 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
1999. január 16.
(XI. évfolyam, 12. szám)
Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár háromnapos erdélyi körútja elôkészítése Radu Vasile miniszterelnök február eleji budapesti látogatásának.
— Megpróbálok megismerkedni a romániai magyarok sajátos problémáival, igényeivel, és ebben nagyon fontos szerepe van a történelmi egyházaknak — mondotta az államtitkár a református, az unitárius és evangélikus püspökökkel folytatott kolozsvári tanácskozását követô sajtótájékoztatón. — A történelmi magyar egyházak vezetôit biztosítottuk arról — folytatta —, hogy minden igényüket a jogállamisággal összhangban lévônek tartjuk. Fontosnak ítéljük meg, hogy az egyházak megerôsödjenek a több évtizedes hátrányos helyzet után, és betöltsék azt a szerepet, amely a polgári társadalmakban rájuk hárul.
— Érdekeltek vagyunk a román kormánykoalíció sikerében, és úgy ítéljük meg, hogy a román kormány is érdekelt a magyar kormánykoalíció sikerében — folytatta az államtitkár. Kijelentette: a két kormánykoalíció filozófiájában sok hasonlóság figyelhetô meg. Mind Magyarországot, mind Romániát polgári, jobbközép koalíciók irányítják. Külpolitikai célkitûzéseink is hasonlóak: az euroatlanti integráció, új minôségû regionális együttmûködés és elmélyülô kétoldalú kapcsolatrendszer, amelyben hangsúlyos szerepet kapnak a két ország területén élô nemzeti kisebbségek — mondotta.
Németh Zsolt kifejtette: a magyar kormány reméli, hogy a román törvényhozás eredményesen teljesíti feladatát az elkobzott egyházi vagyonok visszaszolgáltatása jogi feltételeinek a megteremtését illetôen. Az Orbán-kabinet kész közvetíteni ennek érdekében.
Az újságírók kérdésére válaszolva az államtitkár elmondta, hogy a különbözô alapítványokon keresztül a magyar kormány több mint kétmilliárd forinttal támogatja évente a határon túli magyarságot. — Azzal, hogy a magyar kormány vállalja a határon túl élô magyar nemzeti közösségek megmaradásának anyagi támogatását, lényegében a két ország közötti jó viszonyt biztosítja. Azt, hogy a határon túli magyarok valóban be tudják tölteni Magyarország és Románia közt a híd szerepét.
Németh Zsolt külügyi államtitkár pénteken Gyulafehérváron Jakubinyi György római katolikus érsekkel tárgyalt, délután pedig Alexandru Fãrcas Kolozs megyei prefektus fogadta a diplomatát. Jelen volt Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának vezetôje, Bitay Károly fôkonzul, Buchwald Péter alprefektus. A megbeszélés után az államtikár elmondta: — Kolozsvár jelentôs szerepet tölt be Erdélyben, kihatása van a térség fejlôdésére. Remélem, hogy a magyar euroatlanti integráció pozitív, ösztönzô hatással lesz Romániára. Tudjuk, hogy az ország komoly átalakulás elôtt áll. Jeleztem a prefektusnak, hogy Magyarország kész részt vállalni ebbôl. A román gazdaságban való részvállalásunk csupán akkor lehet sikeres, ha léteznek a kellô infrastrukturális feltételek. Elképzelhetetlen ugyanis az, hogy egy 140 kilométeres határszakaszon ne legyen nemzetközi személy- és áruforgalom. Meggyôzôdésem, hogy komoly hansúlyt kell fektetni új határátkelôk létesítésére. Ugyanakkor fontolóra vesszük a Kolozsváron átvezetô Budapest–Bukarest autópálya megvalósítását is — mondta Németh Zsolt.
Az államtitkár bízik abban, hogy a közeljövôben megvalósuló román— magyar miniszterelnöki találkozó lendületet ad a magyar részvételnek a román privatizációban. Reméli, hogy Magyarország részt vesz a konstancai kikötô beruházásában. A külügyi államtitkár kifejezte abbéli reményét is, hogy a kétnyelvû helységnévtáblákról szóló törvényi rendelkezések megvalósulnak. Kifejtette ugyanakkor: megérti az RMDSZ-nek a magyar egyetem létesítésére támasztott igényét és azt, hogy ez Kolozsvárhoz kapcsolódjon. — A marosvásárhelyi és a nagyszebeni helyszín mellett is sok érv szól — mondta. — Tudomásom szerint az RMDSZ-en belül sem mondta senki, hogy az egyetem valamennyi intézményének egy helyen kell mûködnie.
Németh Zsolt kifejtette: Magyarországnak érdeke, hogy Románia lekerüljön a vízumkötelezett országok listájáról. Az Európai Unió a balti országokat már törölte errôl a listáról, tehát reális célkitûzés, hogy Romániát is mentesítse e kötelezettségek alól.
A Zsil-völgyi bányászok, akik legutóbbi ultimátumukban péntek délelôttig adtak idôt a kormánynak követeléseik elfogadására, a határidô lejárta után úgy döntöttek, hogy mégsem indulnak el Bukarestbe, a hétvégét inkább pihenéssel töltik.
A sztrájkoló bányászok vezetôje, Miron Cosma péntek délelôtt nem adta ki a bányavállalat elôtt összegyûlt embereknek a ,,fel Bukarestbe" parancsot, ehelyett hazaküldte ôket, hogy pihenjék ki az e heti tiltakozás fáradalmait. A bányászok a múlt hét végét is pihenéssel töltötték. A tiltakozás hétfôn reggel hét órakor folytatódik — közölte Cosma.
Bukarestben a bányászok kérésére elhalasztották a Zsil-völgyi küldöttség és a kormány képviselôjének péntek délelôttre tervezett tárgyalását. A kormányt képviselô Nicolae Stãiculescu ipari államtitkár kijelentette, hogy készek bármikor folytatni a tárgyalásokat, de a kormány nem enged a veszteséges termelés felszámolásában.
A Zsil-völgyi bányavállalat szóvivôje pénteken sajtóértekezletet tartott. Ezen egyebek között azt hangoztatta: a bányászok eddig bebizonyították, hogy senkitôl se félnek, csak az Istentôl. De — mint mondta — bízik abban, hogy van még valami, amitôl tartanak, nevezetesen a feleségek haragjától, mert ha fizetés nélkül mennek haza, nem teszik majd a kirakatba, amit az asszonyoktól kapnak. Mint ismeretes, a bányászok a sztrájk idejére semmiféle bérezésben nem részesülnek.
A szóvivô arra is felhívta a figyelmet, hogy a munkabeszüntetés miatt magukra hagyott bányák egyre rosszabb mûszaki állapotba kerülnek, s emiatt anélkül is fokozatosan be kell majd zárni azokat, hogy a kormány adna rá utasítást.
A Zsil-völgyi bányászok január 4-én léptek általános sztrájkba tiltakozásul a veszteséges bányák tervezett bezárása ellen. A sztrájkolók folyamatosan azzal fenyegetôznek, hogy ha nem teljesítik követeléseiket — amelyek közül már csak a tekintélyes végkielégítéshez ragaszkodnak — Bukarestbe vonulnak.
Cosma kiszámíthatatlan
— Sajnos, nem tudjuk pontosan megítélni, hogy mit is hozhat a hétfôi nap, Miron Cosma ugyanis teljesen kiszámíthatatlan — nyilatkozta lapunknak Segesvári Miklós Hunyad megyei RMDSZ-es alprefektus, akit arra kértünk, kommentálja a Zsil völgyében kialakult helyzetet. Mint ismeretes, a bányászok kérésére ismét félbeszakadtak a bukaresti tárgyalások. Fenyegetéseikrôl azonban nem mondtak le: amennyiben Radu Vasile kormányfô nem hajlandó leutazni — a legújabb forgatókönyv szerint — a semleges területnek kinevezett Tîrgu Jiuba, jövô héten maguk látogatnak a fôvárosba — hangzott el újra. — Egyfajta áthidaló megoldás látszik körvonalazódni — véli Segesvári, hiszen a Marin Condescu szakszervezeti vezetô olténiai bányászai is igénylik a miniszterelnök jelenlétét Tîrgu Jiuban. Elôfordulhat tehát, hogy ez utóbbiak kérésének eleget téve Vasile mégiscsak megjelenik a kijelölt helyszínen — mondotta Segesvári.
— Miron Cosma legújabb „húzása" mindenesetre nagyon „elmés" volt. Igen kényes helyzetbe hozta a belügyminisztert, akinek most döntenie kell, hogy az elkövetkezendô három napon át is a völgybe fogja állomásoztatni a rendôralakulatokat, vagy pedig visszarendeli ôket. Reméljük azonban, hogy a többi szakszervezeti vezetô, akik racionálisabban fogják fel a helyzetet, végül jobb belátásra bírják Cosmát — folytatta az alprefektus.
Segesvári úgy látja: az a tény, hogy ezekre a napokra a bányászok nem kapnak fizetést, döntô érv lehet az értelmetlen tiltakozási akció felfüggesztésére. Mi több: tekintettel a több mint tíznapi munkaszünetre, most újabb tíz napra van szükségük a termelés beindításához szükséges elômunkálatok elvégzéséhez. Ezek szintén fizetés nélküli napok, hiszen a bányászok a termelés arányában kapják az állami szubvenciót.
Méray Tibor Párizsban élô író és újságíró, az Irodalmi Újság fôszerkesztôje, 1995 augusztusában azzal a céllal alapított díjat, hogy az erdélyi magyar írott sajtó jövôjét szolgálja. A díj évente kerül kiosztásra (március 15-én) Kolozsvárt, és olyan tehetséges fiatal újságírók kaphatják meg, akik valamelyik napi- vagy hetilap munkatársai, s a jövôben is az erdélyi magyar sajtóban kívánnak tevékenykedni; a díj összegébôl három hónapot töltenek majd a kijelölt budapesti napilapok (Magyar Nemzet, Népszabadság, Magyar Hírlap, Népszava) közül szabadon választott szerkesztôségben, ahol az újságírói mesterséggel behatóbban megismerkedhetnek. Ezt az idôtartamot megszakítás nélkül Budapesten kell tölteniük, és belsô munkatársi fegyelemmel kell részt venniük a kiválasztott szerkesztôség munkájában és életében.
A díj összege 1999-ben 160 000 (százhatvanezer) Ft, a nyertes ezt három havi részletben (60–50–50 ezer) kapja kézhez. Odaítélésérôl az alapító által felkért háromtagú bizottság dönt.
Pályázni lehet személyesen, de szerkesztôségek és közéleti személyiségek is javasolhatnak a díjra érdemes fiatalokat. A pályázathoz (javaslathoz) szakmai (ön)életrajzot és legalább öt megjelent írást kell mellékelni.
Beküldési határidô (postabélyegzô dátuma): 1999. február 14.
Postacím: Tibori Szabó Zoltán, 3400 Cluj–Kolozsvár, str. Aurel Vlaicu nr. 2/56.
Pénteken délután a Bethlen Kata Diakóniai Központban megnyitották azt a nagyszabású kétnapos konferenciát, melynek szervezôi az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület, az Erdélyi Magyar Mûszaki-Tudományos Társaság, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, a budapesti Pro Professione Alapítvány és a Romániai Magyar Közgazdász Társaság.
A közel másfél száz erdélyi és magyarországi részvevôt elôbb Somai József köszöntötte az RMKT nevében. Kifejezte reményét, hogy a rendezvény iránti fokozott érdeklôdés kifejezi a romániai magyarság törekvését a civil társadalom idôszerû kérdéseivel való szembesülésre és azok kezelésére. Benkô Samu, az EME elnöke az erdélyi magyarság alkotókészségét emelte ki, hangsúlyozva, hogy be kell fejeznünk a 19. században elkezdett és a 20. században erôszakosan megszakított polgárosodási folyamatot.
A konferencia plenáris elôadásokkal folytatódott.
A boncolás az áldozat halálát, a rendôri nyomozás pedig a szerda reggeli tragédia körülményeit tisztázta: Iulian Cezar Costea abba az ütésbôl származó agyvérzésbe halt bele, amelyet az orvosok ittassága miatt nem tudtak megállapítani!
A hivatalos rendôrségi álláspont szerint, a 3-as trolibuszon közlekedô három ittas egyetemista zavargásával hívta fel magára Ioan Rodina figyelmét. A jármû vezetôje rádió adó-vevôn értesítette a diszpécserszolgálatot, ahol az idô tájt hatan tartózkodtak. Valószínûleg sosem derül ki, hogy mi jutott el az éter hullámain a kollégákhoz. Tény azonban, hogy a megállóba érkezett troliból kiszálló fiatalok közül kettôt ökölcsapással fogadott Dan Stanciu. A 31 esztendôs RATUC-alkalmazott „igazságszolgáltató ténykedését" nagymértékben megkönnyítette, hogy csak az elsô ajtó nyílott ki. Az elsôként kilépô Costeát a földre terítette az ütés. Ráadásul estében a járdaszegélybe verte fejét, s emiatt röviddel kórházba szállítása után kiszenvedett.
A tettes nevére az ügyészség halált okozó ütés miatt állított ki 5 napra szóló elôzetes letartóztatási parancsot. Az esküllôi Dan Stanciu büntetlen elôéletû, s 10 osztály után a szakiskolát is elvégezte. Minôsíthetetlen cselekedete 5-tôl 15 évig terjedô börtönnel büntethetô, ami „csak" a feleségnek okoz nagy bánatot, hiszen a házaspár gyermektelen.
MEGHÍVÓ
A Dávid Ferenc Egylet 1999. január 17-én, vasárnap du. 5 órai kezdettel felolvasó ülést tart az unitárius egyház dísztermében (December 21. út 9. sz.). Erre az alkalomra híveinket és az érdeklôdôket szeretettel meghívja az elnökség. A felolvasó ülés mûsora: Molnár B. Lehel levéltáros: Emlékezés Kôváry Lászlóra születésének 180. évfordulóján. Zene: Prokofjev: 2. hegedûverseny 1. tétele. Elôadja: Dallos Csilla, zongorán kíséri Marius Popescu. Szaval: Lakatos Csilla I. éves és Jakabházi Béla II. éves teológiai hallgató.
Magyar nemzetstratégia
1999. január 16–17-én a Magyar Ifjak Világfóruma Erdélyi Társasága (MIVET) a Civil Konferencia keretében, szombat du. 2 órakor kezdôdô ifjúsági szekcióülésen, illetve ezt követôen, vasárnap de. 10 órától a MIVET-mûhelyben a következô vitatémát ajánlja megtárgyalásra: A magyar nemzetstratégia és az abortusszal kapcsolatos rendelkezések. Meghívottak: Soós Ágnes (szociális munkás, a Confident Alapítványon belül mûködô Terhességi Tanácsadó Központ vezetôje), Szigeti Annamária (lelkigondozó, a Confident Alapítványon belül mûködô Keresztény Lelkigondozói Központ vezetôje), Nagy László és Horváth István (a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem jog- és államtudományi karának hallgatói, a Pázmány Pódium elnöke, illetve alelnöke), Kányádi Kati (családorvos gyakornok, kolozsvári 1. Sz. Szülészet–Nôgyógyászati Klinika), valamint a KMDSZ Jurátuskörének tagjai megfigyelôi státussal.
AZ APÁCZAI CSERE JÁNOS BARÁTI TÁRSASÁG vezetôsége felkéri az egykori Református Kollégium, a Református Leánygimnázium, a Gép- és Villamosipari Középiskola, a Kereskedelmi Fiú- és Leányközépiskola, valamint az utódlíceumok 1934., 1939., 1944., 1949., 1954., 1959. években érettségizett osztályok felelôseit, szervezôit, hogy osztálynévsoraikkal jelenjenek meg a társaság Grozãvescu utca 20. szám alatti székházában január 26-án, kedden du. 5 órakor, a júniusban tartandó kerek évfordulós nagytalálkozóval kapcsolatos megbeszélésen.
NYELVTANFOLYAMOK A FRANCIA KULTURÁLIS KÖZPONTBAN
Franciául alkotni, spontánul megnyilvánulni vágyó 10–13 év közöttiek jelentkezését várják január 18–22. között a Király/Brãtianu utca 22. szám alatt, naponta 9–17 óra között. A kurzusokat pénteki napokon 15–16.30 óra között tartják.
AZ ÖTNYELVÛ KÉMIASZÓTÁR (szerzôk: Majdik Kornélia és Mioara Butan) bemutatójára január 18-án 12 órától kerül sor a Gaudeamus könyvesboltban (Szentegyház — Iuliu Maniu utca 6. szám).
A HÉT 1999/2. számának tartalmából: Lászlóffy Aladár verse • Dávid Gyula írása Bánffy Miklósról • Bányai Éva cikke Závada Pál nagy sikerû regényérôl • Bogdán László jegyzetei az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában megjelent könyveirôl • Fodor Sándor bemutatja Ferencz Imre kötetét • Hámori Balázs fejtegetése a közgazdászok viszonyulásáról az altruista magatartásformákhoz • Ágoston Hugó összeállítása arról, hogy mi lesz 1999-ben • Beszélgetés Ryszard Kapuscinskivel.
Az orosz népmesét bábokkal bemutató A CSUKA PARANCSÁRA címû elôadását újra játssza a kolozsvári PUCK Bábszínház. Két hét alatt sikerült a meglévô díszletet és a bábokat megjavítani, szebbé tenni. Balló Zoltán rendezését Varga Ibolya újította fel, a társulat fiatal tagjai pedig idôsebb kollégáiktól vették át a szerepeket. Szeretettel várjuk a kolozsvári közönséget, tekintse meg közös munkánk eredményét 1999. január 17-én 10 órától a Városi Mûvelôdési Házban!
A (legújabb) szereposztás: Csáki Csilla, Csortán Márton, Demeter Ferenc, Filep Szilárd Zsolt, Giriti Réka, György László, Soós Emôke, Urmánczi Jenô.
— Miért akarnak Bukarestbe menni a bányászok?
— Azért, hogy felszínre hozzák az életszínvonalat.
• Háromtól 18 évig terjedô börtönbüntetésre számíthat Cornel Rostas (35) bánffyhunyadi lakos, akit szerdán egy tehén „elkötése" közben ért tetten a jószág gazdája. M. András Zoltán (29) azon igyekezete, hogy visszaszerezze az állatot, Rostas ellenállásába ütközött: a rabló egy bottal próbálta „jobb belátásra bírni" a kárvallottat.
Az erôszak bevetése és a tettenérés súlyosbító körülmény abban a bûnügyben, amelynek elkövetéséért Rostas máris 30 napos elôzetes letartóztatásban részesült.
• Halálos kimenetelû közútibaleset történt csütörtök este Szamosújvár határában. Ioan Salvan (42), a besztercei Comelf Rt. sofôre nem a csúszós útviszonyoknak megfelelô sebességgel vezette a vállalat BN–02–FXC rendszámú személygépkocsiját, amely megperdült, és egy hídfônek ütközött. Ioan Salvan életét vesztette.
• Súlyos közúti balesetet okozott csütörtök délután egy gépkocsivezetô felelôtlensége. A Gyalu felôl Kolozsvár irányába haladó, AN–445585 rendszámú Fiatot vezetô Luciana Rusan (40) a Szászfenest jelzô tábla elhagyása után nyúlt maroktelefonja után. A pillanat töredéke alatt irányát vesztett kocsi egy útszéli fának ütközött. A balesetben a jármû utasa, Nazzarello Manzotti olasz állampolgár, a kolozsvári Super LM Kft. ügyintézôje szenvedett medencecsont-törést, az anyagi kár mintegy 10 millió lej.
• Figyelmetlen gyalogost gázolt el csütörtök reggel a Trefort utcában Nicolae Maris (50). A CJ–04–BBZ rendszámú személygépkocsi elôtt teljesen váratlanul bukkant fel Mircea Vasile Mudure (56), aki nem a kijelölt helyen próbált meg átkelni az úttesten, s lábtöréssel úszta meg a balesetet.
1998 karácsonya elôtt nálunk eddig szokatlan szolgáltatás jelent meg Kolozsváron: virágüzletekben élô, cserepes fenyôket lehetett kölcsönözni. Hogy a civilizált világban rég bevált, környezetvédelmi szempontból csak dicséretes módszerbôl Romániában mikor válik általános szokás, azt egyelôre találgatni is túlságosan korai. De a „premierrel" kapcsolatos tapasztalatokról már érdemes beszélni. Az akciót kezdeményezô és lebonyolító területrendezési vállalat zöldövezeteket adminisztráló részlegének igazgatója, Rozor Mihaela, a következôket mondta:
— Virágüzleteink belsô díszítésére már évek óta használjuk ezt a módszert. Most megpróbálkoztunk a cserepes karácsonyfák tömeges kölcsönzésével. Magánszemélyek számára napi 5000 lejért, jogi személyeknek pedig, a magasságtól függôen, maximum 15 000 lejért. Sajnos, az a tapasztalat, hogy az ügyfelek közül nem sokan törôdtek a fácskák épségének, minôségének megôrzésével. Talán majd jövô ilyenkor jobb hírekkel szolgálhatunk.
A vállalat január 13-án zárta le az akciót és készítette el idevonatkozó mérlegét. Eredményérôl azonban nem kívánt értesíteni. Talán, mert túlságosan negatívra sikeredett. Igaz, az emberek mentalitását nem lehet egy csapásra jobbra fordítani. Valami mégis elkezdôdött.
Korántsem a gondos kézbesítés miatt — á, az már régen megszûnt a „kedvezményesen" nyugdíjazott kihordó elbocsátásakor. A téma a postán hever, csak nagyon nehéz észrevenni a hatalmas tömegtôl, bûztôl, gôztôl — ami az épületet betölti. A tömeg hullámozva (de nem ám akárhogyan!) áramol „gisérôl gisére" pénzért, borítékért, pecsétért, nyomtatványért, számláért, küldeményért és leginkább bélyegért.
Szerencséje van annak, aki magával hozta megérzését, más mindenkinek marad a kérdezôsködés praktikuma és ôsi tudománya: itt adják a ...? A türelmetlenek jóvoltából a várakozás szürke perceit — amibôl nincs hiány — kellemesen lehet eltölteni. Ilyenkor ûzi a tömeg a legnagyobb beleéléssel az: itt a sor vége, hol a sor vége, címû népsportot. Választ persze csak a lelkekben és Bábel legváltozatosabb nyelvû és akcentusú szitkaiban találni, melyek egyik legrégibb nyelvemlékünket, a posta szót gyalázzák. (Szentesített szótári alakját s értelmét a modern idôk ilyen eseményei tépázzák kíméletlenül, esetenként modernizálják olyan címszavakkal, mint a post mortem, post festum, post scriptum fiatalos vadhajtásai.
Az intézmény tervezôi és szervezôi a mitológiai utalásokról sem feledkeztek meg. A csarnokot a Minótaurusz-labirintushoz hasonlóan tervezték, hogy még véletlenül se ismerje ki magát az egyszeri polgár a bürokrácia útvesztôiben. Akinek mégis sikerül kievickélnie például a bélyegsorból lepedônyi zsákmányával (mert a bélyeget újabban méterben mérik), szóval, aki mégis „vitte valamire" a várakozás során, azt várja a jutalom-ragasztó a Kerekasztal közepén. Ez a második forduló helyszíne: ahol a bélyegek köttetnek. Egyetlen csirizes dobozkából, egyetlen pálcikával kell ezt megoldania átlag 20 embernek egyszerre. Akinek ez túl nagy kihívás, választhatja a hagyományos... nyalást.
De minden jó, ha a végén ragad a bélyeg. A kijáratnál patinás forgóajtó lendít ki a sáros utcára — feltéve, ha nem kapja el makacsul táskádat, és becsíp egy se ki, se be helyzetbe. Körforgalom lebénul, rendôr sehol, sakk-matt, míg rád nem röhög a szembe jövôk tömege (ôk is beszorultak), akik rögtön kandi kamerát gyanítanak a közelben. Mint ketrecbôl, úgy szabadulsz rá a járdára, és van is valami igazad... Hátrapillantva végre visszatér mosolyod is: ôk még nem tudják, amit te... Szegénykék! Pedig alapjában véve kedves kis állatsereglet...
Ördög I. Béla e lap január 7-i számában a Siculicidiumról ír. Donát út környékiek közül többen kérdezték, hol lehet errôl többet olvasni. Nem vagyok történész, de tudom, a régebbi szakkönyveken kívül Imreh István kolozsvári történész írt a Mûvelôdésben (1993. 3., 4.), és ebbôl átvett egy részletet a Helikon is.
De ismerem Nyírô József Madéfalvi veszedelem címû regényét, amely az Erdélyi Szépmíves Céh hatodik könyveként jelent meg két kötetben 1939-ben.
A Madéfalvi veszedelem egyike a legjobban dokumentált hazai történelmi regényeknek, nem ártana, ha valamelyik kiadó újra megjelentetné. Bitay Árpád történész-irodalomtörténész özvegyétôl tudom, hogy a regény megírása elôtt gyakran kért útbaigazítást a moldvai magyarságot, a csángók történelmét és a madéfalvi veszedelmet tanulmányozó, a regény szentléleki papja, Zöld Péter fôszereplôrôl három dokumentumot is megjelentetô Bitay Árpádtól.
Tudjuk, mi volt a Siculicidium, s azt is, hogy a határôrezred erôszakos állításának legtragikusabb eseménye Madéfalván történt. Íme, a Nyírô regény második kötete egyik fejezetének kezdô sorai: „Estére kitisztult az idô és fagyott. Carato alezredes a legnagyobb titokban készítette elô a támadást. Álmában akarta meglepni a mit sem sejtô népet (...)
A csapatok úgy lopakodtak Madéfalva felé, mint a tolvajok. Hiába méregetik szemüket a katonák, a néma havon kívül egyebet nem látnak. Csak a falu alatt, a nyílt mezôn tudják meg, hogy a lázadó nép ellen viszik ôket, adott jelre a falut fel kell gyújtaniok, és minden eléjük kerülô embert meg kell ölniük. Az ágyúk fogják megadni a jelet a támadásra... Carato elmosolyodik és odaszól az ágyú mellett álló tisztnek:
— Los!...
A kanóc villan, a lövés eldördül. Pillanatok alatt a többi ágyú is beledördül. Egyik katonából ordítás szakad ki, és a legénység utánabôdül olyan vad erôvel, hogy a hegyek belerázkódnak. Hirtelen azonban elnémulnak, mert itt is, ott is a tûz lobban fel a faluban, és néhány ház a felkevergô szôke füstben égni kezd. A tûz gyorsan terjed. Az éccakában hol itt, hol ott fut végig a vörös vonal a tetôn, mintha a házak vérzenének. Csodálatos! Egyetlen hang sincs. Az orvul megtámadott nép a rémülettôl sikoltani sem tud, csak menekülni. Az álmukból felijedt emberek mezítláb, hajadonfôvel, ingben, gatyában ugrálnak ki a kapukon, ablakokon, sokan már égô hajjal és az utcán gomolygó, átvilágított füst vörös ködében csak néma zûrzavar látszik.
A falu pillanatok alatt az irtózat és pokol fészke lesz.
Aztán kitör a halálordítás.
Fut, ki merre lát, de mind a négy oldalról fegyverek ropognak, és a sortûz mellen vágja ôket. Egy részük azonnal elhull, a többi véresen rábámul a katonákra, és visszafordul otthagyva az elesetteket, kik a véres havat túrva haldokolnak, vagy szétvetett tagokkal elvágodva már meghaltak, mintha hanyatt fekve, üveges szemekkel, leejtett szájjal, bután a csillagokba bámulnának...
Néhány száz embernek mégis sikerült átsuhanni a katonák láncán. Vállba húzott fôvel az Olt felé futnak, hogy a Hargita rengetegébe rejtôzzenek. Lihegve gyúródnak elôre a töretlen, térdig érô hóban, készen arra, hogy minden pillanatban hátukba csapódnak a golyók... Sikerült!"
A könyvhöz ma már elég nehéz hozzájutni. Hadd idézzek még belôle, hogy megismerjék Zöld Péter papot is:
„Alig virradt, amikor valami emberforma jelent meg a halottak mezején. Úgy bolygott egyedül a szürkületben, mint valami fekete varjú... Mikor annyira virradt, látták, hogy Zöld János papfia, Péter oldozgatja fel a halottakat és sebesülteket bûneikbôl:
— Ego te absolvo a reccatis tuis!... Feloldozlak bûneidbôl! — hebegte Zöld Péter, a pap, a hidegtôl elferdült szájjal..."
Zöld Pétert elfogják, Gyulafehérvárra viszik, börtönbe, majd onnan kiszökik, és „Zöld Péter azon éccaka nehéz havasi álutakon átszökött Moldovába (...) A gyímesi vámnál, a moldvai részen, a sorompón túli fogadóban töltötte minden idejét a menekült pap (...) A moldvai vajda ellen nem lehetett panaszuk. Taszló mellett félnapi járóföldet hasított ki a székelyeknek, s ezért közösen mindössze ötven tallér bért kellett fizetniök (...) Mégis nehéz az új gyökéreresztés (...) Nem csoda, ha ezek az árva magyarok itt vívódnak nap-nap után a fogadóban! (...) Végre aztán megjött az örömhír, hogy Buccow generális, a székelyek hóhéra megmeredt Szebenben (...) Most kellene melegében újabb mozgalmat indítani Csíkban, feltárni mindent a királyné elôtt, hogy lássa, mint vezették félre, milyen lelkiismeretlen játékot ûztek a szegény néppel a nevében és nevével."
És a regény befejezô sorait:
„Hónapok múlva eszébe jutott a királynénak, hogy az általános kegyelem eredményérôl érdeklôdjék.
Sem a halottak, sem a kibújdosottak nem térnek vissza, az üldözött nép pedig sokkal többet szenvedett, semhogy megbocsáthatna azoknak, akik végzetét okozták.
Az élet és népek sorsa nem függ az uralkodók kegyétôl.
A szentséges asszony elgondolkozott.
Milyen különös, félelmes föld az az Erdély!..."
Nem véletlen, hogy papot választott regénye hôséül Nyírô József, hisz maga is pap volt fiatal korában. De arra bizonyára nem gondolt hatvan évvel ezelôtt, miközben e regényt írta, hogy ô is követni fogja Zöld Péter útját: idegenbe vetôdik sok társával együtt a második világháború vérzivatarában. Sokkal messzebbre, mint Zöld Péter: a nagyonis távoli Spanyolországba. (Ne feledjük, kortársai közül Tamási Áron, Zilahy Lajos, Márai Sándor is idegenben halt meg!).
Íme, a regényhôs sorsa megismétlôdött a regényíró sorsában!
Az idô múlása csak a gyarló emberek számára egyhangú. A figyelmes céltudatosak életében elképzelt és eltervezett feladatok és vállalkozások, elégtételek és csalódások váltakoznak szüntelenül meg-megújuló ciklusokban összefonódva. Ebben az örökös folyamatban olyan ritka vagy éppen egyedüli alkalmak is bekövetkeznek, amelyek különlegesen meghatározó jelentôséget kínálnak az újrakezdésnek, a megújulásnak. Ilyen egyedüli alkalom az ezredforduló.
A második ezredfordulóra szerte a világon készülnek. Az angliai Cardiffban egy új, monumentális botanikus kertet létesítenek; Budapesten a Tudomány Világkonferenciájára készülnek. Mások példája meg az alkalom kivételessége ösztönzôleg kellene hasson reánk és közösségeinkre is. Népünknek különös jelentôségû törlesztenivalói lennének a múlt és jövô e határidején.
Az ezredvégi ébresztést a tennivalók mielôbbi összegyûjtésével, rendbeszedésével és közhírré tételével (felhívással) kellene kezdeni. A kezdeményezés égetôen sürgôs, hiszen „a romániai magyarság önfenntartási hajlama az utóbbi évtizedekben igencsak meggyengült" (Szabadság, 1999. I. 11.). Az ünnepi vállalásokra ajánlható anyagot oly módon kellene összeállítani, hogy abban minden együttérzô értelmes ember találjon magának való feladatot, s annak elvégzése emlékezetessé váljon az utókor számára is.
Mi, itt jelenlegi helyzetünkben látványos, nagy, külsô létesítményekre, sajnos, nem is gondolhatunk. De alkothatunk maradandót e nevezetes ciklusfordulón a számunkra oly nagy jelentôségû és küzdelmes elmúlt évezred emlékezetes eseményeinek mély átélésével és következetes magatartással. Az ezredvéget csak szellemileg, lelkileg, tudatilag és tudatosan tehetjük emlékezetre méltóvá. Legyen ez az önként vállalás múltban gyökerezô és elôremutató, biztató. Tudatunkkal és tudásunkkal foglalhatjuk vissza azt, amit a honalapítók ezer esztendôvel ezelôtt megszereztek.
Mindenki által önként vállalható millenniumi feladat lehetne nemzeti hovatartozásának önmaga általi tisztázása, s annak megfelelô tisztességes és következetes magatartása. Illene vállalnia mindenkinek, csak úgy ünnepélyes fogadalomból, anyanyelve helyes használatát, mert „nyelvében él a nemzet". „Hogy a magyar annyi tenger viszontagság közt sem olvadt még össze más nemzetekkel, nem egyéb mint legtermészetesebb következése nyelve erejének, melyet idegen halandó elgázolni nem képes" (Széchenyi). Szüleinktôl öröklött szavainkkal lépünk a világba, általuk tisztul és csiszolódik gondolkodásunk, azokkal tanuljuk meg azt az irdatlan ismeretanyagot, amelyet mindeddig az emberiség összehordott; anyanyelvünk igényes használatával sajátíthatjuk el könnyebben az idegen nyelveket; tiszta és logikus beszédünkkel vívhatjuk ki más népek tiszteletét; de ezzel szövôdik szerves egységgé, még parázs veszekedések tüzében is, nemzeti közösségünk.
Több figyelemmel, szorgalommal és gondoskodással kellene törôdjön minden magyar ember közösségének iskolájával és egyházával, intézményeivel és az azokhoz tartozó közterületekkel. Az iskolákat és templomokat látogatókkal, lélekkel, hittel és reménnyel kell megtölteni! Mily nagyszerû volna, ha minden egészséges család vállalna egy millenniumi porontyot! „Erdély azé lesz, aki teleszüli" (Wesselényi). És milyen biztató volna, ha önzô módon senki el nem hagyná hazáját, hanem magába szállván rádöbbenne, hogy minden elköltözött súlyosbítja az itthon maradottak helyzetét.
Környezetünk minden talpalatnyi földje becses örökség. Megôrzése, mûvelése és ápolása nemcsak millenniumi, hanem állandó erkölcsi feladat. De azokat a szent helyeket „hol sírjaink domborulnak", az ezredvég alkalmából, megszállottan olyan gyorsan rendbe kellene tenni, hogy azok a harmadik évezred alatt is megmaradjanak.
A nagyon sok nemes feladat közül különösen kiemelkedne egy nagy számvetés azt tisztázandó, hogy miért „Egy ezredévi szenvedés / Kér éltet vagy halált" (Vörösmarty). Az Ezredvég nagy történelemkönyvében meg kellene írni azt, hogy melyek voltak azok a végzetes bûnök, amelyek miatt szétszaggattattunk, és azt is, hogy milyen küzdelmekkel és mennyi türelemmel épült fel a vadvizek és sötét erdôk helyén, a természetesen összetartozó, késôbb felelôtlenül szétdarabolt, földrajzi és gazdasági tájegységbe egy virágzó szép ország.
Végül, illendô lenne egy állandó „Ezredvég" rovatot kezdeni minden hírközlô és ismeretterjesztô intézményben, beszámolva a hozzájárulásokról és tettekre buzdítva a szülôföld minden hûséges megtartóját. „Szállj versenyre, magyar; s fog körüled az élet zajlani" (Kölcsey).
Pénteki sajtóértekezletén Anton Ionescu, nemzeti liberális képviselô elmondta: Decebal Traian Remes pénzügyminiszter a liberális eszméket figyelembe vevô, befektetôi kedvezményeket elôíró állami költségvetés-tervezetet mutatott be a kormánynak, de a Nemzetközi Valutaalap észrevételei miatt a kormány elutasította ezt. „Mindezek ellenére Remes nem mond le, a Nemzeti Liberális Párt támogatását élvezi." A képviselô szerint a párt állandó központi bizottsága helyesen döntött, amikor Cataramã szenátort felfüggeszette alelnöki tisztségébôl.
Mintegy 300 millió dollárt fordít az idén az állami vasúti társaság (SNCF-CFR) a IV. számú páneurópai közlekedési folyosó román szakaszának korszerûsítésére. A Bukarest–Brassó közötti vasúti szakaszon márciusban kezdik el a korszerûsítést. A Kürtös (Curtici)–Bukarest, illetôleg a Bukarest–Konstanca közötti szakaszon elvégzendô munkálatokra pedig külföldi finanszírozási lehetôségeket keresnek.
A IV. páneurópai közúti és vasúti folyosó nyugat–keleti irányban halad át Románián a Nagylak–Arad–Nagyszeben–Pitesti/Brassó–Bukarest–Konstanca útvonalon.
A vasúti társaság költségvetésében 65 milliárd lejt irányoztak elô beruházásokra és 197 milliárd lejt nagyjavításokra.
A társaság idei beruházásainak egyik célja a saját távközlési hálózat fejlesztése. A CFR 1999-ben háromezer kilométernyi optikai szálat fektet le. Ezt a munkát két bukaresti cégre bízzák — közölte Simut vezérigazgató.
Tervbe vették 64 vasúti híd és 18 alagút építését, valamint ötszáz kilométernyi pálya és a Kiskapus–Medgyes közötti 64 kilométeres villamosított vonal nagyjavítását is.
Törvénytervezetet juttatott el a kormány a parlamenthez városaink új rangsorolásáról. Az ország 263 városa, 82 megyei jogú városa, 13 000 faluja és 2685 községe a törvény megszavazása után az alábbi kategóriákba sorolandó: 0. — fôváros, európai fontosságú város; I. — országos fontosságú, megyei jogú város (Kolozsvár, Brassó, Konstanca, Temesvár stb.); II. — megyei jogú városok; III. — város; IV. — községközpont; V. — falu. Egyik besorolásból a másikba a megyei tanácsok javaslatára, a helyi lakosság véleménynyilvánítása alapján kerülhet sor.
Megjelent az Arany oldalak (Pagini Aurii) Kolozs megyei utmutató. Az ötvenöt ezer példányú könyv a RomTelecom pénztárainál és a kiadó forgalmazói révén ingyenesen kapható.
Mindamellett, hogy még sok tisztázatlannak tûnô dolog van, és még mindig sokan tekintenek bizalmatlanul az adóval összefüggô kérdésekre — ehhez hozzájárul a különbözô tévé- és rádióadókban elhangzó, legtöbbször egymásnak és még a rendelkezéseknek is ellentmondó nyilatkozatok sokasága —, látszólag elcsendesedtek kissé a kedélyek a pénzügyigazgatóság (vagy inkább adóhivatal) bejáratánál, pénztárainál. Mert mostanáig mindenki meggyôzôdhetett egy biztos dologról, arról, hogy fizetni elôbb-utóbb kötelezô.
Tegnap déli sajtóértekezletén a hivatal igazgatója, Mihai Costin megnyugtató, csillapító szándékkal elismételte a fôbb tudnivalókat: az adót négy egyenlô részletben lehet kifizetni, azokat a bizonyos, pánikot kiváltó nyilatkozatokat pedig csak azoknak kell benyújtania, akik esetében valamilyen változás állt be, vagy hiányosak az adómegállapításhoz szükséges adatok (például kedvezményben való részesülés esetén az építés éve, vagy az építôanyag milyensége). A hivatalnak egyébként szándékában áll, a torlódás elkerüléséért, újabb pénztárakat nyitni, az ott dolgozó személyzet pedig a felmerülô kérdéses esetekben felvilágosítással is tud majd szolgálni. Számítógépbe 114 000 adatuk van betáplálva, ezek 40%-ában kell még idôszerûsíteni bizonyos adatokat, amellyel február 15-ig elkészülnek. Az igazgató szerint Kolozsvár azon szerencsés városokhoz tartozik, ahol az ingatlanok többségét jelentették az adóhivatalnál. Azokban az esetekben, ahol meggyôzôdnek a jóhiszemûségrôl, hajlandók a bejelentés elmulasztását egy figyelmeztetéssel (és nem súlyos büntetéssel) „elnézni". Hiszen — az igazgató értelmezése szerint — a törvénynek sem a büntetés a célja, hanem az, hogy az adófizetôk becsületesen bejelentsenek minden tulajdonukban levô ingatlant. (A törvény értelmében egyébként minden ingatlanszerzést vagy ingatlanhoz kötôdô változást 30 napon belül jelenteni kell ahhoz, hogy a több száz ezer lejre emelt büntetéseket az adófizetôk „megússzák".)
Az adóhivatal egyébként naponta körülbelül 400 esetet rendez, eddig megközelítôen ötezren fizették ki házadójukat, a bevételezett összeg meghaladja az egymilliárd lejt. De nem csupán házadó ügyekben jelentkeznek az emberek. A sorokat azok is szaporítják, akiknek munkanélküliséggel, gazdasági cégekkel, albérlettel kapcsolatos elintézni valójuk adódik. A hivatal igazgatója az adókifizetéssel kapcsolatosan furcsállta, hogy az emberek szívesebben választják a részletben történô törlesztést, semmint az egy összegben való kifizetést. Valójában kevés számítás szükséges ahhoz, hogy rájöjjünk, az 5%-os kedvezménnyel szemben kifizetôdôbb a négy egyforma részlet.
A Zsil-völgyi bányászok sztrájkját a petrozsényi bíróság pénteken törvénytelennek minôsítette. A bíróság az Országos Kôszén Társaság által benyújtott kereset nyomán, a munkakonfliktusokról szóló 1991/15. számú törvény alapján mondta ki döntését. Eszerint a sztrájkot a bányász szakszervezetnek azonnal fel kellene függesztenie.
Keresetében az OKT azzal vádolta a bányász szakszervezetet és a sztrájkolókat, hogy nem biztosították az 1991/54. számú törvény által elôírt egyharmados termelési tevékenységet sem. Ugyanakkor a sztrájkolók akciójuk folyamán több alkalommal is módosították követeléseik listáját, a jelenlegi elvárásaik tehát már nem egyeznek meg azokkal, amelyek teljesítése végett sztrájkba léptek.
Mivel nem szállította le a CONEL villamos társaságnak a leszerzôdtetett mennyiségû szenet, a petrozsényi bányatársaság a sztrájk kezdete óta 40 milliárd lejnyi veszteséget szenvedett — jelentette ki Valeriu Butulescu, a OKT szóvivôje. Azonban míg a bányavállalat napi ötmilliárd lejt veszít a termeléskiesés miatt, az állam naponta kétmilliárd lejt nyer, mert a sztrájk idejére sem a béreket, sem pedig a kitermelési szubvenciókat nem kell fizetnie. Az OKT azt is felhozta, hogy a bányák mûszaki állapota az elmúlt négy hétben leromlott, s a munka felvételekor ez további költségeket okoz.
Az év eleje óta növekedôben van a Román Nemzeti Bank devizatartaléka. A növekedés a RomTelecom privatizációjából fokozatosan érkezô bevételeknek, valamint annak tulajdonítható, hogy a jegybank — miután tavaly több mint egymilliárd dollárral csökkentek tartalékai — devizát vásárolt fel a bankközi valutapiacon.
Az elmúlt év végén az RNB összes devizatartaléka 2,58 milliárd dollárt tett ki, amibôl 1,66 milliárd dollár volt a konvertibilis devizatartalék, 924,3 millió dollárnyi értéket pedig a jegybank több mint száztonnás aranytartaléka képviselt.
Az RNB devizatartaléka 1998-ban több mint egymilliárd dollárral csökkent a külföldi adósságszolgálat fejében eszközölt kifizetések, valamint a bankközi valutapiacon történt jegybanki lejfelvásárlások miatt.
Az idén az év elejétôl ismét növekedni kezdett a központi bank tartaléka, mivel kezdtek beérkezni a RomTelecom eladásából származó bevételek, illetve a bank devizavásárlásba kezdett. Január l3-án a jegybanki összes tartalék 2,75 milliárd dollár volt, ebbôl az aranytartalék értéke 939 millió dollár körüli összeget tett ki.
A RomTelecom múlt év végi privatizálásért kapott 675 millió dollárból 337 millió a jegybankot illeti, s ez az összeg fokozatosan érkezik a pénzintézethez, amely lejben ellentételezi a bevételt. A távközlési vállalat privatizációjából további devizabevételre is számíthat a jegybank, amikor a RomTelecom eladja a társasági tôke növelésébôl származó devizáját.
A Városi Közszállítási Vállalat mától megemeli tarifáit. Egy utazás ára Kolozsváron 1400 lej, a bácsi vonalon 2600 lej. A bérletek is megdrágulnak: egy vonalra Kolozsváron 42 ezer lej, a bácsi vonalra 65 ezer lej. Két vonalra váltott bérlet ára 68 ezer lej. A minden vonalon érvényes bérlet 100 ezer lejbe kerül. Az összes vonalra váltott nem névre szóló bérlet ára 135 ezer lejre emelkedik. A bácsi vonalakra is lehet heti bérletet váltani, ennek ára 18 ezer lej — tájékoztatott Földvári Árpád gazdasági igazgató.
A jegyárusok bódéjának ablakában már jó ideje ott díszeleg a felirat: „Kétszáz lej aprót készítsenek elô". Az új ár okozta nehézségekrôl a megállóban dolgozó jegyárusnál érdeklôdtünk.
— Nekünk a legkényelmetlenebb, hogy mindig kérni kell az aprópénzt. Az is kellemetlen, amikor nem tudunk visszajárót adni, s a vásárlók — természetesen — zokon veszik, vitáznak velünk, kénytelen-kelletlen veszni hagyják azt a néhány száz lejt (ami egy hónap alatt jó kis összegre felmegy), közben ilyen-olyan megjegyzéseket tesznek a jegyárusok meggazdagodására, vagy egyszerûen dühösen megfordulnak és nem váltanak jegyet.
Ezután sem lesz könnyû dolgunk, viszont az eddigi háromszáz lej helyett most már csak kétszázat kell visszaadnunk. Annyi aprónk ezután sem lesz, hogy minden egyes vásárlónak oda tudjuk adni a visszajárót. A vállalat vezetôsége felkért ugyan, hogy vegyük le az egyébként valóban nevetséges feliratot, s bizonyára igazuk is van, de ez még nem oldja meg aprópénzgondunkat. Legfeljebb ezután szóban fogjuk elmondani, hogy kérek szépen aprópénzt. Talán több százlejest kellene forgalomba hozni.
A közeljövôben emelkedni fognak a rendôrségi díjszabások, tudtuk meg a megyei rendôrségtôl. Így 110–130 százalékos drágulás várható többek között a gépkocsivezetôi jogosítvány, valamint a forgalmi engedély cseréje esetén. Emlékeztetôül, a jogosítványok cseréje a következôképpen történik:
a) 1998. november 1. és 1999. október 31. közötti idôszakban azon személyeknek, akik páros évben születtek;
b) 1999. november 1. és 2000. október 31. közötti idôszakban azon személyeknek, akik páratlan évben születtek.
A jogosítványok tulajdonosai kötelesek születésnapjuk elôtt kérvényezni az említett iratok cseréjét. Jelenleg összesen 140 ezer lejes kiadást jelent az új típusú igazolvány megszerzése, a következô hónaptól azonban ez a díj akár 300 ezer lejre is felmehet.
Az útlevélosztályon már január 20-tól magasabb díjszabásokkal dolgoznak, jelentette be a határrendészet. A korábbi 49 ezer lej helyett ezután 54 ezer lejbe kerül majd egy új útlevél, míg a konzulátusi díj változatlanul 21 ezer lej marad. Érvényesek az 1998. december 1. és 1999. január 20. között történt befizetéseket igazoló nyugták, míg a korábbi befizetések esetén a kérvényezôknek állniuk kell az 5000 lejes különbözetet.
A kormány csütörtöki döntése értelmében január 1-jétôl 151,4%-kal nô az állami tulajdonú, nem mezôgazdasági hasznosítású területek után fizetendô adó. Városon l négyzetméter díja 80–600 lej, falun 100–350 lej között változik. Becslések szerint a helyi tanácsok költségvetésébe az új rendelkezés idén 178 milliárd lejt hoz a költségvetésbe.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |