1999. február 24.
(XI. évfolyam, 45. szám)

A beidézettek közül csupán Kónya-Hamar Sándor képviselô, Kolozs megyei RMDSZ-elnök, Csapó I. József szenátor és Szilágyi Zsolt képviselô jelent meg tegnap a brassói ügyészségen. Mint ismeretes, a szeptemberi alsócsernátoni fórum fôbb résztvevôi nemrég bírósági idézést kaptak, de egyetlen esetben sem tüntették fel, milyen ügyben kívánják az érintetteket tanúként kihallgatni. Mi több, az illetékesektôl szóbeli tájékoztatást sem lehetett kicsikarni az ügy hátterérôl. Annyi azonban hamarosan kiderült, hogy a feljelentô — amint arról korábban tudósítottunk — Gheorghe Funar kolozsvári polgármester volt.

Kónya-Hamar Sándortól megtudtuk: alkotmányellenes tevékenységgel, az állam biztonságának aláaknázásával vádolta a feljelentô a fórum résztvevôit. — Tisztáztuk, hogy szó sincs ilyesmirôl, az illetô rendezvényen semmi olyan nem hangzott el, ami ellentmondana az alkotmánynak vagy a hatályban levô törvényeknek. A fórum az RMDSZ belsô politikáját, megújhodását célozta, nem pedig a román állam biztonságának felforgatását — mondotta Kónya. — Maga az a tény, hogy az érintettek közül hárman megjelentünk az ügyészségen, azt bizonyítja — folytatta a képviselô —, hogy igenis, tiszteletben tartjuk a jogállam intézményeit. Úgy érezzük, hogy nyilatkozataink rávilágítottak a vádak alaptalanságára, hogy sikerült véget vetnünk a további vizsgálatnak, és megóvnunk azokat is a további kihallgatásoktól, akik nem rendelkeznek parlamenti immunitással.

Mint ismeretes: tekintettel arra, hogy a bírósági idézés súlyos formai hibákat, számos törvénytelenséget tartalmaz, a többi érintett nem volt hajlandó az ügyészségen a feltüntetett idôpontokban megjelenni.

Székely Kriszta

Kolumbán Gábor Hargita megyei tanácselnök védelmében nyílt levélben fordultak Emil Constantinescu államfôhöz, Radu Vasile miniszterelnökhöz és Valeriu Stoica igazságügy-miniszterhez a Hargita Megyei Tanács képviselôtestületének és a megye közigazgatási hivatalának tagjai.

Kolumbánt — egy fordítási hiba miatt szándékosan félreértett szövegrészre hivatkozva — rágalmazás címén elsô fokon 20 millió lej pénzbüntetésre ítélte a Vaslui-i bíróság, ezen túlmenôen pedig egymilliárd lej kártérítés kifizetésére és 10 millió lej perköltség megtérítésére. A Hargita Megyei Tanács elnökét a csereháti árvaház épületének vitatott ügyével kapcsolatos közleménye miatt perelte be az ingatlant kivitelezô cég igazgatója.

Kolumbán Gábor sikeres megyei vezetô, és ha az ítéletet a törvényszék megerôsíti, s az jogerôre emelkedik, le kell mondania tanácselnöki tisztérôl is.

— Milyen új fejlemények vannak a Zsil-völgyében?

— Déván múlt pénteken folytatódtak a tárgyalások a szakszervezetek és a munkaügyi igazgatóság között. A bizottság nem véglegesítette egyelôre a tárgyalócsapatot, tehát hétfôn is vissza kell jönniük. Az idei kollektív munkaszerzôdést kell véglegesíteniük, amely a fizetésemelésekrôl és más, általuk követelt juttatásokról rendelkezik. (A kollektív munkaszerzôdést a bányászok képviselôi kedden délután aláírták — szerk. megj.) Petrozsényban viszonylag nyugodt a helyzet, dolgoznak. Különbözô állítások szerint még mindig van három-négy személy, aki még nem tért haza, akinek hollétérôl továbbra sem tudnak. Ezek még mindig a rendôrségen lehetnek, Bukarestben vagy máshol. Öt személy felôl érdeklôdtek általam lupényi RMDSZ-es barátaim, ebbôl három visszatért, kettôrôl tegnapig nem tudtam semmit. Lehet, hogy közben ôk is megérkeztek.

— Sikerül a tervezett 30 százalékos veszteségcsökkentést elérni a Zsil-völgyében vagy sem?

— Feltétlenül sikerülnie kell ennek, mert ez lenne az alapja a továbblépésnek. A legracionálisabb megoldás az lenne, ha Dâlját és Bãrbãteni-t bezárnák, és ott megszüntetnék a termelést. Mert például Bãrbãteni-ban roppant keveset, napi 500 tonna szenet hoznak fel. Tehát a kitermelés egyáltalán nem gazdaságos. Ha lesznek további elbocsátások, valószínûleg a nyugdíjkorhatárt megközelítô korosztály fog távozni két évre. Tehát most nem azok fognak távozni, akik akarnak. Nem akarják megismételni az 1997-es tévedéseket, amikor teljesen fejetlen módon egyik bányából nagyon sokan, máshonnan nagyon kevesen mentek el, és ez felkavarta a termelést.

— A bányászok beleegyeztek végül abba, hogy a dâljai és bãrbãteni-i bányákat bezárják?

— Igen. Ebbe feltétlenül bele fognak egyezni. A héten legalább két bukaresti küldöttség érkezik: a munkaügyi, illetve az iparügyi minisztériumból. Hogy ennek a különleges fejlesztési zónának — amit, sajnos, még hátrányos helyzetû övezetnek neveznek — a finanszírozása elkezdôdhessen.

— Mennyi pénz van erre a célra?

— Hunyad megye elsô fázisban erre kétmillió dollárt kapott. Ebbôl a kis- és közepes vállalatokat kellene fejleszteni. Jó hír, hogy megindult a privatizáció is. A múlt héten olyan cégek kerültek eladásra, amelyeket korábban nem tudtak eladni, mert elég jó árak vannak. Például a negyven üzlettel rendelkezô petrozsényi kereskedelmi vállalat részvényeinek 55 százalékát most vásárolta meg valaki csupán 1,2 milliárd lejért. Fôleg ipari és ruházati cikkeket, illetve bútort kínáló kereskedelmi hálózatról van szó.

— Hány bányászt kellene még az idén elbocsátani?

— Körülbelül 1200-at, ennyit kívánna meg a 30 százalékos veszteség-csökkentés. Elôbb 3000-rôl volt szó. A bãrbãteni-i bányászokat azonban átirányítják Lupényba, megerôsítik az ottani váltásokat, hogy sokkal többet hozhassanak majd a felszínre. 1997-ben 18 ezer embert bocsátottak el, ezt 1998-ban további pár száz követte.

— Ôk most mit csinálnak?

— Velük van a legnagyobb gondunk. Megszerveztük, hogy a polgármesteri hivatalok ôket útjavításokra, köztisztítási munkálatokra, sártisztításra, a tömbházak pincéinek higiénizálására, közterület-karbantartásra alkalmazzák. Ez március elsejétôl több mint ezer új munkahelyet jelent. Hat hónapos idôszakra szól ez a finanszírozás, és a foglalkoztatottak 900 ezer lej körüli nettó fizetést kapnának. Nem nagyon sok, de sokkal több, mint a tavaly. Tavaly is volt ilyen akciónk, de nyolc ajánlásból egy bányász fogadott el ilyen munkahelyet. Idén már az a gondunk, hogy az elbocsátottak közül körülbelül 3000 személy rögtön el akarná foglalni ezeket a munkahelyeket, de csak ezer állás van, tehát ez a módszer kezd mûködni. Tavaly a polgármesterek is nagyon furcsán viszonyultak ezekhez az akciókhoz, az idén viszont már ôk sürgetik, hogy kapják már meg ezeket a pénzeket. Úgy vélem tehát, hogy az idén sokkal simábban fog ez menni.

— Beindultak valamilyen szakmai átképzési programok?

— Van Petrozsényban egy nagy átképzési központ. Azonnal olyan tanfolyamot lehetne indítani ingyen, amilyent egyes magáncégek kérnek.

— Erre is van pénz?

— Igen. Úgynevezett inkubációs központként mûködne, amelynek telefonnal, faxszal felszerelt irodáiba hat cég hat hónapra beköltözhetne, és elkezdhetné a mûködését. Ezek a cégek elméletileg hat hónaponként cserélôdhetnének.

— Ezt európai pénzekbôl finanszírozzák?

— PHARE- és Világbank-pénzekrôl van szó: Hunyad és Gorj megye egész évre 10 millió dollárral rendelkezik.

— Olyan hírek vannak, hogy most a bányászfeleségek férjeiknél is elégedetlenebbek, s hogy a következô bukaresti bányászjárásra az asszonyok fognak elindulni. Mi errôl a véleménye?

— Nem hiszem, hogy ennek valós alapja van. A munkaajánlatok nagy része éppen nôknek szól, de ezek iránt egyelôre csekély az érdeklôdés. Most szó van arról, hogy Lupényben textilvállalat kezdi el mûködését, ahol mintegy ezer új munkahely lenne — nôknek.

— Mikor járt ön utoljára Petrozsényben? Milyennek ítéli a város hangulatát most, amióta a stoenesti-i csata legyôzöttei visszatértek?

— A múlt héten kétszer is voltam ott. Nagyon ellentmondásos a helyzet. Van, aki nagyon haragszik a szakszervezeti vezetôkre, hogy miért vitték el ôket. Ugyanakkor ôk haragszanak azokra, akik otthon maradtak. Ha jól utána számolunk, nem hiszem, hogy Petrozsénybôl több mint 1500-an vettek volna részt a legutóbbi bányászjárásban. De legalább fele nem a bányászok közül volt, hanem a korábban elbocsátottak sorából. Nagyon sokan mentek legutóbb olyanok, akik eddig sohasem vettek részt az ilyen akciókban. Mert egyszerûen kivitték ôket a váltásból, buszokra szállították, és útnak indították ôket Târgu-Jiu felé. Tehát sokan voltak olyanok is, akiket az ár vitt magával Stoenesti-ig. De a mi szempontunkból most az a fontos, hogy milyen szakszervezeti vezetés váltja fel a régit. Hogy leváltják-e Cozmát? Azt mondták ugyanis, hogy ha húsz évre zárják be, akkor is ô marad az elnök... Szerintem most már olyan belsô ellenzék képzôdött a tizennyolc szakszervezeti tanácstag között, hogy magától adódóan új elnököt fognak választani. Habár ez azt jelentené, hogy ôk is elítélik Cozmát. Tehát ez itt most a tétek egyike. A másik pedig az, hogy most a kormány nagyon odafigyel a völgyre, és lehet, hogy a héten vagy a jövô héten a miniszterelnök is lejön. Bukarestben nem retorziós és ellenszenv-alapon kezelik az ügyet, hanem úgy, hogy mindenképpen szeretnék megállítani a hanyatlást, és megoldásokat találni a valós gondokra.

— Ön milyen megoldásokat lát?

— Sok hazai és külföldi cég akar ide vállalatot vagy fiókot telepíteni, mert hatalmasok az elônyök. Ez jó jel, és ez lenne az igazán jó megoldás is. És ez a brádi környékre, az aranybányák vidékére is érvényes.

Tibori Szabó Zoltán

Keddre virradólag súlyos áradások kezdôdtek Románia nyugati és északi részén. Több helyen kilépett medrébôl a Berettyó, a Sebes- és a Fehér-Körös, áradnak más folyók és patakok is. Sok ezer hektár szántóföldet és lakott településeket öntött el a víz Temes, Arad, Bihar, Szatmár, Máramaros, Szilágy, Beszterce-Naszód megyékben, valamint más vidékeken.

Helyenként méteres vízréteg alá kerültek a fô- és a mellékútvonalak. A vízügyi hatóságok vízgyûjtôk, holt medrek és az árterületek elöntésével próbálják mérsékelni a heves árhullámok levonulását.

A helyi közigazgatást felügyelô országos fôhivatal a megyei prefektúrákkal karöltve intézkedett az árvízkárok mérséklése, az árvízveszély csökkentése, szükség esetén a lakosság mentése, a rászorultak ivóvízzel, élelemmel, gyógyszerrel, sátrakkal és takarókkal való ellátása érdekében.

A rádió jelentése szerint kormányhatározat készül az árvízkárosultak anyagi megsegítésére. A hirtelen olvadás és az utóbbi napok esôzései miatt számos belsô-erdélyi vidéken és a Székelyföld egyes részein a patakok áradása és a megemelkedett talajvízszint okoz komoly gondokat.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsi Hivatala kedden szerkesztôségünkbe eljuttatott nyilatkozatában cáfolja azt a nagyváradi román sajtóban megjelent hírt — amelyet több bukaresti román nyelvû napilap is átvett —, amelyben többszöri alkalommal elkövetett házasságtöréssel gyanúsítják meg a püspököt. A közleményben leszögezik: „Felháborodva értesültünk arról, hogy a nagyváradi Vest napilap, majd pedig ennek nyomán az Evenimentul zilei és az Adevãrul címû országos napilapok nemtelen támadást intéztek Tôkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke személye ellen. A valótlan, pikáns történetek feltálalásával a hazugságok újabb tárházát nyitotta meg a honi botránysajtó. Legutóbb Emil Constantinescu államelnök lejáratásán ügyködtek, most pedig egyházunk elsô ôrállója, Tôkés László püspök befeketítésére szövetkeztek. Az ismerôs és módfelett ízléstelen módszer ezúttal sem váltotta be a hozzáfûzött álságos »reményeket«.

Közösségünk szilárdan kiáll püspöke mellett, és határozottan visszautasít minden megjelent rágalmat, és minden olyan további probálkozást, amely összeférhetetlen a jóízléssel és a sajtóetikával."

Ioan Bobos alezredes, a Kolozs megyei rendôrség közlekedésrendészeti osztályának fônöke és a szóvivôi szerepkört betöltô Ioan Pãcurar hadnagy jelenlétében a helyi média képviselôi tegnap értesültek a KRESZ-nek 1998 decemberében, a 890-es kormányrendeletben rögzített módosításairól.

A március 15-én érvénybe lépô változások közül a legfontosabb talán az, hogy megszûnik a pénzbírság helyben történô kifizetésének lehetôsége. A kihágásról jegyzôkönyv készül, a pénzbüntetést pedig kizárólag a takarékpénztárnál (CEC) lehet befizetni. Amennyiben a pénzbírságot 48 órán belül befizetik, úgy az alsó küszöb felével megússzák. Az igazságtalannak vélt szabálysértésrôl készült jegyzôkönyv ellen óvás csak a bíróságon emelhetô, s a megyei rendôrfôfelügyelô vagy a közlekedésrendészeti osztály fônöke is csak különleges esetekben intézkedhet a hajtási jogosítvány bevonásának felfüggesztésérôl.

Változik a városban, illetve az országutakon megengedett sebesség is. Ezentúl bármilyen típusú jármû a városban az 50 km/órás, azaz úgynevezett „kereskedelmi sebességgel" haladhat. Országúton a személygépkocsik 90 (autósztrádán 120), a motorkerékpárok 80 (100), a 3500 kg-nál súlyosabb teherszállítók 70 (90), a 8-nál több személyt szállító jármûvek 80 (90), a mezôgazdasági és ipari jármûvek (például traktorok) pedig legfeljebb 50 km/órás sebességgel hajthatnak. A „mazsolák" kivételt képeznek: az egy évnél kisebb „régiséggel" rendelkezô jármûvezetôk a fent említett sebességeknél 10 km/órával lassabban kell hajtaniuk.

A biztonsági öv használata ezentúl a városban is kötelezô a sofôr és az elöl ülô számára. Hátramenet közben nem kell becsatolni, de a terhes nôket, a sofôriskolák oktatóit, a hivatalos menetoszlopot kísérô rendôröket, vagy a munkájuk természetébôl eredôen rendszeresen és gyakran megállni kényszerülô szolgáltatásbelieket is mentesítik használata alól.

Csak tallózva a további változásokból: • a villanyrendôrnél elôre haladáskor bármelyik sáv használható • a közszállítási jármûvek ezentúl abszolút elônyt élveznek, így a mögöttük haladóknak a jelzett megállók közelében lassítaniuk kell • igazoltatáskor a hajtási jogosítvány, forgalmi engedély és személyazonossági kártya (igazolvány) mellett a jármûnek a Gépjármû-nyilvántartási Hivatal (RAR) által kiállított azonosítási irata (carte de identiate a vehicolului), taxisok, szállítók és oktatók esetében pedig a törvény elôírta iratok felmutatása is kötelezô • az ittasokon kívül a kábító- (vagy bódító) szert használt, sôt a láthatóan fáradt gépjármûvezetôk is „kikapcsolhatók" a forgalomból • a szekerek ezentúl csak a helyi hatóságok által megszabott helyen vághatnak át az országúton • vontatni nemcsak merev, hanem a RAR által jóváhagyott rugalmas kötéssel is lehet • vezetés közben szigorúan tilos a maroktelefon használata • a sofôrvizsgán „elhúzottak" leghamarabb 30 nap után jelentkezhetnek újra, s amennyiben a sorozatos (sikertelen) vizsgák miatt a sofôriskola elvégzése után egy év telt el, úgy azt újra kell kezdeni • kötelezô „tantárgy" a közlekedési szabályok ismerete, és távlatban, kísérleti jelleggel, a közlekedés elméleti tudnivalóiból érettségi tantárgy lesz.

Turós-Jakab László

KORUNK KÁVÉHÁZ

Szilágyi Domokos: Magyarok címû versérôl Cs. Gyímesi Éva és Borsodi László tart elôadást Határtalan haza címmel február 25-én, csütörtökön du. 5 órától a Nagy-Szamos (Iasilor) utca 14. szám alatti Korunk Kávéházban.

AZ EME TERMÉSZETTUDOMÁNYI ÉS MATEMATIKAI SZAKOSZTÁLYA február 26-án, pénteken du. 5 órától havi felolvasó ülést tart az I. Ghica 12. szám alatti EME-házban. Dr. Mócsy Ildikó tudományos fôkutató tart elôadást A radonnak tulajdonítható lakossági sugárterhelés címmel. Utána szakosztályi gyûlés következik. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

FODOR SÁNDOR: BIMBI TÁBORNOK címû kötetét mutatja be február 25-én, csütörtökön du. 5 órakor a Kriterion Könyvkiadó a Györkös Mányi Albert Emlékházban (Bilascu/Majális utca 5.). Az est végén a szerzô dedikál. Minden érdeklôdôt szerettel várnak!

A KOLOZS MEGYEI RMGE február 26-án 9 órai kezdettel a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban tartja beszámoló és tisztújító közgyûlését. Felkérjük tagjainkat, hogy mindenki jelenjen meg, minden gazdakör legalább 3 személlyel képviseltesse magát. A kötelezô napirenden kívül tájékoztatást tartunk a külföldi tanulmányutakról, vásárokon való részvételekrôl, vetômag- és vegyszerellátásról, állattenyésztôk gondjairól.

Az elnökség

TISZTÚJÍTÓ KÖZGYÛLÉST tartanak az RMDSZ belvárosi körzetében csütörtökön du. 5 órától. A közgyûlés meghívottjai: Kónya-Hamar Sándor, Bitay Levente és Pálffy Zoltán. Kérik a tagság minél nagyobb számbani részvételét.

AZ ARANKA GYÖRGY NYELV- ÉS BESZÉDMÛVELÔ KÖR 1999. február 27-én, szombaton de. 10 órakor tartja az Apáczai-líceumban a V–VIII. osztályos tanulók megyei vetélkedôjét.

A TÖRÖKÖK TERJESZKEDÉSÉNEK KÖVETKEZMÉNYEI címmel dr. Sándor László tart elôadást február 25-én, csütörtökön du. 4 órától az RMDSZ alsóvárosi körzetének székházában (Párizs utca 17.).

AZ ÖRÖK INDIA címmel nyílik fotókiállítás február 24-én, 12 órakor, a Bánffy-palotában. Részt vesz S. Chatterjee, az India bukaresti nagykövetségének kulturális attaséja.

— Miért óvják a pápát attól, hogy Erdélybe is ellátogasson?

— Mert rosszak az utak. A megértéshez vezetô utak.

-fi

• Szilveszteri lopás tetteseit azonosították az alsójárai ôrs rendôrei. A bikalati Florin C. (17) és Sãndel T. (16) egy Cielót tört fel azon az éjszakán. A jármû tulajdonosát, K. Cãlint mintegy 5 millió lejes kár érte, a két bûnözô pedig szabadlábon védekezhet a minôsített lopás vádja ellen.

• Közlekedésrendészeti ellenôrzés során bukott le Radu Bogdan Petrus (17) dési lakos, aki hajtási jogosítvány nélkül vezette a GRJ–191 rendszámú Toyotát. A dési razzia során egyébként 116 jármûvet intettek le, s a 7 írott figyelmeztetés mellett 3 jogosítványt visszatartottak. A 16 esetben kirótt pénzbírság összege 355 ezer lej.

• Csalásért indult bûnvádi eljárás Ionel Negru (36), a bánffyhunyadi Virecom Kft. munkása ellen. A vádirat szerint 1994-ben Negru hitelért folyamodott az Agrárbankhoz, ahol kezesként egy barátját nevezte meg.

Szerzôdéskötés után felvette ugyan a 7 milliót, de a pénz visszafizetésére már nem került sor. A kár 75 százaléka megtérült, Negru pedig szabadlábon védekezhet a vád ellen.

(turós)

Kifinomult nemes színeivel szemet gyönyörködtetô. Napokon keresztül nézzük egymást. Idônként megrezdül, de nem hervad, nem kókadozik. Fürdik kéjesen, a téli napsugár simogató melegében. A szirmok bársonyán áttör a fény. Engem is valamire csalogat. Mintha szólni akarna. A napok telnek. Barátságunk egyre mélyül. Nézem a virágokat s azt mondom, ilyen nincs. Ennyi ideig még a szegfû se tart ki, nemhogy a tulipán. Aztán egy belsô sugallat arra késztet, hogy elôvegyem a festékeket. Vajon miért kellett ilyen hosszú vajúdás, hogy ráébredjek, meg kell örökítenem? Nem tudom. Másnap, miközben a kész munkát nézegettem, szemem a tulipánokra tévedt: az éjszaka elhullatták szirmukat. Csodálatos virágok voltak. Kivárták, amíg megörökítettem ôket.

Horváth Gyöngyvér

Márc. 3. Közgyûlés 17 órakor az Apáczai Csere János Líceumban.

Márc. 6. (szombat). Vízesések túrája I. Révi-szoros (Vadul Crisului), Révi barlang és vízesés — Tízfalusi Pokol-barlang (P. Bãtrânului), Izbendis V. — Vársonkolyos. Vonatos + gyalogos kirándulás (20 km, szintkülönbség 500 m). Találkozás 5.30-kor a nagyállomás elôtt. Jelentkezni lehet a 435-866-os telefonon. Túravezetô Vlád Pál.

Március 6. (szombat). Szent László-körút. Találkozás reggel 9-kor a szindi Kulcsos háznál. Táv: 24 km, szintkülönbség: 1000 m. Túravezetô Tóth István.

Március 7. (vasárnap). Nônapi túra. Találkozás 9 órakor a Minerva elôtti buszmegállóban. Útvonal: Szent János-kút érintésével Dumbráva-gerinc (20 km). Túravezetô Kolumbán Gyula.

Március 13–21. Magashegyi túra a Retyezátban. Jelentkezni lehet a közgyûlésen. Vezeti Fazakas Ferenc és Szilágyi András.

Március 13. (szombat). Bükki séta a Brüll kilátóhoz. Találkozás 10 órakor Monostoron. Táv: 15 km. Vezeti Sófalvi István.

Márc. 14. (vasárnap). Hója–Bongár-kút (20 km). Találkozás 10 órakor a Néprajzi Múzeum szabadtéri részlege elôtt. Túravezetô Magyarosi Margit.

Márc. 18. (csütörtök). Túravezetôk tanácskozása 17 órakor a székházban.

Március 20. (szombat). Szelicsei tavak. Találkozás Monostoron 10 órakor (20 km). Túravezetô Sófalvi István.

Március 21. (vasárnap). Kolozsvár szobrai. Találkozás 10 órakor a Szent Mihály-templom bejáratánál. Vezeti Martonossy Magda.

Márc. 27. (szombat). Hóvirágtúra a vársonkolyosi (Suncuius) Misid völgyébe. Találkozás 2.15 (hajnali) órakor a nagyállomás elôtt, vagy pénteken este, Kerekdomb, Sanatorului 44. szám alatt, a túravezetô lakásán. A bejárandó távolság 28 km, szintkülönbség 600 m. Felszerelés: gumicsizma és karbid- vagy elemlámpa a Bíró Lajos-barlang megtekintéséhez. Jelentkezni lehet a 435-866-os telefonszámon. Túravezetôk: Vlád Pál és Várdai Levente.

Március 27. (szombat). Autóbuszos kirándulás Kisbányára. Jelentkezni lehet a közgyûlésen, vagy a szolgálatos napokon a székházban. Vezeti Prezensky Tibor.

Március 28. (vasárnap). Leányvár. Találkozás Monostoron 9 órakor, a megteendô táv 20 km. Túravezetô Szatmári Béla.

Február 27-én, szombaton délután 18 órakor Ana Adam, Ioan Bunus, Dan McKereghan, Toró Attila, Miklósi Dénes, Újvárossy László, Szabó Zoltán — Judóka munkáinak bemutatásával folytatódik az ...így van, Romániában vagyunk címû kiállítássorozat a Sylvie Moreau Galériában. A most bemutatott alkotások talán egy kicsit másképpen határozzák meg a Romániában „levés", létezés szintjét, hôfokát, mint az, ami az utóbbi két hétben volt jelen a Méhes (S. Albini) utca kettes szám alatti térben.

Ana Adam fehér lapján áttetszô rajz, négyzet hálóban, repülô boszorkányt sejtet, a címben mostoha anya/ország szerepel. Ioan Bunus elzászi útvonala erdélyi tájra hasonlít (egy-egy állomás/rajz elcserélhetô két, aktuális bélyeg ívért). Dan McKereghan (New York) a sápadtságon túlra mutató instalációval készült: egy szék körül fénykép, felirat és zene, emlékezés Transilvániára. A tv-monitoron megjelenô arcok az utóbbi hetek, egy hazai tv-esemény ismétlése parafrázisának tûnhetnek. A mû Miklósi Dénes videoapropriációja — videoolvasata Miklóssy Gábor képének. Toró Attila performance dokumentációt küldött. Újvárossy László a tüntetések/felvonulások kellékével él, mint az elmaradhatatlan, de helyettesíthetô, lecserélhetô, hordozható képpel. Szabó Zoltán — Judókának csak egy ablakra van szüksége. Különbözô anyagi hordozók által megsokszorozott állapot. ...végül is igen, így van, Romániában vagyunk.

K. L.

A kiállítás megtekinthetô: keddtôl péntekig, naponta 15 és 18 óra között a Méhes (Albini) utca 2. szám alatt.

legfennebb átalakul, tanították a középiskolában. Az örök érvényû törvény ismét igazolást nyert.

Sokáig szívesen látogattam a Continental borbélyüzletet. Kellemes környezetben, jól felszerelt mûhelyben, szakértôk keze alatt az ügyfeleknek nem volt okuk panaszra.

Tavaly nyáron hiába kerestem a borbélyüzletet. A bérleti szerzôdést felmondani kényszerült kis közösség nem adta fel, pár méterrel arrébb nyitottak ismét. A helyiség kisebb ugyan, de ugyanolyan nett, a létszám hatra csökkent (hárman egy váltásban), ám a kiszolgálás ugyanolyan színvonalú.

Póka János András

Szombaton este a kisbácsi mûvelôdési házban a brassais véndiák alapítvány Zurboló néptánc együttese szórakoztatta a közönséget. A Könczei Csongor és Könczei Árpád koreográfiájában bemutatott mûsor küküllôdombói, széki, bonchidai, palatkai, kalotaszegi, vajdaszentiványi és Rába-közi táncokból tevôdött össze. Külön elismerés illeti az „El kell menni katonának" címû összeállítást. A közönség vastapssal jutalmazott minden táncot. A háromtagú zenekar mindenféle „profi" erôsítôk nélkül, tisztán, szépen csengô muzsikával kísérte a táncokat.

Bár úton-útfélen hangoztatjuk, hogy kevésnek találjuk a hagyományôrzést, fiataljaink nyilvános szereplését és a régi szép szokásokhoz való visszatérését, mégis mikor egy ilyen mûsorral látogatnak el hozzánk, sokan inkább otthon maradnak, kevesen foglalnak helyet a nézôtéren.

Ennek ellenére: köszönjük Zurboló! Még gyertek hozzánk, reméljük, azok is eljönnek legközelebb, akik most távol maradtak.

Fodor András
Kisbács

Meglepô, mi több, hihetetlen hírt hozott a polgármesteri hivatal szokásos hétfôi sajtóértekezletén az újságírók tudomására Victoria Olaru, a kolozsvári városi tanács fennhatósága alatt mûködô szegénykonyha igazgatónôje: a hollandiai szegények kevesebb ételt kapnak, mint a kolozsváriak. A kijelentés állítólag a hollandai Katwijk városban mûködô Christeliynk Stichting Hulp Oost Europa elnevezésû alapítvány igazgatónôjétôl, Maria de Graaf asszonytól származik, aki nemrégiben városunkba látogatott. Victoria Olaru tájékoztatójából az is kiderült, hogy a holland vendégek meg is kóstolták és lefényképezték a kolozsvári szegénykonyhán felszolgált „ízletes" ételeket. A hollandok ugyanakkor megjegyezték: országukban sokkal kevesebb iratcsomóra és igazolványra van szükség ahhoz, hogy a szegénykonyhán valaki ételhez juthasson. Véleményem szerint az igazgató asszony tájékoztatójából egyetlen következtetés vonható le: a kolozsvári szegénykonyhán iratokat nyomnak le a rászorulók torkán. Innen az ételtöbblet.

Kiss Olivér

Bajor Andornak még a „békésebb" cenzúra idején volt egy emlékezetes címû paródiája, a MIÉRT LOPOTT LIBÁT MARCI PISTA BÁLINT?... Ez a cím baráti körökben szállóigévé vált, olyannyira, hogy kényes helyzetben elég volt kimondani, s a beavatottak közül mindenki tudta: egészen másról van szó, mint a kérdésre adott hivatalos változat... Helyben vagyunk.

A KMDSZ szerkesztésében megjelenô STUDENTPRESSZ négyoldalas mellékletét olvasgatom, s elkedvetlenít, hogy az „InterEtnica" felfogása, passzusai mennyire rácáfolnak címére. Szomorú, hogy a fiatal szerzôk, mintha nem ismernék azt a szellemi erjedést, amelyet Patapievici írásaival, katartikus gondolataival, vagy Boiának a káros (kóros) román történelmi mítoszokról szóló kiváló munkájával lehetne illusztrálni. Különben nem használnának, nem ismételnének meg olyan — számunkra, magyarok számára jól ismert sztereotípiákat — tendenciózus kijelentéseket, amelyek az örökzöld román elôítéletekkel s persze komplexusokkal (ezt is látni fogjuk) megöntözve a hagyományos magatartásmodellt és hamis elméletet szolgálják az új Európa színe elôtt.

El kell hinnünk, hogy a civil társadalom részérôl szólnak hozzá a kérdéshez. (Függetlenül attól, hogy történész szakosok-e vagy „csak" a jövendô román értelmiséghez tartoznak.) Idézzünk néhány példamondatot.

Bogdan Ciprian „vezércikk" gyanánt tálalt írása meredeken indít, amikor azt állítja, hogy az „erôs uralkodó ösztönökkel és nomádsággal jellemezhetô turáni magyar törzsek" egy latin–trák–szláv eredetû, kevésbé kemény, vad természetû néppel találkoztak itt több mint ezer évvel ezelôtt. Elég jelzôk nélkül tudomásul venni a törzsek–nép szembeállítást, hogy a legsötétebb, legrombolóbb iskolás szintû beskatulyázást és mérgezést juttassa eszünkbe. Szerencsére nem folytatja fájdalmasan szegényes primitív történeti példatárát (mindegy, honnan inspirálódott); még ha a „sugallat" — mint legtöbb társa esetében — békésnek, jóindulatúnak mondható is, nem kell jóslatba bocsátkozni, hogy ezzel a több mint hangulatteremtéssel milyen türelmi „társasjátékba" vonja be olvasóit — mindkét érintett felet. A következô mondat a két nép 1100 éves kapcsolatteremtésére hivatkozik, amely után, sajnos, nem sikerült igazán elfogadnunk egymást, románok, illetve magyarok másságát... Nyilvánvaló, hogy a hamis felhang csak hamis, valótlan forrásokból táplálkozva mondhat ekkor érzelmes butaságot; mert szerzônk különben a fent idézett alapállásból igyekszik levezetni a toleranciát igénylô testvéri együttélés szükségességét. (Közben — javára? netán javunkra? írható, hogy — beismeri az erdélyi románság kisebbségi komplexusát, persze úgy, hogy kölcsönösen kioktat az intoleráns megnyilvánulások káros voltát illetôen.)

Igaz, hogy nem a régmúltról, hanem a mai sorsunkról, együttlétünkrôl van szó, de a további félreértésekre is gondolva mégsem ártana ilyenkor megadni az illô választ az ilyen felszínrôl (néha felülrôl) vagy felszínesen induló közeledési kísérletekre. Még ha úgymond barátságos is a meggyôzô szándék, némelykor több tíz (ha nem: több száz) bizonyítékot, dokumentumváltozatot tudnánk fölmutatni a sommás nem tudás ellenében — kár, hogy mindig a román ünnepi vagy szorongató napi gyakorlatot, az állami vagy „országos" szempontot tartjuk szem elôtt. (Arra, hogy mi az „összeurópai" szempont, jó példát szolgáltatnak az elsô világháború utáni — pardon: alatti, mert nálunk béke helyett Clemenceau-ék részérôl is elítélt, erôszakos román megszállás volt — béketárgyalások összes véleménykülönbségei. Ki-az-ügyesebb alapon területet lehet szerezni, de a diplomáciai bravúroknak és a nagyhatalmi politikának nem sok köze van a valós történelmi tényekhez.)

Még az ôszinte polgári demokratikus törekvéseirôl ismert cseh Masaryk is azzal érvelt, hogy a cseh és szlovák nemzet sohasem vágyott hódításra (mintha nem az újonnan alakult csehszlovák állam kebelezte volna be, a rutén lakosság tiltakozása ellenére, Kárpát-Ukrajna egy részét!), a cseh és szlovák nép sohasem félt a munkától, és csak egyet akart: békét és gazdasági jólétet. A cseh diplomácia sem feledkezett meg hát bizonyos „nemzeti jellemvonások", nyelvi vagy jellembeli rokonság, népi érzelemvilág alapján, az eszmék és célok hasonlóságára hivatkozva — „ezek kapcsolják össze és tömörítik szövetségbe a nemzeteket és államokat" — befolyást gyakorolni az európai nagyhatalmakra, valamint a szláv jövô politikai tényezôire. (Ez, ugye, már összecseng valahol a „turáni magyar törzsek" és a román nép békeszeretô eleinek jellemzésével az „InterEtnicá"-ban, s némiképpen a román diktátor rendelésére készült Ion Lãncrãnjan-vádirat szellemi töltetével.)

Az ezer évvel ezelôtti korba visszapillantva: békés népekrôl nemigen tud a történelem. Viszont a Dunát átlépô, délrôl a Magyar Királyságba, Hátszeg és Fogaras vidékére a 13. században betelepedô románságról már többet. Még a nagyon gyér román forrásokból is. Mint például az a krónika, melyet Dimitrie Onciul (1856–1923) román történész tett közzé: a Ionid variáns szerinti kiadás a honfoglalásról, Balkánról való bevándorlásról ezt írja (nyilván nem 1 100 esztendôs történet). A románok — idézzük — „átkelve a Dunán egyesek letelepültek (au descãlecat) Severin tornyánál (a mai Turnu Severin), mások Magyarországon, az Olt, a Maros és Tisza folyóknál, egészen Máramarosig jutva. Azok, akik Severin tornyánál álltak meg, az Al-Duna felé indultak, benépesítve a helyeket, s eljutottak Nicopole határáig. Akkor maguk közül elôkelô nemzetségekbôl való bojárokat választottak s fô bánná avatták Basarabot, hogy vezetôjük legyen (sã fie lor cap). Elsô székhelyül Severin tornyát, másodiknak Streha-iát, harmadiknak pedig Craiovát tették meg." A királyi okleveleken kívül az 1332–1337. évi pápai tizedszedô lajstrom alapján (Domokos Pál Péter becslése szerint) ebben a korszakban mintegy 310 ezer magyar, 21 ezer szász és valamivel kevesebb, 18 ezer ortodox román élt Erdélyben; a kultuszhelyek száma is ezeket a számokat igazolja.

Tudjuk, milyen mítoszok bûvkörében íródott az eddigi román történelem (különösen az utóbbi negyven évben); de azt csak sejteni lehet, hogy a — nem is annyira félretájékoztatás, inkább — „félrenevelés", kockázatos önismerethiány eredménye ragadtathat valakit olyan kijelentésekre, mint a Patriotism la generatia Pro címû minitanulmány feltételezhetôen diák-szerzôjét. Itt is kísért a sematikus látásmód (az internacionalista doktrínával szembeszálló román hazafi, a vértanú Pãtrãscanu, a Moszkva politikáját követni kényszerített Románia), hogy aztán megtudjuk: a kommunista idôszakban (csak akkor?) a román történelem nacionalista színezetet kapott, ámde a román nép (így homogénen!) nemet mondott a politikai vezetôk nacionalizmust megkövetelô politikájára, és ez fôként annak köszönhetô, hogy „a román nép tulajdon lényében tagadja az extrémizmust, sôt ellenkezôleg, nagyon is toleráns"! Ezért hát visszautasította a nacionalizmust...

A félelmetes közelmúlt ismeretében — magyar diákkollégák, családi s egyéb tapasztalatok alapján — senki sem teszi fel a kérdést: a sovinizmust is visszautasították-e, foglalkozásra, funkcióra, nemre stb. való tekintet nélkül, vagy csak a hazafias érzülettôl fûtött nacionalizmust?!... Ez nagyon lényeges kérdés, hisz a melléklet minden írása, a kiadvány célja a toleranciát hivatott szolgálni. Az egymás megértését és megbecsülését (akár az önbecsülést) lehet-e hazugságra, elhallgatásra, lakkozásra építeni?

A románság — a nemzetiségekkel szemben tanúsított politika legmérsékeltebb éveiben sem — soha nem tartott be semmilyen idevágó nemzetközi szerzôdést, még a saját gyulafehérvári határozatában foglaltakat sem. Könyvtárnyi anyagot tesznek ki a diszkriminatív rendeletek s intézkedések a magyar iskolák s egyáltalán az anyanyelvû oktatás felszámolásáról, az egyházi jogok és területek megnyirbálásáról, elkobozásáról, a nemzetiségi közösségi intézmények szétzúzásáról — nem a negatív „modellként" idézett Ceausescu-uralom idején, hanem a „demokratikusnak" és „békésnek" tartott két világháború közti idôszak kezdetén. Nem a sérelmezôk szavait idézem, csak a nagy román hazafiak, politikusok vallomását, röviden. Nicolae Iorga: „A kormány kiadott a kisebbségek részére egy iskolaügyi szabályzatot, s egyúttal kijelentette, hogy több engedményt nem ad... A kisebbségek tiltakoznak... olyan memorandummal, amelyet 40 000 magyar anya írt alá... Én azt hiszem, ez a rendelet és módszer cseppet sem alkalmas arra, hogy az erdélyi magyarságban rokonszenvet keltsen. Nem szabad irreális eszközökhöz nyúlni, mert tudnunk kell, hogy aki nem akar tanulni, az erôszak alkalmazására sem fog tanulni. Hát, uraim, elképzelhetô az, hogy egy katolikus pap idejöjjön és kérje önöket, hogy vegyék fel az ô vallását?..." (Mert arról volt szó; a magyar nyelvû oktatás felszámolása után a legtöbb helyen elemi szinten is: vallási áttérítéssel folyt a „meggyôzés", nemcsak a magyar, de a magyar ajkú és hagyományú nagyszámú zsidó közösségekben is.) Constantin Mille román publicista szerint a bukaresti Presaban: „a hatóságok különben úgy viselkednek a kisebbséggel szemben, mintha meghódított, leigázott népek volnának. (...) az általam idézett okmányok egyikében azt találom leírva fehérre feketével, Románia kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy a kisebbségi iskolákban tiszteletben tartják azok anyanyelvét — a másikban pedig szintén fehérre feketével Anghelescu miniszter körrendeleteiben 100.08-as és 100.09-es szám alatt — az elôzônek éppen az ellenkezôjét: 1924. szeptember 1-tôl a kisebbségek kötelesek iskoláikban a román nyelvet tanítási nyelvként bevezetni." Tiberiu Voinic az Adevãrulban ezt írta: „Amikor fajunk oda süllyed, hogy megijed attól a maréknyi embertôl, akik történelmük megalázó korszakába jutottak, akkor nagyon-nagyon rosszul áll a sorsa..."

Az utóbbi évtizedek — a melléklet hazafiságot elemzô írása szerint — néhány kommunista pártvezetônek tulajdonított „nacionalizmusa" idején a valóságban: tökéletesített módszerekkel és fegyelemmel sikerült mozgósítani minden felelôs személyt, a román értelmiség java részét a homogenizálás célszerû valóra váltására. A buzgalomból és a nemzeti „gôzbôl" bôven futotta az 1989-es fordulatot követô, hangzatosan „alkotmányos" és „toleráns" évtizedre is...

Még a „magyarbarátsága" miatt elmarasztalt Petru Groza, a második világháború utáni elsô demokratikus román kormány feje is jó balkáni politikusnak bizonyult, amikor hangzatos, szép szólamokkal Kolozsvár és Marosvásárhely akkor túlnyomó többségû magyar lakosságának légies határokat és önálló közigazgatást, szabad nemzeti fejlôdést, egyetemet, autonómiát ígért. Több volt az az ígéret a ma gyanakvással kezelt kultúrautonómiánál, sokkal több, mint amennyit a mai kormány s az RMDSZ román „partnerei" el tudnak képzelni számunkra... És tudjuk, mi következett utána. Mi lett belôle.

A mellékletnek még a viszonylag legobjektívebb hangvételû beszámolójába is — „Interetnikai kapcsolatok Romániában a XX. század végén" — becsúszik valami a román köztudatban (-tudatlanságban) gyökerezô örökségbôl: az önálló hagyományai miatt a kommunista hatóságok által üldözött magyarokról és más nemzetiségekrôl beszél, s a román nép történetének egyik legsötétebb idôszaka felett sajnálkozik. Épp úgy, ahogyan a Ceausescu-érában a román nemzet részének tekintettek, olykor még román íróbarátaink is, vagy ahogyan valamelyik beszédében az ország jelenlegi elnöke a nemzeti örökség, a „patrimoniul national" fejléce alá sorolt be minden hazai magyar szellemi örökséget — az egyházi ereklyéket is beleértve? —, talán a történelmi Erdély ráadásaként?!... Az elsô oldal közepébe tördelt kezdetleges vers sorait idézve, mintha még fokozottabb naivsággal ajánlanák fel nekünk az egységet és a közös rózsaszínû jövôt, mint ahogyan azt a diktatúra nehéz éveiben megkövetelték az irodalomtól: „Dã mâna prietene! Sântem ace-asi luminã!... Istoria ne uneste precum sevele pãdurea!... împreunã înseninãm zarea!" Hát ettôl nagyon messze állunk; persze, a lelkendezô szerzô itt is rossz premízából indult ki, abból, hogy: „Am supt la aceasi sân carpatice izvoare, / Mioritice piscuri în statui le cioplim? Cu chipuri de eroi însângerati sub soare". A legártalmasabb proletkult retorikája szerencsére csak groteszk emlék egyeseknek. Egy hazug történelmi tudat nem köthet össze két egyént sem, nemhogy népeket. A hôsök vérzô arca Al. Florin Tenének vajon mit juttat eszébe; nekem valószínû olyasmit, amirôl ô sohasem hallott (mondjuk az 1848–49-es tömegmészárlás ötezer „csak mert magyar" áldozatáról Nagyenyeden és környékén); s ha megálmodná, sem hinné el az igazat.

Ezek szerint naivság hinni részünkrôl, hogy valami is változott a köztudatban, vagy esetleg, hogy ezek az ifjak puszta naivságból vállalják ezt a közös, „nemzeti" egy-húron-pendülést.

Egyértelmû választ ne keressünk, legfeljebb arra a pofon egyszerû kérdésre, hogy a Kolozsvári Magyar Diákszövetség „InterEtnica" címen mit vállal fel, az „Egy Nyílt Társadalomért Alapítvány" támogatásával — remélhetôleg, nem ezt és ennyit. A történelem nem ismeretében nem muszáj egyenlôséget vállalni a többséggel, mely e téren ugyancsak jobb sorsra érdemes.

Lászlóffy Csaba

Amikor a Szabadság és olvasótábora kapcsolattartásáról beszélünk, nemcsak a mindennapos telefonbeszélgetésekre, személyes adatközlésre, pontosításra, a külsô munkatársak írásainak beszervezésére, átvételére és megbeszélésére kell gondolnunk, hanem az egyre rendszeresebb csoportos találkozókra is.

Legutóbb Kalotaszentkirályon tartottunk kötetlen (és reméljük, ôszinte) véleménycserét ottani olvasóinkkal. Az eredmény mindkét fél számára csak építô jellegû lehet: az elhangzott javaslatokat igyekszünk olvasóink javára fordítani, ugyanakkor olvasóink is olyan lapkészítési kulisszatitkokat tudtak meg, amelyek birtokában több megértéssel fogadják és propagálják a közös tulajdont, a Szabadságot. Felmerült, például, az igény arra, hogy a lapban közöljük a Kalotaszegnek azon a táján fogható magyarországi kereskedelmi tévétársaság, az új TV2 és az RTL Klub mûsorait. Mert a technika, a távközlés azért nálunk is elôrehaladgat. Hol vannak az idôk, amikor egy-egy jó és fontos magyar vagy nyugati meccs kedvéért egyesek Marosvásárhelyrôl Bánffyhunyadra rándultak át? „Magyarországról mindent tudunk. De házunk tájáról kevesebbet" — vallották be a kalotaszentkirályiak, és mi fôként ebben kívánunk nekik is a segítségükre lenni.

Az immár több mint hároméves, havonta ismétlôdô, elôfizetôink és rejtvényfejtôink soraiban végzett nyereménysorsolások is olyan alkalmak az újságíró–olvasó találkozókra, amelyek még nincsenek megfelelô mértékben kihasználva. A legutóbbi ilyen eseményen negyvenkilenc érdeklôdô (nem is a legnagyobb létszám!) volt jelen az Apáczai-líceum dísztermében. A nyereménysorsolás szünetében került sor a közönséggel való párbeszédre, ismételten érezni lehetett, mennyire hiányzik, hogy az emberek kibeszélhessék magukból jogos vagy jogosnak vélt sérelmeiket, ügyes-bajos megélhetési gondjaik orvoslásának megkönnyítésére kérni a lapot. A legmeggyôzôbben az a középkorú hölgy érvelt, aki azt várja a Szabadságtól, hogy következetesen az idegen kifejezések mellôzésével, minél közérthetôbb magyar nyelven magyarázzuk el bonyolult átmeneti korszakunk buktatóit. „Ki tudja, mennyit ér az az euró? Hiába beszélünk Internetrôl, euróról, más valutáról, ha a mi nyomorúságunkat lejben mérik?"

Olvasónk alighanem fején találta a szöget: nekünk elsôsorban az erdélyi magyar sorsszabta életkörülmények között kell tudnunk kiigazodni, mozogni, megmaradni. Ránk a globalizációnak (ugye, ez sem magyar szó?) nevezett világfolyamatnak annyiban kellene hatnia, hogy csak azt a pozitív pluszt vegyük át földgolyónk civilizált részeibôl, ami nálunk hiánycikk. Minden más értékünket megôrizve, elsôsorban magunknak, másfelôl pedig a nagyvilág figyelmébe ajánlva. Ebben viszont az egymásra utalt napilapnak és olvasóinak a közös sors szekerét közösen kell tudniuk húzni.

Ördög I. Béla

Állítják, hogy célegyenesbe jutottak a tárgyalások a Dacia autógyár privatizálásáról, mivel a kormány elfogadta a vevô, a francia Renault cég követeléseinek jelentôs részét. A terepjárókat gyártó ARO sorsa viszont továbbra is bizonytalan.

Úgy tûnik, a franciák már március 9-én, a Genfi autószalon megnyitásakor bejelenthetik a Dacia megvételét. Traian Decebal Remes pénzügyminiszter közölte, hogy a Renault három évre áfamentességet kap, öt évig pedig nem kell nyereségadót fizetnie. A Renault ígéretet kapott arra is, hogy a szerzôdés aláírása után három évig vámmentesen hozhat be Romániába 10 ezer másutt gyártott gépkocsit. Egyelôre vita folyik arról a követelésrôl, hogy a kormány meghatározott idôre tiltsa be a használt autók behozatalát. A Renault lemondott viszont arról, hogy ne kelljen útadót fizetnie Romániában.

A követeléseket egy hónappal ezelôtt túlzóaknak nevezte Radu Sârbu, az Állami Tulajdonalap elnöke, aki szerint emiatt holtpontra jutottak a Renault-val folytatott tárgyalások.

A francia cégnek ígért kedvezmények miatt nem lehetnek kifogásai a dél-koreai Daewoo társaságnak, mivel gyakorlatilag ugyanilyen könnyítéseket kapott, amikor 1994-ben megjelent a hazai piacon — hangsúlyozták az illetékesek. A Deawoot egyelôre a vámmentesen behozott gépkocsik lehetôsége aggasztja, mivel így a Romániában nagyon népszerû, ámde jelenleg elérhetetlen árú Renault Clio 6500 dolláros áron jelenhetne meg, szemben a Daewoo új „adujával", a 8000 dolláros áron nemrég piacra dobott Matizzal.

A múlt héten lejárt a terepjárókat gyártó ARO Câmpulung gyár privatizálására meghirdetett pályázat törvényi határideje, de ajánlat eddig csak az East European Imports (EEI) nevû amerikai cégtôl érkezett. Az amerikai társaságról a sajtó mostanáig jó szót még nem szólt, a lapok leplezetlenül szélhámosoknak tartják vezetôit. Politikai botrány is kezd kibontakozni az ügyben, mivel az EEI a román lapok szerint Emil Constantinescu államfô lányát — egy üzleti konzultációs cég társtulajdonosát — környékezte meg támogatásért.

Az Európai Unió árgus szemekkel figyeli a pitesti-i Dacia autógyár privatizálásáról folytatott tárgyalásokat, s mind a két fél kellemetlen helyzetbe kerülhet, ha a kormány teljesíti a francia vevô, a Renault követeléseit.

Az Európai Bizottság (EB) már az elsô pillanattól kezdve részletes tájékoztatást kért a tárgyalásokról, amit a jelek szerint nem kapott meg. Mindenesetre a figyelmeztetés elhangzott, hogy bajok lehetnek az esetleges megállapodással, mert az EU szabályait a tagállam Franciaországnak és a társult tag Romániának egyaránt be kell tartania. Az EB-t elsôsorban az aggasztja, hogy valósnak bizonyulhatnak azok az értesülések, amelyek szerint a Renault felhatalmazást kapott a kormánytól, hogy 10 ezer darab saját gyártmányú gépkocsit hozhasson be Romániába vámmentesen. Az európai megítélés: ez az intézkedés hátrányosan megkülönböztetné a többi autóforgalmazót a romániai piacon.

A vámmentesen behozott Renault-k valóban alapos felfordulást okoznának a hazai autópiacon, amely tavaly az ország súlyos gazdasági helyzete ellenére rekordokat döntött. Tavaly fordult elô elôször, hogy egy év alatt 200 ezernél több gépkocsit adtak el. Ennek ugyan csak kevesebb mint 10 százaléka volt a külföldrôl behozott új autó, de az 1998-ban értékesített 18 300 külföldi gépkocsi 88 százalékos növekedést jelent 1997-hez képest. A hazai piacon a külföldi autók listavezetôje a Skoda 1189 eladott autóval, a második helyen a Volkswagen áll 1100 gépkocsival. A Renault tavaly 400 autót adott el Romániában.

A hamburgi Continental AG német gumiipari konzorcium több mint 100 millió márkát fektet be egy Temesváron zöldmezôs beruházásként felépülô gumiabroncsgyárba, amelyben a termelés felfutása után 1000 alkalmazott dolgozik majd. Az ünnepélyes alapkôletételre az elmúlt pénteken került sor Radu Vasile miniszterelnök jelenlétében.

A Continental évente 10 millió abroncsot kíván elôállítani az új gyárban, amelyeket fôként exportra szán. Az elsô idôben fôleg közép-európai piacokra szállítanának.

A beruházást elsôsorban a Continental márkájú autógumiabroncsok iránti növekvô kereslet, illetve a nyugat-romániai térség nyújtotta vonzó feltételek indokolták. A gyárban, amely a Continental AG 21. termelôüzeme lesz, 2000 végén indul meg a gyártás.

Volt szovjet köztársaságok, valamint Románia és Bulgária képviselôi múlt héten szerdán keretegyezményt írtak alá a térségben történô gáz- és olajszállítások összehangolásáról. Az aláírásra Brüsszelben került sor, mert az egyezmény az Európai Unió gyámkodásával, annak egy segélyprogramja révén került tetô alá.

Az EU három évvel ezelôtt indította INOGATE nevû programját a közép-ázsiai és kaukázusi államközi olajszállítások harmonizálására. A cél az, hogy az érintett volt szovjet államok korszerûsítsék hálózataikat, tegyék optimálissá a szállítási feltételeket, és váljék könnyebbé a térség olajának és gázának útja a világpiac felé. Az EU az évtized végéig összesen 50 millió eurót (58 millió dollárt) fordít a programra.

A most aláírt egyezmény célja, hogy egységes elvi alapokra helyezze a szénhidrogének szállítását. Kulcspontja a megállapodásnak egy-egy közös üzemeltetô létrehozása a különbözô szállítási rendszereknél. Azt is tervezik, hogy a határokon mérôállomásokat állítanak fel a vezetékekhez kapcsolva. Az aláíráson számos volt szovjet köztársaság kormányfôi szinten képviseltette magát, de minden érintett országból legalább miniszter érkezett.

Hans van den Broek, az Európai Bizottság kelet-európai ügyekért felelôs tagja az aláírást méltatva arra is emlékeztetett, hogy az EU az európai kontinenst behálózó közlekedési folyosóit ki szeretné terjeszteni egészen a Fekete-tenger nyugati partjáig. A holland fôbiztos kiemelte: azért is tartják fontosnak a vezetékek biztonságos összekötését a Nyugattal, mert az érintett energiaforrásoknak az EU közép-európai szomszédai és kelet- európai partnerei is jelentôs fogyasztói lesznek.

Az INOGATE programba megfigyelôként bevonták az EU-hoz társult kelet- és közép-európai államokat, így Magyarországot is. A támogatók közé tartozik az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, a Világbank és a nemzetközi energiacharta.

Az elmúlt három évben felére csökkent a forgalom a hazai ingatlanpiacon. A csökkenés oka a törvényi szabályozás hiányában és az ország gazdasági helyzetében keresendô — közölte Ion Radu Zilisteanu, a Román Ingatlanügynökségek Szövetségének (ARAI) elnöke.

Az ingatlanüzletek számának csökkenése 1997-ben kezdôdött — mutatott rá Zilisteanu. 1994-ben még 230 ezer üzletet kötöttek, 1998-ban viszont már 100 ezer alatt maradt a számuk. A visszaesés a szakember szerint a szûkös lakossági hitelforrásoknak, a jelzálogpiac beszûkülésének és a lakosság alacsony vásárlóerejének tudható be. Szerinte a külföldi beruházók számára az önkormányzatok által rendelkezésre bocsátott telkeken, illetve a kormány által nyújtott támogatással történô alacsony bérû lakások építésével lehetne vonzóvá tenni az ingatlanpiacot.

Az utóbbi hónapokban érezhetôen lendületet vett a hazai privatizáció: tavaly a magánosításból a költségvetésnek majdnem annyi bevétele származott, mint a négy megelôzô évben összesen.

Az Állami Vagyonalap (FPS) most közzétett beszámolója szerint 1993 és 1998 között 9389,79 milliárd lej folyt be a privatizációból, és ennek 41 százaléka, pontosan 4104 milliárd lej tavaly.

A vagyonalap abban bízik, hogy a lendület folytatódik. Radu Sârbu FPS-elnök szerint megalapozott az a várakozás, hogy 1999-ben a privatizációs bevételek elérik majd a 9000 milliárd lejt.

A kínálat ebben az évben 3628 állami vállalat, összesen 41 720 milliárd lej társasági tôkével. A privatizáció mindenesetre így is a kezdeteknél tart: az egykori szocialista gazdaság csupán mintegy 10 százalékát magánosították eddig.

A bevezetésére következô elsô hetekben a közös európai valuta fokozatosan veszített értékébôl a dollárhoz képest, és ez kijózanította az európai devizapiacokat.

A január 4-i 1,1789 dollár/euró árfolyam helyett az Európai Központi Bank csütörtökön 1,1232 dollár/euró árfolyamot rögzített; ez 5 százalékos értékvesztés alig 7 hét alatt. A devizapiacokat még ennél is jobban aggasztja forgalmuk drámai csökkenése. A bankok kimutatásai egyértelmûen jelzik azokat a fájdalmas veszteségeket, amelyeket a pénzügyi unióban társult államok valutáival folytatott korábbi élénk kereskedés megszûnése miatt szenvedtek el — írta az újság.

Az angolszász és az ázsiai nagybefektetôk sem tolonganak az euróért. A japán biztosítócégek nem mutatnak hajlandóságot az EU-ban remélt valutacserére, a nemzetközi befektetôk továbbra is egyértelmûen a dollárt részesítik elônyben. Az amerikai valuta magasabb kamatlábai és az amerikai gazdaság robusztus fejlôdése egyre több pénzt szippant az Egyesült Államokba, miközben az európai konjunktúra csalódást keltô alakulása és az Európai Központi Bank nem kizárható kamatcsökkentése teherként nehezedik az euróra.

A Goldman Sachs befektetési bank frankfurti vezetô közgazdásza szerint az erôs amerikai gazdaság és az euróövezet lanyha konjunktúrája még egy ideig éreztetni fogja a hatását. Az Európai Központi Bank egyelôre nem csökkentette a kamatot, egyes pénzügyi politikusok csökkentést sürgetô kijelentései azonban gyengítik az eurót, ami nem éppen konstruktív hozzájárulás a nemzetközi gazdaság erôsítéséhez.

Nagybefektetôk között az is aggodalomra ad okot, hogy az eurózóna esetleg Japán „farvizére" sodródhat. — A japán példa viszont szemléletesen mutatja, mik a következményei annak, ha egy ország habozik végrehajtani a régóta esedékes szerkezeti reformokat, és expanzív költségvetési és pénzügypolitikával igyekszik elfedni a repedéseket.

A közép-európai államok mielôbbi uniós csatlakozási reményei a magas fordulatszámon pörgô németországi és nemzetközi konjunktúra homokjára épülnek: mihelyst ez a konjunktúra lassulni kezd, felszínre kerülnek a tagjelölt országok strukturális problémái — írta elemzésében a düsseldorfi Handelsblatt. A német pénzügyi és gazdasági körök vezetô újságja emlékeztetett arra, hogy tavaly majdnem mindegyik reformország kisebb növekedést produkált, mint 1997-ben.

Ennek fô okát a bécsi WIIW intézet jelentésére hivatkozó írás a lengyel és a cseh konjunktúra drasztikus lefékezôdésében látja. A növekedés fokozására a térségben csupán Magyarország volt képes, ahol az 1997-es 4,6 után tavaly 5,2 százalékkal bôvült a GDP.

Kiderült — idézi a WIIW jelentését a Handelsblatt —, hogy a vezetô ipari országok növekedésének kisebb lassulása is erôsen lefékezi, visszaveti a reformországok kivitelét. Súlyosbítja ezt az illetô országok valutáinak de facto felértékelôdése és a legtöbbjüknél tapasztalható magasabb reálkamat.

A düsseldorfi lap közzéteszi az Európai Bizottság által a kelet- és közép-európai országoknak kiosztott, az uniós tagság szempontjait mérlegre tevô „érettségi bizonyítványokat". A 10-es osztályzat „éretlen", míg az 1-es „érett" minôsítést jelent a belépés szempontjából. Eszerint a legjobb esélyei pillanatnyilag Csehországnak vannak (osztályzata 3,8), majd utána Észtország (4,0), Magyarország (4,4) és Szlovákia (4,7) következik. Meglepô a szlovénok viszonylag gyönge osztályzata (4,9), amely csak az ötödik helyhez elegendô. Ôket a lengyelek (5,1), a lettek (5,4) és a litvánok (5,9) követik, míg a két sereghajtó Románia (7,7) és Bulgária (8,1).

A Radu Sârbuhoz, az Állami Vagyonalap elnökéhez intézett levelében a Bancorex vezetôsége a lemondás mellett döntött, hogy ne befolyásolja a bank átszervezésének másik mûszaki megoldását, amit a Világbank szorgalmazott. A bank vezetôsége már 1998 novemberében a részvényesek és a hatóságok, valamint a Világbank elé terjesztette az intézmény pénzügyi átszervezési tervét — jegyzi meg a levél.

A kezdeti terv minimális költségeket vont volna maga után az állami költségvetés szintjén, s ezek nagy részét a következô két évben visszanyerték volna. A Világbank kérésére a tervet ötször módosították. „Ilyen körülmények között a lemondás mellett döntöttünk abbéli meggondolásból, hogy így megkönnyítsük a nemzetközi pénzügyi szervek és a román hatóságok által helyeselt átszervezési terv mielôbbi alkalmazásáért tett lépéseket" — indokolja döntését a bank volt vezetôsége.

A szenátus keddi teljes ülésén újrakezdték a korrupcióról szóló törvény vitáját. A szenátorok elfogadták a tervezet további hat szakaszát, majd úgy döntöttek, hogy megszakítják a vitát, és a törvény 28. szakaszát visszaküldik a jogi bizottsághoz.

A vitatott szakasz értelmében az ügyész vagy a bíró elrendelheti a gyanúsítottak bankszámlájának megfigyelését és telefonkészülékeknek a lehallgatását 30 napig bizonyítékok begyûjtése céljából.

A jogi bizottság tagjai egyetértettek a szenátorok legtöbb kifogásával és a szakasz újraelemzésének szükségességével, hogy azáltal elháruljon bármely gyanú az állampolgárok demokratikus jogainak megsértését illetôen.

Az év végén megkezdik a Világbank támogatta újabb, mintegy 17 millió dollára tehetô projekt gyakorlatba ültetését, amelyet a mezôgazdasági szolgáltatások fejlesztésére fordítanak. A program fô haszonélvezôi a mezôgazdasági magántermelôk lesznek.

A Mediafax jelentése szerint a bukaresti bíróság kedden kijelentette, hogy március 2-ig határozatot hoz a Nagy-Románia Párt törvényen kívül helyezésérôl. Mint ismeretes, több emberjogi szervezet és politikai párt kérte az NRP törvényen kívül helyezését szélsôséges megnyilvánulásai következtében.

A Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja (RTDP) és a Nagy-Románia Párt (NRP) azzal vádolja a hatóságokat, hogy „vérfürdôt rendeztek", amikor február 17-én a rendfenntartó erôk szétverték a Zsil-völgyi bányászok Bukarestbe tartó menetét.

Vasile Vãcaru RTDP-szenátor a szenátus hétfôi ülésén követelt parlamenti vizsgálatot. Mint mondta, értesülései szerint a Stoenesti település mellett történt összecsapásban három bányász életét vesztette, nyolc pedig nyomtalanul az Olt folyóba veszett.

Az NRP szintén parlamenti vizsgálóbizottság felállítását követelte. A párt azzal vádolja a hatóságokat, hogy az összecsapásokban 30 bányászt öltek meg, és holttestüket az Olt folyóba dobták. Az NRP szerint a februári bányászjárás 80 résztvevôje „tûnt el nyomtalanul".

A hivatalos közlemények szerint a február 17-i összecsapásokban egy tüntetô vesztette életét, aki menekülés közben egy mozgó vonatra akart felugrani, de a kerekek alá esett.

A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (KDNPP) vezetôi szerint az RTDP és az NRP azért próbálkozik a januári és februári Zsil-völgyi bányászmenetek „hamis értékelésével", hogy „elfedje kapcsolatait az 1990-es és 1991-es bukaresti bányászjárásokkal".

Ion Diaconescu KDNPP-elnök leszögezte: a parasztpárt, amely a kilencvenes évek elején a bányászjárások fô célpontja volt, soha nem titkolta azt a véleményét, hogy a Bukarestet feldúló bányászok mögött az akkori államfô, Ion Iliescu állt. „Ô segítette, ô ösztönözte ôket, és ô köszönte meg nekik, amit tettek" — mondta.

Ion Iliescu szerint a jelenlegi kormánykoalíció egyre agresszívabban támadja politikai ellenfeleit, és e támadás része az, hogy nevét megpróbálják összekapcsolni az 1990-es és 1991-es bányászjárásokkal. A volt elnök pártja közleményben jelentette be, hogy ha nem fejezôdnek be ezek a támadások, az RTDP „a következô választásokig véglegesen kivonul a törvényhozás munkájából".

A bányaigazgatók kedden a Mediafaxnak cáfolták a hírt, miszerint 80 bányász tûnt volna el a stoenesti-i összetûzések során.

A Román Országos Audovizuális Tanács (CNA) döntése értelmében Romániában minden hazai gyártású audiovizuális mûsort románra kell fordítani, beleértve a helyszíni közvetítéseket és az élô mûsorokat is.

A CNA határozata értelmében román felirattal kell ellátni, illetve román nyelven kell szinkronizálni „a Románia területén sugárzott minden más nyelvû audiovizuális mûsort". A fordítási kötelezettség vonatkozik a játék- és dokumentumfilmekre, a gyermekmûsorokra, valamint az interjúkra, talkshow-kra, továbbá a romántól eltérô "más nyelvû helyszíni közvetítésekre".

Ez alól „a zenei videoklipek, az idegen nyelvû tanfolyamok, valamint a nemzeti kisebbségnek szóló adásokban sugárzott hírmûsorok" jelentenek kivételt.

Lapunkban már többször hírt adtunk róla, hogy folytatták a kolozsvári 1989-es decemberi események kivizsgálását, és múlt év végén újból bíróság elé állítottak hat vádlottat. A különbözô, annak idején politikai (is), jelenleg katonai tisztséget betöltô személyek — Ioachim Moga, Nicolae Constantin, Iulian Topliceanu, Valeriu Burtea, Ioan Cocan és Ilie Dicu — védôügyvédjei kérték az ügy iratcsomójának visszaküldését az ügyészségre, azzal az indokkal, hogy a kivizsgálást végzô ügyészek nem voltak (legalább) egyenrangúak a vádlottakkal, tehát illetéktelenül, következésképpen törvénytelenül jártak el az ügyben.

A Legfelsôbb Bíróság, az ügyészség fellebbezése ellenére, úgy döntött, hogy a dossziét kiegészítés végett, illetve a törvényes eljárás megszegéséért visszaküldi az ügyészségnek. Ennek az ügynek újabb (tulajdonképpen idôhúzással járó) fejleménye kapcsán a sajtó nem mulasztotta el felemlegetni, hogy a vádlottak megtorló intézkedésére megyénkben 26 ember vesztette életét és 52-en megsebesültek. A bûnvádi eljárást egyébként más, a megtorlásban részt vevô tisztek ellen is folytatni fogják.

Még mindig börtönben vannak, és továbbra is érvényben vannak a kommunista rezsim legismertebb diszidensei ellen hozott halálos ítéletek is. A Ceausescu-rendszer talán legismertebb diszidense, Ion Mihai Pacepa, a Securitate volt altábornagya máig sem léphet román földre, mert senki nem helyezte hatályon kívül jó két évtizede hozott halálos ítéletét. Pacepa, aki egyidejûleg volt Ceausescu elnöki tanácsosa, a belügyminisztérium államtitkára és a külföldi hírszerzés helyettes parancsnoka, 1978 júliusában kért politikai menedéket az Egyesült Államokban, ahol ma is politikai emigránsként él és dolgozik.

Pacepa „volt a kommunista kémszervezetek egyetlen vezetôje, akinek volt bátorsága szakítani és szembefordulni" Ceausescu diktatúrájával — írta róla a Társadalmi Dialógus Csoport kiadványa, a 22 címû hetilap abból az alkalomból, hogy ezekben a napokban mutatják be szerte Romániában az egykori kémfônök legújabb könyvét, A Securitate fekete könyve címû trilógiájának elsô kötetét.

A könyv megjelenése kapcsán adott interjúiban Pacepa hangsúlyozta, hogy „már csak a román hatóságok tekintik árulóknak azokat, aki az Egyesült Államokat segítették a kommunizmus elleni harcban". Emlékeztetett rá, hogy hozzá hasonlóan még mindig halálos ítélet van érvényben Romániában más politikai diszidensekkel — például Mircea Rãceanu volt külügyminisztériumi igazgatóval — szemben.

Nemcsak az egykori diszidensek nem térhetnek haza, de máig börtönben ül az a három személy, aki 1983-ban Ceasescu életére tört. Viorel Roventut, Petrica Nãstasét és Nicolae Stanciut elôbb halálra ítélték, majd a diktátor „kegyelmet gyakorolt", és az ítéletet 25 évi börtönbüntetésre változtatta. A Ceasescu-rezsim bukása után ôk is hiába kértek kegyelmet: beadványukat elôbb Ion Iliescu volt, majd Emil Constantinescu jelenlegi államfô is elutasította.

Ingyenes Ceausescu-frizurát ígér minden munkanélkülinek és más hátrányos helyzetû személynek egy Râmnicu Sãrat-i borbély.

A moldvai Râmnicu Sãratban élô fodrász, Ion Mãhãleanu, akit a helybeliek Ionel Frizeru névvel tisztelnek, végsô elkeseredésében állt elô kezdeményezésével: a hazai borbélyok sanyarú és ráadásul unalmas életére akarta felhívni a figyelmet.

„Ha ma lakást szeretnék venni szûlôvárosomban, egész Romániát körbe kellene nyírnom" — panaszolta az üzletének homlokzatára kitett nagy méretû Ceausescu-portré elôtt. „Ráadásul, régen, az átkosban, a legjobb Ceausescu-vicceket a borbélynál és a hentesnél lehetett hallani, most meg félnek az emberek, csak mogorván ülnek a székben, ha egyáltalán betérnek egy hajvágásra."

„Borbély Jancsi" nem akar sokáig ingyen Ceausescu-frizurákkal segíteni rászoruló honfitársain. „Hamarosan itt hagyok mindent, és megyek Ausztráliába" — fogadkozott abban bízva, hogy a távoli kontinensen pénzük és humoruk is van még az embereknek.

Az utcai pénzváltóknál a forint 53/54, a márka 6850/7000, a dollár pedig 12 200/12 300 lejbe került.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]