1999. július 24.
(XI. évfolyam, 170. szám)

Októberben várhatólag ismét találkozik Orbán Viktor magyar és Radu Vasile román miniszterelnök, miután a két kormányfô pénteki megbeszélésén elvi egyetértés született arról, hogy Aradon létrehozzák a magyar–román történelmi megbékélés emlékparkját.

A marosvásárhelyi találkozón a két miniszterelnök egyetértett abban, hogy a két ország közötti kereskedelemben felmerült problémákra a jövô héten Bukarestben a kormányközi vegyes bizottság ülésén az illetékes minisztereknek megoldást kell találniuk. A találkozó utáni sajtótájékoztatón Radu Vasile hangsúlyozta, hogy Romániában megteremtették a törvényes keretet egy magyar tannyelvû állami egyetem alapításához.

(Kiküldött munkatársaink jelentik) Pénteken kora délután Marosvásárhelyre érkezett Orbán Viktor magyar miniszterelnök. A vendéglátóját, Radu Vasile kormányfôt szállító repülôgép egy órával korábban landolt a marosvásárhelyi röptéren. Megérkezésekor Orbánt Dorin Florea, Maros megye prefektusa, Fodor Imre, Marosvásárhely polgármestere és Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke fogadta. Jelen volt Szôcs Ferenc, Magyarország bukaresti nagykövete, Frunda György szenátor és Kelemen Attila képviselô.

Újságírói kérdésre, hogy miért választották e találkozó színhelyéül Marosvásárhelyt, Orbán kijelentette: a román miniszterelnök javasolta ezt a helyszínt, amely mindkettôjüknek az útjába esett (Orbán Viktort, mint ismeretes, Tusnádfürdôre várják, ahol a Bálványos Nyári Szabadegyetem tart szombaton elôadást, Radu Vasile pedig Kolozsvárra igyekezett — szerk. megj.), ezért a magyar miniszterelnök nem látta okát más helységhez ragaszkodni. Azzal kapcsolatban, hogy mirôl folynak majd a tárgyalások, a magyar miniszterelnök rámutatott: a lista nagyon hosszú. „Összességében vannak biztató jelek, de vannak olyan területek, amelyek rossz kedvre adnak okot. Áttekintjük mindkét kérdéscsoportot: a kereskedelmi, a gazdasági, a katonai együttmûködés talán még a várakozásnál is biztatóbbak. Más területeken, mint az oktatás, mûemlékek, kultúra, különösen az egyházi ügyek nagy kérdésköre, amely több részletkérdést is magában foglal, nos, itt még kevés dolog történt, a pozitív jelzéseken túl az átfogó rendezés szándéka még nem bontakozott ki. Remélem, hogy elôrelépünk ebben az ügyben is" — mondotta Orbán Viktor. Orbán kijelentette: az ô listáján mindenképpen szerepel az egyetem ügye. A megbeszélésen szóba került a jugoszláviai kérdéskör, a kétoldalú NATO- és EU-integrációval kapcsolatos kérdések. A Continental Szállóba érkezésekor, ahol a munkaebédre sor került, Orbán Viktor ismét hangsúlyozta: a legfontosabbnak az egyházi ügyekkel összefüggô csomag, valamint az oktatási törvény következményei tûnnek.

A megbeszélést követôen Orbán Viktor meglátogatta otthonában Markó Bélát, az RMDSZ szövetségi elnökét, majd Tusnádfürdôre igyekezett.

(Folytatása a 14. oldalon)

Balló Áron,
Papp Annamária,
Tibori Szabó Zoltán

Péntek délután valamivel több mint egyórás villámlátogatásra a IV. Erdélyi Hadsereg parancsnokságára érkezett a román miniszterelnök. Radu Vasile a IV. Erdélyi Hadsereg vezetôivel és Alexandru Fãrcas prefektussal folytatott megbeszélést. Érkezéskor a miniszterelnök nem nyilatkozott, a sajtó képviselôi pedig nem vehettek részt a zárt ajtók mögött zajló megbeszélésen.

Este a miniszterelnök különgéppel repült vissza Bukarestbe.

K. O.

A nemzetközi közösség geostratégiai érdeke, hogy Szlovéniától a Balkán déli részéig olyan konszolidált térség alakuljon ki, amely középtávon a Nyugat része lesz — hangsúlyozta Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár pénteken a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen.

A Tusnádfürdôn rendezett szabadegyetem pénteki vitanapjának témája a délkelet-európai stabilitási megállapodás és a kétoldalú kapcsolatok távlatai voltak. A vitában Németh Zsolt mellett Valentin Stan politológus és Szilágyi Zsolt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség parlamenti képviselôje vett részt.

— Magyarország hét szomszédjából négy az említett térségbe tartozik, így különösen érdekelt e folyamat sikerében — folytatta Németh Zsolt.

A magyar külügyi államtitkár felhívta a figyelmet arra, hogy a nemzetközi közösség új szuverenitási felfogást alakít ki: a nemzetállami szuverenitás kiegészül az emberi jogok védelmével. „Ebben a térségben a demokratizálás folyamata erôltetett menet lesz" — mondta. A magyar diplomácia ennek megfelelôen megkülönböztetett figyelmet fordít a demokrácia és a jogállam kérdéseire, az emberi és kisebbségi jogok érvényesülésére.

A magyar–román kapcsolatok alakulását illetôen emlékeztetett arra, hogy Romániában hamarosan választások lesznek. 1996 novemberében egy olyan politikai garnitúra jutott hatalomra, mely jóval érzékenyebb a Nyugatról érkezô impulzusokra.

„Magyarország számára fontos, hogy ne végzôdjenek rossz eredménnyel ezek a választások. Magyarország körültekintéssel és az eddig is jellemzô nyíltsággal politizál majd" — hangsúlyozta Németh Zsolt.

(A Bálványosi nyári Szabadegyetemen elhangzott felszólalásokról, vitákról lapunk 16. odalán)

A kormány illetékes bizottsága értesítette a megyei polgári védelmi felügyelôségeket a következô napok esôzései miatt várható esetleges áradások veszélyérôl. Az Országos Hidrológiai és Meteorológiai Intézet elôrejelzése szerint fôként Erdély területén várhatók záporok péntektôl vasárnapig. Az elôrejelzett esôzések miatt várhatóan megnövekedik egyes folyók vízszintje, fôként az ország nyugati, északi és központi részében. Többek közt Kolozs, Fehér, Szilágy megyében is elôfordulhat, hogy a folyóvizek szintje meghaladja a biztonsági kvótát.

Az elôrejelzések kapcsán Ioan Savin ezredes, a Kolozs megyei Polgári Védelmi Felügyelôség vezetôje elmondta, sajnos, azonkívül, hogy készenlétben állnak azonnali segítségnyújtásra, más, megelôzô intézkedéseket nemigen tehetnek az áradások ellen. Súlyos esetekben törvényadta joguk a katonaság mozgósítása, egyébként a Kolozs megyei Polgári Védelmi Felügyelôség csupán öt katonával dolgozik.

— Az elmúlt napokban Magyarszentpál, Nádasszentmihály és Nádasberend helységekben 150, az áradás által fertôzött kutat mertünk ki kölcsöngépekkel, majd fertôtlenítettük ôket az egészségügyi igazgatóságtól kapott klórpasztillákkal — mondta Ioan Savin. — Az embereknek nem lenne pénzük arra, hogy megfizessék ezt a munkálatot, hiszen köbmétere 70 ezer lejbe kerül. Bár nekünk nincsenek saját gépeink, tudjuk, kihez kell fordulni segítségért. Ezúttal a vízmûvektôl, a megyei útgazdálkodástól, valamint a Napoca építôvállalattól kaptuk a három motoros szivattyút, amelyekkel segíteni tudtunk a falvakon. Akadt egy keresztény alapítvány, amely felvállalta Magyarszentpálon négy ház újjáépítését, és a többi károsodott épület kifestetését.

Sajnos, az idôjárás szeszélyeit nem lehet kiszámítani. A Nádas kiöntésekor a Kerekdombon már az emberek küszöbén volt a víz, de mégsem vállalták, hogy kiköltöztessük ôket házaikból. A mentésen kívül annyit tehettünk még, hogy gátat raktunk homokos zsákokból, amellyel kényszerítettük a vizet, hogy visszatérjen medrébe. Reméljük, hogy hasonló nehézségeink nem támadnak ezen a hét végén — mondta az ezredes.

A hét utolsó három napján elôforduló esôzések hozama elérheti a 35–55 litert négyzetméterenként.

K. E.

Annak érdekében, hogy a katonaság átszervezése sikeres legyen, a nemzetvédelmi minisztériumnak költségvetése a nemzeti össztermék legkevesebb 2 százaléka kellene hogy legyen — jelentette ki tegnap Kolozsváron a szárazföldi csapatok vezérkarának fônöke, Mihail Popescu tábornok. Jelenleg a katonai egységek alacsony technikai színvonala miatt több katonának kötelezô szolgálatot teljesítenie. A helyzet azonban változni fog: a cél az, hogy a technikai színvonal emelkedésével csökkenjen az egységek száma — nyugtatott meg Popescu tábornok. Megtudtuk: 2003-ig a katonai alakulatok technikai felszereltsége egyelôre nem fog javulni, kivételt csupán a kommunikációs egységek képeznek. Az átszervezéshez tartozik a szerzôdéses „profi" katonák alkalmazása, az adminisztratív állások („a pecséttel, autóval és irodával" rendelkezô tisztek) számának csökkentése, a nôk bevonása az operatív egységek tevékenységébe. Ugyanakkor csökkenteni fogják a tábornokok számát a jelenlegi 400-ról 120-ra.

JÚLIUS 26-ÁN, HÉTFÔN, ismét kaphatók az Országos Takarék- és Letéti Pénztár (CEC) fennállásának 135. évfordulója alkalmából kibocsátott ünnepi betétek. Ezek évi kamata 65%, lejárati idejük 1999. augusztus 24., a betéti összeg minimum egymillió lej, de elhelyezhetôk ennek többszörösei is.

Asztmaklub találkozó
KÖRNYEZETÜNKBEN ELÔFORDULÓ ALLERGIZÁLÓ TÉNYEZÔK címmel dr. Nagy Lajos fôorvos tart elôadást július 26-án, hétfôn du. 5 órától a Györkös-Mányi Albert Emlékházban (Majális/Bilascu utca 5.), az Asztmaklub havi összejövetelén.

Beruházási alapok kolozsvári kirendeltségei
Országos Beruházási Alap
Gelsor ügynökség, Cipariu tér 15., hétfô–péntek 9–13 és 14–18 óra között.
Fortuna Classic (Román Beruházási Alap)
Dózsa György utca 8. (Bancorex épülete), hétfô–péntek 9–14 óra között.
ARDAF Kölcsönalap (SPOR)
Jókai utca 16., hétfô–péntek 8–13 között: Pavlov utca 11., hétfô–péntek 8–13 óra között; Gyár utca 9., hétfô–péntek 8–19 óra között.
Transilvania Kölcsönalap
A Transilvania Bank épületében, Deák Ferenc utca 36., hétfô – péntek 8–13 között; Monostori ügynökség (Union tömbház).
Credit Alap (Cert Invest)
Deák Ferenc utca 14/12. hétfô–péntek 9–16 óra között.
Üzletemberek Kölcsönalapja
Információk Bukarestben a következô telefonokon: 01/232-63-97.
01/232-20-88, 01/232-60-94.
Octogon Beruházási Nyílt Alap
Transilvania Bank, Deák Ferenc utca 36.; Union tömbház, hétfô–péntek 8.30–13 és 15–17 óra között.
Alpha Beruházási Nyílt Alap
Transilvania Bank, Deák Ferenc utca 36.; Union tömbház, hétfô–péntek 8.30–13 és 15–17 között.

Hétfô: Kolozsvár (9.30)–Treviso (10.40), Kolozsvár (15.30)–Bologna (15.30), Treviso (11.40)–Kolozsvár (14.30), Bologna (16.30)–Kolozsvár (20.30), Kolozsvár (7.25)–Bukarest (8.25), Kolozsvár (8.35)–Nagyvárad (9.00/9.20)–Bukarest (10.35), Kolozsvár (20.45)–Bukarest (21.45), Kolozsvár (21.00)–Bukarest (21.55), Nagybánya (6.30)–Kolozsvár (7.05), Bukarest (7.15)–Kolozsvár (8.15), Bukarest (19.35)–Kolozsvár (20.15).

Kedd: Kolozsvár (6.30)–Budapest (6.30), Kolozsvár (11.30)–Budapest (11.30), Budapest (13.30)–Kolozsvár (15.30), Kolozsvár (8.45)–Bukarest (9.45), Kolozsvár (15.50)–Nagyvárad (16.20/16.40)–Bukarest (17.55), Kolozsvár (20.45)–Bukarest (21.45), Bukarest (7.15)–Kolozsvár (8.15), Bukarest (10.00)–Kolozsvár (11.00), Bukarest (14.30)–Kolozsvár (15.30), Bukarest (19.15)–Kolozsvár (20.15).

Szerda: Kolozsvár (9.30)–Bologna (10.50), Bologna (11.50)–Kolozsvár (15.00), Kolozsvár (8.45)–Bukarest (9.45), Kolozsvár (18.60)–Bukarest (19.50), Kolozsvár (20.45)–Bukarest (21.45), Bukarest (7.15)–Kolozsvár (8.05), Bukarest (19.15)–Kolozsvár (20.15).

Csütörtök: Kolozsvár (6.30)–Budapest (6.30), Budapest (13.30)–Kolozsvár (15.30), Budapest (16.30)–Kolozsvár (18.20), Kolozsvár (8.45)–Bukarest (9.35), Kolozsvár (18.50)–Bukarest (19.50), Kolozsvár (20.45)–Bukarest (21.35), Bukarest (7.15)–Kolozsvár (8.05), Bukarest (19.15)–Kolozsvár (20.05).

Péntek: Kolozsvár (13.30)–Treviso (14.40), Kolozsvár (15.30)–Bologna (15.30), Treviso (15.40)–Kolozsvár (18.50), Bologna (16.30)–Kolozsvár (20.30), Kolozsvár (8.45)–Bukarest (9.35), Kolozsvár (18.50)–Bukarest (19.50), Kolozsvár (20.45)–Bukarest (21.35), Bukarest (7.15)–Kolozsvár (8.05), Bukarest (19.15)–Kolozsvár (20.05), Kolozsvár (8.45)–Bukarest (9.45), Kolozsvár (15.50)–Szatmárnémeti (16.20/16.40)–Bukarest (17.55), Kolozsvár (21.00)–Bukarest (21.55), Kolozsvár (21.20)–Nagybánya (21.55), Bukarest (7.15)–Kolozsvár (8.15), Bukarest (14.15)–Kolozsvár (15.00), Bukarest (14.30)–Kolozsvár (15.30), Bukarest (20.00)–Kolozsvár (21.00).

Szombat: Kolozsvár (6.30)–Budapest (6.30), Kolozsvár (15.50)–Budapest (16.00), Budapest (13.30)–Kolozsvár (15.30), Kolozsvár (7.25)–Bukarest (8.25), Kolozsvár (13.30)–Nagyvárad (14.00/14.20)–Bukarest (15.35), Nagybánya (6.30)–Kolozsvár (7.05), Bukarest (12.10)–Kolozsvár (13.10), Bukarest (14.40)–Kolozsvár (15.20).

Vasárnap: Kolozsvár (21.20)–Nagybánya (21.55), Bukarest (20.00)–Kolozsvár (21.00).

Megjelent a Kalotaszeg legfrissebb, június–júliusi összevont száma. A tartalomból: Kusztos Tibor Pihenés vagy tanulás? címen ír vezércikket, Lenkeyné dr. Semsey Klára debreceni teológiai professzor a keresztyén család és az anyaság kapcsolatáról értekezik, Sebestyén Kálmán Móricz Zsigmond születésének 120. évfordulóján az író kalotaszegi — sztánai és körösfôi — útjairól cikkezik, Barazsuly Emil a vegyszeres gyomirtásról, valamint a növényi betegségek és kártevôk elleni védekezésrôl ír hasznos és idôszerû tájékoztatást. Hidán Csaba: Hunok, avarok, magyarok rövid történelmi áttekintését olvashatjuk. A Buzás Pál által szerkesztett Kalotaszeg irodalma rovat ezúttal Boncza Bertával, azaz Csinszkával foglalkozik. A magyarlónai Ricci József a több mint egy évvel ezelôtt félbeszakadt emlékezetes kirándulások sorozatának újabb, tizenharmadik részében Segesvár nevezetességeirôl ír. Fekete Károly Kalotaszeg a történelmi dokumentumokban címû összeállítása ezúttal Kalotadámost, Magyarókerekét, Nagykalotát és Tóttelket mutatja be. Az ifjúsági oldalon dr. Haltek Rozália tájékoztat a fiatalok fogápolásáról. Boldizsár Zeyk Imre a kalotaszegi nyolcosztályos iskolák V–VII. osztályos tanulói részvételével május végén Kolozsváron megrendezett történelmi vetélkedôrôl számol be. A lap ára jelképes, alig 1500 lej.

K. E.

1. Samuel Beckett: A játszma vége (stúdióelôadás), rendezô: Tompa Gábor
2. Vörösmarty Mihály–Görgey Gábor: A fátyol titkai
3. Remenyik Zsigmond: Az atyai ház, rendezô: Hatházi András
4. Marlowe: Faustus (stúdióelôadás), rendezô: Dragos Galgotiu
5. Majakovszkij: Buffo misztérium (rendezô: Tompa Gábor) vagy Mrozek: Mészárszék (rendezô: Tompa Gábor)
6. Timberlake Wertenbaker: Kinek kell a színház?, rendezô: Bokor Péter.

A színház mûsoron tartja a következô elôadásokat:

— Eugène Ionesco: A székek (stúdióelôadás), rendezô: Vlad Mugur
— William Shakespeare: Troilus és Cressida, rendezô: Tompa Gábor
— A. P. Csehov: Cseresznyéskert (stúdióelôadás), rendezô: Vlad Mugur
— Parti Nagy Lajos: Ibusár (stúdióelôadás), rendezô: Kövesdy István
— Láng Zsolt: A rúkmadár (stúdióelôadás), rendezô: Hatházi András
— Bertolt Brecht: Koldusopera, rendezô: Kövesdy István
— Molière: A képzelt beteg (stúdióelôadás), rendezô: Keresztes Attila.
A tervekben szerepel a Kolozsvári Magyar Nyelvû Színmûvészeti Tanszék végzôs diákjainak vizsgaelôadása, valamint a Sepsiszentgyörgyi „Tamási Áron" Színház valamelyik produkciója, bérletcserében.

A színház tervei között a következô külföldi vendégjátékok szerepelnek:

— Budapest, Vígszínház (Troilus és Cressida, Cseresznyéskert)

— Grenoble (A székek)

— Párizs (Cseresznyéskert)

— Belfast, Dublin (A székek)

— Barcelona, Marseille, Limoges (Troilus és Cressida).

A mûsoron tartott elôadásokkal a társulat több hazai turnét is tervez.

Érettségi találkozó kapcsán merült fel a régi közmondás: ki mint él, úgy ítél. Mert bár egyazon évjárat, egyazon iskola szellemiségének hordozói, néhány évtized múltán más-más életútról számolhatnak be. Közvetlenül, ôszintén, úgy, ahogyan meghitt családi légkörben szokás. Egy vergôdô évtized mostohagyermekei, akik a magánvállalkozás rendkívüli erôfeszítéseihez már fáradtak, a mesterség váltása pedig semmivel sem kecsegteti ôket, hiszen a 35 év fölöttiek munkáját senki sem igényli. — Harmincöt éve, amióta érettségiztem, ugyanannál a vállalatnál dolgozom. Nagyon szerettem a munkámat, a helyemet mindig megálltam, most pedig megszûnik a gyár. Nem is kívánkozom másfelé dolgozni — mondja egyikük. — Talán inkább nyugdíjba mennék. — Nyugdíj?... sohasem tudnám megszokni az otthon ülést, a rendszeres munka hiányát — mereng hangosan a másik, akit úgyszintén hajszál választ el csupán a manapság ínséges, de biztos megélhetésnek tartott nyugállománytól. — Én pedig már másfél éve nyugdíjas vagyok, mégis teljes értékû embernek tartom magam. Nagyon élvezem, és egyáltalán nem unatkozom. Tanár voltam, de a mai iskolai hangulatot, körülményeket nem nekem találták ki. Amikor tanári pályára léptem, azt hittem, ugyanolyan környezetben taníthatok, mint amilyen az én iskolám volt. Annak idején hatévesen beírattak a szüleim egy iskolába, s onnan tizennyolc évesen léptem ki. A mai gyerekek ezt el sem tudják képzelni. És azt sem, hogy tanító nénink még akkor is tisztában volt viselkedésünkkel, jegyeinkkel, amikor érettségi elôtt álltunk. Szóvá is tette, számon kérte, ha teljesítményünk nem volt megfelelô. — Szakmunkás voltam, és ’90-ben úgy éreztem, itt az idô, hogy saját lábamra álljak. Kisvállalatot alapítottam, nagyon keményen dolgoztam. Mégis nehezen tudom fenntartani vállalkozásomat. Az adók, a hozzájárulások száma és kvantuma egyre gyarapodik. Alig bírjuk már fizetni, nemcsak én, hanem a többi kisvállalkozó is. Ha valami állammal szembeni adósságunk van, azonnal büntetnek, behajtják. Az állami vállalatok pedig évek óta tartoznak a milliárdokkal, mégsem törôdik velük a kutya sem. De mit tehetnék? Engem az iskola, a szüleim arra neveltek, hogy becsületesen dolgozzam, ne hátráljak meg a nehézségek elôtt. Folytatom tehát, amit elkezdtem, egyre kevesebb reménnyel — panaszkodik a modern idôket megtestesítô vállalkozó. — Az a fontos, hogy ne adjátok fel! — biztatja társait az, aki elôbb hallani sem akart a nyugdíjba vonulásról. Én olyan helyen dolgozom, ahol 65 éves korig is megôrizhetem állásomat. Ezért, amint betört szakterületünkre a számítástechnika, rögtön hozzáláttam, hogy megtanuljam. Keservesen ment, mert negyven-egynéhány évesen már nem tanul olyan könnyen az ember. De szükségem volt rá és megtanultam. Feltétlenül váltani kell. Itt van például a gyermekem. Ô egyetemet végzett, de félretéve diplomáját üzletasszony lett. Napi tizennégy órát dolgozik és nagyon szereti, amit csinál. — Mindnyájan diplomásak vagyunk mi is a családban. Szerencsénkre pont szakterületünkön dolgozhatunk. Megálljuk helyünket a munkában, mégis nagyon szerényen élünk. Egyszer talán eljön az az idô is, amikor megbecsülik a végzetteket, az orvost, a tanárt, a mûszaki és pénzügyi szakembereket. Addig is hûségesen végezzük mesterségünket. — Én fogorvos vagyok, és nagyon szeretem a hivatásomat, attól függetlenül, hogy milyen most ennek a társadalmi megítélése. Egészségi okokból sokat kell járnom, ezért mindaddig folytatni szeretném munkámat, ameddig csak bírom. — Úgy látszik, az én sorsom az, hogy mindvégig tanuljak. Most is vizsgára készülök — szól egy óceánon túlról jött üzenet. — Sajnálom, hogy most nem lehetek veletek, de remélem, öt év múlva ismét találkozunk. — Nekünk is állandóan tanulnunk, bizonyítanunk kell, pedig csak itt vagyunk a határon túl, és örvendek, hogy ennek dacára elmondhatjuk, megálljuk a helyünket. Mert minket mindig erre tanítottak, és ennek az iskolának a szellemisége mindenhova elkísér. Különbözô sorsok, megpróbáltatások, sikerek, életutak beszámolói követik egymást, amelyekbôl kicsendül a büszkeség: ennek a közösségnek a tagja voltam, szellemiségét magammal vittem, megálltam az életben a helyem. És üzenem, ne adjátok fel a reményt és a küzdelmet! Minket erre tanítottak!

Szabó Piroska

A nudistatelep magas deszkafala, mintha tavasz óta gépfegyverezték volna a mohóságukban szûkölô férfiak, embermagasságig össze volt lyuggatva, és zsebkéssel, körömreszelôvel, csavarhúzóval vájt széleik olyanok voltak, mintha izzó szemektôl megégtek volna.

Egy agglegény, aki megálmodott és eltervezett gyönyörûségre járt ide, a tenger mellé, három hónapon át távcsövezte a vörhenyes martról a telepet; csak most ébredt rá, hogy ide nem a meztelenség kultusza csábította a nôket, nem is erkölcsi felfogás, hanem gyógyulási vágy, s épp ezért férjes vagy idôsebb nôk verôdtek össze, és sok volt köztük a laza testû, az idô tintás ujjaitól összenyomkodott lábszárú, csüngô keblû, elalaktalanodott hölgy.

Másrészt az agglegény nem tudta, hogy a valóság túl közeli szemlélése lehet elriasztó, kiábrándító is, s végül csalódva, megszégyenülten hagyta ott a magaslatot, hogy félóra múlva egy fagylaltárus lány fölé hajoljon, mintha a tégelybe akarna bepillantani, pedig inkább érdekelte a friss kartonruha kivágásából áradó málna- és citromillat.

De nem ez volt a legkülönösebb élménye aznap, hanem egy jelenet a bolgár határ közelében. Miközben ugyanis sétára indult, hogy átgondolja mindazt, amit három nap alatt látott és tapasztalt, a váratlan elidegenedésig, ismét a tenger felé pillantva csizmás-kalapos férfiak hosszú sorát vette észre. Innen lehettek valamelyik közeli községbôl, ahol talán még egy csermely sem folydogált, s most ott álltak a tûzô napon minden fényt magába szívó fekete viseletükben, fehér és keményített vászoningünkben, csillogó-szikrázó csizmájukban.

Álltak komolyan, mint a saját hagyományaitól megilletôdött idô, míg elôttük, benn a tengerben, az idegenek tekintetétôl és közeledésétôl védetten feleségeik, lányaik, kedveseik fürödtek; fehér bôrû, karcsú lányok sikongva, föl-fölnyújtózva meztelenül, hogy a tenger mindjárt a lábszárukhoz, csipôjükhöz érjen, és a víz ne feszélyezze még zefirként lebegô szeméremtakaróként sem...

Az agglegény minderre csak késôbb következtetett, mert óvatosan tovahaladva akkor csupán egy-egy kéz finom ívét látta, amint fölröppen a kék ég felé, majd ismét a hullámokba merül, s csak egy-egy fölajzó sikkantást hallott. A férfiak pedig ott álltak a homokra leterített ingek és szoknyák elôtt komoran és önérzetesen a negyvenfokos hôségben, fekete sziklaként, amely a ragadozók ellen védi, ki tudja, hány évszázada a hancurozó lányokat.

Az agglegény estefelé találkozott egy ilyen fekete, sziklaarcú emberrel, s megkérdezte, mi értelme a különös és egyedülálló szertartásnak, mi értelme ott állni ötven–hatvan férfinak a tûzô napon, nyakig begombolkozva, óriási türelemmel és önmegtagadással, csupán ezért, hogy kedveseik fürödhessenek. Válasz helyett az idegen nagyon sokáig nézett a kíváncsi férfi szemébe, majd így szólt:

— A csigának nem azért van háza, hogy kibújjék belôle... Ha a csiga odahagyja az ô szokásainak házát, elpusztul...

Bálint Tibor

Érdekes bejelentést tett a minap a Jobboldali Erôk Szövetségének társelnöke, Adrian Iorgulescu: pártja arra számít, hogy az RMDSZ-féle „érdekképviseletbôl" kiábrándult magyar választók tömegesen csatlakozni fognak a JESZ-hez. Iorgulescu elmondta: pártja az elsô a román politikai formációk közül, amelyik felkereste a székely falvakat, odafigyelve e térség lakosainak gondjaira-bajaira. Ezek között pedig elsô helyen szerepelnek az RMDSZ-szel szembeni kifogások. A pártelnök bizton állítja: a székelyek nagy többsége, mint ahogy a magyar értelmiség zöme — akiknek szimpátiájára a JESZ szintén feltétlenül számít — elégedetlen azzal a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel, amelynek képviselôi elsôsorban magánérdekeiket elégítik ki, a tagsághoz pedig legfennebb a választási kampányidôszakban közelednek. A pártelnök kijelentette: sokan a székelyföldi település független magyar polgármesterei közül, több önkormányzati képviselô máris átigazolt a JESZ-hez.

Jóllehet Iorgulescu sajtónyilatkozatának a valóságtartalmával kapcsolatban kételyek merülnek fel, a kijelentés, ha mást nem is, híven tükrözi azt a magabiztosságot, azt az ambíciót, ahogyan a JESZ belelendült a korai választási kampányba. Ismeretes, a Varujan Vosganian — a jelenlegi másik társelnök — által vezetett Románia Alternatívája Párt alig három hónappal ezelôtt vette fel a Jobboldali Erôk Szövetsége nevet. Történt mindez azt követôen, hogy beleunva a „csendestársi" szerepbe, kisebb-nagyobb ajtócsapkodások után 1998 októberében a párt kilépett a Román Demokratikus Konvencióból és a kormánykoalícióból. Tekintettel a választásokon elért eredményeire, a RAP nem bírt különösebb befolyással a politikai döntések meghozatalában a kormánykoalícióban. Érthetô tehát — magyarázták román politikai kommentátorok az esetet —, hogy Vosganianék arra a következtetésre jutottak: ha amúgy sem részesülnek a kormányzás „örömeiben", miért osztozzanak a koalíció egyre inkább halmozódó kudarcaiban?

A JESZ nem csak elnevezésében kíván megújulni: politikai programjában a jobboldali eszmék hirdetôjeként határozza meg önmagát. Politikai üzenetét három kulcsfogalomban tömöríti: erkölcsi újjászületés, kapitalizmus, nemzeti büszkeség. Nagy hangsúlyt fektetnek a kis- és középvállalkozók felkarolására, a regionális fejlesztésre, a külföldi beruházásokra. A JESZ — önértékelése szerint — a „legkommunistaellenesebb" párt: esküdt ellensége annak a kommunista mentalitásnak, amely továbbra is fellelhetô az önkormányzati, a gazdasági és politikai struktúrákban.

Arról, hogy milyen esélye van ma Romániában a jobboldal újraélesztésének akkor, amikor egyre inkább növekszik a baloldali pártok támogatottsága, hosszú politikai kommentárok olvashatók a román lapokban. Az az elmélet viszont igaz: a JESZ komoly alternatíva lehet mindazok számára, akik megcsömörlöttek mind az elôzô, mind pedig a jelenlegi kormánykoalíciótól. Márpedig ha figyelembe vesszük azoknak a választópolgároknak a nagy számát (közel 50 százalék), akiket a közvélemény-kutatások sorozatosan a bizonytalanok táborába sorolnak, talán nem kizárt, hogy a felmérésekben jelenleg alig 1 százalékos támogatásnak „örvendô" JESZ elôbb-utóbb megközelíti a célul kitûzött 7–8 százalékot. Bevallásuk szerint a párt 695 helyi szervezete 30 240 tagot tömörít, jelenleg négy szenátoruk és szintén négy képviselôjük van, köztük a „friss szerzemény", Mircea Cosea, a Szövetség Romániáért Párt volt alelnöke. Szintén csatlakozott a JESZ-hez Valentin Ionescu volt privatizációügyi miniszter, és tárgyalások folynak Daniel Dãianu volt pénzügyminiszterrel, illetve Ion Tiriac-kal is.

A párt elsôsorban a falu népe, a kis- és középvállalkozók, az ifjúság, és — mint meglepôdve említettük — a romániai magyarság körébôl szeretné elhódítani a választókat. Ezzel kapcsolatban megkérdeztük a Kolozs megyei szervezet illetékesét, Alexandru Boer ügyvezetô titkárt: mégis, hogyan gondolják, mitôl válhat vonzóvá a romániai magyarság számára az a JESZ, amelyik az elmúlt hetekben nemegyszer kikelt a nemzeti kisebbségek számára állítólag „privilégiumokat" osztogató oktatási, illetve közigazgatási törvények ellen? Boer úr szûkszavú felvilágosításából nem tudtunk meg sokat: amiért a JESZ a román nép nemzeti büszkeségének védelmét propagálja, a párt nem szélsôséges, sovén érzelmektôl vezérelt, hanem a jó értelemben vett nacionalizmusnak a hirdetôje. A JESZ, mint ahogy annak idején a RAP is — mondotta —, mindig nyitott volt a kisebbségek felé. Arról persze, hogy szám szerint hány darab székely JESZ-tagot tartanak nyilván, az ügyvezetô titkár nem tudott felvilágosítani. Állításai szerint Kolozs megyében 20 magyar nemzetiségû tagot számlálnak.

Hogy konkrétan mit is tud nyújtani egy JESZ a romániai magyarságnak, illetve hogy Vosganianéknak mi is az üzlet ebben a hirtelen támadt magyar-szimpátiában most, amikor a választások közeledtével jobb érzésû pártok is felerôsítették a nacionalista hangot, számomra továbbra is rejtély, és szinte biztos vagyok abban, hogy hamarosan elmúlik nekik. Ezek az inkább diverziószagú és bomlasztó célzatú nyilatkozgatások nem tûnnek izgatni az RMDSZ vezetôségét sem, amelyik legfennebb legyint arra, hogy román pártok környékezik a háza táját: vigyék, ha tudják! Jut is, marad is. Hiszen — túlságosan is — tudatában vannak annak a ténynek, hogy bármekkora is legyen a romániai magyarok körében az RMDSZ-bôl való kiábrándultság, a politika, a közelgô választások iránti passzivitás, jelenleg semmilyen „jó értelemben vett nacionalizmus", semmilyen „román alternatíva" — jöjjön az „jobbról" vagy „balról" — nem számít életképes alternatívának számunkra.

Székelyföldi barátaim, helyi illetékesek mindenesetre érdeklôdve és udvariasan hallgatták végig faggatózásomat az RMDSZ-tagság morzsolódásáról. Mondták, nyugalom, kisasszony. Rájuk most „nem lehet számítani", még a morzsolódásban sem. Dologidô van ugyanis. Pityókaérés ideje.

Székely Kriszta

1996-ban, a magyar reformátusok harmadik világtalálkozóján pattant ki az ötlet: ifjúsági találkozót kellene szervezni a bihari földvárban. A rendezvényt Bihar Vidéke Tájegységi és Ifjúsági Találkozóra keresztelték. Az elsô alkalommal csupán egynapos volt a találkozó, amelyet akkor, 1996. augusztus 10-én, a református világtalálkozó keretében szervezett a református egyház.

— Hagyományt szerettünk volna teremteni — mondta Póti Csaba, az egyik szervezô. — Így 1997. augusztus 9-én megszerveztük a második ifjúsági találkozót Biharon. Az egyházkerület által meghirdetett ifjúsági év adta az ötletet találkozónk új, jó hangzású, „fittebb" nevéhez: Földvári Ifjúsági Találkozó, azaz FIT.

1998 augusztusában végre megrendezhettük az elsô háromnapos FIT-et, gazdag és választékos programajánlattal. Magyarországi sztárvendégünk volt Sipos F. Tamás és Bayer Friderika. Az 1997-es és ’98-as találkozókat a királyhágómelléki egyházkerület Ifjúsági Keresztény Egyesületének lelkes tagjai szervezték. Különbözô nehézségek miatt úgy láttuk jónak, hogy a találkozónak jogi keretet biztosítsunk, így született meg 1999-ben a Pro Iuventutis Alapítvány, az elôzô találkozók szervezôinek kezdeményezésére és részvételével.

A III. FIT-re augusztus 13–15. között kerül sor. A pontos és részletes programajánlat csak július végén tisztázódik, de már most elmondhatom, hogy 13-án, a FIT elsô napján 18 órától koncert, néptánc, sportbemutató lesz, 14-én reggel tíztôl gyerekmûsor bábszínházzal, rajzversennyel, délután hat órától kulturális program, sportvetélkedôk (kispályás focibajnokság, 11 fôs — hét játékos, három tartalékjátékos és egy edzô — csapatokkal, mountainbike-verseny). Minden este tíz órától sztárvendégünk lesz, akiket meglepetésnek szántunk, azt követôen pedig hajnalig tartó buli. Éppen az éjszakázás miatt nem terveztünk semmit a délelôttökre, hogy a táborozók kipihenhessék magukat.

Bihar a Nagyvárad–Szatmárnémeti útvonalon, Nagyváradtól 14 kilométerre helyezkedik el, vonattal és busszal egyaránt megközelíthetô. Sátorozási lehetôség van, az étkezést ki-ki maga oldja meg, akár bográcsolással, amelyhez a tûzifát biztosítjuk, akár a különbözô kft.-k által a helyszínen felállított minibüfékbôl. A részvételi díj napi tízezer lej. Jelentkezni a helyszínen lehet, a FIT elsô napján, augusztus 13-án. Nem kell attól tartani, hogy késô lesz, hiszen akár tízezer ember is elfér a bihari földvárban — tájékoztatott Póti Csaba.

Kerekes Edit

A Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány és a Kolozs megyei RMDSZ kulturális alelnöksége felkéri mindazokat, akik a bombázások idején sokat szenvedett bukovinai székelyek leszármazottaiként Pancsován élô magyar fiatalok maroknyi együttesének Kolozsvárra utazását anyagilag segíteni tudják, adományozási szándékukat a 190-096, 190-811, 190-816-os telefonszámokon, vagy személyesen a Heltai-alapítvány (Kolozsvár, Mikó — Clinicilor — u. 18 sz. alatti) székhelyén jelezzék Mihály Krisztina programfelelôsnél.

A pancsovai együttes a tervezett Szent István-napi néptánctalálkozó egyik résztvevôjeként töltene 10–14 napot Erdélyben, ha utaztatásukat támogatni tudná Kolozsvár magyar közössége. Erdélyi tartózkodásuk idejére a szállást az Apáczai-líceum, az étkezést és programszervezést a Heltai-alapítvány biztosítja.

A nagylelkû adakozóknak nyilvánosan mondunk köszönetet, és a fesztivál rendezvényein tiszteletbeli meghívottként vehetnek részt. Az adományösszeg esetleges többletébôl a pancsovai magyar könyvtár számára erdélyi magyar könyveket vásárolnánk.

Nem kell távoli fürdôhelyekre utazniuk a szamosújváriaknak reumatikus fájdalmaik gyógyításáért. A várostól alig egy kilométerre, a helyi vízmûvek közvetlen közelében található a sósfürdô, ahol naponta több százan gyógyítják izületi fájdalmaikat. A fürdô területén található iszap ugyancsak kitûnô terapeutikus érték, valóságos gyógyír. Különösen a nyugdíjasok veszik igénybe, de nagyon sok kolozsvári beteg is felkeresi a Kis-Szamos völgyében levô fürdôtelepet. Egy ifjúsági alapítvány jóvoltából nemrég nyolc házikót építettek a sóstavak környékén, és egy jól ellátott vendéglátópari egység is áll az idelátogatók rendelkezésére. A szamosújvári városi kórház szakorvosainak irányításával a közeljövôben valódi kezelôközpontot akarnak létesíteni a helyi sósfürdô területén, amely több népszerûsítést és odafigyelést érdemelne a polgármesteri hivataltól, de az egészségügyi szervek részérôl is.

Erkedi Csaba

A Kis-Szamos völgyében beérett a búza, de kevés a cséplôgép. A falvak komoly pénzügyi problémákkal küzdenek, egyszerûen nincs mivel kifizetniük a mezôgépészeket. Ezért sok helyen kézi erôvel takarítják be a kenyérgabonát. Nem így járnak el a szamosújvári Agricola Kft. dolgozói, akik e hét közepén is egyszerre 4 kombájnnal aratták a búzát. A vállalat dengelegi részlegén jó a termés, néhány parcellán több mint 4000 kiló búzát takarítottak be. A gabonát tárolják, hogy ôsszel, esetleg télen értékesítsék. Az Agricolát privatizálják, de hogy mikor tesznek erre pontot, még nem lehet tudni, ám a bizonytalanság még a termés betakarítására is rányomja bélyegét.

E. Cs.

Mint arról korábban beszámoltunk, a kolozsvári városi tanács hétfôi rendkívüli ülésén hozott döntés alapján az amerikai–román lakásépítô vállalat, a CASAROM Rt. két telekhez jutott, ahova típusházakat építenek. A csütörtöki rendkívüli ülésen a CASAROM Rt. vezetôtanácsának elnöke, Romulus Zamfir nemzeti liberális tanácsos javasolta: valamennyi (szociális, luxus és középszintû) típusház felépítése érdekében a Majális (Gh. Bilascu) utca 105. szám alatti telekre is szükség van. A városatyák elfogadták a javaslatot.

K. O.

Bánffyhunyadon létezik ugyan egy strand, de medencéjében már hosszú évek óta nem volt víz, így tikkasztó meleg napokon sok fiatal kerékpárral zarándokol a 8 kilométerre levô Kalota partjára.

A bánffyhunyadi strand a helyi polgármesteri hivatal tulajdonát képezi. Legutóbb 1988-ban volt víz a medencében, de az elhanyagolt környezet, a nem megfelelô közbiztonság és higiéniai feltételek miatt tömeget a strand akkor sem vonzott. Ban Sorin alpolgármester szerint a strand nem is lesz egyhamar mûködôképes.

— Nem nyithatjuk meg a strandot, mert nincsenek meg az ehhez szükséges anyagi források — mondta az alpolgármester. — Minden téren pénzhiányban szenvedünk, fel sem merül a strand tatarozásának, felszerelésének, újranyitásának gondolata. Azzal egyelôre még nem foglalkoztunk, hogy esetleg eladjuk a strandot.

Hol fürödjenek akkor a bánffyhunyadiak? Strand nincs és nem is lesz. A hôközpont igen ritkán — havonta egyszer-kétszer — szolgáltat meleg vizet. Utolsó lehetôség: irány a Körös. Ez igen elônyös, még a szappant is mellôzhetjük, ugyanis ezeket a vegyi anyagokat már a város bejáratánál megkapja a Körös. A fulladásveszély is kizárt, mert a víz színén úszkáló olajfoltok szinten tartanák a lubickolókat.

Péntek Attila

• Csalásért (is) vizsgálják az egyébként más ügyek miatt már elôzetes letartóztatásba helyezett Suheil Salem Al Quadah jordániai polgárt, romániai lakost. Tavaly március 18-án 16 ezer német márkát kölcsönzött Doina Rosutól, az összegért lakásával garantált. Csak azt felejtette el megemlíteni, hogy a lakásnak nem ô a kizárólagos tulajdonosa, hanem válóper során megosztva bírja volt feleségével, Salem Annával. A telekkönyvi hivatalnál elmulasztották bejegyezni a lakással történt változást, ezt használta ki Suheil.

S mint ahogy lenni szokott, a hitelezô hiába várta az adósság törlesztését.

• Az ajtonyi rendôrôrs három kiskorút vizsgál, C. A., S. O. és M. Z. (mindhárman 17 évesek, az elsô kettô tordai, a harmadik kolozsvári fiú) július 15-rôl 16-ra virradóra jogtalanul behatoltak Bükös Ecaterina lakásába, majd a tulajdonos lányának ijesztése céljából összetörték a kerítést. Szabadlábon védekezhetnek magánlaksértés és rongálás vádja miatt, súlyosbító körülménynek számít, hogy tettüket éjnek idején és hármasban társulva követték el — így a Btk. elôírásai szerint akár 2-tôl 7 évig terjedô börtönbüntetéssel számolhatnak.

• Súlyos baleset történt csütörtökön Kisbácsban, a fôvárosi Cãtãlin Mihãitã Iancu (27) B–17–YZI rendszámú Opel Corsájával nem tudta kikerülni a hirtelen elôbukkanó David Mardant (76). A nyugdíjas nem a gyalogosoknak kijelölt helyen, figyelmetlenül haladt át az úttesten, fejsérüléssel, lábszárcsont- és bordatöréssel kezelik a sebészeten.

• Nemi erôszak áldozata jelentkezett július 22-én a várfalvai rendôrôrsön. A tordai C. E. L. (22) elmondása szerint két nappal korábban este 7 óra körül Kövend környékén egy polgárôri egyenruhát viselô férfi szólította le, majd berángatta a kukoricaföldre és közösülésre, valamint nemi perverziókra kényszerítette. A rendôrség hamarosan azonosította a tettel alaposan gyanúsítható tordaszentmihályi Sabãu Gyulát (34), aki valóban polgárôr. Szabadlábon vizsgálják, tettért 3–10 évi börtönbüntetés járhat a Btk. szerint.

(póka)

Csütörtök délután a kolozsvári Polgári Szövetség közgyûlést tartott a megyeházán, ahol a 120 meghívottból mindössze 30 jelent meg. A szervezet tevékenységérôl Elena Dorneanu elnöknô számolt be. Célkitûzéseik közül kiemelte a polgári nevelés, magatartás és a polgári segítség jelentôségét.

A szövetség az elmúlt években versenyeket rendezett kolozsvári líceumokban, amelyek során a tanulók erkölccsel és emberjoggal kapcsolatos kérdésekre válaszoltak. A nonprofit szervezet nevelô programokat dolgozott ki, amelyek a roma gyerekek oktatását, roma osztályok felszerelésének biztosítását, valamint a roma iskolák intézményesítését célozzák. A tervezethez szükséges 9900 dollárt a Polgári Akadémia Alapítvány adományozta.

A kolozsvári szövetség tagjainak nagy gondot jelent, hogy nem rendelkeznek saját székházzal, ennek hiánya akadályozza mûködésüket. A gyûlésen a szervezet további céljairól is beszéltek: a görögkeleti és görög katolikus egyházak közötti vitára keresnek megoldást, követelik az 1989-es kolozsvári forradalom igazsága kiderítésének felgyorsítását, a korrupcióellenes törvények elfogadását szorgalmazzák. Elena Dorneanu elnöknô elmondta, hogy a szövetség további mûködéséhez aktívabb hozzáállásra és új tagokra van szükség.

Kiskasza Kinga

Csütörtök délutáni ülésén a kolozsvári városi tanács eldöntötte: a közeljövôben egy utazás ára 1650 lejrôl 2000 lejre emelkedik. Két vonaljegy ára tehát 4000 lej lesz. A Kolozsvár–Kisbács vonaljegy ára ezután 3900 lej, két utazás tehát 7800 lejbe kerül. Pálffy Károly RMDSZ-tanácsos az egy és két vonalra szóló havi bérletek árának csökkentését javasolta. Liviu Neag, a Kolozsvári Közszállítási Vállalat igazgatója elmondta: a bérletek árának csökkentése lehetetlen, ugyanis szoros összefüggésben állnak az inflációs rátával és a vonaljegy árával. Az egy vonalra szóló egész áras havi bérlet ára 49 ezerrôl 60 ezerre, a két vonalra szólóké pedig 80 ezerrôl 98 ezer lejre növekedik. A féláras havi bérlet a 24 500 helyett 30 ezer lej lesz.

K. O.

Szerkesztôségünk újraindította segélyezô szolgáltatását, melynek célja a nélkülözôk támogatása, illetve hogy értelmet adjunk az adakozók — adóból leírható — költségeinek. Vannak ugyanis olyanok, akik nem tudják megengedni maguknak már a havi Szabadság-elôfizetést sem, míg másoknak néhány (tucat) többlet- elôfizetés átvállalása nem akadály, vagy csak egyszerûen önzetlen segítôszándékuk dicséretes.

Felhívunk tehát minden céget, intézményt és személyt, hogy a Szabadság legalább egyhavi elôfizetési árával — kihordási díjjal együtt 29 000 lejjel — támogassák szerkesztôségünkön keresztül azokat, akik már a magyar nyelvû napilapról is lemondani kényszerültek. Befizetni szerkesztôségünk emeleti irodáiban lehet július 27-ével bezárólag!

Egyelôre több a támogatási kérés, mint a megajánlás. Eddig, neve elhallgatásának kérése mellett egy német állampolgártól 600 000, egy idevalósitól pedig még 100 000 lej érkezett. A támogatottak nevében is köszönjük!

Szintén július 27-ével bezárólag várjuk az emeleten azok igénylésének a benyújtását is, akiknél az egy fôre esô jövedelem nem több mint havi 400 ezer lej a családban, s akik elô szeretnének fizetni lapunkra, de nem tudnak. Jelentkezni levélben és megbízott útján is lehet! Keresetükrôl igazolást kell felmutatniuk, és nem jogosultak támogatásra a már Szabadság-elôfizetôk! A beérkezett megajánlások függvényében megszervezzük a rászorulóknak juttatott elôfizetéseket.

A szerkesztôség

Hozzátartozók, családtagok, túlélôk zarándokoltak múlt szombaton a földvári haláltábor színhelyére, hogy leróják kegyeletüket a fogolytábor áldozatai elôtt. A láger történetérôl még nem ismerik a teljes valóságot, és arról sincsenek pontos adatok, hogy hányan pusztultak el az éheztetés, a járványok, a megaláztatás miatt. Egy biztos: 1944 októbere és 1945 októbere között több ezer magyar, sváb, német, cseh, szerb és lengyel férfi sínylôdött a szögesdrótok mögött. A marosvásárhelyi Szabad Szó 1945. februári számában 6000 foglyot említ, akiknek negyede hadifogoly, nagy többségük pedig otthonukból igazságtalanul elhurcolt civil lakos volt. Egyes statisztikai adatok szerint a táborban 183-an, mások szerint 190-en pusztultak el. A visszaemlékezôk szerint azonban jóval nagyobb az áldozatok száma.

Dancs Lajos, Kovászna, 78 éves:

— 1941-ben magyar katona voltam Kézdivásárhelyen, a tüzéreknél. Innen Uz-völgybe vittek. Itt kezdôdött el a harc. Amikor az oroszok közeledtek, visszafelé vonultunk. Elkerültünk Magyarországra, majd Csehország felé haladtunk tovább. 1944 novemberében elfogtak a románok, Kolozsváron és Tordán keresztül visszahoztak Tövisig. Itt bevagoníroztak, és a földvári fogolylágerbe szállítottak. 1944 karácsony szombatján érkeztünk Földvárra.

Elsô nap az iskolában szállásoltak el, majd másnap elhelyeztek a lágerbe. Ott voltam egészen 1945. március 23-ig. Nagyon szomorú emlékeim vannak a táborról. Az élelmezés nagyon gyenge volt, többnyire pityókalevest ettünk. Ez inkább fekete lé volt, alig úszkált benne néhány szem krumpli. A táborban pusztított a vérhas és a tífusz. Rengetegen meghaltak. Én is megbetegedtem tífuszban, de kilábaltam belôle. Nagy szerencsém volt egy német orvos fogolytársammal, aki sokat segített rajtam. A táborban rengetegen voltunk. A foglyokat három nagy fôbunkerben szállásolták el. Nem nagyon vertek, mivel jól tudtam románul. Ennek köszönhetem, hogy nem adtak át az oroszoknak, és nem vittek el a Szovjetunióba.

Bocskor Imre, Csíkszentmárton, 81 éves:

— Csíkszentmártonból harmincegy embert hurcoltak el. Éjszaka összetereltek a község iskolájába. Itt csendôrök vigyáztak ránk. Reggel sorakozót rendeltek el. Azt hazudták, hogy Csíkszeredába visznek munkára, de közben a csendôrségre kísértek és bezártak. Reggel kikísértek az állomásra, bevagoníroztak, és Brassó felé indították a szerelvényt. Nagyon szenvedtünk, mert nem tudtuk, hogy hova visznek. Végül a brassói kaszárnyában kötöttünk ki. Másnap reggel feltettek a vonatra, és folytattuk az utat. Földváron ébredtünk fel.

Nem tudom pontosan, hányan voltunk összesen civilek, de több ezren. A rossz ellátás miatt pusztított a tífusz és a vérhas. Ez a járvány annyira elterjedt, hogy az emberek tömegesen hulltak. Borzasztó volt. Összesen hat hónapot voltam fogságban. Tizenhaton végül úgy szabadultunk ki, hogy hétezer pengôvel kiváltottak a hozzátartozók. A lágerparancsnok pénzért elengedett. Csak így szabadulhattunk. Szinte félholtan vittek haza. Jó pár hétig nem tudtam dolgozni.

A tábort három sor drótkerítés vette körül. Megtiltották, hogy a lakossággal érintkezzünk. Ha a drótkerítés közelébe mentünk, az ôrök a levegôbe lôttek. Így próbáltak ránk ijeszteni. Ha csomagot kaptunk, nem adták át nekünk. Nagyon rosszfélék voltak. Valósággal gyûlölték a magyarokat. A lágert tulajdonképpen a németek építették az oroszok számára, de amikor megfordult a kocka, a németek kerültek a szögesdrótok mögé.

Barabás Ferenc, Miklósvár, 77 éves:

— Fiatal voltam, már nem is emlékszem pontosan hány éves, 22 vagy 23. Elsô magyar katonája voltam Horthynak, és nagy támadás volt Udvarhely környékén. Ott, akkor elfogtak bennünket, és úgy hoztak ide Földvárra. Itt ezen a nagy helyen mind barakkok voltak és szögesdrót. Sokan voltunk, állandóan cserélôdtünk. A csendôrök gyûjtötték össze az embereket. Hegyes csákós rendôrök voltak, Szentgyörgyre a börtönbe vitték a foglyokat, aztán ide. Amikor itt már nem fértünk, átvittek egy másik táborba.

Én mind azon voltam, hogy megszökjek. Éreztem, hogy innen el kell menni. Volt egy cigány szakaszvezetô, ismerôsöm, oszt az jelezte, hogy megint indul egy transzport Oroszországba. Százával vitték az embereket Oroszországba. Hát akkor én átszöktem egy másik csoportba, és átvittek egy másik táborba. Így kerültem el Földvárról, két hónap után, egy másik táborba. Amikor itt a szakaszrendôröket leváltották és jött a népôrség, hazamehettünk. Földváron maradtak ismerôseim, Kósa Gyula, Csámfár Mihály és Gyuri. Egyikük sem tért haza. Nem fogadtak szót, hogy el kell szökni.

Sebestyén Mózes, Köpec, 74 éves:

— Sepsiszentgyörgyön voltam átképzésen, mint székely határôr. Majd elvittek a frontra, elkerültünk Csíkszeredába, Oláhfaluba. Itt már bent voltak a kozákok. Innen hazakerültünk. Köpecrôl vittek el, mint partizánt, így voltunk elkönyvelve. Értesített a vezetôség, hogy reggel korán jelentkezzünk. Azt mondták, visznek Barótra dolgozni, helyrehozni a károkat a háború után. Aztán gyalog bekísértek Sepsiszentgyörgyre a börtönbe. Innen hoztak Földvárra. Szeptemberben kerültem ide, november végéig ültem itt, 19–20 éves voltam akkoriban. Sokszor megszöktem, de elfogtak és visszahoztak. Egyik alkalommal, mikor elszöktem, megfogtak és Foksányba vittek. Innen is sikerült megszökni, hat napot mentem gyalog, 1946 december 6-án értem haza. Veszélyes volt.

Köpecrôl tizenhárom embert vittek el Földvárra, csak hárman tértek haza, a többi meghalt.

Gothár László, Csíkszentmárton, 77 éves:

— Reggel korán felköltöttek és levittek a piacra. Ott gyûjtöttek össze bennünket. Azt mondták, visznek erôdöt bontani, hidat építeni. Majd elvittek Szeredába, onnan vonattal ide hoztak, Földvárra. Nyolc hónapot ültem itt. Nehezen telt az idô. Az ôrökkel nemigen értekeztünk, de nem is lehetett közel menni hozzájuk. Meg a szögesdróthoz sem. Innen a faluból, Hídvégrôl hoztak nekünk idônként élelmet. Itt, bent a lágerben nagyon rossz volt az étel. A pityókát mosatlan fôzték, oszt azt ettük. Ritkán egy darab lóhúst is adtak. Elterjedt a tífusz, és sokan meghaltak.

Barakkokban laktunk, prizonyérek voltunk. Így mondták nekünk. Egész nap sírokat ástunk a halottaknak. Egy párszor elengedtek répát szedni, de többen megszöktek, és nem engedtek ki többet.

Én úgy szabadultam innen, hogy a testvérem kiváltott. Hétezer pengôt fizetett egy ismerôs ezredesnek. Kölcsönkérte otthonról a pénzt, odaadta annak az ismerôsnek, az pedig kinyitotta a kaput, és elmehettem. Ennyi volt az egész. A hétezer pengôért akkoriban két ökröt és egy disznót lehetett vásárolni.

Ötvenöt év takarja a földvári táborban történteket. Ez az idô sok mindenre elegendô, de sok mindenre kevés. A fájdalmat, szenvedést, megaláztatást eltompítja az idô, de örök emlékezetként megôrzôdik a lelkekben. Emlékezni pedig kegyelettel kell, és sok-sok bölcs tanulsággal. Július 17-én a Brassó megyei Hídvégen emlékünnepséget szerveztek a földvári fogolytáborban annak idején elhunyt és szenvedett emberek emlékére.

Mindennek ideje van — hangoztatták az ünnepségen felszólalók a hídvégi kis református templomban. A szükséghallgatás ideje azonban lejárt, és elérkezett az ideje annak, hogy mi, magyarok is emlékezni merjünk, akarjunk és tudjunk. Sok minden történt és elmúlt, de továbbra sem tudjuk, tudhatjuk, mi lesz. Közel van hozzánk térben és idôben is Jugoszlávia, minden téren elterjedt a terrorizmus. Határt szabnak továbbra is az igazságnak, emberi jogoknak, csupán a bûnt és gonoszságot képtelenek megfékezni. Mindezek mellett kell erôt gyûjtenünk a megmaradáshoz és túléléshez. Mindezek ellenére sem szabad feladnunk önmagunkat, becsületünket és szeretetünket.

D. dr. Csiha Kálmán református püspök igehirdetéséhez egy ószövetségi történetet választott Dániel próféta könyvébôl: Dánielt Babilónia királya az oroszlánok vermébe vetette, mert megszegte az ország helytartói, tanácsosai által hozott tilalmat, és akárcsak azelôtt, továbbra is megnyitá ablakait Jeruzsálem elôtt, és „dicséretet tôn az ô Istene elôtt". Földvár volt az odahurcolt ártatlan magyar emberek számára az oroszlánverem. A világon minden embertelenségnek törvényes formát szoktak adni, de a tilalmat elrendelôk mindig gyengék és gyávák. Miként Dániel lelke hû maradt, úgy gondoltak, gondolhattak a földvári foglyok is üresen maradt házaikra, lerombolt templomaikra. Szívükben nyitott ablak volt a szögesdrót mögött. Ez a nyitott ablak tartott meg sok túlélôt, és bennünket is több száz éven át. Csak együtt, önmagunk fel nem adásával, közös küzdelemmel leszünk képesek megmaradni.

Bár már ideje volt az emlékezésnek, az emlékmû, amelyet a Földváron elhunyt vagy szenvedett magyarok emlékére helyeztek volna el, a kegyelet jeléül, talán egy udvarban vár sorsára. Arra vár, hogy megszûnjék a tilalom.

Ungvári Barna András hídvégi református lelkészt, az emlékünnepség szervezôjét kérdeztük: mi ébresztette fel a helyiekben a fogolytábor iránti érdeklôdését?

— A fogolytábor iránti érdeklôdést tulajdonképpen a Szatmár megyei Börvely községgel kialakult kapcsolat ébresztette fel. A rendszeres találkozók, beszélgetések során támadt az az ötlet, hogy emlékszobát rendezzünk be a földvári haláltábor áldozatainak tiszteletére, és próbáljuk meg összegyûjteni a fogolytáborral kapcsolatos dokumentumokat, tárgyakat, leveleket, visszaemlékezéseket. Tavaly augusztusban az orosz külügyminisztérium közbenjárására az egyik tömegsírnál emlékmûvet állítottak az 1942 és 1944 között elhunyt orosz katonák emlékére. Úgy éreztem, hogy ez az a pillanat, amikor nekünk is lépnünk kell.

Lassan érkezni kezdtek a levelek. Nagy meglepetésemre az elsôk a szórványvidékrôl, és nem a tömbmagyarság lakta területekrôl származtak. Számítottam arra, hogy az építkezési engedély megszerzésénél lesznek akadályok, de nem gondoltam, hogy ilyen ellenállásba ütközünk. Az utolsó pillanatban a Brassó megyei tanács átiratban értesített, hogy letiltják az emlékmû felállítását, mert a mûszaki terv nem felel meg az elvárásoknak. Persze, ez nagy humbug volt, és csak ürügy arra, hogy megakadályozzák az emlékmû felállítását.

— Milyen lesz az emlékmû?

— Az alapzat körülbelül egy méter magas lesz. A fô homlokzatra kerül a román–magyar, jobbra az angol, balra pedig a német szöveg. Ez így hangzik: Az 1944–1945 között a földvári fogolytáborban meghalt és szenvedett magyar foglyok emlékére.

Az engedélyt nem volt könnyû megszerezni, mivel a magyar szót és a dátumokat nem akarták jóváhagyni. Csak a második közbelépésre sikerült. Az emléktáblákat az egyméteres alap oldalára helyezzük el, reá pedig a sziklatömböt.

— Ilyen körülmények között van-e remény arra, hogy az emlékmû valamikor méltó helyére kerüljön?

— Ez nagyon nehéz, mert mindent elölrôl kell kezdenünk. Minden attól függ, hogy mennyi lesz az akadály. A reményt azonban nem adjuk fel, és bízunk abban, hogy az emlékmû egyszer méltó helyére kerül.

Összeállította:
Papp Annamária és
Újvári Ildikó

(Folytatás az 1. oldalról)

A román kormányfô sajtónyilatkozatában hangsúlyozta: nagy öröm számára, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke a vendége lehetett. A látogatás jó alkalom volt arra, hogy egy sor kérdést áttekintsenek a kétoldalú kapcsolatokat illetôen. Radu Vasile elmondta: Magyarország támogatta és a jövôben is támogatja Románia euroatlanti integrációját. A megbeszélésen áttekintették a délkelet-európai stabilitási egyezmény néhány kérdéskörét annak érdekében, hogy a nemsokára Szarajevóban sorra kerülô csúcsértekezleten még világosabban körvonalazódhassanak a tervek megvalósítási lehetôségei.

A miniszterelnök rámutatott: a két ország közti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok megfelelôek. Reményét fejezte ki, hogy a jövô héten sorra kerülô gazdasági vegyes kormánybizottság ülésén a két külügyminiszter és az illetékes miniszterek rendezik majd a felmerülô problémákat.

A találkozón szóba került az 1848-as forradalom és szabadságharc megünneplésének a kérdése, és az, hogy ebbôl az alkalomból közös emlékmûvet állítsanak.

„A magyar kormányban és személyesen Orbán Viktor miniszterelnök úrban komoly dialóguspartnerre találtunk akkor is, ha vannak véleménykülönbségek. Mindkét fél részérôl készség mutatkozik arra, hogy megoldásokat találjunk" — mondta Radu Vasile.

Orbán Viktor sajtónyilatkozatában maga is hangsúlyozta, hogy Magyarország támogatja Románia euroatlanti integrációját. Továbbá rámutatott: Radu Vasile kormányzása alatt Románia nagy lépéseket tett, és a magyar kormány érdekelt abban, hogy Románia sikeres ország legyen. „Ezt a véleményünket nem befolyásolja, hogy még valóban vannak megoldatlan kérdések."

A magyar kormányfô elmondta: jövô héten a két ország külügyminiszterének találkozóján számos olyan kérdésben, amelyrôl most a román kormányfôvel tárgyaltunk, érdemi döntés születik majd."

Az újságírók kérdéseire válaszolva, Radu Vasile nem gyôzte hangsúlyozni a magyar egyetem ügyét általánosságában érintették. Az ehhez szükséges törvényes keret megszületett a tanügyi törvény elfogadása, az Alkotmánybíróság és a Legfelsôbb Bíróság kedvezô véleményezése révén. „Ez mindenfajta — beleértve a magyar — egyetem létesítését is lehetôvé teszi", mondotta a miniszterelnök. Hozzátette: „A kérdés technikai jellegû. Vagy folytatjuk a magyar–német egyetem létrehozását célzó kormányhatározatunk érvényesítését, vagy ennek a törvénynek a keretét használjuk majd. Maga a törvény ezt már lehetôvé teszi, akadálya már nincs."

Az egyházi vagyon visszaszolgáltatása terén létezik már egy hónapja elôkészített sürgôsségi kormányrendelet, nyilatkozta Radu Vasile, amely technikai okokból nem került még a kormány asztalára, de amely 195 ingatlan visszaszolgáltatásáról rendelkezik. Az általános visszaszolgáltatásról rendelkezô törvénytervezetrôl rendkívüli ülésszakán tárgyal majd a parlament. Ha ezt a törvényhozásnak nem sikerül idejében dûlôre vinnie, akkor ez is sürgôsségi kormányrendelet formájában lát napvilágot. A gyakorlatba ültetés azonban nagyon bonyolult lesz — figyelmeztetett.

A román miniszterelnök sajnálatosnak nevezte, hogy a jó román–magyar gazdasági kapcsolatok mellett a hús, mosószerek és egyéb termékek kereskedelmének itteni akadályoztatásáról kell tárgyalniuk, de a magyar fél is megnehezíti a román mosószer- és személygépkocsi-kivitelt. A kérdést az illetékes miniszterek és kormánybizottságok oldják majd meg.

Arra a kérdésre, hogy nem volna-e itt az ideje a jugoszláviai mintegy 350 000 magyar és — az arománokat stb. is ideszámítva — körülbelül 1 millió román kisebbségi helyzetének a megoldására közös fellépéssel, Radu Vasile kifejtette, hogy tárgyaltak a jugoszláviai, a koszovói rendezésrôl is. Noha a Vuk Draskoviccsal folytatott megbeszélései is arra engednek következtetni, hogy a Milosevics ellenzéke sem nagyon hajlandó a Timok-völgyi románságot kisebbségnek elismerni, a kérdést csak azután lehet rendezni, ha a térséget elôször stabilizálják, és az úgynevezett „Milosevics-kérdést" megoldják. Orbán Viktor úgy vélekedett, hogy a jugoszláv konfliktusból minden közép-európai országnak tanulnia kell, és sehol Európában nem fordulhat elô, hogy egy népcsoportot származása, nemzeti hovatartozása miatt egy központi kormány elnyomjon, megalázzon. Ezek a kisebbségek a 21. században szülôföldjükön otthon kell hogy érezzék magukat, olyan nyelven és azt tanulhassanak, amire szükségük van, olyan életmódot folytassanak, ami a természetüknek megfelel, és olyan intézmények keretében intézzék életüket, amilyeneket jónak látnak. Így a jugoszláviai román, magyar és más kisebbséget is megilleti az a jog, hogy sorsát maga rendezze.

Az Aradon létesítendô magyar–román történelmi emlékparkról elvi egyetértés született a megbeszélésen. Radu Vasile szerint az illetékes miniszterek feladata lesz a részletek kidolgozása. Orbán Viktor az 1848–49-es szabadságharc aradi emlékmûvének újbóli felállításáról elmondta: mindketten egyetértettek abban: a 20. század végén megalázó, hogy európai kormányfôk arról tárgyaljanak, hogy egy szobrot elôhozzanak-e a föld alól vagy sem.

A romániai magyarok kettôs állampolgárságának kérdése nem szerepelt a napirenden, és Orbán Viktor szerint ezzel most a magyar kormány sem foglalkozik.

***

A gépkocsival Tusnádfürdôre tartó magyar miniszterelnököt Hargita megye határán Dézsi Zoltán prefektus és Kolumbán Gábor, a megyei tanács elnöke köszöntötte.

Az út során Orbán Viktor rövid idôre megállt Szentegyházán és a falu fôterén beszédet mondott. Hangsúlyozta, hogy Magyarország nemzetközi megbecsülése megnôtt, s mint mondta, bízik abban, hogy a jobb nemzetközi megítélés, valamint az ország gazdasági megerôsödése elôbb-utóbb érezhetô pozitív hatással lesz a határontúli magyarokra, így a Székelyföldön élôkre is.

Verôfényes vasárnap reggel. Barátom, harmadmagával, hat órakor már idegesen toporog a kapuban. Indulna. Egy korty kávé és sínen, azaz úton vagyunk. Alig több mint félóra, és a Széchenyi gôz- és strandfürdô csinos kabinosnôje széles mosollyal zárja öltözônket, és kellemes napot, jó fürdôzést kíván.

Húsvétkor a belsô fürdôn, a különbözô hôfokú medencében ámulva; hitetlenkedve néztem a serény rekonstrukciós munkát a szabadtéri strandon: határidô május 1. Igaz, csak az egyik félkört és az 50 méteres úszómedencét adták át — a második karéj még átadásra vár.

Fürdôtársaim a szaunába tartanak. Én az ugrabugráló vérnyomásomra hivatkozva a szabadtérit választom. Szemügyre veszem a gyönyörû épületegyüttest, a szecessziós díszítésû, arannyal erezett lámpatesteket, a csonka szürkés-zöldes rácsozatot, a kristálytiszta vizû medencéket, amelyekben folyamatosan cserélôdik a drága kincs — a hévíz. Minden — az épület, a környezet, a virágzuhatag — K. und K. hangulatot sugall. Talán csak a „Herkules fürdôi emlék" lágy dallamai hiányoznak. De zene nincs. Sem vízbeugrálás, hancúrozás, sem kiabálás, még hangoskodás sem. Nyugodtság, kellemes, békés — „békebeli" hangulat.

A harmincnégy és a huszonkét fokos vizû medencék közül az utóbbit választottam, és bár a perzselô nap miatt jegesnek tûnik a víz, beállok a nyíl irányt követô, amatôr úszók keringô sorába.

Lilára szaunázott társaim kitámolyognak a belsô csarnokbál, a férfiak azon nyomban becsúsznak a harmincegy fokos vízbe, és szunyókálni kezdenek. A hölgyek — tanügyiek — elindítják a „motollát" mindenfélérôl. Én hanyatt dûlök a medencét körülölelô párkányon és — haza gondolok. Püspökfürdô, Félix, Kolozs, Torda, a Dörgôk, Süllyedt Akna...

Fürdôvándorlásomból visszatérítenek a Széchenyi valóságába. Idôsebb hölgy igyekezett a vízbe, és a lépcsôk elôtt „véletlenül" botlott belém. A pardon-özön után kötetlenül tér át az idôjárásra, a vízhômérsékletre, a zsúfoltságra (?). Már kezdem érteni a botlás indítékát. Hallgatok, gondolataim csendjével bástyázom körül magam.

Halk, kellemes zene hallszik. Nocsak! De csak aláfestés egy hirdetéshez: „a Gellért gyógyfürdôben minden pénteken, szombaton és vasárnap este nyolc és éjfél között éjszakai fürdôprogramot vezetünk be...", ugyanez németül és angolul.

Közben a „botló" hölgy csak „kipecázott" egy hasonkorú fürdôtársat, és már indul is az információáradat.

— Így akaratlanul megtudom: A lányomék most építik Balatonszemesen (?) a nyaralójukat. Az valami eszméletlenül szép! Mit is mondjak — szuper! Összevissza öt szoba, ennyi fürdôszoba, annyi zuhanyozó vízmasszázzsal, és a konyha, és a manzárd, meg a living room és a lichthof és az ilyen metlaki (csempeburkolat) és majd lesz medi... és kondi... igen, igen konditerem és ... és még légkondi is!

— De tudja, kedves, mennyi problémám van az építkezéssel? Ez az ügyefogyott vôm — egyébként bankszakember — románokat (!) fogadott fel az építkezéshez. Képzelje el! Hol volt az esze? Igaz, féláron dolgoznak, de csapnivaló munkát végeznek! A vôm hetente lemegy egyszer vizitre, de csak mindenre bólogat, de a lányom az ráncba szedi és a körmük alá néz ezeknek a lusta románoknak. Valami Háromszék nevû városból (!).

Felállok, és a hideg víz felé sétálok. Már nem annyira magához ölelô a Széchenyi. A vize is haragosabb színû, és már úgy tûnik, nincs is oly nagy tisztaság körülöttem... A központi pavilon frizérôl a két fekvô kôalak kesernyésen mosolyog rajtam.

Hát ilyen reklámot kaptak leleményes, aranykezû atyámfiai, „fafaragó székely testvéreim". Fele bérért!

A gondot sem cselesen megkerülni, sem okosan átlépni, de egyszerûen szônyeg alá seperni sem lehet. A kéregetés társadalmi fekélye mindenütt jelen van. A kérdés kezelése gondot jelent a hatóságoknak, a baj orvoslása országonként változik. A fejlett nyugati országokban általában a második világháborút követô rendezôdés után, a munkahelyek gyarapodásával, a szociális háló kiterjesztésével, helyes család-, kultúr- és neveléspolitikával megfogyatkoztak a koldusok. Szerencsétlenségükre a posztkommunista országok „segítségükre" siettek. Romák tömegei mellett, munkanélküliek, a lumpen elemek és a bûnözôk mellett koldusait is kezdte exportálni. Bámulatos, ezek milyen játszi könnyedséggel jutottak vízumhoz, és érkeztek a legzárkózottabb országokba is.

Hogy ott milyen gondokat okoznak a közrendészetnek, arról szinte nap mint nap értesülhetünk. A Napi Magyarország június huszonkilencediki számában „kolduskirályt fogtak a fôvárosban" címmel olvastam. „Naponta 15 ezer forintot keres egy kéregetô — a munkaadóinak; Elsô esetben sikerült a magyar rendôrségnek szervezett »bérkoldus« csoportot lelepleznie. A szombaton ôrizetbe vett társaság lakásán rabszolgaként tartott gyerekeket is találtak..."

„Koldusok futtatásából remekül megélt az a két hölgy, akit a hét végén füleltek le a VI–VII. kerületi zsaruk. A Keleti pályaudvar környékén találtak rá egy középkorú, súlyosan rokkant férfira — mindkét lábát amputálták —, aki koldult... Kiderült, hogy a román állampolgárságú férfi nem önszántából ül a földön és kéreget... Elmondta, hogy május 9-én Romániában megkereste két hölgy. Rávették, hogy utazzon velük Magyarországra. Útlevelet és vízumot kapott, és átutaztatták a határon. A férfi többre nem emlékezett, mert — mint mesélte — leitatták. Majd amikor kijózanodott, már egy budapesti albérletben találta magát, ahol rajta kívül még öt fiatal — kettô gyermekkorú! — is lakott.

A következô naptól pedig már kemény munkára fogták. Rokkantkocsiját leláncolták, ôt magát pedig jármûvétôl távol kiültették a pályaudvarra. Naponta háromszor vették el tôle a könyöradományt. Enni egyszer kapott és WC-re napközben nem mehetett. A férfi arról is beszámolt, ha nem érte el a napi 16 ezer (!) forintot, megverték... A két román hölgy egyébként nem rendelkezik tartózkodási engedéllyel — havonta jártak »pecsételni« a határra."

De van egy másik vetülete is a dolognak. Az anyaországi testvér mind gyakrabban vesz egy kalap alá mindenkit, aki innen származik.

És tulajdonképpen miért is háborognék emiatt? Hisz ôk (és társaik) csak reklámot csináltak, nekem és (sors)társaimnak.

Ingyen és bérmentve.

Tatár Zoltán

A nemzeti össztermék (GDP) 1997-ben 6,9 százalékkal csökkent 1996-hoz képest. A magánszektorok 58,1 százalékban járultak hozzá ennek kiképzéséhez, ami 3,2 százalékos növekedést jelent az elmúlt év viszonylatában — közli az Országos Statisztikai Bizottság. Az ipar 35,5 százalékban járult hozzá a GDP-hez, ezt követik a szolgáltatások 33,2 százalékkal, míg a mezôgazdaság, erdôgazdálkodás és vadászat a nemzeti össztermék 18,1 százalékát tette ki. Az építkezés viszont csak 5,2 százalékot tud felmutatni.

Alexandru Athanasiu munkaügyi miniszter a szociális szolgáltatások megszervezésérôl szóló aknasugatai szimpóziumon azt nyilatkozta, hogy a nyugdíjak augusztustól való havi 2,3 százalékos indexelése nem csak ígéret. Megemlítette a kormány által tett intézkedéseket a nyugdíjak kiegyenlítésére. Szóba került ugyanakkor a magán és állami szociális nyugdíjakat illetô törvénytervezet, valamint az Idôs Korosztály Országos Tanácsának megalakítása.

Nyilatkozata szerint a gazdasági reform ütemének függvényében év végén a nyugdíjak értéke 75 százalékban fogja fedezni a pénzhígulást. A miniszter beszéde végén humanitárius cselekedetekben való aktívabb részvételre kérte fel a nyugdíjas szakszervezeteket és a megyei társadalomvédelmi hivatalokat.

A Demokrata Párt szerint az Emil Constantinescu és Petre Roman között felújult konfliktus azzal magyarázható, hogy a párt megvonta támogatását az államfôtôl a jövô évi elnöki választásokon. Erre a gesztusra — állítja Paula Ivãnescu DP-képviselô — az államfô azzal „válaszolt", hogy a párt képviselôit korrupciós vádakkal illette.

A Demokrata Párt és Emil Constantinescu elnök közötti vita ôsszel is folytatódni fog: egyik részrôl Petre Partal DP-képviselô immunitásának megvonása alkalmával, másik részrôl pedig Radu Sârbut, az Állami Vagyonalap elnökét, illetve a Román Titkosszolgálat igazgatóját, Costin Georgét érhetik támadások, ôk ketten köztudottan az államelnök támogatását élvezik. A vita a jövô évi elnöki választási kampányban fog csúcsosodni, mikor Emil Constantinescu és Petre Roman elnökjelöltekként fognak megmérkôzni — idézi politikai megfigyelôk véleményét a Mediafax.

Rendkívül keményen bírálta a közelmúltban elfogadott oktatási törvényt és a törvényt megszavazó RMDSZ vezetését csütörtökön Tôkés László református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. Szerkesztôségünkben eljuttatott sajtónyilatkozatában úgy fogalmazott:

Az új oktatási törvény a kisebbségekre nézve súlyosan diszkriminatív és éppen ezért alkotmányellenes.

— Az adófizetô keresztyén polgárokat arra kényszeríti, hogy az állami oktatás finanszirozása mellett a felekezeti tanintézetek fenntartásáért külön „adót" fizessenek. Etnikai szempontból hasonlóképpen diszkriminatív jellegû Románia földrajzának és történelmének román nyelven kötelezô oktatása — hangsúlyozta.

Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke úgy vélte, hogy a törvény semmilyen olyan jogot nem tartalmaz, amellyel a romániai magyar közösség korábban ne rendelkezett volna. Pozitív rendelkezései olyan jogokat biztosítanak, amelyeket valamikor megvontak, most pedig „nagylelkûen" visszaadtak.

Az egyetemi oktatás tekintetében a királyi Románia és a korai kommunizmus is nagyvonalúbb volt, egyházi szempontból pedig a kép még az eddigieknél is kedvezôtlenebb.

Tôkés püspök szerint ezért alaptalan az RMDSZ hivatalos vezetésének és Markó Béla szövetségi elnöknek az az álláspontja, hogy a törvény elfogadása jelentôs elôrelépés, tíz évig tartó küzdelem eredménye.

A püspök nyilatkozata utalt arra, hogy a felvidéki Magyar Koalíció Pártja elutasította a szlovákiai nyelvtörvényt. Ezzel szöges ellentétben az RMDSZ vezetése „inkább a román és az »európai« elvárásoknak megfelelô egyértelmû jogfeladás, méltányos kompromisszum helyett a megalkuvás útját választotta. Tette ezt olyan körülmények között, amikor a jugoszláviai események nyomán a román hatalom nyilvánvaló módon sürgôs engedményekre kényszerült."

Tôkés püspök szerint az RMDSZ vezetése ismét bebizonyította: nemhogy a programjába foglalt átfogó autonómiáért nem képes kiállni, de még a részleges oktatásügyi autonómiát is kész a múltból örökölt maradék jogokkal felcserélni. Az RMDSZ elnöke egyben visszautasította, hogy a jogfosztó és diszkriminatív törvény ellen szavazó Csapó József szenátorral szemben szankciókat helyeznek kilátásba.

A jugoszláviai vlahok Emil Constantinescu segítségét kérték ahhoz, hogy a belgrádi hatóságok ismerjék el kisebbségként a Kelet-Szerbiában élô románokat. A Jugoszláviai Vlah Románok Mozgalmának képviselôje, Dimitrie Crãciunovici csütörtökön találkozott az államfôvel. A találkozó során Crãciunovici arra kérte Constantinescut, intézkedjen, hogy a belgrádi hatóságok ismerjék el kisebbségként a kelet-szerbiai román közösség tagjait, és kollektív jogokat biztosítsanak számukra. Crãciunovici kijelentette: ezt a kérdést az utóbbi nyolc évben folyamatosan elôterjesztették a belgrádi hatóságoknál, de választ mindeddig nem kaptak. A képviselô utalt arra is: bár a hivatalos statisztikák mindössze 32 000 román nemzetiségû állampolgárról tesznek említést, a valóságban Kelet-Szerbiában mintegy 800 000 román él.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezetôsége továbbra sem döntött arról, hogy mikor tárgyal a Románia által kért készenléti hitelrôl — közölte csütörtökön John Hill, az IMF romániai képviselôje.

Elmondta: még nem jelölték ki a román kérés tárgyalásának idôpontját. Az IMF vezetése egyelôre csak nem hivatalos formában vizsgálja azt, hogy Románia milyen haladást ért el a készenléti hitelhez szabott feltételek teljesítésében.

Hill szerint még bizonyos feltételek teljesítése nem történt meg. „Megítélésem szerint beszélhetünk haladásról, s remélem, ez elegendô lesz ahhoz, hogy az elkövetkezô napokban kitûzzék a román kérés tárgyalásának idôpontját" — szögezte le.

A kormány képviselôi már kész tényként közölték korábban, hogy az IMF vezetése ezen a héten tárgyal a kérésrôl. Ezt követôen a kormány szóvivôje már úgy nyilatkozott, hogy augusztus 6-án kerülhet napirendre a készenléti hitel ügye.

A román sajtó értesülései szerint a fô gondot a csôd szélére jutott Bancorex kereskedelmi bank átszervezése jelenti. Nem várt nehézségként lépett fel az is, hogy gondok vannak a Credit Suisse First Boston banktól várt kölcsönnel is.

A szarajevói csúcsértekezleten Románia kérni fogja a Jugoszláviának megszabott embargó eltörlését — jelentette ki Andrei Plesu külügyminiszter csütörtökön tartott sajtótájékoztatóján. Mint ismeretes, a kormány több alkalommal is kérelmezte az embargó megszüntetését, ehhez azonban az Európai Unió beleegyezése szükséges — tudósít a Mediafax.

A román diplomácia vezetôje kétnapos látogatást tett Madridban, ahol Abel Matutes spanyol külügyminiszterrel tárgyalt. Matutes egyetértett azzal, hogy az embargó kérdését a július 30-i szarajevói csúcsértekezleten meg kell vitatni. A két külügyminiszter a Délkelet-Európát érintô Stabilitási Egyezményrôl is tárgyalt.

Az Európai Unió bôvülésével kapcsolatban Andrei Plesu kijelentette: Spanyolország javasolni fogja, hogy a Helsinkiben decemberben sorra kerülô EU-csúcson egyeztetô tárgyalásokra kerüljön sor a tagságra pályázó országokkal, és tájékoztassák ôket reális esélyeikrôl.

A tényleges privatizáció 1997 után kezdôdött meg Romániában — jelentette ki Radu Sârbu, az Állami Vagyonalap elnöke a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen tartott elôadásában.

A Tusnádfürdôn rendezett szabadegyetem csütörtöki vitanapján a tulajdonviszonyok kérdése és az állam privatizációs szerepe volt napirenden. A vitában az ÁVA elnöke mellett Ioan Muresan mezôgazdasági miniszter, Gansperger Gyula, a magyarországi ÁPV Rt. elnöke, Birtalan Ákos RMDSZ-képviselô és Dan Trepcea gazdasági elemzô vett részt.

Sârbu szerint a román gazdaság állami szektorában kommunista felfogás érvényesül, amely a rejtett munkanélküliség gyakorlatát követi, s ez akadályozza a privatizációs folyamatot. Az ÁVA elnöke keményen bírálta a Romániában 1996 novemberéig alkalmazott magánosítás lassú ütemét. Addig a privatizáció fôleg abból állt, hogy az alkalmazottaknak adták el az állami vagyonrészeket, ami inkább szövetkezetesítés volt, a tényleges privatizáció valójában 1997 után indult meg.

A Romániába érkezô külföldi beruházók alacsony számát a magánosítás útjában álló akadályokkal magyarázta. Ezek között említette azt a kommunista felfogást is, amely a román gazdaság állami szektorában érvényesül, amely szerint a gazdasági tevékenységnek nem a profit a célja, hanem a kisjövedelmû munkahelyek megôrzése, más szóval a rejtett munkanélküliség fenntartása. További gondnak nevezte azt is, hogy a román alkotmány csupán védi, de nem garantálja a magántulajdont.

Megítélése szerint a román privatizációnak az utóbbi idôben tapasztalható felgyorsulása azzal magyarázható, hogy javult a folyamat szervezeti kerete, növekedett az ÁVA területi egységeinek szerepe, jobb a magánosítás jogi feltételrendszere.

A román privatizáció nehézségeinek gyakorlati példáját szolgáltatta az a külön vita, amely az ÁVA elnöke és Ioan Muresan mezôgazdasági miniszter között folyt. Muresan ez alkalommal is hangsúlyozta, hogy a mezôgazdaság privatizálását a minisztériumnak kellene végeznie, nem a vagyonalapnak.

A miniszter kifejtette azt a véleményét is, hogy Románia a mezôgazdasági exportot és importot illetôen felkészületlenül lett a Közép-európai Szabadkereskedelmi Egyezmény (CEFTA) tagja.

A Bálványosi Nyári Szabadegyetem valójában a magyar kormány közvetlen támogatásával és részvételével tartott románellenes politikai rendezvény — „Ez a gyakorlat a román nemzetállam feldarabolásának és Románia föderalizálásának kezdetét jelenti" — állította a Román Nemzeti Egységpárt.

A párt felszólította a kormányt, hogy tegye meg a szükséges jogi lépéseket mindazok ellen, akik megsértik a román alkotmányt — függetlenül attól, hogy külföldi vagy román állampolgárokról van szó.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]