1999. február 20.
(XI. évfolyam, 42. szám)

Az elkobzott egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról, a kultusztörvény-tervezetrôl, valamint a csütörtöki kormányülésen elfogadott, különbözô egyházi létesítmények támogatására vonatkozó határozatról folytattak tegnap megbeszélést a magyar történelmi egyházak vezetôi Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszterrel, valamint Markó Attilával, a Kisebbségvédelmi Hivatal igazgatójával. Jelen volt Jakubinyi Görgy római katolikus érsek, Czirják Árpád érseki helynök, Tempfli József nagyváradi, Reiser Pál szatmárnémeti katolikus püspökök, valamint Csiha Kálmán református, Szabó Árpád unitárius, Mózes Árpád evangélikus püspökök. Tôkés Lászlót távollétében Szilágyi Aladár fôgondnok képviselte.

A tanácskozást követô sajtóértekezleten — amelyrôl a szervezôk különben lapunkat ezúttal sem értesítették — Eckstein-Kovács Péter elmondta: az egyházi méltóságokkal sorra került egyeztetés alkalmával igyekezett felvázolni azokat a gondokat, amelyek akadályozzák az ingatlanok visszaszolgáltatásának folyamatát. A magyar történelmi egyházak vezetôi elégedetlenségüknek adtak hangot, hiszen az elmúlt kilenc évben az elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásának ügye szinte semmi kézzelfogható eredménnyel nem járt. Megtudtuk: a sürgôsségi kormányrendelettel múlt év májusában visszaszolgáltatott ingatlanlistán szereplô 17 épület közül csupán három esetében történtek konkrét lépések, de jelen pillanatban gyakorlatilag még egyik sem került vissza jogos tulajdonosához. A magyar történelmi egyházak, illetve a Kisebbségvédelmi Hivatal vezetôi megegyeztek abban, hogy az elkövetkezendôkben az eddiginél szorosabb kapcsolattartásra, gyakoribb konzultációkra kerül sor. Megegyezés született ugyanakkor egy olyan új lista összeállításáról is, amelyen további, a magyar egyházak számára nagy jelentôséggel bíró ingatlanok szerepelnek.

Ami az elôkészületben levô kultusztörvényt illeti: érdekes módon a tervezet végsô formája nem tükrözi mindazt, amiben a romániai egyházak vezetôi egyetértettek — tudtuk meg.

Eckstein-Kovács Péter röviden ismertette azt a csütörtökön elfogadott kormányrendeletet, amely 22 milliárd lejt utal ki az egyházi létesítmények támogatására. A miniszter felháborodásának adott hangot, amiért ebbôl az összegbôl egyetlen lejt sem fordítanak a magyar egyházi létesítményekre. Minderre nem kerülhetett volna sor, ha ez a tervezet átment volna a Kisebbségvédelmi Hivatalon, de amelyrôl mind a hivatal, mind a vallásügyi államtitkársági fôigazgató Tôkés Elek is csak utólag értesült.

A jelenlevôk a diszkriminatív helyzet megszüntetéséért, a kormány által kiutalt összeg méltányos elosztásáért emelték fel szavukat. Az egyházi vezetôk tiltakozni fognak mind a román kormánynál, mind a nemzetközi egyházi fórumokon, amennyiben a Vasile-kabinet nem orvosolja a helyzetet. (Említeni sem kell: Radu Vasile múlt heti budapesti látogatása alkalmával komoly ígéretet tett a magyar történelmi egyházak jogaiba való visszahelyezését illetôen.)

Székely Kriszta

— Azt várom, hogy legyen végre természetes az, hogy a magyar kormány, a magyar parlamenti pártok képviselôi és a Magyarországgal szomszédos országokban élô magyar közösségek vezetôi, képviselôi idôrôl idôre találkoznak, megbeszélik közös gondjaikat. Végre egyezzünk meg abban, hogy ez természetes, hántsuk le róla a különbözô rárakódott szimbolikus jelentéseket, beleértve azt a negatív szimbolikát is, amelyet egyesek ellenséges szándékkal próbáltak rárakni — nyilatkozta Markó Béla szövetségi elnök az MTI-nek adott interjújában a magyar–magyar csúcsot megelôzôen.

— Jó lenne, ha leltárba tudnánk venni azokat a közös problémákat, amelyeket az elkövetkezô idôszakban kell sürgôsen megoldani. Például azt a problémát, hogy ha Magyarországra érvényesek lesznek a schengeni kötelezettségek, akkor ez hogyan hat a kapcsolattartási lehetôségekre. Vannak más kérdések, így az, hogy a kultúrában, az oktatásban miként támogat bennünket Magyarország. Szükség lenne annak eldöntésére is, hogy mit tekintünk prioritásnak — mondta az RMDSZ szövetségi elnöke.

— Nem kevesebbet várunk, mint a magyar–magyar kapcsolatok intézményesülését. Ezt szokta erôteljesen hangsúlyozni például Németh Zsolt külügyi államtitkár is — szögezte le Tôkés László püspök.

Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke szerint a magyar kormány megtalálta annak módját, hogy az intézményes magyar–magyar kapcsolatokat a lehetô legtörvényesebben teremtsék meg. „A parlamenti együttmûködés keretében megvalósuló kapcsolattartás teljesen beilleszthetô az európai politikai kapcsolatok rendszerébe" — hangsúlyozta.

Tôkés püspök külön kiemelte annak fontosságát, hogy folytatódik a megszakadt folyamat. Véleménye szerint ez azért is fontos, mert a folyamat megszakadásában az RMDSZ-nek is szerepe volt: bár kongresszusa és vezetô testülete határozatokban állt ki a magyar–magyar kapcsolatok fejlesztése mellett, „Tokay György, volt román kisebbségügyi miniszter Tabajdi Csaba, volt magyar államtitkárral egyetértve felülbírálta az RMDSZ hatályos határozatait".

A konferencia pénteki munkavacsorával kezdôdött, amelyre a részt vevô határon túli magyar pártok és szervezetek vezetôi kaptak meghívást.

Jelen volt Martonyi János magyar külügyminiszter, Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára, valamint Szabó Tibor, a HTMH elnöke is.

A szombati zártkörû rendezvényen a megnyitó beszédek után a résztvevô nyolc határon túli magyar párt és szervezet ábécé sorrendben kap lehetôséget a felszólalásra. A nyolc szervezet, illetve a Magyarok Világszövetségének vezetôi után az Országgyûlés politikai pártjainak képviselôi fejthetik ki álláspontjukat.

1989-ben Agache Aurel a kézdivásárhelyi milícia gazdasági osztályát vezette. 1989. december 22-én kora délután a Kézdivásárhely fôterén összegyûlt, a kommunista hatalom ellen tüntetô tömeg áldozata lett. Az események kivizsgálásával a kézdivásárhelyi ügyészség foglalkozott. 1991. november 26-án az ügy kapcsán Héjja Dezsôt, 29-én Filip Orbán Daniela Kamilla francia–angol szakos tanárnôt, és december 4-én Paizs Ottó fodrászt ôrizetbe vették, ügyészségi parancsra pedig harminc napos vizsgálati fogságban tartották. 1991-ben az ügyészség felfüggesztette a vizsgálatot. 1992. január elején szabadultak a vizsgálati fogságból, de a kivizsgálás folytatódott.

1997. december 15-én Chis Alexandru ügyész elkészítette a vádiratot. 1998. februárjában az ügy a megyei törvényszék elé került. Ez volt az elôtárgyalás. A vádlott Filip Orbán Daniela Kamilla, Héjja Dezsô, Paizs Ottó, Reiner Anton, Konrád János és Kanabé Sándor volt. Utóbbi 1990-ben motorkerékpár-balesetben elhunyt, Filip Orbán Daniela Kamilla és Konrád János pedig Magyarországra települt át. Héjja Dezsô, Paizs Ottó és Reiner Anton Romániában tartózkodik.

Az Aghache család ügyvédjének kérésére 1998. szeptemberében a pert a bukaresti törvényszékre utalták át. Bukarestben a vádlottakat Forró Fazakas Csilla és Frunda György ügyvédek védték. Az ügyben 1999. február 15-én, hétfôn hirdettek ítéletet. Filip Orbán Daniela Kamillát 7, Héjja Dezsôt és Paizs Ottót 4, Reiner Antont 3 évi börtönbüntetésre ítélték, Konrád Jánost pedig felmentették. Az elítélteket a bíróság 10 millió lejes temetési költség, és az Aghache család mind az öt tagjának 50-50 millió lejes erkölcsi kártérítés, valamint 1,5 millió lej perköltség kifizetésére kötelezte. Az ítélet 10 napon belül megfellebbezhetô.

Németh Csaba Kovászna megyei RMDSZ-szenátor szerint több formai kifogás emelhetô az ítélet ellen. Az egyik az, hogy 1990. januárjában a Nemzeti Megmentési Front amnesztiában részesítette mindazokat, akik 1989. december 22. éjjelig az államhatalmi szervek ellen erôszakos cselekményekben vettek részt. A szenátor úgy tudja, hogy a jogi szakirodalomban nem fogadják el azt, hogy egy erôszakos cselekményt elkövetô tömegbôl kiemeljenek három-négy személyt, és elítéljék ôket azzal a váddal, hogy az ô ütlegelésük miatt következett be egy bizonyos személy halála. A szenátor szerint az ítélethirdetésnek etnikai, politikai háttere is lehet.

A Brassói Lapoknak nyilatkozva Frunda György szenátor elmondta: — Az ítélet nyilvánvalóan igazságtalan. A tárgyalásokon is elmondtam: itt forradalmi helyzettel állunk szemben. Az ártatlanul megvádoltak esetében szó sincs semmiféle bûncselekményrôl. Az ítélet elsô látásra is ellentmondásos, ugyanis négy személyt elítél, és egyet, akit ugyanazzal a cselekménnyel vádolnak, felment. Az ítéletet természetesen megfellebbezzük.

Markó Béla szövetségi elnök szerint az ügy mögött politikai szándékok állnak, ugyanis a pert az 1990-es évek elején elindították, aztán látszólag lezárták a dossziét, de a tavaly újra megnyitották.

Forró Fazakas Csilla ügyvédet többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült elérnünk.

Kiss Olivér

Péntek délelôtti sajtóértekezletén Ioan Vida Simiti parasztpárti képviselô bejelentette: Iftene Pop, Vasile Metisanu és Tãnase Tãvale kollegáival törvény-tervezetet terjesztenek elô az 1990–1999 közötti bányászjárások áldozatainak kárpótlására. Elmondta, részt vett a tervezet kidolgozásának kezdeti fázisában, de elfoglaltsága miatt nem vehetett részt ennek véglegesítésében, és ezért kerülhettek be olyan túlméretezett kárpótlási összegek, mint például: 250 millió lej a komoly sérülést szenvedett vagy munkaképtelenné váltaknak, 100 millió lej a megerôszakolt nôknek, 15 millió lejt minden egyes kórházban töltött napért, fél milliárd lej a meggyilkoltak hozzátartozói számára. Úgy tudja, hogy a kárpótlás összegét a Bányászjárások Áldozatai Szervezete elnökének a nyomására módosították így. A kártérítés odaítélésérôl a pénzügyminisztérium, a munkaügyi minisztérium, az igazságügyminisztérium és a Bányászjárások Áldozatai Szervezetének képviselôibôl álló különbizottság rendelkezne. A tervezet értelmében a bizottság elnökét a miniszterelnök nevezi ki, a mûködési szabályzatot pedig kormányhatározat rögzíti. Szerinte a koalíciós pártok támogatják a kezdeményezésüket, ám választási kampányelôzetesnek minôsíthetô Petre Roman azon törvényjavaslata, hogy a januári bányászjárás résztvevôinek biztosítsanak büntetlenséget.

A képviselô bemutatta a parasztpárt tevékenységének fellendítését, a kormányzás hatékonyabbá tételét elôirányozó Elsô Tíz Lépés elnevezésû dokumentumot is.

K. O.

A DÁVID FERENC EGYLET 1999. február 21-én, vasárnap du. 5 órai kezdettel felolvasó ülést tart az unitárius egyház dísztermében (December 21 út 9.). Erre az alkalomra híveiket és az érdeklôdôket tisztelettel meghívja az elnökség. A felolvasó ülés mûsora: A mai vonóshangszer és lehetôségei, Márkos Albert több mint 25 zenei példát tartalmazó elôadása hangzik el, közremûködik Botár Gerô, Olimpiu Moldovan, Török Béla, György Róbert és Rónai Ádám. Szaval Boér Ferenc szímûvész.

VÉLEMÉNYKÜLÖNBSÉGEK AZ RMDSZ-BEN címmel rendez vitaestet a Bel- és Külmonostori RMDSZ-kerület február 23-án du. 5 órakor a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Vitaindítót dr. Balázs Sándor tart. A vitaestet megelôzôen Bokor Ernô és dr. Iffjú József festészeti illetve szobrászati tárlatát Starmüller Géza nyitja meg.

Az olvasó kérdezi

Bodor Mihály kérdését továbbítva a következôket tudtuk meg. Ahhoz, hogy a magyar ismerôsétôl egy évre kölcsön kapott személygépkocsival zavartalanul közlekedhessen egy közjegyzôileg hitelesített nyilatkozat szükséges, amelyben a jármû tulajdonosa közli, hogy beleegyezik annak Romániában való használatába. Ezután már csak a Bãsescu-féle útadó és a kötelezô balesetbiztosítási összeg befizetése marad hátra ... és jó utat!

— Mit érdemes vinni a magyar–magyar csúcsra?

— Sífelszerelést. Az egész Kárpát-medencében sportolásra alkalmas a hó.

-fi

• Adócsalásért indult bûnvádi eljárás Emil Pop (30), a dési Dan Delis Kft. tulajdonosa ellen, aki szabadlábon védekezhet. A dési rendôrségen összeállított vádirat szerint a cégvezetô három évig (1996–1998) nem fizetett adót az államnak, amelynek ily módon közel 40 millió lejes kárt okozott.

• Szabadlábon védekezhet a lopás vádja ellen Constantin Bãlusã (42). A tordai Casirom vállalat anyagkezelôje tavaly december 10-én feltörte munkatársa, O. Marcel szekrényét, ahonnan egy bôrdzsekit és 712 ezer lejt emelt el.

A tény, hogy a kolléga fizetése és ruhadarabja visszakerült jogos tulajdonosához nem mentesíti Bãlusát a lopás vádjától.

• Több mint 50 millió lejt sikkasztott el az 1994 januárja és 1998 júniusa között Gabriela Ioana Robu (46), a kolozsvári Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem könyvtárának igazgatója. A megyei rendôrség gazdasági és pénzügyi bûncselekményekkel foglalkozó osztályának jelentése szerint szolgáltatások (könyvtári belépô kiállítása, fénymásolás stb.) fejében Robu különbözô pénzösszegeket vett át az igénylôktôl, akik elismervényt is kaptak. A pénz viszont nem került a kasszába. Lebukásakor az igazgatónô igazoló iratokat mutatott fel, de ezeket nem láttamozták az elôzetes pénzügyi ellenôrzést végzôk, de még a felettes szervek sem.

Tetteiért Robu 1-tôl 15 évig terjedô börtönnel büntethetô.

• Halálos kimenetelû közúti baleset színhelye volt csütörtök este a Csillagvizsgáló út. A Vasile Boancã (32) vezette, CJ–98–SUN rendszámú Mercedes elgázolta I. M. (50) kolozsvári lakost, aki nem a kijelölt helyen próbált átkelni a forgalmas úton. Az áldozat életével fizetett figyelmetlenségéért.

(turós)

Mivel teljes mértékben senki sem lehet próféta a saját hazájában, történt egyszer, hogy Liliput után Gulliver Kolozsvárra látogatott. Ahol igyekezett magát jól érezni. Utazása fáradalmait a fôtéri gödrökben pihenve ki, amikor reggel föltápászkodott és kinyújtózkodott, az ámuló helybeliek azonnal Traianus megelevenedett oszlopát képzelhették maguk elé. Bármerre lépdelt a városban, kiemelkedô sikert aratott. Az utcai valutaüzérek zsíros üzletet reméltek zsáknyi zsebeitôl, és minden nô sietve bukott volna rá — ha tehette volna olyan magasba. Gullivert szabadtéren fogadta a helység fôtörpéje, akit ô óvatosan a tenyerébe vett és madártávlatba emelt, hadd szélesedjék szûkre szabott látóköre. Majd Mátyás király ölébe tette a lóra, cseverészni.

— Érdekes nálatok — bókolt a vendég. — Az emberek drágák, aranyosok, butikosok, szinte minden nagyon jó, szinte minden nagyon szép, szinte mindennel meg vagyok...

— ... ez csak a kezdet — tódított a bûnbájos törpe. — Hamarosan lesz nekünk alagútunk, ügetôpályánk, állatkertünk, libegônk. Ha nem jöttél hazulról üres kézzel, alkalmazhatlak, mint pótdarut vagy zászlótartót valamelyik bizalmas építési objektumunkhoz, esetleg mint villám- és madárhárítót vagy mozgó irányítótornyot a nemzetközi röptérhez. De miért mondtad, hogy csak szinte szép?

— Mert hiányzik valami fajsúlyos, valami monumentális. Például, a toronyóra láncostól, a modern kori szobrokról. Hogy értesülhessen a jámbor nép, amikor ütött már azoknak az órája. Az emberek imádják, ha van mit hallgatniuk. Nálunk, Angolhonban, egyetlen Big Ben és sok kicsi ben van. A rács mögött. Mert a nagyobbak közül kevesen férnek oda be, akárcsak nálatok. Te, persze, kivétel vagy. Téged nyugodtan föl lehetne menteni a nagy funkciók terhe alól, ezt bárki megértéssel fogadná.

— Engem felfüggeszteni? Milyen téren?

— Akár itt, a Fôtéren.

Azzal a vendégóriás, látva, hogy itt sem komoly dolgokban, sem humorban nem nôttek fel hozzá, és engedve rátörô honvágyának, elballagott a városból.

Gulliver részben fején találta a szöget. Mert a kolozsvári magyarok adott esetben valóban imádnak hallgatni. Nagyokat hallgatni. Holnap délután, például, a Diákmûvelôdési Házban Nagy Bandó Andrást és Nagy Natáliát.

Ördög I. Béla

A tegnap délben megnyílt tárlat kiállítója, Juhos Sándor nem végzett ugyan fôiskolát, de kitûnô színérzéke és kompozíciós készsége ugyancsak figyelemreméltó. A Korunk Galéria nem egy, ma már nemzetközi hírnévnek örvendô fiatalt indított útjára — mondotta megnyitóbeszédében Kántor Lajos a Korunk fôszerkesztôje, mintegy sejtetve: most is ígéretes tehetség munkáit tekinthetik meg az érdeklôdôk.

A kiállítások szervezôje, Heim András grafikusmûvész pedig egyenesen úgy nyilatkozott, hogy Juhos Sándor munkái olyan mesterségbeli kvalitásokat villantanak fel, amelyekre sokan az idôsebb pályatársak közül is büszkék lehetnének.

A beszédeket követô mûsorban Király Zoltán olvasott fel nagy tetszést kiváltó verseibôl. A rendkívül népszerû Sotto Voce énekegyüttes pedig ismételten bebizonyította: a legcsodálatosabb hangszer az emberi hang. S ami ritkán fordul elô hasonló alkalmakkor: a közönség nemcsak hosszantartó tapssal jutalmazta a mûvészeket, hanem amúgy családiasan megkérte, énekeljenek még.

A kiállítás munkanapokon 10–14 óra között tekinthetô meg.

(n.j.)

Andrei Plesu külügyminiszter és Ioan Caramitru mûvelôdési miniszter nyitotta meg Bukarestben Korniss Péter fotómûvész Erdélyi képek — leltár címû kiállítását.

A több mint három évtizedet átfogó, 1967 és 1998 között Erdélyben készült képeket bemutató tárlat elsô alkalommal a budapesti Mûcsarnokban volt látható, s közvetlenül ezt követi a bukaresti Falumúzeumban megnyitott kiállítás. Szó van arról, hogy a kiállítás anyagát a kolozsvári Mûvészeti Múzeumban is bemutatják.

Az erdélyi magyar és román falvakban készült fényképek egy hagyományos kultúra utolsó pillanatait igyekeznek megragadni a változó világban. „A mûvész egy olyan diszkrét, ámde mesterfokon megfogalmazott üzenetet küld, amibôl tanulhatunk: a múltunk idôtlen idôk óta közös, s közösen megyünk a még bizonytalan, csak most kirajzolódó jövô irányába" — hangsúlyozta Andrei Plesu.

Ioan Caramitru a kultúra fontos diplomáciai szerepét emelte ki, s a megnyitón jelentette be, hogy megszületett a megegyezés: májusban Bukarestben magyar, október végén, november elején pedig Budapesten román kulturális hetet rendeznek. A májusi bukaresti magyar hét során írják majd alá a két ország közti kulturális együttmûködésrôl szóló jegyzôkönyvet is.

A kiállítás megnyitóján megjelent a román kulturális élet számos neves személyisége, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség sok vezetô politikusa. Jelen volt Szôcs Ferenc, Magyarország bukaresti nagykövete, valamint Mikko Heikinheimo finn nagykövet is, aki Korniss Péter mûvészetének régi tisztelôjeként hathatós segítséget nyújtott a bukaresti kiállítás létrejöttéhez.

Tegnap az Eximtur Travel Agency, egy bukaresti szakképesítô központ és a Kolozs Megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara támogatásával beindította idegenvezetôi tanfolyamát. Lucia Morariu elnök szerint ez a szakma még hiánycikknek számít Romániában, de Erdély ezen a téren már elindult a felemelkedés útján. A most elkezdett tanfolyamra 27-en jelentkeztek, de az elsô napokban még elfogadnak néhány olyan jelentkezôt, aki felsôfokú végzettségû vagy diák és legalább egy idegen nyelvet ismer, szeret utazni és ezt a szezonmunkát örömmel vállalja. A jelenlegi törvényes keret végre lehetôvé teszi, hogy ebben az országban is profi idegnevezetôket képezzenek ki három kategóriában. Minden fejlett állam (Görögország, Spanyolország, Franciaország, Svájc stb.) rég rájött arra, hogy a külföldi turisták vonzása politikai kérdés, amelyhez feltétlen szükséges a tanügyminisztérium által elismert, megfelelô szakemberek képzése. A kurzust június végéig, hétvégeken tartják.

Ö. I. B.

Kisebbségügyi kérdésekkel foglalkozott nemrég egy Bukarestben rendezett szakmai konferencia. Az elôadók zömében kisebbségi kérdésekkel foglalkozó civil társadalmi szervezetek képviselôi, véleményformáló újságírók és egyetemek újságíró szakán oktató tanárok voltak. Az elôadások témája azonban nem maga a kisebbségek helyzete volt, hanem a tömegtájékoztatás által róluk közvetített kép.

Meg kell állapítanunk, hogy több elôadó rendkívül jól felkészült szakember volt. A konferencia szervezôi azonban arra törekedtek, hogy — amerikai szokással élve — valamennyi kisebbség ügyét egy kalap alá vegyék. Így a vita során egyébként jól elkülöníthetô kérdéskörökben csaptak össze a különbözô vélemények. Volt, aki csak a nemzeti kisebbségek ügyérôl kívánt vitatkozni, miközben mások a vallási vagy szexuális kisebbségekre koncentráltak volna.

Egyik bukaresti kutató, Vera Câmpeanu — aki a romániai média kisebbségekkel kapcsolatos híreit-tudósításait-cikkeit évek óta figyeli, és aki már több hasonló szakmai vitán bebizonyította, hogy igazi szakértôje a kérdéskörnek —, elôre figyelmeztette a résztvevôket: nem eshetnek abba a tévedésbe, hogy a „hagyományos", illetve az „újonnan jelentkezô" kisebbségek helyzetértékelése közé egyenlôségi jelet tegyenek. Véleménye szerint ugyanis Romániának elôbb az elsô kategória jogait kell megfelelô törvények által biztosítania, s csak azt követôen foglalkozhat érdemben az utóbbiakkal. Câmpeanu asszony példaképpen sok résztvevôt meglepô (másokat felháborító) tisztánlátással felemlítette az 1990-es marosvásárhelyi eseményeket. Onnan kell elkezdeni — mondta. Úgy vélte, ma már tudjuk, hogy a magyarellenes atrocitásokra a szekuritáté újraélesztése miatt volt szüksége a hatalomnak, ám mind a mai napig nem vonták felelôsségre annak szervezôit.

Felmerült az is, hogy a román médiában megjelenô magyarellenes kirohanásokra a magyarság a hazai magyar lapokban reagál. Ezek a válaszok pedig soha sem jutnak el ahhoz a közönséghez, amely az eredeti támadást elolvasta. Így süketek párbeszédére hasonlít a magyar–román kommunikáció, s néhány többé-kevésbé hatástalan próbálkozáson kívül a két közösség közötti hidak nem épültek meg. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy az efféle szakmai összejövetelek résztvevôi csaknem mindig ugyanazok, toleráns, európéernek ismert személyek, olyanok, akik jól ismerik a kisebbségek gondjait, s akik azok problémáihoz nagy empátiával viszonyulnak. Általában tehát az ilyen konferenciákon „a papoknak prédikálnak, s nem pedig a hitetleneknek". Mert — s ezt is nevén nevezték Bukarestben — a szélsôségesen és következetesen kisebbségellenes megnyilvánulásairól elhíresült média képviselôi szinte sosem jönnek el az ilyen megbeszélésekre.

Milica Pesic Londonból érkezett a tanácskozásra. Ott élô szerbként pontosan tudja, hogy az amerikánus „diverzitás" fogalmát — amely az új világban egyaránt vonatkozik a fehérek és a színes bôrûek, a különbözô nyelveket beszélôk és a különféle szexuális magatartásokat követôk ellentéteire — és annak vonatkozásait mennyire nem lehet itt, Kelet-Európában, egy az egyben alkalmazni. Mégis azt vallja, ezekrôl a kérdésekrôl egyszerre kell tárgyalni, a problémákra globális megoldásokat kell keresni. Másképp ugyanis az ehhez hasonló konferenciákra és kutatásokra sem adnak pénzt a nyugatiak. Az pedig valóban kár lenne.

Rögvest szembe kerültünk a dilemmával: fogadjuk el azt, hogy a nemzeti kisebbségek helyzetét a homoszexuálisokéval vagy egyik- másik neoprotestáns vallási közösség problémáival egyenragúvá teszik, vagy pedig az ilyen megbeszéléseken eleve részt se vegyünk.

A tömegtájékoztatásnak, persze, mindenre oda kell figyelnie. S ha már a kisebbségeknél tartunk, beszélnünk kell a szocio-professzionális kisebbségekrôl, azok specifikus gondjairól is. Arról a képrôl, amelyet a média ezekrôl kialakít. Vegyük például a bányászokat. A romániai lapoknak, tévé- és rádióadásoknak köszönhetôen, klisé alakult ki a hírfogyasztó tudatában: a bányász az, aki — ha kedve úgy tartja — Bukarestbe megy, hogy a kormányt leváltsa, hogy szétverje a jogállamot. A bányász tör, zúz, ütlegel. Pedig a bányászok között is sok becsületes ember van, ebben bárki egyetérthet velem. Olyanok, akik dolgoznak, akiknek rémálmaik vannak amiatt, hogy a bányák bezárását követôen általában népes családjaikat nem lesznek képesek eltartani. Ez valahogyan kimaradt az utóbbi hónapok tudósításaiból. S nem csupán a román, de többnyire a magyar médiában is.

Hogy a médiafogyasztó tudatában létezô sztereotípiákkal és klisékkel hogyan manipulálja a média a kisebbségképet, arról kevés szó esett. Arról is, hogy sokszor bizonyos véleményeket hangoztatók valójában tájékozatlanok a kisebbség konkrét ügyeirôl-bajairól. Arról szintén, hogy annak, aki ilyen témáról ír, a kérdést minden oldalról körbe kellene járnia mielôtt leül a komputere elé, pontosan kellene tájékozódnia, a legapróbb részletekbe menôen.

Szerencsére, az értelmesebb román résztvevôk is úgy vélték: a nemzeti kisebbségekhez tartozó kollégákat nem lenne szerencsés a fent vázolt dilemma elé állítani. Az újfajta kisebbségi kérdéskezeléstôl tehát egyelôre megmenekültünk. De fel kell figyelnünk rá, mint már egyszer felmerültre.

Azért is, mert a választás nekünk is nehezünkre esne. Mint annak az ismerôsömnek, aki dilemmahelyzetében alternatíváit ekképpen mérlegelte: — A két lehetôség között választani számomra lehetetlen. Olyan ez, mintha a két lábam között kellene választanom.

Az életben vannak ilyen nehéz választások. Sebész mesélte, hogy megkérdezte a mindkét lába amputálására ítélt pácienstôl: melyik maradjon meg még egy darabig. A beteg így felelt: a jobb.

Tibori Szabó Zoltán

Nem tudom, más hogy van vele, de én órákig el tudnám nézni a nagypelyhû havazást, az önfeledten alázúduló záport, a virágba örömlött almafát, a duzzadó rügyet, a kifeslô bimbót.

De ugyanígy, órákig el tudnék nézni — ha lehetséges lenne — egy pókot, varangyosbékát, patkányt, egy kígyót, megtermett hernyót, fáradhatatlan nyüvet. Mindahányszor, ha megfigyelhetem valamelyiket, lenyûgöz az a sunyi leleményesség, az az ötletes fondorlatosság, az a célratörô gátlástalanság, amellyel mindahány megteremti, kiharcolja saját magának a túléléshez, a fennmaradáshoz, a szaporán szaporodáshoz nemcsak az esélyt, de a konkrét helyzeteket és feltételeket is.

Órákig el tudom nézni a havazást, a záport, a virágzó almafát, a rügyet, a bimbót — mert szeretem a hópelyheket, az esôcseppeket, az almafát, az ághegyen billegô rügyet, bimbót. Szeretem, mert embereket, arcokat csillantanak fel, s nemcsak a lejárt idôbôl, de a tülekedô mindennapok szennyébôl is.

El tudok nézni akármeddig egy varangyosbékát, pókot, hernyót, kígyót, nyüvet, patkányt — de nem szeretem sem a patkányt, sem a kígyót, sem a hernyót, sem a nyüvet, sem a varangyosbékát mert embereket, arcokat idéznek emlékezetembe, s nemcsak a múlt idôkbôl, de a jelen hétköznapokból is.

A szút is szeretném nézni, megszemlélni, órákig bámulni. De a szút nem lehet nézni, megbámulni — mert a szú okosan rejtôzô, láthatatlan, úgy hihetô, hogy nincs is. Csak akkor válik (ismételten) bizonyossá hogy van, létezik, amidôn roggyan a tartógerenda, beszakad a padló, amidôn a szú már jószerint meg is tette a dolgát.

A hangyát szeretem — de nem szeretem nézni. Kicsi, folyton lohol, igyekszik, töri magát; látható: egyedként nem is létezik, egymagában is ô a boly; olyan pont, mint a gépben a csavar, kerítésben a szeg.

Az embereket már rég nem szeretem — nézni sem.

Ha lehetne, szú lennék — s nem hangya...

Molnos Lajos

Kedves tördelôszerkesztôk! Az alábbi beszámolót elôszedésben, kiugrató betûtípussal ôrizzétek alkalom adtáig. Ne járjunk úgy, mint a hatodik bányászjárásnál, hogy divatjamúltnak vélt kifejezéseket kellett keresgélnünk lapzártakor.

Szép tavaszi (nyári, ôszi, téli) napra ébredt Petrozsény, amikor megjött a hír, hogy Miron Cozmát takarékossági okokból elköltöztették abból a zárkából, amelyet pártelnöke (C. V. T.) és pártfôtitkára (Gh. F.) az államfônek szemelt ki. A bányászok természetesen azonnal elindultak Bukarestbe, de most még titkosabb szervezési keretet biztosítottak az akciónak. Senki sem gyanította, mi készül, amikor a mintegy több autóbusz és személygépkocsi nekivágott a Völgynek. A jármûvek számában ellentmondóak az adatok, az azonban biztos, hogy mintegynél többet nem vehettek igénybe, ugyanis a hatodik bányászjárásnál a többit a rendôrök pozdorjává törték.

A Zsil völgykatlanának déli kijáratánál váratlanul Temesvár felé fordultak, mire a közlekedési miniszter azonnal leállította a forgalmat a Mangalia–Bukarest vasútszakaszon, hogy elvágja annak a bányászcsoportnak az útját, amely esetleg errôl közelítené meg a fôvárost. Az újságírók azonban a hírszerzôket megelôzve nemsokára jelezték, hogy a bányászok a fogarasi mûúton próbálkoznak a sínek lefektetésével. Könnyûszerrel félretolták az évek óta ott ragadt jármûveket, lapzártakor már az alagútban lévô jégbarlangon igyekeznek áthatolni (ha a hetedik bányászjárás a július 17–30. közötti nyárra esik, a mondat második fele törlendô).

A rendfenntartó erôk ez alkalommal még szigorúbban titokban tartották a barikád felállításának idejét és helyszínét, azt maguk a rendôrök sem tudták. Így annak a rendôr ôrnagynak, aki az utolsó pillanatban vette észre, hogy nem a hivatalosan felállított torlaszban foglalt el hadállást, fogalma sincs, mivel törték el a lábát.

Késôbb, amikor mindenki azt kezdte hinni, hogy CD-lemezrôl ismétlik a történelmet, hirtelen elôbukkant a sötét éjbôl a csendôrtorlasz. A pajzsos katonák szétkergették a bányászokat, majd eltöprengtek azon, hogyan tegyék mozgásképtelenné a jármûveket. Három lehetôség kínálkozott: 1., a gumiabroncsok kiszúrása, amellyel Miron Cozma következô költöztetéséig munkát adtak volna az autószerelôknek, 2. az ablakok bezúzása, a belsô kényelmi berendezések teljes felszámolása, a Fakaruszoknál a fapadok összetörése, lásd a hatodik bányászjárást, 3. a jármûvek felgyújtása. Az utóbbit választották. Logikus, nem? Rendôrlogikus: ha az ötödik bányászjáráskor az adófizetôk pénzén vásárolt rendôrkocsikban esett kár, most fizesse meg ugyanaz az adófizetô a munkásszállító buszokat, a bányászkülönítménybe gyanús módon bekeveredett mentôkocsikat és a bebiztosított személygépkocsikat. Ha lúd, legyen kövér.

Természetesen azonnal megkezdôdött a latolgatás, hogy az újabb véres események mennyiben befolyásolják az ország nemzetközi megítélését. Mint várható volt, olyan vélemény is elhangzott, hogy a bányászok újabb megmozdulása direkt jót tett, mert a világ elôtt bebizonyította a jogállam erôteljességét, azt, hogy ebben az országban bármikor át lehet költöztetni egy elítéltet egyik cellából a másikba.

A hetedik bányászjáráskor is elemükben érezték magukat a tévésómanok, megint nap- és éjhosszat sopánkodtak a kamerák elôtt, hogy nahát, hogy mik vannak stb. Vajon nem éppen ôk buzdítják a bányászokat újabb és újabb járásokra?

(Bármennyire kacérkodik velünk ez a gyanúlehetôség, hessegessük el. Ôk mindig találnak zaftos témát. Emlékeztetnénk arra, hogy az ötödik és a hatodik bányászjárás közötti uborkaszezonban egy ilyen állandó „elemzô", Bogdan Teodorescu mivel próbálta sarokba szorítani a frissiben miniszteri hivatalba iktatott Eckstein-Kovács Pétert. Azzal, hogy az RMDSZ miért nem tiltakozott, amikor külföldi tévések magyar áldozatnak tüntették fel Cofariut, miért nem tisztázta a román tisztességen esett foltot. Teodorescunak még mindig Cofariu fáj, nem az 1990. márciusi marosvásárhelyi pogrom hat magyar áldozata, nem az, hogy Cofariut éppen úgy terrorakcióra mozgósították, mint a Zsil-völgyi bányászokat, és hogy ha ezek a megmozdulások a háttérben meghúzódó erôk felelôsségre vonása nélkül többször megismétlôdhetnek, azok olyan nyomot hagynak az ország megítélésén, amelyet az RMDSZ mindennapi hûségeskûvel sem képes közömbösíteni.)

A legutóbbi — egyesek szerint szintén legutolsó —, a hetedik bányászjárásnak látszólag nem volt vezéregyénisége, ugyanis, mint említettük, Miron Cozmát éppen lefoglalta a költözés. Akkor hát ki vagy kik mozgatták katonás fegyelemmel a tömeget? Talán éppen azok, akik korábban Miron Cozmát ösztökélték. A hatodik bányászjáráskor is megfigyelték, hogy amikor a hírhedt bányászvezér már szinte beletörôdött az ítéletbe és megpróbálta lefújni az akciót, valaki szûkebb környezetébôl úgy oldalba bökte, hogy elakadt a lélegzete. Ilyesmi 1991 szeptemberében is megtörtént. A bãneasai állomáson már összegyûlt és bevagonírozásra váró bányászokat Miron Cozma csak azután hajtotta megint csatarendbe, miután haditanácsából többen határozottan meglökdösték, hogy csak úgy lôdörgött a bányászsisak a fején. Ezeket a „bányászokat", akik úgy ismerték Bukarestet, mint a valódi bányászok a tárnákat, nem ártana megkeresni. Hogy ne lehessen nyolcadik bányászjárás.

Nits Árpád

A rendfenntartó erôk és a Zsil-völgyi bányászok szerdai összecsapása után a hatóságok csak Miron Cozmát és három társát tartják elôzetes letartóztatásban, a többi lefogott bányászt szabadon engedték.

Cozma három ôrizetbe vett társa ellen az a fô vád, hogy megpróbáltak segítséget nyújtani vezérük szökéséhez.

A lefogott 400 bányász közülük 11 személyt 1 millió lejes büntetésre ítéltek, mert fegyvernek minôsülô eszközöket, azaz késeket, fejszéket, gumibotokat találtak náluk.

A pénteki lapokban közzétett elsô közvélemény-kutatási adatok szerint a románok többsége — 59,6 százaléka — egyetért azzal a véleménnyel, hogy a januári és a februári bányászmenetekkel Cozma „az államhatalom megdöntésére bujtogatott". A megkérdezetteknek csak 40,4 százaléka vélekedett úgy, hogy Cozmát jogosan ítélte el a legfelsô bíróság, s 50,7 százaléka úgy vélte, hogy az ítéletet „befolyásolta a politika".

A négy bányászvezér lefogása egyben azt jelenti, hogy a Zsil-völgyi bányászszakszervezetek ligája elveszítette eddigi hangadó vezetôit. A ligának döntenie kell, hogy helyükre új embereket választanak-e. Amíg ez a kérdés el nem dôl, szünetel a szakszervezetek és a Zsil-völgyi bányavállalat vezetése közti tárgyalás.

A bukaresti katonai területi bíróság csütörtökön bûnösnek találta és elítélte a tavaly áprilisban felfedezett cigarettacsempészési ügy 19 vádlottját. Az elsô számú vádlottakra a bíróság 6 és fél évtôl 14 évig terjedô börtönbünetést szabott ki.

A legsúlyosabb büntetést — 14 évet — Ioan Suciu, az otopeni katonai repülôtér volt parancsnoka kapta. Az ügyben kulcsszerepet játszó Gheorghe Trutulescut, az ôrzô-védô szolgálat (SPP) ezredesét 7 évi börtönre ítélték.

A rendkívül nagy vihart kavart cigarettacsempészési ügyre — névtelen információk alapján — a sajtó derített fényt. Két központi lap számolt be elôször arról 1998 áprilisának végén, hogy egy héttel korábban egy bérelt Il-76-os típusú gép hatalmas mennyiségû — 150 ezer karton — cigarettával megrakottan landolt az Otopeni repülôtéren, s itt a repülôtér katonai részén az SPP emberei vették át a semmilyen hivatalos dokumentumban nem szereplô árut.

Az ügyben indított hivatalos vizsgálat teljes mértékben igazolta a lapok értesüléseit, sôt késôbb arra is fény derült, hogy nem egészen egy hónappal korábban 65 ezer karton cigarettát csempésztek hasonló úton az országba.

A katonai ügyészség összesen 19 katonai és polgári személy ellen emelt vádat az ügyben. A vádlottak védekezését, miszerint nem tudták, hogy csempészakció részesei, a bíróság nem fogadta el.

A cigarettaügy még távolról sem zárult le, mivel Trutulescu vallomása alapján vizsgálat folyik az Dinamo labdarúgó klub idôközben menesztett elnöke, Petre Buduru ellen. Az SPP volt ezredese azt állítja, hogy a csempészett cigarettáért Buduru fizetett. Belekeveredett az ügybe Gheorghe Bucse tábornok, a légierô vezérkari fônöke is, valamint Radu Timofte, az RTDP volt szenátora.

Az utcai pénzváltóknál a forint 52/54, a márka 6900/7050, a dollár pedig 12 150/12 350 lejbe került.

Érdekes ötlettel rukkolt elô a városháza vezetôsége a csütörtök délutáni tanácsülésen. Gheorghe Funar kezdeményezte, hogy a városi tanács társuljon egy olyan fényképésszel, aki ingyen szolgáltat fotókat a fiatal házasoknak. Ezen kívül a fényképész még külön illetéket is fizetne a városházának, az anyakönyvi hivatalnak pedig két, ugyancsak ingyenfényképet adományozna a boldog párról. Mivel több tanácsos kifogásolta a határozat-tervezet kivitelezhetôségét, a polgármester úgy döntött, egyelôre visszavonja, és a következô tanácsülésre tökéletesíti javaslatát.

K. O.

A gyár vezetôsége törvénytelennek minôsíti a szerdán kirobbant sztrájkot, mert az munkások nem követték az ilyenkor szükséges eljárást és kilátásba helyezte azok egy részének elbocsátását, amennyiben nem veszik fel a munkát. A szakszervezet kiharcolta, hogy az alapfizetéseket egységesen újabb 50 ezer lejjel emeljék és márciusban újratárgyalják a béreket. A Mediafax szerint a munkások elégedetlenek az eredetileg 100 ezer lejes fizetésemeléssel és folytatni kívánják a sztrájkot.

Januárban, az Állami Vagyonalap privatizációs programjának megfelelôen, a hozzáértés kritériumát követve, a gyár 219 alkalmazottját bocsátották el. Az átszervezési terv nemcsak beruházásokat tartalmaz, hanem a termékskála szûkítését is. A gyár vezetôsége szerint a külföldi cégek nem lojális konkurrenciája gyenge minôségû termékekkel. 1998-ban a Tehnofrigból még háromszáz embert építettek le.

A kolozsvári Gál Kelemen Területi Oktatási Központ február utolsó hetében dr. Petrikás Árpád debreceni professzor alábbi elôadássorozatával kínál lehetôséget az oktatók és nevelôk folyamatos továbbképzésére. Február 26-án, pénteken du. 4 órakor — A nevelés rendszerének fejlesztése. Személyiség és mûveltség, nevelés, önnevelés; Az iskolai autonómia és pedagógusi tevékenység hatékonysága; a Tanfelügyelôség képviselôjének elôadása. Február 27-én, szombaton 9 órakor — A nevelési intézmények korszerûsítésének, megújításának esélyei; Mi a mûveltség napjainkban (Nemzeti Alaptanterv, mûveltségkép, permanens képzés, önképzés); a Tanfelügyelôség képviselôjének elôadása.

Szintén február 26-án, pénteken délben két órától Nanszákné dr. Cserfalvi Ilona debreceni professzorasszony iskolaigazgatók és helyettesek számára tart vezetôi tréninget, majd szombaton délelôtt tíz órától a módszertani körök vezetôi, illetve osztályfônökök számára a tanulók személyiségfejlesztésérôl, megismerésérôl tart tréninget.

Az elôadásokra a Báthory István-líceumban kerül sor. A résztvevôknek a tanfelügyelôség folyamatos továbbképzésként ismeri el az elôadássorozatot.

Az érettségi-átlag az idén is számos fôiskolai intézményben fog komoly szerepet játszani a felvételi során. A jászvárosi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen például 50 százalékban járul hozzá a végleges felvételi vizsga eredményébe az érettségi-átlag, a marosvásárhelyi hasonló jellegû fôiskolai intézmény esetében 20, a temesvárin 10 százalékban. A kolozsvári Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem nem veszi figyelembe az érettségi átlagot. A kolozsvári Mezôgazdasági és Állatorvosi Fôiskolán 50 százalékban, a Babes–Bolyai Tudományegyetem fizika és közgazdasági karán 100 százalékban, a kémia, ipari kémia, történelem-filozófia karokon 50 százalékban járul hozzá a felvételi végeredményhez az érettségi-átlag. A kolozsvári fôiskolai intézmények legnagyobb részénél 33 százalék az érettségi-átlag kulcsszáma.

Dr. Ioan Figan, a Kolozs Megyei Egészségügyi Biztosítási Igazgatóság elnöke a családi orvosi rendszer létrehozásának nehézségeirôl nyilatkozva kijelentette: a lakosság számarányához viszonyítva Kolozs megyének még legalább ötven családi orvosra volna szüksége. Ezt a posztot azonban nem tölthetik be a frissen végzett orvosok, mivel nem tették le azt a vizsgát, ami biztosítaná számukra a kerületi orvosi munkát. Azok az orvosok sem vállalhatnak családi orvosi praxist, akik magánrendelôt mûködtetnek. Sok családi orvos pedig nem rendelkezik még a jelen pillanatban sem a követelmények által elôírt minimális 750 beteggel. Ugyanakkor sok kérvény érkezett iskolaorvosok részérôl, akik szeretnének belépni a családi orvosi hálózatba.

Jóllehet a biztosítási intézmény mûködése még sántikál, a családi orvosi asszisztencia mindenképpen életképessé fog válni — jelentette ki Figan professzor, aki a lakosság megértését kéri és felhívja a figyelmet, hogy mindazok, akik még eddig nem iratkoztak fel egyetlen családi orvosnál sem, azok minél hamarabb tegyék meg.

H. Gy.

Tegnapi lapszámunk utolsó oldalán, a Lapzártakor rovatban tévesen jelent meg a kávé, dohány, szeszesital forgalmazásához szükséges engedély megszerzésének sürgôsségi kormányrendeletben leszögezett újabb határideje. A szóban forgó engedély beszerzésére nem május végéig, hanem március 31-ig van még lehetôség. Érintett olvasóink elnézését kérjük.

Bukarestben a csendôrség pénteken könnygázgránátokkal és gumibotokkal akadályozta meg a tüntetô kurdokat abban, hogy a görög nagykövetség elé vonuljanak.

Rádió jelentések szerint az összecsapásnak mindkét oldalon sebesültjei voltak. Elôzôleg Viorel Lis, bukaresti fôpolgármester, valamint a rendôr-fôkapitányság és a csendôrség betiltotta a tüntetést azzal, hogy a tiltakozás erôszakosságba torkollhat, ahogy az más európai országokban történt.

A kurdok tiltakozó menetének szétverése után mintegy 150 tüntetô a keleti üzletemberek szövetségének bukaresti székháza elé vonult, hogy ott folytassa a tiltakozást Abdullah Öcalan kurd vezér letartóztatása és Törökországba hurcolása ellen.

A tiltakozó akció azzal ért véget, hogy a csendôrség vezérkari fônöke szót értett a tüntetô kurdok képviselôivel. Az összecsapás során ôrizetbe vett négy tüntetôt szabadon bocsátották.

Decebal Traian Remes pénzügyminiszter csütörtök este a kormánypalotában úgy nyilatkozott: az üzemanyag védôvámjának növelése nem a Nemzetközi Valutaalap, hanem mások kívánsága, nem fedve fel a „mások" kilétét.

A pénzügyminiszter és a Nemzeti Bank kormányzója részt vett a kormányfônek az NVA tárgyalócsoportjával történt találkozóján.

A pénzügyminiszter bizakodásának adott hangot, hogy február végéig megállapodás születik az NVA-val.

A kormány jóváhagyta a tavalyi 983-as határozat kiegészítését, mely szerint a gazdasági egységek tulajdonában levô épületek, speciális ingatlanok és telkek újraértékelése fakultatív.

A kereskedelmi társaságok, függetlenül attól, hogy magán, vagy állami tulajdonban vannak-e, újraértékelhetik a tavaly június 30-i idôpontban birtokolt épületeket, melléképületeket és telkeket.

Nem kezdeményezhetnek újraértékelést a szétosztásban vagy adminisztratív felszámolási folyamatban levô társaságok.

A jelen jogszabály a tavalyi 983-as kormányhatározatot hatálytalanító határozattervezetet helyettesíti.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]