1999. január 14.
(X. évfolyam, 85. szám)

A kolozsvári Tehnofrig vállalat február 6-ig 219 alkalmazottat kíván elbocsátani az Állami Tulajdonalap (FPS) által decemberben Bukarestben jóváhagyott átszervezési terv alapján — jelentette ki Pompiliu Caloianu, a gyár vezérigazgatója.

Caloianu szerint erre az intézkedésre fôképp azért kerül most sor, mert 1999 a hûtô- és élelmiszeripari berendezések értékesítése szempontjából nagyon nehéz esztendônek ígérkezik, s nem pedig azért, mert a részvénytársaság pénzügyi nehézségekkel küszködne.

Az elbocsátásokat a kompetencia elvének figyelembevételével kívánják végrehajtani, a munka nélkül maradottak pedig megkapják az 1997/9. számú sürgôsségi kormányrendeletben elôírt végkielégítéseket.

A vállalat szerkezeti átalakításának decemberben jóváhagyott programja nem csupán elbocsátásokat ír elô, hanem beruházásokat és a terméklista karcsúsítását is. Pompiliu Caloianu rámutatott, hogy a Tehnofrignak hatalmas veszteségeket okoznak azok a vállalkozások, amelyek használt hûtôipari berendezéseket importálnak. A vezérigazgató azt reméli, hogy az üzemnek a FPS által 1998-ban többször is elhalasztott privatizációjára idén mindenképpen sor kerül. A GEA multinacionális cég már korábban is érdekeltnek mutatkozott abban, hogy a Tehnofrig részvényeinek a FPS birtokában lévô 65 százalékos csomagját megvásárolja.

A kolozsvári vállalat 36,282 milliárd lejes alaptôkéje 1 451 310 darab 25 ezer lejes névértékû részvényre van felosztva. Az élelmiszeripari berendezéseket, üdítô- és alkoholos italokat, illetve étolajat palackozó vonalakat, valamint hôcserélôket gyártó hírneves üzem a tavalyi évet elôreláthatóan 2,4 milliárd lejes nyereséggel zárja.

A magyar kormány változatlanul támogatja a romániai magyarság törekvését egy önálló magyar nyelvû egyetem létrehozására — mondta szerdán Orbán Viktor miniszterelnök újságírók elôtt, miután Budapesten fogadta Markó Bélát, az RMDSZ elnökét.

Orbán emlékeztetett arra, hogy a kormány idôrôl idôre konzultál, helyzetértékelô megbeszélést tart a határon túli magyar politikai szervezetek képviselôivel. — Amíg Bukarestben nem születik politikai és jogi döntés egy magyar vagy magyar–német nyelvû állami egyetem létrehozásáról, addig annak formájáról nem érdemes beszélni — szögezte le Orbán Viktor.

Markó Béla kérdésre válaszolva kitért arra, hogy a romániai magyar kisebbség képviselôi egyértelmûen állást foglaltak a Petôfi–Schiller-egyetem létrehozása mellett. Az RMDSZ elnöke szólt arról, hogy az egyetem mellett a romániai oktatási törvény megszületése érdekében is számít a magyar kormányra.

— Megérkezett Bukarestbôl a hivatalos visszajelzés, így Radu Vasile miniszterelnök február 9-én tesz hivatalos látogatást Budapesten — közölte Orbán Viktor. (Vasile magyarországi látogatása egy ideje esedékes, ám technikai nehézségek miatt — mint ismeretes — korábban több idôpontmódosítás történt.)

— A magyar kabinet érdekelt a román kormánykoalíció politikai és gazdasági sikerében — hangsúlyozta a magyar miniszterelnök. Hozzátette: a magyar gazdaságot irányító miniszterek készek szoros együttmûködés kialakítására Romániával.

Markó Béla szerint a román kormány 1999 elsô felében szeretné felgyorsítani a gazdasági reformfolyamatokat. Mint mondta, Budapest és Bukarest kölcsönös érdeke, hogy a magyar tôke részt vegyen a romániai privatizációban.

Orbán Viktor szeretné, ha a februári budapesti magas szintû találkozón elôrelépés történne a magyar–román határátkelôrendszer ügyében. Úgy vélte, az átkelôhelyek sûrûsége és minôsége sem méltó a XX. század végén két, egymással szoros kapcsolatokat ápolni kívánó országgal.

A schengeni egyezmény kapcsán Markó Béla megerôsítette: nincs napirenden a két ország között a kettôs állampolgárság intézményének esetleges bevezetése. A magyar kormány az EU-tárgyalások során arra törekszik, hogy a probléma megoldása ne nehezítse a határátlépésben, a vízumkérdésben kialakult viszonyokat.

Újságírói érdeklôdésre Markó Béla hangsúlyozta: az RMDSZ nem ért egyet a Zsil-völgyi bányászok tiltakozó akciójának politikai jellegével. Megfogalmazása szerint fájdalmas problémáról van szó, de a román kormány keresi a szociális gondok megoldását.

Szinte pánikhangulatot váltott ki az emberekbôl, hogy az adófizetéssel kapcsolatos bizonyos kötelezettséget határidôhöz (méghozzá elég közelihez, január 30-hoz) kötöttek. Bár igyekeztünk részletesen beszámolni minden tudnivalóról (a Szabadság január 6-i, 11-i és 12-i számában), mégis megismétlünk pár dolgot. Az épület- és telekadót, illetve a személygépkocsikra számított illetéket négy egyenlô részletben lehet kifizetni, mindegyik negyedév utolsó hónapjának 15-ig (tehát március, június, szeptember, valamint december 15-ig). Azok a magánszemélyek, akik március 15-ig kifizetik egész évi épület- és telekadójukat, 5%-os térítésben részesülnek.

A pénzügyigazgatóság bejáratánál kifüggesztett tudnivalókat kiegészítették azzal a felszólítással is, miszerint azok az adófizetôk, akiknek a pénzügyhöz letett irataikban nem szerepel minden adat, amely szükséges az adó pontos (és új) összegének a megállapításához, a sürgôsségi kormányrendelet életbe lépésétôl (tehát január 1-jétôl) számított 30 napon belül kötelesek adóbevallási nyilatkozatot letenniük. Az ehhez szükséges típusnyomtatvány kiadását (amelyet egyébként a törvényszék épületében lehet megvásárolni) leállították, de mivel új nyomtatványok még nem érkeztek, a pénzügyigazgatóság kézzel írott nyilatkozatokat is elfogadott. Végül is ez az adóbevallási nyilatkozat váltotta ki az emberekbôl az ijedtséget.

Mivel a tegnapi bukaresti sajtóban megjelent egy hír, miszerint a nyilatkozat benyújtási határidejét meghosszabbították március 15-ig, megérdeklôdtük Tirziu Dragos adó- és illetékügyi igazgatótól, valójában mi is a helyzet. Valós-e a hír, meg tudja-e erôsíteni vagy sem?

— Semmilyen határidô-meghosszabbításról nincs tudomásunk. Mivel a sürgôsségi kormányrendelet valójában nem ír elô határidôt, nincs is mit meghosszabbítani. Itt arról van szó, amit a törvény is elôír: amennyiben valaki adóköteles ingatlant szerez, köteles errôl 30 napon belül értesíteni a pénzügyi hivatalt, az adó megállapításáért. Ilyen értelemben adóbevallási nyilatkozatot akkor is le kell tenni (szintén 30 napon belül), amikor olyan változások történnek, amelyek az adó összegének módosításához vezetnek.

A nyilatkozatról szóló értesítés tehát azokra vonatkozott, akiknek hiányosak az épületrôl, lakásról bejelentett adatai, és esetleg adókedvezményben részesülhetnének. (Megismételjük: az 1950 elôtti épületek esetében 15%-os, az 1951-1977 között épített épületek esetében pedig 5%-os adókedvezményt alkalmaznak, a négyzetméterenkénti adózótt érték pedig függ az építôanyag milyenségétôl.)

A különféle rendelkezések miatt oly ellentmondásossá vált helyzetben a kolozsvári pénzügyigazgatóság tegnapi gyûlésén végül a következôket döntötte el: amikor az adófizetôk jelentkeznek a hivatalnál adósságaik törlesztésére, a pénztárnál dolgozók tudni fogják — a számítógépbe táplált adatok alapján —, hogy hiányzik-e valamilyen adat, amely szükséges az adó összegének megállapításához. Tehát a fizetésnél helyben tisztázni lehet majd ezeket a dolgokat, akiknél természetesen szükséges.

(újvári)

Kérdôívek kitöltésével töltik az idôt az ultimátum lejártáig a sztrájkoló bányászok a Zsil-völgyében. Mint ismeretes, Miron Cosmáék szerda estig adtak határidôt Emil Constantinescunak és Radu Vasilének ahhoz, hogy megjelenjenek a helyszínen, ellenkezô esetben csütörtökön tömegestôl felvonulnak Bukarestbe. Mind az államfô, mind pedig a miniszterelnök még kedden határozottan visszautasította a bányászok meghívását. Gavril Dejeu belügyminiszter megerôsítette a völgybe kivezényelt karhatalmi erôket, és kijelentette: erôszakoskodás esetén a rend ôrei semmilyen elhárító módszertôl sem riadnak majd vissza, beleértve a tûzfegyverek használatát is.

A keddi erôdemonstráció — mint ismeretes, a bányászok tíz kilométeres utat tettek meg a megyehatár felé vezetô országútra — igen kifáraszthatta a tiltakozókat. Szerdán már csak Petrozsény utcáin rendeztek felvonulást élükön továbbra is a vezérrel, Miron Cosmával, aki elôzôleg kérdôíveket osztatott ki a sztrájkolók között. Amint azt Segesvári Miklóstól, Hunyad megye RMDSZ-es alprefektusától megtudtuk, a különbözô kérdôíveknek a kitöltésével a bányászok arról tesznek tanúbizonyságot, hogy igenis jószántukból vesznek részt a sztrájkban, és szintén szabad akaratuktól vezérelve kívánnak felvonulni Bukarestbe, illetve anyagilag hozzájárulni a „kirándulás" költségeihez, amennyiben a hatalom nem teljesíti záros határidôn belül követeléseiket.

Segesvári Miklós úgy értékeli: ez az egész kérdôív-história csak arra jó, hogy a sarokba szorított bányászvezér megpróbálja áthárítani a felelôsséget a tömegekre. Az alprefektus megerôsítette: a rendfenntartó erôk valóban nagy létszámban vannak jelen a térségben. Mintegy háromezer fôs rendôralakulat ôrzi a szorost, ezért kizárt dolognak tartja, hogy a bányászok kijussanak a völgybôl. — Cosmának semmi más lehetôsége nincs, mintütközetet provokálni a bányászok és a rendfenntartó erôk között,

hiszen csak így tudná indokolni a bányászok tervezett fôvárosi hadjáratát. Öt-hat ezres tömeget neki uszítani a mindenre felkészült karhatalomnak — öngyilkosság! — mondotta Segesvári, akit sokakhoz hasonlóan szintén megdöbbentett Cosma eszelôs elszántságának keddi bizonyítéka, amikor a völgybôl kifele menetelôk oszlopának az élére ártatlan gyerekeket vezényelt.

A Zsil-völgyi bányászok szakszervezeti ligájának vezetô tanácsa szerda este dönt a tiltakozás további menetrendjének a megállapításáról. A bányászokat csütörtök reggel 7 órára hívták össze, hogy aláírásaikkal is tanusítsák: nem hajlandók elállni Bukarestbe utazási szándékaikról.

Sz. K.

Anghel Stanciu, a képviselôház tanügyi bizottságának elnöke szerint az oktatásnak juttatott költségvetési összeg még a tanügyi dolgozók fizetésére sem elegendô. A tanügyminisztérium illetékesei által végzett számításokból kiderült, a jelenlegi keret csupán augusztusig fedezi a tanügyi fizetéseket, hacsak el nem bocsátanak 150 ezer dolgozót. A bruttó nemzeti összterméknek alig 2,6 százalékát kapja a tanügy, bár alkalmazottainak száma az állami dolgozók 42 százalékát teszi ki. Lehetetlen az összegeknek a tanügyön belüli újraleosztása, hiszen a fizetések mellett létezô egyéb költségekre is nagyon csekély pénzösszeg jut. A tanügyminisztérium eredetileg 12 299 milliárd lejt kért csak a fizetésekre, ezzel szemben összesen 12 688 milliárdot kapott.

Ecaterina Andronescu, a tanügyi bizottság titkára elmondta, hogy a tanügyi törvény értelmében az oktatásnak a bruttó nemzeti össztermék legkevesebb 4 százalékát kellett volna kapnia. Radu Vasile miniszterelnök olyan ígéretet tett a tanügyi sztrájk idején, hogy amennyiben a költségvetés összeállításakor nem tartják be a minimális 4 — sôt 4,5 — százalékot, nem fogja aláírni a tervezetet. Nem szeretnénk odáig jutni, hogy Bukarestet 400 ezer tanár ostromával fenyegessük — mondta Anghel Stanciu —, amely esetben egyébként a fôváros intelligenciahányadosa hirtelen jelentôs mértékben megnövekedne. Bár az elnök az egyetlen megoldást abban látja, hogy a tanárok is kivonuljanak az utcára.

Olvasom a január 4-i Szabadságban Fekete I. Csaba Az atya címû krimijét. Nem is az háborít fel benne, hogy a krimiben még egy árva legyet sem ölnek meg, hanem az, hogy megint külföldrôl inspirálódik. Mert megfigyeltem, hogy manapság a magyar írók (tisztelet a kivételnek) nem tudnak egy olyan írást megírni, melyben magyar szereplôk, magyar tájegység szerepelne. Tele vagyunk angol, amerikai és német fôhôsökkel, melyek a legkülönb nagyvárosokban kalandoznak. Arra azonban senki sem gondol, hogy például Magyarország vagy Erdély legyen a cselekmény színhelye. Annak ellenére, hogy a valóság bizonyítja: ezeken a tájakon is van éppen elég krimi, csalás meg sok egyéb.

Érdekes módon Mikszáthnak, Móricznak, Jókainak — s még ki tudja hány jeles magyar írónak — nem kellett a külföldhöz fordulnia ahhoz, hogy megírják könyveiket, s híressé váljanak. Hogy ôk nem krimiket írtak? Legyen az novella vagy regény, krimi vagy sem, a túl sok Al Wilson, Albert Cutter és Long seriff már... kriminális.

Balázs Bence

BÜCHNER: WOYZECK címû darabját mutatja be a MASZKURA csoport csütörtökön este 9 órától a Béke téri Diákmûvelôdési Ház kisszínpadán (II. em., 22-es terem).

BALASKÓNÉ OSVÁTH ZSUZSA akvarelljeibôl nyílik tárlat január 15-én 13 órakor a Kolozsvári Római Katolikus Nôszövetség Szentegyház utca 6. szám alatti galériájában (földszint, 5-ös lakás). A vendégeket Losonczy Irén köszönti. A kiállítást rendezte és megnyitó beszédet mond Orbán István grafikusmûvész. A mûvészi mûsorban közremûködik Albert Júlia és Kostyák Levente.

ZSIDÓ EST

A Fôiskolás Ifjúsági Keresztyén Egyesület Az Újszövetség világának népei sorozat keretében 1999. január 14-én, este 7 órától Zsidó estet szervez a Református Püspökség épületében (Király/Brãtianu utca 51., I. emelet). Az est programja: Jézus korának társadalma — Adorján Zsolt teológiai tanár elôadása; kovászatlan kenyér kóstoló — héber zene hallgatás; Izrael és fôvárosa — filmvetítés.

ZENÉS-TÁNCOS ÖSSZEJÖVETELÉT tartja pénteken du. 6 órától az RMDSZ kül- és belmonostori szervezete a Pro Iuventute Mócok útja 75. szám alatti székházában.

TANTRA-YOGA — HONFOGLALÓ MAGYAROK címmel pénteken du. 6 órától elôadást tartanak az Apáczai Csere János Líceumban.

— Hol vezetik be a szék-adót?

— Ott, ahol több a segg mint a fej.

-fi

• Erdôvétségek elkövetôinek ügyében nyomoznak a járavizei, illetve jósikafalvi ôrs rendôrei. Elôbbiek Dumitru Fãrcast (64) mintegy millió, Ioan Culdát (67) és Veronica Culdát (67) pedig 1,421 millió lej értékû fa engedély nélküli kivágásával vádolják, míg utóbbiak a 18 éves A. P.-t és a két évvel fiatalabb P. D.-t 1,103, a szintén alsógyurkucai Ioan Matét (22) pedig 425 ezer lej értékû faanyag törvénybe ütközô „beszerzése" miatt vizsgálják.

• Tegnap visszaszolgáltatták jogos tulajdonosának, a Mezô utcai Dalia Kft.-nek, a január 9-érôl 10-ére virradó éjjel ellopott jelentôs árumennyiség 90 százalékát.

A kolozsvári illetôségû betörôket már kedden azonosították: Radu Marin Petrus és Rãzvan Corneliu Vintilã 50 millió lej értékû élelmiszert, dohányárut és kávét hordott el a nagybani kereskedés raktárhelyiségébôl.

Minôsített lopás miatt az ügyészség 30 napra szóló elôzetes letartóztatási parancsot állított ki a betörôk nevére, hiszen annak alapos gyanúja is fennáll, hogy hasonló módon, azaz zárak felfeszítésével már korábban is ügyködtek.

• Szolgálati mulasztás miatt indult bûnvádi eljárás Tudor Chirilã (37) ellen. A Puck bábszínház egykori igazgatóját azzal vádolják, hogy nem tett semmit az 1995 májusa és decembere között a kisbácsi raktárban elhelyezett leltári tárgyak megóvása érdekében, s ezért a több mint 32 millió lej értékû színházi kellék tönkrement.

Tudor Chirilã egy hónaptól 2 évig terjedô börtönbüntetéssel, vagy pénzbírsággal sújtható, s a kár megtérítése céljából biztosítási végrehajtást is elhatároztak.

• Hétfôn azonosították és kedden elôzetes letartóztatásba is helyezték Gabriel Constantin Perial (27) vaslui-i lakost, akit azzal vádolnak, hogy több mint 800 ezer lejt lopott el a Suzanne cég B–13–YLT rendszámú 1305-ös Daciájából.

(turós)

• Halálos kimenetelû közútibaleset történt kedden reggel Aranyosegerbegy határában. Mihãilã Ioan L. (26) aranyosgyéresi lakos nem a csúszós útviszonyoknak megfelelô sebességgel vezette 2–SJ–1143 rendszámú Daciáját, s adott pillanatban elvesztve uralmát a kormány felett, frontálisan ütközött egy autóbusszal. Utóbbit Mihai Ioan (47) vezette, aki már semmit sem tehetett a baleset elkerüléséért.

A totálkáros kiskocsi vezetôje szörnyethalt, de az utasszállító autóbusz is megrongálódott.

tjl

Folyó év január 23-án, szombaton délután 6 órai kezdettel, a kolozsvári magyar opera/színház termében mûsorral egybekötött képzômûvészeti aukcióra kerül sor. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület megkeresésére és a Barabás Miklós Céh szíves felhívására hazai jeles mûvészeink több mint száz becses mûalkotásukat ajánlották fel árverezésre. Ezeknek és az ünnepélyes elôadás belépôjegyeinek bevételét a 2000-re felépítendô temesvári Új Ezredév Református Központ céljaira fordítjuk.

Az aukción szereplô alkotások január 9-tôl a Gy. Szabó Béla Galériában tekinthetôk meg, közvetlenül az árverés elôtt pedig a magyar opera elôcsarnokában. Belépôjegyek az opera jegypénztárában vagy az aukciót megelôzôen, a helyszínen vásárolhatók.

A jövendôbeli temesvári templom tervezôje Makovecz Imre világhírû magyarországi építômûvész. Az aukció védnöki tisztségét az egyházi és mûvészeti élet olyan jeles személyiségei vállalták el, mint Nicolae Corneanu ortodox metropolita-érsek, Kräuter Sebastian római katolikus püspök, Nicolae Theodorescu görög katolikus vikárius és Neumann Ernô fôrabbi Temesvárról, valamint Abodi Nagy Béla és Kós András képzômûvészek, a Barabás Miklós Céh tiszteletbeli elnökei, Jakobovits Miklós festômûvész, a céh elnöke, Cs. Erdôs Tibor képzômûvész és Demény Attila zeneszerzô.

A „Temesvár szellemét" is megtestesítô templomot, egyházunk és magyarságunk „erôs várát" — melyet egyben a Temesköz ökumenikus központjának is szánunk — csak széles körû összefogással tudjuk felépíteni. A résztvevôk segítségét és hathatós támogatását kérve, a Barabás Miklós Céh felhívását idézzük: „Mi, képzômûvészek, a temesvári forradalom 1999-ben sorra kerülô 10. évfordulóját méltóbban ünnepelhetjük, hogyha egy-egy munkánkkal segítjük a temesvári református-ökumenikus központ létrejöttét. Az 1989-es romániai forradalmi változások kiindulásának helyszíne is kötelez bennünket."

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület
Tájékoztatási Szolgálata

Milyen eséllyei lehetnek a becsületességnek, a tisztaságnak, a szerelemnek egy kegyetlen, háborúba fulladó világban? — veti fel a kérdést Shakespeare Troilus és Cressida c. színmûve, melyet Tompa Gábor rendezésében az érdeklôdôk újra megtekinthetnek a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. Az elôadás díszlettervezôje Both András, jelmeztervezô Dobre Kóthay Judit, zene Iosif Hertea. A fôbb szerepekben Senkálszky Endre érdemes mûvész, Csíky András, Boér Ferenc, Nagy Dezsô, Dehel Gábor, Jancsó Miklós, Bács Miklós, Salat Lehel, Bogdán Zsolt, Hatházi András, Kardos M. Róbert, Madarász Loránd, András Lóránt, Dimény Áron, Orbán Attila és Laczó Júlia játszanak január 27-én este 7 órától.

A Szilágy megyei EMKE ezúton is értesíti az érdeklôdôket, hogy a Magyar Nagylexikon 1998-as kiadásának I–VII. kötetét értékes ajándékként vehették át. Ígéretük van rá, hogy a megjelenés sorrendjében a sorozat további köteteit is megkapják. Minthogy a legjobb lexikon is csak úgy töltheti be hivatását, ha alkalomadtán leemelik a könyvtári polcokról és használják, az EMKE minden érdeklôdô rendelkezésére bocsátja ezt az értékes forrásmunkát. Egyetlen kikötés: a kötetek csak a megyei székházban tanulmányozhatók.

Simonfy Irén
EMKE-elnök

Inkább legyek bolond idealista hazámban, mint normális ember máshol. Hiszen a Biblia is ezt írja: „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a Te Istened ád tenéked".

Európában leginkább a balkáni térség az, ahonnan az emberek fejlettebb, civilizáltabb országok felé vándorolnak.

Aki nem bírja a távolságot, a megosztott létformát, kettôs szívvel bujdosik ide-oda.

Saját körülményeim civil magánterületemrôl hoztak egy Monostor-negyedi kísérleti blokklakásba. A csend és a kényelem mellett a szellemi ellustulás, a monotonitás veszélye fenyeget. Ha nincs munkád, a legjobb hely is csak kényelmes pokol, ahol élsz. Ilyenkor rossz gondolatok kerítenek hatalmukba. Úgy tûnik, hogy a szellemi-testi halál együtt jár. Az elôbbi erôs akarattal legyôzhetô.

Sötét gondolataim és a létbiztonság mellé a nagyapám halála fölött érzett fájdalom is hozzácsapódik. De megnyugtat, hogy az idôs embert nem küldtem szociális otthonba, nem tettem ki a jégre megfagyni, amint az északi népek teszik teherré lett öregeikkel.

Talán ezért visel rám gondot a Lélek. A pokol és a mennyország, hitem szerint, nincsenek is olyan távol egymástól.

Moldován Rokk Melinda

Vízkeresztkor az összes központi lap lehúzta a keresztvizet D. T. Remesrôl, akirôl kiderült, hogy bár a Liberális Párt tagkönyves pénzügyminisztere, igencsak antiliberális módszerekkel és eszközökkel próbál költségvetést kiegyensúlyozni és túlélési stratégiát kidolgozni, legalábbis július–augusztusig. A kormányfô viszont, aki tapasztalt politikus és minden esélye megvan, hogy I. Diaconescu pártelnök helyébe lépjen (ha megérjük a májust) kijelentette, hogy elhalasztják a tárgyalásokat az NVA és VB képviselôivel, a hitelmegállapodás felújítása érdekében, január

10-rôl február elejére, mert:

1. Nincs elfogadott 1999-es költségvetésünk. A tervezetet Remes valószínûleg nem tudja a parlamentben fenntartani, mert kétes (és beteg) improvizáció, amit nem fognak könnyen megszavazni.

2. A csôdös állami vállalatok felszámolása lassan megy, a bányák bezárása nehezebb, mint sejtették. Többezren — akik az utcán maradnak — alternatíva hiányában agresszívek, sôt a hatalom megdöntését és miniszterek fejét követelik, mert nincs egy biztonságos szociális háló.

3. Az ÁTA-elnök helyzete megingott, egyesek szerint, mert túl radikális, mások szerint, mert nem elég bátor. Ugyanakkor a vállalatok vezetôtanácsában visszavonták a december végén beharangozott döntéseket, így csupán 34 veszteséges nagyüzemet zárnak be 49 helyett, és 160 bánya helyett csupán 60–70-nek a tevékenysége szûnik meg január végén, de ez sem biztos.

4. A politikai elit nem egységes a kétségbeesett bányászok, munkások és sok ezer sztrájkoló helyzetének megítélésekor, és politikai tôkét próbál kovácsolni az elôrehozott választások esetére, amit nyíltan követel a vörös trió (PDSR, PUNR és PRM).

A helyzet pikantériájához tartozik, hogy E. Constantinescu elnök és Petre Roman pártelnök 1996 szeptemberében, a választási kampányban írásban lefektette, hogy nem fognak bányákat bezárni, és támogatják azt a bányászatot, amely veszteséges, bár tudják, hogy igazodni kell az új idôkhöz, a piacgazdaság elvárásaihoz, és hogy az átállás mindenütt a világon konfliktusokkal jár. Angliában, Németországban hatalmas méretû és fél évet tartó munkakonfliktusok voltak, amelyek megrázkódtatták az angol, francia vagy német demokráciát is, de a végén mindenütt a bányászok vereségével ért véget „a nagy osztályharc". Romániában másképp állunk, eddig V. Ciorbea és R. Vasile is meghátráltak a megmozdulások láttán, és elnézték azt, hogy a hazai szén, ami lényegesen rosszabb minôségû, mint a lengyel vagy a spanyol, ráadásul közel kétszer olyan drága, és a bányászvezérek a lakosság nyakán élôsködnek, és nem is akárhogyan. A legkeményebben Radu Berceanu állja a sarat a munkaruhát újra felöltô Cosmával szemben, bár pártelnöke közismerten felhasználta Cosma kommadóját 1990 júniusában. Mégis 1996 szeptemberében ígéretet tett, mint az SZDU elnöke, hogy a bányák, s a kitermelés marad. Tehát, annak, ami kilenc éve a bányászatban történik, semmi köze nincs a piacgazdasághoz, és „a fekete sereg" mindig haszonélvezôje volt a politikai kötélhúzásnak. Részt vett a politikusok és kormányok lecserélésében, alig érzékelte, hogy változtak az idôk. Csak mellékesen említjük, hogy Berceanu, Petre Roman helyettese, aki nagyon következetes a bányászok tekintetében, azt állítja, hogy a jelenlegi politikai konjunktúrában egyetlen politikai erônek sem kellene az elégedetlenségek vámszedôivel békét kötnie, mert a lakosság nem viheti tovább a szénbányászat 2700 milliárd lejes keresztjét. Ha most is meghátrálnak, akkor búcsúzhatunk a hitelektôl, az európai integrációtól és az eurótól is.

A pénzügyminiszter képtelen a helyzet magaslatán cselekedni, nyilatkozni, és általában liberálisként kiállni, mert a hullámok átcsaptak felette, és állását, félô, nem ôrizheti meg 1999 ôszéig. Az általa beígért adó- és járulékcsökkentés nemhogy nem következett be, hanem pótadók, új járulékok rontják a közhangulatot, és január 10-ig milliárdos károkat okozott, mivel leállt a kávé, cigaretta-, szesz-, bor- és sörárusítás egy része, mert az 1998/50-es kormányrendelet egyszerûen alkalmazhatatlan, idôszerûtlen, irracionális. Közfelháborodásra január 31-ig felfüggesztették alkalmazását, de véleményünk szerint még márciusban sem lehet hatályos. A Cotidianul szerint (s ebben nincs egyedül) Remes gyengeelméjû, ill. félkegyelmû, aki képtelen két mondatot kimondani, és a sziporkázó Dãianu után többet ártott Romániának, mint egy atombomba (Cotidianul 203. sz., jan. 8. — vezércikk.)

Most van ok arra, hogy a VB pénzügyi szakértôi vagy három hétig ne jöjjenek, mert egyszerûen nincs kivel tárgyalniuk. A 2%-os költségvetési deficit a GDP-bôl egyszerûen délibáb, akárcsak a 25%-os infláció, hiszen mindkettô csak a pénzügyminiszter agyában képzelhetô el. 1999 a költségvetési megszorítások és a normális kiadások ellehetetlenülésének az éve. Ez a 2% a tanügy, egészségügy és kultúra haláltusáját jelentené.

Káosz van az állami pénzügyekben. Fájdalmas és lehangoló, hogy az önszabályozó piac, s a láthatatlan kéz doktrínája (Adam Smith, 1776, A nemzetek gazdasága), ami a szabad piac sarkigazsága (hogy nincs szükség tervre és állami beavatkozásra) sem mûködik, mert ez a XIX. és XX. század elejére jellemzô, de nem most, a globalizálódó Európára.

A modern közgazdászok (Polányi Károly — 1957) szerint úgy kell tekintenünk az önszabályozó piacokra, mint egy átfogó önszabályozó piaci rendszer alkotó részeire, ahol azonban a piacok egy része önszabályozó, míg egy másik része nem. (Adminisztrált árak mindenütt vannak és lesznek — mert vannak és maradnak a nem konkurenciális piacok.) Következésképpen jogosan állítható, hogy egyik piac sem teljesen szabad önszabályozó piac. Miért?

Politikai és társadalmi meggondolásból nemcsak a mezôgazdasági termékek árát kell aránylag állandó és alacsony szinten tartani, hanem olyan létfontosságú szolgáltatások árát is, mint villamos áram, víz, földgáz, csatornahálózat, közszállítás, ahol a fogyasztónak tulajdonképpen nincs választási alternatívája. Önszabályozó piac csak akkor mûködhet jól és eredményesen: ha a kínálat, kereslet az árak kölcsönös interakció eredményeként alakultak ki, a gazdasági verseny alapján egy egyensúlyi mechanizmus végeredményeként. Hol állunk mi ettôl?

Közismert, hogy az állami monopolhelyzet miatt a RENEL (CONEL), ROMGAZ, ROMTELECOM, PETROM, METROREX, SNCFR, RA Apele Române egyfolytában és módszeresen, de intézményesen is azzal palástolja a munkatermelékenység stagnálását s az óriási fizetéseket, hogy három havonként igazítja (ajustare) az árakat, és így a nem konkurenciális piacokon a helyzet alig változik, mert infláció-gerjesztô és nincs versenyhelyzet. Fájdalmas felismerésünk az, hogy ezeken a nem önszabályozó piacokon, ahol van nyereség (vagy legalábbis kéne legyen) és nincs helyettesítési lehetôség (egyelôre nem is lehet), a racionális gazdasági szempontok alig érvényesülnek, sôt, gyökeresen eltérô szempontok határozzák meg az árakat. Következtetésünk az, hogy ameddig az állam monopolhelyzete vagy legalábbis egy hatékony ellenôrzés nem születik meg itt, Romániában egy krónikus infláció csapdájában vergôdünk. Magyarán ez azt jelenti, hogy egy 35–40%-os évi infláció elkerülhetetlen, ami túl magas ahhoz, hogy aránylag stabil valutaárfolyam lehessen, és túl alacsony ahhoz, hogy az állam felléphessen radikális és kemény lépésekkel a költség-indíttatású inflációval szemben. Következik, hogy 1999-ben is közel 40%-kal romlik a lej, csökken az életszínvonal, és marad az állami monopolpozíciók jelentôs része.

Az elkerülhetetlen krónikus infláció azzal is magyarázható, hogy nem történt meg az államköltségvetés reformja, amely krónikus forráshiányban szenved a reálgazdaság hanyatlása és szerkezetváltásának elmaradása miatt, valamint az elbürokratizált sokasodó többletadó és sok új járadék kényszere miatt. Állítjuk, így hiába volt 1998-ban 40,6% az infláció, a helyzet változatlan marad 1999-ben is. Ha az NVA megadja a várt hiteleket, szó lehet szerkezetváltásról és a reform folytatásáról.

Hogy a kormánynak lépnie, s a hátrányos helyzetû övezeteket, városokat, községeket támogatnia kell, az biztos. Eddig 3, több mint 250 ezer hektár területû bányavidék kapta meg tíz évre az államtól a hátrányos helyzetû övezeti státust. Ezenkívül a költségvetésbôl: 1000 + 600 milliárd lejt folyósítanak úthálózat kiépítéséhez, valamint a bányák bezárására és konzerválására. A térség lakói a jövedelemadó esetében 50%-os kedvezményben részesülnek, míg ha mezôgazdaságban dolgoznak, egyáltalán nincs a befolyó jövedelemre adókötelezettségük. Az érintett gazdasági egységek tíz évig nem fizetnek profitadót a bányavidéken, ha bizonyos bányákat fenntartanak, elsôdlegességet élveznek az export, a kedvezményes hitelek és az állami segélyek (szubvenciók) leosztásakor, az állam által garantált hiteleket kapnak az exportügyletekhez, valamint ha behoznak az országba nyersanyagot, alkatrészt, nem fizetnek vámot, és új knox-how esetében a FESAL hitelmegállapodásból kapnak támogatást, térítésmentesen. Mindez viszont hihetetlenül kevés, mert a felszámolásra ítélt bányák száma meghaladja a 150-et: Zsil-völgyében, Máramarosban, Észak-Moldvában és Havasalföldön. Az ellenkezés viszont a szociális háló hiánya s az új munkahelylehetôségek nélkül indokolt, és a bányászok támogatóra találnak a baloldali pártok és értelmiségiek körében.

1999 a nagy megpróbáltatások és a szerkezetváltás éve, ehhez nemcsak pénz a költségvetésbôl, külföldi hitel, politikai akarat, jó program és következetesség szükséges, hanem egy teljesen új mentalitás és hozzáállás. Lesz-e ilyen a bányászok tekintetében?

1998 gazdaságpolitikai történései (decemberig), a kétszeri kormányválság, a többszöri csere a kulcsfontosságú minisztériumokban és a kormány intézkedési programjainak sikertelenségei, a törvénykezés lassulása mind arra utal, hogy a stabilizációs program céljai mind távolodnak, és 1999-ben sem lesz stabil pénzünk, és az életszínvonal nincs mitôl javuljon. A krónikussá váló infláció, a költségvetés kiegyensúlyozatlansága, valamint a külkereskedelmi mérleghiány olyan mély már 1999 májusától, hogy elôállhat a fizetésképtelenség veszélye. Nem tudjuk eldönteni azt, hogy egy személycsere a pénzügyminisztérium vagy az ÁTA élén segítene-e radikális reform kivitelezésében és a piaci átállás felgyorsításában. Hogy megoldás van, az egészen bizonyos, mert haladékot kaptunk, és napirendre került az ASAL és FESAL hitelmegállapodások újraélesztése. Ezekbôl a forrásokból 700–800 millió USD származik. De vissza kell fizetni 2,8 milliárd USD-t. Nem tudunk válaszolni viszont arra, hogy képes-e ez a koalíció kollektív cselekvésre a piaci átmenet véghezvitelében, ha a kétségbeesett százezrek rázzák az öklüket az utcán, fenyegetnek, mert a közgazdasági logika nem egyezik az ô gondolkodásukkal. 40–50 évig élcsapatnak nevezték ôket, szervezett, haladó és világot rengetô, megváltó proletariátusnak. (Ki is használták ezt!)

1999-ben a román gazdaság esélyei a gazdaság szerkezetváltásának sikerétôl függ, akkor is, ha a munkanélküliek részaránya eléri a 14–15%-ot, ami várható és nem túlzott, mert Lengyelországban, Magyarországon, Chilében vagy Spanyolországban sokkal nagyobb arányú munkanélküliséget elviselt a társadalom. Ez a szakítópróba, ami vízkeresztkor elkezdôdött, lehet, hogy 6 hónapot is eltart, és hozzátartozik az 1989 december végén elnyert szabadság rizikófaktoraihoz. Egy piacgazdaságban semmit nem adnak ingyen, és mindenért nagy árat kell fizetni. Az ipari termelés 18%-os csökkenése, a mezôgazdaság csôdhelyzete, a 11 hátrányos helyzetû és nagyon hanyatló megye, a felszámolásra ítélt sok száz állami vállalat, és az elôreláthatóan növekvô munkanélküliség, valamint a hónapokig elhalasztott fizetések mind beletartoznak abba az árba, amelyet Románia lakosai fizetnek a piacgazdaságra való áttérés göröngyös útján, de a demokrácia ki kell bírja ezt. Ha nem, jöhetnek a választások, s a biztos lemaradás.

Mozgalmas, nehéz, de hihetetlenül érdekes év elôtt állunk, a nagy változások és a megpróbáltatások éve elôtt, amikor megtudjuk, hogy eltévedtünk-e vagy nem az állandosulónak tûnô átmenetiségben, de azt is, hogy a román rendszerváltó politikai elit valóban akarja-e a REFORMOT, amirôl annyit beszéltek, és bezár minimum 50 bányát még januárban.

Neményi József Nándor

Milyen csúnya szó! A történelem adott neki keserû ízt. De más területen sem dicsô — például a sportban sem...

Nem is olyan rég történt, amikor Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia még csak három állam volt, nem 25. Akkor történt, hogy az 1984-es Eb-selejtezô utolsó fordulója elôtt a spanyol–máltai találkozótól függött elôbbiek továbbjutása, a feltétel pedig: 11 góllal kellett legyôzni a szigetországiakat. Akik nem tartoztak ugyan a középmezônyhöz sem, de ilyen arányú „zakót" még nem kaptak. Végeredmény: 12–1, s a spanyolok ünnepelhettek, a kárvallott pedig Hollandia volt...

1982-ben a világbajnokságok egyik leggyanúsabb mérkôzésén két germán csapat találkozója döntött két továbbjutó helyet illetôen. A Németország–Ausztria találkozón csak egyetlen eredményfajta juttatta tovább mindkettôjüket: ha elôbbiek egy góllal gyôznek. Végeredmény: 1–0, a kárvallott neve: Algéria.

Az olasz vb (1990) egyik legnehezebb csoportjában az utolsó fordulóig csak döntetlenek születtek, így mind a négy érintett: Anglia, Írország, Hollandia és Egyiptom egyenlô eséllyel vághatott neki az utolsó menetnek. Az egy idôben lejátszott angol–egyiptomi és holland–ír találkozók közül az utóbbit közvetítette a televízió. 75 percen át becsületes küzdelem folyt a pályán, amikor — akkor még — érthetetlen dolog történt: a két csapat mintha elfelejtette volna, mi a játék célja, s az utolsó negyedórán át már csak tologatták a labdát. Még véletlenül sem merészkedtek át az ellenfél térfelére. Az esti ismétlések során kiderült, hogy a párhuzamos találkozón néhány perccel azelôtt Anglia betalált az afrikaiak hálójába, s így a másik mérkôzés döntetlenje esetén a továbbjutás nem volt kétséges (a harmadik helyezettek közül is továbbléphettek a legjobbak). Sorsolás döntötte el a hollandok és írek közötti továbbjutási sorrendet — én akkor mindkét csapatot kizártam volna.

Helyi szinten is példátlan esetnek voltam tanúja. A sportág nem foci, de nem árulhatom el mibenlétét, mert becsületszavamat adtam rá. De nem állom meg, hogy ne szóljak róla. Egyszerû kupamérkôzés során a helyi diákcsapat alacsonyabb osztálybeli ellenféllel került össze. Egyetlen pillanatig nem volt kérdéses a gyôztes kiléte, már a mérkôzés elôtt sem. Körülbelül negyedórányi játék után a hazaiak edzôje kiszólt a partvonalon túl jegyzetelô újságíróknak:

— Fiúk, ne fárasszák magukat. A mérkôzés végeredménye nem a pályán dôl el — megegyeztünk, s a bíró is tud róla. Ôk tudják, hogy vereséget fognak szenvedni, csak az arány kétséges. Szponzoruk pedig megvonja a támogatást, ha túlságosan kikapnak.

S lôn. Az eredmény kevesebbnek könyveltetett el, mint ami valójában történt. S azóta furcsa érzésem van, részese és cinkosa voltam egy kiegyezésnek...

Póka János András

A gyermekvárás talán legizgalmasabb pillanatai a névadáshoz fûzôdnek. A kisbabát váró szülôk, jóval a gyermek megszületése elôtt, családi kupaktanácsban vitatják meg, milyen nevet kapjon az újszülött. Sokan a naptárt bogarásszák, mások irodalmi élményeikre alapoznak, de vannak, akik éppen kedvenc filmhôsük nevét latolgatják, beleértve ezek közé az igen divatos dél-amerikai filmeket is.

A Tinivár Kiadó 1996-os Maturandusok könyvében Tibád Levente értékes tanulmánya olvasható az 1978-ban született gyermekek névadásáról. A tanulmány szerint a névadók gazdag, változatos névkincsbôl választhatnak. Az 1978-as adatokból kiderül, hogy 4414 érettségizett lánynak 883 nevet adtak, illetve a 2534 fiúnak 575 nevet. Ebben a névjegyzékben nagy fölénnyel vezet az Enikô, Erika, Tünde, Csilla név, a férfinevek között az Attila, Zoltán, István, Zsolt áll a vezetô helyen. Az is kitûnik, hogy a ’78-as években, sôt elôtte is a szülôk gondosan ügyeltek arra, hogy gyermekük nevében nemzeti identitásuk, etnikai hovatartozásuk tükrözôdjön. Az olyan ôsmagyarnak tartott nevek, mint Attila, Zoltán, Csaba, Levente egyértelmûen uralják a teret — írja Tibád Levente.

De mi a helyzet manapság, egyre fogyatkozó közösségünkben?

Kolozsvár egyházkerületeinél afelôl érdeklôdtem, hogy tavaly a magyar szülôk a névadásban mennyire ôrizték nemzeti hovatartozásukat?

A református egyház Irisz, Györgyfalvi negyedi, alsóvárosi, törökvágási kerületei nagyjából ragaszkodnak a hagyományos nevekhez, mint András, István, Csaba, Szabolcs, Loránd, Levente, Orsolya, Zsófia. Elvétve akad egy-egy Vivien és Petra. A férfinevek közt divatnév lett és majdnem minden felekezetnél megtalálható a Norbert és a Róbert.

A Horea úti református egyházkerületben Péter Csaba segédlelkész tájékoztatott: 1998-ban a nevek 20 százaléka idegen eredetû: Brigitta, Yvette, Beatrix, Edina, Erik; de kereszteltek Zsófia, Hunor és Csaba névre is.

A belvárosi református egyházkerületben viszont alig ragaszkodnak a hagyományos magyar nevekhez.

Ez a helyzet a katolikus egyháznál is. A katolikusnak keresztelt gyermeknek keresztény nevet is kell válasszanak a szülôk. Így jöttek létre ilyen furcsa névtársítások, mint Anita Izabella, Tímea Solange, Mária Bernadette, Brigitta Karla, Paula Fruzsina vagy Orsolya Alexandra. A Szentpéteri-templomban a tavaly viszont egy Gellért Boldizsárt kereszteltek mely manapság valóban nagyon ritka.

Az Irisz-telepi unitárius egyházkerületben a hívek többnyire ragaszkodnak a hagyományos nevekhez. Ez valahol érthetô is, hisz sok még a magyar és hóstáti család a környéken. Ezért gyakori az Attila, András, Botond név. A tiszteletes úr elmondta, hogy érdekes módon a 18 évi szolgálata alatt egyetlen Anna nevû lányt sem keresztelt.

Az evangélikus egyházkerület hívei sajnálatos módon egyre apadnak. A legtöbb család elhagyta az országot. Keresztelni azonban sokan hazajönnek, mert olcsóbban megússzák. Ezért találkozhatunk az 1998-as nyilvántartásban olyan nevekkel, mint Ann Charlotte, Leon Walter, Dieter Klaus, Karin Jessica, Edina, Alice.

E kis felmérésnek van azonban egy szomorú végkicsengése. Az egyházkerületek elsôsorban azt panaszolták el, hogy fogynak soraink, egyre több a temetés és kevesebb a keresztelô. Adorjáni László kimutatásából kiderült például, hogy a református egyházban Kolozsváron 223 keresztelés és 587 temetés volt. De ugyanilyen az arány más felekezeteknél is. Kerületenként 5–6 keresztelô és 20–25 temetés. Ehhez még hozzájön az egyre több kivándorló. Mégis, hadd mondjuk el: magyar szülôk, ne feledjétek, hogy van Csengele, Fruzsina, Margit, Emese, Ilka, de van Ábel, Mózes, Benjámin, Barna és Gellért név is.

Horváth Gyöngyvér

Szerdán délelôtt Kolozsvárra látogatott Rajiv Dogra, India bukaresti nagykövete, aki a délelôtt folyamán felkereste hivatalukban Alexandru Fãrcas prefektust és Buchwald Péter alprefektust. A megbeszélés után újságíróknak nyilatkozva a diplomata elmondta: Románia különösen szép ország, a kolozsvári idôjárás Indiára emlékezteti. A nagykövet a megye ipari helyzete és a turizmus felôl érdeklôdött vendéglátóitól. Elmondta: két hónappal ezelôtt egy indiai befektetô cég, az Elite Group megvásárolta a nagybányai Phoenix vállalat többségi részvényeit. A nagykövet kizártnak tarja, hogy Kolozsváron gyárat létesítsenek indiai termékek gyártására, de valós lehetôséget lát arra, hogy román befektetôk román pálinkát termelhetnének Indiában, ugyanúgy, ahogy a franciák bort, az angolok pedig whiskyt gyártanak országában. Hozzátette: több román állampolgárnak kellene Indiába látogatnia, ugyanakkor több indiainak kellene megcsodálnia Románia természeti szépségeit.

K. O.

Nagy-Britannia támogatja Romániát, hogy bekerüljön a NATO-bôvítés második hullámába — jelentette ki kedden Bukarestben a brit védelmi miniszter.

George Robertsont fogadta Emil Constantinescu elnök, Radu Vasile kormányfô és tárgyalt Andrei Plesu külügyminiszterrel, valamint Victor Babiuc nemzetvédelmi miniszterrel.

Román kollégájával tartott közös sajtóértekezletén Robertson hangoztatta: Bukarest számíthat rá, hogy Nagy-Britannia határozottan támogatja Romániát abban, hogy bekerüljön a védelmi szövetség bôvítésének második hullámába. Nagy-Britannia véleménye ugyanis az, hogy Romániát feltétlenül meg kell hívni a NATO-bôvítés második hullámába.

Robertson ugyanakkor kijelentette: a NATO-ban megegyeztek abban, hogy a szövetség washingtoni csúcstalálkozóján nem hívnak meg újabb államokat a csatlakozásra. Bár ez még nem biztos — tette hozzá. A NATO egyelôre el van foglalva a tavalyi madridi csúcson meghívott három ország — Magyarország, Csehország és Lengyelország — integrálásával kapcsolatos problémákkal, valamint a bôvítés költségeivel.

A brit védelmi tárca vezetôje ugyanakkor elismerôen méltatta a kormány erôfeszítéseit a reformintézkedések megvalósítása érdekében.

George Robertson kijelentette bukaresti sajtóértekezletén, hogy a jugoszláv hatóságok elutasították Románia és más szomszédos országok részvételét az EBESZ koszovói ellenôrzô missziójában.

„Úgy tûnik, hogy a jugoszláv hatóságok nem adnak vízumot az EBESZ-misszió azon tagjainak, akik Jugoszláviával szomszédos ország képviseletében vennének részt a megfigyelésben" — mondta a brit védelmi miniszter. Hozzátette: „éppen most kaptam ilyen értelmû jelzéseket az EBESZ-tôl".

Bukarest jelezte korábban, hogy kész ötven fôvel részt venni a megfigyelôk csoportjában, és az EBESZ kedvezôen fogadta a felajánlást.

Átmeneti folyamat Romániában, Európában és a világban címmel tartott elôadást kedden az Ifjúsági Házban egyetemi hallgatók és gazdasági szakemberek népes tábora elôtt dr. Daniel Dãianu gazdasági elemzô, volt pénzügyminiszter.

„Európacentrikusak, lokálcentrikusak vagyuk, ami nem mentesít a következményektôl" — kezdte mondandóját a vendég. Románia számára az elmúlt esztendô nehéznek bizonyult, sok csalódással, a vártnál magasabb inflációs rátával, gazdasági recesszióval, sokáig titkolt politikai válsággal. A jövôépítés mindig a múlt folytatása: 1999 rendkívüli év lesz, három fontos kihívással. Az ország kiszorult a nemzetközi pénzpiacról, mégis külföldi hitelbôl kell rendeznie adósságának idei 2,3 millió dolláros állami és 600 millió dolláros magánszektori törlesztési kötelezettségét. A tavaly az állami költségvetés átszervezésével az ország pénzügyi összeomlása elmaradt, de ez a veszély 1999-ben is fennállhat. Ráadásul választások elôtti évrôl van szó, és Romániában ez fokozott mértékben veszélyes: sok felelôs beosztású személy képtelen megérteni, hogy az ország fizetôképességének megôrzése jóval fontosabb a politikai hatalmi harc tétjénél. A feketegazdaság „eredményeit" is a lassan mindenbe belefáradó lakosság viseli el. A kormány kutyaszorítóban: egy idôben legyen merész és bölcs, legyen krízis-menedzser, amikor köztudott, hogy semmi sem garantálja a gyors felemelkedést. A rövid távokra spekuláló üzletemberek, politikusok legalább annyira veszélyesek az országra nézve, mint az erôszakos „gazdasági háborút" sürgetôk, mert a következmény csak a további zuhanás lehet. A jelenlegi helyzet súlyos, de nem áthidalhatatlan. Csak a fatalista nézetekkel szakítva pótolható mindaz, ami a múltban elmaradt.

Ami az európai uniós folyamatokat illeti, Dãianu szerint az euró bevezetése ugyan nagy lelkesedést váltott ki, de nem tisztázott, hogy a gazdasági után milyen politikai integráció várható. Sôt, az elôbbivel kapcsolatban sem világos minden, például, hogy milyen legyen a közös adópolitika. Sok még a bizonytalanság, a félelem. S bár senki sem hangoztatja, az euró bevezetése a dollár befolyásának kiegyensúlyozását célozza. „Europesszimizmusunk" védekezô eszköze Amerikával szemben.

A világgazdaságot két éve recesszió sújtja, és ez a pénzpiac globalizációja (naponta 1000 milliárd dollár mozog!) miatt mindenkit érint. De a gyenge gazdasági struktúrával rendelkezôk többet szenvednek. Földünkön minden folyamat, esemény kihat kontinensünk, térségünk sorsának alakulására. A Balkánon, sajnos, még fel-felbukkanak a letûnt idôk szellemei.

Elôadása után Daniel Dãianut kérdésekkel árasztották el. Mekkora hitelre van szüksége az idén Romániának? Ötmilliárdra, de a sors iróniája, hogy ha a privát szektor kér kölcsön, a nyugatiak akkor is állami garanciát kérnek. Mennyivel csökkenthetô még az állami költségvetési hiány? Semennyivel. Amire menet közben, a különben drámai helyzetbn levô Remes pénzügyminiszter is rájött: vége annak a mítosznak, hogy politikai akarattal több bevételhez lehet jutni. Mi várható az integráció terén? Dãianu fél a protekcionista irányzatok felerôsödésétôl, és meggyôzôdése, hogy az exkommunista országok közül 2010 elôtt egy sem lesz képes belépni a pénzügyi unióba.

Kolozsvári olvasóinak Daniel Dãianu a ’96-ban Angliában megjelent Átalakulás, mint reális folyamat címû könyvét dedikálta. Ô hamarosan a Berkeley-egyetem (USA) vendégtanára lesz, a jövô tanévben pedig a Babes–Bolyain is elôad. Széles látókörû, felvilágosult, nemzetközileg megbecsült pénzügyi szakember. Akinek szakértelmét, párton kívüli pénzügyminiszterként, tavaly Romániában a botcsinálta politikusok alig kilenc hónapig viselték el.

Ördög I. Béla

Négy romániai illetôségû személyt tartóztattak le Párizsban a hatóságok, mert francia rendôröknek adva ki magukat turistákat, fôként idôs japánokat igazoltattak, és közben meglopták ôket.

A francia rendôrség keddi közlése szerint a „kollégákat" tetten érték, amint éppen hamis igazolványokkal, jelvényekkel és karszalaggal felszerelkezve újabb áldozataikat igyekeztek kifosztani. A papírok ellenôrzése ürügyén megijesztették a tétova turistákat, és az alkalmat arra használták fel, hogy „diszkréten" kiemeljék pénzüket, hitelkártyáikat a kezükbe adott pénztárcákból.

Az elmúlt év folyamán Párizsban legalább három esetben romániai illetôségû, többtagú álrendôr társaságot vettek ôrizetbe, majd ítéltek börtönbüntetésre, illetve kiutasításra.

Az infláció éves szinten 40,6 százalékos volt 1998 végén, szemben az 1997-es 151,4 százalékkal. A havi infláció decemberben 2,2 százalékos volt, míg novemberben 1,9 százalék.

A fogyasztói árindex növekedése 1998-ban a szolgáltatások, míg az egyéb fogyasztási javak esetében 3,2 százalékos volt. 1999-re a kormány 25 százalékos éves inflációt irányzott elô, a nemzeti valuta, a lej 35 százalékos leértékelôdésével párhuzamosan.

Szerdán délután három napirendi pontos rendkívüli tanácsülésre ültek össze a kolozsvári városatyák. Gheorghe Funar polgármester javaslatára a tanács 65 millió lejt szavazott meg „a román közigazgatás kolozsvári bevezetésének 80. évfordulója" alkalmából rendezendô ünnepségekre. Az RMDSZ-es városatyák ellene voksoltak.

Az új ortodox templom felépítésérôl a tanács elhatározta: a Deák Ferenc utcai Crisul vendéglôt nem költöztetik el, ellenben az utca másik oldalán ajánlottak fel telket. Ez azonban problémákba ütközött, ugyanis egyes cégtulajdonosok nem voltak hajlandók elköltözni. A tanácsosok végül kompromisszumos megoldást találtak: a Bonda cégnek a Metropol vendéglô szomszédságában ajánlottak fel egy 390 négyzetméteres helyiséget.

K. O.

Több mint egymillió többgyermekes család fog januárban családi pótlékhoz jutni — mondotta szerdán Florin Paüa, a Munkaügyi Minisztérium igazgatója. Az e célból kiutalt összeg több mint 67 milliárd lej, s ebbôl 827 974 két-, 205 484 három- és 104 044 négy- vagy többgyermekes család fog pótlékban részesülni. A pénzek kiosztása már szerda reggel megkezdôdött. Amint már megírtuk, a gyereksegélyben — mondta továbbá Paüa — január elsejétôl a tizennyolc éven felüli iskolások is részesülni fognak mindaddig, amíg tanulmányikat befejezik. A mintegy 150 000 tizennyolc éven felüli iskolás így további 12 milliárd lejtôl fogja „megfosztani" az államkasszát. Azok a diákok azonban, akik évet ismételnek, nem részesülnek gyereksegélyben, kivéve, ha az évismétlés egészségi okokból történik. Azok a gyerekek pedig, akik I. vagy II. fokú rokkantak, szintén nem 16, hanem 18 éves korukig fogják kapni a segélyt.

Kivonják a forgalomból az 1991-1993 között kiadott 1000 és 5000 lejes papírbankókat. A kivonást 15-én kezdik meg, de a bankjegyek március 15-éig érvényesek lesznek. Március 15-31 között már csak a bankintézmények kötelesek ezeket fizetôeszközként elfogadni.

Tegnap iskolaigazgatókkal tanácskozott Bukarestben Andrei Marga tanügymniniszter, s kijelentette: a pedagógusoknak nem kell félniük attól, hogy a tanügyi reform a munkanélküliség megjelenését is jelenti egyben. A tanügyminiszter hangsúlyozta: sürgôsen be kell vezetni a kötelezô kilenc osztályos oktatási rendszert Romániában.

Kedden az RMDSZ tordai szervezetének tisztújító közgyûlésén ellenszavazat nélkül Pataky Józsefet — az eddigi RMDSZ-elnököt — választották meg ismét a tordai szervezet elnökének. A közgyûlésen a megyei szervezetet Kónya-Hamar Sándor képviselô és Bitay Levente szervezési alelnök képviselte.

Pataky József beszámolójában ismertette a szervezet eseményekben gazdag tevékenységét, az egy év alatt elért eredményeket, és a még hátra maradt tennivalókra hívta fel a figyelmet. Továbbá hansúlyozta: a jövôben csak azok vállaljanak el RMDSZ-tisztségeket, akik valóban hatékonyan részt tudnak venni a szervezet mûködésében.

A pénzügyi és a kulturális alelnökök beszámolója szerint rendszeresek voltak az orvosi és jogi fogadóórák, sikeres énekversenyeket, rajzkiállításokat, szilveszteri, farsangi és Katalin-bálokat tartottak. Sikerült letisztítani a csúfosan lemázolt Jósika Miklós-emléktáblát, azonosítani a második világháborúban a tordai csatában elesett áldozatokat, rendbe tenni a magyar honvédok sírjait, akiknek emlékére kopjafát is állítottak.

Gyûjtést szerveztek a kárpátaljai árvízkárosultak számára, a történelmi egyházak segítségével pedig minden évben megrendezték a március 15-i ünnepségeket. Idén Petôfi Sándor-emlékplakettet szeretnének elhelyezni arra az épületre, ahol Petôfi és Szendrey Júlia megszálltak, mielôtt a költô a segesvári csatába indult volna.

P. A. M.

Az utcai pénzváltóknál a forint 50/52, a márka 6470/6580, a dollár pedig 11 150/11 350 lejbe került.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]