1999. január 7.
(XI. évfolyam, 4. szám)

A Zsil-völgyében szerdán is folytatódott az általános sztrájk és a bányászok tiltakozása, de a szembenálló felek a korábbinál békülékenyebb hangot ütöttek meg, és a sztrájkolók a jelek szerint lemondtak arról, hogy Bukarestbe vonuljanak.

Petrozsényban, a szénmedence központjában szerdán zárt ajtók mögötti tárgyalások kezdôdtek a bányászszakszervezet meghívására a helyszínre érkezett szenátusi küldöttség, a kôszénipari vállalat, a Hunyad megyei közigazgatási szervek és a sztrájkoló bányászok szakszervezeti képviselôi között a zsilvölgyi gondokról és azok megoldásáról, a reformintézkedések folytatásáról.

Viorel Cataramã, a szenátus gazdasági bizottságának elnöke a tárgyalások megkezdése elôtt reményét fejezte ki, hogy az összes fél építô szellemû párbeszéde révén meg lehet találni a zsil-völgyiek érdekeit és a szerkezetátalakítás megvalósítását szolgáló megoldásokat.

Miron Cosma bányászvezér a sztrájkolók tiltakozó nagygyûlésén bejelentette: a nap folyamán eldöntik, hogyan folytatják a tiltakozást. De hangoztatta: megtalálják a munkakonfliktus megoldásának módját.

— A bányászoknak nem fûzôdik sem politikai sem más természetû érdekük ahhoz, hogy felmenjenek Bukarestbe. A sztrájkolók követelései közül két pontra kívánják a legnagyobb hangsúlyt fektetni, nevezetesen a munkahelyek biztosítására és a fizetésemelésre — mondotta.

Közben Bukarestben az 1990–1991. évi „bányászjárások" áldozatainak szövetsége bejelentette: csütörtökön tiltakozó ôrséget állít a kormánypalota elé, és követeli Miron Cosma és társainak megbüntetését a korábbi négy bányásztüntetés során elkövetett bûncselekményekért.

Lapzártakor még javában tartottak az egyeztetések a Zsil-völgyébe érkezett szenátusi szakbizottság és a bányászok képviselôi közt. Amint azt Segesvári Miklóstól, Hunyad megye RMDSZ-es alprefektusától megtudtuk, a tárgyalások alkalmával a szenátorok biztosították a sztrájkolókat arról, hogy olyan törvényjavaslatot kezdeményeznek, amely eltörli az 1998 decemberéig szerzett adósságait nem csak a bányáknak, hanem valamennyi veszteséges állami nagyvállalatnak. A legvitatottabb pont — mondotta az alprefektus — az állami szubvenció kérdése volt. A szenátorok megígérték, hogy akkor, amikor megszavazzák az állami költségvetései törvényt, pozitívan igyekeznek majd javítani a mérlegen. Mindez annyit jelent, hogy körülbelül 300 milliárddal kaphatna többet az ipari és kereskedelmi minisztérium, illetve a szénügyi igazgatóság is. Tárgyalások folynak arról is, hogy lehet-e úgy csökkenteni 30 százalékkal a veszteségeket, hogy ne kelljen bányát bezárni, jóllehet a józan ész azt mondja, hogy a négy bánya mûködésének a beszüntetése elengedhetetlen.

A tárgyalások menetét igencsak megnehezíti Miron Cosma szakszervezeti vezér „harcmodora" — tudtuk meg Segesvári Miklóstól —, aki a gazdasági érvekkel szemben csakis a maga szentimentális érveivel hozakodik elô, így pedig igen nehéz vitatkozni — nyilatkozta a Szabadságnak Hunyad megye alprefektusa.

Sz. K.

LAPZÁRTA: Adriana Sãftoiu, a kormány szóvívôje kijelentette: a Viorel Cataramã által tett ígéretek egyelôre magánvélemény, semmiképpen sem képviseli a kormány álláspontját.

— Nem hiszem, hogy a zsil-völgyi bányászmegmozdulás szakítópróbája lenne a kormánynak, koalíciónak — kommentálta a hétfô hajnal óta tartó tiltakozó megmozdulásokat Mátis Jenô Kolozs megyei képviselô. — Nem lehet azonban tovább halogatni a kormányprogram irányelveinek a gyakorlatba ültetését, amelyeknek szerves része a gazdaság, ezen belül pedig az ipar, a bányászat átszervezése: privatizálni ott, ahol ez lehetséges, vagy bezárni a veszteséges vállalatokat — mondotta.

Mátis emlékeztetett: 1989 elôtt az ország akkori vezetése teljesen irracionális gazdaság- és iparfejlesztési, ezen belül pedig bányászatfejlesztési programot hajtott végre minden pénzügyi alap nélkül. Ezek 1989 után igen fájó örökségként zúdultak a mindenkori kormányzás nyakába. Az 1996 elôtti kormányok többsége nem mert vagy nem akart hozzányúlni ehhez a kényes kérdéshez, inkább elodázta. Így aztán évrôl évre a költségvetésbôl finanszírozták meg a gyenge minôségû fém nagyméretû kitermelésével járó veszteségeket. — Épp ezért, véleményem szerint, nem jogosak a bányászok jelenlegi követelései. Az ellenzék, akiknek semmi sem drága, reformellenes, demagóg nyilatkozataival támogatja a bányászokat — mondotta a képviselô.

— A bányászok mindig is igen jó politikai „végrehajtó eszközt" jelentettek, bizonyítják ezt a 1990-es és 1991-es tragikus bukaresti „bányászlátogatások" is. Bányászainkat mindig is sokan és sokféleképpen próbálták félrevezetni, és ez a folyamat mai napig tart. A bukaresti „hadjáratok" egyfajta „nimbuszt" kölcsönöztek ennek a társadalmi alkategóriának, amely egyébként sokak számára igen jól jövedelmezô forrás volt. Egyike ezeknek Miron Cosma, aki lényegében nem más, mint köztörvényes bûnözô — jól tudjuk, börtönben is ült —, akinek semmilyen erkölcsi alapja nincs arra, hogy a bányászok nevében föllépjen.

Sz. K.

A Nagyrománia Párt (NRP) fôtitkára, Kolozsvár polgármestere, Gheorghe Funar a Mediafaxhoz eljuttatott közleményében országos referendum szervezését indítványozza az 1996 utáni kormányok gazdasági reformintézkedéseinek hatékonyságáról. Funar szerint ugyanis a hatalmon lévô politikai pártok intézkedéseikkel szándékosan idéztek elô nagy veszteségeket sok gazdasági egységekben. Corneliu Vadim Tudor, az NRP elnöke egyetért a referendum szervezésével, de szerinte a jövôben erre nem kerül sor.

Valeriu Tabãrã, a Román Nemzeti Egységpárt (RNEP) elnöke a Medifax azt nyilatkozta, hogy az RNEP állandó bürója javasolni fogja egy új kormány alakítását, amelynek tagjai kizárólag szakemberek legyenek. Az RNEP elnöke továbbá kijelentette: ehhez kérni fogja az ellenzéki pártok támogatását. Tabãrã úgy véli, hogy meneszteniük kellene tisztségükbôl a közlekedési, az ipari és pénzügyi minisztereket, illetve a helyi közigazgatási hivatal igazgatóját.

Kónya-Hamar Sándor MKT-elnök január 9-én 10 órára összehívta az RMDSZ Kolozs Megyei Képviselôk Tanácsát (MKT) a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházba. Napirenden: az 1999. február 6-i megyei küldöttközgyûlés elôkészítése; szervezési kérdések; különfélék.

Az Országos Történelmi Mûemlékvédô Bizottság — mint ismeretes — elutasította a kolozsvári polgármesteri hivatalnak a Traianus-oszlop felállítására vonatkozó kérelmét. Gheorghe Funar polgármester a sajtónak kijelentette: a mûemlékvédô bizottság negatív véleményezése ellenére a városháza szakemberei megpróbálják megszerezni az oszlop elhelyezését jóváhagyó engedélyt. A polgármester reméli, hogy még ez év tavaszán elkezdhetik a munkálatokat. Jóllehet a mûemlék felépítésének költsége a szakemberek értékelése szerint a 100 milliárd lejt meghaladja, a polgármester úgy véli: nem okoz gondot a mûemlék felállításához szükséges pénzösszeg elôteremtése. Alexandru Fãrcas prefektus elmondta: a megyei építkezési felügyelôség segítségével ôrködni fog afölött, hogy a polgármesteri hivatal ne bocsáthasson ki semmiféle építkezési engedélyt, amely ellentmond a mûemlékvédô bizottság véleményezésének.

Emil Constantinescu elnök még december végén aláírta a román és a magyar kormány között létrejött és 1997. június 6-án Bukarestben aláírt ekvivalenciaegyezmény ratifikálásáról szóló törvényt. Mennyiben jelent ez változást az eddigi gyakorlathoz képest — errôl kérdeztük Fülöp Fischer Ildikót, az RMDSZ Oktatási Fôosztályának fôreferensét.

— Tulajdonképpen minden marad a régiben, továbbra is alkalmazzák tehát az egyenértékûsítés elvét. Minden esetben tartalmi összehasonlítást végeztek eddig is, s ezután sem lesz másként. Ennek igen egyszerû magyarázata van: az autonómia következtében minden egyetem tetszése szerint határozza meg egy-egy tantárgy tartalmát, így természetes, hogy két oktatási intézmény — és annál inkább két különbözô országban mûködô oktatási intézmény — esetében tartalmilag merôben eltérnek egymástól az azonos megnevezésû tantárgyak. Szükséges tehát egy összehasonlítás, ezt követôen pedig esetleg különbözeti vizsga.

Az olyan szakok esetében, amelyek nem léteznek nálunk, eddig egész egyszerûen nem is lehetett szó oklevélhonosításról. Nos, itt hoz némi változást az ekvivalenciaegyezmény: olyan vegyes bizottság létrehozását írja elô, amely a hazánkban nem létezô szakon Magyarországon szerzett diploma elismerésére próbál majd módot találni — hasonló, valamelyest közelíthetô szakokkal való összehasonlítás által.

Az ekvivalenciaegyezmény elônye, hogy várhatóan felgyorsítja majd a kölcsönös diplomaelismerés procedúráját. Eddig minden esetet egyénileg próbáltak megoldani. Még a ratifikálást megelôzôen azonban az egyezményt minisztériumi rendelettel toldották meg, amely elôírja, hogy azokban az esetekben, amelyekre már létezik precedens, azonos módon járjanak el.

Nem egyértelmû például a tanítóképzést igazoló oklevelek honosításának rendezése. A tanítóképzés Magyarországon fôként fôiskolai szinten (még egy képzéssel társítva: sport, idegen nyelv), míg Romániában középiskolai szinten folyik. Eddig a fôiskolai oklevelet nálunk középfokúként honosították. Romániában azonban az oktatási reform kellôs közepén vagyunk, s a tanítóképzés középfokú szintrôl fokozatosan a fôiskolára, majd egyetemre költözik.

Vannak tehát még úgynevezett „fekete lyukak", ám az ekvivalenciaegyezmény ratifikálása mindenképpen elôrelépést jelent.

Kerekes Edit

Alaposan felkavarta az amúgy is zavaros helyzetet Magyarországon Sipos Istvánnak, a Magyar Államvasutak vezérigazgatójának váratlan halála.

A 48 éves vezérigazgató kedden késô estig folytatott egyeztetô tárgyalásokat a sztrájkkal kapcsolatban a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének (VDSZSZ) vezetôivel. A MÁV Rt. vezetôje ezt követôen a munkahelyén pihent le. Szerdán kora reggel munkatársai akarták ébreszteni, de Sipos István nem adott életjelt. Az elsô orvosi vélemény szerint a vezérigazgató szívinfarktus áldozata lett.

Elsô döbbenetükben a sztrájkolók és vezetôik közül többen is azt hangoztatták, hogy az elhunyt iránti tiszteletbôl be kellene szüntetni a sztrájkot, késôbb azonban — miután a kitûzött feltételek nem teljesültek — a tiltakozás folytatása mellett döntött a VDSZSZ sztrájkbizottsága.

Alkalmas útvonal hiányában az osztrák vasút kedd este lemondta a Bécsbôl Bukarestbe közlekedô nemzetközi vonatot. A Bukarestbôl Budapesten keresztül Prágába közlekedô Pannonia nemzetközi járat Lökösházánál be tudott lépni Magyarország területére, viszont Békéscsaba helyett kerülô útvonalon indult Budapest felé.

Domokos Imre, a kolozsvári vasútigazgatóság forgalomirányító szolgálatának fônöke elmondta, végre írásos közlemény érkezett Magyarországról, amely világosan rámutat, hogy sztrájk idején nem biztosítják a nemzetközi járatok közlekedését.

— Így sem Nagylaknál, sem a kürtösi, sem a többi határátkelônél nem fogadják a nemzetközi vonatokat — mondta Domokos Imre —, csupán a kishatárforgalmat biztosítják, tehát a határ egyik oldaláról a másikra át lehet jutni vonattal, ám ezeknek a forgalma is minimális.

A biharpüspöki felé tartó nemzetközi vonatok Nagyváradig haladnak, az utasok onnan különbözô szállító magáncégek segítségével folytathatják útjukat. Általában a helyzet bizonytalan, hiszen — mint azt Debrecenbôl jelezték — vannak olyan váltások, amelyek szinte az utolsó emberig sztrájkolnak, s vannak olyan váltások is, ahol alig akad sztrájkoló. A fennakadások elkerülése végett a legjobb megoldást abban láttuk, hogy egyelôre a román területre korlátozzuk a Magyarországra tartó nemzetközi vonatok közlekedését.

(K. E.)

Adományok bemutatója a Gy. Szabó Béla Galériában

A Makovecz Imre tervezte temesvári református templom és ökumenikus mûvelôdési központ felépítésére adományként összegyûlt képzômûvészeti alkotásokból nyílik kiállítás január 9-én, szombaton délután 5 órakor a Kolozsvár-Külsô Református Egyházmegye Esperesi Hivatalának Fôtér 23. szám alatti Gy. Szabó Béla Galériájában. A Tôkés László püspök kezdeményezésére beérkezett munkákat egy késôbbi idôpontban a magyar színházban aukciós kiállításon értékesítik.

A BARABÁS MIKLÓS CÉH tagjai január 8-án, péntek délután 5 órakor tartják szokásos havi összejövetelüket a Fôtér 23. szám alatti Gy. Szabó Béla Galériában. A közgyûlés elôkészítése érdekében kérik minden céhtag részvételét a megbeszélésen.

KERTBARÁTOK TALÁLKOZÓJA

A Kertbarátok környezetkímélô kertészkedôk és egészségvédôk csoportja január 8-án, pénteken du. 5 órától találkozót tart az EME Ion Ghica utca 12. szám alatti székházában. A vitaminok táplálkozásélettani szerepérôl dr. Szabó Márton tart elôadást; utána választási közgyûlésre kerül sor. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

KÓRUSMUZSIKA-KEDVELÔKNEK

A kolozsvári Református Kollégium meghívására Kolozsvárra látogat a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképzô Camerata leánykara Orosz-Pál József karnagy-tanár vezetésével. Pénteken, január 8-án du. 6 órakor tartják hangversenyüket a Bethlen Kata Diakóniai Központ (Ponorului utca 1.) dísztermében.

— Mikor kezdôdik az új munkaév?

— A ráfizetéses vállalatok felszámolási ütemébôl ítélve legkorábban 2000-ben.

-fi

• Szolgálati mulasztás miatt indult bûnvádi eljárás két kolozsvári fûtô ellen. Az év elsô munkanapján tartott ellenôrzés során kiderült, hogy Victor Persa (49) és Maria Bucur (32) megszegte az 1981/400-as kormányrendelet elôírásait: elôbbi a járványkórház, utóbbi pedig a botanikus kert hôközpontjának teljes gôzzel üzemelô berendezéseit hagyta ideiglenesen felügyelet nélkül.

• Hét, kizárólag Dacia márkájú személygépkocsit tört fel a december 28. és január 3. közötti idôszakban Kállay Mihály. A 49 esztendôs, foglalkozás nélküli és büntetett elôéletû kolozsvári férfi fôleg pótkerekeket vitt el, de más, szem elôtt hagyott tárgyakat sem vetett meg.

A mintegy 1,2 millió lejes kárnak 80 százaléka megtérült, az elôzetes letartóztatásban vizsgált Kállay 3-tól 15 évig terjedô börtönbüntetésre számíthat.

• Azonosították és letartóztatták a bogártelki betörés tettesét. A magyargyerômonostori Filimon Flaviu (22) 800 ezer lej értékû élelmiszert vitt el a boltból. A róvott múltú, foglalkozás nélküli betörô a minôsített lopás bûnténye miatt számíthat a törvény szigorára.

• Nem mindennapi bûncselekmény elkövetôit vizsgálják hétfô óta elôzetes letartóztatásban a tordai rendôrségen.

December elsején, kevéssel éjfél után két ismeretlen szólította le a tordai cementgyár hazafelé igyekvô gépkocsivezetôjét. Mire észbe kapott volna, a 39 éves Ioan R.-t összeverték és kifosztották. Miután a rablótámadást „csak" 100 ezer leje bánta, R. gondolta: nem jelenti az esetet a rendôrségen. Nem kis meglepetésére, 15-én ismét összefutott egyik támadójával, aki megfenyegette, és úgy próbálta a két héttel korábbi ügy elhallgatására bírni, hogy egy kôvel fejbeverte!

A december 16-án értesített tordai rendôröknek január 3-án sikerült azonosítani a két helyi bûnözôt: Elvis Lãcãtus (27) „csak" a rablásban vett részt, Alexandru Purece (19) viszont az egy nappal korábban elkövetett testi sértésért is felelôsségre vonható.

(turós)

• Távolsági buszmegállóban gázolták el Gavrilã P. (57) bányabükki nyugdíjast. A balesetért a tordaszentlászlói Marcel Bîrlã (23) okolható: a Transaries Rt. CJ–03–BPW rendszámú mikrobuszának sofôre nem a csúszós útviszonyoknak megfelelô sebességgel vezette a jármûvet, amely egy könnyû kanyarban megcsúszva sodródott ki.

Az áldozat fej- és mellkasi sérüléssel került a kolozsvári idegsebészetre.

• Egy aranyosgerendi hídfôben állt meg az a nagy sebesség miatt megperdült MS–02–UYI rendszámú személygépkocsi, amelyet Iszlay Jenô, a marosludasi Lores családi vállalkozás társtulajdonosa vezetett. A balesetben Rãzvan N. (21), a jármû szászrégeni utasa szenvedett súlyos sérüléseket.

• Halálos kimenetelû közúti baleset történt kedden délután Apahidán. Szabálytalan elôzés közben a tordai Lucica Silaghi (32) AR–02–CFG rendszámú Ford Sierrája kisodródott, és frontálisan ütközött a BTZ–466 rendszámú Audi 80-nal, amelyet a budapesti Varga Sándor vezetett.

A tordai nô életét vesztette. Az anyagi kár 4 millió lej.

(tjl)

INTERNATIONAL ENGLISH FOR TOURISM címmel 12 órás kísérleti szemináriumot szervez a Heltai-alapítvány nyelviskolája.

A január 13., 15., 19., 21-én du. 6–9 óra között sorra kerülô program fôbb témakörei: Program-népszerûsítés; Jártasság a kommunikáció fenntartásában; Telefonon angolul; Kapcsolattartás diplomáciája; Személyzeti szerepek a turizmusban; Nevek memorizálása; Aktív meghallgatás; Panaszkezelés; Kliensek különleges igényei.

A program összeállítói és lebonyolítói Sandy Kennedy (M. A., M. A. Ed., Chichester Institute of Higher Education, UK) és Silvia Irimiea (Babes–Bolyai Tudományegyetem adjunktusa).

Érdeklôdni és jelentkezni lehet a Heltai Foreign Language School székhelyén, a Mikó (Clinicilor) utca 18. szám alatt, vagy a 190-811-es telefonszámon, naponta 12–17 óra között.

Árusít-e termékeibôl a lakosságnak a kolozsvári téglagyár?

Igen. Jelenleg magánszemélyek háromféle termékbôl vásárolhatnak: telt téglát, 29 x 140-es közepest és 240 x 115 x 138-as lyukacsos téglát. Az érdeklôdôk naponta 8–14 óra között jelentkezhetnek szállítóeszközzel, a gyártelepen.

Rendkívüli hangversenyre kerül sor pénteken az Egyetemiek Házában. A kolozsvári Transilvania Filharmónia ez évi elsô fellépésével szakít a hagyományokkal. Valcer és polka helyett amerikai muzsikával köszönti az új évben a zenerajongókat. Vendégkarmesterként az amerikai Rachael Worby, a West Virginia Wheeling Simphony zenekarának mûvészeti igazgatója mutatkozik be. Európa zenei öröksége sokkal gazdagabbnak mondható mint az újvilágé. De Amerika két olyan maradandó értéket adott a zenei kultúrának, mint a dzsessz és Leonard Bernstein. Rachael Worby már gyermekkorában közel került a dzsesszmuzsikához, de a szimfonikus zenéhez is. Mint gyermek, egyike volt a Carnegie Hall-ban hetente megrendezett bernsteini zeneleckék aktív hallgatóinak. Jóval késôbb, Bernstein visszavonulása után, ô vette át és vezette több éven keresztül ezt a mûsort. Amint azt a tegnapi sajtótájékoztatón elmondotta, életét két nagy ideál határozta meg, Bernstein és Janis Joplin. Hogy miként egyeztethetô össze a klasszikus zene a dzsesszel? — Könnyen, mondotta a mûvésznô. Reggel felkelek, kontyba tekerem a hajam és elmegyek klasszikust vezényelni, majd délután lebontom a hajam, beülök a klubba, és elmerülök a dzsesszmuzsika csodálatos világába.

— Hogyan sikerült együttmûködni a kolozsvári szimfonikus zenekarral, hisz repertoárjukban nemigen szerepel a dzsessz?

— Meg kell mondanom, mikor meghallottam ôket, még a lélegzetem is elakadt, olyan csodálatosan játszanak. Nem beszélve a kórusról. Merem állítani, hogy országos viszonylatban a legjobbak. A Bernstein Chichester Psalms-ja egy rendkívüli nehéz darab, emellett a szöveg héber nyelven íródott. Ha most rágondolok, hogy mily könnyedséggel tanulták be a darabot, és milyen csodálatosan adják elô, valósággal beleborzongok. Ha sok pénzem lenne, ezt a kórust kivinném egy amerikai turnéra. Merem állítani, hogy fantasztikus sikerük lenne, fôleg a Chichester Psalms-szal, ugyanis ilyen tökéletes elôadásban eddig nem hallottam még.

— Vezényléskor mi a legfontosabb az ön számára?

— Hogy érezzem, a zenekar és a közönség egybeforr. Remegjen minden körül a levegô, érezzem a forróságot, és ha ezt megérzem, tudom, hogy létrejött a mû, az elôadó és a hallgató közötti kapocs.

A pénteki koncerten még részletek hangzanak el George Gershwin Porgy és Bess címû dzsessz operájából, valamint bemutatják Terényi Ede Gershwin emlékére írt Koncert hárfára és zenekarra címû mûvét.

Amennyiben a pénteki koncert a várakozásnak megfelelô sikert ér el, szombaton megismétlik.

(horváth)

Napjaink talán legnépszerûbb alkoholmentes, szénsavas üdítôitala a kóla. A szót szótáraink közül csupán az Értelmezô Kéziszótár tartalmazza ’Coca-Cola üdítôital’ jelentésben. A Coca-Cola márkanév koka elôtagja kezd teljesen kiszorulni a használatból.

A Coca-Cola márkanév elô- és utótagja is növénynév. A koka (Erythoxylon coca) meg a kóla (Cola acuminata) az úgynevezett élvezeti növények közé tartozik. Igazi tápértékük nincs, de alkaloidákat tartalmaznak, amelyek — miként a tea meg a kávé is — serkentôleg hatnak. A koka (coca) nemzetközi szó, megtalálható az angol, a francia, német, orosz és más európai nyelvekben. Végsô forrása a kecsua idián, az egykori inka birodalom nyelve, melybôl spanyol közvetítéssel került az európai nyelvekbe. A magyarban elôbb kokacserje szóösszetételben bukkan fel.

A kokacserje leveleibôl vonják ki a kokaint. A magyarban a kokain szó 1882-tôl mutatható ki. A szintén nemzetközi szó tudós szóalkotás eredménye, Niemann alkotta meg 1859-ben. A kokain szó végzôdése a kémiában használatos -in képzô, mely — többek között — a kinin, az aszpirin gyógyszernevekben is megtalálható.

A Coca-Cola márkanév utótagja, a kóla, kb. 15 m magas fa, Nyugat-Afrikában, a Karib-szigeteken, Brazíliában, Srí Lankán és Indonéziában nô. Magjait serkentô hatásuk miatt rágták, de lázcsökkentônek is használták. Késôbb az Egyesült Államokban hasmenés, tüdôgyulladás, hastífusz, migrénes fejfájás, tengeribetegség ellen is javasolták. A szó a magyarban a kóladió összetételben jelent meg elôször, mégpedig a növény gesztenye nagyságú, barnás, kesernyés ízû termésére utalva. Használják a kólafa elnevezést is. A kóla szó végsô forrása nyugat-afrikai bennszülött nyelv, innen vált nemzetközi szóvá.

A Coca-Cola üdítôital története a múlt században kezdôdött. 1886-ban egy atlantai gyógyszerész a gyógynövényként használt kokacserje és kokalevél kivonatát cukorral összekeverte, az édes sziruphoz szénsavas vizet adva megalkotta az üdítôitalt, melyet könyvelôje Coca-Colának nevezett el. A magyarban elôbb ugyancsak a „Coca-Cola" elnevezés járta, de az 1970-es évektôl kezdték pusztán kólaként emlegetni.

Murádin László

A szélsôséges többségiek, és sajnos, a mérsékeltebb, „demokratább", toleránsabb román patrióták egy része szerint is ez a szeparatizmus az egyik jellemzô vonása a romániai magyarságnak, s elsôsorban politikai elitjének. Ezzel riogatják az átlagpolgárt: a szeparatista törekvések veszélyeztetik az ország területi integritását, legyen az autonómia, önálló magyar egyetem, nyelvhasználat és más egyenjogúsági követelések — szerintük magyarveszélyt jelentenek a kétnyelvû feliratok is. E vádaskodás a gyûlöletszítók egyik hatásos fegyvere. Be kell ismernünk, sikerrel alkalmazzák a fiatalabb (és tapasztalatlan) nemzedék körében is, ami bebizonyosodott a nemrég szervezett diáktüntetéseken, azt követelve, ne engedélyezzék se önálló magyar, se multikulturális egyetem létesítését, mintha ez lenne a hazai oktatás legégetôbb kérdése. E fogalom értelmezésükben eléggé nyakatekert és nem egyszólamú (ami gyakori más fogalmak esetében is). A megnevezés a latin ’elkülönít’ szóból származik. Nemzetközileg elfogadott egyik meghatározása: 1. különválásra, elkülönítésre irányuló politika, törekvés; széthúzás 2. valamely országrésznek vagy nemzeti kisebbségnek elszakadási törekvése.

A szélsôségesek propagandacélra az utóbbi értelmezést használják, pedig az „elkülönülésnek" számos árnyalata van, amely semmi veszélyt nem jelent a területi épség szempontjából, még az autonómia sem — bizonyítja az olaszországi németek, spanyolországi katalánok, a Moldova Köztársaság gagauzai vagy a kanadai eszkimók autonómiája (a felsorolás nem teljes!), és Romániának sem történt semmi baja amiatt, hogy huzamos ideig volt Magyar Autonóm Tartománya. Még kevésbé „fenyegetôbb" egy magyar vagy multikulturális egyetem léte, ami nem veszélyezteti az interkulturalitást sem — nem jelentik a kapcsolatok megszakítását. Mindent együtt — semmit külön! — mondják az „antiszeparatisták". És itt kitérhetünk az elkülönülés árnyalataira. Más az a területi szeparatista irányzat, melynek eredményeként a múlt században létrejött Írország, vagy 1960-ban Szenegál kivált a Mali Államszövetségbôl, más az etnikai vagy kulturális autonómia, nem jelent területi kiválást, új államot, csatlakozást más államhoz; van (lehet) egyetemi autonómia; a történelmi, társadalmi fejlôdés évezredekre nyúló útja folyományaként különbözô elkülönülések, csoportosulások jöttek létre, így többek között kialakultak a nemzeti irodalmak, függetlenül a területi hovatartozástól, így van finnországi svéd irodalom, magyar irodalom Magyarország határain belül és határokon kívül stb., létrejöttek a vallási csoportosulások, amelyek szintén nem területhez kötöttek, s e csoportosulások is eléggé szeparatista jellegûek. Ebben sem érvényesíthetô a „mindent együtt" elv (habár létezik a hazai ortodoxia egy részének az „egy ország — egy vallás" törekvése), nem keverhetôk össze a többségi és kisebbségi irodalom, sajtó, habár sokan neheztelik, hogy Romániában létezhet magyar nyelvû mass media is, amelynek lehet különvéleménye (sajtószabadság ide vagy oda), sôt egyesek szerint az is hiba, hogy a magyar kiadványok vezetôi magyarok. És ez a magyar egyetem engedélyezésének egyik gátja is: a tevékenységét magyarok fogják irányítani (mint a magyar felekezeteket!), s veszít érvényességébôl a gyarmatosítási szellem: a többségiek a gyarmatosítók — joguk van diktálni mindenben az „alattvalóknak". („Noi suntem stãpîni" — a kedvenc dal.)

S nem feledkezhetünk meg a szeparatizmus egy sajátos megnyilvánulásáról, C. V. Tudor elkülönítési szándákairól, pontosabban a cigányok deportálásáról, koncentrációs lágerekbe zárásáról. Az etnikai rezerváció is elkülönítési forma.

Apropó: a magyarokkal (mármint a hazaiakkal) kapcsolatban Ion Iliescu gyakran és elôszeretettel emlegeti Bantusztánt, amiben van bizonyos fogalomzavar is: az autonómiát ez esetben összetéveszti a rezervációval (amire a magyarok igazán nem törekednek), máskor meg az enklávé fogalmával (ez sem célja a romániai magyaroknak) — nagy politikusoknak is néha fel kellene lapozniuk a lexikonokat, enciklopédiákat, értelmezô szótárakat. Jogállamunk (?) kormányzóinak meg nagyobb figyelmet kellene fordítaniok a Vadim-féle szeparatizmusra: nem tekinthetôk demokratikusnak, jogállaminak az elkülönítési törekvések koncentrációs táborokba. Hogy csak hordószónoklat az egész? Hitlerék is ezzel kezdték...

Veres József

168. Azaz 7-szer 24. És ezt a címet komolyan is veszi az a közéleti hetilap, amely immár 10. événél tart. Tulajdonképpen nem lehetett nehéz gyorsan széles olvasótábort kialakítani, hiszen sokunk számára már ismerôsen cseng a 168 óra, a Kossuth rádió egyik állandó mûsora.

„Nem marad le semmirôl, ha elôfizeti a 168 órát", hirdeti fennhangon önmagáról a lap, melyet kedden lehet megvásárolni közel 100 forintért.

Tetszik. Van múltja és valószínûleg jövôje is. A szerkesztôk pontosan tudják, hogy mit akarnak, legalábbis a kivitelezés egyértelmûen ezt sugallja. Jól strukturált, a különbözô rovatok logikusan kapcsolódnak egymáshoz. Érdekes és színes. Ez utóbbi nemcsak a képi anyagra, hanem a tartalomra is vonatkozik. S ami a legfontosabb: olvasójában megteremti a jólinformáltság, a naprakész tájékozottság jólesô érzését. Mert hát halljuk eleget a Pro tv-tôl, hogy csak a politikai és általában közéleti információval rendelkezô egyén lehet „legény a gáton".

A 168 Óra nem sorolja be önmagát a lapok egyik kategóriájába se, mégis kiérzek némi fideszes vonzalmat a cikkekbôl.

Tetszik, de nem tartom tökéletesnek. Az „Európa" címû állandó rovat ezúttal „Lepramisszió" megnevezéssel tesz közzé egy cikket. Riport a Duna-deltában. Amennyiben esetleg valaki nem tudná: „A Duna-deltában, Dobrudzsa északi részén található Európa utolsó lepratelepe". Ez tény, ezért megcáfolhatatlan. Legfönnebb segíteni lehet a helyzeten. A cikk írója sem szenzációnak szánja. Az olvasó azonban tudomást szerez arról, hogy Berke Sándor tenkei református lelkész és felesége, Katinka évente egyszer segélyt visz a lepratelep lakóinak. „Nem érzik tehernek a lepramissziót. Nem várnak érte semmit. Hiába is várnának: a királyhágómelléki püspök, Tôkés László mással van mostanában elfoglalva. Talán egyszer, ha lesz rá ideje..." És mindez nincs idézôjelben. Úgy érzem, a riporter ezúttal jogtalanul mond ítéletet, hiszen babszemnyit sem ért az ország helyzetéhez. Hogy valójában igaza van-e, sok szempontból vitatható.

Tetszik, mert számtalan témát érint, és többnyire felülkerekedik a Nôk Lapja érzelgôsségén. Kényes kérdésekre hívja fel a figyelmet (lásd drogkérdés, európai integráció stb.), de nem kioktat, hanem „beülteti a bogarat az olvasó fejébe". A cél nem a meghökkentés, hanem a tudósítás.

Tud az egyszerû halandó nyelvén szólni anélkül, hogy azt a Pro tv módjára hülyének nézné. A politikát emberközelbe hozza, s megpróbál az oksági összefüggésekre rávilágítani. Tökéletes az egyensúly: egy idôben tünteti fel a politikát kusza, bonyolult s ugyanakkor emberi, elhibázható játékként.

Nem fontoskodik és nem bulvárkodik. Komolyan veszi az újságírást. Talán azért tetszik, mert ellentéte a Pro tv-nek. Pedig a cél ugyanaz: tájékoztatni. Nincsen szüksége szlogenekre, hírverésre, olcsó és ízléstelen poénkodásra, beígért pénzösszegekre, amelyet megkaphat a hûséges befogadó.

A 168 Órát legelôször nem a standon láttam meg. A metrón többen is olvasták. Nálunk miért nem látni a közszállítás jármûvein újságolvasó embert?

Geambasu Réka

Hatan ülnek az ünnepi asztal körül, a megszokott rendben, ki-ki a maga helyén. A gyertya lángja megvilágítja arcukat. A Zwack Unicum, no meg egy „parány" konyak érezteti jótékony, hangulatteremtô hatását.

Régi társaság. Bô negyedszázada így búcsúztatják az évet és várják — együtt — az új esztendôt.

Amikor elôször töltötték együtt, még csak egyik párnak volt gyereke. Aztán mindhárom család két-két csemetével gyarapodott. De csak a beszédtéma változott. Születésnap, névnap, húsvét, vakáció kezdete (öten tanügyiek), Mikulás, karácsony, majd szilveszter. Közben a gyerekek felnôttek. Iskola, egyetem, vállalkozás. Majd megszülettek a gyerekek gyerekei, az unokák.

A három férfi hajába ezüst vegyült, a hölgyek szeme sarkában alig észrevehetô szarkalábak. Hárman nyugdíjasok, kettônek az új év hozza az „új státust".

De a hangulat jó. Tánc, dalolás, beszélgetés, nevetés. Érzôdik az összetartozás.

Éjfél. Pezsgôbontás. Kacagó koccintás, jókívánságok. Hagyd! — mondja az egyikük. — Tavaly is jobbat kívántunk és lám, mi lett belôle! A második éjfél. Himnusz a tévében. Az arcokon most már könnyek peregnek. Vajon csak az eltelt idô miatt?

Az egyik pár szeme nem akar felszikkadni. Messzire távozott gyerekeiktôl, unokáiktól hiába várják az éjféli telefont.

Tatár Zoltán

Sokan hallottunk, erdélyi és nem erdélyi magyarok, a madéfalvi veszedelemrôl. Mégsem érdektelen feleleveníteni az akkor és ott történteket.

A XVIII. század derekán a bécsi kormányzat megbánta, hogy a Rákóczi-szabadságharc bukása után lefegyverezte a székelységet. Mivel azt nem pótolhatta az ún. plájás, fogadott polgárôrség. A határôrség felállítását már 1761-ben sikerrel kezdték el Erdély románok lakta vidékein. De Mária Teréziának 1763. X. 8-án kiadott rendelete, hogy a székelyeket, csupán a sorkatonaság kiegészítô részeként, idegen tisztek parancsnoksága alatt, a székely önkormányzati hatóságok alól kivonva határôrségre fogja, miközben az adófizetési kötelezettséget is meghagyja, elkeseredett ellenállásba ütközött. A bécsi rendelkezés Erdély alkotmányának félrelökésével, abszolút királyi önkénnyel fosztotta meg a székelyeket nyelvüktôl, szolgáltatta ki ôket az osztrák katonai hatóságok kénye-kedvének, korlátozta szabad mozgásukat.

1763. december 16-ig befejezték az összeírást. December 18-án Gyergyószentmiklóson ünnepélyesen felszentelték a környékrôl verbuvált határôralakulatokat. Ezután következett volna Csík. Csakhogy az érintettek, több hetes huzavona után, melynek során az erdôkben bujkáltak, nyolcszáz hasonló sorsú háromszéki „lázzadóval" gyarapodva, Madéfalván gyülekeztek, hogy nyílt fellépéssel követeljék a határôrség megalakítására vonatkozó parancs visszavonását. 1764. január 7-én hajnali négy órakor, Siskovics altábornagy utasítására, Caratto alezredes a bekerített falut ágyúztatni kezdte. A császári gyalogság is behatolt a helységbe, az öldöklés, gyújtogatás reggel 9-ig tartott. Az álmában megtámadott nép, bár fel volt fegyverkezve, nem védekezett, inkább fehér kendôt lobogtatva próbálkozott a túléléssel. Mégis a dühös katonaság martaléka lett. Az eredmény: négyszáz halott, ezer sebesült és több mint négyszáz fogoly, sok menekült pusztult el, mert az Olt jege beszakadt, az erdôben bujkálva, még többen Moldvába „csángtak el". Az 1764-es chronostichon, a Siculicidium (= székelyek legyilkolása) beteljesedett. Január 10-én Csíkrákoson, 31-én pedig Kászonban hivatalosan megszervezôdött a csíki székelyek határôrsége. A madéfalvi vérengzésrôl tett hivatalos jelentésében báró Siskovics, a mindenkori megtorlási receptnek megfelelôen, a „lázzadókra" hárította a felelôsséget, de úgy találta, hogy „a nép veszedelmes szándékot táplál, miért is ez a példaadás úgy a jelen, mint a jövô számára szükséges volt". A románság körében a késôbbiekben a határôrség a társadalmi felemelkedéshez, az iskolahálózat kiépítéséhez, a nemzeti tudat kialakulásához járult hozzá. A székely határôrségnek viszont sorvasztó hatása volt a helyi közösségek önkormányzatára, társadalmi életére, megtiltotta a katonaköteles iskolázott fiatalok külföldi továbbtanulását.

Korunk erôszakpolitikája bôvelkedik a madéfalvi veszedelemhez hasonló epizódokban, igaz, az arány és a gyilkolótechnika azóta alaposat fejlôdött. Elegendô, ha a boszniai vagy a koszovói falupusztításokra, az etnikai jellegû módszeres lakosságirtásra és -elûzésre gondolunk. A kíméletlen, nyers erôvel fellépôknek, megfélemlítés híveinek azonban most számolniuk kell azzal, hogy a korszerû távközlési feltételek jóvoltából tetteiket szinte élôben követheti figyelemmel a nagyvilág. Ma már nem ülhetnek annyira nyugodtan a babérjaikon, mint valaha Madéfalva gyilkosai, mert bárkit utolérhet az egyelôre még akadozó nemzetközi felelôsségre vonás. A csendben, rafinált módszerekkel ügyködô, nagynemzeti álmokat szövô „olvasztárok" ellen viszont sokkal nehezebb védekezni. Az elsô Siculicidium áldozatainak emléke helytállásra kötelez bennünket.

Ördög I. Béla

A hadsereg költségvetésének ebben az évben tervezett csökkentése szertefoszlat minden reményt arra, hogy Románia rövid idôn belül a NATO tagja lehessen — hangsúlyozta Victor Babiuc védelmi miniszter.

Babiuc szerint az 1999-re szóló költségvetési terv katonai fejezete kizárólag „a hadsereg túlélésére" elegendô pénzt tartalmaz. Ezen túlmenôen viszont lehetetlenné válik az idei évre tervezett felkészülési és fejlesztési programok megvalósítása, a megkezdett katonai reform folytatása, és teljesen reménytelenné lesz a NATO-hoz való csatlakozás.

Az elfogadásra váró költségvetés a GDP 1,98 százalékának megfelelô összeget szán katonai kiadásokra. Ez mind arányában, mind abszolút összegben a legalacsonyabb lenne az elmúlt négy évben. A védelmi miniszter szerint legkevesebb a GDP 2,74 százalékát kitevô összegre lenne szüksége a hadseregnek.

A tervezett katonai költségvetés csak a bérek és a bér jellegû juttatások kifizetésére, a sorállomány élelmezésére elegendô teljes mértékben. A katonai technika beszerzésére, a kiképzés költségeire már csak részben jutna pénz, a fegyveres erôk operativitásának fenntartása, az oktatás pedig megoldhatatlanná válna — hangsúlyozta a védelmi miniszter.

Babiuc emlékeztetett arra, hogy a védelmi tárca már tavaly novemberben figyelmeztette a kormányt: Romániának a NATO-csatlakozáshoz csak akkor marad bármi esélye, ha az 1999-es költségvetésben a katonai kiadások akár jelképes mértékû növelésével jelzi azt, hogy komolyan gondolja az euroatlanti integrációt. A miniszter szerint a mostani elképzelés nemcsak ezt az esélyt teszi semmissé, hanem az ország védelmi képességének fenntartását is veszélyezteti.

Az 1999–2000-es tanévben felülvizsgált történelemtankönyvekbôl fognak tanulni a diákok — nyilatkozta a sajtónak Mircea Muresan tanügyminisztériumi igazgató. A felülvizsgálásra, egyes részek újraírására azért fog sor kerülni, mert e tankönyvekben számos hibát és hiányosságot fedeztek fel. Az egyik ilyen témakör, amely miatt újraírják a történelemtankönyveket: a holokauszt. Ennek érdekében a történelemtanárok egy részét Izraelben fogják kiképezni a holokauszt tematikájának oktatásával kapcsolatban. Izraelbe didaktikai kirándulásokat fognak szervezni diákok és tanárok számára egyaránt. A holokauszt tematikáját az általános iskolákban, középiskolákban és egyetemeken egyaránt fogják oktatni. A történelem tantárgyon kívül az irodalom-, mûvészettörténet- és lélektanórákon is ki fognak ezentúl térni a holokausztra.

A romániai Zsidó Közösség Történelmi Tanulmányok Központjának professzorai üdvözölték a tanügyminisztérium döntését. — A holokauszt témája tabu volt a kommunizmus alatt, és a diktatúra utolsó éveit az antiszemitizmus jellemezte; ebben az idôszakban igen sok zsidó hagyta el Romániát — mondta Dumitru Hancu, a központ egyik professzora.

Mint ismeretes, Romániában a II. világháború elôtt 800 ezer zsidó élt, a közösség mintegy fele elpusztult a vészkorszak idején. A kommunizmus alatt további 400 ezren vándoroltak ki Izraelbe — többségük meghatározott pénzösszeg ellenében távozhatott.

Romániában a munkanélküliség aránya az idén minden bizonnyal 1–1,5 százalékponttal nagyobb lesz a tavalyinál, de a 12 százalékot nem fogja meghaladni — mondta Alexandru Athanasiu munkaügyi — és társadalomvédelmi miniszter.

Az állami vállalatok szerkezetváltása közben körülbelül 150 ezer embert bocsátanak el. Társadalombiztosítási védelmükre a minisztérium költségvetési terve 1940 milliárd lejt tartalmaz a munkanélküli segély-alap számára.

A segélyalapot az idén már a nemrég létrehozott Országos Foglalkoztatási és Szakképzési Ügynökség fogja kezelni.

Az év végén 9,5 százalékos volt a munkanélküliség Romániában. Egész évben összesen több mint 191 ezer ember kapott összesen 2250 milliárd lej támogatást az alapból — emlékeztetett a hírügynökség.

Megbolydult — a sajtó tanúsága szerint — az élelmiszeripari etilalkoholt, különféle szeszes italt elôállítók, importálók, forgalmazók népes társasága. A kiváltó ok a kormánynak egy decemberben megjelent módosító sürgôsségi rendelete, amely az új évtôl lépett életbe, de az elôírt rövid határidôkkel és több mint szigorú rendelkezéseivel országos méretû elégedetlenséget váltott ki.

Az érintettek — etilalkoholt, szeszes ital-, dohány-, kávéterméket gyártó, forgalmazó, importáló cégek — amellett, hogy óriási veszteségektôl tartanak, sajátságosan romániai állapotnak minôsítik az év elsô napjaitól beállt zûrzavart. Miután december közepétôl nagyon sok helyen abbahagyták a munkát, és a hivatali élet is csupán hétfôtôl, január negyedikétôl ébredezett, az új szabályok szerint a kereskedôknek legkésôbb ötödikéig le kellett tenniük a meglévô italkészleteikrôl készített kimutatást. Amennyiben a pénzügyi ellenôrök meggyôzôdnek az „italbevallás" valódiságáról, engedélyezik ezek eladását. A fentebb említett termékek — tehát az ital mellett a cigaretta és kávé — értékesítése azonban már nem történik épp olyan egyszerûen. Az értékesítés pillanatában kötelezô a számlázás, ez azonban csak újszerû, biztonsági elemekkel ellátott nyomtatványra lehetséges. Ezeket a többszínû, különleges tintával írott és fluoreszkáló szálaktól fénylô számlatömböket megrendelésre fogják majd nyomtatni, valamikor..., de nem valakik. Csakis az Országos Nyomda. És csakis a pénzügyigazgatóságok engedélyezte megrendelések alapján. A megrendeléseket pedig csupán azoknak hagyják jóvá, akik kiváltják a sürgôsségi kormányrendeletben kötelezôvé tett engedélyt. Amit természetesen alaposan meg kell fizetni: az alkoholt elôállítók és importálók a hektoliter függvényében például évente 50 milliótól 350 millióig terjedô mûködési illetéket kell hogy fizessenek. Ráadásul a termelôknek és nagybani kereskedôknek ezentúl csupán 15 ügyfelük lehet. (Vannak bortermelôk, akik eddig száznál is több megrendelônek szállítottak...)

Mivel sokan tisztában vannak a hazai viszonyokkal — az engedélyezés idôbe telik, nyomtatványok létérôl hír sem hallatszik —, a régi számlák felhasználásával folytatják a kereskedést. Senki nem ellenôrzi ôket, meg egyébként is, éppenséggel azok a legtájékozatlanabbak, akiknek gyakorlatba kellene ültetniük ezt az egész újdonságot. A hivatalos, államtitkári szintû magyarázat szerint a rendelkezésben foglalt szigorításokra azért volt nagyon is szükség, hogy véget vessenek a kincstár megszokottá vált kijátszásának („népiesen" adócsalásnak), és alkohol- (mi még hozzátesszük, hogy cigaretta-) csempészésének. Ez a cél azonban még nem mentség a jogszabály alkalmazhatatlanságával keletkezett káoszra. És a sürgôsségi rendeletet nagyon sokan bírálják azzal, hogy korlátozza a szabad kereskedelmet, megszegi a konkurencia szabályait.

A helyzet a tervezett idôponttól jóval eltérôen, de azért pár hónapon belül valószínûleg tisztázódni fog. Mivel az ivás (meg a dohányzás és kávézás is) jó üzlet, és a részegség a lehangoló valóságnál sokaknak jobb állapot, a cégeknek továbbra is kifizetôdô lesz ez az üzletág. A csempészet pedig, hát az is megoldódik. Ha nem Otopeni-en, akkor egy másik röptéren...

Újvári T. Ildikó

A Kolozs megyei Statisztikai Hivatal Fôigazgatósága szerint 1998 novemberében a megyében az átlagos nettó névleges bér 1.266.371 lej volt. Ez az országos átlagot megközelítôleg 75 ezer lejjel haladja meg. A statisztikai adatok alapján az átlagos nettó nominálbér és a fogyasztói árak aránya novemberben 101%-ot ért el az 1997 hasonló idôszakában mért szinttel. Ez azt jelenti, hogy a keresetek gyorsabban nôttek az áraknál és a lakosság bérének vásárlóereje növekedett. 1990-hez viszonyítva azonban a vásárlóerô 40 százalékkal csökkent.

Az utcai pénzváltóknál a forint 49/51, a márka 6670/6750, a dollár pedig 11 200/11 500 lejbe került.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]