1999. február 5.
(XI. évfolyam, 29. szám)

Több éves huzavona után a kormány törvényerejû rendeletet fogadott el mezôgépek, mezôgépészeti berendezések vásárlására nyújtandó kedvezményes kamatú kölcsönökrôl. A január 30-i Hivatalos Közlönyben megjelent törvény szerint azok a magángazdák, társulások, kereskedelmi társaságok, részvénytársaságok, családi vállalkozások, amelyek fô tevékenységi területe a mezôgazdasági termelés, bankoktól kedvezményes kamatú kölcsönt igényelhetnek mezôgépvásárlásra. A törvény elôírásai szerint a fizikai vagy jogi személyek akkor igényelhetik az állami költségvetésbôl támogatott agrárkölcsönt, ha megfelelnek az alábbi követelmények valamelyikének: legalább 5 hektár területen termelnek gabonát; legalább 2 hektár területen foglalkoznak szántóföldi zöldségtermesztéssel; 0,5 hektáron üvegházi vagy fóliaházi primôr- vagy virágtermesztést folytatnak; 4 hektáron oltott szôlôvel, 1 hektáron oltványneveléssel, 4 hektáron intenzív gyümölcstelepen, 1 hektáron faiskolában vagy 30 hektáron kaszálón termelnek. Állattenyésztéssel foglalkozó gazdák vagy társulások, cégek akkor igényelhetnek kedvezményes kölcsönt, ha legalább 5 fejôs tehenet, 15 hízómarhát, 50 hízósertést, 4, fialásra beállított kocát, 1000 tojótyukot vagy 5000 húscsirkét tartanak évente.

A kölcsöntörlesztés a pénz folyósítását követô egy év után kezdôdik. A Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a piaci kamat 70 százalékát kifizeti a kereskedelmi banknak: a gazda a kölcsönt a fennmaradó kamattal veheti fel. A kölcsönigénylés részletes metodológiája 30 napon belül kerül elfogadásra kormányülésen, tehát valószínûleg április-májustól lehet a kereskedelmi bankoknál igényelni a hiteleket a megyei mezôgazdasági vezérigazgatóság láttamozásával. Innen a szükséges dokumentáció is beszerezhetô.

A kuponos agrártámogatást felújította a kormány. A január 30-i Hivatalos Közlönyben közzétett rendelet ismerteti a kuponok idei kiosztását, jelezve: a kuponok értékérôl a Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, közösen a Pénzügyminisztériummal dönt 20 napon belül.

Mezôgazdasági értékjegyre mindazok jogosultak, akik 0,5–10 hektár mezôgazdasági területrôl valamilyen papírral bizonyítani tudják tulajdonjogukat vagy örökösödési jogukat. Azok is kuponra jogosultak, akiknek területét állami gazdaságok használják, és az 1994/16-os törvény értelmében bérleti szerzôdést kötöttek a kereskedelmi társasággal. Kupont kap minden olyan intézmény — egyház, iskola stb. —, amely a törvény értelmében földet kapott vissza, és errôl bizonyító okirata van. A jelen törvény szerint a bérlôk — kereskedelmi társaságok, különbözô társulások, vállalkozások — a földtulajdonosok mezôgazdasági értékjegyét csak abban az esetben vehetik át, ha a kupon értékével megegyezô mértékben növelik a gazdáknak fizetett évi bérleti díjat.

A kuponok felhasználásáról — a jelen törvényerejû rendelet szerint — a 20 napon belül megjelenô, külön kormányrendelet fog határozni. Ebben tételesen fog szerepelni minden olyan szolgáltatás, illetve áru, amit mezôgazdasági értékjeggyel lehet cégeknek kifizetni. A kuponok február–március folyamán jutnak el a megyei postahivatalokba. Jelenleg a községi és városi polgármesteri hivatalok, közösen a mezôgazdasági vezérigazgatóságok területi alkalmazottaival összeállítják a listákat a kuponra jogosult fizikai és jogi személyek névsorával.

A mezôgazdasági értékjegyek adásvétele tilos.

Szombaton 12 órakor az Egyetemi Könyvtár Muslea Termében Andrei Marga tanügyminiszter fog találkozni pedagógusokkal és diákokkal. A téma: a tanügyi reform pillanatnyi helyzete.

A tordaszentlászlói egyházi tanácsteremben találkozunk február 7-én, vasárnap délután 4 órai kezdettel olvasóinkkal. Várjuk kérdéseiket, véleményüket lapunkról, abban a reményben, hogy az eddig megtartott találkozókhoz hasonlóan kellemes párbeszéd alakul ki annak a Kolozs megyei magyar községközpontnak az olvasótáborával, ahol immár hosszú hónapok óta a legtöbb elôfizetônk van.

Kétnapos hivatalos magyarországi látogatásra hétfôn Budapestre érkezik Radu Vasile román miniszterelnök, akit kedden délelôtt katonai tiszteletadással fogadja meghívója, Orbán Viktor miniszterelnök. A két kormányfô megbeszélése után kedden délután Göncz Árpád magyar köztársasági elnök, valamint Áder János, az Országgyûlés elnöke is találkozik a bukaresti politikussal.

Szerdán vidékre utazik Radu Vasile: a kecskeméti városházán Szécsi Gábor István polgármester és Endre Sándor megyei közgyûlési elnök fogadja. Vasile találkozik helyi vállalkozókkal, s ellátogat a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetbe.

Gyulai programja keretében a román kormányfô megbeszélést folytat Dancs László polgármesterrel, megtekinti a Vikáriátust, s kötetlen beszélgetést folytat a román kisebbség képviselôivel a román tannyelvû gimnáziumban.

A kolozsvári Mentôk Szakszervezete szerdán bejelentette, hogy általános sztrájkot kezd, amennyiben az egészségügyi minisztérium nem tartja be az 1998. december 22-én aláírt megállapodást.

Marin Lucian, a szakszervezet elnöke kijelentette, hogy a Hajdú Gábor egészségügyi miniszterrel közösen aláírt egyezmény szerint a mentôszolgálat 85 százalékban az állami költségvetésbôl, és csak 15 százalékban a biztosítási alapból fog részesedni. Marin Lucian szerint ezt a megállapodást az egészségügyi miniszter nem tartotta be. Az elsô tiltakozó megmozdulás abból fog állni, hogy azokat a mentôkocsikat, melyek a forgalom biztonság szempontjából nem felelnek meg nem indítják útra. Kolozs megye mentôkocsinak legalább öt százaléka ebbe kategóriába tartozik.

Az RMDSZ egyetért az idei költségvetés szigorával, a kormány által benyújtott tervezet koncepciójával, de néhány területen módosításokat tart szükségesnek — hangsúlyozták az RMDSZ vezetôi és gazdaságpolitikusai csütörtöki sajtótájékoztatójukban.

Markó Béla szövetségi elnök közölte, hogy a költségvetési törvény tervezetének plenáris vitáján az RMDSZ módosító javaslataival mindenek elôtt az egészségügyi kiadások, valamint a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott támogatások növelését szeretné elérni. A szövetség nem ért egyet a helyi közigazgatási szervek költségvetésének tervezett változtatásaival és azt kéri, hogy mérsékeljék a közelmúltban rendkívül nagy mértékben megemelt ingatlanadót.

Mátis Jenô, a képviselôház pénzügyi bizottságának tagja ehhez hozzátette, hogy az RMDSZ nem ért egyet az exporttámogatás összes ösztönzôjének felfüggesztésével. A képviselô annak veszélyére is felhívta a figyelmet, hogy az az elképzelés, amely szerint a román állami intézmények és állami vállalatok csak akkor vásárolhatnának külföldi árut, ha nincs hasonló román termék, nagyobb mértékben támogatná a korrupciót, mint a hazai ipart.

Puskás Bálint szenátor, a szenátus pénzügyi bizottságának tagja azt fejtette ki, hogy az RMDSZ miért nem ért egyet az ingatlanadó emelésének módjával. A kormány tavaly év végén hozott sürgôsségi rendeletet arról, hogy az épületek és földterületek adóját 10–15-szeresére emelik.

— Az ingatlanadó emelése a költségvetési bevételek növelése érdekében szükséges lépés, de ez csak fokozatosan történhet, nem lehet minden ingatlanra egyformán alkalmazni, s különösképpen nem lehet a helyi közigazgatási szervek autonómiáját megsérteni azzal, hogy a fejük felett döntenek egy helyi adóról, mondta Puskás Bálint.

A szenátor azt is hangsúlyozta, hogy szociális szempontokat is figyelembe kellene venni, mert egyes társadalmi rétegek — mindenekelôtt a nyugdíjasok és a nagycsaládosok — egyszerûen képtelenek megfizetni a megemelt ingatlanadót.

Az RMDSZ véleménye szerint a költségvetési fejezeteken belül van lehetôség bizonyos átcsoportosításokra. A szövetség emellett úgy látja, hogy az idei várható privatizációs bevételeket nagyon nagy mértékben alultervezték a bevételi források között.

Az RMDSZ ellenzi a kis- és középvállalkozók érdekeit szolgáló adókedvezmények tervezett megszüntetését. A szövetség parlamenti csoportjainak megbízásából Verestóy Attila szenátor megbeszélést folytatott Traian Decebal Remes pénzügyminiszterrel annak érdekében, hogy a befektetôk továbbra is mentesüljenek a visszaforgatott nyereség megadózása alól és az exportôrök is részesüljenek adókedvezményben. Ugyanakkor elmondta: az RMDSZ 80 milliárd lejrôl 500 milliárd lejre emelné a Kis- és Középvállalkozók Fejlesztési Ügynökségének juttatott alapot, és ellenzi a Bancorexnek közpénzekbôl való finanszírozását.

A parlament két házának pénzügyi bizottságai a befektetôknek tavaly év végén ígért adókedvezmények felfüggesztésével hagyták jóvá az 1999-es évre szóló költségvetési törvényt.

A képviselôház 116-74 ellenében — 11-en tartózkodtak — elutasította a Román Társdadalmi Demokrácia Pártja által szociális kérdések kapcsán benyújtott egyszerû bizalmatlansági indítványt. A kormánypárti képviselôk azzal vádolták az ellenzéket, hogy ezek a pártok voltak lényegében azok, amelyek semmit sem tettek a társadalomvédelem, a gazdaság szerkezeti átalakítása és a privatizációs folyamat felgyorsítása érdekében, ameddig hatalmon voltak. A jelenlegi hatalom igenis meghozta a szükséges társadalomvédelmi intézkedéseket: megnôtt a gyermekpótlék, azok a vállalatok, amelyek frissen végzett egyetemistákat alkalmaznak, különbözô kedvezményekben részesülnek, létrejött a munkahelyek elosztásával és a munakerôátképzéssel foglalkozó ügynökség, stb. A felszólalók választási kampány-szagú olcsó demagógiának minôsítették az RTDP indítványát, amely nem más, mint a Demokrata Párt egyik nem rég közreadott dokumentumának üres plágiuma. Az indítványnak, amelyet nyilvánvaló választási meggondolások vezérelnek, célja: a koalíció egységének megbontása, és ellehetetlenítése annak az együttmûködésnek a kormánypártok és az ellenzék között, amelyre Constantinescu elnök is felhívta a parlamenti pártokat.

Radu Vasile kormányfô véleménye szerint a gazdaság mechanizmusai csupán 1998-ban kezdtek el valóságban is mûködni, ennek érdekében pedig átszervezték a gazdasági monopóliumokat, amit különben az elôzô kormányok elmulasztottak megtenni. A pénzalapok kiutalása gazdasági kritériumok, a költség és jövedelemszámítás alapján történt, amit bizonyos társadalmi kategóriák elégedetlenséggel fogadtak. A talpraálláshoz azonban más út nem vezet — mondotta Vasile.

A GDP vészes zuhanását, a gazdaság hanyatlását, valamint a lakosság életszínvonalának csökkentését felrovó vádakkal kapcsolatban a kormányfô elmondta: a jelenlegi ellenzék csak ne példálózzon az 1994-1996 közötti idôszakban tapasztalt úgymond gazdasági fellendüléssel, hiszen ennek nagyon nagy volt az ára, mivel a gazdasági növekedést a költségvetési, pénzügyi és költségvetésen kívüli deficit elmélyítésével, valamint külföldi hitelek felvételével érték el. Ennek törlesztését kell most megszenvednünk — mondotta.

A munkanélküliség arányának növekedésével kapcsolatosan elmondta: mindez azt bizonyítja, hogy csakis ennek a kormánynak volt végre bátorsága elindítani a strukturális reformot. A Vãcãroiu-kabinet idején a munkanélküliek számának csökkentését a veszteséges vállalatok pénzügyi támogatásával érték el, amelynek az árát szintén most fizetjük meg.

A vita során az ellenzéki pártok a támadások egész sorozatát zúdították a kormányra, összefüggéstelen, téves koncepciókon alapuló reformpolitikával vádolva a Vasile-kabinetet. „Hiába kínozzák a népet, hiszen a sok sanyargatásnak semmiféle eredménye nem lesz" — mondották.

Adrian Nãstase a szavazást követôen a sajtónak kijelentette: a szociális elégedetlenségek miatt benyújtott egyszerû bizalmatlansági indítvánnyal az RTDP fel akarta hívni a kormány figyelmét arra, hogy semmilyen reformot nem lehet folytatni úgy, hogy közben ne gondoskodnának a szociális védôintézkedésekrôl. Ennek a felelôtlenségnek az eredménye volt a januári bányászmegmozdulás is — mondotta az RTDP ügyvezetô alelnöke hozzátéve: a Demokrata Párt sokban hozzájárult a feszültségek kialakulásához, és ezen mit sem változtat az, hogy ha szavazatával ugyan nem, de a nyilatkozatok szintjén támogatásáról biztosította az említett bizalmatlansági indítványt.

Az indítvány — jegyzi meg a Mediafax — lényegében átvette a Demokrata Párt politikai bizottsága azon dokumentumának alapgondolatait, amelyben a párt a kormányt bírálja a szociális védelem biztosításában tanúsított inkompetenciájáért, illetve, amiért a Vasile-kabinet figyelmen kívül hagyta a Demokrata Párt ezirányú törvénykezdeményezéseit. Mindennek ellenére Petre Roman DP-elnök kijelentette: az RTDP bizalmatlansági indítványa teljes mértékben elfogadhatatlan.

A kolozsvári bejegyzésû Tonic Média Alapítvány 1998-ban jött létre. Legfontosabb célkitûzései közé tartozik egy helyi és országos hálózatú, magyar és többnyelvû alternatív rádióállomás létrehozásának támogatása, de emellett sokszínû kulturális programokat is tervbe vett. Elsôsorban olyan mûfajokban, rendezvényekben gondolkodik a kuratórium, amelyek igen kis számban vagy egyáltalán nincsenek jelen Kolozsváron és környékén.

Az alapítvány elsô ilyen rendezvénye Zenés családi kabaré címû elôadás, amelyet 1999. február 21-én délután 5 órától a Béke téri Diákmûvelôdési Házban tartanak. Ennek díszvendégei Magyarországról: Nagy Bandó András, a nagy hírû humorista, és lánya, a közismert Csinibaba-színésznô, Nagy Natália. Közremûködik Belloni (Ledniczky Béla) bûvész, Bogdán István és Sebesi Karen Attila színmûvészek. Meglepetésekre, jókedvre számíthatunk mindnyájan! Belépôk a Kolozsvári Állami Magyar Opera jegypénztáránál és a Zortec üzletben (a Sora üzletház mellett) igényelhetôk.

HAVI ÖSSZEJÖVETELÜKET tartják ma délután 5 órakor a Fôtér 23. szám alatti Gy. Szabó Béla Galériában a Barabás Miklós Céh tagjai.

IDÔ ÉS IDÔTLENSÉG címmel nyílik fotókiállítás február 5-én, pénteken délután 5 órakor a Szentegyház (I. Maniu) utca 4. szám alatti K. L. fotógalériában (II. emelet, 14.) A kiállítók: Gerendi Anikó, Fekete Elvira, Dorel Gãinã és Feleki Károly.

A FIATAL ROMÁN ELÔADÓMÛVÉSZEK sorozat elsô CD lemeze és kazettája Enescu-, Chopin- és Brahms-mûveket tartalmaz Vlad Dimulescu elôadásában. A bemutatóra február 8-án este 6 órakor kerül sor a kolozsvári Egyetemi Könyvesboltban.

— Miért akarják perbe fogni Miron Cozmát?

— Csendháborításért. Túl hangosan kiáltotta azt, hogy Bukarest.

A sok-sok szirupos amerikai tévésorozat közben egy érdekes, mûvészi és ugyanakkor látványos ötrészes BBC-sorozatot láthattunk januárban Tom Jones címmel a Román Televízió egyes mûsorán.

1749-ben, 250 évvel ezelôtt jelent meg a sikeres színpadi és regényíró, Henry Fielding Tom Jones címû, több mint 1000 oldalas regénye. A könyv megtalálható a világirodalom klasszikusai sorozatban, két kötetben. A könyvet Angliában a képmutatás könyvének is nevezik, ugyanis nevetségessé teszi az angol úri társadalom sznobizmusát, ami az összevont tévéjátékban, fôleg a magyarázó színész, az író betoldott figuráján keresztül nagyon is jól sikerült. Szerb Antal szerint: „Az ember olyan, mint Tom Jones: természettôl fogva jó ösztönök élnek benne, ha szíve sugallatát követi, nemes és szép tettekre képes; de az ember gyenge és befolyásolható, és nem hallgat mindig tisztább ösztöneire. Ha vétkezik, gyengeségbôl vétkezik, nem szabad túlságosan elítélni, a szívet kell nézni, nem a tettet és nem a látszatot."

A regény hôse, Tom lelencgyermek, akirôl kiderül: egy dúsgazdag angol földbirtokos húgának eltitkolt gyermeke, aki országúton kóborol, London sikátoraiban tévelyeg, megcsalja egyetlen nagy szerelmét, a szép Sophiát, de lelkében megmarad makulátlannak. A tömörítésben ezt hozza ki nagyon jól a film: akármit is csinál Tom, mi egyetértettünk vele, és nem ítéltük el.

Végül is megkapja rangját, vagyonát és elsôsorban szerelmét. A regény utolsó sorai szerint: „Mindent összevéve, mivelhogy nincs derekabb férfi és asszony ennél a szeretô házaspárnál, képzelni sem lehet náluk boldogabbakat".

Kolozsváron a Dózsa György utca 29. szám alatti kapu elé kitett hirdetôtábla adja az arra járók tudtára, hogy január 11. és február 26. között naponta 10-tôl 17 óráig ott lehet beiratkozni a Traian Dârjan Aeroklub által szervezett vitorlázórepülô, ejtôernyôs és siklóernyôs tanfolyamokra. Az információ pontosításra szorul: a másfél hónapig hét végeken tartandó elméleti kiképzés már február 14-én elkezdôdik. Kabos István siklóernyôs edzô még elmondta, hogy a beiratkozáshoz szükséges orvosi vizsgálatról és egyéb tudnivalókról a jelentkezôk idejében értesülnek. Fiúk és lányok vegyesen, 16 és 22 (a siklórepülôsök esetében 55) év között. Évente száz–százhúsz tanulójuk verbuválódik össze, legidôsebbjük 57 éves volt. Az elméleti tanfolyamot egész nyáron tartó gyakorlati oktatás követi.

Szükség is van az alapos felkészülésre: fellegek közt röpdösni csak a földön járva érdemes.

• Sikkasztás miatt indítottak bûnvádi eljárást Cornelia Molea, a tordai Cementgyár alkalmazottainak hajlékot adó otthon gondnoka ellen. A vádirat szerint, 1997 elejétôl tavaly júniusig a tordai hölgy közel 25 millió lejt emelt ki a kasszából, s magáncélra költötte.

A kár megtérült, a gondnok szabadlábon védekezhet.

• Nem rendelkezett a mérgezô anyagok tárolásához és forgalmazásához szükséges engedéllyel Gabriel Surd (22), a tordai Gabifarm Kft. állatgyógyszertárának tulajdonosa, aki a helyi rendôrség villámellenôrzése során bukott le.

Az állatgyógyászati termékeket forgalmazó üzletben 88 fiola káliumklórhidrátot és 7 palack koffein nátrium-benzoátot találtak. Az 1979/466-os törvényrendelet megsértése miatt Surdtól elkobozták a fenti anyagmennyiséget.

• Szabadlábon védekezhet a csalás vádja ellen Mircea Adrian Cristea, a kolozsvári O & C közkereseti társaság képviselôje. A vádirat szerint, tavaly március 20-án Cristea felkereste a kolozsvári székhelyû Interplast 3M céget, amelynek egy „bizniszt" ajánlott fel. Az O & C tulajdonosi minôségében köbméterenként 350 ezer lejes áron 150 köbméter faanyagot kínált eladásra. Még a Transilvania Banknál létezô számlát is megjelölte. Így zavartalanul megköthette az „üzletet", amelynek elsô lépéseként az Interplast 3M 15 millió lejt folyósított elôlegként!

Cristea 49 esztendôs, két nagykorú gyermek édesapja, felsôfokú végzettséggel rendelkezik és büntetlen elôéletû. Ügyeskedése a csalás bûncselekményének fogalmát meríti ki, és legtöbb 15 év börtönnel büntethetô.

• Belehajtott a villanyrendôr piros jelzésébe Ioan Bochis (46), a 32–CJ–1649 rendszámú billenôkocsi sofôre. A szerdán délelôtt, a Garibaldi és 1918. December 1. utcák keresztezôdésénél történt balesetbôl három vétlen gépkocsivezetô „húzta a rövidebbet": a telibe talált GJ–66–CYM rendszámú ARO bengesti-i (Gorj megye) illetôségû sofôre, Ioan Bolovan (42) könnyebb, jármûvének bumbesti-i utasa, Maria Slesinger (52) pedig súlyos sérülésekkel került az 1-es Számú Sebészeti Klinikára. A szállítójármû két, a jelzôlámpánál szabályosan veszteglô személygépkocsit is megakasztott, de sem a CJ–03–BRV, sem pedig az 1–CJ–8351 rendszámú kocsiban levôknek nem esett bántódása.

A kisváros nagy festôje nincs többé. De a kisváros egyetemes mércével mérhetô képírója 90. születésnapja elôtt pár hónappal úgy távozott végleg szerettei körébôl, hogy Dés nevét, amely a sajátjával elválaszthatatlanul egybefonódott, immár végérvényesen beírta a nagyvilág mûvészeti vérkeringésébe.

Ízig-vérig dési volt, ott talált rá igazi festôi énjére, állandó ihletforrásaira, a kisváros kanyargós utcácskáit, szabálytalan tereit szegélyezô kopottas házak meghitt hangulatot árasztó békéjére, a vásári forgatag mozgalmas világára, a városka hétköznapjainak festôi szépségeire, történéseinek tragikomikumára. És az emberre, akinek jelenléte hitelesíti mindazt, amit Incze János Dés a világról, világáról szükségesnek tartott, a maga rendkívül sajátos festôi módszereivel megjeleníteni. A mûvész szereti az embert elesettségében, hibáival, fonákságaival együtt is. Ezért tûnik, hogy olykor már egyenesen groteszkbe hajló figuráit is egyfajta líraiság, költôi báj lengi be.

A nagybányai hagyományok folytatójaként sikerült olyan korszerû, de ugyanakkor közérthetô formanyelvet kialakítania, amely rendkívül humánus, emberközpontú festészetét olyannyira népszerûvé tette. Munkái elengedhetetlen tartozékai a dési és kolozsvári otthonoknak, de legalább olyan becsben ôrzött kincsek szerte a nagyvilágban is.

„Mi, képzômûvészek egymás közt az erdélyi Brueghelnek is szoktuk nevezni, hisz a reneszánsz nagy mesterétôl átmentette azt a hangulati közvetlenséget, emberi melegséget, amely oly nagy hiánycikk mai életünkben" — írja róla Jakobovits Miklós, a Barabás Miklós Céh elnöke.

Emberi melegségéért, festôi nagyságáért emlékét örökre megôrizzük.

A mûvész eltávozott, de maradt az életmû, amely immár önállóan és örökérvényûen hirdeti alkotója páratlan festôi érdemeit.

Állatvédôk, természetkedvelôk figyelmébe: néhány napja szokatlan vendége van a Dosztojevszkij utca 44. szám alatti ház lakóinak — egy kánya vetôdött oda. Méghozzá véresre sebezve és, mint azt Csigi Klára olvasónk elmondta, lábai bôrdarabbal összekötve. Kalitkába tették és értesítették a Román Madarász Társaságot, ahol azt tanácsolták, hogy még tartsák maguknál rövidebb ideig, hátha jelentkezik érte az állat gazdája. Ellenkezô esetben sorsáról majd az illetékesek intézkednek. A kánya most nyers húst, fácáncombot kap a környékbeliek adakozásából, és szívesen továbbállna, ha tehetné. Könnyen megeshet, hogy a majorságot tartóknak ettôl egészen eltérô a véleménye.

A Szeszgyár utca nem Fecske utca!

Utcai villanások címû írásában (Szabadság, 1999. január 25., 2. old.)Ö. I. B. ezt írja: „...az Árpád és a Vágóhíd tér felôli Fecske (D. Bãrceanu) utca keresztezôdésében...".

Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy Kolozsvárt Árpád nevû tér soha nem volt, csupán út. A Fecske utca pedig — a Pap (Párizs) utca folytatása — a Krizbai (Mãrãsesti) utcánál kezdôdik és a Dermata (Herbák) elôtt, a vasútvonalnál ér véget. 1945-tôl Böszörményi lett a neve, majd 1964 januárjában, az utcanevek „nagy szovjettelenítése" idején a Párizs utcához csapták, s azóta is ennek része.

Ami az említett írás Fecske utcáját illeti, a Hidelvi tized utcáinak 1852–1858. körüli említésében még Dézsmacsûri sikátor a neve. Eddigi ismereteink szerint írott forrásban elsô ízben 1869-ben Szeszgyár utca. Névadója az itt létesített szeszgyár volt, s akkoriban a Külsô-Király (Árpád) utcából vezetett a Szamos-partra. E név megúszta az 1899. évi utcaátkeresztelést, amikor az elsôsorban nem kolozsvári születésû értelmiségiek által „áttekinthetetlennek", „nevetségesnek" minôsített Bel-, Kül- (-Magyar, -Közép stb.), Alsó-, Felsô- (-Szén) elôtagú beszélô neveket, az utcákkal semmilyen kapcsolatban nem levô, ún. néma nevekkel helyettesítették, de megmaradt valamennyi hatalomváltozás — 1919, 1940 és 1945 — után is. Csupán 1995-ben lett belôle, a lakosság által adott beszélô nevekre fittyet hányó tanácsnak „hála", az, ami.

Hogyan lesz egy kálváriából templom?

Nyilvánvalóan sehogy. Azaz egyesek szerint valahogy mégis... Mert nemcsak a köznapi beszédben, de a helyi tömegtájékoztatásban is mind gyakrabban lehet olvasni, hallani, hogy így Kálvária-templom, úgy kolozsvári Kálvária, a „tájékozottabbak" meg egyenesen kolozsmonostori Kálvária-templomot emlegetnek.

A szóban forgó úrháza azonban nem Kálvária. Már a XI. sazázadban emelt elôdje templom volt, a kolozsmonostori bencés apátság temploma. Településhelye miatt évszázadokig kolozsmonostori konventrôl, kolozsmonostori apátságról, késôbb, amikor már csak a templom létezett, kolozsmonostori, monostori templomról beszélt, írt mindenki. Mint például Szakál Ferenc 1704-ben.

Kolozsmonostor eredetileg magyar és szász lakossága a századok folyamán szerre kicserélôdött, mind több lett a román. A magyar hívek száma fogyatkozván, a templomot 1782-tôl már csak katonai raktárnak használták. Földjébe és sírboltjaiba azonban tovább temetkeztek. 1794–95-ben építgettek rajta, de egy vihar ismét megrongálta. A tönkrement hajó köveit az 1818 és 1821 között épült Farkas utcai Királyi Lyceum építésénél használták föl. Csupán a szentély maradt meg, amelyhez 1896-ban új hajót építettek.

A kálvária jelentése ’kisebb domb keresztjáró úttal, ahol Krisztus kínszenvedéseinek és kereszthalálának emlékére emelt kép- vagy szoborsorozat van elhelyezve’. Az egyházi latin Calvaria ’az a domb, amelyen az evangéliumok szerint Krisztust keresztre feszítették, Golgota’. A kálvária tehát nem templom. A monostori kálvária 1831-ben, több mint hétszázötven évvel késôbb épült, mint a templom. Amikor a múlt század végén felépült a hajó, ismét templom lett az épületbôl. Valószínûleg ezután, a századforduló körül vagy után kezdték a templomtól keletre lévô kis dombon épült kálvária nevét a templomra is vonatkoztatni. És ebben a monostori románság is közrejátszhatott. Románul nem biserica din Cluj-Mãnãsturról, hanem Calvariáról beszélhettek. Ez rövidebb volt, könnyebb volt kimondani. És mivel jól tudtak magyarul, e nyelven is Kálváriát mondhattak. Kolozsvár 1923-ban megjelent román útikönyve is Calvariát ír, nem pedig biserica din Cluj-Mãnãsturt. Az 1933-ban megjelent magyar viszont a „Kálvária dombjánál levô monostori bencés apátság templomát" említi. Ezzel szemben Nagy Péter 1926-ban, Ó, kedves Kolozsvár! címû könyvében Kálvária néven ír róla. Kelemen Lajos, Balog Jolán és más hozzáértô szerzôk azonban mindig kolozsmonostori templomról vagy kolozsmonostori apátsági templomról írnak.

Kálvária néven emlegetni a kolozsmonostori templomot olyan, mintha a több mint hatszázötven éves Szent Mihály-templomot a kilencvenhét éve mellette állított Mátyás-szoborról Mátyás-templomként emlegetnôk. Ezért is most, miután Kádár István plébános úr fáradságot nem ismerô buzgalmának köszönhetôen a római katolikus egyház, értô szakemberek közremûködésével, a templomot helyreállíttatta, állítsuk helyre a nevét is. Ne emlegessük tehát szóban és írásban a mindössze százhatvannyolc éve a közelében épített kálvária nevén, hanem egy, az elôdeivel együtt több mint kilencszáz évre visszatekintô épülethez illôen, kolozsmonostori vagy legalább monostori templomként. A kálvária jelzôre azért sincs szüksége, mert ez a monostori templom.

Kezdem a napot a Kolozsvári Rádióval. Mondja a körzet idôjárás-jelentését. Prognózisokba sose bocsátkozik — tanult a bukaresti esetbôl, akiket a prognózis miatt bocsátottak el. Megtudom a jelzésbôl, a hômérséklet egy fok. Újabban plusz 1 Celsius a fagypont — mutatja a járda jege.

Vágják a volt meg az újraalakuló kombináttal szembeni nyárfákat. A kombinát elôttiek már rég a tûzön, vagy papírformában adóbevallási nyomtatványok. Amikor azokat kivágták, bántóan csillámló üveg maradt a szürke falkeretben. Azok a fák voltak az épületek ruhái, kelengyéi, takarták a meztelen ridegséget. Kivágattak. Most a hajdani bentlakás elôttiek vannak soron. Azt mondják, ránôttek a vezetékre az ágak. Az is lehet, túl sok a szmogban az oxigén — ezek helyett se ültetnek másokat. Tél lenne — favágás ideje. Ha eljô a tényleges tavasz, a májusi hó, itt már nem hull a hajamra selymes barka.

Nem az új monostori piac táján kóborlok, hanem a régin, ahol az emeleten cukrászda, a földszinten koszos, de tágas vendéglô — abban decenteltem néhanap. Itt nyerte el az állam méltó támogatását: képtyásodtak a falvakból meg Moldvából csatangolt polgárai. Egy ilyen zimankós napon kilépek nagy kucsmásan a vendéglôbôl, s azt mondja egy imbolygó ürge: „Micsa ruszki a te sapkád! Há minek?" Mondom néki: „Gorbacsov!" „A má’ más", mondja ô erre. Múlik az idô Gorbacsovtól, a miénktôl teljesen. Egy simlis sapkával kilépek, ott az ürge, megkérdez: „Csávó sapka, csávó sapka, há’ minek?" Mondom néki: „Az igazi csávó sapka, pörge kis vadászkalap, mibe mindig csak sajnált hosszú fácántollat". „A biz’ igaz", mondja erre ô nekem. Ha most jönnék fehér sipkával, azt kérdezné az ürge: „Mé’ nem kék-sárga-piros az? Legyen olyan, mint a kisasszonyok nyakkendôje a nyugdíjosztályon." „Nem lehet, haver, az egészségügyben dolgozom." „Éppeg azé’", mondaná ô most nekem.

Nem is a régóta a lényeg, hanem a kezdet. A régi Tanítók Házával átellenben, a Tordai út mellett volt egy nagy gödör, amirôl kiderült: abba öntôdik az alap — katedrális épül. Igen helyes, ha mind a két felén van, mert nem billen el az újabban — már nem is annyira újabban — Avram Iancu nevére bízott tér, amit az ô szobra pásztorál. A két katedrális biztosítja majd nemcsak a tér egyensúlyát, hanem a görög katolikusok meg az ortodoxok közti békét is, az ökumenikát.

A markológépek után következett a kétkezi munkások hada, ami rendjén is lett volna, ha nem csíkos uniformisban izzadnak mindannyian. A csíkos ruha számomra: Gulag, Auschwitz, Duna-csatorna. Idôk és erkölcsök. Most az Isten házát építik.

Számukra nem ez a lapátoló munka a büntetés. Ismerve városom kajtár észjárását, vezetôségünknek biztosan lesz majd gondja rá, hogy az alapöntôk mindenike ott legyen, már csak erkölcsi bizonyítványul is, az elsô misén, ahol nem saját, hanem az ôket élítélôk lelki üdvéért fohászkodnak.

Fáj. A sapkával fedett testrészemre mutatok. Az jó, ha fáj, mondja. Én is mondanám: neki lehet, jó, mert munkát ad. Nem bölcselkedem. Mindjárt hallanám: miféle polgár az olyan, aki csak úgy fejfájás nélkül lófrál a városban? Egyszerûbb okból is jó, ha fáj: azt jelenti, még van. Na, hogy fáj? Csak úgy, éjjel-nappal, vagy órahosszat? Órákon át, éjjel-nappal. Nagyon helyes, mert akkor a legerôsebb gyógyszert ajánlhatja nekem.

Papír, írás, pecsét, sapka fel — irány a patika! Hova? Félek a pénzemtôl, mert nekem ezentúl se adják a 35%-ot, mint Cozmáéknak. Fölösleges. Pecsétes, írásos papírom láttán három gyógyszerész kupaktanácsol: khm-khm. Próbálkozzam máshol, mert bonyolult: írassam elixírem nevét olvashatóvá. Lehet, más patikákban kiolvassák.

Szemüvegelem a járdán. Kétszavas elixírem nekem hieroglifa, latin betûs elemek is fellelhetôk benne. Boldogít a tudat: sokan nem tudunk olvasni — úgy érzem, már gyógyszer se kell. Ez persze nem az a számlás papír, azt minden mutuj elolvassa. Aztán megy a rendelôbe.

Többen rágalmazták polgármesterünk becsületét, mire az kiválasztott egy jeles férfiút, s pert indított ellene. Polgármesterünk a többmenetes tárgyalás után a pert megnyerte, amint az várható volt. A rágalmazót saját elvbarátai kizárták körükbôl lôszerpazarlás miatt: olyasmit támadott, ami nincs.

„Inkább legyen az orrom borvirágos, mint a torkom vízköves."

Arra már rájöttem, hogy minden századfordulón elkövetkezik a világvége. Ja, és a lélekvándorlásban már az elôzô életemben sem hittem. Különösen nagy a hisztéria, kedves feleim, ilyenkor ezredforduló tájékán, mint ahogy önök ezt már a múltkori alkalommal is tapasztalhatták. Nagy volt, ugye, a felhajtás széles Európában? Kénköves esô szerepelt a programban, kis híján az ég a földre zuhant, és eljött az Antikrisztus. A várakozások szerint. Pedig meg voltírva, kedves feleim, hogy sem a napot, sem az órát nem tudhatjátok. Úgy jön el, mint a tolvaj éjjel. Az agy viszont betegesen vonzódik a szép, csinos, kerek számokhoz. Ebbôl következôen a kerek dátumokhoz. Az új évezred eljövetelét is ’99–2000 fordulóján fogjuk ünnepelni, még véletlenül sem akkor, mikor valóban eljön: 2001. január elsejére virradólag.

Arra is rájöttem, kissé késôn esett le a tantusz, hogy miért nem fogom bankba tenni a pénzem (ebben az évben legalábbis). Ó, dehogy, volna mit a tejbe aprítani (kenyérhéj!), illetve a bankszámlára... mindegy. Drága barátaim, kamatozik ott szépen a summa, aztán a bank rendszerére rájön a 2000-szindróma, és beüt az összeomlás. Ugyanis a számítógépek memóriája hagyományos módon csak az évszám utolsó két számjegyét tárolja. És a 00-t naná, hogy 1900-ként fogják értelmezni. A krach annyira reális, hogy a multik a bankoktól a légitársaságokig — Bankoktól San Franciscóig — dollármilliókat költenek a kivédésére. Számítógépes szakik álmatlanul forgolódnak. Szegényeknek olyan bájtos az éjszakájuk.

Ha túléljük, eljön a dicsô korszak. A számítógépek töretlenül fejlôdnek, az emberiség büszkén menetel a digitális kor felé. Általában jót lehet szórakozni az apokaliptikus elképzeléseken: eljövend még az az idô, mikor az emberiség a gonosz technika nyûgében fog nyögni. Magam elôtt látom a kort, mikor az idôjárás, ah, már nem lesz gond. Akkor az egész Földet telepíteni/installálni fogják, és mûködni kezd a GIR, a Globális Idôjárás-irányító Rendszer. Mindenütt. Lesz (mû)köd, (mû)esô, (mû)hó, (mû)jég, (mû)szárazság épp oda, ahova kell. Lesz napfény is, uraim. Betervezve. (Képzeljék, szavazást lehet majd kiírni, milyen idô legyen holnap.) És jönnek majd a hírek: az ügyeletes sajnálatos tévedése, igen, leégett 12 345 hektár ôserdô. Bocsánat, elgépeltünk valamit, ezért áradt ki megint a Jangce. Lefagyott a rendszer, és emiatt Közép-Ausztráliában 21-en meghaltak, 110-en megsebesültek a hóviharban. Az utak — sajnálat — járhatatlanok.

Ó, mit nekünk a globális rendszer. Technika! A 21 halottat, vagy fagyni a hajléktalanokat anélkül is biztosítani tudjuk.

Az illetékesek tudni vélik, hogy szesszióban nem is kell diáktanácsot ülni. Az elnök viszont úgy tudja, minden második héten kell tanácskozni meg tanácsolni ezt-azt egyeseknek. Hát lôn második hét és hóttziher dété. Ezt ôk úgy hirdették: 100% Diáktanács. Volt hozzá rendes napirend, meg döntôképes testület. Viszont az ülésvezetô hiányzott. Nagyon.

Kezdjük a téllel. Hiszitek vagy nem: a téli tábor nem lesz veszteséges! Ezt ígéri a fôszervezô. És reméli a teljes KMDSZ. Még akkor is, ha a szállás többe fog kerülni, mint amire számítottak a szervezôk. Viszont nem lesz kiskutya, meg nagykutya, meg más sem. Tehát senki nem harap, bátran lehet táborozni.

Lesz még egyéb is. Tavasz, és benne Kömödöszö szülinap, február végén vagy március elején, csak várjátok ki, és kiderül, hogy mikor. Márciusban lesz vezetôképzô is Torockón, mindjárt a hónap elején. Ide szeretettel várnak minden lelkes, aktív káemdéeszest meg a még lelkesebb újakat. Aki az idén végez, akár el is felejtheti, mert ôt senki nem viszi el. Most az egyszer hajrá, gólyák! A vezetôképzést sokmindenki támogatja, meg még tavalyról is van pénz. Csak tudnám, ezt hogy csinálták.

Diákszervezetünk bízik abban, hogy lesz nyár is. Éppen ezért ôk meghirdették: szervezzünk magunknak Diáknapokat. Ôk már megunták. Mi még nem. Ezért pályáztunk olyan sokan. Ketten. Az elôkelô második helyezést elért szervezni vágyónak megköszönték a közremûködést és biztatták: ne adja fel a reményt, még ô is rúghat labdába, ha a szervezô-ellenfél nincs is lábnál. Annyi biztos: május 5–8. között lesznek mindenféle versenyek, csapatokat máris lehet szervezni. A felelôs mindazért, ami ott történni fog: Varga Csaba, mûszakis, akinek egyéb dolga nincs, mint szervezni nekünk remek szórakázást. Nem lövök le mindentelôre, de a lényeg egyelôre annyi: SZPONZOROK KERESTETNEK! Ezt tessék jól bevésni, a többi majd kialakul.

Mi volt még? Például az elnök beszámolt, a tanács megbeszélt, néha figyelt a véleményekre, valamint kiderült, hogy a KMDSZ még mindig küszködik a pofátlan emberekkel — panaszolta az elnök. Én pedig elhiszem neki.

Nagyanyáink bölcs „sohasem tudni, mit hoz a holnap" mondása, az idén felvételizni óhajtók számára nem válhat be, hiszen a BBTE nemrégiben megjelentette az ôszi felvételi problémáival foglalkozó füzetecskéjét.

A potom nyolcezer lejért megvásárolható füzetecskébôl kiderül például, hogy a közgázon az idén ismét bevezették a kötelezô vizsgát matematikából, ami a bejutási jegynek a 30%-át adja. Úgy látszik, csak tanultak valamit a múlt év tapasztalatából. Ugyanez viszont nem mondható el a fizika karról, ahol az idén kizárólag az érettségi általános alapján lehet bejutni. A fizikásokat majmolva, a politikatudományok szakra való bejutás is szintén csak az érettségi jegy függvénye — elôre látható tehát az óriási túljelentkezés és a rengeteg tízes körüli jegy. Mindenesetre megjegyzendô, hogy a beiratkozási díjakból ismét jól megszedi magát a kar (jó a politikájuk, ugye?). Ugyancsak a politikatudományok karon belüli érdekesség, hogy a sepsiszentgyörgyi helyi közigazgatási fôiskolai karra nem román/magyar/német nyelvbôl kell írásbelizni, hanem egy pszichológia- és általános mûveltségi teszt várja a jelentkezôket. Új, új, új! Nemzetközi kommunikáció! A szándék a szak beindításához már megvan, csak a hivatalos miniszteri aláírás hiányzik. A felvételi vizsga angol nyelvbôl és egy másik idegen nyelvbôl történne, és ami a lényeg, nem számolják be az érettségi általánost a bejutási jegybe.

Ha már a vizsgatárgyaknál vagyunk, megemlíthetô, hogy a biológia- geológia karon bármilyen geológia szakra a felvételi kizárólag geológiából (XI. oszt) és Románia földrajzából (XII. oszt) történik.

A bölcsészkaron a klasszika–filológiára az ókor történelme helyett román vagy magyar irodalomból kell írásbelizni, a latin vizsga természetesen maradt. Ugyanitt az idéntôl japán nyelvû képzés is indul, amennyiben a minisztérium még idôben engedélyezi. Érdemes odafigyelni a különbözô nyelvek esetében a tételekre a kellemetlen meglepetések elkerülése végett, mert bizony nem minden esetben azonosak az érettségi anyagával...

A történelem–filozófia karon belül is történt egy-két változás. Például a filozófiára felvételizôk választhatnak, hogy filozófiából vagy logikából felvételiznek-e. Mindezekhez társul egy filozófiai szöveg fordítása valamilyen idegen nyelvbôl, illetve az érettségi általános (50%). Az idéntôl nem indítanak könyvtáros-levéltáros fôiskolai kart, úgyhogy az érdeklôdôknek be kell érniük a négyéves történelem–könyvtáros szakkal.

Az idén nem indul magyar csoport a jogi karon, és „a jog az jog, és semmi más" alapon nem indul jog–alkalmazott nyelvek (LMA) szak sem.

A pszichológia és neveléstudományi karon belül új fôiskolai kart indítanak Beszterce-Naszódon, hároméves tanítónôi–angol nyelv párosítással.

Új fôiskolai karok indulnak a földrajz kar keretén belül, pontosabban kettô darab: topográfia–térképészet–földméréstan és a turizmus földrajza. Mindkettô Zilahon indulna, amennyiben az Égi Kormányzat és a Mindenható Tanügyminisztérium engedélyezi.

Ugyancsak a Fennvaló, valamint pártunk-és-kormányunk beleegyezésére vár a gazdasági matematika szak (matematika–informatika kar), illetve a görög katolikus teológia–újságírói, református teológia–történelem, református teológia–jog szakpárok. A fizika karon belül indulna egy környezetfizika fôiskolai kar Déván. Ugyanitt, de Zilahon is beindítanak egy fizika és orvosi mûszerek kart.

Az idéntôl beindulna egy merôben új kar, „nyílt tudományok" (Facultatea de Studii Deschise) fantázianév alatt. Ezen belül három új szak indulna: társadalmi kommunikáció (Comunicatii si mediere socialã), humán erôforrások–munkaviszonyok (Resurse umane si relatii de muncã), valamint alkalmazott gazdasági és szociális statisztika (Statisticã economicã si socialã aplicatã). A felvételi mindhárom helyre közgazdaságtanból és matematikából történne, akárcsak a közgazdasági karon.

Ezen rövid ismertetôben csak a legfontosabb tudnivalók lettek belesûrítve. Mindazoknak, akik komolyan veszik a felvételit és Lenin doktor intelmeit, bôvebb információkért ajánlatos beszerezni az egyetem kis, fehér füzetecskéjét (kicsi, de hm!... drága, viszont megéri). A tájékoztatót a fôépületben lehet megvásárolni a kapus néni- vagy bácsinál — kissé kalandosan, de hmmm!...

Látványos padfestést tervezett a Civitas Alapítvány múlt szombatra, de ha véletlenül valaki elfáradt a Diákházhoz a kérdéses idôpontban, túl nagy felhajtást nem talált. A „Padok" program keretén belül került volna sor jelzésértékû tiltakozásra a kolozsvári padok színezése ellen.

Hajdó Csabát, az alapítvány igazgatóját arról kérdeztem, hogy miképpen zajlott volna le a festegetés, ô pedig azonnal biztosított arról, hogy a feltételes módban történô fogalmazás téves, hiszen valamikor, valahol sor kerül mázgálásra. Elmondta, hogy átlagosnál nagyobb méretû padot helyeztek volna a Diákház elôtti lépcsôk tetejére, mellé hartmincféle festéket, és így lehetôséget adtak volna az arra járóknak, hogy olyan színûre fessék a padot, amilyenre óhajtják. Hangsúlyozta, hogy valójában nem kívánták polgármester elleni tiltakozássá alakítani az akciót, hiszen aki úgy gondolja, hogy nemzeti színûek kell legyenek ülôalkalmatosságaink, az olyanra festheti a padot, legfeljebb a következô átfesti. „A civil társadalom részérôl ez jelzés lesz arra, hogy senki sem sajátíthatja ki a közterületeket semmilyen nemzet javára vagy rovására, legyen az egyiptomi, szudáni, román vagy magyar" — mondta Hajdó. Az elmaradás okait taglalva elmagyarázta, a Diákház utolsó pillanatban visszavonta az engedélyt, mivel úgy látta, hogy az eleinte kialakult civil összefogás már nem áll az akció mögött. Ennek hátterérôl az alapítvány igazgatója azt mondta, hogy a Pro Demokrácia Egyesület most nagyszabású folyamatot indított el a Nagy-Románia Párt törvényen kívül helyezésére, és ezzel párhuzamosan nem akart nyilvánosan felvállalni egy olyan rendezvényt, amelyet bárki támadásként értékelhetne. „A KMDSZ visszalépését volt elnökként megértem, hiszen teljesen elfogadható objektív okokból nem merték vállalni a nyilvános szereplést." Hajdó Csaba még megjegyezte, hogy azért az említett szervezetek programban eddig részt vevô tagjai továbbra is segítenek a Civitas Alapítványnak.

A KMDSZ elnöke, Puskás Attila a visszalépésrôl azt mondta, hogy a szövetség érdekei követelték meg az akciótól való távolmaradást, és jelezte, ennél részletesebbet nem tárhat nyilvánosság elé.

Naná, hogy tanulásra! De nem akárhogyan. Mondjuk könyvtárazni is kénytelen néha az ember, hacsak nem ismeri a haszonlesés mintaképének módszerét.

Az illetô történetesen csoporttársam. Éppen ezért ugyanazokat a tantárgyakat tanulja, mint én. Valamint ugyanazt a könyvészetet kell elolvasnia neki is, mint nekem. Még akkor is, ha a könyvtárban egyetlen példány van a kiadványból. Hát azt az egy példányt ki is kölcsönöztük ketten. Hogy mindkettônket beengedjenek az olvasóterembe, kivettünk még egy könyvet, ami címérôl ítélve hasonló témáról szól.

Nekiláttunk. Én jegyzeteltem, ô olvasgatott. A könyv mégsem hasonlított, csak a címe. S akkor jött a mentôötlet: hát mit is szólnék hozzá, ha lemásolja a jegyzeteimet? Hát nekem ugyan mindegy volt, úgyhogy hozzá is fogott. Mire a nyolcadik oldalt teleírtam, már le is másolta az elsô hatot. Mire befejeztem a tizediket, már ott türelmetlenkedett mellettem. Aztán három perccel utánam ô is befejezte a tanulmány kijegyzetelését. Most meg épp arra készül, hogy a jegyzeteit kölcsönadja a szobatársának, hogy ô is jegyzetelhessen belôlük. Szinte látom: a hét végén a jegyzeteim jegyzeteibôl készült jegyzetek jegyzeteinek a jegyzete is elkészül. Ô pedig kényelmesen hátradôl majd a karosszékében és elégedetten mosolyog jól végzett munkája után.

Kár, hogy a haszonlesés szobrát még nem akarják felállítani Kolozsváron.

Florence nem költött személy, de rendelkezik a költött személyek minden kellemes tulajdonságával. Agatha Christie-regények nyugalmazott ezredesére hasonlít, aki az adott egzotikus ország két lábon járó enciklopédiája, és két gyilkosság között mindig tud valami okosat mondani a hely szellemérôl. A sors küldte utamba a Közel-Kelet ezen fanatikus rajongóját, aki azért eléggé francia volt ahhoz, hogy ezt olyan szavakkal közölje, amik bárki mástól merô gúnynak hangzottak volna.

Igaz, pillanatnyilag Florence igencsak morcos hangulatban volt, mikor a Bukarest–Isztambul (úgynevezett) expressz vonaton találkoztam vele. A Kelet iránti rajongásába egy adott pillanatban véletlenül bevette a Balkánt, és egy keserves hetet töltött Bukarestben, ahol is a Nép Palotájáról és a töltött káposztáról tudott beszámolni (ez utóbbi, a Capsában, hitelkártyával fizetve: tíz dollár). Alig várta, hogy visszajusson a csodálatos, csillogó Isztambulba, ahol szabadsága maradék heteit fogja tölteni. De már fogalmazza is a levelet az útikönyv kiadójának, és tartok tôle, hogy a következô kiadásban a Hotel Cerna megszaporodik egy-két fekete ponttal. Némi francia dadogás után kiegyezünk abban, hogy mégiscsak angolul tudunk könnyebben kommunikálni (ami nem akadályozza meg Florence-t abban, hogy néhány különösen fontos dolgot ne magyarázzon meg franciául is, mert elvégre megiscsak az anyanyelvén gesztikulál a legjobban az ember).

Ahogyan az expressz átvonul bolgár területre és atalakul vicinálissá, már a török lélek mélységeiben járunk. Csak négy napot számítok Isztambulban tölteni? De hiszen az semmire sem elég! Elôször is, bár sóhajjal, de kénytelen egyetérteni a megnézendô dolgok listájával, amit összeállítottam magamnak. De, ugye, tudom, hogy az Igazi Isztambult ezzel teljesen figyelmen kívül hagyom? Mindig csak mecsetek, paloták és múzeumok... De hát ez már így megy minden várossal, mondom. Jó, jó, hát akkor nézzem meg a Hagia Sophiát, a Topkapit meg a Szulejmanije mecsetet, de ne feledkezzem el a pazarlikról és az ins’allahról. És vigyázzak a lefátyolozott nôk fényképezésével. Azt hiszik, el akarom lopni a lelküket.

„Ins’allah és pazarlik"

Ins’allah — vagyis ha Isten is úgy akarja. A sétahajó reggel tízkor indul az Eminomu mólóról, ins’allah. Vagyis jó egy órával elôbb ott lenni, de vigyek egy könyvet is magammal. Ezt a bóvlit ugyan Hongkongban gyártották, de tíz évig is eltart, ins’allah. A hotelszobában hideg-meleg folyóvíz és légkondicionálás van, ezek akkor mûködnek — ha ins’allah. Az ok és okozat közötti lánc, ami tudatlan európaiak szerint egyenes és kérlelhetetlen, Keleten mindig tesz egy kis kitérôt, és abban ott ül az ins’allah.

A másik kulcsszó a pazarlik, azaz alkudozás. És bármilyen romantikus képeket ébresztene bennünk a mesés Kelet, nem kezdhetem nyomban a költôi áradozást mecsetrôl és müezzinrôl, mert a pazarlik a legelsô dolog, amivel az ártatlan idegen legelôször is szembetalálja magát, még mielôtt belépne a mecsetbe, vagy kiabálni kezdene a müezzin. Egy európai országról szólva csúsztatás lenne, ha a kereskedelmi módszerekkel kezdeném — de a török ezzel ébred és ezt vacsorázza. Florence szerint a törökök becsületesek, de ezt nem a nyugat-európai, afféle németes jelentésében kell érteni, hanem a szó tágabb, keleti értelmében. A törökök becsületesek abban az értelemben, hogy viszonylag kicsi annak a valószínûsége, hogy ellopják a pénztárcádat vagy kirabolnak. De hogy esetleg ötször annyit fizetsz egy áruért, mint az elôzô vevô, az belefér a játékszabályokba. A hûvösebb vérû turista esetleg kivonhatja magát ebbôl a jatékból — és megfizetheti a négyszeres árát. A bátrabbak viszont belevetik magukat a keleti alkudozás forgatagába — ugyan, mit veszíthetnek? Nyelvi nehézségek miatt nem kell aggódni. A törökök csodálatos nyelvtudásáról szóló mesékbôl annyi igaz, hogy még az utcán sült kukoricát áruló kölykök is tudnak bármilyen nyelven nagy sebességgel és hibásan számolni. Erre szükség is van, mert a valutapolitikát a „minden elmegy" jellemzi. A török lírához képest még a román lej is kemény valutának számít, és a hotelfiútól a kebabárusig mindenki fújja a napi árfolyamot.

Itt még a korrupciónak is van önérzete

Az alkudozás az élet szélesebb területeire terjed mint mifelénk. Egy példa az épületes jelenetre: amikor a török határon mindenkinek le kell szállni a vonatról, hogy sorban álljon a pecsétért a határôrök üvegablaka elôtt. A sor fürgén haladt, bár vége felé határozottan kezdtem azt érezni, hogy egyesek, különösen fiatal hölgyek, többször is végigállják azt a bizonyos sort. Végül is Florence kellett felvilágosítson, hogy a módszer az, hogy a határôr visszautasítja azokat, akiknek kellemetlen bejegyzés van az útlevelükben. A kurvák akkor tehát visszaállnak a sor végére, elhelyeznek egy húszdollárost az útlevélbe, és ismét az ablakhoz járulnak, a selyemfiúk gondos felügyelete alatt. Ha a határôrnek ez sem elegendô, irány hátra, és megduplázzák az összeget. Van viszont olyan, akit vegül is nem engednek tovább, hanem felültetik az ellenkezô irányba menô vonatra, elvégre az embernek önérzete is kell hogy legyen.

Persze, a török alkudozás igazi stresszélményét kiélvezni a bazárba kell menni. Az idegen kicsit aggódva tapogatja a pénztárcáját a zsebében, miközben a tömeg végigsodorja a sikátorokon. A legszembeötlôbbek azok a családok, akik egy-egy fehér köpenyes, arany koronás Árgyélus királyfinak öltözött kisfiút kísérnek, és szemmel láthatóan mindent megvesznek, amin a fickónak megakad a szeme. A körulmetélési szertartást ünnepelik, amit a törökök tizenkét éves kor körül ejtenek meg, szóval nem kell irigyelni a sihedereket.

Ha rád mosolyog az árus

A bazárban a turista legnagyobb gondja a tolakodó árusok elhessegetése. Minél inkább turistának látszunk, annál nagyobb a tolakodás. Egy lényeges szempont a fényképezôgép-effektus. Ha a fényképezôgéped nem látható, akár megszólítatlan végigsétálhatsz a fél bazáron, feltéve persze, hogy csak nagyon diszkréten szemlélôdsz. Egyszerû, lapos kamera már azonosítja a turistát, de az igazi csúcs a pentaprizmás, zoomlencsés gép, ami úgy vonzza az árusokat, mint a légypapír.

— Italiano? Español? Gyere adok szép szônyeg! — a szônyegárus kiugrik a butikjából, és már húzna is be.

— Nem, nem, Románia — mondom. Ez általában elriasztaná, de a fényképezôgép reményeket ad neki.

— Nem baj! Szép szônyeg!

— Szônyeg szép — mondom — No money! Nincs pénz!

— Gyere, beszámítjuk kamera!

Egy pillanatra megvillan eszemben a mese Bolond Istókról, aki egy lóval indult a vásárra. Máig sem tudom, mekkora szônyeget kaptam volna a Minoltámért.

Lejárt

a részképzésre jelentkezôk iratcsomóinak leadási határideje. Eredményhirdetés február 8-án lesz. Fellebbezési határidô: február 11. Végleges eredmények: február 12.

A Hargitán

sílécek és lábak törésével próbálkozhatnak a Közgazdasági Klub tagjai és szimpatizánsai február 17. és 20. között. Jelentkezni a KMDSZ-irodában vagy a 092-488124-es telefonszámon.

Megváltozott

A Temesvári Magyar Diákszervezet (TMD) által rendezett Mûszaki Tudományos Diákkonferenciára megváltozott idôpontban, május 14–15. között, megváltozott névvel — Határon Túli Mûszakis Magyar Diákok Tudományos Diákkonferencia — kerül sor. A konferencia erdélyi, felvidéki, vajdasági és kárpátaljai magyar mûszakis diákokat vár, rövid bemutatást és jelentkezési ûrlapot (beszerezhetô a KMDSZ-nél is) március 31-ig, míg a teljes anyagot április 5-ig kell eljuttatni a TMD-hez. Szállást és ellátást a szervezôk ingyen biztosítanak.

VI. Tudományos

Diákköri Konferenciát

szervez március 23–25. között a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség, melynek keretén belül neves egyetemi tanárok fognak elôadást tartani. Szállás és étkezés biztosítva. Jelentkezni február 15-ig lehet a 065/168-573 vagy a madisz@netsoft.ro e-vél címen. A dolgozatok beküldési határideje március 15. Részvételi díj 5 USD-nek megfelelô összeg.

Székely ösztöndíj

Az Udvarhelyi Fiatal Fórum (UFF) az idén is meghirdeti szociális ösztöndíj pályázatát székelyudvarhelyi egyetemisták számára. Ûrlapigénylés és egyéb információk az UFF székhelyén: Székelyudvarhely, Kossuth Lajos u. 20. szám. tel.: 066-213-371, e-vél: uff@fto.org.soroscj.ro. A pályázat leadásának határideje február 28., az ösztöndíj értéke 700 ezer lej.

Néptáncolunk

Ma kezdôdött Szamosújváron a III. Nemzetközi Ifjúsági Néptánctalálkozó. A február 7-ig, vasárnapig tartó rendezvényen a kolozsvári diákoknak a szervezôk hálózsákos szállást biztosítanak a Téka Házban.

Jazz rajongók számára

Az Interzone Jazz koncertsorozat kolozsvári állomásai: február 7-én, vasárnap este fél tíztôl a Dieselben, 9-én, kedden tíztôl pedig a Music Pubban játszanak.

Románia felkérte a belgrádi vezetést, küldje el képviselôit a koszovói konfliktus békés megoldását szolgáló szombati franciaországi tárgyalásokra.

Emil Constantinescu és Andrei Plesu levélben fordult Slobodan Milosevic jugoszláv államfôhöz, illetve Zivadin Jovanovic külügyminiszterhez, amelyben felszólítják a jugoszláv vezetést, hogy vegyen részt közvetlenül a szombaton Franciaországban kezdôdô megbeszéléseken, melyeknek célja politikai megállapodásra jutni a koszovói kérdésben.

Románia, mint Jugoszláviával szomszédos állam, jelentôsen érdekelt a koszovói helyzet politikai eszközökkel történô mielôbbi és tartós megoldásában — mutatott rá egybehangzóan a két levél, kidomborítva, hogy Bukarest éppen ezért üdvözölte a Jugoszláviával kapcsolatos nemzetközi összekötô csoport ilyen értelmû kezdeményezéseit. Belgrádba küldött üzeneteikben a román vezetôk kijelentették, hogy Románia, mint a SECI soros elnöki tisztségének betöltôje, kész segítséget nyújtani a koszovói konfliktus békés megoldásához.

Kovács László, a Magyar Szocialista Párt elnöke, volt magyar külügyminiszter háromnapos bukaresti látogatásra érkezett. A pártelnök pénteken és szombaton részt vesz a Szocialisa Internacionálé közép- és kelet-európai bizottsági ülésén. Csütörtök délután találkozott Petre Romannal, a Demokrata Párt elnökével, fogadta ôt Emil Constantinescu államfô és Radu Vasile kormányfô, este pedig az RMDSZ székházában Markó Béla szövetségi elnök. Szombaton Kovács László Teodor Melescanuval, a Szövetség Romániáért párt elnökével, majd Adrian Severin volt demokrata párti külügyminiszterrel találkozik.

Már az RMDSZ és a KDNPP koalíciós kapcsolatait veszélyezteti az, hogy a parasztpárt néhány vezetô politikusa rögeszmésen támadja Hajdú Gábor egészségügyi minisztert — hangsúlyozta csütörtöki sajtóértekezletén Markó Béla.

A szövetségi elnök elsôsorban Remus Opris szóvivô és az egészségügyi minisztérium parasztpárti államtitkárának támadásait tette szóvá.

Markó emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ vállalta: teljesíti a koalíció által megfogalmazott kormányprogramot, s végrehajtja az egészségügyi reformot. Errôl a vállalásáról nem mond le, s Hajdú Gábort továbbra is megfelelô személynek tartja a feladat elvégzésére.

Miron Cozma, a Zsil-völgyi bányászvezér kijelentette, hogy nem hajlandó megjelenni semmiféle bíróság elôtt, mert Romániában az igazságszolgáltatás a politika szolgálatában áll. Cozma azt követôen hívta össze az újságírókat, hogy a bíróság véglegesen törvénytelennek ítélte a bányászok januárban tartott háromhetes általános sztrájkját.

Cozma szerint a „felháborító ítélet bizonyítja, hogy az igazságszolgáltatást alávetették a politikának". „Ha valakinek van mersze hozzá, próbáljon meg itt, a Zsil-völgyében letartóztatni" — tette hozzá.

A bányászvezér ellen jelenleg négy bírósági per folyik, egyebek között hatósági személy elleni erôszak és garázdaság vádjával. Cozma úgy fogalmazott, hogy mindegyik per politikai indíttatású, mert vádlói „teljesen jelentéktelen, senkiházi alakok". Az ôt ért méltánytalanságok között említette azt is, hogy a Zsil-völgyi bányászok januári menetelését követôen Vâlcea megye prefektusa feljelentést tett ellene, amiért a bányászvezér megverte ôt.

— Ha Bukarest maga csinálhat törvényt, nekünk is jogunk van arra, hogy az általam vezetett Zsil völgyében a bányászok törvénye legyen érvényben — jelentette ki Cozma. Azzal fenyegetôzött, hogy ha a bányászakció egyetlen résztvevôje, a bányászok egyetlen vezetôje ellen is eljárás indul, három nap alatt bevonul emberei élén Bukarestbe.

Cozma kijelentését kommentálva Mircea Ionescu-Quintus kijelentette: amennyiben a bányászvezér megtagadja a kihallgatáson való megjelenést, úgy letartóztatják. Mind a kormánypárti, mind az ellenzéki jogászok egyetértettek: Cozma tette értelmetlen.

— A Zsil-völgyi bányászok januári akciója nem társadalmi tiltakozás volt, hanem valóságos zendülés — jelentette ki Nicolae Alexandru, a szenátus védelmi bizottságának elnöke, miután a testület megkezdte a Bukarest elleni bányászmenetelés körülményeinek vizsgálatát.

A bizottság szerdán Gheorghe Lupu tábornokot, a biztonsági erôk leváltott parancsnokát és Theodor Zaharia tábornokot, a belügyminisztérium felmentett államtitkárát hallgatta meg. Mindketten tagadták, hogy felelôsek lennének a rendfenntartó erôk csúfos kudarcáért, mondván: a helyszínen lévô csapatok irányítása nem az ô hatáskörükbe tartozott.

A szenátus védelmi bizottságának elnöke az elsô meghallgatás után azt hangsúlyozta, hogy még nem lehet levonni a következtetéseket, de az egyértelmû, hogy a bányászok „rendkívül jól szervezettek és felkészítettek voltak, akár egy hadsereg". A bányászok útját „informátorok és agitátorok" készítették elô.

Nicolae Alexandru szerint a történtekben a Nagy-Románia Párt komoly szerepet játszott. A bányászok a pártvezér Corneliu Vadim Tudor portréit vitték magukkal, a pártot és a pártvezért éltetô jelszavakat kiáltoztak.

A bizottsági elnök azt sem tartotta kizártnak, hogy az eseményekben „külföldi erôk is érintettek voltak". Ennek bizonyítékaként azt említette, hogy a menetelés idején a térségben sok külföldi rendszámú autót lehetett látni.

A szenátus a meghallgatásokkal párhuzamosan dönt egy külön parlamenti vizsgáló bizottság felállításáról. Azt már elhatározták, hogy albizottság alakul annak megállapítására: miként tett eleget feladatainak a belügyminisztérium.

Emil Constantinescu elnök jelenlétében szerdán ünnepélyes keretek között meghirdették Bukarestben azt az országos programot, amelynek célja a Kaszpi-tenger térségében felfedezett hatalmas olajkincsre épülô, az Ázsiát Európával összekötô gazdasági-kereskedelmi folyosó létrehozása. Ez a folyosó, amelyen az ázsiai térségben felfedezett új lelôhelyekrôl a kôolaj elérne Nyugat-Európába, Románián kellene hogy áthaladjon — mutattak rá az ünnepségen felszólalók: Constantinescu elnök, Andrei Plesu külügyminiszter, Radu Berceanu jelenlegi, illetve Cãlin Popescu-Tãriceanu volt ipari és kereskedelmi miniszter.

Az államfô kijelentette, hogy a védnöksége alatt most beindított országos program fô célja a hazai gazdaság és az infrastruktúra fejlesztése, a hazai gazdaság és társadalom felkészítése arra a szerepre, amelyet az országnak a jövôben tranzitállamként és aktív résztvevôként ebben a nagyméretû tervben játszania kell.

A déli szállítási útvonal a jelenlegi keleti, transz-szibériai, Moszkva–Vlagyivosztok útirányú gazdasági korridor alternatívája lenne. Románia ezzel a programmal biztonságos szállítási útvonal kiépítését javasolja. Ez a Fekete-tengeren haladna Konstanca kikötôig, amelynek tárolási és rakodási kapacitásait használná ki, majd onnan több irányban haladna nyugat felé. Ha a terv megvalósulna, a hazai és a szomszédos országok termelési, feldolgozási és fogyasztási kapacitásait is bele lehetne kapcsolni. A terv elfogadása esetén ezeket a kapacitásokat az érdekeltté tett külföldi tôke segítségével lehetne korszerûsíteni.

Mindezekhez azonban összehangolt országos terv kidolgozására van szükség, és tulajdonképpen ez a másik célja a szerdán meghirdetett programnak. Beletartozna ebbe Románia bankhálózati, biztosítási, érték-, illetve árutôzsdei, szabad vámterületi és pénzügyi infrastruktúrájának a fejlesztése, az olajút mûködéséhez szükséges jogi keret kidolgozása és elfogadása, a hazai kommunikációs és szállítási infrastruktúrák modernizálása és a nemzetközi hálózatokba történô bekapcsolása. A siker érdekében fel kellene gyorsítani a hazai ipar szerkezeti átalakítását, privatizálását, korszerûsítését és fejlesztését.

Nem utolsósorban pedig elôrelátó módon ide kellene csalogatni azokat a stratégiai befektetôket, amelyeknek a Kaszpi-térségben érdekeltségeik vannak, és ehhez hangolt külpolitikát kellene folytatni, amelynek célja a közép-ázsiai és az európai országok közötti kapcsolatok bátorítása és fejlesztése kell hogy legyen.

Emil Constantinescu szerint a most útjára indított országos program nem egyetlen kormányé, nem valamelyik politikai párté vagy csoportosulásé, hanem az egész nemzeté, hiszen az ország hosszú távú céljait szolgálja. Olyan lehetôség elôtt áll Románia, amelyet nem szabad kihagynia — mondotta az elnök. Aki úgy vélte, hogy a program már elsô fázisaiban a hazai vállalatok hasznára mûködhet, és abban foglalkoztatni lehet majd a különleges építômunkákra szakosodott munkaerôt, beleértve a bányaiparból származó munkanélkülieket is. Ez pedig enyhíteni fog a sokasodó szociális gondokon és az egyes térségekben tapasztalható nehézségeken egyaránt. A program további szakaszaiban a gazdasági tevékenység függôleges fejlôdéséhez vezetne — állapította meg az államfô. Ez pedig a kommunista idôszakból örökölt társadalmi-gazdasági feszültségek feloldásához járul majd hozzá. Constantinescu a társadalom valamennyi erejét összefogásra szólította fel.

Az utcai pénzváltóknál a forint 54/56, a márka 7000/7100, a dollár pedig 12 000/12 200 lejbe került.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]