1999. július 3.
(XI. évfolyam, 152. szám)

Tegnap délután tartotta ülését a Kolozs megyei RMDSZ küldötteinek tanácsa (MKT). A testület kiértékelte a májusi, VI. RMDSZ-kongresszus eredményeit, majd a területi szervezet alapszabályzatára vonatkozó módosító indítványokat vitatta meg. Lapzártakor még tartott a vita a belsô választások megszervezési módjáról, annak az MKT által létrehozandó munkabizottságnak az összetételérôl, amelynek feladata lesz a tennivalók megállapítása, a választások megszervezése. (Részletekre visszatérünk.)

Több mint kétéves vita után a szenátus és a képviselôház elfogadta a tanügyi törvény módosított változatát. A jelenlegi szövegnek nagymértékben sikerül feloldania az anyanyelvû oktatás korlátait. A kormányprogramban foglalt ígéretekkel ellentétben azonban továbbra is román nyelven tanítják 8. és 9. osztályban Románia történelmét és földrajzát. Az elfogadottak értelmében a multikulturális egyetemek létesítésérôl, ezeknek oktatási nyelvérôl külön törvény rendelkezik majd. Az erre vonatkozó törvénytervezet megvitatására alig ôsszel kerül majd sor.

Lapunk kérdésére a csütörtöki eseményt Kónya-Hamar Sándor képviselô, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke értékeli:

— Az RMDSZ-nek sikerült elfogadtatnia a tanügyi törvénynek egy olyan változatát, amely valóban lehetôséget teremt az anyanyelven való tanulásra az óvodától az egyetemig. Ha figyelembe vesszük, hogy a „kiinduló dokumentum" a 36-os sürgôsségi kormányrendelet volt, amely még arról szólt, hogy 8. és 9. osztályokban a történelmet és földrajzot lehet magyarul tanítani, illetve, hogy magyar felsôoktatási intézmények létesíthetôk, továbbá nem voltak benne olyan furcsa kitételek, amely szerint minden ingatlant, ahol iskolai oktatás folyik, vissza kell szolgáltatni a mûvelôdési minisztériumnak a jogviszonyokat bizonyító papírokkal együtt, nos, ha mindezeket figyelembe vesszük, akkor azt kell mondanunk, hogy ez a törvény a 36-os sürgôsségi kormányrendelethez képest visszalépés. Amennyiben viszont az 1995-ben elfogadott, az anyanyelvi oktatásra nézve igencsak korlátozó intézkedéseket hozó törvényt vesszük viszonyítása alapul, akkor mindenképpen elôrelépésnek tekinthetjük ezt az eseményt.

— Mindent összevetve annyi bizonyos — folytatta a képviselô —, hogy nemcsak a Bolyai-egyetemnek, de még a kormány által „ajánlott" Petôfi–Schiller magyar–német egyetem létrehozásának sincsenek továbbra sem megteremtve a törvényes keretei. Azt pedig, hogy miképpen fog a koalíció ahhoz a „speciális törvényhez" viszonyulni, amely az egyetem létrehozását irányozza elô, nem nehéz kitalálni. A parasztpárt máris többször elmondta, hogy az RMDSZ a tanügyi, továbbá a helyi közigazgatási, illetve a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvények „kierôszakolásával" politikailag máris „eladósodott".

„Eladósodtunk" tehát olyan eredményekért, amelyek nemhogy az RMDSZ programját, de még a kormányprogramban leírtakat sem merítik ki. Ha tehát ezt a törvényt úgy fogjuk fel — mondotta Kónya-Hamar —, mint a küzdelem egy elsô fázisát, akkor ez némileg vigasztalhat. De ha a törvényben megszabott kereteket nem tudjuk feltölteni a továbbiakban tartalommal, akkor kár volt feladni elveinket, célkitûzéseinket ezekért az eredményekért. Amelyeknek az árát még nem is ismerjük, de alaposan meg fogjuk fizetni! — tette hozzá Kónya-Hamar Sándor képviselô.

A helyhatósági törvény azon elôírásai ellen, amelyek a magyar nyelvhasználatot szavatolják, csütörtökön délben Gheorghe Funar polgármester tiltakozásként rendkívüli sajtóértekezletre hívta a kolozsvári újságírókat. A polgármester a tanügyi, illetve a közalkalmazottak törvényének egyes elôírásával is elégedetlen. Szerinte a helyhatósági, a tanügyi és a közalkalmazottak törvényét megszavazó román honatyák elárulták a hazát és a román nyelvet, megszegték az alkotmányt, amely szerint az ország egyetlen hivatalos nyelve a román.

Pénteken délben a polgármester gyûlésre hívta a városháza alkalmazottait, a polgármesterhû tanácsosokat, a városháza hatáskörébe tartozó vállalatok vezetôit és alkalmazottait, valamint a megyei tanács képviselôit. Jelen volt többek között Victor Romulus Constantinescu megyei tanácselnök, Liviu Neag megyei tanácsos, a Közszállítási Vállalat igazgatója, Liviu Medrea, a Közterület Fenntartó Vállalat (RADP) igazgatója, Grigore Dejeu alpolgármester. A hivatal nagytermében tartott találkozóra Funar meghívta valamennyi kolozsvári honatyát. A meghívásnak egyedül Iuliu Pãcuraru demokrata képviselô tett eleget. A politikus emlékeztette a jelenlevôket, hogy a kisebbségek jogait elôíró román–magyar alapszerzôdést, valamint az Európa Tanácsi 1201-es ajánlását a régi hatalom fogadta el, a jelenlegi koalíció nem tett mást, mint igyekszik betartani a Románia által vállalt kötelezettségeket. Megkérdezte: „Önök mit szeretnének: Románia tartsa be vagy sem a nemzetközi egyezményeket? Kérem, mielôtt kijönnek a mikrofonhoz, tegyék fel maguknak ezt a kérdést" — mondta.

Három órakor a városházi alkalmazottak a memorandisták emlékmûvénél találkoztak. A tüntetôket szemeteskocsi várta, amelyre a következô szöveket írták: „Romániában az egyetlen hivatalos nyelv a román. Átkozott legyen a román nyelv gyászhuszárainak neve." A gépkocsin a kormánykoalíciós pártok nevét is feltüntették. A körülbelül 200 tüntetô feliratokat vitt az alábbi szövegekkel: Nemet Románia föderalizálásának!, Miért árultátok el a román nyelvet? A tüntetôk végigvonultak a Memorandisták emlékmûve, Deák Ferenc (Eroilor) utca, prefektúra, Kossuth Lajos (December 21.) utca, Memorandisták emlékmûve útszakaszon. A felvonulás végén a résztvevôk a szemeteskocsiba dobták a kormánykoalíciós pártok kezdôbetûit ábrázoló feliratokat. Ezzel párhuzamosan a Viorel Cataramã vezette Román Nemzeti Párt (PNR) férfikórusa hazafias énekeket adott elô. A régi városháza teraszáról többek között a polgármester és Pop Eugen nagy-romániás városi tanácsos szólt az egybegyûltekhez. A felszólalók sorát a délutáni esô szakította meg.

Tegnap délelôtt országszerte megkezdôdött az érettségi vizsgasorozat második, nyilvánvalóan a nehezebb része: az írásbeli vizsgák. A Román Televízió jóvoltából nemcsak a diákok és az érettségi bizottságok, de bárki, aki érdeklôdik a tanügyi gondok iránt, megtudhatta, hogy a 2-es számú boríték tételeit kellett a diákoknak megoldaniuk. Már délelôtt tizenegy órakor tudni lehetett, hogy a tételek közepes nehézségûek, de egyesek számára komoly meglepetést okoztak. Utóbb — amikor már a román és magyar líceumok elôcsarnokait egyaránt elöntötték a kimerült maturandusok — kiderült, hogy bizony nem volt könnyû a román írásbeli vizsga. A román diákok egy része egyértelmûen bosszantónak nevezte a 45 pontot érô fô tételt, amely egy esszé megírására (Valóság és fantasztikum Ion Creangã mûveiben) késztette a vizsgázókat. Zavarónak találták a fantasztikum szót: sokan képzeletnek értelmezték, mások galaktikusnak (Eminescu Luceafãrul-jára gondolva). A román maturandusok szerint senki nem számított arra, hogy az V–VIII. osztályban tanult Creangã-mûveket ilyen rendhagyó megközelítésben kell majd értékelni.

A magyar maturandusok nem is bosszantónak, inkább kellemetlennek tartották a fô tételt. Többen is mondták: arra nem számítottak, hogy egy V–VIII. osztályban, illetve tizedikben tanult tételt fognak majd az érettségi feladatokat összeállítók fô tételnek elôléptetni. A második tétel (Bacovia Plumb címû verse utolsó két szakaszának elemzése) 30 pontot ért. A harmadik (amely 15 pontot ért) egy levél megfogalmazása volt: a diák egy helyreigazítást kellett kérjen napilap fôszerkesztôjétôl.

Mint ismeretes, az érettségi vizsgán nem adják össze a szóbeli és írásbeli jegyeket, hogy ezek számtani középarányosát tekintsék az illetô érettségi tantárgy végleges jegyének. Hiába ért el valaki 10-est a szóbelin, ha az írásbelin nem írt legalább 5-öst: az utóbbi bukott vizsga az augusztusi pótérettségire „nevez be", ahol nemcsak abból a tantárgyból kell újra vizsgázni, amibôl megbukott a diák, hanem elölrôl kell kezdeni az egészet.

Az új tanügyi törvény értelmében megszûnik a nyolcosztályos kötelezô oktatás, és a kisérettségi a kilencedik osztály végén lesz. A líceumi oktatás négy helyett hároméves lesz: tizediktôl tizenkettedikig. Az új oktatási rend elsô generációját azok a diákok képezik, akik ôsszel ötödik osztályba iratkoznak.

— Szakszervezetünk elvileg egyetért a kilencéves kötelezô oktatással, már csak azért is, mert a 14–15 éves nyolcadikos diák — ha nem akart tovább tanulni — két évig kénytelen volt vagy feketén dolgozni, vagy az utcán maradni, hiszen hivatalosan csak 16 éves korukban állhattak munkába — mondta Stanca Constantinescu, az Egyetem Elôtti Oktatás Szabad Szakszervezetének megyei elnöke. — Félünk viszont attól, hogy nincs egy olyan kivitelezhetô tanügyminisztériumi koncepció, amely az átállás zökkenômentességét biztosítaná. Habár — tette hozzá — mi pedagógusok már megvagyunk szokva azzal, hogy miután szeptemberben elkészítettük munkaterveinket, egyszercsak történik valami, és újra kell írni az egészet.

AZ ERDÉLYI MÚZEUM-EGYESÜLET könyvtárának (Ion Ghica 21. utca) órarendje: hétfôn 16–19, kedden 10–13, szerdán 16–19, csütörtökön 10–13 óra között.

A DEBRECENI MONTEVERDI KÓRUS régi egyházi és világi mûveket ad elô július 6-án, kedden este fél 7 órakor a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében. A Palestrina-, Lassus-, Monteverdi-, Bach-mûveket éneklô kórust Pazár István karnagy vezényli. Mindenkit szeretettel várnak!

A WALDORF ISKOLA I. OSZTÁLYÁBA megkezdôdtek a beiratkozások. Délelôtt 9–12 óra között várják az érdekelteket az iskola titkárságán, Maxim Gorkij utca 20. szám alatt. Bôvebb felvilágosítást telefonon kaphatnak: 134-720.

Comptoir Suisse
Szeptember 9–20. között a svájci Lausanne-ban Románia ismét részt vesz a közszükségleti cikkek évi vásárán. Az ottani Kongresszusi és Kiállítási Csarnokban bútort, bôrárut, lábbelit, konfekciót, kozmetikumot, élelmiszert, italt stb. állítanak ki. A romániai vállalatok, mint meghívottak, arra jogosultak, hogy az expó idején Svájc területén ingyenes bemutatkozó jellegû tevékenységet folytassanak (ideértve a sajtóban való kampányt is). A Comptoir Suisse nemzetközi vásár román pavilonját a bukaresti Romexpo Rt. szervezi meg. Részletekrôl a Kolozs megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamarától.

A KRITIKUS GONDOLKODÁS FEJLESZTÉSE címmel július 5–6-ra meghirdetett továbbképzô tanfolyamot július 7–8-án tartják meg az Apáczai Csere János Líceumban.

Essig Klára festômûvész ügybuzgóságának eredményeképpen július elsején ismét összegyûlhettek a zsoboki alkotótábor törzsvendégei és újoncai a festôi Kalotaszeg egyik legfestôibb falujában, Zsobokon, hogy erôt merítsenek a táj és a népi építészet kínálta kincsekbôl. Az elôzô táborozásokon nem egy értékes mûalkotás született már eddig is, amelyeket a Kolozsváron megrendezett összefoglaló tárlatokon csodálhattunk meg. Az ideire július 15-én kerül sor a Reményik Sándor Pincegalériában, a neves mûvészettörténész, Banner Zoltán részvételével. Addig azonban javában folynak az elôkészületek, a vázlatkészítés a faluban és Magyarbikalon. A táborlakók részt vesznek, többek között, a Vasvári-emléknapokon, és megtekintik a bánffyhunyadi Ravasz László házat.

A táborban készült alkotásokból július 11-én rendeznek kiállítást, a délelôtti istentiszteleten pedig Banner Zoltán Reményik Sándor-verses összeállítását mutatja be. Este 7 órakor Benkô Samu akadémikus tart elôadást Kalotaszeg történelmi múltjáról. Július 12-én Kovács András mûvészettörténész Kalotaszeg mûemlék templomai címû, 14-én pedig Banner Zoltán A jelenkor mûvészete címû elôadása hangzik el.

Lényegét a nevében hordozza. S most éppen Lôrincz Gyula mûveli a K. L. Fotógalériában. Azaz mûvelte a szó legszorosabb értelmében is, happeninggel egybekötött fotókiállítása ugyancsak provokáló megnyitóján. A két termet betöltô nagyméretû fekete és fehér hatszögek, valamint emberi testrészdarabkákkal telített változataik és a belépôt fogadó szöveg: oral sex with Country Been’s már egymaga meghökkentô, s talán elegendô is ahhoz, hogy a konvencionális keretek közt mozgó mûvészetkedvelô azon nyomban távozzék. Pedig a vastagja csak ezután következik: amikor a kiállítómûvész méhészöltözékben hanyatt fekszik a hófehér falak szegélyezte koromfekete deszkaemelvényen, lába közé véve az égôpiros rózsával díszített, szimbolikus, mozgó óriásfalluszt, miközben a terem megtelik méhecske-döngicséléssel.

A produkcióhoz egyféleképpen a közönség is hozzátartozik: belépéskor mindenki kapott egy röpülô méhecskét ábrázoló zászlócskát.

A zászlócska túloldala hasonlóképpen provokatív. A rendkívül míves román szöveg (szándékosan vagy spontánul?) több olvasatot is lehetôvé tesz, így hát magyar fordítása (amely már a nyelvi különbözôség révén is esetleges) hiábavaló lenne. Ami tulajdonképpen megkapott benne, az a filozofikus fejtegetés, miszerint az értékek „brutális" egyenlôsdije, amely a kialakult és érvényben lévô értékrendet jellemzi, csak a különbségeket tartja számon, anélkül, hogy az eredeti egység jelenét vagy jövôjét megfelelô módon tükrözné. Továbbá, ez az értékrend, rendszertelensége folytán, kiközösít és semmibe vesz. Mi ez, ha nem kiáltvány, harcos kiáltvány a konvenciók ellen? Természetesen a logika elemi szabályai szerint legtöbb állítása kézbôl kontrázható. A szerzôt ez aligha zavarja, hiszen a vitára provokálás a tulajdonképpeni célja, s ezt igyekszik elérni szándékos túlfogalmazásaival is. Miközben a konvenciók ellen hadakozik, azt valójában egy saját gyártmányú konvenció nevében teszi, amely, szerinte, üdvözítôbb a többinél. Meg aztán, mi is az a bizonyos jövôbeni teljesség, melynek nevében a meglévô konvenciók ellen harcolni kell? Voltaképpen a mindenkori avantgárd filozófiája süt ki ezekbôl a sorokból, amely, fájdalom, már maga is foglalt, s ha más módon is, de szintén osztályoz. Anélkül, hogy képes lenne az eme filozofálást is meghaladó új minôség nevében az egységet, a teljességet tükrözni. A jövôt tetten érni nem más, mint jelenné tenni, azaz megszüntetni. Csak a jelen révén válhatunk a jövô részeseivé.

A kiállítótermek és a kiállított tárgyak mind formai, mind színhatásokban megnyilvánuló puritán egyszerûsége a középkori kolostorok celláinak hangulatát juttatja eszünkbe, miközben a tartalom merôben ellentétes, amolyan poszt-posztmodern. Innen a nem mindennapi hatás is: a provokart. A kirívó ellentétre, de ugyanakkor a hasonlóságokra is épülô, provokáló mûvészi produkció. Ilyen értelemben a múlt formai relikviái részeseivé válnak a jelennek, melyet a mûvész jövônek álmodik.

Az Erdélyi Kárpát-Egyesület eljutott a VIII. Országos Vándortábor szervezéséhez. Kötelességünk mindenkinek hozzáférhetôvé tenni a természet gyönyörû múzeumát.

A harmadik évezred küszöbén új tájegységet, a Keleti-Kárpátok északi részét ismerhetik meg a résztvevôk, 1999. július 28–augusztus 1. között.

A tábort a Nagybányától 30 km-re fekvô Forrásligeten (Izvora), a 916 m-en fekvô hegyi üdülôtelepen rendezzük. Forrásliget autóbusszal, kisbusszal, személygépkocsival, hegyi biciklivel vagy gyalogszerrel közelíthetô meg Nagybánya vagy Máramarossziget felôl. Részletes útleírás az Erdélyi Gyopár ez évi 2-es számában olvashatnak. Elszállásolás saját sátorban, vagy az üdülô szállodáiban. A sátortáborban önellátó, a szállodákban elôfizetéses alapon lehet étkezni. Részvételi díj 30 000 lej (sátorhely bére, programfüzet, plakett és kitûzô, valamint a szombat esti közös vacsora).

Az év két eseménnyel kapcsolódik magyarságunk történetéhez: az 1848–49-es szabadságharc, valamint Petôfi Sándor nemzeti költônk erdélyi útjainak és halálának 150. évfordulója. Ezt tükrözik majd vissza az elôadások, a fotókiállítás, vagy a vetélkedôk tematikája.

A túrák lehetôvé teszik majd Nagybánya vidéke megismerését (Tatár-szoros, Fernezely völgye, Feketehegy, Rozsály, Cibles, Gutin stb.).

Emléktúrát indítunk Kitaibel Pál nyomdokain Máramarosban témával; Ferenczi Károly-emléktúrát Forrásligetre; a Petôfi Sándor biciklis és gyalogtúrán a koltói Teleki-kastélyt is meglátogatjuk, valamint Misztótfaluban Misztótfalusi Kiss Miklós (1650–1702) betûmetszô múzeumát, gótikus református templomát.

Kultúrsétáink Nagybányára is elvezetnek. Az 1999-es VIII. Országos Vándortáborunkba jelentkezôknek kérésre megküldjük a részletes, térképpel ellátott programot, tábori útmutatót és a jelentkezési lapot.

Jelentkezési cím: Behabetz Magda, SCA 3400 — Cluj, C. p. 1–41; telefon: 064/196-148.

— Mikor alakulhat kisebbségi kar az egyetemen?

— Amikor a többség akar.

Egy tárgyilagos szemlélô számára teljesen érthetetlennek tûnik Szerbia politikája a koszovói albánokkal szemben. Szükséges tehát, hogy a szociálpszihológia és a nemzeti karakter történelmi fejlôdése szemszögébôl is próbáljuk elemezni az eseményeket. Elôször is azt kell tapasztalnunk, hogy a szerbek meg vannak gyôzôdve igazukról, mert másképpen a természetes emberi érzések visszafognák ôket a népírtás és a humanitárius katasztrófa elôidézésétôl. Mi az, ami mégis meghatározza cselekedetiket?

Történelmileg bizonyított, hogy a szervezett atrocitások háttérben nem csak érzelmi töltések játszanak szerepet, hanem egy olyan ideológia is, amelynek a végletekig való kiterjesztése alátámasztja a népírtást vagy a deportálást. Melyek azok az indítékok, amelyek teljesen érzéktelenné tették a szerbeket az albánok szenvedései iránt, sôt paradox módon még jobban fokozták egyrészt ezt a viselkedésüket, másrészt pedig növelték ellenállásukat is a NATO bombázásokkal szemben. Ezek a motivációk elsôsorban a nemzeti karakter sajátosságaiban keresendôk. Ehhez hozzájárul egy olyan ideológiával való azonosulás, amely megfelel azoknak a tendenciáknak, amelyek kifejlôdtek a történelmi események átélésének eredményeképpen. A szerbek történelmében jócskán akadnak nemzeti tragédiák, mint pl. a többszázéves török uralom, valamint a szerb vezetôknek gyakori lemondatása vagy meggyilkolása. A szerbek nem tudták kiélni fejlôdésüket egy nemzeti állam keretén belül a sok és nagyszámú nemzeti kissebbségeik miatt, akikkel állandóan kénytelenek voltak együttélni. Tito idejében a Jugoszláviában élô szerbeknek körülbelül csak a fele élt Szerbiában. A többi szerb szétszórva élt a Jugoszláviát alkotó más tagköztársaságokban.

Érdekes az is, hogy már VI-ik és VII-ik században az az eredeti népcsoport, amely letelepedett a volt Jugoszlávia területén, és a mai szerb horvátnak megfelelô nyelvet beszélte, három részre szakadt. Az északnyugatiak római katolikusokká váltak, és a nyugateurópai kultúra hatása alá kerültek. Ôk a horvátok. Másrészük az úgynevezett bogumili, eretneknek számító vallást vették fel, amelyet úgy katolikusok, mint az ortodoxok üldöztek, és a török uralomtól kezdve az iszlám hitre tértek át. Ôk lettek a bosnyákok. A harmadik csoport a szerbek, akik büszkék arra, hogy hûek maradtak az eredeti valláshoz és az ortodox vallásukhoz. Mégis, ha a mai Szerbia etnikai összetételét tanulmányozzuk, — ami elég nehéz, mert pl. a nagyszámú románokat mégcsak el sem ismerték —, meg kell állapítanunk, hogy más kissebbségek is nagy számban vannak, mint pl. az albánok Koszovóban vagy a magyarok a Vajdaságban, akikkel szemben a nemzetiségi elnyomás az utolsó években csak fokozódott. Tito idejében még próbálkoztak megadni kissebbségi jogokat Szerbiának annak a hatása alatt is, hogy nagyon sok szerb élt a többi federális köztársaságban olyan körülmények között, hogy egész Jugoszlávia területén a szerb uralom érvényesült. A mostani események azonaban csak akkor érthetôk meg, ha alaposabban elemezzük a történelmi eseményeket és ezek hatását a szerb nemzeti karakter kialakításában.

Koszovóval kapcsolatban meg kell állapítani, hogy itt jött létre az elsô szerb állam, és itt érte ôket a katonai vereség is a törökökkel szemben, amikor elvesztették függetlenségüket 1389-ben. A többszázéves török uralommal szembeni felkeléseket vérbefojtották, ami az erôs, büszke szerb karaktert bizalmatlanná tette az idegenekkel szemben. Fokozatosan inflexibilisekké, türelmetlenebbekké és vakmerôbbekké váltak. A török uralomból való felszabadulás nem tette lehetôvé, hogy egy nemzeti államot alkossanak, mert Szerbián kívül is elszórva éltek. Az elsô világháború elôtt kapóra jött nekik a pánszlávista ideológia, amely a délszláv népek egyesülését tûzte ki célul, szerb dominánciával és orosz protektorátussal. Ezért öntudatosan ki is provokálták az elsô világháború kitörését az 1914. június 28-iki szerb diákmerényletével, aki Szerbiában, államilag irányított titkos szervezetek készítették fel tettére, és amely Szarajevóban az osztrák–magyar trónörökös pár meggyilkolásával járt. Jellemzô pl. az is, hogy az a személy, aki a terrorcselekményt végrehajtotta, még most is nemzeti hôsnek számít Szerbiában.

Az elsô világháború után a délszláv, függetlenné vált államok szerb vezetése alatt létrehozták Jugoszláviát, mint federális köztársaságot. Hogy ez a konglomerátum mennyire mesterséges és életképtelen volt, megmutatták a második világháborúban zajlott szerbek és horvátok közötti atrocitások és fôleg a 90-es évek elején szétesô Jugoszlávia, amelyben a tagköztársaságok fegyveres erôvel is kikényszerítették függetlenségüket. A szerbek részérôl a háború motivációja az volt, hogy ôk nem tudták elfogadni a kissebbségi státust, inkább képesek voltak etnikai tisztogatásokat és atrocitásokat is végrehajtani.

Ezért kellett közbelépjen Boszniában nemzetközi fegyveres erô, hogy biztosítsa a háború befejezését a nemzetközi megegyezések alapján. Mindezek az események a szerb nacionalizmust még jobban felkorbácsolták. Most már teljesen elfogadhatatlannak tûnt nekik, hogy Koszovót is elveszítsék, egy olyan nemzetiségi kissebbség miatt, amely nagy többségében iszlám vallású, mint a török elnyomóik voltak. Ennek a megakadályozására a legjobban a szuverén nemzeti állam koncepciója felelt meg, amely dominálta ugyan a XX-ik század második felének nemzetközi viszonyait, de a kommunista diktatúrák és diktátorainak elnyomó politikája a saját állampolgáraival vagy a nemzetiségi kissebbségekkel szemben megmutatta, hogy ez a koncepció nagy veszélyeket rejt magában. A szerbeknek ez a felfogás nagyon is megfelelt, annyira hogy a szélsôséges politikusaik kijelentették, ahol egy szerb is van, az Szerbia. A szuverén nemzeti állam eszméje egyrészt tulajdonképpen tévhit, mert sehol sincs olyan állam, ahol csak egy nemzetiség élne, másrész veszélyes fegyver a kissebbségekkel szemben, mert elnyomásukat törvényesíti. Ugyanakkor feltételezi beolvasztásukat, vagy szélsôséges esetekben a felszámolásukat is, mint ahogy az Koszovóban folyik. Teljesen világos, a szuverén nemzeti állam ilyen interpretációja ellentétes az emberi jogok érvényesítésével, amely az egyenlô jogokat próbálja kiharcolni mindenki számára.

Ha az emberi jogok megvalósítása elsôdleges, — és az így van rendjén, mert mindenkinek joga van az élethez, a tanuláshoz és a megélhetéshez, — akkor az állam nemzeti szuverenitása csak másodlagos lehet, és ez így is helyes, mert az állam az emberekért van, az összes állampolgárokért, és nemcsak egy nemzetért.

Ezért az aktuális jugoszláviai események eszmei szempontból két ideológiának az összecsapását is jelentik. Egyrészt a szerbek mindent alárendelnek nemzeti szuverén államuk eszméjének, a koszovói albán kissebbség megsemmisítésének árán is, másrészt pedig a NATO országok az emberi jogok védelmében katonai eszközökkel is megpróbálják leállítani a kissebbségi jogok életbevágóan súlyos megsértését, és kényszeríteni a szerbeket arra, hogy betartsák az emberi jogokat.

Ez a háború, amely világháborúvá is elfajulhat, a szerbek más nemzetiségek iránti gyûlöletébôl indult el (ugyanúgy mint az elsô világháború), amely ellen fellépett egy olyan katonai erô, amely a nemzetiségek és nemzetek együttmûködéséért száll síkra, de amely már nem tudta eltûrni a szerb politika embertelenségeit.

Kolozsvár nem metropolisz, de sajnos a nagyvárosok kártékony példái egyre jobban hatnak itt is. Hallhatunk gyilkosságokról, egyre több betörésrôl és ok nélküli utcai verekedésekrôl. A gyilkosságok és verekedések egyik fô kiváltója a mértéktelen alkoholfogyasztás, mely a józan gondolkodás elvesztésének elsôdleges okozója. Most azonban újabb vészharang kondult meg, mely fôleg a diszko-kedvelô ifjak egészségét fenyegeti. Ha az idônként csurranó-cseppenô drogra nincs pénz, a leleményes kábítós új módozatot talál, hogy miközben a ringen villognak az amúgy is agyzavaró fények, és dübörög az idegtépô techno, tökéletes legyen a e koktél fogyasztóinak szédülete. A találmány: három diazepam egy deci vodka. A koktél fogyasztói már nem a szipózó utcagyerekek, hanem az ország leendô kultúremberei, akik tanulnak illetve tanulni jöttek ebbe a városba, mint majdani országépítôk. Az egyetemisták fiatalok, akiknek minél sûrgôsebben rá kellene jönniük, hogy milyen veszélyes játékot ûznek.

Orvosi kimutatás szerint ez a fajta kábítózás százszorta veszélyesebb, mintha belekóstoltak volna a marihuanába. Nagyon gyorsan, néhány nap leforgása alatt, olyan súlyos függôséget von maga után, amitôl talán egy életen át nem tudnak megszabadulni. És majdnem kezelhetetlen agykárosodást von maga után. A diazepam egyike azon nyugtatóknak, amelyeket csak orvosi receptre utalnak ki. Mégis hogyan jutnak hozzá ifjaink e gyógyszerhez? Nem szeretnék rosszindulatú feltételezésekbe bocsátkozni, de vagy lelkiismeretlen személyek vannak, akik nem kérnek receptet, vagy olyanok, akik ezt felelôtlenûl bárkinek kibocsátják, avagy még súlyosabb esetben olyanok akik orvosi rendelvényt hamisítanak? Valahol valami törvénybe ütközô baj van, amire még konkrétan nem derült fény. Nem ártana ha legalább tanult, intelligens ifjaink a saját józan eszükre és lelkiismeretükre hallgatnának, nem mások káros befolyására. Tini korban ugyanis mi sem könnyebb, mint valakivel megkóstoltatni az elsô pohár italt, vagy elszívatni az elsô cigarettát. Csak úgy a nagyzolás kedvéért. De a kábítózás nem ugyanaz. Ez az épelméjûségre és az életre tôr.

Senki se ijedjen meg, senki ne reménykedjen: magamat inzultálom. Nits Árpád cikkemre írott válasza (Különbözô hasonlóságok, Szabadság, 1999. május 29.) ugyanis azzal a váddal kezdôdik, hogy besúgó lennék:

„Demény Péter annyiszor leírta a nevem vitacikknek álcázott feljelentésében (Hasonlóságok és különbözôségek, Szabadság, 1999. május 27.) és idézeteket is olyan bôkezûen kölcsönzött tôlem, hogy igényt tarthatnék egy részére."

Nem is kellene reagálnom egy ilyen képtelen vádra. Hogyan bizonyíthatnám, hogy soha nem voltam besúgó, nem is akarok az lenni, s még azt sem tudom, ugyan hol vagy kinek jelentettem volna föl Nits Árpádot. Ha mégis válaszolok, azokért az olvasókért teszem, akik esetleg bíznak bennem.

Tulajdonképpen örülnöm kellene, hiszen minden kétséget kizáróan kiderült: Nits Árpád elôítéletek rabja. Egyik elôítélete például az, hogy aki az ô írásait bírálja, az nem lehet más, csak besúgó, imformátor vagy kém. A másik elôítélete abból következhetô ki, amit cikke végefelé fogalmaz meg azzal kapcsolatban, hogy én tárgyilagos újságíró szeretnék lenni:

„Vannak újságok, ahol ez a hideg, látszólag minden érdeken felülemelkedô szemlélôdés a divat."

A tárgyilagosság nem divat, hanem a szakma alapkövetelménye. Ezért nem értek egyet Nits Árpád harmadik elôítéletével sem, hogy ti. a tárgyilagosságot „teljesen oktalanul" követelik meg „egy napilap Vélemény rovatától". Nem oktalanul követelik meg, sôt. A MÚRE idei évkönyvének Bevezetés a sajtójogba címû fejezetébôl idézek:

„Általában a véleménynyilvánítás akkor felel meg a társadalmi rendeltetésének, ha kellôen megalapozott, megfelel a jóhiszemûség és tisztesség elvének, a bírálat megtartja a gondolkodás és ítéletalkotás szabályait" (Marosvásárhely, 1999, 135. o.). „Kellôen megalapozott", tehát tárgyilagos.

Annak a párhuzamnak sincs alapja, amelyet Nits Árpád az albán menekülek és a Tehnofrigbôl kirúgott magyar munkások között állít föl.

Nem értem, miért csak a magyar munkásokat említi. Nyilván nagyon jól tudja, hogy a nyomor, akárcsak az ostobaság, egyetemes. A Tehnofrigból éppúgy, mint más vállalatokból, román nemzetiségû munkásokat is leépítették, hiszen nem etnikai tisztogatás folyik: a leépítésnek gazdasági okai vannak.

De hát ez partnerem legsúlyosabb elôítélete: hogy minden, ami ebben az országban történik, ellenünk történik. Ezért nem riad vissza a legmegfelelôtlenebb párhuzamoktól sem, ezért tartja bûnnek a tárgyilagosságot, ezért sérteget mindenkit, aki nem ért egyet vele, ezért nevez besúgónak , ezért mondja, hogy „politikai szerelmes ódákat" írok.

Végül: elnézést, hogy annyit emlegettem Nits Árpád nevét. Magam is megbántam ezt az elhamarkodott gesztust, fôleg azért, mert olvasóvédelem is van a világon.

• A baj okai a meggondolatlanul szemetelô emberek is
• Hullámosodik a Tordai út
• A Sport Szálló is elázott

Mint azt Kolozsvár lakóinak nagy része csütörtök este saját bôrén tapasztalhatta, a hatalmas méretû felhôszakadás a város több utcáját elárasztotta, ideiglenesen járhatatlanná téve számos utat, komoly károkat okozva. Az árvízhelyzetrôl a Kolozs megyei Polgári Védelmi Felügyelôségen érdeklôdtünk.

— Az áradás okait sikerült azonosítanunk — mondta Crisan Doru alezredes. — Este hét órakor, amikor a zápor már valamennyire lecsendesedett, két csapatunk indult terepre, felmérni a helyzetet. Az árvizet elsôsorban a nagy mennyiségû esô okozta. A Feleki-tetôn egy óra leforgása alatt hihetetlen mennyiségû esô esett: 54 l négyzetméterenként. Kolozsváron három óra alatt 24 liter, Désen ugyanannyi idô alatt 44 liter esô esett négyzetméterenként. A Felekrôl és a Bükkbôl az esôvíz a Hajnal negyeden keresztül mind a belváros felé folyt le, törmeléket, hulladékot, faágakat sodorva magával. Igencsak megduzzadt a Cigánypatak, amely a Bükkbôl a monostori temetôn és az agronómián áthaladva ömlik a Malomárokba. A Malomárok viszont képtelen volt ekkora víztömeget befogadni, így kiöntött. A csatornarendszer is szûknek bizonyult, nem tudta elnyelni az áramló vizet, így az más lefolyási utat keresett magának, kertekbe, alagsori lakásokba hatolva be.

A legérzékenyebben a monostori temetô melletti Govora utcai lakosokat érintette az áradás, ahol az egyik család lakásában a víz magassága meghaladta a másfél métert. Ugyanebben az utcában a víz egy fából készült épület alól kimosta a földet, így a sírköveket és egyéb temetkezési kellékeket gyártó és forgalmazó mûhelyt a beomlás veszélye fenyegeti. A Mioritei utca 6. szám alatti lakóházban is méteresen állt a víz. Hasonló volt a helyzet a Szamos (Arges) utcában. A Sport Szálló alagsorába és a szuterénbe is behatolt a víz, komoly károkat okozva az ott tárolt áruban. A Fadrusz (Mihai Eminescu), Fürdô (Pavlov), Máramaros (Maramuresului) utcákbeli épületek pincéibe, helyenként a lakásokba is behatolt a víz.

A Malomárok és a Szamos találkozásánál lévô híd megfékezte a víz rohanását. Itt a folyó elárasztotta a közelben lévô udvarokat. A Megyei Víz- és Csatornahálózati Önálló Gazdálkodás alkalmazottai elbontották a Clujana cipôgyár kerítésének egy részét, hogy az emberek gazdaságait elkerülô, más, kevésbé káros lefolyási utat teremtsenek az árnak. A tûzoltók csütörtök estétôl péntek reggelig állandóan dolgoztak, a teljes üzemanyagkészletüket elhasználták.

Mostanra a vizek visszahúzódtak, az emberek takarítják udvaraikat, kertjeiket, lakásaikat. Sajnos, a természeti erôket nem lehet megfékezni. Az áradást fokozta az is, hogy az emberek mindenféle hulladékot, hordalékot, földet dobnak a kis patakokba, ezzel szûkítik azok medrét, sokszor gátak alakulnak ezekbôl a szemetekbôl, ágakból, kisebb lesz a víz lefolyási tere, s fokozódik az áradás veszélye. A csütörtöki esôzések minden valószínûség szerint áradást okoztak volna, ám a polgárok nemtörôdömségébôl fakadó szemetelés lényegesen súlyosbítja a következményeket.

Bár a meteorológusok általában javulást jósolnak, elszórtan nagy mennyiségû csapadék valószínû, úgyhogy a jövôben is gondok várnak ránk — vélte az alezredes.

A Tordai úton helyenként az áramló víztömeg feltúrta az aszfaltot, megrongálva az úttestet, ám ez a közlekedésben — egyelôre legalábbis — nem okoz fennakadásokat. A veszélyes zónákat táblákkal jelzik. A vizek lassan minden árokból visszahúzódnak. A stadion melletti városi strand is alaposan „ráfázott" az árvizekre: a területén elhelyezett bódé árujának nagy része szintén elázott. Miután a Sport Szálló alagsorából kiszivattyúzták a vizet és a híg iszapot, a tegnapi nap folyamán a szálloda alkalmazottai vedrekkel hordták ki a maradék hordalékot. A szálló elôtti területet vízsugárral mosták tisztára. A belváros több utcája megtelt sárral, homokkal, szeméttel. A szemetesek seprûje ilyen esetben nem sokat használt...

• Négy köbméter fát szállított Toader Gheorghitã (52) besztercei lakos, amikor jármûvét megállították a rendôrök. A rutinellenôrzéskor Toader egy június 28-i keltezésû kísérôlevelet mutatott fel egy borgóprundi cégtôl, ám kiderült, hogy ezzel az irattal már akkor is szállított, amikor a papír még érvényes volt. Így erre a szállítmányra nem volt igazoló irata, százezer lejre büntették, és a 3 millió 600 ezer lej értékû árut elkobozták.

• Az ellenôrzés során még további 18 büntetést róttak ki (összesen 1 millió 465 ezer lej értékben), 4–4 jogosítványt és forgalmi engedélyt vontak be.

• Szekérben szállította a lopott holmit K. Ioan (18) és a kiskorú L.V.S. (14). Mint kiderült június 30-ról július 1-re virradóra az IF Car üzletét fosztották ki, alumínium eszközöket és szerszámokat vittek el. A kár teljes egészében megtérült, szabadlábon vizsgálják ôket.

• Végzetes baleset történt Feleken, az úgynevezett „halálkanyarban". Alexandru Marian (50) figyelmetlenül kelt át az úttesten, ráadásul „zebra" közel-távol nem volt a környéken, így nem csoda, hogy a Pocomex szállítóvállalat CJ–05–GUL rendszámú gépkocsija elgázolta.

• Álkulcsot használva hatolt be Ionut Daniel M. (17) és Claudiu C. (19) Iacob A. lakásába, és nem kevesebb, mint 37 millió lej készpénzt vitt el. A kár megtérült, mindkettôjüket elôzetes letartóztatásba helyezték, és minôsített lopás vádjával vizsgálják.

felhívja a zöldség- és a gyümölcstermesztôk figyelmét a kedvezôtlen idôjárás következtében fellépô gombás betegségek, kártevôk elleni védekezésre.

A hagyma- paradicsom- és uborkaállományt veszélyeztetô szürkerothadás ellen Topsin 0,1% Fundazol 0,1%, Benlate 0,1%-os oldatával ajánlatos védekezni. A ragyafélék ellen a különbözô felszívódó vegyszerek közül a Kasumin 0,15%, Ridomil 0,25%, Curzate 0,25%, Patafol 0,2% és Acrobat 0,2% hatásosak. Használatos még a bordói lé 0,75–1%-os oldatban, a Turda Cupral (réz oxiklorid) 0,5%, Mankozeb 0,2%, Folpan 0,2%.

A gyümölcsösökben most ajánlott védekezni a kaliforniai pajzstetû ellen. Hatásos vegyszerek a Carbetox 0,5%, Sinoratox 0,2%, Decis 0,05% stb. A levélbetegségek elleni védelmet is folytatni kell: varasodásra Rubigan, Score, Punch, Sistane, Atemit stb. ajánlott. Ugyanez érvényes a szilvalevél piros foltosodására is. A zöld levéltetvek ellen Carbetox, Sinoratox, Ecalux ajánlott.

Az import húsra kiszabott vámilleték megemelése elsôsorban a hazai állattenyésztésen segíthet. A húsfeldolgozó kisüzemek többsége eddig külföldrôl behozott húsból készítette termékeit, mert a létezô árkülönbség mellett is kifizetôdôbb, kényelmesebb volt. A hazai kínálat — bár a friss hús sokkal értékesebb, mint a fagyasztott — a meglehetôsen alacsony ár, a rengeteg veszôdség, költségek miatt nem volt keresett. A húsfeldolgozók helyzete — közvetve vagy közvetlenül — megváltozik, és valószínûleg a hazai hús árunak is felszökik az ára.

Az SC ROTANA kisebbfajta vállalkozásnak számít, de csak belföldi hússal dolgoznak. Még csak szerzôdést sem kell kötniük — az állattartó gazdák maguk keresik fel a vállalatot, hogy felajánlják állataikat. Cãlugãr Ioan, bogátfalvi vállalkozó például, akinek 2000 sertést számláló hízlaldája van, éppen egy ilyen adásvétel lebonyolítása végett tartózkodik a húsfeldolgozóban.

A SC PICANT-ban a vállalat tulajdonosa, Pop Ildikó, aki együtt dolgozik alkalmazottaival, a gondjairól szól: le kellett csökkenteniük a személyzet létszámát. Bár maguk is csak belföldi nyersanyagot vásárolnak, vállalkozásukat is befolyásolja a vámilleték növelése. Mert, mint annyi minden ebben az országban, az állattenyésztés is ortopéd cipôben, mankóval jár, a belföldi áru nem lesz képes lépést tartani a szükséglettel. Ha eddig a termelôk jöttek felajánlani portékájukat, 2–3 hónapon belül a húsfeldolgozóknak kell majd az árut felkutatniuk. Ebben az esetben az ár inkább a termelônek kedvez, a húsfeldolgozó pedig tovább szorítja a nadrág- szíját: egyre kevesebb emberrel, több munkával, csökkenô áruforgalommal próbál helytállni.

A nagyvállalkozásnak számító ROMARIS szászfenesi húsfeldolgozó központban nyugodtabb, mondhatni barátságosabb a légkör. Aristide Dinistreanu, a tulajdonos, miközben bemutatja a sertés- és marhavágásra alkalmas vágóhidat, elmondja, hogy nemhogy külföldi húst, de még belföldit sem használnak: csak élô állatot vásárolnak. A vágásnak, feldolgozásnak megvan a maga rendje: vágás elôtt az állatoknak legalább hat órát kell pihenniük, ezután történik a mérés, majd a fürdetés és végül a vágás. Mindez nagyon fontos a lehetô legjobb minôség érdekében. Kezdettôl így dolgoznak. Ameddig nem volt saját vágóhídjuk, addig az állami vágóhíddal végeztették el a munkát, ma azonban az egész „technológiát" maguk végzik. Házuk táján a lehetô legnagyobb a tisztaság, rend.

A tulajdonos szerint a mai romániai körülmények között eszét vesztette az, aki vállalkozásba fog. Bár 1997-ben kénytelen volt abbahagyni az építkezést, szándékában áll tovább fejleszteni a vállalkozást. Százhúsznál is több embernek biztosít munkát, többnyire olyanoknak, akik azelôtt munkanélküliek voltak. Persze, az államtól ezért nem jár elismerés, sôt, a roppant nagy illetékekkel, kamatokkal gátolják tevékenységüket, elômenetelüket. Dinistreanu úr mégis bizakodó: — Valahogy csak kikerülünk ebbôl a kutyaszorítóból — mondja —, s akkor majd... Egyedüli kérése, hogy hagyják békében dolgozni.

Szerdán a megyei Egészségügyi Biztosítási Intézmény és a Közegészségügyi Igazgatóság képviselôi a házi orvosok képviselôivel találkoztak. A megbeszélés célja a házi orvosok kiképzése az új mûködési rendszer szerint, ami elôrejelzések szerint a jövô héttôl mûködôképes lesz. A keretszerzôdések megkötését a gyógyszertárakkal kezdik, ezután következnek a magánrendelôvel rendelkezô orvosok, majd azok a vállalati orvosok, akik házi orvosnak jelentkeztek. Amennyiben a házi orvos kabinetje kórházon belül van, a biztosítást a kórházzal kötik meg. Amikor a rendelôk jogi bejegyzésûek lesznek, megkötik a végleges szerzôdéseket. Addig is a házi orvosok bérét egy fôorvos béréhez igazítják. A biztosító a betegek száma és a kezelt esetek súlyossága szerint állapítja majd meg a bért.

A háziorvosnak kötelezettségei közé fog tartozni az is, hogy a listáján szereplô személyek egészségi állapotát kísérje figyelemmel és a kórházi kezelés utána lábadozó betegeket gondozza.

A tíz évvel ezelôtti magyar és román ellenzékiek találkozójáról kiadott Budapesti Nyilatkozat évfordulója alighanem észrevétlen maradt volna Romániában, ha a megemlékezés szervezôi váratlan „segítséget" nem kapnak Emil Constantinescu államfôtôl. Román belpolitikai körökben alapos meglepetést keltett, amikor az elnök június elején marosvásárhelyi értelmiségekkel találkozva arra a veszélyre figyelmeztetett, hogy a Budapesti Nyilatkozat mintájára egy Kolozsvári Nyilatkozat készül, amely a romániai tartományok autonómiáját vázolja fel a föderalizált Románia keretében.

Az elnöki figyelmeztetés nem maradt hatástalan: a román nacionalista sajtóban azonnal megjelent a Kolozsvári Nyilatkozat tervezete, és olyan heves kampány indult meg a román nemzetállamot fenyegetô támadás ellen, hogy a megemlékezés kezdeményezôi jobbnak látták az évfordulós vitaestet Bukarestben, a Társadalmi Párbeszéd Csoport segítségével megrendezni.

A szervezet meghívására mintegy harminc romániai értelmiségi, közéleti személyiség vett részt a vitán, amelyen az egykori Budapesti Nyilatkozat csak jó alkalomként szolgált arra az eszmecserére: lehet-e és szabad-e ma Romániában olyan kérdésekrôl beszélni, mint a helyi autonómia, önkormányzat és a regionalizmus.

— A vita jobb volt, mint amit remélni lehetett, akár mérföldkônek is tekinthetô a romániai közgondolkodásban — hangsúlyozta Molnár Gusztáv, az Erdélybôl tíz éve Magyarországra áttelepült filozófus, a Kolozsvári Nyilatkozat tervének elkészítôje.

— A tervezet által felvetett kérdések — nem utolsósorban Constantinescu elnök lépésének köszönhetôen — az érdeklôdés középpontjába kerültek. Nyilvános vita kezdôdött a regionalizmusról, mégpedig a konkrét intézményekkel rendelkezô regionalizmusról — mondta Molnár.

A vitában az vélemény fogalmazódott meg, hogy ezeket a kérdéseket nem szabad a szûk szakma berkein belül tartani, ki kell vinni a közéletbe, és vállalni kell az ezzel járó kockázatokat is. Ez most elindult, és biztos, hogy a politika is érdeklôdni fog. Meggyôzôdésem, hogy a mostani választásokon még nem, de a következôn a regionalizmus kérdése már a pártprogramok szintjén fog megjelenni — jelentette ki.

Molnár szerint a bukaresti vitaest fontos tanulsága volt az is, hogy a fiatal erdélyi magyar értelmiségiek megjelenésükkel bizonyították, a romániai magyar közösségben létezik egy olyan harmadik erô, mely tud kommunikálni a román közvéleménnyel. Ez a harmadik erô ellenzékben van a jelenlegi RMDSZ-vezetéssel szemben, de nem is a nemzeti radikalizmus kategóriáival operál. „Ez olyan társaság, amely a regionalizmus programját középpontba állítva pragmatikusan közelíti meg a kérdéséket, szerintem az RMDSZ jövôje mutatkozott meg velük" — fejtette ki véleményét.

Mihnea Berindei történész, a vitaest moderátora arra hívta fel a figyelmet, hogy a tervezett Kolozsvári Nyilatkozat — mint a mostani találkozón is bebizonyosodott — „Románia mai valóságának megismerésébôl és az ország demokratikus törekvéseibôl eredô reális problémákra keresett volna választ olyan fogalmak és intézmények tartalmának és alkalmazhatóságának tisztázásával, mint a helyi autonómia, önrendelkezés, önkormányzat".

— Senki sem tört és törekszik a román állam egységének megbontására, területi feldarabolására. A feladat az, hogy a román társadalom, és benne minden tagja, igazi demokratikus fejlôdését és kibontakozását mozdítsuk elô az euroatlanti integrációs törekvések segítése érdekében — szögezte le.

Nicolae Manolescu irodalomtörténész, a România Literarã címû hetilap igazgatója úgy vélekedett, hogy mindent meg lehet és meg is kell vitatni, nem szabad elôítélettel viseltetni bizonyos fogalmakkal szemben.

— Sôt, kötelességünk tisztázni azokat. A helyi autonómiával, az egyes emberek önrendelkezésével kapcsolatos dolgok nagyon fontosak. Mindaddig, amíg meg nem oldjuk ezeket a kérdéseket, újabb Koszovó réme fenyegethet. Meggyôzôdésem, hogy ha Jugoszláviában és másutt az e fogalmakkal kapcsolatos kérdéseket idejében tisztázták és helyesen oldották volna meg, nem jutottunk volna el a Koszovóban történtekhez.

A mostanihoz hasonló találkozóknak ki kell lépniük az értelmiségiek viszonylag szûk körébôl. Minél szélesebb körben kell megmagyarázni az embereknek, hogy az olyan fogalmak mögött, mint autonómia vagy föderalizmus, nincs semmi ördögi, vagy káros szándék.

Alexandru Cistelecan író már az államfôi figyelmeztetést követô nacionalista felzúdulás idején két kolozsvári írótársával együtt felvetette: el kellene készíteni a román társadalom és a román állam gazdasági, szociális, közigazgatási, kulturális struktúráinak mélyreható vizsgálatát.

Mégpedig minden tabu és tilalom feloldásával, lerombolásával. Nem kell félni sem az autonómia, sem az önrendelkezés, sem az önkormányzat, sem a regionalizmus, sem az etnikumközi kapcsolatok és az emberi jogok fogalmaitól. Szembe kell nézni a valósággal, annak szükségleteivel és lehetôségeivel — hangsúlyozta.

Kolumbán Gábor, Hargita megye tanácsának elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy sokan azt hiszik, a regionalizmus kérdésköre elsôsorban politikai kérdés. A valóságban azonban olyan folyamatok zajlanak ma Európa szintjén, Közép- és Kelet-Európában, amire „oda nem figyelni megbocsáthatatlan értelmiségi felszínesség, s nem megtalálni a megfelelô politikai eszközöket a válaszadásra: politikai felelôtlenség".

A problémát a romániai regionális különbözések kialakulásának lehet nevezni. Ehhez szorosan kapcsolódik az Erdély-kérdés átértelmezése, ami úgy fogalmazható meg, hogy Erdély az a földrajzi térsége ma Romániának, amely a legtöbb adottsággal, fejlôdési lehetôséggel rendelkezik egy európai értékorientált társadalom és gazdaság szervezése szempontjából.

Kolumbán szerint a jövô nagy kihívása, hogy képesek lesznek-e ezt a lehetôséget forrásokkal támogatni, milyen társadalomszerkezet-építési következmények lesznek, milyen civil társadalom, milyen intézményrendszer és milyen regionális fejlesztést szolgáló struktúrák jönnek létre.

Az est résztvevôi egyetértettek abban, a vitát folytatni kell. Támogatták egy szeminárium gondolatát, ahol elsôsorban szakmai körökben ennek egyrészt társadalomtudományi vonatkozásait, másrészt államszerkezeti, államberendezkedési és politológiai következményeit lehet megvitatni. A szemináriumot a tervek szerint idén ôsszel, Sinaián, a Kárpátokban tartják meg.

A rendszerváltó közép- és kelet-európai országok elmúlt tíz évének mérlegét vonta meg s tekintett a jövôbe csütörtökön este Salzburgban tíz közép- és kelet-európai állam- és kormányfô a gazdasági-politikai csúcstalálkozó keretében.

A csúcs védnöke, Thomas Klestil osztrák államfô szerint a Berlini Fal lebontása óta eltelt tíz év mérlege vegyes: egyes országok hatalmas utat tettek meg, másokat súlyos kudarcok értek. A legszomorúbb példa a volt Jugoszlávia, amelynek területén négy háború dúlt az évtizedben.

Klestil elismerte, hogy a délszláv tragédiák részben azért is következtek be, mert Európa többi része nem fordított kellô figyelmet a térségre. Arra is figyelmeztetett, hogy a ,,nacionalizmus és az etnocentrizmus démonai" még pusztíthatnak Európában. A megoldást az összeurópai integráció jelentheti.

Emil Constantinescu román elnök szerint a nemzetállami törekvésnek az ellenpólusa nem föltétlenül a föderalizmus, vagy a konföderáció, hanem a demokrácia. Úgy vélte, hogy a jövô Európájában a kisebbségi kérdésnek nem lesz jelentôsége, a jelenlegi romániai állapotokat — a többség és a kisebbségek együttélését tekintve — pozitívnak nevezte.

Valeriu Stoica alelnök, a párt országos tanácsa elôtt elôterjesztette az NLP stratégiáját a helyhatósági választások perspektívájában. A stratégia lényege a külön listákon való indulás, ami heves vitát váltott ki a Demokratikus Konvencióban. Bár a liberálisok csütörtök óta várják a parasztpárt válaszát, ez nem érkezett meg a gyûlés megkezdésének idôpontjáig.

Stoica kijelentette, hogy a parasztpárt határozatlansága tarthatatlan, mivel a konvenció, tehetetlenség és passzivitás miatt, további voksokat veszíthet. Az együttmûködési jegyzôkönyv megkötésének huzavonája igen súlyosan károsítja a konvenciót, és akadályozza koherens struktúrájának kiépítését a jövendô választásokon — figyelmeztette Valeriu Stoica a partnereket. Az NLP azon munkálkodik, hogy megszüntesse a partnerek közti bizalmatlanságot. A konvenció a partnerség alapján, s nem az egyik vagy másik alakulat felsôbbrendûségén vagy alsóbbrendûségén kell mûködjék. A parasztpártiak és liberálisok közti disputák voltaképpen háttérbe szorítják azokat a veszélyeket, amelyekre a konvenció tekintettel kellene hogy legyen. A demokratikus erôk szolidaritása kell legyen a közös stratégia, hogy a megnyerjük az általános választásokat. A tét a demokrácia konszolidálása, a gazdaság liberális átirányítása, a kapitalizmus — fogalmazott Stoica. Ugyanakkor emlékeztette a „parasztpárti barátokat", hogy a liberálisok nem „foglyai a konvenciónak", s azért vannak ott, mert vállalják, nem pedig, mert nem lenne más választásuk is.

Lemondott a képviselôház oktatási bizottságának elnöke, a nagy-romániás Anghel Stanciu. Gesztusát pártja vészjelnek és egyben tiltakozásnak szánja azzal szemben, ahogy a kormányzók az oktatási rendszert kezelik.

Június végén, a külföldi adósságszolgálat harmadik és utolsó csúcsának kifizetése után a Román Nemzeti Bank valutatartaléka kevéssel haladta meg a 813 millió dollárt, ami a múlt hónaphoz képest 217 millió dolláros csökkenést jelent.

Az ország aranytartaléka június végén csaknem 849 millió dollár értékû volt (ami több mint 101 tonna aranyat jelent).

Bár az aranymennyiség növekedett, értéke mintegy 3 millió dollárral csökkent, tekintettel arra, hogy az arany júniusban olcsóbb volt mint májusban.

Június végén az RNB össztartaléka (valuta és arany együtt) 1,662 millió dollárt tett ki.

Lévén, hogy az elsô félévben több mint 2 milliárd dollárt törlesztettek a külföldi tartozás szolgálatából, az RNB jelenlegi fô célkitûzése a valutatartalék újraépítése — közli az RNB sajtóosztálya.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]