1999. december 11.
(XI. évfolyam, 290. szám)

Az Európai Unió tagországainak állam- és kormányfôi pénteken úgy döntöttek, hogy jövôre megkezdik a csatlakozási tárgyalásokat Máltával, Bulgáriával, Lettországgal, Litvániával, Romániával és Szlovákiával, és megerôsítették Törökország tagjelöltségét — közölték finn források.

A csúcsértekezlet résztvevôi elmondták: az EU-nak 2002-re készen kell állnia új tagok befogadására, és a tárgyaló tagjelöltektôl függ, hogy ezután mikor csatlakozhatnak.

Az EU, történetében elôször, tavaly kezdett csatlakozási tárgyalásokat az egykori keleti blokkhoz tartozó államokkal. Eddig Ciprussal, Csehországgal, Észtországgal, Lengyelországgal, Szlovéniával és Magyarországgal álltak tárgyalásban. Több forrásból hangoztatták azt is, hogy a jövôre kezdôdô tárgyalások résztvevôi ugyanolyan eséllyel kerülhetnek az elsôként csatlakozók közé, mint azok az államok, amelyek már négy külügyminiszteri szintû fordulón túl vannak.

Az államelnöki hivatal pénteken kiadott közleményének tájékoztatása szerint az EU helsinki csúcsértekezletének szombati ülésén Emil Constantinescu államfô is részt vesz. A közlemény továbbá megállapítja: a kommunista rendszer megdöntésének tizedik évfordulóján a románok teljesülni látják álmaikat, amelyekért 1989-ben sokan életüket áldozták, illetve azt a legitim törekvésüket, hogy belépjenek az európai demokratikus államok sorába. Az EU-nak az a döntése, hogy Romániával is megkezdik a csatlakozási tárgyalásokat bizonyítja, hogy a berlini fal leomlása egységes és virágzó Európa kiteljesedésének kezdetét jelentette. Az államfô köszönetet mondott a román népnek, hogy mindvégig kitartott az integrációs törekvések mellett.

A Legfelsôbb Bíróság pénteken azonnali hatállyal 45 napra felfüggesztette az immár öt napja tartó vasutassztrájkot. A bírósági döntés végleges és megfellebbezhetetlen: mind a szakszervezetekre, mind a munkavállalókra kötelezô. Az érdekvédelmi szervezetek vezetôit nem érte meglepetés, hiszen erre a döntésre már számítottak. A bíróság elôtt pénteken csupán azt akarták elérni, hogy a sztrájkot csak szombattól kezdôdôen függesszék fel, hogy értesíthessék róla tagságukat, és elôkészíthessék a munka felvételét. A bíróság a kérésüket elutasította, és elrendelte a sztrájk azonnali felfüggesztését. Mint ismeretes, a vasutak igazgatósága hétfôn keresetet nyújtott be a bíróságra, mivel a bukaresti vasúti karbantartó üzem munkásai teljesen beszüntették a munkát, és nem biztosították a sztrájktörvény értelmében a járatok egyharmadát. Dan Pintea, a mozdonyvezetôk szakeszervezetének kolozsvári elnöke a Szabadság kérdésére elmondta: a kolozsvári szakszervezet tiszteletben fogja tartani a Legfelsôbb Bíróság döntését.

A bíróság határozatára várva a vasutasok pénteken is folytatták a hétfôn elkezdett általános sztrájkot azt követôen, hogy csütörtök este is eredménytelenül zárult a szakszervezetek és a vasúti igazgatóságok közti tárgyalás. A feleknek ezúttal sem sikerült kompromisszumra jutniuk, ugyanis a vasúti igazgatóságok továbbra is fenntartották álláspontjukat: nem rendelkeznek a követelések teljesítéséhez szükséges anyagi alapokkal. A szakszervezetek a csütörtök esti tárgyalásokon azt javasolták: a vasúti igazgatóság a jelenlegi 450 000 lejrôl 700 000 lejre emelje az alkalmazottak minimálbérét. A szakszervezetek elsôsorban arra hivatkoztak, hogy a kormány szerdai ülésén a minimálbért decemberre visszamenôleg 700 000 lejre emelte. A vasúti igazgatóságok becslése szerint ez mintegy 56 százalékos fizetésemelést jelentene, amit azonban a munkáltató nem engedhet meg, és továbbra is csak a húszszázalékos béremelésre hajlandó. Ioan Vlad, a Solidaritatea szakszervezet alelnöke

sajtónyilatkozatában rámutatott: amennyiben kezdeményezésüket elfogadják, már péntek reggel felfüggesztették volna az általános sztrájkot.

Pénteken Vasile Sãlcudean prefektus kissé módosította a Szabadságnak adott november 19-i nyilatkozatát, amelyben azt állította: a hozzá eljutott visszajelzések azt mutatták, hogy a lakosság nem ért egyet az Antonescu-szobor felállításáról szóló tanácsi határozat megtámadásával. — Biztos vagyok abban, hogy a lakosság a négy szobor felállítása mellett foglalna állást — nyilatkozta akkor a prefektus.

Ezzel szemben kérdésünkre válaszolva a tegnap Vasile Sãlcudean a következôképpen fogalmazott: — A polgármester nyilatkozataira alapozva azt mondtam, hogy a társadalomnak lehetnek olyan rétegei, pontosabban elszigetelt személyek, akik Antonescu marsall szobrának felállítása mellett foglalnak állást. Remélem, hogy ezek a személyek elszigeteltek, és nem beszélhetünk a lakosság szervezett csoportjáról. Általában nem hiszem, hogy a város lakói szeretnék Antonescu marsall szobrának a felállítását. Szerintem ez nem a megfelelô pillanat arra, hogy szobrokat állítsunk — mondta. Sãlcudean hozzátette: jelenleg inkább a várossal és a lakosok számtalan gondjával kellene foglalkozni. A szoborállítás még várhat.

A prefektus kifejtette: a tanácsi határozatot elsôsorban ennek formai rendellenességei miatt támadta meg a közigazgatási bíróságon. Ugyanakkor ennek esetleges politikai kihatásai is sokat nyomtak a latban. — Antonescu marsall nem példa az általunk épített demokráciának. Fogalomellentét lép fel: egy diktátor szobrát szeretnénk felépíteni, és ugyanakkor egy elôrehaadott demokráciát építünk az országban. Úgy vélem, hogy marsall szobora ártana hazánk nemzetközi kapcsolatainak is. Mindenki elismeri, hogy Antonescu marsall utolsó pillanatig Hitler hûséges szövetségese maradt. A diktátor a jelenlegi világhatalmak (Amerikai Egyesült Államok, Anglia, stb.) ellen harcolt. Nem fogok visszatérni a megtámadási döntésemre — biztosított a prefektus.

Mint arról korábban beszámoltunk, procedurális és formai kifogásokat emelve november 10-én $Buchwald Péter& ideiglenes prefektus arra szólította fel a városi tanácsot, tíz napon belül vonja vissza a Ion Antonescu marsall, Ferdinánd király, Ion I.C. BrÌtianu és Iuliu Maniu köztéri szobrának felállítását célzó október 28-i 584-es számú határozatát. Mivel a tanács nem tett elget a kérésének, hosszas gondolkodás és konzultálás után december 3-án Vasile SÌlcudean a közigazgatási bíróságon megtámadta a döntést.

Miután október 25-én figyelmeztetô sztrájkot tartott az Alma Mater szakszervezeti szövetség keretében mûködô Mûszaki Egyetem szindikátusa, hétfôn általános sztrájkba lépnek, ha kéréseiket nem teljesíti a kormány — fenyegetnek.

A szakszervezet követelései tartalmazzák többek között a költségvetés elmaradt részének kiutalását, a 154-es törvény módosítását oly módon, hogy a tanárok béreit viszonyítsák az országos átlagbérekhez. — Amikor ezt a törvényt megszavazták, 750 000 lej volt az alapfizetés, azóta ez az összeg az infláció következtében elértéktelenedett. Szeretnénk, hogy a következô évi költségvetés megszavazásakor ezt szem elôtt tartsák, és elfogadhatóbb alapbért biztosítsanak, ami 1–1,5 milló lej lenne." — mondotta Barbu Bãlan a Szabadságnak. Hozátette: "A kormánnyal folytatott tárgyaláson 105 milliárd lejt szavaztak meg, ám egyelôre egyetlen vasat sem utaltak át az intézmény számlájára. Ha hétfôig nem történik változás, általános sztrájkba kezdünk".

Pénteken Kolozsvárra látogatott Fernando Cousino — Chile bukaresti nagykövete. A diplomata találkozott Vasile Sãlcudean prefektussal,Gheorghe Funar polgármesterrel, illetve a Kereskedelmi és Iparkamara képviselôivel.

A prefektussal folytatott megbeszélése után a nagykövet elmondta: országa számára Románia nagyon fontos partner, a kereskedelmi kapcsolatok fellendítésére érkezett városunkba. Románia földrajzi elhelyezkedése miatt fontos Chile számára. Románia a konstancai és galaci kikötôk, illetve a szabadkereskedelmi zónák miatt fontos Chile számára. Szerinte Románia regionális kereskedelmi központtá válhat.

A nagykövet ugyanakkor arról is beszámolt, hogy a Babes–Bolyai Tudományegyetem alkalmazott idegen nyelvek karának chilei szerzôk könyveibôl adományoznak. Látogatása során Fernando Cousino kellemesen meglepôdött a polgármester latin-amerikai ismeretein. Kifejtette, hogy országa tizennégy éven át tartó, átlagosan számított 7,2%-os gazdasági fejlôdését az ázsiai válság 2%-ra csökkentette. A fejlôdés kulcsa — mondotta —, hogy különbözô pártok egyetértettek a gazdasági kérdésekben.

Vasile Sãlcudean lapunknak elmondta: a nagykövet szeretné, ha a gazdasági kapcsolatok fellendítése érdekében chilei–román kereskedelmi kamarát hoznának létre. — A fafeldolgozás terén történô együttmûködést ajánlottam ôexcellenciájának. A magánkézben levô szamosújvári gyárnak hasznos lenne egy ilyen partnerkapcsolat. A chileieknek komoly tapasztalatuk van ebben a kérdésben. A cél az, hogy Románia ne csupán fatönköket exportáljon.

ASZTMAKLUB találkozóját tartja a Filantrop Humanitárius Alapítvány december 13-án, hétfôn du. 5 órától a Majálus/Bilascu utca 5. szám alatti Györkös-Mányi Albert Emlékházban. A találkozón dr. Péter Tibor a kortikoszteroidok (a légúti gyulladást csökkentô gyógyszerek) megelôzô szerepérôl fog beszélni, utána rövid videofilmet vetítenek, majd beszélgetnek. Belépés díjtalan. Minden érdeklôdôt szívesen látnak.

EGYHÁZ ÉS MÉDIA címmel Kovács Sándor teológiai tanár tart elôadást a Dávid Ferenc Egylet felolvasó ülésén december 12-én, vasárnap du. 5 órától, az unitárius egyház dísztermében (Kossuth Lajos/December 21. út 9.). Az elôadás után Kovács Sándor zongoramûvész három Chopin-keringôt játszik, majd Bodor Piroska II. éves teológiai hallgató szaval.

A MESE JELENTÔSÉGE A GYERMEK ÉLETÉBEN címmel Orbán Mária és Bertóti Csilla pszichológus tart elôadást a Kismamaklub összejövetelén december 13-án, hétfôn du. 6 órától, a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Várják a kismamákat, kisgyermekes mamákat gyermekeikkel együtt, és bárkit, akit e téma érdekel.

is sor került csütörtökön a Reményik Sándor Pincegalériában (Kossuth Lajos utca 1. sz.). A Kriterion Könyvkiadó két legújabb kötetét — Lucian Boia: Történelem és mítosz a román köztudatban és Paul Drumaru: Transland — Fegyveresi Anikó mutatta be elsôsorban a média képviselôinek. A rendezvény hiányossága volt, hogy a két szerzô — idôhiányra, illetve a vasutassztrájkra hivatkozva — nem volt jelen a könyvbemutatón.

Paul Drumaru két kötetnyi versfordításának alcíme — Az én magyar költôim — mintegy elôre jelzi, hogy egy szubjektív antológiát tart a kezében az olvasó. Semmiféle elfogadott irodalmi kritériumot nem lehet ráerôszakolni arra, hogy mi szerint válogatta meg, mely költôk mely verseit ültei át románra. Harminc év munkájának eredményeként 28 ezer verssorban, 940 oldalon, 18 magyar költô (Szilágyi Domokos, Kányádi Sándor, Radnóti Miklós, Pilinszky János, Markó Béla, Kovács András Ferenc stb.) verseit tolmácsolja román nyelven.

Lucian Boiának a Gordiusz sorozatban megjelent kötete az oly nagy vihart kavart 1995-ös könyvének magyar nyelvû fordítása. Fegyveresi Anikó elmondta: sokak szerint ez az a könyv, amelyre nyolcvan éve várt a romániai társadalom. Forradalmi munka, a román történelem kritikai szemlélete, melyet elolvasva megnyugvást érezhet az olvasó: így is lehet. Boia nyitottan fordul saját nemzetének történelme felé, könyve alapos történelmi munka, a szerzô tökéletesen dokumentálja minden állítását. A mû hét fejezetének már a címei is sokatmondóak, s minden fejezet arra indít, hogy mélyreható elemzést végezzen az olvasó.

Semmi sem bizonyítja jobban a könyv újszerûségét, mint Lucian Boia szavai: "Minden nemzetnek megvan a maga történelmi mitológiája. Semmi sem világít rá jobban a jelenre és a jövendô felé választott utakra, mint az a mód, ahogyan a társadalom magáénak vállalja múltját."

A Röser Antikvárium csütörtök délután ismét könyvbemutatónak adott otthont. Ezúttal gyermekverseket tartalmazó kötet megjelenesének örülhettünk, hiszen Visky András Aranylevél címû kötetecskéje kivitelezésében is szép, igényes kiadvány. A házigazda tisztét betöltô Selyem Zsuzsa elgondolkodtató kérdést tett fel a közönségnek: miért a felnôttek írnak gyermekverseket? Maguk a gyermekek jóval alkalmasabbak erre a feladatra, hiszen ôk odafülelnek a dolgok ritmusára, az állatokra, a hangokra, amelyeket a felnôttek már észre sem vesznek.

A hangoknak igen nagy szerep jut Visky András kötetében. Minden vers egy-egy hónapról szól, és mindnek megvan a maga ritmusa. Selyem Zsuzsa rendhagyó módját választotta a kötet bemutatásának: ezúttal a ritmusra helyezte a hangsúlyt. Ebben segítségére volt Szabó Attila, aki "kidobolta" a versek ütemét.

A bemutató végén a szerzô dedikálta kötetét, amely így szép karácsonyi ajándék lehet bármely generáció számára.

A nô legtágabb értelemben ’nônemû felnôtt személy’. E szavunknak számos rokon értelmû megfelelôje van. Szerepet játszik a megnevezésekben a kor, a családi állapot, lebecsülô vagy éppen megbecsülô színezetû, olykor tréfás használat, stílusérték.

A kort véve tekintetbe, a legfiatalabb nô neve lány vagy leány mindaddig, amíg férjhez nem megy. Életének e szakaszát tagolttá tehetjük: ha 10–12 évesnél fiatalabb, akkor kislány, leányka, gyermeklány, késôbb már serdülôlány, kamasz lány, süldôlány, csitri, fruska, bakfis. Az eladó sorba kerülô felnôtt lány: eladó lány, nagylány, hajadon, kisasszony. Ha továbbra is pártában marad, nem megy férjhez, nem veszik nôül, akkor vénkisasszony, vénlány, öreglány, kissé gúnyorosan: aggszûz. A férjhez ment nô már asszony, feleség, kedveskedve asszonyka, becsmérlôen asszonyság, tréfás elvonással: nej. Egy asszony kora szintén számít. A fiatalasszony, népiesen menyecske ellentéte öregasszony, vénasszony. (A kérdésre, hogy meddig menyecske a menyecske? A válasz többnyire, hogy addig, amíg öregasszony él a háznál.)

A választékos stílusban a nô: hölgy. Rosszalló árnyalattal a divatos fiatal nô: nôci, hölgyike, tréfásan, kissé gúnyosan: hölgyemény. A divatozó, dologtalan nô már dáma, puccos dáma. A választékos stílusban az úri módon, nagy jólétben élô vagy az illemnek megfelelô módon viselkedni tudó nô: úrinô, úriasszony. A nô népies vagy tréfás stílusban fehérnép, fehércseléd.

Végül ne feledkezzünk meg az argó, a jassz nyelv stílusalakzatairól sem. Itt egy nô lehet csaj, pipi, spiné, spinkó, tyúk (vén tyúk), az idôsebb nô, anya: öreglány. A rosszallóan elítélô, durva stílusban bizonyos nôszemély lehet: némber, banya, bestia, boszorka, boszorkány, fúria, sárkány, vén szatyor, vén csoroszlya, szipirtyó, satranytyú, sôt, bányarém is.

***

A Román Televízió magyar nyelvû adásának Anyanyelvi Ôrjárat rovata megrója a Szabadságot e hirdetésért: "Fizessen elô a SZABADSÁG-ra", mondván: a toldalékokat közvetlenül kapcsoljuk a szótôhöz, kötôjellel csak akkor, ha a szó ún. néma betûre vagy betûcsoportra végzôdik. Így igaz, de a szerzô a fenti esetben megfeledkezik arról az írásgyakorlatról, hogy a grafikailag kiemelt címhez vagy közszóhoz kötôjellel szokás fûzni a toldalékokat. Ha nyelvmûvelô kiadványokat lapozunk fel, akkor is ugyanezt tapasztalhatjuk; íme, néhány példa: "...mert helyesen KESZTYÛS-t kell írni"; "...az áld-hoz az egyik, a jó értelmû, az átkoz-hoz a másik, a rossz értelmû jelentés tapadt" (Lôrincze Lajos: Édes anyanyelvünk 103., 178. 1.); "...a közéleti nyelv hemzseg a sok felvállalás-tól"; "a patronálás-t is csak addig értették..." (Mondd és írd! 118., 148. 1.); "a cukorkát szívesebben nevezzük karamellá-nak, mint karamell-nek"; "...a reáliskolá-ból rövidült" (Nyelvmûvelô kézikönyv II. 492., 564. 1.). Lehet azonban, hogy a szerzô ezzel az írásgyakorlattal nem ért egyet, de akkor negatív példáit miért nem veszi, mondjuk, a Nyelvmûvelô kézikönyvbôl?

Az elmúlt években a Mozart-fesztivál keretében két, nálunk nem játszott operája, a Clemenza di Tito és az Idomeneo került színre, ezúttal viszont Mozart legnagyszerûbb operáját, a Don Giovannit adták elô fiatal mûvészek. Bár ezt az operát mindkét kolozsvári opera játszotta, pillanatnyilag nincs mûsoron, valószínûleg ezért is esett rá a választás.

A Don Giovanni számos szereplôjének szebbnél szebb áriákat, együtteseket írt Mozart, már prágai bemutatóján is átütô sikert aratott az "operák operájának" tartott mû. A rendkívül igényes dramma giocosót most Luxembourg és Kolozsvár konzervatóriuma, illetve zeneakadémiájának operaosztályai adták elô a városunkból elszármazott énekes és rendezô Ionel Pantea, a luxembourgi konzervatórium tanárának rendezésében. Az elôadás karmestere, Radu Pantea, szintén már többször sikerrel szerepelt Kolozsváron a filharmónia és a magyar opera együttesének élén.

Az elsô szereposztás december 8-án mutatkozott be, a második elôadásra, részben más szereposztásban, másnap került sor. Beszámolóm a bemutatóról szól.

Mindenekelôtt Ion Pantea rendezését kell méltatnunk, aki bevezetôjében rámutatott, mennyire szívügye Mozart operája (nemcsak rendezte már Kolozsváron, hanem Leporellót is énekelte). A Diákházban tartott elôadáson két piros pad és a férfiak fehér, a nôk fekete ruhája elég ahhoz, hogy díszlet nélkül is pergô, mozgalmas elôadást valósítson meg, melybôl nem hiányzik a vaskos humor sem. Tárgyakat, kellékeket a pantomim sikeresen helyettesít.

Minthogy a terem nem rendelkezik zenekari süllyesztôvel, a szólamok pontos megvalósítását nehezítette, hogy a karmester és zenekar az énekesek mögött volt. Ez volt az oka több ritmikai lötyögésnek.

Az elôadás két legszebb, legérettebb hangja a budapesti Molnár Zsolt (Leporello) és Michael Haag (Komtur). Molnár Zsolt Leporellója mindenre reagál, arra is vigyáz, hogy mozgása, tánca nehézkes, bumfordi legyen. A tömör, magvas hangú Michael Haggal a 9-i elôadáson megcserélik szerepüket.

Fazekas Csaba a címszereplô, hangja nem minden fekvésben egyformán kidolgozott, játéka, megjelenése viszont az igazi Don Juan, mozgáskultúrájának eleganciája, reagálása partnereihez példaszerû.

A nôi szereplôk közül Patricia Humbert-Freres bájos Zerlináját emelném ki, hangja szépen csengô, egyedüli negatívuma a magas hangok kissé túlzott vibratója. Maria Simona-Neagu muzikális Elvira, tisztán énekel az együttesekben, de mély regiszterét még fejlesztenie kell. Donna Anna, azaz Simona Ivas egyes részleteknél értékes, drámai hangszínnel énekel, de a magas regiszternél problémái vannak, ugyanakkor kényes részleteket sikeresen old meg. Iurie Ciobanu tenorja még erôtlen Ottavio a darabban is vértelen szerepében, az ária falsettóban való elôadása még nem elégít ki, érdeme a tiszta intonáció.

Benoit Delbos valószínûleg beugrással énekelte Masettót, neve nem szerepelt a mûsorban. Még kezdô, hangja kevésbé kidolgozott, ám játék szempontjából alakítása jól kapcsolódik szerepéhez, kettôse Zerlinával fiatalságot, falusi naivságot fejez ki.

Eva Cusmir muzikálisan kíséri clavicemballón a recitativókat, Fazekas Csaba szépen elôadott szerenádjában a clavicemballo mintha csak gitár pengetését imitálta volna.

A zenekar szinte profi módon játszott, még az obligát kürt-gixer sem hiányzott. Az eredeti befejezéstôl eltérôen kimaradt a befejezô együttes, az elôadás Don Giovanni halálával ér véget. Rendezôi elképzelés vagy kompromisszum? Radu Pantea biztonsággal, élettelien vezényelte, vezette az elôadást, melyet egészében várakozáson felülinek osztályozhatunk!

A Mozart-fesztivál hatodik napján, december 9-én, délután 17 órakor került sor Nicoleta Ion zongoraestjére a zeneakadémia stúdiótermében. Nicoleta Ion hatéves korában kezdte el a zongorázást a nagyváradi zeneiskolában Farkas Pál, Magyari Zsuzsa, Marius Popescu és Horváth Erzsike tanárok irányításával. Zenei tehetségét zenetanár édesanyjától, a munkában való kitartást, a versenyszellemet sportoló édesapjától örökölte. Kislányként úszóbajnokságokon vett részt, mindig az élvonalban, de egy idô után választania kellett a sport és a zene között. És ô döntött, mert szerelme a zene lett. X. osztálytól a kolozsvári zenelíceumban Türk Gerda tanárnôvel folytatta tanulmányait, rövid idô alatt több verseny gyôztese, majd 1997-ben elnyerte a Mozart-verseny fôdíját. 1999-ben Végh Sándor-díjjal tüntették ki. Dana Borsan zongoramûvésznô irányításával jelenleg a bukaresti fôiskola I. éves hallgatója. Mûsorának elsô száma, Mozart B-dúr KV 333 (315c) szonátája, a zenei líra csodálatos világába vezetett. A középsô tétel Esz-dúr hangneme Schubert szerint: "a szeretet, imádság, a Mindenhatóval folytatott bensôséges beszélgetés, három bé elôjegyzésével a Szentháromságot jelképezô" hangnem. A szonáta utolsó vidám tételének versenymûhöz illô, hosszú kadenciája meghökkentô volt. Kraus: É-dúr VB 196 szonátájában megcsodálhattuk a fiatal mûvésznô virtuozitását, a mély regiszterek bátor használatát, az unisono részek drámai erejét, a leheletnyi árnyalatú, Kraus zenéjét annyira jellemzô pianissimókat. Az utolsó tétel német népi dallamosságot hordozó dúr–moll variációi, mozarti díszítésekkel, klasszikus harmóniákkal, Kraus ötletgazdagságáról tanúskodnak. Dan Voiculescu: Mozart — Kadenz, finom-modern harmóniakezelésû frissen komponált mûve elsô ízben hangzott el, és Mozart emlékének adózott. Mozart: h-moll Adagiója (KV 540) a lírai bánat, a "szelíd panasz", ahogy Schubert jellemezte, a H-dúr kóda viszont a "könnyes mosoly" példája. A Dürnitz bárónak írt D-dúr szonáta (KV 284) a fiatalkori szonáták közül a legjobb, de technikailag a legigényesebb. Anyagfeldolgozása zenekarszerû. Nicoleta Ion a kérdések és válaszok kontrasztját az aprólékosan kidolgozott dinamikával fokozta. Az utolsó tétel vidám variációsorozatában jól érvényesültek a csipkeszerû díszítések, az egyszerû tökéletességgel bemutatott témák, a kiváló forma- és tempóérzék. Nicoleta Ion személyében egy fiatalságát meghazudtoló, érett Mozart-elôadót köszönthettünk.

Manapság a rádióhullámok zenei étertérsége olyan, mint a homoksivatag. Amikor elegünk van a hírekbôl, a kommentárokból, a beszéljük megekbôl, csavargathatjuk napestig az állomáskeresô gombját, mert az egyhangú csinn-bumm, bumm-bumm és egyéb összefüggéstelen zajon kívül semmit sem találunk. Az aszfalttáncosok számára írott kottákon mintha elfelejtenék feltüntetni az oldalszámot, hogy az "elôadómûvészek" ne tudják, hol a kezdet és hol kellene végre abbahagyni.

Borzasztóan egyhangú az európaivá kiszélesedett ultrarövid hullámsáv is. A gügye csevegések szüneteiben a kereskedelmi adók zenei szerkesztôinek ugyanazok az idegbajos zeneszámok jutnak eszükbe. A valamikori bukaresti 3-as mûsor, amely az "átkosban" többnyire valódi zenét sugárzott, most olyan hangulatot áraszt, mintha újabb típusú KISZ-titkárok mozgósítanák a hallgatóságot az ifjúság csütörtökeire.

Térségünkben talán egyetlen "fogható" kivétel a kolozsvári görög keleti katedrális tornyából sugárzó Radio Renasterea. Az, hogy orgonahangversenyt gyakran közvetít, nem lenne rendkívüli, ahogy mondani szokás, profiljába vág. De egy alkalommal azt hittem, hogy véletlenül besugároz Kolozsvárra a Bartók rádió: majdnem egy óráig hallgathattam Brahms magyar táncait a 92 Mhz tájékán. Máskor Beethoven-, Liszt-, Vivaldi-, Mozart-mûvekkel kényeztet a Renasterea.

Ezért fogadtam fokozott érdeklôdéssel a hírt, hogy ez a rádióállomás állítólag zavarja Kolozsváron a Kossuth rádió mûsorát. Nem hiszem, hogy az ultrarövid antennáról olyan alacsony harmonikus frekvenciák is kisugározódnának. Inkább gyanítom, hogy a repülôtér rádiójelzô tornya a ludas. Ugyanaz a rásípolás felerôsödve hallatszik a szamosfalvi úton. (Érthetetlen, miért teszik olyan közel a mûsorszórás hullámsávjához a rádiótorony frekvenciáját. A közép- és a hosszúhullám között bôven akad hely.) De nem ez a lényeg, hanem az, ahogyan a Renasterea felelôs vezetôje válaszolt a Szabadság munkatársának felvetésére. Ô sem tartja valószínûnek az átfedést, de kikéri szakemberek véleményét, és ha szükséges, intézkedik.

Képzeljük el, hogyan hangzott volna a válasz, ha a katedrális tornyában a polgármester vagy valamelyik csicskása kezelné a rádióadót.

Persze, akkor a Renasterea mûsora is más lenne. Nem mindenkinek volt zenei gyerekszobája.

(Mellesleg, a december 1-jei ünnepségek kapcsán jut eszünkbe: nem ártana megkérdezni a gyulai románoktól, hogyan esne nekik, ha a nyakukra ültetnének egy számukra rokonszenvtelen polgármestert, aki augusztus 20-án kipirosfehérzöldezné a Nicolae Bãlcescu Gimnáziumot, és rendôröket állítana a díszlet ôrzésére.)

Az ajándékozások hónapja Mikulás, csak úgy nézek magam elé: ugyan minek? Vajon miért jön az ajándékozások hónapja annak, akinek krajcárja sincs, ugyan mivel és mit vásároljon ajándékul ebben a kínálattá lett világban? Csak nézek magam elé, s megállapítom ismételten: bizony hiába ösztökél a hónap, s égnek a lampionok a fenyôkön, ünnepi zene a városban, s harsognak a kirakatok. Jobb mindezeket észre se venni, akkor nem fáj annyira a nincstelenség. De nem lehet elbújni se, mert emlékezetemben, véremben van minden. Lennének ismerôsök, hozzám közeliek, akik megérdemelnének tôlem egy valamicskét. Úgy érzem, túl hosszúra nyúló életemben vajmi keveset ajándékoztam, többnyire csak kaptam. Még megbocsátás dolgában is felemel a mérleg serpenyôje. Nekem hiába mondja a miatyánk, "miképpen mi is megbocsátunk ellenünk vétôknek", mert nincs rá bennem emberi hajlandóság, kiölték belôlem. Így, bûnbe rekesztve élek — nincs egy krajcárnyim az ajándékozásra.

Felbillen a mérleg serpenyôje, bármikor könnyûnek találtatok, métely lesz az ajándék, ha az ember viszonozni nem tudja. Most, az ünnepkörben eszembe jut a nyár, július, amikor ajándékot kaptam. Igen, hajlandó vagyok a Mikulást, a karácsonyt, az újévet júliusra tenni vagy a júliusi eseményt december hatodikára. Lehetséges, mert ekkor sincs krajcárnyi pénzem, csak úgy nézek magam elé. Nem várok senkit, még árva tolvajt se — hiába jönne. Ajándékozót meg éppeg. Az ajándékozók valahol névnapoznak, üdülnek és isszák a sert, s gondolom, eszük ágába se vagyok. Számolom, hány krajcárnyim nincsen. Még szerencse, mondom úgy magamnak, ennek nem árt az infláció. Egyszer csak megrettenek, mint akit cinikus gondolatán fognak: valaki kopog egyszer, kopog kétszer és harmadszor. Ajtót nyitok. Hárman jönnek, mint a királyok, és leteszik az írógépet meg a dohányt az asztalra, és szép csendben elvonulnak a napkeleti csillag mutatta úton. Utánuk szólok, hogy hé, még csak július! Vegyem úgy, intett le a hátsó, hogy elôrehozták a Mikulást. Lehet, épp akkor nem lesz idejük, mert sálat, zoknit és cipót adogatnak.

Megbontottam a csomag cigarettát, nikotinéhesen füstölni kezdtem. Apró csilingeléseket hallottam, képzeletemben hullt a hó. Azóta mindegyre mondogatom: Uram, bocsásd meg az ô vétküket, ha elhagyna engem az Írás.

Margit néni rég elmúlt 70 éves. Sok mindent átélt már, kezdve a világháborútól a kommunista rendszer bukásáig. A következô tíz év pedig külön kaland volt számára: meg kellett tanulnia zsonglôrködni a pénzzel, azzal a nyugdíjjal, amelynél nyugatibb országokban még a gyermekpénz is több. Nem mintha valaha is dúskált volna a pénzben, de az ember azért elvárná, hogy ha addig nem is, legalább a nyugdíjkorban ne a nincstelenségre gondolva aludjon el.

Margit néni lényegében semmiben sem különbözik a többi nyugdíjastól: fél a téltôl. Nemcsak azért, mert már könnyen megcsúszik a síkos úton, hanem azért, mert ilyenkor a közköltségek irdatlanul megnövekednek. S tekintettel arra, hogy egy háromszobás lakás közfûtési díja a téli hónapokban elôzetes számítások szerint 457 000 lej, a nyugdíja pedig alig valamivel több 400 000-nél, igencsak bûvészmutatvány lesz átvészelnie a telet. Mert még ott a víz, a villany, meg a többi költség... Többek között a 2,5 millió lej, amit részletenként kell törlesztenie minden hónapban, és amit a tömbház tetôzetének felújítására kell befizetniük a lakóknak. És amiért — életében elôször — felkerült a "szégyenlistára", vagyis a nem fizetôk közé. Egyszerûen nem volt mibôl fizetnie. És akkor még nem is szóltunk arról, hogy a téli hónapok alatt enni is kéne valamit, aztán pedig ott vannak a téli ünnepek is, és jó lenne valamivel meglepni a gyerekeket, mert hát ôk is éppen elég szûkösen élnek.

Csak hát mibôl? — tevôdik fel ismét a költôi — vagyis megválaszolatlan — kérdés. Mert ha az ember vasutas lenne, akkor mehetne tüntetni és kikövetelhetne valamit. Ha bányász lenne, akkor meg felmehetne Bukarestbe, és megint komolyan vennék. De egy öreg nyugdíjast ki vesz komolyan?

Persze, vigyázni lehet egy-egy kisgyerekre, bérbe lehet adni a másik két szobát... És azzal már vége is a nyugodt öregkornak: ki-be járnak a diákok, harcolni kell a fürdôszobáért — hogy csak néhány kellemetlenséget említsek. Talán ezzel jutalmazza az állam azokat, akik vállalták a "kalandot" és itthon maradtak?

Így hát Margit néni két daliás fiatalemberrel él együtt, reggelire, vacsorára alig eszik valamit — hisz a hasán spórolhat a legjobban az ember —, s már alig várja, hogy miután kifizeti a két és fél milliót, a tömbház festésére gyûjthessen. Meg a koporsójára, amelyre már félretett egy kis pénzt, hisz ha meghal, a gyerekeknek ne legyen gondjuk hirtelen elôteremteni a temetéshez szükséges pénzt.

Mindez abban az országban gond, amelyben, miközben az emberek nagy része éppen hogy tengôdik, olyan világvárosok vannak, mint Kolozsvár, ahol csak úgy világítanak mindenfelé a piros-sárga-kék girlandok, mit számít a nagy áramherdálás, a belvárosi oszlopokon pedig akárcsak Amerikában, csillag alakú díszkivilágítás hirdeti a téli ünnepek eljöttét. Abban az országban, ahol minden második oszlopon büszkén lobog a frissen felújított háromezer nemzeti lobogó (holott a jólétet tekintve senki sem tévesztené össze az országot még Bulgáriával sem), s amely, ha gazdasági mutatóit szemléljük, rajta van egy listán: a szégyenlistán.

Noémi nézte a fiúcskát, amint játszik a kavicsokkal a sétatéri szökôkút mellett, félmeztelenül, tenyérnyi nadrágjában. Bôre aranylott a napsütésben, az asszony pedig csak nézte, és elmosolyodott. Istenem, égi ajándék ez a gyerek — gondolta —, akkor küldte nekem a fennvaló, amikor legkétségbeesettebb voltam!

Eszébe jutott Marci tegnapi kalandja, s még mindig sajnálta érte. A gyerek talált egy százlejest a ház körül, beásta a homokbuckába, ahol játszott, és tovább szorgoskodott a várépítésben, amikor lapátocskája éle valami keménybe koccant: hát nem egy másik százlejes volt?!

Nosza azt is a többi mellé rejtette, s mert azt hitte, itt több pénz is rejtôzik, nekibuzdult a keresésnek, de közben úgy elfödte a korábban találtakat, hogy utána már hiába kutatta azokat. Még a szíve is remegett, s a könny a szemében: Noémi a karjába vette, simogatta, csókolta s vigasztalta, hogy nemcsak a két huncut százlejest adja vissza, amely elbújt, de csokit is vesz neki...

Nagyon szerette a gyereket, noha nem ô szülte. Háromesztendei szerelmi házasság után rájött, hogy meddô. Eleinte a férfira gyanakodott, azonban Bajnok László, amikor megsejtette ezt, a hosszú utakat járó sofôr tapasztalatával kacagatt az ô "meddôségén", s titkai mögül sejtetôsen még az asszony felé is vágott a szemével. Noémi megszégyenülten elhallgatott, s miután a nôgyógyásznál is járt, többé nem szólt; viselte a sorsát. De egy napon, amikor jócskán kapatos volt, Laci így szólt:

— Én népes családban születtem, gyerek nélkül nem tudok élni!... Vagy váljunk el, vagy keressünk más megoldást!

Rövid alkudozás után a menhelybe mentek. Körbejárták a szobákat, ahonnan sírás, gügyögés, gyermekbeszéd hallatszott, mint a madárpiacról, annyiféle hang. Késôbb megálltak egy járókánál, ahol már idôztek pár percet, s László a kisfiúra mutatott:

— Én ezt szeretném!... Hidd el, Kenderkóc, úgy értek a kis szarosokhoz, mint a görögdinnyéhez...

Szaporán pislogott, mint aki örül saját választásának, a gyerek pedig épp akkor boldogan ugrálni kezdett a járóka keretébe fogózva, és azt gügyögte, "Mama, Mama!"

Bajnok László magasra lendítette mindkét karját:

— Látod?! — kiáltotta. — Az aranyos kölyök már el is fogadott téged!... Hogyne vennénk magunkhoz!...

Noémi rajongott Marciért. Tisztában tartotta, dédelgette, orvosi rendelôbe vitte tanácsért, ellenôrzésért, esténként, mielôtt elaltatta, meséket mondott neki. Egy este az ablaknál állva a gyerek a téli tájat nézte, utána egy kék füzetborítóra fogkrémmel, ecset helyett a kisujját használva, olyan hóhullást festett, hogy apja, anyja megcsodálta. Márton különösen az anyjához ragaszkodott. Ha kiment a fürdôszobába vagy a konyhába, már utánahajolt síró hangjával:

"Kenderkóóc, Kenderkóóc, hol vagy?!..."

Osztálytársai ragasztották Noémire ezt a nevet, hosszú évekkel azelôtt, így szólította László, s utána a gyerek is. Csend és béke volt a családban. A fiú, most már Bajnok Márton, szorgosan, jól tanult a közeli iskolában; még a vízzel is megbarátkozott, a pillangóúszásban díjat is nyert a kisiskolások között, amelyet cukrászdában ünnepelt meg a házaspár.

Jó ideig háborítatlanul éltek ôk hárman, de Noémi fokozatosan azt tapasztalta, hogy a férfi egyre ritkábban közeledik hozzá, s valahogy kielégülten jön, megy, mosakodik, nyugodtan alszik. A nôk az ilyesmibôl sok mindenre következtetnek. Egy esetben, amikor Laci pityókosan jött haza, ami nála nem volt ritka, szokása szerint nyalni-falni kezdte a gyereket, és büdös pálinkaszagot lehelt az arcába. Az asszony utálta ezt, és rá is pirított:

— Ne csináld, tudod, hogy nem szeretem!... A múltkor is elcipelted erôszakkal a bárba, mindenféle söpredék közé, és teletömted édességgel!... Hagyj már fel ezzel!...

De Bajnok ittasabb volt, mint amilyennek látszott, és részegen odatántorgott eléje, mintha meg akarná ütni:

— Te adsz tanácsot nekem nevelésbôl?!... Te, aki meddôbb vagy a bányából kihányt meddônél is?!...

Noémi ezután sokáig némán járkált a ház körül. Egyedül a gyerekkel vigasztalta magát; még rajongóbban szerette, mint eddig. Egy napon új bejárónôt vett fel, olyat, amilyen akadt. A testes nô billegve járt letaposott tornacipôjében, fújta a szivarfüstöt, s le nem vette szemét a gyerekrôl. Végül váratlanul megszólalt:

— Én ismerem a kisfiú anyját... Ott lakik mellettem, a 6. szám alatt...

Noémi hatalmasan megriadt:

— Hallgasson, Éva!... Ne mérgezze meg a ház levegôjét... Hallgasson!...

De a nôbôl elôkunkorodott a magafajta bajkeverôk szokása.

— Én el is mehetek! — vonta meg a vállát. — Pedig csak annyit akartam mondani, hogy többször láttam a férje TIR-kocsiját az Elvira lakása közelében, meg hogy annak a rányinak a kezét több ékszer díszíti, mint asszonyomét...

Noémi szédült lett és zavarodott; már gondolkozni sem tudott. S jóformán még magához sem tért, amikor este, szinte a sors akaratából, színes nôi fényképet talált az ágynemûtartó mellett. Fölkapta és sejtetôs gyanakvással nézegette: Elvirának kacér szeme, hatalmas melle és nagy, élveteg szája volt; haja fekete kucsmaként borult a fejére. Nem tudott szabadulni ettôl a démontól, s akkor is a kezében volt, amikor Marcit ölébe vette: hol a képet nézte, hol fürkészôn Marcira pillantott.

Ájulatos! Megszülte a kölykét, de felnevelni nem akarta, és menhelybe dugta; késôbb pedig Bajnok úr okos csellel kivette onnan, mint zabigyereket, ôreá bízta. Micsoda ördögi kör!... Emiatt hoz Laci egyre keveseb pénzt haza, emiatt nem lepi meg a legkisebb ajándékkal is már régóta...

Noémi szelíd természetû volt, de e felfedezés után még álmában is a bosszúállás késeit fente, köszörülte. Elôbb arra gondolt, kinagyíttatja a képet, és a férfi párnájára teszi, hogy amikor lefeküdni készül, ott találja a kedvesét, akinek odahord aranyat, ezüstöt. Az elégtételnek számtalan módját eszelte ki, és azon az estén, amikor László ismét úton volt, taxiba ült a gyerekkel, hogy a Klárinét utca 6. szám alá hajtasson. A pincelakásban folyt a tivornya, s a ritkás függönyön át látni lehetett az imbolygó alakokat. Elvira fekete melltartóban, részegen táncolt. Mikor pedig látta, hogy egy gyereket löknek be az ajtón, ölébe kapta.

— Hát te hogy kerülsz ide, te kis buta? — csücsörítette a száját. — Mondd, neked nincs mamád?... Vagy talán van, és most reám akar sózni?... Hé, gyerekek! — fordult a társasághoz. — Töltsetek ennek a Jankónak is egy pohárral, hadd mulasson velünk!...

De ekkor már ott volt Noémi. Kikapta a gyereket a ringyó kezébôl és nekitámadt:

— Majd mulat a temetéseden, te pálinkában ázott cafat!... Büdös kurva!... Azt hiszed, hagynám, hogy a koszos nyakadba akaszd ezt az ékszert? Soha, soha!... Inkább megöllek téged is meg a latrodat is!...

És azzal menekülni kezdett ölében a gyermekkel, mint egy orángután, amely a kölykét védi a ragadózóktól.

• 11 millió lejt tett zsebre Adrian Sorin Lucãcel. A 25 éves, nagybányai származású férfi kereskedelmi ügynökként dolgozott a kolozsvári Maridis Impex Kft.-nél, s több nyugta meghamisításával tett szert a fenti összegre: nem használt indigót, így miután eladta az árut, az a másodpéldányon nem jelent meg, amelyet késôbb más összegre töltött ki. 3-tól 15 évig terjedô börtönbüntetést kaphat, sikkasztás, alkalmazott által elkövetett hamisítás és hamis okirat tudatos felhasználása a vád ellene.

• 700 tetôcserepet lopott el a vajdakamarási Vasile Popa (28) és Alexa Gaji (23) november 13-áról 14-ére virradólag. A helyi Agrocom Kft.-nek okozott mintegy 2,8 milliós kár utólag megtérült, a két bûnöst szabadlábon vizsgálják minôsített lopásért.

• Részeg pásztor fenyegette meg a szintén vajdakamarási Ana Versezant. A 24 éves Viorel Marina elôbb a terasz grádicsát kezdte ütlegelni, majd behatolt a lakásba, ahol a bottal megfenyegette Versezant. Magánlaksértésért akár 3 év szabadságvesztésre is számíthat.

• 8 éves kislányt ütött el a szamosújvári Ioan Moldovan (57). A kiskorú nem a kijelölt helyen és ráadásul figyelmetlenül akart átkelni az úttesten, s a CJ–05–VXE rendszámú, saját tulajdonú 1300-as Daciáját vezetô férfi már nem tudta kikerülni az elé ugró iskolást. Sorina Moldovant koponyaalapi és egyéb fejsérülésekkel szállították korházba.

A Báthory István Líceum díszterme tegnap délelôtt zsúfolásig megtelt kisiskolásokkal. A szlovákiai, Galántáról és környékérôl érkezô Ghymes együttes "Bennünk van a kutyavér" címû elôadásával örvendeztette meg ifjú közönségét. A jelenlegi koncert egy háromnapos erdélyi körút befejezô mozzanatát jelentette. Az együttes szerda este a temesvári Ifjúsági Házban felnôttek számára koncertezett, majd csütörtök délelôtt egy ottani általános iskolában. Kolozsváron csütörtök este léptek fel a Music Pubban felnôtteknek szóló Rege címû koncertjükkel. A péntek délelôtti gyermekelôadás azonban osztatlan sikert aratott. A Báthory-líceum 400 férôhelyes dísztermébe ugyanis közel 600 kisdiák zsúfolódott be, akik a Báthory-líceumon kívül a Brassai, az Apáczai, a zenelíceumokból, illetve a 7-es Számú Általános Iskolából és a Waldorf Iskolából érkeztek. A sikert nemcsak a közismert gyermekdalok éneklése szavatolta (mint például a Kis kacsa fürdik fekete tóban), hanem az is, hogy a gyermekek rövid idô után zenélve-táncolva be is kapcsolódhattak a koncertbe.

Szabó Gábor tanfelügyelô, a kolozsvári gyermekkoncert szervezôje elmondta: azért is fontos ez a koncert, mivel az ilyen jellegû rendezvényekbôl itthon igen nagy hiány van. A Ghymes együttes által bemutatott koncert anyagát a magyar oktatásügyi minisztérium didaktikai anyagként is elfogadta.

Ezzel a címmel nyílt meg szerdán a Hadsereg Háza fegyvertermében Eugen Vasile Matei, Ioana Monica Bojan és Alexandru Tiberiu Cioban kisiskolások rajzkiállítása. A kiállítást dr. Gheorghe Arion egyetemi tanár nyitotta meg. Az ünnepi hangulatot teológiai hallgatók férfi kórusának elôadása is emelte, majd az érdeklôdôket tésztával kínálták.

A kiállított rajzok témája valóban csak az volt, ami a kisiskolás gyermekeket érdekelheti. Nemegyszer történt meg, hogy a hadsereg által szervezett kulturális rendezvényeken olyan, a hazát és a nemzetet dicsôítô alkotásokat mutattak be, melyek sértik a kisebbségek önérzetét. Ezúttal szerencsére nem történt ehhez hasonló. A legérdekesebb képek Eugen Vasile Matei alkotásai, a Bugs Bunny nevû festmények, amelyhez a vízfesték mellett homokot is használt.

A kiállítás a héten még megtekinthetô.

Immár kilencedik alkalommal rendezik meg Aranyosgyéresen a hagyományos karácsony elôtti kolinda és egyházi énekek kórusfesztiválját. A fô szervezô a Sodronyipari Vállalat Astra kórusa. További szervezôk: a városi tanács, valamint az Aranyosgyéres-775 Kulturális Társaság. A fesztiválon részt vesznek az aranyosgyéresi ortodox templomok kórusai, a Sodronyipari Vállalat Astra kórusa, valamint a református egyház vegyes kara, Szabó Zsombor Lôrinc vezetésével. A kórusok bemutatkozására december 12-én, vasárnap délután négy órától kerül sor a Munkásklub nagytermében.

Kedden, december 14-tôl, 8 és 16 óra között a kolozsvári polgármesteri hivatal pénztárában (Unirii tér 1. szám) az 1995/67-es törvény értelmében osztják a társadalmi segélyt. A segélyben részesülô személyek listája megtalálható a polgármesteri hivatal nyilvántartó osztályának hirdetôtábláján.

Munkálatok miatt szünetel a vízszolgáltatás 1999. december 13-án, hétfôn 8 és 16 óra között a következô utcákban: Malom (Morii), Cpt. Grigore Ignat, I. Ionescu de la Brad, Ciocanului, Caransebes, Frumoasa, Fânului, Tractoristilor, Straja, Octav Bãncila, Aviator Traian Dârjan.

Szintén december 13-án éjjel 22 és 6 óra között munkálatok miatt nem biztosítják az ivóvízellátást a következô utcákban: Masinistilor, Buhusi, Suceava, Kôvári, Bradului, Rãdãuti, Calea Baciului, Mecanicilor (részlegesen), Fierului, Carpati, Magaziei, Gen. Eremia Grigorescu, Drãgãlina, Mamaia, Copernicus, Kisbács község, a kisbácsi malom, Napolact Rt., Prodvinalco Rt. és Carpimez Rt.

A Gaudeamus könyvesboltban mutatták be Vizi Ildikó és Crisan Erika: Hallássérültek magyar nyelvû oktatása Erdélyben címû kötetét. Ez a könyvesbolt, amely a szeretetet, a toleranciát, a kultúra terjesztését tûzte ki célul. P. Dombi Erzsébet, a Babes–Bolyai Tudományegyetem elôadótanára, szimbolikusnak érzi a szerzôpáros közti nemzedékbeli különbséget, hiszen a gyógypedagógusok körében éppen nemzedékváltásnak vagyunk tanúi. Fontos, hogy a fiatalok átvegyék azokat a gazdag tapasztalatokat, amelyeket az elôdök reájuk testálhatnak. A Hallássérültek Intézetének közössége nevében Wolf Erzsébet igazgatónô köszönte meg a két szerzônek azt a hatalmas munkát, amit a hátrányos helyzetûekért és magáért az intézetért végeztek.

Tegnap délben zöld Connex-ruhába öltözött fiatalok látogatták meg szerkesztôségünket. A kolozsvári zenelíceum VI-os diáklányai tanárnôjükkel együtt karácsonyi kolindákat énekeltek, majd Connex feliratú karácsonyfagömböket osztottak szét a szerkesztôség tagjainak

Tarog Alexandru, a Connex területi marketing-megbízottja a Szabadság kérdésére elmondta: nem reklámfogásról van szó, ugyanis alig létezik ember, aki ne hallott volna cégükrôl. A Connex jelenlegi rendezvénysorozatával inkább azt szeretné kifejezésre juttatni, hogy törôdik az emberekkel. Céljuk az, hogy kellemes ünnepeket kívánjanak.

Kolozsváron pénteken és hétfôn zajlanak a kolindálások: a Connex képviselôi, illetve a kolindálók a helyi médiákat, a helyi közigazgatási intézményeket, illetve a gazdasági kamarákat látogatják meg. Ezenkívül a nagyközönséghez is eljutnak jókívánságaikkal, ugyanis áruházakban, nyílt tereken, illetve ott is fellépnek, ahol a városi tanács karácsonyfát állít. Az arra járóknak karácsonyfadíszeket is osztogatnak. A karaván december 2-án indult Bukarestbôl, és 29-én érkezik vissza. Ez idô alatt Bukaresten kívül tizenöt városba látogatnak el: Pitesti, Krajova, Arad, Temesvár, Nagyvárad, Kolozsvár, Nagyszeben, Brassó, Jászvásár, Bákó, Suceava, Galac, Konstanca, Ploiesti és Târgoviste. Valamennyi helyszínen két napot tartózkodnak. A fellépéseken a helyi zeneiskolák diákjai énekelnek.

Soron következô gyûlésére 10 tanácsos jelenlétében ült össze a kalotaszentkirályi helyi tanács. A megvitatott napirendi pontokról Kisjancsi József polgármester tájékoztatott.

— Szomorú, hogy községünk egészségügyi ellátása nincs teljes egészében biztosítva. Egyetlen orvosunk Kolozsvárról ingázik, így délutántól nincs a faluban. Az orvosi rendelô anyagi gondokkal küszködik, az idén a polgámesteri hivatal fedezte a fûtést és a karbantartási munkálatok költségeit. Másik probléma: a családorvosi rendszer nem mûködik, orvosunkhoz a szükséges minimális létszám sem iratkozott fel.

Második napirendi pontként szerepelt az idei tervek megvalósításának összegezése, amely 90%-ban sikeresnek mondható. Az idén szenzációs dolgokat nem tudunk felmutatni. Nagyobb szabású munkálatok az útaszfaltozás Kalotaszentkirályon, valamint a hozzá tartozó falvakban, illetve az összekötô utak kövezése, javítása.

A tanács elfogadta a község területfejlesztési programtervezetét, reményeink szerint sikerül majd néhány elképzelést megvalósítani.

Egy nagyobb beruházásra számítunk. A Kárpát-alapítványnál megpályáztunk egy információs iroda felszereléséhez szükséges anyagi támogatást. Ez kb. 3000 dollárt jelentene, ami az iroda berendezésénél szükséges számítógép és az internetes kapcsolat költségeit fedezné. Rendkívül fontos lenne az iroda létrehozása, ez ugyanis nagyban segítené a község vállalkozóinak, a faluturizmussal foglalkozók munkáját — mondta a polgármester.

Az utcai pénzváltóknál a forint 71/73, a márka 9200/9400, a dollár pedig 17 900/18 000 lejbe került.

Ami önnek lom, a gyûjtônek álom! Régi képeslapokat, levelezéseket, történelmi dokumentumokat (fôleg kolozsváriakat) gyûjtök. Telefon: 260-058, Fodor. (6776064)

Bár Emil Constantinescu államfô kihirdette a köztisztviselôk jogállásáról szóló törvényt, az Alkotmánybíróság mégis felülvizsgálja ennek alkotmányosságát — nyilatkozta pénteken a Mediafaxnak dr. Lucian Mihai, az Alkotmánybíróság elnöke. A tárgyalás idôpontját december

20-ra idôzítették. Mint ismeretes, a köztisztviselôk jogállásáról szóló törvényért a kormány felelôsséget vállalt a parlament elôtt.

Az Alkotmánybíróság kötelességének tartja figyelembe venni a december 8-án benyújtott keresetet a törvény bizonyos szakaszai ellen. A Mediafax szerint a törvény elôírásainak megfelelôen Emil Constantinescu államfôt december 8-án reggel arról tájékoztatta a képviselôház fôtitkára, Ioan Vida Simiti, hogy a törvényt kihirdetheti, mert nem emeltek óvást ellene. Így az államfô aláírta a jogszabályt, amely már a Hivatalos Közlönyben is megjelent, tehát érvénybe lépett.

Ennek ellenére december8-án a képviselôház fôtitkársága azzal kereste meg az Alkotmánybíróságot, hogy ötvenegy képviselô a törvény bizonyos szakaszait alkotmányellenesnek vélik. Az Alkotmánybíróság elnöke december 8-án délután értesítette az államfôt, hogy ötvenegy képviselô óvást emelt a törvény ellen, és amíg az Alkotmánybíróság nem tárgyalja meg az ügyet, a törvény nem hirdethetô ki, de már késô volt.

A szenátus mezôgazdasági és privatizációs bizottsága pénteken véglegesítette a volt állami mezôgazdasági vállalatok magánosításáról szóló törvénytervezetrôl készült bizottsági jelentést, amelyet a szenátus állandó bürója elé terjesztenek, majd ezt a szenátus plenáris ülésének napirendjére tûzi. Petre Roman, a szenátus elnöke pénteki sajtótájékoztatóján azt nyilatkozta, hogy a plenáris vitára valószínûleg már a jövô héten sor kerül.

Mint ismeretes, a kormány néhány héttel ezelôtt elfogadott idevágó sürgôsségi rendeletét Radu Vasile miniszterelnök a Demokrata Párt nyomására visszavonta. Ioan Avram Muresan mezôgazdasági miniszter néhány napja kijelentette: ha a törvénytervezetet a törvényhozás nem fogadja el sürgôsségi eljárással, a kormány rövidesen a saját sürgôsségi rendeletét szavazza meg és lépteti érvénybe. Ugyanis ez a feltétele annak, hogy az állami mezôgazdasági vállalatok privatizációja év végéig elkezdôdjön, mert Románia a Világbankkal megkötött ASAL-egyezmény értelmében csak így juthat hozzá a 150 millió dolláros részlethez.

Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter, a Nemzeti Kisebbségek Napja, december 10. alkalmából ünnepi üzenetet tett közzé, amelyben méltatja az elmúlt idôszakban a törvényhozás vagy a kormányzat által elfogadott, a nemzeti kisebbségek jogaira is vonatkozó törvényes rendelkezéseket, ezek között említve a kisebbségi oktatásra, valamint a kisebbségek nyelvhasználati jogára vonatkozóan, illetve egyes egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatására vonatkozóan. 1999-ben jelentôsen javult a nemzeti kisebbségek érdekvédelmi szervezeteinek állami költségvetésbôl eredô támogatása — az idén ez a támogatás az 1997. évinek ötszörösére nôtt, és eléri a 31,6 milliárd lejt. Különösen az utóbbi idôben megkülönböztetett figyelmet fordított a kormány a roma kisebbség helyzetének javítására támogatás összege az azonos idôszakban csaknem tízszeresére, 4, 6 milliárdra nôtt, s ugyanakkor a roma kisebbség több állami költségvetésbôl és az Európai Bizottság által finanszírozott programok haszonélvezôje.

A kisebbségügyi miniszter üzenete elôre is tekint: hangsúlyozza, hogy tovább kell lépni a nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó törvényes keretek kiteljesítése útján, nevezetesen el kell fogadni a nemzetiségi törvényt, ratifikálni kell a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Chartáját, és biztosítani kell a törvények alkalmazását lehetôvé tevô társadalmi légkört. A romániai reformok megvalósításának feltételeként említi az üzenet a kisebbségi egyházi és közösségi javak visszajuttatásának lezárását, majd hangsúlyozza annak szükségességét, hogy el kell oszlatni a kisebbségekkel szembeni mindenfajta gyanakvást és az intoleranciát, általában is, de különösen a kisebbségek vonatkozásában. Az elért eredmények és a még megvalósításra váró feladatok tudatában a kisebbségügyi miniszter annak a reményének adott kifejezést, hogy a kisebbségek reményei beválthatók, és hogy a világ jó irányban halad. (RMDSZ-tájékoztató)

Semmi újat nem mondunk azzal, hogy egyre többen próbálnak külföldön álláshoz jutni. Ennek két fô és egyszerû oka, hogy itthon nagyon leszûkültek a lehetôségek, és sok esetben egyszerûen nem érzi elég megfizetettnek munkáját a dolgozó. A csalódás és csalódottság ellentétét így továbbra is külföldön remélik elérni. Sokaknak sikerül, sokaknak nem. Az utóbbiak egy része az elsô lépéseket itthon, helyben próbálják megtenni, és az egyre szaporódó (természetesen magán) "fejvadász cégekhez", állásközvetítô irodákhoz fordulnak nem csupán bizalommal, hanem teljes hiszékenységgel és reménykedéssel. A piac, adott esetben pedig a munkaerôpiac jelenlegi helyzetét kihasználva, és az állástalan emberek kiszolgáltatottságában bízva, vannak cégek, akik tulajdonképpen álmokat adnak el viszonylag jó pénzért ügyfeleiknek.

Adrian Tinis, a helyi foglalkoztatási és szakképesítési hivatal igazgatója egy, a napokban végzett ellenôrzésrôl számolt be a sajtónak. Miután többen is érdeklôdtek a hivatalnál afelôl, hogy létezik-e munkavállalási lehetôség éppenséggel Koszovóban, mivel egy cégnél erre tettek ígéretet és toboroztak embereket, a hivatal illetékesei ellenôrizték a cég állásajánlatának valódiságát és törvényességét. A Pro Society korlátolt felelôsségû társaságról van szó, amelynek már bejegyzése körül is kételyek merülnek fel. Egy még 1993-ban alakult és bejegyzett, Caritas Society Impex elnevezésû céget alakítottak át napokkal ezelôtt, és a közjegyzônél december7-én hitelesített kiegészítô irat alapján az új cég, a Pro Society már meg is nyitotta "munkaerô iroda" elnevezésû helyiségét anélkül, hogy az átalakítást törvényszerûen a kereskedelmi és ipari kamara melletti Cégbíróságon is bejegyeztette volna. És ettôl függetlenül a számlákat is már az új névre adta ki.

Mivel a megyei foglalkoztatási és szakképesítési hivatalt meglepte, de ugyanakkor zavarta is kissé a "munkaerô iroda" elnevezés, hiszen ezt éveken keresztül a munkaügyi igazgatóság használta, következésképpen az ôket így ismerô embereket is megtéveszthette, elsôsorban azt próbálta kideríteni, minek alapján ígérnek külföldön, adott esetben éppenséggel Koszovóban állást? A cégképviselôk egy európai uniós szerzôdésre hivatkoztak, amely azonban nem volt egyéb, mint a kereskedelmi kamarának egy, az Interneten megjelent hirdetése, amelyen megjelenik egy koszovói cég szándéknyilatkozata munkások alkalmazására. Mindebbôl még az sem derült ki, egyáltalán létezik-e egy ilyen külföldi cég? (Részletesebb felvilágosításért természtetesen a kereskedelmi kamarához kellett fordulni a hirdetés alapján.) A Pro Society cég tevékenységei között szerepelt a munkaerôtoborzás. Ahhoz, hogy az érdeklôdôket bevegyék az adatbázisukba, a cég 180 ezer lejes illetéket vett el.

Ellenôrzésük során több jogtalanságot derítettek ki — mondta Adran Tinis igazgató. Egyik mindenekelôtt a cég törvényes bejegyzésének elmaradása, és ennek ellenére elkezdett mûködése. Az igazgató emellett az említett illeték követelését is alaptalannak vélte. Továbbá azt is jó tudni, hogy a külföldi munkavállalás csak a hazai és külföldi cég közötti érvényes, a munkaügyi minisztérium (a külföldi hasonló intézményt is beleértve) jóváhagyásával ellátott szerzôdés alapján lehetséges. Minden egyéb munkavállalásnak nincs jogi alapja. Románia pedig pillanatnyalig csupán Németországgal kötött ilyen jellegû kölcsönös megállapodást, Izrael esetében (hiszen köztudomásúlag sokan dolgoznak ott) egy hallgatólagos egyezségrôl (mondhatni elnézésrôl) van szó. Emellett munkaerôtoborzásra még egyetlen céget sem hatalmaztak fel, hiszen az úgynevezett akkreditálási törvény még csak tervezet formájában létezik, és egyelôre tanulmányozás tárgyát képezi.

A hivatal alaposabb ellenôrzést nem végez. Mivel az egyén és cég közötti szerzôdéses viszonyról van szó, az emberek figyelmetlenségén vagy hiszékenységén múlik, milyen ajánlatokat fogadnak el reálisnak, megvalósíthatónak vagy sem, és szintén rajtuk múlik, hogy esetleges megtévesztés esetén értesítsék az illetékes hivatalt. A napokban azonban a pénzügyôrség is kiszállt a szóban forgó céghez.

Az alkalmazottak védelmérôl és a munkaszerzôdések megkötésérôl szóló új, 130. számú törvény szigorú elôírásokat tartalmaz azokra vonatkozóan, akik megszegik az alkalmazásról, többek között pedig a különféle pénzügyi kötelezettségek befizetésérôl szóló szabályokat. Erre hivatkozva jelentette ki sajtóértekezletén Adrian Tinis, a foglalkoztatási és szakképzési hivatal igazgatója, hogy bûnvádi feljelentést tesznek azok ellen a cégek ellen, akik nem fizetik ki idejében a munkanélküliségi alapnak tartozott pénzösszegeket. Ez a mulasztás ugyanis a 130. törvény értelmében már bûncselekménynek számít. Igaz, hogy a törvény alkalmazhatóságát teljességgel lehetôvé tevô szabályozások még mindig nem jelentek meg (így tulajdonképpen a bûnvádi feljelentéshez folyamodás is akadozik), a hivatal részérôl a figyelmeztetés idejében hangzik el azért, hogy a cégeket majd ne érje meglepetés — hangsúlyozta az igazgató.

Egyre késô kifizetése miatt a végkielégítések továbbra is állandó témát képeznek. És mivel ezzel kapcsolatban is a foglalkoztatási hivatalt éri állandó bírálat, megbélyegzés és címkézés az emberek részérôl, Adrian Tinis szükségesnek tartotta újból elmagyarázni az érintetteket joggal felháborító késés okát. A végkielégítéseket, a munkanélküli segélyt is beleértve, abból a munkanélküliségi alapból fizetik, amely a gazdasági egységek törvényben megszabott hozzájárulásából tevôdik össze. Az összegyûlt pénzösszeget (hozzájárulást) az országos foglalkoztatási és szakképzési hivatalnak folyósítják, amely végül elosztja a területek között a segélyekhez és végkielégítéshez szükséges összeget. A vállalatok nem fizetése miatt azonban felhalmozódott ezek adóssága, és a központi hivatalhoz jóval kevesebb hozzájárulás jutott el, mint amennyi a kifizetésekhez elegendô lett volna. Emiatt a hivatal 4 milliárd lej kölcsönt volt kénytelen felvenni a pénzügyminisztériumtól — mondta az igazgató. Jelenleg Kolozsvárra már átutaltak közel 30 milliárd lejt az elmaradt járandóságokra, és remélik, hogy csupán napok, és a Román Nemzeti Bank likviditásának kérdése a kifizetés elkezdése. A Szabadság kérdésére válaszolva az igazgató elmondta, hogy jelenleg körülbelül 30 milliárd lejt folyósítottak az országos hivatalnak, és a kifizetésekhez 40 milliárdra volt szükségük. Átlagban azonban megyénk többet fizet a központi hivatalnak, mint amennyit a segélyekre és végkielégítésekre végül visszatérítenek.

Kolozs megyében a december elejei adatok alapján 13 484 munkanélküli jogosult segélyre, 15 633 a kilenc hónapot követô pótjuttatásban részesül, és 7317 olyan munkanélkülit tartanak nyilván, akik már nem jogosultak a törvényben elôírt segélyekre. A munkanélküliségi arány 11%, és év végére nem haladja meg a 11,2%-ot.

Péntek délután a romániai forradalom tizedik évfordulójának szentelt hatnapos ünnepi rendezvénysorozat kezdôdött Temesváron. A meghívottak között van számos magyar politikus is. Az MTI szerint a magyar kormányfô hivatala visszaigazolta, hogy Orbán Viktor is eljönne a megemlékezésekre, ha a román fél is ezen a szinten képviseltetné magát.

A hit és hûség útja — Temesvár, 1989. december címmel megszervezett rendezvények megnyitójára a temesvári megyeházában kerül sor péntek délután. Anno mirabilis 1989 címmel itt kezdôdik az a szimpózium, amelynek szombati záróelôadását Dávid Ibolya, a Magyar Köztársaság igazságügyi minisztere tartja. Kedden pedig az Elôzmények és párhuzamok címû kerekasztal-beszélgetésen részt vesz és felszólal a többi között Németh Zsolt, Szûrös Mátyás, Pozsgay Imre és Lezsák Sándor is.

A rendezvénysorozat gazdag mûsorában vasárnap ünnepi istentisztelet lesz, amelyen igét hirdet Tôkés László, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke és Tôkés István nyugalmazott teológiai tanár. Szerdán délelôtt a temesvári római katolikus (millenniumi) templomban ünnepi fórumot tartanak, este pedig a tíz évvel ezelôtti forradalmi eseményekben fontos szerepet játszó belvárosi református templomban ökumenikus istentisztelettel és gyertyás koszorúzással zárul a temesvári rendezvénysorozat.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]