1999. február 9.
(XI. évfolyam, 32. szám)

Orbán Viktor és Radu Vasile miniszterelnök mai budapesti megbeszélésén a magyar fél a bukaresti kormány hivatalos álláspontját várja a romániai magyar egyetem létrehozása ügyében. A tavaly májusi magyarországi választások óta elsô ízben kerül sor Budapesten hivatalos miniszterelnöki találkozóra.

Radu Vasile hétfôn este érkezett Orbán Viktor meghívására kétnapos hivatalos látogatásra a magyar fôvárosba. Programja keretében ma megbeszélést folytat vendéglátójával, valamint Göncz Árpád államfôvel és Áder Jánossal, az országgyûlés elnökével.

A kormányfôk vezette megbeszélésen áttekintik az európai integrációval kapcsolatos kérdéseket. Magyarország kész sokoldalú és konkrét támogatást nyújtani Románia euroatlanti integrációs törekvéseinek sikeres megvalósításához.

Várhatóan szó lesz új határátkelôhelyek és új konzulátusok megnyitásáról. A magyar–román gazdasági együttmûködés továbbfejlesztési lehetôségének témáját is megvitatják a budapesti tárgyalásokon.

Az idei esztendô elsô felében további magas szintû találkozók várhatók a magyar–román kapcsolatokban: a tervek között szerepel a köztársasági elnök, valamint az országgyûlés elnökének hivatalos romániai látogatása.

A miniszterelnökök jelenlétében Budapesten ma kétoldalú megállapodás megkötésére is sor kerül: az illetékesek aláírják a kulturális tárcák közötti, az 1999 és 2001 közötti idôszakra szóló munkatervet.

Vasile magyarországi látogatásának elôestéjén Ion Iliescu és Teodor Melescanu egyaránt az 1996 ôszén aláírt román–magyar alapszerzôdés fontosságát húzta alá. Iliescu szerint ezzel teremtették meg hosszú távra azt, hogy a két ország között olyan jószomszédi kapcsolatok alakuljanak ki, ami kedvezô hatással van az egész térségre Európának ebben a részében. Mindkét fél elismerte a határokat, és kötelezte magát az országok területi integritásának tiszteletben tartása mellett — hangsúlyozták.

A két ellenzéki pártvezetô rendkívül bírálóan szólt arról, hogy a romániai magyar kisebbséget képviselô RMDSZ az 1996-os fordulat után helyet kapott a kormányban. Azzal vádolták az RMDSZ-t, hogy csak a magyar kisebbségek kérdéseivel foglalkozik, a maga „túlzó követeléseit, a föderalizmus utópiáját és etnikai elszigetelôdést" állítja elôtérbe, s ehhez „sajnos, bizonyos magyarországi köröktôl bátorítást kap".

Melescanu arra figyelmeztetett, hogy Magyarország biztos NATO- és várható EU-tagságával „a II. világháború után elsô alkalommal alakul ki olyan helyzet, hogy a két ország nem közös struktúrában lesz". Ez problémákat okozhat, „a magyar kormány nyilván arra fog törekedni, hogy az összes határon túli magyar védelmezôje legyen".

Valeriu Tabãrã, a Román Nemzeti Egységpárt elnöke levélben fordult Radu Vasiléhoz, s felszólította, hogy magyarországi látogatása során ne írjon alá semmiféle megállapodást egy magyar nyelvû állami egyetem román területen történô alapításáról.

Azt is követelte, hogy a román érdekeknek megfelelôen oldják meg „a tömegesen behozott magyar agráripari termékek" problémáját, mivel ez az import súlyosan érinti a román mezôgazdasági termelôket. „Magyarországnak tiszteletben kell tartania minden nemzetközi megállapodást" — írta Tabãrã. A szomszédos országgal tartott kétoldalú kapcsolatokban a román érdekeket kell érvényesíteni — szögezte le az RNEP.

Adrian Severin volt külügyminiszter úgy vélte, hogy az RMDSZ kormányzati szerepe hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt két évben a két ország közti kapcsolatok „példa nélküli módon fejlôdtek", de nem ez volt a meghatározó.

Rãzvan Ungureanu külügyi államtitkár hétfôn azt nyilatkozta, hogy Románia kedvezô jeleket kapott Csehország és Magyarország felôl, a román állampolgárokra jelenleg érvényes vízum nélküli beutazás fenntartása ügyében. Ma Csehországnak, Lengyelországnak és Magyarországnak, melyek már megkezdték az Európai Unióhoz való csatlakozási egyeztetéseket, teljesíteniük kell az Európai Unió feketelistáján szereplô országok állampolgáraival szemben érvényes vízumkényszert elôíró szabályzat rendelkezéseit.

Az Európai Unióhoz társult országok közül csupán Románia és Bulgária szerepel a feketelistán. Ma az Európa Parlamentben megvitatják és elemzik azt a jelentést, amely javasolja a két ország törlését a feketelistáról, majd az ügy az Európai Bizottság elé kerül. A Mediafax hírügynökség értesülései szerint bizottsági források nem tartják valószínûnek a két ország törlését a listáról. Mi több, az Európai Bizottság nyomást gyakorol majd annak érdekében, hogy Csehország és Magyarország is vezesse be a vízumkényszert.

A polgármesteri hivatal szokásos hétfôi sajtóértekezletén Dima Alexandru ezredes, a városgazdálkodási igazgatóság forgalmi osztályának vezetôje elmondta, hogy a napokban elkezdôdött a járdára való parkolást megakadályozó cövekek felszerelése. Úgy tûnik, hogy a polgármester újabb alkalmat talált arra, hogy megtáncoltassa Alexandru Fãrcas prefektust, ugyanis szombatról vasárnapra virradólag a Közterület Fenntartó Vállalat munkatársai 11 ilyen cölöpöt vertek le a Prefektúra elôtti járdába, ahova a prefektus, az alprefektus és az intézmény vendégeinek gépjármûveit szokták parkolni. A gond az, hogy az cövekek idôközben eltûntek. A polgármester máris feljelentést tett az ügyészségen, ugyanis szerinte valaki ellopta azokat. Minodora Fritea, a városháza ellenôrzô testületének igazgatónôje elmondta, hogy a Prefektúra épülete elôtt parkolókat több ízben megbüntették. Összesen három kihágási jegyzôkönyv készült. Egy alkalommal Pászkány Arpád Zoltánt, a Polus Transilvania igazgatóját is 100 ezer lejre büntették, de óvást emelt a törvényszéken. Arról nem szólt, hogy a prefektust és az alprefektust megbüntették-e vagy sem.

A Szabadság azon kérdésére, hogy a Szent Mihály-templom bejárata elôtt levô járda szélére miért nem helyeznek el hasonló akadályokat, Dima Alexandru a következôket válaszolta: — Nincs benne a tervben. De jó, hogy megemlítette, mert a következôben benne lesz. Hogy mikor kerül erre sor? Azt, sajnos, nem tudom megmondani — mondta.

Minodora Fritea arról számolt be lapunknak, hogy a templom bejárata elôtt parkolókat több ízben megbüntették. — A városháza felügyelôi félnek újabb büntetéseket szabni, ugyanis a legtöbb törvényszegô valutázó. Tényleg nem értem, miért nem tettek oda is cövekeket.

Alexandru Fãrcas prefektus lapunknak elmondta, hogy Funar nem az ügyészséghez, hanem a rendôrséghez kellett volna hogy forduljon a tettesek felderítésére. A prefektus azt feltételezi, hogy maguk a Közterület Fenntartó Vállalat munkásai távolították el a cölöpöket. — Engem nem érdekelnek ezek a dolgok. A polgármesteri hivataltól nem jött egyetlen dokumentum sem, amit én megtámadhatnék a közigazgatási bíróságon, nem kérték ki véleményemet a cölöpöket felállításával kapcsolatban. Ha egész nap Funar kicsinyes játékaival foglalkoznék, nem lenne idôm a komoly teendôkre. Ezért nem érdekel ez az egész — mondta Alexandru Fãrcas.

Minodora Fritea, a polgármesteri hivatal ellenôrzô testületének igazgatónôje hétfôn arról számolt be a sajtónak, hogy az elmúlt napokban a városháza felügyelôi 12 kihágási jegyzôkönyvet készítettek azon cégek ellen, amelyek pornólapokat forgalmaztak Kolozsváron. Mint arról már beszámoltunk, legutóbbi ülésén a kolozsvári városi tanács úgy határozott, hogy félmilliótól egymillió lejig büntetik azon cégeket, amelyek a közerkölcsöt sértô, obszcén jellegû kiadványokat helyeznek el a standokon, és forgalmazzák ezeket. Mi több, a városháza levélben fordult a központi napilapokhoz, amelyben ismerteti velük a városi tanács határozatát, arra kérve ôket, hogy ne közöljenek több meztelen nôi fényképet az elsô oldalon. Fritea asszony szégyenkezve ugyan, de megnevezett pár kiadványt, amelyik a büntetendô kategóriába esik: Almanah Dracula, Sex Total, Asta-i tot, stb.

Székely Raymond, az Apex lapterjesztési vállalat igazgatója lapunknak elmondta, hogy cége nem kapott büntetést, ugyanis nem forgalmaznak hasonló jellegû kiadványokat.

A tél a falusi ember számára a gyûlésezés idôszaka, és ez Tordaszentlászlón sincs másként. Szinte minden hét végén találkoztak a helybéliek valamilyen közösségi ügyben, s ez történt vasárnap is, amikor a polgármesteri hivatal, a helyi református egyház és a szerkesztôségünk által közösen szervezett újságíró–olvasó találkozóval egy idôben a gázbevezetés ügyes-bajos dolgait tárgyalók üléseztek, más helyen pedig a juhosgazdák tárgyalták az idei legeltetés dolgait. Eseményekben gazdag volt tehát a tordaszentlászlói hétvége, így a vártnál kevesebben jöttek el közös találkozónkra. Akik azonban eljöttek — elsôsorban a községközpont falusi értelmisége — azok kellemes, hangulatos párbeszéd részesei lehettek, hiszen hamar kiderült: mi foglalkoztatja a helybélieket, és ezt hogyan lehetne lapunk hasábjain jobban tükrözni?

Tanárok részérôl hangzott el a kérés, hogy a tanfelügyelôség által elsôsorban a román lapokhoz érkezô közlemények, hirdetések, különbözô hírek lapunkban is jelenjenek meg. Különben megyei viszonylatban, magyar falvaink közül, itt olvassák a legtöbben a Szabadságot, ami azt is jelenti, hogy az információk zömét tôlünk szeretnék megkapni. Többen a pályázati lehetôségek felôl érdeklôdtek: idejében tájékoztassunk e támogatások felôl, szolgáljunk kielégítô háttérinformációval. Mások több közérdekû hírt, vidéki írást, több biztató hangnemû cikket szeretnének a lapban olvasni. Volt, aki azt sérelmezte, hogy a Szabadság kilencvenes évek eleji bátor hangneme mintha alábbhagyott volna. Válaszunk erre az volt: nem hagyott alább, csak a körülmények miatt kell megfontoltabban, körültekintôbben írni, hiszen a sajtóperek országában élünk, ahol az újságírót jelenleg semmi és senki nem védi.

A helyi önkormányzatok munkájához szükséges sajtósegítséget is igénylik Tordaszentlászlón: több olyan írást várnak, ami irányadó információt, támpontot jelenthet a helyi pénzekre és immár a pályázatokra szorítkozó községi vezetôknek.

Jelent-e konkurenciát egy új kolozsvári napilap indulása? — kérdezte egyik olvasónk. Ha a másik napilap ugyanazt a tájékoztatást vállalná, akkor igen. Könnyen megeshet, hogy mindkét lap csôdbe jut, hiszen Kolozs megye összlakosságának az egynegyedét kitevô magyarság nehezen tudna két helyi napilapot eltartani. Ha viszont olyan erdélyi kitekintésû napilap indul, amely a különbözô régiók magyarsága közötti kapcsolattartást biztosítaná, akkor a Szabadságnak az eddiginél jobb helyi lappá kell válnia, szûkebb környezetünk valamennyi tudnivalóját naprakészen kell tálalnia. Két magyar lap így talán megélhet(ne) egymás mellett.

A több mint kétórás párbeszéd tucatnyi megszívlelendô ajánlatát, javaslatát munkánkban hasznosítjuk.

A SÁMSON ÉS DELILÁT 1988-ban, a hírhedt „vizionálások", a metakommunikáció, a színházi metanyelvek korában mutatta be a Kolozsvári Állami Magyar Opera. Az elôadás erôs, határozott morális és politikai üzenetét az akkori közönség érezhetô empátiával fogadta.

1991-ben az elôadás a Budapesti Tavaszi Fesztiválon szerepel, melyrôl Fodor Géza így ír a Muzsikában: „A Sámson és Delila bemutatója 1988-ban Kolozsváron olyan jellegû operaszínházi esemény lehetett, mint a Nabuccoé 1842-ben Milánóban... A kórus, amelynek geometrikus mozgatásában jelenik meg leginkább Demény Attilának a modern operajátszás formáit már az elsô rendezésében is megcélzó színházigénye, tehát a kórus olyan involváltan, odaadással, intenzitással, egységes szellemiséggel — és hangon — énekel, hogy az elôadás valóban sorskérdésekrôl szól, annyira közvetlenül és hitelesen, ahogy az már a mi hazai, az elsôdleges életproblémáktól távoli, »operai« operajátszásunkban ismeretlen."

Február 9-én, kedden és 11-én, csütörtökön, 18.30 órakor a Sámson és Delila felújítását láthatják a Kolozsvári Állami Magyar Operában. Kíváncsiak vagyunk, hogyan módosult a ’88-aselôadás jelentése, üzenete, mi a lehetséges mai értelme, és nem utolsósorban mit jelent Önöknek?

A KOLOZSVÁRI PROTESTÁNS TEOLÓGIA AKADÉMIAI ESTÉK rendezvénysorozatának következô elôadását dr. Molnár János teológiai professzor tartja Van-e fény a halál árnyékának völgyében? Isa pur es chomu vogmuk címmel február 11-én, csütörtökön este 7 órai kezdettel a teológia dísztermében. Az elôadást követôleg kérdéseket lehet feltenni. Mindenkit szeretettel várnak.

— Mivel hódított Clinton elnök?

— Azzal, hogy olyan nyalka.

— És Monika Lewinsky?

— Azzal, hogy olyan szopka.

A Kolozs megyei tanács és a kolozsvári repülôtér, élvezve a Kolozs Megyei Kereskedelmi, Ipari- és Mezôgazdasági Kamara támogatását, nem hagyott fel a szamosfalvi repülôtér nemzetközivé tételének a gondolatával. Az eddigi egyedüli Kolozsvár–Budapest járatot, utashiány miatt, nemrég felszámolták. Most három új járat beindításáról tárgyalnak Münchenbe, Észak-Olaszországba és Ausztriába. Remélik, ezek már az elsô félévben megvalósulhatnak. A szállítás harmincszemélyes SAAB gépekkel történne.

Azzal biztatnak az informatikus szakemberek, hogy a jövô Világhálója a mainál sokkal könnyebben kezelhetô lesz. Mert vége a billentyûzet és az „egér" használatának: hála az új technikai forradalomnak, a fogyasztó egyszerûen bemondja a telefonba informálódási igényét, a beszédet egy okos herkentyû adatokká alakítja át és felküldi az Internet hálózatára. A tisztelt ügyfélnek csupán annyit kell majd közölnie még, hogy a választ telefonon, pageren vagy számítógépen keresztül óhajtja megkapni. A hangfelismerés területén folyó kutatások iránt olyan világcégek érdeklôdnek meglehetôsen élénken, mint a Motorola, a Visa, a Broadvision és a Nuance.

De mivel az ötletek ötleteket szülnek, felvetôdnek a következô kérdések: mi történjék beszédhibás, néma felebarátainkkal, ôk talán, éppen a mûszaki haladásnak köszönhetôen, újabb behozhatatlan hátránnyal gazdagodhatnak? Milyen és hány nyelven történik majd az a párbeszéd a világhálóval? Ismét gyôzedelmeskedik a minden téren hegemóniát élvezô angol, esetleg még egy másik „megtûrt" nyelv, vagy minden kis nemzet a maga tiszta, mással nem kevert anyanyelvén, esetleg tájszólásán kérhet információt? Egyszóval, lesz-e igazi párbeszéd vagy sem?

• Pénteken rendôrkézre került Vasile Ioan Dobocan kolozsvári lakos, aki éppen a Jókai utcai régiségkereskedésben próbált túladni az általa ellopott tárgyak egy részén. Kiderült, hogy a mintegy 40 millió lejt érô kegytárgyak kolozsvári görög katolikus templomokból származnak: a 19 esztendôs fiatalember a Mócok úti és a Bob, illetve a Minorita templomban „csapott le".

Dobocant korábban lopásért már elítélték, de fellebbezett, így szabadlábon várhatta a végleges bírósági döntést. Unalmában a várakozási idôt templomok kirablásával ütötte agyon...

• Szekercével sújtott le két helyi ivócimborájára Severin Lingurar (26) kecskeháti lakos. A péntek délután, Gãlãtean Lingurar házában történt bûncselekmény két áldozatát, Augustin Lãcãtust (40) és Iuliu Lingurart (36) homlok-, hát- és nyaktájéki vágott sebekkel, mellkasi zúzódásokkal vitték kórházba. Amennyiben 60 napon belül felépülnek, úgy a testi sértésért járó 6 hónaptól 5 évig terjedô börtönbüntetés vár Severin Lingurarra. Ezen túl a bûncselekmény besorolása súlyos testi sértésre változik, és 2-tôl 7 évig terjedô börtönbüntetéssel sújtható.

• Szabadlábon védekezhet a testi sértés vádja ellen Lucian Lingurar (34) magyarszentpáli lakos is, aki csütörtök délután „tett pontot" késszúrással egy vitára. Mire a 20 esztendôs Mirela Lingurar magához tért volna az ablakokat is beverô férfi dühe okozta ijedtségbôl, Lingurar már le is sújtott.

Amint azt az 1-es Számú Sebészeti Klinikán megtudtuk, az áldozat bal combjának vérömlenyes sérülése sebészi beavatkozást igényelt. Ô túl van a veszélyen, a késelô viszont akár börtönbüntetésre is számíthat.

• A 3-as számú (Györgyfalvi) körzet rendészeti osztályának altisztjei a nemeszsuki Szabó Attila személyében azonosították a szerdáról csütörtökre virradó éjjeli lopás tettesét. Az 5–CJ–2349 rendszámú személygépkocsi mintegy negyedmillió lejt érô pótkerekét a csomagtartó fölfeszítése után eltulajdonított 24 éves fiatalember szabadlábon védekezhet a minôsített lopás vádja ellen.

A rádiósok legnemesebb feladata mindent megtenni a hallgatókért, a kultúra fényét vinni el mindenhova. Mert a kultúra nem csak egyeseké — mindenkié.

Az ember értékét, egyéni nagyságát, eszméi mellett, tettei határozzák meg. Számomra a 71. életévében elhunyt Székely Gyula volt és marad a példakép. Emberségét, mindent, amit önfeláldozó munkájával példázott, szerencsére a hangszalagok maradéktalanul megôrzik.

Székely Gyula több évtizedet áldozott életébôl a rádiónak, a rádiósoknak. Hiszen harminchat évvel ezelôtt lettem én is rádiós, s engem is, akárcsak mindannyiunkat, a drága Gyuszi bácsi vezetett be a mesterség titkaiba, éreztette meg velünk szépségét, fontosságát. Soha nem fáradt bele kérdéseink özönébe, mindig segítôkész, jó tanácsadónk maradt. Mert — ebbôl is látszik —, ízig-vérig rádiós volt.

Nagy tudásáért nyugdíjazása után is nélkülözhetetlen maradt. Még két hónappal ezelôtt is visszahívták a számára második otthont jelentô rádióba, s mert voltak szakmai kérdések, amelyekre csak ô tudott választ találni.

Székely Gyula hirtelen és váratlan halála mai és egykori kollégái számára felfoghatatlan marad. Halála a Kolozsvári Rádiónak nagy vesztesége. Emberségéért, nagy szakmai tudásáért emlékét örökre megôrizzük.

Alig vagyunk túl a múlt év decemberében megrendezett Mozart-fesztiválon, máris újabb Mozart-rendezvénysorozatra vállalkozott a filharmónia: három koncerten öt hegedûversenyét tûzte mûsorára Nina Karmon németországi hegedûmûvésznô elôadásában. Az Emil Simon által vezényelt hangversenyeken a mûsor néhány rövidebb Mozart-mûvel egészítôdik ki.

Igaz, Mozartnak 7 hegedûversenyét tartják számon, de közülük a 6. és 7. autenticitása kérdéses, valószínûleg ezért nem tûzték mûsorra. Mozart hegedûversenyei fiatalkori alkotások, mikor még hegedûmûvészként szerepelt, és példaképei olasz és francia szerzôk.

A február 2-i koncert bevezetô száma a Kis éji zene, Mozart érettkori alkotása, 1787-ben komponálta a Don Giovannival egy idôben. Mozart e legnépszerûbb mûvét jó ízléssel adta elô az Emil Simon vezényelte vonószenekar, kerülve a Mozarttól idegen, túlságosan gyors tempókat.

Az elsô koncerten az I. B-dúr és a II. D-dúr hegedûversenyt játszotta a mûvésznô, akinek megcsodáltuk biztonságos vonókezelését — annak ellenére, hogy dermesztô hideg teremben, dekoltált ruhában játszott. Nina Karmon játékát bizonyos objektivitás jellemzi, megközelítése valamennyire hidegnek tûnt, de el kell ismernünk, hogy elôadásában sok a pozitívum is. Szép, kiegyenlített, nagy volumenû hegedûhang, amely különösen tartalmas a mély regiszterben, technikája egyenletes.

A február 5-i második koncerten a zenekar a fiatalkori „kis" g-moll szimfónia jó színvonalú elôadásával teremtett megfelelô hangulatot. Majd Nina Karmon a két jól ismert III.

G-dúr és a IV. D-dúr hegedûversenyt szólaltatta meg.

Ha az elsô két versenymûben inkább Nina Karmon elôadásának korrektsége, precizitása érdemelt figyelmet, a fiatal mûvésznô különösen a D-dúr hegedûversenyben játszott sokkal felszabadultabban. Nyilván a nem kis memóriateljesítmény, a feladat nagysága is hozzájárult — minden tétel végén nehéz kádenciákat is hallottunk — ahhoz, hogy Nina Karmon kellôen „bemelegedjen" a játékba.

A harmadik, február 9-i koncert mûsorán az 5. A-dúr versenymûvön kívül a Szöktetés a szerájból címû opera nyitánya, valamint a hegedû–viola Symphonia concertante egészíti ki a mûsort, a violaszólamot Marius Suãrãsan játssza, csak remélhetjük, hogy az elôbbi koncerteknél nagyobb számú közönség elôtt.

Olyan épületek között jártam, amelyek 1900 és 1910 táján létesültek. Tervezôik neve ismerôsen cseng, még ma is emlegetik ôket a bennszülött váradiak. Rimanóczi Kálmán, Lôbl Ferenc, Komor Marcell, Jakab Dezsô. Alkotásaik 100 év múltán is meghatározzák a város jellegét, stílusát. Az Apolló-, az Ulman-, a Stern-, a Darvasy-palota közismert. A központtól pár lépéssel távolabb, az Eminescu és a Iosif Vulcan utcákban, ugyancsak a század elején emelt villák színesítik az épületsort. Úgy emlegetik ôket, mint a Tarr György, az Okornyi Selmurtz fél villa, vagy a most óvodaként használt Vágó villa, és még ide sorolható az Elexior gyógyszertárnak helyet biztosító villaszerû épület, valamint a Bleyer-ház. A Sétáló utcában az egykori Weiszlovits Szálló — ma a Park nevet viseli. A Transilvania Hotel is a közel 100 éves épületek sorát gazdagítja, a több funkciót betöltô Fekete Sas-palota mellett.

Ez a színes világ a kolozsvári Mûvészeti Múzeum földszinti termeiben elevenedik meg a Körös vidéki múzeum dokumentumaiból rendezett fényképkiállításon. A „Nagyvárad 1900" címen elhozott anyag az épületek belsejét is bemutatja: a vaskorlátokat, színes üvegablakokat, a tetôzet alatti díszítményeket, dombormûveket, a szecesszió remekeit.

A kiállítás február 20-ig tekinthetô meg.

Fennállásának egyéves évfordulója alkalmából második kiállítását nyitja a kolozsvári Hobby Klub a belvárosi unitárius egyházközség tanácstermében (Brassai Sámuel utca 6.) február 11-én, csütörtökön délután 5 órakor. A közönség tíz kiállítónak, a legutóbbi hasonló rendezvénynél gazdagabb tárlatát csodálhatja meg, a következô ágakban: képeslap, kártyanaptár, sportzászló, gyufásdoboz, sörös és üdítôs bádog, feliratos pohár, golyóstoll, dobókocka, csengettyû, tealógató, kinderfigura, lehuzóskép. A hobbikiállítás február 19-ig naponta 12–17 óra között tart nyitva.

azt próbálom a magam számára tisztázni, hogy én tulajdonképpen úgynevezett radikális vagyok-e, avagy úgynevezett mérsékelt, és egyáltalán (az RMDSZ-en belül is) kik és mitôl ún. radikálisok, illetve ún. mérsékeltek?

Elôbbször, ha jól emlékszem, a román mass media kezdett minket ebbe a két skatulyába belegyömöszölni. Mára már átvette és elfogadta a magyar köztudat is, amelyben — durván fogalmazva — az egyik csoport jelenti a mindenkori vezetést, a másik csoport pedig ennek az ellenzékét. (Egyébként, véleményem szerint, nem is éppen alaptalan ez a leegyszerûsítés, lévén, hogy nem egy esetben úgy tûnik, hogy lényegében valamiféle folytonos hatalmi harcról van szó. Éppen úgy, mint az országos politikai életben — holott közelrôl sem ez a helyzet.) Tehát, ha mégis vannak radikálisok, mérsékeltek, a lényegi különbség nem az a két tábor közt, hogy az egyik, úgymond, hatalmon van a szövetségben (vezetés), a másik pedig nincs, de akar. Hisz gondoljunk csak arra, hogy tízezrek és tízezrek vannak olyan romániai magyarok, akik nem RMDSZ-tagok, s köztük is éppen úgy fellelhetôk az ún. radikálisok és mérsékeltek, mint a szövetségben, de még az ultra balosok is és az ultra jobbosok is. Nemcsak az RMDSZ polarizált ilyen szempontból, hanem az egész romániai magyar társadalom. Következésképpen nem lehet RMDSZ-en belülivé zsugorítani ezt a két „tábort", s egyszerûen hatalmi harccá visszaminôsíteni. A román sajtó nyilván ezt teszi, s nyilván azzal a jól megfontolt szándékkal, hogy az RMDSZ-t megossza, a törésvonalak elmélyülését elôsegítse.

Törésvonalak márpedig léteznek — mégpedig a romániai magyar társadalom egészében, s így természetes, hogy az RMDSZ-ben is, amely végsô soron nem egyéb, mint ennek a heterogén romániai magyar társadalomnak a leképzôdése — még akkor is, ha mint szövetség, érdek- és közképviseleti szervezet programmal, alapszabályzattal rendelkezik, tehát kevésbé heterogén, mint magyar nemzeti közösségünk egésze.

Az RMDSZ tehát nem azt mondja, hogy ô heterogén, hanem azt, hogy sokszínû, de e sokszínûségében egységes. Program határozza meg törekvéseit, alapszabályzat a viselkedését. És ez a program különbözô elméletek, elvek olvasztó tégelye. Nincs is tehát ezzel a programmal gond — annál is inkább nincs, hogy a soros kongresszusok mindig elvégzik rajta-benne a korszerûsítést, a szükséges korrekciókat. És lám, mégis ez a program volt és lett egy idô óta a megosztó, a törésvonalakat kitermelô. Mégpedig azért, vélem én, mert elkezdtük ezt a programot, annak célkitûzéseit értelmezni, úgymond a változó korhoz, korigényekhez igazodva. Miközben tehát a program mint szöveg sértetlen marad, a program szelleme, „belbecse" csorbát szenved, lényegileg módosul az értelmezéseink nyomán.

Alighanem az tesz különbséget köztünk az RMDSZ-ben, hogy miként értelmezzük a program betûjét, milyen magatartásformát „olvasunk ki" belôle, s mint — végsô soron mégiscsak — keretet, mennyire értelmezzük flexibilisnek, tágíthatónak. Vagyis, mi az, mennyi az, ami ebbe a „keretbe" még belefér anélkül, hogy lényegi változást szenvedne a program szelleme? És innentôl, eme értelmezések mentén kezdenek a repedések, az ún. törésvonalak óhatatlanul — sokszínûségünk egységessége ellenére is — megjelenni.

Nyolc évtizede, Trianon óta ebben az országban — függetlenül attól, hogy éppen milyen „színû" volt a hatalmi kurzus (fasiszta, kommunista, kereszténydemokrata) — állampolitikai rangú törekvés volt mindig s maradt napjainkig a nemzetiségi kérdés „végleges megoldása", az egységes, „fajtiszta" nemzetállam megteremtése. Ez a törekvés a legagyafúrtabb eszközöket találta ki mindig célja elérésére: kiárusítás, erôszakos beolvasztás, etnikai tisztogatás, vegyesítés stb. Erôszakos beolvasztás a diszkriminatív törvények segítségével. Lám, a ’89 utáni új alkotmány is sietett kimondani már az elsô szavaiban, hogy Románia egységes nemzetállam. És lám, e mostani, állítólag keresztény és demokrata és liberális és européer hatalomnak meg sem fordul a fejében, hogy ezt az abszurditást korrigálja; sôt, nagyon zokon venné, ha teszem azt az RMDSZ mint koalíciós partner és kormányzótárs erre javaslatot tenne, alkotmánymódosítást kérvén. Így hát a tizenvalahány nemzetiséget számláló Románia a maga legkevesebb hárommilliónyi kisebbségével egységes nemzetállam. Ez a bajok kútfeje. Mert eme alkotmánycikk továbbra is jogalapot teremt diszkriminatív törvények alkotására. Ezeknek a törvényeknek pedig — túl a konkrét megszorításokon — az is a céljuk, hogy a kisebbségekben, elsôsorban nyilván nemzeti közösségünkben erôs kisebbrendûségi érzést alakítsanak ki, agyunkba, lelkünkbe, idegeinkbe szivárogtatva-sulykolva, hogy mi alapjában véve másodrendû állampolgárok vagyunk s megtûrt jövevények is egyszersmind, hálásan be kell érnünk a nagylelkû, a keresztényi érzületû többség által nekünk juttatott morzsákkal is. E lélektani hadviselés is folyik nyolc évtizede immár — az „önkéntes" asszimilálódást nagymértékben elôsegítve, egyes vidékeken erôteljesen felgyorsítva. Be kell látnunk, hogy mai viselkedésünket ez a nyolc évtized alapvetôen befolyásolja. Tudatunk „alá" beszivárgott, beitatódott az, hogy nekünk tényleg be kell érnünk a morzsákkal, nekünk folytonosan „okos" kompromisszumokat kell kötnünk (erre ma azt mondjuk: pragmatikusak vagyunk), mindig engednünk kell a kevésbôl is, hogy esetleg egy morzsányit meg is kapjunk. Végsô soron meglehetôs siker koronázta nyolcvan év töretlen, kitartó hipnózisát — megrendítette az önmagunk erejébe, tehetségébe vetett hitet, s ezzel együtt csökkent önbecsülésünk, bátorságunk a következetességhez, s így alapvetô jogaink követelése mindig kompromisszumos megoldásokba fullad; lényegében tehát tényleg másodrendû állampolgárokként viselkedünk. Hallom például, hogy csak a kolozsváriak s még néhányan vannak úgy oda a Bolyai-egyetemért, közösségünk nagy többsége jó megoldásnak, kiharcolt eredménynek tartja a multikulturálist, a kihelyezett (szintén vegyes tannyelvû) fakultásos megoldást stb. És én el is hiszem, mert meggyôzôdtem, hogy így van. Hát ezt jelenti az elmúlt nyolcvan év. Így értelmezôdik át folyton a programunk, s válunk a kor követelményeihez igazodókká. Így minôsül közösségünk többségének a szemében értetlenkedô, türelmetlenül „radikálissá" a Bolyai-egyetemhez ragaszkodó; s az idôk szavát megértô pragmatikussá, jó politikussá a Petôfi–Schillerrel is beérô. Így minôsülök át én is radikálissá, ha azt mondom: több, mint ezer éve az én ôseim is itt, Erdélyben éltek, dolgoztak, itt hoztak létre szellemi és anyagi javakat, s védték, megvédték azokat, tehát én is, aki itt vetettem, itt is akarok aratni ezen az én szülôföldemen — és ennek semmi köze ahhoz, hogy ez az én szülôföldem most éppen melyik országnak a része. Ne mondja meg nekem senki, hogy mi nekem a jobb, hadd döntsem el én; ne mondja nekem senki, hogy másodrangú vagyok, megtûrt jövevény, ne akarja ezt vélem el is hitetni; ne akarja azt sugallni senki, hogy nem is volt, nincs és nem is lesz esélyem itt soha az egyenlôségre, jövôm kilátástalan, elveszett. És azt se próbálják vélem elhitetni, hogy azért, mert számbelileg kevesebben vagyunk, mint a többség, kevesebbek is vagyunk, s hogy nekünk a folytonos alkudozás, a folytonos kompromisszumos megoldások az egyetlen esélyünk, alternatívánk.

Az értelmes párbeszéd szükséges, a komprisszumra olykor szükség van — de tudni kell a mértéket! Egyetlen alternatívának hirdetni meg veszélyes, könnyen az ember cselekvési tulajdonságává, alapállásává válhat, s innen már csak piciny lépés a lemondásig, az önfeladásig.

Nehéz helyzetben élô, nyolcvan év nyomát lelkében, tudatában cipelô s így meglehetôsen frusztrált romániai magyarságunk néha veszélyesen a kompromisszumot az ön-feladástól, önkéntes beolvadástól elválasztó hajszálvékony vonalkán téblábol, támolyog.

Nos, hiszem én is, az RMDSZ feladata — mindeneknél fontosabb, elsôbb rendû feladata, ettôl a vonalkától minél jobban eltávolítani nemzeti közösségünket — önmaga, a saját erejébe és jövôjébe vetett hit felé.

Egyébként is errôl szól az RMDSZ programja. Egyértelmûen, határozottan. Értelmezgetni hát teljesen fölösleges, sôt, káros, veszélyes is — hogy a félreértelmezésekrôl, beleértelmezésekrôl ne is beszéljünk!

Ezt óhajtani, akarni, gondolom én is, a világ legtermészetesebb dolga, semmi köze sem az ún. radikalizmushoz, sem az ún. mérsékeltséghez — de annál több a következetességhez, határozottsághoz, jövônkben gondolkozáshoz, az önmagunkba vetett hithez.

Radikális vagyok? Mérsékelt? Még magyar vagyok, s az is akarok maradni — Romániában is. (Már ez is elég radikalizmus!) Ilyen egyszerû ez az egész...

A Kolozs megyei RMDSZ vezetô testületei, az utolsó küldöttgyûlés és minden Megyei Képviselôk Tanácsának ülése, egyértelmûen állást foglaltak az önálló, Kolozsvár központú magyar egyetem mellett. Ennek az állásfoglalásnak a vállalását hiányolom mind az öt elnökjelölt Szabadságban megjelent programjából. Nem hangsúlyozta kellôképpen ezt a megyei RMDSZ elnöki beszámoló sem, pedig közösségünk identitásának védelmérôl, létkérdésérôl van szó.

Jó lenne, ha megértenénk és meg tudnánk értetni, hogy nem lokálpatriotizmusról vagy helységsovinizmusról van szó, hanem arról, hogy a romániai magyar közösségnek önálló, Kolozsvár központú magyar egyeteme kell legyen. Szeretném erre a kérdésre mint prioritásra felhívni a figyelmét az új megyei RMDSZ-vezetôségnek és az új kisebbségügyi miniszterünknek. Mert annyi egyetemével, magyar nyelvû egyetemi történelmi múltjával, világhírû nagykönyvtárával, amelynek kiépítéséhez, mint virtuális gazda, döntô módon hozzáadta értékeit a romániai magyar közösség is, Kolozsvár a román, magyar sôt, bátran mondhatjuk, Európa kultúrájának egyik szellemi kincsestára. Gyermekeinknek azért van joguk a kolozsvári diplomához, mert az évszázadok óta ismert egyetemi városban szerzett diploma már önmagában is többletérték-hordozó.

Olyan kolozsvári központú, országos, tudományos, mûvelôdési, nevelési, egész közösségünket átfogó értékek ápolását vállaló egyesületek mûködnek itt, mint az EME, az erdélyi magyar tudományosság melegágya, az EMT, a mûszaki értelmiségünk szellemi szervezôje, az RMKT, a magyar közgazdászkultúra ápolója. Itt jöttek létre, itt mûködnek, innen sugározzák ki közösségszervezô, szellemi értékteremtô kapacitásukat az Anyanyelvápoló Társaság, a Kríza János Társaság, a Barabás Miklós Céh, a Mûemlékvédô Társaság, a Heltai Kulturális Alapítvány és még sok más hasonló országos szervezôdés. Karöltve az egyházakkal képesek egy önálló magyar egyetem megalapítását és mûködtetését biztosítani.

Kolozsvári érték az a más helységekkel összehasonlíthatatlan állapot is, hogy jelenleg több mint kétszáz akkreditált és akkreditálásra kész, a felsôoktatás minôségét garantálható szakemberünk munkálkodik városunkban. Az pedig nyilvánvaló, hogy új akkreditálandó generáció kialakításának csak egy hosszú évtizedek alatt kialakult akkreditációs környezet biztosíthat igazi lehetôségeket. Tanúi és áldozatai voltunk az 1959-ben ránk erôszakolt kompromisszumnak és eredményének. Most önként vállaljuk apró lépésekkel a reálpolitikai kompromissszumokat (?), amelyek a tapasztalat szerint nem vezethetnek máshoz, csakis a lassan mûködô hosszú távú biztos vesztünkhöz.

Ezért merem vallani, hogy az, aki el tud fogadni mást, mint kolozsvári önálló magyar egyetemet, vagy nincs tudatában cselekedetének, vagy tudatosan vétkezik a romániai magyar közösség érdekeivel szemben, mert a mostani lemondás visszafordíthatatlanul örök lemondást takar.

Az ismert tudatos politikai szándék ellenére nem foszthatja meg senki ifjúságunkat az évtizedek (századok) óta keservesen kialakított értékek szabad használatától, nem foszthat meg bennünket azoktól az értékektôl, amit magunk hoztunk létre, vagy amihez alkotóan és maradandóan hozzájárultunk. Kolozsvár az, ahol ezek az értékek, az egész magyarság nagy szellemi vagyonaként a történelem folyamán összpontosultak. Ehhez jogunk van ragaszkodni!

A Magyarországgal fenntartott kapcsolatok fontosabbak lettek, mint korábban voltak, tekintettel arra, hogy a NATO és az Európai Unió elfogadta Magyarország jelentkezését — jelentette ki hétfôn Budapestre történt indulása elôtt Radu Vasile miniszterelnök.

Az otopeni-i repülôtéren tett rövid nyilatkozatában a kormányfô azt hangsúlyozta, hogy ebben a helyzetben „Magyarországnak igen erôteljes jelzéseket kell adnia arról, hogy támogatja Romániát törekvéseiben. A magyar üzenet mostanáig is ez volt, de mostantól az üzenetnek világosabbnak kell lennie."

Radu Vasile közölte, hogy Budapesten semmiféle dokumentumot nem fog aláírni, mert ilyet nem készített elô a két ország külügyminisztériuma. A kormányfô a látogatás jelentôségébôl elsôsorban a gazdasági vonatkozásokat emelte ki.

Románia arra számít, hogy Magyarország a NATO tagjaként tovább támogatja Románia euroatlanti integrációs törekvéseit — közölte Radu Vasile miniszterelnök hétfôn Budapesten.

A kormányfô a Ferihegyi repülôtéren újságírók elôtt elmondta, mit vár magyarországi megbeszéléseitôl.

— Több konkrét javaslattal érkeztem, s hiszem, hogy megbeszéléseim után sikerül megfelelô megoldást találni a még vitás kérdésekre — jelentette ki.

Radu Vasile kitért arra, hogy tárgyalásain kiemelt témaként szerepel majd a Magyarországot Romániával összekötô autópálya megépítésének, illetve nyomvonalának kérdése. Szólt arról is, hogy fontos kérdés lesz Budapesten a kisebbségi anyanyelv használatának ügye.

— A két ország közötti politikai, gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok nagyon jók, de még vannak kiaknázatlan lehetôségek — fejezte be elsô budapesti nyilatkozatát Radu Vasile.

Nem lesz fôvárosi szintû kisebbségi önkormányzata a magyarországi románoknak a következô négy évben, miután határozatképtelenség miatt tegnap délután a megismételt választás is érvénytelen volt.

A határozatképességhez szükséges 51 helyett csupán 43 elektor jelent meg a választáson. Ezért a Fôvárosi Választási Bizottság az általa elôírt 30 perces várakozási idô után érvénytelennek nyilvánította a gyûlést.

Budapesten 12 kisebbség kívánt fôvárosi szintû önkormányzatot állítani. Közülük a cigány, az örmény és a román kisebbségnek határozatképtelenség miatt ez nem sikerült. A horvát, a bolgár, a német, a szerb, a lengyel, a görög, a szlovák, a ruszin és az ukrán kisebbség azonban sikeresen teljesítette a törvény elôírta követelményeket.

Idénynyitás az Expo Transilvania Rt. idei vásárprogramjában: hétfôn megnyitották az Ambient Instal fûtô- és világítófelszereléseket, egészségügyi berendezéseket, építôipari gépeket bemutató expót. A nyolcadízben megrendezett seregszemle fejlôdésére jellemzô, hogy kilencven hazai és külföldi vállalat részvevételével létrejött seregszemle 1300 négyzetmétert foglal el, aminek következtében a tanácskozóhely is kisebb terembe szorult.

A február 12-ig tartó vásár avatóünnepségén jelen levô George Cojocaru, a Romániai Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamarák elnöke és a Bukaresti Romexpo vezérigazgatója külön sajtótájékoztatón értékelte a hazai üzletemberek jelenlegi helyzetét. Szerinte Románia gazdasága ebben az évben válaszút elôtt áll, amiben fontos szerepet játszhat a politikai hatalmat gyakorlók és az üzletemberek közti rendszeres kapcsolattartás. Nyugaton természetes szokás az ilyen tapasztalatcsere, nálunk viszont érthetetlenül elhanyagolt. „Mi nem vagyunk szakszervezetek, nem lépünk fel követelésekkel. De kifejezzük aggodalmunkat." A tavaly az országban háromezer vállalatot tüntetett el a gazdasági visszafejlôdés, egyre nô a munkanélküliek száma. A jelenlegi helyzet okai: az örökké változó, bizonytalan törvények, a törékeny bankrendszer, valamint a fejlôdést gátló adópolitika. Valójában az adózás szintje nem a hivatalos 38%, hanem eléri a 65%-ot. A kereskedelmi kamarák közül a Kolozs megyei az országban a második legjelentôsebb, és figyelembe véve a vásárprogramok idônkénti ütközését, a jövôben több egyeztetés lesz ezen a téren. A konkurencia jó dolog, mert minôséget szül, de a rendszeres konzultálás elfogadható. A Romexpo támogatja a szakvásárok szorgalmazását és az országot megfelelôen képviselô vállalatok segítését. „A Kolozs megyei kamara vezetôi ambíciós üzletemberek, és ma már tudjuk, hogy a történelmet a kiemelkedô személyiségek alakítják" — jelentette ki Cojocaru úr.

Sajtóértesülések szerint hamarosan emelik a benzin árát, a kérdés csak az, hogy mennyire.

Traian Decebal Remes pénzügyminiszter azt javasolta, hogy az üzemanyagok árába épített adókat és illetékeket növeljék 45 százalékkal. Ez azt jelentené, hogy a szuperbenzin ára körülbelül 1 dollárnak felelne meg, mindenesetre a jelenleginek több mint a kétszerese lenne.

A kormány egyelôre elvetette a pénzügyminiszter javaslatát, de csak a mértéket illetôen. — Az illetékek hamarosan növekedni fognak, de a kormány a vásárlóerônek jobban megfelelô formulát keres — közölte Rãsvan Popescu kormányszóvivô. Traian Decebal Remes hangsúlyozta, hogy a visszautasítás nem vette kedvét, elképzelését a legközelebbi kormányülésen ismét elôterjeszti.

Gazdasági szakértôk úgy vélik, az áremelésre már a héten sor kerül, vagyis a költségvetési törvény elfogadása és a Nemzetközi Valutaalap Bukarestbe érkezése napjaiban.

A pénzügyminisztérium már az idei költségvetés tervezetében számolt az üzemanyagok és az élvezeti cikkek (dohány, alkohol, kávé) illetékének emelésével. Az így tervezett bevétel 2100 milliárd lejt tesz ki.

Az idei évre tervezett költségvetés rendkívül szigorú, de az adott körülmények között a lehetséges legjobb — hangsúlyozta vasárnap Radu Vasile miniszterelnök a parlamentben, ahol a két ház együttes ülésen kezdte meg a költségvetési törvény tervezetének vitáját.

Mint ismeretes, a kormány tervezete szerint 1999-ben a nemzeti össztermék (GDP) 2 százalékkal fog csökkenni, a költségvetési hiány pedig a GDP 2 százalékának fog megfelelni. Az összbevételeket 84 756,4 milliárd lejben, a kiadásokat 93 384,4 milliárd lejben határozták meg. Az infláció tervezett mértéke 25 százalék.

A tervezetet ismertetô miniszterelnök arra hívta fel a figyelmet, hogy elképzelhetetlen a piacgazdaság dinamizmusát elôsegítô költségvetési filozófia akkor, amikor az idén Romániának majdnem 3 milliárd dollárt kell törlesztenie küladósságai után.

A fô cél ilyen körülmények között csak az lehet, hogy csökkenjen a költségvetési hiány, kezelhetô legyen a küladósság és mérséklôdjön az infláció. A kormány által beterjesztett javaslat biztosítja az állami intézmények és a gazdasági reform végrehajtásához kapcsolódó gazdasági ágazatok normális mûködését. Olyan politikára van szükség, mely lehetôvé teszi a makrogazdasági és a pénzügyi stabilizációt — hangsúlyozta a kormányfô.

Románia számára rendkívül fontos, hogy mielôbb megszülessen a költségvetési törvény, mert ez az alapfeltétele annak, hogy az IMF tárgyalásokat kezdjen Bukaresttel egy újabb készenléti hitelrôl. Románia abban bízik, hogy a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF), a Világbanktól és az Európai Uniótól összesen mintegy 1 milliárd dollár kölcsönt kap. Ígéretek már mindenki részérôl elhangzottak: az egyedüli feltétel az, hogy Bukarest jusson megegyezésre az IMF-fel.

Az IMF csak a költségvetés jóváhagyását követôen kezd tárgyalni a kormánnyal újabb készenléti hitelszerzôdésrôl. A nemzetközi pénzintézet egyes képviselôi már hétfôn Bukarestbe érkeztek, ám Emanuel Zervoudakis, a Romániáért felelôs tárgyalót csak szombatra várják a fôvárosba. Gazdasági szakértôk szerint a megállapodásra Romániának feltétlenül szüksége lenne annak érdekében, hogy a jelenlegi gazdasági krízisen túljusson, és eleget tegyen külföldi adósságtörlesztési és kamatfizetési kötelezettségeinek.

Szalma György József kolozsvári lakos péntek délután a Békás és Györgyfalva közötti köves úton haladt lovasszekerével. Bár észrevette a villanyoszlopról leszakadt, és az úton heverô kábelt, áthajtott rajta. A két ló nem élte túl az áramütést: ott helyben összerogyott. A 8-as Számú Ipari Líceum 17 esztendôs tanulója ezután maga próbálta meg félrehúzni az útból a kábelt, de a 380 V ôt is megrázta. Röviddel azután az 1-es Számú Sebészeti Klinikára szállították, ahol most is orvosi felügyelet alatt van.

A megyei rendôrség sajtóirodájától tegnap reggel kapott kurta-furcsa hír nyomán elindított magánnyomozásunk eredménye egyetlen kézzel fogható következtetésre jutott: hibás az ügyben egyelôre nincs.

Kórházi ágya szélén ülve meghallgattuk Szalma György József változatát. „A szép, napos idô láttán szénáért hajtottam ki Györgyfalvára, ahol édesanyám lakik. Már menet észrevettem a kábelt, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentôséget. Visszafelé jövet fél négy tájt érkeztem ismét arra a helyre. Döbbenten tapasztaltam, hogy a két ló összerogyik, nem tudtam mire vélni. Nem láthattam a hó alatt gyûrûzô kábelt, vége a latyakban »bújt meg«. Amikor a szegény párák segítségére próbáltam sietni, és megragadtam a kantárt, erôs bizsergést éreztem a bal karomban. Segítôtársammal együtt hamar rájöttünk arra, hogy a lovakon már nem lehet segíteni. Fölkaptam a vasvillát, és azzal próbáltam félrehajítani a kábelt. A bizsergés erôsödött, mire a szerencsére a közelben járôrözô feleki rendôrök ránk találtak. Hamar megjelent a megyei rendôrég helyszínelô csoportja, majd késôbb a villamosmûvek operatív csoportja is. A kórházban két napig tartottak szigorú ellenôrzés alatt az intenzív osztályon. Most sokkal jobban érzem magam, csak a lovak után bánkódom. Egyiküket 7 hónapos kora óta »ismerem«, erôsen a szívemhez nôtt. Az anyagi kár jelentôs, remélem, valamicskét a villamosmûvek megtérít."

A szokásos balkáni „körkapcsolásos" után — nem tudom, hívja fel ikszet, nem adhatok információt, talán ipszilon stb. — végre Constantin Rusu mérnök, a villamosmûvek üzemeltetési osztályának vezetôje válaszolt kérdéseimre. Mint mondotta, a vizsgálat még nem fejezôdött be, de annyi már biztos: az ítéletidôben kerekedett erôs szél szaggatta le a kábeleket. A kártérítés fizetésének lehetôségét nem zárja ki, de ehhez több, törvényes keret szabta irat szükséges, kezdve a fiatalember nyilatkozatával és végezve a szakvizsgálat hivatalos eredményével. Az eset kapcsán Constantin Rusu nyomatékosan megkért: ismételjük meg a felhívást, mely szerint semmilyen földön heverô kábelt ne érintsenek meg, s bármilyen gyanús rendellenességrôl azonnal értesítsék a RENEL-t.

A Jókai utca 17. szám elôtt eszméletlenül hever egy szerencsétlen koldusasszony. Mikor odaértem, az asszony meztelen keze-lába már kékülni kezdett. Szemtanúk elmondása szerint közel fél órát hevert a hideg járdán anélkül, hogy valaki legalább megnézte volna, él-e még. Végül egy jobb érzésû hölgy kihívta a mentôket. Ami megdöbbentô: a mentôszolgálat kocsija több mint fél óra múlva ért a helyszínre.

A koldusok mellett egyre többen mennek el, anélkül, hogy rájuk néznének. Mikor azonban emberéletrôl van szó, meg kellene állnunk egy pillanatra, hogy lássuk, mi is történt az illetôvel, legyen az koldus vagy királyfi.

Az utcai pénzváltóknál a forint 52/53–54, a márka 7000/7100, a dollár pedig 12 000/12 200 lejbe került.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]