1999. február 23.
(XI. évfolyam, 44. szám)

Ma kezdôdik az Alsócsernátoni Fórum fôbb résztvevôinek a kihallgatása a Brassó megyei ügyészségen. Amint arról korábban tudósítottunk, Tôkés László királyhágómelléki református püspök, Kónya-Hamar Sándor képviselô, Kolozs megyei RMDSZ-elnök, Toró T. Tibor Temes megyei RMDSZ-elnök, Kolcsár Sándor Maros megyei tiszteletbeli RMDSZ-elnök, Csapó I. József szenátor, Patrubány Miklós, az MVSZ elnökhelyettese, Király Károly, Katona Ádám, az EMK RMDSZ-platform vezetôje, Molnos Lajos, Vekov Károly és mások ellen bûnügyi eljárást indítottak, az idézésben azonban nincs feltüntetve, hogy milyen ügyben kell tanúskodniuk. Tôkés László korábban már értesítette az ügyészséget: emiatt nem kíván megjelenni a kihallgatáson, és koncepciós per beindítását gyanítja az ügy mögött.

Meg nem erôsített értesülések szerint Gheorghe Funar polgármester volt a feljelentô. Az e heti szokásos polgármesteri sajtóértekezleten lapunk kérdésére válaszolva Gheorghe Funar kolozsvári polgármester nem cáfolta, de nem is erôsítette meg azt a hírt, miszerint ô tett volna feljelentést a Brassó megyei ügyészségen. Funar kitérô választ adott: „Ha Önök úgy értesültek, hogy nyilatkoztam volna errôl a sepsiszentgyörgyi Astra radiónak, kérem, hozzák el ennek kivonatát, s akkor hajlandó vagyok magyarázatokat adni" — mondta. Dan Brudascu, a polgármesteri hivatal igazgatója viszont felvilágosított: anélkül, hogy valakit is megnevezett volna, röviddel az alsócsernátoni RMDSZ-fórum után az „egységes román nemzetállam polgára minôségben", Gheorghe Funar valóban feljelentést tett a fôügyészségen, és kérte, vizsgálják ki a Tôkés László királyhágómelléki református püspök által szervezett rendezvény törvényességét.

Kiss Olivér

— Nem hiszem, hogy össze kellene hasonlítani a Horn-kormány által 1996-ban összehívott magyar–magyar csúcsot a szombati konferenciával — nyilatkozta a Szabadságnak Takács Csaba. Az RMDSZ ügyvezetô elnökét arról kérdeztük, hogy az 1996 nyarán sorra került találkozóhoz viszonyítva miben jelentett változást, elôrelépést a szombati budapesti magyar–magyar konferencia. — Az elsô értekezletnek az volt a legfôbb érdeme, hogy egyáltalán létrejött, s hogy az akkor elfogadott zárónyilatkozat, amely végül is lefektette a magyar parlamenti pártok és a határon túli magyar szervezetek közti együttmûködés alapjait, egyáltalán megszületett — folytatta Takács Csaba, aki a Magyarország és a határon túli magyarság 1999 konferencia jelentôségét elsôsorban a Magyar Állandó Értekezlet létrehozásában látja. — Ez az az intézmény, amelynek keretében évente legalább egyszer alkalom adódik az egyeztetésre a magyarországi pártok és a határon túli magyar szervezetek között — egyenlô partnerekként! — mondotta.

A konferenciát követô sajtókommentárokban több ízben is elhangzott: a korábbi értekezleteken sokkal hangsúlyosabban felvetôdô kérdések, lásd a határon túli magyarok autonómiatörekvései, most háttérbe szorultak, s a Fidesz–MPP sokkal visszafogottabb retorikát használ kormánypárti minôségében. Takács Csaba ezzel kapcsolatban elmondta: most valóban nem a retorika, hanem az eszközök és célok pontos meghatározására kerül a súlypont. Véleménye szerint az elmúlt hét hónapban az Orbán- kabinetnek sikerült megtalálni az egyensúlyt Magyarország európai integrációs és a határon túli magyarok érdekei között. — A retorika többnyire egyféle kompenzáció-kényszer hatására válik igazán élessé, amikor eszközök hiányát igyekszik pótolni. Ez a magyar kormány megtalálta ezeket az eszközöket a határon túli magyarság érdekeiért való cselekvésre, nincs szüksége a diszkriminált kisebbség számára mindig jólesôen ható, szivet-lelket melengetô diskurzusokra.

Sz. K.

Visszafogott, döntô többségében tárgyszerû jelentésekben számolt be a hétfôi román sajtó a szombaton Budapesten tartott magyar–magyar konferenciáról.

A Curentul címû lap szerint „semmi különleges eredményt nem hozott a nagyon várt magyar–magyar csúcs. A jelenlegi magyar kormánykoalíció pártjai, amelyek egykoron a kettôs állampolgárság és az autonómia lázas támogatói voltak, mostanra nagyon visszafogottakká váltak ezekben a kérdésekben." Az újság úgy értékelte, hogy a konferencián sem Orbán Viktor magyar miniszterelnök, sem Martonyi János magyar külügyminiszter „nem fogalmazott meg semmi új elemet a határokon túli magyarokkal kapcsolatos politikában".

Az Adevãrul arra helyezte a hangsúlyt, hogy Orbán Viktor megerôsítette: Magyarország a NATO-tagjaként is a „nyitott kapuk politikáját" kívánja követni.

A România liberã Martonyi János beszédébôl azt emelte ki, hogy „Magyarország EU-tagsága elônyt jelent a határon túli magyarok számára is". A Curierul national a magyar külügyminiszter beszédébôl arra a következtetésre jutott, hogy „a határon túli magyarok akkor sem kapnak kettôs állampolgárságot, ha Magyarország az EU tagja lesz".

A Cotidianul címû lap szerint az vethet fel kérdéseket, hogy a magyar–magyar konferenciára miért csak a parlamenti képviselettel rendelkezô határon túli magyar szervezetek kaptak meghívást.

„A határon túli magyarok vezetôi megkapták az utasításokat Budapesten" — írta az RTDP szócsövének számító Dimineata.

Az RMDSZ szövetségi elnöke február 27-ére a marosvásárhelyi Ifjúsági Házba összehívta a Szövetségi Egyeztetô Tanács ülését, amelyet az SZKT-val együtt tartanak. Napirenden: a szövetségi elnök politikai tájékoztatója; a VI. RMDSZ-kongresszus képviseleti elvének meghatározása. Utána a Szövetségi Képviselôk Tanácsa folytatja munkálatait az elôre meghirdetett napirend szerint.

Az érettségi átlag az idén is komoly szerepet játszik majd a felvételi során. Íme a továbbiakban, milyen százalékban befolyásolja a felvételit az érettségi általános.

Babes–Bolyai Tudományegyetem: matematika–informatika kar 33%; fizika kar 100%; kémia–mérnöki kémia kar 50%; biológia–geológia kar 33%; földrajz kar 33%; bölcsészkar: színészet és rendezôi szak 15%, teatrológia 30%, a többi 33%; jogi kar 33%; történelem–filozófia kar: filozófia, szociális gondozó szak 50%, szociológia szak 35% (ez utóbbinál beszámítják a líceumi átlagot is — 25%), a többi 25%. A történelem, történelem–mûvészettörténet, történelem–régészet szak esetében beszámítják a líceumi tanulmányi átlagot is — 25%, és a líceumi történelemjegyek átlagát is — 25%; lélektan–neveléstudomány kar: a líceumi átlag az érettségi általánossal együtt 33%; közgazdasági kar 30%; európai tanulmányok kar 50%; politikatudomány és közigazgatási kar: politikatudomány szak 100%, közigazgatás szak 33%, újságíró szak 33% (ez utóbbinál számít a román, magyar, illetve német irodalomból XI–XII. osztályban elért általános is 33%; business kar 40%; sport és testnevelési kar 30% (a kinetoterápia szak esetében 33%); Ortodox Teológia 30%; Görög Katolikus Teológia 33%; Protestáns Teológia 33%; Római Katolikus Teológia 33%.

Az alábbi szakok engedélyezés elôtt állnak: matematika–informatika kar: gazdasági matematika szak 33%; fizika kar: környezetfizika és orvosi fizika szak 100%; földrajz kar: turisztikai földrajz szak 33%; politikatudomány és közigazgatási kar: nemzetközi kapcsolatok szak 50%; protestáns teológia: teológia–történelem szak és teológia–jog 33%; nyílt tudományok kara 30%.

Szerkesztôségünkbe eljuttatott közleményében a Kolozsvári Egyetem Elôtti Oktatás Szabad Szakszervezete felsorolja a megyei tanfelügyelôséggel február 22-én közösen elfogadott határozatokat. A mindkét félre érvényes megállapodás szerint: a tanfelügyelôség vezetô tanácsának gyûlésein képviselteti magát a szakszervezet is; az oktatási intézmények igazgatóival tartott összes ülésre meghívják a fent említett szakszervezetet; az igazgatók felkészítése és továbbképzése során ismertessék a szakszervezeti törvényt; a szakszervezet a tanfelügyelôséggel közösen ki fogja nyomtatni a kollektív munkaszerzôdést, tanulmányként a szakszervezeti tagok és iskolaigazgatók számára; a tanfelügyelôség a szakszervezet rendelkezésére bocsátja a tanügyminisztériumtól származó iratokat, beleértve saját rendelkezéseit is; közösen végeznek olyan tevékenységet, mint az alkalmazás, munkaviszonyok rendezése, a tanügyi személyzet továbbképzése vagy átképzése.

A hétfôi tanácskozás során felülvizsgálták az év eleji munkakonfliktust, és megállapították, hogy elôfordultak túlzások, bizonyos problémákat pedig rosszul értelmeztek. Mindezt tisztázták abból a célból, hogy elkerüljék a két fél közötti újabb nézeteltérést.

„Korszakalkotó" és rendkívül nehezen megvalósítható tervet karolt fel a kolozsvári polgármesteri hivatal. Marius P. Clonda frissen végzett építészmérnök azt javasolja, hogy a Fellegvár déli, város felé nézô oldalára egy 3 ezer négyzetméteres kultúrközpontot építsenek. A terv értelmében a domb oldalára többek között egy 1000 férôhelyes amfiteátrumot, irodahelyiségeket, a nagykövetségek kulturális kirendeltségeit, háromemeletes garázsépületet és kiállítótermeket építenének. Az épületekhez szpeciális felvonók vezetnének. A tervezô a befektetés értékét 43,06 milliárd lejre becsüli. Az amortizációs idôszak egy, legtöbb két év. Szerinte a kiállítók 30 dollár/nap/négyzetméteres árat fizetnének, a napi bevétel tehát 90 ezer dollár lenne. Ez 200 napra egy 18 millió dolláros jövedelmet jelentene — mondta Marius P. Clonda. Az építészmérnök javaslatát a városi tanácsnak is el kell fogadnia.

K. O.

A kolozsvári polgármesteri hivatal szokásos hétfôi sajtóértekezletén Eugen Paul szobrász, Kolozsvár díszpolgára érdekes javaslattal rukkolt elô: a városháza változtassa meg egy, a város központjában levô ingatlan rendeltetését. A szobrász az Ursus vendéglôre gondolt, amit ô legszívesebben a mûvészek rendelkezésére bocsátana. A Mûvészetek Házát, mondta a szobrász, sokoldalúan lehetne hasznosítani, több igényt is kielégítene: író–olvasó találkozókat, könyvbemutatókat, könyvvásárokat, versolvasásokat, kerekasztal-beszélgetéseket, konferenciákat, divatbemutatókat, kiállításokat, koncerteket, kamaraelôadásokat, hanglemezbemutatókat, elôadóesteket lehetne szervezni benne. Eugen Paul hozzátette: még nem készítette el tervének költségvetését. Az újságírók kérdésére válaszolva Gheorghe Funar elmondta: nincs tudomása arról, hogy az épületet valamelyik egyház visszakövetelné.

K. O.

Néhány napja Nagyszebenben a város parkjában egy tizenkét éves gyermeket ütött agyon egy korhadt, kidôlt fa. A helyi hatóságok régóta tudtak a veszélyrôl, de, pénzhiányra hivatkozva, nem tettek semmit ellene. Kolozsváron a sétatéri tó partján több száz éves, megdôlt platánfák várják elkerülhetetlen sorsuk beteljesedését. Az ember sajnálja ezeket a szép, de az idôjárás viszontagságaiban megviselt famatuzsálemeket, mégis biztonságosabb lenne, ha idejében kivágnák azokat.

VÉLEMÉNYKÜLÖNBSÉGEK AZ RMDSZ-BEN címmel rendez vitaestet a bel- és külmonostori RMDSZ-kerület ma du. 5 órakor a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Vitaindítót dr. Balázs Sándor tart. A vitaest elôtt fél órával (16.30) Bokor Ernô és dr. Iffjú József festészeti és szobrászati tárlatát Starmüller Géza nyitja meg.

TÁRSADALOMTÖRTÉNETI SZEMINÁRIUMOT indít Honnan jön és merre tart az emberiség címmel a Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete. Színhely a Pro Iuventute alapítvány Mócok útja 75. szám alatti székháza. Vitaindító elôadást dr. Szabó Zsigmond professzor tart február 24-én, szerdán du. 5 órakor.

— Miért jó, ha intézményesül a magyar–magyar párbeszéd?

— Azért, mert akkor nem lehet intézménysületlenségeket beszélni.

-fi

• Szombaton éjszaka meggyilkolta szomszédját Vasile Mârza kolozsvári lakos. A 30 esztendôs, foglalkozás nélküli, büntetlen elôéletû fiatalember jogtalanul birtokolta a Parâng sétány 39. szám alatti 122-es lakást, ahol szomszédja volt Gheorghe Ciupénak. A 65 esztendôs férfi erôsen ittas állapotban volt azon az éjszakán, és állítólag szomszédjait zavarta hangoskodásával. A zajongást megelégelô fiatalember behatolt a 124-es lakásba, ahol ökölcsapásokkal és rúgásokkal próbálta lecsendesíteni az idôs férfit. Ciupénak több bordája is eltörött, és végül ez vezetett halálához.

Mârzát gyilkosság vádjával tartóztatták le, tette 10-tôl 20 évig terjedô börtönbüntetéssel sújtható.

• Csalás miatt indult bûnvádi eljárás Cristian Marius Hedesiu, a kolozsvári Diaroma Kft. 37 esztendôs tulajdonosa ellen. A cégvezetôt azzal vádolják, hogy 32,645 millió lej értékû árut vett át a szatmárnémeti Gordius Kft.-tôl, ahol fedezet nélküli csekkel „fizetett".

A kárt eddig nem sikerült megtéríteni, a nôtlen és középfokú végzettséggel rendelkezô férfit pedig 30 napos vizsgálati fogságba helyezték.

• Csákánnyal sújtott le vitapartnerére Constantin Stanciu (18) aranyosgyéresi fiatalember. A vasárnap hajnalban, az aranyosgyéresi kórház elôtt történt eset fôszereplôi a Max diszkóból hazamenet keveredtek vitába, amelynek szenvedô alanya, Adrian Petricã Spãtaru (23) eszméletvesztést követô fejsérüléssel és arc tájéki zúzódással került orvosi felügyelet alá.

Stanciut egyelôre „csak" bántalmazás miatt, szabadlábon vizsgálják, de tettének végleges büntetôjogi besorolására csak az áldozat felépülése után kerülhet sor.

• Nem a csúszós útviszonyoknak megfelelô sebességgel vezette RAHE–559 rendszámú személygépkocsiját Mircea Stãnescu (23), a Petrobrazi Rt. ploiesti-i illetôségû vegyésze. A vasárnap kora reggel, a Drãgãlina utcai balesetnek akaratán kívül lett szereplôje Pavel Sacadati: a 22 éves élesdi fiatalember ugyanis azt a 4–BH–9161 rendszámú IFA kisteherszállítót vezette, amellyel a kormányozhatatlanná vált kiskocsi frontálisan ütközött.

A balesetben Stãnescu fejsérülést, agyrázkódást és jobb vállcsont-törést szenvedett, míg utasát, Natalia Cristina D.-t (19) másodfokú kómában, fejsérüléssel, agyrázkódással és többszörös bordatöréssel szállították az 1-es Számú Sebészeti Klinikára.

• Így nézett ki a szombaton reggel, a Petôfi utcában történt karambol vétlen szereplôjének kocsija. A balesetért Vasileios Farmakist terheli felelôsség: a 22 esztendôs görög állampolgár nem a csúszós útviszonyoknak megfelelô sebességgel vezette CJ–23–GRE rendszámú személygépkocsiját, s az adott pillanatban kisodródott Lancia Delta összeütközött az AB–02–RDG rendszámú 1310-es Daciával. A Rigó János felvételén látható utóbbit Sorin Inclezan (35) vezette, de orvosi beavatkozásra csak utasa, az 53 esztendôs Vasile Pavel sérülései szorultak.

(turós)

A múlt héten Kolozsváron is bemutatták a csodaszert, amely sok férfiban reményt kelthet.

A Pfizer Inc. multinacionális vállalat kolozsvári képviselete röviden ismertette a cég történetét, az évtizedek óta folyó tudományos kutatómunkát. Pfizer 20 éve van jelen a hazai piacon különbözô termékeivel — de jelenléte valójában l993 óta érezhetô — nemcsak gyártó és szállító cégként, de több klinikai tudományos kutatás szponzora is.

A Viagra forgalmazását l998. október l4-én engedélyezte a hazai Egészségügyi Minisztérium.

Egyes hiedelmektôl eltérôen, a Viagra nem ajzószer, hatékonysága tudományosan, orvosilag letesztelt. Vannak ellenjavallatai és lehetnek mellékhatásai, így a valamikori fogyasztók nem árt, ha orvosaik tanácsát is kikérik használat elôtt.

H. Gy.

Imádkozom érted címû írásomban azt a következtetést vonom le, hogy nem is olyan kicsinység, ha imádkozik valaki értünk, hiszen hányan vannak olyanok, akikért senki sem kulcsolja imára kezeit. Nos, ez a végkicsengés kicsinyességre sikeredett a lapban — ami által az írás elvesztette értelmét. Nem kicsinyesség tehát részemrôl, ha megkérem az illetôt, vegye vissza az „es"-ét, amitôl a kicsiny kicsinyessé vált. Apró dolog — de nem kicsiny.

Dániel Károly

A Transilvania Filharmónia február 19-i hangversenyének mûsorán Beethoven hegedûversenye és Sosztakovics 10. szimfóniája szerepelt. A koncert dirigense a holland Theo Wolters volt.

Beethoven hegedûversenyének szólistája a temesvári illetôségû fiatal mûvésznô, Luminita Burcã jó színvonalon játszotta ezt a versenymûvet, amely azért is nehéz feladat, mert gyakran hangzik el különbözô mûvészek elôadásában. Luminita Burcã szép hangon, jó technikai felkészültséggel játszik, de hangszere nem minden fekvésben szólt egyforma hangerôvel, így az oktávmeneteknél a megkívántnál halványabban szól, de ez részben a hangszere miatt is lehetséges.

Sosztakovics monumentális 10. szimfóniája utoljára 1990 februárjában hangzott el a Diákház koncerttermében. A szimfóniát 1953-ban, Sztálin halála után komponálta Sosztakovics, ezért — önéletrajzi jegyzeteinek ismeretében — ma úgy magyarázzák, hogy nagyrészt pesszimista hangja a diktatúra hangulatát igyekszik visszaadni. A mû keletkezésének idején viszont olyan programzeneként jelölték meg, amely a békeharcot és annak ellenségeit ábrázolja. Mindez nem lényeges, hanem az, hogy a mûvet hallgatva érezzük, hogy e nagy alkotás századunk egyik remekmûve, akár filozofikus elsô tételét, akár fergeteges, magával ragadó scherzóját vagy fináléját tekintjük.

Theo Wolters ügyszeretettel, lendülettel vezényelte a szimfóniát, igyekezett az együttesbôl a maximumot kihozni. Elsôsorban a tömören, biztonsággal játszó vonós-együttest emelném ki, de virtuózan játszottak a fúvósok, így a fagott, a kürt, fuvola, pikoló, klarinét és társaik is.

Kilenc évvel ezelôtt azt írtam, hogy végre nyolc cselló játszott a zenekarban, most viszont — talán elsô ízben — tíz csellista ült a hatalmas zenekari együttesben, és ennek csak örvendhetünk.

Itt említjük meg a filharmónia igazgatóságának kezdeményezését: a foyerben háromnyelvû, román, magyar, és angol kérdôív fogadta a közönséget, amely többek között felveti: miként képzeli a 2000. év megünneplését, vonzóbbnak találja-e a jelenlegi évadot az elôzôhöz viszonyítva, sôt azt is: hajlandó volna-e világhírességek felléptekor kétszeres jegyárat váltani?

Dicséretre méltó kezdeményezés egy olyan intézmény részérôl, amely jelenleg is folyamatosan hangszeres mûvészek és karmesterek tucatjait lépteti fel mûsoraiban bel- és külföldrôl egyaránt!

Morvay István

Rég nem nevetett olyan jóízûen a kolozsvári közönség, mint vasárnap este, Nagy Bandó András magyarországi híres humorista és lánya, a közismert Csinibaba színésznô, Nagy Natália társaságában. Nagy Bandó Andrást tapsvihar fogadta. Humorával sikerült jókedvre derítenie a közönséget. Nagy Natália a tavaly megjelent Zsákbamacska minden nô címû CD-rôl adott elô dalokat, az 50-es és 60-as évek slágereit. Nati a CD megjelenése óta lép fel a papájával, a közönség sokáig nem tudta róla, hogy „az apja lánya".

Az elôadásban közremûködtek neves kolozsvári mûvészek is. Belloni, azaz Ledniczky Béla híres bûvészmutatványaival kápráztatta el a közönséget, Bogdán István és Sebesi Karen Attila színmûvészek vidám jeleneteket adtak elô. Sebesi Imre rádióriporter több évtizedes pályafutása élményeirôl mesélt, humoros történetekkel szórakoztatott.

Mint azt Sebesi Karen Attila elmondta, a humorestre a kolozsvári bejegyzésû Tonic Média Alapítványnak köszönhetôen kerülhetett sor. Az alapítvány egyik célja ugyanis olyan sokszínû kulturális programoknak a szervezése, amelyek igen kis számban vagy egyáltalán nincsenek jelen Kolozsváron és környékén. Emellett célja egyhelyi és országos hálózatú, többnyelvû alternatív rádióállomás, a Tonic rádió létrehozása.

Jelen voltak neves közéleti személyiségek és politikusaink is: Eckstein-Kovács Péter szenátor, kisebbségvédelmi miniszter, Kónya-Hamar Sándor képviselô, az RMDSZ Kolozs megyei szerveztének elnöke, Mátis Jenô képviselô, Buchwald Péter alprefektus, Bitay Károly fôkonzul, Balogh Péter, a Zortec Plus Telecom tulajdonosa.

A zsúfolásig megtelt terem, a felszabadult, ôszinte nevetés bizonyította, hogy a kolozsvári közönség kiéhezett a humorra és igényli a zenés kabarémûsort.

Papp Annamária

Február 19-én, pénteken, bezárult a második Hobbiexpó. A kiállított tárgyak lekerültek a falakról, asztalokról és visszatértek megszokott helyükre, a gyûjteményekbe. A különleges látvány páratlan sikerét igazolja a több mint kétszáz látogató. Idézet az emlékkönyvbe beírt gondolat egyikébôl: „...legfôbb mondanivalója az, hogy tanuljuk meg értékelni és csodálni az élet apró, mások számára jelentéktelennek tûnô dolgait is". A kiállítás minden egyes látogató számára kellemes meglepetést jelentett.

Taglétszámunk szinte megkétszerezôdött. Beiratkozott legfiatalabb klubtagunk, a tízéves Müller Renáta, aki kártyanaptárakat gyûjt. Édesanyja társaságában töltötte ki a beiratkozási lapot, látszik rajta, hogy komolyan fogja végezni ezt a munkát. Ugyancsak beiratkozott klubunkba a legidôsebb tag, Vass László, aki ezen a héten lesz hetvenéves, város- és sportklubzászlókat, miniszappanokat, egyéb érdekességeket gyûjt. A gyakorlat bebizonyította, hogy a hobbiszenvedély képes eltörölni a nyelvi és korhatárokat. Klubunkban kötelezô a tegezôdés.

Megszületett klubjelvényünk is. Rajta szoboralak küzdelme látható a bronzsárkánnyal, méltóan tükrözi azt a harcot, türelmet, utánajárást, amelyet a gyûjtônek kell folytatnia. A továbbiakban is szeretettel várjuk az új tagok jelentkezését minden pénteken 16 órakor a belvárosi unitárius egyházközség tanácstermében (Brassai utca 6.).

Telegdi László

A kolozsvári városi tanács két téren volt igazán „termékeny" eleddig; úgy vélem, nemcsak az országos, de az európai átlagot is felülmúló: mégpedig a szobor- és emléktábla-gyártásban és a díszpolgáravatásban.

Fogalmam sincs, hogy jelenleg hány díszpolgára van Kolozsvárnak. Gondolom, lassan már kétszáz felé tartunk. Ha ilyen ütemben megy ez tovább is, maholnap több lesz a díszpolgárunk, mint a rendes, „dísztelen" polgár. (Amolyan szocialista munkaversenyféle ez, csak azt nem tudom, kit kell túlszárnyalnunk e „nemes" törekvésünkkel?)

Tudatunkban úgy él a díszpolgár fogalma, hogy ez egy olyan kitüntetô cím, amelyet rendkívüli embereknek adományoz egy közösség munkájuk, eredményeik, adott esetben egy-egy rendkívül jelentôs teljesítményükért. A díszpolgárnak általában valamiféleképpen kötôdnie kell az adományozó helységhez, közösséghez (pl. ott született vagy ott él avagy életének egy bizonyos szakaszában ott tevékenykedett, netán segítette, segíti a közösséget stb., stb.).

A határozattervezeteket többnyire a polgármester kezdeményezi, de elôfordul, hogy valamelyik tanácsos. A szakbizottságban kell véleményezni e tervezetet. (Ebben a szakbizottságban tevékenykedem én is.) Nos, két eset lehetséges: a szakbizottság véleménye igenlô vagy pedig elutasító. Elôfordult már nemegyszer, hogy a bizottságban úgy döntöttünk: elutasító lesz a véleményezésünk, nem szavazunk igennel. Aztán kollégáim rendszerint mégis igennel szavaznak. (Ez is egy szokás. Egyet mondanak a szakbizottságban s másként szavaznak.) Ez a volt péunérésekre jellemzô leginkább — ôk ugyanis — most már „függetlenként" — többnyire eligazító röpgyûlésen vesznek részt a polgármesternél minden tanácsülés elôtt, s ott egyeztetnek, és ezt be is tartják! Ha felmerül egy-egy esetben, hogy a „jelölt" még nem igazán tett le a köz asztalára semmit, tehát elôbb bizonyítson, nos, ilyenkor mindig elhangzik a legfôbb „érv": de jó hazafi, de jó román! Külföldiek esetében: nagy barátja a kolozsváriaknak, a román népnek. Persze, ez mind nagyon szép — próbálunk a liberális kollégámmal érvelni —, de nem elég. Ilyen alapon a fél várost díszpolgárrá lehetne avatni. Modanom sem kell, teljesen fölösleges az érvelés: ketten vagyunk három ellenében. (Legtöbbször egyedül maradok okoskodásommal négy ellenében. Egyébként ezzel a többi tanácsos társam is így van a szakbizottságában.)

Megkérdezték, megkérdezik ma is tôlünk: miért nincs Kolozsvárnak magyar díszpolgára? Nos, még a „régi" tanácsban, tehát közel hat évvel ezelôtt, midôn szóba jött a díszpolgári cím adományozása, mi, az RMDSZ-frakció is összeállítottunk egy listát azon jelentôs személyiségeinkrôl, akik méltán megérdemelnék ezt a kitüntetô címet. Aztán elkezdôdött a cím adományozása. Jött Drãgan, Stefan Pascu, Raul Sorban és a többiek. Mind olyanok, akikre mindent rá lehet fogni, kivéve azt, hogy européerek, felvilágosult elmék és jelentôset alkottak eleddig. Ekkor tettük fel önmagunknak a kérdést: mit kereshetnek a mi jelöltjeink ebben a „díszes" társaságban? Úgy véltük: nem közéjük valók, még díszpolgárként sem. Nagy többségüknek ki is kértük a véleményét, hogy „vállalják-e" a jelölést s azt, hogy ilyen „díszes" társaságba kerüljenek. Nem vállalták. Olyan is volt, akit tudtunk és megkérdezésünk nélkül a polgármester javasolt. Ôk is köszönték szépen, de nem kértek belôle. (Tudni kell, hogy a jelölt beleegyezése is szükséges, sôt, kötelezô!)

Hogy jó volt ez a döntés, bizonyítja az, hogy hány és miféle emberek lettek az elmúlt idôben városunk díszpolgárai. Odáig fajult már ez a dolog, hogy vannak olyanok is, akik saját maguk „kezdeményezik" díszpolgárságukat, illetve ajánlkoznak fel, járnak közbe, hogy róluk se feledkezzünk meg. Rendre ezekbôl is mind díszpolgárok lettek az elmúlt években, s lesznek ezután is. Mi RMDSZ-esek ezeket nem szavazzuk meg, de ez sem gond, hiszen ez esetben elég a fele plusz egy voks — ez pedig mindig összejön. (Persze, az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy lettek olyan személyiségek is — elvétve! — díszpolgárok, akik ezt a címet valóban megérdemlik, sôt, a város érezheti megtisztelve magát, hogy ilyen díszpolgárai is vannak.) Doina Cornea asszony nem lett díszpolgár. Esetében — fehér holló eset! — nem jött össze a fele plusz egy szavazat. Nyilván, mert ô nem jó román, nem jó hazafi, rá a város nem lehet büszke...

De büszke lehet azon tanácsosaira például, akik — polgármesteri beintésre — megszavaznak, leszavaznak mindent, fittyet hányva a törvényességnek is. Törvény írja elô például azt is, hogy a visszaigényelt földterületekkel nem rendelkezhetünk mindaddig, amíg az ügy törvényesen el nem dôl. Ha meg a volt tulajdonos törvényesen már vissza is kapta a területet, akkor azt nekünk mint tanácsnak „el kell felejtenünk". Nos, készül a városrendezési terv, s ezen belül a zónák rendezési terve. Így a Cipariu tér környékéé is. Ezen részen kapott vissza a református egyház egy elállamosított területet, elsô fokú bírósági döntés alapján! Tanácsostársam közölte ezt a tisztelt tanáccsal, jelezvén azt is, hogy adott esetben a református egyház késznek mutatkozik a méltányos területcserére. Polgármesterünket nem izgatta a bírósági végzés (majd fellebbezünk, mondta), sem pedig többségi tanácsostársainkat. Vidáman és gondtalanul letárgyalták, hogy s mint lesz abban a zónában, egyszerûen nem véve tudomást arról, hogy másnak a földterülete fölött rendelkeznek, azt osztják-szorozzák. S szavaztak, mint a karikacsapás.

Ezt az esetet azért is említettem meg, mert kérdezték már tôlem is, hogy miért szavaztuk meg a zóna-tervet, nem tudjuk, hogy a református egyház megnyerte a pert? Tudtuk; nem szavaztuk meg a tervet — s ennyi. Haton vagyunk huszonöt ellenében — nagyon sokszor. Ha volnánk legalább heten-nyolcan! De nem vagyunk — azon ezer és ezer kolozsvári magyar polgártársunknak is „köszönhetôen", akik annak idején nem mentek el szavazni, mintha nem is az ô városuk, saját itteni életük milyensége lett volna a tét!...

Molnos Lajos
városi tanácsos

Mert több leégésre, odaégésre nincs idô. „Nem fog megismétlôdni a Zsil-völgyi incidens" — nyilatkozta (a Szabadság szalagcíme szerint) vadonatúj belügyminiszter korában, Kolozsváron Constantin Dudu Ionescu. Hamar bebizonyosodott, hogy itt már senkinek a szaván nem lehet elindulni, bár vannak, akiknek az ígéretére még adni lehet. A bányászjárás — úgy látszik — a mai románság valamiféle rítusa, afféle kállaikettôse; egyre sûrûbben járják, s mint a népballadabeli mulatós menyecske, egyre jobban lihegve ismétlik a politikusaik a kurjantást, a táncszót-jelszót: „Várj lányom (népem) egy kicsit, hadd táncoljak egy kicsit..." Szinte azt nyöszörögné az ember: nem is valódi már az egész, csak megjátszás, csak tettetés, csak komédiázás, csak kaszkadôrmunka — persze bús, valódi busongók, átejtett nyomorultak, félrevezetett és felhasznált bunkók busójárása is. A dolgok tétje, a legnagyobb kérdés végig (és végleg) megválaszolatlan maradt: na és mit csinálnának a bányászok, ha újfent eljutnának Bukarestbe? Mert lehet, nem is kell most már soha addig elérniük, messzebb elmentek — nevükben — mások. Most már csak meg kell lobogtatni-szellôztetni a lehetôségét valamely alkalomból. Például azért, mert valakiknek mégsem tetszik, hogy sikerült összehozni az idei költségvetést. Vagy azért, mert nono, nekünk igazi, valódi, kemény karhatalmunk is van, nemcsak puliszkavitézek. Vagy hogyha a miniszterelnök túl közel ment a tûzhöz a legutóbbi budapesti látogatásán, hát újra be kell fûteni neki s a kormányának. Ez az egész, hirtelen bekeményített jogállami gesztus (lehet csak gesztikulálás), amit eddig valakik elszabotáltak — bíróságon, barikádon — s lehet most ugyanazok végezték, intézték az idôzítését — úgy csobbant, mint kô a tóba, rongylabda az ablaküvegbe. De lehet, csak jó nagy blöff volt, hiszen maga a jogrend se tudja még, hogy szabad neki tényleg néha megengedett jogrendeskedni?! De hát most megint annyi képet és látvány-szilánkot mutattak a mindenféle nénibácsik (akik mellesleg a közvélemény tájékoztatásának ürügyével vagy bárgyúságból, vagy elôre megfontoltan minden mozdulatról elôre tájékoztatták a múltkor is, most is a támadó sereget) — nem beszélve az elemzôk, szakértôk, kommentálók berendelt seregérôl, annyi kábító impulzus jött, hogy ha elmondom én, mit értenék az egészbôl (fôleg hogyha nem itt élnék s behunyt szemmel is meg nem érezném: ki mikor hazudik) — nos, ezt venném ki, hogy Romániában él egy lakosság s élnek „a bányászok". A lakosság nem valami fényesen él, ám az elégedetlenség, az engedetlenkedés jelképértékûre kiképzett címerállata a bányász. Ezt idônként úgy is veszik elô, mint Mikuláskor a virgácsot. Sajnos, itt gyakrabban van Mikulás. Ám mára a helyzet már oda züllött, romlott, hogy a bányászok sem ôk maguk, visszaélve a fenti jelleggel és tartalommal, az Európa felé való közlekedés javítása érdekében egyesek „bányászpótló" autóbuszokat állítanak be. Tele valakikkel. Akik feketék, sötétek, s még letartóztatáskor is fekete trikómaszkot húznak a fejükre, mint bankrabláskor. S persze ez az egész ma már egyértelmûen nem szén-ki-ter-me-lést, hanem két szabadnak nevezett választás között kormányzat-gatyábarázást jelent. Nem héttörpés csákánnyal, hanem lánccal, doronggal, menet közben felfejlôdve, kibontakozva, ostromra készen. Amikor megy! Ha nem megy — mint minden rendes részeg férj, a bányász is hazamegy és megveri a tévé riportereit. Úgy kell nekik, miért vannak folyton láb alatt. Várták volna ki. Ha egyszer az új belügyminiszter megmondta, lám, meg is tartja a szavát. Szerencsére ezúttal sikerülhetett neki. Talán „megengedték"? Mindenesetre ezután „Olvéjsz ultra tampont" tapasztanak a szemérmetlen Zsil-völgyére és kész! Ahogy ötpercenként a reklám bizonygatja: se ki, se be. Mindenki fellélegezhet ennyi huza és némi vona után. Most már tisztán érezhetô, hogy az ország másállapotban van. Sajnos, a jövô is épp most lett terhes.

Lászlóffy Aladár

Egyre többször hallani: austeritate. A költségvetés nagyon is auster. Mi is az az austeritás?

A szó maga austeritate: szigorúságot jelent, a disciplinã austerã pedig szigorú fegyelmet, vasfegyelmet... Idegenbôl átvett szó ez. Megtalálható a latinban: austerus (melléknév): szigorú, komor, zord; a németben: ausständig — hátrálékos; a franciában: austine — fanyar, szigorú.

Szóval, nem egy gazdag, erôteljes költségvetés az, amely az 1999-es esztendôben kormányoz és ellát bennünket. Nem, mert a parlamenti vitával egy idôben a tervért felelôs pénzügyminiszter már benzinár-emelkedést akart, amit a miniszterelnök egyelôre leállított. De az ital, cigaretta, kávé drágulása után 10 százalékos szociális adót vetettek ki a szerencsejátékra is, és lassan-lassan a fû sercenésével együtt kibújik még egy-két dolognak a megdrágulása. Úgyhogy tavasszal sok csalánlevest és gyermekláncfû-fôzeléket ehetünk majd erôsítônek, vitamindús és kevés kalóriát tartalmazó élelmiszerként. Mert ugyebár a konyhakerti zöldség, a hús egyre jobban drágul. Sôt, Romániában már a hústermelô vállalatok is megbuknak: nem kifizetôdô ez mifelénk. És ugyanakkor szidjuk a török meg magyar élelmiszereket. Bizonyára azért haragszunk rájuk, mert nekik kifizetôdô még az is, hogy a megtermelt fölösleget eladják nekünk. Mert azoknak a jó kenyereknek egy részét még az erdélyi román pékek is magyar lisztbôl sütik. Mert ott többet dolgoznak, és kevesebbet sztrájkolnak. Hiába, megszoktuk, hogy 1990 tavaszán volt minden, vagy sok minden az országban, külföldi adományból. És lett 5 napos jóléti munkahét — ma pedig a hazai állampolgár nem fogyaszt eleget, mert nincs elegendô híg pénze az élelemhez, ruházkodáshoz, külföldön pedig nehéz eladni a nem éppen a legjobb román termékeket. Ha pedig én nem tudom eladni, mondjuk, Magyarországon a drága román búzát, akkor adót vetek ki a valamivel olcsóbb magyar búzára, hogy az lehetôleg ne jöjjön be. Éljünk mi a mi szerencsétlenségünkbôl és szerencsétlenségünkben. De hát hol van itt, nálunk szerencsétlenség? Haladunk (szavakban és nyilatkozatokban: szép szóban) a Nyugat felé, már együttmûködünk a NATO-val, meghívtuk a pápát romániai látogatásra, minden bine! és oké!, csak éppen a félbemaradt bányászjárás után most a nagy szakszervezetek hirdetnek általános sztrájkot február végére, tavasz elejére. És akkor ismét kivonulunk az utcákra ahelyett, hogy jó és eladható termékeket gyártanánk, jó termôágyat készítenénk az idei mezôgazdasági termésnek. És templomokat építünk, mert a börtönök már telistele vannak, és fôleg fiatalokkal, olyanokkal, akiknek még (?) templomokba kellene járniuk, misét, istentiszteletet hallgatni, vagy éppen esküvôre, majd gyermekkeresztelésre.

És végül már a sötét, szigorú, komor, austeritatés költségvetésrôl is valamit. Egy jót és egy rosszat. Kezdjük a rosszal, essünk túl hamar rajta. Az államkasszába a lakásomért 400 000 lejt és valamit kell fizetnem. Kertemért 1 millió 400 000 lejt. Két hónapi nyugdíjamat! De akinek kisebb a nyugdíja, az négy hónapig ehet tavasszal csalánlevest és másodiknak gyermekláncfû-fôzeléket. Egészséges, vitamindús. Köszönet érte a költségvetésnek! És most a jó hír: egy liter benzin egy dollár lesz, ha igaz? Minek is az a több ezer és valamennyi lej, amikor elég az egy dollár is. Mikor fogják a havi keresetet és a nyugdíjat is dollárban számítani? Azért már szívesen sorbaállnék én is a postánál. Még betegen is. Szomszédom azt mondta: egyszerûbb lenne, ha keresnénk egy új kormányt. Egy valamivel jobban menedzselôt! Mert a semmit hiába osztod el, csak semmi lesz belôle. És így igazuk van azoknak, akik elkészítették a költségvetést. És igazuk van azoknak is, akik bírálják. Mi már csak azt mondhatjuk: ez az igazi szükségállapot, amelyet az államfô a bányászjárás idején akart bevezetni: „maxima austeritate!"

Kovács Ferenc

Miron Cozma, Romeo Beja, Dorin Lois és Stelian Casapu letartóztatása után a Zsil-völgyi szakszervezeti liga vezetését Costel Postolache ügyvezetô elnök vette át, aki kijelentette, hogy a liga továbbra is ugyanúgy fejti ki tevékenységét, mint ezelôtt. Egyelôre nem merült fel a választások kérdése.

A coziai megállapodás értelmében hétfôn lejárt a kôszénkifejtô társaság veszteségeinek csökkentését célzó program kidolgozásának a határideje. Victor Badarca, a Romániai Bányászszakszervezetek Szövetségének új ügyvezetô elnöke közölte, hogy a szóban forgó programot február 21-én véglegesítették, és ismertették Radu Berceanu ipari és kereskedelmi miniszterrel. Most a kormányon a sor, hogy tiszteletben tartsa a társaság költségvetésére vonatkozó fejezetet — mondotta a szakszervezeti vezetô. A program értelmében a kôszénkifejtô társaság keretében az idén történô tömeges elbocsátásokkor figyelembe veszik a személyzet kívánságait, ugyanakkor beszüntetik bizonyos egységek nem jövedelmezô tevékenységeit.

Norica Neculai munkaügyi államtitkár a Rompresnek nyilatkozva elmondta, hogy a munkaügyi és társadalombiztosítási minisztérium, valamint a szakmai képzés országos ügynöksége által gyakorlatba ültetendô intézkedés-programok révén a Zsil völgyében az elsô szakaszban elbocsátottak számára 1500 új munkahelyet hoznak létre. A Világbanktól erre a célra folyósított 9,5 millió dollárból 1,8 milliót utaltak ki a Zsil völgyében felhasználandó programokra. A szakminisztérium biztosítja majd a bérek kifizetését és a felszerelésekkel járó költségeket.

A fakitermeléssel foglalkozó magáncégek a tavaly 25 millió dollárnyi bükkfát és más fafajtát exportáltak, csôdbe juttatva a román fafeldolgozó ipart — nyilatkozta Vasile Badica, a faipari szakszervezetek szövetségének elnöke. Ily módon a fakitermelés és a feldolgozási ágazat tôkeszegénnyé válik, mivel a fakivitellel foglalkozó cégek ugyanolyan körülmények között vesznek részt az árveréseken, mint az állami társaságok, de mindig ezek nyerik meg a licitet. A faipari szakszervezetiek eltökélt szándéka általános sztrájkkal tiltakozni a munkahelyeik elveszítésével fenyegetô helyzet ellen. Ez idáig a tagságnak több mint fele egyezett bele az általános sztrájk kirobbantásába.

Az évente megszervezett RMDSZ Kolozs Megyei Önkormányzati Konferencia idei meghívottjai Borbély László közmunkaügyi és területfejlesztési államtitkár, Bara Gyula kormánytanácsos és Pethô Zsigmond, a Kolozs Megyei Mezôgazdasági Kataszteri Hivatal igazgatója voltak. A találkozón részt vettek a Kolozs megyei RMDSZ-es polgármesterek és alpolgármesterek, megyei, városi és községi tanácsosok. Kónya-Hamar Sándor képviselô, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke üdvözölte a jelenlévôket, majd Pálffy Károly, a MÖT elnöke beszámolt a testület egyéves tevékenységérôl.

Pálffy Károly lapunk kérdésére elmondta: Borbély László elôadásából fontos és hasznos információkra derült fény. Kolozs megyében több mint 60 helységbe vezetik be állami pénzbôl a vizet. Ezek között körülbelül 20 magyarok lakta település is van: mint Bálványosváralja, Kövend, Bágyon, Magyarszovát és Kiskapus. Továbbá külföldi tôke bevonásával mûködô helyi hitelbank létesítését is tervezik. Nagyon jó lenne, ha a külföldi partner mellett minél több polgármesteri hivatal szándéknyilatkozatával bekapcsolódna ebbe tôkefelajánlás formájában. Így az önkormányzatoknak is beleszólási joguk lesz a döntésekbe és nagyon alacsony kamattal juthatnak pénzekhez — mondta a MÖT elnöke.

Megtudtuk: több község is felvetette a gáz bevezetésével kapcsolatos tulajdonjog és fizetési kötelezettség problémáját. Erre vonatkozóan az államtitkár megígérte, hogy az ügy egy éven belül rendezôdik. Szóvá tették a földutak kikövezésének, illetve az autóbuszjáratok biztosításának a kérdését is. Errôl Buchwald Péter alprefektus tájékoztatott.

Pethô Zsigmond a kataszteri hivatal mûködését ismertette, és felajánlotta segítségét a kataszteri problémák rendezésére. Azt is elmondta, hogy, sajnos, a hivatal nem rendelkezik elég szakemberrel. Ezért a jövôben kiképzô tanfolyamokat indítanak. Molnár B. Géza, a Kolozs megyei egészségügyi pénztár igazgatótanácsának tagja az orvosi ellátással kapcsolatban adott tanácsot, ugyanis több község is arról panaszkodott, hogy nem rendelkeznek gyógyszertárral. Eckstein-Kovács Péter szenátor, kisebbségvédelmi miniszter a készülô kisebbségi törvényrôl és a katonatemetôk rendezésérôl, Mátis Jenô képviselô az 1999. évi állami költségvetésrôl, Boros János városi tanácsos a pályázati lehetôségekrôl tájékoztatott.

P. A. M.

Február 21-én, vasárnap délután 4 órakor a körösfôi templomban ünnepi istentisztelettel zárult a püspöki vizitáció, melynek tagjai, nagytiszteletû dr. Bustya Dezsô fôjegyzô, n. Tonk István fôgondnok, n. Fazakas Zsolt tanügyi kérdésekkel foglalkozó tanácsos, n. Gyenge János egyházkerületi elôadótanácsos, valamint Ábrahám Ferenc gondnok és n. Ferencz László esperes, fôtiszteletû dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke vezetésével január 12. és febr. 21. között ellenôrzést tartott Kalotaszegnek mind a harminchárom egyházközségében.

A népviseletbe öltözött körösfôi fiatalság, valamint az egyházközség vezetôsége nagy szeretettel fogadta a parókia udvarán a bizottság tagjait, akikkel az imateremben elbeszélgettek és meggyôzôdhettek arról, hogy mind a kicsinyek, mind az idén sorra kerülô konfirmándusok megfelelô hitoktatásban részesülnek. Ferencz László esperes meleg szavakkal köszöntötte a bizottság tagjait, akik dr. Csiha Kálmán ünnepi istentisztelete után összegezték a 22 napig tartó ellenôrzés tapasztalatait. Dr. Bustya Dezsô megállapította, hogy az ôseink által reánk bízott egyházi épületeket a hívek szépen rendben tartják, amint azt a körösfôi templom példája is mutatja, jól sáfárkodtak a talentumokkal, hiszen az utóbbi idôben szép imatermet is építettek. Felhívta a figyelmet az egyházi jegyzôkönyvek fontosságára, hiszen ezek felbecsülhetetlen értékû történelmi dokumentumok. A jelenlevôk megtudhatták Tonk István fôgondnoktól, hogy a krónikák szerint 333 évvel ezelôtt, 1666-ban nyert elôször írásos feljegyzést a körösfôi református egyház. Az IKE 70 évvel ezelôtt, 1929-ben alakult, és éppen azon a napon, hosszú idô után Körösfôn is újraalakult. Vezetôje Kovács Éva hitoktató. Dr. Csiha Kálmán záróbeszédében tájékoztatta a jelenlevôket arról, hogy folyamatosan készítik az új egységes református énekeskönyvet, valamint arról, hogy ezután a világ minden táján egyforma lesz az istentiszteleti rendtartás. Élesen bírálta és gyilkosságnak nevezte az abortuszt, meghúzva a vészharangot a kalotaszegi magyarság rohamos apadása fölött. Ha megnézzük a grafikonon a kalotaszegi magyarság rohamosan mélyülô szaporulatgörbéjét, pontosan ki lehet számítani, mikorra tûnik el Kalotaszegrôl az utolsó magyar is — mondotta.

A vizitáció tagjait a helybeli nôi kórus gyönyörû dalokkal üdvözölte.

Péntek László

„A széthullás veszélye fenyegeti a román nemzetállamot", és az erdélyi románság egyedüli védelmezôje a Román Nemzeti Egységpárt — hangoztatta az RNEP Erdélyhez intézett üzenetében.

Az RNEP hét végén nyilvánosságra hozott üzenete szerint „a magyar irredentizmus nagyarányú támadása" fenyegeti Romániában az alkotmányos rendet és a jogállamot.

Ez a támadás az RNEP érvelése szerint abban nyilvánul meg, hogy „a román törvénykezés és a román alkotmány nyílt megsértésével a kormánykoalíció törvénybe iktatta a kétnyelvû helységfeliratokat Erdélyben, a magyar nyelv használatát a közigazgatásban és magyar nyelvû egyetem alapítását tervezik román területen".

Az erdélyi románság egyedüli védelmezôje az RNEP — folytatta az üzenet. A párt szerint „a hisztérikus nacionalista demagógia senkinek sem használ, éppen az veszélyezteti a legjobban Erdély politikai és társadalmi stabilitását". Ezért a Nagy-Románia Párt „teljes mértékben idegen az igazi erdélyi nemzeti szellemiségtôl", az NRP vezetôjének, Corneliu Vadim Tudor szenátornak pedig rohamosan csökken politikai súlya, olvad választói tábora.

Az Erdélyben élô románoknak a legjelentôsebb ellenzéki párt, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja sem nyújt védelmet, mivel amikor hatalmon volt, aláírta a román–magyar alapszerzôdést. Ez a szerzôdés teljes mértékben hátrányos Románia számára — vélekedik az RNEP.

Az „üzenet" végezetül leszögezte, hogy az RNEP keményen szembeszáll az RMDSZ „törvénytelen követeléseivel", majd politikai hitvallásként megfogalmazza: „Erdélyben csak akkor nem lesz majd nemzetiségi probléma, ha az RMDSZ is megérti, hogy mindenki egyenlô a törvények és Isten elôtt".

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]