1999. július 5.
(XI. évfolyam, 154. szám)

Népes közönség részvételével kezdôdött el szombat délelôtt 10 órakor a Vasvári Pál halálának 150. évfordulója alkalmából megrendezett emlékünnepség. A kétnapos rendezvényre számos magyarországi vendég is érkezett, Tiszavasvár népes küldöttséggel képviseltette magát.

A délelôtti rendezvények Körösfôn, a Vasvári-kopjafánál kezdôdtek, ahol a köszöntô beszédeket követôen Tôkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke átvette a helyi RMDSZ, a református egyház és a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesület díját, a Vasvári kopjafa kicsinyített mását. A kitüntetést átadó Péntek László, a helyi RMDSZ és a kulturális egyesület elnöke hangsúlyozta: a fôtiszteletû püspöknek kiemelkedô érdemei vannak kiállásáért Kalotaszeg, ezen belül Körösfô népének kezdeményezései mellett, a Vasvári kopjafa létrehozását illetôen. A vendégek ezt követôen Magyarvalkóra mentek, ahol a helyi faluközösséggel Tôkés László püspök istentiszteletét hallgathatták meg a zsúfolásig megtelt templomban.

Délután a rendezvénysorozat Körösfô–Tiszavasvár futballmérkôzéssel folytatódott, amelyen a magyarországi testvértelepülés csapata nyert. A kultúrotthonban ezt követôen került sor Kit tud többet Vasvári Pálról és az 1848–49-es forradalomról címû történelmi vetélkedôre. Az elsô három helyezett: Bánffyhunyadi Általános Iskola, a zsoboki és a kôrösfôi általános iskolák csapata. A bánffyhunyadi diákok magyarországi táborozáson vehetnek részt.

Az est folyamán adták át a Népszabadság címû budapesti napilapnak a második, kicsinyített kopjafadíjat azért a jelentôs anyagi támogatásért, amit a lap a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesületnek nyújtott az emlékmû felállításához. A díjat Eötvös Pál fôszerkesztô vette át. A Körösfôi Rákóczi Ballada-csoport Körösfôi Riszeg alatt címû ünnepi mûsora tovább emelte az est hangulatát. Aki tovább maradt, nem bánta meg: reggelig nosztalgiabálon rophatta a táncot.

A vasárnap délelôtti ünnepi mûsor Ferenc László, a helyi református lelkész, kalotaszegi esperes istentiszteletével kezdôdött, majd a kopjafa elôtti téren folytatódott ünnepi beszédekkel. Többek között beszédet mondott Antal János, Körösfô polgármestere, Kónya-Hamar Sándor és Mátis Jenô, Kolozs megyei RMDSZ-képviselôk, Sulyok József, Tiszavasvár polgármestere. Megérkeztek a rendezvényre azok a tiszavasvári fiatalok is, akik Vasvári Pál sírhelyéhez látogattak el a kegyelet virágaival.

Koszorút helyeztek el a kopjafánál a helyi és a megyei RMDSZ, az ünnepséget szervezô polgármesteri hivatal és kulturális egyesület, a kolozsvári magyar fôkonzulátus és számos más vendég részérôl.

Az ünnepségen átadták a Szabadság szerkesztôségének szánt díjat, amelyet Makkay József fôszerkesztô-helyettes vett át. Péntek László hangsúlyozta: a Szabadság határozottan kiállt a Vasvári Pál kopjafa felállítását követô törvényszéki meghurcoltatás során a szervezôk, és a faluközösség mellett, mindig támogatta e közösség törekvéseit.

Az ünnepség hangulatos díszebéddel ért véget, a vendégek kiválóan megszervezett kétnapos rendezvény emlékével térhettek haza.

Kisréti Zsombor

A tordai unitárius templom külsô és belsô javításokra szorul. A munkálatok több mint 150 millió lejbe kerülnek. Az alig kétezer-háromezer lelket számláló egyháznak a pénz elôteremtése nagy gondot jelent. Az RMDSZ-es tanácsosok 189/1998-as törvény értelmében (miszerint a vallási felekezetek anyagi támogatásban részesülhetnek) még az áprilisi tanácsülés elôtt határozattervezetet terjesztettek elô, amelyben 40 millió lejes támogatást kértek. A pénzügyi és költségvetés, illetve a kulturális, szociális, egészségügyi és vallási szakbizottságok véleményezésükben jóváhagyták a kért összeget.

A határozattervezet megvitatására azonban sem az áprilisi, sem a májusi tanácsülésen nem került sor. Amikor megkérdeztük Virgil Basiu polgármestert, hogy a tervezet miért nem szerepel a napirendi pontok között, ô szemrebbenés nélkül azt válaszolta: nincs tudomása róla. A birtokunkba került tervezetrôl készült fénymásolaton azonban jól olvasható az „amânat" (elhalasztva) szócska...

A tervezetet végre a június 24-i tanácsülés napirendjére tûzték, és az ülésvezetô elfogadásra ajánlotta. A tanácsosok többsége azzal érvelt, hogy a költségvetésben nem irányoztak elô pénzt a templomjavításra. Ezért azt javasolták, hogy a tervezet megszavazását halasszák el a költségvetés kiegészítése után. A tervezetet végül nem fogadták el, de a tanácsosok megígérték, hogy a költségvetés kiegészítését követôen, újra szavazás alá bocsátják és támogatni fogják.

Pataky József ,
városi tanácsos

Jóllehet a július elsô napjaiban lehullt nagy mennyiségû csapadék és a hatalmas szélvihar elkerülte Szamosújvárt, de annál több kárt okozott a város környékén. Több falusi ház megrongálódott, Nagyiklód község határában a mezôgazdasági területet is megviselte. Tetemes kárt jegyeztek fel a szamosújvári „Agricola" Kft. földjein is. Pintea Ioan mérnök elmondta, hogy 20 hektár kukoricaültetvény ment tönkre. A terület nagy része Nagyiklód tôszomszédságában található. Nagy mennyiségû takarmányt is elvitt a víz. A dengelegi állattenyésztô telep is súlyos károkat szenvedett. Csökkent a tejtermelés is. A tavalyi több mint 3000 literhez viszonyítva az idén alig 2000 liter tejet csomagoltak.

Erkedi Csaba

Amint arról elôzô lapszámunkban beszámoltunk, pénteken ülésezett a Kolozs megyei RMDSZ Megyei Képviselôk Tanácsa (MKT). Napirenden szerepelt: az RMDSZ kongresszus kiértékelése, a megyei szervezet alapszabályzatát módosító javaslatok megvitatása, a belsô, illetve a helyhatósági választások elôkészítése, a megyei tisztségviselôk átvilágítása, költségvetési kérdések és különfélék. Az összes napirendi pont megvitatására azonban nem kerülhetett sor, mivel a testület döntésképtelenné vált.

Kónya-Hamar Sándor képviselô, megyei elnök kongresszusi kiértékelését követôen Pálffy Károly, a Megyei Önkormányzati Tanács (MÖT) elnöke a szervezet alapszabályzatára vonatkozó módosító javaslatokat ismertette. A kongresszus határozata értelmében ugyanis a területi szervezeteknek egyeztetniük kell alapszabályzatukat a szövetség országos alapszabályzatával. Az MKT úgy döntött, hogy az alapszabályzat módosító bizottságot három taggal kibôvítik, és leszögezték, hogy a módosító javaslatokat július 20-ig lehet benyújtani.

A belsô választások megszervezésére vonatkozóan az MKT állandó bizottsága határozattervezetet dolgozott ki. Mint ismeretes, döntés született arra vonatkozóan, hogy a Szövetségi Képviselôk Tanácsának (SZKT) összetételét belsô választások útján válasszák meg. A tervezetben a borítékos szavazási módszer elfogadását javasolják, mivel ez sokkal kevesebb költséggel jár, mint a választási szabályzatban vázolt klasszikus eljárás, továbbá nagyobb részvételi számot tesz lehetôvé, biztonságosabb a választók számára, a vegyes lakosságú területeken elkerülhetôk az incidensek, valamint nincs szükség hatósági védelemre és a szavazást egy hét alatt le lehet bonyolítani.

A hozzászólók többsége a borítékos módszer alkalmazása során a szavazatok ellenôrizhetetlenségére hívta fel a figyelmet, és hangsúlyozták: a belsô választásokon való részvételt nemcsak az RMDSZ-tagok, hanem az egész romániai magyarság számára lehetôvé kell tenni. Az MKT végül úgy határozott, hogy munkabizottságot hoz létre, amely kidolgozza a tennivalókat. A javaslatokat július 21-ig lehet megtenni.

A helyhatósági választások elkészítésével kapcsolatban a testület azt a döntést hozta, hogy bizottság alakul, amely a választások elôkészítésével foglalkozik. Kónya-Hamar Sándor képviselô elmondta: egészen biztos, hogy az RMDSZ is saját polgármesterjelöltet állít. Az ügy részletes megvitatását a következô MKT-ra halasztották.

A megyei tisztségviselôk átvilágítását illetôn az MKT elhatározta, hogy a három taggal kibôvített politikai szakbizottságra bízza az átvilágítás lebonyolítására vonatkozó módszertan kidolgozását. A hátra lévô napirendi pontok megvitatása elmardt, mivel a testület nem volt döntôképes.

P. A. M.

Szombaton reggel a magyar írásbelivel folytatódott az érettségi vizsgasorozat. A humán szak fô tétele a következô volt: A realizmus a magyar irodalomban. A stílusirányzat rövid, átfogó ismertetése egy választott, reprezentatív (magyar) mûalkotás alapján. (20 pont). A reál szakon: Tamási Áron látás- és láttatásmódja az Ábel a rengetegben címû mûvében (25 pont). A második tétel (amely a humán szakon 20 pontot a reálon 25-öt ért) közös volt: A következô mûrészlet [egy Kovács András Ferenc versrészlet] alapján mutassa be Áprily Lajos költészetének fôbb vonásait! A humán szakon 30 pontot ért a nyelvtan, a reálon pedig 20-at egy rövid kérvény írása egy (fiktív) üzem vezetôjéhez: ebben egyetlen olyan valós adat sem szerepelhetett, amely elárulná az ön identitását.

Szombaton délelôtt a magyar tételekkel kapcsolatban Péter Tünde szaktanfelügyelô elmondta: nem nevezhetôk könnyûeknek a fôtételek, márcsak azért sem, mert az alapos tárgyi tudás mellett, komoly szintetizáló képességet is követelnek. Mivel a hosszú vizsgasorozat már jócskán kimerítette a diákokat, ezeknek a fôtételeknek a megoldása elég nehéznek tûnik. Szombaton abban reménykedett a tanfelügyelô, hogy összefoglaló fôtételekrôl lévén szó, a javító tanárok nem azt fogják keresni a dolgozatokban, ami nincs, hanem azt fogják értékelni, amit tudtak a diákok.

A diákság vegyes érzelmekkel fogadta a magyar tételeket. Többen is panaszkodtak arra, hogy míg román kollégáik eddig három pihenônapnak is örvendtek (hétfô, kedd és szombat), addig a magyar diákoknak állandóan fekete-fehérben kell járniuk. — Mibe került volna a minisztériumban — mondta egy érettségizô fiú —, hogy arra is gondoljanak: a magyar diákoknak is kellene szabadnapot adni!

Vasárnap délelôtt több iskolában is komoly késéssel kapták meg a diákok a vizsgatételeket, ugyanis ezen a napon nem egy, hanem közel tucatnyi tantárgyból vizsgáztak egy-egy érettségi központban. A Brassai líceumban például vasárnap egyesek matematikából, mások a kötelezô szak szerinti tantárgyak egyikébôl (Kémia, Gazdaságtan, Biológia, Lélektan, Filozófia, Logika, Egyetemes történelem, Világirodalom) vizsgáztak. A matematikát a diákok nehéznek találták, a biológiát viszont annyira könnyûnek, hogy egyesek fél óra alatt megoldották a tesztet. Különleges — és fôleg kellemetlen — esemény borított árnyékot azon magyar diákok vizsgájára, akik világirodalomból vizsgáztak: a román diákok érettségi programjában ott szerepelt Albert Camus neve, a magyarokéban viszont nem.

Az érettségi hétfôn a történelem vizsgával folytatódik, kedden pedig az ún. választott tantárgy kerül terítékre. Az érettségi vizsgasorozat eredményeit július 8-án teszik közzé.

Szabó Csaba

A Cukorbetegek Kolozs Megyei Egyesülete, tagsága nevében, köszönetét fejezi ki a Román Fejlesztési Bank kolozsvári fiókintézményének és az Alcom Rt.-nek, amelyek nemrég pénzbeli és élelmiszersegélyben részesítették.

Heltai hírek
A Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány az idén is folytatta könyvtári alaptevékenységének fejlesztését. Kolozsvári báziskönyvtára, a Mikó Imre Közkönyvtár az elmúlt hat hónap alatt mintegy ezer kötettel gyarapította állományát, miközben a zilahi, máramarosszigeti, segesvári, medgyesi, nagyenyedi, bálványosváralji, kibédi valamint dési civil szervezetek, iskolák könyvtárainak állományfejlesztésére mintegy 2000 kötetet dolgozott fel és adományozott. A kolozsvári olvasók tábora 124 beiratkozóval gyarapodott, s ezzel elérte a 3600 fôt. Ebben az idôszakban közel 6000 kötetet kölcsönöztek.

Június hónapban a Heltai Alapítvány Kolozs megyei iskoláknak, civil szervezeteknek és lelkészi hivataloknak juttatott mintegy 350 kötetnyi, kb. 5 millió lej értékben könyvadományt. Az adomány célja a tanulásban vagy más tevékenységekben kiemelkedô eredményt elért diákok jutalmazása volt. A magyarlónai, bogártelki, bánffyhunyadi, kajántói, kalotaszentkirályi, nagykapusi, vistai, dési, széki általános iskolák, a kolozsvári Brassai, Apáczai, Báthory, a Zenelíceum, az 1-es Általános Iskola és a bel- és külmonostori RMDSZ-szervezetek mellett könyvet adományoztak a besztercei Magyar Pedagógusszövetség és a medgyesi Református Lelkészi Hivatal kérésére is.

A Heltai Alapítvány szervezésében, a Dunakanyar Kulturális Alapítvány meghívására az Apáczai Líceum Szarkaláb Néptáncegyüttese, a hóstáti Virágos Együttes táncosai, valamint Fodor Netti Sándor és zenekara június 25–27-e között a Dunakanyar Mûvészeti Hetek rendezvénysorozat keretében vendégszerepelt Szobon, Márianosztrán és Kismaroson.

Június 15-én, Budapesten, jelképes adományátadást és sajtóértekezletet szervezett a Duna Televízió, amelynek keretében az Erdélynek szánt 60 000 kötetnyi adománykönyv fogadására és a már létezô vagy létesítendô civil könyvtárak számára történô továbbosztására a Heltai Alapítvány nevében Pillich László vett át felkérést.

ÉRTESÍTÉS
A július 5–6-ra meghirdetett továbbképzô tanfolyam (a Kritikus gondolkodás fejlesztése) idôpontja július 7–8. Helyszín: Apáczai Csere János Líceum.

— Kik ellenzik az ingatlanok ügyének sürgôsségi rendezését?

— Azok, akik már rátették a kezüket mindenre, ami elmozdítható.

-fi

Pénteken, július 2-án mutatták be Lászlóffy Csaba legújabb könyvét a Kossuth Lajos utcai Reményik Sándor Galériában. A Hosszú Galopp Liliputban címû kötet bemutatója a Kriterion Könyv Klub második ilyen jellegû rendezvénye.

Az írót Demény Péter köszöntötte: Lászlóffy Csaba az idén töltötte hatvanadik életévét, s a Kriterion Könyv Klub gondozásában megjelent mû így egyfajta ünnepi kötet kíván lenni. A mûben, mely a kötetet méltató Kisgyörgy Réka szerint „mennyiségileg is hatalmas új munka", a kezdetek végtelenségébôl indul a szerzô, és lépésrôl lépésre végigkalauzol a történelem korszakain, oly módon, hogy neves személyiségeket választ ki és helyez írásai középpontjába. A kötetben szereplô rövid, novellaszerû írások cselekménye esszészerû, elvont, a nyelvezet megragadó, egy élô magyar nyelv, mely semmiféle fondorlattal nincs felvizezve. A rövid írásokat, melyek közül néhány már a Helikon, a Korunk, a Lyukas óra hasábjain is megjelent, mûfajilag nehéz meghatározni; magát a könyvet Demény Péter leegyszerûsítve szépprózakötetként határozza meg.

A könyvbemutató keretében Fegyveresi Anikó nyújtott ízelítôt a kötet hangulatából, részleteket olvasva fel Lászlóffy Csaba írásaiból.

Erdei Róbert

Elsô pillantásra nevetségesen keskenynek tûnik az Unió utcában most kirajzolódó új járda szélessége. Hiszen a cikcakkos autóparkoló határát alig két méter fogja elválasztani a házsortól. Ha viszont arra gondolunk, hogy ezen a helyen a járdán régebben egymás hegyén-hátán gépkocsik parkoltak, és ilyen-olyan standok szûkítették a gyalogosforgalom pályáját, már nem látszik annyira lehetetlennek a helyzet. Tény, hogy a belváros utcái, így is, úgy is, csúcsidôben képtelenek állni a sarat a túlzsúfoltsággal szemben.

A felújítási munkálatokon átesô Unió utca másik érdekessége a négy darab élénkvörös színben pompázó tûzcsap. Szakemberek szerint ilyen korszerûtlenné vált szerkezeteket száz esztendeje nem használnak a civilizált világban, fôleg, mert télen egyszerûen befagynak. És, megelôzendô a használhatatlanná válást, a hideg évszakban szalmával kell azokat bebugyolálni, ami ismét csak a sajátos kolozsvári városrendészeti imázst fogja gazdagítani. Az is szakemberek véleménye, és miért ne hinnénk nekik, mi, nem hozzáértôk, hogy a különleges, „archaikus" unikumok megrendelése egy, a polgármesteri hivatalhoz közeli érdekeltségû céghez fûzôdik. Valamilyen formában csak kell küzdeni a munkanélküliség ellen.

Ö. I. B.

A Romániai Képzômûvészek Szövetsége Kolozsvári Fiókja, a Barabás Miklós Céh valamint a kollégák, barátok és tisztelôk népes tábora vett végsô búcsút szombaton az 1999 július elsején elhunyt Kovács Zoltán festômûvésztôl, az erdélyi és összmagyar képzômûvészet kimagasló alakjától, az egykori Magyar Képzômûvészeti Intézet megalapítójától és rektorától.

A ravatalnál, az Egyetemiek Háza elôcsarnokában tartott egyházi gyászszertartás alkalmával Czirják Árpád érseki helynök, plébános búcsúztatta az elhunytat. Abodi Nagy Béla, a Barabás Miklós Céh tiszteletbeli elnöke búcsúbeszédében Kovács Zoltánnak, a festônek és a kitûnô mûvészeti szervezônek az érdemeit hangsúlyozta. Szavait az elvesztett barát iránti fájdalom hatotta át. (Beszédét szombati Mûvelôdés oldalunkon közöljük.) Ugyancsak a képzômûvészeti szövetség részérôl búcsúztatta az elhunytat, kiemelve festôi nagyságát, mûvészetpedagógusi képességeit, objektivitását, Teodor Botis festômûvész is. Az RMDSZ Mûvelôdési és Egyházi Fôosztályának képviseletében Dáné Tibor Kálmán szólt Kovács Zoltán elévülhetetlen festôi érdemeirôl, a mûvészeti életben játszott fontos szerepérôl.

Kovács Zoltán festômûvészt, a római katolikus egyház szertartása szerint, a Házsongárdi temetôben helyezték örök nyugalomra.

N. J.

Körzetünk fôszemetese az ügyintézôvel néha veszekedésbe átcsapó vitáját befejezve kijelentette: a tömbház kukáit akkor üríti ki, ha azokban csak háztartási szemetet talál. Ergo, nem szabad a kukákba dobni üres (boros, konyakos, pezsgôs, befôttes stb.) üveget, fémtárgyat (lyukas edényt, fazékfedôt, szemétlapátot, lecserélt alkatrészt), fadarabokat (eltört és kivénhedt fakanál, vállfa, ládadeszka, székláb, lécdarab), stb. A példákból kitûnik, hogy szerinte csak az a háztartási szemét, ami nem kemény.

Rendben lenne, ha:
— begyûjtôládákat helyeznének el megfelelô mennyiségben, mint a nyugati országok városaiban, országutak parkolóiban, külön a fehér, kék, barna színû üvegeknek, mert azok újrahasznosíthatók — nálunk annál is inkább szükségesek lennének, mivel az üres üvegek adásvétele megszûnt — bezárt a Sora mögötti begyûjtô is;

— idônként lomtalanítási napokat szervezni, amikor a lakók a nagyobb, szükségtelenné vált tárgyakat — kivénhedt vagy széttört bútordarabokat stb. — kirakhatnák a járdára, ahonnan szervezetten összegyûjtik és megsemmisítik. Ilyen kezdeményezés volt Bukarestben is, miért ne lehetne Kolozsváron is?

Már régóta majmoljuk a nyugati, sokszor haszontalan szokásokat, el kellene tanulni a jókat is, a közpénzt nem fölösleges, nélkülözhetô dolgokra költeni. Példa van elég — csak szét kell nézni a városban.

A háztartási szemét „választékait" így leszûkítve, mit tehet a lakó? A tanács: vigye, ahová akarja, vagy ahová tudja vinni. Így egyre több a szétdobált üres üveg városszerte, s fokozódik a környezô erdôk szennyezése. Mert az épületek apróbb javításaiból származó törmelék sem háztartási szemét.

Van amiben a válogatós szemetesnek is igaza van: a hulladékgazdálkodást meg lehet szervezni ésszerûbben. Ami nem kis mértékben a város illetékeseire hárul.

V. J.

Láthatjuk tévéadásokban, hallhatjuk a rádióban, olvashtajuk a napilapokban és folyóiratokban a rossz példák ezreit. És hány van, amely a tettesek titka marad, vagy „elkendôznek" az illetékesek. Mert vannak „nagyhalak", akik jól ismerik az igazságszolgáltatás hálóit, és nehezebben akadnak bele, mint a „kishalak", akikkel tömve vannak a börtönök — csak Románia 38 intézményében 54 ezren szoronganak, mert kevés a hely. Akadnak közöttük „nagyhalak" is — akiknek nem sikerült kicsúszni a hálóból. Hogy ezek és azok hogyan élnek ott, az más káposzta. A rossz példáknak azonban van egy közös vonásuk: az elcsípett tetteseket népszerûsítik — minél nagyobb a disznóság, annál nagyobb mértékben. Folyóiratok címlapjain láthatjuk sorozatgyilkosok, terroristák stb. pofalemezeit, megismerhetjük életrajzukat, tetteik részleteit, nem ritkán azt is megtudhatjuk, miért és hogyan buktak le. A kisebb kaliberûek tetteit a rendôrségi hírek hozzák, s a sajtó sok esetben közli fényképeiket is pénzhamisítóknak, gyilkosoknak, szadista gazembereknek. E közlemények fô motivációja a szenzáció, kevésbé elriasztó hatású hasonló tettektôl, inkább népszerûsítés. Tudjuk, hogy vannak beteges lelkületû emberek, akik bármilyen áron szeretnének közismertté válni, s ezek úgy teszik fel a kérdést: ha le is buknak, tudni fog róluk a társadalom, s bizonyos körökben tekintélyt is eredményez. A népszerûsítésekbôl levonható tanulságokat sok bûnözô társítja a filmekben látható kitalált, és ténylegesen használt módszerek ismertetésével, így hosszú ideig tevékenykedhetnek, sorozatosan betöréseket, autólopásokat, sikkasztásokat, szélhámosságokat stb. követve el. Csak a pilótajátékok hány változatának voltunk tanúi (és hányan szenvedô alanyai) néhány év alatt. A csalások, bûntettek színes változatait felsorolni hosszú lenne, minden rossz példa nem fér bele a rendôrségi hírekbe sem, s ami hiányolhatóbb, ritkák a törvényszéki hírek — miért milyen büntetést kaptak az elcsípett delikvensek. A rossz példák népszerûsítése a szenzációtermés lényeges részét képezi, torzítva a köztudatot is: az átlagpolgár többet tud Al Caponéról, mint mondjuk a Nobel-díjas Fleming professzorról — aki nem hiszi, végezzen közvéleménykutatást e tekintetben. Bizonyos, hogy a jó példák népszerûsítése jóval lemarad a rossz példáké mögött. Például: apróhirdetésben olvashattuk, hogy valaki talált egy aranygyûrût; telefon... Feltételezhetô, hogy a gyûrû visszakerült tulajdonosához, az is, hogy a becsületes megtaláló jutalmat is kapott, de nem annyit, mintha eladta volna a talált tárgyat. A becsületes megtalálók névtelenek — róluk hallgat a massmédia, mint számos más természetû jó példáról, melyek ragadósak lehetnének a becsületesség növelése tekintetében, amire szükség lenne, mert a becsületesség egyre ritkább madár világszerte és mifelénk is. Ha a tyúktolvajok és társaik tettei szenzációként röpködhetnek a mass média „szárnyain", nagyobb helyet kellene biztosítani a jó példáknak is, mert ezekben az a szenzáció, hogy egyre ritkábbak.

Veres József

Hárman voltak leánytestvérek. A nagyobbik a szálloda elôtt koldult, a középsô a szélvédôket mosta.

Geta volt a legkisebbik. Hatéves lehetett, csak az autók lámpáit érte fel. Mindig ott szorgoskodott, ha esett, ha hullott, nyáron mezítláb, télen rongyos bakancsban. Úgy hozzátartozott a tájhoz, mint a sarki rendôr. Geta ahányszor észrevett, mindig felcsillant bogárszeme. Nekem is jólesett látni kis arcocskáját.

— Miért nem mosakodsz meg? — korholtam.

— Nem szabad! — monta titokzatosan.

Egy nap boldogan ugrott az autóm mellé. A karja kendôvel a nyakába kötve.

— Mi történt a kezeddel?

— A testvérem tanított meg, így több pénzt kapok. Ha összegyûl a pénzem, veszek egy pár új cipôt magamnak. Nézd, már az ablakot is elérem! — tegezett le gyerekes ôszinteséggel.

Tegnap megint arra vitt az utam. A kabátom zsebében kutattam aprópénz után, legyen, ha Geta megjelenik. A nagyobbik testvére jött az ablakhoz.

— Getát elütötte az autó! Mentôk vitték el.

Orvos barátomtól tudtam meg másnap: Getának már nem lesz soha szüksége új cipôre.

Versánszky Ernô

Egy telefonhívás, és az ügy máris megoldódott. A diák sikeresen levizsgázott, a gépkocsivezetô visszakapta a jogosítványát, a karrierista pedig feljebb került a ranglétrán. Csak a megfelelô számot kellett tárcsázni. Én teszek neked egy szívességet, te teszel nekem egy szívességet, és így tovább, amíg lassan kiépül, és mûködni kezd a hálózat. Mindez teljesen természetes, hiszen mi a kivetnivaló abban, ha bizonyos helyzetekben, egyesek befolyásos pozícióba került barátaik, egykori iskolatársaik vagy kollégáik pártfogásáért, támogatásáért folyamodnak?

Protektorokról és protezsáltakról állandóan hallunk. A protekció mindenhol olajozottan mûködik: a politikában, a tanintézetekben, a rendôrségen stb. Egyáltalán nem furcsa, ha — amennyiben a helyzet megkívánja, és lehetôség nyílik rá, egyesek szemrebbenés nélkül alkalmazzák ezt a módszert. Miért ne tennék, ha így könnyebben megoldhatják ügyeiket, és megkímélhetik magukat az utánajárástól, a hivatali szellem merevségétôl, az ügyintézésekben tanúsított szûk látókörû és kicsinyes bürokratáktól.

Ennek ellenére felmerül a kérdés: vajon a protekció minden esetben egészséges megoldás? Elsôsök voltunk, és hosszú ideig nem értettük, hogy a tanító néni miért tünteti ki jobban figyelmével egyik vagy másik gyermeket, miért foglalkozik egyesekkel többet vagy miért osztogat tízest nekik, amikor sokszor nem érdemlik meg.

Ahogy érettebbekké váltunk, lassan rádöbbentünk, hogy a tanító néni számára miért voltak egyesek „egyesek", és mások csak „kettesek". Idôvel kitisztult a kép, és megértettük, hogy nevelônknek is voltak kolléganôi, barátnôi. Bizonyára föl se merült benne, hogy magatartásával gyógyíthatatlan nyomot hagyhat az új és idegen környezetbe került kis elsôs lelkében.

Ez is, a protekció egyik formája. Számos hasonló, érdekesebbnél érdekesebb sztorikról lehetne beszámolni, hiszen szinte mindenki megjárta legalább egyszer, hogy bár X, Y, Z kollégája alig tudott valamit, de azért gond nélkül és sikeresen átment a vizsgán. Vagy: találkoztak olyan helyzetekkel, amikor egészen biztosan tudták, hogy valaki azért jutott be a lekisebb megerôltetés nélkül valamilyen jobb iskolába, mert a szülôk jól tudtak kilincselni, és egy kis „ellenszolgáltatás" fejében ezt könnyen megtehették.

Az hogy, igazából ki a vétkes: aki felajánlja az ellenszolgáltatást, aki elfogadja? Vagy, aki vállalja a közvetítôi szerepet? Vitatható. Van amikor a körülményektôl függ. Gondoljunk csak arra, hogy bizonyos helyzetekben akaratunk ellenére kénytelenek vagyunk borítékot csúsztatni egy zsebbe, mert másképp nem biztos, hogy túlélünk például egy mûtétet. Másrészt pedig a felek jelleme, erkölcsi értékrendje is meghatározza, bizonyos helyzetekben a hozzáállásunkat.

Mi lenne tehát a helyes eljárás? Bízzuk a körülményekre? Vagy az emberek lelkiismeretére? Egy dolog azonban biztos: Protezsáltak, protektorok, korrupcióra hajlamosak mindig lesznek. Mert ilyen az emberi természet, és mindig lesznek közöttünk olyanok, akik tovább szövik a hálót.

Papp Annamária

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]