1999. január 12.
(XI. évfolyam, 8. szám)

Ezt a témát, amely lázban tartja napok óta az egész várost, száraz adatközlés formájában tárgyalni nem csupán nehéz, hanem lehetetlen is az ellentmondó vagy még tisztázatlan rendelkezések miatt. Segítséget, felvilágosítást kérô-keresô olvasóink elbeszélése sem volt alaptalan. Már a pénzügyigazgatóság épülete felé vezetô útvonalon kisebb-nagyobb csoportokban ezt beszélték az emberek, az igazgatóság bejáratát pedig óriási csôdület zárta el. Mindenkit az érdekelt, hogyan alakul eddigi ingatlanadójának összege, mikor és meddig fizetheti azt be, milyen iratokat kell letenni? Cseppet sem érdektelen vagy fölösleges foglalatosság, hiszen például a házadó a tavalyi tíz- vagy húszezerrôl ettôl az évtôl kezdôdôen több száz ezerre emelkedett. (Az adó kiszámításáról január 6-i lapszámunkban írtunk részletesen.)

A helyi adókról és illetékekrôl szóló 1994/27. számú törvényt az 1998/62. sürgôsségi kormányrendelettel módosították. A kormányrendelet január elsejétôl lépett életbe, de az elôírásait alkalmazó hivatalnak még most, a hónap közepén sincs a birtokában elegendô adat és utasítás a pontos — és természetesen zavartalan — alkalmazáshoz. A pénzügyigazgatóság minden bejárati ajtajára kifüggesztett értesítés minden fontosabb és általánosabb tudnivalót az érdekelt tudomására hoz. Eszerint az épület- és telekadót, valamint a személygépkocsik utáni illetéket négy egyenlô részletben lehet befizetni év végéig: március, június, szeptember, valamint december 15-ig (tehát mindegyik negyedév utolsó hónapjának közepéig). Azok, akik március 15-ig kifizetik egyszerre egész évi adójukat, 5%-os árengedményben részesülnek. Amennyiben valaki elmulasztja idejében törleszteni a részletet, az épp ki nem fizetett összegre késedelmi kamatot számítanak.

A kifüggesztett értesítésnek csupán az utolsó mondata vetett fel kérdéseket. Ugyanis mindazok az adófizetôk, akiknek a pénzügyigazgatósághoz letett irataikban nem szerepel az adómegállapításhoz szükséges összes adat, a sürgôsségi kormányrendelet életbe lépésétôl számított 30 napon belül kötelesek adóbevallási nyilatkozatot tenniük. A nyilatkozatnak a következôket kell tartalmaznia tömbházak esetében: az ingatlan építésének évét; a lakható területet (suprafata utilã); emeletek számát; felvonók számát; a pince területét; az alagsorban épített garázsok területét (a felsorolásból kimaradt, de szerintünk itt is fel kell tüntetni az építôanyagot, hiszen a jogszabály is különbséget tesz a vasbetonból vagy téglából épített tömbházak között).

Házak esetében a nyilatkozat kissé eltérô, itt a következôket kérik: a ház építésének éve; építôanyag milyensége; beépített terület; a mellékhelyiségek beépített területe és építôanyaguk milyensége; a telek épületek által elfoglalt része; a telek teljes nagysága. Mindezek után egyáltalán kinek vagy kiknek kellene ilyen nyilatkozatot (adóbevallást) tenniük? Egy jóindulatú (és természetesen nem hivatalos) vélemény szerint minden adófizetônek annak érdekében, hogy a hivatalnak a legutolsó, tehát pontos adatok legyenek a birtokában. A gyakorlatban azonban szinte elképzelhetetlen, hogy ilyen rövid idô alatt több száz ezer nyilatkozatot átvegyenek. A számítógépes adatfeldolgozásnál pedig még az is megtörténhet, hogy az eddigi területet véletlenül megduplázzák, és eszerint az adó összege is téves legyen.

Tîrziu Dragos igazgató szerint azoknak az adófizetôknek, akik biztosak benne, hogy nem részesülnek az építés évéhez kötött kedvezményben (az 1950 elôtt épített ingatlanok 15%-os, míg az 1951–1977 között építettek 5%-os adókedvezményben részesülnek), fölösleges ilyen nyilatkozatot benyújtaniuk. Érdemes azonban utánagondolni (ellenôrizni), hogy a pénzügyhöz letett iratokban szerepel-e tehát az építés éve, valamint az épületanyag milyensége. Az adó új összegének megállapításánál figyelni kell a pontos kiszámításra, és mindazok, akik nincsenek megelégedve, kérvényezhetik az újraszámítást, és ezzel együtt az ellenôrzést is. Az igazgató hangsúlyozta, hogy kézzel írott, saját felelôsségre tett nyilatkozatokat is elfogadnak, sôt, az is érvényes, amit postán küldenek el a hivatal címére. Tehát nem kell feltétlenül órákig sorban állni.

A törvényszék épületében kapható adóbevallási típusnyomtatványok (amelyeket tegnap délig még árusítottak) erre az új helyzetre nemigen alkalmazhatók, hiszen felsorolásuk már nem felel meg az adott helyzetnek. Új nyomtatványok azonban még nem érkeztek. Ez a bizonytalanság pedig fokozta az emberek tájékozatlanságát. Aki tehát szükségét látja a nyilatkozat benyújtásának, vagy kézzel írottat adjon be, vagy (amennyire a határidô engedi) várjon még, hátha megjelennek az érvényes típusnyomtatványok. Az adót pedig (az inflációra való tekintettel) úgy tûnik, érdemesebb részletekben, semmint egy összegben kifizetni.

Jogi személyek esetében a helyzet még tisztázatlanabb, ugyanis az alkalmazott adókulcsot a helyi tanácsok határozzák majd meg.

Újvári T. Ildikó

A múlt héten a kormány kijelölte a lakásügynökség országos koordinációs bizottságát. Ennek élére Nicolae Noica közterületrendezési miniszter került. A szervezet rendeltetése saját alapokat hozni létre és adminisztrálni épületek megépítésére, vásárlására, felújítására és megerôsítésére. A kormány hiteleket bocsát erre a célra román állampolgárságú és az országban élô magánszemélyek, illetve jogi személyek részére. A hitelben részesedôk a következô kedvezményeknek örvendenek: az országos átlagnál alacsonyabb kamat, kedvezményes telekkiutalás építésre, a hitel törlesztése idején az épületre és annak bérlésére vonatkozó adómentesség. A koordinációs bizottság tagjai különbözô minisztériumok és önkormányzatok képviselôi, köztük Borbély László területrendezési államtitkár, aki a következôket nyilatkozta lapunknak:

— Országos lakásügynökségrôl van szó, hatáskörét a 152-es törvény szabályozza, és a 810-es kormányhatározat alapján véglegesítették. A tizenhárom tagú koordinációs bizottság harminc napon belül véglegesíti ennek a lakásügynökségnek a szabályzatát, és kinevezi az igazgatótanácsot. Körülbelül a második félévben várható a beindulása. Egy bankkal a háta mögött, jelzálogkölcsön alapján nyújt hiteleket a lakásépítésre. Erre az évre 100 milliárd lej áll rendelkezésére a költségvetésbôl, de elsô alkalommal állami kötvényeket is bevet, amelyek a tôzsdepiacon jelennek meg, és azonkívül van lehetôsége más erôforrások bevonására is. Kapcsolatban lesz a helyi hatóságokkal, országos szinten már 1700 hektár területet mértünk fel, ahol lehet koncesszionálni vagy bizonyos feltételek között területet átadni. Az országos lakásügynökség megbízott építkezési vállalatokkal fog dolgozni, ami egyrészt biztosítékot nyújt annak, aki hitelt vesz fel, hogy idôben is garanciát vállal a megfelelô minôségû lakások átadásáért. Néhány típustervet fogunk javasolni azoknak, akik a lakásügynökséghez fordulnak. Ehhez persze az szükséges, hogy Romániának stabilabb gazdasági helyzete legyen, különben ha csak nagyon kedvezményes hiteleket adnak, hamar csôdbe jutna ez a lakásügynökség. Bízunk abban, hogy a jövô évben már a mostani kereskedelmi bankoknál kedvezôbb hiteleket képesek nyújtani. Minden részletet az igazgatótanács politikája határoz majd meg.

Ö. I. B.

A zsil-völgyi szénmedence sztrájkoló bányászszakszervezete nem fogadta el vezetôi és az ipari és kereskedelmi minisztérium képviselôi közt a hét végén, Bukarestben lezajlott tanácskozásán kötött megállapodásokat. Felkérték Emil Constantinescut, hogy vállaljon közvetítôi szerepet a bányászok és a kormány között. Amennyiben az államfô közbenjárásával sem születik elfogadható megoldás követeléseikre, még ma újabb „bányászjárásra" számíthatnak a fôváros lakói — fenyegettek. Gavril Dejeu belügyminiszter hétfôn a Mediafaxnak úgy nyilatkozott: megtettek minden szükséges óvintézkedést egy újabb bányászlátogatás megakadályozására.

Újabb tiltakozó nagygyûlésre került sor tegnap Petrozsényben: Miron Cosma bányászvezér összehívta keddre a sztrájkolók többezres tömegét az Országos Szénbánya Társaság székhelye elé. Ha sürgôsen nem nyernek elfogadható megoldást követeléseikre, akkor tömegestôl felkeresik a fôvárost — fenyegetett Cosma. Kijelentette: a sztrájkoló bányászokat senki sem akadályozhatja meg abban, hogy békés felvonulással fejezzék ki felháborodásukat a kormány döntése ellen, miszerint záros határidôn belül felszámolja a zsil-völgyi veszteséges bányavállalatokat. Hírügynökségi jelentések szerint a szakszervezet vezetôsége máris elkészítette a pontos leltárát azoknak a szállítóeszközöknek, amelyek rendelkezésükre állnak egy esetleges utazás alkalmával.

Mint ismeretes, szombaton és vasárnap az immár hatodik napja sztrájkoló bányászok szakszervezeti vezetôi és a minisztériumi illetékesek megállapodása értelmében a bányászszakszervezetek, valamint az Országos Szénbánya Társaság képviselôibôl álló vegyes bizottságnak január 25-ig kellett volna megtennie javaslatait arra vonatkozóan, hogy miként látják megvalósíthatónak a veszteségek 30 százalékos csökkentését. Ha sikerült volna kidolgozni ennek az életképes stratégiáját, akkor az ipari és kereskedelmi minisztérium hajlandó lett volna eltekinteni a társaság adósságaitól és a büntetésektôl. Ez az összeg jelen pillanatban mintegy 4000 milliárd lejre rúg. A minisztérium a vegyes bizottság jelentésének az elkészítéséig elhalasztotta a kiszemelt bányák bezárásáról szóló kormányrendelet kibocsátását.

Gavril Dejeu belügyminiszter hétfôi sajtónyilatkozata értelmében megtettek máris minden szükséges lépést annak érdekében, hogy a ’90-es évek eleji tragikus kimenetelû bányászhadjáratokhoz hasonló incidensekre ne kerülhessen sor. Dejeu szerint Miron Cosma bányászvezér ellen erôszakra való uszítás, bujtogatás vádjával kemény büntetés vár, amennyiben beváltja fenyegetéseit.

Radu Vasile kormányfô rádióinterjújában úgy nyilatkozott: a Zsil-völgyében olyan politikai akció folyik, amelyet meghatározott politikai erôk készítettek elô. A kormányfô hangoztatta, hogy állításait konkrét bizonyítékokkal tudja alátámasztani s ezeket a késôbbiekben nyilvánosságra is hozza. Ismételten hangsúlyozta, hogy Romániában nem kívánják felszámolni a bányászatot, ám annak is hatékonnyá kell válni. „Értéket kell termelni, s nem az egész társadalom által megtermelt értékeket felemészteni" — mondotta. Véleménye szerint a hátrányos gazdasági helyzetû térségekrôl hozott törvénynek köszönhetôen a Zsil-völgye „valóságos pénzügyi paradicsom" lehet minden nagy- és kisvállalkozó számára.

Számítások szerint a bányászok e néhány napos munkabeszüntetésükkel mintegy 15 milliárd lejt spóroltak meg az államnak, hiszen a sztrájk ideje alatt értelemszerûen nem kellett finanszírozni a két bezárásra ítélt zsil-völgyi szénbánya áldatlan tevékenységét.

A kolozsvári polgármesteri hivatal szokásos hétfôi sajtóértekezletén a sajtóosztály vezetôje, Dan Brudascu szétosztogatott az adófizetô polgárok pénzén több tíz példányban fénymásolt anyagot, amelyben szerepelt egy New York-i keltezésû tanulmány, Kolozsvár egyik díszpolgára, Serban Andronescutól. A háromoldalas dokumentum címe: „A hazafias erôk látványos gyôzelme Venezuelában". A szerzô párhuzamot von a körülbelül 23 millió lakosú latin-amerikai ország és Románia, valamint az említett ország jelenlegi elnöke, Hugo Chavez és Gheorghe Funar polgármester között. Kifejti: akár Románia, a dél-amerikai ország hatalmas természeti kincsekkel rendelkezik. Mivel az ország vezetôi elôtérbe helyezték, és kiszolgáltatták magukat az idegenek érdekeinek, a lakosság elszegényedett, hatalmas a külföldi adósság. Ugyanúgy, ahogy a románok türelmük határához értek, 1992-ben Caracas lakói fellázadtak, és egy ejtôernyôs ezredes, Hugo Chavez segítségével államcsínyt kíséreltek meg. A népfelkelés vezérét börtönbe vetették. Kicsoda Hugo Chavez? — teszi fel a kérdést a szerzô. Egy politikai vezér, aki Venezuelában ugyanazon nemzeti eszmékért harcol, mint a román hazafi, Gheorghe Funar.

A szerzô megállapítja, hogy Chavez ellen is ugyanolyan agresszív sajtókampány folyt, mint a Nagyrománia Párt fôtitkára, Gheorghe Funar ellen. Ennek ellenére az 1998. december 6-án tartott demokratikus választások során Hugo Chavezt államelnökké választották. Andronescu szerint a románok számára tanulságokkal szolgál Chavez esete. Funart is ugyanúgy támadja és bemocskolja a sajtó, mint hajdanán Chavezt. A szerzô szívbôl reméli és Isten segítségét kéri ahhoz, hogy a román hazafit, Gheorghe Funart is államelnökké válasszák Romániában.

Az újságírók kérdésére válaszolva, Funar nem zárta ki egy népfelkelés kirobbanását Romániában, és azt sem, hogy a Nagy-románia Párt elnökével karöltve felvállalja ennek vezetését. A polgármester egyelôre kizártnak tartja, hogy a Nagyrománia Párt vezetôi államcsíny segítségével jussanak hatalomra Romániában. „Pártunk a demokratikus úton szerzett hatalom híve. De senki sem tudja, mit hoz a jövô" — mondta Gheorghe Funar.

Kiss Olivér

A lány a barátjánál vacsorázott, annak szüleivel. Vacsora közben toppant be a srác öccse, egy kis, fekete spray-vel.

— Mi ez? — ébredt fel a lányban a kíváncsiság.

— Szájspray — válaszolta a srác, s azzal ment dolgára. A lány forgatgatta, nézegette egy darabig a dobozt, majd vacsora után arra gondolt: kipróbálja. A gondolatot tett követte. A próba után azonban mintha jéggé fagyott volna nyelve, torka. Szuszogni is alig tudott, szemébôl pedig patakzani kezdtek a könnyek. Elsötétült elôtte a világ — s nem csoda —, körülötte mindenki megrémült. A fürdôszobában aztán helyrepofozták, de mintegy négy órába került, míg teljesen magához tért.

Mint kiderült, nem száj-, hanem gázspray volt. A divatossá vált gázsprayek mind több és több hasonló áldozatot szednek. De vajon tényleg annyira szükségesek manapság ezek a „dezodorok"?

Balázs Bence

— Mi az, ami úgy hangzik, mintha a fônök adná, közben az állam veszi el?

— Jövedelemadó.

-fi

• Sikkasztás, csalás, hamisítás és hamisított okirat tudatos felhasználása miatt indult bûnvádi eljárás Sorin Gabriel Chira (25) ellen. A kolozsvári Grirom Comexim Kft. egykori ügyintézôjét azzal gyanúsítják, hogy még 1996-ban és 1997-ben elszámolási iratok, számlák, átvételi jegyzékek és nyugták meghamisításával 250 millió lejes kárt okozott cégének.

1997 márciusában két brassói hölgyet csapott be: valutaügyletek lebonyolítása céljából Ioana S.-tôl 2300 dollárt, Tudora P.-tôl pedig 10 millió lejt vett át. Az összegekért amúgy 8 százalékos havi (uzsora)kamatot is ígért.

Chira szabadlábon védekezhet a vádak ellen, a tetemes kár megtérítése érdekében biztosítási végrehajtást rendeltek el.

• Kollégája fizetését próbálta meg fölvenni Ioan Nicolae Boancã, a kolozsvári távközlési igazgatóság 44 esztendôs alkalmazottja. A december 11-i eset kárvallottja Claudiu D., akinek ideiglenesen 740 ezer leje bánta Boancã „leleményességét".

• Rendôrszázadosként jelentkezett Estera P. bonchidai lakásán Mircea Ionuta (45) kolozsvári munkanélküli. A férfi 200 ezer lej készpénzt és élelmiszert kért, s megígérte: cserébe soron kívül intéz P.-né fiának hajtási jogosítványt.

Ionuta ellen magánvagyon kárára elkövetett csalás és hivatali minôség visszaélésszerû felhasználása miatt indult bûnvádi eljárás, szabadlábon védekezhet.

• Készpénz és anyagi javak tûntek el péntekrôl szombatra virradó éjjel Emil A. és Teodor F. bádoki házából. A borsaújfalui rendôröknek Ioan Sabin Pãstor (27) és Nicolae Teodor Pãstor (24) személyében sikerült azonosítani a megfelelô kulcsokkal „operáló" betörôket. Az összesen 1,2 millió lejes kár megtérült, a két tettes szabadlábon védekezhet a minôsített lopás vádja ellen.

• Kilencvenkilenc pénzbírságot (összérték 2,572 millió lej) róttak ki a hét végi villámellenôrzések során a bánffyhunyadi, illetve Dés és Szamosújvár környéki közlekedésrendészetiek. A több mint 300 leintett jármû vezetôitôl 4 hajtási jogosítványt és 15 forgalmi engedélyt is bevontak.

• Halálos kimenetelû közúti baleset történt pénteken délelôtt Bánffyhunyadon. A kolozsvári Viorel Sacota (49) nem a csúszós útviszonynak megfelelô sebességgel vezette cége, a Sacomi Service Kft. B–02–SMR rendszámú jármûvét. A kanyarban megperdült 1310-es Dacia elhagyta az aszfaltkígyót, és egy útszéli fának ütközött. A gépkocsivezetô a helyszínen életét vesztette, míg az autó kiskalotai utasa, Mãrioara Lazãr (33) medencecsont-töréssel került a kolozsvári 1-es Számú Sebészeti Klinikára.

(turós)

A kolozsvári közszállítási vállalat vezetôsége már csak a bukaresti versenytanács döntését várja, és újból emeli a jegyek és bérletek árát. Az áremelést általában olyankor ejtik meg, amikor az érvényben lévô jogszabályok szerint az áremelkedési index meghaladja az öt százalékot. Mivel az utóbbi idôszakban elérte a 6,7 százalékot, a drágítás elkerülhetetlen, ami annyit jelent, hogy egy jegy 1400 vagy 1450 lejbe kerül majd. A bérletárak megközelítôleg a 6,7 százalékos arányban növekednek.

H. Gy.

l998. december 10-én Kolozs megyében hivatalosan 35 740 munkanélkülit tartottak nyilván, amely a munkaképes lakosság 10,9%-át tette ki. A munkanélküliek 71,1%-a munkás és 56,7%-a nô. Novemberhez képest a munkanélküliek összlétszáma 1511 fôvel növekedett. Tavaly november 30-ig Kolozs megyében 30 710 kereskedelmi társaságot jegyeztek be, belôlük 30 393 magántôkével mûködött. Ugyanakkor 2613 külföldi befektetô összesen 84 millió dolláros tôkét használt, nagyságrendben a következô államokból: Luxemburg — 38 millió dollár, Olaszország (19,4), Németország (5,7), Magyarország (3,6), Svédország (2,8), Svájc (2,4), Franciaország (2,4), Amerikai Egyesült Államok (1,7) stb.

Szabó Géza interjúja Moldova Györggyel • Fodor Sándor „üzenete" a jelenkori trogloditizmusról • Gózon Gyula beszélgetése Markó Bélával • Papp Sándor Zsigmond a költészetrôl Király László új kötete kapcsán • Benkô Samu köszöntô sorai Kányádi Sándor kitüntetése alkalmából • Gálfalvi Zsolt Kacsir Mária munkásságát méltatja születésnapja alkalmából • Németh István cikke a kolozsvári Mozart-fesztiválról • Bogdán László Benedek Elek leveleirôl • Tallózás 1999 eseménynaptárából • Beszélgetés Ryszard Kapuscinski magyar kapcsolatairól.

Elsô idei, január 8-i hangversenyén a megszokottól eltérô mûsorral lépett a közönség elé a filharmonikusok zenekara: George Gershwin, valamint az ô tiszteletére, vagy az ô stílusában komponált mûvek szerepeltek a mûsoron, melynek autenticitását csak fokozta, hogy amerikai karmesternô, Rachael Worby állt a zenekar élén.

Gershwin halála elôtt két évvel mutatták be legjelentôsebb mûvét, a Porgy és Bess dzsesszoperát, melynek jellegzetes számaiból összeállított szvit volt a mûsor elsô száma. Kissé elkésett centenáriumi tisztelgésnek is felfoghatjuk a mû elôadását, ugyanis a szerzô 1898 szeptemberében született.

A dzsesszes színek nagymestereként mutatkozott be Rachael Worby, aki már nem elôször állt a zenekar élén. Nemcsak keze, karjai, hanem minden porcikája az elôadott mû szolgálatában áll ennek a filigrán hölgynek, akit már szívébe zárt a kolozsvári közönség. A kemény ritmusok, de a lírai részek érzékeny megközelítése egyaránt jelen van Rachael Worby vezénylésében.

Gershwin nagy tisztelôje és egyik utóda az amerikai zenében Leonard Bernstein. A nemrég elhunyt nagy karmester és zeneszerzô Chichester zsoltárok címû mûve bemutatóként hangzott el. E mû példa arra, hogy korszerû hangzásban is lehet nagyszerût alkotni, elôadása olyan siker, hogy a harmadik tételt megismételte az együttes. A magas fokú megszólaltatás, a zenekaron kívül, a Cornel Groza betanított kórusnak is köszönhetô, teljesítményükrôl a karmesternô a rádióban is a legnagyobb elismeréssel szólt. A kórusból a szoprán és a tenor szólistának sikerült kristálytiszta intonációval beilleszkedni az énekkar hangzásába. Bernstein ezt az egyedi mûvet még hatásosabbá teszi, hogy a lassú tételben egy fiúcska ártatlan szoprán hangját is szólistaként használja fel a nôi énekkar finom, áttetszô kíséretében.

Terényi Ede: II. hárfaversenye tisztelgés Gershwin elôtt, kolozsvári bemutató, de nem ôsbemutató, mert amint megtudtuk, Elena Gantolea hárfamûvésznô (számára íródott a mû) már többször játszotta, így Bukarestben is, sôt CD lemez is készül belôle. A mûvésznô olyan versenymûvet akart, amely eltér a hárfaversenyek megszokott romantikus, lírai hangjától, így született meg e mû, amelyben a hárfán kívül szólistaként szerepel egy jazz-battery (Nicolae Coman nagy tehetséggel oldotta meg), egy fôleg dzsessz pizzicatóra alapozott nagybôgô, ezt Szabó Sándor játszotta, de mellettük a xilofonnak is jelentôs feladatot adott a szerzô. Terényi Ede a nemrégen elôadott Gershwinnek tisztelgô szvitjében csak kacérkodott a dzsesszes hangzással, e mûve már igazi dzsesszkompozíció. A sikerhez hozzájárult a trombita- és klarinétszólók virtuóz megoldása. A harmadik tételt megismételtette a közönség, így alkalmunk volt még jobban megismerni a mûvet, mely ezúttal még felszabadultabban hangzott el. Elena Gantolea hárfajátékát biztonság jellemzi — jó ötlet volt a hárfa hangját elektronikusan kissé felerôsíteni.

Bernstein: West Side Storyjából összeállított szvit zárta a zajos sikerû estet. Ez a zene, mely jóval „vadabb" az elôbbi számoknál, avatott elôadót talált R. Worbyban. A xilofon mellett a fiatal fuvolista szép tónussal játszott szólóját kell kiemelni.

A zenekar minden dicséretet megérdemel a szokatlan profilú hangverseny sikeres megvalósításáért.

Gershwin bizonyára maga sem gondolta volna, hogy az általa elindított új stílus olyan zeneszerzôket inspirál, mint Leonard Bernstein és Terényi Ede!

Morvay István

Újabb pofátlansággal kedveskedtek az átlagpolgároknak a hatóságok: bejelentették, hogy január végéig a lakástulajdonosoknak meg kell jelenniük a pénzügyeseknél bizonyos iratokkal, a tulajdonjog bizonyítékával, a lakás alaprajzával, a tulajdonos személyi igazolványával. Vagyis olyan okmányokkal, amelyek másolatai vagy adatai úgyis ott vannak az adóhivatalban, mert azok alapján számították ki az eddigi adót. (Mellesleg: bürokratámék ezeket az iratokat már elsô alkalommal is átkérhették volna a lakáshivataltól és a telekkönyvi hivataltól. Azért vannak, hogy tologassák az aktákat. Ehelyett minden lakásvásárló külön járta a körtáncot.)

Aki ezt az újabb adófizetôi kötelezettséget lekési, lepenget 300 000 lejt. Vagyis a kisnyugdíjasok soron kívül havi jövedelmük felével járulhatnak hozzá a szenátusi autópark felújításához vagy a bányászvezér görögországi üdüléséhez. (Miért? Valaki azt hitte, hogy Miron Cosma jövedelme a ráfizetéses ágazat nyereségébôl származik? A bányászok a szakszervezeti vezér fényûzô életmódjának költségeit az állami támogatásként kapott fizetésükbôl fedezik. Ilyen jó gazda az állam.)

Szóval, nem elég, hogy a blokklakók ezentúl házbérnek megfelelô adót fizetnek az államnak az államtól megvásárolt lakásokért, és ebbôl a külsô karbantartást sem fedezik, mint az átkosban, hanem még teljesen felesleges zaklatásnak is kiteszik ôket.

A csodával határos, hogy a hadonászó, rikoltozó, lapos arcú ellenzéki pártelnök népszerûsége még nem szökkent a csillagos égig. Mintha minden intézkedéssel az ô malmára hajtanák a vizet. Pedig éppen az ô és a hasonszôrûek házalaprajzát kellene megszemlézni. Akkor ömlene igazán a pénz a költségvetésbe, ha azok körme alá néznének, akik 1989 után milliárdosokként kezdtek új életet. Ugyan honnan a pénzük, amikor a diktátor egyetlen gazdag családot sem tûrt meg az országban a sajátján kívül? Talán bizony még a rejtjeles folyószámlák nyomára is rábukkannának a pénzügyesek, ha erre politikai felhatalmazást kapnának. De sajnos, ilyesmire nincs politikai akarat. Pontosabban bátorság. Ahogy a hadonászó pártvezér leültetéséhez sincs. Most a silány szexbotrány-utánzattal megint magasra csapott a politikai kaszt méltatlankodása, de fogadjunk, hogy ez is hamarosan elsimul. Akik intézkedhetnének, halálosan rettegnek az ilyenkor váratlanul elôbukkanó szekusdossziétól.

A balkáni állapotok ismeretében biztosra állíthatjuk, hogy akik az utóbbi években többszintes palotákat vásároltak vagy építettek és tyúkketrec árának megfelelô értékkel iktatták az adóhivatalban, azok ravasz ügyvédei a január 31-i határidô elôtt szabályosan megjelennek a szerény kunyhó illetékes helyen láttamozott alaprajzával, a nevetséges összeget feltüntetô adásvételi szerzôdéssel vagy kivitelezési költségvetéssel, és az újgazdag továbbra is kevesebb házadót fog fizetni, mint a külvárosi blokklakó.

Súlyosbító körülmény, hogy az utóbbi fogyasztói kosarában maholnap csak az üres kenyér található, abból kell majd lecsípni az újabb adókülönbözeteket. És még ôt fenyegetik 300 000 lejes büntetéssel! Számunkra különösen szomorú, hogy a kormányban az RMDSZ-politikusok a kisemberek nyomorgatásához és zaklatásához is csendben asszisztálnak. Kisebbségi érdekvédelemhez állítólag nem megfelelô a bel- és külpolitikai helyzet (ha-ha-ha-ha!), de általános népérdekért sem szabad síkraszállni? Bãsescu útadójának tervezgetésekor érdekvédelmi szövetségünkben még voltak olyan hangok, hogy megpróbálják fékezni a lakosság terhelését. Politikusaink most már a füstadó megemelését sem nehezményezik. Megnövekedett volna a világ legostobább útjelzô táblájának a gyártási költsége? (Itt az önök pénze...) És bevezetik az asztal- meg székletadókat, a szépreményû koalícióban pedig meg sem mosolyogják a feltalálót.

A hajó-, cigaretta-, fegyver- stb. csempészektôl, Ceausescu egykori udvari költôitôl és kutyasétáltatóitól nehéz pénzt kivasalni. A közembertôl sokkal könnyebb. Az ô fizetése, blokklakása, szekere, kerékpárja, rádiója, szájharmonikája stb. nyilvántartásban van. Vagy lesz. Mert félelmében azonnal bevallja minden apró vagyontárgyát. A közember anyagi megszorítása egyszerû, mert neki nincs pénze adócsalási jogtanácsosra. De a közember egyszer — nemsokára — szavazóurnához járul. Nehogy késô és siralmas legyen az ébredés.

Nits Árpád

A Boqueria-nak leglátványosabb része a közepén lévô kör alakú térség, ahol színesen csillogó halakat és egyéb tengeri csemegéket árulnak. A fedett piactéren félhomály van, csak az elárusítók asztalai fölött világítanak erôs égôk. A tiszta pultokon bádogtepsikben és kosárkákban, jégdarabokon rózsaszín és rubinvörös rákok, lila, fekete meg zöldes kagylók, gyöngyházszínû csigák, kerek tengeri sünök meg hatalmas homárok fekszenek. Csábítóan gazdag a választék. De meg kell adni, ennek komoly eredménye van. 90 ezer tonna tengeri állat tûnik el ugyanis évente a barcelonaiak gyomrában. Amit a híres spanyol pezsgôvel, Cavaval öntenek le.

Körös-körül, amíg a szem ellát, a sajtok és húskészítmények halmai mellett zöldségek, gyümölcsök és illatos gombák állnak mûvészien feltornyozva. A pultok tulajdonosai versenyeznek abban, hogy ki tudja a legszebb csendéletet varázsolni asztalára. A hússtandok olyan étvágygerjesztôek, hogy ember legyen a talpán az a vegetáriánus, aki mellettük képes közömbösen elmenni.

A spanyol szépségek, csipkés hófehér kötényben, fekete ruhában szívélyesen kínálják áruikat. Közben elôveszik zsebükbôl handy-telefonjukat, ropogós nyelven elintézik távoli ügyeiket, de azonnal zsebre vágják a készüléket, ha asztaluk elôtt valaki megáll. Mert a vásárló az „úr". Mindenki más háttérbe szorul.

Gondoltuk, kipróbáljuk mi is ezt a kiváltságos helyzetet. Társaságunk egyik tagja két kiló barackot kért. Otthoni szokás szerint, ahol magunk választjuk ki, amit meg akarunk vásárolni, hozzányúlt a feltornyozott gyümölcshöz, hogy megtapogassa, mennyire puha. A mozdulat annyira megdöbbentette az eladót, hogy dühösen visszaöntötte a már zacskóba rakott barackot, nem volt többé hajlandó ôt kiszolgálni. Közben fröcskölte a szöveget a maga nyelvén, amibôl szerencsére semmit nem értettünk. Azóta tudjuk: No tocar! azt jelenti, hogy megérinteni tilos. A dühkitörés érthetô, de csak annak, aki ismeri a Boqueria íratlan törvényeit: senkit nem csapnak be, s az áru tökéletes.

Én nem vásároltam semmit, engem más érdekelt.

Hol találom meg a Pinocchio bárt? Valahol a piaccsarnok közepén kezdtem az érdeklôdést. Egyre tovább küldtek. Már majdnem kikerültem a fôkapun az utcára, amikor végre elhangzott a várva várt: Si, Senora, ez a Pinocchio. Felirat nincs rajta, de a hosszú orrú, kedves mesefigura, a vörös sapkás Pinocchio két példányban is ott áll a pult sarkában. Helyben vagyunk — néztem szét. De kissé csalódottan. Megtaláltam ugyan, amit kerestem, de én a leírások alapján nagyobbnak képzeltem. Ide alig 8–10 ember tud egyszerre leülni.

A senor éppen handy-jével telefonált, de rögtön megszakította a beszélgetést, hozzám fordult fülig szaladó, hófehér fogakkal teli szájjal. Kezet rázott velem hosszasan, mint az államfôk teszik, hogy a többiek fotózhassanak, filmezhessenek kedvükre. Mikor megtudta, hogy Németországból jöttünk, elôvett egy német nyelvû konyhamûvészeti folyóiratot, és rámutatott benne egy fényképre, jelezve, hogy az ô maga. Megkérdeztem, hogy hívják. Erre egy papírra leírta: Juan Bayen. Majdnem felkiáltottam. Ô tehát az a legendás személy, akinek nevével a turistakalauzokban találkoztam.

Na, édesem, elvegyem a táskádat? — kérdezte tôlem is pajkos mosollyal a barátságos senor. Ez a kérdés egyébként gyakran elhangzik a Boqueriában, a Pinocchio bárban. Juan Bayen, aki a lokált vezeti nôvéreivel, így köszönt minden nôt, aki tetszik neki. És neki általában mindenik tetszik.

A Pinocchio egy fogalom Barcelonában. Reggelenként ott ülnek a halkereskedôk, vendéglôtulajdonosok társaságában, délben a polgármester oda tér be egy sörre, este egy hollywoodi sztár ott kóstolja meg a katalán konyha különleges ízeit. Magas bárszékein még a Rolling Stones együttes tagjai is ültek. A Pinocchio bárban minden vendéget barátként üdvözölnek, s minden nôt királynôként. A táskát különben csak azért veszi el Juan Bayen, hogy biztonságba helyezze. S hogy a vendég kényelmesen ülhessen a pult mellett — olvastam már elôtte róla.

Azt a jegyzetfüzetbôl kitépett cetlit ma is ôrzöm. Van aki egy Michael Jackson-autogramot ôriz, van aki egy híres sportolóét, vagy filmszínészét, én Juan Bayenét tettem el emlékeim közé.

Gracias, senor Bayen — köszönöm — lobogtattam a papírlapot távozóban.

Adios, senora, integetett utánam, de csak röviden, mert máris barátságos, elbájoló mosollyal fordult a következô senora felé: na, kedvesem, elvegyem a táskádat?...

Horváth Piroska

Ha azt akarod, hogy igazi barátod legyen, tartsál kutyát.

A mondatot korántsem az ebtenyésztôk egyesületének vagy a kutyakereskedôknek a reklámszövegébôl ollóztam. Olyan ember jutott erre a megállapításra, aki a diktatúra legsötétebb éveiben egy egész országban tartotta a lelket, akinek hitet, bátorságot és meggyôzôerôt sugárzó rádióshangja reménységgel töltötte el a fûtetlen szobákban didergôk százezreit, aki a változás reményével erôsített napról napra egy kétségbeesésbe kergetett népet. Aki ellen a szeku külföldön merényletet tervezett, itthon pedig családját zaklatta kitartó következetességgel, és aki a ’89-es változások után gondolkodás nélkül otthagyta kényelmes németországi otthonát és állását, hogy hasznára lehessen övéinek. Igen, a Szabad Európa rádió román adásának egykori munkatársáról, a mindannyiunk N. C. Munteanujáról van szó.

Amikor az 1996-os kormányváltozás után megjelent a központi tévé képernyôjén, és mélyreható, érzelmektôl mentes, higgadt, józan politikai helyzetelemzéseit hallgathattam, még hittem is a valódi változás lehetôségében. Nem véletlenül, hiszen olyan munkatársakkal dolgozott együtt, amilyen Alina Mungiu Pippidi és Anca Toader volt. Mindhárman európai gondolkodású értelmiségiek, akik, ha kellett, az emberi jogok védelmében értünk, a romániai magyarság ügyéért is bátran kiálltak. Azóta egyik sincs már a közszolgálati tévénél, N. C. Munteanuról pedig sem többet, sem kevesebbet nem terjesztettek el, mint azt, hogy besúgó volt, a szeku kollaboránsa. A mocskolódás az egész román sajtót elárasztotta, és a legendás hírû N.C. Munteanu, mindenki barátja és segítôtársa egyszeribôl egyedül maradt a pillanat alatt rásüthetô, de a szeku jogutódja által még mindig lakat alatt tartott bizonyítékok hiányában egykönnyen le nem mosható bélyeggel. Octavian Paler volt talán az egyetlen, aki legalább azt a lehetôséget megteremtette a lehetô legméltánytalanabbul meghurcolt pályatárs elôtt, hogy kibeszélhesse magát, és a barátok vonatkozásában levonja a szomorú végkövetkeztetést.

Mert az Európába bekéredzkedô Romániában egy N. C. Munteanut félre lehet állítani, de egy gépfegyverrel kormányozni óhajtó és stadionokban nyilvános vérengzésekrôl álmodozó soviniszta, rasszista C. V. Tudornak még a parlamenti mentelmi jogát sem lehet megvonni. Alkotmányellenes, törvénysértô megnyilvánulásai miatt számtalan pert indítottak ellene, szenátori elefántcsonttornyában viszont, úgy tûnik, pillanatnyilag jobban érzi magát, mint valaha. Szemérmetlenül mocskolódik és kitûnôen meg tudja választani az újabb és újabb zavarkeltés pillanatát. Az amerikai mintára kiagyalt Constantinescu sexbotrányt idôzített bombának szánta. Akkor dobta be, amikor a hosszas halogatás után, végre határozott reformlépésekre kényszerülô kormány az elégedetlenkedô bányászok fenyegetôzéseivel találta szemben magát. Hogy egy 24 éves színésznô állítólag ellopott és fénymásolt naplója, amelynek létezésérôl az illetékes Rona Hartner nem is tud, mennyire tekinthetô az elnököt kényelmetlen helyzetbe hozó dokumentumnak és mennyire olcsó hamisítványnak a kék szemû fiúk védte híresztelôt valószínûleg nem is érdekli. Nem lenne az elsô hazugság, amelyen rajtakapnák, és amelyet büntetlenül megúszott.

A jelek szerint a hatalom fegyveres, vagy az információ fegyverével felvértezett egykori urai, urak ma is. Ha nem így lenne, már réges-rég rács mögött nosztalgiáznának ’89 decemberének gyilkosai és a korrupiós botrányok fôszereplôi. S a zárolt szekusdossziék homályából sem lehetne épp azokat befeketíteni, akik eme homály eloszlatását szorgalmazzák.

Németh Júlia

(Folytatás január 5-i lapszámunkból)

Ki ne emlékezne Ady egyik sokat vitatott, magyarázott versére, az Emlékezés egy nyár-éjszakára címû költeményre, amely így kezdôdik:

„Az Égbôl dühödt angyal dobolt
Riadót a szomorú földre,
Legalább száz ifjú bomolt,
Legalább száz csillag lehullott,
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt."

Bennem feszül a versnek egy másik részlete is:

„Az iszonyúság a lelkekre
Kaján örömmel ráhajolt,
Minden emberbe beköltözött
Minden ôsének titkos sorsa,
Véres, szörnyû lakodalomba
Részegen indult a Gondolat,"
Valóban: „Sohse volt még kisebb az ember, / Mint azon az éjszaka volt".

Ez a vers Csucsán született! Tizennégy augusztusában voltunk, talán másodikán, harmadikán. Ady mint vôlegényjelölt Csucsán vendégeskedett, napjait fent töltötte a várban, esténként belém karolt:

— Gyere levegôzni, Menyus!

Legszívesebben — akkor még — a vasútállomás körül járkált, nézte a villanó fényû vonatokat, arcokat kapott el, érdekelte a mozgás, a sürgés-forgás.

Aznap este is az állomáson sétálgattunk. Hirtelen katonavonat futott be. Csupa gyerekifjú, standbeli katonákkal volt tele a szerelvény, a szerb frontra vitték ôket. A mozdony lassított, majd megállt, bakák szöktek le, vizet kerestek, gyümölcsöt vásároltak. Csupasz arcú önkéntes rohant el mellettünk, észrevette a költôt, harsányan felkiáltott:

— Itt van Ady Endre!

Pillanatok alatt körülvettek a fiúk vígan, ércesen ordítoztak:

— Éljen Ady Endre! Vesszen Szerbia!...

Néhány önkéntes felkiáltott:

— Éljen a háború! Beszéljen Ady Endre!

Ady halálsápadtan állt a körben. Ô, a pacifista, ô, a háború nagy ellenzôje beszéljen itt? S nyilván, a háború mellett!...

Görcsösen belém karolt, s fojtottan súgta:

— Rettenetes! Menyus, vigyél el innen valahogyan!

— Rosszul érzi magát — kiabáltam, s vad, heves mozdulatokkal szétlökdösve a fiúkat, magammal cipeltem a költôt.

Az állomás mögött hatalmas farakások álltak, odavittem az alig támolygó Adyt, ott valósággal megbújtunk, amíg a katonavonat elrobogott.

— Ez a háború... Viszik ôket, s még éljeneznek... Viszik ôket a vágóhídra!

Szótlanul, reszketô testtel jött mellettem fel a várba. Ott a kétszobás, különálló kis lakásban tanyázott, ahol késôbb Bertukával laktak.

Bement az elsô szobába, a székbe roskadt:

— Menyus, nézz az asszonyok után!

Csinszka és a feleségem kint vártak. Nejemmel késôbb hazamentünk vacsorázni, azután újból visszajöttünk, lássuk: megnyugodott-e már a felkavart Bandi?

Csinszka az elsô szobában ült, csendre intett. Bandi a másik szobában írt, fejét simogatta, ajkát harapdálta, még mindig ideges volt. Bizonyos idô múlva kijött, ledobta magát a sezlonra, behunyt szemmel beszélgetett az asszonyokkal. Bementem a szobájába, az asztalon sok, nagyon sok áthúzással ott feküdt az Emlékezés egy nyár-éjszakára... Percek múlva bejött Bandi Csinszkával, aki lemásolta a verset. Ekkor Bandi felolvasta nekünk.

Így született meg ez a híres vers!

...Itt említem: 1916-ban Adyt már szörnyen elbetegítette a háború. Avasút felé alig mertünk menni.

— Ne menjünk arra, viszik a vágóhídra a szerencsétleneket! — hangoztatta mindegyre. — Mennyi vér, mennyi jó magyar vér ömlik el...

Ezen a télen egy este fent voltunk a vár toronyszobájában, ezt a helyiséget kedvelte a legjobban Bandi. Beszélgettünk, majd ledûlt a sezlonra, s nemsokára elaludt. Én csöndben ôrködtem. Egyszercsak látom, dobálja magát, s suttog:

— Ha ez a vén Monarcha meghal..., felbomlik..., kicsi lesz az ország, kicsi... Születik egy Jugoszlávia...

Dermedten figyeltem, majd hirtelen papírra vetettem jóslatát. Másnap elküldtem Pestre két napilaphoz, ahol a barátaim dolgoztak.

Napok múlva megjött az egyöntetû válasz:

— Bolond vagy? Ezt, most, közölni?...

Bandi felébredt, semmirôl sem tudott, nem tért vissza a dologra soha. A háborút mindig elítélte, betege volt, félt a behívásoktól.

— Én nem tudnék embert ölni! — ismételgette.

Csucsán az elsô világháborúban katonai rendôrség teljesített szolgálatot Bug Kornél ôrnagy, egy igen kellemes modorú, mûvelt törzstiszt parancsnoksága alatt. (Késôbb kiderült: Bertuka apja hatott oda a minisztériumban, hogy Csucsára katonai alakulatot küldjenek, mert nagyon szerette s féltette a lányát.) A tisztek jó része családjával együtt a faluban lakott. Volt közöttük néhány valóban magasabb kultúrájú, közvetlenebb személy, akikkel Ady jó viszonyt tartott fent; poharazott velük, sok este összejöttünk. Persze, Ady jelenlétében a háborúról nem volt szabad beszélni. De ezek a tisztek önmaguk is szívesebben beszéltek általános kérdésekrôl, az irodalomhoz is értettek, különösen Bedôházi János fôhadnagy, ô volt ugyanis az egyetlen tartalékos, tanárember, irodalomtörténész. Rajta kívül Preszli Elemért kedvelte Ady, valamint Mátyás Samu fôhadnagyot, ki unokafivére volt Mátyás Mátyás kolozsvári orvosprofesszornak.

Hangulatos, mondhatni költôi szépségû téli estén a falu vendéglôjének kis szobájában borozgattunk nevezettekkel. A kályhában vígan duruzsolt a tûz, kint finoman havazott. Puskinszerû éjszaka! — mondotta Ady. Igen jókedvû volt, s sûrûn emelgette poharát. Az egyik tiszt azt ajánlotta, keljünk költôi versenyre, írjunk erotikus színezetû verset a faluról, címe az legyen: A nagy harang!

Bandi nevetett, vállalkozott; nekifeküdtünk hát a firkálásnak. Amikor elkészültünk, felolvastuk sorjában. Nincs mit szépíteni, volt jobban sikerült is a Bandiénál — hiszen a „mûvelt lelkek" iparkodtak —, de mégis neki ítéltük a pálmát!

Nevetett:

— Egye fene a dicsôséget, a jutalom érdekel. Hozzátok a bort!

Mi, vesztesek, hozattuk is az italt, úgyhogy az éjszaka jól megnôtt körülöttünk...

Ady társaságában mulatozva, többször terítékre került az új magyar irodalom, az írógárda, valóságos kis irodalmi kávéházat létesítettünk a falu kocsma-vendéglôjében. Ady ugratta a cimborákat, boldog volt, ha ez sikerült neki. A csucsai évek kedves figurái voltak mindannyian, értették s érezték Bandi költôi nagyságát, tisztelettel és szeretettel vették körül.

— A gascogne-i legények... — szavalta Bandi, rájuk mutatva.

Mátyás fôhadnagy hozzátette:

— S Ady Bandi a kapitány!

Élt Csucsán Ady Bandi idejében egy apró, mókás, virgonc bácsika, Fried Adolf. Kis kocsmájában méricskélte a bort, ha volt kinek. A falusiak Bumi bácsinak nevezték.

A kis kocsmában sokszor kisegítette a fia: ifjabb Bumi, ki Incze Ernô névvel írogatni kezdett ez idôben, s Adyt „kolléga úrnak" szólítgatta. (Késôbb Váradon akvizitör, Tabéry Géza Jókai Albumánál is dolgozott, a beszervezést végezte, s mint szerkesztô is rákerült a munkára. Unokaöccse volt a Színházi Élet címû egykori hetilap tulajdonosának.)

Ady rengeteget mulatott „kollégáján". Meg-megkérdezte:

— Mit csinál a Bumi kolléga?

Valami ügyben Bumi „kollégának" el kellett jönnie a fatelepre, ahol dolgoztam. Maga helyett a kérdéses idôben cédulácskát küldött:

— „Nem tudok jöni, Seggesvárra mentem..."

A jönni-t egy ennel írta, e hibáját azonban jóvátette azzal, hogy Segesvárt két gével írta...

Este mutatom a levélkét Adynak. Úgy kacagott, mint egy gyermek! Másnap is visszatért rá harsány kacagással. Mikor legközelebb találkozott Bumival, sokáig rázta a kezét a mit sem sejtô ifjoncnak:

— Nem is tudtam, hogy maga ilyen vicces fiú, kedves Bumi kolléga! Nahát, hogy megnevettetett, el sem tudom mondani! Köszönöm, hálás vagyok érte!

Bumi „kolléga" kényszeredetten mosolygott, nem értette a dolgot.

Mofcsák nevû bánffyhunyadi kéményseprômester tisztogatta a csucsai kéményeket, s egyúttal, mint „hatósági ember", ellenôrizte is azokat. Derék, jókedvû iparosember volt. Újév napján mindig megjelent Adyéknál, s átnyújtotta a maga szerkesztette ritmusos köszöntôjét, amit Ady figyelmesen elolvasott.

Tizenhatban is megjelent újév délelôttjén, s nagy tisztelettel átnyújtotta verses jókívánságait. Eme baráti gesztusát bankóval szokták honorálni.

Erre mondotta Ady:

— Mofcsák uram az egyetlen költô talán az egész Monarchiában, kinek azonnal kifizetik a honoráriumát!

Ady elvette, elolvasta, bankót csúsztatott a mester kezébe, s amíg felhajtotta a likôrét, asztalához ment, háromsoros versecskét írt a kéményseprô versére, s úgy adta azt vissza.

A mester tudta, kivel áll szemben, nagy meghajlással vette át az Ady-sorokat, s elég kövér pénztárcájába rejtette, így indult tovább „költôi útjára"... Mint késôbb megtudtuk, a kis Ady-verset Hunyadon, Kolozsváron, amerre csak megfordult, mindenütt büszkén mutogatta.

— Ez az igazi népszerûség! — nevetett Ady.

A versike talán megvan ma is valahol a derék iparosember hozzátartozóinál, mert maga Mofcsák uram erôsen ôrizte, nagy becsben tartotta, s amikor Kolozsváron szép pénzt ígért érte egy kéziratgyûjtô, azt büszkén visszautasította!

(Folytatjuk)

Közli: Huber András

Corneliu Vadim Tudor szenátor, a Nagyrománia Párt elnöke a Tele 7abc tévéadó pénteki adásában azzal vádolta Emil Constantinescu államfôt, hogy házasságon kívüli kapcsolata volt Rona Hartner színésznôvel. Az adásban Corneliu Vadim Tudor durva szavakkal illette Constantinescut, „szexuális megszállottnak" nevezte az államfôt.

Bizonyítékként a szenátor Rona Hartner színésznônek tulajdonított napló egyes intim részleteit hozta fel, amelyek az államfô és Hartner kisasszony közti mintegy három évig tartó (1996–1998) viszonyról tanúskodnak.

Corneliu V. Tudor elmondta, hogy a naplót meglehetôsen borsos áron néhány fiataltól vásárolta meg. Az általa végzett nyomozás során kiderült, hogy a napló tartalma igaz, és teljes mértékben megfelel a valóságnak.

A szenátor mindehhez azt is hozzátette: Rona Hartner nem az egyedüli nô, akivel Constantinescunak házasságon kívüli kapcsolata volt hírforrásai szerint ugyanis az államfôt meglehetôsen intim viszony fûzte Rodica Dumitrescuhoz, a Védelmi és Ôrszolgálat (SPP) egyik munkatársához is.

Szombaton szintén a Tele 7 abc tévé adásában Rona Hartner — aki épp Párizsból érkezett — határozottan elutasította a vádakat, és tagadta, hogy szerelmi viszonya lett volna Constantinescu államfôvel. A színésznô kijelentette: a Corneliu V. Tudor által emlegetett napló nem az ô tulajdona, és nem lehet más, mint a szenátor saját „tákolmánya".

Az államelnöki hivatal a sajtónak eljuttatott közleményében cáfolja a nagyromániás szenátor által nyilvánosságra hozott hírt, és teljes mértékben alaptalannak tartja Corneliu V. Tudor azon állításait, hogy Constantinescunak viszonya lett volt Rodica Dumitrescuval. George Huiu államelnöki tanácsos úgy véli, hogy az államfôt ért vádak kitalált hazugságok, és a szenátor aberráns megnyilvánulásaként tekinthetôk.

Corneliu V. Tudor a Cotidianul napilapnak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy az eset után Constantinescu államfônek két lehetôsége marad: vagy maga mond le, vagy felfüggesztik tisztségébôl.

V. J., nyugdíjas: Ha most sem nyírják ki azt a Corneliu Vadim Tudort, akkor soha. Emil Hurezeanu is, akit annak idején annyit hallgattunk a Szabad Európa rádióban, megmondta, hogy ilyen megnyilvánulások ellen, mint a Vadimé, még ma erélyesen fel kell lépni, mert lehet, hogy holnap már késô lesz. Elvégre a fasizmus is így, lépésrôl lépésre hódított.

K. Á., ügynök, 23 éves: Egyáltalán nem értem, kinek mi köze valakinek a magánéletéhez, s hogyan mer turkálni abban? Miért kell Bill Clintont is meneszteni tisztségébôl amiatt, mert volt egy kalandja? Ha egy sofôr „félrelép" — s itt nem a pedálokra gondolok —, elveszik a jogsiját? Ugyanilyen alapon, kinek mi köze ahhoz, hogy Emil Constantinescu kivel, hol, mikor és hogyan? Váljék egészségére!

A. A., számlázó titkárnô, 27 éves: Én azt hiszem, Vadim irigy, hogy Constantinescunak ilyen jó kis partija akadt. Egy fiatal színésznô, akit Amerikában is ismernek! Vadim Tudornak semmi esélye.

D. M., elárusítónô, 39 éves: Ez a sztori mindenkinek jó. Annak a kis ismeretlen színésznôcskének hoz egy kis hírnevet saját hazájában. Emil Constantinescu — még ha be is bizonyosodik, hogy nem vétkezett — „visszaszáll" az esendô emberek közé, sôt, Petre Roman után lesz még egy honatya, akire „úgy" nézhet az asszonynépség. S az embereknek is jó lesz, mert most aztán végképp megszabadulunk Vadim disznóságaitól. Mert azt sehogy sem tudom elképzelni, hogy ezt a rágalmat is képes szó nélkül lenyelni a hatalom.

R. Á., nyugdíjas, 55 éves: Azért, amit Vadim tesz, maga Emil Constantinescu és a parlament is felelôs, hiszen ha megvonták volna Vadim mentelmi jogát, akkor erre nem került volna sor. Sajnos, nagyon félek, hogy most sem tesznek semmit ellene.

Természetesen a legfontosabb az, hogy az illetô közéleti személy jól ellássa a feladatát. Ennek ellenére azonban vigyázniuk kellene arra, hogy a magánéletükben mit csinálnak, hiszen mindenki nagyon szereti a pletykát. Azoknak, akik ilyen magas tisztségeket töltenek be, számítaniuk kell arra, hogy a közvélemény jobban szemmel tartja ôket, mint az egyszerû embereket.

Ch. J., nyugdíjas, 65 éves: Maguk a politikusok a hibásak, hogy ilyen ember, mint Vadim, azt tehet, amit akar. Ilyen személynek nem lenne szabad szóhoz jutnia a sajtóban. Az államelnök magánélete egyáltalán nem tartozik a nyilvánosságra. A magánélet szent és ehhez mindenkinek joga van. Vadim ezt a jogot megszegi. Ha egyáltalán vannak döntô bizonyítékai. Ha pedig nincsenek, akkor kitalál valamit. Ezt igyekszik köztudatba besulykolni, de csak igen silányan sikerül. Az egész csak pletyka, megint valamirôl el akarják terelni a figyelmet.

T. I., tanár, 30 éves: Újabb nagyromániás grandománia: ha az amerikai államelnök félrelép, akkor a román elnök is megteheti, hiszen ô is ér annyit, mint az amerikai... Miért ne tárgyalhatná a sajtó Constantinescu szerelmi ügyeit is? Az államelnök közéleti személyiség, és ezért erkölcstelenebbnek tûnik, ha megszegi a normákat. Az államfônek valóban bizonyítania kellene, és példát kellene mutatnia a választópolgárok elôtt. A magánélete azonban nem tartozik a nyilvánosságra. Vadimot pedig nemcsak ezért az ügyért, hanem minden más egyébért illene már végre elítélni.

Kerekes Edit,
Papp Annamária

Az alapvetôen erdélyi szavazóbázissal rendelkezô Romániai Magyar Demokrata Szövetségen kívül a román pártoknak kemény erôfeszítéseket kell tenniük azért, hogy megvessék lábukat Erdélyben. A versenyfutásban a Nagyrománia Párt vezet jelenleg, de a legátütôbb erejû regionális stratégiája a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának van. A Demokrata Párt és a Román Nemzeti Egységpárt gyakorlatilag kiesettnek tekinthetô — állapította meg terjedelmes elemzésében a Cotidianul címû lap, amely a következôképpen látja a román pártok helyzetét az „Erdélyért folytatott választási csatában":

— Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt — a jelenlegi kormánykoalíció legerôsebb pártja — azon néhány párt közé tartozik, amelynek az 1990 óta tartott választásokon sikerült az RMDSZ mellett jelentôs számú szavazatot szereznie. Ám az erdélyiek bizalma nem a mostani parasztpártnak, hanem a Iuliu Maniu korabeli erdélyi politikai alakulatának (az Erdélyi Román Nemzeti Pártnak) szólt. A mai parasztpárti vezetôk nem tudták kihasználni ezt a történelmi adut, s ez a parasztpárti választási bázis erróziójához vezetett Erdélyben.

— A Román Nemzeti Egységpárt — a jelenlegi ellenzékbôl ez a párt volt az, amelyik az RMDSZ és a KDNPP mellett komolyabb szavazói tábort mondhatott magáénak Erdélyben. Gherghe Funar kolozsvári polgármester kiválása után azonban a pártnak annyi hitele sincs már Erdélyben, hogy szert tehessen a parlamenti küszöb eléréséhez szükséges szavazatokra. Még akkor sem, ha nacionalista arculatának erôsítése érdekében felvette soraiba George Pruteanu szenátort, akinek nacionalista népszerûségére és populizmusára számít. Ám a nyelvész Pruteanunak nincs meg az egykori RNEP-vezér Funáréhoz mérhetô „hozadéka".

— A Nagyrománia Párt — a közvélemény-kutatási listákon egyre elôkelôbb helyre jutó párt — az utóbbi idôben több sikeres taktikai húzáshoz folyamodott, s ezek az iránta megnyilvánuló rokonszenv növekedését eredményezték Erdélyben. Ezek közé tartozik, hogy nagy csinnadrattával felvette soraiba Gheorghe Funart, akinek Kolozsvárott és környékén továbbra is közvélemény-formáló szerepe van. A párt vezetôjének, Corneliu Vadim Tudornak „nemzetmentô retorikája" — amely eddig az ország déli részén kamatozott, ahol a „magyar veszélyt" valósnak tekintik — most kezd visszhangra lelni a vegyes lakosságú helységekben is.

— A Demokrata Párt — Petre Roman pártja — „megmaradt az 1994-ben elfogadott nagyváradi nyilatkozat szintjén", amelyben a párt Erdélyt illetôen lándzsát tört az etnikumközi párbeszéd mellett. Ezzel megnyerte az RMDSZ rokonszenvét, ám többet nem, s a DP stratégái talán rájöttek, hogy számukra az erdélyi választók hozzáférhetetlenek. Most úgy tûnik, lemondtak az erdélyi választók kegyeinek megszerzésérôl, és inkább Moldvában igyekeznek megtartani és növelni szimpatizánsaik számát.

— A Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja — az 1996-os államfôi és parlamenti választások után ellenzékbe szorult párt — az, amely a legkomolyabb politikai stratégiát dolgozta ki az erdélyi választók bizalmának megszerzésére. Ion Iliescu volt államfô pártjának stratégiája azon alapszik, hogy semlegesítse az erdélyi magyarságot az RMDSZ-szel és Magyarországgal szemben.

A jelek szerint a párt rájött, hogy nem támaszkodhat csupán egy térség (Moldva) választóira. Az etnikai szentimentalizmustól mentes politikával az RTDP a térség összes állapolgárát felölelô regionális fejlesztési stratégiát kíván követni, s ezzel a Romániával és nem Magyarországgal való kapcsolatok tudatát akarja táplálni.

A stratégia szerint Magyarországot Románia fô vetélytársaként kell bemutatni a Duna-medencében és a közép-európai térségben. A nemzeti kérdéssel kapcsolatos laza retorikával pedig arra törekszik, hogy a magyar kisebbséget semlegesítse az RMDSZ-szel és Magyarországgal szemben.

A stratégia részeként az RTDP ugyanakkor azt is szükségesnek tartja, hogy az RMDSZ központi kormányzati, de fôként helyi hatalmi helyzetére tekintve kapcsolatokat építsen ki az RMDSZ-szel. Az RTDP elmehetne egészen az RMDSZ-szel való állandó, esetleg az intézményesített kapcsolat megteremtéséig.

Az egység, a föderalizmus és az elszakadás kérdéseire durván reagáló pártoktól eltérôen, az RTDP arra törekszik, hogy retorikájában ne legyenek tiltott témák. Látja, hogy csak a térségnek megfelelô sajátos politika meghirdetésével nyerhet Erdélyben. Különben maga is egyszerû nacionalista párttá válna, amely képtelen lenne valaha is lekörözni a már meglévô nacionalista pártokat.

Romicã Tomescu környezetvédelmi miniszter és Jean Claude Joseph svájci nagykövet Bukarestben a két kormány nevében együttmûködési megállapodást írt alá. A dokumentum az Egyesült Nemzetek egyezményének szellemében írja elô a két állam közötti együttmûködést, Ezzel egy idôben kezdetét vette annak az elsô közös programnak a kivitelezése, melynek során korszerûsítik Buzãu és Pascani városok távfütôközpontjait. A program tizenöt évre szól, és értéke meghaladja a 6,5 millió dollárt, amelybôl a svájci kormány kétharmad részt vállal magára.

Január végén a román szakminisztérium további programokat fog ismertetni a közvéleménnyel, amelyek szintén a múlt hét végén megkötött román–svájci együttmûködési megállapodás részei.

Az utcai pénzváltóknál a forint 50/51,5, a márka 6650/6730, a dollár pedig 11 300/11 400 lejbe került.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]