1999. február 19.
(XI. évfolyam, 41. szám)

Tôkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke szerint koncepciós per megindításának szándéka gyanítható a mögött, hogy mintegy húsz romániai magyar közéleti személyiséggel együtt tanúnak idézte be a brassói táblabíróság mellett mûködô ügyészség.

Tôkés püspök az MTI-nek csütörtökön eljuttatott közleményében bejelentette: miután az idézés nem tartalmazta, hogy milyen bûnvádi eljárásban kívánják tanúként meghallgatni, visszautasította a felszólítást és errôl tájékoztatta az ügyészséget.

A közleményben Tôkés püspök emlékeztetett arra, hogy egyes értesülések szerint Gheorghe Funar szélsôségesen nacionalista kolozsvári polgármester jelentette fel államellenes összeesküvés vádjával a tavaly szeptemberben tartott alsócsernátoni fórum rendezôit és szónokait. A brassói ügyészség ugyanakkor az MTI-nek azt a tájékoztatást adta, hogy az érintetteket „egy lopási ügyben kívánják tanúként meghallgatni".

Tôkés püspök levélben kérte Markó Bélát, az RMDSZ elnökét és Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi minisztert, hogy járjanak közben a fôügyésznél a mondvacsinált eljárás azonnali leállítása érdekében.

Markó Béla csütörtökön a bukaresti rádió magyar nyelvû adásában elmondta, hogy ha valakit tanúnak idéznek be, annak a törvény szerint meg kell jelennie, de a beidézett személyek névsorából egyértelmûen kiderül: szándékos zaklatásról van szó. Ezért már közbenjárt Valeriu Stoica igazságügyi miniszternél, hogy az ügyészség mondvacsinált ürüggyel zaklatja az RMDSZ prominens személyiségeit.

A közép-európai államok mielôbbi uniós csatlakozási reményei a magas fordulatszámon pörgô hazai és nemzetközi konjunktúra homokjára épülnek: mihelyst ez a konjunktúra lassulni kezd, felszínre kerülnek a tagjelölt országok strukturális problémái — írta csütörtöki elemzésében a düsseldorfi Handelsblatt.

A német pénzügyi és gazdasági körök vezetô újsága emlékeztetett arra, hogy tavaly majdnem mindegyik reformország kisebb növekedést produkált, mint 1997-ben.

A düsseldorfi lap közzéteszi az Európai Bizottság által a kelet- és közép-európai országoknak kiosztott, az uniós tagság szempontjait mérlegre tevô „érettségi bizonyítványokat". A 10-es osztályzat éretlen, míg az 1-es érett minôsítést jelent a belépés szempontjából. Eszerint a legjobb esélyei pillanatnyilag Csehországnak vannak (osztályzata 3,8), majd utána Észtország (4,0), Magyarország (4,4) és Szlovákia (4,7) következik. Meglepô a szlovénok viszonylag gyönge osztályzata (4,9), amely csak az ötödik helyhez elegendô. Ôket a lengyelek (5,1), a lettek (5,4) és a litvánok (5,9) követik, míg a két sereghajtó Románia (7,7) és Bulgária (8,1).

A düsseldorfi lappal összhangban nyilatkozott Peter Ludlow, a Politikai Tanulmányok Európai Központjának igazgatója is, aki szerint Románia és Bulgária biztosan kimarad az EU-bôvítés második körébôl tekintettel az igen gyatra gazdasági elômenetelükre. Az Europe Weekly lap szerdai értékelése szerint az Uniónak el kell döntenie, hogy miképpen jár el Romániával és Bulgáriával azt követôen, hogy decemberben, a Helsinki-csúcs alkalmával bejelenti a második körben csatlakozó országok névsorát, nevezetesen Litvániát, Lettországot és Szlovákiát. Olyan stratégiát kell kialakítania, amely tekintettel kell hogy legyen a csatlakozásra továbbra is éretlen dél-kelet európai országokra, de amelyek egy távoli jövôben egyszer maguk is felzárkózhatnak az Unió tagállamaihoz, lásd a lassan de biztosan haladó Törökországot — nyilatkozta Peter Ludlow.

A lapnak adott interjújában Ludlow ugyankkor megjegyezte: az Európai Unióhoz elsô körben csatlakozó országok 2003-ban lesznek teljes jogú tagjai a szervezetnek.

Petre Roman szenátusi elnök bejelentette, hogy kezdeményezi: törvény biztosítson büntetlenséget a januári bányászakció résztvevôinek. Roman hozzátette, hogy az amnesztia csak a bányászokra vonatkozna, vezetôikre nem, akiknek felelniük kell tetteikért.

Roman tervét támogatta Valeriu Stoica igazságügyi miniszter. Azt azonban megjegyezte: az amnesztiára csakis azt követôen kerülhetne sor, hogy kivizsgálták, kiket terhel a felelôsség az 1999-es bányászakcióért. Az elsôk között kommentálta az elképzelést Markó Béla RMDSZ-elnök, aki azt hangsúlyozta: „hiba lenne bûnösnek kikiáltani a bányászakció minden részvevôjét, de azokat a felbújtókat, akik egy szociális követelést politikai akcióvá változtattak, felelôsségre kell vonni".

Markó Béla úgy értékelte, hogy a Bukarest ellen támadó bányászokkal szembeni mostani kemény fellépéssel „lezárult az a korszak, amelyet a jogállam, a demokrácia elleni büntetlen támadások, megnyilatkozások sora jellemzett".

Ezt a véleményt Remus Opris, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt szóvivôje úgy fogalmazta meg, hogy „Romániában véget ért a bányászjárások korszaka", amnesztiáról azonban még korai beszélni. A Románia Alternativája Párt a rendfenntartó erôk határozott fellépését üdvözölve leszögezte: „végre a Zsil-völgye sem számít igazságszolgáltatás-mentes övezetnek".

Kegyelmet kér Cozma

Miron Cozmának Románia elnökéhez intézett kegyelmi kérése szigorúan követni fogja a törvényes procedúrát — jelentette ki Emil Constantinescu a Meridian Országos Szakszervezeti Szövetség, illetve a Román Bányászszakszervezetek Szövetségének vezetôivel folytatott csütörtöki találkozón. A szakszervezeti vezetôk igen szigorúnak tartották a Cozmára kirótt büntetést, és arra kérték az államfôt, kegyelmezzen meg a bányászvezérnek. Elmarasztalták a kormányt azért, amiért képtelen volt már a kezdetektôl olyan párbeszédet kialakítani a zsil-völgyi bányászokkal, amellyel elkerülhetô lett volna az indulatok felkorbácsolása, a tragikus kimenetelû események. A jelenlevôk azzal vádolták a Vasile-kabinetet, hogy az máris megszegte a Coziában kötött megállapodásokat. Az államfô ígéretet tett, hogy az alkotmány szabta lehetôségeihez mérten mindent megtesz azért, hogy a „coziai békefeltételeket" a felek maradéktalanul tiszteletben tartsák.

Baleset áldozata volt az elhunyt bányász

A 6. zsil-völgyi bányászjárás során elhunyt bányász nem erôszak következtében vesztette életét, hanem baleset áldozata lett. A rendfenntartó erôk meglepetésszerû támadását követôen, a bányászok közül sokan megijedtek és Caracal irányába menekültek. Akik beértek a városba, megpróbáltak felülni az éppen induló vonatokba. Egyikük megcsúszott és leesett. Súlyos fejsérüléssel azonnal a caracali kórházba szállították, de a 45-46 év körüli férfi még mielôtt az orvosok segíthettek volna rajta elhunyt. Jelenleg összesen 21 személyt ápolnak Olt és Dolj megye kórházában.

A zsil-völgyi bányászok által szított újabb konfliktusok nem befolyásolták a Pénzügyminisztérium és a Nemzetközi Valutaalap közti tárgyalásokat — nyilatkozta a Mediafaxnak Decebal Traian Remes pénzügyminiszter. Remes hangsúlyozta, hogy az események nem akadályozzák meg a Nemzetközi Valutaalappal kötött újabb megállapodás létrejöttét. Ezt valószínûleg február végén aláírják. Azt is hozzátette, hogy a Nemzetközi Valutaalap képviselôi pozitívabban értékelték a héten elfogadott 1999. évi állami költségvetést mint a parlamenti képviselôk.

Más értesülések szerint Cozma letartóztatása egy csapásra felkeltette a külföldi beruházók figyelmét, akik követték a Zsil-völgye sorsát.

Csütörtök déli sajtóértekezletén Anton Ionescu képviselô, a Nemzeti Liberális Párt Kolozs megyei szervezetének elnöke bejelentette: a szabadelvû eszmékkel ellentétes Decebal Traian Remes pénzügyminiszter által hozott intézkedésekre az ország helyzetének megmentése érdekében volt szükség. — Meggyôzôdésem, hogy az év közepén pozitív irányban költségvetési kiigazítást eszközöl a pénzügyminisztérium — mondta. Hozzátette: a Nemzeti Liberális Párt hibát követett el, amikor lemondott az ipari és kereskedelmi minisztériumról és felvállalta a pénzügyi tárca vezetését.

A képviselô szerint helyes volt a rendfenntartó erôk bevetése a Bukarest fele menetelô bányászok ellen. Miron Cozma letartóztatása bebizonyította, hogy Romániában börtönbe kerülnek mindazok, akik bûncselekményt követtek el.

Ionescu bejelentette: Viorel Cataramã szenátor helyét Paul Pãcurariu veszi át a szenátus gazdasági bizottsága élén. Mint ismeretes, a szenátor távozni szándékszik a pártból.

K. O.

Az egyetemisták ösztöndíjalapját a tanulók gyermeksegélyébôl fogják pótolni, nyilatkozta a Mediafax hírügynökségnek Doina Chilãrescu, a Tanügyminisztérium fôigazgatója. Erre azért volt szükség, mert az 1999-es költségvetésben a tanügy ösztöndíjalapja 107 milliárd lejjel kevesebb, mint amennyi az ösztöndíjak jelenlegi szinten tartásához szükséges. A költségvetés- tervezetben biztosított 282 milliárd lej nem lett volna elég a diákonkénti havi 140 000 lej biztosítására. Ezért döntött a minisztérium úgy, hogy a gyermeksegélynek szánt 240 milliárdból a szükséges 107 milliárdot átirányítja az egyetemisták ösztöndíjalapjába. Chilãrescu biztosított arról, hogy a tanulók meg fogják kapni a 65 000 lejes havi segélyt, de a júniusi költségvetés-módosításig nincs lehetôség ezek emelésére. A 18. életévüket betöltött tanulóknak ez év januárjától 65 000 lejes segélyt kellene kapniok. Jóllehet eddig egyetlen lejt sem kaptak kézhez, ôket is biztosították arról, hogy a félév végéig hozzájutnak pénzükhöz.

Nicolae Paina, a Babes–Bolyai Tudományegyetem rektora érdeklôdésünkre elmondta, hogy az egyetem még nem kapta meg az ez évi költségvetést, hiszen az országé sincs még érvényben, de eddigi értesüléseik szerint megmarad a diákonkénti 140 000 lej. Ez azt jelenti, hogy minden beiratkozott egyetemista után az egyetem megkapja az említett összeget, és ezt osztják szét ösztöndíjnak. Ezek nagysága a BBTE-n az elsô félévhez hasonlóan a következô lesz: 300 000 lej a szociális, 400 000 lej a tanulmányi, 500 000 az érdemösztöndíj. Ezek alapján, ha átlagnak a 400 000 lejt vesszük, 2,85 diákra jut egy ösztöndíj. Az ösztöndíjemelés lehetôségérôl a rektor semmi biztosat nem tudott mondani a költségvetés hiányában. Értesülései szerint a költségvetésre március hónap folyamán lehet számítani. Ekkor, egyébként, erre már nagyon sürgôsen szükség lesz, hiszen ki kell utalni a második félévi ösztöndíjakat.

Gyenge Zsolt

Több Kolozs megyei község, pontosabban Riska, Meregyó, Jósikafalva, Kalotaszentkirály, Erdôfelek, Tordaszentlászló, Várfalva, Kolozs, Ajtony és Kissebes polgármestere, alpolgármestere találkozott a Román Útfelügyelôség kolozsvári kirendeltségének igazgatójával, valamint több utasszállítási cég vezetôjével. A prefektúra által kezdeményezett találkozóra a vidéki lakosok ama számtalan és többször megismételt panasza miatt került sor (fôleg szentkirályiak, szentlászlóiak, várfalviak és györgyfalviak), hogy rendre minden buszjáratot megszüntettek, amely összekötötte községüket, falujukat Kolozsvárral vagy más helységekkel. A távolsági járat visszaállítása pedig létfontosságú számukra, hiszen nagyon sokan elveszthetik munkahelyüket a késések miatt, továbbá az ingázó diákok is egyre nehezebben, bizonytalanabbul jutnak el iskolájukba. Igényeik alátámasztására a györgyfalviak például jegyzéket is hoztak magukkal, amelyben bizonyítékként felsorolták a városon dolgozó több tíz helybélit, akik mindnyájan bérletet — ezáltal pedig biztosított buszjáratot — igényelnének.

A különbözô járatok megszüntetését az utasszállító cégek a veszteséggel magyarázták, és a piacgazdaság törvényeire hivatkoztak. Szem elôtt tartható értékrendjüket röviden úgy magyarázták, hogy az ügyfél szociális gondja ôket nem érdekli, csak a hasznot hozó útvonalak járatait tartják meg, azokkal a polgármesterekkel — és ezáltal községekkel — pedig, akik szegénységükkel hivalkodnak, meggondolják, hogy egyáltalán tárgyaljanak szerzôdéskötésrôl, buszjárat újraindításáról. Saját nehézségeik között fôleg az útviszonyokra hivatkoztak, meg az utasokat elôlük „elhalászó" ilyen-olyan magánjáratokra. Ez utóbbiak, mivel adót nem fizetnek, nem kell törleszteniük az útvonalak árverezésénél kért illetéket, megengedhetik maguknak az olcsóbb szállítást, jobb jármûveken. A rossz jövedelmezôséghez azonban — állították a polgármesterek — sok esetben a sofôrök viselkedése is hozzájárul: a jegy árát, amelyet sokszor önkényesen „drágítanak", zsebreteszik, és elôfordul, hogy nem akarják elismerni vagy érvénytelennek tekintik a bérleteket.

A tárgyalást végül eredményesnek tekinthették a felek. Megállapodtak ugyanis abban, hogy két héten belül a polgármesterek összeírják és jelentik azokat az útvonalakat, amelyekre igénylik a távolsági buszjárat be- illetve újraindítását, az utasszállító vállalat pedig több polgármesternek megígérte, hogy átnézik a kimaradás okait és szerzôdést kötnek, amit komolyan be is fognak tartani. A tárgyalás megszervezése mellett a prefeturára is hárul feladat: az útviszonyok felülvizsgálata és természetesen javítása, valamint (a tisztességtelen verseny megszüntetéséért) az engedély nélküli utasszállítók ellenôrzése és megbüntetése.

(újvári)

FARSANGI BULIT SZERVEZ A KUCKÓ, február 20-án szombaton 16 órától, a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. A volt tagokat is örömmel várjuk.

FARSANGI BÁL lesz Magyarnagykapuson szombaton, február 20-án este nyolc órától, a mûvelôdési házban. A szervezôk tombolával és más meglepetéssel kedveskednek a mulató társaságnak. Mindenkit szeretettel várnak.

A HELTAI-ALAPÍTVÁNY a hagyományos angol, német, olasz nyelvtanfolyamok mellett érettségi elôkészítôket tart román, magyar és angol nyelvbôl. Érdeklôdni az alapítvány székhelyén: Mikó (Clinicilor) utca 18. szám. Tel.: 190-811 vagy 190-096, e-mail: heltai@mail.soroscj.ro

A KERTBARÁTOK VIDÁM TALÁLKOZÓJA pénteken du. 5 órától a Párizs utca 17. alatt!

Köszönet

1999. február 1-tôl lemondott vezetôi tisztségérôl a Szentmihály Caritas adm. igazgatója Muzsi Jolán. A tisztséget dr. Czirják Árpád érseki helynök úr megbízásából viselte a kolozsvári törvényszék 3488/04. 1994-es sz. törvényerejû határozatával beiktatott Caritas szervezetnél. Lemondását nem csupán az eltelt évek, hanem az a tény is indokolta, hogy a Caritas átalakulási folyamatában felmerülô szervezési feladatok kihívásait nem vállalhatja.

A Caritas szervezetén belül kialakult önkéntes szeretet-szolgálatot a szociális csoport továbbra is végezni fogja.

Ezúttal mond köszönetet dr. Czirják Árpád érseki helynök úrnak, a Caritas elnökének eddigi megbízásáért, a munkatársaknak pedig segítôkészségükért, továbbá a sajtónak (Szabadságnak, Vasárnapnak, Szent-Mihály üzenetének, valamint a Kolozsvári Rádiónak és Televíziónak a Caritas-akcióról szóló híradásokért.

— Miért csak Cozmát ítélik el a ’91-es események kapcsán?

— Mert az igazságszolgáltatás megfogadta, hogy a föld alól is elôteremti a bûnösöket, de ott csak a bányászvezért találta.

-fi

Tegnap délben kiosztották az Írószövetség díjait, melyekkel az 1997-ben megjelent kötetek legjobbjait értékelte hét íróból álló zsûri. Fodor Sándor, az elbíráló „hetek" elnöke elmondta, nehéz feladatnak kellett eleget tenniük, mert igen értékes és érdekes, jó könyvek közül kellett a legjobbakat kiválogatniuk.

Összesen kilenc díjat osztottak ki az Írószövetség kolozsvári székhelyén: esszé, kritika, regény, próza, színház, vers kategóriában. A hat fôdíj közül hárommal magyar könyvet jutalmaztak. Egyed Péter A jelen-létrôl címû kötete esszé kategóriában nyert díjat, Ferenczes István Farkasok órája és Domokos Géza Esély címû könyvét próza kategóriában díjazták. Ezen kívül három különdíjat is kiosztottak, s megemlítették azokat a szerzôket és könyveket is, amelyeket — bár vitathatatlan értékûek — nem díjazhattak.

Kerekes Edit

Felmérés alapján a tízezer látogató 66%-a nagyon jó véleménnyel távozott a tavalyi Ambient Construct nemzetközi építôipari vásárról. Az Expo Transilvania idei, nyolcadik kiadása, Ion Avram, a vásárszervezô vállalat ügyvezetô igazgatója szerint február 25. és március 1. között a kiállítási csarnok 1774 négyzetméteren 104 vállalat mutatja be termékeit: építôanyagokat, elôgyártott elemeket, ajtókat, ablakokat, kapukat, fémfelszereléseket, az építkezés külsô és belsô befejezô munkálatait szolgáló felszereléseket, gépeket, berendezéseket, munkaeszközöket, terveket. Romániát, Magyarországot és Olaszországot termelôk, Ausztriát, Dániát, Svájcot, Franciaországot, Németországot, Görögországot, Olaszországot, Nagy Britanniát, Svédországot, Szlovéniát, Szlovákiát, Spanyolországot és az Egyesült Államokat gyártók képviselik. Stefania Sthuler vásárigazgató sikernek érzi, hogy a csarnokban minden talpalatnyi hely elkelt és szinte valamennyi kiállító cég rendez termékbemutatót vagy szimpóziumot.

Mircea Costin, a Kolozs Megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara elnöke és az Expo Transilvania Rt. vezérigazgatója közölte, hogy megegyezés született a Romexpoval annak érdekében, hogy 2000-tôl közösen rendezzék meg a bukaresti vásárt. Szerzôdéskötések vásárát olyan kamarák rendezik, amelyek (beleértve a kolozsvárit is) az éppen aktuális téma anyagi fedezetével és szakembergárdájával rendelkeznek. A Kolozs megyei kamara ezen a héten kísérleti képviseletet nyitott Szamosújváron (hétfôn) és Aranyosgyéresen (kedden) a polgármesteri hivatalokban.

Ö. I. B.

A Transilvania Üzletkötô Központ CATraining & Consulting osztálya még ebben a hónapban beindítja új programját, amely a kis- és középvállalatok támogatását, a nemzetközi gazdasági vérkeringésbe való bevonását célozza meg. Ennek érdekében angol, francia, német, olasz és spanyol nyelvû adattárat hoznak létre. A program titkári teendôk, postai küldemények összeállítását a fenti nyelveken, menedzserek támogatását üzleti tárgyalások idején, elektronikus postán és Interneten történô adatközlést tesz lehetôvé. Bôvebb felvilágosítás a központ Einstein utca 12. szám alatti székhelyén, vagy a 064-433-395-ös telefonon, 064-433-396-os faxon, e-mail: cat. ccd@cluj.iiruc.ro.

Talán nincs még egy olyan, négyszázezer lelket, és évi több ezer turistát számláló város, ahol egyetlen közvécé legyen mûködôképes, és kilenc teljesen használhatatlan állapotban álljon már évek óta. Végre a városháza és a városi Park és Utcakezelôség elhatározta, hogy véget vet eme áldatlan állapotnak.

Veronica Vilson, a Park és Utcakezelôség gazdasági fôosztályvezetôje elmondta: az év végéig igyekeznek mûködôképessé és az európai normáknak megfelelôvé tenni mind a kilenc illemhelyet. Természetesen ehhez a polgármesteri hivatal támogatására is szükség lesz, hiszen az anyagiakat elsôsorban innen várják.

H. Gy.

• Nagyszabású villámellenôrzést tartottak szerdán a 2-es számú (Mãrãsti tér és környéke) körzet rendôrei. A razzia során 37 gazdasági egységet, 43 mûködési engedéllyel rendelkezô magánszemélyt ellenôriztek, és a 13 esetben kirótt pénzbírság összértéke 1,1 millió lej.

Az akció során három bûncselekményre derült fény. Az egyik elkövetô pedig a büntetlen elôéletû Cristian Marius Hedegiu (37), akit csalással vádolnak. A kolozsvári Viarom Impex Kft. tulajdonosa 4,24 millió lej értékû árut vett át az Oana Lia Kft-tôl, de a fizetés felôl úgy intézkedett, hogy tudta: a bankszámláján nincs annyi pénz.

A kár megtérült, Hedegiu pedig szabadlábon védekezhet a csalás vádja ellen.

• Keddrôl szerdára virradó éjjel ismeretlen tettesek törtek be az esküllôi polgármesteri hivatal épületébe, ahonnan egy hifitornyot vittek el. A tettest a bethleni C. L. I. személyében sikerült azonosítani. A 15 esztendôs fiú ellen minôsített lopás a vád.

• Azonosították és pénzbírsággal sújtották a Horticultorilor utcai 16-os számú általános iskola környékén garázdálkodó bûnszövetkezetet, amelynek „mûködését" több, a rendôrséghez eljuttatott panasz taglalta. A tanulókat fenyegetéssel és erôszakkal pénztôl és cigarettától megfosztó banda héttagú: Cosmin Viorel Baba (18) a kolozsvári Mobilconcept Kft asztalosa, Stelian Ioan Bob (18) a görög-katolikus teológia, Claudiu Ariesan (18) a Traian Vuia szakiskola, K. L. L. (13) pedig a 16-os számú általános iskola tanulója, míg Gabriel T. (17), F. &. F. (16) és F. K. Mihály (17) foglalkozás nélküli.

(turós)

címmel nyílt meg Budapesten, az Erdélyi Magyarok Egyesületének székházában dr. Wéber Mária grafikai és festészeti tárlata. A megnyitón elhangzott bevezetôbôl idézünk.

A mûvész-orvos fogalma régóta bevonult a köztudatba. Hogy az orvosi mesterség fejleszti-e ki mûvelôjében azt az átlagon felüli érzékenységet, ami a mûvészekre is jellemzô, vagy egyszerûen csak a mindennapi feszültség oldására, egy egészen másfajta feszültségteremtésre szolgál a festészetbe, irodalomba, zenébe menekvés — minden bizonnyal orvosa, mûvésze válogatja. De a jelenség létezik. A képzômûvészetnél maradva elegendô csupán az orvosok több mint negyed százada minden esztendôben Kolozsváron megrendezett nagyszabású, nemzetközi téli tárlatait említenem, amelynek egyik állandó résztvevôje a most az önök vendégszeretetét élvezô dr. Wéber Mária fôorvosasszony is.

A természetnek mindig van mondanivalója az ember számára, csak észre kell venni, meg kell tanulni a nyelvét, olvasni kell jeleibôl — vallja a kiállítómûvész. Aki körorvosként 28 éven keresztül járta Kalotaszeg falvait. Akadt hát bôven alkalma megismerni és megszeretni a környezô tájat. Azt a hepehupás, köves, mezôgazdasági mûvelésre kevéssé alkalmas vidéket, amely ilyenformán anyagiakkal nemigen kényeztette el lakóit, természeti adottságaival, páratlan szépségével viszont annál inkább. Hivatásánál fogva a fôorvosasszonynak sok jajra, fájdalomra, panaszra kellett gyógyírt találnia. Mindehhez erôt a természetbôl merített. S ugyanakkor saját maga számára megnyugvást, kikapcsolódást, lelki békét, örömöt. De Wéber Mária nemcsak lelkiismeretes orvos és természetjáró, hanem mûvész is. Aki ugyan belsô kényszerûségbôl alkot, örökíti meg a táj szépségeit, de ugyanakkor az alkotás örömét meg szeretné osztani embertársaival is. Számára a környezô világ, a lankás domboldalak, köves meredélyek, véget nem érô kaszálók nyugalmat, melegséget, csendet, álmodozást jelentenek. És kimeríthetetlen ihletforrást.

A vissza a természethez jelszó minden modern képzômûvészeti irányzat után, pontosabban, minden elvonatkoztatás, absztrakció dacára is termékeny. Nem véletlenül. Érzelmi háttere ugyanis kimeríthetetlen. A képzelôerô, a nosztalgia olyan régióit mozgatja meg, amely mindannyiunk emlékeiben ott bujkál. A naturalisztikus ábrázolásmód pedig napjaink mûvészetétôl sem idegen. Mûvelôi, élvezôi a természet szerelmesei, akárcsak a festô-rajzoló fôorvosasszony. Wéber Mária olyan finom tollú és jó szemû grafikus, aki a környezô világ legkisebb rezdüléseire is érzékenyen reagál. Aki nem csak érti a természet üzenetét, hanem képes közvetíteni is azt. Szénnel, tussal, ceruzával vagy éppenséggel ecsettel a táj minden szépségét, rejtett üzenetét megörökíti. S bár a hepehupás dombokról, a tópartról, a kies tisztásról vagy a falusi tájból hiányzik az ember, még a pihenôül kitett pad is üresen árválkodik, a Wéber Mária ábrázolta táj mégsem tûnik soha kietlennek, elhagyatottnak. Mert a mûvésznek sikerül belelopnia magát a képbe. Az egyéniségébôl sugárzó derût, kiegyensúlyozottságot, magabiztosságot. Ilyenformán fekete-fehér grafikáit is színeseknek érezzük. Valósággal világítanak ezek a munkák. Mert alkotójuk úgy tud besétálni velünk az erdôbe, megmutatni a szénaboglyákkal tarkított lankás domboldalt, a falusi öreg házat és környékét, a patakot átszelô roskatag hidat, a virágba borult természetet vagy akár a csupasz téli tájat, hogy abba önmagából, lelki derûjébôl is belop valamit. Abból, ami arra késztette a Kalotaszeg falvait évtizedekig járó körorvost, hogy a gyógyítás mellett, egyik faluból a másikba menet, megörökítse, hacsak egy ceruzavázlat erejéig is, az elébe szökô, jól ismert, de mégis állandóan változó, minden találkozáskor más-más arcát mutató tájat.

Németh Júlia

A tartalomból: Varga Attila vezércikke többek között arról, hogy ’89 után Románia Kelet és Nyugat közt egy meghatározatlan, arc- és azonosság nélküli övezetbe került • Demény Lajos tanulmányának XI. része a magyar múltról és a magyar–román viszonyról a mai román történelemoktatásban • Ágoston Hugó töprengései a romániai magyar sajtóról • Gabriel Andreescu és Mircea Iorgulescu cikkei a román társadalom színvallásáról a bányász-megmozdulásokkal kapcsolatosan • Szabó Géza kelet-európai jegyzete • Bogdán László írása Jékely Zoltán költészetérôl • Lászlóffy Aladár jegyzete. Papp Sándor Zsigmond esszéje a túlburjánzott, arctalan technikáról • Facsir Mária összeállítása a budapesti Színház Caragiale-különszámáról • Bodó Barna írása a „civil tudomány"-ról • Besenyi Sándor gondolatai a Duna-Körös-Maros-Tiszta euroregionális együttmûködésrôl • Szingapuri esszé az ázsiaiak gondolkodásmódjáról.

Szinte észrevétlenül suhant el fölöttünk, mint egy üstökös, Wass Albert, az európai méretû író. Igaz, hogy amikor verseit, cikkeit az erdélyi lapok közölték, az én nemzedékem még iskolába járt. Baumgarten-díjas író volt és a Kisfaludy Társaság tagja. Válaszúton született 1908-ban. Az imént a magam nemzedékét említettem, pedig az elôttünk járók is alig-alig ismerték alapvetô munkáit, hiszen a háború után elsodródott, Bajorországban élt, majd késôbb Amerikába emigrált. Épp emiatt évtizedeken át nem volt szabad írni sem róla, sem a mûveirôl, csupán elmarasztaló jelzôk kíséretében. Már a magyar határon elkobozták mûveit, postai úton is lehetetlen volt hazajuttatni regényeit. Wass Albert 1956-tól az University of Florida tanáraként francia és német nyelvet, valamint európai irodalmat és történelmet adott elô. Kiemelkedô alkotása a Farkasverem, amely a kritikusok szerint az orosz klasszikusokat idézi; Kolozsváron jelent meg 1934-ben, több kiadást is megért, és Buenos Airesben is megjelent magyarul. Én magam Kanadában ismerkedtem meg Wass Alberttel egy irodalmi estén. Ott ült felhalmozott regényei mögött az asztalnál, és mosolygott az ifjak és öregek szópárbaját hallgatván, de nem szólt bele a vitába, mintha ezt gondolná:

— Az okos ember másokkal vitatkozik, a bölcs önmagával!

A könyvpiramist nézegetve elcsodálkoztam azon, hogy mily hatalmas életmûvet teremtett, jóllehet regényeinek kilenctized része az emigrációban született, s a legtöbbet le is fordították különbözô nyelvekre, mily rengeteg élményt hozhatott magával, hogy az elmetszett gyökerek után is folyamatosan tudott dolgozni, és írta jobbnál jobb könyveit! — gondoltam tovább csodálkozva.

Aztán, amikor megismerkedtem a regényeivel, A funtinelli boszorkány trilógiája ragadott meg leginkább, ez az utolérhetetlen remekmû. Elsô kötetét néhány nosztalgikus sorral vezeti be, s fölidézi a tájat, amely annak idején megihlette:

„Ott áll az Istenszéke magasan a Maros fölött. Egyik oldalán a sokágú Galanya, másik oldalán a Bisztra patak, s mögötte a Kelemen csúcsai. Persze, most már ott sem olyan az élet, mint akkor volt, midôn az Isten leült pihenni a hegyek közé. Ma már nem jár arra, ha pihenni akar. Elûzték az emberek. Elriasztották a gôzfûrészek, a lárma és a kiabálás, mozdonyok sípja; a sok hevenyészve összetákolt ház, a szemét, a piszok, a békétlenség és mindaz, ami az emberrel együtt feljött a földeken..."

„Hetven évvel ezelôtt még zárt erdô volt mindenütt, le a Marosig. A vécsi báró tudta magáénak mindkét Galonyát, Bisztrát az Istenszékével együtt. Ide hozta fel a lányát, Nucát a félárvát Tóderik, a bisztramenti ember, akinek csapdái voltak az Urszu patakon föl, egészen az Istenszéke alatti nyeregig. Mikor ez a torzonborz ember megállt a falusi kocsmáros elôtt, akit Szôrfülûnek gúnyoltak a háta mögött, azt kérdezte tôle: honnan jött, és az vadul intett:

— Onnat.

— S hova mégy?

— Sehova.

Hallgattak egy verset, aztán az idegen ráejtette nagy, bütykös öklét az asztalra, s számolni kezdte fekete ujjain.

— Fa van. Víz van. Tûz van, víz van. Szén lesz — sorolta tovább. — Kell itt olyan?

Szôrfülû, az örmény kocsmáros bólintott:

— Kell."

Ez a torzomborz ember hozta fel a lányát a rengetegbe, hogy ott nevelkedjék. Hatalmas kerek házat ácsolt össze neki, amelyben egyetlen szeg sem volt, vagyis olyanszerût, mint a mongol sátrak. Utána még feljebb indult, a maga kuckójába.

Nuca tehát a vadon lánya lett, s hosszú szôke hajáról, s különös fényben égô kék szemérôl a babonás falusiak egy idô után funtinelli boszorkánynak kezdték nevezni, aki hitük szerint belelát az emberek szemébe, látja azt, ami volt, és azt, ami lesz... És ugyanakkor rontás a nézésre, és pusztulás a lehelete...

Tóderik egy idô után egyre azt hajtogatta, hogy a világ gonosz, és megérett a pusztulásra. Ez a rögeszme annyira eluralkodott rajta, hogy egy éjszaka magára gyújtotta a kalyibáját valahol fenn, a rengeteg tetején, s ettôl kezdve Nuca magára maradt, gyámolító nélkül.

De a lány nem hagyta el magát. Oly szorgalmas és találékony volt, mintha Robinson kései unokája lett volna. Majorságot, állatokat nevelt, szabadkézzel halat fogott a patakban, lenyúzott bôröket vitt le a Szôrfülûnek, s amit mindezért kapott, beváltotta élelemre. A funtinelli boszorkány három kötete a magára hagyott teremtés elszánt küzdelmének, leleményességének és bátorságának himnusza. Egy ízben, amikor valami erdei haramia a lányra tört, hogy erôszakot tegyen rajta, szörnyû küzdelem kezdôdött:

„A lány felpattant, de a nagy nyirkos kezek elkapták újra... Néma tusakodással küzdöttek... Túrták a fekhely szénáját... Aztán egy pillanatra fellángolt a tûz, és a sárga fényben a leány meglátta egy kés nyelét a csizmaszárban... mindjárt a kezében is volt a gyilkoló szerszám..."

A Kard és kasza két kötete történelmi krónika a Mezôségrôl, és arra a nemes gondolatra épül, hogy hont foglalni alkalmas a kard, s annak védelmében hasznos. Megtartani a hont azonban csak kaszával lehet. Kaszával, ekével, izzadságos munkával... „Hont veszejt ki másra bízza a munkát..."

Tiszteletet azoknak, akik az orosz tankok elôl menekülve határokon túl is becsülettel megállták a helyüket, és kegyelet azoknak, akik itthon maradva vagy foglyul esvén önként a vérüket hullatták a szabadságért. De bármi is az oka, hogy oda kellett hagyni a szülôföldet, egy idô után az ördög benyújtja a maga számláját, amelynek ára a szenvedés. Ama irodalmi estén, amelyrôl szóltam Wass Albert gróf, tudván hogy én is erdélyi vagyok, megvallotta, hogy éjjel-nappal haza gondol, s a gyötrelmet már németországi tartózkodása idején sem tudta elfojtani magában a szülôföld iránti sóvárgást, amely a lelkébe és a húsába mar az embernek; íme néhány sor abból a regénybôl, amelyet ott írt, s amelyet német nyelvre is lefordítottak. Címe: Adjátok vissza a hegyeimet!

„Ne mondjátok, hogy keressek magamnak máshol helyet a világban. Mert nincsen ennek a világnak helye, ami az enyém volna azon a helyen kívül. Ne mondjátok, hogy befogadtok ebbe vagy abba az országba, mert nincsen nekem semmi keresnivalóm azokban az országokban. Ne mondjátok, hogy lelek magamnak helyet a Kordillerákban vagy a Sierra Nevadán: mert az más helyei. Azok nem az enyéimek. Az én számomra nincs szépségük, és nincs békességük azoknak a helyeknek. Adjátok vissza a hegyeimet!"

Wass Albert stílusa olyan, mint a borszeszláng. Nagy hôt áraszt, de nem kormoz. Sosem cifrázza, nyaggatja a nyelvet, s noha mindig természetközelben van, a szóeprészet idegen tôle. Mintha örökké csak a halálosan pontos megfigyelés és leírás vezetné a tollát. Sajnos azonban a disszidálás után többé nem láthatta a hegyeit. A tavaly halt meg idegenben, de a hamvait hazahozták, hogy ô honi földben pihenjen.

Bálint Tibor

Valaki ismét feljelentett valakiket. Egyelôre nem tudni azt sem, hogy ki/kik a feljelentettek, perbefogott/ak, s azt sem, hogy ki vagy kik a feljelentô/k. Még csak annyi tudható, hogy az alsócsernátoni RMDSZ-fórummal kapcsolatos a per — tehát a vádlott/ak, feljelentett/ek alighanem magyar/ok. (A beidézett „tanúk" szintén magyarok.)

Persze, mondjuk: demokrácia van. Bárkinek jogában áll bárkit feljelenteni, törvénybe citáltatni. Ott aztán kiderül, igaza volt-e a feljelentônek vagy sem, s ha nem volt igaza, ha csak rágalmazott, akkor majd ô kapja meg, ami a rágalmazásért jár. Ilyen is ez a demokrácia.

Sajnos, a nálunk demokráciának nevezett „akármi" még mindig arról nevezetes és egyedi, hogy legfôbb tulajdonsága a „sajátosság". Sajátos romániai, balkáni „demokrácia". Fölöttébb szelektív a „látása" és a „hallása". A nemzeti és egyéb kisebbségek cselekvéseivel, törekvéseivel szembeni „érzékenysége" ugyancsak felettébb fejlett. Ôrzô és ôrködô szelleme csodálatra méltó. Keményen, elszántan ôrzi sajátosságát, s drákói szigorral s hétfejû sárkányként ôrködik — nehogy a kisebbség elnyomja a túlnyomó többséget, megbántsa annak rendkívüli érzékenységét.

A demokrácia, a jogállam „bevett szokása" az is — olvassuk —, hogy vannak olyan bûnök, vétkek, cselekvések, amelyeknek elkövetôit hivatalból törvény elé citálják (az ügyészség), nem várnak arra, hogy bárki feljelentô kérje ezt. Például a társadalom békéjét, nyugalmát, a jogállamiságot veszélyeztetôkkel, a fajgyûlöletet szítókkal, más etnikumúak ellen uszítókkal stb. szemben lép fel a jogállam, mint mondottam, kéretlenül, kötelességszerûen s drákói szigorral.

Kolozsváron nemrégiben volt egy „népgyûlés". Annak a polgármesternek az engedélyével, aki e „népgyûlés" egyik vezérszónoka volt. Nos, ezen az összesereglésen — az Isten háza: a templom közvetlen közelében — a szónokok derekasan, önmagukat felülmúlva uszítottak, rágalmaztak, fenyegetôztek, fajgyûlölködtek órákon át. És? És semmi. Feljelentô nem akadt (mert ilyen esetekben soha nem akad!), az ügyészség pedig..., ô, ugyebár, semleges, nem ártja magát bele a politikába...

Alsócsernátonban is volt egy népgyûlés, hónapokkal ezelôtt! Mint szem- és fültanú állíthatom: egyetlen uszító, Romániát, a román népet, vagy más nemzetiséget becsmérlô szó el nem hangzott. Ennek a fórumnak ugyanis nem az volt a célja, hogy a romániai helyzetet elemezze, az államvezetés ellen uszítson, az állam vezetôit rágalmazza, gyalázza stb. Nyilván, ezt a „Szerv" is nagyon jól tudja, hisz ott voltak, már hogy is ne lettek volna ott fölös számban is a „szemei" és a „fülei", jelentéstevôi! Ez a fórum a romániai magyarság sorsának jelenlegi állapotával is foglalkozott, de leginkább az RMDSZ, érdekvédelmi és közképviseleti szövetségünk belsô ügyeivel volt elfoglalva.

Ja persze, az érzékenység, a felettébb kifejlett! Zokon vehetô lehet, nyilván, hogy kisebbségi helyzetünket górcsô alá helyezve, a „látottaktól" nem ájultunk el boldogságunkban, s nem lelkesedtünk fel túlságosan honi „demokráciánk" még mindig nagyon sajátságos voltát tapasztalván. De hát itt ma már a fél ország, de lehet, hogy már az ország háromnegyede egyáltalán „nincs oda" a honi „demokráciától".

Akkor pedig mi a gond a csernátoni fórummal? Mi a göcs? A göcs és a gond, nyilván, nem „mi", hanem: „ki, kik.". Vagyis azok, akik, többek közt, a demokráciát másként képzelik el: jelzô nélkül.

Eszembe jut a néhány évvel ezelôtti kolozsvári „eset", a „fôtéri háború". Akkor sem a törvénysértôket idézték perbe, hanem azokat, akik a törvényesség mellett tüntettek, szálltak síkra. Nem a törvényességet lábbal tiprókat büntették meg, hanem minket, nem a törvénytelenséget elkövetôt ítélték börtönre, hanem — akkor épp engem (aki még csak jelen sem lehettem a tárgyaláson, mert „elfelejtettek" beidézni; de azt nem felejtették el, hogy reggel hatkor a fogdmegjeiket elküldjék a letartóztatási paranccsal a lakásomra). Na, igen, akkor még Iliescu úr volt az Úr. Annyit azóta mégiscsak fejlôdött a „demokráciánk", hogy lám, most van feljelentés is, tárgyalás is lesz, gondolom, és van tanúkihallgatás. Ez is valami. Én azért mérget mernék venni már most rá, hogy a feljelentônek semmi bántódása nem fog esni, bármilyen egyértelmûvé váljék is aljas szándéka, s az, hogy bemocskol, rágalmaz. Ha viszont arra gondolok, hogy ez az új hatalom is csak egyetlen fôbenjáró bûnöst talált (és ítélt el 10 évre) az 1991-es „bányász turisták" között, s hogy ez az egyetlenegy bûnös is magyar, nos, akkor már nem mernék mérget venni arra, hogy a „csernátoni ügyben" feljelentett/ek simán megússza/megússzák. A törvények és paragrafusok értelmezésében is olyan tökélyre vittük, hogy bárkit mennybe lehet meneszteni, avagy pokolra lehet küldeni ugyanazon cikkely ilyen vagy amolyan „értelmezése" alapján.

Mondjuk ki magyarul: egy újabb nagy disznóságról van szó, amelynek célja a megfélemlítés is, de fôleg a hangulatkeltés, a román társadalom riogatása az újabb „magyar- és RMDSZ-veszéllyel". Az unos-untalanig használt maszlag, amelyet most is bevesz a lakosság zöme, mert — az újabb bányászjárás idején — mindenkinek megnyugtatóbb, kényelmesebb, hazafiabb az állandó „magyar veszély" miatt hôbörögni, attól riadozni, mintsem a konkrét bányászfelkeléstôl, s azon okokon szörnyûlködni el, amelyek a román társadalmat ilyen katasztrofális állapotba sodorták.

Remélem — sôt, hinni is merem —, hogy az RMDSZ mint koalíciós partner s mint „kormányzati tényezô" is a leghatározottabban fellép e boszorkányüldözés-szagú-bûzû, nagyon veszélyes, a jó ég tudja, hogy miféle vád alapján elkezdôdött „per" lefolytatása ellen!

Mert — úgy vélem én is —, hogy ebben a ma még elôttünk ismeretlen vádpontokra alapozó perben egyáltalán nem X vagy Y a vádlott, a feljelentett, hanem maga az RMDSZ, az erdélyi magyarság!

Önmagunkat, közösségünket, szövetségünket védeni, megvédeni — nemcsak jogunk, de kötelességünk is!

Molnos Lajos

Most, hogy nálam van anyám, nem én nála, pontosabban nálunk, elég ahhoz: régi telek emléke kerítsen hatalmába. Sziporkázik a hó, egyáltalán nincs hidege. Csillagok ragyognak benne, süt a nap. Végtelen fehér domborulat a szilágysági hó, kis házak pipázgató kéményekkel a téli ég alatt — a hóembernek nincs neve. Miért nincs neve a hóembernek, miért nem áll meg az ujjbegyemen a hópehely?

Most, hogy nálunk van anyám, négyszöggé tágul a jelenvalóság: nagyapám és társa, apám meg ô. Érzem ôket, magamat el se tudom képzelni, hol vagyok. Pedig léteznem kellene valahol. Négyen tartják az évszak sarkait, az egész határnagy, puha bársonyt, amire néha-néha hajszálak hullnak, de észre sem vevôdnek a fehérségben. Tartják, miközben nagyanyám ujjain számolja napjait, s így megszámolva öregapámnak adja, aki erre azt mondja: akkor jól van. A nagyapám könnyei nem érnek le foltot ejteni a havon, áttetszô üvegkristályokká fagynak, csak úgy csillognak a folttalan hó fölött. Nagyapám bajszára kis jégcsapok nônek, amint itatja az utcakútnál a teheneket. A bajsza jobb szárnyáról letöri — ettôl félbajszú lesz —, megütögeti vele a szemébôl pergô kristályokat, amik szikráznak, a xilofonnál ércesebben csendülnek. Apám kézifûrésze énekel a fában — fûrészportól preckelt a hó. A fehér estékbe fonál sirül, orsóra gyûl a szál — Góliát nagy fehér csend. Egyik fonóból farsangosok járnak a másikba különbözô maszkokkal, mesébe illôen.

Most az anyám jelenvalóságának tapasztalásakor aszalt gyümölcsök illata bújkál az erkélyre: körte, alma, szilva. Állni, édesedni hagyjuk, míg zamattá lesz az illat. Sülô fánk illata terjeng, valóságos húshagyókeddi ünnep.

Hull a hó, nem áll meg a pehely az ujjam begyén — ezért fedte be apámat is. Apám fûrészport hint a jégre, miközben nagyapám elcsúszik, mert nagyanyám elszámolta a napokat.

Farsangot temetô énekbe kezdünk anyámmal, ami ideleng régi télidôkbôl. Ettôl cseppen majd meg az eresz, olvadni kezd a rügyként tunyuló hó.

Cserés Ferenc

X. évf. 7. szám

„Bombaszakértô vagyok. Ha futni lát, próbáljon velem lépést tartani."

Késô este igyekszem haza, a hó lassan szállingózni kezd, mikor újból észreveszem ôt. Ott áll a divatos és tiszta üzlet kirakata elôtt, és kitartóan bámul. Az ellentét a távoli és esti szemnek is nyilvánvaló: kölcsönruhába öltözött, szedett-vedett dolgokkal maga után, lehet, testét csak hóhulláskor érte víz, hát még szappan. De az emberünk ott állt és kitartóan nézte a kirakatot.

Hirtelen az Andersen mese jutott eszembe, amely a szomorú sorsra jutott gyufaárus lányról regélt hajdanán. Arról, aki szájtátva álmélkodott azon, hogy vannak emberek, akiket a család melege és az ünnep szeretete vesz körül. Aki hasonló sorsra vágyott.

De emberünk nem rendelkezik a mesebeli lény tulajdonságaival és vágyaival. Ô egyszerûen csak a kirakatot nézte és bambult. Mint az a nemtudomhány millió ember, aki esténként szórakozás címe alatt bambul a tévé elôtt. Mert emberünk nem az üzlet által forgalmazott elektronikai termékek elegáns és rendkívül átgondolt formáját csodálta, hanem kitartóan bámulta az épp mûködô tévét. Úgy, ahogy mondom, bámulta, mert talán a kéregetésbôl vagy a naponta összegyûjtött és eladott papír árából nem tellett neki egy tévére. Nem mintha lett volna egyáltalán a szabad ég alatt áramforrás, ahonnan mûködtetni tudná.

A bambulás butulással is jár — tartja a Batman Forever mesefilm rendezôje. Ezért építtetett meg a történet egyik negatív szereplôjével, a mániákus feltalálóval, egy háromdimenziós látványt nyújtó tévét, mely mellékesen elszívta a nézôk tudását, agyát, és a feltaláló intelligenciáját gazdagította.

Üzletben bambuló embereket még napközben is lehet látni. Olyanokat, akikrôl elképzelhetô, hogy van otthon tévéjük. Mégsem tudnak ellenállni a doboz varázsának, s öt percig tovább bambulnak. És közben befogadják a tévések hazugságait, megemésztik a tévések szemeteit. A televízió sikere eleve biztosítva volt a vizualitásra alapuló kultúrában. Ahol a szemnek hiszünk csak, a fülnek annál kevésbé.

Emberünk, nyilvánvalóan, csak a pergô képeket látta, füle nem foghatta fel a képpel együtt járó zörejeket. Mégis ott állt, mint egy cövek, a hideg, a hó és a sötétség ellenére. És peregtek az események. A beavatott szem felismerte, hogy a bányászhadjáratról szól a késô esti híradó. A riporter ott állt már régóta, és hosszasan szövegelhetett. De az egyre üresedô agyat (vajon volt honnan?) ezt szemmel láthatóan nem zavarta.

Tíz-tizenöt perc múlva a troli ablakából nézhettem meg másodszor aznap este az ideális tévézôt. A híradó még mindig tartott.

A Batman mesében, mint minden hasonló mûfajban, a gonosz feltaláló elnyerte méltó büntetését, és a történet végén megôrült. De a agyelszívott tévénézôkrôl egy szó sem esett.

Vass Enikô

A Bolyai Társaság az idén is felvételi versenyvizsgát hirdetett magyarországi ösztöndíjas, teljes felsôoktatási képzésre, változatosabbnál változatosabb szakokra: tájépítész mérnök, nyomdaipari üzemmérnök, latin nyelv, zenetudomány vagy zeneszerzés vagy ének–zenetanár, karvezetés és egyházzene, múzeumi és közgyûjteményi tárgyrestaurátor, festôrestaurátor, vizuális kommunikáció tervezô, formatervezô, közgazdász, tibeti nyelv és kommunikáció. A társaság titkárától, Dezsô Gábortól és irodavezetôjétôl, Bujdos Tündétôl megtudtuk, hogy évente húsz helyet biztosítanak erdélyi magyar fiatalok számára a magyarországi egyetemeken és fôiskolákon, olyan szakokon, amelyek Romániában léteznek ugyan, de magyar tannyelvû oktatás nincs, illetve olyan más szakokon, ahol lehetséges a diplomahonosítás (hiszen ez még nagyon „gyerekcipôben" jár minálunk).

A helyek meghirdetésénél figyelembe vették az év folyamán a magánszemélyektôl és különbözô társaságoktól beérkezett igényeket, illetve a magyarországi tanintézmények hajlandóságát a teljes képzés biztosítására.

A pénzt a magyar kormány biztosítja, de ennek elosztásáról az Erdélyi Ösztöndíjtanács dönt. A jövôben nem várható a helyek számának a megnövelése, de mindenesetre a magyar kormány pozitívan áll hozzá a határon túli magyar fiatalok felsôfokú oktatásához, mondotta Dezsô Gábor, a Bolyai Társaság titkára. Továbbá ismertette, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetemre (ELTE) meghirdetett kevés számú helyek annak a ténynek a következménye, hogy a budapesti egyetem struktúrája nagyban hasonlít a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemére. Egy másik ok, hogy az ELTE „bástya" a magyarországi egyetemek, fôiskolák körében, és a bejutás ennek függvényében nagyon nehéz. (Szerk. megj.: a bejutás nehézségének ellenére értesüléseink szerint a budapesti ELTÉ-n jelentôs számú erdélyi egyetemista tanul.)

A társaság irodavezetôjétôl, Bujdos Tündétôl, megtudtuk, hogy a különbözô helyekre való túljelentkezés változó, általában a négyévenként induló tévés-képzésre a legnagyobb. A sikeresen felvételizô fiatalokkal erkölcsi alapon történô szerzôdés köttetik, hogy tanulmányaik végeztével hazatérnek, és Romániában állnak munkába. A szerzôdés számonkérését illetôen a megkérdezettek egyike sem lát igazán garanciát.

Mindazok, akik érdekeltek a dologban, bôvebb tájékoztatást kaphattak az 1999. február 15-i, hétfôi Szabadság utolsó oldalán megjelent közleményben. Sietni kell azonban, mert a jelentkezési kérvényt február 23-ig kell leadni a társaság székhelyén!

Albert István

Ha van valami, amirôl biztosan csömört vagy kiütést kapok, az az idei Valentin-féle ízléstelenkedô szerelem. Nem kizárt, hogy én vagyok túlságosan fanyar, és az is meglehet, hogy tévedek, és nem tartom a lépést a „PRO" generáció diktálta módibeli változásokkal. De határozottan kitartok amellett, hogy vannak dolgok, amelyek csak és kizárólag két emberre tartoznak. És ezen dolgok közé gondolkodás nélkül besorolom a szerelmet, a maga testi és lelki vonatkozásaival.

Nem tartozom azok közé, akit esetenként nem hatna meg, valahol mélyen, egy különös érzés a szép, mondom szép, értékes és mély szerelmes vers olvasásakor. És nem tartozom azok közé sem, akik tagadják a nagy érzelmeket. De azt hiszem, szomorúan kell tudomásul vennem azt is, hogy úgy istenigazából nem tartozom a „Pro generációba" sem. Csapás, tudom. De elviselhetô.

Azon inkriminált február 14-én már csak úgy kíváncsiságból is belenéztem a Pro tv mûsorába. Többszöri nekifutással. Mert egyetlen alkalommal sem bírtam 10–15 percnél tovább. Úgy éreztem magam, mint a kukkoló bácsi, aki marokdörzsölve és kaján vigyorral a képén jut a nagy titok birtokába: a szerkesztôgárdából ki kivel jár, hogyan „jöttek össze", mikor, mit, hol?

Ha jól belegondolok, ahhoz is tehetség kell, valamit úgy elrontani, lefújva róla a még létezô aranyport, és legalább egy évre elvenni a nézô kedvét attól, hogy bárgyún elérzékenyüljön egy képernyôn látott szerelmes jelenettôl. Már ha addig kapható volt az ilyenre.

Végül is meg lehet érteni, hogy a mobiltelefonos és parfümös cégeknek szükségük volt „piactágításra", de talán ez megoldható lett volna kevesebb giccsel is. Ott vannak például azok a piros szívek. Azt hiszem, ami a krónikus allergiámat illeti, a pollenrôl ezekre a piros micsodákra váltott át. Kifizetôdöbb. Egyszer évente kitombolná magát az allergiám, akkor teljes intenzitással, s aztán nyugton lehet.

Ha meg kellene mintázni a „szárnyaszegett szerelmet", modellnek pontosan beillene az a 9 savanyú párocska. Úristen, milyen szükségük lehetett azokra a színes tévékre vagy a parfümökre. Miért nem értik meg végre, hogy senki sem kíváncsi arra, hogy miként vallanak egymásnak szerelmet (fôleg, ha azt elôre betanulták, s a hölgy súgja azt párjának), vagy a csókjaik ezreire (fôleg, ha azt a kamera mögül intik be nekik, tehát még spontánnak sem nevezhetôk). Amúgy kíváncsi lennék, hányan jelentkeztek volna, ha nem kecsegtették volna ôket a beígért kirándulással.

Nem kizárt, hogy én vagyok túlságosan fanyar, sôt az is megtörténhet, hogy ezt a vonatkozását nem vettem még át a felszabadult nyugati szellemnek. De ha már úgyis olyan nyugatiasak vagyunk, könnyedék és üdék, könnyen kaphatóak a bolondozásra és szórakozásra, akkor miért nem vettük át és alkalmazzuk a nyugati szabadelvûséget és elôítéletmentességet, és miért nem állítottunk a kamera elé boldog, öreg vagy fiatal homoszexuális párokat?!

Vagy az ô érzelmeik már nem olyan igaziak, nem olyan jók?

Geambasu Réka

A szesszióban szenvedô diák abrakon él, azt is kizárólag hegy alatt hajlandó elfogadni és kizárólag tenyérbôl. Kockacukor vagy fénymásolt kurzus formában még fogyasztható, de valahogy mi is hasonlóak vagyunk Pavlov kutyájához, és villany nélkül nem indul be az emésztésünk.

A Villamosmûvek ádáz karmai megkeserítették az abrak otthonos ízét azzal a bizonyos négerrel abban a még bizonyosabb alagútban... Mert kísértetiesen ehhez kezdett hasonlítani szobácskám ama rettegett Elôestén, melybe vizsgasikerem minden (mellesleg utolsó) reményét vetettem. Szóval van a végvár, a halogatás netovábbja, másfelôl pedig van a Sötétség, amit ezúttal egy villanyász mindenható kapcsoló mozdulata bocsátott rám. Hirtelen. Villám égbôl derült csapás. Nem, nem volt elég neki az, hogy elmémet már vagy még teljesen uralta, birtokba vette a lakást, a tömbházat, sôt, az egész utcát. Maradt a gyertyaláng, a gyufafej, esetleg a fáklyafény. A „valódi" középkori diákok faggyúszagú olvasmányai jutottak eszembe, a szerzetesek munkában megvakult írástudása, aztán meg az aranykor órarendszerû, dicsfényben úszó áramszünetei és a nyomukban sarjadó népszaporulat. Ezek idejébe hulltam vissza, és megpróbáltam elképzelni értelmiségi jövôm alternatíváit. Ebbôl legalább élethûen tudtam volna vizsgázni.

Közben elkészült e cikk tervezete, közben leégett jó pár gyertya és transzformátor (s az arcom a vizsgán), de mire ez számítógépbe kerül, újra dicsérhetjük a Fény századát. Ha véletlenül augusztus 11-ére halasztanátok valamelyik vizsgátok, gondoljatok arra, hogy minden ominózus találmányt kijátszva megtörténhet, hogy meghal a nap. (A tanár viszont semmi esetre.) S akkor mi lesz az ösztöndíjjal?!

Zsöszpi

Azt hihettük, hogy a román színjátszás nem tud már újat mondani Caragialéról, hiszen mindegyik híresebb színmûvét n-szer elôadták a század legnagyobb román színészei a legnagyobb rendezôk keze alatt. Mihai Mãniutiu és az Odeon társulat együttes hírneve azonban nem mindennapi produkciót ígért, és a hét elején (február 15-én és 16-án) hatalmas jegyárakkal játszott Zûrzavaros éjszakára nagyjából megtelt a Nemzeti Színház terme.

Az elôcsarnokban negyedórával kezdés elôtt megszólaltak a hangszórók, és századeleji francia chanson stílusában fogant román dalokat ontottak magukból. Ha a gyanútlan nézô a terembe lépett, a leeresztett függöny mögül vonatállomás hangjait hallhatta, mozdonyok, vonatok robogtak és fékeztek.

A színpadon pedig az történt meg, amit Caragiale elképzelt a színházról. Szerinte ugyanis nem az a fontos, hogy jó darabot játsszanak, hanem hogy azt jól adják elô, és ez az alapja azon elméletének is, hogy a dramaturgiát nem szabad irodalomnak tekinteni, mert a színdarab csak akkor valósul meg teljes egészében, mikor színpadra kerül*. Mãniutiu pontosan ezeket az elveket vette figyelembe, mikor hozzányúlt a Zûrzavaros éjszakához. A szöveghez nagyon ragaszkodva, ugyanakkor minden abban rejlô lehetôséget maximálisan kihasználva és rugalmasságát a megengedhetô legvégsô határig feszítve (de egy cseppet se tovább) alakította ki a szereplôk tulajdonságait és viszonyrendszerét. Többször hangoztatott elveinek megfelelôen nem látványszínházat csinált, hanem a színészekre építette az egész darabot.

Az elôadás maga volt a tiszta profizmus, ennél pontosabban és szigorúbban átgondolt, megszerkesztett elôadást még nem láttam. Minden egyes mozdulat és szó tökéletesen kiszámított helyen és idôben történt vagy hangzott el, az elsô pillanatban netán véletlenszerûnek tûnô kompozicionális elemek az est végére csodálatos rendbe szervezôdtek, és kapcsolatok egész rendszere rajzolódott ki. Hiszen senki se tudta, hogy az elôadás közben idônként felhangzó vonatfüttyök mire szolgálnak, míg a végén, a tökéletes egyetértés és boldogság megszületésének pillanatában hatalmas mozdony át nem törte a ház falát, és be nem rontott a ledöbbent emberek közé, akik végül a gôzmozdony hatalmas füstjében tûnnek el. A rendezés érdeme a fantasztikus térkihasználás, a színpad egyetlen centimétere se volt csak véletlenül ott, még a vízzel telt medencébe is egy adott pillanatban befeküdtek. A díszlet minden eleme funkcióval bírt (a fészer alatt látható aktszobrokat a vaksi szeretô szíve választottjával téveszti össze).

Az aprólékos és pontos megszerkesztés olyan fokára jutott el az egész társulat, hogy valójában minden, ami a színpadon történt, a lehetô legtermészetesebbnek tûnt. Persze, mindehhez az Odeon remek színészgárdája is kellett, akik életet leheltek a mérnöki részletességgel kidolgozott rendezôi konstrukcióba, és érzékelhetôvé tették az apró finomságokat, ravaszan elbujtatott utalásokat, és ezáltal fokozták a maximumig a komikumot.

A caragialéi sznobizmus mellett minden szereplônek ezúttal alapvetô jellemvonása lett az enyhe idegbetegség, mindegyiküket egy-egy pillanatban elkapja a gépszíj, és nem tudnak uralkodni magukon. A nagyszerû az, hogy mindenkinél sajátos módon nyilvánul meg, ráadásul a Caragiale-alakok megjelenítésére legmegfelelôbb az ösztönösségen alapuló román színjátszás. Csakhogy itt a megszokott ösztönösséget erôteljes szervezettség fogta pazar rendszerbe. Minden színész annyira felépítette a parodizált személy eredeti tulajdonságait, hogy mikor kifigurázásra került sor, azt teljes mélységében tudták megtenni.

A legkiemelkedôbb alakítást Oana Pellea nyújtotta Veta szerepében, aki az ideges röhögés, a magába roskadt melankólia és a csodás nôiesség állapotait váltogatta remek érzékkel. Chiriac szerepében Marcel Iurest láthattuk, a vérbô szeretôt játszva, dührohamaiban kikelt önmagából, agyát teljesen elborította a méreg, és ezzel párhuzamosan azonnal önmaga karikatúráját is adta. Marian Râlea a végletekig rövidlátó Ricã Venturianót alakította, a megtervezett véletlenszerûség az ô jeleneteiben érvényesült a legjobban. Az elsô sorban ülôk többször ijedtek meg, hogy rájuk esik, mikor meggyôzôdéssel akart a közönség fele távozni a színrôl.

Valójában lehetetlen elemezni ezt az elôadást, hiszen varázsa a végletekig kidolgozott apró részletekben rejlik, a közönség reakciójának pontos ismeretében kihegyezett poénokban (Dumitrache, Ipingescu és Chiriac fergeteges veszekedése addig tartott, amíg az elbûvölt közönség tapsban nem tört ki).

A címben idézett mondat társával szeretnék búcsúzni, azzal, amit a szerencsétlen Ricã Venturiano az oldalpáholyba esve szónokolt: „Ori toti sã muriti, ori toti sã scãpãm" (Vagy mindannyian meghaltok, vagy mindannyian megmenekülünk)!

*Ceva despre teatru, Oare teatrul este literaturã in I. L. Caragiale, Despre teatru, Editura de Stat pentru Literaturã si artã, 1957, 142–148. o.

Gyenge Zsolt

Téglagyári Megálló az Oriza Triznyák barátja. Az elôbbi macska, a másik kutya. Csukás István mesefigurái. T. M.-et a nevében jelzett megállóban találta a gazdája. Kutyát még nem sikerült beszerezni, és téglagyár sincs a városban. Van viszont valami más. Mintha az este Triznyákot láttam volna egy málladozó itteni háztetôn.

Az elsô megálló Segesvár. A tövisi szemétvonat pontos, az öt perc késést már mindenki beszámítja. Az utcákon kevés a járókelô, sok az üres pizzéria. Az óratoronyról potyog a vakolat, de a szerkezet üti a negyedórákat is. Még lehet látni a várban világos ablakokat, a konyhák falán cseréptálak. A nyugalom szinte megfogható. A gótikus templomot, a bástyákat és a városházát jócskán körbereflektorozták. A városháza elôtti kis parkban Petôfi-szobor: a költô bronzhajzata évtizedekkel megelôzte a hajzselé korszakát. A városi tanács csak a korral tart lépést — az épület alagsorában bár mûködik.

A székely expressz egy óra sok perc alatt teszi meg a 48 kilométert Székelyudvarhelyig. Idôjárás: átlagos februári. A tömbháznegyed átlagos hazai, a hangulat kissé türelmetlen. — El lehet menni a Siculus Ifjúsági Házba, farsangi táncházba — közli házigazdám (röviden csak Zilahi Imre): és lôn. A teremben már lecsengett a bál, egyre többen veszik a zsíroskenyér helyett a kabátjukat, néhány pár forog még, a bácskai „import" zenészek, a Csalókások jókora szüneteket tartanak. Késôbb egymás fülébe húzzák. Farsangi a népviselet-kiállítás is, a kisestélyin a mezôségi nôi viselet felirat olvasható, a fürdôgatyán a szatmári férfi fürdôdressz. Egy úriember az alsóbivalyurmosi lôdôrgôs lépéseit próbálgatja, úgy öt sör és egy-két deci vodka segíti. A Harghita fedônevû árpalé meglehetôsen savanyú. Az Udvarhelyi Fiatal Fórumnál (röviden UFF) éjfél után már csend van, leszámítva a billentyûk kattanásait. Kényelmesen el lehet férni, nagyocska a klubterem is, viszont a KMDSZ-szerû e-vél és Internet-hozzáférés a KEDD decemberi száma szerint januárra volt várható; e szempontból „január" most elég meghatározhatatlan idôpontnak tûnik.

Unatkozni nem lehet, de a próbálkozás... A városban két diszkó mûködik, egy héten háromszor tombolhatsz náluk, kommersz zene, elôtérben a biztos háttér. Ezenkívül idônként a középiskolák diáktanácsai is kapják magukat, elkérik a tornatermet, és indul a zenevonat — ezen lennének a kamikaze-bulik. Blues-buli háromhetente, táncház minden kedden, és a diszkók is meg-meghívják a magyarországi play-backben tátogókat, így koncertezett itt pl. az Animal Cannibals. És jön a 18 évesek bálja, amit a polgármesteri hivatal szervez. Hét végén, na ja, a Hargitán is lehet mulatni.

A Tomcsa Sándor Színház az ôsszel indult, állandó társulat még nincs, így átlag kéthetente mutatkoznak. Két újság dolgozik, az UH (Udvarhelyi Híradó) és az Udvarhelyszék, ez utóbbi munkatársi gárdája nagyjából egybeesik a Prima Rádióéval. És kihagytam a városháza lapját, a Városházi Híradót. A két tévétársaság egy éve egyesült, és így lett a Digital 3 TV. Az UFF mellett most próbál labdába rúgni az SZ-MADISZ. A hirdetôoszlopokon rétegekben állnak a plakátok, talán kiegészítésként függesztették ki az UFF-nál az illegális plakátozóhelyek listáját. A bolttulajok nemcsak a Portál körüli félméteres falrészletet festik le, hanem az egész házat. Bár vannak furcsaságok. A hírek szerint a Pulzus gazdasági hetilap nyáron azért szünetelt szinte két hónapig, mert a szerkesztôség testületileg szabadságra ment. Mintha ez a város nagyobbnak látszana, mint amekkora valójában — erre a következtetés-félére Szász Jenô, a város függetlenként megválasztott polgármestere válaszol:

— Az biztos, hogy itt nem annyi kezdeményezés születik, vagy nem annyi pénz forog, nem annyi egyesület dolgozik, amennyi logikusan következne a 40 ezres lélekszámból. Jóllehet adminisztratíve Csíkszereda a megyeszékhely, Udvarhely a kulturális-gazdasági-oktatási központ. Ez egy 140 ezres régió, és Udvarhely az a felület, ahol lecsapódik mindaz az érték, amit a 140 ezer ember megtermel. A médiapiac helyzete — pár héten belül két rádió fog sugározni — a gazdasági potenciál következménye. Azért volt két tévéadó, mert a mögöttük meghúzódó gazdasági erôk nem tudtak egyezséget kötni. (Egyébként két ifjúsági szervezetrôl nem tudok, én csak egyet ismerek bejegyzett szervezetként.) Remélem, hogy a polgárosodás felé az út legalább egyharmadát megtette ez a település, és bízom benne, hogy a hátralevôhöz már nem szükséges ennyi idô.

Elpolgármesteredésrôl korántsem a városháza szimpatizánsai beszélnek. „A jó parketta hangulatot teremt" — olvasható egy prospektuson, történetesen a városháza fogadószobájában —, akárcsak az extra süppedôs bôrfotelek, a padlószônyeg, a festmények, az udvaron a vadonatúj Ford Mondeo szolgálati autó és a szívélyes titkárnô. A Ford visszatérô motívum, nehezen nyelik le. Február elején emlegették fel Antal István és Asztalos Ferenc képviselôk, és nem felejtették ki az irodáiknak kiszabott 20 milliós közköltséget sem. (Az irodák a városházán mûködnek.) A tudósítás az Udvarhelyi Híradóban a cikkíró lelkiállapotát jelzô !!!-lel végzôdik. A címlapon méretes betûkkel ugratták ki: „Kifogásolják Szász Jenô magatartását". Alatta a polgármester úr, amint a tavalyi Tabulin (a Tabu Magazin show-ja) ropja egy kisasszonnyal. A kisded torzsalkodásokról ismét az érintett beszél:

— A „kisded torzsalkodás" legenyhébb kifejezés. Reménykedem, hogy abban a megmérettetésben, ami helyi szinten mûködik, csak az egészséges versenyhelyzet érvényesül, és nem az amögötti mélyebb vagy sötétebb gondolatok. Az itt lakókra jellemzô ez a versenyszellem, és így a közülük kiválasztottak sem vetkôzik le ezt a magatartást, és ez úgymond a közéletben is meglátszik. (A magnó kikapcsolása után még hozzáteszi: el kell váljon a sz** a májtól.)

Az udvarhelyi polgár nem is unatkozhat, cirkusz is kerül a kenyér mellé. — Különben itt csak az nem dolgozik, aki nem akar — jelenti ki Zilahi Imre, vagyis a KEDD ifjúsági havilap szerkesztôje. 1990 után felfutott az ipar, öt nyomda dolgozik a városban, magasabb az átlagfizetés. Ezért aztán a lakásárak a kolozsváriakat verdesik. Ráadásul a 130 márkáért bérelt lakásban csöpög a csap, nem lehet használni a tust, mert a tulaj lecsavarta, majd „leszakadt a pofám" (spéci székelymagyar szleng!), mikor nagy lelkesen használni próbáltam. Az életszínvonalra példa: a fáma szerint, mikor Udvarhely a Dialog lefedettségébe került, egy hét után ki kellett cserélni nagyobb kapacitásúra az átjátszóberendezéseket, mert nem bírták a terhelést. — Csak munkatársakat kutya nehéz keríteni — mondja a szerkesztôk panaszát Imre, akit a KEDD mellett a csütörtöki Oxigén címû rádióadással is „megverte" Pallasz Goebbels, a sajtósok istene.

A közélet zajos, mint pezsgôsvitamin a pohár vízben. Miután lehajtottad, elbeszélgethetsz a vállalkozó huszonéves lánnyal is, aki ízléssel berendezett és ellátott sportszerüzletet vezet. Vásárlóerô van, és ô azzal foglalkozhat, amit szeret, úgy-ahogy megél belôle, igazán nem a konkurencia érdekli. A föntebb már feltett kérdésre így válaszol: — Én éltem nagyvárosban, és nekem Udvarhely kissé kicsi. Mikor megnyitottam az üzletet, rögtön másnak is eszébe jutott hasonló. Van verseny, ez igaz, a hely tele van élelmes és széles látókörû emberekkel (magát egyaránt sorolja mindkét csoportba).

Vagy elnézheted a SZINFÓ információs irodát, teli a fal hirdetésekkel, akárcsak túl az UFF-é plakátokkal. Egyik nagy fehér íven ez áll: „A XXVI. nyári olimpián Atlantában 197 ország több mint 10 788 sportolója vett részt. Több mint 11 millió belépôt adtak el. A megnyitó és záróünnepséget 3,5 milliárd tévénézô kísérte figyelemmel. Az igazán nagy buli most következik!" (Csabai Garabonciás Napok) Jó napot.

Sipos Géza

Ingyenes vezetôképzést

rendez a KMDSZ elsô- és másodéves egyetemisták számára március 19–21. között Torockón. Szakmai önéletrajzzal és egy indoklólevéllel lehet jelentkezni március 16-ig a KMDSZ irodában.

Megváltozott

A Temesvári Magyar Diákszervezet (TMD) által rendezett Mûszaki Tudományos Diákkonferenciára megváltozott idôpontban, május 14–15. között, megváltozott névvel — Határon Túli Mûszakis Magyar Diákok Tudományos Diákkonferencia — kerül sor. A konferencia erdélyi, felvidéki, vajdasági és kárpátaljai magyar mûszakis diákokat vár. Rövid bemutatást és jelentkezési ûrlapot (beszerezhetô a KMDSZ-nél is) március 31-ig, míg a teljes anyagot április 5-ig kell eljuttatni a TMD-hez. Szállást és ellátást a szervezôk ingyen biztosítanak.

A IV. Fiatal Mûszakiak

Tudományos Ülésszakát

idén március 19–21. között rendezi meg az Erdélyi Múzeum Egyesület. Benevezhetnek hazai és határon túli egyetemi hallgatók, doktorandusok és fiatal mûszakisok. A dolgozatokat a következô tematikákban várják: anyagtudomány, gépészet, villamosságtan, építészet. A jelentkezési ûrlapok (beszerezhetô a KMDSZ-irodában) és szakdolgozatok leadási ideje február 21.

Székely ösztöndíj

Az Udvarhelyi Fiatal Fórum (UFF) az idén is meghirdeti szociális ösztöndíj pályázatát székelyudvarhelyi egyetemisták számára. Ûrlapigénylés és egyéb információk az UFF székhelyén: Székelyudvarhely, Kossuth Lajos u. 20. szám, tel.: 066/213-371, e-vél: uff@fto.org.soroscj.ro. A pályázat leadásának határideje február 28., az ösztöndíj értéke 700 ezer lej.

Meghívót kapott a KMDSZ

6–10 fôs csoportja a IV. Kiskunsági Napok rendezvénysorozatára. Aki részt kíván venni az augusztus 18–22. közötti rendezvényen, jelentkezzen a KMDSZ-irodában egy curriculum vitae-vel és egy indoklólevéllel minél hamarabb.

Társadalomtudományi

szemináriumot

szervez a Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete Honnan jön és merre tart az ember? címmel. A vitaindító elôadások helyszíne minden szerdán du. 5 órától a Pro Juventute székház (Mócok útja 75. szám). A találkozók dátuma változhat. A belépés díjtalan. Az elsô estet február 24-én tartják. Témája „Az ember kialakulása", vezeti dr. Szabó Zsigmond.

Meglepô állítással rukkolt elô csütörtökön Gerald Ruhri, az ausztriai levélbomba- és csôbomba-merényletek elkövetésével vádolt Franz Fuchs osztrák férfi védôügyvédje. Szerinte védence nem egyedül követte el a merényleteket, és a tettestársai küldtek 1995-ben összesen nyolc robbanó küldeményt Romániába. A védôügyvéd csütörtökön hivatalosan felkérte a grazi bíróságot, ahol Fuchs pere zajlik, hogy gondoskodjon az ez irányú nyomozás elrendelésérôl, a hivatalos bizonyítékok beszerzésérôl.

Gerhard Ruhri éppen egy, Tôkés László királyhágómelléki püspöknek, az RMDSZ tiszteletbeli elnökének szánt — szerencsére idôben felfedezett — levélbomba címzését bemutatva látta bizonyítottnak azt a feltételezését, hogy ugyanaz a csoport követte el mind az ausztriai, mind a romániai levélbomba-merényleteket. A védôügyvéd azt is kiderítette, hogy a nyolc romániai címzettnek szánt küldemény közül négyet Ausztriában adtak fel. Ugyanakkor utalt arra, hogy Fuchsnak 1992 óta nincs érvényes útlevele, tehát valaki más adta fel Romániában a többi küldeményt.

Sürgôsségi kormányrendelettel május 31-ig hosszabbították meg a szeszesitalok, a dohány és kávé forgalmazásához szükséges engedély megszerzésének határidejét.

A kérvények benyújtásának határideje eredetileg január 31-én lejárt. A meghosszabbítási intézkedésre azért volt szükség, mert a januári határidô után nagyon sok kérvényt nyújtottak be az érintettek.

A kormány tegnapi ülésén nem vitatták meg az üzemanyag árának megemelésére vonatkozó rendeletet, ugyanakkor elhalasztották az üzemanyagok védôvámját illetô kérdéskörben is a döntéshozatalt.

Viorel Cataramã a csütörtöki rendkívüli sajtóértekezleten bejelentette, hogy távozik a Nemzeti Liberális Pártból. A politikus azért döntött úgy, hogy visszavonul a pártból, mert felfüggesztették a beruházóknak és az exportálóknak nyújtott kedvezményeket.

A Mediafax jelentése szerint a Tehnofrig Társaság munkásai nemcsak az alacsony kereset miatt, hanem azért is sztrájkba léptek, mert a szakszervezeti vezetôjük nem képviseli érdekeiket. A munkások szerint átlagos bérük 500 ezer lej és a vezetôség által felajánlott 100 ezer lejnyi emelés kevés arra, hogy okuk legyen a sztrájk beszüntetésére. A Tehnofrig igazgatója, Pompiliu Caloianu szerint a vállalat privatizálása ebben az évben eldôlhet. Az Állami Vagyonalap tulajdonában levô 65%-os részvénycsomag iránt olyan multinacionális cég érdeklôdik, mint amilyen a GEA. A gyár tavalyi bruttó nyeresége elôreláthatólag 2,4 milliárd lej körüli.

Csütörtökön az aranyosgyéresi Sodronyipari Mûvek elsô váltásának négyszáz dolgozója szüntette be a munkát. Milu Rusu szakszervezeti vezetô a Mediafaxnak elmondta, hogy akciójuk során levelet küldtek a kormányfônek és az iparügyi miniszternek, amelyben kérik küldöttségük fogadását a munkakonfliktusról való tárgyalás céljából. A vállalat vezetôségével folytatott e heti tárgyalások során a szakszervezet 60%-os béremelést kért, de a felajánlott megoldások közül ôk egyet sem fogadhattak el. A gyár alkalmazottjainak átlagos bruttó fizetése egymillió négyszázezer lej, ami nem elégséges a decens életvitelhez. Az aranyosgyéresi Sodronyipari Mûvek acélipari termékeket, hengerelt árut, hegesztô elektródokat, szegeket, szögesdrótot, acélhuzalt gyárt, termelésének 30%-át negyven nyugat-európai, észak-afrikai és közel-keleti országba exportálja. Jelenleg kapacitásának 95%-ával dolgozik, tartozása közel 140 milliárd lej.

Érdekes eseményeket hozott felszínre a kolozsvári városi tanács csütörtök délutáni ülése.

A Titus Jude tikár által felolvasott jegyzôkönyvben az is szerepelt, hogy az elôzô ülés vezetôje, Lupas Ioan faxon értesítette a városházát: meggondolta magát, a Széchenyi téri vásárcsarnok földszinti helyiségének kinyitására vonatkozó határozat-tervezetet mégsem fogadta el az ezelôtt egy héttel ülésezett tanács, és nem hajlandó kézjegyével ellátni ezt. Mint arról beszámoltunk, a január 11-i tanácsülésen a névszerinti szavazás után Lupas Ioan ülésvezetô bejelentette: a határozat-tervezetet a tanács 12 támogató és 4 ellenzô szavazattal elfogadta, ugyanis a szavazók számából levonta azt a 11 városatyát, aki tartózkodott a szavazástól. A polgármester kibúvót talált: a helyhatóségi törvény értelmében egy másik tanácsossal aláíratta a határozatot.

Komoly vita alakult ki a Nicolae Ruja alpolgármester által elôterjesztett azon határozat-tervezet kapcsán, amelyik egy hulladékégetô felépítését irányozta elô. Ezt a múltkori ülésen idôhiány miatt nem sikerült megtárgyalni, a csütörtökin pedig nem tûzték napirendre. Gheorghe Funar polgármester azzal vádolta Ruját, hogy egyéni érdekek fûzik eme határozat-tervezethez. Hozzátette: a határozat nem jogerôs, hiányzik a városháza illetékes igazgatóságának a véleményezése. Lapunknak nyilatkozva Nicolae Ruja alpolgármester elmondta: — Nem tudom miért, de az elmúlt idôben a tôlem jövô kezdeményezések nem tetszenek a polgámesternek. Függetlenül attól, hogy technikai, anyagi szempontból megfelelnek-e vagy sem, a polgármester elveti ôket. Hogy ez kapcsolatban van azzal, hogy hajdanán felszínre hoztam a Közterület Fenntartó Vállalatnál tapasztalt rendellenességeket vagy azzal, hogy nem iratkoztam be a polgármester hajdani politikai alakulatába, a Románok Egységéért Szövetség Pártjába? Nem tudom, csupán találgatni lehet — mondta.

Az alpolgármester azt is elmondta, hogy óvást emelt a közigazgatósági bíróságon, ugyanis egy rendellenesség miatt a polgármester levonta a fizetését és nem kapott karácsonyi prémiumot.

Kiss Olivér

Tegnapi lapszámunk Áttekinthetôbb katonaságot címû cikkében Ion Cioarã dandártábornok pontos beosztása helyesen: a IV. Erdélyi Hadsereg parancsnokhelyettese, és nem parancsnoka. A IV. Hadsereg parancsnoka Dorin Gheorghiu hadosztálytábornok. Az érintettek szíves elnézését kérjük.

A Dési Cesom vállalat közgyûlése kedden elhatározta, hogy 15 napon belül felfüggeszti a gyár minden tevékenységét. Az 1220 alkalmazottat, az 1998/52-es kormányrendelet alapján, elbocsátják, csupán húszan maradnak a vállalat ôrzésére. A Cesom igazgatója szerint egyik legfontosabb partnerük az Ascop cég, amely a dési vállalat részvényeinek 51%-át tartja kézben, nem tett semmit a fejlesztés érdekében és ez december 28-a óta nyersanyaghiány miatt nem dolgozik. A Dési Cesomot 24 milliárd lejnyi adósság terheli. Az Ascop képviselôje ígéretet tett arra, hogy 5-6 hónapon belül újra felveszik a munkát. A szakszervezet kétellyel fogadja ezt a hírt. A Cesom gyapot-gyapjú típusú mûszálat gyárt.

Désen, az Unirii utca 1 szám alatt szépen berendezett napközi otthon várja a gyerekeket: kétszáz kisgyerek befogadására, ellátására is alkalmas. Abban az idôben épült, amikor a kombinát megengedhette, hogy az alkalmazottak gyerekei számára korszerûen felszerelt napközit építsen. Sajnos, napjainkban a Somes Rt. gyökeresen megváltozott helyzetben van, s nehézségei a város egész életében tükrözôdnek. Ennek egyik vetülete a gyár eddigi napköziotthonának esete is. Errôl Hruban Eugenia igazgatónôt kérdeztem.

— Február elsejétôl megszûnt a kombinát általi finanszírozásunk. Két hónapra szóló lakbérleti szerzôdést írtunk alá — mondotta az igazgatónô — Nem tudom, hogy április 1-tôl mi lesz a 11 tanügyi káderrel, a nyolc fôs kisegítô személyzettel, de elsôsorban a több mint 50 kisgyermekkel, akiket reggel fél hattól este 6 óráig mi gondozunk. A Cellulózipari Kombinátnak nagy adósságai vannak: mindenbôl pénzt szeretnének kapni. A szülôkkel egyetértésben azt kértük, hogy az épületet a Somes Rt. adja át a tanügyminisztériumnak, hiszen erre törvényes keret van. Értesüléseink szerint azonban a részvénytársaság vezetôsége és a csôdbiztos inkább az értékesítést szorgalmazzák.

A napközi személyzete eddig is sok megrázkódtatáson ment keresztül. A múlt télen, mûszaki hiba miatt, központi fûtés nélkül maradtak. Kénytelenek voltak ismét begyújtani a terakottakályhákba, közben elkezdték saját hôközpontjuk beszerelését. A munkálatokat még nem fejezték be, mert elsô iratcsomójuk — amelyben a gáz bevezetését kérték — Kolozsvár és Medgyes között „elveszett", a másikra pedig a következô napokra várják a remélhetôleg kedvezô választ.

Addig maradnak a gondok. A mosdóban zümmög a mosógép, de a szárítóban az elôzôleg kimosott ágynemûkön jégcsapok keletkeznek. A kis- és nagycsoportok szépen befüggönyözött és elsötétíthetô termeiben füstszag terjeng. A csempekályhák régiek, jó részüket meg kellett volna javítani, de nem volt rá pénz. A rádiók, hangszórók, színes tévék némán pihennek: a villanyáram kifizetése is egyre nagyobb gonddá vált.

Az impozáns épület elôtti játszótér is csendes. Az utcára kivezetô járdán, a frissen hullott hóban alig látni a nagy cipônyomok mellett szaporázó kis cipôk lábnyomát...

Máté Kálmán

Február 1-tôl meghatározatlan ideig látogatási tilalmat rendeltek el bánffyuhunyadi kórházban, ahol külön részleget különítettek el az influenzás betegek fogadására. A helyi egészségügyi rendôrség tájékoztatója szerint Kalotaszegen elenyészô az influenzás megbetegedések száma. Szövôdményekkel ez idáig még senki nem került kórházba. Úgy látszik, az emberek a megfelelô gyógyszerek szedésével otthon vészelik át a fertôzést.

Dr. Kupa Éva gyermekorvos tájékoztatott, hogy a gyerekek körében sem vészes az influenzás betegek száma. A gyermekosztályon a naponta megvizsgált közel száz beteg közül öt-hat, aki influenzás. Mind a kórház, mind a városban mûködô gyógyszertárak — a Media Pharm és az M. P. Plant Pharm — rendelkezik influenzaellenes gyógyszerekkel.

Péntek László

Az utcai pénzváltóknál a forint 53/55, a márka 7100/7200, a dollár pedig 12 150/12 300 lejbe került.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]