 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
1999. július 14.
(XI. évfolyam, 161. szám)
Legalább tizenhárom ember vesztette életét, több személy eltûnt és sokan megsebesültek hétfôn reggel a Hunyad megyei Malomvíz nevû településen történt földcsuszamlás következtében.
A heves esôzések nyomán megcsúszott a hegy a Retyezátban folyó Nagypatakon épülô vízierômûnél dolgozó munkások lakótelepe fölött. A 24 óra leforgása alatt négyzetméterenként több mint 130 liter vizet magába szívott hegyoldal ráomlott arra az ideiglenes településre, amelyen családjával együtt több mint száz építômunkás lakott.
Az esôzések nyomán a Nagypatak hozama négy-ötszörösére növekedett, s néhány helyen a telepre vezetô utat teljesen tönkretette. Emiatt és a hétfô reggeli sûrû köd miatt, a telep csaknem megközelíthetetlen volt. A Nagypatak a völgyzáró gátat is megrongálta. Miután a köd felszállt, a Zsil-völgyi egyik bányavállalattól küldtek helikoptert a katasztrófa áldozatainak megsegítésére. Ugyancsak a helyszínre sietett Vlad Rosca helyi közigazgatási államtitkár.
Radu Vasile miniszterelnök hétfôn délután válságtanácskozást tartott a védelmi és a belügyminisztérium képviselôivel. A tanácskozás után a kormányfô elmondta, hogy egy mûszaki zászlóalj készen áll a bevetésre, ha a folytatódó esôk miatt romlana a helyzet a térségben.
A miniszterelnök keményen bírálta a környezetvédelmi és vízgazdálkodási minisztériumot, mivel a szaktárca még mindig képtelen volt megtenni azokat a szükséges intézkedéseket, amelyeket a törvény ilyen katasztrófahelyzetekre elôír.
A völgyzárógát térségét még kedden sem lehetett szárazföldön megközelíteni. A mentési munkálatokban a hadsereg két helikoptere vett részt.
A környék lakosai felkészültek a menekülésre
Az eddig jelentések 13, illetve 15 halottról szólnak, de egyelôre azt sem tudják pontosan, hogy hány embert temethetett el a leszakadt domboldal a Gura Apei nevû völgyzárógát építôinek lakótelepén. A hadsereg helikopterei 21 sebesültet szállítottak hétfôn a közeli Hátszeg kisváros kórházába.
A Retyezát hegység Malomvíz nevû településénél még 1974-ben kezdték el építeni a zárógátat a Nagypatak (Râul Mare) hegyi folyón. A tervek szerint ez lett volna a legmagasabb völgyzárógát Európában. Átadásának eredeti határideje 1986 volt, de a munka azóta sem fejezôdött be.
A gát tövénél kétszintes épületekbôl átmeneti munkásszállást húztak fel az építôknek. Az átmenetiség állandóvá vált, a Brazi nevû szálláson jelenleg mintegy száz család — körülbelül 300 ember — él. Az eddigi jelentések szerint a hétfô hajnali katasztrófa idején a lakók harmada lehetett a házakban.
A szakértôk már több mint tíz éve figyelmeztettek a földcsuszamlás veszélyére. Ebben az évben készült el az a geológiai térkép is, amely kimutatta azokat az agyagrétegeket, amelyek bármely pillanatban leszakadhatnak — mint az megtörtént.
— A gátat építô vállalat vezetése azonban titokban tartotta ezeket a vészjelzéseket, mert attól tartott, hogy emiatt leállítják az építkezést — írta az Evenimentul zilei napilap.
Bár az illetékesek erôsen állítják, hogy a gát nem rongálódott meg, az teljesen biztonságos, a környékbeli településeken élôk attól tartanak, hogy menekülniük kell otthonaikból.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) a legjobb esetben a jövô hét végén dönthet a Romániának ígért készenléti hitelrôl — jelentette ki Ioan Drãgulin, Románia IMF-képviselôje.
Az IMF-képviselô szerint a nemzetközi pénzintézet azért nem tud foglalkozni ezen a héten a román hitellel, mert a pénzügyminisztérium késve küldte meg a Credit Suisse First Boston bankkal kötött 200 millió dolláros kölcsön dokumentációját, és egyelôre adós a fizetésképtelenné vált Bancorex kereskedelmi bank átszervezésérôl szóló jelentéssel is.
Az IMF korábban magánhitelek megszerzéséhez kötötte saját kölcsönének jóváhagyását.
Decebal Traian Remes román pénzügyminiszter ugyanakkor biztosra veszi, hogy az IMF július 23-án jóváhagyja a Romániának szánt, mintegy 500 millió dolláros készenléti hitelt. Remes közölte, hogy a Bancorex átszervezésérôl szóló jelentést már hétfôn postázták az IMF tárgyalóküldöttsége vezetôjének. Traian Bãsescu szállításügyi miniszter szerint viszont a szerzôdést az IMF július 21-én írja alá.
A pénzügyminiszter optimizmusa ellenére a készenléti hitel továbbra sem vehetô kész ténynek. A hazai gazdasági sajtó felhívta a figyelmet arra, hogy jelenleg a legkomolyabb gondot a költségvetési hiány okozza, mivel kétségessé vált, hogy Románia képes lesz-e a hiány mértékére tett ígéretét tartani.
A kormány eredetileg azt vállalta, hogy 1999-ben a költségvetési hiány a hazai össztermék 2 százaléka lesz. Az idei költségvetési törvényt ennek az ígéretnek megfelelôen szavazták meg.
Rövid idôn belül kiderült, hogy az ígéret tarthatatlan, így újabb tárgyalások után az IMF elfogadta, hogy a költségvetési hiány 2,5 százalékot érhessen el. A költségvetés hiánya az elsô félév végén 7361 milliárd lej volt, pedig az egész évre 6500 milliárd lejt terveztek.
Valeriu Stoica román és Dávid Ibolya magyar igazságügyi miniszter hétfôn hivatalos megbeszéléseket tartott Bukarestben a két minisztérium közti együttmûködés helyzetérôl — közölte a román igazságügyi minisztérium sajtóosztálya.
Dávid Ibolya hétfôn érkezett rövid — a magyar fél tájékoztatása szerint nem hivatalos — látogatásra a fôvárosba. A tervek szerint a román igazságügyi miniszterrel tartott megbeszélés mellett találkozik az RMDSZ vezetôivel is.
A román és a magyar igazságügyi minisztérium 1997 szeptemberében írt alá együttmûködési megállapodást. Ennek alapján szakértôi konferenciát rendeztek a gazdaságjogról 1998 januárjában Békéscsabán, a közép- és kelet-európai igazságszolgáltatás korszerûsítésének feladatairól 1998 áprilisában Budapesten, majd szemináriumot tartottak tavaly októberben Aradon az emberi jogok európai konvenciójának, illetve az Európa Tanács emberi jogi dokumentumainak büntetôjogi alkalmazásáról.
A két miniszter igen nagyra értékelte az eddig végzett közös munkát, és megállapodott az együttmûködés további lépéseiben. Ezek közé tartoznak a román és a magyar bírók kölcsönös látogatásai és tapasztalatcseréi, a két minisztérium szakértôinek találkozói annak érdekében, hogy kölcsönösen könnyítsék az Európai Unió normáinak megfelelô jogharmonizációt — hangsúlyozta a román igazságügyi minisztérium közleménye.
Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke kedden a bukaresti Elnöki Hivatalban találkozott Dávid Ibolya igazságügyi miniszterrel. Az RMDSZ részérôl jelen volt Borbély László kormányzati tevékenységért felelôs ügyvezetô alelnök, területrendezési államtitkár, Madaras Lázár önkormányzati ügyvezetô alelnök, Varga Attila, az RMDSZ képviselôházi frakciójának vezetôje, Demeter János helyettes kormányfôtitkár, Kelemen Hunor mûvelôdési államtitkár.
A szövetségi elnök ismertette az RMDSZ helyzetértékelését, kormánykoalíciós tevékenységét és teendôit, különös tekintettel az európai integrációs célok megvalósítását illetôen. Abban az összefüggésben, hogy Magyarország támogatni kívánja Románia e céljának megvalósítását, a résztvevôk szükségesnek tartották a magyar kormány és az RMDSZ közötti kapcsolatot Magyarország integrációs tapasztalatának átvétele, értékesítése érdekében.
(További részletek a 8. oldalon)
Az elôzetes szándék ellenére még nem zárult le a városi tanács üléseinek idôszaka: csütörtökre halasztódott az utolsó ilyen esemény. Nem lesz Kolozsváron nagybani kereskedelmi piac, legalábbis egyelôre nem — döntött hétfôn a városi tanács. Ugyancsak nemmel szavazott a többség arra a polgármesteri hivatali indítványra, amely hatvanötmillió értékben, a Soros-alapítványi támogatásból, gyermekjátszótéri alkalmatosságokat kívánt felszerelni a Hétvezér (Július 14) téren. Ahol állítólag, és ezt ellenôrizni fogják, már van ilyen. De erre az esetre „jóakaró és segítôkész" elemeknek a tarsolyában azonban már kész a javaslat: tegyék a játszóteret a Kálvária dombjára. Ez a veszély megszûnt, egyelôre.
Az utóbbi napok heves esôzéseinek kolozsvári árvízkárosultjai kárpótlási igényüket (lakásra, kertre, gazdasági területre), az 1995/67-es törvény 22-es szakaszára és a 2399-es számú városi tanácsi döntésre alapozva, a polgármesteri hivatalhoz nyújthatják be.
Fiatal lány holttestére bukkant a Nádas patakban egy helybeli lakos. A vizsgálatok során erôszak nyomait nem fedezték fel a holttesten, gyilkosság gyanúja nem merült fel. Az áldozat mûszálas blúzot viselt csíkos és virágos mintákkal, barna pulóvert, fehér-kék színû selyemszoknyát, valamint ékszereket hordott (ezeket a rendôrség a hozzátartozóknak adja át). A 25 év körüli lány jobb alkarjának külsô részére az Ana nevet tetoválták, bal alkarjának belsô részén pedig a Valer–Ana tetoválás látható. Az áldozat bal szeme alatt anyajegy található, rövidre nyírt haja barnásmeggyszínûre van festve. A tetem azonosítása érdekében a nyomozás folytatódik.
A Bolyai Társaság választmánya nevében Wanek Ferenc elnök szerkesztôségünkbe eljuttatott közleményében leszögezi: „Abból a ténybôl kiindulva, hogy társaságunk az önálló magyar felsôoktatási intézményrendszer törvényes keretek közötti megteremtését és megszervezését tûzte ki céljául, teljes összhangban az RMDSZ programjával, amely szerint »A romániai magyarság nemzeti identitása megôrzésének és versenyképes szakemberképzésének feltétele az oktatási rendszer autonómiája« [...]; ennek megfelelôen: [...] »igényeljük a Kolozsvár központú önálló magyar egyetem [...]« visszaállítását, mint amely e hálózatnak kulcsfontosságú eleme; szem elôtt tartva, hogy »a [Bolyai] társaság minden, a céljait érintô fôiskolai oktatási kérdésben kinyilványítja véleményét és továbbítja a döntési fórumokhoz«;
Azzal kapcsolatban, hogy Románia törvényhozó testületei a közelmúltban elfogadták a tanügyi törvényt kiegészítô és módosító 1997/36-os számú sürgôsségi kormányrendeletet, valamint a felsôfokú oktatási intézmények akkreditálásáról szóló 1993/88-as számú törvényt módosító szöveget, társaságunk választmánya szükségesnek tartja leszögezni az alábbiakat:
Nem érthetünk egyet az RMDSZ politikai képviseletének azon értékelésével, amely szerint az elfogadott törvények sikerként értékelendôk, mivel azok nincsenek összhangban sem céljainkkal, sem az RMDSZ programjával, és nem teszik lehetôvé nemzeti közösségünk jogos elvárását, hogy magyar oktatási nyelvû önálló állami tudományegyetemmel rendelkezzék.
Társaságunk tisztában van azzal az ellenállással, amelyet ügyünkkel szemben a mai román politikai elit tanúsít, és azzal, hogy az adott közegben jelenleg ez az elérhetô maximum, de hiányolja az RMDSZ vezetése részérôl annak a hivatalos kinyílvánítását, hogy ez nem felel meg a romániai magyar közösség jogos elvárásainak.
Ez a közösség fennmaradása érdekében nem mondhat le a fent megfogalmazott igényeirôl, amit társaságunk ország és világ elôtt újból kinyilvánít. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem törekszünk a jelenlegi törvényes keretek maximális kihasználására" — áll a nyilatkozatban.
A RMDSZ Kolozs Megyei Képviselôtanácsa (MKT) tegnapi ülésének egyetlen napirendi pontja a tanügyi törvény megszavazása nyomán kialakult helyzet, beleértve a kolozsvári székhelyû önálló állami egyetem ügyének a megvitatása volt. Somai József MKT-elnököt az ülés elôtt arról kérdeztük: miért tartották szükségesnek a testület összehívását?
— Az MKT-t a testület több mint egyharmadának a kérésére hívtuk össze azzal a céllal, hogy megvitassuk a tanügyi törvény módosítása során kialakult helyzetet. A törvény módosításával kapcsolatban részben objektív, részben szubjektív értékelések hangzottak el. Ezért az MKT tagjainak többsége úgy gondolta, hogy ezúttal is köteles állást foglalni. Annál is inkább, mert egyesek szerint az az értékelés, amely a sajtóban megjelent, talán túlságosan pozitívan értékeli a nemrég elfogadott tanügyi törvényt. Többen kifejezték, hogy nem értenek egyet teljes mértékben az RMDSZ értékelésével. A törvénynek valóban vannak pozitívumai, és elôrelépést jelent az elôzô törvényhez viszonyítva, de figyelembe véve, hogy bizonyos alapvetô kérdésekben — mint például az egyetem alapítása, valamint a történelem és a földrajz anyanyelven való tanítása — nem történtek lényeges változások, a törvény nem könyvelhetô el különleges sikerként. Ugyanakkor az is zavart okozott az MKT-tagok körében, hogy egy RMDSZ-es szenátor nem szavazta meg a törvényt. Meg kell beszélnünk, hogy ez a szenátor, aki a törvény ellen szavazott, valóban vétkes-e. A sajtóból ugyanis úgy értesültünk, hogy kilátásban van ennek a szenátornak a szankcionálása is. Szerintem elôször meg kell vizsgálni az indokokat, és csak azután kell következtetéseket levonni — mondta Somai József.
(A részletekre visszatérünk.)
Reményik Sándor Pincegaléria
A Zsoboki Nemzetközi Alkotótábor résztvevôinek festményeibôl, grafikáiból nyílik tárlat július 15-én, csütörtökön délután 5 órakor az evangélikus egyház Kossuth (1989. december 21.) utca 1. szám alatti Reményik Sándor Pincegalériájában. Az immár hagyományos rendezvényen a táborban készült alkotásaikat mutatják be a mûvészek.
A nagy érdeklôdéssel várt tárlatot Banner Zoltán mûvészettörténész nyitja meg, értékeli a tábor jelentôségét, elemzi a kiállított munkákat. A neves szakember ezt megelôzôen, július 14-én, szerdán este 7 órakor Zsobokon, a tábor zárórendezvényén tart elôadást a jelenkor mûvészetérôl, a mûvészeti ágak kapcsolatáról, a köztük levô határok elmosódásáról.
A megnyitó mûvészi mûsorában Máthé Júlia kvartettje barokk muzsikát ad elô.
Mindenkit szeretettel várnak.
PETÔFI EMLÉKÉRE SZERVEZETT VETÉLKEDÔT a Magyar Ifjak Világfóruma Erdélyi Társasága. Ennek kiértékelését és az ezzel egybekötött emlékmûsort július 15-én, csütörtökön du. 4 órakor tartják a Györkös-Mányi Albert Emlékházban (Majális/Bilascu 5.). Elôadást dr. Dávid Gyula irodalomtörténész és dr. Almási István népzenekutató tart, majd Fodor Réka III. éves színmûvészeti hallgató verseket szaval. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.
TÖRTÉNELMÜNK A JELEN SZÁZADBAN 1989-IG
címmel dr. Sándor László tart elôadást 1999. július 15-én, csütörtökön du. 4 órakor az RMDSZ alsóvárosi körzetének székházában (Párizs utca 17.).
A KOLOZS MEGYEI CUKORBETEGEK EGYESÜLETE köszönetét fejezi ki az Alcom Rt.-nek a támogatásért, és felkéri tagságát, hogy jelentkezzen az egészségügyi szeszbôl, egyszer használatos fecskendôkbôl álló adományok átvételéért.
Szeleczky Zita 1915. április 20-án született Budapesten. A Színmûvészeti Akadémia elvégzését követôen 1936-tól elôbb a Nemzeti Színház ösztöndíjas, majd rendes tagja.
Antik és modern klasszikusok hôsnôjeként emlékezetes alakításai közé tartozik Júlia alakjának megformálása Shakespeare Rómeó és Júliájában, Titánia szerepe a Szentivánéji álomban. Láthatta a közönség Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjében Ledérként, játszott Németh László Villámfénynél és Mária fôhadnagy címû darabjában. Kiemelkedô alakításai közé tartozik Ibsen Peer Gyntjében Solvejg alakjának megformálása.
Alakításait 1939-ben Farkas–Ratkó-díjjal ismerték el. 1942–43 között a Fôvárosi Operettszínház tagja, 1944-tôl ismét a Nemzeti Színházhoz szerzôdik.
Magyarországon utoljára 1945. december 15-én lépett színpadra, a közönség Gárdonyi Géza: Annuska címû darabjának hôsnôjeként láthatta.
Szeleczky Zita nevét huszonnégy magyar film — többek között a Fekete gyémántok, a Sok hûhó Emmyért, a Zenélô malom, és a Nászinduló fôszereplôjeként is jegyzik. Az Egy éjszaka Erdélyben címû filmben nyújtott alakításáért elnyerte a velencei filmverseny díját.
1945-ben a szovjet megszállás elôl menekülve elhagyta Magyarországot. Elôbb Ausztriában, majd Olaszországban élt, 1948-ban Argentínában telepedett le. 1951-ben megalakította az Argentínai Magyar Nemzeti Színházat. Verses elôadóestjeivel bejárta Dél-Amerika és az Egyesült Államok magyarlakta településeit. Az emigrációban tíz hanglemeze és kazettája jelent meg.
1956-ban drámai levélben kérte a magyarországi események kapcsán a világ asszonyainak segítségét, melynek hatására az argentin elnök külön kihallgatáson fogadta. Az argentin rádióban Magyarországról szóló elôadássorozatra kérték fel.
1962-ben az Egyesült Államokba, Los Angelesbe költözött, ott élt 1997-es hazatelepüléséig.
1993-ban az emigrációban kifejtett kultúrmunkájáért a Magyar Köztársaság Középkeresztje kitüntetésben részesült.
Szeleczky Zita temetésérôl késôbb intézkednek.
— Elsôsorban a két lapunkat, a Diákabrakot és a Géniuszt említeném meg. Az elôbbibôl nyolc szám jelent meg az idén, ha hozzávesszük a Kánikulát, a Tinivár nyári magazinját is, mely lényegében három Diákabrak egy kötetbe sûrítve. A Géniuszt (melynek alcíme Ifjúsági ismeretterjesztô szemle) az idén hoztuk létre, ebbôl már három számot adtunk ki. Megjelent köteteink közül megemlíteném Horváth István: Harmatgyöngy, Nagy Olga: A szabadság hat napja, Kiss-Bitay Éva: Sárkányok alkonya, Zsakó Magdolna: A Maghreb gyöngye, Horváth Arany: Az elrabolt méltóság, Lászlóffy Csaba–Varga Domokos: A magyarság rövid története (III. kötet), G. Katona József: Fecskék havazásban, Rónaky Edit: Kész röhej, Ambrus Lajos: A kolontos legény címû köteteket. Újra megjelent egyik legsikeresebb kiadványunk, a Maturandusok (V. szám). Tervezzük a hetedik Diákévkönyv kiadását, egy angol–magyar diákszótár megszerkesztését, és ezenkívül hét-nyolc kötet megjelentetését (Csôsz Irma: Disznajói Rhédeyek és Fráterek nyomában, Pávai György: Energiahordozók, Vallasek Júlia: Angol mesék, Tolnai Éva: Közös játék, közös öröm, Szabó Csaba: A tátorján szél, Kozma Dezsô: Eleven örökség, Zsakó Magdolna: Karthágótól Asszuánig).
— Anyagi szempontból milyen volt ez az év?
— Sajnos, azt kell mondanom, hogy egy hullámvölgy alján vagyunk. Persze a kiadó jobban is állhatna, ha az oktatás nem úgy menne, ahogy megy. Erre példának az idei tanügyi sztrájkot említeném, amikor is a diákok nem kapták kézhez a lapokat és könyveket, s emiatt a 220 iskolából, amelyekkel kapcsolatban állunk, folyamatosan visszajöttek a megrendelések.
Egyébként kiadványainkat többnyire saját erôforrásainkból jelentetjük meg, csupán egy-két könyvre kapunk támogatást.
A Magyarország határain kívüli magyar katolikus közösségek negyvenkét leendô papja számára szervezett négy- napos találkozót a Rákóczi Szövetség. A pannonhalmi bencés kolostorba Erdélybôl, a Felvidékrôl, Kárpátaljáról, a Vajdaságból érkezett kispapokat hétfôn délután Várszegi Asztrik püspök, fôapát köszöntötte.
A következô napok elôadásain, beszélgetésein a szeminaristáknak alkalmuk lesz megismerkedni egymással, tapasztalatokat, segítséget kapnak leendô hitközségük egyházszervezô munkájához.
A kispapok találkozóján a II. Rákóczi Ferenc fejedelemrôl tart elôadást Ladocsy Gáspár tábori püspök. Az egyház felvidéki mûködési feltételeirôl Gábor Bertalan szlovákiai pap beszél. A teológus-hallgatók a program során az egyház-szociológia különbözô kérdéseivel ismerkednek, áttekintik a civil szervezetek és az egyház együttmûködésének lehetôségeit.
Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke elmondta, a papság a határon túli magyarság életében fontos szerepet tölt be; a hagyományok, a nyelv ápolása révén segít életben tartani az anyaországtól távoli közösségek azonosságtudatát.
A pannonhalmi találkozó tapasztalatai alapján szervezi majd a Rákóczi Szövetség a következô évek összejöveteleit. Ezekre, terveik szerint, a jövô évtôl leendô protestáns lelkészeket is meghívnak.
A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságának közleménye szerint dr. Csiha Kálmán erdélyi református püspök, az egyetemes magyar református zsinat elnöke huszadmagával (lelkészek és értelmiségiek) csatlakozott a székely-magyar rovásírás és az egész magyar nemzeti kulturális örökség védelmére fogant nyílt levélhez, amelyet Patrubány Miklós, az MVSZ elnökhelyettese, Egyed Ákos és Toró Tibor akadémikus és Nagy András grafikusmûvész kezdeményezett 1999. július 1-jén. A kezdeményezôk által Hámori Józsefnek, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma vezetôjének címzett nyílt levelet lapunk július 8-i számában közöltük.
Július 12-én délután a Gaudeamus könyvesboltban bemutatták Málnási Ferenc, a Brassai Sámuel Líceum magyartanára Irodalmi bölcsôink Romániában címû kötetét. Amint azt a szerzô elmondta, a könyv — amelyben neves literátoraink szülôhelyeit sorolja fel megyék szerint — már a forradalom elôtt elkészült, de kiadására csak most került sor. A Szegeden kiadott több mint 300 oldalas, a tudománynépszerûsítést és az irodalomtörténetet szerencsésen ötvözô kötet kapcsán a szerzô megjegyezte: jó lenne, ha iskoláinkban felhasználható videofilm is készülhetne a könyv alapján.
Társadalmi és útviszonyainkra különösképpen jellemzô a fônöki balesetek tömegmérete. Az utóbbi néhány fényéves évben karambolozott szekusfônök, szakszervezeti vezér, rendôrparancsnok, pártvezér — ez történetesen éppen kolozsvári, de korántsem véletlenül merevrészegen követte el büntetlenül maradt tettét. És nem maradtak ki a sorból a parlamenti képviselôk. Éppen azok, akik Európa egyik legszigorúbb közútforgalmi törvényét megszavazták.
Ebben a törvényben van egy nagyon érdekes ellentmondás. Elôírja, hogy ott, ahol véletlenül két sávon folyik a közlekedés egyazon irányba, elôzés után azonnal vissza kell térni a jobboldali sávra. Érthetetlen. Ha akcióban lévô rendôrökön, mentôkön és tûzoltókon kívül senkinek sem szabad meghaladni az ôsautókkal is elérhetô totyogó sebességet, akkor ki elôtt kell azonnal szabaddá tenni a középsô sávot?
A gépkocsivezetôk jól tudják, mit jelent az, hogy le kell kotródni az útpálya közepérôl. A jobboldali sávon sokkal gyorsabb az erózió. Bãsescu alig teszi ki a táblát, hogy itt van az önök pénze elásva, máris megjelennek a holdkráterek, amelyek között 30-assal is életveszélyes a bukdácsolás. Emellett ezen a sávon közlekednek a tehergépkocsi- és traktorpótló szekerek.
Az értelmetlen törvényszakasz rontja a közúti morált. A belsô sáv önkinevezett tulajdonosai — köztük az átmeneti korszak közutálattól övezett konjunktúralovagjai — hosszú kocsisorokat hajtanak maguk elôtt a törvényes sebességet meghaladva, mert az emberek inkább kockáztatnak, minthogy gödrök és szekerek között baktassanak.
A honatyák természetesen nem gondoltak a következményekre, amikor a hallgatólagos kivételezést biztosító törvényszakaszt megszavazták. A honatyák, mint rendszerint, elsôsorban magukra gondoltak. Az ô idejük, ugye, roppant drága. Nekik örökké sietniük kell, ezért az a pár száz kilométernyi második sáv legyen tiszta.
Az 1996-os választási kampányban Kolozsváron egy pártreklám-sajtóértekezlet azzal kezdôdött, hogy a fôvárosi fôjelöltek engedélyt kértek egy kis lazításra. Igaz, felváltva vezettek — magyarázták —, de így is nagyon idegfeszítô volt az útjuk, ugyanis a Bukarest–Kolozsvár távolságot négy és fél óra alatt futották le. Vagyis óránkénti 100 kilométeres átlagot valósítottak meg a falvakon átkígyózó ösvényen. Az 1999 június eleji szenátori karambol jelzi, hogy megkezdôdött az edzés a következô parlamenti választásokra. A szigorú törvény ellenére lesz itt megint olyan furikázás, mint a Hungaroringen fôszezonban. Mostani és jövôbeni törvényhozóink nyomában nyargalnak majd a gazdasági maffiavezérek, ôket követik a nagytôkések, valamint a nagy és közepes karhatalmisták, és közéjük vegyül néhány kisember is, aki elemi önérzetbôl nem hagyja magát leseperni az útról. Mindenkinek van egy dobása, hogy eltalálja: ebbôl a népes mezônybôl kit szûr ki a rendôrség.
A csaszikarambolokat azonnal követik a mûszaki halandzsák. Hogy állítólag szétrobbant a szenátusi kocsi egyik elsô kerékabroncsa. Na és? Ha ez a borzasztó ritka esemény a hazai közutakon megengedett legnagyobb sebességnél történik meg, a következmény mindössze egy kerékcsere. Amikor a szekusfônök a Bukarest–Ploiesti útszakaszon autójával kivégzett egy családot, félhivatalosan azt rebesgették, hogy a gépkocsi romlott el. Az. Az új Volkswagen. Ezzel a buta mesével két legyet akartak ütni egy csapásra: mentsék a hírszerzô bôrét és fokozzák a mûszaki ellenôrzés körüli fontoskodást.
Régen is karamboloztak a vezetésre képtelen fônökök. Maurer fogatosokat és teheneket terített le vadászatról hazamenet, Ceausescu egy bukaresti asszonyt ütött el, miközben az 1977-es földrengés okozta károkat gyarapította feleségével együtt tett munkalátogatásán. Barom, aki visszasírja ôket, de ismerjük el, hogy azok nem állítottak olyan hülyeséget, hogy a gépkocsi mûszaki állapota volt a hibás. Inkább a forgalomirányító milicistákra és szekusokra kenték bambaságukat, minthogy beismerték volna, hogy nem az útviszonyoknak és a rendelkezésükre álló termelôeszközök színvonalának megfelelôen repültek a kommunizmus felé.
Az utak akkor sem voltak jobbak. Nem mentek ilyen hamar tönkre, mint mostanában, amióta útadót szednek, de ritkábban javították, hogy minden jól menjen. És ennek megvolt a maga hatalmas elônye. A központi és a helyi kis és közepes fônökök minél késôbb érték el úti céljukat, annál kevesebb kárt okoztak az országnak. Ez az utóbbi évtized politikusaira is talál.
Úgyhogy volna egy választási kampányjavaslatom. Annak az elnökjelöltnek elôlegezzünk bizalmat, aki határozottan megígéri a sebességhatár betartatását. Ez annál idôszerûbb, minél több parlamenti tag karambolozik közveszélyesen. Ôk szavazták meg a törvényt — elsôsorban ôk tartsák be! Ugyanakkor az eszményi elnökjelöltnek meg kellene ígérnie, hogy az átlagautósok zaklatásától szigorúan eltiltja a közlekedéspolitikai és -mûszaki rendôrséget. Ugyanis az mese habbal, hogy az átlagembereket és átlagautóikat állandó megfigyelés alatt kellene tartani. Kisfizetésû kistisztviselô, ha akarna sem tudna úgy összezúzni egy autót, mint ahogy a szenátusi kocsi kinézett. Még akkor sem, ha elrobban az elsô gumiabroncsa, vagy meghibásodik a kormányszerkezete. Mert az átlagautósnak nincs motorja ahhoz, hogy a törvényes sebességet kétszeresen meghaladja.
Hogy mi lesz, ha a kedvenc elnökjelöltünk megígéri az emberarcú közlekedési morált? Akkor ezután a rendôrök nagyvonalúan eltekintenek annak az autósnak a megbüntetésétôl, aki a légynek sem ártott, és lecsukják az italtól vagy hatalomtól elkábult pártvezért? Ugyan! Ez olyan volna, mintha a csôdös bankigazgatókat és egyéb széltolókat vagyonilag végrehajtanának és elengednék a munkanélküli családok lakásadóját. Ne álmodozzunk. Emil Constantinescu is megígérte a korrupció letörését, és lám, mi lett belôle. A következô négy évben is az átlagpolgártól vasalják be a csôdbe ment bankok kasszahiányát, és úgyszintén az átlagautósok zsebére teljesíti bevételi tervét a rendôrség.
De olyan jó legalább ígéreteket kicsikarni.
Romániában mindmáig tartja magát az a nézet, hogy román területen egyáltalában nem is volt holocaust, Ion Antonescu tábornok rendszere barátkozott ugyan a náci Németországgal és 1940 októberétôl megtûrte német csapatok romániai jelenlétét, hadba is lépett a Szovjetunió ellen, de megtagadta a romániai zsidók kiszolgáltatását. A teljes történelmi igazság azonban Wolfgang Benz németországi antiszemitizmus-kutató szerint ennél sokkal bonyolultabb. Mint egy nemrég tartott tanácskozáson megállapították, valójában az 1940 augusztusában életbe lépett antiszemita törvények után megkezdôdött a romániai zsidók kifosztása és üldözése. A német „végsô megoldással" szembeni ellenállás csupán a „régi Románia" területére korlátozódott.
A román holocaust földrajzilag eltolódott — egyebek közt Bukovinába és Besszarábiába és a Dnyeszteren túlra. Ezeken a területeken 1941 és 1944 között legkevesebb negyedmillió zsidó halt meg románok által rendezett pogromok valamint az SS és más német alakulatok által román és ukrán segítséggel végrehajtott módszeres és tömeges agyonlövések következtében — tûnik ki a kutatás eredményeibôl.
Miután megindult a Szovjetunió elleni háború, 1941 nyarán Antonescu miniszterelnök tervet készített Bukovina és Besszarábia etnikai megtisztítására. Jean Ancel, a Jad Vasem izraeli kutatóközpont munkatársa a Der Tagespiegel címû berlini lap szerint dokumentumokkal igazolta, hogy Antonescu olyan utasításokat adott a hadseregnek és a rendôrségnek, amelyek szerint a visszahódított területekrôl az egész zsidó lakosságot a Dnyeszteren túli területekre kellett kényszertelepíteni. A Dnyeszteren túli terület a Dnyeszter folyó és a Déli-Bug között húzódik.
A deportálásokat Antonescu a vidéki területekkel kezdve rendelte el, hogy aztán a városokra is kiterjessze ôket. Ténylegesen mintegy 150–170 ezer zsidót deportáltak a Dnyeszteren túlra. A evakuálások olyan erôszakosan történtek, hogy már az átmeneti táborokba vezetô úton meghalt 27 ezer ember. Iasi városában 1941. június 29-én román katonák, rendôrök és polgári személyek a német Wehrmacht támogatásával mintegy 30–45 ezer zsidót öltek meg — idézi az adatokat a német lap.
Egy nagyobb városban, ahol gettóba zsúfolták össze a zsidókat, a német csapatok — helyi német nemzetiségûek és románok támogatásával — 50 ezer embert öltek meg. Ama 150 ezer deportált közül, akik elértek a Dnyeszteren túli területre, a németek 1944-es visszavonulása után már csak hétezren voltak életben.
A tanácskozáson a mintegy 25–30 ezer cigány Dnyeszteren túlra deportálását is megvitatták. Közülük mindössze kétezren élték túl a megpróbáltatásokat, de ezt a témát mindmáig nem dolgozták még fel nyilvánosan.
Remélhetôleg a koszovói és hozzá hasonló háborúknak, genocídiumoknak, meneküléseknek vége, s talán a koszovóihoz hasonló helyzetek kreálására szakosodottak annyit megtanultak ebbôl, hogy e témában nincsenek belügyek. Ámbátor, ha a történelemleckékbôl kiolvasható tanulságokat az emberiség nemcsak átmenôjegy erejéig biflázza be, hanem emlékezetében is tartja, valamivel kevesebb konfliktus robbanhatott volna ki — s ennyivel kevesebbnek kellene a tanulságait észben tartani. Sajnos, a jelek arra mutatnak, hogy az emberiség valahogy mindig megszerzi történelembôl az átmenôjegyet, de utána gyorsan ad acta teszi a tanulságokat. Így aztán nem csoda, ha minden aktuális bokszmeccs függetlenedik az elôzôktôl, s a sztálini kétskatulyás osztályozásból mindenik az igazságos jelzôt emeli ki és viseli. Mert minden harc, minden konfliktus igazságosnak, jogszerûnek és Istentôl támogatottnak mutatkozik — ha csak az egyik oldalról szemléljük. De hát a résztvevôktôl aligha lehet mást elvárni.
Ám a külsô szemlélô is — jó drukker módjára — akaratlanul odaáll az egyik küzdôfél mellé — hosszas megfontolás, mérlegelés nélkül — egyszerûen érzelmi, ötletszerûen támadt rokonszenvalapon is. Az érzelmek, rokonszenvek okát nem ajánlatos piszkálni — ahogy az ízlést sem —, tehát logikát sem érdemes keresni. Legfönnebb picurka érdeket.
A koszovói konfliktus kitörésekor a román társadalom gondban volt. Egy kicsit szembekerült a mindigtôl való rokonszenv az érdekkel. Ide is drukkolt volna, meg oda is. Lehetett volna, persze, tárgyilagos szemlélô — csakhogy az nem kifizetôdô. Hintázni is lehetett volna — de ez már lejárt lemez, még a botfülû Nyugat is kívülrôl fütyüli.
Így esett meg, hogy a román társadalom érzelmi-hangulati alapon drukkoló többsége, a sajtó támogatásával — mint a sportban —, a „bíróra" szórta átkait: itt bizony nagyhatalmi machináció igyekszik szétdarabolni azt, amit ugyanez a nagyhatalmi machináció toldozott össze, mert így kívánja korrigálni, ami korrigálásra szorul! S mert ezeknek a típusú hazai uraknak — mint Mórickának! — mindig mindenrôl AZ jut eszükbe, azonnal tovább is „fejlesztették" a korrekciót, hiszen ez az ország is ugyanúgy duzzadt föl, nem kétséges tehát, hogy ugyanazt a sorsot szánták neki is (minthogy ami ebül jött, ebül vész el!). Bizony. Érthetô, ha a szerbek sanyarú sorsában jó elôre magukat kezdték sajnálni. Mert csak EZ következhet!
Persze, akik gondolkoztak is — bár ôk sem lehettek túl mentesek a gyanakvástól —, azok a fegyvertelenek, védtelenek irányába pazarolták rokonszenvüket. Meg az erô felé. A történelmi tapasztalat kedvezôbbnek ítéli a gyôztes csapatnak szurkolni — több sikerélménnyel és nagyobb haszonnal jár. Koszovó esetében elég könnyen meg lehetett saccolni a mérkôzés kimenetelét. A népi bölcsesség szerint sok lúd disznót gyôz, hát még ha a nagyok egy szem lúd ellen fognak össze! Bár az is tény, hogy ebben a koszovói csatában vesztes biztosan van, de — paradox módon — gyôztes aligha. Meglehet, még a tanulságok síkján sem.
Vajon valóban attól kellene tartanunk, amit a botcsinálta idôjósok hírelnek: most majd Kovászna, Hargita következik? Egy biztos: vannak, akik ezt szeretnék. Legalábbis közelmúltunk, az eltelt kilenc szabadnak hitt esztendô ezt valószerûsíti: az Egyetem tér, Szatmár, Marosvásárhely, Zsil-völgye, Cserehát és a mindennapos kolozsvári provokációk stb., stb. polgárháború kirobbantásának igyekezetét sejtetik (amelynek füstje, lángja takarásában Koszovóhoz hasonló, még inkább felgyorsított tisztogatást lehetne megejteni), ez pedig közelebb vinne ahhoz, amit az alkotmányban — minden józan logika ellenére — rögzíteniük sikerült, az egységes nemzetállam megvalósításához. Mindez a szerbek iránti rokonszenvet is magyarázza, de még inkább érthetôvé teszi, miért ragaszkodnak körömszakadtáig ehhez a felesleges, egy Európa felé tartó országban értelmetlen, a valóságtól távol álló, végtére hazug megfogalmazáshoz.
Egy biztos: nem véletlenül verik a vasat és rémítenek vércsevijjogással, hogy Koszovó után Hargita, Kovászna következik. A tragikusan leromlott, csôd szélén álló gazdaság, az anyagi, erkölcsi és szellemi nyomor mind e feszültségkeltôk malmára hajtja a vizet, hiszen kilátástalanságba, reménytelenségbe sodort embereket lehet a legkönnyebben és legeredményesebben manipulálni és kétségbeesésüknek politikai irányt szabni. Még egyértelmûbben: érdekeik motorjaként beindítani. Hogy mik az érdekeik? Nem kétséges, a már elkezdett (vagy be sem fejezett!) választási kampányról, s végsô soron a hatalomról van szó! S ennek megszerzésében a minél rosszabb, annál jobb helyzet a legerôsebb támogatójuk, mert ilyenformán diadalmas megmentôkként reklámozhatják magukat. Ám ha úgy hiszik, hogy Koszovó után is minden eszköz megengedhetô sikerük érdekében, mélységesen tévednek: a koszovói példa a gondolkodó világ számára azt a tanulságot is hordozza, hogy a harmadik évezred küszöbén ilyen embertelenségek nem ismétlôdhetnek meg büntetlenül. Sehol és remélhetôleg soha többet.
A rendôrség jelentése szerint Csucsa, Magyarnagykapus és Kisbács helységekben a folyóvizek kiléptek a medrükbôl, 50 ha szántóföldet öntött el a víz, 39 ház vált lakhatatlanná, 28 híd és 5 gazdaság ment tönkre.
Csucsán az E60-as országút egy szakasza rövid ideig víz alá került, ám hamar rendes kerékvágásba került a forgalom.
Magyarfrátán és Berkenyesen 8 ház és 4 híd vált az árhullám martalékává, jelentôs anyagi kár (1,2 milliárd lej) keletkezett. Mezôszoporon és Magyarszentpálon is jegyeztek árvízkárokat, utóbbi helységben két ház vált lakhatatlanná. Összesen 1620 hektár szántóföld került víz alá, a kár végösszege mintegy 10,5 milliárd lej.
(pja)
Az áradások komoly károkat okoztak Szilágy megyében is: Magyarzsomboron, Alsóegregyen, Hidalmáson és Krasznahorváton több ház megrongálódott vagy teljesen károsodott. Magyarzsombor községben kétezer szárnyast pusztított el a víz, ötven kutat elárasztott.
Magyargorbón egy ház megsérült és 27 gazdaságot elöntött a víz. A Nádas patak által okozott áradás miatt Mérával és Kalotanádassal tegnap nem lehetett telefonösszeköttetésbe lépni.
— Kisbácsban három gazdaságot öntött el a víz — mondta Burlacu Felicia, a kisbácsi polgármesteri hivatal referense —, és megrongált egy repülôhidat, amelyen a gyalogosok keltek át a rendezôpályaudvar felé. Szerencsére még két más úton is el lehet jutni a pályaudvarra. Mérában két ház falai megrepedtek, a víz még további öt házba is behatolt, egy istállót tönkretett. Három kis hidat rongált meg az áradás, a Mérába vezetô országút ötvenméteres szakaszán földcsuszamlást okozott, emiatt a nehézgépkocsik, autóbuszok nem juthatnak el a faluba, a személyautók még igen. Tízméteres hosszúságban megrongálódott a vízvezeték. Andrásházán hét házat, míg Nádaskóródon egy hidat rongált meg a víz. A nádaskóródi makadámos úton, kétkilométeres szakaszon a víz kimosta a kavicsot, úgyhogy ezen a szakaszon most csak földes úton lehet közlekedni — tájékoztatott a kisbácsi polgármesteri hivatal referense. K. E.
Mint arról korábban beszámoltunk, Sabin Funar, Kolozsvár polgármesterének fia új piactér felépítéséhez kezdett a Donát negyedi Fortuna üzletház mellett. A beruházó az Investicon, a tervezô pedig a Duplex Kft. A polgármester fia elôzônél adminisztrátor, utóbbinál pedig társtulajdonos. A kivitelezést a TIM építkezési vállalat végzi.
A Donát negyedi piactér körül kialakult helyzet a Lazãr Viorel vezette Építkezési Felügyelôség figyelmét sem kerülte el. A kedd délelôtt tartott sajtóértekezleten a fôfelügyelô elmondta: a július 8–9. között végzett ellenôrzés során számtalan törvénytelenségre derült fény. A tervezô cég például nem határozta meg az építkezés szakaszait, a TIM Kft. megváltoztatta az építkezési megoldásokat, a munkálatok megkezdése elôtt nem értesítették a felügyelôséget, nem a kellô helyen helyezték el a mellékhelyiséget, valamint nem tartották be a tervezô elôírta minôségi követelményeket. Mester Ioan, a helyszínre kiszállt felügyelô július 13-i hatállyal elrendelte a munkálatok leállítását, és 200 ezer lejes pénzbírságot rótt ki. A felügyelôség ugyanakkor arra kérte az építkezési vállalatot, hogy mihamarabb szerezze be a munkálatok folytatásához szükséges engedélyeket, valamint egyeztessen a tervezôvel az építkezési szakaszok pontos meghatározásában.
Lazãr Viorel fôfelügyelô hangsúlyozta: amennyiben nem tesznek eleget a feltételeknek, és folytatják az építkezési munkálatokat, az építkezési felügyelôség az ügyészséghez fordul jogorvoslásért.
Mint ismeretes, miután bírósági határozattal a Minorita-templom visszakerült a görög katolikusok tulajdonába, Gheorghe Funar polgármester templomépítés végett városi tanácsi határozattal a Deák Ferenc (Eroilor) utca 24–26. szám alatti telekhez juttatta az ortodox egyházat. Kedd délelôtti sajtóértekezletén Lazãr Viorel, az Építkezési Felügyelôség fôfelügyelôje elmondta: a polgármester törvénytelenül engedélyezte a telken levô házak lebontását, ugyanis nem rendelkezett a Mûemlékvédô Bizottság, illetve a területrendezési és közmunkaügyi minisztérium engedélyével. Ennek következtében a felügyelôség elrendelte a bontási munkálatok azonnali leállítását. „A bontási engedélyt kibocsátó és kézjegyükkel ellátó személyek 5-tôl 7 millió lejig terjedô büntetést kaphatnak" — mondta a fôfelügyelô.
A Szamosújvári Református Szórványtábort 1997 óta rendezik meg minden nyáron. Azokat a gyerekeket gyûjti ôssze a környezô falvakból, akik nem beszélik jól a magyar nyelvet, vagy azért, mert nem járhatnak magyar nyelvû iskolába, vagy pedig mert az illetô falvakban annyira kevés a magyarság, hogy gyakran már a családban is románul beszélnek. A tábor elsôdleges célja a magyar nyelv gyakorlása.
A Szamosújvári Református Szórványtábort 1997 óta rendezik meg minden nyáron. Azokat a gyerekeket gyûjti ôssze a környezô falvakból, akik nem beszélik jól a magyar nyelvet, vagy azért, mert nem járhatnak magyar nyelvû iskolába, vagy pedig mert az illetô falvakban annyira kevés a magyarság, hogy gyakran már a családban is románul beszélnek. A tábor elsôdleges célja a magyar nyelv gyakorlása.
— A másik cél, hogy ezekbôl a kis szegény falvakból néhány gyereknek legyen egy 10–14 napos, élményekben gazdag nyaralása, amire az egész iskolai év alatt kellemesen emlékezzen vissza attól függetlenül, hogy román vagy magyar iskolába jár — mondta Kiss Zsuzsanna nyugdíjas tanítónô, a tábor fôszervezôje.
— Az idén hány gyerek jött és honnan?
— A vendéggyerekek a szamosújváriakkal együtt összesen nyolcvanketten voltak. A táborozók nagyon sok helyrôl érkeztek, így például Kékesrôl, Árpástóról, Veresegyházáról, Szépkenyerûszentmártonból, Sajóudvarhelyrôl, Sajószentandrásról, Bethlenbôl, Sófalváról, Nagyszebenbôl, Kisiklódról. A vendégeket a szamosújvári gyerekeknél szállásoltuk el. Sajnálatos módon a noszolyi és tacsi lelkészek, bár leadták a névsort a táborozó gyerekekkel, nem küldték el ôket. Mi viszont nagyon sokat dolgozunk azon, hogy gyerekeket szerezzünk, akik elszállásolják a kis vendégtáborozókat.
— Kinek a segítségével szervezik a tábort?
— Egyetlen támogató sincs a segítségünkre. Az anyagiak a református egyházon belül gyûlnek össze. A különbözô falvakból jövô gyerekek szülei vagy maga a falu is segít, amivel tud, ami számunkra nem kerül pénzbe. Mindenhol a lelkésznek köszönhetô, hogy megy a dolog vagy sem. A tábor fô segítsége a nôszövetség: ôk fôznek a táborozók számára nap mint nap. Ezenkívül az a tizenhat oktató, aki a tábor ideje alatt felvigyáz a gyerekekre, és foglalkozik velük, szintén puszta segíteni akarásból teszi.
— Mivel töltik a napot a táborozók?
— Minden évben az elôzô év tapasztalataira támaszkodunk, s ebben az is segítségünkre van, hogy tábornaplót vezetünk. A tábor mûködési tervét úgy próbáljuk összeállítani, hogy mindenkinek megfeleljen, elsôsorban a gyerekeknek. Elsô szempont az anyanyelv gyakorlása bármely formában, legyen az játékok, történelmi, természetrajzi elôadások, versek, népdalok, mesék, rajzfilmek útján. Arra is ügyelünk, hogy a foglalkozások szórakoztatóak is legyenek; van kézimunkázás, kirándulás, rajzolás, gyárlátogatások. Ezenkívül megünnepeljük azoknak a gyerekeknek a születésnapját, akik éppen a tábor ideje alatt lépnek át egy új életév küszöbén. Elmentünk a Téka Alapítványhoz is, itt néptáncot tanítottak a gyerekeknek. Emellett sor került álarcosbálra, rajzkiállításra, aszfaltrajzversenyre. A találkozót tábortûzzel, a templomban és az Emmaus-házban (a tábor helyszínén) rendezett záróünnepséggel fejeztük be.
Többször is írtak a szamosújvári Somvetra Kft. vezetôsége és a szabad szakszervezet közötti viszályról. Benta Tiberiu mérnök, a gyár szabad szakszervezetének vezetôje többször is szembeszállt a vezetôséggel az iparegység keretében fennálló rendellenességek miatt. Ezért az üveggyár igazgatója június 3-án megtiltotta Benta Tiberiu mérnöknek, hogy bemenjen a kapun. Közben a törvényszékre jutott az ügy, ahol a szakszervezet elnökének adtak igazat. Ennek ellenére a gyár vezetôsége továbbra sem engedte be Benta mérnököt. A viszály kezdett már általános sztrájkba fulladni, de végül sikerült elérni: e hét elejétôl újból beteheti a lábát a gyárba (ahol 22 éve dolgozik!) a szakszervezet vezetô.
• Csalás miatt vizsgálják Ileana Cãluseriu aranyoslónai lakost. A 37 éves nô a helyi Iberia Impex Kft. ügyintézôjeként márciusban és áprilisban 920 millió 828 ezer lej értékben kötött adásvételi szerzôdést a ploiesti-i, üzemanyaggal kereskedô A & A Impex Kft.-vel. Az összeg egy részét készpénzzel fizette ki a nô, 492 millió 407 ezer lejre pedig váltót állított ki, amelyre azonban nem volt banki fedezet. A csalást elkövetô személyt szabadlábon vizsgálják, tettéért pedig akár 15 év börtönbüntetést is kaphat.
• Mintegy 23 millió 30 ezer lejt sikkasztott el Mariano Piliu 35 éves dési lakos. A lakótársulás gondnokaként kezelte a pénzösszeget, melyet végül személyes célokra használt fel. A szabálysértésért 15 év börtönbüntetést is kaphat a most még szabadlábon vizsgált fiatalember.
Elgázolta hétfôn reggel 9 órakor a CJ–95–DMC rendszámú Audit vezetô Dan Vasile Mãrginean (26 éves) egy javítás alatt álló útszakaszon a 10 éves Bognár Ferenczi Elemért, aki figyelmetlenül kelt át az úttesten.
Elütötte hétfôn du. 3 órakor a kiskorú Nicolae Mihai Hoda aranyoslónai lakost a 48 éves tordai Anton Rostas. A 12 éves biciklis a TM–06–HIB rendszámú Ford gépkocsi elôtt figyelmetlenül és hirtelen fordult meg.
Egy Aradon kialakítandó magyar–román megbékélési emlékpark tervérôl folytatott megbeszélést kedden, Bukarestben Dávid Ibolya magyar igazságügyminiszter Radu Vasile miniszterelnökkel.
A parkban a tíz évvel ezelôtti román forradalom emlékmûve mellett helyet kapna az 1848-as magyar szabadságharcot jelképezô szoborcsoport is, amelyet jelenleg lebontott állapotban az aradi várban ôriznek.
— Kölcsönös a remény, hogy az aradi emlékpark létrehozásáról a két kormány egyezmény formájában meg tud állapodni, s az alapkövet idén október 6-án a két miniszterelnök helyezheti el — mondta a találkozó után az MTI tudósítójának Dávid Ibolya.
„Ez az év történelmi lehetôséget kínál arra, hogy a 150 éves szabadságharcra és a 10 éves román forradalomra emlékezve létrehozzuk a magyar–román megbékélés emlékparkját" — fogalmazott a magyar igazságügyminiszter.
Csütörtökön néhány órás villámlátogatást tesz Bukarestben Wesley Clark tábornok, a NATO európai erôinek fôparancsnoka.
Simona Miculescu, a román külügyminisztérium szóvivôje az MTI érdeklôdésére elmondta, hogy az amerikai tábornok látogatásával folytatódik az a párbeszéd a NATO és Románia között, amelynek keretében a múlt héten Javier Solana NATO-fôtitkár tárgyalt a román vezetôkkel Bukarestben.
A külügyi szóvivô ugyanakkor sajátos és megalapozatlan újságírói értelmezésnek nevezte azt, hogy valamennyi keddi román lap meg nem nevezett román diplomáciai forrásokra hivatkozva arról írt: Clark tábornok azért jön, hogy tisztázza, milyen kijelentéseket tett a magyar sajtó szerint a NATO- erôk fôparancsnoka a versailles-i szerzôdéseket illetôen.
Az RTDP alelnöke, kolozsvári látogatásra a szamosfalvi repülôtérre érve kijelentette a Mediafax tudósítójának: amennyiben a romániai gazdasági, politikai és társadalmi zavar súlyosbodik, ôsszel Erdélyben maximális feszültség fejlôdhet ki, amelyet a magyar revizionisták stratégiájukban használhatnak fel. Azonban hozzátette, hogy a feszültségkeltés leghangsúlyosabb forrása külföldi eredetû, amelyet csak fokoz a jugoszláviai helyzet. A székelyudvarhelyi múlt heti kémkedési botránnyal kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy arról nincs elegendô adata, de illusztrálja azt a tényt, hogy az ország bizonyos területein az állam szervei milyen körülmények között mûködnek — mondotta Adrian Nãstase.
Két amerikai polgári szervezet, a Development Alternatives Inc (DAI) és az USAID (nemzetközi fejlesztési segélyügynökség), Florin Costiniunak, a képviselôház fôtitkárának, és Alexandru Dumitrescunak, a szenátus fôtitkárának a részvételével, kedden a kolozsvári prefektúrán tartott szemináriumot.
A DAI — amint azt Eleanor Kennelly, a romániai programok igazgatója arra rámutatott — százharminc országban mûködô szervezet, amely kormányoknak és vállalatoknak nyújt tanácsot a reformfolyamat legkölünbözôbb területein: reformstratégia, pénzügyi szolgáltatások, banktevékenység, közügyek menedzselése, mezôgazdaság, sajtó, információs technológia. A román parlamentben 1997 novembere óta szerzôdéses alapon tevékenykedik, és a szakbizottságok rendszeresen rendeznek találkozókat a sajtóval és a területi irodákkal. Az információ és a kommunikáció a korszerû parlamenti munka feltételeit képezik. Romániában a gyakorlat azt mutatja, hogy hiányzik a párbeszéd a parlament és a területi irodák között. Pedig valójában, az eredeményesség érdekében, az egész politikai élet döntô részének vidéken kellene lezajlania. A tegnapi eseményen bemutatták a honatyák körében 1999 januárja és májusa között végzett közvélemény-kutatást, valamint Eugen Bardach amerikai, kanadai és román szakemberek közremûködésével kiadott könyvét Politikai elemzés. A nyolclépcsôs út címmel.
Victor Gaetan amerikai tapasztalatairól szólt az ottani parlamenti munka vonatkozásában, ahol demokráciai alapszabály, hogy bármely megválasztott személyt mandátuma alatt felelôsségre lehet és kell vonni. Hibázás esetén az illetôt a következôkben nem választják újra. Mãdãlina Bãlasa, a képviselôház közinformációs kérdésekkel és polgári szervezetekkel foglalkozó irodájának részérôl, Cristina Ioana Negus (a szenátus információs és dokumentációs osztálya) pedig az információs struktúrákról tartott elôadást. A rendezvényen parlamenti képviselôk, helyi állami tisztségviselôk, pártaktivisták, a sajtó képviselôi vettek részt.
Nicolae Ceausescu pénzügyi támogatást nyújtott François Mitterrand volt francia köztársasági elnöknek. Nicolae Plesitã nyugalmazott tábornok, aki 1977 és 1984 között a Szekuritáté külföldi hírszerzési csoportját vezette, a Tele 7 ABC magántelevíziónak adott és több napilap által átvett nyilatkozatában azt állította, hogy a két államfôt „különleges szálak" fûzték egymáshoz. Plesitã szerint Ceausescu 400 ezer dollárral támogatta Mitterrand 1981-es választási kampányát.
Múlt heti hazai sajtójelentések szerint a német hatóságok hamarosan Plesitã kiadását fogják kérni; azzal gyanúsítják az extábornokot, hogy része volt abban a merényletben, amelyet a hírhedt nemzetközi terrorista, Carlos a 80-as évek elején a Szabad Európa Rádió ellen követett el. Mint az AFP írja, mind a francia, mind a német hatóságok szerint Plesitã volt a közvetítô Ceausescu és Carlos között.
A Koszovóba készülô magyar KFOR-erôk romániai áthaladása mindenképpen késedelmet szenved, miután egyelôre jogi nehézségek kötik meg a román kormány kezét az engedély megadásában. A KFOR-erôk áthaladását eredetileg a parlamentnek kell engedélyezni, ám a törvényhozásban már megkezdôdött a nyári szünet.
A parlament utolsó ülésén törvényt hoztak arról, hogy a nyári szünet idején felhatalmazzák a kormányt egyes fontos, halasztást nem tûrô kérdések sürgôsségi kormányrendelettel történô elintézésére. A törvényt azonban az ellenzéki képviselôk egy csoportja — bizonyos belgazdasági kérdések és a Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának ratifikálási lehetôsége miatt — az Alkotmánybíróságnál megtámadta.
A kormány és az igazságügyi minisztérium illetékesei úgy vélekedtek, hogy sem a törvény, sem annak egy része addig nem jelenhet meg a Hivatalos Közlönyben, amíg az alkotmánybíróság nem dönt a panasz ügyében.
Az alkotmánybíróság várhatólag július 14-én tárgyalja az ellenzék keresetét. Ha elutasítja azt, vagy annak csak egy részét semmisíti meg, a törvény ezt követôen léphet életbe a Hivatalos Közlönyben való megjelenéssel. A jogszabályok szerint a kormány a törvény életbe lépésétôl számított öt nap múlva hozhat döntést, vagyis adhat az adott kérdésben engedélyt.
A katonai szolgálat idejének kilencrôl hat hónapra történô csökkenése Magyarország NATO iránti vagy pedig a Romániával és Szlovéniával szemben vállalt kötelezettségeinek teljesítését veszélyezteti — jelentette ki pénteken Jeffrey Simon amerikai katonai szakértô.
A július 9–10-én Brassóban rendezett „Katonai Erôk Rekonstrukciója a XXI. században" katonapolitikai konferencián az Egyesült Államok védelmi egyeteme mellett mûködô nemzetstratégiai kutatóintézet munkatársa elmondta: a katonai szolgálat idejének csökkentése akkora pénzügyi erôfeszítést követel, amekkorát a magyar gazdaság nem vállalhat.
Simon elismerte, hogy a szolgálati idôszak csökkentése politikai döntés kérdése, ám úgy vélte, hogy Csehországtól és Lengyelországtól eltérôen, Magyarország demográfiai adatai jelentôs csökkenést mutatnak. Emiatt pedig belátható idôn belül egyre nehezebb lesz újoncokat behívni a hadseregbe a védelmi feladatok ellátására. Az amerikai kutató rámutatott, hogy a másik két új NATO-tag esetében a katonai szolgálat 12 hónapos, és csökkentésérôl egyik országban sem esett szó.
Az amerikai szakértô kifejtette: Magyarországnak át kell gondolnia, milyen szerepet kíván a NATO-ban játszani, és reálisan fel kell mérnie, hogy hadereje eléggé erôs-e arra a feladatra. Meg kell vizsgálnia, képes-e egyrészt Romániával, másrészt Szlovéniával és Olaszországgal közösen vállalt katonai terveinek eleget tenni — tette fel a kérdést Simon a tervezett nemzetközi zászlóaljakra utalva. Magyarország válaszai ezekre a kérdésekre lényeges hatással lesznek a régió biztonságára, és el fogják dönteni, hogy Magyarország csupán „alkalmi munkása" vagy pedig „állandó alkalmazottja" lesz a NATO-nak — tette hozzá.
Simon szerint a három új NATO-tagnak mindenképpen meg kell tartania a kötelezô katonai szolgálat intézményét. E mellett nem csupán a hagyomány és a biztonsági megfontolások, hanem a gazdasági érvek is szólnak, hiszen ezen országok egyike sem képes egyelôre hivatásos hadsereg eltartására. Sôt, a gazdasági és a társadalmi-demográfiai alap a jelen helyzetben is csupán Lengyelország esetében teszi lehetôvé a megfelelô védelmi kapacitás biztosítását — vélte.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |