1999. február 27.
(XI. évfolyam, 48. szám)

• A marosvásárhelyi SZKT-nak a kongresszus megfelelô elôkészítése a fô feladata
• A belsô választásokon valószínûleg csak az RMDSZ-tagság vehet részt
• Újabb fórumok csak rontanák a megújulási esélyeket

Marosvásárhelyen ülésezik szombaton és vasárnap az RMDSZ legmagasabb döntéshozó testülete, a Szövetségi Képviselôk Tanácsa. A napirenden a májusi kongresszus elôkészítése, az RMDSZ költségvetésének megvitatása, illetve a régóta esedékes átvilágító testület létrehozása szerepel. A korábbi gyakorlattól eltérôen a mostani SZKT együtt ülésezik az egyházi vezetôket, értelmiségieket és civil társadalmi személyiségeket tömörítô Szövetségi Egyeztetô Tanáccsal. Ez utóbbi szerepének növelésére a szövetségen belül az utóbbi idôszakban több javaslat is elhangzott.

Markó Béla RMDSZ-elnök lapunknak nyilatkozva kifejtette: a marosvásárhelyi SZKT napirendjén szereplô ügyek közül a legnagyobb hangsúly bizonyára a kongresszusi elôkészületekhez kapcsolódó javaslatok vitájára esik. Dönteni kell a kongresszusi mandátumok elosztásáról és fontos szervezési kérdésekrôl egyaránt. Fajsúlyosnak ígérkezik a politikai elemzéshez kapcsolódó vita is. A szövetségi elnök szerint eldöntött kérdés, hogy májusban lesz a kongresszus, és ôsszel kell megtartani a belsô választásokat, s ezzel kapcsolatban az SZKT-nak új döntést nem kell hoznia. Ennek ellenére a belsô választások szabályzatát ismét át kellene nézni, de erre most nincs esély.

Arra a kérdésünkre, hogy a tervezett belsô választásokon kik vehetnek majd részt, Markó Béla a következôket mondta:

— Az az elképzelés, hogy csak az RMDSZ-tagok. Hiszen amennyiben RMDSZ-tisztségviselôket választanak, ezt az RMDSZ-tagoknak kell megtenniük. Szóba jöhet más megközelítés is, ám azok csak megkérdôjeleznék az RMDSZ-tagság szükségességét. A tagságnak legfontosabb eleme pedig éppen az, hogy ezáltal valaki megválaszthatóvá válik, és ô maga is választhat.

A kongresszus színhelyére vonatkozóan az RMDSZ-hez több pályázat is érkezett — mutatott rá Markó. Hozzátette, hogy a legnagyobb súlyú javaslatokat Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda tette.

Kónya-Hamar Sándor Kolozs megyei RMDSZ-elnök és parlamenti képviselô szerint a szombati SZKT súlypontját a kongresszus és a belsô választások elôkészítése kell hogy képezze. Pontosítani kell a tisztségviselôk megválasztására vonatkozó szabályzatot, procedúrát is, hogy legitimizációs kérdések ne merüljenek fel. Az alapszabályzat szerint ugyanis a szövetségi elnököt a kongresszusnak kell megválasztania, a belsô választásokat szabályozó normarendszer viszont csak az SZKT megválasztását írja elô. Ebbôl legitimizációs viszály adódhat. Ezt közös nevezôre kell hozni — fejtette ki kérdésünkre Kónya-Hamar.

A képviselô úgy vélte, újra meg kellene vitatni az RMDSZ kormányzati szereplésének bizonyos kérdéseit, eredményeit, következményeit. Ezeket értelmezni, tisztázni kellene. De a mostani SZKT fô feladata vitathatatlanul a májusi kongresszus elôkészítése — hangsúlyozta.

— Az eddig beérkezett pályázatok és a körülmények mérlegelése alapján az RMDSZ májusi kongresszusának színhelyére a legesélyesebb Csíkszereda. Egyébként kongresszus volt már Nagyváradon, Kolozsváron, Brassóban, Marosvásárhelyen kétszer is. Tehát a mostanit mindenképpen Székelyföldön illene megtartani.

Arra a kérdésre, hogy a kongresszusig hátralévô idôszakban folytatni kívánják-e az Alsócsernátonban megkezdett fórumsorozatot, a Kolozs megyei RMDSZ-elnök kijelentette:

— Szerintem a csernátoni fórum ünnepi magaslatot jelentett, amelyet nem kellene arról a magaslatról „lerántani". Az ott elkészült dokumentumok mindmáig az SZKT asztalán hevernek. Ezeknek a dokumentumoknak az RMDSZ belsô politikájának a megvitatását és értékelését kellett volna elôidézniük, tehát végeredményben a szövetség programjának a módosítását vagy kiegészítését. Amíg tehát megvitatása nem történik meg, minden további fórum csak rontana az RMDSZ megújulását célzó politikai kísérleten. Nem vagyok ennek híve, s nem voltam már Csernáton után sem, s a történtek azt igazolták, amitôl féltem.

A sokat vitatott belsô választások idôpontjára és formájára vonatkozó kérdésünkre Kónya-Hamar elmondta: a korábban elfogadott választási szabályzatot a kongresszus még módosíthatja. A legnagyobb kérdés az, hogy ezeken a választásokon ki szavazhat. Végsô soron ezen áll vagy bukik a választások legitimitása. Hogyha csak az általános tagnyilvántartásban szereplôk szavazhatnak, azt jelentené, hogy kizárólag az RMDSZ-tagok döntenek, s nem pedig az erdélyi magyarság. Márpedig Kónya-Hamar szerint az lenne a jó, hogy az erdélyi magyarságnak is legyen szava ebben a kérdésben. Ezen gondolkozni kell, s a jogilag hiányos normatív szöveget úgy kellene módosítani, hogy mindenki számára érvényes és kielégítô legyen.

A képviselô szerint erdélyi magyarnak az számít, aki annak vallja magát. Elismerte viszont, hogy már a brassói kongresszuson is ez kérdôjelezte meg a választást. Ezért született az a döntés, hogy csak a tagnyilvántartásban szereplôk szavazhatnak. Úgy vélte: nagy az esély arra, hogy ez a változat marad érvényben. Amennyiben a kongresszuson nem csak az RMDSZ-tagok szavazhatnának, könnyen elôállhatna a magyarországi román önkormányzat körüli botránnyal azonos helyzet: erre az alkalomra mások is erdélyi magyarnak vallhatnák magukat, s szavazatukkal lehetetlen helyzetet teremthetnének. Ezt a lehetôséget sem szabad figyelmen kívül hagyni — tette hozzá.

• Márciusban képességvizsga mindenkinek — anyanyelvbôl is
• Egy országos helyett több megyeközi tantárgyverseny
• A jövôt a „School bus" jelenti

Ettôl a hónaptól kezdôdôen a Kolozs Megyei Tanfelügyelôség havonta tájékoztatja a sajtón keresztül a lakosságot az éppen aktuális tanügyi kérdésekrôl. Pénteken három fô témáról esett szó: a képességvizsga-kísérletrôl, a tantárgyolimpiákról, valamint a tanszemélyzet mobilitásáról.

A február 19-i képességvizsga-kísérlet elsôdleges célja nem a diákok tudásszintjének felmérése, hanem inkább annak vizsgálata, mûködôképes-e az új rendszer. Amint Török Ferenc fôtanfelügyelô-helyettes elmondta, a kísérlet sikeres volt, alapvetô problémák, nehézségek nem támadtak. A kolozsvári 7-es Számú Iskolában kialakított központban 194 nyolcadikos diák vizsgázott. Minden tanuló csupán egy tantárgyból írt dolgozatot. Kolozs megyében — a magyar diákok kis létszáma miatt —, más magyarlakta megyékhez hasonlóan, nem rendeztek vizsgát magyar irodalomból. Török Ferenc elmondta, a tervek szerint március végén újabb képességvizsga-szimulációra kerülne sor. Ezúttal minden nyolcadikos diák részt venne a vizsgán, és anyanyelvbôl (Kolozs megye esetében magyar, valamint német nyelv és irodalomból) is vizsgáznának a tanulók. Júniusban a megyében 8111 diák tesz majd képességvizsgát.

A tantárgyolimpiászok rendszere a régi maradt. Változás csupán az országos szintû versenyek esetében történt: a résztvevôk nem egyetlen központban versenyeznek, hanem hat megye alkot majd egy központot. A dolgozatokat helyileg értékelik, majd azokat, amelyek egy elôre megállapított szintet elérnek, Bukarestbe küldik, ahol újrajavítják ôket, s felállítják a végsô sorrendet. A nyerteseknek a nyári vakáció idején alkalmuk nyílik a találkozásra különbözô táborok, rendezvények keretében. A tantárgyversenyek helyi szakasza lezárult, jelenleg folyik a megyei szakasz.

A tanszemélyzet mobilitása állandó jelenség: a tanerô folyamatosan helyezkedik, a tanév folyamán is. A véglegesítô vizsga idôpontja változik, július 22-rôl elôbbre hozzák. Az új idôpontot egyelôre nem állapították meg. Leszögezték, a tanügyben jelentkezô esetleges munkanélküliség nem a reformnak tudható be, hanem inkább a természetes szaporulat, a születések számának csökkenése okozza.

Török Ferenc elmondta, hogy bár az államkasszában nincs pénz, terveik megvalósításához a leleményes iskolaigazgatóknak rendelkezésükre állnak a különféle alapítványok, pályázati lehetôségek. Már elkezdôdött, és a jövôben véglegesítôdik az a folyamat, melynek során az iskolák a helyi tanácsok hatáskörébe kerülnek. Így a helységek gazdasági szintje elkerülhetetlenül befolyásolja majd az oktatást. A jövôt a falvak részére kialakított erôs iskolaközpontok jelentik, ám ez megfelelô infrastruktúrát igényel (bentlakás, étkezde, szállítás megoldása).

A március végi sajtóértekezlet fô témája az érettségi vizsga lesz.

A Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szenátusi termében „harmadfokú" találkozásra került sor a kolozsvári egyetemek rektorai, Andrei Marga tanügyminiszter és a kolozsvári sajtó képviselôi között. Az oktatási tárca vezetôje egyetemi tanárkollégájának doktori címvédése alkalmából jött Kolozsvárra, és ezt a látogatást a romániai tanügy jelenlegi helyzetének bemutatására is felhasználta.

A miniszter bemutatta a falusi oktatással kapcsolatos elképzeléseit: Románia lakosságának több mint 45 százaléka falun él, ennek ellenére a középiskolai diákok csupán 8 százaléka származik ebbôl a környezetbôl. Elmondta: a tanügyi személyzet számára 5 információs központot építenek az egész országban. Erdély számára Besztercén létesítenek ilyen központot. Ugyanakkor a kormány 7 millió dollárt különített el 5 korszerû könyvtár felépítésére. A miniszter jövô héten Washingtonban fog tárgyalni a Világbank képviselôivel egy 400 millió dolláros hitel folyósításáért. A hitelt a falusi tanintézmények korszerûsítésére szeretnék használni: laboratóriumok felszerelésére, utaztatás megoldására, étkezdék felépítésére.

A romániai tanügyminisztérium a közeljövôben jelképes okleveleket és professzori címeket fog adományozni azoknak a személyeknek, akik a Ceausescu-rezsim idején politikai okok miatt nem tudták felsôfokú tanulmányaikat elvégezni, illetve soha nem került sor emiatt elôléptetésükre.

Az egyetemi felvételire kiírt helyekrôl szólva Andrei Marga elmondta, hogy az egészségügyi minisztérium kérésére nem fogják növelni az orvosi egyetemeken a helyek számát. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a felvételire kiírt helyek száma szerint a BBTE országos viszonylatban a második helyen áll a bukaresti mûszaki egyetem után.

Nicolae Paina, a BBTE ideiglenes rektora bejelentette a kolozsvári állami egyetemek társulási szándékát annak érdekében, hogy helyi szinten egységesen tudják képviselni közös érdeküket. A tervezett társulásban az egyetemek megôriznék autonómiájukat, az egyes határozatokat pedig konszenzus alapján fogadnák el. A kívánt egységhez a már jól mûködô egyetemközti Internet-hálózat is hozzásegít. A jelen lévô rektorok közül csak Oliviu Pascu, a Iuliu Hatieganu Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem rektora mondotta, hogy az általa vezetett intézmény csatlakozik a társuláshoz, mások még nem nyilatkoztak.

A jelen levô rektorok bejelentették, hogy ez év októberében megünneplik a román nyelvû egyetemi oktatás megalakításának 80. évfordulóját (1919. október 20-án alapították meg a Babes Tudományegyetemet). Az ünnepségeket háromnaposra tervezik, a tanügyminiszter pedig megígérte a rendezvény pénzbeli támogatását.

Adrian Severin volt demokrata párti külügyminiszter, jelenleg független képviselô, a Szabadság kérdésére válaszolva kijelentette: nem hiszi, hogy Sabin Gherman kijelentése Erdély közigazgatási autonómiájára vonatkozóan kimerítené a bûncselekmény fogalmát.

Számos, egymástól eltérô vélemény hangzik el, de emiatt nem kell rögtön a bíróságokra szaladni. Severin úgy véli: olyan politikát kell folytatni, amely a román egységet a másság, a sokszínûség tiszteletben tartásával valósítja meg. A politikus szerint a romániai pártok olyan nemzeti programokat kell hogy kidolgozzanak, amelyek a román nemzeti gondokra és nem a nacionalizmusra helyezik a hangsúlyt. A létezô problémákat, amelyeket Sabin Gherman is felvet, nem lehet úgy megoldani, hogy hazaárulóknak kiáltunk ki egyeseket.

Románia nem engedheti meg a Bancorex csôdbejutását — jelentette ki Iuliu Pãcurariu demokrata párti képviselô pénteki sajtótájékoztatóján. A képviselô tájékoztatott arról, hogy a Nemzetközi Valutaalap és Románia közti egyezség egyik feltételeként szerepelt a Bancorex privatizálása. A kormány a pénteki kormányülésen majdnem 5000 milliárd lejt utal ki a banknak.

Pãcurariu szerint a Bancorex privatizálása egyike a legfontosabb gazdasági reformitézkedéseknek. Elmondta, hogy a hiteleket ezentúl kizárólag gazdasági és nem politikai kritériumok alapján biztosítják. A Demokrata Párt teljes mértékben támogatja a Bancorexben kialakult helyzet okainak kivizsgálását és a vétkesek felelôsségre vonását.

Az aranyosgyéresi Sodronyipari Mûvekben kibontakozott munkakonflikusért Pãcurariu elsôsorban az Állami Vagyonalap kolozsvári kirendeltségét, fôleg Radu Sârbut teszi felelôssé. A képviselô kijelentette, hogy nagyon súlyosnak tartja a helyzetet, és tájékoztatni fogja a kormányfôt a válsághelyzetet kiváltó okokról.

Tisztújító közgyûlését tartotta tegnap délelôtt a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete a Pro Iuventute Mócok úti székházában. Aki az utóbbi nyolc esztendô RMGE-tisztújításain részt vett, az immár évek óta ismétlôdô gondok tömkelegével találkozhatott idén is. Farkas Zoltán leköszönô megyei elnök részletes beszámolóját egy tavaly elhangzott véleménnyel kezdte, miszerint az RMGE beteg, de rögtön hozzátette: sajnos, a vezetôségbôl igen kevesen próbáltak bármit is tenni azért, hogy ez az áldatlan állapot megváltozzék.

A leköszönô elnök maga is elégtelennek ítélte meg a vezetôség eddigi munkáját, mintegy önkritikát gyakorolva azért, hogy Erdély szellemi központjában — ahol 155 évvel ezelôtt alapították meg a mai RMGE elôdjét, az EGE-t — a Kolozs megyei szervezet a környezô megyék viszonylatában a tavaly talán a leggyengébben mûködött. Farkas Zoltán eredményként említette azt, hogy az RMGE a helyi rádió és televízió magyar adásában, illetve a Szabadság hasábjain rendszeresen tájékoztatta a gazdákat az idôszerû tudnivalókról, agrártörvényekrôl. A pénztelenség azonban mindenre rányomta bélyegét: az RMGE megyei szervezetének munkáját is támogatni hivatott Gazda Kft. tavaly gyenge évet zárt: a valamivel több, mint 1 millió lejes nyereség a reális szükségletekhez képest csepp a tengerben. Elsôsorban ezzel magyarázható, hogy a kilencvenes évek elején a megyében megalakult 54 gazdakör többsége ma már nem mûködik: pénz híján nem járt az elnökség a falvakban, nem tudta tartani a gazdákkal a kapcsolatot. A leköszönô elnök arról is beszámolt, hogy az Erdélyi Gazda hasábjain igen hatékony szakmai tájékoztatást sikerült a gazdáknak nyújtani. Az Ifjú Gazdák Egyesületének megalakulása a gazda-érdekvédelem utánpótlásának a biztosítását szolgálja.

Farkas Zoltán néhány gondolat erejéig arról is beszélt, miként lehetne a megyei szervezetet ma letargikus állapotából kimozdítani. Mindenekelôtt a tagdíjakat kellene beszedni, javaslata szerint havi 5000 lejt, amibôl a tagságnak el lehetne emelni — állatbemutatót, terménykiállítást, gazdavetélkedôket, tapasztalatcserét kell szervezni a megye több településén; ôsztôl jobban elô kell készíteni a téli gazdatanfolyamok újraindítását.

Sebestyén Csaba, az RMGE országos ügyvezetô elnöke elsôsorban arról szólt, miként lehetne tartalmat adni a megyei szervezet munkájának. Követendô példának a Temes megyei újszentesi gazdakört említette, ahol a tagság közösen vásárolta meg a gépállomást, malmot üzemeltet, komoly gazdasági bázist teremtett. A gazdaköri élet lényegét helyi önszervezôdésben látja, konkrét tervek, elképzelések kidolgozásában, amivel projektek formájában érdemes pályázni. Mint mondotta: ma már senki nem ad pénzt arra, hogy az elnökség elinduljon begyûjteni a tagdíjakat...

Molnár József mezôgépész mérnök, elnökségi tag kemény bírálatot fogalmazott meg: az RMGE valóban nem mûködik, sôt, nyolc évvel megalakulása után ma már egyértelmû, hogy mai formájában mûködésképtelen. Nincs pénz semmire, minden áll egy helyben. Vállalkozókkal kellene felvenni a kapcsolatot, hogy kölcsönös elônyök fejében némi pénzt kapjon az egyesület. Szerinte hiba volt az, hogy 1990-ben az RMGE lemondott az RMDSZ javára a tagdíjbegyûjtésrôl, miközben az RMDSZ ezt a gesztust azóta sem honorálta.

Barazsuly Emil, a gazdaszövetség megyei alelnöke pontosított: sajnos, az RMDSZ sem szedi a tagságdíjat, a falvakról bejövô pénz esetleges, olyan kevés, hogy abból más szervezet támogatására nem futja.

Makkay József, a Hóstáti gazdakör elnöke elmondotta: levéltári anyagok alapján sikerült feltárni az 1885-ben megalakult kolozsvári gazdakör történetét, két világháború közötti vagyoni állapotát. Pontos adatok ismeretében elindították az egykori vagyon egy részének törvényes úton történô visszaszerzését, ami igen kemény jogi eljárásnak ígérkezik, de körültekintô munkával eredményes lehet. A beszélô hangsúlyozta: illúzió tagdíjakra alapozni a megyei szervezet létezését. Ehhez jól átgondolt pályázatokra, konkrét akciótervre van szükség.

Bódis András a Gazdastúdióban készített gazdafilmekrôl szólt, amelyek iránt egyre nagyobb az érdeklôdés, dr. Szilágyi Elemér állatorvos a szászfenesi szaporodásbiológiai központ munkáját vázolta, jelezve a szarvasmarhák mesterséges megtermékenyítésének fontosságát. Kis Mihály András, Kalotaszentkirály alpolgármestere a kilátástalanságról, a gazdák kiszolgáltatottságáról beszélt: a mai gazdasági körülmények között a mezôgazdaságból szinte lehetetlen megélni!

A gyûlés második felében tisztújításra került sor. A küldöttgyûlés Farkas Zoltánt újraválasztotta megyei elnöknek, és az új megyei választmányt 8 tagúra bôvítette Barazsuly Emil, Sztranyiczky Szilárd, Bakó Béla, Makkay József, Vígh Ferenc, Lukács Ferenc, Vincze Albert és Molnár András személyében.

Az új vezetôség eltökélt szándéka, hogy idén a gazdakörök megyei szövetségét kimozdítsa a holtpontról. A választmány 6 tagú küldöttséget delegált jövô hét végére Arad megyébe, az RMGE országos értekezletére.

AZ APÁCZAI CSERE JÁNOS BARÁTI TÁRSASÁG vezetôsége felkéri az egykori Református Kollégium, a Református Leánygimnázium, a Gép- és Villamosipari Középiskola, a Kereskedelmi Fiú- és Leányközépiskola 1924., 1929., 1934., 1939., 1944., 1949., 1954., 1959. években érettségizett öregdiákok osztályszervezôit, ha még nem adták le az aktuális címekkel, telefonszámokkal ellátott névsorokat, juttassák el ezeket a társasághoz (Tr. Grozãvescu utca 20. szám) szerdán vagy pénteken délután 5 és 6 óra között, a júniusban tartandó nagytalálkozó megszervezése érdekében.

KOLOZSVÁRI NÉPFÔISKOLA
A terhességvesztés és a gyerekkori bántalmazás összefüggései címmel dr. Kónya Ágnes gyermekgyógyász tart elôadást március 2-án, kedden du. 5 órától a Györkös Mányi Albert Emlékházban (Gh. Bilascu 5.).

BETEGEKNEK AD TANÁCSOT hétfôn du. 4 órától dr. Szilágyi Sándor az RMDSZ Pata–Györgyfalvi körzetének székházában (Ariesului, volt Jobbágy utca 55.). A rászorulóknak gyógyszert is biztosítanak. Ugyanitt kedden du. fél 5 órától Az aranycsapat 1950–1956 közötti mérkôzéseirôl szóló összeállítást nézhetik meg videokazettáról az érdeklôdôk.

MÁTYÁS-ESTET rendez, szeretetvendégséggel egybekötve a monostori unitárius egyházközség február 28-án, vasárnap du. 5 órától a December 21. úti tanácsteremben. Az összejövetelen Mátyás királyról Flóra Ágnes mûvelôdéstörténész-hallgató Mátyás király könyvtáráról pedig Lönhart Tamás történészhallgató tart vetített képes elôadást. Meglepetés is készül. Mindenkit szeretettel várnak.

ÜGYVÉDET KERESNEK
A roma nemzeti kisebbség támogatási programjának keretében, az Amare Phrala kormányon kívüli romaszervezet Kisebbségvédelmi Hivatala ingyenes jogtanácsadási szolgálatot szervez. Ennek érdekében keresnek egy — az angol nyelvet is ismerô — ügyvédet, akivel együtt mûködhetnének.

SERDÜLÔKORI ASZTMA ÉS ANNAK LÉPCSÔZETES KEZELÉSE címmel dr. Nagy Lajos fôorvos tart elôadást a Filantrop Humanitárius Alapítvány Asztma-klubjának összejövetelén hétfôn, március 1-jén, du. 5 órakor, a Györkös Mányi Albert Emlékházban (Majális/Bilascu u. 5.). Az elôadás után videofilmet vetítenek, majd az érdeklôdôk kérdéseket tehetnek fel. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

— Melyik bank a megbízható?
— Az, amelyiknek sikerült eltitkolni, hogy már kifosztották.

• Szomszédja halálát jelentette csütörtökön a rendôrségen M. Tibor kolozsvári lakos. A helyszínelô csoport a konyhában találta meg P. V. (62) oszlásnak indult holttestét, amelyen nem voltak erôszakra utaló külsérelmi jelek. P. V.-t hétfôn látták utoljára. A helyszíni vizsgálaton az idôs férfi fia is jelen volt, aki tanúsította, hogy a lakásban minden a helyén van, értékek nem tûntek el.

A halál okának kiderítéséért boncolást rendeltek el.

• „Telefonkalózt" vizsgálnak a megyei rendôrség gazdasági és pénzügyi bûncselekményekkel foglalkozó osztályán. A kolozsvári Marius Coroiant (20) azzal gyanúsítják, hogy 1997-ben és 1998-ban többször is rákötötte magát két szomszédja, B. I. és C. P. telefonvonalára, amelyeken mintegy 3 millió lej értékû belföldi és külföldi beszélgetést „potyázott le"!

Tette az energialopás bûncselekményének fogalmát meríti ki, és legtöbb 12 év börtönnel büntethetô. A kár megtérült, Coroian szabadlábon védekezhet a vád ellen.

A Közszállítási Vállalat nyárára új autóbuszjárat beindítását tervezi, amely a Tóközt kapcsolná össze a Széchenyi térrel. Ha a városháza városgazdálkodási osztálya befejezi az utak javítását, június elsejétôl, kísérleti jelleggel és eleinte csak csúcsidôben, beindul az új járat.

Számtalanszor megírtuk már, hogy a Scãrisoara sétányon, a fûtôközpont szomszédságában levô tömbházak lakóit átok sújtja. Mégpedig a Víz- és Csatornamûveké. Másképpen ugyanis nem nevezhetjük azt az évek óta szinte havi rendszerességgel megismétlôdô csôtörés-sorozatot, amelynek következtében az arrajáróknak még gumicsizmában is kockázatos az „árvízsújtotta" sétányon átvergôdniük, miközben otthon nem hogy kezet mosni, de egy pohár vizet inni sincs lehetôségük.

A csöveket pár évvel ezelôtt, a felfordulásból és a közköltségekbôl ítélve, többhavi munkával kicserélték ugyan, de vajon mivel? Azzal, amit a szomszédból kiselejteztek? A munkálatokat végzô szaki ugyanis váltig bizonygatta: azért kell olyan gyakran feltúrni mindent, mert a csövek azbesztcementbôl vannak. Réges-rég elavultak már. Akárcsak a vállalat magyarázkodása. Ami viszont örök: a kinti sár és a benti vízhiány.

A folytatást minden bizonnyal a posta is jól ismeri. Mert, ha nem is a legszerelmesebb levelek helyett, de legalább mellettük virágot is óhajt kézbesíteni.

Petre Moldovan igazgató a „híres" újságban kifejti, hogy nyugati mintára virágok házhoz szállításával is szeretnének foglalkozni. A tervek szerint hamarosan megkötik a szerzôdést a Kolozsvári Kertészeti Kísérleti Állomással, ahonnan beszereznék az illatos árut. A termesztôk lelkesen fogadták az ötletet, annál is inkább, hogy virágtermesztés és forgalmazás szempontjából országos elsôk: a kolozsváriak ugyanis évente hárommillió virágszálat „fogyasztanak".

Fodor Sándor új kötetét csütörtökön délután Demény Péter mutatta be a Györkös Mányi Albert Emlékházban. Valójában az 1996-ban kiadott novellaválogatás, a Megálmodott ház folytatása ez a három kisregénybôl összetevôdô kötet, melynek folytatását, egy újabb novellagyûjteményt, jövôre tervezi a Kriterion Könyvkiadó.

A most napvilágot látott mû elsô két része (A felnôttek idegesek; Bimbi tábornok) gyermekkönyv, míg az utolsó (A Fekete-erdô) a felnôttekhez szól. A szerzô vallomása szerint ezek a kisregények élete nagy élményeihez, zsenge korában a felnôttekbôl való kiábránduláshoz és a háborúban átélt megrázó élményeihez kötôdnek. Bimbi egyfajta felnôttekhez szóló Csipike, aki ugyanazt a világot figyeli, csakhogy a távcsô két végét cserélgetve fel.

A könyvismertetô második részében Fegyveresi Anikó az elsô kisregénybôl olvasott fel részletet. Gyermekfejek számára az író bácsitól vételezett üzenet roppant egyszerû: „legyünk jók és szorgalmasak".

A román politikai rendôrség a KBG klónja volt — mondta Sorin Rosca Stãnescu, Ion Mihai Pacepa: A Szekuritáté Fekete Könyvének* kiadója, tegnap délben a mû kolozsvári bemutatóján. Stãnescu ugyanakkor kiemelte, hogy Pacepa könyvében ennek a klónnak nemzetellenes vonását szerette volna kidomborítani.

A könyvbemutatón Adrian Severin független képviselô is jelen volt, aki szerint a mûvek (egyelôre ez csak az elsô kötet) három olvasata lehetséges. Egyértelmûen kezelhetô történelemkönyvként, hisz az írója titkosszolgálatok levéltárában folytatott kutatásaira alapoz. Elmagyarázza, hogyan vethette meg egy — kommunista jellegû — politikai rendszer a lábát Romániában. Az elnyomó rendszer hatása ma is érzôdik, hisz társadalmunk még mindig nem szabadult meg a totalitarizmus betegségétôl. A könyv ugyanakkor filozófiai munka, de olyan személyes vallomás is, amely nem csak egyedi sorstörténet, bár tisztázni próbálja az olvasóban, hogy áruló volt-e vagy sem.

A 310 oldalas könyvet a helyszínen 42 ezer lejért bárki megvehette.

A székelykocsárdi állomáson halk furulyaszó hallik. Reneszánsz muzsika.

Éjfél van.

Ülök a nem túlságosan bizalomgerjesztô váróterem bûzös hûvösében. Másfél órám van és sok csomagom, így ezt a helyet választom a huzat járta nagy csarnok rideg lélektelensége helyett.

Ülök gondolatokba merülten, úgy tûnik, mintha a zene tudatalattimból érkezne. A várakozótársak lassan kikopnak mellôlem.

E helyidegen muzsika néhány méterrel odébb, a kocsárdi állomás nagy csarnokában szól.

Újabb várakozók indulnak el a hang irányába.

Mozdulnék én is, de nem tudom, csomagjaim féltsem-e, vagy inkább kíváncsiságom elégítsem ki. Körülnézek... Magam maradtam. Kinézhetek.

Két fiatalember blockflötén játszik, és négy bájos ifjú hölgy dallamra perdül, fordul, szökken, hajlik. Táncolnak. Talán unalomûzésbôl, talán orvosságul a hideg vagy a tétlen várakozás ellen, de mindenképp kedvtelésbôl.

A nem túlságosan bizalomgerjesztô váróterem bûzös hûvöse helyett a huzat járta nagy csarnok rideg lélektelenségét választották. És igazuk van: a csarnok lassan benépesül lelkekkel. Tizenöt–húsz ember spontán kört formál a táncparketté nemesített betonon. Nézôk.

Bûvös kör ez, hiszen itt a harsányan közeledôk pillanat alatt suttogóra váltanak. A szemközti diszkóból érkezô duhaj hangoskodók értetlenül lefékeznek és elhallgatnak: úgy érzik, valami ünnepélybe rontottak bele gorombán, a magukkal hozott disszonáns hangokkal. De a muzsika körüllengi, feloldja a fülsértô hangokat, harmóniát lop a felzaklatott agyakba, és a kocsárdi állomás lepusztultságával azonosulni hajlamosodó utazó, bolygó, gyökértelen, felkorbácsolt lelkekbe.

A rögtönzött produkció fôszereplôi összeszokottak. Pillantásokból, félszavakból értik egymást. Ezért alig tûnik fel valakinek, hogy e félszavak magyarul hangzanak el.

A kocsárdi állomáson éjfél van és szól a zene. Közben szúrós tekintetek válnak derûsekké, összevont szemöldökök, ráncolt homlokok simulnak ki, antropoid ábrázatok öltenek emberi arckifejezést. Talajt vesztett lelkek néhány röpke percre vasárnapi viseletbe bújnak.

Ünnepelnek.

De hát ünnep van-e egyáltalán? És mit akarnak ezek a fiatalok? És kik ôk?

— Idegenek — jegyzi meg valaki szája sarkában, szinte bocsánatkérô bátortalan mosollyal. Idegenekkel szemben ôt nem mosolyogni tanították.

— Svédek! — véli az örök jól értesült, és szemében ezúttal valami rokonszenvféle csillan fel.

Vonatfütty sem zavarja e furcsa együttlétet, halkan szólunk, mert e sivár csarnok most nem a máskor oly jellemzô köpködô hangoskodás otthona.

— Kolozsváriak — szól valaki csendesen, és tôszomszédja rábólint.

Aztán már csak a muzsika szól a székelykocsárdi állomáson, s lányok lejtenek lenge táncot.

Talán svédek, de inkább kolozsváriak.

Biztos.

Mindegy.

Semmiképp sem idegenek.

Közel harminc évet volt szoros kapcsolatom az állami mezôgazdasággal. A vállalatok gazdálkodására vonatkozó pénzügyi és szociológiai vizsgálataim kimutatták, hogy sem a reform, sem a központi tervezés elvei, de a piac logikája sem alkalmazható ezeknek a kereskedelmi társaságoknak az esetében. Három éve a helyzet lényegesen bonyolódott, a 486 volt IAS gyakorlatilag nem jut hitelhez, nem lehet privatizálni, krónikus fizetésképtelenségben vergôdik, és egyetlen miniszter sem tudta felvállalni a helyzet kezelését, vagy legalább részleges rendezését. Az állami mezôgazdaság teljes szétverésével elsôsorban bizonyos liberális és parasztpárti erôk nyertek, de a lakosság óriási többsége vesztett. A korábbi dotációk és ártámogatások leépítése következtében a román mezôgazdaság legalább húsz évvel hátrább került a végsô cél, a farmergazdaság kiépíthetôsége tekintetében. Eddig a tulajdonviszonyok tisztázása, az adósság rendezése, de a csôdeljárás levezetése sem sikerült, a hatékonyság évek óta romlik, és az állami vagyon széthordása, satnyulása állandósul. Nem tudni, lesz-e reprivatizáció?

A fenti okokból közel három hónapja nagyon odafigyelek az új mezôgazdasági miniszter ténykedéseire. Utazik, nyilatkozik és sokat alkudozik, hogy pénzt és támogatókat találjon a mezôgazdaság nagy problémáinak a felleltározása után a megoldásra. A mezôgazdaságban az aktív lakosság 36–39%-a dolgozik, és az 1998-as statisztikák, valamint 1999 január–februári történései nem biztathatják a minisztert túl sok jóval.

Az agrárgazdaság sorskérdései közül egy sem oldódott meg az 1996-os rendszerváltás óta, sôt, a tôke menekül a mezôgazdaságból, az állami farmokra nehezen akad vevô, mert:

— a földtörvény-módosítás terén patthelyzet van közel két éve, a Demokrata Párt nem tud megegyezni a Nemzeti Parasztpárttal a föld, az erdô és más vagyontárgyak visszaadása tekintetében,

— a középbirtok-rendszer kialakítása nem indult be, a hitelezés és biztosítás gyakorlatilag nem mûködik,

— a szövetkezeti formák (klasszikus, vagy akár balkáni) létrehozása terén nincs haladás, de tradíció sincs, és így az elmélet és a gyakorlat között a sok utazgatás és tapasztalatcsere ellenére is szakadék tátong,

— a termelés növekedésére 1999-ben nincs esély, mert a tulajdonviszonyok tisztázatlansága, az autarchikus viszonyok, a piac beszûkülése s a lakosság elszegényedése, a földforgalom és befektetések hiánya rontja az esélyeket,

— a vidékfejlesztésre, családi vállalkozásokra hiányzik a költségvetési fedezet, a magántôke, valamint az alkalmazható hosszú távú program.

Az európai integráció, exportvezéreltség és versenyképesség a nyugat-európai piacokon így még sokat kell várasson magára.

1998 ôszén a mélyszántást csupán 36%-ban sikerült elvégezni, és egyelôre nincs lehetôség arra, hogy a lemaradást le lehessen faragni, hogy legalább a legjobb földeket 80%-ban megdolgozzák. Abszolút számokban a helyzet a következô: 6670 ezer hektár elôirányzat helyett 2401 ezer hektárt szántottak fel, ebbôl következik, hogy veszélyeztetett a termés sikere a nagy kultúrák esetében, a sörárpa, cukorrépa, kukorica, napraforgó és szója tekintetében is. A miniszter tudva ezt, bünteti azokat, akik tévesen jelentették 1998 végén a 40%-os ôszi mélyszántást, az államtól pedig szubvenciókat próbál kicsikarni a mezôgazdasági munkák kivitelezéséhez. Eddig 175 000 lej/ha a beígért költségtámogatás a magánkistermelôknek (IAS-nak nulla), ami az összköltség 7–8%-át jelenti. A kuponokat két-három hét múlva osztják, de nem lehet gázolajat vagy más petróleum- származékokat vásárolni a pénzbôl. Ha a szállítók el is fogadják ezeket az értékpapírokat, a lemaradás így is közel két hónap. A biztos hektáronkénti szubvenció, 175 000 lej édeskevés, ha az infláció valóban 25–30% alatt marad is.

Ilyen elôzmények után, hiába a sok alkudozás a pénzügyminiszterrel, a Demokrata Párt korifeusaival, úgy értékeljük, hogy az 1999-es év nem lehet jobb mint a tavalyi, nem bízhatunk a piac mágikus erejében, mert a tôkehiány fokozódik, és a beruházások elmaradása és a gépi felszerelések hiánya, mind az állami, mind a magánszektorban riasztó méreteket ölt. Nem volt pénz a javításokra, cserealkatrészekre és üzemanyag-beszerzésre. A nagy állami mezôgazdasági társaságok privatizációjára eddig nincs stratégia. A nézeteltérések fô forrása a két nagy kormánypárt között az állami farmok ügynökségének létrehozása. Tritã Fãnitã szenátor 1 141 000 hektáron szeretne egy új állami monopóliumot megalkotni, míg a parasztpárt legtöbb 700–800 000 hektáron, de bizonyos feltételek és alku után. Így az állami mezôgazdasági vállalatok privatizációja újból elmarad, a hatékony gazdálkodás távolodik, és marad a kormányzattal szembeni elônyös alkupozíció további keresése. Most készül a Világbank támogatásával az új privatizációs törvény ami az 1997/88-as sürgôsségi kormányrendeleteket gyökeresen módosítaná, elengednék a tartozás nagy részét, és piaci áron próbálnák értékesíteni az állami farmokat, ha a Demokrata Párt is úgy akarja, hogy az állami szektort magánosítsák a mezôgazdaságban, a restitutio in integrum után. A viták, alkudozások, nézeteltérések mindennaposak, de nem felejthetô el, hogy 1998-ban 30,1%-kal volt kisebb a gabonatermés, mint 1997-ben, és az elmúlt ôszön 361 000 hektárral kevesebb ôszibúzát vetettek, mint 1997-ben. Abszolút értékben is minden bizonnyal csökken a kenyérgabona-termés, így búzát, lisztet és tésztaféléket fogunk importálni.

Ha a Bancorexrôl az utóbbi két hétben kiderült, hogy több mint 21 ezer milliárd lej rossz hitelportofólióval rendelkezik, és megmentésére 13 000 milliárd lej költségvetési támogatás szükséges, akkor az Agrobanknak is legalább 7–8000 milliárd lejre van szüksége, hogy hitelezhessen. A költségvetés azonban szegény, így a mezôgazdaság hitelezése és pénzügyi támogatása lehetetlen.

Teljesen világos számunkra, hogy az infláció piacromboló hatása elsôsorban a mezôgazdasági termelôt érinti, korlátozza a racionális döntéseket, valamint a jövedelmezôséget, és ezáltal rontja az úgyis jelentéktelen vagy nagyon kis hatékonyságot. A mezôgazdaság szempontjából az állandó áremelések nagyon nehezen védhetôk ki. Az anticipált, vagyis elôre várt kiszámítható infláció kevesebb gondot okoz, mint a különbözô kalkulációkba be nem fogható nem anticipált áremelkedés. A piac — többéves tapasztalat mutatja — nem ismeri el azokat az áremeléseket a mezôgazdasági termékeknél, amelyek nem abszolút értelemben keresettek, így az állami gyümölcs- és szôlôtermesztés drámája mellett az állattenyésztés válsága és csôdje is elkerülhetetlen (Avicola, ITT, ISCIP stb.).

A vetésterület csökkent és továbbra is csökken, így a tulajdonviszonyok tisztázása után a kiútkeresés és alku tovább folyik. A rendszerváltás áldozatai elsôsorban nemcsak a volt IAS-k és kísérleti állomások nagy része, hanem a szakmunkások, mérnökök, állatorvosok és technikusok, akik nem tudnak méltó fizetést kapni és rövid távon a középosztályt gyarapítani. A román mezôgazdaság versenyképessége dotációk és exporttámogatás nélkül képtelen megújulni. Így állítjuk, hogy napjaink romániai társadalmában egy üzletember semmiféle szakértelme nem járul hozzá olyan mértékben a vállalat sikeréhez, mint az a képessége, hogy az államtól szubvenciókat csikarjon ki, alkudjon, hogy privatizálhatóvá tegye azt a beteg gazdasági egységet, amelyik vevôre vár, eladósodott, nincs biztosítva, a piaca bizonytalan. A tulajdonviszonyok tisztázását a politikusokra bízták, arra az új elitre, amelyik a gazdálkodást szabályozó jogot a mezôgazdaságban eddig képtelen volt megalkotni. A kormányzat szavakban kapitalista piaci viszonyokat próbált megteremteni, de a gyakorlatban az állami tulajdonban lévô vállalatok haláltusáját hosszabbítja.

Befejezésként csak annyit, hogy Kolozs megye állami mezôgazdasági vállalatait járva, arra a következtetésre jutottunk, hogy ebbôl az IAS-privatizációból, amit most beharangoztak (az Állami Vagyonalap által), nem fog az elképzeléseknek megfelelô piacgazdaság kialakulni, a földeket nem dolgozzák meg, az állatlétszám csökken, s a termeléscsökkenés állandósul.

Kérdés, kinek az érdeke, hogy a politika és a piac átalakulása az állami mezôgazdaságban ilyen hosszú ideig ne kerüljön egyensúlyba, hogy még 100 000 új munkanélküli és éhezô legyen, hiszen a nemzeti földalap kihasználása sorskérdés mindenütt a világon.

Következtetésünk az, hogy a mezôgazdaságot támogatni kell, a mezôgazdasági termékek árát alacsony szinten kell tartani, máskülönben készülhetünk új bányászjárásra.

Attól függ. Például a buget auster viszonylag kevés dollárt ér — esetleg atkát-batkát-fabatkát. Persze, így is kérdezhetünk: „Milyen tér az auster?" Ha az auster szó német–magyar összetételbôl jön, akkor — lévén ’ki’ az aus jelentése — ’kitér’ az értelme. Térjünk hát ki egy február 23-án megjelent szövegre. Így hangzik: „A szó maga austeritate: szigorúságot jelent... Idegenbôl átvett szó ez. Megtalálható a latinban: austerus (melléknév): szigorú, komor, zord; a németben: ausständig — hátrálékos; a franciában: austine — fanyar, szigorú." Nos:

1. A latin austerus a görög ausztérosz ’fanyar, rideg, szigorú’ átvétele (ez az auosz ’száraz’ származéka). A latinból jön a francia austère ’fanyar, komoly, szigorú’ (az idézett austine nyilván sajtóhiba; ilyen francia szó nincs).

2. A német ausständig betû szerint ’kint álló’-t jelent, az ausstehen ’kiáll, ... hátrálékban van etc.’ származéka, tehát a stehen ’áll’ terebélyes családjához tartozik. Ennek rokona (közelebbrôl) a magyar stand, messzibbrôl a stabil, stáció, statárium, statiszta, statisztika, státus; instál ’esedezve kér’ (forrása a latin instare ’áll; közvetlen közelében van; nyomatékosan kér’); a francia etatizmus, a görög ôsû szisztéma stb. stb.

3. Mivel minden idôk legnagyobb táncosa, Fred Aster, eredetileg Austerlitz volt, az Austerlitz helynévnek pedig semmi köze az austerushoz (ugyanis a cseh Novosedlice ’Újfalucska’ utóda), kecses tánclépéssel jutunk Iorgu Iordan ama nézetéhez, miszerint a Sigartãu családnév a magyar szigór ’slab’ (ti. szikár) és a tó ’iaz, lac’ összetétele, és helynévnek tûnik. Az illetô hely mellett — tesszük mi hozzá — porzékolhat, tó-porzékolhat a bórzasz tó, melynek ékes, ékezetes partján arra is számíthatunk, hogy a szíjgyártó-t valaki a fabricant de curele (értsd curelar) tükörfordításának mondja. Maga a tükör fônév természetesen összetett. Voltaképp arra utal, hogy az említett Iordan-féle etimologia híveit mindent tûvé téve kell körözni.

Láttam a tévében egy hajónyi, hirtelen gazdátlanná lett fûrészárut, embereket, akik megakadályozták az erdejükbôl származó rönkök szállítását — az erdôk visszaadásáról alig van már mondanivaló. Szóban még csak menne az egyezség, rezge politikai akarat is hallatja magát, ám amikor a tényleges kivitelezésre kerülne sor, megáll a tudomány. A privatizáció már megtörtént, az erdôt magánkézbe vették az erdészek, brigadérosok. Vannak települések, ahol a polgármesterek jóvoltából az erdôket kimérték egy hektárig, magukénak mondhatják a volt tulajdonosok. A hektárok meg a holdak kimérése után derült ki: dög sok erdô maradt az államnak, több mint az államosítás elôtt volt. Ezek az állami erdôk lényegében az erdészek meg a hivatal tulajdona. Egy szál erdész vagy brigadéros mit tegyen ennyi erdôvel? Magáncéget alapít, ami nem is olyan nehéz, különösebb befektetést nem igényel. Kerül a falura települt munkanélküliek meg a volt kollektívisták körébôl ember, márkázzák a fákat a kis, rövid nyelû baltával. Aztán következik a vágás. Ezt a mûveletet szakosodott csoportok végezték eddig, akik helyben vagy az erdôléssel foglalkozó falvakból verbuválódtak. Ez utóbbiak sávosan vágták az erdôt, taroltak, nem maradt utánuk fa a lábán. Azt mondhatná valaki, ez kíméletlen irtás. Nem éppen, inkább a nagyüzemi erdôgazdálkodáshoz van több köze. A kitermelô, ugyancsak állam, csemetéket ültetett a kivágott fák helyett, amiket helybeliek vagy hozott csoportok kapáltak nyári fáért s szöszér-borért, ígéretért. Az erdôlôknek fizetni kellett, a munkájuk egyes kategóriába sorolódott, még fizetési lista is kellett. Túl áttekinthetô volt ez a rendszer.

Teljesen más lett a helyzet ebben a privatizációs micsodában, amikor az erdôirtás a feketegazdaságnak mondott óriáscégbe idomult. A falusi embernek a fa fél kenyér, elmegy favágni az erdôre, örvend, ha beszerezheti általa a téli meg a nyári fát egy-két esztendôre. Honnan arra másfél millió? A serényebb favágó láncos fûrészt vásárol. A jövedelmezôségét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy rövidke idô alatt a Druzsba ára százezrekrôl hétmillióra szökött. A fûrészes ember, ha fogat nincs, szekeressel társul, vállalkozókká növik ki magukat. Nem irigyelni való sorsuk, az a kis mellékes jövedelem. Ritkítják az erdôt annyira, hogy nem marad árnyékos hely a gombáknak, a szekérrel meg lehet fordulni a fák között. Az erdei utakon már nehezebb a közlekedés, mert az esôs idôben terûvel elakadt traktor olyan gübbenôket vájt, hogy abból egy ló ki nem húzza a szekeret. Aztán vannak a beépített gödrök, amiket az erdészek ásattak a bejáratnál — a fáért menôk útját megnehezítendô. Az út lett a víz lefolyó árka, kezdôdhet a vízmosás. A Torda környéki erdôk másként is pusztultak: lábán szárad a tölgy, az akác, minden fejsze és láncfûrész nélkül — a vegyiüzem is az államé, ugyan miért fizetne kárpótlást saját magának? Az már csak természetes, hogy a csapadékban szegény esztendôkben a nyárfák kiszáradnak.

Az erdész-brigadéros tételben hord valós és fantom cégeknek, míg az „erdôlôk" a falu szükségleteit látják el a magukénak mondható erdôbôl. Ezek két tulajdonformát privatizáltak egy idôben: a közösségi erdôket és az államiakat. A leginkább Csáki szalmája az elsô, valóságos közpréda. Ez a senki erdeje a következôkbôl jön össze: az egy hektáron felül ki nem mért területek, a volt egyházi erdôk, iskolák erdei s a közbirtokossági, ami a falué kellene legyen. Külföldi nyomásra, így-úgy csak visszakerülnek a régi tulajdonosokhoz, de nem az erdôk, inkább a helyük.

A két világháború közt érdekes módon nem pusztultak ennyire az erdôk, pedig magántulajdonban voltak. Most se kellene az erdészeket szélnek ereszteni vagy kényszerpályára terelni. Ôk kellene — ki más rendelkezik erdômûvelési és kitermelési szakismerettel? — az erdôk karbantartását irányítsák. A csemetéseket állami szubvencióval is fenn kell tartani. Természetesen csak akkor, ha ténylegesen törôdünk környezetünkkel, az erdôvel.

Reméljük, a következô hónapban sem emelkedik a munkanélküliségi ráta az általunk határértéknek tartott 12% fölé — mondotta csütörtöki sajtóértekezletén Adrian Tinis, az újonnan alakult (és, amint megírtuk, a munkaügyi igazgatóság tevékenységének egy részét átvevô) Foglalkoztatási és Szakképzési Ügynökség megyei igazgatója. A megsokasodott és több gazdasági ágra kiterjedô sürgôsségi rendeletekkel továbbra is egyre több alkalmazottnak bontják fel a munkaszerzôdését, így a február végi adatok már 11,9%-os munkanélküliségi rátát mutattak. Az igazgatóság szerint nagyobb tömegû, tehát pár ezres elbocsátásokra pillanatnyilag nincs semmilyen elôrejelzés. Megyei viszonylatban jelenleg Dés és Torda „vezet" a munkanélküliség terén.

Több ízben elhangzott, hogy ettôl az évtôl úgymond véget vetnek a rendeletekkel történô elbocsátásoknak, mivel a végkielégítés túlságosan nagy anyagi megterhelést jelent a költségvetésnek. A gyakorlat azonban mást mutat. Ugyanis az eddig ismert 9. és 22. rendeletek mellett újabbak is megjelentek. Kolozs megyében február 16-ig a következô elbocsátási jegyzékeket véglegesítették: az 1997/9. rendelettel 10 774 alkalmazottat bocsátottak el; az 1997/22. rendelettel 1260 személyt; az 1998/69. rendelettel 916 személyt; az 1998/7. rendelet alapján 11-en lettek munkanélküliek; míg az 1998/52. rendelet elôírásait 165 alkalmazott esetében alkalmazták. Ez összesen 13 126 elbocsátást jelent.

Megyei szinten a munkanélküliek száma ennél jóval több. Február 10-i adatok szerint 15 095 személy részesül munkanélküliségi segélyben, 2582 beilleszkedési segélyben és tízezernél többen támogatási pótlékra jogosultak. Emellett az ügynökség nyilvántartásában 13 ezernél több olyan munkanélküli szerepel, akiknek nem folyósítanak támogatást. Az ügynökség terveiben szerepel, hogy mindenekelôtt ez utóbbiaknak szerezzenek állást. Helyzetük pontos felmérése érdekében meghívólevéllel próbálják felvenni velük a kapcsolatot.

Az adatok láttán nehéz azt állítani, hogy nincs ok aggodalomra. Az átszervezésre váró vállalatok között szerepel a dési Somes, az apahidai Agrap és kolozsvári Napofarm, valamint a Transilva részvénytársaság. Az elbocsátottak száma megközelítôleg 1730 lesz.

Az utcai pénzváltóknál a forint 55/57, a márka 7100/7300, a dollár pedig 12 500/12 800 lejbe került.

A Nemzetközi Valutaalap küldöttsége április elején tér vissza Bukarestbe a Romániának szánt készenléti hitelrôl kezdett tárgyalások befejezésére, s ha akkor megállapodás születik, az IMF vezetése júniusban dönthet a hitel odaítélésérôl — közölte pénteken Emanuel Zervoudakis, a Valutaalap Romániával tárgyaló küldöttségének vezetôje.

Románia a mostani tárgyalások megkezdése elôtt azt remélte, hogy már most megegyezésre tud jutni az IMF-fel, s a Nemzetközi Valutaalap vezetése áprilisban jóváhagyja az ország számára a várva várt készenléti hitelt. A Világbank küldöttségét március 7-re várják Bukarestbe.

Az IMF a Világbankkal folytatott tárgyalások eredményeit várja, valamint azt, hogy az elkövetkezô hetekben a román kormány milyen lépéseket tesz a makroökonómiai stabilitás megteremtése érdekében — mondta az IMF képviselôje.

A román fémkohászati termékek gyártóinak és forgalmazóinak jó lenne felülvizsgálniuk árképzési gyakorlatukat, mert az Európai Unió komolyan fontolgatja, hogy dömpingvádat emel Románia ellen — figyelmeztetett Radu Berceanu ipari és kereskedelmi miniszter, aki a hét közepén tárgyalt Brüsszelben az EU bizottságának illetékeseivel. Az EU-ban állandóan napirenden szerepel a román kohászati termékek ára, amelyet a közösség illetékesei még akkor is elfogadhatatlanul alacsonynak tartanak, ha figyelembe veszik a román munkabéreket.

A miniszter elmondta: csak nagyon nehezen tudta megmagyarázni, hogy az a 400 milliárd lej, amelyet az állami költségvetésbôl kap a galaci SIDEX állami fémkohászati kombinát, nem az árakat befolyásoló szubvenció, hanem a dolgozók régóta elmaradt munkabérét fedezték belôle.

Pénteken Decebal Traian Remes pénzügyminiszter bejelentette az üzemanyag árának drágítását: a prémium benzin — 5 200 000 lej/tonna, ólommentes benzin — 5 millió lej/tonna és a motorolaj
— 2 250 000 lej/tonna.

Elôzetes számítások szerint ez majdnem 60%-os drágítást jelent, egy liter üzemanyagért március elsejétôl 8000–8200 lejt fizetnek majd a vásárlók (motorolajért pedig több mint 4800 lejt). Az árdrágítástól a pénzügyminiszter a kôolajbehozatal 10–12%-os csökkenését és az állami költségvetési jövedelem növekedését várja.

Ez az intézkedés azonban elrülhetetlenül újabb árdrágítási hullámot von maga után, minden területen. Az élelmiszertermékek ára állítólag 15%-kal, a tejtermékeké 7–8%-kal fog növekedni.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]