1999. július 7.
(XI. évfolyam, 155. szám)

Az RMDSZ Kolozs megyei képviselôtanácsának (MKT) múlt hét végi ülésén elhangzott: fontolóra kellene venni önálló polgármesterjelölt állítását a 2000-ben esedékes helyhatósági választásokon. Mint ismeretes, négy évvel korábban ezt a javaslatot az MKT elvetette, Kolozsvár magyarsága pedig Radu Sârbut, a Román Demokratikus Konvenció jelöltjét támogatta. Ez a döntés viszont nem tudta megakadályozni Gheorghe Funar polgármester második mandátumának megszerzését. A választások közeledtével ismét idôszerûvé válik a kérdés: elônyösebb lenne az önálló jelöltállítás, vagy ezúttal is a demokratikus pártok jelöltjei valamelyikét kellene támogatni a népszerûségét még mindig szinten tartó polgármesterrel szemben?

Vitathatatlan, hogy az önálló polgármesterjelölt-állításnak nagy a mozgósító ereje. Mindenki számára világos: kevés az esélye annak, hogy Kolozsvár 23 százaléknyi magyarsága „befutó" polgármesterjelöltet állítson, a választópolgárok viszont sokkal kevésbé „hagynak cserben" az érdekeiket egy közismert személyiség által megtestesítô jelöltet, tehát nagyobb számban jelennek meg a szavazóurnáknál. A leadott szavazatok mennyisége pedig sorsdöntô a helyi, illetve megyei tanácsosok számát illetôen. Az is bebizonyosodott: a román pártok jelöltjeinek csak rontja az esélyét a magyarok „nyílt szimpátiája".

Ezúttal is a legfôbb ellenérvek közé tartozik annak kockázata, hogy az önálló magyar jelöltállítással felerôsödik a nacionalista hangvétel, és a „magyar polgármester veszélye" Funar táborába terelné a román választók nagy többségét. A néhány hónappal korábbi közvélemény-kutatások ugyanis azt igazolják, hogy a helyi románságnak sokkal nagyobb aránya tart egy magyar polgármestertôl, mint egy német, cigány vagy más nemzetiségûtôl. Egy ilyen ellenséges környezetben „mindenki, aki román", annak a pártnak a jelöltjére fog szavazni, amelyik etnikai szembeállásra, a román–magyar kérdésre szûkíti a választást. A jelöltállítás dilemmáiról Kónya-Hamar Sándor képviselôt, a Kolozs megyei RMDSZ elnökét kérdeztük:

— Melyek az elôzményei az önálló polgármester-jelölésre vonatkozó javaslatnak? Hogyan látja, a pró vagy a kontra érvek hangsúlyosabbak?

— Az 1996-os helyhatósági választások után többen is mulasztásként rótták fel nekünk, amiért mégsem vállalkoztunk önálló jelölt állítására. Erre különben precedens is teremtôdött négy évvel ezelôtt Bihar megyében: Nagyváradon az RMDSZ jelöltje, Csapó József szenátor a második lett. Jelölése olyan mértékben mozgósította a magyar választópolgárokat, hogy ennek köszönhetôen 3–4-gyel több helyi tanácsosa, illetve alpolgármestere lett az RMDSZ-nek.

Most ismét felvetôdött annak lehetôsége, hogy Kolozsváron az RMDSZ önálló polgármesterjelöltet állítson. Ettôl elsôsorban azt várnánk, hogy Kolozsvár magyarsága jóval nagyobb számban menjen el szavazni. Ugyanakkor elsô körben egyetlen, a demokratikus pártok által indított jelöltet sem „kompromittálnánk". A román pártok ugyanis többször neheztelésüknek adtak hangot, amiért nyilvánosan is bejelentettük, illetve rossz idôpontot választottunk jelöltjeik támogatásának a közhírré tételéhez.

Az önálló jelölt-állítás is jó volna arra, hogy pontosan felmérjük erôinket, ami fontos lesz a második kör elôtti „alkuhoz". A „kínálat és kereslet" elve alapján konkrétabban tudjuk felkínálni szavazatainkat a politikai piacon. Jóllehet arra nincs esély, hogy jelöltünk megnyerje a választásokat, de ha elég ügyesen alkudozunk, elérhetjük, hogy legalább alpolgármesterünk legyen.

Szintén az önálló jelöltállításra biztatnak az államelnöki tisztséget megpályázó Frunda György szenátor kampányának tanulságai is. Ennek az egyik legfontosabb eredménye az volt, hogy eljuttatta az RMDSZ üzenetét, programját a román közvélemény felé, amely, úgymond, „megnyugtathatta" a román választók nagy részét. Sokan húzták ugyan a szájukat, becsméreltek, de odafigyeltek arra, ami az RMDSZ kampányában elhangzott. Többen is arra a következtetésre jutottak, hogy elnökjelöltünk mindenképpen elfogadható volna, egyedüli „szépséghibája" csupán az, hogy magyar. Jelöltünknek tehát mindenekelôtt bizalmat kell sugallni, nem tanúsíthatunk agresszív, sértegetô magatartást.

Megjegyzem: Kolozs megye koalíciós szenátorai, képviselôi különben csakis akkor voltak hajlandóak a — sajnos, továbbra is bizonyos mértékben jogfosztó és jogsértô — tanügyi törvényt bár ebben a formájában megszavazni, ha az RMDSZ helyi szervezete önálló polgármesterjelöltet állít. Hogy ez mennyire növeli esetleg Funar táborát, arról valóban vitatkozni lehet és kell. Igyekszünk sort keríteni arra, hogy a kérdést a lehetô legszélesebb körben meg lehessen hányni-vetni, kíváncsian várjuk választóink véleményét. Szeretnénk felújítani, erôsíteni a párbeszédet a megyei RMDSZ és a választók között. Láthattuk, hogy 1996-ban ennek a dialógusnak a hiánya, vagy elégtelensége a kudarchoz vezetett.

Minden politikai cselekedetnek megvan a pozitív vagy a negatív hozadéka. Nekünk, véleményem szerint, azt kell választani, ami több voksot hoz.

— Eckstein-Kovács Péter miniszter és az Ön neve hangzott el ilyen vonatkozásban. Elvállalná-e a jelölést?

— Ha az RMDSZ úgy dönt, hogy el kell vállalnom, nekem, sajnos, nincs más választásom. Ez érvényes más tisztségviselôkre is. Ezt a politikai játszmát pedig úgy kell végigjátszani, hogy Kolozsvár magyarsága soha ne bánja meg azt, hogy belement.

— A helyzet lényegesen megváltozik, amennyiben a választási törvényt úgy módosítják, hogy az kizárja a második kör lehetôségét a polgármester-választásokon.

— Vannak ilyen kezdeményezések, de véleményem szerint még az indítványozó RNEP-nek sem érdeke újabban a második forduló törlése. Úgy ítélem meg, a választási törvényt nem módosítják lényegileg.

Andrei Marga tanügyminiszter kedden elégedettségét hangoztatta a parlament két háza által nemrég elfogadott tanügyi törvénnyel kapcsolatban. A miniszter a Mediafaxnak kijelentette: a következô lépés a líceumok és az iskolák, valamint az egyetemek mûködését szabályozó törvény kibocsátása kell hogy legyen. Ezt a két törvénytervezetet, illetve a tanügyi alkalmazottak jogállását szabályozó törvényt módosító javaslatokat a tanügyminisztérium valószínûen ôszire dolgozza majd ki.

A nemrég elfogadott oktatási törvény nagyrészt a tanügyminisztérium módosító javaslatait tartalmazza: pontosabban az állandó oktatást, amely az oktatási rendszer fô részét képezi, a távoktatást, amelyet oktatási formaként vezettek be, a líceumok profilok szerinti átszervezését, az érettségi vizsgarendszer átméretezését és a szakmai képességi igazolványok megszerzését a líceumi tanulmányok befejeztével. A törvény ugyanakkor elôírásokat tartalmaz az iskolai tantervek újraértékelésére, az inasiskolák és a vállalkozók közötti szorosabb kapcsolattartásra vonatkozóan.

Az új oktatási törvény az egyetemi felvételi lebonyolítását az egyetemek hatáskörébe utalja át, az egyetemi, illetve az egyetem utáni oktatás struktúráját pedig az európai modellnek megfelelôen különválasztja egymástól. A multikulturális felsôfokú intézmények létesítésének módozatait szintén beépítették a törvénybe. A törvény értelmében az egyetemi autonómia adta jogokkal élve bármely felsôoktatási intézmény szabadon rendelkezhet mindazokkal az anyagiakkal, amelyeket önerôbôl szerzett.

Nagy a sürgés-forgás a napokban az Egyetem Elôtti Oktatás Szabad Szakszervezete Kolozs megyei fiókjának Kossuth Lajos (21 Decembrie) utcai székházában, ugyanis a múlt hét végén megérkeztek azok a pihenôjegyek is, amelyre a nyári gyógykezelésre váró pedagógusok és tanügyi alkalmazottak vártak.

Mint azt Constantinescu Stanca megyei elnöktôl megtudtuk, a kedvezményes üdülési és gyógykezelési jegyeket mindazok a tanügyi alkalmazottak igényelhetik, akik az állami költségvetésbôl kapják fizetésüket. Az 50 százalékos árengedményt a Munkaügyi és Társadalomvédelmi Minisztérium biztosítja. Ezek az 50 százalékos árleszállítások csak jól meghatározott üdülôközpontokra érvényesek: a tengerpart és a hegyvidék bizonyos kétcsillagos szállodáira. Egy gyógykezelési (18 napra szóló) jegy ára közel egymillió lej, egy hegyvidéki (10 napos) pihenôjegyé pedig 510 000 lej. Ebben az árban nincs benne a szállítás vagy a gyógykezelések esetében az orvosi kezelési költség.

— Elsôsorban azért nehézkes ezeknek a kedvezményes jegyeknek a menedzselése, kiosztása — mondta az elnök —, mert a Munkaügyi és Társadalomvédelmi Minisztériumban pontatlanok a tanügyi alkalmazottakat tekintô kimutatások, így már eleve kevesebb jegyet kapunk, mint amennyi járna nekünk. Aztán: a júniusra érvényes üdülôjegyekkel nem nagyon volt mit kezdjünk, ugyanis képességvizsgákkal, sztrájkkal, érettségivel bajlódott szinte mindenki. Így kb. száz júniusi jegyünk „ment kárba". Gondjaink vannak az ugyancsak kb. száz szeptemberi jegyünkkel is, ugyanis az idén már szeptember elsején megkezdôdik az iskola... Így az 580 kedvezményes üdülési és gyógykezelési jegyünknek kétharmada „elúszik". A tanügyi alkalmazottak elsöprô többsége július 15–augusztus 15. között szeretne jegyhez jutni. Így több esetben is elôfordult, hogy kénytelenek voltunk és vagyunk kritériumokat támasztani annak érdekében, hogy a túljelentkezéssel járó bonyodalmakat elkerüljük. Melyek ezek a kritériumok? Elsôsorban a tanügyben letöltött munkaévek, valamint az, hogy részesült-e már ilyen szakszervezeti kedvezményes üdülésben, illetve gyógykezelésben az illetô.

— 1990 óta mûködik Önöknél ez a kedvezményes üdülési és gyógykezelési jegyrendszer. Milyenek az utóbbi évek visszajelzései?

— A pedagógustársadalom elszegényedésével egyre több tanügyi alkalmazott döbben rá arra, hogy a turisztikai ügynökségek által ajánlott nyaralások megfizethetetlenek számukra. Így egyre többen fordulnak a szakszervezethez. Vannak olyan kollégáink, akik rendszeresen igénybe veszik ezeket a jegyeket.

Tegnap délben a Kossuth Lajos (21 Decembrie) utcában az egyik trolivonalat tartó fémkábel leszakadt. Az Egészségügyi Líceummal szemben kisebb tömeg gyûlt össze azon tanakodva, van-e áram a kábelben? Töprengésüknek a CJ–04–MES rendszámú Dacia vetett véget, amikor belerohant a lecsüngô kábelbe, amely letépte a személygépkocsi sárhányóját. A sofôr farúddal távolította el autójáról a kábelt, ami húsz percig veszélyeztette a Fô tér felôl érkezô trolikat. Mivel egyetlen közlekedésrendészeti alkalmazott sem jelent meg a színen, a járókelôk vállalták fel a drót ôrzését addig, amíg az egyik trolibusz sofôrje kesztyûs kézzel átvitte a kábel végét a túloldali sávra, az ott közlekedôk rémületére. Az intervenciós egység 12.20 perckor ért a színhelyre, megelôzve a további baleseteket.

Nyoma sem volt kedden, az érettségi utolsó napján annak a kellemes izgalomnak, amelyet a tizenegy nappal ezelôtt elkezdôdött érettségin majd minden tanár és maturandus arcán észre lehetett venni. Fáradtan, kedvtelenül érkeztek a diákok az utolsó írásbelire, amelyet valamely választott tantárgyból kellett írjanak. A rosszkedvûen kezdôdött nap rosszul folytatódott: a tételek fordításával csak délben készültek el, így az érettségizô diákoknak volt mit várniuk... A vizsgalázban — és a tegnapi kánikulában — égô diákoknak ásványvizet, tésztát, szendvicseket vittek az együttérzô tanárok.

Mint az a különbözô érettségi bizottságok tagjaival történt beszélgetések során kitûnt, ezen a vizsgán érzôdött a legjobban, mennyire sántít a tételfordítási rendszer. Többen is elmondták: nem értik, miért nem lehet Bukarestben úgy állítani össze a tételeket, hogy amikor például a 3-as számot kihúzzák, akkor a román tannyelvû iskoláknak a 3/R-es, a magyar tannyelvûeknek a 3/M-es, a németeknek a 3/G-s (lefordított vizsgatételeket tartalmazó borítékot) kelljen felbontani.

A maratoni érettségi vizsga eredményeit csütörtökön függesztik ki.

Elméletileg július elsejétôl kellett volna beinduljon a háziorvosi rendszer. Országos viszonylatban azonban ez még nem mûködik. Az Egészségügyi Biztosítási Pénztár mûködése sántít. Az elsôdleges feltétel ugyanis a háziorvosok és a pénztár között megkötendô keretszerzôdés.

Az Országos Biztosítási Pénztár még egy szerzôdést sem kötött meg. Néhány nappal ezelôtt az intézmény igazgatója elmondta: a szerzôdési ûrlapok elkészültek, a háziorvosok augusztus elsejétôl már a biztosítási kasszából fogják a fizetésüket felvenni. Mindezek ellenére sem az orvosok, sem a betegek nem tudják, mi is a teendô a továbbiakban.

A tegnap több kolozsvári körzetet is felhívtunk, hogy az ott mûködô háziorvostól megtudjuk, mi a véleménye az új rendszerrôl. Senki nem volt hajlandó nyilatkozni, illetve az elmondottakhoz a nevét adni. Felsôbb fórumok tiltották meg, hogy errôl a témáról a sajtónak nyilatkozzanak. A Mócok úti VIII-as számú gyermekgyógyászati körzet szolgálatos orvosnôje a klinika igazgatójához irányított írásbeli engedélyért. Vajon itt kezdôdik a szólásszabadság vége?

Több kerületi orvos, persze névtelenül, elmondta, sok reményt nem fûz a háziorvosi rendszer beindulásához.

Volt olyan, aki azt nyilatkozta: a két éve húzódó átszervezés ötlete eleve halva született. Akik kitalálták, nyugati mintára hivatkoznak, de nem veszik észre, hogy Nyugaton már teljesen más biztosítási rendszer mûködik. Azt veszik át, amit ott már levetettek.

Július 1-jétôl már mûködôképes kéne legyen a rendszer, és minden személy kéne ismerje háziorvosát — nyilatkozta néhány napja Marius Petcu, az Országos Sanitas Szakszervezet elnöke. Amennyiben valaki a feliratkozást elmulasztotta, nem fogják tôle megvonni a sürgôsségi beavatkozást vagy a kórházi beutalást. Vannak olyan kirívó esetek, amikor lehetetlen a kapcsolatfelvétel a háziorvos, a beutalást kitöltô szakorvos, illetve a kórházi orvosok között.

A papírok a bürokrácia útvesztôiben elveszlôdhetnek, és nem lehet tudni, hogy a betegnek van-e biztosítása, illetve háziorvosa. Addig is, amíg a biztosító az Orvosi Kamarával veszekszik és egymást hibáztatják, a háziorvosok végzik tovább munkájukat. Ellátják a pácienseket, beutalókat és recepteket töltenek ki. És hallgatnak.

Területi eladóközpontok egész sorának megnyitását tervezi a Connex, tegnap Kolozsvárott adtak át ilyen célú irodát.

A legnagyobb újdonságot egy úgynevezett „kedvezménykártya" megjelenése jelenti. A Connex 97 társasággal áll szerzôdésben, ez 500 eladási helyet jelent az országban. Azoknál a cégeknél, amelyekkel együttmûködik — mint például: egyes mulatók, turistaügynökségek, szállók, divatházak, zene- és filmforgalmazók, házieszközöket árusító boltok, gépkocsi- és alkatrészüzletek, elektronikus felszereléssel foglalkozó cégek — 5 és 15 százalék közötti kedvezményt biztosít minden Connex-kártyatulajdonos számára. Kolozsvárott 18 céggel tart ilyen jellegû kapcsolatot a Connex.

CS. GYÍMESI ÉVA: KRITIKAI MOZAIK címû, a Polis Kiadónál megjelent könyvét mutatják be július 8-án, csütörtökön du. 2 órakor a Röser könyvesboltban. Szilágyi Júlia bevezetô szavai után a szerzô elôzô, a Colloquium Transsylvanicum (Mentor, 1998) címû kötetét is dedikálja.

Korunk Galéria
PALKÓ ERNÔ kolozsvári képzômûvész kiállítása nyílik meg július 8-án, csütörtökön 13 órakor a Korunk folyóirat Nagy-Szamos (Iasilor) utca 14. szám alatti szerkesztôségében. Bevezetôt mond Heim András grafikus. Verseibôl olvas fel Visky András. Béres Melinda J. S. Bach hegedûszonátáját játssza.

VÁLASZTMÁNYI GYÛLÉST tart az RMDSZ hidelvi szervezete július 8-án, csütörtökön du. 6 órától.

ÉP LÉLEKKEL EGY EGÉSZSÉGES ÉLETÉRT (IX.) címmel Sorompó László tart elôadást július 8-án, csütörtökön du. 4 órától az RMDSZ alsóvárosi körzetének Párizs utca 17. szám alatti székházában.

Sindan Mûvelôdési Központ
A központ Finnország programja keretében július 12-én, 15, 16 és 17.30 órai kezdettel, a Mytto és az évszakok, a Muumi manó és a A Télapó és az elvarázsolt dob címû rajzfilmeket vetítik a gyermekeknek.

Július 13-án, kedden, 16, 17, 17.30 és 17.45 órai kezdettel, az Emlékek Helsinkibôl, Találd ki, hol van? Finnország a legkedvesebb és Alvaar Alto címû, Finnországról szóló ismeretterjesztô filmeket vetítik. A belépés ingyenes. Mindenkit szeretettel várnak a Sindan Mûvelôdési Központ Szentegyház (I. Maniu) utca 6. szám alatti székhelyén, a 10-es lakásban.

A Duna Televízió utóbbi idôben örvendetesen megszaporodott kulturális mûsorainak egyike, a Tálentum ama bizonyos isteni szikra s az azt kiegészítô szorgalom, kitartás és mûvészi alázat birtokosainak a nyomába szegôdött, hogy amolyan „oknyomozó riportsorozat" keretében derítse ki a mûvésszé válás és a siker titkait. Az eredmény: érdekes portréfilmek sorozata. A legutolsó közülük a szûkebb pátriánkból elszármazott, nemzetközileg is elismert fotóst, Korniss Pétert mutatta be. A mûvész maga vallott életútjáról, arról az önfegyelmet igénylô mindennapos küzdelemrôl, amellyel sikerült túljutnia az akadályokon, a holtpontokon. Budapestrôl, az Andrássy úti szövetkezetbôl eljutnia a legrangosabb nemzetközi fotókiállítások zsûrijébe, a világhírig. S hogy Korniss Péter immár a szakmai elismerés legfelsô fokán sem feledkezett meg gyökereirôl, bizonyítja, hogy elsô budapesti nagyszabású kiállítása után az ott bemutatott és erdélyi tájainkhoz tematikában szorosan kötôdô anyagát Bukarestbe is elhozta.

Táncfotós — mondják róla. S nem véletlenül, hiszen munkássága nagy részét szentelte-szenteli a balett, a néptánc jellegzetességeinek a megörökítésére, saját szavaival élve varázsolja fényképpé a tánc lényegét. De a lényeglátás és láttatás szerte a nagyvilágban és Erdélyben készült fotóira is jellemzô. Ez utóbbiak a kiveszôben levô hagyományos paraszti világ hiteles és mûvészi dokumentumai. Az alkotó igényességére mindössze egyetlen jellemzô adat: egy hatnapos kalotaszegi út eredményeképpen két fotót ôrzött meg, tartott igazán sikerültnek.

A mûsor készítôi gazdag képanyag felvonultatásával teljesítették ki a riportalanynak is kiváló fotómûvész életútjának bemutatását.

A Tálentum rovat szombat esténként tekinthetô meg .

Befejezôdött a munka a vajai várkastélyban az idén sorrendben immár hatodik alkalommal megrendezett nemzetközi mûvésztelepen. Madarassy György festômûvész, a tábor szakmai vezetôje elmondta, a táborban öt ország tíz mûvésze dolgozott három hétig, s ez idô alatt együttesen csaknem száz munkájukat fejezték be. A képek javából kiállítás is nyílt a vajai várban.

Az alkotásokat elbíráló zsûri az idén a Molnár Mátyás Alapítvány mûvészeti díját Jan Freark Wierde holland mûvésznek, a megyei Agrárkamaráét pedig Christina Cucu román festômûvésznek ítélte oda.

A hagyományok szerint a tábor lakói minden évben két-két alkotásukat a helyi Vay Ádám Múzeumnak ajándékozzák. Az évek során ilyen módon összegyûlt képek egy részébôl a múzeum a közelmúltban aukciót rendezett.

Az árverésre bocsátott 80 mûvészi alkotásból 58 talált gazdára. A nettó bevétel 600 ezer forint volt, s ezt a múzeum a kárpátaljai Mezôvári lakosai javára, az ôszi árvíz idején romba dôlt, vagy megrongálódott lakóházaik újjáépítésére ajánlotta fel, illetve utalta át a Máltai Szeretetszolgálat számlájára.

A Fô térrel szembeni Egyetemi könyvesboltban nemrég még sok és változatos magyar nyelvû könyvet lehetett nézegetni és vásárolni. Megszokott helyük pedig a legbelsô, egész falat elfoglaló polc volt.

Aki azonban május óta ellátogatott a könyvesboltba, kissé meglepôdhetett azon, hogy egyetlen magyar könyv sincs már ott. A vásárló pedig nem szereti, ha a dolgokat nem találja régi helyükön. Szerencsére a bejárati ajtótól jobbra levô részleg megmaradt, alaposan túlzsúfolt könyvespolcokkal. Azt is megtudtuk viszont, hogy ezekre a polcokra sem kerülnek újabb könyvek mostanában. Mi lehet az oka?

Olga Ardeleannak, a könyvesbolt felelôsének kitérô válasza az, hogy a könyvek az elosztón keresztül jutnak el a boltba, és valószínûleg az ô munkatársuk nem találta meg a Magyarországról kért könyveket.

— Tehát önök megrendelték a könyveket, de a könyvelosztó nem küldte el ôket?

— Hát én ezt nem tudhatom, mivel nem foglalkozom megrendelésekkel. Az a részlegfelelôs dolga.

(Nyilván az is megkérdezhetô a kedves felelôs nôtôl, hogy a hazai — több mint sok! — könyvkiadó kiadványai vajon miért hiányoznak az üzlet polcairól!)

Lássuk akkor a magyar könyvrészleget. Ott, a kissé ideges hangú elárusító így válaszolt:

— Csak átrendeztük az üzletet, hogy ne legyenek ugyanazok a könyvek két helyen. A többi könyv raktárban van.

Lehet, hogy a magyar könyvek most raktárban vannak (nem tudhatjuk), az azonban tény, hogy a polcokról egyre fogynak, és most már jóval kevesebb van, mint az átrendezés elôtt.

És lehet, hogy ha így haladnak, pár hónapon belül már kizárólag csak „raktáron" lesznek magyar könyvek.

A közelmúltban Gyulán levert és összezúzott Török Ignác emléktábla helyett a helyi önkormányzat újat állít az Aradon kivégzett honvédtábornokok gyulai fegyverletételének 150. évfordulója alkalmából augusztus 22-ikén tartandó emlékünnepségre — tudta meg kedden a MTI a Körös-parti fürdôváros polgármesteri hivatalában.

Az Árpád utcában lévô áfész-székház faláról június végén verték le egy éjszaka ismeretlen garázdák az aradi vértanú emléktábláját, a rendôrjárôr az út porában találta az összezúzott márványlapot.

Gyulán a tizenhárom aradi vértanúból kilenc tette le a fegyvert az oroszok elôtt, akik végülis átadták ôket az osztrákoknak. A gyulaiak az elmúlt évtizedekben valamennyi — Gyuláról Aradra hurcolt — vértanúnak emléktáblát állított annak a háznak a falán, amelyben egy-egy hôsünk utoljára a városban lakott.

A városi kapitányság keresi az ismeretlen elkövetôt (illetve elkövetôket), de úgy tûnik, nyomuk veszett.

1989-tôl az Európai Unió, PHARE-program keretében, 75 millió euró értékben nyújtott támogatást Románia társadalmilag rászoruló, családjaik részérôl elhagyott gyermekeinek. Ezek száma jelenleg eléri a 150 ezret. A gyermekotthonok és gyermekelhelyezô központok fenntartása a helyhatóságok nehéz gazdasági helyzete miatt az utóbbi hónapokban annyira leromlott, hogy most már kérdéses az alkalmazottak fizetése, az élelmiszer és a gyógyszerek beszerzése. Az EU Romániával foglalkozó bizottsága 5 millió eurós különleges segélytervet készít elô, amelyet még a ’98-as PHARE-programból hagyott jóvá a menedzseri bizottság. Az EU szakemberei sürgôsen kérik a román hatóságokat, tegyenek meg mindent a különbözô intézetekben elhelyezett gyermekek igényeinek kielégítésére. Nem fogadható el az, hogy a romániai árva gyermekek sorsáért egyedül az Európai Unió érezzen és vállaljon felelôsséget — áll az Európa Bizottság nemrég kiadott közleményében.

A napokban hangzott el a Bukaresti Rádióban egy olyan kijelentés, miszerint Románia lakosságának 80 százaléka ítéli el a NATO jugoszláviai beavatkozását. A magam részérôl nem tudom mit higgyek ezekrôl a felmérésekrôl, mennyire nyújtanak valós képet a mindennapi emberek véleményérôl.

Mégis — legalábbis ebben az esetben — a fenti adaton nem lepôdöm meg. A román médiák úgy manipulálják az adóktól, illetékektôl megterhelt, alig lihegô, a mindennapi megélhetésre koncentráló népet, hogy az már ijesztô.

Emlékezzünk csak a PRO TV giccses, az ízléstelenségig menô propagandájára, amikor felvetôdött a lehetôség, hogy talán hazánk is csatlakozhat, már az elsô körben, a NATO-hoz. Ez a kábítás azokra a szomorú idôkre emlékeztetett, mikor emberek millióit vezényelték ki az utcákra, hogy a Kommunista Párt és fôkolomposának utasítására a béke mellett foglaljunk állást. (Holott a kutya sem akart bántani minket.) A politikusoktól és újságíróktól kezdve, a villanyt, csatornázást, gázt nélkülözô, isten háta mögötti faluban éldegélô öreg parasztig, mindenki a NATO-t éltette.

Aztán jött Madrid, és pofára estünk. (Mármint azok, akik megették a csokoládéval bevont NATO-t.) Akkoriban az ország 90 százaléka voksolt a szövetségesek mellett. Ha valaki kijelentette, hogy az ország még sem katonailag, sem gazdaságilag nincs felkészülve a csatlakozáshoz, legjobb esetben bolondnak titulálták. Ahogy történni szokott, a bolondoknak lett igazuk.

Ezek után kaptak lábra olyan kijelentések, hogy a NATO nem is olyan fontos számunkra, Romániát nem kell senkinek megvédeni senkitôl (ez már az ellenpropaganda elôszele volt), és felejtsük el egyelôre az Észak-atlanti Szövetséget. Meg sem érdemelnek minket — mondották egyes elvakult nacionalisták.

Elérkeztünk az Úrnak 1999. esztendejéhez. A Koszovóban ketyegô idôzített bomba felrobbant. Ekkor már Magyarország, Csehország, Lengyelország teljes jogú NATO-tag. Románia magára hagyatottan ékelôdik a Balkán és a Nyugat közé. A románokat és a szerbeket hagyományos baráti szálak kötik össze. Nemigen szeretek általánosítani, de ez a barátság leginkább abban mutatkozik meg, hogy mindketten ki nem állhatják a más nemzetiségeket.

A háború (háború? — inkább a szerbek kupánvágása) kitörésekor a jelenlegi hatalom nagy dilemma elôtt állt. A szívük a szerbekhez, az eszük a NATO felé húzott. Ekkor a média egy része ismét rákapcsolt. Elítélték a jugoszláviai beavatkozást, az amerikaiak egyenesen agresszorok, sajnálták a szerbeket, lesajnálták az albánokat. Mindent megtettek, hogy a román lakosságot egyoldalúan tájékoztassák. Így azt elfelejtették megemlíteni, hogy a NATO beavatkozása nélkül az albán nemzetiséget a szerbek hamarosan letörölték volna Koszovó területérôl.

Ez a fajta, a szerbeket éltetô és a NATO-t beszennyezô propaganda legalább olyan mocskos volt, mint Ceausescu utolsó pillanatig való éltetése. Nagyjából ugyanazok tették ezt is, azt is.

Ha mondjuk, holnap szóba jönne Románia csatlakozása, a NATO népszerûsége ismét 80–90 százalékra ugrana, az írott és az elektronikus sajtó jóvoltából.

A szerbek lassan rájöttek, hogy nem mind arany, amit Milosevics kiköp. Nálunk már kevés olyan politikus van, aki nagyot tud köpni.

És el is találja a köpôcsészét.

A strand területét a nyolcvanas évek elején csonkították meg. Van huszonöt esztendeje, hogy nem jártam itt, most unokáimmal térek vissza. Így aztán rám csodálkozik a tini pénztárosnô, amikor kabinjegyet is kérek. Kabin? Az nincs, kérem!

— De hol lehet levetkôzni? — kérdem.

— Haát... a fák alatt, vagy... az illemhelyen.

Valamikor négyszáz kabin volt, meg a közös kabinok. Ma is van tizenkettô. Hat nôi és hat férfi. Csak éppen nem mûködnek. De fehérre meszelték. Emlékeztetô szebb idôkre.

Tekintetem végigsiklik a nagy medence kétes (nem kékes!) zöld vizén. Itt bizony az algák fityiszt mutatnak a klórnak... Keresem a lépcsôs bejáratot. Nincs! Betonnal öntötték be mindet. A lépcsôkkel szemben valamikor kétnyelvû tábla függött. „Atentie! Apã adâncã. Numai pentru Înotãtori!" És mellette: „Figyelem! Mély víz. Csak úszóknak!" Akkor ez nem bántotta senkinek a szemét, mint ahogy a bejárat melletti tábla szövege sem, amelyen a „Fürdôrend" volt olvasható.

Abban az idôben valahol a Sport Szálló hátterében állt az igazgatósági épület, benne a sürgôsségi rendelôvel. Itt tevékenykedett mint gyakorló orvos dr. Orosz Károly (ma az 1. Számú Szülészeti Klinika aneszteziológus fôorvosa). Innen indult terepszemlére a felejthetetlen emlékû Szente Gyôzô igazgató úr, akinek puszta jelenléte és villámló tekintete lebénította a szemetelni szándékozókat.

Az épület keleti szárnyán a sörözô terasza és a vendéglô állt, az északi oldalon sorakoztak az asztalitenisz zöld táblái, ahol csekély „órabérért" nagy csatákat vívtak a „profik", vagy pötyögtettek a kezdôk. Néhány méterre a sürgôsségtôl kisbabák totyogtak a bokáig érô tiszta vízben, távol a „nagyoktól", elkülönítve, gondtalanul folyt a „locsi-pocsizás". Az árnyas, hûst adó óriás fûzek alatt kismamák vigyázták kicsinyeiket. A fûzfák? Hasonló sorsra jutottak a Sétatér körüli rokonaikkal.

Feljebb, a zuhanyozók mellett korlát, nyújtó meg gyûrûhinta. Szinte mindennaposak voltak a rögtönzött tornabemutatók: Batiz Bandi, Dunkel Pista, Elekes Minya, Molnár Frédi, Szabó Pista, Bányai, Tatár Ferkó...

Keresem a Malomárkon a Majomszigetre átvezetô kis hidakat. Nincs! Malomárok sincs. Helyette szeméttel, hulladékkal feltöltôdött ingovány és orrfacsaró bûz. A szigetet áthatolhatatlan dudva nôtte be. A szép ívû, pasztellkék–krémszínû hidacskák, csüngô ágaikkal a vizet barázdáló szomorúfûzek, a homokos sétány, a selymes füvû napozó, a díszbokrok, cserjék, fák — ma már csak emlék! Volt — nincs. A Majomszigetet valami nagy és rosszindulatú csimpánzok elorozták a strandtól, tôlünk. A kerítés és a nagy medence közötti „közepes" bazinban keresem a tükörfényesre sikált csúszkát. Nincs! A „forgalom", a zsivaj is sokkal kisebb.

Valamikor gerendákból, deszkákból ácsolt lelátók is voltak a medence Villamosmûvek és az ugrótorony felôli oldalán. Volt! Délután, ha az úszók, vízilabdázók, a mûugrók edzeni kezdtek, megannyi nézô figyelte a sportolókat.

Ha a nap alábukott, lassan kiürült a strand. Takarítóasszonyok már seperték az kabinokat. Mind a négyszázat — mindennap! A lakatok leadásánál kisebb sorbanállás. Aztán egy utolsó — a lányok hosszabb — pillantás a kijárati ajtók közé helyezett „tetôtôl talpig" tükörbe. A tó teraszán fehér zakós, fekete csokornyakkendôs pincérek cikáztak öt-hat korsó habzó sörrel, a Kioszkból halk zene szólt és a tó lágyan hullámzott.

— Tati, tatikám! Gyere a vízbe — riasztanak a valóságba unokáim. Rájuk mosolygok. Mégis szebb volt a régi strand!

Az 1996-ban Emil Constantinescu által leváltott egykori államfô idei tavaszi amerikai látogatása száznyolcvan fokos fordulatot jelentett. Nem lehet tudni, mit mondhattak Ion Iliescunak az óceán túlsó partján, hogy hazatérte utáni retorikája gyökeresen megváltozott. Hogy e látszólagos irányváltás mögött mekkora adag ôszinte meggyôzôdés, s mennyi választási kampányhoz kapcsolódó számítgatás létezik, azt szintén csak sejteni lehet.

Az elsô meglepetést az jelentette, amikor a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának (RTDP) elnöke kijelentette: pártja támogatja a kommunista idôszakban elkobozott ingatlanok, földek és erdôk visszaszolgáltatását. Persze, Iliescu mindezt feltételekhez kötötte. Miután a restitúciós jogszabályok megalkotását és elfogadását évekig ellenezte, a volt államfô most már csak azt kéri, hogy az államosított ingatlanok visszajuttatása esetén újabb három, esetleg öt évre hosszabbítsák meg a lakók bérleti szerzôdését. S ebben az idôszakban a helyi tanácsok juttassák megfelelô lakáshoz elsôsorban az államosított ingatlanok bérlôit. Ami szerintünk is jogos követelés.

A jövô ôsszel esedékes államelnöki választásokon újra induló Iliescu még abba is belemenne, hogy a parlament módosítsa a magántulajdonról szóló alkotmánybeli elôírását, s az állam a jövôben a tulajdont ne csupán óvja, de garantálja is.

Az RTDP korábban azt hirdette, hogy ha a soron következô választásokon gyôzelmet aratna, bárkivel hajlandó lenne kormányt alakítani. Kivéve az RMDSZ-t. A pártelnök idei nyilatkozataiból ez az utóbbi rész elmaradt. Iliescu most már „bárkivel" hajlandó lenne koalícióra lépni, s ha nem is mondja ki, a lehetôségek közül az RMDSZ-szel való együttmûködést ma már szó szerint nem zárja ki. Más kérdés, hogy az RMDSZ vezetôi egy ilyen együttmûködési lehetôségtôl jelenleg elzárkóznak.

Nemrég az RTDP elnöke kifejtette: tisztában van azzal, hogy az 1992-es választások után a szélsôségesen nacionalista pártokkal történt koalícióra lépés mekkora kárt okozott Romániának, ezt tehát legközelebb szeretnék elkerülni. Látni kell azonban azt is — tette hozzá —, hogy amikor 1992-ben pártja megnyerte a választásokat, s az akkori ellenzéknek széles koalíció létrehozását javasolta, ajánlatát mind a parasztpárt, mind pedig a liberálisok visszautasították. A szélsôségesekkel — Funarral, Vadimmal és Pãunescuval — létrehozott koalíciónak tehát nem volt alternatívája.

Eközben — talán éppen a „bárkivel" jegyében — egyre látványosabban közeledik egymáshoz a két, korábban kibékíthetetlennek tetszô ellenfél: az RTDP és a parasztpárt. Bár mindkét alakulat tagadja, hogy titkos egyezség fûzné ôket össze, a parlamentben az utóbbi idôszakban több alkalommal is együtt szavaztak. A választási törvényt úgy módosították, hogy a parlamentbe jutási küszöböt öt százalékra emelték, s végül a vehemensen ellenzett oktatási jogszabályt is együtt szavazták meg.

Iliescu a következô óriási meglepetést a Washington Post címû amerikai napilapban május végén közölt Moszkva a Dunánál — rossz hírek Koszovó után címû cikkével okozta. Ebben a legnagyobb ellenzéki párt vezére arra kérte a nyugati hatalmakat, hogy az orosz tankokat tartsák minél távolabb a Balkántól, Moszkvát pedig zárják ki a koszovói rendezésbôl. Késôbb úgy pontosított, hogy ô tulajdonképpen nem Oroszországot kritizálta, hanem éppen a NATO-t, amiért az atlanti szervezet az oroszok balkáni fellépését lehetôvé tette.

A cikk hangneme roppant szokatlan volt, s a politikusok többségének nemtetszését váltotta ki. Emil Constantinescu államfô úgy vélte, az, amit Iliescu követel, szöges ellentétben áll a nyugati állásponttal, miszerint az oroszokat igenis be kell vonni a balkáni rendezésbe. Egyesek szerint Iliescu múltjától próbál elszakadni, mások pedig úgy vélik, a kijelentés mögött csupán az RTDP választási trükkjét lehet felfedezni.

A Moszkvában tanult Ion Iliescut az elmúlt években a keleti irányú integrációs törekvések fô exponensének tekintették, és KGB-ügynökséggel vádolták. Nem csoda tehát, hogy amikor a koszovói rendezésbôl Moszkva kizárását követelte, szinte mindenki felkapta a fejét. Fôképp azért, mert Iliescu a leghatározottabban figyelmeztette a nyugati államokat: „ne kényszerítsék Romániát és más országokat arra, hogy megnyissák határaikat és közútjaikat a Koszovó felé tartó orosz alakulatok és tankok elôtt", mert ez hatalmas veszélyt jelenthet a délkelet-európai államok biztonságára. A pártelnök úgy vélte, Romániának jóval aktívabb szerepet kell játszania a balkáni rendezésben, hogy ezáltal „az orosz csapatokat a Dunától távol lehessen tartani".

Sokan azt hangoztatták, hogy az amerikai lapban megjelent cikket valójában nem Iliescu írta. Ezek közé tartozott Valerij Kenyajkin bukaresti orosz nagykövet is. Szerinte az írás „valamelyik beteges oroszgyûlöletben szenvedô Brzezinski-féle politológus tollából származhat", s nem pedig Ion Iliescuéból, aki „okosabb és talpraesettebb annál, hogy ilyesmiket írjon". A nagykövet az egészet azzal magyarázta, hogy küszöbön álló választási kampányához Iliescu az óceánon túl keres anyagi támogatást. Mert mással nemigen lehet megmagyarázni például az „Oroszország brutálisan vérbe fojtotta a magyar forradalmat és a prágai tavaszt" típusú kijelentéseit. Kenyajkin szerint „a Román Kommunista Párt egyik vezetôjeként Iliescu elvtárs nagyon is jól tudhatta, milyen dimenziói voltak a prágai szovjet katonai beavatkozásnak".

A felmérések azt mutatják, hogy ha most tartanák a választásokat, az RTDP az elsô helyen végezne. Ennek oka az életszínvonal folyamatos csökkenése, az ország gazdasági helyzetének romlása. A volt elnök hívei mélyen elhallgatják azt, hogy a nehézségeket az Iliescuék által kölcsönvett dollármilliárdok visszafizetése okozza, és az, hogy az elnöksége alatt a szükséges gazdaságszerkezeti reformot elodázták. Újszerûnek hat, hogy Ion Iliescu szalonképesebb politizálást ígér. Bár sok esélye erre jelenleg nincs. Tudja ezt a fasiszta C. V. Tudor is, aki nemrég cinikusan jelentette ki: mérget lehet venni rá, hogy a jövô évi választások után ismét Iliescuval együtt fogják az országot kormányozni. Mindeközben Ion Iliescu újabb pálfordulása a lehetô leglassabban, de ország-világ szeme láttára zajlik.

A Demokratikus Konvencióban a parasztpárt és a liberálisok között zajló viták, a liberálisok és a Petre Roman-féle demokraták, illetve a demokraták és a parasztpártiak közötti feszültségek pedig egyre növekednek. Arról nem is szólva, hogy ezen pártokon belül egyre ádázabb frakcióharcok dúlnak. S arról sem beszélve, hogy az RMDSZ a kampány eldurvulásának arányában szorul ki a jelenlegi koalícióból. Annak ellenére, hogy vezetôi világosan megfogalmazták: akár utolsó csatlósként is benne maradnak a koalícióban, hiszen a demokratikus erôk koalíciójának Romániában továbbra sincs alternatívája.

Bár még lehet.

Az utcai pénzváltóknál a forint 64/66, a márka 8000/8300, a dollár pedig 15 400/15 700 lejbe került.

Július elsején ünnepelte fennállásának hetedik évfordulóját a Kolozsváron mûködô Bethánia Gyógyterápiás Napközi Otthon. Az intézmény indulásáról, közelmúltjáról és jövôjérôl Mészáros Károly igazgatót faggattam:

— Hogyan jött létre ez a napközi otthon?

— A Bethánia Alapítvány segítségével. Amely a holland PCK (Protestants Christelijke Kindernitzending) Alapítvány és az erdélyi református egyház támogatásával született, elnöke Adorjáni László lelkész. Célja a különlegesen hátrányos helyzetû gyermekek megsegítése abban, hogy beilleszkedhessenek a társadalomba. Ennek az alapgondolatnak a szellemében nyitotta meg kapuit 1992. július 1-jén a Bethánia GYNO a Párizs utca 33. szám alatt, egy kis házban, amely kezdetben két csoporttal, egy magyar és egy román anyanyelvûvel indult. Aztán az idôk folyamán az igények túlnôtték azt az épületet, és felmerült egy új, korszerûbb óvoda felépítésének a gondolata. A holland fél állhatatos segítségével sikerült modern, az igényeknek megfelelô óvodát építeni, amely 1996 szeptemberétôl áll a gyermekek és családtagjaik rendelkezésére. Lehetôvé vált az itt dolgozó, hittel, reménnyel és szeretettel felvértezett embereknek, hogy legjobb tudásuk szerint segíthessenek a rászorulókon. Jelenleg hatvan gyermeket és ezek családjait látjuk el, biztosítva számukra, hogy hitben és szeretetben gazdagodva anyanyelven tanulhassanak, és magasfokú rehabilitációs kezelésben részesüljenek.

Valóban modern, a sajátos igényekhez igazodó, tágas épületrôl van szó. Csupa korszerû felszerelés, csupa napfény, csupa megnyugtató közérzetet sugalló berendezési tárgy. Tízen foglalkoznak a rehabilitációs tevékenységgel (pszichológus, logopédus, gyógytornász, általános gyermekorvos, családgondozó), ôk egyénileg végzik azt a gyermekekkel, amit a csoportvezetôk csoportosan folytatnak egy jól felépített oktatási program keretében, és amelynek célja felkészíteni a gyermeket az iskolára. Négy buszuk reggel beszállítja a kicsinyeket, és délután hazaszállítja ôket.

— Mit szeretnének megvalósítani?

— Sokéves tapasztalatunkra alapozva az idei tanévtôl beindítjuk a magyar nyelvû „Baba–mama" csoportot. Ebbe olyan szülôk jelentkezését várjuk, akiknek 0–3 év közötti gyermekük a születés elôtti vagy a szülés folyamán elszenvedett értelmi és mozgásbeli problémákkal küszködik. Másik tervünk egy számítógépes rendszer üzembe helyezése, amely lehetôvé teszi a sok év alatt felgyûlt információ és tapasztalat feldolgozását, még jobb hasznosítását, valamint a gyermekek adatainak könnyebb hozzáférhetôségét. Szeretnék köszönetet mondani a hollandiai PCK Alapítványnak, az Erdélyi Református Egyházkerületnek kitartó segítségükért, valamint összes munkatársamnak és minden szülônek, aki bizalommal és szeretettel fordul felénk, és ránk bízza gyermeke nevelését.

— Hogyan vélekedik a holland fél az intézményrôl?

— A holland fél maximálisan elégedett munkánkkal, és továbbra is minden támogatást megad nekünk. Számukra ez tisztára humanitárius cselekedet, nincs benne semmi üzleti számítás.

A Bethánia Gyógyterápiás Napközi Otthon, hangulatában és személyzetének hozzáállásában, egy darabka civilizációs oázis Kolozsváron a rászoruló gyermekek számára. Mészáros Károly igazgató szerint igyekeznek szem elôtt tartani Pál apostol elsô levele a korintusiakhoz 13. része 13. versének üzenetét: „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három közül pedig legnagyobb a szeretet".

Január végén a Petrom Országos Kôolajtársaság Kolozs megyei fiókja azzal a kéréssel fordult Torda polgármesteri hivatalához, hogy benzinkútépítés céljára koncessziós változatban bocsásson a társaság rendelkezésére egy szabad telket a város területén.

A 93 százalékban az állam tulajdonát képezô Petrom hat benzinkutat mûködtet Kolozs megyében. A Petrom országos vezetôsége az 1999–2000-es esztendôkre Kolozs megyei kirendeltségének jóváhagyta a PECO benzintöltô állomások korszerûsítéséhez, valamint négy új kút építéséhez szükséges pénzösszeget. Ennek értelmében fordult a kôolajtársaság Torda városához.

A kérés megvitatására csupán a júniusi rendes tanácsülésen kerülhetett sor, amely — a napirendi pontok nagy száma miatt — két részben zajlott. A telekkoncesszionálási kérést csupán július elsején sikerült megvitatni. A terv értelmében a Basarabiei téren létesítették volna a benzinkutat, amelynek 24 hónapon, azaz két éven belül el kellett volna készülnie. A koncesszionált telek felülete 244 m², 345 ezer lejes négyzetméterenkénti áron. A 84 millió lejt meghaladó összeget tíz év leforgása alatt kellett volna lefizetni. A koncesszionálás idôtartamát 49 évre tervezték.

A határozattervezetet a városatyák végül elvetették. A város szempontjából olyan változatot vélnek elônyösnek és elfogadhatónak, amely nem koncesszionáláson, hanem társuláson alapszik.

A legtöbb esetben húszéves mûködést maga mögött tudó PECO benzintöltô állomások elôrehaladott elhasználódási foka, tehnológiai elmaradottsága, valamint igen erôs vetélytársak — 12 benzinkút csak Kolozsváron, amelybôl három Shell — megjelenése a megyében arra enged következtetni, hogy a Petrom Országos Kôolajtársaság legalábbis fontolóra veszi a tordai városi tanács társulási ajánlatát.

A szamosújvári városi tanács havi gyûlésének tíz témája közül legfontosabbnak a vízszolgáltatás tûnik. Kereskedelmi társaságok és a magánszemélyek nem kevesebb, mint 2 milliárd lejjel adósak, s emiatt a kolozsvári vízszolgáltató vállalat iránti adósság is egyre nô. Az utóbbi években több alkalommal is napirendre került a téma, ennek ellenére a helyzet tovább rosszabbodott. Több elôfizetôt lekapcsoltak ugyan a vízhálózatról, de ezzel még nem oldódott meg a vízgond.

Persze, napirendre tûzni és vitatkozgatni a víz fölött még sokáig lehet. Nem volna itt az ideje, hogy valamit tegyenek is?

Július elsejétôl nyári tábor indult a zilahi EMKE szervezésében, Szilágyi Ibolya vezetésével, 10–16 éves gyermekek számára. A tábor jelszava: „Együtt fedezzük fel a világot", célja: azok a gyerekek is részesüljenek szórakozásban és hasznos ismeretek elsajátításában, akiknek nem áll módjukban máshol nyaralni. A magyar, román és cigány gyerekek számára szervezett program magában foglal városlátogatást, zenehallgatást, kirándulást és számos kulturális tevékenységet. Az elsô hét után Szilágyi Ibolya elégedetten nyilatkozott: 21 gyerek jelentkezett, a program rugalmas, mivel alkalmazkodniuk kell a meghívott elôadók szabad idejéhez. Ha nem is a tervezett sorrendben, de a foglalkozásokat megtartják.

• Csalás miatt vizsgálja a még mindig szabadlábon levô Paoletto Cassio (27) dési lakost Dés város rendôrsége. A fiatalember félrevezetett két, szintén dési polgárt, akiknek 1600 márka ellenében schengeni vízumot és munkajogot ígért.

• Szintén csalás miatt vizsgálják a kolozsvári Ioan Subát. A Delial Kft. adminisztrátoraként 1998 novemberében az illetô 3,3 millió lej értékben vett árut a Yami Import-Export Kft.-tôl. A kiállított utalványra nem volt banki fedezet. A 37 éves férfi szabadlábon védekezhet.

• Engedély nélkül, milliókra rúgó anyagot fuvarozó három polgárt fülelt le a rendôrség az ellenôrzô vizsgálatai során. A kisbányai Gabriel Crisan (27) CJ–03–SPW rendszámú autóval 1,2 millió lej értékû deszkát szállított. A 29 éves járavizei Petru Vãlean szekérrel 2 köbméter, a mezôcsáni Cristian Iova (30) pedig kamionnal 1,5 köbméter fenyô fûrészárut fuvarozott, mindketten több mint egymillió lejes értékben.

A három férfit fejenkénti 200 ezer lejes pénzbírságra kötelezték, a jogtalanul szállított anyagokat pedig a rendôrség elkobozta.

• Felakasztotta magát a tordai 61 éves Aurelia Tuhut. A pszichés zavarokkal küszködô nôt a központi temetôben találták meg. Nem ez az elsô öngyilkossági kísérlete (utoljára 60 Diazepam tablettával próbálta átsegíteni magát a túlvilágra). A szomszédok szerint vásárolni indult.

Szamosújvár mindig is szép, rendezett város volt. Az utóbbi években azonban itt is felütötte fejét a rendetlenség. A sétatéren, a zöldövezetekbôl és az Epreskertbôl sok fát vágtak ki. A polgármesteri hivatal fontos döntéssel igyekszik megállítani a faritkítást.

Svájcban börtönnel büntetik azokat, akik fejszével nyúlnak a növényzethez. Sajnos, nálunk naponta történik hasonló kihágás. A tanács 29-es rendelete értelmében pénzbüntetéssel sújtják, aki engedély nélkül vágja ki a fákat. Egy kicsit késôn ébredt föl a tanács. Jobb lett volna, ha nagyobb gondot fordítanának a zöldövezetekre!

Három hete szünetel Zilahon a melegvíz-szolgáltatás a CET javítási munkálatai miatt. Ha a Publiserv kifizetné 15 milliárd lejes adósságának legalább egy részét, július 12-re zöld utat adhatnának a melegvíz-szolgáltatásnak. Az adósságból 5 milliárd lej a polgármesteri hivatalt terheli.

A növekvô munkanélküliség és a lakosság ideiglenes falura vándorlása miatt egyre többen vannak, akik hónapok óta nem fizetik a vízdíjat. A korlátozó intézkedések viszont minden lakost egyformán sújtanak.

Olvasom a Szabadságban — a július 5-i, hétfôi lapszámban —, hogy „ülésezett az MKT", és hogy „saját polgármesterjelöltet állít az RMDSZ Kolozsváron". A felcím és fôcím két állítást tartalmaz, két factumot hoz az olvasó tudomására.

Magam is részt vettem az MKT említett ülésén — ezért is lepett meg némileg a két állítás, s fôleg a polgármesterjelölt-állítást illetô „tény", „factum" közlése. Legjobb emlékezetem szerint ilyen döntést nem hozott az MKT — még csak nem is tárgyalt érdemben e kérdésrôl. Mindaddig nem is lehet érdemben errôl vitázni és dönteni, amíg nem tudjuk meg, hogy egyfordulós lesz-e a polgármester-választás (amint az a törvénymódosításban áll), vagy kétfordulós marad (úgy, mint eddig). Saját polgármesterjelöltrôl nyilván csak akkor lehet szó, ha marad a kétfordulós választás. És csak akkor lehet — újságcikk-címben is — ezt tényként közölni, miután egy úgy ülésezô MKT dönt errôl, amelynek munkálatai elsô perctôl szabályosak, vagyis vitathatatlanul van kvórum, azaz jelen van az ülésen az MKT-tagok fele és még plusz egy személy, ami esetünkben legkevesebb 43 jelenlévôt jelent. Ezen a mostani MKT-n mindössze 40 (negyven) személy volt jelen — az elején; a vége felé már csak harminchat. (Egy héttel ezelôtt ugyancsak kvórum hiányában nem lehetett megtartani az MKT-t.)

Ami tehát errôl az MKT-ról tényként, factumként közölhetô: jelen volt tagjai közül negyven. A jelenlévôk végigtárgyaltak egy sor idôszerû kérdést, egyes bizottságokat kiegészítettek, másokat létrehoztak, megbeszélték a legfontosabb teendôket, megvitattak néhány elvi kérdést (például azt is, hogy alapszabályzatot egyedül csak a megyei küldöttgyûlés módosíthat). Ha vitathatatlanul szabályszerû döntéseket nem is hozhatott ez az MKT (például nem fogadhatta el az 1999-es költségvetést), mindenképpen hasznos volt olyan értelemben, hogy elôkészítette a következô MKT ülését, amelyen remélhetôleg nem okoz majd gondot a kvórum.

(Folytatás múlt szerdai lapszámunkból)

A személyi jövedelemadózás legnehezebb, legkényesebb és egyben kulcskérdése mind a törvényhozó, mind az adófizetô szempontjából, az adózás alá esô jövedelem pontos meghatározása. A személyi jövedelemadó-törvény és a rá vonatkozó alkalmazási szabályok közérthetô és egyértelmû megoldást kell találjanak az adóalap helyes meghatározására. Minél több prioritást, szempontot érvényesít a hatékonyság, igazságosság, egyenlôség, arányosság és más elvek megvalósítására, a törvény annál bonyolultabbá válik, és paradox módon ezen elvek megvalósítására válhat alkalmatlanná, bonyolultsága miatt.

A személyi jövedelemadó rendszerben alapvetôen két jövedelemtípust kell megkülönböztetni: az összevonás alá kerülô, illetve az elkülönülten adózó jövedelmeket. Az elkülönülten adózó jövedelmek kivételek, ezért részletezésétôl eltekintünk.

Általános megfogalmazás szerint adóköteles jövedelem a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett bevétel egésze, vagy a törvény által elismert költségekkel csökkentett része, vagy annak a törvényben meghatározott hányada.

Eszerint az adóköteles jövedelem az adóévben szerzett bevételbôl vezethetô le. Ebben az értelemben bevételt képez a magánszemély által az adóévben megszerzett, tevékenysége ellenértékeként, vagy más jogcímen kapott készpénz, vagyoni érték, természetbeni juttatás és szolgáltatás. Nem minôsül bevételnek az adóköteles jövedelem szempontjából a törvény által megállapított adómentes összeg, a kapott hitel, kölcsön, a visszatérített adóelôleg, a vállalkozásban levô vagyon kivonásából származó bevétel, a baleset- és anyagi javak biztosításából származó kártérítés és más, a törvényben kivételként nevesített bevétel.

Költségként ismeri el az adótörvény a bevételszerzô tevékenységgel összefüggô, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében a naptári évben ténylegesen kifizetett, bizonylatokkal igazolt kiadást.

Nemzetközi gyakorlat szerint az összevont adóalapba számító jövedelmek három csoportba sorolhatók:

a) Az önálló tevékenységbôl származó jövedelmek.

Önálló tevékenység alatt értendô az a tevékenység, melyet magánszemélyek munkaviszonyukon, szövetkezeti tagsági viszonyukon és társasági tagsági viszonyukon kívül, jövedelemszerzés céljából önállóan folytatnak. Ide tartoznak például az egyéni vállalkozók, a mezôgazdasági ôstermelôk, az önállóan tevékenykedô szakértôk, a tudományos és mûvészi alkotótevékenységet (önállóan) folytató, a találmányokat és szabadalmakat hasznosító, az ingatlan-bérbeadással foglalkozó személyek ilyen irányú tevékenysége.

Az önálló tevékenységbôl származó adóköteles jövedelem megállapítására két lehetôség van. Általános szabály szerint a bevételbôl levonják a bevétel megszerzése érdekében felmerült és igazolt költségeket. A másik változat, melyre például a magyar adótörvény is lehetôséget ad: ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély nem kíván tételes költségelszámolást végezni, akkor a jövedelem egy bizonyos százaléka (pl. 90%-a) számít adóköteles jövedelemnek. A román adótörvény-tervezet nem tartalmaz ilyen lehetôséget, ezért a tételes költségszámítás valószínûleg kötelezô lesz.

b) A nem önálló tevékenységbôl származó jövedelmek csoportjába tartozik minden olyan bevétel, illetve vagyoni érték, melyet a magánszemély a nem önálló tevékenységével összefüggésben, pénzben vagy természetben, rendszeresen, vagy esetenként kap. Ide tartoznak: a munkaviszonyból származó jövedelmek (fizetés, fizetési pótlékok, prémiumok, táppénz, a munkáltató által fizetett biztosítási díjak, üdültetési költségek, vasúti szabadjegyek és más a kollektív munkaszerzôdésbe foglalt teljesen vagy részben ingyenes juttatások), országgyûlési és tanácsi képviselôi díjak, a munkavállalói nyugdíjalapba történô munkáltatói befizetés díja stb.

A nem önálló tevékenységbôl származó jövedelem elvben egészében adóköteles jövedelem, amellyel szemben költségek nem számolhatóak el, mivel azok a munkáltatót terhelik.

c) Egyéb jövedelmek közé tartoznak az önálló és nem önálló tevékenységbôl származó bevétel körébe nem sorolható minden olyan bevétel, amelynek adózására a törvény külön rendelkezést nem tartalmaz. Közös jellemzôje ezeknek a jövedelmeknek, hogy a jövedelemhez közvetlenül nem kapcsolódik tevékenység. Egyéb jövedelemnek számíthat például a nyugdíj, az ösztöndíj, a gyermeknevelési támogatás, ápolási díj stb. Természetüknél fogva, az egyéb jövedelmek esetén sem vonhatók le költségek a jövedelemszerzéssel szemben.

A jövedelemadózás hagyományosan sokféle kedvezményt ismer. Az adókedvezmény a személyi jövedelemadó esetében azt jelenti, hogy az adóalapból vagy a számított adóból levonható bizonyos jogcímeken meghatározott összeg. A lehetséges kedvezmények országról országra különböznek, tartalmuk és nagyságuk részét képezi az illetô ország adópolitikájának.

Franciaországban például az alkalmazottak 10%-os adóalap-csökkentésben részesülnek annak a viszonylagos hátránynak a semlegesítésére, ami a fizetett alkalmazotti státusukból adódik. A hátrány abban áll, hogy míg a keresetre jutó adót a munkáltató maradéktalanul kiszámolja és levonja, addig a fizetésen kívüli jövedelmek bevallásánál, illetve adóztatásánál többnyire akad valamilyen kiskapu az adófizetés egy részének kikerülésére.

A román adótörvény-tervezet szerint minden belföldi adófizetô adóalapjából személyes adócsökkentési tételként levonnak majd egy fix összeget, valamint a fix összeg 25%-tól 100%-ig terjedô hányadát minden eltartott gyermek, családtag és fogyatékos személy után. Ugyancsak a törvénytervezet szerint azoknak a személyeknek, akiknek egyedüli jövedelemforrásuk a nyugdíj, és annak összege nem halad meg egy bizonyos összeget (pl. 1 500 000 lejt), az adóalapból levonható összeg egyenlô a nyugdíj összegével, ami azt jelenti, hogy az illetô nyugdíj után nem kell adót fizetni.

Az adóbevallás az adómegállapítás nélkülözhetetlen eleme. A bevallást írásban, elôírt formanyomtatványon, zárt határidôn belül kell benyújtani a területi adóhatósághoz. A bevallás az adófizetô azonosításához szükséges adatokon kívül tartalmazza az adóalap kiszámításához szükséges adatokat, a mentességeket, kedvezményeket, különbözô tájékoztató adatokat és nem utolsósorban a kiszámított adót.

A bevallás késedelmes teljesítése, illetve elmulasztása a súlyos jogsértések körébe tartozik.

Bizonyos, a törvényben meghatározott feltételek között, nem kötelezô adóbevallást tenni. Például az a magánszemély, aki az év folyamán kizárólag csak fizetésbôl vagy nyugdíjból szerez jövedelmet, az adóbevallás helyett az adóhatósághoz a munkaadó, illetve a nyugdíjosztály által kiállított személyi keresetet (nyugdíjat) igazoló lapot kell benyújtania, mely tartalmazza a fizetésbôl, illetve nyugdíjból szerzett évi jövedelmet és az annak megfelelô adót.

Az adó befizetése a törvényben meghatározott szabályok és határidôk szerint történik. A törvényjavaslat szerint a személyi jövedelemadó-tartozást elvben az adóévet követô április 15-ig kell majd kiegyenlíteni. Az egyéni vállalkozók, önálló tevékenységet folytatók az adóév folyamán kötelesek negyedévenként adóelôleget befizetni. Az adóelôleg számítási alapja az adóévet megelôzô adózás alá esô jövedelem, melyet a folyó év prognózis szerinti inflációs rátájával megnövelnek.

Kivételt képeznek az általános befizetési szabály alól a jövedelemforrásnál történô levonások. Ez a módszer (ún. pay as you earn — „fizess, ahogy keresel") például azt jelenti, hogy a munkáltató köteles havonta az alkalmazott évi keresetének megfelelô adó 1/12-ed részét kiszámolni, a fizetésébôl levonni, és az adóhivatalnak átutalni. Ez esetben tehát az adó kiszámítása, levonása és befizetése a munkaadóra hárul.

A személyi jövedelemadó sikeres bevezetése nagy feladat elé állítja mind az adóhatóságot, mind az adófizetôk népes táborát. Úgy vélem, hogy a személyi jövedelemadó-törvény megalkotását nem lenne szabad helyettesíteni egy hirtelen elfogadott sürgôsségi kormányrendelettel, ahogy az már az utóbbi idôben nagy horderejû törvények esetében is megszokott dologgá vált. Ez a törvény olyan idôtálló, méltányos és demokratikus alapelveket kellene lefektessen, melyek a civil társadalom számára hosszú távon elfogadhatók, elsajátíthatók és alkalmazhatók lehetnek. Olyan jól kidolgozott és stabil törvény megalkotására lenne szükség, melynek alapelveit már iskolás korban el lehetne sajátítani, és kisebb-nagyobb változtatásokkal egy életen keresztül mindennapjaink elkerülhetetlen, de nem elviselhetetlen tartozékaként fogadhatnánk el. Ennek érdekében szükséges lenne, hogy a törvény rendelkezései figyelembe vegyék a nemzeti sajátosságokat, a tudományos igényû szociális és gazdasági felmérések eredményeit és a nemzetközi adózás idevágó tapasztalatait. Ahhoz, hogy egy jól kimunkált, ellentmondásoktól lehetôleg mentes törvény születhessen, meg kellene adni a parlamenti ellenzéknek (bármilyen minôségû az) is a lehetôséget, hogy véleményeket ütköztessen, a civil társadalomnak pedig, hogy a törvénytervezetrôl, még törvényerôre emelkedése elôtt, véleményt nyilvánítson. Ilyen feltételek figyelembevételével talán születhetne egy elfogadható személyi jövedelemadó-törvény.

A romániai gyógyszerpiac évrôl évre gyorsan nô, de a hazai gyártók közben piacot veszítenek — állapították meg a szakemberek. A gyógyszerértékesítés az 1994-es 224 millió dollárról tavalyra 397 millió dollárra nôtt úgy, hogy a külföldi gyártók közben megerôsítették piaci pozíciójukat. Néhány, fôleg külföldi tulajdonba került hazai cég kivételével, amilyen a Smithkline Beecham által nemrég megvásárolt Europharm, vagy a Pharmatech és a Labormed, a hazai gyártók fokozatosan vesztik piacukat.

Az Antibiotice Iasi-nak sokmillió dollárra lenne szüksége üzeme felújítására, átszerszámozására. Az egyik legerôsebb hazai gyártó, a kolozsvári Terapia, másokhoz hasonlóan, képtelen behajtani számláit a társadalombiztosítástól.

A legnagyobb hazai gyártók kiskereskedelmi hálózatok alakításával próbálnak védekezni. Az Europharm, a legnagyobb önálló romániai gyártó 27 üzletet nyitott az év eleje óta. A Pharmatech az Állami Tulajdonalaptól nemrég megvásárolta egy 94 patikával rendelkezô hálózat 50,3 százalékát.

Az idén 4,7 millió tonnás búzatermés várható, szemben a tavaly betakarított 5,2 millió tonnával. A termés csökkenését elsôsorban az okozza, hogy hasonló arányban csökkent a búzával bevetett területek nagysága: 2 millió hektárról 1,7 millió hektárra.

A jelenlegi búzakészletek 570 ezer tonnát tesznek ki, ami a 255 ezer tonnás havi fogyasztást figyelembe véve elméletileg biztosítja, hogy ne legyen gond a szükségletek kielégítésével. A meglévô készletekbôl azonban 400 tonna a magántermelôknél van, akik addig nem akarják eladni búzájukat, amíg kilónként 1800–2000 lejes árat nem kapnak érte, miközben a malmok és a nagy felvásárlók nem hajlandók az árban 1500 lej fölé menni.

A termelôk elégedetlenségét növeli az is, hogy az állam az idén semmilyen formában nem akarja támogatni — prémiumokkal vagy szubvenciókkal — a búza és a rizs termélését. Szakértôk szerint a szubvenciók hiánya miatt elkerülhetetlen lesz, hogy Románia Magyarországról importáljon búzát.

A kormány tavaly az év második felében a hazai termelôk értékesítési nehézségeire hivatkozva felfüggesztette a magyar búza esetében a kedvezményes CEFTA-vámot. Az idén az év elején a mezôgazdasági minisztérium követelése ellenére lemondtak az intézkedés meghosszabbításáról, ehelyett a magyar sertés- és baromfihús importjára függesztették fel július 2-tól egy évre a CEFTA-n belüli kedvezményes vámot.

A Focus címû müncheni hírmagazin legújabb számában megjelent információk szerint az európai közös valuta, az euró, 2002. január elsejével, átmeneti idô nélkül kizárólagos fizetôeszközként váltja fel Németországban a márkát.

Amint a magazin a német pénzügyminisztérium egyik törvényjavaslatát idézve közölte: ily módon el akarják kerülni, hogy két törvényes fizetôeszköz legyen forgalomban.

A kijelölt határnap után nem lesz köteles egyetlen polgár sem német márka bankjegyet vagy érmét fizetôeszközként elfogadni. Csupán a bankokat, a kereskedelmet és az automatákat üzemeltetôket kötelezik, hogy 2002. február 28-ig még fogadjanak el készpénzt német márkában.

Az eredeti tervek szerint a nemzeti valuta az euró bevezetését követô hat hónapon át érvényes fizetôeszköz maradt volna.

Megkezdôdött a Vaskapu I. hajózási és vízierômû-rendszer felújítása és korszerûsítése.

A munka jövô év végére fejezôdik be, és az erômû áramtermelô kapacitását 170 megawattról 190 megawattra növelik — jelentette ki Ioan Trâmbitas vezérigazgató.

Azt mondta, hogy az erômûrendszer általában európai színvonalú, de az automatikus mûködtetô és ellenôrzô rendszer feltétlenül korszerûsítésre szorul.

A Vaskapu I-es rendszer 27 éve épült román–jugoszláv együttmûködésben, hat Kaplan-turbinával.

Az útlevelekkel foglalkozó ügyosztály keddi közleményében nyilvánosságra hozta, hogy a Versenytanács véleményezésével július 12-tôl az útlevelek költsége 11 ezer lejjel növekedik. A konzuli díj változatlan marad: 21 ezer lej. Azok, akik július 12-ig kifizették az útlevelek kibocsátásáért járó díj ellenértékét, ki kell fizetniük a régi és az új közti árkülönbséget, pontosabban a 11 ezer lejt.

Több mint kétmilliárd dollárt törlesztett eddig idén esedékes külföldi adósságából Románia. Ezzel ez évi ilyen kötelezettségeink nagyobb részét teljesítettük, már csak kevesebb mint 300 millió dollárt kell kifizetnünk — közölte a Román Nemzeti Bank.

A bank szóvivôje a fizetések folyamatosságának hagsúlyozása mellett ugyanakkor erôs reményét fejezte ki, hogy a nagy nemzetközi pénzügy és gazdasági szervezetek a valutatartalékok feltöltéséhez szolgáltatják majd a (hitel)pénzt.

Az Alfa Kartell szakszervezet a kormány lemondását követeli, mivel nem teljesítette a szakszervezetekkel kötött megállapodásokat, és a közösen aláírt protokollum elôírásaival ellentétes döntéseket hozott — nyilatkozta kedden Bogdan Hossu szakszervezeti elnök. Bár a szakszervezetek kérték a kormányt, hogy a hátrányos helyzetû társadalmi rétegek számára megfelelô támogatást biztosítson, a kormány ellenben újabb illetékeket és adókat rótt a lakosságra.

A szakszervezetek általában elégedetlenek a kormány munkájával, és ezért úgy döntöttek, hogy a kormány leváltását szorgalmazzák. Ugyanakkor felszólították a kormánykoalíciós pártokat, hogy tegyenek eleget a követeléseknek, mert ellenkezô esetben szeptembertôl sorozatos tiltakozó megmozdulásokat szerveznek.

A Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja (RTDP) kedden keresetet nyújtott be az Alkotmánybírósághoz. Az egyik fellebbezés a nemrég elfogadott tanügyi törvénnyel kapcsolatos, míg a másik okmányban alkotmányellenesnek tartják azt a tényt, hogy a kormány rendelet kibocsátása által ratifikálhassa a Kisebbségi és a Regionális Nyelvek Európai Chartáját — közölte keddi sajtóértekezletén Ion Iliescu RTDP-s elnök.

A kormány csütörtöki ülésén valószínûen napirendre tûzi annak a sürgôsségi kormányrendeletnek a megvitatását, amely megadná az engedélyt, hogy július 15-én egy Koszovóba tartó 350 katonából álló magyar katonai egység haladhasson át Románia területén — jelentette a Mediafax bukaresti diplomáciai hírforrásokra hivatkozva. A hírügynökség szerint Magyarország felkérte a román külügyminisztériumot, hogy engedélyezze a magyar katonák átvonulását az ország területén.

Románia engedélyezte, hogy kedden három orosz katonai szállító repülôgép haladjon át az ország légterén. A gépek a boszniai biztonsági erôkbe vezényelt orosz csapatokat, a szükséges katonai technikát szállítják.

Simona Miculescu, a külügyminisztérium szóvivôje kedden közölte, hogy Moszkva kérésére három gép áthaladását engedélyezték. Az átrepülések négyóránként követik egymást. Az elsô gép helyi idô szerint reggel 9 órakor ért román légtérbe.

A külügyi szóvivô elmondta, hogy a külügyminisztérium hétfô este kapta meg a hivatalos értesítést a NATO és az orosz illetékesek megállapodásáról. Közvetlenül ezt követôen befutott az átrepülés engedélyezésére vonatkozó orosz kérés.

Románia az elmúlt napokban a NATO és Oroszország közti megállapodás hiányára hivatkozva megtagadta az orosz katonai gépek átrepülését légterén.

Adrian Nãstase volt külügyminiszter, az ellenzéki Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja (RTDP) alelnöke szerint „veszélyes politikai koncepciók kísérleti laboratóriuma" lett Európa.

Nãstase részt vesz a volt külügyminiszterek szerdán kezdôdô moszkvai konferenciáján. Itt tervezett felszólalásának teljes szövegét kedden közölte a Cotidianul címû napilap.

Az ellenzéki politikus szerint a koszovói konfliktus egyik fô tapasztalata az, hogy kísérlet történik a korlátozott szuverenitás elméletének felelevenítésére. Az egész világ biztonságát fenyegetheti, hogy a gyámság ugyancsak régi elméletének felélesztése és annak ötvözése a „régiók Európája víziójával" az „államköziséggel" próbálja a hagyományos államokat helyettesíteni.

Nãstase kitért arra is, hogy rendkívül veszélyes precedenst teremthet, „ha megpróbálnak feldarabolni egyes államokat, s ennek megfelelôen megváltoztatják a határokat".

„A helyzet paradox. Miközben egyes államokat megpróbálnak feldarabolni, elismerik annak lehetôségét is, hogy más államok növeljék területüket" — hangsúlyozta.

A volt külügyminiszter szerint ezt eredményezheti, ha elfogadják Koszovó elszakadását Szerbiától. Ebben az esetben lehetségessé válik Nagy-Albánia létrejötte.

„Hasonló folyamat mehet végbe a Vajdaság esetében is, amelynek autonómiája mellett a magyar kormány kardoskodik" — mondta.

Nãstase szerint jelenleg létezik annak veszélye, hogy kétségbe vonják a határok sérthetetlenségének elvét és a két világháború utáni békeszerzôdések eredményeit. Ennek következményei nemcsak Európa békéjét és biztonságát, de az egész világét is érinthetik — figyelmeztetett.

Hetenként háromszor rendszeres járatot üzemeltet Kolozsvár és Budapest között a bukaresti Veg Air magán légiforgalmi társaság.

Gheorghe Vâlceanu, a társaság igazgatója elmondta az MTI-nek, hogy a járatokat egy hónappal ezelôtt indították. Az utaslétszám eddig viszonylag alacsony, de bíznak abban, hogy a társaságnak idôvel sikerül kapcsolódnia a Budapestrôl induló, illetve oda érkezô nemzetközi járatok rendszeréhez.

Ha ez sikerül, a legjelentôsebb erdélyi városból és környékérôl induló, illetve az oda tartó utasok kényelmes és kézenfekvô csatlakozási lehetôségekhez juthatnak a nemzetközi járatokhoz. Távlati terveiben a Veg Air számít a Malévvel létrejött együttmûködésre — mondotta Vâlceanu.

A Veg Air jelenleg egy YAK–40 típusú gépet üzemeltet a budapesti járaton. A gép reggel indul Kolozsvárról és kora délután tér vissza Budapestrôl.

Románia és Törökország kapcsolatai a régióbeli megértés modelljét jelentik, az államfôk kétévenként tartott találkozásának intézményesítése pedig példa nélküli Románia kétoldalú kapcsolataiban — jelentette ki kedden, Ankarában, Emil Constantinescu államfô.

Az elnök kedden kezdett kétnapos hivatalos látogatást Törökországban, ahol vendéglátóival a kétoldalú kapcsolatokról és a térség helyzetérôl folytat megbeszéléseket.

A török államfôvel, Süleyman Demirellel tartott elsô találkozón fô kérdés volt a balkáni térség helyzete, a tervezett Délkelet-európai Biztonsági Megállapodás. Mindkét államfô úgy vélte, hogy jelenleg az újjáépítésnek és a térségbeli nyugalom helyreállításának kell elsôbbséget biztosítani.

Az államfôi találkozóval idôben egybeesô román–török gazdasági vegyes bizottsági tanácskozáson Radu Berceanu ipari és kereskedelmi miniszter az egyes román termékeket sújtó dömpingvámok megszüntetését kérte.

— A harmonikus kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok kialakításához az export ösztönzése vezet, nem pedig az import akadályozása — szögezte le a román miniszter. Egyben arra is kérte a török felet, hogy támogassa a két törökországi energetikai tenderen legjobb ajánlatot tett román cégeket.

Románia és Törökország között a kereskedelmi forgalom értéke tavaly megközelítette a 600 millió dollárt. Az egyenleg enyhe román többletet mutatott.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]