1999. január 20.
(XI. évfolyam, 15. szám)

Hétfô estétôl kedd délig 19 bányászt szállítottak be Petrozsény kórházába. Többségük mérgezést szenvedett (a könnygáztól), néhányat fejsérülésekkel ápolnak. Valamennyiük állapota kielégítô. Meg nem erôsített hírek szerint az összetûzésekben egy rohamrendôr is megsebesült. A rendôrkordonokon áttörô bányászok szerda reggel folytatni kívánják útjukat Târgu Jiuból, amennyiben a kormány nem hajlandó teljesíteni követeléseiket.

Hétfô késô este: nem voltak sérültek

Az eddigi jelentések szerint nem voltak sérültjei a hétfô esti elsô összetûzésnek sem. A bányászok, akik hétfôn délben indultak el gyalog Petrozsénybôl, hogy Bukarestben rendezett tüntetéssel adjanak nyomatékot követeléseiknek, hétfô estére a Zsil-szoros kijáratához jutottak. A rendfenntartó erôk itt állták elsô alkalommal útjukat a bányászoknak. Az elsô összetûzés után a menetelôk egy része visszatért Petrozsénybe, mintegy kétezer ember azonban a helyszínen töltötte az éjszakát. Kedden kora reggel ôk próbálkoztak ismét a rendôrkordon áttörésével.

A délelôtt folyamán a bányászok összecsaptak a rendfenntartó erôkkel

A Bukarestbe tartó Zsil-völgyi bányászok kedden reggel összecsaptak a Zsil-szoros kijáratát lezáró rendfenntartó erôkkel. A helyszínrôl érkezett jelentések szerint a bányászok kövekkel dobálták meg az útjukat elálló rendôröket, akik könnygázgránátokkal válaszoltak. A reggeli összetûzésnek nem voltak sebesültjei. Ekkor a Gorj megyei alprefektus utasítására a rendfenntartó erôk kiengedték a Zsil-szorosból a Bukarestbe tartó bányászokat.

A menet ezt követôen a közeli Bumbesti-Jiuba indult, hogy a város stadionjában folytassanak majd tárgyalásokat a hatóságokkal. A város és a megye illetékesei egyelôre nem tudják, hogy mirôl tárgyaljanak: Bukarestbôl semmilyen új utasítást nem kaptak.

A kormány álláspontja változatlanul az, amit a kormányfô hétfôi közleménye tartalmazott: ha a bányászok kedden véget vetnek a törvénytelen tiltakozó akciónak, folytatódhatnak a tárgyalások, és ezeken Radu Vasile miniszterelnök személyesen is hajlandó részt venni.

A kormány illetékese bejelentette, hogy a gorji alprefektus túllépte hatáskörét, ezért azonnal felmentését kezdeményezték.

Cosmáék bevonultak Târgu Jiuba

A Bukarestbe tartó Zsil-völgyi bányászok kedden kora délután bevonultak Târgu Jiuba, ahol reményeik szerint a kormány tárgyalásokat kezd velük.

Helyszíni jelentések szerint mintegy 10 ezer bányász vonult be a városba, melynek lakói nagy éljenzéssel fogadták ôket. A városba nemcsak Petrozsénybôl, hanem a körzet más bányavárosaiból is érkeztek bányászok. A tömeg a Prefektúra elôtti téren gyülekezik.

Miron Cosma, aki a bányászok útnak indulása óta nem sokat hallatott magáról, a Târgu Jiuba történt bevonulás után kijelentette, hogy ide várják a kormány képviselôit tárgyalásokra.

Az Izraelben tartózkodó Victor Babiuc védelmi miniszter leszögezte, hogy szükség esetén a hadsereg közbelép a törvényes rend fenntartása érdekében.

Lemondott a bányavállalat vezetôsége

Kedden reggel a Zsil-völgyi bányavállalat szóvivôje azt közölte, hogy a munkabeszüntetés folytatódik, ezért a bányavállalat teljes adminisztratív és mûszaki vezetése testületileg benyújtotta lemondását. A szóvivô szerint a bányavállalatot ért veszteségekért, a magukra hagyott bányák mûszaki állapotának rohamos romlásáért teljes egészében a sztrájk szervezôi viselik a felelôsséget. Mint mondta, a vállalat ultimátumot kapott az elektromos mûvektôl, a CONEL-tôl: ha 72 órán belül nem újítják fel a rendszeres szénszállításokat, a CONEL felmondja a vállalattal kötött szerzôdését. A Zsil-völgyi bányavállalat ezzel legnagyobb vásárlóját veszítené el. A CONEL 2,6 millió tonna szén vásárlására kötött szerzôdést, ez a mennyiség a Zsil-völgyi bányák idei termelési tervének 85–90 százalékát jelenti.

Lapzártakor:

A Târgu Jiui prefektúra épületének erkélyérôl Miron Cosma, a Zsil-völgyi bányászok vezére gyújtó hangú beszédet mondott. Közölte: azonnal Târgu Jiuba várják Radu Vasile miniszterelnököt tárgyalásokra, ellenkezô esetben a mintegy 10 ezer bányász szerdán reggel továbbindul Bukarest felé. A bányászvezér beszédében szolidaritást kért a város lakóitól és az ország egész lakosságától.

Bukarestben Emil Constantinescu államfô kezdeményezésére zárt ajtók mögötti tanácskozást tartottak az elnöki palotában. A találkozón az államfô mellett Radu Vasile miniszterelnök, Gavril Dejeu belügy-, Radu Berceanu ipari és Traian Bãsescu közlekedési miniszter, Costin Georgescu, a Román Hírszerzési Hivatal igazgatója, Constantin Degeratu tábornok, vezérkari fônök, a rendôrség és a csendôrség országos parancsnoka vett részt.

A találkozóról kiadott szûkszavú közlemény szerint a tiltakozó akció fejleményeit és a kialakult helyzetet vitatták meg.

„A kormány kész tárgyalni a bányászok képviselôivel a Zsil völgye bármilyen gazdasági, szociális problémájáról. Ugyanakkor a hatóságoknak eltökélt szándékuk az, hogy habozás nélkül érvényt szerezzenek a közrendet, az állami és magántulajdont, az állampolgárok biztonságát, a hatóságok mûködését fenyegetô akciók elleni törvényes elôírásoknak. Semmilyen formában nem engedik meg azt, hogy megismétlôdjenek az 1990–91-es idôszak erôszakos cselekményei, amelyek súlyos kárt okoztak Romániának, és melynek következményei máig érzôdnek" — hangsúlyozta a közlemény.

Kolozsvárról mindaddig elterelô irányba közlekedik vonat Târgu Jiu felé, amíg a közlekedési minisztérium nem rendelkezik a vasútforgalom szokásos útvonalának a betartásáról — nyilatkozta lapunknak Domokos Imre, a kolozsvári vasútigazgatóság forgalomirányító szolgálatának fônöke. Aki Kolozsvárról a Zsil-völgyébe szeretne eljutni, csak Déváig utazhat vonattal. Innen csak más jármûvel lehet továbbhaladni.

Domokos Imre elmondta, hogy minden perc késésnek ára van. A vasútforgalom elterelése naponta legkevesebb tízszázalékos anyagi veszteséget okoz a vasúttársaság számára. A közlekedést az is megnehezíti, hogy az utasoknak a vonatok késése miatt több tíz percet kell várakozniuk az összeköttetésre.

P. A. M.

Az októberi sztrájkhelyzethez hasonlóan nem lesz osztályozás, nem írnak hiányzókat. — Mindezek tudatában — mondta Lucia Cojocaru, a Kolozsvári Egyetem Elôtti Oktatás Szabad Szakszervezetének alelnöke — természetesen a diákoknak nem kell iskolába jönniük.

— Azok a tanulók — folytatta a szakszervezeti alelnök —, akik mégis megjelennek csütörtökön reggel az iskolákban, tanári felügyeletben részesülnek.

Ezúttal a sztrájk egyben azt is jelenti, hogy — bár szóbelileg minden diákot értesítünk féléves tanulmányi helyzetérôl — sem a naplóba, sem az ellenôrzôkbe nem vezetjük be a félévi általánosokat. A szülôk érdeklôdésére is szívesen válaszolunk, tájékoztatjuk ôket gyermekeik bizonyítványáról.

Az oktatási folyamatot semmiképpen nem hátráltatja a sztrájk, hiszen félév végérôl lévén szó, a vakáció elôtti utolsó két napon általában osztályfônöki órákra, adminisztratív teendôk ellátására kerül sor.

— Ha nem is különös lelkesedéssel, de mi is sztrájkolni fogunk csütörtökön–pénteken, persze, amennyiben addigra nem dönt másképpen a szakszervezet — mondta Cucu Imola, a Brassai Sámuel Líceum igazgatója. — Jómagam azért nem lelkesedem különösképpen ezért, mert nem hiszem, hogy Remes pénzügyminiszter újabb aláírásának nagyobb hitele lesz, mint a réginek. A gyerekek — amennyiben iskolába jönnek csütörtök— pénteken — felügyelet alatt lesznek.

— A Báthory István Líceum szerdán délelôtt tíz órakor dönt a hét végi sztrájk mikéntje felôl. Az az igazság, hogy a tanári kar egy részének komoly fenntartásai vannak a sztrájk idôzítésével kapcsolatban — mondta Balázs Ildikó igazgató.

— A sztrájkkal kapcsolatos kérdôívek már hétfôn eljutottak a kollégákhoz — mondta Wolf Rudolf, az Apáczai Csere János Líceum igazgatója. — Ennek ellenére reménykedünk, hogy az utolsó percben csak meg fognak oldódni a dolgok, és normális körülmények között dolgozhatunk az iskolában. A sztrájk mikéntjével kapcsolatban szerdán fogunk dönteni.

— A Tanfelügyelôség titkárságára egyelôre még nem érkezett meg a tanügyi sztrájkok kirobbantását általában megelôzô követelés-lista, amelyet a szakszervezet szokott nekünk benyújtani — mondta Török Ferenc fôtanfelügyelô-helyettes tegnap délben. — Ha benyújtják a nap folyamán, akkor — úgymond — tárgyalni fogunk. A követelések viszont — mint azt mindenki jól tudja — messze túlhaladják a tanfelügyelôség kompetenciáját, és a Tanügyminisztérium hatáskörébe tartoznak.

— A minisztérium méltányosnak tartja a tanárok követeléslistáját, egyetért a költségvetési gondok megoldásának módozataira tett javaslatokkal is — mondta Kötô József oktatásügyi államtitkár. — A reform megvalósításához, az oktatás megfelelô minôségének biztosításához pénzre van szükség. A tanítók-tanárok részére meg kell teremtôdnie annak az anyagi biztonságnak, amely lehetôvé teszi, hogy a pedagógusok figyelme teljes egészében az oktatásra összpontosulhasson.

Tekintettel arra, hogy komoly erôfeszítések folynak a potenciális pénzforrások felkutatásáért, azonosításáért, a minisztérium álláspontja az ügyben ott tér el a tanügyi szakszervezetekétôl, hogy mi úgy véljük, ezeknek a pénzügyi forrásoknak a feltérképezésére nem feltétlenül sztrájkra van szükség.

A kialakult helyzet megoldási lehetôségeinek tisztázása végett tegnap — Traian Remes pénzügyminiszter, valamint Andrei Marga tanügyminiszter jelenlétében — ülésezett a képviselôház oktatási szakbizottsága. Lapzártakor még tartott a megbeszélés.

Kerekes Edit – Szabó Csaba

A sajtónak nyilatkozva Livia Andreiasi, a városháza gazgasági igazgatója szerint a polgármesteri hivatal bankszámláira nem folytak be a tavalyi évre esedékes társulásokból, házbérekbôl, telekadókból származó összegek. A sorozatos halasztások és kintlevôségek miatt a városháza 12,66 milliárd lejjel tartozik az alárendelt állami vállalatoknak. Ilyen például a távfûtési, közterületfenntartó és közszállítási vállalt. A városháza helyzetét megnehezíti, hogy a helyi adótörvény értelmében januárra az állami költségvetésbôl nem utalnak ki többé pénzt.

K. O.

A Kolozs megyei CONEL két vállalat, a Dési Cesom és a Szászfenesi Avicola felszámolását fogja kérni, hogy törleszthesse tartozásait — jelenti a Mediafax. — Ioan Balotã, a CONEL szóvivôje szerint a dési vállalatot az áramszolgáltató céggel szembeni 23,7 milliárd lejes tartozása miatt közel három hónapig lekapcsolták a villamos energia hálózatáról. Az Avicola tartozása 939 milliárd lej, és a vállalat jelenleg csupán a minimális „lebegési szint" biztosítására elegendô áramot kap.

A Kolozs megyei CONEL hétfôtôl ugyanakkor csökkentette az áramszolgáltatást az ERS CUG-nak, amelynek tartozása 7,4 milliárd lej, a dési Somesnek (4,9 milliárdos elmaradás) és az Unireának (191 milliárd lej). Az alsójárai bányakitermelô vállalat kétmilliárd lejes tartozásának törlesztését további három hónapra átütemezték. A Kolozs megyei CONEL-nek a nagy ipari fogyasztóktól összesen 281 milliárd lejes kinnlevôségét kell behajtania.

Pénteken avatják fel a Banc Post új székhelyét a Mihai Eminescu u. 2. szám alatt. Az épület Mircea Amitroaie mûépítész professzor tervei alapján készült, a modern vonalvezetésû alkotást közel három év alatt valósította meg az A.C.I.: 1995 augusztusától tavaly decemberig folytak a munkálatok. A székhely hétemeletes (teljes felszíne 2400 négyzetméter), bent panoramikus felvonó biztosítja a látványt.

Két félemeleten folyik az ügyfélkiszolgálás, az egyik a kereskedelmi társaságoknak, a másik pedig a személyek bankügyleteit bonyolítja le. Harminc, rendszerbe kötött számítógép lefedezi a területi igényeket, és lehetôség van az országban található összes Banc Post-fiók közötti átutalásokra. Az ügyfelek adatainak tárolását QMATIC számítógépes rendszerrel oldották meg.

Az új székhely a modern bankok minden lehetséges szolgáltatását igyekszik biztosítani.

CARMEN-elôadás új szereplôkkel az Állami Magyar Operában

1999. január 21-én, csütörtökön este 18.00 órakor elsô alkalommal lép színre a CARMEN-ben két fiatal mûvésznô: Molnár Mária Mercedes, Pataki Enikô Frasquita szerepében jelentkezik. Az eredeti G. Bizet CARMEN-változatot úgyszintén elsô alkalommal vezényli a kolozsvári Román Opera igazgató-karmestere, Petre Sbârcea.

KOVÁCS ANDRÁS: GYULAFEHÉRVÁR VÁROS JEGYZÔKÖNYVEI 1588–1674 c. könyvét — amely az Erdélyi Történelmi Adatok sorozat VI/2. köteteként jelent meg — Kiss András ny. fôlevéltáros mutatja be január 21-én, csütörtökön 14 órakor a Röser Antikváriumban. A bemutatót az EME bölcsészet-, nyelv- és történettudományi szakosztálya rendezi. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

ÉP LÉLEKKEL EGY EGÉSZSÉGES ÉLETÉRT (III. rész) címmel Sorompó László tart elôadást január 21-én, csütörtökön du. 4 órától az RMDSZ alsóvárosi körzetének székházában (Párizs utca 17.). Utána közgyûlést tartanak, amelyen jelölni fogják a Kolozs megyei RMDSZ-elnököt és a küldöttgyûlés küldötteit. Ezért kérik a tagság minél nagyobb számban való részvételét.

KÖZGYÛLÉST TART az RMDSZ belmonostori kerülete január 21-én, csütörtökön du. 6 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Napirenden: a küldöttek megválasztása a február 6-i RMDSZ megyei nagygyûlésre; különfélék.

GILLES ROUSSEL tart elôadást január 21-én délután 4 órakor a Francia Kulturális Központ rendezésében a Bánffy-palota Tonitza Termében Egy mûvészi Európa felé? címmel.

Nemrég még arról ábrándozott, ha nyugdíjba megy, több ideje lesz, hatékonyabban tevékenykedhet majd a Barabás Miklós Céhben. Örvendett a céh székházának, annak, hogy gyakrabban lehet majd együtt mûvésztársaival. Az ügy egyik leglelkesebb támogatója volt, s attól sem idegenkedett, hogy maga is hozzájáruljon a Farkas utcai alaposan elhanyagolt, romos épület rendbetételéhez. Lelkesen takarított, s talán már következô kiállítását álmodta az udvar végén szerényen meghúzódó épületbe.

Nem így történt. Amikor a Szabadság január 18-i számában, a temesvári református templom és ökumenikus mûvelôdési központ felépítésére adományként beküldött képét, a Golgotát leközöltem, azt sem tudtam, hogy egyáltalán beteg volt. Pedig éppen akkor érkezett keresztútja végéhez. Munkái immár elárvultan vesznek részt az Állami Magyar Operában megrendezendô hét végi képzômûvészeti aukción, képviselik alkotójuk mûvészetét.

Kovács Károly a kolozsvári Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskola grafika szakának végzettje. Az a halk szavú, de alapos mûvész, akinek munkáit mindig szeretettel fogadta a közönség. Egyértelmûen, pontosan és

közérthetôen fogalmazott. Kitûnô rajzkészsége megóvta attól, hogy a grafikai kifejezésformák divatosabb, de sikamlósabb útjait válassza. Városképei, illusztrációi, biblikus témákat feldolgozó rajzai szinte egyetlen megyei tárlatról sem hiányoztak.

Az életmû immár lezárult.

Ismét szegényebbek lettünk egy mûvésszel és egy igaz emberrel.

Kedves Károly, nyugodj békében. Emlékedet örökre megôrizzük!

Németh Júlia

A Székelyudvarhelyen megjelenô gazdasági hetilap egyre céltudatosabban pótolja a romániai magyar média gyakorta szûkös gazdasági hírkínálatát. A harmincoldalas, színes borítójú szaklap e heti számában Frunda Györgynek az Európa Parlament számára készült jelentéstervezete olvasható az európai belsô biztonsági szolgálatok ellenôrzésérôl; dr. Csapó I. József a román mezôgazdaság lassú átalakulásáról, Seres Dénes szenátor a közigazgatási törvény visszásságairól nyilatkozik Román Gyôzônek. A luxusadó és a helyi adók, illetékek módosításáról részletes összeállítás szól. Neményi József Nándor Újabb halasztás és esélyeink címmel az ország idei gazdasági kilátásairól cikkez. A lap gazdag világpiaci, hazai árutôzsdei és számos más gazdasági hírt szolgál.

A Heltai Foreign Language School, az Embassy Educational Services és a Pitman Qualifications angol nyelvoktató központok romániai képviselete a hagyományos nyelvtanfolyamok és a Teacher Training tanárképzô mellett érettségi elôkészítôket, valamint hét végi nyelvprogramokat szervez gyerekek, középiskolások és felnôttek számára, angol, német, román és magyar nyelvbôl.

Érdeklôdni az alapítvány székhelyén (Mikó/Clinicilor u. 18. sz.) és a 190-811-es telefonszámon, naponta 12–16 óra között.

A mai hazai köztudatban az Ursus arctos, vagyis a barnamedve, úgy szerepel, mint a Kárpátok rengetegjeiben elszaporodott, elkényeztetett és elszemtelenedett állatfaj. A civil szervezetek január 15–16-án Kolozsváron megtartott konferenciáján Kalabér László szászrégeni biológus megdöbbentô újdonsággal rukkolt elô: annak ellenére, hogy számbelileg megnövekedett az állomány, veszélyben, kipusztulóban erdeink egyik büszkesége! Felszólalását követôen gondolatait megosztotta a Szabadság olvasóival is:

— 1992-ben, ötvenhat év után elôször én képviseltem Romániát egy, a medvéink helyzetével és ökológiájával foglalkozó tudományos dolgozattal a Montana állambeli Missoulaban, Amerikában. Akkor Európában mi vezettük a listát, hatezernyolcszáz medvével. Ami a sûrûséget illette, Hargita megyében 5,3 volt az ezer km²-re esô medvék száma, míg a volt Szovjetunióban csak 1,3! Azután bekövetkezett a genetikai kódnak a gyors károsodása, aminek oka, hogy a kondukátor idejében háromszáz menedékháznál rendszeresen etették mesterségesen, vegyszereket tartalmazó táplálékkal, az állatokat. Azoknál a menedékházaknál mindig volt egy-egy erdész, aki feljegyzéseket készített róluk, hogy a kondukátor a legnagyobb példányokat lôhesse ki. Jelenleg is a világ elsô tíz medvetrófeája az ô nevéhez fûzôdik, azóta sem tudták megdönteni ezeket a rekordokat.

— Miben nyilvánul meg a genetikai károsodás?

— A Brassói Egyetem professzora, Aurel Negrutiu, és a tavaly elhunyt Horea Almãsan urszológus jelezték, hogy medvéinknél 20%-os testsúlycsökkenést vettek észre, és latba vetve nemzetközi kapcsolataimat, tegyek már valamit ez ellen. A genetikai aberráció fôleg a negyedik nemzedéknél jelentkezik, ami azt jelenti, hogy húsz év múlva nincs épkézláb medvénk!

— Milyen lépéseket tartalmaz a terv?

— Most arra kért fel a nemzetközi szervezet, és remélem, hogy a román környezetvédelmi minisztérium is elfogadja februárban, hogy dolgozzunk ki egy erdészeti és vadásztársaságokra egyaránt vonatkozó törvényt a faj megvédésére. Ennek alapján csak azokat a példányokat szabad kilôni, amelyek genetikailag aberrált kóddal rendelkeznek. A tökéleteseket pedig meg kell tartani a jövô nemzedék számára. Nekem tudományos összeköttetéseim vannak francia, japán, kanadai, egyesült államokbeli körökben. Különben a világ legjobb urszológusai a grenoble-i egyetemen vannak, akik mindenben segítenének kivitelezni a tervet. Cserében csupán öt fejlett kárpáti medvepéldányt kérnének Romániától, a Pireneusokban erôsen megfogyatkozott állomány feljavítására.

— Hogyan kell vizsgálni a medveállomány állapotát?

— Minden egyes egyedet ki kell vizsgálni. Amihez egyetlen szál szôrt kell kihúzni az állatból, tüszôstôl. Szükségünk lesz még elektronikai mûszerekre, hogy a medvék anyagcseréjérôl is információt szerezhessünk. Romániába sok pénzes külföldi jár vadászni, sajnos, kilôtték a nagy medvéket. Kevés a hibátlan és nagy alkatú. Ebben az ügyben, ha kell, akár az államfôhöz is elmegyek megkérni, hogy intézkedjék. Mert az ország lakosságának élete, nemzetiségre, vallásra stb. való tekintet nélkül, össze van kötve a Kárpátok barnamedvéjének a sorsával. Medvés könyvet adtam ki románul, hamarosan következik magyarul, angolul, franciául és németül. Gondolom, nemcsak hazámnak és a biológiatudománynak szerzek vele elismerést, de az ökoturizmus révén óriási tömeget vonzok vele ide. Civil szervezetem, a Kárpátok Kincsei Természettudományi Alapítvány egyik célja tájékoztatni az ország lakosságát és a külföldieket az itt található természeti kincsekrôl.

— Az utóbbi években mind többet hallani Erdélyben medvekalandokról. Miért?

— 1990 óta egyre veszélyesebbek. Persze, önhibájukon kívül. 1997-ben Romániában huszonhét embert öltek meg a medvék. Azért, mert normális genetikai adottságokkal a barnamedve a szaglásával hatszáz méternyi távolságból megkülönbözteti az embert az állattól. A maiak viszont másak...

— Gyakorlatilag hogyan történne a vadállatok vizsgálata? Altatással?

— Nem altatással. De ez maradjon szakmai titok!

Ördög I. Béla

A Farkas utcai református lelkészi hivatal falán pillantottam meg nemrég a román nyelvû falfirkát: „Ungurii sunt tristi". Sokáig töprengtem azon, hogy mire is gondolhatott az ismeretlen szerzô. Egyáltalán mibôl gondolja, hogy szomorúak vagyunk? Arra gondolt volna talán, hogy szomorúságunk a magyar egyetem, a 22-es törvénytervezet s még sok más megvalósítatlan ígéretbôl fakad? Vagy netalán a kolozsvári polgármester okozza azt gödörtúrásával, ún. emléktábláival és magyarellenes cselekedeteivel?

Nem tudom, mi járhatott a firkázó srác fejében, de az bizonyos, hogy én sem láttam még örömükben ugrándozó magyarokat az utcákon. De románokat sem. Ez utóbbiakról viszont már nem írta oda a srác, hogy szomorúak. Mert, szerintem, az a román, aki egy kicsit is tájékozódni tud a mai (politikai) világban, és látja a valóságot, szintén nem repes a boldogságtól.

De miért csak a magyarokról írja a kis Michelangello, hogy szomorúak? És miért pont magyar épület falára? Ez megkülönböztetés és szúrkálódás is!

Csak azt nem tudom, hogy miért háborgok ezen megint. Már igazán megszokhattam volna, hogy itt csak magyarok vagyunk, Magyarországon pedig románok. Senkinek sem kellünk.

Most már értem, miért szomorúak a magyarok.

Balázs Bence

A honvédség szervezésével egy idôben született meg a katonai egészségügyi ellátás rendszere. Minden zászlóaljhoz egy fôorvost s három alorvost neveztek ki, lehetôleg a jelentkezôk közül. A nemzetôri csapatok egészségügyi gondozásának a feladatát a megyei tisztiorvosok látták el. 1848 decemberében megalakult a Honvédelmi Minisztérium egészségügyi osztálya.

A hadmûveletek megindulása természetesen további egészségügyi szervezetek létesítését tette szükségessé. Minden zászlóalj számára kijelölték a zászlóalj-segélyhelyet, amely csatákban, lôtávolon kívüli helyen elsôsegélyt nyújtott. Innen az ideiglenes tábori kórházba szállították a sebesültet, majd a hadtest mozgó tábori kórházában ápolták. Ezek mellett állandó kórházakat is létesítettek, amelyek szükség szerint fiókkórházakat tartottak fenn.

Az erdélyi hadsereg központi kórháza Kolozsvárt mûködött, amelyet hol a Magyar Hadsereg Központi Kórházaként, hol az Erdélyi Hadsereg Fôkórházaként említenek a források. Ennek „anyakórháza" az óvári ún. Karolina-kórházban volt, amelyben a fôorvosi (ahogy akkor nevezték „rendezô orvosi") teendôket Schüssler Endre százados látta el. Kolozsvárt ugyanakkor három „fiókkórház" mûködött. Az egyik az Unitárius Kollégiumban a Belmagyar utcában Borsiczki György százados fôorvossal az élen, a másik a Belsô-Torda utcai Szemináriumban, melynek fôorvosa Vajna János volt.

Külön osztályt rendeztek be a Haller-kertben a bujasenyves, vagyis a nemibetegségben szenvedô katonák számára. A katonakórházakat ellátó gyógyszertár az anyakórházban mûködött Bay János és Nappendruck Károly „okleveles rendes gyógyszerészek" irányításával. A kórházak személyzete 18 fôt tett ki.

Csány kormánybiztos rendeletére Kolozsvár város az említett fiókkórházakban építési munkákat végeztetett, hogy a betegek ellátását megfelelô körülmények közt végezhessék. Erre azért is szükség volt, mert külsô személyektôl bírálatok érték a kórházakat. Emiatt a katonai parancsnokság rendeletére kéthavonként a kórházak vezetôi kötelesek voltak nyilvánosságra hozni a kórház helyzetét tükrözô adatokat. „Felsô parancs következtében, hogy a szenvedô harcosok irányában oly annyira résztvevô közönség meggyôzôdjék, mennyire van méltó kezekre bízva sinylôdô bajtársaink ápolása", közrebocsátják az ápolt betegekrôl szóló adatokat. Teszik ezt azért is, hogy „némely gyanúsítók kétértelmû rágalmai által s a legernyedetlenebb buzgalommal mûködô orvosi személyzetet ne érje méltatlan szenny, se a közönség gaz koholmánnyal ámítva ne legyen".

Az elsô összefoglaló kimutatás 1849. március 19-én készült, s 20-án adták közre. Eszerint a január elsejétôl nyilvántartott betegek száma márciusig 222 fôrôl 1462 fôre emelkedett.

A betegek közül két hónap alatt meghalt 61, „megegészségesedve" kibocsátottak 1042 fô, elszökött 2 beteg. Eszerint március 19-én 357 beteget ápoltak a kolozsvári kórházakban. Ebbôl 54 sebesült katona a császári haderôbôl fogolyként került Kolozsvárra. Bizonyosan nem érdektelen kérdés, hogy milyen betegségben szenvedett a 357 beteg. Errôl szólnak az itt következô adatok. Harcban sebesült 129; lázas heveny bajban szenvedett 122; bujasenyves 40; vegyes idült bajos 28; vegyes külsô bajos 13; rühes 7; gyógyíthatatlan 6; szembajos 5; fagyott 4; hûléses beteg 3.

Eszerint a kórházban az említett idôszakban fekvôk többségét a sebesültek tették ki, aztán a lázas betegek s nemibetegek következtek.

A következô két hónapban 1216 beteg katona volt rövidebb-hosszabb idôre a kolozsvári kórházban. A betegségek sorrendje pedig annyiban változott, hogy az elsô helyre a lázas, heveny bajok kerültek s aztán következett a sebesültek kategóriája, ami érthetô, hiszen ezek az adatok a május 11-i állapotot tükrözik, amikor csak az Érchegységben folytak csatározások, de az ott sebet kapott katonákat általában nem Kolozsvárra hozták.

Újabb két hónap elteltével a kezeltek összlétszáma is csökkent, a korábbi 1216-ról 825-re. A kimutatás a kolozsvári kórház központi jellegét is tükrözi; a betegek közül 332 más kórházakból jött, de talán ennél is többet mondó adat, hogy az elhaltak száma az elôzô két hónapi 83 fôrôl 14 személyre esett vissza.

A július 30-án bent fekvô 379 beteg katona fegyvernemek szerint így oszlott meg: gyalogosok a honvédzászlóaljakból 204; tüzérek 45; huszárok 27; különféle nemzetôrök 83; beteg foglyok 20.

Kolozsváron kívül katonakórházak mûködtek — hogy csak a közelieket említsük — Tordán, Magyarvalkón, Bánffyhunyadon.

A kórházak felszerelését és ellátását a katonai parancsnokságok végezték, de ehhez jelentôs mértékben hozzájárult a polgári lakosság is.

A fentiekbôl levonható az a következtetés, hogy Erdélyben is létrejött a rendezett katonaorvosi szolgálat, s kiépült a kórházi hálózat. A sebesült és beteg honvédeket képzett orvosok és segédszemélyzet gyógyította.

Egyed Ákos

Olyat már megértünk mi is ebben az orrunk elôtt zajló történelemben, hogy „koldusokból" „királyfiak", fôrangúakból, „hercegekbôl" pedig koldusok lettek. De amint tapasztalnunk kellett, mindez nemigen vált az államirányítás, az államraison hasznára, nem vezetett a nép, az ország gyors, vagy akár csak fokozatos gazdagodásához, virágzásához. Gondolom, az volna vagy lett volna az „igazi", ha annak idején a volt, az eredeti királyfiak tanulóéveik alatt belátható (vagy ahogy a tesvérek mondják: „în timp util", vagyis hasznosítható) idôn belül megismerkedhettek volna népük valódi sorsával (is), és csak azután vették volna magukra az államvezetés gondjait. Talán így bölcsebbek lettek volna törvényeik, sikeresebbek népboldogító vállalkozásaik. Ami azt illeti, a volt koldusokból lett volt kiskirályok az újabb fordulat után — akárcsak a mesében Tom Canty — nem süllyedtek vissza a nyomorba, részben belôlük jött létre az a jól szituált társadalmi réteg, amely az állam prosperitásának alapja (kellene hogy legyen). Vagyis a volt nómenklatúra tagjaiból kerültek ki az elsô vállalkozók — bár azt hiszem, azóta egy részük kiöregedett, s inkább a jócskán tisztesnek (sokkal kevésbé tisztességesnek) mondható nyugdíjából éldegél.

No de hol vannak az egyszer volt, hol nem volt királyfiak? Róluk már csak a mesében, például Mark Twain bájos történetében, a Koldus és királyfiban lehet olvasni. Pedig a mesének igaza van, mert — ahogy Ady írja –: „...nincs élôbb a mesénél / S mese ellen minden káros".

Jancsik Pál

„Az erô nem más, mint a mozgásban lévô tömeg és a keletkezett gyorsulás szorzata" — mondta annak idején Temesváron mechanikaprofesszorom, és fölírta Newton második törvényének képletét a táblára. A krétát letéve helyet foglalt, és így folytatta: „Ezek után haza is mehetünk, mert mindent elmondtunk, ami lényeges a mechanikában..." A professzorról valamennyien tudtuk, hogy egy ezeroldalas tankönyv szerzôje, érthetô volt tehát elképedésünk.

Tanárunk a hatásos szünet után hozzátette: „Mindaz, amirôl az elkövetkezô másfél évben beszélni fogunk, csupán alkalmazása ennek a törvénynek..."

Hasonló receptet adtam én is, amikor a demokrácia lényegét megpróbáltam leírni: A demokrácia megvalósulásának föltételei a megfelelô gazdasági háttér és a „nyílt társadalom".

De hogyan születnek meg a föltételek, és miképp ismerjük fel, kivel kell szövetkeznünk érdekeink megvalósításához?

A dolog nehézségét fokozza, hogy nem lehet bérletet venni egy életre, egyszeri helyes döntés nem elegendô! Ezt kitûnôen illusztrálja egy történet, melynek annak idején én is szereplôje voltam:

Tervezôrészlegünk két irodahelyiségben mûködött. Úgy alakult, hogy az egyikben többségben voltak a nemdohányos magyarok, a másikban, a „szeparéban", dohányos románok gyûltek inkább össze. Ez többé-kevésbé ösztönösen alakult így, én is csak késôbb tudatosítottam magamban.

Tudnivaló, hogy léteznek szenvedélyes dohányosok, azután olyanok, akik rágyújtanak, ha a többi is rágyújt, de vannak szenvedélyes nemdohányosok is, akik gyûlölik a cigarettafüstöt. Egy új kolléga érkezett, aki román lévén a benti irodában telepedett le, az egyik ismerôse mellé. Néhány nap múlva hangos veszekedés szûrôdött ki hozzánk. Kollégánk igyekezett meggyôzni társait a dohányzás ártalmairól. Minimális sikerrel. A légkör pár nap alatt teljesen elmérgesedett odabenn, új kollégánkról elterjedt, hogy alkalmatlan bármilyen tervezési munkára. Beszéltem a felettesemmel, hogy kis csoportunknak szüksége lenne még egy munkatársra, s ha lehet, az új kollégát kérném. Barátunk kiköltözött a másik irodából, és csatlakozott hozzánk. Rövid idô alatt kitûnt, hogy igen kedélyes, jó humorú társra tettünk szert, aki a tetejében szorgalmas is. A meccseket továbbra is hallgatta, de csak fülhallgatóval, hogy bennünket ne zavarjon. Egy gyönge pillanatában elmesélte, mennyit szenvedtek a szülei „în vremea refugiului" a negyvenes években. Ezért választotta a román környezetet. De íme, ez a választása helytelennek bizonyult. Megszoktuk a képleteket, a sztereotípiákat. A világ nem fekete vagy fehér, hanem végérvényesen és konokul szürke...

A fenti példa, bár jó apropónak tûnik, mégsem a nemzeti problémáról szól. Eddig nem beszéltem a nemzeti kisebbségrôl, és egyelôre nem is szeretnék, pontosan azért, mert mi itt, Balkánvidéken nem ismerünk másfajta „kisebbségi" fogalmat, csak a nemzeti kisebbségét. Sok százezer ember életét vette el vagy tette tönkre ez az ismerethiány. Megéri, hogy külön foglalkozzunk vele.

Mi tehát az, amit az egyénnek kell biztosítania a megfelelô gazdasági háttér alakulásához?

A demokrácia nem jelent egyenlôséget, csak egyenlô esélyeket, illetve a gazdasági versenyben az egyenlô újrakezdés esélyét. A verseny nyerteseket és veszteseket feltételez. A nyerteseknek pedig joguk van fölvenni a díjat! Ezt el kell fogadnunk. Hál’ istennek több nyertes is van, és a középmezônyben végezni sem utolsó. De nem csalhatunk a versenyben! Elsôsorban partnereinket nem csapjuk be! Nem azért, mert így erkölcsös, hanem, mert különben mindenünket elveszíthetjük. Egy vállalkozónak nincs fontosabb értéke mint a becsülete! Ezt semmiféle költséges reklám nem tudja ellensúlyozni, és a rossz hírnév az újrakezdést is lehetetlenné teszi. Ha már verseny, ahol veszíteni is lehet, meg kell tanulnunk veszíteni. Hogy késôbb nyerni is tudjunk. Ugyanott, vagy esetleg máshol.

Kivel kellene szövetkeznünk? Ez a következô kérdés. Kire szavazzunk majd, ha arra kerül a sor? (Ez is ide tartozna, de ki tud eligazodni a választási beszédek szövevényében?)

Nekünk mindez nem sok gondot okoz, hiszen úgyis az RMDSZ-re fogunk szavazni, ott pedig „okos" emberek állítólag eldöntik a listás sorrendet. Hogy ez valójában hogy is történt, magam is meglepetten tapasztaltam az elmúlt választások alkalmával. A Körös partján találkoztam az egyik politikai vezetônkkel, aki közölte velem, hogy föltesz a választási listára. Tizennegyediknek. „Nem befutó hely, de tisztességes." Miért nem a tizedik helyre? Vagy miért tizedik és miért nem az elsô? Attól függetlenül, hogy vállalok-e politikai szereplést vagy nem, lehet hogy megérdemlem. Lehet, hogy rossz reklám nekem, ha egy másik vállalkozó kerül elém a sorban. „Tudod, hogy választják a pápát?" — kérdeztem. Nem várta meg, amíg elmondom. Sértôdötten ott hagyott. Talán nem tudta, hogyan kell pápát választani? Így: A bíborosok bezárkóznak (úgy tudom, egykor be is falazták ôket), és addig ülnek ott étlen-szomjan, amíg nem döntenek. Azután, ha megvan a döntés, fölszáll a fehér füst: „Anuntio vobis gaudium magnum, papam habemus..."

Nálunk viszont, ahelyett, hogy összehoznának pár száz okos embert, és megkérnék ôket, állítsák föl ôk a lista sorrendjét, az illetékes fôpolitikus kifundálja, megálmodja egymaga, egyedül.

Keneth Arrow Közösségi választások címû munkájában párhuzamot von a gazdasági és a politikai események között, gazdaságtudományi eszközökkel tárgyalva a társadalom eseményeit. Ennek szellemében elmondhatjuk: amennyiben elfogadjuk, hogy vannak zseniális tudósok, feltalálók, kitûnô szervezôk, vagy jó szimatú kereskedôk, a politikusok között is találhatók különleges képességû emberek. Nevezhetjük ôket akár hôsöknek is, ha már ez a tradíció. (E tradíció teljesen valós alapja az, hogy nem is olyan régen, még nálunk is csak a halál vethetett véget egy politikus pályafutásának.)

Ilyen hôssel mi is rendelkezünk: Tôkés László hôsiesen állt helyt a forradalom idején, függetlenül attól, hogy az ôt segítôk között volt-e a változtatásban érdekelt szekus vagy nem. Szabatosan fogalmazta meg gondjainkat, és bár jó diplomáciával másokhoz hasonlóan köpenyeget fordíthatott volna azóta saját elônyére, de nem tette. Lehet, hogy a megfogalmazással ma már némi gond van, de ennek egyszerû a magyarázata:

A kilencvenes évek elején vitatkoztam egy nyugatra elszármazott barátommal, aki azt mondta: (átmenetileg) „nektek egy hôs kell, aki mögé felsorakozhattok, amíg beleszoktok a demokráciába". (Errôl már akkor is Iliescu „jó diktátor" teóriája jutott eszembe.) Azon a véleményen voltam: ha megszülettünk, el kell vágnunk a köldökzsinórt, és azonnal el kell kezdenünk lélegezni. A hôs mögé sorakozásnak az eredménye, hogy a vezér köré csoportosulva emberek a tenyerüket nyújtják majd, ahelyett, hogy szabad farkasként, eleinte talán éhezve, nélkülözve megtanuljanak magukról gondoskodni...

William D. Hitt azt írta a „The Leader Manager" címû könyvében a „Hôsies vezetôk" korlátairól: „A hôsiesség önromboló ciklust hoz létre: minél több felelôsséggel dolgozik a vezetô egysége sikerének az érdekében, annál nagyobb a valószínûsége annak, hogy a beosztottak erre ráállnak, és még többre kényszerítik a vezetôt... A hôsies vezetô rosszul hasznosítja az emberi erôforrásokat. A csoport úgy mûködik, mintha a nyolchengeres autóban csak négy henger dolgozna..." Nem Tôkés László hôsiességével van tehát probléma, hanem azzal a vezetési modellel, amit alkalmazott (vagy ajánlottak neki). De, ahogy William Hitt a késôbbiekben írja: „a hôsies vezetôi modellnél van magasabb rendû változat is, és ez megtanulható!"

Tom Lantos tevékenységét kétszáz szakember segíti. Ôrzi hírnevét, információkat gyûjt, öltöztet, közvéleményt kutat, leveleire válaszol. Nem csoda tehát, hogy a neki címzett levelemre postafordultával válasz érkezett. (Igaz, hogy ezután még eltelt három hónap, ameddig a SRI kegyeskedett elolvasni és nekem továbbítani.) Tôkés Lászlónak 1990-ben írtam levelet ezekrôl. Kaptam is egy meleg hangú, személyes választ néhány év múlva. Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke körül légüres tér van, sôt olyan munkatársakkal rendelkezik, akik igyekeznek hírnevébôl egy-egy darabot lefaragni (vagy zsebre tenni), és ez minden jóérzésû ember számára visszatetszô. Nem csodálhatjuk tehát, ha annak a politizálásnak, amit az RMDSZ végez, csupán annyi az eredménye, amennyit idáig tapasztaltunk.

András Szabolcs

Andrei Plesu külügyminiszter a felsôház külpolitikai bizottsága elôtt úgy nyilatkozott hétfôn, hogy a román diplomácia idei elsôrendû foglalatossága a washingtoni NATO-csúcstalálkozóra való felkészülés fokozása.

Közölte, hogy értesülései vannak, miszerint esélyeink a szövetségbe való meghívásra a washingtoni csúcstalálkozón jelentéktelenek.

A NATO-t nem szüntetik meg a washingtoni csúcs után. A NATO továbbra is aktív marad, mi pedig a célkitûzést követjük — mondotta Plesu.

A külügyminiszter által felsorolt további külpolitikai irányvonalak közül említjük a Délkelet-európai Együttmûködési Szervezet elnökségének átvételét, ami érdekében idén ôsszel bukaresti színhellyel konferenciára kerül sor, valamint a „következetesebb" kelet-európai politikai megvalósítását.

Egymilliárd lejes erkölcsi kártérítésre, húszmillió lejes pénzbírságra és tízmillió lejes perköltség megfizetésére ítélte egy moldvai bíróság Kolumbán Gábort, Hargita megye tanácsának elnökét, a román államfô volt tanácsosát.

Kolumbánt a székelyudvarhelyi csereháti iskola építôje, Aristide Roibu perelte be, akit Kolumbán felforgató tevékenységgel vádolt az épület körül zajlott sajtóvitában.

A hosszú ideje húzódó és több bíróságot megjárt perben Vaslui város bírósága hozott elsôfokú döntést. A román büntetô törvénykönyv megfelelô elôírása alapján az ítéletet feltételesen felfüggesztették.

Sajtóhírek szerint az idén a tavalyihoz képest még erôsebb influenzajárványra számíthat az ország lakossága. Ennek elsô jelei Bukarestben már mutatkoztak, ahol mindenkinek ajánlják a védôoltás használatát.

Hogy mi a helyzet kolozsvári viszonylatban, afelôl elôször a járványkórháznál érdeklôdtünk. Dr. Ion Cristian professzor megnyugtatott: az influenzás megbetegedések száma nem nôtt az elmúlt napokban, nem mutatkoznak egy kibontakozó járvány jelei. Szintén megnyugtató választ kaptunk a Tébécékórházból is, ahol dr. Fábián András válaszolt kérdésünkre. A betegek száma itt se emelkedett feltûnôen.

A ragályos megbetegedések nyilvántartása elsôsorban a Járványügyi Igazgatóság hatásköre. Dr. Deleanu Nicolae igazgató határozottan állította: Kolozsváron nincs influenzajárvány. Ami a hûléses megbetegedések számának növekedését illeti, az a hûvös évszakra jellemzô betegség, a légúti virózis, amely sok esetben a hangszálakat is megtámadja, és erôs, hosszan tartó köhögéssel jár. A légúti megbetegedések, különösen, ha nem orvosi utasítás szerint kezelik, igen hosszadalmasak lehetnek. Ez a betegség lehet ragályos. Azt tanácsolják, hogy idôsek és gyermekek, valamint a gyenge immunrendszerû személyek ezekben az idôszakokban kerüljék a tömeget, és vigyázzanak, ne fázzanak meg.

(horváth)

Az 1998–99-es tanévtôl iskoláink új oktatási rendszer alapján mûködnek. A tanév két félévbôl áll, s minden félév végén van 3 értékelô hét. Ezekben a hetekben a tanulók nem sajátítanak el új ismereteket, hanem az eddig tanultakat ismétlik, újból feldolgozzák különbözô házi dolgozatok formájában, s ezeket minôsítik a tanárok. Tehát az új rendszer a tanuló otthoni, egyéni munkájára alapoz, és kitûnô lehetôséget ad arra, hogy aki tanulni akar, minél többet hozzáolvasson a témákhoz, és elmélyítse ezekkel kapcsolatos ismereteit.

Az elemiben nem osztályoznak többé számjegyekkel, most „kitûnô, jó, elégséges, elégtelen" minôsítés létezik. Ezzel a tanítók munkája megsokszorozódott, mert minden teszt, felelet, tollbamondás, dolgozat minôsítését írásban is indokolniuk kell.

Mivel éppen az értékelô hetek zajlanak, megkérdeztem egy pár tanítónôt, mi a véleménye az új rendszerrôl.

Máté Mária: Szempont kérdése. A gyerek szempontjából jó, mert az új rendszer nem jegyközpontú, és az, hogy minôsítünk, jobban motiválja a gyerekeket. Több az önálló munka, így a tanító jobban nyomon tudja követni a gyerek fejlôdését. Az, hogy az értékelô hetek mennyire stresszesek, tanártól, tanítótól függ. Ha arra használjuk fel az ismétlést, hogy rögzítsünk, akkor nagyon hasznos. A tanító szempontjából rettenetesen kínos, mert rengeteg az írnivaló.

Kulcsár Margit: A reformnak nevezett újítás csak akkor lehet jó, ha az alapokkal kezdjük. Nálunk ez fordítva történt. Megjelent egy csomó új útmutatás, elképzelés, tankönyv, de ennek nincs egy alaprendszere. S ha nincs alaptanterv és ezzel egyeztethetô tankönyv, munkafüzet, akkor alakul ki ez a káosz, ami most van. Én ezt az egészet nem reformnak tekintem, hanem próbálkozások sorozatának. Alternatív tankönyvek jelentek meg, csakhogy ezek, egynéhány kivételével, nem a reform elképzelésének megfelelôek, mert még több ismeretanyagot tartalmaznak, magasabb szinten, tehát több követelménnyel állunk a tanulók elé. Számomra az a jó, ha tényleg akarok valamit a gyerekek érdekében tenni, akkor kiválaszthatom az osztályomnak és sajátos módszereimnek megfelelô tankönyvet, abból szelektálhatok, vagy kibôvíthetem azt az osztály képességszintjének megfelelôen. Reform alatt semmiképpen sem azt értem, hogy megnehezítjük a tanítók munkáját szkriptológiával. Néha nem tudom, titkárnô vagy tanító vagyok-e. Teljes mértékben elutasítom azt, hogy a tanító–szülô kapcsolatát levelezési szintre süllyesztjük.

Koszorús Enikô: Jobb az új rendszer. Eddig is jól lehetett dolgozni, ennek elônye viszont az, hogy gyermekközpontú. A gyerekek jobban megtanulják értékelni saját munkájukat azáltal, hogy én megindoklom a minôsítést. Az új minôsítés emberségesebb, mint az osztályzat, kevésbé rombolja a gyerekek személyiségét. Ezáltal több a sikerélmény is. Versenyszellemet pedig így is ki lehet alakítani.

Az értékelô hetek szintén jók, mert jobban rögzôdnek az ismeretek, és ekkor van lehetôség arra, hogy a tanultakat kiegészítsük. Sok a munka? Megéri, ha a gyerekek érdekében tesszük.

Tussai Réka

1999. január 16–17-én Illyefalván az RMDSZ vezetôinek, parlamenti képviselôinek és szenátorainak, kormányzati tisztségviselôinek, prefektusainak és alprefektusainak, valamint megyei tanácsi elnökeinek és alelnökeinek részvételével gazdasági tanácskozást tartottak. A gazdasági és társadalmi reformra vonatkozó kormányprogram elemzése során a részvevôk megvitatták az 1999. évi költségvetési terv tervezetét is.

Az illyefalvi tanácskozás részvevôi pozitív megvalósításnak tekintik azt, hogy 1998-ban a kormányprogramnak megfelelôen sikerült az inflációt és a költségvetési hiányt a tervezett keretek között tartani. Ugyancsak kedvezô feltétel, hogy 1998-ban megvalósult néhány jelentôs magánosítás, valamint a privatizáció felgyorsítását lehetôvé tevô decentralizáló intézkedés.

Ugyanakkor, a társadalmi-gazdasági átmenet kilenc éve alatt, sajnos, nem sikerült esetenként elkezdeni, más esetekben következetesen véghez vinni a gazdasági szerkezetváltás általában népszerûtlen, de a gazdaság kiépítésében nélkülözhetetlen intézkedéseit. Ezért az 1999-es év is a gazdasági fejlôdés helyett továbbra is a gazdasági, pénzügyi megszorítások évei közé tartozónak mutatkozik — áll a tanácskozáson elfogadott nyilatkozatban.

Mivel a gazdasági fejlôdés ágazati stratégiák és programok alapján történô következetes megvalósítása még várat magára, a költségvetés maradt, 1999-re is, a fô gazdaságpolitikai eszköz a társadalmi, gazdasági reformok irányítására.

Az RMDSZ gazdasági szakemberei szerint ahhoz, hogy ezen szerepét betölthesse, a költségvetési törvénynek a következô fontosabb alapelveket kell tartalmaznia:

Biztosítsa a gazdasági környezet kiszámíthatóságát (jogszabályok stabilitása, kiszámítható lej-leértékelôdés stb.); A költségvetési bevételek reális körben való meghatározását, figyelembe véve a hatályos jogszabályi kereteket és az adófizetôk reális fizetôképességét (alkalmazni kell a közvetlen beruházások ösztönzésérôl szóló törvényt, az exporttámogatás jogszabályait, a hátrányos helyzetû térségek fejlesztésérôl szóló törvényt); A kis- és közepes vállalkozások kiemelt támogatása és annak intézményes biztosítása; A helyi önkormányzatok közvetlen és reális költségvetési forrásokhoz juttatása; ezek intézményeinek (helyi pénzügyi hivatalok) megteremtése 1999. június 30-ig (1999. december 31. helyett); A különleges alapok képzésének és felhasználásának objektív, átvilágítható feltételrendszerhez kötése és legalább megyei szintre való lebontása (útépítés, mezôgazdaság, területfejlesztés, erdôtelepítés stb.); Az egészségügyi biztosítási pénztár (EBP) induló feltételeinek megteremtése (intézményrendszer, vagyon, pénzalapok, személyzet); Az oktatási és mûvelôdési intézmények mûködéséhez és fejlesztéséhez, illetve reformjához szükséges összeg biztosítása.

A tanácskozás részvevôi úgy értékelik, hogy a fenti alapelvek beiktatásával az 1999. évi költségvetési törvény megfelelô kereteket fog biztosítani a rendkívül szükséges társadalmi és gazdasági átalakításhoz, az ország gazdasági talpraállásához. Az RMDSZ ehhez politikai támogatását nyújtja.

Javaslatait az RMDSZ fenn fogja tartani a koalícióban, a parlamenti szakbizottságokban, illetve a parlament plenáris ülésein.

Ion Diaconescu parasztpári elnök és Markó Béla RMDSZ-elnök kedden találkoztak a Victoria-palotában, hogy a miniszterelnök jelenlétében megtárgyalják az egészségügyi tárca helyzetét. Hírügynökségi jelentések szerint a megbeszéléseken nem tevôdött fel a minisztériumok cseréjének a problémája e két politikai párt között. Az egészségügyi tárcával kapcsolatos nézeteltérések dacára semmilyen döntés nem született Hajdú Gábor miniszter menesztésérôl. Markó Béla lapunk kérdésére elmondta: az egyeztetések néhány napon belül folytatódnak, az RMDSZ és a parasztpárt szakemberei fogják elemezni a helyzetet.

Az utcai pénzváltóknál a forint 51,50/53, a márka 6630/6680, a dollár pedig 11 230/11 350 lejbe került.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]