1999. július 27.
(XI. évfolyam, 171. szám)

— A moldvai, jászvásári székhelyû római katolikus püspökség 252 ezer katolikust tart nyilván. Tulajdonképpen a moldvai katolikusok száma ennél valamivel nagyobb, de hivatalosan ennyit vallanak be. Ezek közül 200–220 ezer magyar eredetû, de a három-négy csángómagyar dialektus valamelyikét csupán 62–70 ezer személy beszéli. A hatvankétezerbôl „velünk tart", a magyarságát meg akarja tartani a fele, tehát mintegy harmincezer. Ezeket nevezzük mi csángómagyaroknak — magyarázza kérdésemre Csicsó Antal. Aki, amióta a szövetség elnöke lemondott, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének nem csupán elnökhelyettese, de vezetôje is.

Csicsót foglalkoztatja a csángó jövô, ez szabad szemmel is látszik, nem csoda tehát, hogy kérdéseimre többnyire keserûen, homlokát összeráncolva válaszol. Pedig egyébként mosolygós, nyílt ember.

— Milyen szerepe volt a jászvásári római katolikus püspökségnek a moldvai csángók anyanyelvének a megtartásában? Vagy elveszítésében?

— Moldvában már 1227-tôl mûködtek katolikus püspökségek. A 16–17. század után lengyel, de fôképp olasz és bosnyák papjaink voltak, néha bejöttek erdélyi ferencesek is. Ez utóbbiak magyarul beszéltek, de a többiek nagyon nehezen tudtak az emberekkel értekezni. Valamennyien latinul miséztek. Persze, az olaszok sokkal gyorsabban megtanulták a románt, mint a magyart, s inkább románul beszéltek a hívekkel, akiknek egy része szintén nem tudott jól románul. Akivel lehetett értekezni, szóba álltak, akivel pedig nem értettek szót, azoknak „általában" bocsátották meg például gyónáskor a bûneiket. 1810 körül adtak ki Jászvásáron egymás után néhány körlevelet a nyelvhasználatról. Már az elsô megtiltotta Moldva területén a „nem moldvai" nyelv használatát. Tehát más nyelvet nem volt szabad használni, csak a „limba moldoveneascát", ahogyan akkor nevezték, tehát a román nyelvet. Az elsô körlevelet öt-tíz évenként újabbak voltak hivatottak megerôsíteni. Minden magyar megnyilvánulást megtiltottak. Érdekes, hogy a második világháború után körülbelül 25 évig — nem minden faluban, de néhány, mondjuk úgy, harciasabb csángó településen — a templomban megengedték a magyar nyelv használatát. Lehet, hogy a pap még mindig lengyel vagy bosnyák volt, és lehet, hogy román, aki a görög katolikusoktól tért át a római katolikus hitre, de meg volt engedve, hogy a mise végén magyar énekek is elhangozzanak.

— Mi a helyzet jelenleg?

— A templom kerítésén belül a magyar szó használata szigorúan tilos, sôt, azt is tiltják, hogy az emberek házánál magyarul beszéljenek.

— Kérték a magyar nyelv engedélyezését a szintén csángó származású jelenlegi jászvásári katolikus püspöktôl, Petru Ghergheltôl?

— Tôle is kértük. Kértük 1990-ben, 1991-ben, aztán 1996-ban, majd 1998 februárjában és májusában is.

— Mit válaszoltak ezekre a beadványokra Gergely Péterék?

— Legtöbb beadványunkra nem is válaszoltak, egyetlen alkalom kivételével, amikor határozott nem volt a válaszuk.

— Tehát a római katolikus egyháznak a csángók körében semmiféle anyanyelvmegtartó szerepe nincs?

— Ó, sôt, inkább beolvasztó szerepükkel tûnnek ki. Sokat gondolkoztam azon, hogyan lehetne ezen a helyzeten változtatni. Legalább kétszáz éve tiltják a nyelvünket, tehát egy nagyon fontos részét a mi kultúránknak, a magyar kultúránknak. Tulajdonképpen a többi magyar megnyilvánulásunkat is tiltják. Ezért gondolom azt, hogy a jászvásári püspökség elveszítette azt az erkölcsi alapot, azt az erkölcsi jogot, hogy szellemi vezetônk, egyáltalán, hogy vezetônk legyen. Mivelhogy ellenünk fordult.

— Hogyan képzelik el a jövôt? Megoldás lenne, ha a gyulafehérvári érsekséghez tartoznának?

— Lehet, hogy ezt közülünk néhányan így képzelik el, az egyházi törvények ezt nem teszik lehetôvé. Bár volt és van ilyen próbálkozás, ezt jelenleg nem tudjuk kivitelezni.

— Miben áll a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének a munkája?

— 1997-ig Sepsiszentgyörgyön volt az irodánk, amelyet akkor Bákóba költöztettük. Közönségszolgálati tevékenységet folytatunk, ez egyik legfontosabb munkánk. Dokumentumokat fordítunk románról magyarra és magyarról románra, jogi tanácsokkal és információkkal látjuk el a térségben élô csángómagyarokat. Kisebb része munkánknak a kulturális tevékenység. Néha besegítünk a kulturális vagy az oktatási rendezvények szervezési munkájába. Tehát ha meghívják a csángókat egy fesztiválra, a gyermekeket valamilyen nyári programra, akkor megszervezzük a részvételt. Sajnos, mivel megfelelô anyagi háttérrel nem rendelkezünk, saját rendezvények szervezésére nem futja.

— Mi a helyzet az anyanyelvi oktatás terén Csángóföldön?

— Azért harcolunk, hogy Klézsén és még néhány csángó faluban, legyen hetente egy magyaróra. Fôképp Klézsérôl volt szó, mert ott harciasabbak voltak az emberek, és volt egy „oszlop-emberünk", akire rá lehetett volna bízni a dolgokat. Ezt sem sikerült elérni. Összegyûlt elegendô szülôi kérvény, elégséges számú gyermek is volt, s lett volna, aki tanítson is. Édesapám és én is beadtuk a kérvényeinket, hogy magyarul tanítsunk. Magam magyar–történelem szakot végeztem Szegeden, a Juhász Gyula Tanárképzô Fôiskolán. A minisztériumtól kiharcoltuk, hogy parancsolják meg a megyei fôtanfelügyelônek, Paraschiva Florescunak, hogy ezt hajtsa végre. Mégsem hajtotta végre. Mindig kitalált valamit, amire hivatkozva az utasítást nem hajtotta végre. Egyszer azt, hogy listán voltak az aláírások, aztán azt, hogy nem személyesen a szülôk vitték be a tanfelügyelôségre a kérvényeket, hanem én gyûjtöttem azokat össze, és tettem le az asztalára. Amikor maguk a szülôk vitték be, azt találták ki, hogy kérvényeiket nem iktatják. Ilyenkor órákon át veszekedtek a szülôkkel, egyeseket elhajtottak onnan, és a határozottabbakat is igyekeztek megfélemlíteni.

— Miben volt segítségükre az RMDSZ?

— Még Béres András tanügyi államtitkár idején kiharcolták, hogy a helyzet megoldása végett a megyei tanfelügyelôségre utasítás menjen. Megyei szinten azonban mindent kijátszottak. Érdekes, hogy amikor nem kell, a helyi autonómia csodálatosan mûködik. Bákóban például. Aztán Tokay György kisebbségügyi miniszter és késôbb Kötô József tanügyi államtitkár is járt ott, de a kérést csak nem sikerült megoldani. Talán most, amióta Kötô József államtitkár vette kézbe az ügyet, és jobban ráfigyel a dolgokra, valamicske esélyünk mutatkozik arra, hogy ôsztôl beinduljon valami. 10–20 gyermek tanulhatná, választott tantárgyként, heti egy óra erejéig a magyar nyelvet.

— Ezeket a gyerekeket nyáron nem lehetne Székelyföldre átvinni?

— Át lehetne vinni néhányat, de a táborok nagyon drágák. Szervezôdnek ugyan nyári táborok, általában kéthetes turnusokban, s a két hét roppant kevés idô ahhoz, hogy a gyermekek valamit megtanuljanak.

— Hány csángómagyar él Klézsén?

— A faluban 5500 ember él, s ezek közül körülbelül 5000 beszél csángómagyarul. Az udvaron belül, s nem pestiesen vagy kolozsváriasan, hanem csángó dialektusban.

— Milyen jövôt képzelhetünk el a csángómagyaroknak?

— Hát, egy harcias jövôt. Aztán hogy eredmény lesz-e, az a Fennvalótól is függ, nem csak tôlünk. Mi tesszük, amit tudunk.

Az egyes nyugati körök által támogatott revizionizmus fenyeget újabb katonai konfliktusok veszélyével a Balkánon — jelentette ki Adrian Nãstase volt külügyminiszter, a legnagyobb ellenzéki erô, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja (RTDP) elsô alelnöke.

A vezetô ellenzéki politikus véleményét a Cotidianul címû lap hétfôi száma ismertette. Nãstase úgy fogalmazott, hogy a koszovói háború megoldási módja „egyre táguló koncentrikus körökként feszültséget gerjeszt és erôsít mind távolabb a konfliktus kirobbanásának helyszínétôl". Nãstase szerint a jugoszláviai beavatkozás, a helyzet jelenlegi kezelése kizárólag az Európa destabilizálásához vezetô revizionizmust támogatja.

A volt külügyminiszter arra hívta fel a figyelmet, hogy a NATO koszovói beavatkozása olyan gazdasági veszteségeket okozott a térség országainak, amelyek a gazdasági reformok sikerét teszi kérdésessé. Ugyanakkor a nagy hanggal meghirdetett újjáépítési tervek továbbra is csak szándékként léteznek.

— Az a nyugati álláspont, amely a gazdasági segítséget Milosevics rendszerének bukásától teszi függôvé, a polgárháborút vetíti elôre Jugoszláviában — jelentette ki Nãstase.

A legnyugtalanítóbb azonban az, hogy egyes nyugati körök Montenegró elszakadását és a magyar kormány által sürgetett vajdasági autonómiát támogatják. Az emberi jogokért vívott harcnak álcázott revizionizmus újabb katonai konfliktusokkal fenyeget a Balkánon — szögezte le.

Az RTDP elsô alelnöke „paradox" elképzelésnek minôsítette azt, hogy a romániai magyar közösség számára magyar nyelvû állami egyetemet alapítsanak Romániában. Ha ugyanis ezt elfogadják, akkor azt is el kell fogadni, hogy állami egyetemük legyen a vallási és szexuális kisebbségeknek is — jelentette ki.

Adrian Nãstase úgy vélte, hogy a Romániában mûködô magyar történelmi egyházak elkobzott javainak visszaszolgáltatásáról csak akkor lehet szó, ha kártérítést fizetnek az Erdélyben lerombolt román templomokért azok, akik most visszakövetelik ingatlanjaikat.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök szombaton a bálványosi nyári szabadegyetemen a romániai magyar közösség két legfájóbb megoldatlan kérdésének az egyházakkal összefüggô problémákat és a magyar nyelvû egyetem hiányát nevezte.

A moldovai fôváros, Kisinyov nagy része sötétségbe borult csütörtökön este, mert az úgynevezett „Dnyeszter menti Köztársaság" szeparatistái elvágták az villanyvezetékeket.

A moldovai kormány tárgyalásokat kezdett a terület vezetôivel, akik azzal indokolták az akciót, hogy évek óta nem kapják meg az áram árát, s az adósság már 18 millió dollárra rúg. A kormány 13 milliót ismer el. Ez az elsô eset, hogy a Dnyeszter menti oroszok teljesen leállították az áramtovábbítást Moldova többi részébe.

Az ország az elektromos energia 40 százalékát kapja a Dnyeszteren épült nagy erômûbôl, a többi Romániából és Ukrajnából érkezik.

A Dnyeszter mellékén élô, fôleg orosz ajkú lakosság autonómiát követel, és 1992 óta gyakorlatilag kivált Moldovából. A szeparatistákkal több száz halálos áldozatot követelô háborúskodás is folyt, amelyet az orosz 14. hadsereg intervenciója szakított félbe.

A hét végére a Dnyeszteren túliak ismét belkapcsolták a villanyt a moldovai fôvárosba, de mivel Kisinyov továbbra sem fizet, az áramszünet a héten megismétlôdhet.

A moldovai kormány hamarosan véglegesíti az ország új energiastratégiáját, és az áramellátásban alternatív forrás helyett immár alapvetô forrásnak tekintik a román áramszállítást — mondta Ion Sturza moldovai miniszterelnök a hét végén.

A terv szerint elsô lépésben mindjárt 30 százalékkal növelik a román áramszállítást Moldovába, jóllehet ehhez nagy fejlesztésre van szükség: a két ország közötti három, összesen 110 kilovoltos távvezeték ugyanis nem bírná a nagyobb mennyiséget.

Szakértôk szerint évi 2–3 millió dollár értékû többletszállítást terveznek egyelôre. Románia erôteljesen betársulna Moldova olajiparába is, villamos árama fejében. A Petrom állami olajtársaság nemrég szándéklevelet küldött a moldovai parlamentnek, amely szerint egy Petrom vezetésével alakított román konzorcium átvenné a moldovai Tirex olajtársaság 83,3 százalékát, annak az áramdíjnak a fejében, amellyel a Tirex tartozik a Conelnek.

Moldovában nagy áramkimaradások vannak. A cuciurgani erômû például, amely a fôvárost, Kisinyovot látja el árammal, az elmúlt héten több napra beszüntette az áramszállítást. „Moldova sötétbe borult" — írták találóan a lapok.

Tegnap délelôtt hatalmas füstfelhô fogadta a Kossuth utcai Sora üzletházzal szemben lévô épülethez riadóztatott tûzoltókat. A két tûzoltókocsival és tûzoltólétrával a helyszínre érkezô csapatnak egy órai kemény munkával sikerült megakadályoznia a tûz terjedését. A szakemberek véleménye szerint a tüzet az épület elektromos hálózatában beállt rövidzárlat okozta, ami a tetôzet szigetelését lobbantotta lángra.

A tetôzetrôl leszakadó tábla könnyebben megsebesítette Ferencz Sándor tûzoltó ôrnagyot, akit a sürgôsségi osztályra szállítottak. Mint kiderült, a tiszt nem viselt megfelelô védôöltözéket, a nagy hajrában ugyanis fedetlen fejjel hatolt be az égô tetôzet alá.

A tûzoltók gyors közbelépése ezúttal is több milliárd lejes kártól óvta meg a szomszédos ingatlanok lakóit.

A szombat délelôtt már ünnepi hangulatban találta a tordaiakat, akik érezték, hogy régóta várt esemény folyik városukban. Igenis, régóta várt, hiszen a március 15-i, évente megrendezett ünneplésen kívül más hasonló jellegû mozgalom már nagyon régen nem történt Tordán.

A mûsor délelôtt 10 órakor kezdôdött a Mihai Viteazul Nemzeti Kollégium dísztermében, a történelmi vetélkedôvel, amelyen három-három tagból álló aranyosgyéresi, egerbegyi, szentmihályi, várfalvi és tordai tanulócsapatok mérték össze tudásukat. Az egerbegyi és a szentmihályi csapatok csupán lányokból állottak.

Nagy Albert református lelkész nyitotta meg a vetélkedôt egy idézettel Babits Mihály Petôfi koszorúja címû versébôl, majd lelkiekben gazdag jövôre biztatta a fiatal generációt. Ezek után Keszeg Vilmos egyetemi tanár köszöntötte a nézôket és résztvevôket, és beszélt az 1848-as forradalomról és Petôfi Sándorról, akinek szelleme visszatér Tordára most és mindig. Kányádi Sándor Rege címû versére utalva Keszeg Vilmos az összetartás és a megemlékezés fontosságáról beszélt.

A bemutatkozások után következett a verseny. A zsûri négy tagja Bajusz István elnök, Péter István, Pethô Zoltán és Szaniszló Erzsébet. A versenyzôk feladataiból: milyen nevezetes tordai személyiségek nevei hangzottak el egy felolvasott versrészletben, minél több Aranyos-vidéki falu felsorolása, részletek a tordai elsô országgyûlésrôl. Amíg a versenyzôk a helyes válaszokon gondolkodtak, Péter István tiszteletes elmesélte kárpátaljai utazását, ahol — ha minden igaz — az ôszre erdélyi ház épül; Pethô Zoltán elmondta, milyen egy egyetemista nyári vakációja, majd Bajusz István egyetemi tanár régészeti munkáiról beszélt, diákok szavaltak.

Amíg a zsûri dolgozott, mindenki levonult a kollégium bejárata elé, ahol a Páva és Tulipán népi együttesek mutattak be mezôségi, kezes, hejsza, kalotaszegi legényes, sûrû és ritka tempót és zsuka nevû néptáncokat, illetve népdalt. A várfalvi együttes „farsangi játékot" mutatott be.

Az elsô helyezett a tordai csapat lett 28,5 ponttal, a második Egerbegy csapata 27,6 ponttal, a harmadik Várfalva lett 19,1 ponttal. Gyéres csapata 19, Szentmihályé 13,8 pontot szerzett.

Délután négy órakor Murádin Jenô az ótordai református templom udvarán, az IKE-teremben kiállítást nyitott: kerámia-, bronz- és kôszobrászati alkotások, üveg, festmény, grafika, szôttes és más remekmûvek; 17 órától rendkívül érdekes tudományos elôadásokra került sor.

Vasárnap az ótordai református templomban ökumenikus istentiszteletet celebráltak Torda lelkészei, ezt utcai felvonulás követte. A fôtéren nem zárták le a forgalmat, de a felvonulást semmiféle incidens nem zavarta meg. A körülbelül 1500 fôs menet a református parókia felé vette útját, ahol felavatták a Petôfi-emléktáblát, amelynek felállítását Pataky József RMDSZ-elnök javasolta 1995 márciusában. A Dr. I. Ratiu utcát — az emléktábla-avatási ünnepség idejére — lezárták. Jelen volt Virgil Blasiu, Torda polgármestere, Kötô József oktatásügyi államtitkár, Torda testvérvárosának, Hódmezôvásárhelynek képviselôi, Lászlóffy Aladár. Verset mondott Albert Júlia és Sebesi Karen Attila színmûvészek, a tordai és a szentmihályi dalkör a Szózatot, a Himnuszt, valamint Petôfi-dalokat énekelt, Szilágyi Ferenc a Bánk bánból adott elô egy áriát.

Semmi sem tudná felülmúlni azt a felemelô hangulatot, ami ott, azokban a pillanatokban uralkodott. Nemcsak egy emberre emlékeztünk, nemcsak Petôfire, a költôre, hanem a magyar szabadságra. A tordai magyar öntudat szólalt meg ezen az ünnepélyen, és reméljük, ezután még sûrûbben fog szólalni.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) valószínûleg augusztus 5-én dönt a Romániának nyújtandó új készenléti hitelcsomagról — jelentette ki Radu Vasile kormányfô pénteken este Kolozsváron.

A kormány arra számított, hogy az 500 millió dolláros készenléti hitelre az IMF még július végén rábólint. A Valutaalap egyebek között ahhoz kötötte a döntést, hogy a kormány ismertesse a fizetésképtelenné vált Bancorex kereskedelmi bank átszervezésével kapcsolatos jelentését. A Bancorex részvényesei csupán múlt héten kedden döntöttek arról, hogy tárgyalásokat kezdenek a Román Kereskedelmi Bankkal (BCR) való egyesülésrôl.

A készenléti hitelrôl áprilisban kötött elôzetes megállapodás egy másik feltétele az volt, hogy Románia 350 millió dollárnyi kölcsönt vegyen fel magánhitelezôktôl. Ez a feltétel sem teljesült egészében. Az már biztos, hogy Románia 108 millió dollárt kap külföldi bankok egy csoportjától. További 200 millió dollár kölcsönnyújtás megszervezésével a Credit Suisse First Boston Bankot bízták meg, de a pénz még nem jött össze.

Vízkorlátozás
Július 27–30. között a vízhálózaton végzendô munkálatok miatt naponta 9 és 18 óra között szünetel az ivóvízszolgáltatás a Györgyfalvi 2-es mikro lakótelep tízszintes tömbházaiban. A RAJAC a fogyasztók megértését és együttmûködését kéri.

Félévi mérleg
Az év elsô hat hónapjában a Kolozs megyei Pénzügyôrség 1076 vállalkozót büntet meg. 17 esetben kérték eljárás beindítását az ügyészségtôl adócsalás gyanúja miatt. A rendellenességek következtében behajtott bírságok összege eléri a 4 milliárd 203 millió lejt és 2 milliárd 3 millió lej értékben koboztak el anyagi javakat.

Szakmai tanfolyamok
A Kolozs Megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara szakmai továbbképzô központja augusztus hónapra a következô tanfolyamokat szervezi:
• elsôdleges könyvvitel (28 óra, aug. 30 – okt. 4. között)
• eladói rátermettség fejlesztése (24 óra, aug. 24–27. között)
• export és import tevékenység lebonyolítása (24 óra, aug. 23–26. között)
• személyi számítógép kezelése (Windows ’95, Excel, Autocad — minden héten).
Felvilágosítás, beiratkozás a kamara 301-es szobájában, tel./fax: 432-164.

Jogszolgálat
E. L., Kolozsvár: Több hónapja benyújtottam már irataimat a nyugdíjazáshoz. Beszüntethetem a munkát, vagy meg kell várnom a nyugdíjazási határozatot?
Válasz: A nyugdíjtörvény (1977. évi 3. számú törvény, az 1990/70. törvényrendelettel módosították) értelmében az egység csak a nyugdíjazási határozat átvétele után rendelheti el a munkaszerzôdés nyugdíjazás miatti felbontását. Tudni kell még, hogy az alkalmazottak részére a nyugdíjat a munkaszerzôdés felbontásának idôpontjától fizetik.

A Kolozs megyei tanács határozata értelmében ezen a nyáron felújítják a turistajelzéseket a Kolozsvár–Bükk–Túri-hasadék–Tordai-hasadék útvonalon. Ugyanakkor jelzésekkel látják el a Jósikafalva (Béles)–Fântânele kiránduló körutat. A jobb tájékozódás végett kilométerenként betonoszlopokra állított fémlapokra térképeket helyeznek ki. Erre a célra tízmillió lejt különítettek el. A munkálatot a Kolozs megyei Turistaklub önkéntesei végzik el.

Miután két éve beindult az újabb, jó minôségû turistatérképek szerkesztése és kiadása (A Szent Anna-tó és környéke, A bihari Pádis karsztvidéke, A Gyilkos-tó és a Békási-szoros), az idén újabb, szintén 5 színnyomású térképek kerültek kiadásra: a Hargita-hegység (három nyelven), a Torockói-hegység (északi rész) és a Tordai-hasadék — külön román és magyar nyelvû változatban, valamint a Csíki-havasok. A csíkszeredai és a kolozsvári térképszerkesztôk tovább szeretnék bôvíteni az újabb kiadású turistatérképek választékát.

Sajnálatos, hogy a nagyon szép megjelenésû Erdély hegyei sorozatban, megfelelô hozzáértés hiányából, meg kényelembôl, néhány olyan térkép is bekerült, amely még a közepes szintet sem éri el. Vagy azért, mert nagyon régi emlékek alapján szerkesztették, vagy azért, mert egy régi rossz térképet másoltak le ellenôrzés nélkül. Ilyen például a Hargita és a Gyalui-havasok térképmellékletei.

A természetjárók szervezettebb térképellátását kívánja biztosítani a kolozsvári Erfatur Kft. júliusban elkezdett turistatérképeket terjesztô hálózatának kiépítése. Elôször Kolozs, Fehér, Hunyad, Arad és Bihar megyékben indult el a hálózat szervezése, majd Maros, Hargita, Háromszék és Brassó megyék székhelyei következnek. A terjesztési hálózat bôvítése Temes, Máramaros és Szeben megyékkel folytatódik. A turistatérképek többsége Bukarestben, a Himalaia nevû sportüzletben is megvásárolható. A hálózat szervezésével kapcsolatos információkért az Erfatur Kft.-hez a következô telefonszámokon fordulhatnak: 064/162-611, vagy 064/162-379, vagy faxon: 064/197-206.

Július 15-tôl a Román Fejlesztési Bank (BRD) révén folyik a csôdbement Albina kereskedelmi bank betéteseinek kártalanítása. Az elôjegyzés szerint a Kolozs megyei ötezerkilencszáz személy közül naponta körülbelül kétszáz jelentkezhet pénzéért, ezeknek általában mintegy 10%-a nem megy el a kijelölt idôben. A kárpótlás élvezôi között elégedetlenség tapasztalható, mivel az ábécé sorrend alapján többségük, önhibáján kívül, veszít a visszafizetendô kamat értékébôl. A Bankbetétek Garanciaalapjának akciója révén az érintetteknek a fele határoz úgy, hogy visszafizetett pénzét a BRD-ben hagyja.

Ez év végéig átszervezôdik a Bankcoop. Július 23-án a bank vezetôsége a Credit Suisse First Boston-nal szerzôdést írt alá, amelynek értelmében a bostoni bank átvizsgálja a Bankcoop tevékenységét, és a törzstôke emelés érdekében tanácsot ad a megfelelô befektetô kiválasztásában. Mint ismeretes, a Bankcoop rövid idôn belül 50 millió dollárra emeli törzstôkéjét.

A Bankcoop igazgatótanácsa tájékoztatta részvényeseit a bank stratégiájáról. A vezetôség a hitelek és a járulékos kamatok visszaszerzését sürgeti, hogy a maguk során kifizethessék a kereskedelmi társaságok és magánszemélyek letéti összegét. Ám konkrét dátumról még nincs szó. Addig is az emberek tanácstalanul állnak a Bankcoop elôtt, pénzükre várva.

Az október 19–23. között elsô ízben megrendezésre kerülô Universitaria elnevezésû, az egyetemek szolgáltatásait bemutató kolozsvári kiállítás programjában a következôk szerepelnek: egyetemek, karok, laboratóriumok, különbözô intézmények, kiadók meglátogatása, gyakorlati bemutatók, munkaerôpiac megrendezése. Az esemény kapcsán olyan témák kerülnek megvitatásra, mint: Egyetem és társadalmi-gazdasági környezet, Egyetem és végzôsök kapcsolata, Átruházható hitelek rendszerének meghonosítása, Egyetemek menedzselése, Egyetemi tanulmányok finanszírozása, Munkaerôátképzés, Állandó tanulás, Távképzés. Az Universitaria ’99 szervezôinek sajtóirodája szerint már több hazai és külföldi egyetem jelezte részt vevô szándékát.

A Pénzügyminisztérium rendelkezése értelmében a vállalatoknak 1999 elsô félévére vonatkozó könyvviteli jelentését július 30-ig kell benyújtani. Azok a cégek, amelyek megalakulásuk óta június 30-ig nem fejtettek ki semmilyen tevékenységet, nem adnak be jelentést, viszont erre utaló nyilatkozatot kell tenniük.

A könyvviteli jelentéseket a következô módon kell benyújtani: • a kolozsvári Pénzügyi Igazgatóságon a kolozsvári székhelyû cégeknek • a tordai Pénzügyi Igazgatóságon a tordai, valamint az ajtonyi, harasztosi, csürülyei, erdôfeleki, alsó- és felsôszentmihályi, péterházai, tordatúri és szindi székhelyû kereskedelmi társaságoknak • a dési Pénzügyi Igazgatóságon a dési, valamint az alparéti, kosályi, kackói, pecsétszegi, alsógyékényesi, kozárvári, mikeházai, bálványosváraljai, révkolostori székhelyû cégeknek • az aranyosgyéresi Pénzügyi Igazgatóságon az aranyosgyéresi, valamint a nagycsányi, aranyoslónai, palackosi, alsó- és felsôdetrehemi, magyarfrátai, aranyosegerbegyi cégeknek • a szamosújvári Pénzügyi Igazgatóságon a szamosújvári, valamint a széki, cegei, ördöngösfüzesi, kecsedi, szamosújvárnémeti, szépkenyerûszentmártoni székhelyû vállalatoknak • a bánffyhunyadi Pénzügyi Igazgatóságon a bánffyhunyadi, valamint a csucsai, körösfôi, margói, pojéni, székelyjói, kalotaszentkirályi, jósikafalvi székhelyû cégeknek • a Kolozs megyei Pénzügyi Igazgatóság mérlegmetodológiai irodáján az apahidai, kisbácsi, gyalui, iklódi, mócsi és a járabányai székhelyû cégeknek.

Az elsô félévi könyvviteli jelentéshez szükséges nyomtatványok beszerezhetôk a kolozsvári Real Universal Rt.-nél (Vágóhíd 11.), vagy ennek a cégnek a tordai, aranyosgyéresi, dési, bánffyhunyadi és szamosújvári kirendeltségeinél. A könyvviteli jelentés leadásának mulasztása 1–25 millió lejes büntetést von maga után.

1944 ôszén a front — a nyugat felé elôrenyomuló szovjet hadsereg háta mögött önkéntes román rohamcsapatok: a Maniu-gárdisták raboltak, gyilkoltak. Baltával fejeztek le székely parasztokat, asszonyokat, és csecsemôket öltek meg. Háromszék megyében kirabolták az útjukba esô házakat, és tömegesen internálták a frontról hazaszökött katonákat. „Olyan bizonyító anyag van a kezünkben — írta a România liberã haladó fôvárosi lap 1944. november 15-i száma —, hogy láttára égnek áll az ember haja." Az elhurcoltak — köztük öregek és gyermekek — létszáma hamarosan megközelítette a százezer fôt. Az internáló táborokba zárt ártatlan civil lakosságot éheztették, rendszeresen verték; az éhínség és a tífuszjárvány ellenére az orvosi ellátást is megtagadták tôlük. A földvári haláltáborban naponta húsz-harminc embert temettek el. Mindezt „nemzeti szemérmességgel" igyekeztek elhallgatni ország-világ elôtt — nem csupán az 1989-es fordulatot megelôzôen.

Mint ahogy a román szakirodalom (hát még a sajtó!) mélyen hallgatott és hallgat ma is a moldvai és besszarábiai zsidó lakosság szisztematikus kiirtásáról az Antonescu-diktatúra idején; legfeljebb e bûntényt feltáró külföldi dokumentumokra, könyvekre való agresszív reagálás divatos itthon. A becslések szerint Romániában, a Kárpátoktól keletre mintegy 385–387 ezer zsidót gyilkoltak meg. A Dnyeszteren túli tömegmészárlás adatai nem ismeretesek. Egy-egy túlélô vallomása napjainkban ilyenformán idézi föl az transznisztriai „rémségek idejét" a Dnyeszter-parti Hotin városkában, ahol román lakossága a bevándorolt tisztviselôkbôl, a bíróság embereibôl és a rendôrökbôl állt, s az ott élôk a jiddis mellett oroszul és ukránul beszéltek. Mihelyt Nagy Románia e „boldog" tartománya 1940-ben szovjet fennhatóság alá került: „a lakosság virággal üdvözölte a bevonuló orosz katonákat... A kivonulófélben lévô román adminisztráció és a határôrség még láthatta, mekkora örömmel fogadjuk ôket. Egy évre rá, mikor ismét Romániához csatoltak, annál kegyetlenebbül torolták meg vélt sérelmüket"... Az új idôk a gyûlölet jelszavaival köszöntöttek be: Jidani, afarã!... A város piacterére csôdítették össze a zsidókat, majd étlen-szomjan a két líceum épületébe zárták ôket. A zsidó elöljárókat, a rabbit és fiát, az ügyvédeket, a jómódú kereskedôket családostul kiirtották. Napokig folyt a szabad rablás, négyszáz embert agyonlôttek. Egy hónapra rá aztán megkezdôdött a borzalmas gyalogmenet a fél országon keresztül; világossá vált, hogy tömeges kiirtásuk a cél. Sãcureni-ben szögesdróttal vettek körül néhány utcát. A gettóban vérhas és tífuszjárvány tört ki. Azokat, akik kidôltek a sorból, a román katonák az út mentén agyonlôtték. (Háromszék, 1999. július 14.) Ez még csak a kezdete volt a „transznisztriai pokolnak"... Hány román kortársunk tud róla vajon, hogy szembesüljön a „dicsô" elôdök múltjával; ahogyan más népek fiai tették? Sôt, kormányok is.

...S a tragikus elôzmények után, íme, a napjainkban bekövetkezett drámai fordulat. Kegyelet helyett tiltás, újabb retorzió a román hatóságok részérôl — azok után, hogy tömegesen pusztították el Erdélyben a magyar, sváb és szász férfiakat?!

Az utódok emlékmûvet akartak állítani a földvári haláltábor áldozatainak. Az áldozatok élô hozzátartozói is eljöttek; ámde Brassó megye tanácselnöke két nappal a megemlékezés elôtt visszavonta az aláírásával és a pecséttel ellátott jóváhagyást.

Számunkra egy másik, mondhatni taktikai tanulsággal is járt a megzavart, elnapolt emlékmûavatás. (A hatalmas sziklatömb a négynyelvû táblával ugyanis nem kerülhetett a helyére egyelôre.) Ha az RMDSZ felelôs vezetôiben erôsebb volna az önismeret s az igazság feltárásának igénye — nem csak a látványos szereplés, az ünnepségeken, szoboravatásokon felhangzó szónoklatokra várnának —, minden bizonnyal nem a helyi hatalmasságok packázásai, törvénytelenségei kerekednének felül minduntalan.

Vagy a kormányzás erejével, vagy töretlen, hagyományos ellenzékiséggel a nacionalista túlkapásokkal szemben! De se így, se úgy?!

Benkô Leventének az áldozatokról szóló Fogolykönyvére miért nem mondja a bennfentes államtitkár úr — miként az öncenzúrázott, „csupa kompromisszum" tankönyv (A romániai magyar nemzeti kisebbség történelme és hagyományai) megjelenése után, amelyikbôl az ilyen „kellemetlen emlékek", román atrocitások nyilván egytôl egyig kimaradtak —, hogy: „Ez felel meg nekünk"?

„Földvár az egész magyarság ügye, a magyar holocaust színtere" — mondta ki Sylvester Lajos. — Igyekeznek meg nem történtté tenni! ... Ôk igen. De mi is? — kérdezhetnék az RMDSZ-tagok.

A hídvégi templomban egybegyûltek szerint a legszégyenletesebb pillanat az volt, midôn az álnok hírnök egy papírcetlit juttatott be az Isten házába, s tudomásukra hozta, miszerint a hatóságok a hajdani fogolytábor színteréig tervezett menetelést sem engedélyezik.

A sokaság spontán kivonulása, akarata döntötte el végül a helyzetet. Ha már hiába várták a másik, a jó hírnök közbelépését, mely a kormányt képviselô RMDSZ szavát, a törvényes, emberi jogot lett volna hivatva biztosítani.

— Hosszú ideig, minden hajnalban, fáradt ébredésekbe veszô álmokat idéztünk, nappal kelyhet formáltunk zsönge életünkbôl — jó és rossz gyûlt meg benne. Észrevétlenül, csordultig telt túlfûtött indulatokkal, érzelmekkel. És a kehely súlyába beleroppantam.

— A borzalom hajnalai következtek. Kiszáradt torok, remegô kéz, hidegrázás, és a rettenetes önutálat. Az elsô pohárig. Minden egyforma volt akkor. Nappal és éj, fekete és fehér között nem volt különbség. Végtelennek tetszô hallgatássá változott életem, és már nem is tudtam, a világ jó, vagy én vagyok a rossz.

Bizony, én voltam az is. Vállaltam ezt akkor is, mikor szentül hittem, hogy belepusztulok. Vagy tán azt is akartam? Már nem érdekes.

— Nemsokára, egy áttetszô téli hajnalra ébredtem. Nagyon megrettentem. Láttam, hogy hajnalok jönnek, hajnalok mennek, s a világ lassan elfelejt. Mit is keresek ott, ahol semmi keresnivalóm? Miért fuldoklom a szennyben? A fátyol egyszeribôl lehullott zsibbadt agyamról, messze hajítottam keresztem, s a sírás fojtogatott, hogy végre rátaláltam arra a hajnalra, melyet rég elveszettnek hittem. Már tudtam: többé nem leszek ködben bolyongó síri csönd.

— Egyszer találkoztam egy kis virággal. Oly gyönge volt még szára, hogy nem mertem megérinteni. Tudtam, kezem megronthatja. S ott hagytam kis virágot az úton. Pedig, de nagyon szerettem volna, hogy az enyém legyen. Egyetlen hajnalig.

— A tenger — mennyire szerettem! A mindenség partján álltam hajnali fényben fürödve, s a csend, életünk szürkesége a tengerbe veszett, s a Nap bújócskát játszott a gyorsan múló éjjel.

— Ma már nem fáj, ha megsértenek. Már akkor sem szólok, ha szidnak. Nem félek, hogy elfelejtenek. Lehet, hogy semmit, vagy mindent szeretek. Ennyi a titok, mit egyszer magammal vihetek.

— Tudom, lesznek hajnalok akkor is, ha én már rég nem leszek. De ez a mostani csak az enyém. Erôt ad, vagy gyöngéden betakar. Magával ragad, aztán elszalad elôlem, hogy újra és újra visszatérjen.

— Hajnal — te vagy énnekem, az Énekek Éneke.

Egy hónappal, mielôtt utolsó útjára kísértük, mondta ezeket barátom.

Hajnalban halt meg.

Tömény politikai fórum, civil köntösbe csomagolva. Dióhéjban így jellemezhetô az a rendezvény, amely nemrégiben X. Bálványosi Nyári Szabadegyetem, azaz III. Tusványos néven vonult be a múltba.

Az évek folyamán lassan, de biztosan nôtte ki magát a magyar–román párbeszéd legnagyobb nyilvánosságú fórumává. Kiváló (talán egyedüli) alkalmat szolgáltatott a politikusok számára, hogy a diplomáciai kötöttségektôl felszabadulva valóban ôszintén kitárulkozzanak a polgári szféra és kollégáik elôtt az úgynevezett tabu-témákról, a kétoldalú kapcsolatokról, azok normalizálási kilátásairól és lehetôségeirôl. Kezdetben a sátoros gyülekezet inkább a forrófejû fideszes táborozók kuriózumának tûnt, bár az elsô években az újdonság fegyvereként hatottak azok az elôadások is, amelyeket nyugat-európai és tengerentúli meghívottak szájából lehetett hallani. Ki gondolta akkor, hogy az évezred végére az ott megnyilvánuló Orbán Viktor és társai a mai magyarországi társadalom vezetô politikai erôjévé fejlôdnek? Mint ahogy a román közélet számos alakja is mára a Demokratikus Konvenció színeiben vált ismertté.

A ’90-es évek elején a bálványosi fórumon hallottam elôször hazai román elôadóktól, például, a kontinuitás elméletének elfogadhatatlanságáról, arról, hogy nemzeti romantikával és általában a nacionalizmussal az ezredforduló küszöbén nincs esély elôrehaladni a nálunk még ismeretlen, demokráciának nevezett világban. Bálványosfürdôn magyarázták el belga, angol, francia stb. meghívottak a néhány száz kíváncsi, zömében fiatalokból összeverbuválódott érdeklôdônek a kölcsönös tolerancia, a regionalizmus elvét, annak minden vonatkozását és elônyét.

A bálványosi folyamat egyik alapembere, Smaranda Enache nevéhez fûzôdik az emlékezetes kijelentés: csak azzal a nézettel lehet normális világot teremteni, amikor nem azoknak állítanak szobrot, akik valamilyen csatában ki tudja, hány embert öltek meg és területeket foglaltak el, hanem akik békés vívmányaikkal járultak hozzá az emberiség fejlôdéséhez. A mai román társadalom, eddig tiltott igazságokat hallva saját múltjáról, úgy tesz, mint a kisgyerek: toporzékolva tiltakozik, hogy nem, nem, az nem lehet igaz! Idôvel aztán lehiggad, és kénytelen lesz beismerni, hogy félrevezették.

Idôközben Magyarország NATO-tag lett, Románia pedig lemaradt, bizonyítva, hogy az elmélet és annak gyakorlati alkalmazása nem minden állam esetében zökkenômentes. Elôfordulhat, hogy a jövô politikáját Romániában rövid idôre ismét az iliescuk, vadimoktudorok, funarok fogják dirigálni, újabb leszakadást okozva az országnak a reformnak meghirdetett nyugati felzárkózási törekvésben. De ez nem változtat a bálványosi folyamat jelentôségén, amely, akár tetszik, akár nem, a térség demokratizálásának fontos láncszeme. Ma már olyanok is figyelnek rá, akik ezelôtt nem tudtak, vagy nem akartak tudni róla. Belsô monológ helyett valóban szélesedô párbeszéddé kell válnia. Fôleg a románság okulhat belôle, bár a felajánlott lehetôséget a tíz év alatt távolról sem használta ki teljes mértékben. A recept adott, a gyógyszert részben már bevették, csupán a megemésztése késlekedik. Az idô mérése az idô érésével is kifejezhetô. Mert a kettô között egyenes arány áll fenn.

• 200 kisiparos, 450 személygépkocsi
• Bôven van tûzifa télire
• A körösfôiek nem szeretik a „hazafias munkát"

Kalotaszeg számos települése anyagi gondokkal küszködik. Néhány helyen a költségvetésbôl még a közvilágításra sem futja. Van egy község, amely — dacolva minden nehézséggel — a fejlôdés és jólét érzését kelti az odalátogatóban. Arról, miként lehet ilyen szintre elérni, hogyan lehet mindezt megvalósítani a mai világban, Antal Jánost, Körösfô polgármesterét kérdeztük.

— Évi költségvetésünk 790 millió lej körül mozog, ebbôl az állami költségvetés csupán 190 millió. A többi a helyi adókból folyik be. Ez az összeg több is lehetne, de tekintettel a lakosságra, a helyi tanács úgy határozott, hogy nem él az 1994/27-es törvényt módosító és kiegészítô sürgôsségi kormányrendelet adta lehetôséggel, amely megengedi, hogy a helyi tanács akár 50 százalékkal is megemelje az adót.

— Honnan tudják mégis elôteremteni azt a 600 millió lejt?

— A községben több mint kétszáz kisiparos, ugyanakkor 450 gépkocsi van. Ezek, valamint az utcai árusok adója, különféle bérleti díjak, illetve pályázatok útján nyert pénzösszegek teszik ki a 600 milliót. Reméljük, sikerül megnyernünk azt a pályázatot, amelyet egy vásártér tervrajzának elkészítéséért és a kultúrotthon mellé tervezett konyha felépítéséért nyújtottunk be. Testvérvárosunk, Tiszavasvári ebben az évben négy számítógépet adományozott az iskolának és a polgármesteri hivatalnak, ugyanakkor ígéretet kaptunk egy mikrobuszra is.

— Mire futja az idei költségvetésbôl, és a kitûzött célokból eddig mit sikerült megvalósítani?

— Minden pénznek, a legutolsó lejnek is megvan a helye, feleslegesen semmire sem költünk. A közvilágítás 90 százalékban mûködik, a köztisztaság szintén megoldott. Körösfô minden utcáját kijavítottuk. A községháza, az iskola és a mûvelôdési ház felújítása most van folyamatban. A nyárszói iskola tatarozási munkálatai befejezôdtek, következik az kalotanádasi iskola. Tervünk egy mellékhelyiség építése a községháza mellé, valamint egy kalotaszegi kapu a kultúrotthonhoz. Vásároltunk egy szolgálati személygépkocsit, telefaxot és tûzifát, így télire az iskola, óvoda és a községháza el van látva tüzelôanyaggal. Sajnálatos, a község polgárai nem szeretnek közmunkára járni — bizonyára a hajdani hazafias munkát juttatja eszükbe —, pedig törvény is kötelezi a férfiakat az évi hét nap közmunkára. Kénytelenek vagyunk cégekkel végeztetni a munkálatokat, s ehhez elô is kell teremtenünk a pénzt. Ráadásul a hagyományos napi nyolcórás munkaidô esetünkben értelmét veszíti. Elképzelhetetlen, hogy reggel nyolctól délután négyig légy polgármester, s ahogy kiléptél a községháza épületébôl, csak polgár. Ez a munka egésznapos, egész embert kíván. Csak így lehet fennmaradni, fejlôdést, eredményt elérni.

• Súlyos baleset történt vasárnap reggel: Alin Bulzan Cosmin (24) egy veszélyes kanyarban elvesztette uralmát az 1310-es Daciája fölött, s a CJ–58–MIA rendszámú gépkocsi átsodródott a másik sávba, majd frontálisan ütközött egy szabályosan közlekedô nagyváradi Daciával. Utóbbi sofôrét fejsérüléssel és lábtöréssel kezelik a kórházban, az anyagi kár 25 millió lejre tehetô.

• A szokásos hét végi razziák során: Apahidán 10 büntetést róttak ki (közel másfél millió lej értékben), 1 hajtási jogosítványt és 2 forgalmi engedélyt vontak be. Kisbácsban 6 büntetés (2 millió 600 ezer lej) volt a hét végi végeredmény, szintén 1 hajtásit, valamint 3 forgalmi engedélyt vontak be; Magyarszentpálon 12 büntetést foganatosítottak (1 millió 430 ezer lej értékben), 1–1 forgalmit és hajtásit vontak be. Bánffyhunyadon 22-szer büntettek a rendôrök (közel 4 millió lej gyûlt be), míg a kolozsvári kihágások büntetése során 1 millió 130 ezer lej volt a „termés".

A kolozsvári polgármester hétfôi szokásos sajtótájékoztatóján Septimiu Rusu mérnök, a távfûtési mûvek igazgatója arról számolt be, hogy július 26. és 30. között hat iskolában — a Tiberiu Popovici Informatikai Líceumban, a P.T.T.R. iskolaközpontban, a balettiskolában, a Traian Vuia Iskolaközpontban, a 28-as Általános Iskolában — felújítják a fûtôberendezéseket.

Valer Morar, a polgármesteri hivatal szociális osztályának vezetôje az árvíz sújtotta negyedek lakóinak nyújtott segélyakciókról tájékoztatta a sajtót. Elmondta: eddig összesen 108 kérést nyújtottak be. Ezek közül 90 kérést hagytak jóvá, 18 megtárgyalása még folyamatban van. Egy családnak 500 000 és 5 000 000 lej közötti kártérítést biztosítottak.

Megtudtuk: a kolozsvári polgármesteri hivatal ugyanakkor más megye árvíz sújtotta településeinek is segélycsomagokat juttatott el. Mehedinti megyében több mint negyven helységben és városban okoztak jelentôs károkat az áradások. A természeti katasztrófa a leginkább Butoiesti és Prunisor községet, valamint Strehaia várost sújtotta. A kolozsvári polgármesteri hivatal fôleg élelmiszercsomagokat és ruhanemûket juttatott el az árvízkárosultaknak. Ezeket különbözô egyesületek, társaságok és cégek adományozták a polgármesteri hivatalnak.

A polgármester tájékoztatása szerint augusztus 11-én, a napfogyatkozás alkalmával Kolozsváron gazdag rendezvénysorozatra kerül sor. A városi tanács áprilisi döntése értelmében 20 000 000 lejt hagytak jóvá egy csillagvizsgáló berendezésére, amely egész évben nyitva áll az asztrológia iránt érdeklôdök számára. Ugyanakkor ebbôl az alkalomból a városban több helyen távcsöveket helyeznek el.

A sajtótájékoztató után a polgármester ajándékkal lepte meg az újságírókat: egy-egy védôszemüveget ajándékozott a sajtó képviselôinek.

— Mikor alakult és mivel foglalkozik az Önök intézete?

— Mielôtt válaszolnék, hadd tegyek egy rövid kitérôt. Országunkban az egészségügyre vonatkozó jogszabályok mindig is jók voltak. Az utóbbi idôben ezeket a jogszabályokat egyre kevesebben tartják be. Így történik ez minden téren, mivel nálunk a demokráciát sokan rosszul értelmezik. Mindenki azt tesz, amit akar, az emberek gondjaikkal nincs kihez forduljanak, és mindenki egyre inkább magára van utalva.

Visszatérve kérdéséhez: a Mentálegészségi Laboratórium 1975-ben alakult Kolozsváron és még hét nagyobb városban. Ezek állandó kapcsolatban álltak egymással, és az elért eredményeket, valamint a betegek számát és helyzetét a központi illetékes szerveknek kellett közölnünk. Ez a módszer nagyon elterjedt az egész világon. Célunk az volt, hogy a pszichikai betegeket nyilvántartásba vegyük, tehát valaki tudjon róluk miután elhagyták a klinikákat. Ha valakit nyilvántartásba vettünk, havonta ellenôriztük egészségi állapotát. Tulajdonképpen bármikor megtudtuk mondani, melyik betegünkkel mi a helyzet.

A forradalom után a dolgok kezdtek rossz irányba haladni. A jogszabályokat szinte senki sem tartja be, nyilvántartásunk hiányos, sokakról nem tudni, ki és hol kezeli ôket. (Ha egyáltalán járnak valamilyen kezelésre.)

— Minek tulajdonítható ez a helyzet?

— A rossz szervezésnek. Nem csak az egészségügyben, minden téren teljes a fejetlenség. Elhittük, hogy a Demokrata Konvenció 15 000 szakemberrel rendelkezik. Vajon hol vannak ezek? Hihetetlen számomra, hogy az Egészségügyi Minisztériumot egy jogászra bízták. Ezek szerint egy orvosból is lehet bármikor igazságügyi miniszter, függetlenül attól, hogy ért-e valamit a jogtudományhoz vagy sem.

— Ön nem gondolt politikusi karrierre?

— Nem, soha. Több mint harminc éve vagyok pszichiáter, ehhez értek, és ezt a hivatást szeretném a lehetô legjobban ûzni.

— Hány nyilvántartott betegük van?

— Csak Kolozsváron több mint 7200 beteget tartunk számon. Beosztottaink száma húsz, ezeken kívül szakorvosok rendelnek a poliklinikákon, akik gyakorlatilag szintén a mi egységünkhöz tartoznak. Ha lenne egy megfelelô épületünk, ahol öt-hat szakorvos rendelne, a mi munkánk is eredményesebbé válhatna. A poliklinikákon dolgozó szakorvosaink minden héten jelentést tesznek betegeikrôl, mi pedig nyilvántartásba vesszük ôket.

— Változott az ember szemlélete, ami a pszichiátriát illeti?

— Ôszintén szólva, nem sokat. A mentalitás a régi maradt: a pszichikai betegségeket úgy fogják fel az emberek, mint valami nagy szégyent, holott semmiben sem különböznek más betegségektôl. Helyes és jó kezelés mellett betegeink is viszonylag normális életet élhetnek.

— Konkrétan, hogyan mûködik az Önök intézménye?

— Betegeink csak nappal tartózkodnak nálunk, és ötven ágy áll rendelkezésükre. Sokan szinte otthon érzik magukat itt, mivel lehetôségeink szerint mindent elkövetünk, hogy elkerüljék az újabb klinikai beutalásokat. Nagyon elônyös a beteg számára ez az egész világon elterjedt kezelési mód. A kezelés mellett reggelit és ebédet is biztosítunk betegeinknek. Estére kiosztjuk a gyógyszereket, ezeket már otthon, családjuk körében vehetik be. Itt kell megemlítenem a család fontos szerepét a gyógyulási folyamatban. Eredményeink jóknak mondhatók, és a kezelés költségei is kisebbek, mint egy klinikán.

— A kezelés ingyenes?

— Természetesen ingyenes, azonban nagyon oda kell figyelni, milyen gyógyszereket használunk. Újabb és újabb külföldi gyógyszerek jelennek meg, ezek szinte megfizethetetlenek. Nagyon jól helyettesíthetôk a már bevált és olcsóbb készítményekkel.

— Alkoholistákat is kezelnek?

— Az alkoholizmus olyan betegség, amely nem csak az orvosokra tartozik, az egész társadalmat érinti. Mi akkor lépük közbe, amikor az alkohol gondolkodás- és viselkedésbeli zavarokat okoz. Mindenki meg kell értse, hogy nem létezik olyan gyógyszer, amely a beteget végleg kigyógyítaná szenvedélyébôl. Akaraterôre van szükség mind a személy, mind a család részérôl. Kialakítottuk a magunk módszerét egy francia modell alapján, melynek az a lényege, hogy a beteg mellett legyen egy „kulcsszemély" (családtag, munkatárs), aki vigyáz arra, hogy az illetô pontosan betartsa az elôírt kezelést. A gyógyultak aránya 55–60 százalékos, ami, ha nem tûnik soknak, ebben az esetben jónak mondható.

Nagyjából ezek lennének a legfontosabb tudnivalók intézményünkrôl, és reméljük, hogy kapcsolatunk a betegekkel ugyanolyan jó lesz a jövôben is, mint most.

Az utcai pénzváltóknál a forint 64/66, a márka 8100/8500, a dollár pedig 15 600/15 900 lejbe került.
Ma reggel a Macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a német márka 8450/8520, az amerikai dollár 15 900/16 000, az olasz líra 8,45/8,60, az osztrák schilling 1170/1230 lejbe kerül.

A Petrom országos kôolajtársaság 150–400 lejjel megemelte termékeinek árát, jóllehet néhány nappal ezelôtt még úgy adták a közvélemény tudtára, hogy augusztus elsejéig drágulásra nem kerül sor. Az üzemanyagok esetében a Petrom a következô árakat szabta meg: 8700 lej a premium plusz benzin litere, 8400 lej a premium benziné, 8200 lej az ólommentes benziné és 5320 lej a gázolajé. A magánforgalmazók (Shell, Lukoil, Agip, BP) már július elsejétôl megdrágították termékeiket.

Az Országos Közúti Hatóság ideiglenesen országúttá fokozta le a Bukarest–Pitesti autópályát és 80 km/órára korlátozta minden típusú gépkocsi maximális sebességét. Az intézkedést a rehabilitációs munkálatok, valamint a sok gépkocsivezetô által elkövetett szabálytalanságok indokolják. Az autópályán az utóbbi idôben számos súlyos baleset történt.

A román külügyminisztérium óvatosan kezeli a Budapest által szorgalmazott vajdasági autonómia kérdését — jelentette ki a Mediafaxnak Simona Miculescu szóvivô. Koszovó tapasztalatából indulva ki Románia kerüli az etnikai konfliktusokat, a jószomszédi viszonyok elmérgesedését. Az emberi jogok betartására hivatkozva Románia aktív szerepet kíván játszani ezeknek a kérdéseknek a megoldásában, a nemzetközi normák és a régió országainak kétoldali kapcsolatainak tiszteletben tartásával.

Az RTDP elnöke kritizálta Radu Vasile és Orbán Viktor találkozóját, valamint a magyar miniszterelnök tusnádfürdôi felszólalását. Szerinte a román fél „nem megfelelôen védekezô" álláspontot mutatott. A Németh Zsolt politikai államtitkár által megfogalmazott elégedetlenséget az új román tanügyi törvénnyel kapcsolatban Iliescu udvariatlan gesztusnak nevezte, mert szerinte a magyarországi románok számára nem biztosított az anyanyelven való tanulás, és beolvasztó politikának vannak alávetve.

Az idei, Segesváron megrendezett Középkori Mûvészetek Fesztiválján a résztvevôk száma a szervezôk legmerészebb elképzeléseit is felülmúlta. Idén mintegy 25 000 turista érkezett a városba, így a mulatni vágyók rendelkezésére bocsátott tér meglehetôsen szûknek bizonyult, a többség a vár területén zsúfolódott össze.

A fesztivált pénteken este fáklyás felvonulás nyitotta meg, amelyen részt vett Emil Hartmann színész és Csók Attila kaszkadôr, középkori lovagnak öltözve. A felvonulás után a kolostor temploma mellett a Medgyesi Lovagrend mûkedvelô színészei középkori harci játékokat adtak elô, korabeli fegyverekkel.

Napközben az óratorony területére zsúfolódott a legtöbb hippi, akik a maguk sajátos stílusában ünnepeltek.

Felléptek a bukaresti Still társulat pantomimmûvészei, valamint Ducu Bertzi, Dinu Olãrasu és Adrian Berinde elôadómûvészek, akik mûsoraikkal zsúfolásig megtöltötték a Kacsák terét. Közben a templomban neves vendégek orgonakoncerteket tartottak.

A szervezôk az idei bevételt 50 millió lejre becsülik. A Középkori Mûvészetekért Alapítvány ezt az összeget a tavaly összeomlott vár javítási munkálataira kívánja fordítani.

A nyárszói református egyházközség és a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesület által július 31–augusztus 1-jére tervezett Ady-emlékünnepséget, objektív okok miatt, elhalasztják. A gazdag és választékos programajánlattal kecsegtetô, immár hagyományos ünnepség azonban nem marad el, csupán a meghirdetett idôponttól eltérôen, egy hónappal késôbb, augusztus 28–29-én rendezik meg. Az érintettek szíves elnézését kérik, és az augusztusi kétnapos rendezvényre — amelynek keretében kopjafaavatásra is sor kerül — mindenkit szeretettel elvárnak a szervezôk.

Túl van az életveszélyen az a román kisfiú, aki csütörtökön kerékpárjával a magyar kormányfô kabinetfônökének gépkocsija elé fordult Maroskece településnél. A 13 éves Eugen Mocánt a marosvásárhelyi kórház idegsebészeti osztályán tartják megfigyelés alatt.

A kórház ügyeletes fôorvosa vasárnap délután közölte, hogy a gyermek állapota súlyos, de már nem életveszélyes. Ennél részletesebb információkkal nem kívánt szolgálni. Az orvosok egyelôre nem tudták eldönteni, hogy szükség van-e mûtéti beavatkozásra. A gyermek a balesetben súlyos fejsérülést szenvedett.

A marosvásárhelyi fiú nagyszüleinél nyaralt, amikor a baleset történt. A rendôrségi vizsgálat szerint a gyerek minden jelzés nélkül, féktávolságon belül hirtelen balra fordult kerékpárjával, így a magyar Miniszterelnöki Hivatal gépkocsiját vezetô hivatásos sofôr semmiképp nem tudta a balesetet elkerülni. A jármû nem egészen 50 kilométeres óránkénti sebességgel haladt.

A hét végi román lapokban megjelent hírekkel ellentétben sem a magyar gépkocsi sofôrje, sem utasa nem hagyta el a baleset helyszínét. A gépkocsivezetô a több óráig tartó vizsgálat után visszakapta útlevelét. A román belügyminisztérium a szokásos eljárásnak megfelelôen jegyzékben tájékoztatta a történtekrôl a bukaresti magyar nagykövetséget, s ebben a jegyzékben is megerôsítették, hogy a balesetet a kisfiú okozta.

Eugen Mocan szülei attól tartanak, hogy gyermekük súlyos fejsérülése belsô vérzést okozhatott, és emiatt a kisfiút meg kell majd mûteni. Ezt azonban a marosvásárhelyi kórházban nem tudták pontosan megállapítani, mert az ottani kompútertomográf nem mûködik. Nem elképzelhetetlen tehát, hogy a gyermeket beszállítják Kolozsvárra, hogy a szükséges vizsgálatokat az orvosok elvégezhessék.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]