1999. január 30.
(XI. évfolyam, 24. szám)

Párizsban nyilvánosságra hozták az Europa Nostra-díjak nyerteseinek névsorát. Az Európa Bizottság védnöksége alatt 35 évvel ezelôtt létrehozott Europa Nostra, több mint 200 örökségvédô civil szervezet páneurópai szövetségének célja Európa kulturális és természeti örökségének megôrzése és ápolása, s ezáltal a környezet, az életkörülmények javítása. Mûködését 35 ország több mint 100 helyi és regionális hatósága, valamint ezres nagyságrendû tagsága támogatja.

A tavaly 20 országból beérkezett 130 pályázat közül 4 érmet nyert és 23 oklevelet. Az egyik érme Magyarországra került, az 1960-ban életveszélyes állapota miatt használaton kívül helyezett sonkádi református templom európai uniós segítséggel történt restaurálásáért.

A 23 oklevél egyikét a kolozsmonostori Kálvária-templom gondos történelmi kutatások alapján, valamint az eredeti középkori szerkezet és a XIX. századi újjáépítés elemeihez való ragaszkodással végrehajtott restaurálásáért ítélték oda.

A Kálvária-templom a minden valószínûség szerint XI. században alapított kolostorhoz tartozott. A törökök és a tatárok több alkalommal tönkretették, tûzvész is pusztította, a kolostor pedig, Erdély jelentôs intézményeként, folytonos összetûzés tárgyát képezte az érsekek és püspökök között. A XVII. század közepén az állandó támadások a templom teljes lerombolását eredményezték, így — a jezsuita rend új templomának felépülését követôen — a Kálvária-templom elveszítette korábban betöltött rendkívül jelentôs szerepét. Romjait gabonaraktárnak használták, az épület köveit pedig, a püspök engedélyével, 1817-ben a királyi líceum felépítésénél hasznosították. Mindazonáltal a templomnak egy kis része mindig kápolnaként mûködött. A XIX. században ezt kiegészítették egy templomhajóval, ugyanakkor a gótikus bejáratot egy tökéletes másolattal helyettesítették — így nyerte a Kálvária-templom mai arculatát. 1924-ben a római katolikus egyház 25 évre a görög katolikusoknak adta bérbe a templomot, amelyet viszont még 1948-ban, egy évvel a bérleti idôszak lejárta elôtt a görögkeleti (ortodox) egyház vett át, és nem szolgáltatott vissza a bérleti szerzôdés lejárta után. 1992-ben az épület visszakerült eredeti tulajdonosaihoz, akik úgy döntöttek, hogy mielôtt ismét átadnák rendeltetésének, elkezdik a restaurálási munkálatokat az igencsak elhanyagolt állapotban lévô templom megmentéséért.

A mentési munkálatokat átfogó mûemlékvédelmi kutatás, mûszaki szakvélemény és helyreállítási terv összeállítása elôzte meg. A templom felújítására nemcsak a megváltozott liturgikus igényekbôl, hanem a súlyos mûszaki károsodások miatt volt szükség.

A kommunista idôszak utolsó évtizedeiben a templomot körülvevô régi házakat lebontották, tízemeletes épületszörnyetegeket emeltek helyükre. Ilyen borzasztó környezetben az újjáépített Kálvária-templom egyike a múlt utolsó tanúinak. Újjáépítése az egyetlen ilyen jellegû terv Erdélyben, amelyet 1997-ben sikerült végrehajtani. A restaurálás költségeit a római katolikus egyház fedezte, mindennemû állami, kormányzati segítség nélkül — áll az Europa Nostra szerkesztôségünkbe juttatott közleményében.

Az összetett építészeti és mûemlékvédelmi feladatot Kádár István plébános felkérésére, a mûemlék-helyreállításra szakosodott Utilitas tervezôiroda koordinálásával, jól képzett szakemberek végezték el. A tervezés irányítását, a kivitelezési munkák felügyeletét Eke Éva építész, mûemlékvédelmi szakember látta el. Az ô keze munkáját dicséri a szinte teljesen üresen maradt belsô újjá, meghitté varázsolása. A templom szerkezeti felújítását Makay Dorottya építômérnök és dr. Szabó Bálint tartószerkezet-szakértô tervezte. A mûemléképület kutatásában részt vettek: Petru Iambor és Stefan Matei régészek, dr. Kovács András mûvészettörténész, Livia Bucsa biológus, Alexandru Sabo geológus. A templom világítási tervét Szabó Erzsébet villamossági mérnök, a színes üvegablakok készítését Egri László és Egri István üvegmûvészek végezték. A kivitelezés kiváló minôsége Székely Lázár mesternek és csapatának köszönhetô. Az Europa Nostra-díj az egyház, a tervezôk és a kivitelezôk közös erôfeszítéseit jutalmazza. Az ünnepélyes díjátadásra Kolozsváron kerül sor, várhatóan májusban.

Az 1978 óta évente kiosztott díjakat épületek restaurálásáért; régi épületeknek új felhasználás céljára való átalakításáért; parkok, kertek, kulturális vagy történelmi jelentôségû területek megôrzéséért, restaurálásáért; a történelmi környezetbe, városképbe beilleszkedô új épületek tervezéséért, felépítéséért ítélik oda. Ebben az esztendôben a benevezéseket 1999. június 1-jéig várják, az Europa Nostra titkárságán hozzáférhetô ûrlapok formájában, Marijnke de Jong nevére: Lange Voorhout 35., 2514 EC
The Hague, The Netherlands,
tel.: +31-70/356-03-33, fax: +31-70/361-78-65. E-mail mj@europanostra.org. Romániában részletes információ kapható: dr. Hermann Fabini, Tipografilor utca 12. szám, 2400 Nagyszeben, Románia, tel.: 069/432-226, fax: 069/212-202.

Dezertálás miatt börtönbe kerülhet Gheorghe Lupu tábornok, aki a zsil-völgyi bányászok múlt heti akciója során a helyszínre vezényelt rendfenntartó erôket irányította — közölte Viorel Oancea, a belügyminisztérium fôtitkára.

Lupu tábornok volt az, aki eddig tisztázatlan körülmények között parancsot adott a rohamrendôröknek, hogy engedjék ki a Zsil-szorosból a bányászok menetét, majd két nappal késôbb elsôként futott el a helyszínrôl, amikor a bányászok megtámadták a Costesti mellett emelt úttorlaszt. Sajtóértesülések szerint a tábornok egy rendôrautó csomagtartójába bújva menekült a közeli településre, ahol gyorsan megszabadult egyenruhájától és civilbe öltözött.

— A tábornok megfutamodása bizonyított tény. Sokkal jobb lett volna neki, ha elfogják a bányászok, mint az, hogy magára hagyta beosztottait, és szégyent hozott az egyenruhára — mondta Oancea.

A zsil-völgyi bányászok, ha Bukarestet nem is, a belügyminisztériumot alaposan felforgatták. Mint ismeretes, a bányászok megállíthatatlan menetelése láttán benyújtotta lemondását Gavril Dejeu belügyminiszter is. Távozni volt kénytelen posztjáról a belügyminisztérium két államtitkára, a csendôrség parancsnoka. Dejeu utódja, Constantin Dudu Ionescu csütörtökön az egyik felmentett államtitkárt a lakossági nyilvántartó részleg vezetôjének, a másikat pedig a rendôrakadémia helyettes logisztikai parancsnokának nevezte ki.

A rendteremtésen kívül az új belügyminiszter elsô intézkedése az volt, hogy csütörtökön visszavonta a rendôrség átszervezésérôl elôdje által beterjesztett két törvénytervezetet. A tervezetek nem számoltak azzal, hogy a rendôrséget a helyi önkormányzatok alá rendeljék, mivel Dejeu úgy vélekedett: Románia és a testület még nem kész arra, hogy a rendôrséget demilitarizálják.

A sztrájkoló zsil-völgyi bányászok januárban nem kapnak fizetést, de még februárban sem számíthatnak túl nagy összegre, ugyanis gyakorlatilag csak egy hetet dolgoztak — nyilatkozta Valeriu Butulescu, a petrozsényi Országos Kôszéntársaság szóvivôje. Addig is, amíg februárban pénzhez jutnak, a bányászok kénytelenek megélni az állami gyermeksegélybôl és a szakszervezetek által kiutalt pénzbôl.

A horezui kórház egészségügyi személyzete a costesti-i összetûzések után a kórházba szállított bányászoknál hallucinációt keltô kábítószert találtak. A pasztillákon olvasható L-452 jelzés bizonyítja, hogy a szer még mindig megfigyelés alatt van, és csak különleges esetekben alkalmazzák. Gyógyszertárakban nem árusítják. A szakemberek úgy vélekednek: azoknak, akik szert tettek a pasztillákra, tudomásuk volt arról, hogy ennek nagy mennyiségben való használata rendkívül agresszív megnyilvánulásokhoz vezet.

— Továbbra is az az álláspontunk, hogy Hajdú Gábor nagyon nehéz és kritikus tárcának a vezetôje — nyilatkozta lapunknak Takács Csaba ügyvezetô elnök, akit arra kértünk, kommentálja az egészségügyi minisztert érô egyre hevesebb támadások nyomán elôálló helyzetet. — Az egészségügyi minisztérium nem tét nélküli tárca, hihetetlen gazdasági, szakmai és csoportérdekek csapnak össze, amelyek felfaltak már kilenc egészségügyi minisztert. Hajdú Gábor nagy munkabírással rendelkezô személy, aki igyekszik a törvényességet betartani, korrekt módon és megvesztegethetetlenül végezni munkáját, amibôl kifolyólag csak ellenségei vannak. Az RMDSZ nem vitatja azt, hogy többet kellene tenni, hiszen nagyon súlyos egészségügyi helyzettel nézünk szembe. Alapvetô érdekünk viszont az, hogy azokat a minimális reformintézkedéseket, amelyeket megpróbálnak Romániába bevezetni, amíg ennek a koalíciónak a tagjai vagyunk következetesen életbe léptessük. Az RMDSZ pontosan azoknak a körülményeknek a javítása érdekében vállalta el ezt a tisztséget, amelyeket Hajdú Gábor számlájára próbálnak írni. Pillanatnyilag úgy gondolom, hogy nem szabad megfutamodnunk — vélte Takács Csaba.

P. A. M.

A kormány határozatot hozott az autópálya-hálózat kiépítésének ütemtervérôl, amely nem számol azzal, hogy Erdélyben belátható idôn belül autópálya épülne.

A jóváhagyott határozat öt autópályaszakasz építésével számol rövid és középtávon. A Bukarest–Pitesti szakaszt a meglévô pálya rendbehozatalával és korszerûsítésével fejlesztik. Felújítják a munkálatokat az 1992-ben megkezdett, de pénzhiány miatt abbahagyott Bukarest–Konstanca szakaszon. A tervek között szerepel, hogy kialakítják a bukaresti körgyûrû déli részét.

A Bukarest–Pitesti–Nagyszeben–Arad–Nagylak útvonalon vezetne autópálya Bukaresttôl a magyar határig. Az ötödik szakaszt Bukarest és a moldovai határon lévô Albita között tervezik Buzãu és Focsani érintésével.

Az öt szakasz kiépítését alapvetôen az állami költségvetésbôl és külföldi kölcsönökbôl fedeznék. A kormány abban bízik, hogy a Világbanktól, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól (EBRD) vagy az Európai Beruházási Banktól (EIB) kap hosszú távú kölcsönöket, melyek kamatai megegyeznének a nemzetközi tôkepiaci kamatokkal. Az újonnan tervezett szakaszok teljes hossza valamivel több, mint 1100 kilométer.

Az autópályák ügyét nemcsak az nehezíti, hogy építésük rendkívül költséges, hanem az is, hogy a kormányon belül viták vannak: szüksége van-e egyáltalán rájuk az országnak.

Az autósztrádák építését mostanáig éppen Traian Bãsescu közlekedési miniszter ellenezte a leghevesebben. A miniszter óvott az „autópálya-demagógiától", arra hivatkozva, hogy Romániában a közúti forgalom egyáltalán nem indokol ilyen nagy kiadásokat.

A miniszter szerint éppen a viszonylag kicsi forgalom teszi lehetetlenné azt is, hogy az autópályák építését kiadják koncesszióba, és a pályadíjakból fedezzék a költségeket. Számításai szerint egy román autós számára legkevesebb 35 dollárnak megfelelô összeget kellene autópályadíjra fizetnie, ha Daciájával Bukarestbôl Konstancába szeretne utazni, 201 kilométeren.

Péntek délutáni sajtóértekezletén Anton Ionescu nemzeti liberális parlamenti képviselô kifejtette: a bányászjárás folytán Románia külföldi megítélése romlott, de a kormány által utolsó pillanatban talált megoldás ellensúlyozta a negatív véleményt. „A megegyezés bebizonyította, hogy az ország kormányozható, és nem Albániában vagyunk, ahol még mindig tart a polgárháború" — mondta.

Szerinte a pártnak le kell mondania a szenátus gazdasági szakbizottságának elnöki tisztérôl. Ehelyett a liberálisok a jogi szakbizottságot kívánják átvenni, ugyanis szerintük a jelenlegi elnök, a parasztpárti Rãzvan Dobrescu nem végezte kellôképpen munkáját, mellôzött több fontos liberális kezdeményezést. Hozzátette: a Nemzeti Liberális Párt törvényszéki és parlamentáris vonalon fog harcolni a Nagy-Románia Párt törvényen kívül helyezéséért annak ellenére, hogy belátja eme intézkedés veszélyét.

K. O.

A Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának (TEKT) pénteki kolozsvári ülésén az idôszerû bel- és külpolitikai kérdéseket vitatták meg — tájékoztatott Takács Csaba ügyvezetô elnök. Markó Béla szövetségi elnök beszámolt a zsil-völgyi bányászjárás következményeirôl, illetve az elkövetkezô idôszak legfontosabb teendôirôl. Napirenden szerepelt még az állami költségvetés, az új helyi közpénzügyi törvény módosítása és a kongresszusi elôkészületek. Továbbá február 27-re tûzték ki az idei elsô Szövetségi Képviselôk Tanácsának idôpontját.

AZ ORVOSI ETIKÁRÓL tart elôadást dr. Szabó Márton február 2-án, kedden délután 4 órakor az Apáczai Csere János Baráti Társaság Traian Grozãvescu 20. szám alatti székházában. Az elôadást megbeszélés, kérdés-feleletek követik.

JÓ ZENEI HALLÁSSAL, RITMUSÉRZÉKKEL ÉS TISZTA, JÓ HANGGAL rendelkezô, 5–14 éves gyermekeket keres az EOS alapítvány, egy gyermektársulat létrehozásához (kórusba, színjátszó és operacsoportba. A színitársulatba jelentkezhetnek 15–18 év közöttiek is. A válogatáson részt vevô gyerekeknek kötelezô két ének és egy vers elôadása. A társulat irányítását képzett szakemberek végeznék. Az érdeklôdôk január 30-án és február 6-án jelentkezhetnek a Brassai Sámuel Líceumban, 10–13 óra között. Bôvebb felvilágosítást a 193-822-es telefonon kaphatnak.

A MAGYARNAGYKAPUSI SZÍNJÁTSZÓ CSOPORT bemutatja vasárnap, január 31-én a Csáki bíró lánya címû színmûvet. A Kovács Pali Ferenc rendezte bemutató elôadásra a magyarnagykapusi mûvelôdési házban kerül sor, vasárnap este 7 órától. Mindenkit szeretettel várnak.

— Miért kellett felfüggeszteni Vadimot?

— Mert nem akar kötélnek állni.

-fi

Közleményben fordult a vízfogyasztókhoz a Kolozs Megyei Víz- és Csatornamûvek. A RAJAC felhívja a figyelmet az ivóvízzel való takarékosság fontosságára, amely mindnyájunkat érintô közügy. Normális körülmények között egy lakosra havi 8,4 köbméternyi vízfogyasztás (ivóvíz és más célú, gazdaságban használatos víz) jut, de egyetlen rossz csap következtében két fogyasztó vize folyhat el, egy meghibásodott WC öblítô pedig havonta akár hét lakos „adagjával" emelheti a pluszfogyasztást. A RAJAC ismételten felszólítja a lakóközösségeket, gazdasági egységeket és egyéni fogyasztókat, hogy törlesszék elmaradt tartozásaikat. A jelentôsebb összegekkel elmaradt jogi és magánszemélyek számára a közeljövôben beszüntetik az ivóvíz szolgáltatását — hangzik a RAJAC közleménye.

Miután városunk korcsolyapályáját jó ideje megszüntették, ismét remény mutatkozik arra, hogy zimankós reggeleken Kolozsvár központi útjainak járdáin e sport kedvelôi kedvükre csúszkálhassanak. A gond csak az, hogy a nagy hanyatt esésnek és lábtörésnek azok is ki vannak szolgáltatva, akik történetesen nem tudnak, nem is akarnak korcsolyázni. Az ô bûnük csak az, hogy reggelente kimerészkednek gyalogosan az utcára. A járdákat ugyanis senki nem gondozza, nem szórja be sós homokkal. Ugye kitalálják: miért? A polgármesteri hivatal alkalmazottai kizárólag kocsin közlekednek.

(m. j.)

az egyik fôvárosi napilapban közölt kép sírfeliratát: „A román nemzet legnagyobb hôse voltál, vagy és maradsz!!" Mert a kép a Ghencea temetôben készült és Nicolae Ceausescu 81. születésnapja okán közlik, akaratlanul bólogatni és sóhajtani kezdek: szegény, szegény román nemzet, ha valóban ez a suszter volt, van és marad a legnagyobb hôse...!? Egy ilyen hôs után az ember már nem csodálkozhat olyan nagyon, ha a bányászok olyan simán mehettek át a csendôrsorfalon, mint a kés az elpilledt vajon...?!

(-is-)

A Mûvelôdés is fiatalodik. Vagy talán inkább „fiatalkodik?" Legújabb, 1999. januári számában ugyanis a szokásosnál jóval nagyobb teret szentel a fiatalosnál fiatalosabb írásoknak. Nem véletlenül. Hiszen múlt év végén rendezték meg elôször Budapesten az Egyetemi Lapok I. Nemzetközi Konferenciáját, amelyen olyan, számunkra is ismert és kedvelt kiadványok képviselôi is jelen voltak, mint a „campuszos" Vass Enikô és Zsugán Gyula, a „perspektívás" Botházi Mária. De olvashatunk a nagyváradi Új Majomszigetrôl és a marosvásárhelyi Ér/Hírverésrôl is, valamint a Temesvári Magyar Diákszövetség (TMD) 8. fesztiváljáról. Ugyancsak fiatalok a fôszereplôi a Gellért Sándor vers- és prózamondó versenynek, amelynek díjazottjairól fényképes beszámolót is közöl a lap. Sylvester Lajos nagybaconi mûvelôdési sétára hívja olvasóit. A vásárhelyi bábtáncoltató betlehemes játék újabb változatával is megismerkedhetünk. A klézsiek eredettudatára vonatkozó adatokat elemzi Turai Tünde, Gernyeszeg népességének alakulásáról pedig Gábor Attila ír. Sas Péter az erdélyi római katolikus státusról cikkezik, Burián Miklós írásának címe pedig: A pentatóniák helye az emberi dallam történetében. Olvashatunk még a lapban a magyarvistai református templom vendégkönyveirôl és egy mérai házavatóról.

A lapszámot Buday Lajos reprodukciói díszítik. A méltánytalanul elhanyagolt idôs mûvésztanár — tanítványa volt többek között Feszt László és Árkossy István — életútjáról és munkásságáról Gábor Dénes ír.

(n. j.)

Néhány évvel ezelôtt jelent meg Nicolae Steiu De sufletul Iancului címû kötete a román fiatalok számára. Csodálatra méltó az a görcsös iparkodás, rengeteg adat amellyel azt próbálja elhitetni az olvasóval, hogy Kalotaszeg mindig is ôsi román föld volt. A magyarok pedig mióta reátelepedtek csak kínt és bánatot hoztak a nyakukra. Káprázatos ahogyan ez a nyugdíjas történelemtanár hogyan „gyárt" 48 000 éves történelmet. Stefan Pascu Erdélyi Vajdaság címû könyvére hivatkozva Kalotaszegre vonatkozó feltételezéseket Steiu már történelmi tényként kezel. Dr. Sebestyén Kálmán történész így vall a kötetrôl: „A szerzô esszének nevezett 18 írást közöl, amelyek a Római Resculumról, Kalotaszeg településeirôl, Bánffyhunyadról, a Horea felkelésrôl, az 1848–49-es forradalomról, a második világháború helyi eseményeirôl stb. szólnak. A könyv elsôsorban a román ifjúságnak íródott. A »hazafias útikalauz« a szerzô szerint a képzelethez, a szívhez és az értelemhez szól, a román múltat Avram Iancu szellemében idézi. Az esszék mellé azonban jegyzetapparátust mellékel, középkori forrásokra, szakirodalomra hivatkozik. Következetesen a túlnyomóan román lakosságú középkori Hunyadról, Kalotaszegrôl beszél, képzelete átírja a vidék történelmét, állításait azonban a rendelkezésünkre álló középkori források sorra megcáfolják". (Kalotaszeg, VII. évfolyam 1. szám) Amikor az 1849-es eseményekrôl tájékoztat, és a kalotaszegi véres eseményeket mutatja be, „elfelejti" megemlíteni a kiváltó okokat. Vasvári és csapata nem jókedvbôl kezdett támadást a felkelôk ellen a Nyugati Érchegységben, hanem kísérletet tett azoknak a rabló-csapatoknak a felszámolására, amelyek 1848. november 4–6. között szörnyû pusztítást végeztek több kalotaszegi magyar településen, gyermekeket, asszonyokat gyilkoltak halomra, égették fel páldául Kalotaszentkirályt és Zentelkét. Érdekes módon az eseményeket csak 1849. január harmadikától mutatja be elég sajátos szemszögbôl. Ugyancsak „elfelejti" megemlíteni, hogy az 1849. július 6-i fîntineli mészárlásban a Vasvári (Fejér) Pál ôrnagy vezette forradalmi erôkben a magyarokon kívül majdnem ötven bécsi diák, a két útászszázadban több mint 200 román szabadságharcos vett részt, akinek zöme az Avram Iancu felkelôinek fegyverétôl esett el! Hogy Avram Iancu csapatát egy Ivanovich nevezetû osztrák tiszt látta el fegyverrel, képezte ki és irányította. A fîntineli mészárlás után, amikor egy völgybe szorított szabadságharcos dandárnak ötödét lemészárolták, Avram Iancu az osztrák kormányhoz írt jelentésében büszkén számolt be a nagyszerû hôstettrôl, amelyért úgy a bécsi udvar, mint az orosz hadvezetés is magas rangú kitüntetésben részesítette. Nem kell ahhoz történésznek lenni, hogy megállapítsuk: Avram Iancu és csapata nem volt 1848-as forradalmár, éppen ellenkezôleg, mint a császári és cári csapatok csatlósa segített szétzúzni azt a forradalmat és szabadságharcot, amely Párizsból kiindulva, Bécsen át végigsöpört Európán!

(Az adatok a Történelmi Lapok 1848–49, 1892–93-as évfolyamából származnak.)

Péntek László

A történelmi sokk, a világháború elvesztése, az ország szétzilálása és a rákövetkezô idôszak letargikus állapotba kergette a lakosságot. Ebben a helyzetben az egyházak és szolgáik vállalták a lelketmentô és bátorító feladatot.

A Szentpéteri plébánia egykori dokumentumai nem egysíkúak, hiszen a „kincses" város más negyedeiben vagy más városokban is azonos a helyzet.

„Sokan az új, végleges helyzetbe nem tudták magukat beleélni, mások elveszítették hivatalukat, a harmadik csoportba tartozók nyugdíjigényük érvényesítése végett [...] hagyták el szülôföldjüket, lettek vagonlakók Budapesten. Egyházközségünk tagjai közül is többen eltávoztak, sok intelligens család mondott búcsút a Szentpéteri templomnak... Vajon ezt a nagy vérveszteséget ki tudja-e heverni az árván maradt erdélyi magyarság?"

A következô évek krónikája bizonyítja, hogy az egyház szolgáinak sikerült felrázniuk az embereket.

1922 kezdetén a Szentpéter plébániatemplomban renoválják az oltárt, megjavítják a toronyórát, kifestik a szentélyt. Az árvaház, a Szent Erzsébet Aggház hôsies küzdelmet vív a segély nélkül maradt lakói gondozásáért, Szent missziókat szerveznek (!). Mindenik apró része egy küzdelemsorozatnak, a kolozsvári magyarok élniakarásának.

Június 2-án Vágó Gábor ingyen megjavítja a villámhárítót. Június 13-án Kopár Károly órásmester megjavítja a toronyórát. Október 7. Adorján János festôiparos ugyancsak ingyen befejezi a Stein János festômûvész kezdte szentélyfestést.

E hó 15-én Ferdinánd román király gyulafehérvári megkoronázásakor a Szentpéteri templomban is tedeumot tartottak. 11 órától fél 12-ig harangzúgás és 101 ágyúlövés jelezte a nap jelentôségét.

A Szent Antal-árvaház 34 árva fiúval a Honvéd u. 55. sz. alatt mûködött Rónai Jenô igazgató vezetésével.

Példás a dohánygyár munkásai és igazgatótanácsa segítsége és szoros együttmûködése a plébániával. Ferencz Árpád dohánygyári gondnok, Tomcsicsuk Vilmos gyártási felügyelô buzgalommal vesznek részt vallási missziók rendezésében. A választmányi tagok között ilyen nevek vannak: Gróf Majláth Gusztáv Károly, erdélyi püspök, Frána Péter, kereskedelmi akadémiai tanár, Fejér József bankhivatalnok, Bárczy József kántortanító, Kabán József, siketnéma intézeti tanár, Földesi Károly, asztalos, Dombi József, borbély, Bodnár Károly, csizmadia, Túrós József, kertész és mások.

1923-ból a párhuzamok kedvéért szó szerint idézem:

„1923. május 17. Az elesett hôsök emlékünnepe. Délben a mise után egy negyedórát szólott a harang az ismeretlen katona exhumálása és Bukarestben történt ünnepélyes temetése alkalmából."

„Május 23-án az »Egyesülés« nagy nemzeti ünnepe. Tíz órakor ünnepélyes szentmise és tedeum volt, amelyen a prefektúra, primãria és a katonaság egy-egy küldöttje, a hívek és a tanulóifjúság is részt vett [...] Délben a Mátyás király téren a diákság és a katonaság nagy díszfelvonulást rendezett nemzeti zászlók alatt. Este a fellobogózott várost kivilágították, melyet fáklyás menet és katonai zenekar járt be." (Újdonság a Nap alatt? Csak a tûzijáték...)

Koroján István dohánygyári festô lefesti a fôoltárt, egy villanyszerelô átszereli a villanyvilágítást.

Mind gyakoribbak a vallásos jellegû délutánok. Bár a hatalom éber, a megszorítások enyhülni látszanak. Rendre megalakul a Jézus Szíve Társulat, a Katolikus Népszövetség, a Férfiliga, Férfidalkör, Erzsébet Leányegylet, Oltáregylet, Szívgárda.

Az élniakarás legimpozánsabb megnyilatkozása az 1925. év április 8-án Kolozsvárra érkezett három gyönyörû, új harang köszöntése és fogadtatása, és a május 16-án tartott harangszentelés. Zsúfolásig telt az iskola, aggház, plébánia meg a templom. A szentáldozás befejeztével „szólaltak meg az új harangok; meghatódottan, örömünkben sírva hallgattuk kedves harangjaink hálaimára hívó édes szavát" — vallja dr. Balásy Imre plébános.

Megjelennek a magyarul nyomtatott meghívók és programok, jóllehet eddig csak kétnyelvû meghívásokra adtak hatósági engedélyt.

Az Erdélyi Tudósító 1930. március 9-én beszámol azokról az óriási anyagi áldozatokról, amelyeket a hívek lelkesen vállaltak egy kulturális otthon létesítésére. Megnyílt az út a mûsoros estélyek rendezésére. Néhány név azok közül, akik a közönséget szórakoztatták: Miklóssy Margit, Izsó Mihály, dr. Vértesné Hegyi Lili, Nagyné Tessitóri Nóra, Réthely Ödön, Jung János színmûvészek, Weizer Tibor operaénekes, Szigeti József író és még felsorolni is nehéz, hányan.

„Június 29-én Szent Péter és Pál apostolok ünnepét a szokásos fénnyel és ünnepélyességgel [...] tartottuk meg. Az idô kedvezô, szép verôfényes volt. Reggel 7 órakor egy csoport Kisbács községbe zarándokolt, kereszt alatt, szent énekek zengedezése mellett."

Tatár Zoltán

Dokumentumfilm a világháború végérôl. Nézem mint változnak át laskaszûrôvé a rohamsisakok, mint oldja békévé a háborút az élniakarás.

És önkéntelenül beugranak a képbe, abba a bizonyos 1946-os, erôsen megkopott híradóba a bányászsisakok. A mostaniak. Talán a csekélyke formai hasonlóság, na meg az élniakarás okán.

Csakhogy ezekbôl egyelôre még nem lesz laskaszûrô, mert a bezárt bányák sem válnak egyhamar föld alatti múzeummá. Annál is inkább, hogy kinyíltak, még mielôtt véglegesen bezárultak volna.

Maradtak a bányák, maradtak a munkahelyek és maradt a kormány. Látszólag szent a béke, s a Nyugat vállon veregeti az ország elsô embereit. A béke ára már belügy. Ám boldoguljon mindenki, ahogy tud, de csendben. Szép halkan termelje tovább a csôdtömeget, s ha a hamu alatt újból felizzana a parázs, ám dobjon rá még egy lapáttal.

A fiúk elérték, amit akartak, túrhatják tovább a szenet a mélyben, odafenn pedig fehéringesék igyekeznek minél többet lecsípni abból, amit úgy hívnak, hogy politikai tôke.

A pszichológiai hadviselés független a szénportól. A bûnbakkeresés már nem. Kimondatott: a bányászjárás veszélyeztette a nemzetbiztonságot, a bûnösöknek el kell nyerniük méltó büntetésüket. De vajon lehet-e egyenlôségjelet tenni egy Miron Cozma-féle politikai kalandor és a megélhetésüket féltô bányászok közé? Vajon meg lehet-e büntetni tíz-húszezer embert azért, mert attól tartottak, kicsúszik a talaj a lábuk alól, kereset nélkül maradnak, nem képesek eltartani a családjukat?

Nem emberek ezek, hanem bányászok. Vadállatok. Törnek, zúznak — hangzott el nemegyszer. S való igaz, hogy a megvadult, megvadított tömeg nehezen megfékezhetô hordává alakult.

De vajon tényleg meg akarták-e fékezni azok, akiknek ez lett volna a feladatuk? Vajon miért hagyták étlen-szomjan dideregni a belügyi alakulatokat? Maroktelefonos világunkban miért nem tudtak kapcsolatot teremteni egymással? És vajon miért nem szállt fel egyetlen helikopter sem, hogy ellenôrizze a bányászmozgásokat?

S miközben a sajtó a forgatókönyvek tömegét zúdítja az elképedt közönségre, valahogy figyelmen kívül hagy egy nagyon egyszerû, nagyon emberi körülményt: aligha sikerült volna egynéhány méter széles országútra, sôt néhány százméternyi széles környékére vezényelt karhatalmi erônek a jól szervezett és lélektanilag motivált tízezres bányásztömeget megfordulásra bírni. Hiszen mibe került volna nekik pár kilométeres kerülôvel egyenként átszivárogni a környék hegyvölgyein, és megbeszélt helyen, valahol a rendôrkordonok hátországában újra találkozni? Ha akciójuk sikerrel kecsegtet, a remélt eredmények perspektívájában váltak volna megfékezhetetlen földindulássá, vagy ha kell, ravasz, ügyesen taktikázó szabadcsapatok seregévé.

A tárgyalásokat vállaló kormány bizonyosan felmérte ezeket a lehetôségeket is. Egyezkedett a beláthatatlan következmények dacára is. Amelyek közül talán a legkevésbé veszélyes, hogy a bányászok mintájára más veszélyeztetett társadalmi kategóriák is a tiltakozás ilyetén eszközeihez folyamodnak a jövôben.

A teljesen szervezetlen, kapkodó, érdektelen rendôrség a legutóbbi bányászhadjárat egyik legfontosabb tanulsága. Még ha lehetetlen feladatot bíztak is rá, dilettantizmusa rendkívül veszedelmes elôzménye lehet a jövôbeni, gazdasági romlás szülte, de politikaivá alakítható megmozdulásoknak. S hogy az egykor már levitézlett nemzetvédelmi miniszter, Constantin Dudu Ionescu mint válik majd hatásos belügyissé, hamarosan elválik. Emlékeztetôül csupán annyit: annak idején a fátylat a múltra — szeressük egymást felnôttgyerekek elv híveként hirdette: ne firtassuk a közelmúltat, bocsássunk meg a 89-es gyilkosoknak, elvégre emberek ôk is, szegények. Sôt, ráadásul még olyanok is, akik másokról az átlagosnál jóval többet tudnak. Tehát, az átlagosnál jóval nagyobb bûnbocsánatra is számíthatnak.

És még egy tanulság: a nemzetbiztonságot megint nem a magyarok veszélyeztették titkosszolgálatukkal és állítólagos, különleges kiképzésben részesített alakulataikkal, hanem azok, akik valóban rendelkeznek ilyesmivel. S akiknek minden városban hajdani mintára szervezett „fészkeik" vannak. Mert C. V. Tudor ugyan tiltakozik a vasgárdista jelzô ellen, de a világhálóra feltett honlapjában vígan népszerûsíti a legionárius mozgalmat. Indulókkal, történelmi leckékkel és jövôbeni távlatokkal.

Németh Júlia

A reformok felpörgetését és az ennek következményeként rövid távon fellépô szociális gondok megoldását célzó román erôfeszítések támogatását prioritásként kezeli az Európai Unió — jelentette ki pénteken Fokion Fokiadisz, az Európai Bizottság romániai küldötte. Egyedül a reform sikere biztosíthatja ugyanis Románia uniós csatlakozását, amely mellett az EU elkötelezettsége változatlan.

Az elmúlt év októbere óta nyilvánvaló jelei vannak annak, hogy a román kormány következetesen és józanul foglalkozik a strukturális reform kulcskérdéseivel. — Figyelemmel követjük a reform szociális következményeit, s a román partnerekkel folytatott tárgyalásainkon igyekszünk megtalálni a legjobb megállapodásokat. A román kormánnyal kötött megállapodásunk értelmében a PHARE-programon keresztül 157 millió eurót utaltunk ki az országnak. Az összeg egy része a reform következményeit leginkább megszenvedô övezetekbe irányul — mondotta Fokiadisz hozzátéve: emellett Románia további 50 millió euróban részesülhet környezetvédelmi, illetve infrastrukturális célokra, a kis- és középvállalatok támogatására.

Fokiadisz ugyanakkor bejelentette: február 9-én az EB magas szintû delegációja érkezik Romániába az idei együttmûködést célzó tárgyalások felgyorsítása végett.

Andrei Marga tanügyminiszter pénteken megerôsítette azokat a sajtóhíreszteléseket, miszerint belépett a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártba. Mint ismeretes, a minisztert a KDNPP jelölte a tanügyi tárca élére, a Babes–Bolyai-egyetem rektora azonban mindeddig egyetlen politikai pártnak sem volt a tagja. Marga elismerte: a párt életének egyik nehéz pillanatában kérte felvételét. A politikába való belépésével csupán kötelességét teljesíti — mondotta —, hiszen elmúlt az az idô, amikor az értelmiségiek pontosan meghatározott felelôsség nélkül töltöttek be kulcspozíciókat. Véleménye szerint a KDNPP nagy szerepet játszhat az ország fellendülésében, és ô ebben a feladatban hajlandó készségesen együttmûködni. — Amennyiben felismerem, hogy munkánk eredménytelen, meghozom majd a szükséges döntést a visszalépésre.

(Itt jegyezzük meg, hogy az Andrei Marga miniszter és Ioan Vida Simiti parasztpárti képviselô szombatra tervezett kolozsvári látogatását elôre nem látott okok miatt jövô hétre halasztották.)

Hét százalékkal megemelik a kereskedelmi társaságok által befizetendô társadalombiztosítási hozzájárulás arányát — döntötte el csütörtöki ülésén a kormány. A kabinet sürgôsségi kormányrendeletet fogadott el, amelynek értelmében a hozzájárulás mindhárom munkacsoport esetében hét-hét százalékkal növekszik.

Erre azért volt szükség, mert sok állami vállalat az utóbbi években nem utalta át az alkalmazottak után fizetendô társadalombiztosítást, s ennek köszönhetôen a társadalombiztosítási költségvetésben hatalmas hiányok jelentkeztek. A társadalombiztosítás felé 1998-ban például az egyes adófizetôk 9500 milliárd lejnyi tartozást halmoztak fel, s következésképpen a tb-költségvetés hiánya tavaly 3000 milliárd lejre emelkedett.

Az új jogszabály értelmében mindazok a magán vagy jogi személyek, akik munkaerôt foglalkoztatnak, 40 százalékos tb-hozzájárulást fognak fizetni az elsô munkacsoportba soroltakért, 35 százalékot a második munkacsoport körülményei között dolgozókért és 30 százalékot a harmadik munkacsoportosokért. A tb-hozzájárulás összegét a fenti százalékok szerint, az alkalmazottak bruttó keresete alapján kell kiszámítani.

A sürgôsségi kormányrendelet értelmében a társadalombiztosítási hozzájárulásukat idejében (legkésôbb a határidôtôl számított három napon belül) kiegyenlítôk, hétszázalékos engedményben részesülnek. Azok pedig, akik ezenkívül meghatározatlan idôre megkötött munkaszerzôdéssel, új munkahelyek teremtésével személyzetet is alkalmaznak, 10 új alkalmazott után négyszázalékos, 11–50 alkalmazott után ötszázalékos, 50 alkalmazott felett pedig hatszázalékos további kedvezményben részesülnek. Az új munkahelyekre alkalmazott személyzetnek azonban legalább az egész 1999-es évben meg kell ôriznie munkahelyét. A kormányrendelet szerint azok a kereskedelmi társaságok, amelyek tb-tartozásaikat idejében kiegyenlítik, és új munkahelyek létrehozásával meghatározatlan idôszakra személyzetet is alkalmaznak, összesen 16 százalékos tb-fizetési kedvezményben részesülnek.

Az utóbbi hónapokban, hetekben Kolozsvár polgármestere több ízben megpróbálta elfogadtatni a városi tanáccsal Alexandru Ioan Cuza fejedelem mellszobrának a felállítását. A városháza szakértôi úgy vélték, hogy a legmegfelelôbb hely a Postakert (Alexandru Ioan Cuza) és a Kossuth Lajos utca (December 21. rút) keresztezôdésénél levô zöldövezet. A tanácsosok több ízben elutasították a javaslatot. Mivel a Román Fejedelemségek Egyesülésének napját nem lehetett Cuza-mellszobor nélkül ünnepelni, a polgármester döntött: elôbb elhelyezik a szobrot, a tanács beleegyezését csupán utóbb kérik. A csütörtöki városi tanácsülésen a polgármesternek nem sikerült érvényesítenie akaratát. Funar a részletes városrendészeti terv keretén belül próbálta elfogadtatni a Cuza-mellszobrot. Annak ellenére, hogy a határozat-tervezetre csupán 16-on szavaztak — holott közterületrôl lévén szó 21 szavazatra lett volna szükség — Stefan Dimitriu RTDP-s ülésvezetô bejelentette, hogy a tanács elfogadta a városrendészeti tervet.

Buchwald Péter alprefektus lapunknak elmondta: ha egyetlen törvényes lehetôség van, akkor a prefektúra tenni fog eme újabb törvénytelen szoborállítás ellen.

A polgármesteri hivatal ellenôrzô testületének javaslatára a tanács egy fura határozatot hozott. Valamikor 1992-ben a tanács minimum 5 ezer és maximum 10 ezer lejjel büntette a közerkölcsöt sértô pornólapok árusítását. Az ellenôrzô testület igazgatónôje, Minodora Fritea kérte: a büntetést minimum félmillió és maximum egymillióra módosítsák. A városatyák hozzájárultak a javaslathoz.

Kiss Olivér

A csütörtöki kolozsvári városi tanácsülés során Gheorghe Funar polgármester fülébe jutott, hogy a Romániai Megyék Szövetsége közbenjárt a szenátus és a képviselôház illetékes szakbizottságainál a helyi adótörvény módosításáért. A polgármester úgy tudja, hogy a szövetség a törvény 8-as fejezetének 3-as bekezdésének módosítását próbálja elérni, vagyis azt, hogy a városoknak, községeknek törvény által elôírt 40%-os adó helyett csupán 25% jusson, a 15%-os különbséget pedig a megyei tanács tegye zsebre. Funar utasítására a hivatal munkatársai egy rögtönzött állásfoglalás-tervezetet állítottak össze, amit végül a városatyák elfogadtak.

A városi tanács elfogadta azt a részletes városrendészeti tervet, amely egy újabb SHELL benzinkút felépítését irányozza elô. A benzinkutat a December 1. út és a Mirãslãu utca keresztezôdésénél építik.

K. O.

Az utcai pénzváltóknál a forint 53/55, a márka 6650/6750, a dollár pedig 11 500/11 600 lejbe került.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]