1999. január 28.
(XI. évfolyam, 22. szám)

Az RMDSZ legfelsôbb testületeinek vezetôit tömörítô Operatív Tanács kedd esti ülésén megvitatta Tokay György kisebbségügyi miniszter lemondó levelét, és úgy döntött, hogy a lemondással egyetért. Az Ügyvezetô Elnökség javaslatára az OT Eckstein-Kovács Péter Kolozs megyei szenátort jelölte a kisebbségügyi miniszteri tisztségre.

Amint azt Tokay György lapunknak elmondta, lemondásának felajánlása még az elmúlt év októberében megtörtént. — Úgy éreztem, hogy az a támogatottság, amely egy kormánytisztségviselô számára elengedhetetlenül szükséges ebben a nehéz periódusban, nem egyértelmû. Felajánlottam: amennyiben nem sikerül tisztázni a vitás kérdéseket, akkor inkább lemondok — jelentette ki a Kisebbségvédelmi Hivatal leköszönô vezetôje, aki nem kívánta kommentálni lemondása elfogadásának körülményeit.

Tokay az MTI-nek adott interjújában úgy fogalmazott: a tevékenységével szembeni bírálatokat abban foglalták össze, hogy nem dolgozott ki egy egységes nemzetiségi politikát, nem konzultált az RMDSZ szervezeteivel megfelelô módon, a sajtóban való jelenléte kívánnivalókat hagyott maga után, a belpolitikában és a külpolitikában nem volt olyan a jelenléte, amit elvártak volna. Azt is hozzátették, hogy az elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásának ügyében sem volt hatékony. Lemondásának felajánlásáról Tokay György azt mondta: Tôkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke már 1997 januárjában javaslatot tett leváltására, amit egy évvel késôbb megismételt. — Ami végül arra kényszerített, hogy a lemondásomat októberben felajánljam, az a minôsíthetetlen támadás volt, amely a magyarországi Demokrata címû lapban kapott helyett. Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a lap hasábjain gazfickóknak, csirkefogóknak titulálta a kormányzatban részt vevô RMDSZ-tisztségviselôket. Én ezt nem tudtam elfogadni — nyilatkozta Tokay.

Takács Csaba ügyvezetô elnök a Szabadságnak úgy nyilatkozott: Tokay miniszter tevékenységével kapcsolatban az elmúlt idôszakban több kifogás is megfogalmazódott, aminek következtében Tokay maga fogalmazta meg lemondási szándékát. Az ügyvezetô elnök hangsúlyozta: az RMDSZ nem vonta meg a politikai bizalmat tôle, az Operatív Tanács azonban úgy döntött, hogy a kialakult helyzetben a személycsere alapvetôen javíthat az RMDSZ számára olyan fontos intézmény, mint a Kisebbségvédelmi Hivatal tevékenységében. Takács Csaba elmondta: mindenekelôtt a kisebbségpolitikai stratégiák kidolgozásában, és azok intézményes formáinak a kialakításában fogalmazódtak meg nagyobb elvárások Tokay tevékenységét illetôen, és kifogásolták ugyanakkor, hogy a hivatal és az RMDSZ különbözô testületei közti konzultáció nem volt megfelelôen átfogó, dinamikus.

Radu Vasile kormányfô a Médiafaxnak nyilatkozva elmondta, hogy sajnálattal vette tudomásul Tokay György lemondását. Nem ismeri részleteiben az okokat, amelyek miatt az RMDSZ vezetése elfogadta a miniszter távozását.

Sz. K.

Az elnöki sajtóiroda közleménye szerint a Legfelsôbb Védelmi Tanács kedd esti ülésén Constantin Dudu Ionescu védelmi miniszter a belügyminisztériumi alakulatok zsil-völgyi, Gorj és Vâlcea megyei sikertelen közbelépésének okait elemezte. A védelmi tanács ugyanakkor megvitatta azokat az intézkedéseket, amelyeket a belügyminisztérium a közbiztonság megszilárdítása érdekében hozott. A felmérések szerint a belügyminisztériumot, a védelmi minisztériumot és az ipari és kereskedelmi minisztériumot ért kár a január 18–22-es idôszakban meghaladja a 130 milliárd lejt. Mircea Criste, Románia fôügyésze közölte: egy ügyészcsoport a rendôrséggel együtt vizsgálja a tüntetések idején történt törvénysértéseket. Costin Georgescu, a Román Hírszerzô Szolgálat igazgatója szerint a január 18–22-i erôszakos megmozdulások veszélyeztették az állambiztonságot, éppen ezért szükségessé vált az állambiztonsági stratégia felülvizsgálata. A közlemény utal arra, hogy a védelmi tanács felszólította a kormányt, tegyen meg mindent a gazdasági fellendülés érdekében, és dolgozzon ki megfelelô szociális védelmi programot a társadalmi elégedetlenség szülte erôszakos cselekedetek jövôbeni megakadályozása érdekében.

Az RMDSZ Operatív Tanácsa 1999. január 26-án elemezte a zsil-völgyi bányászok megmozdulása nyomán kialakult politikai helyzetet, valamint a súlyos válság megoldására tett intézkedéseket. A szerkesztôségünkbe eljuttatott közlemény szerint az OT úgy értékelte, hogy a bányászok súlyos szociális helyzetét kihasználva a demokrácia és a reform ellenségei politikai síkra terelték a tiltakozó megmozdulást, és demagóg, fasiszta színezetû retorikával a demokratikus jogállam megdöntésére uszították a sztrájkolókat és a lakosságot. Az NRP elnöke nyíltan buzdította az elégedetlenkedôket a kormány megdöntésére, a rendfenntartó erôket pedig a parancsok megtagadására. A helyzetet súlyosbította a belügyminisztérium vezetésének, illetve a rendfenntartó erôk parancsnokságának felkészületlensége és erélytelen magatartása. Ebben a helyzetben döntô volt a parlamenti pártok összefogása, az államfô határozott fellépése és a miniszterelnöknek a bányászok szakszervezeti vezetôivel lefolytatott tárgyalása, továbbá a sajtó egyértelmû állásfoglalása a demokratikus jogállam védelmében.

A valós szociális gondok és nehézségek ellenére, a végre beindulni látszó reformot következetesen folytatni kell — áll a közleményben. Az ország gazdasági talpraállása csak a radikális szerkezetváltás útján lehetséges. A kormányprogram adott, csak következetesen meg kell valósítani. Ugyanakkor a gazdasági reformintézkedésekkel párhuzamosan fokozott gondot kell fordítani a szociális védelemre, a munkaerô átképzésére, új munkahelyek teremtésére. Az RMDSZ álláspontja szerint elengedhetetlenül szükséges külön szociális program kidolgozása, a hátrányos helyzetû térségek gazdasági fellendítése. Ehhez a nemzetközi intézmények segítségét hatékonyan fel kell használni.

„Az 1989 utáni idôszak számos súlyos társadalmi megrázkódtatásának okait máig nem derítették ki, a vétkesek máig büntetlenek. Ennek nem szabad megismétlôdnie. Feltétlenül ki kell vizsgálni egyes szélsôséges politikai erôk szerepét a munkakonfliktus zendüléssé alakításában, az alkotmányos rendnek és az ország törvényeinek sorozatos megsértésében. Ugyanakkor a demokratikus jogállamot fenyegetô hasonló események megelôzése érdekében elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk az alkotmányos rend biztosítására hivatott állami intézmények felelôsségének megállapítását" — idéztünk a sajtóközleménybôl.

Végezetül az OT-nyilatkozat hangsúlyozza: az RMDSZ szolidárisan felelôsséget érez a kormányprogram maradéktalan valóra váltásáért, határozottan támogatja a kormányt a reform véghezvitelében. Ennek érdekében szükséges a koalíciós pártok szorosabb együttmûködése és állandó konzultációja.

Emil Constantinescu államfôhöz intézett, és szerdai sajtóértekezletén felolvasott nyílt levelében Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt fôtitkára kifejti: az államelnök mihamarabb járuljon a parlament színe elé, számoljon be a nemzet helyzetérôl, és népszavazást írjon ki a május 9-én tartandó elôrehozott választásokról. Funar emlékezteti az államfôt, hogy a parlament még mindig nem foglalkozott az RMDSZ törvényen kívül helyezésével, annak ellenére, hogy a „kulturális szövetség" több ízben síkra szállt Erdély autonómiájáért, az állami magyar egyetem létrehozásáért és a románok elûzéséért Hargita, Kovászna és Maros megyékbôl. A nyílt levél végén Funar kifejti: a fenti javaslatok a nemzeti érdekeket szolgálják és a demokrácia megszilárdulását irányozzák elô az egyre jobban körvonalazódó diktatúra ellensúlyozására.

A párt fôtitkára úgy vélekedik, hogy nagy hiba lenne letartóztatni Miron Cozmát, a zsil-völgyi bányászok egyik vezetôjét. „A Nagy-Románia Párt törvényen kívül helyezése, a Corneliu Vadim Tudor szenátor ellen indított sajtóhadjárat, Miron Cozma bányászvezér esetleges letartóztatása nem más, mint az ország komoly problémáiról való figyelemelterelés.

Ioan Mihai Nãstase, a Nagy-Románia Párt Kolozs megyei elnöke eldicsekedte, hogy jelen pillanatban több mint tízezer tagja lenne a párt megyei szervezetének, és szerinte naponta iratkoznak be új tagok.

Lapzártakor:

A szenátus állandó bizottsága úgy döntött, hogy C. V. Tudor harminc napig nem vehet részt a szenátus munkálatain.

Kiss Olivér

Felgyûlt az elégedetlenség az egészségügyben dolgozók körében: köztudottan méltánytalanul kevés az állami költségvetésbôl kiutalt rész, szakemberhiánnyal küszködnek, nem megfelelô az egészségügyi törvény stb. Roman Stefan, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete, a Sanitas Kolozs megyei szervezetének ügyvezetô alelnöke a Szabadságnak elmondta, hogy jelenleg aláírásgyûjtés folyik ötezerötszáz fônyi tagságuk soraiban egy esetleges sztrájkakció kirobbantásáról, de már látszik, hogy az érintetteknek körülbelül hetven százaléka támogatja a tiltakozó megmozdulás gondolatát. Országos tiltakozás körvonalazódik, a tervek szerint elôbb február 17-én 10–12 óra között figyelmeztetô sztrájk formájában, amelyet február 19-tôl általánossá terjesztenének ki. A döntô szót a Sanitas rendkívüli országos tanácsülése mondja majd ki február 5-én Bukarestben.

Ö. I. B.

Tegnapi sajtóértekezletén Iacob Moholea aligazgató röviden újra felvázolta a nyugdíjak átszámításával kapcsolatos tudnivalókat, ismertette a beérkezett panaszokat, a nyugdíjosztálynak ezek megoldására tett igyekezetét. A múlt év novemberében megjelent 797. kormányrendeletet azon öregségi teljes nyugdíjasok esetében alkalmazzák, akiknek nyugdíjjogosultságát 1996. augusztus elseje elôtt nyitották meg. Az átszámítást a központi (bukaresti) nyugdíjkiszámítási hivatalban végezték, és elôfordult, hogy egyes esetekben a kiigazítás elmaradt. Mindazok, akik úgy érezték, hogy törvény szerint igenis jogosultak lennének a kiigazításra, vagy elégedetlenek voltak nyugdíjuk új összegével, a kolozsvári nyugdíjosztályon kérvényezhették esetük felülvizsgálását.

Megyeszerte tízezernél több kérvényt iktattak, többet, mint amire számítottak, mondta Iacob Moholea aligazgató. Megválaszolásuk a rengeteg új munka miatt késik. Az eddig ellenôrzött dossziék száma meghaladja a kétezret, a decemberi panaszokat nagyjából már mind megoldották. Az 1990. évi októberi „lecsupaszított" (tehát indexelések és emelések nélküli) nyugdíjat megszorozzák az 1998. december elsejei és 1990. októberi átlagnyugdíjak közötti aránnyal (279,25). Ezt az arányszámot azonban csupán az alapnyugdíjra alkalmazzák, és nem az összjogosultságra (amelybe a pótnyugdíj vagy egyéb pótlékok is beleszámítódnak). Az eddigi felmérésekbôl az tûnt ki, hogy a panaszttevôknek csupán 5%-a volt valóban jogosult a kiigazításra.

Az elégedetlenkedés másik oka a januári indexelések elmaradása. Ezért a nyugdíjosztály nem felelôs, ugyanis erre az évre, illetve januárra már semmilyen kormányhatározat vagy törvény nem szabályozza, nem írja elô a nyugdíjak bizonyos százalékkal történô növelését (indexelését). Többen azok közül, akik nem voltak megelégedve a hivatal adta válasszal, kihallgatásra iratkoztak fel. Iacob Moholea azonban a törvényre hivatkozva állította, hogy ôk, a nyugdíjosztály tovább már semmit nem tehetnek.

Az érintettek — általában a nyugdíjasok — meggyôzôdése az, hogy ezzel a kormányrendelettel sem oldottak meg mindent, sôt, nagyon sok esetben tovább növelték a nyugdíjak között létezô eddigi jelentôs különbségeket. A hivatal vezetôségének véleménye szerint legfeljebb az új — immár a parlament elé terjesztett — nyugdíjtörvény hozhat jó értelemben vett változást. Ez ugyanis egyik fejezetében elôírja az összes nyugdíjak átszámolását. Elégedetlenségünkre és az igazságtalanságokra tehát egyelôre a reménység a megoldás...

(újvári)

AZ EME TERMÉSZETTUDOMÁNYI ÉS MATEMATIKAI SZAKOSZTÁLYA január 29-én, pénteken du. 5 órakor havi felolvasó ülését tartja az EME-házban (I. Ghica utca 12.). Dr. Patkó Ferenc: A Hargita-hegységi talajbogarak ismertetése címmel tart elôadást. Minden érdeklôdôt szívesen látnak.

ZENÉS-TÁNCOS ÖSSZEJÖVETELÉT tartja az RMDSZ kül- és belmonostori körzete pénteken du. 6 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute házban.

KÖZGYÛLÉST TART az RMDSZ belvárosi körzete csütörtökön du. 5 órától. Napirenden a megyei tisztújítás.

A MAGYARNAGYKAPUSI SZÍNJÁTSZÓ CSOPORT BEMUTATJA vasárnap, január 31-én a Csáki bíró lánya címû színmûvet. A Kovács Pali Ferenc rendezte bemutató elôadásra a magyarnagykapusi mûvelôdési házban kerül sor, vasárnap este 7 órától. Mindenkit szeretettel várnak.

CSÔGÖR ENIKÔ: TORDATÚR HIEDELEMVILÁGA címû kötetét mutatják be a tordai Jósika Miklós Mûvelôdési Kör összejövetelén 1999. február 2-án, kedden du. 5 órakor az RMDSZ Avram Iancu utcai székházában. A könyvet Keszeg Vilmos ismerteti és a találkozó idején megvásárolható.

A TANTRA-JÓGA — HONFOGLALÓ MAGYAROK címû elôadás 2. részét tartják pénteken du. 6 órától az Apáczai-líceum dísztermében.

LES PETITS CHANTEURS kórus megalakítása érdekében III–IV. osztályos lányoknak és fiúknak tart felvételi vizsgát a Francia Kulturális Központ február 2-án 10 és 17 órai kezdettel.

A pályázóknak két román éneket kell elôadniuk. Feliratkozás január 29-ig a központ székhelyén. Király/Brãtianu 22.

— Mi a következménye annak, hogy kolostorban találkozott a kormányfô és a bányászvezér.

— Az, hogy isten tudja, miben állapodtak meg.

-fi

• Sikkasztással vádolják Ramona Urogdit (27), az Alcoom Rt. ügyvezetôjét, aki tavaly novembertôl 13 millió 256 ezer lej értékben élelmiszert, kávét és italt vitt magával az üzletbôl. Szabadlábon vizsgálják, a kár megtérítése folyamatban van.

• Befolyással való üzérkedéssel vizsgálják a nyugdíjas Eugen Vasile Iliutãt (62) és az orvosit végzett, de szakmáját nem gyakorló Rodica Iliutãt (40). A két nagybányai tavaly augusztus–októberben 5 kolozsvári lakostól kért és kapott 19 ezer dollárt. Azt ígérték nekik, hogy vízumot és munkavállalási engedélyt tudnak szerezni az Egyesült Államokba a bukaresti követségtôl. E. V. I. nevére 30 napra szóló letartóztatási parancsot bocsátottak ki, R. I.-t szabadlábon vizsgálják.

• Csalás miatt indítanak eljárást Magyaros Albert Remus (46) ellen. 1997. szeptemberében elôszerzôdést kötött Vas Magdolnával, melynek értelmében egy Skoda 120 L gépkocsi átkerül az elôbbi tulajdonába; decemberben kötötték volna meg az 5 millió lejrôl szóló adásvételi szerzôdést. Vas átadta az autó minden iratát. Ugyanazon év novemberében — bár még nem volt tulajdonos — Magyaros másfél millió lejért eladta a gépkocsit Bálint Sándornak (azt, hogy nem szerepel a neve a papírokon azzal indokolta: az elôzô tulajdonos Magyarországon tartózkodik, s ezért nem sikerült még elintéznie az átírást). M. A. R. el is költözött, hogy elkerülje Vas további „zaklatását". Ôrizetbe vették (24 órára), de szabadlábon védekezhet.

• Rendôrségi ellenôrzés során 212 jármûvet vizsgáltak meg, 92 büntetést (összesen 1 millió 250 ezer lej) róttak ki — 85 gépkocsivezetô, 5 gyalogos és 2 kerékpáros a megoszlás. A razzia során 6 hajtási jogosítványt és 4 forgalmi engedélyt vontak be.

(pja)

Szerdán Kolozsváron is bemutatták a Banca Româneascã és az amerikai Southshore Bank közös alap programját, amelynek keretében a kis- és középvállalatok fejlesztéséhez nyújtanak segítséget. A három hónapos hitelek 20 és 150 ezer dollár között mozognak és kétszáznál kevesebb alkalmazottat foglalkoztató vállalatok vehetik igénybe. A kamat 15%-os, a kezelési költség pedig 1%. A feltételek között szerepel még, hogy az igénylô ne legyen most induló cég és legalább 30%-ban járuljon hozzá a terv költségeihez. Fôleg termelô, építkezési, szolgáltatási vállalatok rendelkezésére állnak. Nagybani kereskedôk, kaszinókat, benzinállomásokat mûködtetôk, szeszes italokat forgalmazók nem kérhetnek hitelt.

A Román–Amerikai Fejlesztési Alap már tizennégy városban nyújt hitelt kis- és középvállalkozóknak. Kolozsváron a Banca Româneascã révén lehet igényelni segítségét. A fôtéri Melody vendéglôben tartott hivatalos bemutatkozáson megjelent szakemberek a kamat nagyságát kissé túlzottnak, a többi feltételt viszont vonzónak tartják.

Ö. I. B.

A Romániai Nyugdíjasok Kolozs Megyei Egyesülete közgyûlési határozatában felszólította a bukaresti központot, hogy lépjen közbe a kormánynál az életszínvonal romlásának meggátolása érdekében, ha a nyugdíjak kiigazítása nem megfelelô.

Javasolják a Munkaügyi és Társadalombiztosítási Minisztérium bíróság elé idézését, amiért nem teljesítette a nyugdíjtörvény elôírásait: a 68–70 százalékos kiigazítás helyett csupán 35%-os emelést hajtottak végre. Ebben az évben a nyugdíjak indexálása havi 0,6%-os lesz, ami évi 8%-ot tesz ki, holott a prognózisok 25%-os inflációval számolnak. A döntés értelmében Kolozs megyében a 140 ezer állami nyugdíjas közül csak 48% jogosult kiigazításra. Számításaik szerint a nyugdíjaknak legkevesebb 300 ezer lejjel kellene növekedniük. Fôleg a magas nyugdíjakat emelték, ami sok elégedetlenséget, reklamációt szült. Abban bizakodnak, hogy a kormány behajtja a sok száz vállalat adósságát, e ez eljut a társadalombiztosítási alapba (tízmilliárd lejrôl van szó) — szól a Kolozs megyei nyugdíjasok tiltakozó jegyzéke.

Január 26-án a filharmonikusok zenekara Emil Simon vezényletével a norvégok egyetlen nagy zeneszerzôjének, Edvard Griegnek két szvitjébôl álló mûsort mutatott be.

A „régi idôk stílusában" jelölésû Holberg szvit, a mûsor kezdôszáma, vonószenekarra íródott és zenei ritkaságszámba megy, Kolozsváron rég nem hangzott el. Grieg a szvittet Ludwig Holberg klasszikus dán vígjátékszerzô születésének 200. évfordulójára komponálta.

E mûvében a barokk stílust igyekszik követni, régi táncokat tartalmaz, mint a Sarabande, Musette, Rigaudon. Az e mûben megvalósított hang mellôzi a szinte minden mûvére jellemzô norvég népi meloszt, ugyanakkor gazdag dallaminvenciójú, szép hangzást biztosít a vonószenekarnak.

A zenekar jó teljesítményébôl ki kell emelnünk a nehéz duettet egy szólóhegedû (Márkos Albert) és a brácsa között.

A két Peer-Gynt szvitbôl összeállított részletet ezúttal melodramatikus formában adták elô. Az Ibsen drámájából összeállított prózai szöveg elôadója, Florin Piersic, a rá jellemzô magával ragadó romantikus hévvel adta elô a dráma történetét.

A beállított két hatalmas hangszóró dacára, a hang, sajnos, nem jutott el a terem különbözô részeibe egyforma intenzitással. Nem tudom, hogy ilyenformán segített-e Grieg muzsikáján a szöveg, vagy inkább kölcsönösen zavarták egymást.

Olyan kompromisszummal, mint ebben az elôadásban, hogy egyes tételeket különbözô sorrendben többször is megismételjenek, nem érthetünk egyet. Ez nem segíti Grieg remekmûvének hatását.

A zenekar és Emil Simon, a filharmónia igazgató-karmestere, mindent elkövetett, hogy a Peer-Gynt részleteket hangulatosan, jó színvonalon adják elô. A közönség hosszan ünnepelte Florin Piersicet és az elôadókat, köztük Tatiana Lisnicet, aki a szvit egyik legszebb lírai részletét, Solvejg dalát melegen, szép, csillogó hangon adta elô.

Morvay István

Noha 1989 után az erdélyi magyar történetírás megpróbálta lerázni magáról a több évtizedes kényszerzubbonyt, a hiány mégis olyan nagy, hogy a témában megjelenô, jól dokumentált értekezést közkincsként kezelhetjük. Fôleg egy-egy tájegység, vidék történetírása várat magára: nagy szükség volna a kisebb városok, községek vagy falvak múltjának szakszerû megjelenítésére is.

Ezért is forgattam különös örömmel Kalotaszentkirály–Zentelke 1848 — 1998 címmel megjelent füzetecskét, amely 150 év távlatából próbálja számba venni többek között a magyar forradalom és szabadságharc gyászos történéseit. A kalotaszentkirályi származású és jelenleg Magyarországon élô újságíró, szerkesztô, Okos Márton összeállításában kiadott dokumentumgyûjtemény jól érzékelteti a kor hangulatát, a két falu lakosságának összetételét, foglalkozását, a románok és magyarok közötti együttélés viszonyát a szabadságharcot megelôzô és az azt követô idôszakban.

A nagy pusztítás fejezetben kordokumentumok alapján tudósít a móc parasztok pusztításairól. Kilyén Ferenc magyarvalkói lelkész megfogalmazásában a református egyház anyakönyvében ez áll: „1848. év november hó 6-ik napján az albáki oláh rablócsorda néhány oláh pap és 3 rablófônök vezérletük alatt a havasról lerohanván tetemes károkat okoztak, az udvart, a perczeptori házat mindenbôl kirabolták, mi nekiek megtetszett (...) mit el nem vihettek vagy vinni sem akartak, azt az utánuk tóduló falusi tolvajok hordták el (...) A pusztításban és rablásban a kalotaiak, malomszegiek és maroslakiak a havasiakat felülmúlták, mert ezek csak annyit ragadoztak, amennyit egyszer elbírtak, a fentebbi falusiak egész éjszaka hordták a ragadományt és még másnap fényes nappal is ûzték e gonosz merényt (...) A fosztogatók bûntársai voltak az úgynevezett csonkai Balcsokiak, Szamosiak, Bélesiek, Gyukuczaiak, kik határunkon tartják nyáron át marháikat, szénájuknak nagy részét a mi határunkon csinálják; kik ha télbe gabonára, pénzre, szénára, szalmára, eczetre, kenderre s akármire szorulnak, helységünk lakosai és a körül-belül lakók fedezzük szükségeiket — ha nem éppen ingyen is, de holmi famatériákért, mely nekiek szinte semmibe sem került. Fizessen meg az Isten nekik érdemük szerint!"

A könyvecske részletesen szól Kalotaszeg szabadságharc utáni szellemi, gazdasági vezetôirôl, Gyarmati Zsigmondról és nejérôl. Itt olvashatunk a községi tanítókról és arról a Bánffy-kastélyról is, amit évszázadunk harmincas éveiben máig tisztázatlan körülmények között bontottak le és hordtak el. Szintén a mócok.

A könyvecske olyan történeti monográfia, amely a legtöbb községben elkelne, ha akadna rá szakember és mentor, aki számba vegye történelmünk helyi eseményeit is.

Makkay József

Mircea Popa román–magyar irodalmi és kultúrkapcsolatokról szóló Apropieri literare si culturale româno–maghiare címû, a Dacia Könyvkiadónál 1998-ban megjelent kötetét mutatta be tegnap délben a kolozsvári Egyetemi Könyvesboltban dr. Liviu Petrescu egyetemi tanár. A kötet évszázadokra visszamenôen követi nyomon a román–magyar kulturális kapcsolatok alakulását. Olvashatunk például Goga Madách-fordításairól, George Barit és Ioan Slavici magyar kapcsolatairól, sajtószemelvényeket Petôfirôl, arról, hogy mint vélekedik Lucian Blaga a magyar irodalomról stb.

Abban a bizonyos, nemrég még igen valós diktatúrában, nehéz pillanatainkat sokszor azzal próbáltuk felvidítani, hogy gyakran mondogattuk el a „szocialista munka" feltételeit:

1. A fônöknek mindig igaza van!

2. Ha valamely okból a fônöknek mégsincs igaza, életbe lép az elsô feltétel.

A mondás, sajnos, érvényes. A fônöknek mindig igaza kell legyen. Ô azért van! Neki az a feladata, hogy döntéseket hozzon.

A naponta döntéskényszerben élô magánvállalkozó „vezérigazgató" már semmi vicceset nem lát ebben. Nem sok ideje marad a viccelôdésre. Nincs különb helyzetben a húsz-harminc embert foglalkoztató kisközép vállalat mindenes nagyfônöke sem. Mindketten havonta többször is arra kényszerülnek, hogy döntéseikkel vagyonukat, egzisztenciájukat kockáztassák, a rájuk bízott kis csoportéval együtt. Pedig milyen jó lenne néha másra hagyni a döntés felelôsségét!

Hatalmas igazságtalanság ez a vállalkozó réteggel szemben, ha meggondoljuk, hogy állami vállalataink vezetôi, a kormány gyönge próbálkozásai ellenére ugyanakkor milliárdos veszteségeket okoznak minden felelôsségrevonás nélkül. Mindezt azon — a valójában nehezen tartható — jogcímen, hogy mi lenne a szegény munkásokkal, ha a gyár becsukná kapuit?

Demokratikusan megválasztott kormányunk tehetetlenségével, ahogyan bármilyen fölmerült problémát kezel, lassan Európa szégyenévé válik. „Egy erôs emberre lenne szükség, aki végre kezébe venné a dolgokat!" Egyre hangosabban hangzik ez a sóhaj... És mégis: miért nem kell a „Jó Diktátor"?

Ehhez elôször a vezetés mechanizmusát kell megvizsgálnunk. Ez úgy megy végbe, hogy az illetô cég, ország, egység eseményeinek információi eljutnak a vezetôhöz, aki azokat megérti, rangsorolja, és az egység erôforrásait a megfelelô helyre irányítja. A vezetés kulcsa tehát az információ.

A diktatúra arra a föltevésre épül, hogy a vezér minden gondot egymaga képes megoldani. (Ugye, emlékeznek rá? Mindent a „nagyfônök" akart irányítani! Azt, hogy mit együnk, mikor szülessenek gyermekeink, mindenre volt egy „decret".)

Természetesen nincs ember, aki erre képes! Ám ha a diktátor ezt beismeri, akkor érvénytelen az alapföltétel. Ezért próbálják meg eltitkolni hiányosságait, azt hogy „meztelen a király". Megkezdôdik a hamis információgyártás. De a vezért is „meg kell kímélni" a sikertelen intézkedések következményeitôl. Az információk szabad áramlása megszûnik, a vezetô elszigetelôdik, s ezzel megszûnik vezetô lenni. Józan ésszel érthetetlen, hogyan képes egy ilyen társadalom akár egy napig is fönnmaradni!?

Mi tehát az oka annak, hogy a diktatúrák létrejönnek, fönnmaradnak és újratermelôdnek?

Minden társadalmat (a demokratikusat is) tehetséges, rendkívüli képességû egyének visznek elôre, ezt mindenki tudja, elismeri. „Fölrepültünk a holdra!" „Megnyertük a meccset" — nyugtázzuk büszkén, olyan érzéssel a szívünkben, mintha magunk is részt vettünk volna a kalandban. De a veszélyérzetünk is közös. Bár valamennyien megfellebbezhetetlenül halálra vagyunk ítélve, mégis riadtan gondolunk az emberiség közös atomhalálára. Az emberek közös tudata, beleérzôképességünk teszi, hogy eggyé váljunk a mozivásznon küzdô hôssel, elfogadjuk, hogy — amennyiben úgy érezzük — helyettünk cselekszik. Ezeknek a hôsöknek egyike, ha megfelelô hajlama van rá, diktátorrá válhat. Ez a diktatúrák létrejöttének és újjászületésének folyamata.

A diktatúrák fennmaradásának megértéséhez tudnunk kell, hogy a nap huszonnégy órájából legalább huszonhármat automata lényekként töltünk el, beidegzôdéseink, ösztöneink rabjaként. Ez alól a tudósok sem képeznek kivételt! Nem hiába állította Niels Bohr, hogy „Egy tudományos elmélet ellenzôi nem azért szûnnek meg, mert meggyôzetnek, hanem mert kihalnak". Ennek tulajdonítható, hogy a társadalom eleinte nem ismeri el a tehetséges egyén teljesítményét. Késôbb viszont a túlértékelôdés szolgáltat újabb energiatartalékot a jövendô diktátoroknak.

Hogyan találják meg eszközeiket az elnyomók? Honnan annyi „gonosz ember", aki ôket kiszolgálja? Szervezés kérdése az egész. A félelem halálos fegyver.

Ha egy embert megtanítanak valamire, elvégzi a dolgát gondolkodás nélkül, és este a jól végzett munka örömével képes lefeküdni. Akár a szánhúzó kutya, vagy a versenyló, néha addig szalad, amíg összeesik. Ezt nevezik a vezetôképzéssel foglalkozó szakemberek a „tevékenység csapdájának".

A „közvélemény nyomása" fogalmát Franz Kroeber szociológus írja le: akár helyesli, akár nem, a társadalomban élô ember majdnem mindig úgy cselekszik, ahogy a környezete meghatározza. Ez a viselkedés olyan, mintha a csoport közös tudattal, szellemmel rendelkezne. Hogyan mûködik ez a jelenség együtt élô, de különbözô nyelvet beszélô csoportok esetén? Érdemes ezen külön is elgondolkozni. Kroeber egyébként csak újrafelfedezôje a társadalmi jelenségnek. De bármennyire hasonló a viselkedésünk, a felelôsségvállalás mégsem könnyû.

Mit tudunk tanácsolni annak az információéhes kisvállalkozónak, aki nem tud dönteni: elzálogosítsa-e lakását ahhoz, hogy bankkölcsönt vehessen föl?... Nehéz megtalálni a megbízható, jó kereskedelmi partnert, társtulajdonost. Mert, hacsak nem kap valamilyen kedvezményes kölcsönt a vállalkozó, azt a banki kamatot, ami a kölcsönnel jár, képtelenség kifizetni.

A fejlett kapitalista országokban a banki kamat az országban lévô cégek profitjának átlaga. Nálunk sikeres cég az, amelyik nem tartozik senkinek, és képes eltartani a tulajdonosát, meg az ott dolgozó munkásokat. A profitja alig több a zérónál. Valamennyi állami mamutcég hatalmas összegekkel tartozik a bankoknak. Ezért veszteség ma a cégeknek bankszámlán tartani a pénzüket. Viszont, hogy úgy mondjam, kötelezô (egy kisvállalkozó havi átlagos vesztesége, ha a pénzét bankban tartja: 150–200 ezer lej).

A magánszemélyek számláin nálunk fölajánlott banki kamatokat monetáris célokból fizetik ki, azért, hogy az emberek ne valutában tartsák a pénzüket. Reális fedezete nincs, csupán az infláció. (Azaz, a Nemzeti Bank bármikor kibocsáthat egy újabb köteg bankjegyet.)

Bármekkora is lenne a vezetett egység, Mr. D. Hitt a csapatvezetést ajánlja. (A mestervezetô. Vezérfonal a cselekvéshez, 1988.) A csapatvezetô tudja, hogy az „egész több, mint a részek összege". Bízik magában, ezért nyugodtan veszi körül magát kiváló emberekkel, nem félti megosztani hatalmát. Azzal a tudattal teszi ezt, hogy akkor neki is több hatalma lesz. Azzal is tisztában van, hogy információ nélkül lehetetlen vezetni, ezért csapatában fenntartja a bizalom légkörét. Abban a tudatban, hogy mindeni elkötelezetten szolgálja az „ügyet", nem kell megijednie az esetleges különvéleményt hangoztatótól, nem kell ôt kiutálnia a csapatból. Jó pszichológiával a vezetônek kell megteremtenie az egyensúlyt a munkatársak között. A jó vezetônek, ahogy már említettem, mindig igaza van. Ezt azzal érheti el, ha hibáit, mindenkit megelôzve, maga hozza nyilvánosságra.

Mindez nem jelenti azt, hogy a csoportvezetés lassabban, nehézkesebben döntene egy bizonyos kérdésben. A csoportvezetés legjobb modellje a vadludak vonulása, ahol a csapatot mindig a legjobb formában lévô madár vezeti mindaddig, amíg el nem fárad. Akkor egy másik veszi át a helyét, és vezet mindaddig, amíg ô van a legjobb erôben. A liberalizmusát oly konzervatívan ôrzô Anglia is nyolc évig tûrte a „Vaslédit", akinek sikerült a legmodernebb, legsikeresebb országok egyikévé tennie Nagy-Britanniát, de mennie kellett, amikor már nem ô volt a legalkalmasabb vezetô.

És milyen a jó alkalmazott? Egy megfelelô tulajdonostársnál nincs jobb alkalmazott. Annyi év rabság után, az emberek, ha tehetik, inkább választják a szabaságot, ha több gonddal is jár. „Ne legyen több hülye fônök, aki nekem diktál!" A fiatalok szívesen elmennek tanulni a mások cégéhez, de általában nem mondanak le egy eljövendô saját karrierrôl. De nem csak a „hülye fônök" a beosztottak ellensége. A legádázabb, leküzdhetetlenebb ellenség a beosztott saját maga, amikor például ittasan jelentkezik próbamunkára, amikor a saját munkáját teszi tönkre, végzi rosszul.

Az elmúlt ötven év sokakat megfosztott minden vagyonától. De nemtôl, rangtól, nemzetiségtôl függetlenül, szinte valamennyiünket megfosztott a hittôl, erkölcstôl, önbizalomtól. Az eredmény: alkoholizmus és depresszió. A felelôtlenség ebben az országban a legégetöbb gond!

András Szabolcs

Magyarországot kocsin átutazó, Ausztriába áttelepedett gyerekeitôl hazatérô falusi bácsika látható nyugtalansággal beszél arról az anyaországról, amit régebbi beszélgetéseink során annyiszor magasztalt. Feri bácsi nem igazán érti, mi történt röpke pár év alatt Magyarországgal, ahol nyáridôben, félmeztelenre vetkôzött prostituáltak százai kínálják magukat az utak mentén, anélkül, hogy a látvány zavarná a hivatalosságokat. Azt mondja: már nincs gyomra az anyaországhoz. Kétoldalú viszonyukban valami jóvátehetetlenül megszakadt. Az ô emlékezetében ugyanis egy tartásos, polgári Magyarország él, ahol az emberek még megkönnyezték az eljátszott magyar himnuszt. Az a Magyarország, amit a második világháború utáni szovjet invázió — a többi kelet-európai országhoz hasonlóan — a felismerhetetlenségig elcsúfított.

Földimet nem akarom további adatokkal és történetekkel keseríteni. Nem akarom, hiszen mindez nekem is legalább úgy fáj, mint neki. A csalóka gazdasági talpraállás mögött ugyanis ott áll évtizedek erkölcsi szennye: több Trianonnal megalázott nép élethalálküzdelme önazonosságtudatának pusztulása ellen. Nem véletlen, ha önpusztító magatartásásával „éllovas" helyekre tornázta föl magát a világranglistán. Ma már nem titok, hogy magyar honunk tartja az egyik elôkelô helyet az öngyilkosságok, az alkoholizmus, a válások tekintetében. Európa viszonylatában itt készül a legtöbb pornófilm: a szexipar félelmetes méreteket öltött... A minden fajta liberalizmus egyenes következményeként az sem meglepô, hogy az elmúlt fél évszázad alatt közel 5 millió terhességmegszakítás történt eme kis országban. Nem meglepô, csak félelmetes. Ijesztô. Továbbgondolkodásra késztetô szörnyûség.

Egy beteg társadalom újrakezdése, vagy éppenséggel látványos gazdasági talpraállása nem tudja feledtetni azt, hogy Magyarország más volt. Magyarországon európai mércével mérhetô polgárság élt a két világháború között, még akkor is, ha a mai baloldal mindent elkövet eme korszak befeketítésére. Mai összefüggésben nézve, a húszas évek csodájaként könyvelhetjük el a nagyhatalmak által teljesen kirabolt, megalázott ország újrakezdését egy sikeresen levert Kun Béla-féle proletárdiktatúra után. Amivé Magyarország lett, ennek a két és fél évtizednek köszönhetô: sikerült lelket önteni az emberekbe, hitet ébreszteni bennük a nemzeti felemelkedés felé.

A rendszerváltás utáni Magyarország ebbôl a múltból próbált építkezni, polgári országot kialakítani, úgy, hogy a határon kívül rekedt nemzetrészek is, ha nem többet, de legalább erkölcsi támogatást kaphassanak több évtized után magyarságuk megôrzéséhez. Nyilván az új hatalomnak nem sikerült, nem sikerülhetett jóvátenni több évtized erkölcsi romlásának terhét, nem sikerült a gulyáskommunista múltat feledtetni az össznemzeti lógáshoz szokott és ezért jól megfizetett néprétegekkel, akárcsak máshol Kelet-Európában. A sokak által megálmodott új polgári Magyarország, mint az ábra mutatja, még a távoli jövô kérdése. De biztató, hogy akik a polgárosodás térhódításában gondolkodnak, ismét az elsô vonalból irányíthatják országuk sorsát. Így talán rövidesen eljön az az idô, amikor az országon átutazónak nem kell prostituáltak láncolatában kapkodnia a tekintetét, és a következô évtizedekben nem pusztul el ismét a potenciális magyar nemzet másik harmada bûnös nôgyógyászok szikéje alatt.

Makkay József

A múlt év decemberében a dési lakosok többsége a SOMES Rt. válságos helyzetét tárgyalta. Ezért történhetett meg szinte észrevétlenül a REFRABAZ Rt. kapuinak bezárása. Pontosabban: a vállalat részvényeseinek közgyûlése úgy határozott, hogy 1998. december 20-tól 1999. március 1-jéig beszüntetik a termelést. Ebben az idôszakban 280 alkalmazott vált részlegesen munkanélkülivé: fizetésük 75%-át vehetik át. További 60 személy, ugyancsak 75%-os fizetésért, a szükséges és már elôzôleg beütemezett korszerûsítési és javítási munkálatok elvégzésére ôrizhetik meg munkahelyüket.

Cãlin Platon mérnök, igazgató szerint ez volt az egyedüli megoldás, hiszen mintegy 11 milliárd lej értékben 2500 tonna áru maradt raktáron, olyan késztermék, amit a megrendelôk nem fizettek ki és nem is szállítottak el.

A tûzálló téglagyár fennállásának 35. éve, tehát 1998 volt a legnehezebb. Az ország gazdasági helyzete, a bank- és hitelpolitika, a Törökországból és Kínából behozott nyersanyag árának folyamatos emelkedése negatívan befolyásolta a gyár tevékenységét. Bár tömeges elbocsátások nem voltak, az alkalmazottak száma az 1989. évi 520-hoz képest tavalyra 343-ra csökkent, a termelés pedig az évi 35 000 tonnáról 11 000 tonnára esett vissza. Adósságaik az állami költségvetéssel szemben vannak (15 milliárd lej), a CONNEL-lel, Romgazzal, a Román Államvasútakkal tartozásaikat kiegyenlítették. Inkább ôk hiteleznek más vállalatokat: kinnlevôségeink meghaladják a 22 milliárd lejt (csak a resicai kohászati kombinát tartozása 7,7 milliárd lej), a megrendelt, legyártott, de ki nem fizetett árukészlet értéke pedig közel 12 milliárd lej. A tavalyi mérleg szerint összjövedelmük 56 milliárd lej volt, költségeik elérték az 55,7 milliárdot. A nettó profit értéke 500 millió lej körül alakult.

Beszélgetésünk során megtudtam: elsôrendû feladatnak a részvénytársaság helyreállítását tûzték ki. Március 1-jéig elvégzik a fôjavításokat, üzembe helyezik azt a kemencét, melyet 150 millió lejes befektetéssel korszerûsítettek. A cég talpra állásához adottak a feltételek, ugyanis a modernizálást már 1996-ban elkezdték. Elôször önerôbôl újítottak, majd egy olyan folyadéknyomásos sajtót vásároltak, mely nagymértékben növelte a tûzálló téglák minôségét. Közben csökkent a fajlagos energiafogasztás. Nagy elôrelépés lesz, ha egy tonna tûzálló tégla elôállításához a jelenlegi 33 000 köbméter földgázt 24 000-re tudják csökkenteni. Dédelgetett álmuk olyan gyártási folyamat beindítása, amely a lehetô legkedvezôbb munkafeltételek között biztosítaná a nyersanyag ôrlését, osztályozását, adagolását és keverését. A megfelelô összetétel, a feldolgozás biztosítaná a kiváló minôséget. A németországi EIRICH cég vállalná az új gyártási sor megtervezését, kivitelezését és üzembehelyezést. Egyelôre a finanszírozás kérdését kell megoldani: az állami költségvetéstôl remélnek további támogatást a talpra állásig. Addig is, az igazgató szerint, nem ülnek tétlenül. Nemsokára egy nemzetközi árverésen vesznek részt. A tét: 4000 tonna tûzálló tégla leszállítása egy algériai cementgyárnak, ami 1,7 millió dollár jövedelmet hozna a dési vállalatnak. Ennyi pénzzel már sok mindent meg lehetne oldani...

1999-re eddig 12 000 tonna tûzálló téglára kötöttek szerzôdést, jelenlegi kapacitásuk tehát fedezve van. A vezetôség szerint a Refrabaz Rt. munkaközössége azonban sokkal többre képes...

Máté Kálmán

Jól szervezett embercsempész-hálózat nyomára bukkantak a román határôrök. A banda Ukrajnából juttatott illegális bevándorlókat Románián át Magyarországra.

Hétfôre virradóra a szatmárnémeti határôrök a román–magyar határon feltartóztattak tizenkét iraki állampolgárt, és elfogták a csoportot vezetô embercsempészt is, aki román állampolgár.

Az illetékes szervek átfogó akcióba kezdtek a jól szervezett embercsempész-hálózat felgöngyölítésére és ártalmatlanná tételére. A románokból álló banda tagjai az Ukrajnából Románián át Magyarországra irányuló embercsempészetet irányították a térségben.

A vámigazgatóság szakemberei ezzel egy idôben vizsgálatot indítottak annak kiderítésére, hogy január 16-án miként tudott egy német állampolgár átcsempészni a nagylaki határátkelô romániai oldalán 20 kilogramm heroint. A csempész gépkocsijában elrejtett kábítószert a magyar vámosok találták meg.

A heroincsempész az éjszakai órákban lépett át a határon, amikor az átkelônél szinte egyáltalán nem volt forgalom.

Ismét kollektív kiváltságokat kér az RMDSZ a magyar kisebbségnek — írta szerdai számában a Curentul címû lap, arról beszámolva, hogy Frunda György szenátor, a román ET-küldöttség tagja javaslatot terjesztett elô, hogy az Európa Tanács közgyûlése hozzon létre egy ad-hoc bizottságot a nemzeti kisebbségek helyzetének vizsgálatára.

A lap szinte teljes címoldalát és második oldalának felét szentelte a Frunda-javaslat értelmezésének és a pártok egységes elutasító álláspontjának ismertetésének. A Curentul szerint Frunda szenátor kezdeményezésének elfogadása azt jelentené, hogy a nemzeti kisebbségeknek biztosítanának kollektív jogokat, amit „Martonyi János magyar külügyminiszter, az ET miniszteri tanácsának soros elnöke nyíltan a prioritások közé sorolt".

A Curentul úgy látta, hogy Frunda javaslatának azért lehetett jelentôsége, mert az ET közgyûlésének elnöki posztján változás történt, Leni Fisher helyét a brit Russell-Johnston lord vette át, aki szintén „a nemzeti kisebbségek kollektív jogairól, nem pedig a nemzeti kisebbségekhez tartozók egyéni jogairól beszél".

Ha az ET szintén magáévá teszi ezt az álláspontmódosulást, „a nemzeti kisebbségek számára nagyon könnyû lesz az önkormányzathoz vezetô út. Ezt a célt pedig erôszakos konfrontáció nélkül nem lehet elérni" — írta a lap.

A Curentul megállapította: a román politikusok szerint „Frunda György javaslata nemcsak Románia, de egész Európa jövôjét fenyegeti". A lap külön is kiemelte a Román Nemzeti Egységpárt elnökének reagálását, aki szerint az európai nemzeti kisebbségek helyzetével foglalkozó ad-hoc bizottság felállítására tett javaslat „a legveszélyesebb kezdeményezés a II. világháború óta".

Az Adevãrul címû lap szerint „jelen pillanatban nagy az esélye annak, hogy elfogadják a javaslatot", egyebek között azért, mert az elôterjesztést aláíró tíz másik ET-tag közül „kilenc a kisebbségi jogok közismerten elszánt védelmezôje". A Curierul National címû lap szerint Frunda szenátor javaslatával „ismét egyfajta ellenôrzés alá kívánja helyezni Romániát".

A képviselôház szerdán elkezdte az ostrom és sürgôsségi állapotokra vonatkozó sürgôsségi kormányrendelet szakaszonkénti vitáját. Szilágyi Zsolt képviselô a Szabadságnak elmondta: szerdán nem sikerült befejezniük a kormányrendelet megtárgyalását, de valószínû, hétfôn a parlament ezzel folytatja a munkáját.

Megtudtuk: az ellenzék azzal vádolta a kormánykoalíciót, hogy a sürgôsségi kormányrendeletet sürgôsségi helyzetben hozta, ilyen fontos törvényt azonban elôretekintôbben és nyugodtabb körülmények között kellene kibocsátani.

Az RMDSZ frakcióülésen rendkívül sok fenntartás körvonalazódott a sürgôsségi kormányrendelettel kapcsolatban. A képviselô elmondta: egyike a felmerült kérdéseknek, hogy a sürgôsségi, illetve az ostromállapot megszûnése után — amennyiben a fegyveres erôk károkat okoznak és visszaéléseket követnek el — ki téríti meg a veszteségeket.

— Az RMDSZ azt szeretné, ha nem kényszerítenék a polgárokat arra, hogy bírósági úton követeljék jogaik tiszteletbentartását és a károk megtérítését, tudnillik a bírósági ügyvitelezés eléggé nehézkes. Ezért az RMDSZ azt a megoldást támogatja, amely lehetôvé teszi, hogy az érintett személyek minél rövidebb idô alatt kártérítésben részesüljenek — vélte a képviselô.

P. A. M.

Az Európa Tanács rasszizmus és intolerancia ellen harcoló bizottsága hétfôn Strasbourgban öt olyan jelentést hozott nyilvánosságra, amelyek a nemzeti közösségekkel szembeni diszkriminatív bánásmódról, a rendôrség által elkövetett visszaélésekrôl, valamint a rasszizmusnak az Internet hálózaton való elterjedésérôl szóltak.

A jelentésben megállapítják, hogy Dániában például az utóbbi években nôtt a menekültek és a bevándorlók közötti ellenségeskedés, ezért szükségesnek tartják olyan megfelelô stratégia kidolgozását, amely csökkentené a rasszizmus felerôsödését.

Jóllehet Nagy-Britannia Európában a legfejlettebb rasszizmus ellen küzdô intézményekkel rendelkezik, nem mentes a rasszista és diszkriminatív összetûzésektôl, fôként Észak-Írországban.

Spanyolország — amely korábban kivándorlók országa volt — a bevándorlók hazája lett. Naponta küszködnek rasszista és intoleráns megnyilvánulásokkal, elsôsorban a roma közösség, a színes bôrû, az észak-afrikai és az arab lakosság részérôl.

A dokumentumban leszögezik, hogy Oroszország multikulturális és többnemzetiségû ország. Az etnikumok között gyakoriak a feszültségek, a közvetlen és közvetett diszkriminatív megnyilvánulások, illetve az egyes nemzeti kisebbségekkel szembeni erôszak. Ezt tovább súlyosbítja a gazdasági helyzet és a törvények alkalmazhatatlansága.

Az utcai pénzváltóknál a forint 52/55, a márka 6730/6800, a dollár pedig 11 500/11 600 lejbe került.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]