült négyfelvonásos bábjáték elôadása után a fiatalok Mikulás-csomagokat osztottak ki a dévai gyerekeknek. A báboskör és Böjte Csaba ferences testvér, valamint a dévai, szászvárosi szülôk ezúton is köszönetüket fejezik ki a sok támogatónak, segítônek.

Sz. A. E.

94 gyermekotthonban élô árva rajzaiból nyílt kiállítás vasárnap a Central és a Sora üzletházakban. A Bethany Szociális Kérdésekkel Foglalkozó Alapítvány szervezte kistárlaton a látogatók a szamosújvári Remény és a tordai Szent Miklós árvaház 7 és 16 év közötti gyermekeinek alkotásait tekinthették meg. Urkán Réka és Fodor Anna, a szervezet szociális gondozói elmondták, hogy a kiállítás alkalmával pártolókat, támogatókat is kerestek. Közel 2 millió lejt gyûjtöttek össze a Pro Vobis Humanitárius Alapítvány önkénteseinek segítségével. A Sora egymillió lejnél nagyobb összeget, a Central áruház pedig félmilliót adományozott. A szervezôk ezúton is köszönik a két gyermekotthonnak nyújtott támogatást.

Szôcs Andrea Enikô

Írd meg, vagy rajzold le, mi jut eszedbe a zenérôl

Irodalmi pályázatunk korhatára 8–14 év.
Rajzpályázatunké 4–12 év.

Pályázni lehet versekkel, mesékkel, elbeszélésekkel (legfeljebb 6 oldal terjedelemben), vagy akvarell, tempera, gouache, filctoll, pasztell és zsírkréta, szén technikával készített rajzokkal (legfeljebb A/3-as méretben). A pályamûveken szerepeljen a szerzô neve, életkora, pontos címe, valamint iskolájának, szaktanárának neve és címe.

Szeretettel várjuk a gyermekotthonban élô gyerekek pályázatait is!

Beadási határidô: 2000. január 25. Cím: Fôvárosi Pedagógiai Intézet Tehetséggondozó Központ, 1088 Budapest, Vas u. 8–10.

Díjak: jutalomtáborozás, ajándékok. A mûsoros jutalomosztó ünnepségre 2000 májusában kerül sor, a nyertes rajzok kiállításának megnyitójával egybekötve.

A pályázatot a Soros-alapítvány támogatja.

A beérkezett mûveket nem áll módunkban visszaküldeni. Értesítést csak a nyertesek kapnak.

Az utcai pénzváltóknál a forint 72/74, a márka 9300/9500, a dollár pedig 18 000/18 200 lejbe került.

Ma reggel a Macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a német márka 9400/9550, az amerikai dollár 18 000/18 100, az olasz líra 9,38/9,60, az osztrák schilling 1305/1355 lejbe kerül.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]