1999. július 16.
(XI. évfolyam, 163. szám)

A nemzeti kisebbségek elkobzott közösségi javairól kormánybizottság tárgyalt szerdán Bukarestben. Pontosabban azoknak az ingatlanoknak tulajdonjogi helyzetét vitatták, amelyek a legutóbbi sürgôsségi kormányrendelet alapján abba a 36 ingatlant tartalmazó lajstromba kerültek, amelybôl 15 magyar közösségi tulajdon volt. A sürgôsségi kormányrendelet elôírja a visszaszolgáltatás gyakorlati lépéseit is — tájékoztatta szerkesztôségünket Tôkés Elek, a Vallásügyi Államtitkárság kisebbségi egyházak kérdéseivel megbízott igazgatója —, amelyek közül egyik lépés az, hogy azoknak a prefektúráknak, amelyeknek területén az illetô épületek találhatók, véleményezniük kell az ingatlanok helyzetét abból a szempontból, hogy kinek a tulajdonában voltak, ki használja ôket jelenleg, illetve milyen társadalmi érdekeket érint visszaszolgáltatásuk. A Kolozs megyei prefektúra véleményezésében a Brassai Sámuel Líceum és a volt Református Kollégium épülete szerepel, azzal az ajánlással, hogy azokat továbbra is iskolai célokra használják fel. Itt nem is merült fel érdekkülönbség, hiszen ezen az érintett egyházak sem kívánnak változtatni. Ezután a miniszterelnöki hivatal közigazgatási államtitkársága is véleményezi az ingatlanokra vonatkozó adatokat, majd a visszaszolgáltatással foglalkozó kormánybizottság újból átvizsgálja az aktacsomókat az igazságügyi minisztérium képviselôjének jelenlétében, és megadja a tulajdon visszaszolgáltatását igazoló végleges okmányt az érintett fél képviselôjének. Az unitárius egyház minden további nélkül átvehette szerdán ezt az iratot a Brassai Sámuel Líceum épületére vonatkozóan, s ezzel korlátlan jogú tulajdonosává vált. Szerdán egyedül ennek az ingatlannak rendezôdött véglegesen a helyzete, a többi egyházaknak még kiegészítô iratokat kell bemutatniuk, hiszen az igazságügyi minisztérium képviselôje igen alaposan, de nem rosszhiszemûen átnézi a dossziékat. Döbbenetes számomra, hogy mindennek ellenére megerôsítette azt, hogy a prefektúrák, illetve a közigazgatási államtitkárság megszorításokat is tehet, vagyis feltételekhez kötheti a tulajdonjog visszaadását. A hatalom tehát még mindig korlátozza a használati jogot. A sürgôsségi kormányrendelet megjelenésétôl számított harminc napon belül a listán szereplô valamennyi ingatlan helyzete véglegesen el kell dôljön, addig a még hiányzó aktákat mindenkinek saját érdekében be kell nyújtania.

Sabin Gherman erdélyi aláírásgyûjtô körútra indult annak reményével, hogy sikerül megszereznie 250 000 aláírást. Ez egy olyan törvénytervezet benyújtásához segítené hozzá a Pro Transilvania Alapítvány elnökét, amely Románia történelmi régióinak közigazgatási autonómiáját lenne hivatott biztosítani. Amennyiben ezek az aláírások nem gyûlnek össze — és amennyiben az országos választások során a baloldal kerül hatalomra —, Sabin Gherman kész letenni egy új párt, az Erdély–Bánát Liga alapját. Gherman aláírásgyûjtô akcióját a svájci székhelyû Erdélyiek Világszövetsége, valamint ennek elnöke, Vladimir Chisu is támogatja.

Tegnap Besztercén 46-on gyûltek össze a Sabin Gherman meghirdette értekezleten, aki ismertette a Pro Transilvania Alapítványnak Erdély gazdasági és közigazgatási autonómiájával kapcsolatos elképzeléseit. Az elsô hozzászólók hevesen tiltakoztak a Gherman hirdette eszmék ellen.

Adrian Nãstase, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának (RTDP) elsô alelnöke megírta a Román Hírszerzô Szolgálatnak (RHSZ), hogy milyen információk alapján jósolta súlyos feszültségek kirobbanását Erdélyben.

Mint arról korábban tudósítottunk, a volt külügyminiszter kedden a kolozsvári repülôtéren tartott sajtóértekezletén közölte, hogy információi vannak „a magyar revizionisták" lehetséges stratégiájáról, amelyet akkor alkalmaznak, ha romlik a helyzet Romániában.

— Idén ôsszel Románia politikai és gazdasági szempontból a forradalom utáni idôszak legsúlyosabb helyzetével fog szembesülni — jelentette ki Nãstase, aki szerint „a maximális feszültség politikáját a külsô erôk által támogatott belsô erôk" kezdeményezik. Hozzátette: az általa elôre jelzett lehetséges stratégia nagymértékben függ a nemzetközi geostratégiai összefüggésektôl és a délszláv válságtól, amely még mindig feszültségi tényezô.

Nãstase kérte a titkosszolgálat igazgatóját, hogy a szolgálat ellenôrizze az általa átadott információkat.

Az RTDP-alelnök kijelentéseinek a fôvárosi román sajtó — amint az várható volt — meglehetôsen nagy teret szentel: Orbán Viktor magyar miniszterelnök kijelentéseit követve teljesen világos, hogy miután Koszovóban precedenst teremtettek, most a Vajdaság van elôtérben és ôsszel Erdély következik" — vélekedett Adrian Nãstase, az Adevãrul címû lapnak adott interjújában. Véleménye szerint „amennyiben Románia gazdasági-szociális helyzete nagyon sebezhetô lesz, számolnia kell annak lehetôségével, hogy ôszre nagyon aktívvá válnak azok, akik minduntalan a versailles-i és trianoni szerzôdésekrôl beszélnek".

Ezek a fejlemények nyugtalanítóak, el kell gondolkozni azon a tényen, hogy egy egységes állam területén belül autonóm zónákat hoznak létre, megkísérlik az etnikai autonómia törvényesítését. „Milyen demokrácia az, amely két — a többség és a kisebbség számára eltérô — sebességgel halad?" — tette fel a kérdést az ellenzéki román politikus.

Nãstase szerint ez a „magyar revizionisták" stratégiája. A „magyar revizionisták" alatt egy olyan vegyes csoportot kell érteni, amelybe „a Romániai Magyar Demokrata Szövetség külföldrôl támogatott emberei" tartoznak.

Világos támadásról van szó, „egyes lázas elmék, melyek nem számíthatnak szélesebb támogatásra, bizonyos forgatókönyveket akarnak megvalósítani. A kutyák vérszagot éreznek, Koszovó modellje erôsen kísért" — szögezte le Nãstase, aki szerint ezért kell a Román Hírszerzô Szolgálatnak (RHSZ) ezt a veszélyt kivizsgálnia.

A Curentul címû napilap csütörtöki számában hosszas elemzést szentelt annak, hogy a RHSZ közelmúltban történt székelyudvarhelyi botránya annak a tervnek a része, hogy az Európa Tanács keretegyezményként fogadja el azt az ajánlást, miszerint a titkosszolgálatokat nem lehet a nemzeti kisebbségekkel, vallási csoportokkal és a lakosság sajátos kategóriáival szembeni elnyomás eszközeként használni.

A lap meg nem nevezett RHSZ-forrásra hivatkozva érvelt: az RMDSZ-nek nagyon jó saját titkos- szolgálata van. Az RHSZ gépkocsijának felfedezése a székelyudvarhelyi nyilvános magyar rendezvény közvetlen közelében arra ad okot, hogy a Frunda György RMDSZ-szenátor nevével fémjelzett ajánlásból keretegyezmény legyen. Ha pedig ennek elfogadását Románia elutasítaná, arról lehetne beszélni, hogy a nemzeti kisebbségek veszélyben vannak. „Innen pedig a koszovóihoz többé-kevésbé hasonló konfliktusokig nincs nagy távolság" — írta a román lap.

A Kolozs megyei tanács szerkesztôségünkbe eljuttatott közleményében humanitárius felhívást intéz az árvízkárosultak megsegítésére. Az országszerte pusztító áradások, viharok és zivatarok Kolozs megyét is sújtották: több hektár mezôgazdasági területet öntött el az ár, a bôséges esôzések során több mint kétszáz lakóház megrongálódott és egy személy életét vesztette.

Az árvízkárosultak megsegítésére a Kolozs megyei tanács humanitárius akciót kezdeményez. Az adományok a következô számlán fizethetôk be: 30124288110 (a kolozsvári kincstárnál), a 251101030411050 (a kolozsvári takarék, és letéti pénztárnál) vagy készpénzben a megyei tanács pénztáránál (December 21. sugárút 58. szám, 5-ös szoba).

A felhívást mindazokhoz az üzletemberekhez, politikai pártokhoz, közintézményekhez, nem kormányzati szervekhez és magánszemélyekhez intézik, akik segítséget tudnak nyújtani az árvíz sújtotta családok számára.

Az adományok szétosztását egy bizottság dönti el, amelyet e célból hoznak majd létre.

Gheorghe Funar polgármester utasításának értelmében Grigore Dejeu környezetvédô alpolgármesternek tíz napig a „pataréti szemétlerakathoz vezetô út építésének felügyeletével és koordinálásával, a felmerülô környezetvédelmi gondok orvoslásával, valamint a romatelep sajátos kérdéseivel" kell foglalkoznia. A 7.30–16 óra közötti sajátos tevékenység után az alpolgármesternek a polgármesteri hivatalban kell megoldania a város folyó ügyeit. Az alpolgármester úgy véli, hogy a Funar által támogatott nagybani kereskedelmi piaccal szemben hangoztatott fenntartásai miatt kapta a szemétdombi feladatot.

A kolozsvári polgármesteri hivatal tegnap reggel tizenegy órakor szándékozta kilakoltatni a pataréti szemétlerakat közelében tanyázó mintegy 500 roma nemzetiségû személyt. A romák által „Dallasnak" nevezett helyen számtalan újságíró várta a városháza illetékeseit, mindhiába. A sajtó képviselôit telefonon értesítették: a pataréti roma családok kilakoltatása egyelôre elmarad.

Mint arról korábban tudósítottunk: a polgármester javaslattervezettel állt elô a kolozsvári taxik színeváltozására. Gheorghe Funar eredetileg két színt javasolt, de ez oly nagy visszatetszést váltott ki, hogy a polgármester jobbnak látta a taxikhoz jobban illô sárgára változtatni ötletét.

Július 12-i ülésén a városi tanács eldöntötte: augusztus elseje után a polgármesteri hivatal csupán a gépkocsijukat 48-as színárnyalatú sárgára lefestett taxisoknak bocsát ki mûködési engedélyt. Ugyanakkor a jelzésre, illetve az öntapadó stílusára és nagyságára vonatkozóan a taxis cégek vezetôinek javaslatot kell beterjeszteniük a városházán.

Ma reggel kilenc órakor kezdôdik az a tanári-tanítói versenyvizsga, amelyre azok a pedagógusok neveznek be, akiknek nincs végleges állásuk a tanügyben, vagy „jobb" iskolába szeretnének átkerülni. Ahhoz, hogy valaki Kolozsváron kapjon állást, kötelezô módon legalább hetest kell elérnie az elméleti és módszertani ismereteket egyaránt ellenôrzô vizsgán. Vidéken már ötös jeggyel is tanári álláshoz lehet jutni. Mint azt Török Ferenc fôtanfelügyelô-helyettestôl megtudtuk, 660 tanári-tanítói szabad állás van a megyében, és erre összesen 1600-an (!) jelentkeztek. A legnagyobb konkurencia a matematikánál tapasztalható: a 12 helyre 122-en pályáznak.

A Pénzügyminisztérium rendelkezése értelmében a vállalatoknak 1999 elsô félévére vonatkozó könyvviteli jelentését július 30-ig kell benyújtani. Azok a cégek, amelyek megalakulásuk óta június 30-ig nem fejtettek ki semmilyen tevékenységet, nem adnak be jelentést, viszont erre utaló nyilatkozatot kell tenniük.

A könyvviteli jelentéseket a következô módon kell benyújtani: • a kolozsvári pénzügyi igazgatóságon a kolozsvári székhelyû cégeknek; • a tordai pénzügyi igazgatóságon a tordai, valamint az ajtonyi, harasztosi, csürülyei, erdôfeleki, alsó- és felsôszentmihályi, péterházai, tordatúri és szindi székhelyû kereskedelmi társaságoknak; • a dési pénzügyi igazgatóságon a dési, valamint az alparéti, kosályi, kackói, pecsétszegi, alsógyékényesi, kozárvári, mikeházai, bálványosváraljai, révkolostori székhelyû cégeknek; • az aranyosgyéresi pénzügyi igazgatóságon az aranyosgyéresi, valamint a mezôcsányi, aranyoslónai, palackosi, alsó- és felsôdetrehemi, magyarfrátai, aranyosegerbegyi cégeknek; • a szamosújvári pénzügyi igazgatóságon a szamosújvári, valamint a széki, cegei, ördöngösfüzesi, kecsedi, szamosújvárnémeti, szépkenyerûszentmártoni székhelyû vállalatoknak; • a bánffyhunyadi pénzügyi igazgatóságon a bánffyhunyadi, valamint a csucsai, körösfôi, margói, pojéni, székelyjói, kalotaszentkirályi, jósikafalvi székhelyû cégeknek; • a Kolozs megyei pénzügyi igazgatóság mérlegmetodológiai irodáján az apahidai, kisbácsi, gyalui, iklódi, mócsi és a járabányai székhelyû cégeknek.

Az elsô félévi könyvviteli jelentéshez szükséges nyomtatványok beszerezhetôk a kolozsvári Real Universal Rt.-nél (Vágóhíd utca 11.), vagy ennek a cégnek a tordai, aranyosgyéresi, dési, bánffyhunyadi és szamosújvári kirendeltségeinél. A könyvviteli jelentés leadásának elmulasztása 1–25 millió lejes büntetést von maga után.

A Kárpát-medence egyik legnézettebb televíziója gondol a régió nem magyar anyanyelvû lakóira, az ide látogató turistákra, üzletemberekre is! A hírösszefoglalókat reggel 7-kor szlovák, fél 8-kor angol, délben pedig román felirattal szerkesztik munkatársaink. Gyors, pontos tájékoztatás 4 nyelven az egész térségnek július 19-tôl.

Nemrégiben egy Somogy megyei rovásírásos cserépleletrôl olvashattunk híradást, amely az ásatást végzô régész szerint minden bizonnyal a X. század közepérôl származik. A rákarcolt négy jel a „fúnák" („fújnák") szót takarja egyenes összefüggésben azzal, hogy a cserépdarabka egy kohóhoz használatos agyagfúvóka tölcséres végének a letört darabja. A lelet, pontosabban a rajta lévô négy rovásírásos jel túlmutat önmagán. Ahhoz a kérdéskörhöz vezet, hogy egy vagy két honfoglalás volt-e. A felfogások összecsapnak, a lelet a kettôs honfoglalás táborának új, nyomós érvéül szolgál, mivel a honfoglalást megelôzô korból származik.

Az emberiség egyik legnagyobb találmánya az írás. Az írásmódok egy-egy kultúrkör hordozói. A magyar, illetve a székely-magyar rovásírás éppen emiatt nem egyszerûen puszta jelhalmaz, hanem a magyar mûveltség eleme is. Azt hirdeti: már a latin elôtt volt saját képünkre, saját használatunkra kialakított írásunk, a rovásírás.

Mit tudunk róla? Nagyon régi, valószínûleg föníciai eredetû, amely talán még messzebbrôl, az egyiptomiak idejébôl származik — mármint a fába, kôbe vagy agyagba vésett jelekbôl álló írás, amely Nyugat-Európától egészen Belsô-Ázsiáig elterjedt; a magyarság is átvette, saját használatába állította. Betûírás: minden hangnak egy-egy jel felel meg. A rovásírás olvasása nem egyszerû, hangokat hagy ki, nincs tökéletes, csak rekonstruált, nagy valószínûséggel kikövetkeztetett rovásírás-ábécé, emiatt egy-egy feliratnak csak vélhetô, megközelítôleg hiteles olvasata van.

Van egy okirat Szent István idejébôl, a néprajzi lexikon szócikke idézi: „Sylvester pápa tanácsadása folytán elhatároztatott, hogy a magyarok, székelyek, kunok, valamint az egyházi magyar keresztény papság által is használt régi magyar betûk és vésetek, a jobbról balra írt pogány írás megszüntetôdjék, és helyébe latin betûk használtassanak". Azzal folytatódik, hogy a régi véseteket be kell szolgáltatni, és tûzzel-vassal el kell pusztítani ôket. Ennek ellenére még Mátyás király idejében is használták, sôt, késôbb is. Hiteles emlékeink vannak róla. Csak néhány nevezetes: a nagyszentmiklósi aranylelet vésete, a bögözi, a csíkszentmártoni, a dálnoki, a homoródkarácsonyfalvi, a székelyderzsi templomfeliratok — mind-mind a Székelyföldrôl; innen ered a székely-magyar rovásírás elnevezés. De ismeretes egy szarvasi késôavar csont tûtartó, egy Tokaj környéki rovássor is, és a legújabb, az, amelyet az elején említettünk, a somogyi, bodrogbúi cseréplelet abból a bizonyos ôskohóból.

De nemcsak régészeti tárgyakon megmaradt leleteink vannak róla, írásos emlékeink is a XVI. század végétôl kezdve a XVIII. századig: Telegdi János Rudimentájától, azaz rovásírásos tankönyvétôl kezdve egészen a nagybányai református egyház anyakönyvébe rótt bejegyzésig.

A rovásírásról sokfajta elmélet született, de a lényege: hosszú-hosszú évszázadokon át, a latin betû ellenére élt, mint „pogány" és népi hagyaték; akármilyen (türk-török, föníciai, egyiptomi) eredetû is, beleillik az emberiség írásrendszerébe: értékes, különleges kulturális emlékünk.

Szerdán délután a Györkös-Mányi Albert Emlékházban Jakab Gábor katolikus plébános, a Gloria Kiadónál megjelent Mindannyiunk hitvallása címû könyvét mutatták be. Hoch Sándor, a kiadó igazgatója a könyvet igazi erdélyi katolikus kiadványként méltatta.

— A kiadási gond nem anyagi jellegû volt, hanem az, hogy szembe kell néznünk azzal a kihívással, amit az elektronikus és a digitális sajtó állít elénk. Meg kell tanulnunk vele élni. Ennek ellenére bárki kezébe veszi ezt a könyvet, szeretni fogja.

Ezután Fodor Sándor szólt a könyvbe foglalt eszmékrôl, és a könyv azon hatásáról, hogy felkelti a nem hívô olvasó figyelmét is. A két ôsi imát újra felfedezzük azáltal, hogy a szerzô elemzi ôket, és megpróbál megóvni a lélektanilag üres, a gépiessé váló imamondástól. A kötet gondolkodásra, elmélkedésre késztet — néha meg is

riaszthatja az olvasót. Mindazoknak ajánlotta a könyvet, akik szeretnének hinni, de nem tudnak; azoknak, akik nem vágynak a hitre, de az emberi eszmék érdeklik; és bár ez a kötet sem téríti meg, de töprengésre késztetheti az ateistákat is.

És hadd idézzünk a szerzô vallomásából:

— Ez a könyv nem szépirodalom, hanem egyházi kiadvány. Ezt hangsúlyozandó öltöztem egyházi ruhába. Arra a kérdésre, hogy miért vagyunk a világon, Tamási válasza nem elegendô. Erre a keresztény ember így válaszol: célunk Istent megismerni és szolgálni. A középkorban egymás mellett volt hit és ész; most egyre inkább eluralkodik az embereken a szkepszis. Ha kiadványommal egyetlen embert is arra késztetek, hogy Isten felé forduljon, akkor elértem célom.

A könyvbemutatót alkalmi mûsor követte, amelyben Senkálszky Endre érdemes mûvész Kányádi Sándor, Berzsenyi Dániel, Fodor Sándor, valamint Tamási Áron mûveibôl olvasott fel. Az esemény méltó befejezése a Demény Attila Csontváry és Kafka találkozásacímû, Szôcs Géza szövege nyomán írt szerzeményének bemutatója volt.

Jól csak a szívével lát az ember — szögezi le Saint-Exupéry kis hercegének róka-barátja. De mit kezdjen a szívével az, aki kisebb-nagyobb megállókkal két nap alatt ezer kilométereken át csupán autóbuszablakból szemléli a gyorsan tovatûnô tájat? Pedig látni, érzékelni szeretné azt a lényeges változást, amelyet az utóbbi évtized hozott Közép-Kelet-Európa távolabbi országaiba, noha a fenn idézett róka-filozófia következô tétele szerint, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Az utazási körülmények és a róka-bölcselet összejátszása folytán bele kell törôdnie tehát abba, hogy cáfolhatatlan, megalapozott következtetéseket aligha szülhet ezen az úton. Maradjunk hát a látszatnál!

Három országhatár átlépése után azonban szinte tévedhetetlenül megállapítható: az átkelôhelyek sokkal tetszetôsebbek, korszerûbbek a tíz évvel ezelôttieknél, ám személyzetük pont olyan kedélytelen, mint volt. Mintha csak megtiltották volna ebben a zónában a mosolyt. Mogorván szedegetik össze az útleveleket, miközben felületes pillantással ellenôrzik a fénykép és gazdája hasonlóságát. Szemmel látható legújabb bosszúságuk okozója a vámterületre betört számítástechnika. Ügyetlenül, egy újjal pötyögtetik a mindentudó masinába az idegen neveket, s amikor végre sikerült, megkönnyebbülve adják vissza az iratokat. Gyötrelmes, hosszadalmas ez a folyamat, amelyet csak az enyhít, hogy utána elmarad a csomagokban való kéjes turkálás. Az idegekben azonban ott feszül a hajdani határátlépések alkalmával elszenvedett kellemetlenségek emléke, s az útjára engedett turista felélénkülve folytatja útját. Sajnos, éppen bányavidékek felé, amelyek a Romániából jött utasban akaratlanul is kellemetlen érzéseket keltenek. Amelyek nem csitulnak, nem is csitulhatnak ebben a közép-kelet-európai zónában, hiszen országról országra haladva mindenütt a bányavárosok ugyanazon képe fogadja. Javarészt elnéptelenedett, elszegényedett települések, gyatra mûútakkal, ahol nyoma sincs a máshol megszokott magánboltok rikító tarkaságának. Csak végtelen szegénység és elhagyatottság mindenfelé, málló vakolatú házak, zsákutcába jutott embersorsok.

Valóságos felüdülést jelent ezek után elhagyni a bányavidéket, bár ezzel együtt a gyönyörû hegyvidék is hátunk mögött marad, s rövid pihenôt tartani valamely közeli, fejlettebb városkában. Ahol az utazó legelsô gondja természetesen a helyi pénznem beszerzése. Szerencsére ez már nem jelent különösebb problémát, csupán a tót atyafiaknál, akik buzgó nyelvvédô igyekezetükben mindent csakis anyanyelvükön tüntetnek fel, s így az idegen izgalmas kalandot élhet át, amíg jó néhány kilincselés után felleli a pénzváltó irodát. Igaz ugyan, hogy ennél sokkal egyszerûbb egy bankot megkeresni, mert az újonnan létesített pénzintézetek ugyanolyan hivalkodók mindenfelé e térségben, de a nyugati külsôvel, sajnos, nem importálták a gyors ügyintézést is, úgyhogy jó elkerülni az ott esedékes hosszadalmas várakozást. És ha pénz van, akkor már szét lehet nézni a városban, megtekinteni egy képtárat, múzeumot, várat, vagy csak nézelôdni az utcákon egy kávé vagy üdítô mellett, s felejteni bár rövid ideig a monoton motorzúgást. Nem nehéz felfedezni ilyenkor, hogy ahol magasabb az életszínvonal, ott több a magánépítkezés, és azt sem, hogy ezen a téren egyenruhát visel a közép-kelet-európai térség. A jómód ezen oázisain ugyanis az új házak szinte mindegyike hófehér, piros cserepes, erkélyein, teraszain pedig futómuskátlik ezreinek gazdag fürtjei omlanak alá. Függetlenül attól, hogy kilométerek százai választják el egymástól ezeket az édeneket. Elválasztják? Talán inkább összekötik. S minél inkább lerövidül a távolság közöttük, annál egységesebb lesz Európa.

„Nem csodatea — gyógyszer", olvashatjuk a Romániai Magyar Szó 1999. július 7-i számában az Euphorbia hirta L. növényrôl, amely „szubtrópikus és trópikus éghajlaton... él". (Helyesen mintha tropikus...) A „sztori" szerint egy Zanzibár szigetén dolgozó magyarországi csoport nôtagja ott megbetegedett (miben?). „Kipróbáltak minden megkapható gyógyszert, de semmi sem használt", csak e növény fôzete, amit a bennszülöttek „minden betegségre" használtak. Tehát mégiscsak csodatea? Kísérletek alapján megállapították, hogy „...gyógyítási skálája igen nagy. Talán a legfontosabb, hogy erôsíti az emberi szervezet immunrendszerét, antibiotikus hatása van és fontos gyógyszere a homeopátiának." A cikkbôl azt is megtudhatjuk, hogy használják teaként, injekció formájában, tinktúraként, de „szilárd halmazállapotban is, tabletta vagy kúp formájában. Legelterjedtebb az a tea, amelyet AFEDIM gyógytea néven forgalmaznak." Használják: agydaganatos gyermek, anginás és asztmás beteg, prosztatás és nôgyógyászati esetekben; javasolják: gyomor- és bélrendszeri panaszok (hasmenés, gyomor- és nyombélfekély, bélgörcsök, bélférgesség), az alsó húgyutak gyógyításában, a nemi szervek öblítôszereként. 18 évnyi távlatban olvashatjuk: „A Journal of Pharmaceuticae sciences (vol. 70, No. 3, 1981) leírja az Euphorbia cyparissias nevû gyógynövény choloformos frakcióját, ami kimondottan daganat elleni hatással rendelkezik. Leírták a tea sikeres használatát mellrák, méhrák, vesedaganatok, gyomorrák, nyirokrendszeri daganatok és daganatáttételek esetén."

Laikusként nem írnék errôl, ha laikus betegek nem kapkodnának mindjárt e csodás szalmaszál után, s recept, hozzáértés nélkül fognak hozzá „teázni", így egy nôrokonom is, akit egyelôre lebeszéltem errôl, tudva, hogy:

— Az Euphorbia cyparissias, azaz farkas kutyatej és e család más növényei mérgezôk (van fûzlevelû, vesszôs, színváltó kutyatej); a farkas kutyatej „Változatos megjelenésû évelô növény. Szára kezdetben nem ágazik el, majd az elsô virágzás után oldalágakat fejleszt és a nyár végén, ezeknek a csúcsán jelennek meg az újabb virágok. Keskeny-szálas, rövid levelei igen sûrûn állnak a száron. Virágzata zöldessárga, színét a murvalevelek határozzák meg. Elvirágzása után a murvalevelek többnyire megvörösödnek. Termése apró, háromrekeszû tok. Legelôkön, füves helyeken gyakori... Mérgezô növény. Fehér tejnedve helyileg erôsen izgató hatású." (Idézet Pázmány Dénes: Növényhatározó címû könyvébôl.)

— Házilag kloroformos frakció (szakaszos lepárlás) nem készíthetô, maga a kloroform „kitûnô oldószere számos szerves vegyületnek... Gôze belégzéskor bódító hatású, régebben mûtéteknél altatáshoz használták. Fény és a levegô oxigénjének hatására mérgezô foszgén képzôdik belôle."

— A mérgezôbb színváltó kutyatejtôl a farkas kutyatej ugyan könnyen megkülönböztethetô — teje fehér és nem
sárga —, de megfelelô recept nélkül teát fôzni belôle kockázatos — gondoljunk a bolondgombás esetekre.

— Nálunk gyógynövényüzletekben, gyógyszertárakban nem árusítják sem e növény teának szánt szárított változatát, sem az AFEDIM-et, s furcsa, hogy e csodaszer 18 év alatt sem jutott el hozzánk (a cikk írója szerint rövidesen kapható lesz, s ha ennyire hatásos a fentebb említett kórok sokasága esetén, úgy gyógyszergyáraink egyes részlegeit bezárhatják).

Tudjuk, hogy a gyógyászatban felhasználható a kígyóméreg is, de nem akárhogyan; lehetséges, a kutyatejméregnek is van kedvezô hatása bizonyos esetekben és meghatározott módon, ezért nem ajánlatos teakúrába kezdeni csak úgy „találomra", és szükséges lenne, hogy szakemberek írnának felvilágosítást sürgôsen, hogy megelôzzék a mérgesgombás esetekhez hasonló „sztorikat". Mert sokan nem tudnak ellenállni annak, amit csodaszerként hirdetnek...

Albert az érettségi elôtt már gyorsabban számolt, mint egy egyszerû számológép. Az egyetemre nevetve jutott be, harmincéves korában a város legpatinásabb iskolájában tanított. Szenvedélyévé vált a matematikai feladványok megoldása.

Harminchat évesen döbbenten vette észre, hogy nem talál olyan feladatot, amit ne oldott volna meg. Ekkor alkotta az Albert-féle egyenletet. Senki még csak megközelíteni sem tudta a megoldását.

Ô maga sem.

Ettôl kezdve Albert tanítani már nem járt el, nem evett, nem aludt. Éjt nappallá téve, egyenlete megoldásán dolgozott.

Egy szép ôszi napon Albert, egy rakás papírlappal a hóna alatt, felment tömbházuk tetejére.

A negyedik emeleten a hetvennyolc esztendôs Olga néni ruhákat teregetett, mikor valamit látott elsuhanni ablakaelôtt. Hirtelen a bombázásokra gondolt, ám ami most zuhant le, nem süvített, hanem torkaszakadtából üvöltött:

— Niiincs megoooldááááás...!

Delphi, a jósnô, felkeléskor bal lábbal ért földet. Jövendômondók körében rossz ómennek számít. Öltözködéskor eltörte a tükröt. Mikor kilépett a lakásból, egy kéményseprôvel találkozott. Néhány lépéssel odébb egy fekete macska rohant át az úton.

Delphi jós volt ugyan, de nem volt babonás. Mosolygott, mikor arra gondolt, mindez éppen vele történik meg.

Még nem múlt el a mosoly arcáról, midôn egy cserép muskátli pontosan a fején landolt.

Komoly fejtörést jelent, amikor a kora esti híreket gyermeknyelvre kell fordítanom. Ugyanis idônként az alig hétéves Dóri mellém telepszik, megfigyeli a képeket, érdeklôdésemen leméri az események súlyát, és mivel kíváncsisága szinte mindenre kiterjed, egymás után kérdezgeti: na, most mit mondtak? Legutóbb nagy igyekezettel magyarázgattam, hogy a szomorú bácsit azért bilincselték meg, mert kilopott valaki zsebébôl egy ezrest, meglátta a rendôr, és bezárta a börtönbe. Hogy az sok pénz-e? Dehogy, és példaként máris sorolgatni kezdtem, hogy mi mindenre nem elegendô, még egy újságot sem vásárolhatni érte. Bezzeg azok, akik több tömbháznyi értéket zsebre tesznek, elhasználják az emberek bankban spórolt pénzecskéjét, mindenért olyan árat kérnek, amilyent akarnak, hát azok bezzeg jól élnek, senki nem bünteti ôket, pedig ez is lopás a javából.

Fellázadt felháborodásomat hirtelen megpróbáltam visszafogni. Hiszen az erôsen figyelô, megérteni igyekvô gyermektudat elôtt semmiképp sem tehetek különbséget lopás és lopás között — miként azt a hírközlôk egyébként sugallni igyekeztek. Elvégre a lopás mint bûncselekmény szempontjából lényegtelen, mit vagy mibôl, mennyit és milyen körülmények között tulajdonít el bárki. Ha idegen dolgot vesznek el mástól, jogtalan eltulajdonítás végett, büntetni kell. Hogy a törvény is szigorúan reagál erre, bizonyítja, hogy még a kísérletet is megtorolják. Eddig a tanítás. Mert ezen túlmenôen, a valóságban, a tények mégis gyakran mást, méghozzá az ellenkezôjét igazolják. Azt, hogy a kis tolvajt elzárják, botlását is elrettentô példaként torolják meg, a nagy tolvaj, a tömegek zsebmetszôje, a gátlástalan sikkasztó szabadon jár-kel, utazgat, és ezért még szinte tisztelettel is illetik, sok esetben irigykedve figyelik. Így alakul — alakítják — ki aztán a köztudatban, hogy a büntetlenséghez és persze a jóléthez itt minél többet kell lopni. Meg hogy egyáltalán itt a tolvajlás a szokás. Így alakult ki bennem is az a rögeszme, hogy naponta meglopnak, becsapnak, kizsebelnek szenvtelenül és kíméletlenül. Engem mint fogyasztót, vásárlót, adó- és minden egyéb hozzájárulás-fizetôt.

Itt van mindjárt a legszembetûnôbb eset, az áraké. Függetlenül attól, hogy fogyasztási cikkekrôl, szolgáltatásról, hivatalos ügyekért járó illetékrôl van szó, a gyors egymásutáni — és már állandósult — drágítás ellenôrizetlenséget és, ami még rosszabb, önkényességet sejtet. A szocialista gazdaságban az ár kialakítását szabályozták. Ezt követôen, és ennek hatása alatt a kilencvenes évek elején még érvényben volt egy jogszabály, amelynek értelmében minden árdrágítást harminc nappal elôre jelenteni, jelezni kellett. Ez megszûnt, hiszen a szabadverseny feltételei között nem csupán értelmetlenné, hanem elfogadhatatlanná is vált. A kereskedôk szempontjából ez az ármódosítási szabadság roppant elônyös: bármikor „bevethetô", nem kell jelentéseket írogatni, és megindokolni a szállítás és anyagbeszerzés drágulásával, fizetésemelésekkel.

Az írott és íratlan szabályok értelmében ma már a piaci viszonyok alapján alakítják az árakat. Hogy a piaci viszonyok mégsem a vásárló zsebét — tehát végül is a keresletet — tükrözik, bizonyítják a ládaszám álló romlott és lejárt határidejû termékek. Ilyen aprópénz jellegû dolgokon azonban ma már nem illik gondolkodni. És azon se illik felháborodni, hogy a — tételezzük fel — pontosan lemért termék árát mindenhol kivétel nélkül felkerekítik. Tehát egy, a kiírtnál is nagyobb árat fizetek mindenért. Bár fejtegetésem elején hangsúlyoztam, hogy a lopás ténye szempontjából lényegtelen, hogy apró vagy tetemes összegû tételekrôl van szó, mihelyt tudatosan fizetek, már el sem mondhatom, hogy becsaptak. Hiszen ugyanilyen tudatosan törlesztem a valóságban le nem tárgyalt telefonbeszélgetéseim irreális árát, az el nem használt víz díját, az önszorgalomból kiszámított házadó kétszeresét. Mert ellenôrizhetetlenül, következésképpen megcáfolhatatlanul alakítják és számítgatják az árakat.

Ennek a felkerekítésnek éppen az ellenkezôjét alkalmazzák akkor, amikor a társadalombiztosítási hozzájárulást évtizedeken keresztül pontosan törlesztô nyugdíjasnak számítják ki a járandóságát. Egyszerû számítással nyomon követhetô például a nyugdíj és a pótnyugdíj közötti arány. Pár évvel ezelôtt ez még harminc százalék volt, aztán az évek során ez következetesen és rendszeresen csökkenni kezdett, hogy mára elérje (leérje?) az alig tizenöt százalékot. Ez az „aránytalanság" személyenként több millió lejre emelkedik, kamat nélkül. A nyugdíj területén még számtalan hasonló „lekerekítési" példa létezik: tévesen kiszámított nyugdíjösszegek, nem vagy rosszul alkalmazott indexelések, rossz besorolások, a gazdasági helyzet miatt alig alkalmazott nyugdíjkiigazítások. A járandóságok többsége végül is messze nem arányos az elôzetesen befizetett hozzájárulással. Ezenkívül legtöbbször késve kézbesítik a nyugdíjakat és egyéb, a társadalombiztosítási költségvetésbôl származó járandóságokat, amely arra enged következtetni, hogy idôközben „megforgatják", kamatoztatják ezeket az összegeket.

Hol többet fizetek, hol kevesebbet adnak. Ez már nem csak látszata annak, hogy becsapnak, meglopnak. Ideje lenne feljelenteni a tolvajt, a tolvajokat.

Bármilyen igazolvány, okirat kiállításáért, módosításáért, megjegyzés bevezetéséért, amelyet egyes közintézmények végeznek el — tehát nem a bíróságok vagy jegyzôségek —, úgynevezett kezelési bélyegilletéket kell majd fizetni. Az ezt elô- író és szabályozó 117. számú törvény a júliusi 321. Hivatalos Közlönyben jelent meg. Az illeték szolgáltatások szerint változik, ezen belül pedig adott összegben állapítják meg, és a helyi, illetve állami költségvetés jövedelmét képezi. A kezelési bélyegilletéket az inflációs ráta függvényében törvénnyel vagy kormányhatározattal módosíthatják. Emellett, a helyi adókhoz és illetékekhez hasonlóan, a városi tanács 40%-kal növelheti az eredeti értéket. A szolgáltatást végzô intézmények csak a bélyegilleték elôzetes kifizetése után iktathatnak vagy bocsáthatnak ki iratokat, az összeget pedig az átvételtôl számított 10 napon belül folyósítani kell a megfelelô költségvetésbe.

Bélyegilleték-mentesek a munkaviszonyból eredô helyzeteket bizonyító iratok kiállítása, társadalombiztosítási jogokért vagy szociális segély megszerzéséért igényelt iratok, a tanügyi intézmények által kiállított egyedi okmányok, katonaságnál, iskolánál vagy óvodáknál szükséges iratok; az eredeti anyakönyvi iratok; orvosi igazolvány (a bíróságnál felhasználtak kivételével); halálozási bizonyítvány; utcanévváltoztatás bevezetése a személyi igazolványokba; a rokkantak hajtási jogosítványának megszerzése; az intézmények által kért bizonyos szolgáltatások elvégzése.

A törvény függelékei sorolják fel a szolgáltatásokat, amelyekért kötelezô a bélyegilleték, feltüntetve az értéket is (általában kevés, pár száz vagy ezer lejes összegekrôl van szó). Példaként említünk meg egy párat ezek közül: közintézmények, helyi hatóságok, állami intézmények által kibocsátott, valamilyen tényt vagy helyzetet igazoló iratok (kivételt képeznek az olyan okiratok, amelyekért más, nagyobb illetéket kell fizetni)(800 lej); kérésre történô névváltoztatás bevezetése az anyakönyvi iratokba (27 500 lej); a külföldön kiállított anyakönyvi iratok romániai bejegyzése (1600 lej); az elvesztett, megrongálódott iratok másolatának kiállítása (1600 lej); személyazonossági igazolványok kiadása vagy cseréje (800); külföldiek vagy állampolgárság nélküliek igazolványának évi láttamozása (10 550); az elvesztett, ellopott vagy megrongálódott igazolványok ideiglenes helyettesítése (11 200); a lakosságnyilvántartásból kért adatok (800); vadászengedély, valamint halászengedély kiállítása vagy láttamozása (4100, illetve 2000); gépjármûvezetôi jogosítványok megszerzése (a gépkocsiktól függôen változik az összeg tíz és több tízezer lej között); gépkocsik bejegyzése (a gépkocsik és utánfutók kísérleti közlekedési engedélyezése a legdrágább, 769 300 lej). (A függelékben azt is feltüntetik, hogy a bélyegilleték nem tartalmazza a kiadott okiratok értékét.) A 117. törvény a megjelenésétôl számított 90 nap elteltével lép érvénybe, ez idô alatt a Pénzügyminisztériumnak alkalmazási szabályozást kell megjelentetnie.

Az idén júniusban a Kolozs megyei Iskolaturizmus és -táborok Területi Ügynöksége úgy döntött, az alapvetôen szükséges tatarozási munkálatok el nem végzése miatt bezáratja a jósikafalvi (bélesi) gyermektábort.

— Bár két évvel ezelôtt sikerült pénzt kiutalni karbantartásra, foltozgatásokra, az épületben komolyabb javításokra lenne szükség a vízvezetékeknél — mondta Rãdutã Constantin, a fent említett ügynökség vezetôje. — A meghibásodások miatt a táborépületben nincs meleg víz, sem fûtés, így az ott nyaraló gyermekeket a tisztálkodáshoz szükséges meleg víz és a vidéken nyáron is elôforduló hidegebb napokon szükséges fûtés biztosítása híján a megbetegedés veszélye fenyegetné. Ezért láttuk jónak ebben az évben bezáratni a tábort, bár nagyon jól tudjuk, hogy júniustól szeptemberig ez a hely igen népszerû nyaralóhelye volt a diákoknak. Az idén a jósikafalvi táborba jelentkezô tanulók a nem kevésbé festôi környezetben lévô blãjoaiai táborban fognak nyaralni.

Ezenkívül megyénkben táboraink mûködnek még Csucsán és Jegenyén, valamint Kolozsváron. A hagyományos pihenôtáborok mellett igyekszünk tartalmas oktatótáborokat is szervezni: informatika, francia és angol nyelvtábor stb. — tájékoztatott az igazgató.

— Mi nagyon sajnáljuk, hogy bezárták a tábort. A helybeliek nagyon szerették, amikor egész nyáron hangos gyermekzsivaj töltötte be a falut. De ez most már a múlté, legalábbis ebben az esztendôben. Tanácsülésen megtárgyaltuk az ügyet, és elhatároztuk, hogy kérni fogjuk a táborfelügyelôségtôl, adják át nekünk a tábort. Az épület, amely a falu tulajdonát képezô telken áll, továbbra is a táborügynökségé maradna, csupán közigazgatásilag szállna a falura. A szükséges javítások nem annyira költségesek. Csupán arról van szó, hogy a télen megfagyott a víz a vezetékben, és néhány helyen elpattant a csô. Két-három könyökcsövet kellene csak kicserélni, erre biztos kerülne pénz a falu pénztárában — mondta Plesa Emil jósikafalvi alpolgármester.

A jósikafalvi tábor épületében 1974 óta a szomszédságában álló iskola bentlakása mûködött. Akkoriban a környéken lévô falvakból mind oda jártak iskolába a gyermekek, ma már inkább városra adják ôket a szülôk, bentlakásba vagy albérletbe. Amint azt az alpolgármestertôl megtudtuk, a bentlakás 1992-ben szûnt meg. Az iskola és bentlakás-tábor épületegyütteshez étterem is tartozik. Ott látták el a táborozókat. Maguk az épületek jó állapotban találhatók. A tábor hegyvidékre jellemzô apró, pázsitos, tágas udvarán kisebb játszótér is van. Maguk az épületek a falu szívében helyezkednek el, ám a látnivalókban bôvelkedô környezet számtalan kirándulási lehetôséget kínál a táborozóknak.

— Amennyiben a táborügynökség jóváhagyja kérésünket, s a javításokat is sikerül elvégezni, személyzetet alkalmaznánk, s továbbra is táborokat szerveznénk az épületben. Esetleg nemcsak gyermekeknek, hanem itt nyaralni szándékozó felnôttek számára is biztosítanánk szállást. Mondjuk, olyan szállodaféleségként mûködne az épület. De mindettôl még annyira távol vagyunk, hogy csak spekulálhatunk az épület sorsa felôl — nyilatkozta a jósikafalvi alpolgármester.

Van egy ház Bánffyhunyadon, amely a magyarság kulturális életét jelképezi. Falai omladoznak, kertjében nô a csalán. Senki sem gondozza. A Ravasz László–Kós Károly-emlékház vásárlására fele-fele arányban adományoztak világi és egyházi szervezetek, de adminisztratív és pénzügyi okokból a református egyházra íratták. Akkor kitakarították a kertet, a falakat megerôsítették, és a ház megtelt élettel. A szervezôk versenyre keltek mellveregetésbôl: én szerveztem ezt, ô az én meghívottam volt, mi csináljuk a kultúrát.

Az idô telt, s a falak újra omladozni kezdtek. Ezúttal úgy is maradtak. Igaz, voltak, akik felbuzdulva, magukból merítve erôt elkezdtek habarcsot keverni, ám kiderült, hogy a kovácsoltvas kapu is berozsdásodott: átmászunk rajta vagy megkeressük a kulcsot? Kultúránk kulcsát?

„Asztaliteniszt az játsszon, aki hisz Istenben." A pingpong nem annyira kultúra, csupán egy lehetôség az ismerkedésre, barátkozásra, közösségi szellem fejlesztésére. Ide-oda ütjük a labdát, adogatunk, fogadjuk a labdát, és visszavágunk. Két kulcscsomó játszik — a harmadikat kicselezték.

...És akkor jött Kónya Hamar Sándor képviselô úr, hogy véget vessen a mérkôzésnek. A szervezetek összeültek egy döntô játszmára: a Kós Károly Mûvelôdési Egyesület, a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesület, az RMDSZ és az egyház, hogy egy ház kulcsáról döntsenek. Az eredmény egy öttagú bizottság — hárman az egyház, ketten a Kós Károly Mûvelôdési Egyesület képviselôi —, amelynek feladata felügyelni a tatarozási munkálatokat, a kerttakarítást, elkerülni a rendezvények egymásra tevôdését.

Ui.: Már tudni sem lehet az idejét, mikor történt ott valami. A múlt héten megejtett egyeztetô gyûlés után a kulcs gazdájának csupán a neve változott valamelyest, maga a gazda ugyanaz maradt. Csak remélhetjük, hogy a magyar ház mégis megnyitja kapuját, és rendeltetését, hivatását betölti.

Egészen eredeti látogatója volt kedden szerkesztôségünknek. Az immár másfél éve munkanélküli Ion Floarea a Zsil-völgyébôl érkezett hosszú út után városunkba, hogy innen is elvigye a Szentföldre a román városok polgármestereinek üdvözletét, amelyet a teljes napfogyatkozás alkalmával szeretne Jeruzsálemben átadni. Meggyôzôdése, hogy a napfogyatkozás után fényesebben ragyog majd a Nap hazájára és nemzettársaira, mint eddig, és hogy a ritka csillagászati esemény vallási, erkölcsi megújulást hoz. Mellesleg említette csupán, hogy nem szívesen emlékezik arra, hogy a télen ô is ott volt Cozián.

Alig szokta meg a pedagógustársadolom azt, hogy a kilenc osztályos kötelezô általános oktatást felavató diáknemzedék tagjai az ôszi ötödikesek lesznek, máris kiderült, hogy ez nem pont így van: a tanügyminisztérium az ôszi hatodikosokat szemelte ki erre. A fô érv: az ôszi hatodikosok generációja az, amelyik tavaly már a reform-kerettanterv alapján tanul. E változtatás nem csökkentette viszont a pedagógustársadalomnak a kötelezô kilencosztályos oktatás bevezetése és a tanítóképzô reformja iránti nagyfokú érdeklôdését.

— Szerintem nem rossz elképzelés, hogy a tizenhárom osztályos tanítóképzô helyét átvette a hároméves fôiskolai jellegû óvó-tanítóképzés — mondta Majláth Éva tanítónô. — Mint azt Wolf Rudolf, az Apáczai-líceum igazgatója is elmondta a Szabadság júl. 8-i számában, a fiatalok érettebb fejjel dönthetnek jövôjük felôl.

Az a gondolat viszont, hogy a tanító mellékszakától függôen taníthat tovább ötödik, hatodik osztályban — kétélûvé válhat. Ez esetben ugyanis mi lesz a szakképzett zene-, rajztanárokkal, akik csak V–VIII. osztályban tanítanak? Vonuljanak félre vagy esetleg nyugdíjba idônap elôtt?

Elônyös oldala a dolognak az, hogy mivel a kisiskolás igen közel érzi magát tanítójához, a tanító–diák, illetve a tanító–szülô együttmûködés a legtöbb esetben igen szoros és eredményes — ez az együttmûködés továbbra is jó hatással lenne a lassan kamaszkorba lépô gyermekek jó irányba terelésére. Az elemi osztályokban kialakult feszélytelen kommunikációs kapcsolatok sok konfliktushelyzetet megoldhatnak. Elképzelhetônek tartom azt is, hogy a tanító a késôbbiek folyamán osztályfônökként folytathassa osztálya irányítását. Ilyen szemszögbôl nézve elônyösnek találnám ezt az új elgondolást.

• Baleset történt szerdán Magyarkapus térségében, az E60-as országúton. Alexandru Neamt (44) 7–CJ–341 rendszámú 1310-es Daciája egy irányban haladt Terek Tamás Ferenc (70) kerékpárjával, aki hirtelen, minden elôzetes jelzés nélkül kanyarodott a gépkocsi elé, s így elkerülhetetlen volt az ütközés. A szerencsétlenül járt biciklistát fej-, nyak- és hassérüléssel, valamint csonttöréssel kezelik.

• Villám gyújtotta meg szerdán Nicolae Onut istállóját, mely 80 százalékban tönkrement. Az anyagi kár mintegy 90 millió lej.

• Favágás közben érte a halál Maria Toadert (47), egy tölgy kidôlt és agyonütötte.

• Biciklijének eltûnésérôl tett jelentést a rendôrségen Ioan Sinisneag, az Ukrajna versenykerékpárt a tömbház szárítójából „kötötték el". Azonosították és elfogták a lopással alaposan gyanúsítható Johann Bernhardt Obstot, 51 éves németországi lakost (!), aki turistaként tartózkodik Romániában.

• Nagyszabású közlekedésrendészeti akció volt a napokban Kolozs megye területén. Kolozsvárott 66 büntetést róttak ki (11 millió 652 ezer lej értékben), 6 hajtási jogosítványt és 5 forgalmi engedélyt vontak be, a megye többi „erdménye": 14 büntetés (1 millió 455 ezer lej), 6 jogosítvány és 1 forgalmi engedély — Torda; 4 büntetés (1 millió 300 ezer lej), 1 jogosítvány és 1 forgalmi engedély — Buza. Az alsójárai és tordatúri rendôrôrs ellenôrzô akciója során igazoltatták Basil Moldovan (52) pusztacsáni lakost, aki hajtási jogosítvány nélkül vezette közúton a tulajdonában lévô, CJ–04–SZV rendszámú traktort. Azonosították továbbá a járabányai Sorin Ursot (25), akinél 81 kg, 653 ezer lejt érô gombát találtak, melynek eredetére nem tudott igazolást felmutatni. Az árut elkobozták.

• 120 milliót vágott zsebre a kolozsvári Daniel Privan (43), a Vãlean–Privan Kft. társtulajdonosa és ügyintézôje. Ez év folyamán 34 millió lejt kifizetési utalvánnyal vett el a kasszából, de nem számlázta az összeget, és nem tudott felmutatni egyetlen olyan iratot sem, amely a milliók hollétét igazolná. Ugyanakkor a könyvelési mérleg megléte nélkül 86 millió lejes elôleget is felvett, ami szintén törvénybe ütközô cselekedet. Sikkasztás vádjával szabadlábon védekezhet.

• Motorbiciklist ütött el hétfôn Szamosújváron a 42 éves, szamosújvári Laposi Stefan. CJ–02–AND rendszámú 1310-es Daciájával Laposi nem adott elsôbbséget a román állampolgárságú, de Németországban élô, Kawasaki márkájú motorbiciklijét szabályosan vezetô, 32 éves fiatalnak, akit jelenleg súlyos sérülésekkel, többszöri csonttöréssel ápolnak.

• Magyarkályán község polgármestere életét vesztette 13-án. Az 51 éves, lárgatanyai Ioan Morocãzan saját traktorjával szénát szállított, amikor — nem tudni, mi okból — a traktor felborult. Az illetô még a helyszínen meghalt.

• Több mint 5 millió lejre róttak ki büntetést azon a két közrendészeti ellenôrzésen, amelyet Alsójárán és Mócson hajtottak végre. 19, illetve 8 szabálysértést büntettek ily módon, de az ellenôrzés során lefülelték a mócsi Radu Romant (47), a Turdalact Kft. autóvezetôjét is, aki az április–június idôszakban 332 liter motorinát (értéke: 1 815 000 lej) sikkasztott. Romantszabadlábon vizsgálják, 1–15 év közötti börtönbüntetésre számíthat.

• Közlekedési balesetben vesztette életét Tiberiu Rosenberg. Az 53 éves szamosújvári férfi Désrôl Szamosújvár felé vezette CJ–01–BCP rendszámú Daciáját, amikor este 11 óra körül szekérrel ütközött. Chiorean Nedelcu (38), a lovasszekér vezetôje elvesztette uralmát a ló felett, s az a szembejövô sávra tért, amikor a végzetes baleset bekövetkezett.

• Illetéktelen favágókat lepleztek le Havasnagyfalu közelében. Nicolau Rosu (25), Vîtcã Lucretia (58) helybéli lakosok és a gáncsi (Beszterce-Naszód megye) 33 éves Octavian Stoica 6 köbméter fát vágott ki az állami tulajdonú erdôbôl, melynek értéke majdnem 2 millió lejre rúg. Az ugyanakkor tartott ellenôrzésen további 4, összesen 400 000 lejes büntetést róttak ki az 1987-es, 2-es számú törvény megszegéséért.

• Elfogták a Majális utcai Iguano bár kifosztóját. Octavian Vizireanu, Cislãu (Buzãu megye) község 30 éves lakosa ez év július 11-én tört be a bárba, ahonnan másfél millió lej értékben emelt el különbözô termékeket, illetve pénzt. Mindössze 350 000 lejt sikerült megtéríteni a kárból, a betörô (akit 30 napos elôzetes letartóztatásba helyeztek) ellen minôsített lopásért indul eljárás.

• Órájától és láncától szabadította meg a tordai Hajdu Vera (37) Aurel Lupeát. A munkanélküli, büntetlen elôéletû szarka 700 000 lejt érô prédáját visszaszerezték, ôt szabadlábon vizsgálják.

Az utcai pénzváltóknál a forint 64/66, a márka 8000/8300, a dollár pedig 15 400/15 700 lejbe került.
Ma reggel a Macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a német márka 8180/8250, az amerikai dollár 15 770/15 850, az olasz líra 8,18/8,35, az osztrák schilling 1150/1185 lejbe kerül.

A kormány csütörtöki ülésén határozatban engedélyezte a magyar KFOR-erôk romániai áthaladását. Ennek megfelelôen a magyar katonák július 16-án megkezdhetik útjukat Koszovóba Románián át.

A kormány ezzel a formával találta meg annak a problémának a megoldását, hogy sürgôsségi kormányrendelettel egyelôre nem adhatott volna engedélyt a magyar KFOR-erôk áthaladásához.

A külföldi haderôk román területen való áthaladásáról a parlamentnek van joga dönteni, de a magyar kérés a törvényhozás ülésszakának legvégén érkezett Bukarestbe, így a nyári szünet elôtt már nem kerülhetett napirendre.

A parlament az ülésszak végén úgynevezett felhatalmazási törvényt fogadott el, amelynek alapján a kormány a nyári szünet idején sürgôsségi kormányrendeletekkel dönthet több, a törvényhozás hatáskörébe tartozó kérésrôl.

Ellenzéki törvényhozók egy csoportja ugyanakkor az Alkotmánybíróságnál megtámadta ezt a törvényt. Az ellenzék nem a magyar KFOR-erôk áthaladása, hanem két gazdaságpolitikai kérdés és a Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának ratifikálási lehetôsége miatt emelt kifogást.

Az Alkotmánybíróság szerdán megkezdte az ellenzéki kereset tanulmányozását, de döntést, várhatólag csak július 20-án hoz majd. Ezért, ha a kormány nem élt volna a határozat eszközével, a magyar KFOR-erôk áthaladását csak az Alkotmánybíróság döntése után engedélyezhette volna.

A kormánynak ezzel a jogi nehézséggel nem kellett volna szembenéznie, ha a magyar kérés elôbb érkezik meg Bukarestbe: a korábban megfogalmazott lengyel és cseh kérést a parlament minden különösebb vita nélkül jóváhagyta, s a két ország KFOR-erôi már át is utaztak Románia területén.

A közoktatási alkalmazottak nyári szünidôre járó bérét teljes mértékben kifizették — közölte csütörtökön Adrian Miroiu tanügyi államtitkár.

Ugyanakkor rámutatott: a tanügyminisztérium elôterjesztette az egyetemi tanárok júniusi elszámolásának, valamint a szünidôre járó bérek kiutalásához szükséges dokumentációt. Az államtitkár tájékoztatása szerint a pénzügyi hatóságok megígérték, hogy hét végéig átutalják a minisztérium számlájára ezt az összeget, és hétfôn a tanárok kézhez kaphatják bérüket.

Victor Athanasie Stãnculescu és Mihai Chitac tábornokokat csütörtökön a Legfelsôbb Bíróság 15 év börtönbüntetésre ítélte az 1989-es temesvári események idején elkövetett bûntettek miatt. A két tábornokot 72 személy meggyilkolásáért és 253 ember megsebesítése miatt találták vétkesnek.

Romániában 5,1 százalékos volt a havi infláció júniusban, kisebb, mint az 5,3 százalékos májusi drágulás — jelentette a statisztikai bizottság.

Júniusban a fogyasztói árindex 48,2 százalékkal haladta meg a tavaly júniusit. Az elsô félévben a havi átlagos drágulás 4,6 százalékos volt.

Júniusban 11,8 százalékkal drágultak a szolgáltatások májushoz képest, a fogyasztási cikkek 7,3 százalékkal kerültek többe a hónap végén, az élelmiszerárak pedig 0,5 százalékkal emelkedtek.

Kormányzati és központi bank-tisztségviselôk rendre ismételgetik, hogy év végére 35 százalékra csökkenthetô a 12 havi infláció, de szakértôk szerint ez a célszám „nagyon ambiciózus": 40 százalékos célszám realistább lenne.

Harminc százalékkal volt kisebb az idei év elsô öt hónapja után Románia költségvetési hiánya, mint egy évvel korábban, nem érte el a 4,16 milliárd lejt sem.

Az errôl szóló jelentés szerint a költségvetési bevételek jelentôs, a tavalyihoz képest 53 százalékos növekedése segítette a kedvezô tendenciát az idén. A bevételek összege 37,5 milliárd lej, a kiadások 41,7 milliárd lej közelében volt május végén.

A Román Hírszerzô Szolgálat (RHSZ) álláspontjával kapcsolatban Székelyudvarhely polgármesteri hivatala szerkesztôségünkbe eljuttatott közleményében leszögezi: a hivatal közleménye eltereli a figyelmet az események lényeges kérdéseirôl. Milyen célból készítettek felvételt a különben nyilvános Polgári Est résztvevôirôl, és miért készítették titokban, hiszen bárki részt vehetett a rendezvényen? Milyen felhatalmazással hajtottak végre titkos megfigyelési akciót? Helyi vagy központi szinten rendelték el a megfigyelést? A gyanakvás hivatalos megfogalmazása után miért nem nyitották ki a DACIA személygépkocsi rakterét, ha az RHSZ hivatalos közleményében állítottak szerint az „csak" a polgármesteri hivatal elôtt tilosban parkolt, és nem volt kapcsolata az éppen zajló találkozóval?

A polgármesteri hivatal e kérdések megválaszolása hiányában elfogadhatatlannak tartja az RHSZ álláspontját. „Szeretnénk alkalmat teremteni a Polgári Estek keretén belül, hogy nyilvános találkozón az RHSZ vezetôi az események végleges tisztázása végett eszmecserét folytathassanak a helyi közélet képviselôivel" — áll a közleményben.

A román külügyminisztérium közlése szerint június 29. és 30.-án bukaresti látogatásra érkezik Martonyi János. Amint arról tegnapi lapszámunkban tudósítottunk, a magyar külügyminiszter részt vesz a magyar-román kormányközi vegyesbizottság harmadik ülésén. Meg nem erôsített hírek szerint Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnökének meghívására Martonyi erdélyi körutat tesz Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Székelykeresztúr, Farkaslaka, Korond és Marosvásárhely érintésével. A magyar diplomácia vezetôje ugyanakkor részt vesz a fehéregyházi emlékünnepségen is. A bukaresti magyar nagykövetség illetékeseitôl megtudtuk: a miniszter végleges programja alig a jövô hétre várható. Jóllehet a tervezett útvonalon nem szerepel Kolozsvár, sajtóértesülések szerint a magasrangú vendég több mint valószínû útban ejti szülôvárosát is. Mint ismeretes, Martonyi János magyar külügyminiszter Kolozsváron született 1944. április 5-én.

Wesley Clark tábornok, a NATO európai erôinek fôparancsnoka leszögezte, hogy a NATO soha nem vetette fel és soha nem fogja felvetni a határok módosítását, különösen nem a délkelet-európai térségben — jelentette ki Radu Vasile miniszterelnök, miután csütörtökön megbeszéléseket folytatott Bukarestben az amerikai tábornokkal.

A NATO európai erôinek fôparancsnoka néhány órás villámlátogatást tett a fôvárosban, ahol találkozott Emil Constantinescu államfôvel, és megbeszéléseket folytatott a kormányfô mellett Constantin Degeratu tábornokkal, a hadsereg vezérkari fônökével.

A NATO európai erôinek fôparancsnoka leszögezte: szövegkörnyezetébôl kiragadták és félreértelmezték azt, amit néhány héttel ezelôtt Budapesten mondott a versailles-i megállapodásokban megfogalmazott elvekrôl.

— A jövô fô kérdése a stabilitás, ez pedig a határok változatlanul hagyását jelenti. Így sem Romániának, sem a térség más országának nem kell semmiféle problémát csinálnia magának ebbôl a kérdésbôl — jelentette ki.

Radu Vasile a megbeszélések után elmondta: felvetette annak fontosságát, hogy a jugoszláv kérdést politikai eszközökkel kell megoldani, s a határok módosításának kérdése — függetlenül attól, hogy kirôl van szó, vagy mikor történik — semmi esetre se vetôdjön fel. Clark tábornok hangsúlyozni kívánta, hogy a NATO soha nem vetette fel és soha nem kívánja felvetni a határok módosításának kérdését, különösen nem ebben a térségben.

Wesley Clark újságírók kérdéseire a sajtóértekezleten is megerôsítette, hogy a NATO a stabilitás fô zálogát a határok változatlanságában látja a Balkánon.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]