1999. december 10.
(XI. évfolyam, 289. szám)

NAPIRENDEN

A parlament együttes ülése elfogadta a Lupu-törvényt
Az RTDP óvás emelésével fenyeget (1., 8. old.)

A parlament két kamarájának csütörtöki együttes ülésén elfogadták a mezôgazdasági területek és erdôk visszaszolgáltatására vonatkozó egyeztetô jelentést, miután kihagyták a képviselôház és a szenátus közötti nézetkülönbségeket tartalmazó két szakaszt. Ezek a fiatal családosoknak, az orvosoknak, a tanügyi dolgozóknak és a mezôgazdasági szakembereknek kéthektárnyi területhez való juttatását, illetve a királyi birtokból, a nemzetvédelmi minisztérium tulajdonából államosított és lecsapolásokkal vagy más talajrendezési munkálatokkal nyert területeknek állami kézben való maradására vonatkoztak volna.

A vita során az ellenzék azzal vádolta meg a hatalmat, hogy politikai klienseit igyekszik ezzel a törvénnyel kiszolgálni, és hogy a kormánykoalíció nem tartja tiszteletben az annak idején sokat emlegetett Szerzôdés Romániával választási ígéretcsomagját. A parasztpártiak populizmus vádjával illették az ellenzéket, amiért az ragaszkodik a különbözô kategóriájú vidéki lakosságnak a kéthektárnyi földhöz való juttatásához.

NÉZÕPONT

Egy kínos eset tanulságai
Szõcs Géza írása a 6. oldalon

Egyedülálló Európában
Mit jelent a Szentkorona-tan? (a 6. oldalon)

KÖRKÉP

Bejegyzés elõtt a Wesselényi-alapítvány

Az orvosi ellátás díjszabásai

A közlekedési miniszter határozott fellépésére törvényes mederbe terelõdött a vasutasok sztrájkja. Traian Bãsescu szerdán este arról rendelkezett, hogy ha az általános sztrájk ideje alatt a vasutasok nem biztosítják a szállítás 33 százalékos üzemelését, felbontják a munkaszerzõdést. Hírügynökségi jelentések szerint már az éjszakai óráktól kezdve a CFR összes területi egységeiben érvényt szereztek a közlekedési miniszter rendeletének. Így Kolozsváron is nem sokkal éjfél után részlegesen helyreállt a vasúti közlekedés. Mint ismeretes, a kolozsvári vasutasok, megszegve a törvényes elõírásokat, szerdán teljesen leállították a vasúti közlekedést.

A kolozsvári vasutasok felháborodva közölték a sajtó képviselõivel a csütörtökre virradó éjszaka történetét, amikor tizenegy óra körül váratlanul megjelent a területi utazási hivatal igazgatója, Suciu Grigore, és a közlekedési miniszter rendeletére hivatkozva a törvényes elõírások tiszteletben tartására szólította fel az éjszakai váltásban dolgozókat. Azzal fenyegette meg õket, ha nem állítják helyre a vasúti közlekedés egyharmadát, felbontják a munkaszerzõdésüket, és új személyeket hoznak helyükbe minden beosztásba. Chetan Vasile szakszervezeti vezetõ elbeszélése szerint az emberek megijedtek, és éjfél után elindították az elsõ vonatot. Elmondotta: hajlandók lennének engedni a követelésekbõl, megelégednének a 40–50 százalékos béremeléssel is.

Domokos Imre, a diszpécser- szolgálat fõnöke lapunk kérdésére cáfolta azt, hogy Suciu Grigore megfenyegette volna a vasutasokat: az igazgató egyszerûen közölte velük Bãsescu rendelkezését, és figyelmeztette õket, hogy amennyiben nem üzemeltetik a vasúti szállítás egyharmadát, felbonthatják a munkaszerzõdésüket. Tájékoztatása szerint csak a szerdai „spontán" akció okozta kár negyvennégymillió lejre tehetõ. Dan Pintea, a mozdonyvezetõk szakszervezetének kolozsvári elnöke lapunk kérdésére elmondta, nincs tudomása arról, hogy az igazgató nyomást gyakorolt volna az emberekre, de emlékeztett arra, hogy a 15-ös számú törvény ebben az esetben büntetést ír elõ.

A sztrájk alatt Kolozsvárról a következõ személy, gyors és nemzetközi vonatok indulnak, illetve haladnak át: Kolozsvár–Tövis, Kolozsvár- Nagyvárad–Szatmárnémeti, Kolozsvár–Dés–Nagybánya, Kolozsvár–Beszterce, Kolozsvár–Kisilva, Kolozsvár–Dés, Kolozsvár–Beszterce, továbbá Nagybánya–Bukarest, Temesvár–Jászvásár, Kolozsvár–Nagyszeben, Kolozsvár–Bukarest, Brassó–Budapest, illetve ellenpárjaik. December 12-tõl állandó mikrobusz és autóbuszjáratot indítottak be a Kolozsvár- Bukarest, illetve Bukarest-Kolozsvár útvonalon. Felvilágosítás és helyfoglalás a következõ telefonokon: 193-602 (Ave Tour), 193-442 (Eximtur), 430-252 (Still Tour) és 196-257 (Turism Feleacul).

A Mediafax jelentése szerint csütörtökre virradólag a bukaresti Grivita és Basarab karabantartó mûhelyek is beszüntették a „spontán" sztrájkot, és ellenõrzik az Északi Pályaudvarról induló szerelvényeket. Így a reggeli órákban — bár nagy késéssel —, de kezdtek érekzni, illetve indulni a szerelvények az északi pályaudvarról.

Közben folytatódnak a vasuti adminisztráció és az érdekképviseleti szervezetek tárgyalásai a konfliktus megoldására. A Gazdasági és Szociális Tanács részvételével és kezdeményezésére szerda este kezdõdött megbeszélések elsõ fordulója sikertelennek bizonyult. A CFR-vezetés nem hajlandó 20 százaléknál nagyobb fizetésemelésre, amit azonban a szakszervezetek nem tudnak elfogadni, bár hajlandók engedni kezdeti követeléseikbõl.

A tárgyalások alakulásától függetlenül, a Legfelsõ Bíróság pénteken dönt a sztrájk sorsáról. Mint ismeretes, a román vasutak vezetõsége december 7-én keresetet nyújtott be a bíróságra, amelyben a sztrájk felfüggesztését kérte. Traian Bãsescu szállításügyi miniszter az év eleji bányászjárás egykori vezetõihez hasonlította a vasutasok szakszervezeti vezetõit, akik szerinte a vasúti alkalmazottak érdekeitõl idegen politikai célokat követnek. A miniszter „szakszervezeti terrorizmusról" beszélt, aminek határozott bírósági és adminisztratív fellépéssel egyszer s mindenkorra véget akar vetni.

A helyhatósági választások közeledtével a politikai pártok igyekeznek megjelölni azt a személyt, akinek — remélik — sikerül legyõznie a még mindig nagy népszerûségnek örvendõ jelenlegi polgármestert, Gheorghe Funart. Meg nem erõsített források szerint a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztárt (KDNPP) Serban Rãdulescut, a Megyei Egészségügyi Hivatal elnökét, a Nemzeti Liberális Párt (NLP) pedig — Florin Piersic színmûvész elutasítása és Ioan Deac autósbalesete következtében — Romulus Zamfir városi tanácsost, a Román Nemzeti Egységpárt pedig Nicolae Ruja alpolgármestert indítaná a polgármesteri székért folytatott küzdelemben. Még nem tudni, hogy a sokak által „zsebpártnak" nevezett,

Teodor Melescanu vezette Szövetség Romániáért Párt, illetve a Varujan Vosganian szenátor vezette Jobboldali Erõk Szövetsége kit indít a helyhatósági választásokon. A Demokrata Párt (DP) Iuliu Pãcurariu képviselõt, a Romániai Társadalmi Demokrácia Párja pedig Teodor Grozát jelöli. Az RMDSZ a választási és a helyhatósági törvény elfogadására vár, így egyelõre nem tudni, hogy állít-e saját jelöltet vagy sem. Tény, hogy a kormánykoalíciós és ellenzéki pártok számára kihívást jelent Gheorghe Funar hivatalból való eltávolítása.

Teodor Groza, az RTDP jelöltje lapunknak elmondta: véleménye szerint eddigi tevékenységének elismeréseként jelölték. Ugyanakkor figyelembe vették a párt által megrendelt közvélemény-kutatás eredményeit, amely kimutatta, hogy a kolozsváriak egy hozzá hasonló személyt látnának szívesen a polgármesteri hivatal élén. Úgy véli, hogy a kolozsvári választópolgároknak nyugati a beállítottságuk. — Ha az európai integráció mellett foglalunk állást, akkor el kell fogadnunk az Európai Unió által támasztott feltételeket is. Ezek között a kisebbségek irányában nyilvánított tolerancia is szerepel. Véleményem szerint a többség és kisebbség között kommunikációra van szükség — mondta. Hozzátette: a külföldi befektetõk az etnikumközi toleranciát kiemelt figyelembe részesítik. Ha ez nem létezik, a befektetõk elkerülik a várost. A többség és a kisebbség közti feszültségek mesterségesek — véli. Ugyanakkor szükség van arra, hogy román és külföldi befektetõk számára elõnyöket biztosítsanak. Az RTDP jelöltje kifejtette: Gheorghe Funar eljutott a csúcsra, és nem tud többet tenni a városért. Kolozsvárnak tovább kell lépnie, nem állhat meg itt. Ennek megvalósítása érdekében egy más személyre van szükség a város élén. Teodor Groza a kolozsváriak polgármestere szeretne lenni, és számít a magyar választópolgárok szavazataira is. Reméli, hogy az általa bemutatandó választási programot a magyarok is támogatnák.

Egy korábban megpályázott és elmúlt hónapban elfogadott tervrõl számolt be tegnapi sajtóértekezletén Daniel Don, a Megyei Foglalkoztatási és Szakképesítési Hivatal foglalkoztatási osztályának igazgatója. Egy olyan központot szeretnének létrehozni, amely munkanélkülieknek vagy más érdeklõdõknek olyan tanfolyamok látogatását tenné lehetõvé, amely révén elsajátíthassák az egyre jobban igényelt számítógép-kezelési ismereteket, ide értve természetesen a legújabb nyelvezetek megismerését, valamint ritkább, de keresett szakmák elsajátítását is. A program megvalósításához a pályázatot jóváhagyó fejlesztési ügynökségtõl 50 ezer eurót ítéltek meg, a hivatal pedig 35 ezer eurót szán rá. A szükséges felszerelések beszerzéséhez és a központ megszervezéséhez januártól kezdenek hozzá. Ami teljesen újdonságnak számít, hogy egy úgynevezett mozgó csapatot is létrehoznak a vidéki tanfolyamok lefolytatására. Amennyiben igénylik, munkatársaik akár falura is kimennek, és az iskolák vagy a helyi polgármesteri hivatal helyiségeiben szervezik meg a kért tanfolyamot, végzik el a szakképesítést. Számítógépes felszerelésük révén lehetõvé válik majd az internetes álláskeresés, továbbá a távoktatás megvalósítása is. Egy tanfolyam jelenleg közel egymillió lejbe kerül (csupán a munkanélkülieknek ingyenes), a készülõ központban a hivatal által megszervezett tanfolyamok körülbelül 30%-al lesznek olcsóbbak.

A munkaerõ foglalkoztatása világviszonylatban is elsõdleges fontossággal bír, hiszen az életszínvonal növekedését eredményezi, mondotta Daniel Don. Éppen ezért ezt a mondhatni még új ágazatot támogatni kell, a hivatal pedig számít a munkájukat megkönnyítõ ötletekre, tanácsokra. Az elõzõ programok, az állásbörzéket is beleértve nem jártak a várt eredménnyel. Az intézmény által az év során feltérképezett 800 állás közül alig 200 esetben kötöttek munkaszerzõdést. Mindennek okát a foglalkoztatási osztály igazgatója elsõsorban a rossz kapcsolattartásban látja. Nehezen tudnak kapcsolatot teremteni a cégekkel, megtudni állásajánlataikat, a munkaerõre vonatkozó igényeiket. És azt is kevesen tudják, hogy a hivatal honlapján alapos tájékoztatással szolgálnak a hátrányos övezetekben végzett beruházásokról.

Jövõre vonatkozó terveikben Daniel Don megemlítette a vidéki munkahelykeresést, fiatalok támogatását abban, hogy falun is megfelelõ állást találjanak maguknak. A környezõ országokban, így pélául Magyarországon és Lengyelországban is felismert és elfogadott tény a városról falura történõ település, ennek elkerülhetetlenül nálunk is be kell következnie a nagy ipari vállalatok felbomlásával. Vidéki programjaik - magángazdálkodások, ügyletkialakító pontok - megvalósításához még meg kell keresniük jövõre az anyagi támogatást.

Amint arról korábban tudósítottunk, a hátrányos anyagi helyzetû családok megsegítésére vonatkozó 1999/162-es számú sürgõsségi kormányrendelet értelmében havi hõenergia-szolgáltatási segélyt oszt a kolozsvári polgármesteri hivatal is. A kérvényezõket a városházán, a Deák Ferenc/Hõsök útja 1. szám alatt várják a következõ napokon: hétfõn, kedden, szerdán 7.30–16, csütörtökön 7.30–17.30 , pénteken 7.30–14.30 óra között.

A hivatal közleményében biztosít: csak az elsõ napokban volt kényelmetlen torlódás, már a várakozási idõ nem haladja meg a tíz percet.

A szerdai kormányülésen 128 milliárd lejt utaltak ki a pedagógusok decemberi elõlegének, illetve a vidéken dolgozó tanügyi alkalmazottak teljes decemberi bérének kifizetésére. A tavalyról elmaradt bérkülönbözetek ügyének tárgyalását a jövõ évre halasztották; csak a jövõ héten kerül sor a pedagógusi alapfizetések újratárgyalására is. Aurel Cornea, az Egyetem Elõtti Oktatás Szabad Szakszervezete Országos Szövetségének (FSLI) elnöke az utóbbiakkal kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy a tanügyminisztériumnak sokkal nagyobb szerepet kellene vállalnia a pedagógusi bérrendszer átszervezésében és általában a bérezési rendszer mûködésében, mint eddig tette. — A tanügyminisztériumnak harcolnia kellene a tanügyi alkalmazottak érdekéért, nem pedig egyszerû nézõként figyelni a szakszervezetek és a pénzügyminisztérium közötti állandó harcot — mondta Aurel Cornea.

Mint ismeretes, a tanügyi szakszervezetek hétfõn sztrájkõrséget állítanak a Prefektúra elé; ezt tekintik a január 10-ére meghirdetett általános sztrájk elõfutárának.

Kolozsváron — mint azt az Egyetem Elõtti Oktatás Szabad Szakszervezetének Kolozs megyei alelnökétõl, Lucia Cojocarutól megtudtuk — a tegnapi és a mai nap folyamán indulnak útnak azok a szakszervezeti ívek, amelyek az általános sztrájk kirobbantásához kapcsolatos opciókat rögzítik majd. A Kolozs megyei pedagógusszövetség nem hétfõn, hanem pénteken, 17-én állít sztrájkõrséget a Prefektúra elé.

A kolozsvári helyi tanács városrendészeti bizottsága elfogadta a

Deák Ferenc utca 24–26. szám alatt építendõ ortodox templom felépítéséhez szükséges részletes városrendészeti tervet.

Romulus Zamfir, a bizottság elnöke lapunknak elmondta: nem voltak technikai okok a dokumentum visszautasítására. — A részletes városrendészeti tervhez nem szükséges a Mûemlékvédõ Bizottság beleegyezése. Mivel az ortodox egyház, a mûvelõdési minisztérium, illetve a polgármesteri hivatal fennhatósága alá tartozó közszolgálati vállalatok (vízmûvek stb.) részérõl felmutatták az engedélyeket, a tervet kénytelenek voltunk elfogadni.

Hozzátette: a részletes városrendészeti tervhez ugyan nincs, az építkezési engedélyhez viszont szükség van a Mûemlékvédõ Bizottság beleegyezésére.

Mint arról korábban beszámoltunk, a polgármester kezdeményezésére a városi tanács hozzájárult ahhoz, hogy a Deák Ferenc utcában görögkeleti templom épüljön. Az egykori ingatlan jellegére hivatkozva a Mûemlékvédõ Bizottság nem engedélyezte a 24–26. szám alatti épületek lebontását. Ennek ellenére a városháza a földdel egyenlõvé tette az épületeket.

A KOLOZS MEGYEI EMKE HONISMERETI KÖRÉNEK elsô honismereti napját rendezik meg 1999. december 11-én, szombaton, de. 10 órai kezdettel a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében (Avram Iancu tér 13. szám). Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

HÉT VÉGI RMDSZ-RENDEZVÉNYEK

Az RMDSZ nádasdaróci szervezete december 12-én, vasárnap délelôtt, az inaktelki szervezete vasárnap du. 4 órától tart tisztújító közgyûlést. A megyei elnökség részérôl Bitay Levente ügyvezetô elnök és Barazsuly Emil falufejlesztési és mezôgazdasági alelnök vesz részt mindkét gyûlésen.

ANA LUDUSAN: MICUL STALIN címû kötetét mutatja be Adrian Popescu, Irina Petras és Ion Istrate pénteken délben 12 órakor a Egyetemi Könyvtár Ioan Muslea Termében. A kötetet a Hiparion Könyvkiadó adta ki.

ZENETUDOMÆNYI ÍRÁSOK BENKÕ ANDRÁS 75. SZÜLETÉSNAPJÁNAK ÉVFORDULÓJÁRA címû könyvet mutatják be szombaton de. 11 órakor a Györkös Mányi Albert Emlékházban (Majális/Bilascu 5.), délben 12 órakor ugyanitt Béres Melinda és Ioana Golu kéthegedús hangversenyét hallgathatják meg. református templomban tartanak.

A tartalomból: • Csepeli György tanulmánya az értelmiség helyzetérôl a posztszocialista országokban • Beszélgetés dr. Lányi Szabolccsal a Tudomány, Technológia és Újítás Országos Ügynökségének elnökével • Stúdió kávéház: Lászlóffy Aladár, Bodor Pál, Gálfalvi Zsolt, Zöldi László beszélgetése a Házsongárdról • Lator László az irodalmi esszékben elterjedt tudományoskodásról • Bárdos B. Arthur versei • Senkálszky Endre köszöntése kitüntetése alkalmából • Tompa Gábor színházrendezôi munkásságának írországi visszhangja • Szathmári István cikke a világ nyelveirôl • Fodor Sándor jegyzete • Szász János naplója.

Több évezredes pályafutása alatt az üveg mit sem vesztett népszerûségébôl. Sôt, azt is mondhatnók: sikere fényében ma jobban ragyog, mint valaha. A funkcionalitás határait régóta túllépve, egyedi mûtárgyak alapanyagaként is nélkülözhetetlenné vált. Az üvegmûvesség mûvelôi pedig az iparmûvészet határain túllépve olykor a szobrászat felé is kacsintgatnak. Nem egy ilyen sikeres kísérletnek lehettünk szemtanúi Kolozsváron is, sôt, éppen abban a fôtéri Kisgalériában, ahol szerdán délután Nagy Anna Mária kiállítása nyílt meg. A mûvész maga is szobroknak minôsíti munkáit, olyannyira, hogy egészen a portré mûfajáig merészkedik. Az üveget alapanyagként kezeli, és a szokványostól eltérôen nem csillogását, ragyogását, fényét használja ki, hanem éppen ellenkezôleg, annak robusztusságát, érdességét, a természetességhez közelebb álló nyersességét, amelyet, mintegy enyhítésképpen, színekkel tompít, aranyoz. Legsikerültebbek nonfiguratív munkái, melyek az anyagban rejlô tulajdonságok maximális kiaknázásával érik el a kívánt hatást.

Mert a mûvészeti intézmények siralmas állapotban vannak. Éppen ezért tanár és diák napok óta tüntet a Prefektúra elôtt.

— Mi váltotta ki ezt a tiltakozó megmozdulást és egyetért-e vele? — kérdeztük Nica Ioachimot, a képzômûvészeti akadémia rektorát.

— A tanárok már három hónapja nem kapták meg a fizetésüket. Követelésük jogos, és a velük együtt tüntetô diákok nemcsak saját, hanem tanáraik érdekeit is képviselik.

— A diáknak milyen követeléseik vannak?

— Elsôsorban az alkotómunka lehetôségek javulását kérik. Sajnos, egyre kevesebb pénzt kapunk anyagra, és ha diákjaink komolyan akarnak dolgozni, maguknak kell megvenniük, ami bizony elég drága. Üzletet nyitottunk számukra, ahol aránylag olcsóbban hozzájuthatnak festékhez, papírhoz, de ez sem sokat segít egy olyan diákon, akinek még önmagát is fenn kell tartania.

Radu Solovãstru és Petru Mãlutan elôadótanárok az intézet grafika szakán. Jóllehet nem vettek részt a tüntetésen, úgy vélik, hogy a követelések jogosak. Egyéb megszorítások mellett csökkenteni kellett a gázfogyasztást. A nyomdamûhely mestere nyugdíjba ment, helyette nem tudtak új embert felvenni. Csekély anyagi juttatás ellenében az utolsó éves diákok vezetik a mûhelyt. Tulajdonképpen már alig lehet normális tevékenységet, illetve oktatást gyakorolni. 17 modelljük volt, maradt 6. Egyesek a fûtetlen mûtermeket nem bírták, mások az anyagiak miatt távoztak. Volt olyan tehetséges diákjuk is, aki, sajnos nem tudta megvenni a valamikor ingyen adott festéket és egyéb szükséges dolgokat, és ezért abba kellett hagyni tanulmányait.

Felkerestünk néhány mûtermet is. A diákok nem látják egyáltalán rózsásnak a helyzetet. Újfalvi Huba és Vészi Tibor elmondta, hogy egy szemeszterre három ív 50/70-es méretû papírt kaptak, ezzel kell gazdálkodniuk. Az elsôévesek a sokszorosító grafikából csupán a linómetszés mûfajával ismerkedhetnek, mert a mélynyomáshoz nincs lemez, megfelelô papír és festék.

Nosztalgiával emlékeztem vissza azokra az évekre, amikor én voltam hallgatója az intézetnek. Akkor is voltak gondok, szegénység, a diák eladta ebédjegyét, hogy metszôkészletet vehessen magának, de hogy ne legyen mire és mivel dolgozni, olyan nem volt.

Akkor lehetett dolgozni, most szeretnének.

A Polirom kiadónál megjelent Problema transilvanã címû tanulmánykötet azokat az esszéket foglalja magába, amelyeket magyar és neves román értelmiségiek (Gabriel Andreescu, Sorin Mitu, Liviu Andreescu, Antonela Capelle-Pogãcean, Liviu Antonesei) írtak a közelmúltban, válaszképpen Molnár Gusztáv politológus Az erdélyi kérdés (Problema transilvanã) címû vitaindító szaktanulmányára. A könyv bevezetôjében Renate Weber felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy példa értékû az a civilizált érvpárbaj, amelyet Molnár Gusztáv és Gabriel Andreescu (a kötet két húzóembere) vív, felvillantva Erdély esetleges jövôképeit. Renate Weber nem véletlenül emelte ki a kötet szerzôi közül e két vezetô értelmiségit, ugyanis a kettejük között zajló civilizált érvpárbaj adja a tanulmánykötet gerincét; az ehhez — azaz e sajátos párbajhoz — hozzászólók inkább a Molnár Gusztávot és Gabriel Andreescut néhol elválasztó, néhol közelítô Huntington-elméletet (és ennek erdélyi vonzatait; devolúció, föderalizálódás stb.) tekintik tanulmányuk tárgyának, kevesebb figyelmet szentelve annak, hogy az idô múlásával a Huntington-, Molnár- és Andreescu-jelenségnek fokozatosan más-más színt adnak az idôközben megejtett közvélemény-kutatások eredményei meg a politikai életben történt változások.

Ha mérni lehetne a kötet 11 esszéjének energia-kisugárzását, akkor két csoportba lehetne osztani a tanulmányokat: statikus jellegûekre (olyan esszékre, amelyek tartalmán évek múlva sem kell változtatni), és dinamikus, negatív visszacsatolással (feed back) önszabályozott, az állandó reaktualizálás igényével élô tanulmányokra. Ez utóbbiakat mesterien mûveli Molnár Gusztáv és Gabriel Andreescu egyaránt. Molnár Gusztáv például szükségét látta annak, hogy Az erdélyi kérdés megjelenése óta eltelt idô vonatkozó történéseit felidézze. Azt a tényt például, hogy egy nemrégiben megejtett közvélemény-kutatás alapján az erdélyiek zöme rossznak találta az ország haladási irányát, de mégsem mutatkozott hajlandónak tömegesen az ellenzékre szavazni, Molnár Gusztáv azzal magyarázza, hogy az erdélyiek nagy része lényegében nem a két alternatíva (a Román Demokraikus Konvenció és a nacionalista ellenzék) között akar választani, hanem egy harmadik politikai tömb felbukkanását várja: a regionális érdekeket képviselô politikai alakulatét. (Az olvasók már tudják, hogy Molnár „jóslata" nemrégiben egészen reális színezetet kapott: Kolozsváron megalakult a Sabin Gherman által vezetett Erdély–Bánát Liga, amely Románia régiói számára regionális kormányokat és közigazgatási autonómiáját irányoz elô.) Gabriel Andreescu is szükégesnek tartotta egy zárótanulmányban visszatérni az évekkel ezelôtt megfogalmazott gondolataira. A romániai politikai helyzetet — és ezen belül a magyar egyetemalapítási terv kérdéskörét, evolúcióját és stagnálását — elemezve Andreescu is eljut a regionális párt gondolatköréhez. Számára viszont — mint írja — nem mérvadó Sabin Gherman politikai látásmódja. (E sorok születésekor Andreescu nem tudhatta azt, hogy Gherman valóban pártot hoz létre.)

Mélységes igazságtalanság lenne a kötet többi kilenc szerzôjét (Bakk Miklós, Sorin Mitu, Renate Weber, Tom Gallagher, Liviu Andreescu, Antonela Capelle-Pogãcean, Liviu Antonesei, Szokoly Elek) olyan fénybe állítani, mintha ebben a könyvben amolyan statiszta (párbaj-statiszta) szerepet szántak volna számukra a szerkesztô-kiadók. Ne feledjük: komoly tanulmányaikkal ôk teremtették meg — körvonalazták — azt az arénát, ahol civilizált körülmények között, európai szinten lehet vitázni arról, hogy Románia föderalizálódása elônyt vagy hátrányt jelentene ez ország lakóinak. Ne feledjük: abban az „autonómia-fóbiában" szenvedô Romániában sikerült ezt a román nyelven megjelent kötetet letenni a román értelmiségiek asztalára, ahol még a történészek által írott tankönyv hitelességét is kétségbe lehet vonni, amennyiben az „kellemetlen" dolgokat tartalmaz.

Elégedett vagyok a nemzetközi hungarológia eredményeivel — jelentette ki Amedeo di Francesco, a Nemzetközi Magyar Filológia Társaság elnöke. A nápolyi hungarológus professzorral Egyed Emese beszélgetett szerda délután a Korunk szerkesztôsége Ariadne-klubjában.

Az oldott hangulatú beszélgetés elején Amedeo di Francesco bemutatta azt a nápolyi kiadású folyóiratot, mely az ottani finnugor tanszék kutatásait és nemzetközi kapcsolatainak eredményeit tartalmazza. A folyóirat címe Annali, a bemutatott lapszámé pedig Finnugor tanulmányok. Ez többek között Cs. Gyímesi Évának egy tanulmányát is közli.

Hogyan, miért foglalkozik valaki magyar irodalommal a nápolyi tengerparton? — olvashatta le Amedeo di Francesco a jelenlevôk arcáról a kíváncsi kérdést. Mint elmondta: neki a hungarológia terén sikerül kifejeznie igazi természetét. Õ egy kalitkába zárt galamb: mikor Nápolyban van, alig várja, hogy magyar nyelvterületre lépjen, s fordítva, mikor itt tartózkodik, epekedik, hogy hazatérhessen Beatrix királyné városába. S mindeközben igyekszik szerteágazó, eredményes kulturális diplomáciai tevékenységet kifejteni, „hidakat verni és kapcsolatokat teremteni". Ennek egyik eredménye például a nápolyi és kolozsvári olasz, román, magyar tanszékek közötti közel hat éves együttmûködés, vagy hasonló jellegû kezdeményezés Nápoly és Krakkó között.

Amedeo di Francesco elmondta: az utóbbi idôben sokat foglalkozott a Duna menti régió kultúráinak komparatisztikájával. Érdekességként megemlítette a magyar nyelvterületen kevéssé ismert vagy figyelembe nem vett horvát változatú Bánk bánt, mely 1872-ben jelent meg (Franjo Markovics — Benko Bot). Amedeo di Francesco elmondta, hogy bár nagyon foglalkoztatja a Bánk bán téma, Balassi Bálint kutatásait is folytatja. Fájó pont számára, hogy hiányzik egy olasz nyelvû magyar irodalomtörténet (az utolsó 1969-ben jelent meg, és eléggé hiányos). Bár úgy érzi, ezzel még adós a hungarológia számára, egyelôre idôhiány miatt nem áll módjában ezt teljeseni.

ismétlõdik a történelem — írja Kaukázusi bûnrészesség cikkében Ördög I. Béla, majd így folytatja –: az ’56-os magyar forradalom mintájára ezekben a napokban egy másik kis, szabadságát keresõ nemzetet, a kaukázusi csecseneket tapos el könyörtelenül az egykor dicsõséges orosz hadsereg."

Nincsen új a Nap alatt, ismételgetik bölcs Akiba mondását a történészek. De magam is százötven évvel toldanám meg az említett 43 esztendõt ahhoz, hogy elérkezzek a gyökerekig, és ez alkalommal megkérdõjelezhetném az orosz hadsereg akkori dicsõ voltát is.

Paul Johnson impozáns kötete a világtársadalom 1815–1830 közötti freskóját festi meg*. Bár az oroszokat a Nyugat általában nem sorolja a nagy gyarmatosítók közé, mégis õk voltak a XVI. századtól fogva a legkiterjedtebb és legalaposabb gyarmatosítói a történelemnek. Sõt, mondhatni, hogy ehhez az alapvonáshoz viszonyul minden többi.

Szibéria meghódítása például 1580 után kezdõdött, és prémvadászai révén századokon át az állami jövedelem jelentõs részét képezte a tajgákból befolyó érték. A déli sztyeppék és Közép-Ázsia meghódítása már viszont közel 300 évbe tellett. Kirilov, a cári titkosrendõrség embere, „a cár szeme és füle", számos kegyetlenkedõ lépését deffenzívnek titulálta, megtorló intézkedéseknek a helybeli „banditák" ellen. (Ugyanezt a kifejezést használja Brezsnyev 250 évvel késõbb, 1980-ban Afganisztánban.) A „lázadókat" kivégezték, deportálták vagy kényszermunkára fogták az urali bányákban. 1740-ben Uruzov herceg generálisként 432 baskírt végeztetett ki, 301-et csonkított meg (fül- és orrlevágással), valamint 1862-öt küldött rabszolgaként Oroszországba. Az alig 100 000 baskírból 28 511-et öltek meg. Tíz év alatt a baskír nemzetség egyharmadára csökkent. (Mindezeket azért említem ilyen részletesen, mondja Johnson, mert a nomádoknak ez a genocídiuma hamarabb kezdõdött, mint az amerikai vagy délafrikai.)

Az orosz pásztorkodó nép volt, és csak késõn kezdett el földmûveléssel foglalkozni. Egyrészt eszközök hiányában (faekével nem lehetett az érckemény földet felszántani), másrészt a klíma sem kedvezett ennek a foglalatosságnak. „Egyik európai országban sem végeznek olyan hanyag földmûvelést" — „az orosz paraszt csak pusztítja és kifosztja a földet, máshoz sem ért", vélték a korabeli szakértõk. Egyre tovább haladtak tehát délkelet irányban, egyre újabb területeket hódítottak meg maguknak, és még Hruscsov idejében is „szûz földeket" törtek fel. Az orosz imperializmust az ínség szította, és ugyancsak ez magyarázza a nagymérvû áttelepüléseket is. A népvándorlás így fosztotta meg sorra területeiktõl a régen ott élõ népeket. Az akkori — késõbb a nácik által reaktualizált — „Drang nach Osten". Hajléktalanokká váltak ekként az osztyákok és cseremiszek, az udmurtok, csuvasok és tatárok, a kalmükok és türkmének, a kis, közepes és nagy hordák, az üzbégek és jungurok, valamint sokan mások. Fõ ereje az orosz hadaknak a kozák lovasság volt. A hódítók 90%-a lóháton harcolt.

Alig csak 1812-ben, a napóleoni hadjárat hatására jöttek létre az elsõ orosz államegységesítési kísérletek. Oroszország 1809-ben kapja meg a Finn Nagyhercegséget, 1812-ben Besszarábiát és 1815-ben a Varsói Nagyhercegséget. A ruszifikáló mûveletek a lakatlan vagy alig lakott Szibériában nem ütköztek akadályokba, nem volt „ellenség". De Grúziában már más volt a helyzet, mert az ott lakók részint keresztények voltak, akik az Atyuskától védelmet reméltek, részint muzulmánok, akik a törököktõl és perzsáktól várták megmentésüket.

Az addig szabadon élõ népek nem voltak hajlandók egykönnyen igába hajtani fejüket. Forrongtak. 1816-ban Sándor cár Jermolov generálist bízza meg a rend helyreállításával. Ez a félelmetes óriás, aki szentpétervári szobájában is felöltözve, csupáncsak köpenyével betakarva aludt, karddal az oldalán, primitív és kegyetlen volt eljárásaiban. Mindent és mindenkit gyûlölt, ami vagy aki nem volt orosz. Problémákat okozott ahelyett, hogy problémákat oldott volna meg. Tíz esztendeig szolgált katonaként a Kaukázusban, de láthatóan mit sem tanult ebbõl. Nézete szerint az egész terület szerves részét képezte az orosz birodalomnak, akár meghódították már, akár még nem. Minden lakosa orosz alattvaló volt, következésképp teljes alárendeltje a hatalomnak. Bármilyen más nézet lázadásnak számított, amiért a büntetés csak halálos lehetett. A generális magatartásában annyira kegyetlen volt, hogy az õslakók kénytelenek voltak szüntelenül lázadni. „Gyõzelmei" a „lázadók" sorozatos „büntetései" voltak.

Megtorló intézkedésként, és hogy példásan megfenyítse a csecseneket, amiért lovakat loptak, 1819 szeptemberében Jermolov büntetési kampányt indít, ágyúkkal a karddal harcolók ellen, olyan túlerõvel és annyira rajtaütésszerûen, hogy ez alkalommal a csecseneknek nem maradt idejük elmenekíteni asszonyaikat és gyermekeiket. Inkább önkezükkel mészárolták le véreiket — mint tették ezt a zsidók Masszadában —, inkább magukra gyújtották házukat, mintsem rabszolgasorsba juttassák õket és magukat. Ezek a rettenetes retorziók váltották ki a csecsenek részérõl a „dzsihádot", a Szent Háborút. Kezdetét vette egy új, intenzív formája a mohamedán fundamentalizmusnak, amelyet muridizmusnak neveztek, mivelhogy az iszlám teológia Muridnak nevezi azt, „aki kívánja" (megtalálni az utat).

Jermolov muridizmusra való reakciója a büntetési akciók fokozásában nyilvánult meg. Következtében a konfliktuális helyzet még elmélyült. A bennszülötteket nem ellenfélnek, hanem személyes ellenségnek tekintette. Végül I. Miklós cár — a legkeményebb Romanov — is megelégelte a dolgokat, és durva kegyetlenkedés, valamint igazságtalanság vádjával hadbíróság elé állíttatta Jermolovot. De késõn. A folyamat megindult, terjedt, más-más módon, különbözõ taktikákkal átnyúlt az évtizedeken. Tart, él, lángol — mint tapasztalható — napjainkig.

Olvasom Nits Árpád Jó kezekben címû írását (Szabadság, dec. 8.), és felkapom a fejem. Mármint arra, hogy kolozsvári társadalomkutatók végeztek volna kutatást az MTV és a Duna tv ügyében. Lehet, hogy felmérést végeztek, de nem társadalomkutatók. Vagyis szeretnénk tisztázni, hogy ki is a társadalomkutató. Segédtanár vagy gyakornok, esetleg informatikus semmi esetre sem tekinthetõ társadalomkutatónak. Bár a társadalomtudományok szerény kutatási eredményeket alkottak, jó lenne, ha nem tekintenénk bárkit társadalomkutatónak. Az szükséges feltétel, hogy valaki szociológia szakos diplomával rendelkezzen, hogy majdan kutatóvá váljék, ám ez nem elégséges. Csakis tudományos cím, tevékenység kíséretében mondható valakirõl, hogy hozzáértõje az adott szakmának. Mindezt teszem a mundér védelmében.

hogy a csíkszeredaiak a jövõ évben kevesebb helyi adót és illetéket fizetnek majd, mint az idén — írja a Hargita Népe: a helyi tanács gazdasági bizottsága úgy döntött, a lakosság így is épp elég terhet visel. Ezen elcsodálkozhatunk mi, kolozsváriak: vannak még tárgyilagos illetékesek. A kincses város kincstelen lakói tudomásul vették, elég csendesen, hogy a jövõ évben (s utána ki tudja, mi vár ránk) 50 százalékkal többet fizetnek, mint az idén, mert... Örvendjünk, hogy csak ennyivel — mondja egy optimista ismerõsöm a „rosszabbul is lehetne" nyugtatóval fejében —, hisz meg is triplázhatták volna, mert Napoca nagy(zoló) város, sok a költség (és a költekezõ). Gondoljunk csak arra, mennyibe került csak a fõtéri gödrök védelme vaskerítéssel — ilyen a csíkszeredaiaknak nincs. Újra meghúzzuk a nadrágszíjat és fizetünk! Kell a pénz Antonescu-szoborra.

Anyám olvasni csak azért tanulhatott meg, mivel négy éven át járatták az iskolába — sose lett a betûk embere. Hetvenes éveiben azon az úton volt, hogy elfelejt egy-egy betût, emlékezetében, akár a Bábel tornya, összeroggyan az ábécé vára. Nem írt az iskolai házi feladaton kívül semmit, még a kollektívbe kívánkozó kérvény is az apám mûve. Pontosítsak: az aláírás. Azt lehetne anyámról mondani, mûveletlen falusi parasztasszony, holott mûveltsége tényszerûen létezõ, valahol az írásbeliség elõtti idõkben, nem a róla értekezõ tudálékos könyvekben. Dalolni se a Muzsikás együttestõl tanult, a lemezektõl se, mert dalolva született, pólyás korában a siratóénekeket gyakorolta, hátha sikerül elspórolni késõbbi életébõl. Anyám írásbeliség elõtti tudása enciklopédikusnak mondható. Vegyem a rongyos boltok által bedöglesztett konfekcióipart? Csak a kész vászonhoz szükségeltetett divattervezõ, szabó, elárusító, üzletfelelõs. Õ még ezek elõtt a következõ: földmûves, aki termeszti a kendert, a lent, aztán s rostot fonallá sirítja a fonóházakban dalolgatva, aztán megszövi minden takácskodás nélkül. Mintás vásznat szõ, abroszt, csíkost, zsáknakvalót, s még kereskedik is velük a zilahi piacon, csak úgy, menedzser nélkül. Inget, gatyát szab. Ugyancsak fölös az írásbeliség pékségi ismereteire vonatkozóan, nem csak kenyeret sütött meg kalácsot. Ez utóbbi tésztáját úgy dagasztotta, hogy amikor kisültek, fénylett rajtuk az ünnep, amit illattal töltött.

Most, hogy közeledett a tél, nyúlfarknyi levél írására adta magát: „Kedves fiam, ha jössz, hozz három villanykörtét". Ennyi. Hiányzik a keltezés dátuma, a helymegjelölés, az aláírás, mégis minden benne van, mert ez nem igazi levél, hanem kód. Tudatja velem, hogy õ már a hasonlatokban él, a templomi egér vonzáskörében, ami kegyeletteljes hazugság. Azt jelenti, ha megjelenek, olyan fényes lesz komor napja, mintha három égõ gyúlna ki egyszerre. Fel se tételezi, hogy nem megyek, õ meg tudja adni a módját a csalogatásnak, mert persze, csak az õ szemében fénylek úgy, mint három villanykörte egyszerre. S tudom, már csak azért is útra kelek, mert nem mondott ilyet nekem mostanában senki, sõt évek óta... A rövidke levélmondatra páskándis dal kél bennem: „ha cölöpjét földbe, / esõ döngölte, / el kell mennem, / abba a földbe".

Anyám sorocskája meghívó levél: meggyõzõdhetem, nem gyakorolja már az ünnepnek számító sütögetést, nincs is kinek teknõnyi tésztát dagasztani. Ha egyedül marad az ember, nem sikerül a kenyér illata, hamar elszáll, õ is az üzletbõl vásárol, abból szeldegél, mintha kinõtte volna — modernizálódott — a kemencék korát. Pedig csak beleöregedett a sokféle tudása gyakorlásába — már tyúkja sincs. Nézzem meg, mennyi minden nincsen a kertben, az udvaron, a ház mögött. Jól-jól nézzem meg, az egyik nincsenben magamra ismerhetek.

Megyek elhozni õt magányából. Anyám felszisszen, szipog, szakadnak a hajszálgyökerek távozásakor: udvar, ház, szomszédok — tudása végképp fölösleges. Összkomfortos magányba költözik télire, mert neki is van valakije, õ mostantól valakié. Integetünk a buszból, ahogy a jókedvû utasok szoktak, miközben a szívünk összeszorul.

Határidõk, fõleg bizonyos határidõk elteltével, amikor már kétséget kizáróan kiderül valaminek az elmaradása, késése, eltolódása, ingerlékenyekké válunk, és megkezdjük — magunkban legalábbis — az okok, hibáztatható tényezõk felderítését. Olvasóink a részleteket figyelmes pontossággal követõ, engedékenységet el nem tûrõ szigorúsággal figyeltek fel egy leközölt, ám senki által komolyan nem vett és természetesen túlhaladott határidõre.

Ilyenkor télen, amikor a hideg kötelességtudóan és rendszeresen, tehát határidõben be- és elkövetkezik, eloszlatva, ha nem is az elmaradásával, de legalább késésével játszadozó reményünket, újonnan meglepetten vesszük tudomásul, hogy ez az évszak is váratlanul támadt ránk, nem maradt idõ a felkészülésre. Ezt minden évben elmondjuk, önsanyargató öniróniával kifigurázzuk azokat a hivatalainkat, ahol a téllel való szembeszegülés munkaköri kötelesség és feladat lenne, de sosem teljesítik idejében. Mivel a hó, jég, csúszos és járhatatlan utak miatt lebénult közlekedési téma még várat magára, a fûtési költségek könnyítésére meghatározott pénzsegély képezte mindeddig a télhez kötõdõ legfõbb „elõkészületeket". Mindez gondot jelent a javából. Az október végén megjelent kormányhatározat ugyanis szépen felsorolja a két évvel ezelõtti elõírásokat, természetesen az új idõkhöz és árakhoz viszonyítva a kereseteket, és az ezeknek megfelelõ fûtési segély összegét. Ez a határozat azt is megismétli, hogy a segély igénylését egy típusnyomtatványon kell kifejezésre juttatni, az iratokat pedig vagy egyénileg vagy a tömbházgondnokoknak kell benyújtani a polgármesteri hivatalokhoz — minden hónap 25-ig (huszonötödikéig), és ezt így, szöveghûséggel idéztük. Arról is tudósítottunk, hogy a kormányhatározat alkalmazásához szükséges pontosítások késése miatt a jogszabályt még nem alkalmazzák, tehát késik a fûtési segély megítélése és kifizetése. (Hadd fûzzük hozzá, hogy a két évvel ezelõtti tapasztalat és gyakorlat helyettesíthette volna azokat a bizonyos pótszabályozásokat.)

A pontossághoz szigorúan ragaszkodó figyelmes olvasónkat felháborította az általunk közölt huszonötödikei dátum amiatt, hogy a hivatalban huszonötödikén még teljes felfordulás uralkodott. Ezért az újságban közölt határidõben olvasónk

A Pro Zilah Egyesület, a szilágycsehi Tövishát Kulturális Egyesület, a szilágysomlyói Báthory István Alapítvány mellé újabb Szilágy megyei mûvelõdési egyesület sorakozott fel a napokban: a zsibói Wesselényi-alapítvány.

— A szórványosodás útjára lépett Zsibón az utóbbi években egyre többször merült fel egy alapítvány létrehozásának gondolata — mondta Mátyus Éva ideiglenes zsibói RMDSZ-elnök. — A zsibói magyarság áldatlan helyzete, valamint a Wesselényi-kastély — és persze, a kripta — egyre rosszabb állapotba kerülése végül is lépni késztetett bennünket: a napokban megkezdtük a zsibói Wesselényi-alapítvány bejegyzéséhez szükséges pénzgyûjtést. Az alapítványunk céljai: a zsibói magyarság közmûvelõdési és gazdasági életének megszervezése, irányítása és támogatása; a Zsibóról elszármazott magyarokkal való kapcsolattartás, valamint a Wesselényi családhoz kapcsolódó tárgyi és szellemi örökségek feltárása, ápolása és közkinccsé tétele. Tervbe vettük a Wesselényi-múzeum létrehozását is; ennek egyelõre az új RMDSZ-székház adna otthont. Késõbb — reméljük — a kastélyban is tudunk szerezni majd egy termet a kiállítandó tárgyaknak. Az alapítványnak alapítótagja vagy tagja lehet minden olyan román vagy külföldi állampolgár, aki 100 000 lejjel hozzájárul a bejegyeztetési költségekhez. A fenti összeget a következõ címre lehet elküldeni: Molnár Miklós, 4675 Jibou, jud. Sãlaj, str. Stadionului nr. 11.; telefon: 060/640-888. Felvilágosítást természetesen jómagam is nagy örömmel adok a 060/643-120 telefonszámon.

***

A Szabadság és a zsibói magyarság között az évek folyamán kialakult különösen szoros kapcsolatra való tekintettel szerkesztõségünk úgy döntött, hogy 100 000 lejjel támogatja a Wesselényi-alapítvány bejegyeztetését.

A kolozsvári orvosok külön díjszabást határoztak meg mindazok számára, akik eddig nem iratkoztak fel háziorvoshoz. Amennyiben ezen személyek orvosi vizsgálatra jelentkeznek, meg kell hogy fizessék a konzultációt.

A Kolozs Megyei Általános Orvosok Szövetsége az elmúlt napokban összeállított egy orvosi vizsgálati árlistát, amit azon személyek esetében fognak alkalmazni, akik nem iratkoztak fel háziorvoshoz. A megszavazott összegek minimálisak, mert gondoltak a személyek anyagi nehézségeire is. Az összegbe az egészségügyi ûrlapok, a rendelõi vagy otthoni vizsgálat ára szerepel.

Ezek a személyek egy munkanélküli igazolásért 15 000 lejt, illetve egy iskolai beiratkozási igazolványért, egyetemi és más iskolai felvételekért 20 000 ezer lejt kell hogy fizessenek. Munkaszerzõdési igazolásért 40 000 lejjel tartoznak.

A beteghez történõ kiszállás díja munkaidõ után 85 000 és 150 000 lej között ingadozik, míg a rendelõi vizsgálat 60 000 lejbe kerül. Egy injekció beadása 15 000 lej, míg az egyszerû kötözés 20 000 lej.

• Rablás tetteseit fülelte le tegnapelõtt a szamosújvári rendõrség. Gheorghe Fãrcas (36) december 3-án a parkon keresztül haladt, amikor valaki(k) egy kemény tárggyal leütötték. Az ájult férfit gyûrûjétõl és 3,5 millió lejtõl fosztották meg a rablók. Amarildo Rat (19) és Ovidiu Kalányosi (30) foglalkozás nélküliek személyében azonosították a tetteseket. A Btk. a rablást 5–20 év börtönnel bünteti.

• Csalásért, hamisításért és hamisított okirat tudatos felhasználásáért vizsgálják Aurel Mocant (47). Márciusban a gyalui Toptrans Kft.-nél jelentkezett a Larosa Kft. képviselõjeként, közel 13 millió lejre „vásárolt". A Toptrans kiállította a számlát a Larosa cég számára, csakhogy ott egyaltalán nem ismertek ilyen nevû alkalmazottat, akit ezzel megbíztak volna.

• Halott férfirõl kapott jelentést a dési rendõrség, a szomszédok már 8 napja nem látták Constantin Gavril Covaci-ot (52), s szerdán már az oszlásnak indult holttestét fedezték fel. Az öt éve magányosan lakó férfi Tasnádon született, holttestét felboncolják a halál okainak kiderítéséért.

• Túl gyorsan vezette gépkocsiját a tordai Fãnel Constantin (40), s a CJ–05–UEV rendszámú Renault 18-as belehajtott egy parkoló autóba. Pálfi Pál (48) 3–CJ–8671 rendszámú jármûve nem volt kivilágítva (nem mûködött az elektromos berendezés). A december 8-i, szerdai baleset Erdõfelek térségében történt, mindkét sofõrt kórházba szállították: Pálfit a sebészeten agyrázkódással és bordatörésekkel, Constantint az ortopéd kórházban törésekkel kezelik.

• Szabálytalan gyalogost gázolt el szerdán este Körösfeketetó térségében Dániel Árpád Attila (29) magyar állampolgár. A CUD–594 rendszámú Opel sofõre a vele egy irányban az úttesten haladó zágrai (Beszterce-Naszód megye) Alexandru Bujort ütötte el.

Immár 14. alkalommal rendezték meg a krajovai mûvelõdési házban december 2. és 4. között az Országos Diák Rock-, Dzsessz- és Folkfesztivált. Idén a Redivius progresszív rockzeneegyüttes szervezte meg a rendezvényt kizárólag tanügyminisztériumi alapokból. 12 egyetemi központból (Brassó, Gyulafehérvár, Marosvásárhely, Temesvár, Kolozsvár, Nagyvárad, Nagyszeben, Jászvásár, Bukarest, Petrozsény, Krajova és Târgu-Jiu) jelentkeztek együttesek. Nicos Temistocle, a Redivius együttes basszusgitárosa a Szabadságnak elmondta: annak ellenére, hogy a diákoknak ingyenes volt a belépés, félig telt meg a ház. A jelentkezõknek 15 percben kellett saját szerzeményüket elõadniuk, repertoárjuk nem haladhatott meg három zeneszámot. Kolozsvárról a Voices of Silence jelentkezett. A zenekar progresszív szimfonikus power metált játszik, és a Mûszaki Egyetem klubjának égisze alatt mûködik. Sajnálatos, hogy folkzenére kevesen vállalkoztak, a dzsessz kategóriába pedig egyetlen együttes sem jelentkezett. A zsûri, amely rádiós- és rockújságírókból állt (Florin Silviu, a román rádió ifjúsági adásának zenei szerkesztõje elnökölt) a Byron (Bukarest, punk-elemekkel kevert metál zenét játszik), Puls! (Petrozsény, alternatív rock) és az Avator (Krajova, progresszív metál) együtteseket díjazta.

A Kolozs megyei tanács közleménye szerint december 6–7-én Victor Romulus Constantinescu elnök részt vett a Déván megtartott Romániai Megyei Tanácselnökök Egyesületének (APCJ) és a Romániai Megyék Szövetségének találkozóján. A megbeszélés célja a két szervezet egyesítésére tett lépések egyeztetése volt. Megegyezés született, melynek értelmében vegyes bizottság jött létre és ennek alelnökéül V. R. Constantinescut választották. A Kolozs Megyei Tanács a december 17-i ülésen ratifikálja a szövetkezést.

A Kolozs Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal a múlt hónapban 145 kihágási jegyzõkönyvet vett fel, 98 esetben szabott ki büntetést, melyek összértéke meghaladta a 81 millió lejt. Néhány kirívó negatív példa: tordai Costi Prodserv Kft., kolozsvári Aydin Kft. és Conis Kft. (154 kg romlott húskészítmény), tordai Central Gospodina Kft. (35 kg lejárt szavatossági idejû édesség), kolozsvári Seso Hipparion Kft. és Exteel Kft. (227 kg romlott élelmezési zsiradék), tordai Piatra Albã Kft. és kolozsvári Nescom Kft. (723 kg idegen anyaggal vegyített szemes kávé), kolozsvári Valina Kft. és Lotus Kft. (lerakódást és idegen anyagokat tartalmazó, azonosítási elemek hiányában forgalmazott 313 l szeszes-ital) stb.

Novemberben 157 bejelentés érkezett az elégedetlen fogyasztók részérõl, amelybõl 108-at már rendeztek. 76 esetben bebizonyosodott, hogy a panaszok megalapozottak, ezeket az áruk és szolgáltatások ellenértékének visszaszolgáltatásával vagy megfelelõ minõségû árura való cserélésével oldották meg.

1948. december 10-én az ENSZ közgyûlése elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Ez a történelmi dokumentum az emberi fajhoz tartozók szabadsághoz, igazságszolgáltatáshoz és békéhez való jogát ismeri el, lényegesnek tartja az önkény és az elnyomás elleni törvények érvényesítését. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy bárki, fajra, nemre, vallásra, nemzetiségre, társadalmi-anyagi helyzetre vagy más körülményre való megkülönböztetés nélkül egyenlõ jogokat élvez.

Az évforduló alkalmából az Emberjogi Védelmi Liga (LADO) Kolozs megyei szervezete közleményben emlékeztet az 1948-tól napjainkig megtett útra és az elõttünk álló tennivalókra. A szervezet minden kedden és csütörtökön délután 2–4 óra közöt várja a hozzá forduló polgárokat, és igyekszik azok sérelmeit orvosolni.

Az elmúlt években egyre több Kis-Szamos menti községbe vezették be a földgázt. A falvak megszabadultak a fával történõ fûtéstõl, néhány vidéki település lakossága már élvezheti is a gázfûtés elõnyeit. A legtöbb községben azonban még a kezdetnél tartanak.

Kaczka Albin mérnöktõl, a Romgaz szamosújvári munkatelepének vezetõjétõl megtudtuk: a hatáskörükbe tartozó kilenc községben körülbelül 8500 család fogja élvezni a közeljövõben a gázfûtés elõnyeit. Hogy mikor fog felgyúlni elõször a gázláng ebben a kilenc községben, még nem lehet tudni. A Romgaz szakembere elmondta: a munkálatok 30 százalékát már elvégezték. Ördöngösfüzes és Szamosújvárnémeti községekben a pénzhiány miatt álltak le a beruházással, de ugyanilyen gondok merülnek fel Nagyiklód község falvaiban is.

A Romgaz szamosújvári munkatelepének 68 dolgozója összesen 27 vidéki települést lát el. Pozítiv tény, hogy az elmúlt napokban nem csökkent a gáznyomás, és a vezetékkel sincs baj. Nagy gond az, az elõfizetõk adóssága miatt az idén nem tudták megvalósítani a tervezett munkálatokat. Csupán Szamosújváron négy kereskedelmi társaságot kapcsoltak le a gázvezetékrõl...

Tanulva az elmúlt esztendõk szomorú tapasztalataiból, a szamosújvári közegészségügyi laboratórium személyzete idejében gondoskodott a téli idõszak okozta problémák megelõzésérõl. Az elmúlt hetekben háromszáz helybeli kisgyermek kapott védõoltást, emellett az idõsek otthonának lakóit is beoltották. A laboratórium hatáskörébe tartozó tíz község lakosai számára is idejében elküldték a vidéki rendelõknek az oltóanyagot. A kisvárosban két gyermekotthon is mûködik: ezekben számos intézkedést foganatosítottak. A gyermekek megkapták a védõoltást, az otthonok higiéniai körülményein is javítottak. Felfrissítették a hálószobákat, a betegek számára külön helyiséget létesítettek. Javult a távfûtés mind a nyugdíjasok otthonában, mind a két árvaházban. Egész télen lesz meleg és állandó orvosi felügyelet. A tavaly sem volt járvány ezekben az intézményekben. Iaru Titina orvosnõ, a helyi közegészségügyi laboratórium vezetõ szakembere szerint az idei télen sem lesz gond.

A szamosújvári szegénysorsú lakosoknak kellemes meglepetést tartogat az idei év vége. Miután hat hónapig nem folyósították a szociális segélyt, a helyi tanács illetékesei a karácsonyi ünnepek küszöbén ajándékkal lepik meg az elkeseredett családokat. Amint azt Pop Nicolae polgármestertõl megtudtuk, 40 millió lej értékben kapnak pénzbeli támogatást a kisváros szegényei. Elõnyben részesülnek a többgyermekes családok, de anyagi segítségben lesz részük a nyugdíjasoknak, rokkantaknak is. Sajnos, mindenkit nem tudnak kielégíteni, ugyanis városi szinten 130 család jogosult a szociális segélyre. Ebbõl több mint fele cigány család, de számukra külön pénzösszeget állapítanak meg a helyi költségvetés kiigazítása után. A Romák Pártja helyi fiókja több alkalommal is felvette a kapcsolatot a tanács illetékes osztályával, és közös tárgyalások folytán szabták meg a karácsonyi segélyt.

Bizonyára a legtöbben otthon. Kevés család engedheti meg magának a fényûzést, a költekezést, így kevesen fognak közös asztal mellé ülni. Mégis, akiknek vastag a pénztárcájuk, a helyi Fogyasztási Szövetkezet az idén is megszervezi a hagyományos szilveszteri mulatságot. A szövetkezet öt vendéglõjében ezúttal is biztosítva lesz a szórakozás, a jó hangulat. Kérõfürdõ éttermében is nagy muri készül, igaz, kissé borsosabb áron, mint a szövetkezeti hálózat egységeiben. A hagyományokhoz híven a városszéli fürdõtelepen más helységekbõl érkezett vendégek is jelen lesznek az újesztendei mulatságon. Sok meglepetés és a nem mindennapi eseményhez méltó újdonság tarkítja majd az itteni szilvesztert.

Más esztendõkben nagyszámú szamosújvári töltötte a szilvesztert hegyvidéki üdülõtelepeinken. Az idén kevesen vették igénybe a helybeli turisztikai irodák kínálatait, még a téli sportok barátai is otthon maradnak...

Ez év december 7-én a Duna tv Virradóra címû reggeli mûsorának meghívottjaként a Duna tv jövendõ feladatairól, ezutáni szerepvállalásáról kellett volna válaszolnom a szerkesztõ vagy riporter ilyen irányú kérdéseire. Ám tizen-egynéhány órával az adás

elõtt azt közölték velem, hogy a beszélgetést tekintsem tárgytalannak.

Pedig hát az MTV és Civitas közötti, a Duna tv-t is érintõ szerzõdés olyan kérdéseket vet föl — személyemmel kapcsolatban is —, amelyeket nekem szegezni hálás újságírói feladatnak tûnik. Itt van rögtön a Napi Magyarország újságírónõje, aki — a Népszabadságot megszégyenítõ aggályossággal — azt kezdte feszegetni, hogy vajon nem azért választotta-e az MTV szerzõdõ partnerül a Civitas Alapítványt, mivel az utóbbi kuratóriumában én is benne vagyok. Márpedig — mint a Duna tv elnöksége ellenõrzõ testületének tagja — én belülrõl ismerem a Duna tv ügyeit, ezért személyemmel kapcsolatban összeférhetetlenség forog fenn. A továbbiakban ezekre az aggályokra és a hasonló, részben személyesen, részben nyilvánosan föltett kérdésekre válaszolok — mintha csak a kamera elõtt tenném, egy reggeli mûsor meghívottjaként.

*

…Igen, kedves Riporter Asszony, valóban szereztem ismereteket az elmúlt években a Duna tv belsõ állapotáról. Sajnos, ezeket a titkokat még nálam is jobban ismeri Szabó László Zsolt: ugyanis a szerzõdést az MTV részérõl aláíró elnök éppenséggel a Duna tv gazdasági alelnöki székébõl került oda, ahol most van. Igencsak erõs fantázia szükséges azt feltételezni, hogy Szabó László Zsolt (e pillanatban az ország legnépszerûtlenebb embere) titkokat vásárol, hogy még jobban belásson volt munkahelye kulisszái mögé.

Mellesleg, ha valami botrányos dologról szereztem volna tudomást a Duna tv-nél, arról kötelességem lenne tájékoztatni a nyilvánosságot. Hogy is tetszett ezt elképzelni? Jó pénzért eladom ezeket az információkat Szabó Lászlónak? Elnök úr! Képzelje, megtudtam, hogy egymásnak hány férje, felesége, sógora és komája dolgozik a Dunánál! Mennyi pénzt ad érte?

— Semennyit — válaszolná az elnök —, én vettem fel õket oda, ahol vannak. De ha elfelejtettem volna, én is olvasom a Napi Magyarországot, Szõcs úr.

Merthogy nemrég épp a Napi Magyarország közölt e tárgykörben részletes leleplezõ cikket.

…Hogy személyem már puszta érintettségénél fogva sem fogadható el? Jaj, ne olyan hangosan…, psszt…, merthogy ez tényleg igaz…, ugyanis a Duna tv-t érintõ kérdésekben aligha vagyok tárgyilagos félnek nevezhetõ… hiszen nyilvánvaló az elfogultság…, az, hogy mindig és minden körülmények közt a Duna tv mellett fogok állást foglalni, a Duna tv léte, értelme és megmaradása mellett.

Hogy honnan lehet ezt tudni? Onnan, Asszonyom, hogy mára már én maradtam az egyetlen ember a Duna tv környékén, aki ennek megalapításától kezdve, úgyszólván folyamatosan valamilyen felelõsséget viselt a televízió tulajdonosi struktúráinak egyik vagy másik felsõbb szintjén. Tovább megyek, Asszonyom, és elmondom Önnek azt is, ami nagy nyilvánosság elõtt ugyan még soha nem hangzott el, de a néhai miniszterelnök munkatársai bizonyára meg fogják erõsíteni, ha utánajár: abban, hogy Antall József elkötelezte magát a Duna tv létrehozása mellett…, hogyan is írjam ezt le…, nekem is megvolt a nem meghatározó, nagyon is szerény, ám talán mégsem letagadható szerepem. Két másik költõé a döntõ érdem, egyiké az eszme megfogalmazása és felmutatása, a jövendõ tévé medrének kijelölése…, másiké a — csúf szó következik — végigadminisztrálása…, és most röstellem, hogy szerénytelennek kell lennem…, de inkább tûnjek felfuvalkodott, öntelt, hiú és beképzelt hólyagnak, mint a Duna tv sírásójának…, merthogy most némelyek ennek szeretnének beállítani… Szóval, Asszonyom, a miniszterelnöki döntést 99%-ban az említett két költõ készítette elõ… Érdemes volna ennek is utánanézni egyszer, nem gondolja? Ki volt az a kettõ?… No és hát 1 százalékban, egyetlen kicsiny százalékocskában rám is hallgatott Antall József. Ennek elismerése volt az is, hogy a Duna tv legelsõ kuratóriumában helyet foglalhattam, egyetlen határon túliként — s hogy ez így méltányos, ezt egy ideig nem is vonta kétségbe senki, mígnem aztán…, de errõl máskor. Meg arról is, hányszor állt késélen a Duna tv léte, s hogy ilyen helyzetekben mindig ugrottam, hogy… egyszóval, Asszonyom, életem összefonódott a Duna tv-vel. Tetszik érteni. Ha az ember részt vesz valaminek a felépítésében, nemigen fog arra kezet emelni vagy fejszét.

Hogy akkor mi van mégis ezzel az integrálással? Abban biztos tagadhatatlanul felelõs a Civitas Alapítvány — és fõként, persze, én —, hogya háta mögött a szerezõdés-tervezet úgy készülhetett el, ahogyan — sajnos — elkészült. Mint rekonstruáltuk, az elsõ fogalmazványban még az MTV és Duna tv televíziós potenciáljainak integrálásáról, azaz együttmûködtetésérõl volt szó. A román nyelvre fordítás, majd visszafordítás leiterjakabja és a könyvelõi szemlélet kritika és odafigyelés nélküli elfogadása eredményezte azt, hogy a Civitas ügyvezetõje által aláirt, a kuratórium által nem láttamozott szerzõdéstervezet végsõ változatában már jogi személyek integrálása szerepel.

Helyes lett volna rögtön közzétenni a tanulmány vázlatát és bevezetõ részét — úgy tudom, az MTV elnöke a bevezetõ konklúzióit egyébként át is küldte a Magyar Hírlaphoz —, hogy ország-világ lássa és olvassa: mirõl is szól a tanulmány. Nem a Duna tv felszámolásáról, beolvasztásáról, ilyen értelmû „integrálásról" — hanem a logikus és ésszerû együttmûködési lehetõségekrõl.

Egy másik része pedig, amelynek a továbbiakban kellett volna elkészülnie, az Erdélyben fogható magyarországi televíziós adásokra, az egyéb magyar és nem magyar nyelvû tévéadásokra, valamint az ottani (magyar és nem magyar) nézõközönség szokásaira, igényeire és elvárásaira vonatkozott volna.

Az MTV-t a külföldön fogható mûholdas adásai lehetséges nézõszáma, így az adások potenciális reklámhordozó értéke stb. ugyanúgy érdekelte, mint az erdélyi koprodukciós lehetõségek — különös tekintettel a Duna tv ottani partnereire is. A hangsúly itt is a lehetõségek jobb — közös — kihasználásán volt. Ez lett volna Csutak Istvánnak — volt országgyûlési képviselõnek, egyébként a Duna tv Baráti Körök megszervezõjének, a csíkszeredai Mûvelõdési Ház igazgatójának — az életében a nagy szakmai kihívás: egyrészt megtervezni és koordinálni az egyes társadalomkutató csoportok (például a csíkszeredai KAM, a Kommunikációs Antropológia Munkacsoport stb.) tevékenységét, egy reprezentatív felmérés, feldolgozás és elemzés célját követve. Másrészt feltérképezni és összehangolni az MTV számára fontos televíziós gyártási bázisok lehetõségeit és érdekeit.

Igen, Asszonyom, a Civitas — amelynek kuratóriumában az erdélyi magyar liberálisok legjelesebbjei találhatók, Eckstein-Kovács Péter minisztertõl András Péter matematikuson át Kolumbán Gábor Hargita megyei tanácselnökig — azonnal átlátta a veszélyt, amely az alapítványt kezdte fenyegetni. Egyéb sem hiányzott a szóban forgó, a szélsõséges román sajtóban amúgy is untig támadott, az RMDSZ-en belül is sokszor hátbadöfött politikusoknak, mint egy jó kis zaftos magyarországi botrány. Hétmillió guruló forintot, mint Krõzus kincsét, emlegetni igazán hálás feladat bármely propaganda számára, s az vesse oda az elsõ követ, aki nem használna ki maga is bármely hasonló ziccert. Mindeközben nem esik szó arról, hogy Magyarországon — legalábbis, Budapesten — megszokottak a 10–20 milliós tanulmányok, egy szakértõ napi díjazása elérheti az 1–2 ezer dollárt, és hallottunk már 70 millió forintot meghaladó honoráriumról is. Nyilván, ha egy tanulmány konklúziói olyan stratégiai tervezést tesznek lehetõvé, amellyel százmilliókat vagy milliárdokat lehet megtakarítani — a hetvenmillió sem sok. De ha valaki vidékrõl, netán a messzi Erdélybõl jelentkezne, hogy 10–20 fõs szakmai csoportoknak, élethalálharcot vívó intézményeknek, szellemi mûhelyeknek összesen 7 millió forintot… Nem, Asszonyom, egyáltalán nem neheztelek azokra az újságírókra, akik — hogy tetszett mondani? Leleplezték? Nem volt mit leleplezni; a szerzõdést — vagy nevezzük bárminek — nem titkosította az MTV; megtehette volna — szóval az újságírók, akik a szerzõdésrõl hírt adtak, végezték a kötelességüket. Mint újságíró vagy szerkesztõ magam is így jártam volna el. Ám az ügyet felkapó, feltupírozó, ügyészi keresztkérdésekkel operáló, írásaikban a tényeket fantáziával, spekulációval és inszinuációkkal keverõ riporterek és kolumnisták, élen a kormánypárti lap újságírónõjével… komoly leckében részesítettek bennünket arról, hogy… nem, dehogy akarok ujjat húzni „a sajtóval"…, de az már engedtessék meg nekem, hogyha rólam azt írják, hogy…, értem. Térjünk vissza a Duna tévéhez. Érdekes visszhangokat váltott ki ez az egész ügy. Felhív például valaki telefonon, hogy ez a cirkusz csak arra jó, hogy elterelje a figyelmet arról, hogy a Duna tv felszámolása már el is kezdõdött. Így mondta: kezdtétek. Na, de álljunk meg — felelem —, mi az, hogy kezdtük? Mikor? Hogyan? És kik kezdtük?

Hát ti ott, akik megszüntettétek a Közép-európai Magazint.

Én?

Lehet, hogy nem te. De a kuratórium miért nem foglal állást, ha a legnépszerûbb mûsorok egyikét — vagy épp a legnépszerûbbet — megszüntetik?! Mi ez, ha nem a tévé felszámolása, kiherélése, klasszikus értelemben vett Duna tévés identitásának szétszedése?

No, de kérlek — hápogtam —, szóval, hogy én…

Igen, igen — folytatta —, ott sumákoltok a hétmilliókkal, miközben a Duna tv megengedi magának, hogy több száz erdélyi értelmiségi, költõk, papok, tanárok és tudósok tiltakozását nem hogy figyelmen kívül hagyja, de arcátlanul meg sem válaszolja…, veritek szét a Duna tévét, s még kiabáltok, hogy a kormány be akarja olvasztani…, s ezt tûrítek…, te mit felügyelsz, mit ellenõrzöl ott?

És lecsapta a kagylót.

…Hogy mondja, Asszonyom? Be kell fejeznünk?

Mindenesetre köszönöm a lehetõséget, hogy megszólalhattam, hívjanak még, szívesen jövök máskor is.

Az utcai pénzváltóknál a forint 72/74, a márka 9300/9500, a dollár pedig 17 900/18 100 lejbe került.

Ma reggel a Macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a német márka 9350/9450, az amerikai dollár 17 950/18 000, az olasz líra 9,33/9,60, az osztrák schilling 1306/1350 lejbe kerül.

Elkezdôdött annak az 500 millió lejnyi második segélynek a kiosztása Kolozs megyében, melyet a kormány az árvízkárosultak támogatására szánt. Csütörtökön, Vasile Sãlcudean prefektus jelenlétében, Magyargorbó és Magyarszentpál községekben 181 rászoruló személynek összesen 131 millió lejt osztottak ki, és az akció a következô napokban más településeken folytatódik. Az érintett árvízkárosult családok már részesültek különbözô támogatásokban (pénz, építôanyagok, ruhanemû, élelmiszer, háztartási cikkek), melyek adakozó vállalatoktól, alapítványoktól származtak.

A Babes–Bolyai Tudományegyetem szenátusának irányító testülete közleményben foglalta össze álláspontját az egyetem diákligájának az oktatásügyi minisztériumba eljuttatott beadványával kapcsolatban, amely az átutalható hitelekre és a különbözô díjszabásokra vonatkozik.

Ebben emlékeztetnek arra a november 2-án lezajlott tárgyalásra, amely az egyetem és a diákok képviselôi között létrejött, és amelynek nyomán a tanintézmény díjszabását a lehetô legalacsonyabb szintre csökkentették. A diákliga kérte az alapszabály módosítását: szerintük az a diák, aki a vizsgán nemcsak másodszorra, hanem harmadszorra vagy negyedszerre sem kap átmenô jegyet, jogosult legyen arra, hogy másodszor is beiratkozhassék arra a tantárgyra minden külön taksa befizetése nélkül. Az egyetem szenátusa 1999. november 22-i ülésén megvizsgálta a kérelmet és egyöntetûen elutasította azt. Okok: a Babes–Bolyai Tudományegyetemen használt átutalható hitelek rendszere összhangban van az európai uniós követelményekkel, ezt minden szerzôdés aláírója elfogadta.

A parlament együttes ülésén a honatyák Emil Constantinescu államelnök levélben kifejezett kérésére engedélyezte egy idegen katonai szerelvénynek az ország területén való áthaladását. A vonat a KFOR amerikai kontingensének szállít katonai anyagot. A tíz kocsi huszonöt gépjármûvet és hat tartályt szállít, december 11-én és 12-én halad át az országon. Az átkelés ideje alatt a nemzetvédelmi minisztérium biztosítja a szerelvény védelmét és kíséretét.

A Nemzetközi Valutaalap egyetért az adóknak olyan mértékû csökkentésével, amilyennel azt a román kormány szeretné végrehajtani. Ezt Decebal Traian Remes pénzügyminiszter nyilatkozta a Mediafaxnak. „Én kitartok a profitadó 20%-os csökkentése mellett" — mondotta. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Romániában szükséges a pénzügyi fegyelem megerôsítésére, amely minden gazdaságilag fejlett államban jól mûködik. Erre akkor is nagy szükség van, ha különféle erôs ellenkezést válthat ki a társadalom bizonyos rétegeibôl.

Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozásáig nem vezet be vízumkötelezettséget szomszédaival szemben — jelentette ki Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium politikai államtitkára szerdán, a magyar külügyi bizottságban. A testület tájékoztatást hallgatott meg a Határon Túli Magyarok Hivatala, a Magyarok Világszövetsége és az Illyés Közalapítvány mûködésérôl, megvitatta a határon túli magyarok helyzetével és a magyar külpolitikával összefüggô kérdéseket.

Közölte: a magyar kormány reményei szerint szinkront lehet teremteni Magyarország és Szlovákia integrációs felvételében. Ugyanakkor a magyar kormány kemény lobbyzásba kezd azért, hogy Románia kerüljön le a vízumra kötelezett országok listájáról.

Németh Zsolt ismertette a magyar közalapítványok határon túli magyarokat segítô tevékenységét. Hangsúlyozta: a kétmilliárd forint magyar költségvetési támogatás az erdélyi történelmi egyházak által kezdeményezett alapítványi magyar magánegyetemet támogatja.

Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatala elnöke beszámolt az Új Kézfogás Közalapítvány nyújtotta támogatásokról a határon túli magyar vállalkozóknak.

Zalatnay István, az Illyés Közalapítvány képviselôje elmondta: több mint 800 millió forinttal gazdálkodott az alapítvány, nôtt a pályázók száma, és létrehozták a stratégiai keretet.

A vita során Tabajdi Csaba a határon túli magyar szervezetek közötti „egyenlô közelségtartásra" hívta fel a figyelmet. A szocialista és szabaddemokrata képviselôk az Illyés Közalapítvány pénzelosztási gyakorlatát kifogásolták. Az ellenzéki politikusok véleménye szerint a közalapítvány kuratóriumának tagjai áttekinthetetlen helyzetet teremtettek. Németh Zsolt számadatokkal cáfolta a kuratóriumot ért vádakat.

A Románok Nemzeti Egységpártja levélben fordult Emil Constantinescuhoz, hogy törölje a köztisztviselôi törvényt elôíró határozatot. Ellenkezô esetben a levelet aláíró Valeriu Tabãrã az Európa Tanácsot és az Európai Uniót szándékszik informálni errôl a szerinte Romániában nem létezô törvényrôl. Tabãrã alkotmányszegéssel vádolja Constantinescut, amiért 51 képviselô tiltakozása ellenére aláírta a köztisztségviselôi törvényt. Szerinte az államelnök tanácsadói a hibásak, amiért nem ellenôrizték, hogy vannak-e tiltakozó bejelentések erre a jogszabályra vonatkozóan.

A jogi személyek jövôre egymillió lejnél nagyobb összegeket csak bankon keresztül fizethetnek ki.

Kormányhatározatot fogadott el a kabinet szerdán, amelynek értelmében december elsejétôl havi átlagos 172 órás munkaidôre, a legkisebb bruttó bér 450 ezerrôl 700 ezer lejre emelkedik. Azokat a munkáltatókat, akik ennél kisebb béreket fizetnek alkalmazottaiknak, a munkaügy 20 millió lejjel büntetheti.

A kormány módosította a bérek adórácsát is. Az új adórács január elsejétôl lép életbe, s az összjövedelmi adó kiszámítására nézve is érvényes. Eszerint 917 ezer lejig az adó 18 százalékos, 917 ezer és 2 250 00 lej között 165 ezer lej plusz a 917 ezer lejt meghaladó összeg 23 százaléka, 2 250 000 és 3 583 000 lej közötti bérekre az adó 471 650 lej plusz a 2 250 000 lejt meghaladó összeg 28 százaléka, 3 583 000 és 5 000 000 lej közötti bér esetében pedig 844 890 lej az adó plusz a 3 583 000 lejen felüli összeg 34 százaléka. Az ötmillió lej feletti bérekre az adó 1 326 670 lej plusz az ötmilliót meghaladó összeg 40 százaléka.

A kormányülésen elfogadták a személyi jövedelemadóról szóló törvény végrehajtási utasításait. A kabinet tagjai egyúttal úgy döntöttek, hogy január elsejétôl a jogi személyek naponta legfeljebb 10 millió lejt fizethetnek ki készpénzben, és egyetlen jogi személynek naponta készpénzben egymillió lejnél nem fizethetnek ki többet. Az egymillió lejt meghaladó összegeket tehát kizárólag bankátutalással lehet majd kifizetni. Azoktól a jogi személyektôl, akik az új elôírást nem tartják tiszteletben, az egymillió lejt meghaladó átutalás összegét elkobozzák, és ezen felüli büntetést is kiróhatnak a pénzügyi ellenôrzô szervek. A jogi személyek január elsejétôl kasszájukban egyik napról a másikra legfeljebb ötmillió lejt tarthatnak.

Az intézkedés fô célja a bankon keresztüli átutalásokra történô rákényszerítés. A jogi személyek ez idáig — a viszonylag magas kezelési költségek miatt — a bankátutalást lehetôleg elkerülték.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]